Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
3
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
◯ Xavier Intézet ◯



Tárgy: Warren Worthington III. Pént. 25 Május 2018, 19:25

Warren Worthington

Angyal




biográfia

becenév » Teljes nevén Warren Kenneth Worthington III. Az Angyal nevet kapta mutáns kódnévnek
születési idõ » 1984. 12. 24.
születési hely » Centerport, Long Island, New York; USA
kor » 33
play by » Garrett Hedlund
csoport » Xavier mutánsai
tartózkodási hely » Westchester, Xavier Intézet Tehetséges Fiatalok Számára
család » Warren Worthington Jr. és Kathryn Worthington (szülei), édesanyja elhunyt, édesapjával pedig már évek óta nem tartják a kapcsolatot



jellem és külsõ »
Warren természetét életének korai szakaszában nagyban formálták szülei magas elvárásai és pontos elképzelései a világról. Mindkettő aspektus abban gyökerezett, hogy rendkívül tekintélyes vagyont tudtak magukénak és a felső réteghez tartozván nem engedhették meg, hogy fiuk szégyen legyen a családi névre. Bár sem édesapja, sem édesanyja nem figyelt rá kellőképpen, ugyanis mindketten inkább karrierjükkel voltak elfoglalva, szigorúan vették a gyerek oktatását, mert bár emocionális kötelék nem volt köztük, azt akarták, hogy Warrennek sikeres jövője legyen.
Gyermekkorában felnézett apjára és csodálta az üzletembert, amiért ilyen fontos személynek számít. Büszkévé akarta őt tenni és elhatározta, hogy egyszer a nyomdokaiba lép majd. Ám a figyelmét sosem "érdemelte ki", se az anyjáét, aki inkább utazgatott, semmint időt kelljen töltenie a fiával. Így aztán ahogy teltek az évek, Warren leginkább házvezetőnők között cseperedett és szép lassan elhidegült szüleitől, kapcsolatuk nem lett más egyszerű toleranciánál. Mégis a belé nevelt megfelelési kényszer miatt szégyellte kinőni készülő testrészeit, próbálta rejtegetni őket, amennyire csak lehetett. A helyzet akkor vett fordulatot, amikor édesanyja halálos beteg lett és az ágyhoz kötött időszakában Warren ápolta őt (apja ugyanis ettől függetlenül távol maradt és üzleti ügyeit intézte). Kapcsolatuk ezáltal erősödött, Warren ráébredt, hogy anyja valójában gyengéd asszony, aki sosem akart neki rosszat, de bármennyire szégyellni, nem tudta kezelni az anyaságot, megrémítette és inkább távol maradt. Ugyanakkor ez volt az az időszak is, hogy Warren belátta, a vagyon és a presztízs nem teszik különlegessé az embert, elvégre anyját se tudja megmenteni szomorú sorsától. Rájött, hogy hiába a kivételezés, a fényűzés, a gazdagság szülte arrogancia, sehová sem vezetnek, s egyben bűntudata is támadt, hogy nem tehet anyjáért semmit. Halálát követően nem rejtegette tovább mutációját, helyette inkább amikor lehetősége adódott rá, mások segítségére használta fel szárnyait. Egy ilyen cselekedete során keltette fel magára Charles Xavier figyelmét és került az X-Men kötelékébe.
Mutáns létének felfedése végleg éket vert közé és az apja közé, aki nem akarta elfogadni, hogy fia nem "normális". Nem tagadta ki ugyan a családból, de azóta se keresi a fiát és ha kérdezik róla, elkerüli a témát és bár ez Warrennek a mai napig fájó pont, elfogadta a döntését. Mára személyisége olyanná formálódott, hogy szinte természetét tükrözik a szárnyai:

Alázatos: Az egyik lecke, amit az élet anyja rákos megbetegedésén keresztül tanított neki. Tisztelettudóvá vált, eltűnt belőle a sztereotípiákban gazdagokra jellemző arrogancia és forrófejűség, rendkívül szerény és szelíd jellem.
Nyitott: Mindenkit egyaránt tisztel és mindenki felé kedvességgel viseltet. Segítőkész, bármikor kész mások szolgálatába állni, ha valaki őhozzá szól, szavai meghallgatásra találnak. (Plusz jó hallgatóság, sosem fordul el senkitől, ha támaszra van szükség, és ha úgy kívánja az illető, titkok megbízható őrzőjévé is tud válni.)
Gyengéd: Noha néha kénytelenné válik alkalmazni, nem eszköze sem az erőszak, sem a durvaság. (Olyannyira, hogy éppen az érzéketlen brutalitás és a kegyetlenség a két dolog, amiket a leginkább megvet!) Mindaddig, ameddig az ellenkezőjére okot nem adnak, az óvó figyelem és gyengéd törődés jellemzi.
Akaraterő: Kitartását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy legyen szó mások védelméről vagy éppen egy kilátástalannak tűnő küzdelemről, nincs számára olyan szituáció, melytől megfutamodna és kiutat keresne belőle. Magabiztosan, elhivatottan néz szembe a kihívással és megtesz mindent, ami csak futja az erejéből, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. (Bizonyos tekintetben ez a fajta maximalizmus és határozottság visszavezethető a múltjára.)
Lojális: A végtelenségig hűséges Charles Xavierhez és az X-Menhez, illetve mindahhoz, amit ideológiailag képviselnek a világban. Hűsége egyaránt köti minden társához és mindenkihez, aki a Birtokon él. Nehéz kivívni az ő haragját, de ha valaki árt bárkinek közülük, kész háttérbe szorítani a szelíd természetét.


189 centiméter magas férfi, sportos, atletikus testalkattal. Mutációjának köszönhetően legfőbb külső ismertetőjegye a hátából kinőtt, fehér szárnyai. Arcának vonásait általában enyhe borosta tarkítja, ehhez társul dús, szőkésbarna haja és kék íriszei. Megjelenése is erősíti a jelleméből fakadó pozitív kisugárzást, tekintete lehetne jeges hűvösséget, arca pedig zordságot tükröző, ám Warren esetében egyáltalán nincs szó ilyesmiről. Bizalomgerjesztő, barátságos aurája azonban nem egyenlő azzal, hogy a külső nem takarna egy harcost. Ha kell, arca igenis képes rezzenéstelenné válni, ha a másik fél okot ad rá, s ilyenkor a szemeiben lévő ragyogó csillogás is gyorsan vált át rideg pillantásba. Ám minderre csak akkor kerül sor, ha okot adnak rá.
Kedveli a sötét holmikat, melyek kontrasztban állnak szárnyai színével, emellett az elegáns megjelenésű, de kényelmes viseletek híve.

képesség »

Szárnyak: Gyermekkorától kezdve hátából szépen lassan két szárny fejlődött ki, melyek mára a férfi dús, hófehér tollazattal borított, körülbelül 16 láb fesztávolságú részeivé nőttek.
Elég erősek ahhoz, hogy saját súlya mellett elbírják még egy személy testtömegét (a maximális terhelhetősége olyan 100 kilogramm körül mozog Warren tömegén felül). 6500 láb (majdnem 2000 méter) a maximum magasság, amibe eddig emelkedett, de nem kizárt, hogy akár magasabbra is képes lehet szárnyalni. Repülési sebessége elérheti akár a 250 km/h értéket. 1-2 órán át tartó, szünet nélküli repülést könnyedén viseli, az ennél hosszadalmasabb intenzív használat viszont már fáraszthatja.
A szárnyak szívósságuk miatt akár harcban is alkalmazhatók, ugyanis erős ütéseket tudnak mérni az ellenfélre, ha a szükség úgy kívánja.

Adaptálódott szervezet: Teste a mutáció kialakulása során úgy változott meg, hogy azzal tökéletesen adaptálódjon a repüléshez. Ennek köszönhetően csontjai rugalmasabbak az átlagnál és üregesek, testében a legminimálisabb fölösleges zsírréteg sem lelhető fel, a szervezete ezekkel minimalizálta a tömeget, amelyet a szárnyaknak meg kell emelniük. Erősebb és kevésbé fáradékony lett az izomzata, annak érdekében, hogy akár hosszú távon is jól bírja a test a repülést. Légzőrendszere oly módon alkalmazkodott, hogy egy különleges, légző  membrán segítségével extrém magasságokban és sebességen is "kapjon levegőt", ugyanis ez a membrán képes kivonni a körülményektől függetlenül az éltető oxigént. Szemei tökéletesen ellenállókká váltak a repülés során tapasztalt széllel szemben, illetve a látása fejlettebbé vált az átlagnál, aminek köszönhetően messzebbre ellát.

Regeneráció: Angyalnál kialakult egy másodlagos mutáció, ami abban nyilvánul meg, hogy a szervezete az ereiben csörgedező különleges vére által bizonyos mértékben képessé vált az öngyógyításra. Nem olyan látványos adottságról van szó, mint Logan vagy Deadpool esetében, Angyalé csak a felszíni sérülések esetében képes gyors gyógyításra, így az apró vágásokat, karcolásokat, horzsolásokat tudja csak percek alatt regenerálni. Esetében egy komolyabb sérülés, mint például egy törött csont összeforrása már napok leforgásába telik. Eme passzív képesség a kórokozókkal szemben is fellép, ennek köszönhetően ha meg is betegszik, sokkal gyorsabban felépül egy átlag embernél. (A gyógyulás mértéke/gyorsasága a betegség súlyosságának függvénye, azonban nem tesz semmissé halálos betegségeket!)

Gyógyítás: A vére nem csak a gazdaszervezetre van gyógyító hatással, így ha a vércsoport megegyező, vérátömlesztés útján képes segíteni mások felépülését. Ugyanaz érvényes ebben az esetben is, mint Warren öngyógyításánál (tehát nagyon súlyos, ill. végzetes sérülésekkel szemben kétséges a kimenetel), azzal a különbséggel, hogy az átadott vér mennyisége befolyásolhatja a felépülés mértékét, illetve gyorsaságát.
(Csakis akkora mennyiség átömlesztésére képes egyszerre, amelyet az emberi szervezet is képes komplikáció nélkül kezelni.)


+ Ugyan nem tud róla, Warren egy ősi mutáns alfajhoz, a Cheyaraphim csoporthoz tartozik, akik mára kihaltnak számítanak. Az angyalszerű lények ellentéte a Neyaphem csoport, akikre amellett, hogy nincs hatással egy Cheyaraphim gyógyító ereje, akár árthat is számukra. Ennek "köszönhetően" ha Warren meg is próbálná átömleszteni Árnyékba a vérét, hogy segítsen rajta, méregként hatna a társa szervezetére és kínzó, égető fájdalmat váltana ki benne, Árnyék ugyanis Neyaphem leszármazott (ez a csoport mára szintén eltűnt, korábbi képviselője Azazel volt).

elõtörténet »
A robbanások még a levegőből nézve is elsöprőnek tűnnek. Látom, ahogy odalent Árnyék teleportál odébb egy repeszdarab útjából, míg Küklopsz egy másikat az optikus sugara segítségével taszít arrébb a csapat irányából. Ám mindez számomra a periféria. Tekintetem arra szegeződik, aki az erejét épp az egyik Őrszem ellen igyekszik irányítani. Ciklon testén keresztül áramolnak az általa keltett villámok és épp felé lendítené karjait, hogy a pusztító erőt rázúdítsa a gépre, ám ez bőven elegendő ahhoz, hogy ne vegye észre a felé zuhanó törmelék darabot. Számomra viszont ahhoz elegendő a látvány, hogy kisöpörje elmémből a habozás legapróbb csíráját is és egy szárnycsapással suhanjak a jelenet felé. A derekát átkarolva érem el a nőt és húzom lendületemben magammal a levegőbe, félre a földbe csapódó fém útjából. Látom az arcán átsuhanó dühöt, amiért elrontottam a támadását, majd a meglepettséget a becsapódó, lángoló darabka hangjától és hogy ez a kettős visszatartja a szemrehányást, amit egyébként kaptam volna. Arcomon ennek nyomán egy lágy mosoly jelenik meg, miközben arrébb földet érek Ciklonnal.
- Tudom, hogy jobban szeretsz magadtól repülni, de gyorsan kellett cselekednem. - pillantok fel az arcára bocsánatkérően, mire látom, hogy ajkai egy pillanat erejéig apró mosolyra húzódnak, mielőtt aprót biccentene villámköszönet gyanánt. Vissza is repülök a harc közepébe, éppen akkor, amikor Kolosszus és Farkas közös erővel állítják meg az Őrszem tombolását. A megsemmisülő gépezet összedőlésének robaja egy csapásra elnémul, helyét a Veszélyterem vezérlőhangja veszi át, amint a környezet eltűnik körülöttünk: "Szimuláció vége!" Mikor az utolsó virtuális törmelék is eltűnt, Küklopsz szólalt meg:
- Jó volt az elterelés, Árnyék, de rizikós, legközelebb figyelj, hogy az Őrszem sugara mit talál el, a darabok egy csapattárs életébe is kerülhettek volna! - mondta szigorú hanghordozásában, majd felém fordult:
- Szép mentés, Angyal! - mindig elképeszt, mennyi felé képes figyelni,  még akkor is, ha épp úgy gondolnánk, hogy az akció heve fűti és csakis a csatára koncentrál. AÍgy aztán a dicséretre csak egy suta mosollyal tudok reagálni.
- Jó volt, Tollas! - egy szélesebb mosoly kíséretében leszegem a fejem Farkas megjegyzésére, megszokhatnám, hogy mindig kínosan ügyel arra, hogy valamilyen becenéven szólítson és ne a mutáns nevemen.
De a mosolyt inkább az eredményezi, hogy bármelyikükért megtenném bármiféle teketóriázás nélkül.


Sikerül elkerülnöm Küklopsz ütését és a lendületét ellene használva átlöknöm a túlsó felemre, hogy aztán szárnyaim segítségével, egy gyors fordulatot végrehajtva újra szembenézzek vele.
- Ügyes! De nem hagyatkozhatsz mindig a szárnyaira. Bízz a tested és az elméd összhangjában! - adja ki az instrukciót, majd újfent megismétli az ütést és ezúttal úgy védem ki, hogy a csuklójára fonva ujjaim, vezetem tovább a támadást, a lábmunkával csúszva arrébb és fordulva ismét szembe "ellenemmel". Küklopsz beleegyezett, hogy a pusztakezes mozdulatokban segítsen, arra az esetre, ha bármilyen indokból a mutáns képességeink nem úgy működnének, hogy támaszkodhassunk rájuk egy harci helyzetben.
- Ez már sokkal jobb! - bólint, mire ezúttal én kezdeményezek támadást. Időbe tellett megszoknom az efféle edzési helyzeteket, ugyanis Küklopszra mindig is felnéztem, tisztelem a terepen megnyilvánuló elképesztő képességei miatt és kimondatlanul ugyan, de mindig is kicsit akként a bátyként tekintettem rá, akim sose volt. Egykeként az ember néha elmereng azon, milyen lenne, ha lehetne egy másik fele és azt kell mondjam, hogy ezen elképzeléseimnek Scott a tökéletes tükörképe a maga néha már-már zordnak mondható komolyságával és szigorával. Ezen tulajdonságai viszont mit sem változtatnak az iránta érzett tiszteleten.
Erre csak rátesz egy lapáttal az, hogy úgy hárítja a támadást, mintha előre számított volna rá. Elkapja a csuklómat, pontosan úgy, ahogyan én tettem vele nem sokkal ezelőtt, majd visszahajlítja, addig a pontig, hogy fél térdre kell ereszkedjek a rá gyakorolt nyomástól. Egy félmosoly jelenik meg az arcomon és reakcióképpen figyelmen kívül hagyva az instrukciót, szárnyam segítségével söpröm ki alóla a lábát, hogy satuba fogva megpróbálhassam a földön tartani.
- Jiu-Jitsu. - közlöm még mindig a mosollyal az arcomon, mire ő a másik lábával lök rajtam egyet a mellkasi tájékra célozva és pillanatok alatt fordít a helyzeten, hogy ezúttal ő találjon fogást a karomon és súlyával úgy nehezedjen rám, hogy ne hagyja alkalmazni a szárnyaimat.
- Ez pedig egy vereség. - szólal meg, ezúttal részéről küldve egy félmosolyt, majd leszáll és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen. - De nagyon sokat fejlődsz. Viszont ne feledd, az edzések lényege, hogy nem támaszkodhatunk minden alkalommal pusztán a képességeinkre! Néha készen kell állnunk nélkülük cselekedni.
Miközben elfogadom a felém nyújtott jobbot, valamivel távolabb egy másik, mélyebb, rekedtesebb hang szólal meg:
- Vagy csak csapj oda, Tollas! - az ajtóban álló Farkas csak kérdőn felvont szemöldökkel reagál Küklopsz rosszalló arckifejezésére.


Megint ugyanaz a rémálom. Az egész anya szenvedésével kezdődik. Ugyanazzal a könnyes pillantással néz rám, mint akkor régen és bocsánatot kér a múlt miatt. Ujjai az enyémeket tartják, ahogy akkor is, de minden elkezd megváltozni, amikor a szorítása enyhül és a keze lehanyatlik, ahogy az élet lassan elhagyja a testét. Különös bizsergést kezdek érezni a tagjaimban, a szárnyaimba pedig éles fájdalom hasít. Felüvöltök,. mégis, mintha elszállna a hangom a semmibe. Széttárom szárnyaim, hogy láthassam a fájdalom forrását, de megdöbbenek attól, amit látok: a sorjában kihulló tollaktól, s attól, hogy a nyomában valamiféle fém kezdi beborítani a csonkokat, hogy a tollak helyét aztán éles pengék vegyék át. Körültekintek, a bensőm segítségért akar kiáltani, de már egyedül vagyok, a sötétség az egyetlen társam. Valahol a távolban mintha tompán egy hang szólna: "Jöjj hozzám, Lovasom!"
- Neeeem! - verejtékben úszva, kiáltva riadok fel a lidérces képekből. Zihálva kapkodom a levegőt, amikor össze tudom magam végre szedni, oda megyek, ahova minden ilyen alkalommal.
Az udvarra értve egy röpke szárnycsapással emelkedek el a füves talajról, hogy pillanatokkal később már a tetőn ülve pillantsak fel a felhők borította éjjeli égboltra. A sérült Holdra vándorol pillantásom, eszembe jut, hogyan szerette anya az utolsó időszakban nézni a fényét az ablakból. Mindig kérte, hogy a függönyök széthúzva maradjanak, hogy láthassa. Talán ő is olyan szomorú pillantással tekintene most fel rá, mint én? Fájna neki, hogy mi lett a Worthington családból? Apámnak talán fáj?
Mégis... el kell mosolyodnom kínomban azon, mennyire önző vagyok. Én efféle fájdalmakra gondolok, miközben az égitest mások számára sokkal nagyobb veszteségekre szolgál emlékeztetőként.
- Nem tudsz aludni? - zökkent ki gondolataimból egy lágy hang és ahogy oldalra pillantok, látom, ahogy Ciklon ereszkedik le mellém, majd foglal helyet az arcomat fürkészve.
- Csak... sok minden jár ma este a fejemben, ez minden. - felelek egy lágy mosollyal, de tudom, hogy őt ennyivel még nem győzöm meg, ezt pedig más sem bizonyítja, mint az, hogy nem emeli el rólam a pillantását. Sikerül is zavarba hoznia vele, le kell szegnem a fejem. Annyira nevetségesnek érzem magam, tekintve, hogy engem ilyesmi zaklat fel a közelmúlt eseményei után. Nem is olyan rég még éppen itt, a Birtokon kellett idegen szörnyekkel szembeszállni. Olyan sereggel, ami megcsappantotta a számunkat. Szép kis angyal vagyok, mondhatom! Nem elég, hogy rajtuk nem segíthettem, most is a saját őrültségemmel vagyok elfoglalva.
Ciklon viszont, mintha csak Xavier Professzort utánozva a gondolataimat látná, megint kizökkent, valamivel halkabb tónusban.
- A szépsége nem vitatható így sem. - csillogó íriszeiben tükröződik a Hold ezüstös fénye, ahogy rászegeződik tekintete. Egy pillanatig elidőzök ezen a látványon, s bár nehezen, de visszanyelem az alábbi szavakat: Valóban gyönyörű, még mindig őt nézve.
Felpillantok én is és látom, hogy a felhők egy szempillantás alatt adnak teret a mögöttük megbúvó csillagoknak, engedve Ciklon hatalmának.
- Varázslatos. - csúszik i halkan ajkaim közül, majd nem bírok megálljt parancsolni és apró, ajkaim szegletében bujkáló mosollyal hozzáteszem:
- Nem mintha felvehetné a versenyt. - majd van szerencsém megállapítani, hogy Ciklon mosolya perifériából is elbűvölő.
Megerősíti bennem az érzést, hogy az X-Men az én családom, és nem számít semmiféle rémálom, bármit megtennék értük.

Deli » megvan az már néhány év » egyke mutáns

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
926
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Warren Worthington III. Kedd 29 Május 2018, 21:40

•• Kedves Warren! ••

Elfogadva!




HEY!

Hú, először is üdvözöllek köreinkben!  izgatott Had mondjam el neked, hogy nagy-nagy X és Angyal fanatikussal nézel szembe. A közelembe nem igazán futott be sose az Angyal csávó, de hát én megmondtam, hogy ultrakirály!  kacsint És jöttél Te, hogy bizonyítsad!
Egyszerűen oda-meg vissza vagyok a lapodtól, a karidtól, úgy ekte' Tőled!  nyáladzik Holvoltáleddig?!

Megpróbálok nem túl nagy nyál-tócsákat itt hagyni neked, habár vannak szárnyaid, valahogy megoldod... Nos, nagyon-nagyon tetszik a lapod összetétele. A formaiságra IS értem, nem csak a tartalomra. A minőség és a mennyiség is tökéletes. De engem leginkább a minőséggel vettél le a lábaimról.
Nos, az van, hogy őszintén szólva az én szájízemnek megfelelően tényleg- kevesen írnak. Általában mindenki lapját szeretem, ez tény, de vannak, akik a szívembe (hú, de férfias vagyok, azta!) különleges helyet foglalnak el és Te most szépen befészkeltél madárkám egy ilyen zugba!  nyáladzik  nyáladzik Pb-vel, lappal, mindennel együtt. Leginkább az írói vénáddal, de semmit nem rangsorolunk!
A jellem és küllem rész nagyon tetszik. Angyal, olyan gyönyörű ez a szó és Te most még szebbé színezted a szemembe. Mint olvasód, tudd, hogy totál oda-vissza vagyok Tőled! Aki nincs így, az hazudik... Higgy nekem! Wink
A képesség. Hű! Esküszöm volt olyan infó, amiről nem tudtam. Nem néztem utána soha, hogy mire is vagy képes, mire is képes a karaktered. Nagyon tetszik a részletesség! Külön köszönöm a plusz infókat!  okés
És az előtörténet... Hű! Imádom, hogy megszólaltattad a többi X-et és hogy konkrétan mindenkivel úgy és olyan szövegkörnyezetbe szólaltál meg, amilyet ténylegesen eltudok hozzájuk képzelni. Angyal története különleges és azt hiszem a legjobb kezekbe került általad!  kacsint
Szeretném még gyorsan közölni veled, hogy fantasztikusan írsz! Nagyon tetszik a stílusod. (Sose hagyd abba az írást!) Nálam elég előkelőhelyen futott be a karaktered!
Rendkívül örülök, hogy olvashattalak!  kalimpál
Köszönöm az élményt!
Nem is tartalak fel tovább, mert már így is túlbeszélted az időt!
Irány foglalózni, aztán tessék meghódítani a játékteret!  hali


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Warren Worthington III.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Part 14 / 8
» adam warren

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Xavier mutánsai-