Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Natasha & Jakow - Зравствуйте!


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Vas. 20 Május 2018, 20:51

Natasha & Jakow

-Késett. – jegyzem meg a karbantartási személyzetisnek öltözött fickónak, ahogy az órámra pillantok.
-Dolgoztam. – jegyezte meg rosszízűen, majd intett az őt követő két férfinak, akik egy nagyobb, fekete fegyvertáskát tettek le elém. – Ellenőrizze, ha gondolja. – ajánlotta fel egy vállvonás kíséretében a férfi, majd távolabb lépett.
Gyorsan ellenőriztem a tartalmát. Résnyire nyitottam csak a táskát, ahogy ellenőriztem a tartalmát. – Rendben vagyunk. Ez itt a maguké. – nyújtottam át néhány bankót, miután a zsebemből előhúztam a tárcámat. – Felejtésdíj. Ügyesek voltak, fiúk! – dicsértem meg őket, majd intettem, hogy mehetnek. A reptéri alkalmazottakat könnyű lefizetni, és annál is könnyebb megvesztegetni. Felteszem, hogy Moszkvában nem voltak túl tapintatosak, mikor ezt a három úriembert kiszemelték erre a feladatra. Minden mást, ami kell, betudom szerezni az országon belül is. Megvártam, míg a három férfi eltűnt, mielőtt lehajoltam a táskáért és elindultam visszafelé. A reptereken különösképp odafigyelnek arra, hogy a kamerák mindent lássanak, de szerencsére mikor beléptem az országba ellenőriztem, hogy hol vannak a kamerák. Ez, illetve egy névtelen adomány az egyik biztonságiaknál dolgozó illetőnek elég, hogy kényelmesen kisétálhassak a reptérről, mintha itt se jártam volna. Sokkal egyszerűbb az emberek kapzsiságán át elérni, amit akarunk, mint a fájdalmukon keresztül. Ha valakit megkínzok, megpróbál majd elárulni. Akit lefizetek, az legközelebb is szeretne sok pénzt keresni egy-egy szíveséggel. Ez itt Amerika, a többség az anyját is eladná pár dollárért.
Megtorpanok a szerviz alagút bejárata előtt, mikor egy halk neszt hallok magam mögül. Az a három nem lehet, azt is hallottam, mikor száz méterre voltak, esélytelen, hogy idáig tudtak követni feltűnésmentesen. Amerikaiak? Talán, de ők már az átvétel pillanatában lerohantak volna.
A bőrdzsekim alá nyúlva húztam elő a pisztolytáskából a hangtompított Glock 22-esem, miközben a környezetet pásztáztam a szememmel. Óvatos voltam. Négy napja léptem be az országba, és csak most vettem át a küldeményt. Jobb szerettem aprólékos munkát végezni, a munkám nem az idő, hanem az eredmény határozta meg. Ezt várták Moszkvában, hullákat.
 lesz ez ennél jobb is, ígérem  szégyellős
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Kedd 22 Május 2018, 12:42



did you forgot we are the same?
Jakow & Natasha
_________________________
- Romanoff ügynök. - csendül fel PÉNTEK bársonyos női hangja, miközben a pultnak dőlve kortyolok bele a reggeli első kávémba. Tekinthetnénk erre a mozdulatsorra egyfajta reggeli rutinként is, de az igazság az, hogy a csészébe löttyintett fekete nem az ébredést hivatott elősegíteni. Alig két perc telt el azóta, hogy átléptem a bázis kapuját, és az első korty kávéig sem jutottam el, máris egy mesterséges intelligencia érez késztetést arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen velem egy igen hosszúra nyúlt éjszaka után. Ez azonban még mindig jobb, mintha Stark hosszas monológját kellene hallgatnom.
- Igen, PÉNTEK? - sóhajtom, miközben kissé fáradtan szegezem a tekintetem az ablakon túli panorámára.
- Szeretném jelezni, hogy gyanús határátkelést érzékeltem az elmúlt nap folyamán. - korábban beszéltem már Tonynak erről, és az engedélyével megkértem PÉNTEKET, hogy minden olyan orosz állampolgár határátkelésekor értesítsenek, aki csak egy kicsit is gyanús lehet. A magam mögött hagyott múltról sosem feledkezhetek meg teljesen, még akkor sem, ha a Fekete Özvegy program már nem él. Ez azonban bármikor változhat. Ahogyan a pálfordulásommal sem loptam be magam az oroszok szívébe.  - Képet. -
A középen húzódó konyhaszigethez lépek, s a dzsekimből előhúzva a telefonom, helyezem az üveglapra. Felvillannak a PÉNTEK által elküldött információk. A képernyőre koppintva megjelenik előttem a holografikus kép. Összevont szemöldökkel figyelem a reptéren készült felvételt, miközben PÉNTEK a háttérben informál arról, hogy az útlevélen szereplő név több határátkelési naplóban is feltűnt, és az országban történő tartózkodása alatt felettébb rejtélyes baleseteket naplóztak a rendfenntartás rendszereiben. Ujjaimmal nagyítok a képen, megállítva azt a pillanatot, amikor visszakapja az útlevelét, és elindul, szembe az egyik térfigyelő kamerával. A felismerés villámcsapás szerűen cikázik végig rajtam. A múltam egy darabjával nézek most farkasszemet.
- Kérek minden információt erről az emberről, tudni akarom, ha bárhol kivesz egy szobát, vagy beazonosíthatóan fizet valahol. Bármi olyan tevékenység érdekel, ami összeköthető Vele. Ne téveszd szem elől. - magyarázom, miközben a telefonom ismét a zsebembe csúsztatom.
- Rendben, Miss Romanoff. – hallom még a női hangot, ahogy kilépek a bázis ajtaján. Így kell elcseszni egy egyébként sem tökéletes reggelt. És még a kávémat sem ittam meg.

Követtem, figyeltem, információt gyűjtöttem, s tudtam, nincs szükségem több időre ahhoz, hogy elkapjam. Nem szeretnék olyan szentimentális szavakkal dobálózni, mint a szembestés, vagy újra találkozás, hiszen nem erről volt szó. Tudni akartam, mi a pontos oka annak, hogy itt van. A lefizetett emberek közül az egyik túlságosan is szerette az alkoholt, na meg az olyan szép nőket, akik szóba állnak vele. Éppen ezért nem volt nehéz bódult állapotában kicsikarnom a mostani találkozó pontos időpontját. Jóval hamarabb itt voltam, és előkészítettem mindent. Vártam, s nem hiába. Csupán akkor mozdultam meg először, amikor a férfiak elmentek, Jakow pedig egyedül maradt. Halk neszre kapja fel a fejét, csak éppen nem jó irányba keres engem. Előveszi a fegyverét, én pedig lassan felnyomom magam az eddigi, hason fekvő testhelyzetemből, s térdre ereszkedem. A következő pillanatban azonban felemelve jobbom, célzok, s lövök. Halk, sistergő hang cikázik el az épület felé, majd tompa, pukkanó hang kíséretében húzódik a fém fej a betonfalba, s én ezzel egy időben ugrom. A kötélnek köszönhetően lendületet nyerek, s így, lábaimat előre nyújtva rúgom mellkason a férfit, s elengedve a kötelet, érkezem a földre, bukfencet vetve. Gyorsan felpattanok - valószínűleg vele együtt -, de még időben megpróbálok lecsapni rá, és kirúgni a kezéből a fegyvert, majd a sajátomért nyúlni, s neki szegezni.
- Kedved támadt egy kis amerikai kiruccanásra, Andrei? - szólalok meg, miközben karjaim egyenesen tartom, mindkét kezemben a fegyvert tartom, az ujjam pedig ráfeszül a ravaszra. - Vagy hívjalak inkább Jakownak? -
Én pontosan tudom, ki vagy.


 



 
 
_______________________________


 csak nem egy ismerős arc? ; ) remek lett! :-* -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Pént. 25 Május 2018, 21:42

Natasha & Jakow

- Mit akar? – kérdezte egy kissé türelmetlen hang a vonal másik végén.
-  Célpont megerősítést. – feleltem tömören, a reptér falának támaszkodva, a menetrendjelzőre pillantva. A gépem csak egy két óra múlva indul. – A célpont a Bosszúállókhoz tartozik, ez komplikációt jelenthet. – azt pedig nem szeretem. Az eddigi célpontjaim őrültek voltak, leépültek, a Programban való részvétel így, vagy úgy, de tönkretette őket. Romanoff azonban nem tűnt ilyennek. Akárcsak a társairól, róla is hosszasan értekeztek az internet különböző helyein. Képek, videók, egykor még a színfalak mögött dolgozott, most úgy tűnik a reflektorfényben szerepel inkább.
- Megerősítve. Natalia Allanovna Romanov. Talán problémát okoz a feladat?
 Nem. – feleltem, mielőtt kissé bosszúsan letettem volna a telefont és felkarolva a csomagom elindultam a gép felé. Eddig arról volt szó, hogy a hibás fegyverekkel kell végeznem.. Nem azokkal, akik ellenünk fordultak. Nem árulókra vadászom.


És mégis. A Moszkvai reptérről hívtam fel a központot, mielőtt még felszálltam volna a gépre. Ismertem Natalia-t. A Program résztvevői ismerték azokat, akik a hibás fegyverek után varrták el a szálakat, így engem is. Én pedig ismertem a Programban résztvevőket, így őt is. Nem úgy fogtam fel azonban, hogy egy ismerőst kell megölnöm. Egy barátot. Nem vagyunk se ismerősök, se barátok. Natalia Allanovna Romanov a célpontom, semmi több.
Mozdul a karomban tartott fegyver, ahogy hallom mellettem a falba csapódni a fémfejet, de túl későn, így a felém lendülő lábak előbb elérnek, semmint, hogy célba vehessem vele az ismeretlen alakot. Hátra bukok, elveszítve az egyensúlyomat, de tétovázás nélkül állok fel és a kezemben maradt fegyvert egyből felé rántanám, de a csuklómat ért rúgás méterekkel arrébb hajítja a kezemből azt, így végül csak én maradok, és a nekem szegezett pisztoly.
- Natalia. – vonom össze a szemöldököm, felismerve a velem szembenállót. Számoltam vele, hogy előbb-utóbb rám bukkan, de úgy terveztem, hogy a mai nap után. – Rég találkoztunk. – oroszul beszéltem hozzá, miközben a kezeimet a vállammal egyvonalba emeltem, mutatván, hogy fegyvertelen vagyok. – Minek kettő? Úgy emlékszem ennél jobban célzol. – jegyeztem meg kissé rosszmájúan a pisztolyokra pillantva. – Maradj ki ebből. Te kiszálltál. – néztem a szemébe, közelebb lépve a tőlem pár méternyire lévő fegyvertáskához. – Tudod, hogy mennek a dolgok. Rossz helyen keresgélsz. – lassan, nyugodtan beszéltem. A rám szegezett fegyver nem újdonság, mondhatni, hozzászoktam. Natalia pontosan tudja, hogy akad rajtam kívül is orosz ügynök, itt az USA-n belül is. Az én megölésemmel csak újabb célkeresztet rajzol a homlokára.
- Ha túl sokáig időzünk itt, az könnyen tragédiához vezethet. – sóhajtottam fel, mikor továbbra is rám szegezte a fegyverét. – Sejtettem, hogy az utamat fogják állni, ezért élesítettem egy húsz méter hatótávolságú repeszbombát, amit a Grand Central Terminal egyik kukájában helyeztem el. – továbbra is nyugodtan beszéltem, majd a karom magam felé fordítva az órámra pillantottam. – Alig egy óra múlva fel fog robbanni. – szinte látom az első gondolatát. Blöfföl. Megkockáztatja?
 lesz ez ennél jobb is, ígérem  szégyellős
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Csüt. 31 Május 2018, 13:15



did you forgot we are the same?
Jakow & Natasha
_________________________
A program zártága azt is magában foglalta, hogy minden résztvevő tudott a másik létezéséről. Az intézmény több volt, mint egy titkos létesítmény, hiszen a színfalak mögé csak kevesek nyerhettek betekintést. Pontosabban csak azok, akik részesei voltak a tervnek. Egy volt közülük Ő is, Jakow Volkov. Mindenkinek megvolt a maga feladata, így Neki is. Nyomokat tüntetett el, melyek nem vetettek jó fényt a programra. Igen, ez volt a burkolt megfogalmazása annak, hogy a Fekete Özvegy programban megtört résztvevőket egyszerűen kiiktatták. Véglegesen. A vezetőség számára legtöbbünk csak egy akta volt, sorszámmal ellátva, de mi, akik benne éltünk a rendszerben, a nevekhez arcok, az arcokhoz történetek párosultak.
- Az ölelkezést most kihagynám, ha nem bánod. - feleltem szintén oroszul, tekintetemmel követtem kezeinek mozgását, miként lassan felemelte. Őszintén, nem számítottam rá, hogy valaha is újra látom az előttem álló férfit, főleg nem itt, amerikai földön. - Még egy lépés, és felfrissítem az emlékezeted. -
Nem kerüli el a figyelmem a táskához való lépése, éppen ezért figyelmeztetem, még egy rossz mozdulat, és lövök. Jól emlékszel, remekül célzok, még mindig.
- Te vagy az, aki rossz helyen keresgél Jakow. - igaza van abban, hogy kiszálltam, mi több, elárultam az országom. A programnak azonban vége, és éppen ezért nem teljesen világos, milyen feladatot teljesít itt, állnéven, Amerikában. Tovább beszél, jóval többet, mint én - bár egyikünk sem volt soha az a beszédes típus -, de érdemi információval még mindig nem szolgál a számomra. Ellenben egy olyan fenyegetést helyez kilátásba, mely valódi tragédiához vezethet. Kifejezéstelen arccal figyelem még mindig, miközben a fegyverem Neki szegezem. Több eshetőség is átfut a fejemben, és az az opció sem kizárható, hogy megpróbál átejteni, de pontosan Ő az, aki nem bíz semmit sem a véletlenre. Megtanították nekünk, hogy biztosra menjünk a küldetés elvégzését illetően. - Rendben. Akkor még van ötvenkilenc perc, és huszonöt másodperced, hogy elmond, mit keresel itt. Kezeidet tedd a tarkódra, és indulj meg. -
A szerviz bejárat felé bökök a fejemmel, majd elindulok felé, végig a szememet rajta tartva. A terveim szerint én leszek az, aki felveszi a fegyvertáskát a földről. Ha azt teszi, amit mondok neki, akkor így indulunk el a szerviz alagútba, mögötte haladva, fegyveremmel a tarkóját célozva vezetem be.
- A Te érdekedben javaslom, hogy kezdj el minél hamarabb beszélni. - fűzöm hozzá. Láthatóan nem rendített meg a fenyegetése. - Vezess el a bombához, majd a mondadód függvényében eldöntöm, mi legyen a sorsod. -
Természetesen nem hagyhatom, hogy bűnt kövessen el, és ezt Ő is pontosan tudja. Én már a másik oldalt képviselem.


 



 
 
_______________________________


 veszélyes játékot űzöl. ; ) -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Pént. 08 Jún. 2018, 14:11

Natasha & Jakow

Natalia-t nézve nem láttam rajta jelét a leépülésnek. Akiknek a kiiktatásával bíztak meg, különböző stádiumaiban jártak, de egy idő után könnyen felismertem a jeleket. Meglepő, hogy egy áruló levadászásával eddig vártak, de nem az én dolgom, hogy összefüggéseket és okokat keressek a feladatomhoz. Nekem a nevük kell, nem az élettörténetük.
A figyelmeztetését hallva, halovány mosolyra görbült a szám széle. – Nem fogod. – feleltem aztán egyszerűen, lejjebb eresztve a kezeim. – Érdekel, hogy mi van benne? – pillantottam aztán a kettőnk közt félúton heverő táska felé. – Egyszer már kiszálltál. Nem akarsz visszatérni. – sztoikus volt a hangom, miközben a velem szembenálló nőt figyeltem. Natalia nem ostoba. Ő is kitalálhatja, hogy az én halálom ugyanúgy csak papírmunkát jelentene Moszkvában, és a helyemre csak még többen érkeznének. Szélmalom harcot vív.
-Ellenben veled, én a munkámat végzem. Kettőnk közül…    lassan emeltem a kezem a zakóm felé, kihúzva a zsebéből egy tárcát, aminek a gombját kikapcsolva láthatóvá vált egy számára is jól ismerhető okirat. - … én élvezek diplomáciai mentességet. Te … hivatalosan még csak jogaid sincsenek. – vonom meg a vállam, ahogy visszateszem a tárcát oda, ahonnét elővettem. Erősen kétlem, hogy az amerikai kormánynak bármiféle hivatalos okirata lenne róla, ami alapján a törvényeik szerint lehetne bármiféle joga.
-Izgalmasnak ígérkezik a Super Bowl. – feleltem nyugodtan a komolytalan választ, miközben lomhán feljebb emeltem a kezem és tettem előre néhány lépést. – Óvatosan a táskával. Szükségem van még rá. – figyelmeztetem őt, ahogy hallom, hogy ráfonódik a keze.
-Az amerikaiak nem tettek jót neked. Elfelejtetted a kiképzésed. – beszéltem továbbra is oroszul, miközben lassan haladtam a szervízjáratban. – Óvatlan lettél, felkészületlen. Fenyegetsz, de a szavaid súlytalanok. Csalódtam, Natalia. – sóhajtottam fel halkan. Ha lehet, mindig te válaszd meg a harcteret. Én megtettem.
Hirtelen csapom erősen oldalra a könyököm, hogy az egyik így is szivárgó cső oldalát betörjem, hogy az abból áradó forró levegő egyenesen Natalia arcának csapódjon. Egész testemmel oldalra feszülök, hogy kitérjek a pisztoly csöve elől, majd a kezét elkapva és felfelé irányítva azt emelem a lábam, hogy az oldalába rúgjak, majd leguggolva, kitérve a forró levegő elől fordulatból ezt megint megismétlem, csak a másikkal. Az öklömmel az arca felé csapok utána, amint felegyenesedtem, és ha azt blokkolja is, akkor a könyökömmel viszem tovább a mozdulatot, további hátrálásra késztetve őt.
-Ötvenkilenc perced maradt. – szóltam hozzá, ahogy megmozgattam a vállam és kiropogtattam az ujjaim. – Fél óra, mire odaérsz. Fél óra, mire átkutatod a helyet. – beszéltem tovább, miközben a lábammal arrébb toltam a táskát, hogy ne legyen útban. – Már, ha tényleg egy kukában van a bomba. – ha úgy gondolja, hogy igazat mondok, akkor is ott a kérdés, hogy … másban félrevezetem-e? Az egész Program a félrevezetésről szólt, neki kéne a legjobban tudnia.
a veszély a második nevem  Smile  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Szer. 27 Jún. 2018, 12:31



did you forgot we are the same?
Jakow & Natasha
_________________________
A legutóbbi értesüléseim szerint, nem a magamfajta volt a férfi célpontja. Pontosítok. Az én fizikai és mentális állapotom korántsem egyezett meg Jakow korábbi célpontjaival. Sokan voltunk, kiket teljesen tönkre tett a program. Ez azonban nem zárta ki ama tényt, hogy az én végleges kiiktatásom miatt jött ide.
- Ne feszítsd túl a húrt. - a férfi gunyoros mosolyának párja költözött ajkaimra, miközben feszültem figyeltem minden mozzanatát. - Nem a táska tartalma érdekel. Téged ismerve, nem rejt többet illegálisan becsempészett fegyvereknél. -
Mindenkinek szüksége volt eszközökre, ebben a szakmában, még jómagamnak is, holott a programnak köszönhetően én magam voltam a fegyver.
- Páratlan logikai következtetés. Gratulálok. - a múltam ezen gúnyáját soha nem leszek képes teljesen levetni magamról, azonban ahhoz kétség sem fér, hogy soha nem térnék vissza Oroszországba. Nem hiszem, hogy szükséges lenne okokat felsorakoztatni, miért is - a lista igencsak hosszú -, elvégre az egyik legnyomósabb az, hogy az ottani kormányzás a fejemet akarja. - Az a papír semmit nem ér, ezt Te is pontosan tudod.  -
Eme kijelentésemmel félre is söpörtem a diplomáciai mentességét igazoló dokumentum fontosságát, ami nem ér semmit sem. Elvégre egy hamis adatokra, s személyiségre épülő papír fecni. Az én jogaimat illetően pedig nem kezdek védőbeszédbe, hiszem egyáltalán nincs is szükség rá. Felszólítom arra, hogy induljon el, én pedig megfogva a táskát követem. Beszélni kezd, de nem közöl olyan információkat, melyek számomra relevánsak lennének, sőt. Némán megyek mögötte, végig fegyvert szegezve Rá. Az pedig, hogy bármiféle csalódást okoztam, még inkább nem érdekel. Sokkal többre emlékszem, mint azt hinnéd. Számítok rá, hogy támadásba lendül, ahogy elérjük a szervizfolyosót. Nincs szükség arra, hogy kettőnk összecsapásának bárki is szemtanúja legyen.
Gyorsabban reagál, mint hittem. A táskát félre dobom abban a percben, ahogy a forró levegő az arcomba csap, s magam elé emelem karom, hogy védjem az arcom. Nem látok semmit, így csak következtetni tudok, hol van a másik. Nem sütöm el vaktában a fegyvert, a combomra erősített tartóba helyezem vissza. A következőm pillanatban elkapja a kezem, s oldalba rúg, melyet fogaimat összeszorítva némán tűrök. Nem túl okos döntés. Ezzel elárulja a helyzetét, én pedig a következő támadását kivédem, s ezzel egy időben hátrálásra késztet.
- Egy valamit azonban elfelejtettél. Én nem egyedül dolgozom. - láthatóan megpróbál félrevezetni, én pedig ugyan ezt teszem, leplezve a bomba bizonyosságát illető aggodalmam. Nem lehetek teljesen biztos abban, hogy Jakow hazudik. Azt viszont Ő is biztosan tudja, kikkel dolgozom együtt. Nem tudhatja, hogy az ittlétem titkos, és azt sem zárhatja ki, hogy nem közvetítem kettőnk beszélgetését online a csapat másik része felé, akik addig is fellelhetik a bombát. Ez persze hazugság, de Ő ezt nem tudhatja biztosan. - Tehát újra megkérdezem. Mit keresel itt, Jakow? -
Még be sem fejezve a mondatot, iramodok meg felé, majd felugorva, elkapom az egyik fölöttünk keresztül húzódó csövet, és az így nyert erővel lendülök felé, s kapom lábaim közé a nyakát, majd próbálom meg leteríteni, így ha földre kerül, akkor fölé kerekedek.

 



 
 
_______________________________


 na na, csak óvatosan!  : D -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Szomb. 30 Jún. 2018, 20:17

Natasha & Jakow

A Programot bukásként könyvelték el. Nem azt az eredményt kapták, amit vártak, és túl sok pénzt és időt öltek bele, hogy tovább kockáztassanak vele. A Program alatt az elsődleges célpontjaim a hibás alanyok voltak, utána viszont széleskörű tisztogatás kezdődött. Fegyvereket készítettek, amik a Program végével gazdátlanná váltak. Ezeket pedig ki kellett iktatni. Azonban míg a legtöbben bújkáltak, vagy más ügynökségekben kerestek menedéket, Natalia a radaron maradt. Kitudja miért várt eddig Moszkva azzal, hogy kiadja a parancsot. Nem azért tartanak, hogy kérdéseket tegyek fel. Az én dolgom a ravasz meghúzása.
-Engem ismerve. – ismétlem meg a szavait kissé hitetlenkedve. Mintha ismerne. A nevemen és a munkaköröm kívül nem tud rólam semmit sem. – Legálisan is belehet csempészni. – jegyeztem meg egy apró vállrántással. Az ilyen legális ügyeket is azonban fű alatt intézzük el. Senki nem akar felesleges médiafigyelmet. Van már ebben tapasztalatom. Az, hogy mi legális és mi nem, nem papírok, hanem érdekek döntik el.
-Bejutottam vele az országba. Az orrotok előtt. – felesleges lett volna trükközni. Nekem tökéletes megfelelt, hogy ne én keressek, hanem mások bukkanjanak rám. Ahogy azt Natalia is tette. – És elvezetett hozzád is. – teszem aztán hozzá. Azaz, őt vezette el inkább hozzám. Ennyit ér egy papír. Azok vagyunk, akik csak akarunk, ha a megfelelő pecsét, vagy annak hamisítványa szerepel egy-egy papíron. Több tucat álnevet használtam már az évek alatt és ezek mögött mind-mind eltérő személyiségek vannak. Az vagyok, akinek lennem kell, hogy elvégezzem a feladatom.
Nem lő. Persze, ennél sokkal okosabb. Ha rossz helyre lő, a levegőbe repíti az egész szervízjáratot. Azzal pedig, hogy a fegyver kikerül a képből, már nincs is semmi, amivel sakkban tarthatna. Ő hátrál, én pedig előre lépek.
-A Bosszúállók. – mosolyodom el, ahogy kiejtem a szavakat, de ezúttal angolul. Nevetséges az elnevezés is. Meg van ugyan az esélye annak, hogy a háttérből segítik őt most is, de … nem tartom valószínűnek. – Talán nem. Én viszont igen. – ez pedig arra kényszerít, hogy mindig előre tervezzek. A Program ideje alatt is ritka volt a társulás. Egy társhoz lehet kötődni érzelmileg. Az érzelmek viszont a feladat teljesítése szempontjából irrelevánsok és hátrányt jelentenek.
Oszd meg a figyelmét. Ezt tanították, legyen akármilyen jó a másik, ha a figyelem oszlik, a hiba lehetősége is nő. Éppen ezért meg se próbálok válaszolni a kérdésére, helyette csak vállszéles terpeszben állok meg, ahogy Natalia felém lendül. A bal lábam még az előtt hátrébb csúsztatom, hogy körül ölelne a lábaival. A lendülete ugyan erős, de a hátrébb helyezett lábamnak hála nem vesztem el az egyensúlyom, így állva tudok maradni, majd előbb a jobb öklömmel az oldala felé ütök, és még ebben a pillanatban hirtelen dőlök előre, hogy nagy erővel csapjam hozzá a földhöz. Amennyibe nem ereszt el, felemelve őt újra lendületet veszek, de ezúttal a törött cső kiálló vége felé lendítek felé, és ha csak nem akar felnyársolódni, kénytelen elengedni. Ha ez megtörténik, akkor ugyan mindkettőnket neki vet a lendület a falnak, de külön irányba pattanunk onnan vissza.
-Kiiktatom, akiket ki kell. – felelem aztán a kérdésére, kifújva a levegőt, ahogy kiegyenesedtem. – Azt hiszed te vagy az egyetlen, akit holtan akarnak látni? – ő az egyik, ez igaz. Ugyanakkor nem ő az egyetlen, akit holtan akarnak. Egy politikus, egy üzletember, és egy disszidens újságíró is akad a listámon. – Örökké nem bújhatsz a társaid mögé. A bűnei mindenkit utolérnek. – mondtam, miközben levettem a zakómat és az ujjai végét a csuklóm köré csavartam. – Te több időt kaptál, mint mi. – többes számot használok akaratlanul is, maguk közé értve magamat is. A döntéseink és tetteink következményekkel járnak. Van, amit egyből megfizetünk, de van, ami olyan, mint a méreg. Lassan öl, belülről felemésztve.
-Nem hallom, hogy jönne a segítség. – a társai aggódnának érte, ha mindezt hallanák. Ez a gyengepontjuk. Aggódnak egymásért. Érzelmi behatás, ami veszélybe sodorja a küldetést. -  Úgy tűnik mégiscsak egyedül dolgozol. – felem, mielőtt felé indulnék, de nem ütök, hanem védekezek. Ha felém ütne, akkor a zakóm segítségével kapom el és húzom félre a kezét, majd a könyökömmel és a lábammal ütök és rúgok felé, nem eresztve a zakóm által elkapott karját, közel tartva magamhoz, hogy minél kevesebb helye legyen mozogni.
úriember vagyok, adok esélyt Very Happy 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Hétf. 09 Júl. 2018, 09:32



did you forgot we are the same?
Jakow & Natasha
_________________________
Hangjában rejlő hitetlenségét oly könnyedén söpröm félre, mintha a létezése is önmagában is vitatott tény lenne. Valóban nem tudhatok Rólad semmit? Vagy inkább sokkal többet, mint azt szeretnéd? Egyugyanazon szellemiségben nevelkedtünk, s kik gondoskodtak rólunk, gyermekük helyett sokkal inkább potenciális fegyverként tekintettek ránk. A kiképzésünk korántsem volt azonos, és a feladataink is eltértek egymástól, de a cél mindkettőnk számára ugyanaz volt. Szolgálni a hazát, mit sem törődve azzal, kin kell átgázolni. Hisz Veled is pontosan ezt tették, nem igaz? Felhasználtak, s teszik ezt a mai napig.
- De nem nyújt teljes védelmet. - fűzöm hozzá a megállapításához az én álláspontomat. Bejutott az országba, de nem jelenti azt, hogy ha nyilvánosságra kerül a mi esetleges incidensünk, az Ő oldala felé fog billenni az a bizonyos mérleg. Tény, hogy nem feltétlenül vagyok a kormány kedvenc ügynöke, vagy éppen hőse, ha úgy tetszik. Azonban nem fognak elmarasztalni azért, mert egy potenciális bűnözőt elfogtam amerikai földön.
Az oldalamat érő támadás, sem a hátam földhöz csapása nem elég ahhoz, hogy eleresszem. Combjaim erősen fonódnak nyaka köré, egyre inkább elzárva az éltető oxigén útját a szervezetébe, s jobbom könyökével folyamatos ütést mérve a tarkójára. Azt azonban szeretném elkerülni, hogy felnyársaljon, így kénytelen vagyok elereszteni, s ahogy ez megtörténik, úgy lepattanunk a falról. Felhúzom magam a földről, majd kifújom a levegőt, s lassan felállok, farkasszemet nézve a férfival.
- S Te lennél az, aki méltó büntetéssel szolgál? - hangom gunyorosságát, ha akarnám, sem lennék képes leplezni. Továbbra sem felel egyenes válasszal a kérdésemre. Csupán olyan információt közöl, mellyel eddig is tisztában voltam. Az, hogy az orosz kormánynak sok ellensége akad, akiket szeretne végleg letörölni a térképről, nem újdonság. Az viszont, hogy pont Jakow beszél bűnökről, s mások mögé bújásról, igencsak komikus, erre azonban nem hívom fel a figyelmét. Egyelőre. Ha sértőnek is szánja a szavait, rezzenéstelen arccal állom azokat. Nem érdekel, mit gondol rólam, azt azonban nem szeretném, ha csak úgy önfeledten róná New York utcáit. - Ne aggódj. Egyedül is elbánok Veled. -
Felelem nyugodtan, nem cáfolva a kijelentését. Elvégre nem kizárt, hogy amíg én itt harcolok Vele, addig a társaim, a bombát keresik. Hihetné ezt, azonban ez nincs így, nekem pedig mérlegelnem kell ezt is. Előkerülnek a hátamra erősített, fekete botjaim, melyeket közelharc során előszeretettel használok. A férfi felé lendülök, és a védekezései ellenére megpróbálok lesújtani rá, a bottal a combját, karjait célozva. Az egyik ilyen ütésnél elkapja a jobbom a zakójával, és nem ereszti. A másik kezemmel védem a támadását, végül eldobom a balomban tartott botot, majd a zakója segítségével megpróbálom közelebb rántani magamhoz a férfit. Ha sikerül, lendül a bal karom, s egyenesen a nyakát célzom, hogy a csuklómra erősített sokkolóval áramot vezessek a testébe.

 



 
 
_______________________________


 hiba volt. ; ) -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Kedd 17 Júl. 2018, 18:39

Natasha & Jakow

Emlékszem az első küldetésemre a Program keretein belül. Egy lány elszökött, a feladatát nem teljesítette és nem jelentkezett. A protokoll eljárás ilyenkor egyértelmű volt: megszüntetni a problémát. Egy szentpétervári szórakozóhelyen értem utol. Hátulról kaptam el, igyekezett ellenállni, de nem volt se ereje, se ideje. Megfulladt, a testét pedig a folyóba dobtam. A rendőrség hamar lezárta az ügyet, nem lett belőle semmi. Nem rendített meg, öltem már korábban is, könnyebb volt. Csak neveket mondtak, nem kérdeztünk, tettük a dolgunkat. Ahogy pedig egyre több lett a probléma, úgy a tennivalónk is megnőtt. A Programnak megmutatkoztak a hibái, azokat pedig egy ponton túl már  nem lehet orvosolni. Ezért rendelték el a teljes megsemmisítést.
Nincs is rá szükség. – feleltem könnyedén, ahogy a védelemről beszélt. Ebben a szakmában olyan, hogy biztonság, nem létezik. Aki ezt hiszi, csak áltatja magát. Bármikor hátba szúrhatnak, fejbe lőhetnek, eltávolíthatnak. Egy olyan világban mozgunk, aminek a létezéséről csak kormányok tudnak, jószerével. A hiányunk senkinek nem tűnik fel, ez pedig ellehetetleníti a biztonságot.
Nem ismeretlen az egyre fogyó oxigén érzete. Pontosan tudom, hogy egy ponton túl elvesztem az eszméletem és az izmaimat nem fogom már tudni működésre bírni, hogy kiszabadítsam magam. Az egyetlen esélyem, ha lehámozom őt magamról.
Nem. – fújtam ki a levegőt, válaszolva a kérdésére. – Én egyszerűen megöllek. – teszem még hozzá egyszerűen, mintha csak egy katalógusból olvasnám. Már rég kiveszett belőlem az empátia, vagy bárminemű együttérzés. Nem segíti a munkám. Egy idő után nem fog számítani, hogy bűnös-e, vagy ártatlan az illető. Az egyetlen szempont az, hogy él-e, vagy hal. Nincsenek tévképzeteim magam illetően, de a megbízás az megbízás. Megkaptam Natalia nevét, a feladat egyértelmű, meg is erősítették.
Ahogy közrefogom a karját egyből sorozni is kezdem őt a könyökömmel és a térdemmel a gyomrát illetve a bordáit célzom. Az amúgy is szűk helyen így még inkább kevesebb területe marad a mozgásra, de sikerül ennek ellenére is elég közel rántania magához, hogy aztán a testemen végigfutó hirtelen áramütés hatására először megmerevedjen a testem, majd nekiessen a járat oldalán futó csöveknek és a földre zuhanjak.
Néhány pillanatig kába vagyok és a nyakam felé nyúlok, ahol az áramütés ért. Ezekben a pillanatokban pedig a járat bejárata felől szirénák és kiáltozások hangja hallatszódik be. Kaphattak egy névtelen bejelentést, hogy illegális fegyverüzlet történik a reptér területén. Jobb később, mint soha. Kihasználva ezt a néhány pillanatot hirtelen lendülök oldalra, hogy megkaparintsam, majd felállva Natalia-ra szegezzem a pisztolyt, amivel nem is olyan rég még ő kísért ide be engem.
-Maradj ott! – utasítottam, a lábammal pedig közelebb húztam magamhoz a sporttáskát, végig Natalia-raa célozva, majd feldöntve berúgtam azt a csövek alá. Most nem fogom tudni elvinni, ahogy Natalia sem, túlzottan is lassítaná mindkettőnket. Szerencsére a rendőrök megvehetők, akárcsak a reptéri alkalmazottak.
Hirtelen húztam meg a ravaszt kétszer, de Nataliaa válla felett egy az alagútba belépő rendőrre lőttem, akit a mellkasához kapva dőlt el oldalra, majd még mielőtt Natalia felém lendülhetett volna, a mellettünk futó csövekbe eresztettem az egész tárat, mire az azokból előtörő forró levegő, mintha csak egy vastag falat képzett volna köztünk.
-A helyedben sietnék. – mondtam neki, ahogy felé dobtam a kiürített pisztolyt, majd pedig futva elindultam az alagút kijárata felé. A lövések hangjára az ide kiérkező rendőrök ide fognak jönni, ők pedig majd meglátják Nataliát, fegyverrel a kezében, és a társukat, akinek átszakította két golyó a tüdejét. Natalia sem engedheti meg magának, hogy letartóztassák, így pedig futni fog. Amíg pedig őt kergetik a rendőrök, én könnyedén és feltűnésmentesen juthatok ki a reptérről.

kaptál egy kis előnyt:)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Kedd 31 Júl. 2018, 14:36



did you forgot we are the same?
Jakow & Natasha
_________________________
Szavai pontosan azt tükrözték, melyet feledni szerettem volna; a múltamat. Kimondatlanul is láttam a kemény, érzéketlen vonásokon mindent. Ne bízz senkiben. Soha ne kötődj érzelmileg senkihez. Dolgozz egyedül. A téged körülvevő személyek eszközök, kiket szükség esetén ki kell iktatnod. Az orosz anyaország szolgálása az első. a küldetés mindenek felett. Ez voltam én, és ezt képviseli most Ő. Elcseszett egy tükörkép ez.
- Sok sikert. - szűröm a fogaim között a válaszom. Nem Jakow az egyetlen, aki a fejemre pályázik. Ezt Ő is pontosan tudja. Azt pedig igazán nem róhatja fel nekem, ha nem könnyítem meg a dolgát. Nem véletlen, hogy pont Őt küldték utánam. A kihívások azonban nem rettentenek el. Pontosan ezért a kijelentése sem, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mintsem az, hogy ellentámadásba kezdek. Az áramütésnek köszönhetően eszméletét veszti, én pedig kiszabadítom a karom. A következő mozdulatomban azonban lefagyok, majd a hangok irányába fordulok, így hamarosan Jakow nekem szegezett pisztolyával találom szembe magam. Fordult a kocka.
- A civileknek semmi közük nincs a kettőnk ügyéhez.  - karjaim felemelve, mímelek megadást, miközben minden apró mozdulatát követem a szemeimmel. Meg sem rezzenek, mikor két lövés dördül, s süvít fel a vállam fölött. Arcomat azonban a düh rántja összébb. Pontosan ezt akartam elkerülni. Ártatlanok kerüljenek kettőnk ütközetének célkeresztjébe. A vállam fölött hátrapillantva látom, hogyan dől el. Biztosan túlélte. Alap felszereltség a golyóálló mellény, de így is akkor lökést kapott, hogy eszméletét vesztette.
A következő pillanatban ismét eláraszt mindent a forró gőz. Nem felelek semmit a szavaira, csak a pisztolyért nyúlok, majd elindulok abba az irányba, amerre ő is. Jobbom felemelve, érintem meg a kezemen lévő órát, majd hívom elő a szervizalagút teljes rendszerének tervrajzát. A kijáratot több útvonalon is meglehet közelíteni, és nekem a legrövidebbet kell válasszam. Éppen ezért egy másik útvonalat választok, ezzel minden bizonnyal leválva a férfiról. Távolodó lépteiből arra engedek következtetni, hogy egészen másik irányba. Sietősen szaladok, ütemesen véve a levegőt, elérve, hogy minél tovább bírjam. Ha a számításaim jók abban a pillanatban bukkanok fel a kijáratnál, amikor Jakow, és lendületesen futva, ugrok a hátára , lábaimmal átölelve a derekát, karjaimmal satuba fogva a nyakát, sodrom el, s gurulunk ki együtt a repteret körülölelő betonra. Próbát teszek arra, hogy a földre kényszerítsem, s a hátába térdelve egyenesedek föl. A nyakát ölelő karjaim széthúzva rántom ki a karkötőmben lévő acélkábelt, s kezeim magam felé húzva szorítom a torkára.
- Hol van a bomba? - mert ugye erről a fenyegetésről sem feledkezhetek meg.

 



 
 
_______________________________


 ne várd, hogy megköszönjem. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте! Csüt. 02 Aug. 2018, 18:34

Natasha & Jakow

Katonának képeztek ki, nem bérgyilkosnak. Sok mindent utólag kellett megtanulnom, a saját hibáimból, a saját bőrömön. A seregben megtanítottak lőni, harcolni, túlélni. A Programban pedig minden másra. Beolvadni a tömegben, elrejtőzni, szellemként járni, megtalálni a legegyszerűbb utakat, a végére a tarkómon is szemem volt. A seregben azt tanították, hogy egyetlen lövés mindent megold. A Programban viszont ennél … kifinomultabb módszerekre tanítottak. Az viszont elsőszámú szabály volt, hogy csakis egyedül dolgozhattam. Nem alakíthattam ki semmiféle érzelmikapcsolatot, ami gátolhatott volna. Ha pedig mégis meg kellett tennem, csakis a feladat érdekében, amit aztán a felhasználás után meg kellett szüntessek. A kapcsolatok, az érzelmek befolyásolhatóvá, sebezhetővé teszik az embert.
Nem számítok arra, hogy önként letérdel elém, hogy tarkón lőhessem. Natalia nem árulta volna el a hazáját, ha nem a túlélés hajtotta volna. Persze, mondhatja hogy azért tette, mert rájött, hogy amit tesz, helytelen, de az igazság ennél sokkal egyszerűbb: menekült. A Program soha nem működött igazán jól, voltak jó eredmények, de túl sok volt a hiba, az elszabadult Özvegy, a többség egyidő után leépült és összeomlott. Túl sok pénzt öltek bele ebbe, és többet már nem akartak. Natalia láthatta, hogy mi lesz a vége, és mentette az életét. Ezért nem hibáztatom. Viszont engem bíztak meg azzal, hogy az ő aktáját lezárjam. A feladat pedig … egyértelmű.
-Akkor mentsd meg őket. – felelem Natalia szavára, mielőtt a mögötte érkező rendőrre lőnék. Nem rajongok a civil áldozatokért, a feladataimat jobb szeretem járulékos veszteség nélkül megoldani, ugyanakkor … olykor elkerülhetetlen. A civilek elterelésnek tökéletesek lehetnek, főleg abban az esetben, ha Natashához hasonlóan … szívügyük az, hogy ne sérüljön senki, aki nem érintett az ügyben.
Egyből megfordulok, miután a csövekbe lőttem és futva indulok el az alagút vége felé. Az egész helyet hamarosan rendőrök fogják ellepni. A csomagért később visszajövök, vagy lefizetek valakit, hogy elhozza majd nekem. Nem csak Natalia kiiktatása miatt érkeztem az Államokba. Ha most a rendőrség bilincsbe ver, akkor a többi megbízásom is semmissé válik.
Már épp lassítanék a lépteimen, mikor a kijárathoz érek, de ekkor érzem meg Natalia lábait a derekam körül, és a váratlanul ért támadás, illetve a lendület, amivel érkezet, egyensúlyvesztéshez vezet, én pedig ahelyett, hogy feleslegesen próbálnám azt visszanyerni, inkább előre dőlök, belemenve a játékba, és abba, amit Natalia akar. Ahogy a karjaival körülöleli a nyakamat már sejtem, hogy mit akar, és még időben húzom be az egyik kezemet magam alá és tolom egészen az államig, hogy az álcsúcsommal megnyomhassam a csuklómon lévő szerkezet gombját, amitől egy fémpenge ugrott ki, lapjával az acélkábelnek feszülve.
-Ügyes. – dicsértem meg morogva Nataliát, ahogy megpróbáltam felállni, de Natalia térde a gerincemen megakadályozott benne. – Csak én deaktiválhatom. – felelem, továbbra sem szakítva el a nyakam köré fonódó fémkábelt, ami időközben már felsérti a bőröm. – Az időd pedig fogyóban van. – mondom, mielőtt a csuklómmal együtt a pengét is elfordítom, így az az az élével feszül neki a kábelnek, nagyobb teret adva, hogy megemeljem a fejemmel együtt a felsőtestem, majd a könyököm felemelve a felsőtestemet forgatva ütök Natalia combjára, majd ahogy a térde a gerincemről lecsúszik a teljes testemmel megtudok fordulni, és egyből magam alá nyúlva lököm el magam a földtől, a lábaimmal ívesen rúgva Natalia felé, hogy távolodásra késztessem őt.
-Én, vagy a bomba. Választanod kell. – mondom, ahogy a rúgásból felegyenesedek és megállok Natalia-val szemben, miközben az alagútból kihallatszódó hangok alapján egyre közelebb vannak a rendőrök. – Grand Center Terminal, északnyugati kapu, a hatos vágány melletti szemetes. 9278 az elsődleges kód, a deaktiváláshoz pedig ez fog kelleni. – mondtam, ahogy felé dobtam egy háromágú kulcsot, majd elindultam az autó felé, amivel érkeztem. A pályaudvar felé az ellenkező irányba kell mennie, mint ahol én leparkoltam. Nem fogja megkockáztatni, hogy a bomba deaktiválásához szükséges időt arra fecsérelje, hogy engem üldöz. Ha így lenne, maradt volna a Programban, és mostanra minden bizonnyal halott lenne.
Az autómba beszállva egyből elindítom azt, és elhajtok a reptérről. Még látom a kiérkező rendőröket az alagútból, de túl messze vagyok, hogy az autóból a színén kívül bármit is lássanak.
-A reptérről kivezető szervízalagútban hagytam egy csomagot. Hozza ki onnan és vigye a 13-as védett házhoz. – beszéltem a telefonba, majd mielőtt bármit is kérdezhetett volna a vonal másik végén lévő, bontottam a vonalat és újra tárcsáztam. Natalia minden bizonnyal látta és meg is jegyezte az autórendszámát, ami ugyan hamis, de a Bosszúállók tagjaként hozzáfér az utcákon és utakon elhelyezett kamerákhoz, amik alapján beazonosítható az autó. – Új autóra lesz szükségem. Hagyja a hotel előtt, a mostanit a parkolóban hagyom, vigye el. – a vonalat bontottam, majd a telefont összetörtem a műszerfalhoz vágva és kidobtam az ablakon. Új telefonra is szükség lesz majd.

köszönöm a játékot, imádtam  őrülten szeret  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Natasha & Jakow - Зравствуйте!

Vissza az elejére Go down

Natasha & Jakow - Зравствуйте!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Natasha Winmer
» Natasha Romanoff ~ Black Widow
» Natasha Romanoff - Fekete özvegy /Foglalt/
» Nightmares -[Natasha&Bucky]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-