HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: The hard target





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 16 Május 2018, 23:41
Ugrás egy másik oldalra

Carmen - & - Amon

Éppen otthon, a kis eldugott kis birtokomon lövöldözött célba, amikor rezzen az óra a kezén. Hanyag mozdulattal nézi meg, hogy mi is az. Egy üzenet, egy megbízás. Első egy egyszerű megbízás. Kivette a fegyverből a tárat, a csőben lévő golyót szintén, amit az előbbibe rakott vissza. Ezután elindult a házba. Egy erdőben van a telek, a hegyekben. Kellően távol mindenkitől és kellően közel mindenhez. Tökéletes helyen, ha lehet így mondani. Aztán persze kinek mi a tökéletes. S ki tudja, hogy mennyire jó? Eddig még senki nem akart az életére törni.
Beérve elrakja a fegyvert a helyére, ahogy a tárat is, amit előtte megtölt. Nem árt az óvatosság. Ezután leül a laptopja elé és megnézi az email-t. Egy lány fotója ugrik fel. Carmen Gonzalez. Mellette feltűnnek a fontosabb iratai is. Anyakönyvi kivonat, iskolai okmányok, lakhelyek és minden egyéb. S mellé egy szép kis lista arról, hogy mit követett el. S még egy maffia csoporttal is kapcsolata van, vagy volt, ki tudja. Ahogy az aktákat olvassa a monitoron elgondolkozik. A megbízok az esetek döntő többségében, ha nem mindig, nem mondják el, hogy kik. Ám azért néha-néha rá lehet jönni. Akárcsak most. A legvalószínűbb, hogy maga a maffia küldte ezt a megbízást, hisz elárulta őket és mellé kellemetlenül magasra jutott náluk. S valamiért úgy vélik, hogy inkább felbérelnek valakit. Túl veszélyesnek gondolják, hogy a saját kezüket mocskolják be vele. Miért is lenen ez meglepő.
Megvakarja az állát, majd rágyújt egy cigire és bepötyög egy hét számjegyű számot. Az alapján, aminek gondolja a megbízást. Meglepetésére kapásból jön a válasz és az előleg. Ezek szerint nagyon is el akarják intézni ezt a lányt. Lehet, hogy attól tartanak, hogy kipakol a rendőröknek, ha netán valahol elkapnák. Nos, elnézve azt, amit tett, nem lenen hülye ötlet tőle. Kicsit furcsa, hogy ezt nem belső berkekben akarják elsimítani. Ám fölösleges ezen rágódni, így felkel a gép elől. Letusol, bepakol és elindul oda, ahol a célszemély tartózkodik. Japán, Tokió.

Az út hamar elmegy és már a várós repterénél bérel ki egy kocsit. Némileg a hiúságának imponálva, egy sportkocsit választ. Egy Nissan GTR. Enyhe mosollyal járja körbe, mielőtt beleül. Elfordítja a kulcsot, majd egy kisebb gázfröccsel elindul. A járgány szépen duruzsol, ahogy halad a lefoglalt szálloda felé. Természetesen mindegyiket álnéven tette. Gondoskodva, hogy semmi nyoma ne maradhasson. Ilyenkor igencsak előnyös, hogy annyi évet töltött a CIA-nál terepen. Azon tapasztalatok ilyen helyzetekben igen csak jól jöttek. Miután bejelentkezett és lepakolt, el is indult felkutatni a célszemélyt. Hamar sikerült a nyomára bukkannia. A lány a várost járta éppen és hála a sok embernek könnyű volt követni őt feltűnés nélkül.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 31 Május 2018, 14:25
Ugrás egy másik oldalra



Hard, is it?
Amon & Carmen
_________________________
Rengeteg helyen járt már a világon, hála a cirkusznak: Usa, Oroszország, Brazilia, Portugália, Közép Európa egy pár országa és Keleten is, azonban Japánig még sosem jutott el, így aztán azonnal elfogadta a megbízást, mely ebbe a különös országba vezette. Hát igen, a japán kultúra eléggé eltér sok mindentől - a zárt szigetország más, mint bármelyik keleti ország. Vannak előnyei-hátrányai, például a tömeg kimondottan előnyös. De még micsoda tömeg. A metróba úgy szuszakolták be őket, de így aztán nem feltűnő egy-egy eltűnő okmány, pénztárca, kártya és egyéb cucc, mintha direkt Carmennek találták volna ki itt a tolvajlást.
Azért nem esett túlzásba, bármennyire is csábító volt a dolog, de nem mindenkit, hanem mondjuk minden harmadikat fosztott meg valamitől, így estére lett készpénze is, hogy a hotelt állja, nem kell még a kártyáról leakasztania egy összeget, nem mintha különösebb gond lett volna, amennyi azon a számlán van... Jobb nem pontosítani.
Félig-meddig foglalkozott az üggyel, de elsősorban a várost kezdte bejárni, feltérképezni, hogy merre érdemes mennie, hol érdemes bármit is ennie, vannak-e küönös emberek, akikkel kapcsolatba kerülhet. örömmel bújt bele ebbe a feladatba, ahogy egyik utcáról a másikra került, egyik buszról a másikra, egyik kerületből a másikra. Tokió teli volt újdonsággal a számára, amit élvezettel térképezett fel. Nagyon nagy élvezettel, nem is gondolva arra, hogy esetleg valakit a nyomába küldtek volna, pedig nem az első alkalom lenne...
Egy ramen levest szorongatva próbálkozott pálcikával enni, de végül csak a kanálnál kötött ki, ahogy az utcánok járt-kelt aznap. Tömte magába az ételt, az új ízvilágot ki nem akarta hagyni, ahogy mindennel bepróbálkozott, néha jól is elsült, néha pedig gyomra hadakozott még egy-egy falat ellen. De a rament megszerette.
Sok-sok séta után kezdte úgy érezni, mintha viszketne a tarkója, de olyan sok ember járt Tokióban, hogy aztán abból kiszúrni, hogy valóban követik, vagy csak tévképzet - hát, sok sikert! De az érzés nem múlt el, bármerre is fordult így tudatosan, vagy anélkül, de elkezdte keresni az elszórtabb helyeket, hogy legalább megbizonyosodjon, hogy biztos nem követik, vagy semmi. Igaz, ez ellene is hajtotta a vizet, de ennyi kockázat belefér, volt ő ennél nagyobb bajba. De ki az aki pont Tokióban találna rá? Mi alapján? Majd eszébe jutott, hogy egyik nap kártyával fizetett, amiből pofon egyszerű lekeresni, fene! Ma már nem lehet elbújni nagyon a műholdak és számítógépek világában, az ember fel sem tudja fogni, hogy milyen lehallgatásoknak részese...
Tévelygett ide-oda, míg végül aztán azt az egyet ki nem szúrta, aki túl sokszor tűnt fel mögötte, noha a sok métert megőrizte, de mégis mögötte járt. Ő lenne? Ő követi? Miért? Ennél jobban nem tudna beolvadni? Már pedig az illető sem volt japán, ahogy Carmen sem. Magas, fehér, szikár alkatú, de többet nem nagyon látott ilyen távolságban. A fogócska megkezdődött, de mi lesz a kimenetel?
Kiválasztott egy áruházat, meddig hajlandó eljönni a követő, ha valóban követi? Le tudja rendesen leplezni, hogy kit küldtek rá? Rossz érzése csak egyre nagyobb lett.
 
 
_______________________________


bocsánat, hogy várakoztattalak Sad-
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 01 Jún. 2018, 19:35
Ugrás egy másik oldalra

A városban hömpölygő tömeg tökéletesen a segítségére volt, hogy jól tudja követni a lányt. Nem okozott különösebb nehézséget és mellé igen jellegzetes parfümöt is használ, ami csak még inkább megkönnyíti a dolgát. A célpont több helyet látogatott meg egymás után. Többségében éttermeket és étkezdéket. Nem kevés egzotikus helyet talált meg és nem kevés igen érdekes ételt kóstolt meg. Merész, ami azt illeti. Habár valószínűleg megvan az oka rá. Kiapprobál mindent, ami szembe jön vele.
Egy idő után végül azt vette észre, hogy a lány furcsán kezd el viselkedni. Amon kapásból rá is jött az okára. Lebukott. Ezen dolog felismerésének hatására egy kis mosoly jelenik meg az arcán. Ezek szerint igen alapvető hibát vétet és még mindig nem igazán hagyatkozik a megszerzett képességeire. Még mindig nem szokta meg őket teljesen. Pedig ilyen helyzetekben igen csak hasznosak. S mégis kissé fél használni, mivel általuk másnak érzi magát. Nem mintha már nem lenne teljesen más, mint régen volt.
Ezen tűnődve követi a lányt, amint az egy kissé nyugodtabb helyre megy. Már különösebben nem foglalkozik azzal, hogy elbújjon, már lebukott, de ettől még kellő távolságot tart. Végül a lány bemegy egy áruházba. Halvány mosoly fút végig. Biztos azt gondolta, hogy ott könnyeben rájöhet, hogy ki ő, ám kellően távol volt, hogy ne ismerje fel arcról a lány. Legalábbis így remélte. De biztos, ami biztos, elővett egy szemüveget és megigazítja a haját, illetve átöltözik, mivel más ruhát is előkészített. Sosem árt felkészülni mindenre.
Így ezután bemegy az üzletbe és úgy követi a lányt, most más okkal jobban megbújva és beleolvadva a környezetbe. S mellé most kissé jobban hagyatkozik a fejlettebb képességeire. Leginkább a szaglására. Beletartott jó pár percbe, mire végre sikerült megtalálni a lány illatát, ezután kissé könnyebb volt követni. Persze attól még könnyen lehet, hogy a lány ettől ismét kiszúrja. Akkor viszont majd lépni kell.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

The hard target

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-