Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
rock you - Carol & Steve


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: rock you - Carol & Steve Pént. 04 Május 2018, 01:16

Carol & Steve

Közel sem állíthatnánk, hogy Steve hozzászokott volna Wakandához. Kétségkívül gyönyörű, egzotikus vidék, olyan technológiai fejlettséggel, amiről egész Amerika csak álmodhat, Steve-nek mégsem sikerült teljesen otthon éreznie magát. Hiszen ez a hely nem az otthona, bár hálája a sírig üldözni fogja az országot és a Király családját, amiért befogadták őket és mindent megtettek, hogy menedéket, pót-otthont nyújtsanak számukra. Talán Bucky részéről be is jött a dolog, és ez így van rendjén, hiszen ő az egyetlen oka annak, hogy Steve itt van: támogatja és felügyeli a barátja gyógyulását, még akkor is, ha tulajdonképpen semmi szükség rá. Wakanda védelmén átjutni még a legoroszabb terroristáknak sem sikerülhet egykönnyen, így akár nyugodt szívvel itt is hagyhatná Buckyt... De az igazság az, hogy nem lenne hova mennie. Noha hordja a pajzsát, ami Shurinak köszönhetően sokkal strapabíróbb és ütősebb, mint új korában, mégsem érzi úgy, hogy ismét Amerika Kapitánynak nevezhetné magát. Noha nem a Bosszúállók oldalán szerezte ezt a címet, azzal, hogy elhagyta őket, úgy érzi, a névről is lemondott.
Fogalma sincs, mihez kezdhetne Wakandán kívül. Amíg Bucky helyzete nem oldódik meg, és amíg még Tony-val is félig-meddig rendezetlen a viszonyuk, addig nem hiszi, hogy visszatérhetne a csapatba. Így hát a napjait jelenleg Wakandában tölti, és igyekszik hasznossá tenni magát. A helyi szokásokkal ismerkedik és kisegíti a város védelmét, amikor épp hagyják érvényesülni egy kicsit.
Carol üzenete meglehetősen váratlanul érte, és bár nem tűnt úgy, hogy sürgős vagy veszélyes dologról volna szó, Steve-et mégis aggasztotta egy kicsit a nő hirtelen üzenete. Nem sikerült teljesen megnyugtatni őt afelől, hogy minden rendben, ezért reggel már jó korán összekapta magát, bejelentette a távollétét és motorra szállt. Használhatta volna bármelyik wakandai járművet, vagy akár egy kényelmesebb autót is, de az elmúlt hetek során a motor jobban a szívéhez nőtt. Gyorsabb és hatékonyabb, és könnyebben hozzávágja az ellenséghez, ha az adott helyzet esetleg úgy kívánná.
A Carolnak elküldött koordináták jócskán a városfalon kívül esnek. Tudta, hogy nem lenne semmi esély rá, hogy beinvitálja a nőt Wakanda szívébe, ezért igyekezett egy olyan pontot választani Afrikában, ahová mindketten viszonylag gyorsan és kényelmesen elérnek - a fő szempontot inkább Steve kényelme nyújtotta, hiszen a nővel ellentétben ő képtelen repülni, így hát muszáj neki a technológia nyújtotta lehetőségekre korlátozódnia. Még emlékszik rá, milyen volt, amikor a nő csak úgy felkapta és megreptette, úgyhogy ha lehet, még egyszer nem élne vele.
Néhány óra alatt megérkezik a megbeszélt találkozóhelyre. Sziklás, jól belátható, fás környéket választott, magaslati levegővel és némi rálátással az afrikai panorámára. Letámasztja a motort, mielőtt leszállna róla, és félhosszúra nőtt tincseit hátrasimítva ellenőrzi az időt a karóráján. Pont időben.
- Remek - dörmögi, mielőtt körbefuttatná kékjeit a tájon, hátha kiszúrja valahol a szőkeséget. Fellép az egyik sziklára, egyrészt mert onnan jobban belátja a környéket, másrészt mert a kilátást az afrikai szavannára tényleg meseszép. Kitapintja a zsebében, amit még tegnap este kapott a vendéglátóitól, és amit feltétlenül oda szeretne adni Carolnak, és nyugtázza, hogy nem hagyta el félúton. Helyes, mert fontos szerepet szán neki a későbbiekben...

jó újra látni, Kapitány! :) | zajcsapó |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Vas. 06 Május 2018, 17:23



rock you
Steve & Carol

Pánikroham. Hirtelen támadó légszomjat generáló fájdalom. Tüdő- és szívroppantó. Kínzó, maró gyötrelem. A vég előtti pillanat. Danvers egy ideje már Wakanda közelében ólálkodik. Pontosabban három órája ücsörög a fák között. Nem súrolja a határát, még csak annak közelét sem, de azért nincs is messze tőle. Ami azt illeti, hiába határozta el magát arról, amit tenni készül. Hiába döntötte el, hogy megteszi - ez nem olyasmi, mint egy hajvágás, vagy egy  éles stílusváltás. Nem érezheti azt, hogy bármi, amit érez majd korrigálható. Ha megteszi, belecsapódik majd a szívébe és gyökeret ver. Feltépi a sebeit, az emlékeit és talán nem is lesz képes ismét felegyenesedni belőle. Az egyik megtört farönkön ücsörög, belső vívódásaival küszködve.
Hogy miért pont Steve Rogerst kereste meg? Talán ő sem tudja a választ rá. Makacsul ragaszkodik a sablonos síkon elismert okaihoz, miszerint nincs más, nincsenek barátai, sem olyanok, akik felajánlották volna a számára, hogy bármikor számíthat rájuk, stb. Elméletben ezen felsorolt okok vezették Amerika csillagához. A beismeretlen tényező azonban az, hogy Carol - ahogy olyan nagyon sokan - felnéz Rogersre. Tudja, hogy a férfi mellett mellkasába telepszik egyfajta megnyugvás. Olyan ez, mint amikor gyermekként első botladozásaid közben fogják a kezed. Danversnek oszlopként szolgál Steve. Ám önző és pofátlan dolog egy ilyen népnyugtató hatással bíró fickót önző célokra lenyúlni, így hát talán van esély rá, hogy nemet mond. Bárhogyan is, erre egyféleképpen kaphat választ. Mindenesetre Carol lassan megemelkedik és lábai elrugaszkodnak a zöld takarótól...
Átszakít a lombrétegen, föl a felhők fölé és a megadott koordináták felé igyekszik. Pontossága már a légieknél megfigyelhetővé vált. A szöszke nő nem szeret megvárakoztatni senkit, noha úgy fest odafentről Rogers annyira unatkozik, hogy máris sziklára mászkál. Hagyja, hogy Steve észrevegye közeledő alakját - addig nem gyorsítja fel a landolást. A nő arcára mosolyt fest a férfi jelenléte, megnyugtatja, hogy eljött. Nem mintha kételkedne benne bármikor is, de Steve egyik alkotó eleme, hogy megnyugvást hoz magával. Lassan előre döntve törzsét, ereszkedni kezd. Hirtelen és tompán csapódik be, valahová a férfi háta mögé, hogy aztán rendezze küllemét előtte.
- Kapitány! - pihegve szólítja meg a férfit, ahogy közelebb lép hozzá. Nem lép fel a sziklára utána, még csak ahhoz sincs túl közel, inkább megvárja, hogy a férfi menjen hozzá. Danvers közben óvatosan körbepillant. Bízik Steveben, tudja, hogy egyedül érkezett - ám abban nem bízik, hogy nem-e követték őt. - Köszönöm, hogy eljött! - mosolya lágy, barátságos, finom, ahogy tekintetét a férfira emeli. A nő igyekszik nyugton maradni, nem mutatni jelét belső váza összeroppanásának. Hisz olyan sok minden történt! Ő mégis egyedül van. Olyan nagyon egyedül...
- Nem tudom, hogy hol kezdjem... - behajlítva kezeit, ujjaival babrál hasfala előtt, s szemeit le is süti arra a pontra, ahol vékony bőrbe bújt, hosszú végtagjai találkoznak. Nyelnie kell, nedvesítenie ajkain. Láthatóan ideges. - Amit kérni szeretnék, az nem egy egyszerű szívesség. - ad magyarázatot aggodalmas arcjátékának. Feszülten ereszti le kezeit. Carol nagyon, nagyon próbál határozott és magabiztos lenni.
- Szeretném, ha velem jönne az Űrbe. - ejti ki határozottan egymás után a szavait. Ez olyasvalami, aminek visszautasításán sem lepődne meg a nő. Talán meg is könnyebbülne ő maga is, hiszen akkor nem kellene elmennie. Pillantását a kékekbe szúrja. Danvers elég keményen kimondja, amit akar, nem kerülgeti a forró kását, viszont arcán ott a bizonytalanság és a félelem egyértelmű lenyomata. Ha a férfi visszakozik, úgy kár is belemenniük ennél jobban, és nyilván nem véletlenül találkoztak itt, a férfi bizonyára elfoglalt.


kérem, csak szólítson Carolnak! (: részemről az öröm! | háttérdallam |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szomb. 12 Május 2018, 23:41

Carol & Steve

Már akkor megérzi a nő jöttét, mielőtt még hallaná maga mögött a becsapódását. Mintha sokadik ösztönét kapcsolná be a szőkeség, felborzolja tarkóján a pihéket és Steve egyből arra fordul, amerre Carolt sejti. Arcán a nő mosolyának párja jelenik meg, és már szökken is le a szikláról, hogy elé siessen - habár annyira nem siet, megvárja, hogy földet érjen, mielőtt még öles léptekkel elérné az alakját. Legelső mozdulata, hogy üdvözlete jeleként a kezét nyújtsa, miközben mosolya egyre csak szélesedik az arcán. Örül, hogy újra látja Carolt, és ebben az örömben semmi mesterkélt vagy udvarias nincs. Őszinte.
- Kérem, csak szólítson Steve-nek. Egy ideje már nem érzem a csillag emberének magam - Ha a nő elfogadja, barátian megszorongatja a jobbját, majd elengedve őt Wakanda felé int célzón. Az elmúlt pár hét csendes magánya és az utóbbi hónapok visszavonultsága teljesen elbizonytalanította kapitányi szerepét illetően. Most már inkább csak Steve... Egy darabig. Maga sem tudja, meddig. - Örülök, hogy látom! - teszi még hozzá, és megállja, hogy rögtön puhatolózni kezdjen. Carol smseiből nem sokat tudott meg, ezért már elég kíváncsi, miről lehet szó, habár a tudásvágyát sokkal inkább felülírja az aggodalom. A legutóbbi, véletlenszerű kalandjuk pont egy kree rejtekhely szabotálása volt, és Steve egész éjjel azon töprengett, a nő felbukkanásának köze lehet-e ehhez. Reméli, nincsen semmi baj, de attól tart, oka van annak, hogy Danvers nem Tony-t vagy bármelyik más Bosszúállót kereste fel, hanem őt.
- Miben lehetek a segítségére? - érdeklődik a tőle telhető leglágyabb és legegyüttérzőbb hangján. Látja Carolon, hogy nem olyan magabiztos, mint amilyennek emlékeiben élt. Valami határozottan történt és Steve a világért sem sürgetné, hogy megnyíljon előtte. Türelmesen fürkészi, és ahogy a nő lesüti a szemét, sután a válláért nyúl. Nem akar közbeszólni, nem akarja félbeszakítani, így csak gyengéden megérinti a felkarját, finoman meglapogatva tenyerével a nő karját, támogatása jeleként. Bármi is az, beszélhet róla, Steve megőrzi a titkát. Barátként tekint Carolra, szövetségesként, és ezt a kapcsot kettejük közt sosem árulná el.
Az Űrbe. Steve nem biztos benne, hogy jól hallotta, ezért szapora pislogással igyekszik újrahívni fejében a nő hangját. Az űrbe. Ő? Így már végképp nem érti, miért nem mondjuk Tonyhoz fordult a nő, hiszen ő többet tud az űrbéli dolgokról. Steve csak egy egyszerű harcos, aki még az országból sem tette volna ki a lábát, ha nincs Amerika Kapitány, így aztán megtisztelő számára, hogy Carol rá gondolt kompániaként, ugyanakkor el is bizonyítja kicsit, hiszen miben lehetne segítségére? Semmit sem tud a galaxisról.
A nő határozottsága megkomolyítja vonásait, és némi csendes töprengés, Carol szembogarainak merengő fürkészése után Steve bólint, sokkal inkább magának, gondolatait összegezve, mintsem válaszként.
- Mikor indulunk? - Ez minden, amit tudnia kell. Megbízik Carolban, és ha a nő úgy gondolta, Steve-re van szüksége, akkor ezt nem kérdőjelezi meg. Nem kell tudnia, miről van szó vagy miért pont ő, éppen elég az, hogy Carol megkereste és szüksége van rá. Ennyi elég, hogy habozás nélkül felajánlja a szolgálatait. Az egyetlen tényező, ami visszafogja, Bucky. Őt nem akarja szó nélkül itt hagyni, ezért is szeretné tudni, mennyi ideje van felkészülni és összepakolni. Pár óra is elég.
Aztán persze eszébe jut még valami, egy nem igazán elhanyagolható tényező, amit a racionális fele dob be. Szőke fürtjeibe túr, hátrasimítja lenőtt tincseit a fején, miközben kissé gyermeki zavarodottsággal sandít fel a nőre.
- És... mégis hogyan tervez feljutni az űrbe? - feltételezi, szükségük lenne egy hajóra. Nem tudja, Carol minden részletet megtervezett-e, vagy esetleg ebben is segítségre szorulna. Steve kész a nő rendelkezésére állni, amennyiben az hajlandó megosztani vele a részleteket.

Carol! alig várom az újabb közös kalandot :) | zajcsapó |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 17 Május 2018, 21:18



rock you
Steve & Carol

- Nem akarom megbántani, de azt hiszem ez nem attól függ, hogy annak érzi-e magát. - bocsánatkérő mosoly suhan át ajkain. Hiába ideges, jól látszik rajta, hogy igazán és őszintén így gondolja. Tenyere puhán a kesztyűs kézbe simul, finoman rántva rajta egyet, mielőtt hátrálna. Távolságot szül maguk közé, kihúzza magát. - Jól néz ki. - nem mintha ő ne örülne a férfinek, de nem nyílnak rá ajkai, hogy azt mondja. Puhán megdönti fejét, lágy mosolyt villant rá. Ujjai babrálnak egymáson, hol háta mögött, hol hasfala előtt. Nem olyasmi az, amire készül - ami mindennapos! Sőt. Jócskán túlmutathat azon, amit eddig elvártak a férfitól...
Rogers kérdése, az érintése a felkarján aztán lendülettel szívják ki belőle a kérést. Nem kerülgeti a lényeget, rögtön a tárgyra tér. Elvégre, ha a férfi a legfontosabb kérdésre nemet mond, ugyan miért is rángatná magával a részletek híg masszájába?!
Idő kell. A férfi arcáról lerí, hogy fel kell dolgoznia, amit Carol kér tőle. Arcizmait rendezi, kihúzza magát. Türelmesen vár. Tudja, hogy vele ellentétben a férfi nem olyan független és sokak tartoznak a keze alá. Nem léphet le csak úgy. Aztán a kérdés visszhangozni kezd a nő arcán. Szemöldökei szomorúan húznak össze, s bár tagadná, de szemeibe könnyek pofátlankodnak. Olyan nagyon sok múlik most ezen a kiruccanáson, ha nevezhetjük így. Carol számára legalábbis. És nem is szívesen menne mással, ha tehetni, ha dönthet.
- Amikor készen áll. - állát szegve, kissé reszketeg hangon feleli. Nem rabolná el a férfit soha, anélkül, hogy ne lenne elég ideje felkészülni rá. Még sem a szomszéd országba készülnek. Még csak nem is egy másik kontinensre. Lágy mosoly bukkan fel arcán, amikor meghallja a férfi kérdését.
- A légieknél szolgáltam, jönnek nekem eggyel. - von vállat lágyan, majd a férfihoz lép puhán és annak vállára téve tenyerét, megfordítja őt a helyes irányba. Túl pár zöldellőn, látni egy csúcsosodó, sötét pontot. - Az a gép a miénk. Én pedig ott fogom várni... - lép el a férfi mellett. - Küldjön rám egy sms-t, ha repülne. - válla fölött pillant vissza a férfira, barátságos, mégis ideges mosollyal arcán. Magabiztosnak, erősnek kellene lennie. Illene. Azt kéne mutatnia, hogy platinalélek, hogy acélozott szívvel rendelkező amazon! De igazából nem az. Ebben a helyzetben gyengébb, mint bármikor. És bár csúnya, azért van szüksége a Kapitányra, hogy annak jelenlétét csúfosan kihasználva, erősebbnek mutathassa magát annál, ami egyébként.



remélem ezt mondja majd a legvégén is | ez most nagyonnagyon |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 17 Május 2018, 21:48

Carol & Steve

Carol lágy humora mosolyt csal az arcára; nem ad neki igazat, de nem is cáfolja meg, csak hagyja, hogy elillanjon a közéjük nyújtózó csendben a téma. Steve nem sürgeti a nőt, türelemmel kivárja, hogy maga formáljon meg minden egyes szót úgy, ahogy szeretne. Nem tagadja, hogy a kérés elég szokatlan és hirtelen, de annyira nem is ütközik meg azon, hogy a nő az űrbe óhajt menni. Valahol Ultron környékén már elvesztette a váratlan fordulatok iránti fogékonyságát; a Bosszúállókkal töltött idő megtanította felkészülni mindenre. Mindenre. Arra is, hogy a saját társad kifejleszt egy programot a hátad mögött, ami aztán rászabadul az emberiségre.
Steve szemöldöke kérdőn felszalad, hangja elakad egy pillanatra. Mintha könnyeket látna Carol szemében... Mintha valami csínyen kapták volna, szinte bűnbánón fordítja el fejét a látványtól. A mindig erősnek és sziklaszilárdnak mutatkozó hősnő gyengesége olyasmi, amit, Steve úgy érzi, nem illendő látnia. Csak akkor pillant fel ismét, amikor puha kezek a megfelelő irányba fordítják. Hunyorog, tenyerével leárnyékolja szemeit, és ahogy kiszúrja a gép egy részletét, egyetértőn bólogat.
- Remélem, vezetni is tudja! Nem lett jó vége, amikor legutóbb gépet adtak a kezem alá - somolyog, hangja játékosan könnyed, csipkelődő. Tudja, hogy Carol képes elvezetni egy gépet, de jobbnak látta tisztázni az erőviszonyokat - jobb, ha Steve-re inkább csak a navigációt bízza. Vagy a kávéfőzést.
- Sötétedés előtt visszaérek - feleli végül, rövid töprengés után. Menne hamarabb is, de egyrészt az út motorral sokáig tart, másrészt ha már mennek, szeretne alaposan felkészülni. Beszél Bucky-val, aztán T'Challával, hátha kölcsönvehet néhány szuperfejlett wakandai fegyvert, robbanószert, kütyüt, bármit. Lehet, hogy inkább egyből Shuri-t keresi majd fel. - Mindenképpen fontolóra veszem az ajánlatát - emeli fel szabadkozón tenyerét, mosolyával egyértelműen üzenve, előbb futja le gyalog azt a távot, minthogy még egyszer Carol alatt repüljön. De hát nem akarja megbántani a nőt, és reméli, szolid visszautasításával nem is fogja.
Nem időzik sokat, elköszön a nőtől és visszaszáll a motorra, hogy Wakanda felé vegye az irányt.

Steve nem hazudott, a nap már lemenőben, amikor felbukkan a motorja a horizonton. Shurinak köszönhetően egy táskányi fegyverrel felszerelkezve érkezik meg az űrhajóhoz, hátán pajzsa. Messzebb parkol le, a susnyásba rejtve a motort; nem mintha annyira sokan járnának erre, de jobb nem feltűnő helyen hagyni.
Kézbe veszi a tömött táskát, kékje rögtön Carol sziluettjét keresi a gép körül. Ha megpillantja, egyből felé veszi az irányt.
- Remélem, nem várattam meg nagyon - üdvözli, s mivel reggel már megvolt a meghitt kézfogás, most csak futólag megérinti a nő karját, lustán végigsimítva a felkarján. Carolra bízza, hogy mutassa az utat be a gépbe, hacsak nem szeretne tovább időzni idekint.
- Szóval... - Nem tudja, hogy kezdjen bele, de mivel Carol egyenes volt vele, gondolja, ő is az marad. - Gondolom, nem kirándulni szeretne az űrben - halvány mosoly barázdálja arcát, ahogy követi a nőt a gépre. Bármi is az indíték, úgy véli, lassan ideje beszélniük róla.

ne féltsen, minden jól fog elsülni. érzem | zajcsapó |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 17 Május 2018, 22:14



rock you
Steve & Carol

Észre veszi, hogy a férfi nem reagál a könnyeire, - vagy legalábbis elfordul. Puha simogatás büszkeségének és az erőnek, amit jelképezni próbál. Hálás, hogy Steven nem neveti ki érte, nem faggatja róla, csak tudomásul veszi, hogy valami olyasmit él át, ami ennyire fájdalmas.
- Legutóbb nem voltam ott. - bocsánatkérően vállat von, finoman és hízelgően felkarjával meglökve a férfiét. Nem szeretné, ha a férfi úgy érezné, hogy a repülés olyasmi, amihez nem lehet többé köze, így ha csak teheti, már csak azért is oda fogja ültetni Rogerst a pilótaülésbe. Erről azonban egyelőre nem szól.
- Rendben. - bólint elégedett mosollyal az arcán, majd finoman felnevet, amikor a 'MindigUdvariasRogers lágyan visszautasítja. Aprókat bólint, de nem válaszol. Hagyja eltávolodni a finoman búgó motorral...

Danvers mély levegőt vesz. Lehunyja szemeit. Ezt csinálja már másfél órája. Szüksége van rá, hogy lelkeinek darabkáit összekovácsolja, hogy felkészüljön erre az utazásra. Össze fogja törni magát! És pontosan tudja, hogy meg fog történni, de nem hátrál meg. Nem lehet. Egyszerűen nem. Túl kell esnie ezen. Mellkasa épp felemelkedik a bevitt oxigéntől, mikor meghallja a férfit. Kiszélesedik mosolya, arcizmai kisimulnak.
- Korán jött. - villant egy pajkos mosolyt, utalva ezzel arra, hogy a férfi nem késhetett el egy olyan időpontról, ami nem lett konkrétan kiszabva. Lepillant maguk közé, hogy elfojtson egy nevetést. A férfi hátán virító táska miatt. Ő nem készült különösebben. Mindössze némi ételt és italt pakolt a gépre, hogy ne maradjanak éhesen!
- Kövessen... - sóhajt fel és már indul is a gép gyomrába, mutatva utat a férfinak. Steve kijelentését hallva még a lenyíló ajtón megtorpan, bár nem hirtelen. Vontatottan fordul Rogers felé, arcára ismét idegesség, feszültség szökken. Ám tudja, nem titkolhatja el tovább, hová hívja Stevent. - Vissza akarok menni oda, ahol ez... - pillant lefelé, végig magán. - ... ahol ez megtörtént. - nyelnie kell, kihúznia magát, acéloznia belső vázát - nem, nem, nem eshet össze! És nem is fog!
- Egy kree bolygóról van szó... - fordul el, befelé indulva, bízva benne, hogy Rogers követi. Szükséges a torkát köszörülnie, félő, hogy esetleg nagyon remeg a hangja. - Olyan akár egy hajó. Az ő nyelvükön szólva 'Újjászületés' a neve a pontos helynek, ahová tartunk. - von vállat lágyan a pilótafülke felé véve az irányt. - Nem... - ezúttal hirtelen fékez, s úgy fordul Steve felé, elvágva az útját. - Nem veszélytelen. Habár akkor igencsak ... igencsak igyekeztem maradéktalanul nyomot hagyni, egyáltalán nem biztos, hogy ne hemzsegne tőlük megint. - nyelnie kell, de a szemkontaktust nem szünteti meg. - Elvettek tőlem valamit, érzem és ha csak egy mód van rá, hogy visszakapjam, akkor... akkor meg kell próbálnom. - lép közelebb a férfihoz, szűkítve a távolságot. Arcán a meggyőződés és a kérdés, ... a kérdés arra vonatkozóan, hogy Rogers biztos-e abban, hogy itt a helye?!


bár olyan magabiztos lehetnék, mint maga | dallamszó |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 17 Május 2018, 22:40

Carol & Steve

Steve egyetlen pillanatra sem felejti el, hogy ember. Bár a szérumnak köszönhetően erősebb, gyorsabb, strapabíróbb, de attól még ember. Nem képes zöld szörnyeteggé változni, sem tüzet lőni a tenyeréből, nem képes repülni vagy mások fejében olvasni. Ember, és bár a pusztakezes harc nem áll tőle távol, mégis szüksége van fegyverekre, hogy igazán hatékony legyen. Shuri pedig, legnagyobb szerencséjére, igazán bőkezű volt.
A nő után indul a gépre, és ahogy megtorpan, ő is lefékez mögötte. Pillantása követi Carol lefelé ívelő kezét, és emlékeztetnie kell magát, hogy egykor Carol is ember volt. Csakhogy míg Steve önként ment bele abba, hogy erősebbé váljon, a nőnek nem igazán volt más választása. S bár sejtette, hogy valami hasonló áll majd a háttérben, mégis kissé meglepetten fürkészi a másikat, hiszen nagy bátorság és erő kell hozzá, hogy vissza akarjon térni oda, ahol annyi szörnyűséget átélhetett.
Fogalma sincs igazából. Nem tudja, mi mindenen ment át Carol, épp csak annyi részletet ismer, amennyit egy aktából meg lehet tudni. Szinte semmit.
Némán követi tovább a gép belsejébe, nem szól egyelőre semmit, csak emészti a hallottakat, várja, hogy a másik mindent elmondjon, amit szeretne. Leteszi a táskáját az egyik fal menti tárolóra, ahogy elhaladnak mellette.
- Milyen messze van ez a bolygó? - érdeklődik, fejben máris haditerveket kalkulálva attól függően, mikor érnek oda, hogyan tudnak hatékonyan rájuk rontani... Tervez és számít, minden egyes megszerzett információval újrakalkulál. Annyira elmereng, hogy amint Carol megtorpan előtte, kis híján nekimegy, hátrébb kell lépnie, hogy korrigálja finom ütközésüket. Kékjei az aranyló bogarakat fürkészik, s bár a hangja ugyanolyan lágy, ezúttal nem mosolyog.
- Ha ott van, visszaszerezzük, bármi is legyen az - határozott kijelentése ígéretnek hangzik, s mellé még komolyan bólint is. Nem hátrál el, ahogy Carol közelebb jön, inkább csak elmélyíti egymásba fonódó pillantásukat. - Ha pedig nincs, addig kutatjuk, amíg rá nem lelünk. Önnel tartok, Carol. A szavamat adom. - Újabb ígéret, és Steve egyáltalán nem tűnik könnyelműnek, nagyon is komolyan gondolja. Ha már elmennek az űrbe, nem jönnek haza üres kézzel. Rá mindenben számíthat.
- Jobb lesz, ha indulunk - pillant a vezérlő felé, megtörve kettejük szemkontaktusát. Nem húzódik el azonban a nőtől, csak elvándorló kékje jelzi, menniük kéne. - Menet közben kidolgozhatjuk a tervet. Pontosan mit keres? Tárgyat? Fegyvert? - Ha a nő nem indul el, akkor ő teszi, halvány mosollyal kikerüli, hogy a gép egyik ablakához lépve kikukkanthasson rajta. Karját letámasztja a falon, annak árnyékában pillant el ismét Carol felé. Nyelvét égetik a további kérdések, de egyelőre uralkodik magán, nem akar túlságosan tolakodó lenni. Mi történt veled odafent?

ezért vagyok itt, nem igaz? | zajcsapó |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 17 Május 2018, 23:05



rock you
Steve & Carol

- Ezzel a géppel négy-öt óra. - feleli könnyedén, elégedetten mosolyogva a férfira. Jól emlékszik rá, miféle nehézségek és sokkos állapot következménye volt, hogy hosszú napokig bolyongott az űrben. Elvégre haza kellett jutnia, miután aranyló gömbként kirobbant a pokolból. Igen. Számára maga volt a pokol. Most azonban nem gondolkodhat így. Reménykednie kell. És abba kapaszkodnia, hogy olyasmit lelhet meg, ami segítheti őt a jelenlegi életében. Hirtelen lassít le, finoman lecsapódik a Kapitány róla, mire bocsánatkérően pillant fel a férfi kékjeibe.
Elnyílnak ajkai a férfi ígéretét hallva. Kissé habozva rendezi arcizmait, közelebb lép, de Rogers nem távolodik. S szavai csak dagasztják a benne épp csak kihajtani készülődő reményt. Hogyan képes erre folyton? Hogy adhat reményt akkor is, ha biztos a bukás?! - Köszönöm! Egy életre lekötelezett. - bólint határozottan, lépdelve hátra felé, súlyát finoman jobbra-balra helyezve közben. Danvers fejében megszületik a gondolat, a kérés, a feltétel... ám mielőtt elmondhatná Rogers már arról szaval, indulniuk kellene. Persze, a szöszke nem akarná húzni a férfi idejét - ám most még, egy percre szükség van.
A férfi kérdései elmúlnak, eltűnnek, apró pontokká folynak. Carol a mellette elhaladó karjának hajlatába kap és maga felé fordítja. Lágyan, nem túl erősen. Épp csak annyira, hogy szemeik, tekinteteik elérjék egymást. Nem a felszínen, a lélekben! - Szeretném, ha megígérne nekem valamit. - húzza el puhán tenyerét, hogy aztán kihúzva magát, rendezze arcizmait és erőt merítsen a végtelen kékségből. - Ha a küldetésünk ... ha bukás fenyegetne bennünket,.. - köszörüli a torkát, majd idegesen lehajtja a fejét egyetlen pillanatra. Muszáj. Ki kell mondania, mert ha nem kap bizonyosságot, nem indul el a géppel. Képtelen lesz rá! - Ha veszélybe kerülünk, ... azt akarom, hogy magát mentse. - szegi állát, tekintetét a másikéba szegezve. - És, ha arra kerülne sor... - lép közelebb, hogy biztosra menjen, hogy a férfi hallani fogja, amit kér tőle. - Nem fogja hagyni, hogy elkapjanak... - szemei csillognak a gép belső fényeinek tükrében. Határozott, megacélozott a tekintete. Látszik, hogy a nő teljes komolysággal kéri a férfitől, amit kér. Hiába. A Titán, de még csak a Halál úrnője sem ijesztette meg annyira, mint az, hogy visszatérjen a kreekhez. Kérlek, tedd meg értem!



szégyellem, hogy ennyire kihasználom | csakegyperc |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 17 Május 2018, 23:29

Carol & Steve

Carol keze megállítja, törzse rögtön visszafordul a nő felé. Kékje kíváncsi, érdeklődő, ám halvány mosolya egyből legördül ajkairól. Érzi a következő perc súlyos árnyát fejük felé húzódni, így hát Steve teljes testével idomul a nő alakjához, csendben, jelezve, figyelme egyedül az övé. Elnyílnak szemei a kérés hallatán, állát enyhén felszegi, kétkedőn fürkészve a teremtményt maga előtt. Erős, elszánt, kecses és mégis törékeny, képes lenne az egész univerzumot felforgatni, ám inkább eldobná az életét, minthogy felfalják saját démonai. Steve megérti ezt, mégis képtelen elfogadni.
Hallgatása hosszúra nyúlik, és amikor megszólal, hangját árnyalják elfojtott érzelmei.
- Megígérem - kezd bele, pillanatnyi szünetet tartva, mereven állva a nő pillantását. Állát leszegi, hogy magasságkülönbségük ellenére is egy szintben maradhassanak. -, hogy együtt kezdjük és együtt is fejezzük be, bármilyen végkimenetele is legyen a dolognak.
Carol nem kérhet ilyet Steve-től. Annyi barátját, szerettét hagyta már hátra, kizárt, hogy képtelen lenne a nő elvesztésének terhével is megbirkózni. Hiába köti becsülete, kizárt, hogy képes lenne hátrahagyni Carolt. Egyszerűen nem bírná elviselni, ha ismét kudarcot vallana. Épp ezért szánja el rá magát, hogy nem fognak; ezúttal nem. Együtt csinálják végig és együtt is fejezik be, és ha a sors a halált szánja végszónak? Úgy legyen.
Mielőtt esetlegesen a nő közbeszólhatna, Steve emeli a kezét, jelezve, hogy folytatná. Tenyere Carol vállánál köröz, aztán hirtelen elhatározással kettejük közé zuhan, ujjai beborítják a nő kézfejét, két tenyere közé zárva balját, ha nem húzódik el.
- És megígérem, hogy... - hangja elakad, kékje a kezükre tapad, figyeli, hogyan rajzol hüvelykujjával apró köröcskéket a másik bőrébe. - Ha elkapnák... Minden erőmmel azon leszek, hogy kiszabadítsam - húzza, kerüli a dolgot, nehezére esik a lényegre térni.
- És ha kudarcot vallanék... - végre felemeli a fejét annyira, hogy tekintetük ismét összekapcsolódhasson. Lágyan szorít a nő kezén, kihangsúlyozva esküjét. - Nem hagyom a fogságukban. Ígérem. - torka kiszárad, szemei résnyire szűkülnek. Nem hiszi, hogy túlélné, ha neki kéne ítéletet mondania a nő felett, de tudja, látja, hogy ez mennyire fontos Carol számára, és ha Steve Bucky-ra gondol, megérti, miért. Van, ami rosszabb a halálnál.
- Ha engem kapnának el, én azért reménykedem egy mentőakcióban - teszi hozzá később, amint a hangulat leülepedett kettejük közt, elhúzva kezét Caroltól, ha még nem tette volna meg. Arcán újra ott virít a játékos grimasz, halványan, de erősen. Minden rendben lesz.

nem használ ki, erre valók a barátok | lélekhúr |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 17 Május 2018, 23:59



rock you
Steve & Carol

A tompa puffanás, ahogy tenyere a férfi könyökhajlatába simul - több, mint aminek tűnik. A súly, amit a férfi vállaira igyekszik emelni, nem csupán egy ostoba kérés, az életét kívánja a Kapitány markába fektetni, bízva abban, hogy jóra és úgy használja, ahogy azt ő elvárja tőle. Kihúzza magát, felkészül a tiltakozásra. Felkészül rá, hogy azt kelljen mondania, inkább Starkot hívja. Stark ugyanis biztosan lelőné, ha arra kérné a férfit. Danvers állát szegi, ajkai megkönnyebbüléstől nyílnak el, finom kis sóhajt eresztve, amikor Rogers Kapitány kimondja a varázsszót. Aprót bólint, már-már hálálkodva, de aztán Steven folytatja a nő arcára felkarcolva az ellenkezés minden ismert formáját. A szíve ólomnehezékű lesz. Nem. Nem, ezt nem kérheti. Ezt nem akarja elvárni a férfitől.
- Steven, az, ami... - kezdené rögtön heves és makacs tiltakozását a dologgal kapcsolatban, máris hátrálva a gép lejárata felé, amikor a Kapitány tenyerei közre fogják, ő pedig leejti tekintetét a közös pontra. A fejét nemlegesen csóválva figyeli a bőrére rajzolt láthatatlan köröket. Szőke tincsei hullámoznak a mozdulatában. Nem képes felnézni a kékekbe, annak szavai ahelyett, hogy simogatnák kétségbeesett madárkaként verdeső szívét, csak súlyosbítanak helyzetén. Lomhán emeli állát, hogy a kék mélység elnyelje az utolsó szavak elhangzásakor. - Köszönöm... - érzékeny a hangszíne, mosolya lágy, finom és hálás. Szemei ragyognak. Megkockáztatni, hogy a hajó gyomra túlságosan poros! Mielőtt azonban még zuhanhatna a lehetséges következmények képeibe, a férfi ismét megszólal.
- Az életem árán is megóvom tőlük. - arcára komorság ül, hiába a másik pajkossága, Danvers ezt a dolgot komolyan veszi. - Nem engedem meg, hogy magához nyúljanak. Ezt higgye el! - finom mosoly, ahogy elhúzódik tőle a férfi, majd követve annak korábbi irányzékát a vezérlő felé halad. Rögvest azzal indít, hogy a gép ajtaját becsukja. Mindenféle ellenőrzést tart, mielőtt helyet foglalna a pilótaülésben. Tényleg nem engedné semminek odafenn, hogy kárt tegyen a csillagában. Amerika csillagában...
- Kösse be magát! - kérés, de parancsoló. Maga is így tesz, s máris dorombolva búgni kezd az óriási építmény alattuk. Bizonyára Wakandában észrevehették! - A korábbi kérdésére nem tudok pontos választ adni. Abban bízom, hogy hagytam ott valamit, hogy hagytak ott valamit... Az egész életem túl zavaros ahhoz, hogy ne legyen ott semmi. - gondterhelten felsóhajt, miközben oldalára pillant, avagy válla fölött hátra - bárhol is legyen a férfi. - Ha szerencsénk van az a szárny elhagyatott, és nem kell átverekednünk magunkat semmin és senkin. - lassan érezhetővé válik, ahogy a gép fenekéből lángoló csóva ellöki őket a földtől. Danvers minden bizadalma a mellette ülőben van. Mindkét keze ökölbe feszül a kormánynak aligha nevezhető műszerfalba épített irányítón. Alig-alig észrevehető egy kisebb horpadás öklei alatt - de ő nem figyel rá.
- Hogy vannak? - nem pillant Stevere. Igazából mindenre kíváncsi, amit a kék szemű csillagharcos megoszt vele, de nem követelőző és ez hangjából érződik. Nincs már kapcsolata egyetlen Bosszúállóval sem, ezért nem tud róluk semmit. Köszönöm, hogy mellettem vagy!

csodálatos a középső neve? | listen |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Pént. 18 Május 2018, 00:25

Carol & Steve

Örül, hogy Carol nem áll le vele vitatkozni, vagy győzködni, hanem megbízik a döntésében, az ígéretében. Steve állni fogja a szavát, még ha jelenleg gondolni sem akar erre a lehetséges végkimenetelre, de az, hogy magát mentve hátrahagyja a társát, szóba sem jöhet. Próbálkozni fog, ha kell, utolsó véréig, hiszen nem azért egyezett bele a kalandba, hogy aztán csak úgy kimeneküljön belőle.
Carol ígérete megmosolyogtatja, és valahonnét tudja, hogy tényleg komolyan gondolja. Kész lennének feláldozni egymásért az életüket, és ez a bizalom jól esik Steve-nek. Erős és kölcsönös, és ennél többet nem is kívánhatna. Nincs is szükségük másra.
- Elhiszem - súgja vissza. Hisz benne, hisz az erejében, a kitartásában, a szépségében... Ja, nem, az nem egészen jön ide. Kékje követi a nő alakját, de ő maga csak később csatlakozik. Előbb ellenőrzi a gép felszereltségét és kiles az ablakokon, még utoljára magába szívva a wakandai táj látványát. Ki tudja, mikor jár erre legközelebb. Carol utasítása kirántja a gondolatai közül, nyújtott léptekkel a pilóta melletti üléshez siet, lehuppan. Keresi a szíjakat, mielőtt még becsatolná magát, rögzítve törzsét az üléshez.
- Behatolunk, körbenézünk, kisurranunk - egyszerűsíti le a tervet töprengő bólogatással. Ez így szépen hangzik, de a gyakorlatban soha semmi nem megy ennyire könnyen. - Sima ügy - válla felett a nőre mosolyog, aztán ahogy a gép elindul, menetirányba fordítja fejét, váza az ülésbe simul. Gyermeki izgatottságot érez, ahogy egyre magasabbra törnek; mégis csak az űrbe mennek! Sosem járt még az űrben!
Kékje elréved egy pillanatra az iránykart markoló kezeken, mielőtt feljebb vándorolna a nőre.
- Jól, azt hiszem. Bucky-nak határozottan jót tesz a környezetváltozás, a Bosszúállók pedig... Nos, tudja. A semmittevés nem mindig rossz. Azt hiszem, pont erre van szükségük a legutóbbi harcok után. Egy kis békére - Habár ő maga nem szeret egy helyben ücsörögni, és nem igazán volt ínyére a rejtőzködő semmittevés sem, a csapatnak mégis jól jön. Mély sebeket szereztek a legutóbbi ütközetben, és a gyógyuláshoz sokkal több idő kell. Legalábbis Wandán és Bucky-n is ezt látta.
- Carol... - nagy lendülettel vág neki, hogy most aztán jól megkérdez mindent, amit tudni akar a nő múltjáról, de ha a pillantásuk találkozna figyelemfelhívó megszólítása után, Steve bátorsága rögtön inába is száll. Korai. Talán még mindig korai. Habozik, mielőtt tekintetét az útra függesztené. - Miért engem kért meg? - kérdezi végül, hiszen ez is olyasmi, amire szeretne választ kapni.
Elakad a szava, ahogy a felhőrétegen és atmoszférákon áthatolva kiérnek a csillagfoltos, sötét semmibe. Kékjei döbbenetes nagyságúra kerekednek, ujjai vakon kapcsolják ki az övét, hogy lassan, vontatottan felemelkedhessen a székéből. Megkerüli azt, egészen a gép orrába húzódva, hogy tátott szájjal bámulhasson ki a tájra, az alattuk egyre csak zsugorodó bolygóra.
- Ejha... - Csak ennyit képes kinyögni, ahogy a látványt emészti. Idefent már biztos nincs térerő, hogy fotót küldjön Bucky-nak, igaz?

huh? öööh, nem... nem, tudtommal. önnek? :$ | lélekhúr |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Pént. 18 Május 2018, 00:51



rock you
Steve & Carol

Tehát a terv tiszta előttük. Rogers Kapitány szavai megmosolyogtatják. Sima ügy... Talán Carolnak nem kéne ennyire félnie ettől az egésztől, elvégre nem képességtelen nő többé. Erős. Ráadásul mellette van a leghatékonyabb fegyvere. A két lábon járó remény bonbon csomag, némi pluszokkal felvértezve. És azok a pluszok eddig szerencsét hoztak, mindig. Talán ezúttal sem lesz másképpen.
- Örülök a barátjának. - lágy mosollyal pillant - éppen csak lopva a kékek felé. Ami azt illati, nem igazán ismeri Barnest, de az Egyezményes ütközés során, a Kapitányék mellett állt, teljes vállszélességével, habár ennek nem adhatott hangot a zöld sziluett miatt. Tehát jól vannak... Jól van. Gondol egy pillanatra Brucera. Elvégre a férfi igenis fontos részét képezte. És most is azt képezi, akkor is, ha Banner elfordult tőle és nemet mondott kettejükre Hulk miatt. Akkor is, ha Carol képes volt elbírni kettejükkel. És akkor is, ha csak törött szívet hagyott maga után... Hagytak, mindketten.
Hirtelen felkapja fejét, hogy a Kapitány felé forduljon, amikor kiejti nevét ajkain. Enyhén félrebillen feje, ezzel jelezve, hogy várja a kérdést. Steve, mintha habozna, de végül felteszi azt. Danvers előre fordítja a fejét, nyel egy nagyot, aztán a kék síkra pillant, ami puhán a sötétbe nyújtózik. - Egyrészt nincs senki más, akit hívhattam volna... - vallja be őszintén, puha mosolyt erőltetve ajkaira. Noha nem mintha annyira bánná, egyébként is az a "Jéghátán is megélek!" - típus, bár ezt a poént nem sütné el Steve mellett. - Szabadúszó átok. - fűzi hozzá sietősen, majd rendezi arcizmait. - De az igazi ok, az, ... - von vállat könnyedén, ugyan minek szépítene? - Hogy maga reményt ad. A legsötétebb órában is... mindig. Nem azért, mert a világnak szimbólum, vagy mert Amerika Kapitánya egy múzeumi relikvia. Nekem Steve Rogers jelenti a reményt. - puhán dönt a gép orrán, hogy erősebben hasítson át a szférán. - Ha mellettem van, nem félek. Egyszerre érzem magam gyengének és legyőzhetetlennek, de nem félek. - pillant sután a férfira, arcán őszinte csodálattal és tisztelettel, majd visszafordul.
A férfi kicsatolja övét és az ablakhoz iparkodik. A szöszke szintén így tesz, miután a gépet automatára kapcsolja, de nem indul el a férfi után. Az egyik tenyerét csuklója köré fonja, mintha igazgatná azon a ponton, finoman masszírozza.
- Maga jön, katona. - nem mozdul, egy helyben ácsorog a pilóta fülke közepén, s onnan figyeli a kék felhőt. - Miért kockáztatja az életét? - finoman felfutnak szemöldökei.


nem, Susan Jane* :P  | you are mine |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Pént. 18 Május 2018, 21:43

Carol & Steve

Steve hallott ugyan arról a valamiről, ami Carol és Bruce között zajlott, de részleteket ezzel kapcsolatban sem ismer. A polgárháború óta nem igazán áll a csapat közepén, és persze, igyekszik érintkezni velük, de ez már nem ugyanaz, mint régebben volt. Natashától hallott ezt-azt, azonban ez pont olyan fajta pletyka, ami iránt sosem volt fogékony. Hogy ki, kivel, mit és hogyan, az mindenkinek a saját dolga, habár szívesen rákérdezne, hogy a "többiek" alatt valójában inkább nem csak a zöldre volt-e kíváncsi. Steve teljesen megértené a törődését.
Érdeklődve hallgatja a választ, ami annyira őszinte és nyílt, hogy képtelen sokáig Carolon pihenteti a tekintetét. El kell fordítania az állát, hogy ne mutassa, mennyire mélyen megérintették ketyegőjét a nő szavai. Keményen dolgozott az elmúlt években, és már jóval a világháború előtt is, hogy Amerika Kapitány a remény szimbólumává válhasson, de hogy valaki pont Steve Rogersre figyeljen fel... Steve tudja, megtanulta, hogy a vörös-kék jelmez nélkül sem semmi, hogy az ereje, a személyisége nem csupán a pajzsán díszelgő csillag, mégsem gondolta volna, hogy lecsupaszított énje bárki szemében is felérne Amerika szimbólumával. Nem is tudja, mit feleljen a vallomásra, a torkát köszörülve keresi a hangját.
- Túlságosan nagyra becsül. Csak egy srác vagyok Brookylnból, pont úgy, mint bárki más - szabadkozik, de kékjei hálásan vibrálnak a gép félhomályában, ahogy visszafordul Carolhoz. Nem is sejtette, hogy pontosan ezekre a szavakra van szüksége, amíg a nő meg nem ajándékozta velük. - Köszönöm. Igyekszem rászolgálni majd a bizalmára... - Nem akar üres ígéretekkel dobálózni, de komolyan gondolja, hogy mindent megtesz majd a küldetésük sikeréért. Nem akarja cserben hagyni Carolt.
Nem sokat rágódik a visszapasszolt kérdésen, csak mondja, ami elsőre eszébe jut.
- Mert megkért rá - Hiszen ez az igazság; azért jött, mert Carol azt mondta, szüksége van rá. Nem igazán kellett más indok rá. - Tudom, hogy ez fontos magának, és bár a két történet nem hasonlítható össze, de Bucky is hasonlókon ment keresztül. Megmentenem ugyan már nem tudom egyiküket sem... De segítek, ahogy tudok - alkarját a gép oldalának támasztva leskelődik kifelé az ablakon. Figyeli a sötétséget, a távolban kirajzolódó fénysziluetteket és színfoltokat.
- Egész kellemesen vezet - veti fel végül, amint megunta az univerzumban való gyönyörködést. - Határozottan jobban élvezem ezt a fajta repülést, mint a legutóbbit - ellép az ablaktól és a ledobott táskához indul, hogy átnézze, szortírozza és kiossza kettejük közt a fegyvereket.
- Miért döntött úgy, hogy csatlakozik a légierőhöz? - érdeklődik közben. Talán ha nem rögtön a múlt tragikus foltjainál kezdi az érdeklődést, hanem még jóval előtte, akkor még több mindent is megtudhat Carolról. Mert minél többet tudni szeretnék.

komolyan? nem is tudom, melyik tetszik jobban. Susan? | lélekhúr |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szomb. 19 Május 2018, 20:13



rock you
Steve & Carol

- Igen, bárki más kikerülhetne a múzeumba, igaza van... - arcáról lerí, hogy szórakozottan jegyzi meg. Finoman vállat is ejt. Ó, ugyan. Ő nem fogja ajnározni a férfit, sem pedig cáfolni. Rogers maga dönti el, hogy befogadja-e a bókot. Danvers egyébként sem az a fajta, aki egekig magasztal másokat. Ahhoz innia kellene! - Steven! - hangja parancsoló, ahogy a nevet kiejti - abban megbúvik minden további. Érződik, hogy éppen rá szól a férfire, a közelebb eső karjával még körbe is mutat a hajón. - Ennél jobban aligha szolgálhatna rá a bizalmamra! - somolyogva csóválja a fejét, mint aki nem hisz annak, amit a másik az imént mondott. Carol szíve legmélyéről tiszteli a mellette ücsörgőt. Nem könnyen mondja ki, amit érez, ez már gyermekként is így volt. Talán azért, mert fiú testvérek között nőtt fel. Lényegtelen. Egyszerűen nem tartozik hozzá, hogy kimondja.
A szőke széles mosollyal figyeli a férfi hátát, majd a műszerfal fölött kifelé bámészkodik. Ennyi elég volt Stevenek és még megkérdőjelezi a jóságát?! Danvers a saját belső gondolata hallatán megcsóválja a fejét.
A dicséretre enyhe grimaszolva felhúzza az orrát. - Értem, hogy bókolni kívánt, de ugye tudja, hogy ez erős sértésként csapódik le bennem!? - mosolya fültől-fülig érő, így hát a férfi azért sejtheti, hogy nem komoly a fájdalom. Pironkodva csóválja a fejét, majd követi Stevet a táskához. Enyhén oldalra billent fejjel, karjait összefűzve ácsorog a kék sziluett közelében.
A kérdésre arca kisimul. Rég nem kérdezte már tőle senki, ahogy olyan nagyon régen nem is kellett az emlékei közé túrnia. Megköszörüli torkát, lehajtja a fejét. Puhán megkerüli Rogerst és ezúttal ő húzódik a kerek ablak mellé.
- Az... az egyik testvérem elesett Vietnámban. - pillant válla fölött keserédes mosollyal a férfira. - Steven, így hívták. - fordul előre, mély sóhajt engedve. Lágyan oldalra dönti a fejét a fiú emlékére - a sors iróniája, hogy akinek mesél, névrokona szerettének. - A családom összeroppant az elvesztése után. Darabokra hullottunk, én pedig hiába igyekeztem összetartani őket... nos, nem sikerült a küldetésem. - erőltetett mosoly, ahogy lepillant maga elé, majd ismét fel, kifelé a végtelen csillagtengerbe. - A másik testvérem elszökött otthonról, apám alkoholista lett. Anyám pedig... elüldözött, hogy levegye a vállamról a család terhét. - von vállat finoman. - Tudtam, hogy a bátyám után én is a csapatba akarok tartozni... Kis korom óta, amióta csak az eszemet tudom, megrögzötten oda vagyok a repülésért. Szerettem volna jóra használni a lelkesedésem... Ennyi a történet. - megköszörüli a torkát, majd a műszerfalhoz sétál, hogy leellenőrizhessen mindent - minden olyat, ami amúgy is jelezne.
- A helyzet az, hogy nem akarok udvariatlannak tűnni, de az ön élete gyakorlatilag nyitott könyv... - nem pillant hátra, miközben szöszöl. - Legalábbis egyes részei. - arca sejtelmessé, pimasszá változik. - Mondja, van már Miss America? - pillant hátra válla fölött, egy pironkodó, pimasz és játékos mosollyal. Boncolgathatom a szíved, Mr?

Örülök, ha kedvét leli benne? Magának nincs rejtett neve?  | pure |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szomb. 19 Május 2018, 21:52

Carol & Steve

Bár eddig még nem került szóba, de Steve is csodálja ám a mellette ülőt! Egyszerre tartja különös és különleges teremtménynek, erősnek és kecsesnek, kedvesnek és megfejthetetlennek. Amilyen szabadúszó, épp annyira csapatjátékos is. Tele van rejtélyekkel, és Steve tudja, hogy nem tiszte megfejteni őket, mégis kíváncsi. Nem sokan hívják Steven-nek, és a legutolsó ember, aki így lekorholta, talán pont az anyja volt. Mégsem szól, mert cseppet sem zavarja, Carol szájáról édesen hangzik valahogy a neve. Így aztán igazat ad a nőnek.
- Oh, bókolni kívántam? - somolyog, s ha nem ismernénk olyan jól, még azt hihetnénk, épp incselkedik Carollal. Pimasz volna? Talán egy egészen kicsit, ám kisfiús mosolyával igyekszik jelezni, hogy természetesen csak viccel.
Figyeli Carol elhúzódó alakját és próbálja kitalálni, mi járhat a fejében. Talán hibázott, és a kérdésével valami mélybe tenyerelt bele. De aztán a nő mesélni kezd, úgyhogy nem visszakozik, inkább a táska tartalmát ürítve hallgatja. Kékje csak akkor vándorol az ablaknál ácsorgó alak felé, amikor a történet is szomorú fordulatot vesz. Pillantása a műszerfalnál matató nő hátára tapad.
- Részvétem Steven miatt - leteszi az éppen vizsgált fegyvert, kékje a földre zuhan, keresi a megfelelő szavakat. - Biztosan nehéz lehetett mindent hátrahagyni és egyedül belevágni... De nézze, hol tart most. Az édesanyja esélyt adott önnek - mutat körbe a hajón, szeme a másikét keresi közben, de nem lép közelebb hozzá. Nem szeretne túl mélyen belefolyni, sem felszaggatni a régi sebeket, így aztán nem is mond inkább többet. A legerősebb hősök lelkét mindig tragédiák sora edzi, és Steve már a gondolatot is utálja, hogy egy ilyen bátor és nemes nő, mint Carol, mennyi szörnyűséget kellett, hogy kiálljon. Dühíti, mert már semmit sem tehet, hogy megkímélje.
- Csak nem járt a múzeumban? - veszi fel a beszélgetés új, könnyed hangnemét. Még mindig furcsa belegondolni, hogy iskolai tankönyvekben szerepel az élete. A nőkérdés pedig... Bár tudná, miért jön mostanság mindenki a nőügyeivel! Ennyire kétségbeesett dolog száz évesen is egyedülállónak lenni?
- Nincs, nincs. Nem igazán volt időm mostanság ezzel foglalkozni - vallja be, habár ez csak az egyik ürügy a sok közül. - Nem tennék ki senkit ekkora veszélynek - teszi még hozzá, s bár mosolya gyengül, nem hagyja veszni. Nem lenne hálás dolog Amerika Kapitány kedvesének lenni, nem csak azért, mert potenciális célpontot jelentene minden ellensége számára, hanem mert egyáltalán nem biztos, hogy Steve meg tudná adni bármelyik nőnek azt, amit érdemelne. Az állandó csatározás és világmegmentés, a folyamatos távollét és egymás miatti aggódás...
- Könnyebb, ha nem köti semmi - jegyzi meg, visszafordulva a táskához, s bár úgy tűnhet, hétköznapi kötelességekre gondol, valójában teljesen más jár a fejében. Ha nincs senki, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál, sokkal könnyebben eldobja az életét, ha a hazája megköveteli. Egyszer már eljátszotta, hogy döntenie kellett a szerelem és az ország közt, és azt a döntést nem akarja újból meghozni, még egyszer hátrahagyni valakit, megszegni a legfontosabb ígéreteket. Minél kevesebb dolog láncolja az élethez, annál nagyobb hőstetteket vihet végre, ha eljön az ideje.
Carol mellé lép két kis tárggyal a kezében. Ezek nem a táskából valók, hanem a zsebéből, és külön kérésre készíttette el Shurival.
- Hoztam magának valamit. Kérem a kezét - és ha megkapja, akkor egy vékony szálú, de masszív, vibrániumból készült karperecet csatol a nő csuklójára. Hasonlít a kimoyo karkötőhöz, de annál fejletlenebb, egy fokkal primitívebb változata, szimplán csak kapcsolattartásra kifejlesztve. - Nyomkövető és adóvevő is van benne. Ezen keresztül tarthatjuk egymással a kapcsolatot akkor is, ha elszakadnánk a másiktól. - megemeli a saját csuklóját, melyen ott díszeleg már a karperec párja.
- Állítólag maximálisan hőálló. Tudja, ha... - Lángra kapnál, vagy ilyesmi. Kezével imitálja a mozdulatot, majd a nőre villantja kisfiús mosolyát, mielőtt még visszaindulna a táskához. Átnézett mindent, ideje felszerelni magukat.

nevetni fog, ha elmondom... | lélekhúr |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szomb. 19 Május 2018, 22:36



rock you
Steve & Carol

- Őszintén ajánlom... - halkan kuncogni kezd, ami rá aztán abszolút nem jellemző. A férfi pimasz élének megvillanása sem, szóval kvittek! Danvers hamar rendezi arcizmait. Puhán, lágyan képesek egymáshoz idomulni. Ez legutóbb kiderült, amikor véletlen összetalálkoztak, bár akkor nem gondolkodott el ezen. Mostanra ez változott. Belátja, hogy a férfi nem véletlenül lehet vezetője olyan sokaknak... Nem csak a harcban, a személyisége is elbűvölő!
Nem reagál vissza a férfi szavaira. Carol már mélyen eltemette mindazt, ami akkor történt - és bár rengeteg sötét folt övezi múltját, tudja jól, hogy azzal tesz a legtöbbet értük, ha megmenti a világot, amin valahol élnek...
- Csak egyszer. - védekezően megemeli kezeit, beismerve mocskosnak érzett bűnét, ahogy ajkaival finoman csücsörítve grimaszol a férfira. Igen. A múzeumban sétálgatni olyan érzés volt, mintha Steve kiterített lelkén hagyna nyomokat, de nem azért ment oda, hogy kíváncsiskodjon. Legalábbis nem úgy, mint sokak... Amikor nagyon egyedül volt, a tragédia után, szüksége volt valamire, amibe kapaszkodhat. Amerika Kapitánya valamiért számára is a remény megtestesülése. Furcsa érzések övezik ehhez, de sosem tudta megmagyarázni, még magának sem, hogy miért. Mintha lenne szívében egy polc, melyen a férfi fényképe hever... ám nem mostani.
- Megértem. - halványodik mosolya arcán, finoman bólint. Tényleg megérti, de ettől még fújtat. Rogers további szavai Brucet juttatják az eszébe. - Persze ez ettől még ostobaság. - von vállat lágyan, a műszerfalat bújva. Arcára komolyabb érzelmek ülnek. Nem akarná, hogy Steveen csattanjanak érzelmei, de azt sem tudja mosollyal elfogadni, hogy Bannert visszhangozza a férfi. Ehelyett arra figyel, amiért itt vannak.
- Furcsa, hogy minden hős a könnyebb utat választja bizonyos területeken... - megszólal benne a sértett nő. Nem. Egyáltalán nem Steve miatt, de ezen okok már megsebezték őt egyszer. Ráadásul elég frissen. - Időnként csak egyszerűen el kéne fogadnia, hogy nem irányíthat mindent... - fejével biccent, ahogy kissé indulatosabbak szavai. Rogers persze bizonyára ebből már kikövetkeztetheti, hogy a szöszke nagyon is magának érzi a férfi szavait. Túl fájdalmasak azok... Előre dől, majd hátra, végül eltávolodik a vezérlőtől, de afelé figyel, teljes törzsével és tekintetével. Így aztán meglepi, amikor Steve mellé lép. Kérdőn, kíváncsian figyel. A szőke tekintete rögtön a másik tenyerén pihent apróságra ugrik.
- Mi ez? - bizalommal nyújtja át a karját, ahogy azt Rogers kérte is tőle. Tekintete a csuklójára tett karperec és a férfi végtelen kékjei között ugrál. Kérdőn, puhán dönti fejét oldalra. Hamarosan választ is kap. Meglepett mosollyal, hálás pillantással figyeli a kapott ékszert, majd nedvesít ajkain. Épp szólna, kérdezne a hőre vonatkozóan, amikor Steve megelőzi őt ebben. - ... ha leégetném. - nem egyértelmű, hogy az ékszerre, vagy Stevere gondol, ezért finom somolygással fordul el tőle.
- Köszönöm! Habár kétlem, hogy elbírja a hőmet, de bízom benne, hogy képes meglepetést okozni. - lágyan vállat von, majd a gép egyik falába épített ülésbe huppan, kényelmesen elterülve - lehunyva szemeit. - Pihenj, katona! Előttünk van még minimum három óra utazás... - csukott szemmel szól a férfihoz, hogy aztán el-elpilledjen, hacsak nincs rá szüksége a másiknak.


csak tegyen próbára!  | can you? |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szomb. 19 Május 2018, 23:43

Carol & Steve

Nyelvén a válasz, hogy tiltakozzon, hiszen Steve alapvetően civil barátnőkben gondolkodott ezidáig. Nem biztos, hogy egy Banner-Danvers duót annyira féltene a világvégétől, hisz ahelyett, hogy gyengítenék, inkább csak erősíthetik egymást, ellenben például Tonyval és Pepperrel, akik bár tagadhatatlanul a legjobbat hozzák ki egymásból, mégsem veszélytelen Vasember párjának lenni. Persze sejti, hogy Carolék esetében nem ez vezetett a váláshoz, mégsem szólal meg, hagyja, hogy a nő folytassa.
- Valóban az volna a könnyebb út? - kérdi csendesen, épp csak megvillantva tiltakozását. Visszagondol az utolsó beszélgetésére Peggy-vel, a koporrsó súlyára a vállán. Lehunyja a szemét, hogy elűzze démonjait, de úgy csak élénkebb a kép. Számára hátat fordítani fájdalmasabb, mint belevágni az ismeretlenbe.
- Talán igaza van - feleli, de mosolya nem őszinte. Elege van már azokból a dolgokból, amelyeket képtelen irányítani. - De akár elfogadom, akár nem, az még nem változtat a tényen, hogy a haza embere vagyok elsősorban, és csak utána a magamé. - S ha a jövőben választania kell, újból az országot választaná. Ezt jelenti számára hősnek lenni, és ennek senkit sem akar kitenni, akit nem muszáj.
Átadja a nőnek a karkötőt és halkan nevet annak reakcióján. Tudja, hogy a magabiztosságának igenis van alapja, de szinte magán érzi Shuri felháborodását.
- Kétlem, hogy a készítője ne fogadna el örömmel egy ilyen kihívást  - csóválja meg a fejét, mielőtt követné a nőt az ülésekhez. Engedelmesen lehuppan a magáéba, kényelmesen kinyújtóztatja lábait. Fejét enyhén oldalra billenti, hogy a mellette ülőre nézhessen.
- Úgy lesz - De nem úgy tesz. Míg a nő pihen, Steve éberen figyeli az utat - meg néha Carolt, csak a biztonság kedvéért - és elmélyed a gondolataiban, újra végigpörgeti a korábbi beszélgetéseiket, jobban elidőzve rajtuk. Átgondolja az előttük álló küldetést is, vagy épp visszagondol a Földön hagyott szeretteire.
Három óra múlva, épp amint maga is észreveszi az előttük kirajzolódó, különös formákat, a robotpilóta jelez, s bár biztos benne, hogy Carol nem alszik olyan mélyen, mégis az az első dolga, hogy megérintse a térdét, puhán meglökdösve.
- Carol. Ha jól sejtem, megjöttünk - nem időzik sokáig a keze, egyből visszahúzza, kékje pedig az aranyló sziluettről ismét a tájra vándorol. - Le tudunk szállni úgy, hogy ne vegyenek észre minket? - érdeklődik, nem azért, mert nem bízna a nő képességeiben, hanem mert nem tudja, a gépük felszereltsége és a bolygó védelmi rendszere lehetővé teszi-e mindezt.


Grant | lélekhúr |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Vas. 20 Május 2018, 17:43



rock you
Steve & Carol

A férfi kérdése persze szíven üti a szőkét, de nem válaszol rá. Nyílt, nyitott vita marad ez közöttük. Mindketten gondolják valahogy, ettől még természetesen nincs benne ellenérzés, de Carol meg van győződve arról, hogy minden férfi, aki hős is - ostoba. Tisztelet a kivételnek! /Stark. És aki még mer kockáztatni!/ Nem fordít több szót ütközésük pontjára, elvégre nem ezért vannak itt. A nő már szinte bánja, hogy megkérdezte, mi a helyzet a szoknyájával.
A karperec felkerül. Danvers arcára mosoly villan, amikor a készítő szóba kerül. Bárki is legyen, még nem találkozott az igazi hővel - a nő ebben biztos. - Szeretem a kihívásokat... - forgatja a csuklóját körbe, ezáltal alaposabban szemügyre véve a kapott ékszer minden pontját. Eltávolodik Rogers mellől és egy kényelmesnek gondolt ponton elhelyezi súlyát. Lágyan beleidomul, s lehunyja szemeit... el-elszundít.

Rémálmok gyötrik, így Steve finom érintése a térdén jólesően ébreszti. Alig nyitja fel álomittas szemeit, a robotpilóta hangja sérti még ébredező személyét. A nő lassan felegyenesedik, de nem nyújtózik, nem figyel a férfira, lassan a műszerfalhoz sétál. Látni a poklod, amint épp odatartasz... nos, nem egy felemelő érzés.
- Igen. - leállítja a gépet és a S.H.I.E.L.D.-es taktikát alkalmazva, álcázást alkalmat. Elindul a gép gyomra felé, s ott felkap egy ejtőernyőhöz hasonlatos táskát, amit Rogers mellkasához nyom. - Ki fogunk repülni a gépből. Rakéta van felszerelve rá... Mivel tudom, hogy nem bízná magát rám megint, ezért bátorkodtam kölcsönvenni ezt. - két mutatóujjára akasztja a táska vállpántjait, s úgy forgatja a férfi előtt. - Meghúzza ezt a kart és már suhan is... - Danvers átnyújtja felé, majd egy újabb kütyüt varázsol elő a háta mögül. - Ez pedig egy űrsisak, szüksége lesz rá odakinn. Ne aggódjon, ha a sodrás túl erős, majd terelgetem... - mosollyal az arcán fordul el a férfitől és az ajtó felé igyekszik. A gépük biztonságos távolságban van, ők pedig útra készek.
- A bolygójuk ezen csücske már akkor is lakatlan volt, így kevés az esély rá, hogy túlnépesedett volna. Ha mégis, én fedezem. - válla fölött pillant a férfira, majd ledobja magáról az addig pluszként magára öltött darabokat és teljes öltözékébe bújva fordul a férfihoz.
- Berepülünk a létesítménybe, ott pedig megkeressük, amiért jöttünk és már húzunk is... - látszik, hogy a nő ideges. Reszket. Mégis erőt erőltet magára, magabiztosságot. Kihúzva magát felcsúsztatja tenyerét a gombra, mely lenyitja majd az utolsó elválasztót köztük és a végzete között.

Grant? mesés neve van! | it means you&me now |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Vas. 20 Május 2018, 19:58

Carol & Steve

Carolnak igaza volt, a bolygó tényleg úgy néz ki, mint egy nagyobb hajó, és ez némi reménnyel szolgál Rogers számára. Talán el tudják pusztítani pont úgy, mint azt a földi rejtekhelyet. Erről hirtelen eszébe jut valami, és kékje egyből az ejtőernyőért igyekvő nő hátára tapad.
- Azt mondta, valószínűleg a hely elhagyatott, de mit gondol... Van rá esély, hogy civilek is tartózkodnak odalent? - közben követi a nőt. Bár a küldetés egyszerű, lemenni, felkutatni, eljönni, Steve hajlandó megbonyolítani egy rögtönzött mentőakcióval. Ha ártatlanok is tartózkodnak a bolygón, nem megy el nélkülük, és a legutóbbi közös akciójuk alapján sejti, hogy ezzel talán Carol is így van.
- Bármikor önre bíznám magam... - felesel, hangjában enyhe sértettség lappang a feltételezéstől, mégis szélesen mosolyog, ahogy átveszi a táskát. Igaza van, nem igazán szereti, ha felkapják és reptetik, de ha a helyzet megkövetelné... Tudja, hogy ebben bármikor számíthat Carolra. - Köszönöm, számítok önre! - A hátára kanyarítja a táskát, felcsatolva az övére azokat a fegyvereket és kütyüket, amiket Shuri táskájából halászott ki. Ad néhányat Carolnak is, igazából meg sem kérdezi, kell-e, csak rögzít néhány robbanó golyót és egyéb fegyvert annak övére.
- Még jól jöhet - fűzi hozzá, aztán követi Carolt a gép végébe. Menet közben felhelyezi az űrsisakot is. A kék-vörös sziluett mellé áll, hátára csapva pajzsát. Carolt figyeli, annak törékeny magabiztosságát, reszkető mozdulatait. A küldetés összegzését egyfajta parancsként könyveli el, talán ezért is csúszik ki meggondolatlanul a száján:
- Igenis, Kapitány - Nem korrigálja magát, csak figyeli a gombra vándorló tenyeret, az elnehezedő pillanatot, aztán elszánja magát, odalép, és tenyerét a nő kézfejére borítva lenyomatja vele a gombot. Miközben a gép hátulja elkezd lenyílni, kikerüli a nőt és hátramenetben magyaráz neki vissza.
- Tudja, a múzeumban nem írták rólam, de a szabadesés az erősségem. Ha nem figyel, seperc alatt lehagyom - somolyog, aztán már itt sincs, egy ugrással eltűnik Carol szeme elől, ahogy kiveti magát a gépből. Karjait teste mellé csapva hasít át a sötétségen, és csak akkor kapcsolja be a rakétát, amikor már elfogyott a lendülete. Kell néhány próba mozdulat, mire belejön, hogyan képes repülni az űrben, de ugratásával ellentétben kékje rögtön a szőkeséget keresi, hogy bevárja és mellé csapódhasson.
Bárhol is landolnak, Steve a rögtönzött kapitánya útmutatására bízza magát, követi bármerre. Az űrsisakját csak akkor veszi le, ha sikerül valami zárt térre bejutniuk, addig hátulról fedezi Carolt, egyelőre még a hátán hagyva pajzsát.

nem olyan szép, mint az öné (: vagy mint ön... | lélekhúr |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Hétf. 21 Május 2018, 19:00



rock you
Steve & Carol

Miközben a felszereléssel babrál, a férfi kérdést intéz felé. Danvers váza megfeszül, nyelnie kell. Kérdőn pillant hátra válla fölött, majd rendezi arcizmait és visszafordul. Kissé habozik a válasszal. Legutóbb felrobbantott mindent, de ezeknél a férgeknél - gondolja - bármi előfordulhat.
- Őszintén, nem tudom. - nem akarja feleleveníteni a legutóbb történteket, ugyanis olyan kétségbeesetten menekült minden áldozat, hogy a legtöbbjük nem élte túl. Talán Carol volt az egyetlen és erre nem szívesen gondol vissza. Szája sarka rándul, nyel egy nagyot, mielőtt ismételten azzal foglalkozna, amiért megindult.
- Jaj, fogja be. - villant egy fültől fülig érő vigyort a férfi válaszát hallva. Ami azt illeti lágyan mondja ki ezeket a szavakat, s maga sem hiszi el, hogy kimondta Amerika megbecsült Kapitányának, de az isten szerelmére. Nem kell győzködnie arról, hogy bízik a nőben, mert a repülését érintő kritikáiból jól tudja, hogy ez nincs így. Danvers legalábbis meggyőződve ragaszkodik az elgondolásához. Pironkodva babrál a férfi táskájával, már láthatóan megbánta az előbbi kérését, de nincs képessége az idő visszatekerésére, meg hát reméli, hogy Rogers annyira nem sértődékeny, ilyenek mellett, mint Stark. - Nem fogok csalódást okozni... - lágyulnak vonásai, kissé meg is dermed a férfi szavai után. Számít rá... Visszhangzik fejében, végül bólint, s elfordul tőle. Indulna is, hogy haladjon tovább, de akkor a férfi az övénél kezd babrálni. A szőke más ellentétes neműt bizonyára ezért arcon törölt volna, de Steve olyan gyengéden és ártatlanul matat, hogy kedve támad kinevetni, ezt nem teszi. Lágyan somolyog a férfira, majd felé fordul, hogy kissé incselkedhessen vele. Nyilván, ahhoz hogy az övével babráljon Rogers, valamennyire előre kellett dőlnie, így meg bizonyos akadályokba ütközhet.
- Köszönöm. - somolyogva bólint, majd a gép végébe indul. Minden lépte közben egyre erősebben mozgolódik benne az adrenalin. Megáll, mély levegőt vesz, öltözékét hivatalosra cseréli, s abban ácsorog tovább. Elszavalja a tervet, amire a férfitól olyan szavakat kap válaszul, amik még ebben a lehetetlenül nehéz percben is mosolyt csalnak az arcára. Danvers lágyan a férfi vállába öklözik. - Ne hívjon így... - előre fordul, s ha nem ismernénk Carolt, még azt hinnénk elpirult a férfi becézésétől...
Tekintetében hűvös fájdalom csillan, ahogy a gomb felé fordul. Tenyere elidőzik azon, már-már elhúzná onnan és megköszönné a férfinak a részvételt, mikor Rogers hirtelen közelebb húzódik hozzá és tenyerét a kézfejére hajlítja. Carol megrezzen az érintés hirtelenségétől, ám annak jelentésétől finom melegség járja át, pillantása már-már túl lágy, ahogy a férfi megkerüli. Annak szavai halk nevetést csalnak elő belőle és a lelkesedést, a sóvárgást, hogy bizonyítsa, ebben jobb.
- Csak hiszi, katona! - kiált utána, s már lendül is. Carol könnyebben idomul Steve repülési módszeréhez, ezért finoman táncol körülötte a levegőben, ügyelve rá, hogy hol a férfi, hol ő legyen elől, váltakozva. Figyelmes légikisérő - nem hagyja, hogy Rogers elakadjon.
Amint landolnak, Carol rögtön bejáratot keres az építménybe, s amikor Steveről lekerül a sisak, annak kékjeibe pillantva bólint. Elindul, habár ő lebegve halad - nem engedi le lábait a hajónak tűnő bolygón. Emlékek tucatjai halmozzák el, s Danversnek igaza lesz. A szárny lakatlan. Pár sarkon befordulnak, amikor a szőke lelassít. Megleli az egyik kínzókamrát. Azt, amelyikben áramot vezettek a testébe. Steve még láthatja a rácsok maradványait, illetve a felszereléseket. Fel-fel villanó kék áramcsókjaikból sejtheti, mire való lehetett ez a pincébe épült szoba. A szőke nő elkapja a fejét róla, majd felfelé halad a lépcsősorokon. Nincs rajtuk kívül senki. Így alig hat perc felfedezés után, meglelik a lelakott termet, aminek bejárata felett ott a billog; Carol Danvers
- Itt vagyunk. - a helység nagyobb, mint azt ő hitte. Talpai most először érintik itt a talajt. Mély levegőt kell vennie, ahogy a szíjakra tekint - ahhoz képest, ahogy emlékeiben élt a robbanás, a pusztulás, amit okozott, úgy fest jóval könnyebben megúszta a hely. (Hacsak nem építették egy részét újjá.) A falakon lógó szerszámok láttán elfogja a hányinger, elsápad. Danvers hirtelen a falnak támaszkodik háta mögött, hogy levegőt kapjon. Túl sok az emlék...

a végén még elpirulok, Kapitány! (: | you are |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szer. 23 Május 2018, 13:08

Carol & Steve

Egyetlen biccentéssel elkönyveli Carol válaszát és nem is faggatózik tovább. Nem látja értelmét, amikor láthatóan ennyire súlyos csendet mar kettejük közé a téma; Steve megérti, hogy nem lehet könnyű erről beszélnie, úgyhogy inkább nem erőlteti. Ha találkoznak lent civilekkel, azt úgyis látni fogják.
A hősnő könnyed beszólása oldja kissé a feszültséget, Steve dörmögve felnevet az utasítás hallatán. Kékje játékosan vibrál, de nem szól semmit - eleget tesz a parancsnak és csendben marad. Inkább a fegyverekre koncentrál, és kiválogat pár hasznosabb darabot, amit Carol ruhájára szerelhet. Annyira belemerül abba, hogy stabilan rögzítse az egyik gömböt, hogy észre sem veszi a kék-vörös sziluett fordulását, csak mikor törzse némi akadályba ütközik.
- Khnnm...- krákogása zavart, pironkodó mosolyba fut, tekintetét egyetlen pillanat alatt felkapja Carol arcára, hogy aztán rögvest el is rántsa onnét. Bárgyún vigyorog, de közben meg kis híján a saját lábára ejti az egyik mini bombát, úgyhogy határozottan megkönnyebbül, amint az utolsó darabot is felaggatta és elhúzódhat. Mikor lett ilyen meleg a gépen? Steve biztos benne, hogy a nő erejéből fakadó hőt érzi a saját bőrén is. Más nem lehet ez a forróság.
- Bizonyítsa, hogy tévedek, Kapitány - dob rá még egy lapáttal a pimaszkodásra, mielőtt kiugrana a gépből. Tudja, hogy az ehhez hasonló kihívásokat nehéz visszautasítani - évekig Stark mellett dolgozott -, és abban is biztos, hogy Carol nem hagyja cserben. Mire megérkeznek a kree bolygóra, Steve-ben két dolog válik bizonyossá: a szőke tényleg verhetetlen a levegőben, és utaskísérőtől függetlenül nem neki való a repülés.
Halk, sietős léptekkel halad Carol mellett, bár a bázis láthatóan kihalt, igyekszik nem nagy zajt csapni. Többször kell bepillantania a kínzókamrába, hogy rájöjjön, miért is lassítottak le itt. Pillantása merengőn pihen meg Carolon, vonásaiba mély gödröket váj az együttérzés, de nem szól semmit. Idomul a nő tempójához, és csak pár szívdobbanással marad le, még egy utolsó pillantást vetve a hátrahagyott kínzóeszközökre, mielőtt felzárkózna mellé. Nyomasztó ez a hely, és még nem is látta a legrosszabbat, a nő nevével díszjelzett szobát.
A harag lassan, alattomosan kúszik fel a gyomrából. Igyekszik kizárni és elfüggetleníteni magát tőle, mégsem képes rá teljes mértékben. Tudván, mi mindent kellett itt átélnie Carolnak, igenis felelősnek érzi magát, még ha nem is tudja pontosan, miben. Körbenéz a folyosón, mielőtt belépne maga is a szobába, a falakat tanulmányozva.
- Mit keressek? - érdeklődik, és csak ekkor jön rá, hogy Carol nem követi. Kékje egyből hátrarebben rá. Némi habozás után Steve közelebb lép, sziluettje lassan kúszik be a nőé mellé, keze mégis határozott és céltudatos, ahogy a másik kezéért nyúl, és ha Carol nem ellenkezik nagyon, Steve ujjai szorosan közrefogják a kézfejét, egymáshoz préselve tenyerüket.
- Erősebb az emlékeinél, Carol. Most van valamije, ami legutóbb nem volt. - megszorítja a nő kezét, gyengéden maga felé húzva, hogy a fal helyett ő lehessen a támasza. - Itt vagyok én - Halkan, szerényen duruzsolja csak, hüvelykujjával bátorító köröket rajzolva a kézfejébe. Mosolya halvány, de bizakodó, kékje a nő aranyszín bogarait kutatja.
- Jöjjön, ne időzzünk túl sokáig... - hívja, de nem ereszti Carol kezét, ahogy lépésről lépésre beljebb vonja a szobába. Más esetben ragaszkodna hozzá, hogy odakint várja meg, de egyedül Carol tudja, mit keresnek, így aztán Steve-nek szüksége van rá. - Keressük meg, amiért jött, aztán soha többé nem kell visszatérnie ide - lazít ujjain, épp csak annyira, hogy összefésülhesse őket Caroléval, jobban egymásba forrasztva tenyerüket, és Steve nem is szándékozik elengedni, csak ha találnak valamit.

vállalom a kockázatot! (: | lélekhúr |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szomb. 02 Jún. 2018, 10:15



rock you
Steve & Carol

Legfájdalmasabb és legnyomasztóbb éveibe lép be ismételten. Talán ostobaság, de mondják - hogy a legtöbb tragédiát elszenvedő addig nem képes egyébként sem tovább lépni, amíg újra, és utoljára rá nem pillant a helyre, ahol megtörtént vele. Carol lágyan suhan keresztül a folyosókon. A jól ismert falakról sikolyok és dulakodások visszhangoznak fejében. Sűrűn kell ráznia fejét, hogy a józan és erős nő maradhasson, akivé eddig építkezett.
Nem akarja Rogers tudatába vésni a kamrák jelentőségét, nem ezért lassít le időnként. Önmaga miatt teszi. Szüksége van rá, hogy lássa. Aztán a nevével ellátott szobával már más a helyzet. Talpai tompán koppannak, ajkai elnyílnak és reszketeg sóhajok fűszerezik mozdulatsorát, ahogy belép.
A Kapitány kékje áramlik mellette, s a helyett, hogy követni hátrazuhan a bejárat melletti falak egyikébe idomulva. Némán nyög, sóhajtozik. Lustán lepillant maga elé. Nyelnie kell, s lenn tartani gyomra tartalmát, ami igencsak felfelé kívánkozik. Szédül és bódul. Minden fájdalom újra és újra becsapódik tudatába, emlékek tucathalmai kerítik hatalmuk alá. Tompasága miatt lehet, hogy nem hallja a férfi kérdését, s csak akkor emeli tekintetét, mikor kezéért kap a másik erős, határozottja és tenyereik puhán egymáshoz ragadnak. Pillantása nem elutasító, még csak nem is kérdő. Hálás.
Némán bólogat, noha nem tudja, csak sejti, mi az, ami eddig nem volt vele. Lágyan követi a férfi intelmét, s teljes alakjával övére támaszkodik. A férfi kijelentésére elmosolyodik, hevesen bólogatni kezd. Szemeim látszik, hogy nagyon is egyetért, s nagyon is sokat jelent neki Rogers ott léte, csak eközben belső démonai feltépegetik sebeit, s lázgőzös rémálom táncot járnak szíve körül.
- Ne engedjen el... - hangja szinte könyörgő, miközben suttogva közelebb húzódik a férfihoz. Ereje ellenére éppen csak szorít a férfi fogásán, érzékeltetve, hogy szüksége van a közös pontra. Lassú, vontatott mozgással követi a férfit.
- Igen... - pihegve bólogat, s mikor a férfi már a szobát méri fel, Danvers még akkor is Steve profilját figyeli. Végül elengedi tekintetével, s újból neki fut a kamra feltérképezésének. Eléggé leégett minden - noha ahhoz képest felújíthatták. S ez újabb undort fest arcára. A renoválás során neve ismét felkerült. Lehetséges tehát, hogy visszavárták... Pillantása leesik kezeikre, mikor a férfi összefésüli ujjaikat, s teljesen megadja ezzel Carolnak az összetartást. Szemöldökei puhán összefutnak, s megtörténik, amire itt nem számított. Mosolyog...
- Talán a polcokon, vagy az asztalon... - javasolja, hogy keressék, amit. De eszébe sincs vezetni a férfit, úgy követi őt, mint gyermek szüleit egy ismeretlen környezetben. Mögötte-mellette áramlik, lágyan keringve a férfi körül. Pillantása meg-megakad ezen-azon, de nem igazán ismeri a kree technológiát. - Mik azok? - finom lendülettel hívja magával Stevet, amikor két viszonylag igencsak modern kütyüt pillant meg az ezüst hatást keltő tálcán. Mindkettőn ott az a bizonyos CD felirat, amiről jól sejthetik, hogy nem a földi eszközre utal.
- Gondolja, hogy ezek... - szabad kezével az egyik apró tárgyért nyúl, majd hüvelyk- és mutató ujja közé fogva forgatni kezdi azt arca előtt. Pillantása kérdő. - Ha van is ezeken valami, én nem értek hozzá, hogy hogyan... - persze Bruce neve rögtön felvillan fejében, de sosem menne hozzá. Azok után, ami frissen történt közöttünk, valószínűleg nem. Elgondolkodva méricskéli az egyik tárgyat, majd végül úgy dönt, zsebre teszi mind a kettőt.
- Ha lennének iratok sem értenénk őket... nem tudom, hogy... - kezdi magyarázni a férfi felé fordulva, amikor váratlanul éles csattanás hallatszik hátuk mögül. Danvers rögvest elereszti Steve kezét és teljes testével a férfi elé lép - s milyen jól teszi, mert így az ő mellkasába fúródik a kree-méreg...


nagyon bátor az én esetemet tekintve! (: | when it falls down |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Szomb. 02 Jún. 2018, 16:13

Carol & Steve

Különös gyengédség szállja meg, ahogy a nő kezét fogja. Az ösztön, hogy meg akarja védeni Carolt, erősebb benne bárminél. Gyengéden tartja ujjai közt a puha kézfejet, mégis úgy szorítja, hogy a másik érezze, esze ágában sincs elengedni.
- Soha - súgja egészen halkan, szelíden, és fel sem fogja ígérete súlyát vagy a kelepcét, melybe belehajtja magát. Egyedül csak arra gondol, hogy ezt az ígéretét, ha beleszakad is, megtartja. Soha nem hagyja magára Carolt a démonjaival. Sosem fogja elengedni, mert ahogy a másik barna íriszeit fürkészi, mintha a kezükön túl több is kapcsolódna köztük. Mintha a kötelék, mellyel ujjaik egymásba fűződnek, mélyebbre hatolna, be a bőrük alá, és a lelkük is érintkezne egy puha csókra.
Kékje a lestrapált falakon ugrál, keres, nézelődik. Próbál nem a saját, földi, barbár fejével gondolkodni, és olyasmit keres, ami valahogy nem illik a képbe, vagy érdekesebbnek tűnhet itt felejtett, lepusztult berendezési eszközöknél. Néha megérint vagy bök valamit szabad kezével, de végül Carol lel rá arra, amiért jöttek. Az egyik a nő kezében landol, Steve a másikért nyúl, hogy közelebbről is szemügyre vegye.
- Adattárolónak tűnnek. Szerintem megéri magunkkal vinni őket - Amint megnézte, Carolnak nyújtja a másikat, hogy eltehesse. Megfordul a fejében, hogy megoszthatnák őket, így nagyobb az esélye, hogy legalább az egyik kütyü biztonságban kiér a helyről, de végül arra jut, a nőnél biztonságosabb helyen nem lehetnének. Ha Caroltól elveszik, ő még annyira sem lenne képes megóvni őket. - Wakandában biztos meg tudják fejteni. A saját szememmel láttam, milyen fejlett a technológiájuk - nyugtatja a nőt, bár homlokán gondterhelt ráncok futnak. Tény, hogy Shuri eddig megoldott bármit, amit tőle kért, vagy aminek Buckyra szüksége volt, de ez a dolog mégis csak a Földön kívüli...
Merengéséből a nő hangja szakítja ki, melyet rögvest éles csattanás szakít félbe. Összerezzen, pillantását az ajtó felé kapva, ám mielőtt bármit is reagálhatna, Carol már előtte áll, felfogva a támadásukat. Steve megragadja a nő csípőjét és pördít rajta egyet, hogy kettősükön fordítva most ő lehessen elől, szabad kezével pedig már kapja is le hátáról a pajzsot, amit aztán jó izomból a támadóik felé hajít. Nekifut, remélhetőleg a fegyver célt ér és le is pattan az ellenről, így egy nagy ugrással elkaphatja a levegőben, hogy aztán azzal a lendülettel le is sújthasson vele, a legközelebbi két kree-t célozva be.
Zsákutcában vannak, a szobából nem látott másik kijáratot, így ha Carol nem talál egyet, akkor Steve elsődleges céljának azt tekinti, hogy kijuttassa magukat és utat törjön a folyosóra.

mert felismerem, ha valamiért megéri | esküszöm |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
293
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 07 Jún. 2018, 11:30



rock you
Steve & Carol

Unalmas és fájdalmas ismételgetni, hogy nincs senkije. De valóban nincs senkije. Így ez a szó, hogy s o h a igenis sokat jelent. Aranybogarai a végtelen kékekbe kapaszkodnak és egy teljes másodperc nyújtózik el Danvers oltárán. A háttér a férfi mögött elmosódik, s jó, nagyon jó, hogy fogja a nő kezét, mert ezzel emlékezteti rá, hogy a valóság még egy ilyen sötét helyen is lehet édes. Puha mosoly villan át rózsaszín ajkain, majd elfordítja tekintetét és keresgél.
- Rendben. - bólint a Kapitány szavaira, s már pakolja is övének zsebébe az egyiket. Lágyan billen feje, hálás a tekintete, ahogy a mellette álló felé fordulva elteszi a másikat is, ami Rogersnél volt. - Tu... tudja nem igazán vagyok olyan viszonyban a wakandaiakkal, hogy efféle szívességet kérjek. - pillant fel bátortalanul, utalva ezzel rá, hogy lehet, hogy értenek hozzá, de nincs okuk rá, hogy segítsenek Carolnak. Javarészt nem is ismerik.
Aztán megtörténik, amitől a nő rettegett. A régmúltja megelevenedik, ahogy rájuk támadnak. Hát persze, túl egyszerű lett volna. Rögvest reflexére hallgat és Steve elé lép, hogy teljes testével védje őt, bármivel is próbálkozna az ellen. Mellkasába fúródik a lövedék, rögvest tenyere ráfeszül. Meggyengül tőle, így aztán képtelen tiltakozni, amikor Rogers maga mögé kényszeríti és belefut a közvetlen harcba. Carol rögtön a menekülő utakra gondol - s bár Steve nem tudhatja, de a nő jól sejti, hogy a innen aligha vezet ki más út, mint keresztül rajtuk.
- Fejet le! - húzódik közelebb a férfihoz, utasítva őt, majd Rogers reflexeihez mérve emeli fel karjait, hogy a hőjével legalább az ajtóból eltakarítsa az ellenségeiket. Egy részük. - Ki kell jutnunk innen... - egyik tenyere mellkasán simít végig. A szer, amit belé fecskendeztek elzárja képességeit, így aztán a lebegése szánalmas próbálkozássá torzul, ahogy kezeiből a fény is kialszik. Értetlenül néz végig magán, majd fel az ismerős kékekbe. Kihasználva erejét, elzárja az ajtót - méghozzá józan erővel. Mindenféle mozdítható bútordarabot húzgál oda. A folyosóról tomboló lények előbb-utóbb bejutnak, de talán utóbb.
- Steven... - hátrál pár lépést, tekintetében ott az őszinte kétségbeesés. - Én nem... - fog itt marad. Nem fog még egyszer keresztül menni rajta. - Nem... - a mellkasát marja a méreg, amivel eltalálták. A férfi képességein kívül nem számíthatnak másra, s noha Carol nem ismer Stevenél erősebbet, most biztos benne, hogy ez kevés lesz ide.
És a következő pillanatban áttörik a falakat. Danversnek egy szívdobbanás ideje marad, hogy a fémlapon lévő kínzó eszközért nyújtózzon. Ha Rogers nem állítja meg, a nő inkább véget vet életének...

akkor igyekszem nem csalódást okozni | you see it's not me |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
196
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve Csüt. 07 Jún. 2018, 12:03

Carol & Steve

Steve sincs olyan közeli viszonyban egyik wakandaival sem, de talán ezt a szívességet még megkérheti tőlük. Legfeljebb beveti Bucky kiskutyaszemeit; úgy látta, barátja többet kommunikál az ottaniakkal, mint ő, de hát ez így is van rendjén.
Áttörni ugyan nem sikerül a rájuk támadó ellenen, de Carol eltorlaszolja a bejáratot, így legalább nyernek egy kis időt. Steve látja, hogy a nő ereje nem működik - gyanítja, a méregtől lehet -, és máris kiülnek a gondterhelt ráncok a homlokára. Közelebb húzódik Carolhoz, a karjánál fogva tereli beljebb, távolabb az ajtótól. Nem túl rózsás a helyzetük, de ez még nem elegendő ok, hogy elveszítse a reményt.
- Nyugodjon meg... - gyengéden rászorít a nő felkarjára, de ahogy a kree-k áttörnek az ajtón, elvonja kékjei figyelmét a másikról. Az előző trükköt veti be, megpörgeti a pajzsát és a belépőkhöz hajítja, hogy legalább az első sor támadókat kiüsse. Csak a szeme sarkából észleli Carol mozdulatát, és máris odaugrik, hogy rámarkoljon a fegyvert fogó kezére.
- Carol, ne! Még ne! Még nem vesztettünk! - Pillantása a nőét keresi, és ha kell, szabad kezével a másik álla alá nyúl, hogy egymásba kényszerítse íriszeiket. - Megígértem, nem igaz? Tartom magam a szavamhoz, de még nem vesztettünk! Ne adja fel ilyen könnyen! - Ha tudja, kiveszi a nő kezéből a fegyvert és a legközelebbi kree fejébe állítja. Bármennyire is szeretne lelket önteni Carolba, muszáj a támadókkal foglalkoznia.
Aktiválja a Shuritól kapott, új pajzsát, mely rögtön beborítja az egész jobb alkarját, még pont időben fogva fel a feléjük reppenő lövedékeket. Aztán Steve már ott sincs, kékje ismét belevágódik az ellenbe, hogy felvegye velük a harcot, és hősiesen állja is a sarat, mindegy, mennyi sérülést nyel be. Egy darabig.
Carol nem tévedett azonban, alig néhány mozzanat, és a Kapitányt már térdre kényszerítik. Karját két oldalról szétfeszítik, hogy ne használhassa őket, törzse kissé meggörnyed, ahogy lapockáinál fogva próbálják lenyomni. Fegyvert szegeznek a torkához, egyet meg a tarkójához, ezzel állítva sakkot Carolnak, bármivel is próbálkozik éppen. Ha úgy dönt, megöli magát, Steve egyedül marad, és a férfi bármennyire is dacol, képtelen kiszabadítani a karját. Csak térdel ott, az ellen gyűrűjében, és ismét a nő tekintetét keresi kékje. Még nem vesztettünk... üzeni a pillantása, és sokkal jobban retteg attól, hogy a nő butaságot művel, mint attól, ami rájuk vár idebent. Hisz amíg lélegeznek és amíg együtt vannak, addig van esély a győzelemre.
- Még nincs vége... - szűri összeszorított fogai közt, aztán a sokkoló az oldalába mar, mire leszegi fejét és fojtottan, sziszegve felnyög.

olyat nem is tudna | esküszöm |

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: rock you - Carol & Steve

Vissza az elejére Go down

rock you - Carol & Steve

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Gundan művészei (FanArt verseny 09|11)
» Konoha kapuja
» [Event] Tükörkép
» Alois Rock School
» Anyu, Apu... Ő a főnököm, Amerika Kapitány [Steve&Elise]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-