HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Natasha & Tony - sightseeing in avengers mode

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Pént. 18 Május 2018, 21:46
Ugrás egy másik oldalra




sightseeing in avengers mode

Natasha&Tony

- Ez a feladatunk. Megoldani a világ nagy problémáit, dolgozzunk össze, tegyünk érte. Ilyen kihívás előtt pedig nem álltak még a történelem során soha. Kezdjétek ma, hogy holnap jobb legyen a világ! Higgyétek el, meglehet belőle élni. – mosolyodtam el, ahogy széttártam a karom, az előadó sorain pedig nevetés hullámzott végig. – Éppen ezért, a Szeptember Alapítvány támogatni fogja a kutatásaitokat. A jövőt, amit fel kell építenetek. Őrizzük a tudást, és gyarapítsuk, igaz? Lássatok neki, mindent bele! – csaptam össze a kezeim amolyan végszóként, mielőtt elindultam volna le a színpadról, tapsvihar közepette. Régen ott maradtam volna, amíg csak tapsolnak, sütkérezve az elismerésben, de az ember változik. Ez az egész pedig nem rólam szól. Mi sem mutatja jobban azt, hogy Pepper volt az, aki leszervezte ide az egész utat és az előadást is. A Szeptember Alapítvány világszerte támogatja az egyetemek diákjait, a jövő alappilléreit. Most épp a Müncheni Műszaki Egyetem legjobbjait.
- Mondtam én, hogy nem kell aggódni. Ezek csak diákok. – mondtam, ahogy felvettem a szemüvegem, és egyből be is kapcsolt a bele épített kommunikátor, ami Natasháig repítette a hangom. – Egyébként, te hol is vagy? Nem úgy volt, hogy beülsz az előadásomra? – húztam el a szám, miközben sétáltam a folyosón. Persze, nem Natasha sem azért jött idáig, hogy az én védelmem miatt aggódjon, na meg beüljön az előadásra. Hallgatja ő épp eleget az előadásaim. – Pepper-nek nem említettem az emberkereskedőket, úgyhogy gyorsan le kéne zavarjuk, mert rám küldi Happy-t. – aki nem volt odáig azért, hogy biztonsági főnökként nem volt mellettem, de … egy biztonsági főnöknek irodája van, meg terrorizálja a többieket, hogy viseljenek kitűzőt. – Oh, és ha valahol a városban vagy, vennél nekem egy perecet? – kérdezem mikor már beülök az autómba a parkolóházban. – Na, jó nézzük … -  mormolom, ahogy az autó műszerfalához csatlakoztatom az órám, mire hologramok formájában jelenik meg minden a saját hálózatomból. – A fickó, akit követtünk, esélyes, hogy jelenése lesz egy illegális bokszmeccsen. Ott találkozhat a szemetekkel. – dörzsöltem az állam, miközben a férfiról készített képeket néztem. Hála a Müncheni közeledési adatbázisnak, hozzáférek a kameráikhoz, persze ők erről nem tudnak, nem vennék túl jó néven. – Hol vegyelek fel? – kérdeztem, mielőtt a gázba tapostam volna, elindulva Natasháért. Ez a kis kitérő kellett, mert megígértem Pepper-nek, hogy eljövök, másrészt pedig indoknak is tökéletes, hogy itt legyek. Nem arról van szó, hogy nem vagyok őszinte, csak … tudom, hogy Pepper nem szereti, ha szuperhőst játszok. Feleslegesen pedig nem kell aggódjon.
- Kösd be magad! – pillantottam ki mosolyogva a lehúzott ablakon, ahogy lefékezek Natasha előtt, majd intek, hogy szálljon be. – Ugye, hogy jobb magángépen repülni, mint a turistaosztályon? – tettem fel a költői kérdést, az ideutunkat illetően. Még, hogy nem kell a feltűnés … csak ezért képes lett volna fapadoson idejönni. – Bánhatod, hogy lemaradtál az előadásról … de legalább sikerült megtudni valami újat a fickóról az egy helyben üléssel? – kérdeztem, miközben vettem egy éles kanyart. Azt mondta, hogy megfigyeli a fickót, ez gondolom abból állt, hogy nézte, amint ebédel. A közlekedési kamerák szerint egész végig egy másik fickóval ebédelt, aki pedig PÉNTEK adatai szerint köztudottan ezeket az eseményeket szervezi. Illegális bokszmeccsek, az ilyen eseményeken üzletelnek általában a bűnözők. Fogadnak, nyernek, vesztenek, közben pedig kapcsolatokat szereznek.


Gold |  a hősök mindig bekötik magukat Very Happy


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Szer. 23 Május 2018, 15:17
Ugrás egy másik oldalra



sightseeing in avengers mode
Stark & Natasha
_________________________
- Ezzel a kijelentéseddel Happy nem értene egyet. - És én sem. Ezt azonban már nem teszem hozzá, mikor Tony hangja csendül fel a jobb fülembe rejtett kis műszernek köszönhetően. Észreveszem ugyan, hogy mellettem páran furcsán néznek rám, amiért láthatóan magamban beszélek, de a legkevésbé sem zavartatva magam, sétálok el mellettük, célba véve a kijáratot. - A Művészetek Házában. Gondoltam jót fog tenni egy kis levegőváltozás. -
Épp elégszer hallgattam már végig Tony beszédeit, melyeket a világ különféle iskoláiban tartott. Azt persze egyetlen percig sem vitattam, hogy a Szeptember Alapítvány hatalmas értéket közvetít, és olyan fiataloknak is lehetőséget nyújt az előrelépésre, kiknek különösen szükségük van a támogatásra. Azt azonban senki se várhatta el tőlem, hogy a holnap jobbbá tételéről szóló álomgyáras szöveget újra és újra, töretlen lelkesedéssel hallgassam végig.
- Támogatom. Kiváló lenne mihamarabb visszamenni az államokba. Este randim lesz. - nem szokásom a magánéletemről beszélni, és ez ezek után is így marad. Eme információ morzsa is csak félvállról kerül odavetésre. Szerencsére az én szerelemi életem nem kelt olyan nagy érdeklődést a többieknél - vagy csak jobbnak látják, ha nem kérdeznek rá. - Pepper azt mondta, vigyáznod kell a koleszterinedre. Esetleg egy saláta, light öntettel? -
Természetesen ezzel korántsem akartam azt éreztetni Tonyval, hogy öreg, hiszen bár közelebb van az ötvenhez, remekül tartja magát. Ettől függetlenül figyelnie kell magára, én pedig örömmel hívom fel a figyelmét eme tényre.
- Azt hittem, ezek már rég kimentek a divatból. Küldöm a címet. - hümmögök az orrom alatt a helyszínt hallva, miközben telefonon már át is lövöm, hol tud felvenni. Ütemes léptekkel haladok tovább, s hamar kiszúrom Tony autóját, ami persze a legkevésbé sem hivalkodó, és tökéletesen beleillik a többi, tömeggyártású gépjármű közé. Hát persze. Enyhe grimasz fut át az arcomon, amikor arra kér, kössem be magam, de nem ellenkezem. Alig csukódik be mögöttem az ajtó, már át is ölel a biztonsági öv. - Remélem, most nem azt várod, hogy hálálkodjak. -
Sandítok oldalra, miközben előveszem a telefonom. Nekem tökéletesen megfelelt volna a turista osztály is. Valami különös okból kifolyólag nem érzek fizikai fájdalmat, ha nem luxus vesz körül.
- Ha hiányérzetem támadna a jövőben, megnézem a youtubon. - biztos vagyok benne, hogy több felvétel készült, és sokan nem lesznek restek, és fel is töltik az internetre. - Ami azt illeti igen. Sikerült elég közel férkőznöm hozzá ahhoz, hogy az egyik adatolvasó és nyomkövető szenzort a telefonja jackdugójába csempészhessem. Így most pontosan láthatjuk, hol tartózkodik éppen… itt.  -
A következő pillanatban az autó műszerfalán megjelenik a város térképe, és egy apró, piros pötty. - Sajnos szöveges vagy médiatartalmat nem találtam a készüléken, tiszta mint a patyolat, de a hívásnaplója tartogathat még érdekességeket. -


 



 
 
_______________________________


 a korral felelősségteljesebb lettél, stark? ; )  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Vas. 03 Jún. 2018, 20:18
Ugrás egy másik oldalra



sightseeing in avengers mode

Natasha&Tony

- Happy szinte semmivel se ért egyet. Mondhatni, hogy ezért fizetem. – ez persze közel sincs így, de azért a tükrözi a valóságot. Komolyan vette a feladatát mindig is, néha kicsit talán túl komolyan is, de éppen ezért szeretjük Happy-t. Ő aggódik, én pedig könnyen veszem a dolgokat, ezért vagyunk ilyen jó csapat. – Nem is tudtam, hogy érdekel a művészet. Találtál ott rólam valamit? – kérdeztem, mosolyra húzva a szám. Elég sok helyen ott vagyok. Már van külön fagylalt íz is a nevemmel ellátva. Elég sok kép is készül rólam. Mint Tony Stark, mint Vasember, a művészethez is jelentősen hozzájárulok a személyemmel.
- Randid? – szinte orra esek a lábamban, olyan hirtelen fékezek le, hallva az információt. Randi? ¬ – Végre megfogadtad a tanácsom és használod a Tindert? – már mióta mondogattam hogy próbáljon interneten ismerkedni. Persze, egyrészt csak ugrattam vele, másrészt az ember társas lény, valahol végül ki kell kötnie. Én se hittem volna tíz évvel ezelőtt, hogy itt tartok majd. Ha nekem sikerült, Romanoff-nak pofonegyszerű lesz. – Azt hittem ti nem beszéltek. – húztam el a szám, mikor a salátát említi. Pepper mostanában elkezdett aggódni az egészségem miatt. Lassan jobban félt a húsoktól, mint az űrből jövő fenyegetésektől. – Hozz salátát is! Nem kockáztatok. – mondom aztán végül, egy lemondó sóhajjal. Van egy olyan érzésem, hogy PÉNTEK időnként kémkedik Pepper-nek. Ha valahogy a fülébe jut, hogy megint vétettem a szabály ellen … jobban tartok Pepper haragjától. – Magadnak is, ha randid lesz … nem árt csúcsformában lenni. – szúrtam azért oda, csakhogy ne maradjon megtorolatlanul az ő megjegyzése sem.
- A retró menő mapaság. Nem olvasod PÉNTEK divat kör email-jeit? – költői kérdés, én sem olvasom. De én vagyok a főnök, nekem megengedett, hogy ne olvassam el azt, amit akarok. Jó pár évvel ezelőtt többek közt Pepper-t is ezért vettem fel. – Megteszi egy köszönőlap is. – vontam meg a vállam a szavaira. Turistaosztály … nem azért tartok itt, hogy fapadoson repüljek. Lényegében építettem magamnak egy páncélt, ami ide-oda reptet, rémlik? Az is kényelmesebb, mint a turistaosztály, ráadásul a turistaosztályon nem lehet vizelni sem egyhelyben ülve, ellenben a páncéljaimban … azután az ominózus születésnap után muszáj volt megoldani ezt a problémát is.
- Csak pontosan írd be a címet. Arra, hogy Tony Stark, elég sok mindent kiad. – javasoltam mosolyogva. Mit lehet tenni, ha az ember egy korszakos egyéniség? Nos, nem sokat, inkább élvezze ki, én ezt javaslom, mint tapasztalt veterán. – Akarom tudni, hogyan kerültél hozzá ilyen közel? – talán nem. Rossz, aki rosszra gondol, de ha lényegében hozzá tudott érni a telefonhoz, akkor bizony valami komolyabbat kell bevetni, mint a „leesett a tollam” trükk.   -Pedig lemertem volna fogadni, hogy torrentezik. – de úgy tűnik manapság a bűnözők sem az igaziak. – PÉNTEK, ellenőrizd a hívásnaplót! – adtam ki a parancsot, miközben nem épp a sebességkorlátozásnak megfelelően szeltem át a várost.
- Jackson Dillon, az utolsó hívás. Ismert közvetítő bűnözők ügyleteinél. A mai napon nem fogad senkit az irodájában, de nincs ügyfele beírva mára. – futólag pillantottam Natashára, jelezve, hogy meg van. Szóval ő lesz, aki az emberkereskedőket képviseli.
– Ügyvédek … utálom az ügyvédi titoktartást. – a második legutáltabb titoktartásom. Az viszont nem valószínű, hogy … ellenünk olyan konokul védené az ügyfeleit. – Ő csak közvetít, akkor még nem biztos az üzlet. Ilyenkor mindig bemutatják őket, közszemlére teszik őket, hogy licitáljanak rájuk. – magyaráztam Natashának, miközben figyeltem a fickó helyzetét vezetés közben. – Hallottam másoktól. – teszem hozzá, mielőtt még azt hinnék, hogy ilyen eseményeken részt vettem. Ilyeneken pont nem, de tudom, hogyan intézik a dolgaikat, pár régi üzlettárs szívesen dicsekedett az ilyennel. – Ott akarják megkötni, a bokszmeccsen a feltételekben állapodnak meg. El kell majd mennünk bevásárolni. – pillantottam Natashára. Imádni fogja. Az ilyen eseményekre feltűnésmentesen elég nehéz bejutni a hátsó bejáraton. A legegyszerűbb az, ha ott megyünk be, ahol nem számítanak ránk. Ahhoz viszont kelleni fognk új ruhák, az ilyen mocskos események ironikus módon mindig a legnagyobb pompában zajlanak.


Gold | csak félek, hogy mit kapok majd otthon Very Happy


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Szer. 11 Júl. 2018, 08:04
Ugrás egy másik oldalra



sightseeing in avengers mode
Stark & Natasha
_________________________
- A „Méltán híres tudódok narcisztikus hajlamai” című kiállítást ezúttal kihagytam. - sok mindent nem tud rólam Tony, de korántsem mindent. Nem vallom magam kifejezetten műkedvelőnek, azonban unalmas perceimben szívesen elsétálok a kiállított sorok között. Legfőképp, ha valami nyomra akadok, ami ez esetben egy téves feltételezés volt, ezt azonban nem kötöm Tony orrára. - Egészen újszerű élmény Tony Stark hangjában a meglepődés élét hallani. -
Hümmögök elégedetten a vonalba, mikor visszakérdez, s ajkaim halovány mosolyra húzódnak, ahogyan tovább haladok az utcán a találkozási pontunk felé, melynek koordinátáit még nem pontosítottuk.
- A kéretlen tanácsaid javarészét elvetem, de ez utóbbit megfontoltam, és végül regisztráltam. - Tonyval ellentétben, nekem nem esik nehezemre elismerni a másik igazát. S bár feltételezheti azt, hogy minden szava, amit kifejezetten nekem szán, lepereg rólam, a valóság nem ez. A férfi sokat jelent a számomra, ahogyan Pepper is ennek a groteszk családnak a része, így nem felelek semmit, amikor a nő és a közöttem fennálló kommunikációra terelődik a szó. Szórakoztatóbb kétségek között hagyni a férfit. - Majd elmegyek Veled futni a Central Parkba, .. feltéve, ha vállalod, hogy lehagylak. -
Kontrázok vissza a szavaira, miközben előhúzok a farzsebemből egy zöld bankót, és a street foodosnál kikért, s becsomagolt ételeket átveszem.
- Nem kizárt, hogy elfeledkeztem róla. Tudod, azok a levelek élveznek prioritást, melyben a saját magadról szóló cikkek elérhetőségét küldöd körbe. - azokat sem olvasom el, mi több, ha éppen nem a legjobb napom van, az olyan leveleket, melyeknek már a tárgyában a férfi neve szerepel, olvasás nélkül törlöm.
Beszállok az autóba, a kettőnk közötti tartóba dobom a barna zacskót, mely a salátáját, és egy szénhidrátcsökkentett, light szendvicset rejt. Én magam sem szeretnék újat húzni Pepperrel, így az arany középutat járva hoztam valami ehetőt Tonynak. - Hidd el, nem akarod tudni, hogy sikerült. -
Nézek a férfira, s egy sokat sejtető mosolyt villantok felé. A kiképzésem nem csak a fizikai kihívásokra készített fel, hanem pszichésen is a maximumot kell hoznom. Ehhez hozzájönnek az adottságaim, melyeket tudok, és nem is félek használni. Ezekkel Tony is tisztában van, a többit pedig a fantáziájára bízom. Éppen házasodni készül, így ez nem az a helyzet, amikor arcpirító történteket osztok meg vele. Persze, semmi olyan nem történt, azonban sikerült kellően feltüzelnem a férfit ahhoz, hogy be vegye észre, amint a farzsebébe, s az ott tartott telefon közelébe téved el az egyik kezem.
PÉNTEK elkezd kutakodni, mi pedig összenézünk Tonyval, s közvetlen ezután a telefonomban rákeresek a férfire, majd a talált képet kinagyítom róla, és Stark felé mutatom, hogy Ő is arcot csatolhasson a név mögé.
- Ügyvéd létére veszélyes terepre tévedt. Pedig manapság a válásokkal is legalább ilyen jól lehet keresni. - tény, hogy furcsa volt Tonytól ilyen részletességgel hallani, mi történik egy ilyen eseményen, nem kommentáltam, Ő megtette helyettem is. - Nem akarom a terved megkérdőjelezni, de biztos vagy benne, hogy jó ötlet normál módon bemenni? Elvégre mindenki tudja Tony Starkról, hogy a jó oldalon áll. -
Billentem oldalra kissé a fejem, s közben a telefonomról ismét átküldök egy belvárosi koordinátát. A google Maps egy kissé lepukkant, ódivatú szabászat kirakatát mutatja.
- Tudom, hova menjünk vásárolni. Nem is vagyunk innen messze. Bízz bennem, jó lesz. -
Fűzöm hozzá, mielőtt még elkezdene tiltakozni, elvégre nem egy luxus pláza GPS adatait adtam meg neki. Látszólag van időnk még estig, de azért jobb, minél hamarabb megejteni ezt a nagy átalakulást.
Abban az esetben, ha sikerül rávennem Tonyt, hogy elmenjünk a szabászatba, percekkel később egy kis kopott, fakirakat előtt parkol le az autó. Szó nélkül, könnyedén pattanok ki a kocsiból, majd bevárva a férfit, lépek be. Az üzlet belseje talán még kopottabb, mint azt a kirakat sugallta. Az ötvenes évek vonalait megőrizve működik a bolt, s a kiállított öltönyök, frakkok és elegáns ruhák időtálló darabok ugyan, de nem a legnagyobb luxust közvetítik. A bolt közepén húzódó hosszas pulthoz lépek, majd megnyomom az asztalra helyezett csengőt. Pár perccel később egy idős úr bukkan fel.
- Sajnálom, ma zárva vagyunk, leltár miatt, és.. -
- Mr. Buturovich. Én vagyok az, Natasha. - szólalok meg, oroszul, mire az idős férfi megigazítja az orrára csúszott szemüveget, és alaposan végigmér, majd egy széles mosoly formájában ül ki a felismerés a ráncos vonásokra.
– Oh, Natasha, kedvesem! - a tört angolt elhagyva, Mr. Buturovich is oroszra vált. - Rég volt már, mikor utoljára láttalak. Mi szél hozott erre? -
- Egy eseményre vagyunk hivatalosak, a ma estéről lenne szó. Szükségem lenne nekem, és Mr. Starknak egy remek ruhára. - az idős férfi most kissé oldalra hajol, s tekintetét levéve rólam, méri végig Tony alakját, végül némi tétovázást követően bólint.
- Mindig az utolsó pillanatban Natasha, mindig a legutolsó pillanatban! - sóhajtozik, majd elindul.
- Gyere. - szólalok meg angolul, ahogyan Tonyra pillantok, és ha esetlegesen kéreti magát, nem vagyok rest megragadni a karját, s úgy magammal vonni, hogy Mr. Buturovicht követhessük. Egy folyosón haladunk végig, onnan pedig balra fordulva egy poros raktárba érünk. A salgó polcokhoz lép a férfi, majd némi matatást követően a szemközti fal megmozdul, és két oldalra siklik, mint egy ajtó. Mögötte egy egészen más látvány fogad minket. Ugyan azok a fával borított falak, de felújítva, fényesre polírozva, nem beszélve a hatalmas térről, a kiállított ruhákról, a tervező asztalokról, és persze egy tucat emberről, akik ki-be járkálnak a szomszédos szobákból. Az egész közeg nem lehet ismeretlen Tony számára, s ahogyan beljebb lépünk, egyre több apró részletet figyelhet meg. Ez nem egy átlagos szabászat, itt kifejezetten bevetésre alkalmas ruhákat gyártanak.

 



 
 
_______________________________


 miss pottstól én is tartanék. : D  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Vas. 29 Júl. 2018, 17:50
Ugrás egy másik oldalra



sightseeing in avengers mode

Natasha&Tony

- Tudósok? – kérdeztem mosolyogva. – Na és a külön tárlat? – valahogy úgy képzelem el, hogy majd a múzeumokban külön szinteket fog kapni az én életem és személyem. Elvégre, akadnak még fontos tudósok, de lássuk be, hogy … a többségük fasorban sincs hozzám képest. Ők kaphatnak egy-két külön termet, de én szinteket akarok, ott fér csak el az örökségem. Ez nem egoizmus, hanem realitás. – Majdnem annyira, mint a gondolata annak, hogy pasizol. – nem éppen olyannak ismertem meg, akit érdekelne ez. Na persze, az eszköztárában ott volt ez a fegyver is, de … mint fegyver, nem pedig, mint „normális”, hétköznapi eszköz, mint minden halandónál.
- Na és mit írtál a profilodba? Természetes vörös, vagy festett? – találgattam vigyorogva, habár ő ezt nem láthatta, de érezhette, hogy viccnek szánom a szavaim. Azok után, hogy a Fekete Özvegyet rátudtam venni arra, hogy regisztráljon fel Tinder-re és szervezzen le magának egy randit, azt hiszem … a bolygó tejhatalmú urává tett hivatalosan is. Ki az, akinek még rajtam kívül ekkora hatalmas és befolyása lenne? – Kihívás elfogadva. – feleltem magabiztosan, habár sejtettem a végeredményt. Közel sem vagyok valami rossz fizikai állapotban, de … nos, életem felét nagyjából azzal töltöttem, hogy próbáltam tönkre tenni a májam, ami kész genetikai csoda, hogy még működik. Ezzel ellentétben Natasha olyan, mint akit egy laborban kotyvasztottak.
- Nézz majd bele egy-kettőbe, segít, hogy mit vegyél fel a randira. – van egy olyan érzésem, hogy Natasha nem igazán volt még… randin. Olyan randin, ami nem a küldetés része volt, vagy ilyesmi. Talán nem ártana megkérnem PÉNTEK-et, hogy néhány filmet is ajánljon neki, amolyan … oktatójelleggel.
- Lehet, jobb is így. – bólintok a szavaira. Bármilyen izgalmasan is hangzik, hogy beavasson a kémek titokzatos életébe, lehet, hogy jobb, ha ebből most kimaradok. Elvégre, már majdnem házas ember vagyok, mostantól jó keresztény életet kell élnem, amihez hozzátartozik a tudatlanság is. Ironikus, hogy ennek ellenére vagyok a világ egyik legokosabb embere … és ez még szerény volt.
- Az ördögnek mindig kell ügyvéd. – vontam meg a vállam. A legtöbb bűnöző jól megfizeti az ügyvédjeit, pontosan tudják, hogy nélkülük esélyük sincsen. Manapság sajnos kell egy jó ügyvéd majdnem mindenhez. – Majd szerzek egy álarcot.  – és ez szó szerint értendő. Nem igazi arc, egy elég könnyű anyag, csak az arcra kell helyezni és már is valaki más vonásaiban tetszeleghetünk.
- Csak nem törzsvendég vagy? – kérdeztem szemöldök felvonva, mikor megláttam milyen címet írt be a GPS-be. Remélem, hogy a szabója nem olyan munkát végez, amilyen környéken van a boltja. Nem szeretnék kukászsáknak öltözni.
- Nem időutazásra megyünk, ugye tudod? – pillantok Natashára, mikor belépünk az üzletbe. Akármilyen nagy rajongója vagyok a régi időknek, azért … szeretem követni a jelent. Elvégre, elég popkulturális jelenség vagyok, sokan még próbálnak is úgy kinézni, mint én, ha a 60-as éveket majmolnám, akkor …a száz évesek lennének a célközönségem. Ők pedig nem valami fizetőképesek.
- Oké, ez fura volt. – jegyzem meg, ahogy Natasha megragadja a karom és magával húz. Ami viszont fogad, az még furább. Nem igazán hittem volna, hogy ilyen létezik a … kémfilmeken kívül. De úgy látszik, hogy az élet maga is egy nagyszabású kémfilm. – Inkább ne is kérdezzem, igaz? – pillantok Natashára. Lehet, hogy jobb, ha nem tudom, honnan is tud erről a helyről. A lelkibékém megóvása érdekében. – Na jó … keresek magamnak valami tetszetőset. – mondtam, ahogy körbepillantottam. Hirtelen nem nagyon tudtam, hol álljak neki a keresésnek. – Valami olyat keres, ami kihívó, de ugyanakkor elegáns is. Fel kell, hogy hívd magadra az emberünk figyelmét. – egyszerűbb így becserkészni, mint átverekedni az emberein magunkat. Az üzletet minden bűnöző védi, viszont van gyengepontjuk: a szép nők. Az ilyen eseményen nincsenek külsős prostik, odafigyelnek ezekre, ezért kell valami elegánsabb gönc, így nem akadunk fent a beengedésnél. Mikor pedig bent vagyunk, Natasha már csak becserkészi az emberünket. Van egy olyan érzésem, hogy van már benne tapasztalata.


Gold | hozzáképest Thanos légypiszok:D


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 11:15
Ugrás egy másik oldalra



sightseeing in avengers mode
Stark & Natasha
_________________________
- Szerintem rendezz be magadnak egyet. - zárom le ezzel a témával a Stark ego kiállítás témakörét, mert ha Rajta múlna, még biztosan hosszas percekig taglalná azt, miért is érdemelne egy saját tárlatot, amelyet akár a saját otthonában lévő kiállítás mintájára készíthetnének el. - Eddig is volt magánéletem, csak nem osztottam meg Veled. -
Ha valami, akkor az információhiány biztosan bosszantó tényező Tony életében. Úgy vélem, ez egyfajta perverzió, hogy szeret mindent tudni a csapatunk tagjairól, legfőképp rólam, aki vajmi keveset árul el magáról.
- Ismersz, nem bonyolítottam túl a profilom kitöltését. A csatolt képek, melyek engem ábrázolnak, sokkal beszédesebbek. - nem kell lássam, tudom, hogy kiült az arcára az a bizonyos szélesvigyor. Borzasztóan élvezi ezt a beszélgetést, s nem csak azért, mert némi morzsákat odavetettem a magánügyeimet illetően, hanem mert azon kevesen emberek közé tartozom, akik gond nélkül felveszik Vele a kesztyűt. Ha tovább szűkítjük ezt a halmazt, akkor a nők csoportjában is rajtam kívül egyetlen ilyen ember van még, azt pedig éppen most készül feleségül venni. Ezúttal tökéletesen megelégszem a második helyezéssel. - Tudom mit veszek fel Tony, ruhát. -
Az öltözködés számomra inkább eszköz, hiszen megtanultam, hogyan használjam ki a testi adottságaim a céljaim elérésének érdekében. Nem kerítek nagyfeneket neki, soha nem is tettem. Valószínű a férfit jobban izgatta, mit fogok felvenni este, mint jómagam.
Rejtélyes mosolyra vonom az ajkaim, s nem kommentálom Tony szavait. Majd szétveti a kíváncsiság, de én nem adom meg neki, azt amit akar. Van, hogy olyan dolgokat is megteszek, melyek mások számára már-már a tabu kategóriába sorolandók. Viszont kétségtelenül eredményessé tesznek.
- Már csak egy matrica kell a gyűjtőfüzetembe, hogy kapjak egy ötvenszázalék kupont. - ami azt illeti igen, az is lehetnék. De inkább nevezném egy régi kapcsolatnak, melyet kémként sokszor felhasználtam már. Volt életem a Bosszúállók ellőtt is, és most is néha külön utakra kényszerülök. Kellenek az állandó pontok az életembe, és ez egyik, azon kevés közül. Az időutazásra vonatkozó megjegyzést figyelmen kívül hagyom, s az idős férfivel elegyedek beszélgetésbe, aki végül felismeri bennem a régi ismerőst, és beljebb invitál. - Jó meglátás, Tony. -
Vigyorodom el, s paskolom meg a felkarját, mint egy kiegészítve az iménti verbális dicséretet. Az életem egy újabb pontja, melyről valóban jobb, ha nem tud semmit. Már csak azért sem, mert az idő igencsak szűkös. Csak intek a kezemmel, amikor kiadja az utasítást, és már el is tűnők a ruhák között.
Amíg én válogatok, és élvezem a hazai pálya előnyeit, addig Tonyhoz odalép egy fiatal férfi.
- Szívesen leszek a segítségére Mr. Stark! - az elő ember, aki felismeri, de ez talán a fiatalsága számlájára írható. - Jöjjön, leveszem a méreteit. -
Az egyik pódiumra mutat, amelyre ha feláll, a újabb két ember bukkan fel, akik azonnal Stark körül kezdenek el serénykedni, centivel lemérni a vállakat, karokat, és minden egyéb méretet. Itt azonban nem áll meg a folyamat. Megvitatják a kívánt anyagot, és annak színét, majd mikor ezen túlesnek jönnek az elegáns cipők, melyek különféle stílusúak. Egy azonban mindegyikben közös, az orrából egyetlen mozdulattal elővillan az éles penge, mely idegméreggel van átitatva. Ezek után jönnek a kiegészítők, az elegáns gyújtóba rejtett bombától egészen a multifunkciós karóráig, mely szintén bénító lövedéket képes kilőni az áldozatra.
- Természetesen ezen fejlesztések mindegyike átjut a vizsgáló szenzorokon. - fűzi hozzá az inas. Stark mint mindig, most is királyként van kezelve, bár én ebben biztos voltam. A kiszolgálás itt kifogástalan. Igény szerint itallal, s apró falatkákkal is megkínálnak. Hosszú percek telnek el, talán egy óra is, mikor előbukkanok, és kávés csészével a kezemben.
- Ez megfelel? - szólítom meg a férfit, majd tárom szét a karjaim, s lassan meg is fordulok magam körül, hogy prezentáljam a ruhát, mely piros színe feltűnő, a fazonja elegáns, és a csipke sokat megmutató. Az átalakítom része az is, hogy tökéletesen élethű szőke parókát viselek. - Most először, és vélhetően utoljára mondhatod meg, mit vegyek fel. Élvezd ki a lehetőséget. -

 



 
 
_______________________________


 az biztos. egyet csettint, és behódolsz neki. :-*  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Pént. 19 Okt. 2018, 17:48
Ugrás egy másik oldalra



sightseeing in avengers mode

Natasha&Tony

- Helyes, próbáltam neked jó példát mutatni, hogyan menedzselj egy kapcsolatot a világ megmentése mellett…   magyaráztam mosolyogva. Nem hinném, hogy az, amit ő ért magánélet alatt, egyenlő azzal, amit én. Én egy stabil kapcsolatban vagyok, eljegyeztem Pepper-t, ő pedig … na nem, mintha nekem kéne felróni neki azt, ha ágyról ágyra jár. Az életem felét legalább így éltem le, ironikus, hogy igen kevésre is emlékszem belőle. Egy genetikai csoda vagyok, hogy még élek, viszonylag egészségesen. Ez utóbbit Pepper úgy felügyeli, hogy a Gestapo mellette amatőr cserkészegyesületnek hat.
- PÉNTEK, Tinderezz egy kicsit! – adtam ki az utasítást, mosolyogva pillantva Nat-re. – Ne aggódj, csak szívemen viselem a szerelmi életed. – biggyesztettem le az ajkam, elő véve a segítőkész és megértő pillantásom. Nem, mintha bármi rosszat akarnék neki, épp ellenkezőleg, de érdekelne az, hogy ő mit is ért magánélet alatt. – És kell a képesalbumhoz némi anyag. – vontam meg a vállam, hozzátéve. Óvatosnak kell lennie, sok őrült rohangál a világban, az kéne még, hogy a bázis előtt is sorba álljanak, hogy együtt vacsorázhassanak vele. – Biztos? Hát ezt … sajnálattal hallom. – sóhajtok fel, ahogy vigyorogva pillantok oldalra. Van egy olyan érzésem, hogy a férfi többség szívesebben látná anélkül, mint abban.
Meglepően nagylelkűek. – jegyeztem meg a kuponos megszólalását hallva, és inkább próbálok odafigyelni arra, ami történik, habár nem sokan értek belőle, mert az orosz nyelvtudásom nem éppen az igazi. – Szuper, úgy is utálok bemutatkozni. – jegyeztem meg, ahogy a férfi a nevemen hívott, majd kissé gyanakodva, de követtem a pódiumra. – Még jó, hogy diszkrétek. Nem mutatna ez túl jó az adóbevallásomon. – jegyeztem meg, miközben a fickó a méreteimmel ügyködött. Még szerencse, hogy Pepper csinálja. Egy napig talán kihúznám nélküle, utána komoly gondjaim lennének. – Pont, mint James Bond. Sherlock már meg volt. – mondom, ahogy a tükör előtt figyelem magam és a kütyüket, amiket adnak. Szokni kell még ezt az ügynök piacot.
- A szőkét még szokni kell. – jegyzem meg, ahogy megpillantom Nat-et, majd végigmérem. – Akkor hozzon minél több ruhát, ami alig takar valamit. Végig próbáljuk. – mondtam a mellettem álló férfinak. Ha az embernek ekkora hatalom jut a kezébe, akkor azt ki kell használni. Végül csak legyintettem, lelépve a pódiumról. – Lehet, hogy változtatásokat eszközölök a munkaruhát illetően.  -mosolyodtam el, majd a férfi felé pillantottam. – Írják az ő számlájára. – biccentettem Nat felé mosolyogva, majd a pult felé léptem, hogy kiválasszam a karórát, amit kinéztem. – PÉNTEK szerzett nekünk meghívót. – mondtam, ahogy a tükörbe nézve megigazítottam az öltönyöm. – Hol rejtegeted a fegyvert? – fordultam aztán hátra, ahogy megint végigpillantottam rajta. Ismerem őt, valahol rejtegeti még ezalatt a ruha alatt is. – A limónk odakint vár. – mondtam aztán, ahogy a telefonomra pillantottam. A saját kocsimmal mégse mehetek.


Gold | gyűrűt is húztam az ujjára : P


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Natasha & Tony - sightseeing in avengers mode

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Avengers RPG
» Natasha Winmer
» Natasha Romanoff ~ Black Widow
» Fumiyuubo erdőség
» Tony Stark - Vasember

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: A világ más pontjain :: Európa :: Németország-