HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: I'm here, again ~ Shuri & Everett





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 22:06
Ugrás egy másik oldalra

Nem mondta senki, hogy veszélytelen munkára vállalkoztam, amikor a CIA-nál kötöttem ki. Tudtam, hogy a katonaság után, ez szinte egyenes út, és azt is, hogy nagyon nagy veszélyekkel kell szembe néznem, még talán annál is nagyobbakkal, mint a seregben. Persze sokszor felkészületlen vagyok, mint ahogy most is az voltam. Fel kellene jegyeznem magamnak, hogy ne menjek terroristák ellen golyóálló mellény nélkül. Feltéve, ha ezt a sérülést túl élem.
A többiek azt se tudták, hogy hová lettem. Azt is hihetik akár, hogy meghaltam, aztán majd mikor elő kerülök, frászt kapnak. Ezzel a sebbel elvegetálok egy pár óráig, de segítség nélkül tutira meghalok. Szerencse, hogy a Shuritól kapott spéci karkötő nélkül egy lépést sem teszek, így tudok segítséget hívni. Az épület mögött összegörnyedve várom, hogy a gép megérkezzen, persze, hogy a hercegnőt hívtam, ő meg rendesen frászt kapott. Kedvelem őt, tüneményes lány, és megmentette az életemet. Úgy fest, ebből lassan rendszer lesz, de nem tudok mást, aki segíteni tudna. Feltéve, ha eljutok elvé odáig. Ilyen „szerencsém” is csak nekem lehet, egyszer nincs rajtam kevlár, és akkor talál be egy golyó a hasamba. Szinte érzem, hogy valahol a májam környékén állt meg, szép lassan szivárog sebből, és a számból is a vér, egyre jobban szédülök, és homályosabb a világ. Csak siessen az gép, a segítség. Másra sem tudok gondolni, csak a húgomra, aki vár haza. Erősnek kell lennem, életben kell maradnom, mert neki szüksége van rám, ő számít rám. Sokszor csak ez tartotta bennem a lelket a háborúban is. Hogy Lailah otthon van, nem hagyhatom magára.
Mire megérkezik a gép, már egy kisebb tócsában guggolok, egyedül már felállni sem tudok. Nem látom azt sem, hogy ki segít fel, mikor lefektetnek, elsötétül a világ. Érzem a gép rázkódását, hallom a beszélgetést, de nem tudok koncentrálni rá. Egyszerűen csak hagyom magam úszni az árral, ide raknak, oda tesznek, és nem érdekel.
Annyi erőm marad csupán, hogy mikor meghallom a hercegnő hangját, kinyissam a szemem. Arca homályos, de kicsit rosszalló kifejezést látok rajta. Halványan elmosolyodom, és egy kis vér kíséretében buggyan ki belőlem néhány szó.
- Szia…Napsugár! –mondom, és kicsit felköhögök. – Látod, megint te kellene hogy…össze foltozz!
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Hétf. 21 Május 2018, 15:56
Ugrás egy másik oldalra



Ross & Shuri
ugye tudja, hogy attól mert imádom, még komolyan vehetné az életnek csúfolt játékot!?
Mondhatni bezártság érzetem támadt, mióta elhagyhattam Wakandát. Nem mintha nagyon a világba vágynék, de azért akad pár dolog, ami igenis borzolja a fantáziámat. Tehát az, hogy egy kiszáradt telepen izzadhatott a lábszáram a hangafűben, még nem győzött meg arról, hogy a világ gyönyörű és rendelkezik hét csodával. A laborban töltöm az időm nagy részét, vagy a fehér srácra figyelek. Ez minden! - persze nem panaszkodhatok, mert a technikával, ami adott nincs olyan pillanat, amikor unatkozhatnék. A Bashenga-hegy gyomrában lévő laboromba bújva próbálom megint csak jobbá tenni az életünket. Igazából e percben a sajátomat. A sugárvetőmmel babrálok, szeretném elérni, hogy a töltése önerőből történjen. Ha ez sikerül, nem kell cserélnem benne, és egy esetleges küzdelem során nem merülne ki belőle a szufla. A mágneses statikusság viszont nem szívesen hajlik meg az akaratom előtt. Ha a futurisztikus technológiájáért felelős vagy, időnként kompromisszumokat kell kötnöd a rendelkezésre álló anyagokkal. Fogom az utolsó elemet és belehelyezem a főgerincbe, amikor váratlanul eljut hozzám a segélyhívás - MENTÉS!

- Bastet szerelmére, miért kell mindig hősködnie?! – szinte szidalmazom, miközben a laboromba toljuk. Szerencsére (Nem! Nekem köszönhetően!) elég gyorsak ezek a wakandai gépek, hogy hamar a kezeim közé kerüljön a fickó. Én pedig elég gyors vagyok ahhoz, hogy rögtön a lényegre térjek.
- Ahhh, magánál volt a karkötő. – kapcsolok hirtelen hisztérikára egy pillanatra. - Rajta van a stabilizátor, ember. Legközelebb ne a segítséget hívja első körbe, hanem ezt itt... – emelem ki a karperecéből az egyik gombócot, hogy láthassa. - ... nyomja a sebébe. – csóválom meg a fejem rosszallóan, majd a szemeim forgatom a becézését hallva. Anyám nem hív napsugaramnak, nehogy egy fehér csóka kezdje. Ám most nem foglalkozok ezzel, mert fontosabb kiemelnem a fejlett röntgennek köszönhetően magam elé a férfi szerveit, hogy tudjam, mivel van dolgom.
- Ötven felett nincs valami szabály arra, hogy a tatákat kímélni kell?! – morgok, ahogy megpillantom, hogy elég sok helyen sérült. - Egy pillanat. Képes volt mellény nélkül menni a golyózáporba?! – akadok ki teljesen, elkerekedett arccal csapva a homlokomra, hogy aztán végig húzzam kezeim állam fele. Jó, na, ilyenkor érzem úgy, hogy ha a hülyeség fájni tudna, egyes emberek mellett visítanék még én is...
- Csak álljon a talpára... – bosszúságom aggodalomból szól és ezt tudja ő is. Kedvelem őt. Nagyon is kedvelem, de ettől még szétrúgom a se... fenekét! - Gyarmatosítók... – mosollyal az arcomon kezdek hozzá, a férfit szépen lassan kábítva. Modern-technológia ide-oda, nem venném a szívemre, ha a fájdalmától üvöltene itt nekem.

 uhhh de izgi  izgatott imádom a pofiját!  || all the stars' ||
Vissza az elejére Go down
 

I'm here, again ~ Shuri & Everett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-