Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Scott & Logan Csüt. 07 Jún. 2018, 18:18


Scott & Logan



A szokásos dögunalmas reggelre ébredtem. Vasárnap van, és ilyenkor még a fű se nő. Bár ezt nem volt szerencsém megfigyelni, hacsak nem egy átmulatott éj után, mikor hasaltam a Garázs mögötti kis pázsiton. Azt nem is említve, hogy taxival jöttem vissza az Iskolába, mert a mocim kissé…khhmm.. túlmelegedett. Azt mondta a Szaki, hogy pár nap míg rendbe teszi, de addig járjak valami mással. Mintha lenne még egy fullos járgányom! Ezt is a fejére ejtették! A régi platósomat kellene előszedni a sufniból, hogy közlekedni tudjak, de megette a rozsda. Persze jobb is, ha ott rohad a hátsó kertbe, még talán alkatrésznek jó lesz.
Szóval, ott tartottam, hogy vasárnap reggel van. Ez a nap is a szokásos unalmas reggelek folytatása. Heverészek az ágyamon, és bámulok ki a félig függönyözött ablakon. Legszívesebben visszaaludnék, de akkor biztos valamelyik unatkozó lurkó a fülembe üvöltetné azt a kürtöt, amit az egyik Diák fabrikált össze. Múlt héten elevenek voltak a gyerekek, de lassan unalmassá válik a semmittevés. Végül, amikor már kifetrengtem magam és a Nap is a hasamra sütött, úgy döntöttem, hogy egy zuhanyt veszek, és kerítek magamnak valami elfoglaltságot. Jean valahol kint van terepen Ciklonnal, de Hank társaságára nem vagyok olyan kíváncsi. Inkább lustálkodok tovább, majd nézek valami hűsítő után. A folyosóra lépve viszont nagy meglepetésemre Scott-ot látom, és Jean hangját hallom a távolban. Óvatosan osonok utána, hogy meglessem a régen nem látott Cimborám. Lehet, már felfedezte, hogy a távollétében a motorját örökbe fogadtam. De most kíváncsibb vagyok, hogy hol járt az elmúlt idő alatt. A Prof valami titkos küldetést említett, de többet nem mondott el róla.
Már előre élvezem a viszontlátásunkat. Lehet, hogy Ő nem fog majd ujjongani, ha meglát, de bízom benne, hogy nem felejtett el engem.
A folyosón követem tisztes távolból, és úgyis kiderítem, hogy hol járt az elmúlt hónapok alatt. Engem meg kihagyott a buliból…
Szerintem imádni fog, ha meglát. Vagy nem. Ez egy szép nap lesz, már előre látom. Vigyorgom el magam, miközben követem merre megy.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
4
∆ Kor :
36
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Scott & Logan Hétf. 11 Jún. 2018, 16:46





Végre újra itthon. Milyen furcsa kimondani, néha még magamban is, hogy otthon... Na de mi mást tekinthetnék annak? A családi fészek már régen a múlté, a szüleimmel, az öcsémmel és a gyermekkorommal együtt veszett oda, olykor az is álomnak tűnik csupán, hogy valaha egyáltalán létezett. Az árvaházat még nehezebb lenne bármiféle pozitívummal, mint az otthon fogalma összefonni. Nem mintha rosszul bántak volna velem vagy ilyesmi, csupán az intézmény rendeltetéséből kifolyólag messze áll mindenféle hasonló kifejezéstől. Leginkább ez az Intézet az otthonom. Itt magam, önmagam lehetek, célt és rendeltetést kap a létezésem és mindenek előtt itt van Jean.
Ezen gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben végre a saját ágyamból felkelve reggel a konyha felé tántorogtam. Sajnos most csak pár szóra tudtam összefutni a lánnyal, akit a leginkább hiányoltam a távollétem alatt, de minden pechben van valami öröm is, legalább Logan nem bukkant fel eddig. Jeannel valóban szinte csak köszöntünk egymásnak és gyors puszit váltottunk, mert futnia kellett valahová, nekem pedig helyre kellett billentenem a gyomrom erőteljes korgását. Papucsban, melegítő nadrágban és félmeztelenül, kócosan kóvályogtam a konyhában, összeszedegetve mindent, ami egy sonkás tojáshoz csak kellhet, majd nekiálltam összeütni egy normális reggelit.
Mondjuk legalább szépen lesültem az elmúlt napokban, Hawaii ideális környezet ehhez, még ha a kelleténél több időt kellett is öltönyben meg nyakkendőben feszítenem. Na meg X egyenruhában feleslegesen. Illetve hát nem feleslegesen, csak nem akcióban. Ez inkább diplomáciai feladatkör volt, egy befolyásos és a mutánsokat jóindulatú érdeklődéssel figyelő szenátor, kedves családja és elvbarátai előtt parádézni nem mindig egy leányálom és hát nem is mindenki alkalmas a feladatra - húzódott önkéntelen vigyorra az ajkam. Logan számára a diplomácia valami olyasmi, mint az előjáték. Sokáig tart, felesleges és a vége úgyis mindig ugyanaz. Az egyik esetben párosodás a másikban pofozkodás. Na többek között ezért nem tudhatott semmit a dologról. Nem mintha bármikor is akarna tárgyalni bárkivel, de nála soha nem lehet tudni, nem jött-e el volna csak azért, hogy engem kellemetlenebb helyzetbe hozzon. Egyszerűen a fontos kérdésekből Farkast jobb kihagyni. Ha morogni vagy karmolni kell, akkor ideális, de itt ki is merültek az értékei.
Márpedig az ilyen küldetések igen is fontosak. A politikusok befolyása sokat segíthet az elfogadottságunkban, ha mellénk állnak, ez pedig megér némi szekatúrát, parádét és képesség bemutatót, meg biológia szakkört mutációs témában. A szenátor anyagi támogatást nyújtott nekünk a végén és ígéretet tett, hogy támogatja a beilleszkedésünket célzó javaslatokat. Tehát sikerként könyvelhettem el. Más kérdés, hogy egy szót sem fogok elmondani erről Logannek, mert a végén még megfúrja puszta passzióból a következőt, csak hogy idegelhessen. Pedig a jövő héten Minnesotában van jelenésem hasonló ügyben, tehát végképp nem hiányzik egy antiszociális vadállat. Hadd fúrja csak az oldalát a kíváncsiság.
Egy órája ébren vagyok és még nem vágott hátba az a karmos majom és nem próbált viccelni a maga korlátolt módján. Ez csak egy valamit jelenthet... Felsóhajtottam:
- Te hány tojással kéred? - mondtam a semmibe, csak úgy poénból, bár volt egy halovány meggyőződésem, ami szerint nem lehet akkora szerencsém, ami elég ahhoz, hogy elköltözött volna. Persze ez inkább csak poén... gondoltam én...


Notes: Bocs a késért... Embarassed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Scott & Logan Csüt. 14 Jún. 2018, 20:06


Scott  & Logan



Az osonásom elég jól sikerült, bár azt meg kell hagyni, hogy Scott-nak jó füle van. A Tölgyfa- padló csak enyhén csikordult meg, de úgy látszik inkább számított már rám, mint tudatában van, hogy a nyomában vagyok. Kicsit még meghúzódtam a konyhaajtó takarásában, majd végül beléptem.
- Helló, Scotty fiú! Örülök, hogy látlak! Unatkoztam nélküled…- vigyorogtam el magam teli pofával, majd odaültem az egyik székre a pulthoz, vele szemben.
- Ne spórold ki nekem a tojást! Legalább 8-at üssél fel, mert éhes vagyok…- támaszkodtam a konyhasziget tetejére, és érdeklődve néztem mit alkot. Én nem vagyok egy konyhatündér, de általában azt eszem, amit találok a hűtőben. Néha csak pár szendvics csúszik le, de van, mikor mikrós kaja is előkerül a polcról. Biztos valamiféle partyservice hagyhatta itt, de nekem teljesen megfelelt.
- Merre jártál? Nekem nem is szólsz, ha buliba mész?  Vagy azt nem szoktál?- veszek ki egy üdítőt a hűtőajtóból.
- Azt hittem, hogy vissza se jössz. - húztam meg az üvegből az italt.
- Hmmm.. Egy rendes sör sincs ebben a házban. - nézek rá az üvegére. – De legalább hideg. – vigyorgom el magam ismét és nézek rá az országos Cimborámra. Tudom, hogy már ez egy szép nap kezdete, de aztán lehet, hogy ő másképpen látja. Azt viszont meg kell hagyni, hogy elég lezserül adja elő a mai ruházkodást. Én még azt hittem, hogy csak én szoktam ilyen lezserül lófrálni az épületbe.
-  Azt viszont meg kell említsem, hogy elég nyúzottnak nézel ki…- nézek rá, majd érdeklődve hallgatom a válaszát. Az oldalam kifúrja a kíváncsiság, hol a bánatba volt titkos küldetésen? … Nélkülem…


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
4
∆ Kor :
36
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Scott & Logan Csüt. 21 Jún. 2018, 16:22





Hiába, Logannel az élet felér egy állandó tanulással a szociális viselkedésről. Normális esetben elé raknék nyolc tojást, aztán jó munkát, csinálj magadnak reggelit. Mit érnék el vele? Negyed óra nyűglődést egy nagyra nőtt óvodással. Okos enged alapon vállat vontam, feldobtam még egy staeket és hozzá csaptam a nyolc tojást. Ez legyen a legnagyobb boldogsága, remélem megakad a torkán. Úgyse hal bele. Fáradt sóhajjal reagáltam le a kérdéseit, majd szűkszavúan válaszoltam neki.
- A professzor által rám bízott küldetést teljesítettem - feleltem. - Nem, nem bulizni voltam. Szoktam olyat is, bár ez az esetemben szociális és nem harcászati tevékenység - tettem hozzá megvetően. - És nincs olyan szerencséd, hogy ne jöjjek vissza.
Elkészült a reggeli, úgyhogy a magamét kiszedtem egy tányérra, az enyém legalábbis ráfért egyre, Farkas adagját úgy ahogy van serpenyőben raktam elé, hozzá dobva három zsemlét, majd leltem vele szemben. Kést és villát fogtam a kezembe, feltételezem ez neki még mindig bonyolult ismeretkör, a barlangjában nincs rá szüksége.
- Feltételezem tudod, hogy az iskola házi rendje tiltja az alkoholfogyasztást az intézményben? - vontam fel a szemöldökömet, majd felsóhajtottam. - Hagyjuk. Gondolom a házirendet már elhasználtad egészségügyi papírnak. Inkább együnk, amíg eléggé tele van a pofád, még te sem beszélsz.
Na ekkor jött az újabb megjegyzés a kinézetemre. Szemét dög! Napok óta először tudtam tisztességgel kialudni magamat nagyjából, persze, hogy elég nyúzott vagyok. Ezért megérdemel egy kis visszavágást - fojtottam el magamban egy gonosz vigyort, majd fájdalmas arccal biccentettem.
- El tudom képzelni. Sajnos vannak olyan küldetések, amikhez te kevés vagy, olyankor van szükség az én képességeimre, de ettől még kellően fárasztók tudnak lenni. Évek óta nem voltam ennyire kiütve. Ráadásul jövő héten megyek egy újabbra, de erről sajnos nem beszélhetek, ez megint nem neked való öreg barátom - közöltem nyugodtan, belülről majd pukkadozva a röhögéstől, hiszen tudtam milyen önérzetes Farkas, ráadásul még igazat is mondtam, hiszen neki semmilyen diplomáciai adottsága nincs, persze ő valami kőkemény harcon kívül másként úgysem tud értelmezni egy missziót. Nem baj. Had egye a fene egy kicsit őt is! Jó ízűen faltam be a tojást és a sonkát a reakcióit figyelve a napszemüveg mögül lopva.


Notes: Bocs a késért... Embarassed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Scott & Logan Szomb. 30 Jún. 2018, 10:19


Scott & Logan


Szépen kényelmesen letelepedtem a pult mellé, és figyeltem, hogy kezd felmenni a vérnyomása a jelenlétemben. Imádom húzni az agyát, és nem is hagyok ki egy alkalmat se, hogy éreztessem vele az elbűvölő modoromat. Miközben figyelem, hogy ténykedik a serpenyővel, nem állom meg, hogy egy széles vigyorral ne csapjam le a magas labdát, amit feldobott a bulizásával kapcsolatban.
- Te szoktál bulizni?- tettetem az ámulatomat, és rátámaszkodom a pultra. – Ki se nézem belőled! Szociális? Csak, nem ismerkedsz?  Jean tudja?- tettem még hozzá, mert ezt nem tudtam kihagyni.
- Pedig azt hittem, hogy van olyan szerencsém, hogy a képedet nem látom többé. – emelem az üveget felé, majd amikor az omlett készen van, s elém teszi, egy kurta bólintással nézek rá.
- Kösz. Szalonnát is raktál rá?- forgatom meg a tányért, majd nekiállok befalni a reggelit.
- Hát hogyne! Teljesen képbe vagyok azzal a házi papírral. Azért is csak sört iszom. – vetem oda neki hanyag válaszként, és eszem tovább. – Ez nem is rossz! Máskor is megcsinálhatod a kaját! Holnap is ezt kérek!- szólok be neki, mert ahogy hallom nem igazán van elragadtatva a jelenlétemtől.
- Úgyis rég hallottad a hangom.. de evés közben is tudok beszélni, ha erre vágysz!- nézek rá, majd lapátolom befelé a tetemes mennyiségű sültemet, de a „kevés vagyok a küldetésre” szöveg megüti a fülemet.
- Na, húzz a francba….!- nevetem el magam, mikor a „kedves” szavaival illet, de tudom, hogy neki úgy se lennék jó, ha egy mintapolgár lennék, de még akkor sem olyan, mint ő. De nem is akarok olyan lenni! Még a végén a jó hírem forogna kockán, és azt hinnék, hogy valami szert szívtam volna, hogy a szabályzatot betartanám. Még mit nem!
- Milyen képességedre gondolsz? Arra, hogy remek háziasszony vagy?- nyelem le a falatomat, de alig tudom visszatartani a röhögésemet.
- Milyen küldetésre mész nemsokára?- vetem fel a kérdésemet, ami már foglalkoztat egy ideje. – Mondjad csak!- most még jobban érdekel a dolog, mert látom, hogy nagyon távol akar tartani ettől a küldetéstől. Azt már sejtem, hogy valami készülőben van, de most már csak azért se fogom békén hagyni, míg be nem vesz engem is abba a buliba.
Mikor befejeztem az evést, ismét ránézek, és ha nem ismerném, akkor el is hinnék neki mindent. De annyira már vagyok olyan rutinos, hogy rájöjjek, valamit titkol előlem. Ha most nem is árulja el, akkor témát váltva kicsit piszkálom az agyát.
- A Jepp -ed pár nap múlva lesz kész a szerelőnél… Jó járgány!- nyitok ki egy újabb üdítőt a hűtő ajtóból kivéve, majd visszaülök vele szembe, és most én nézek rá elégedett arccal, ahogy ő az előbb rám. Egyik kényes pontja a holmija, én meg nem rejtegetem véka alá azt, hogy nagyon is értékelem a turbózott gépjárműveit.
- Mesélj csak arról a küldetésről… érdekelne…- kortyolok egyet az italomból, majd várakozással nézek rá. Tudom, hogy nehézfejű, de rólam is tudja, hogy nem adom fel egykönnyen, amit meg akarok tudni.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Scott & Logan

Vissza az elejére Go down

Scott & Logan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Xavier Intézet Tehetséges Gyerekeknek-