Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Rakami
írta: Bruce Banner
Today at 00:26
•• home - Steve & Carol
írta: Steve Rogers
Yesterday at 22:30
•• Elkészültem!
írta: Rakami
Yesterday at 16:22
•• Enoros
írta: Peter Quill
Yesterday at 14:12
•• Zren
írta: Zren
Yesterday at 13:49
•• Piroska és a Farkas
írta: Nadine Amita Carlisle
Csüt. 20 Szept. 2018, 22:03



Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
that's just the first page | Tony & Pepper


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: that's just the first page | Tony & Pepper Kedd 01 Május 2018, 21:25


that is just the first page
tony & pepper

Mély levegőt vettem, miközben az épület előtt toporogtam. Tizenöt perce álltam a hatalmas monstrummal szemben, de még nem vettem rá magam, hogy átlépjem a küszöböt. Túl sok rosszat hallottam erről a helyről ahhoz, hogy lendületes léptekkel és kellő magabiztossággal beszáguldjak a recepcióra és bejelentsem: itt vagyok. A várakozástól sem volt jobb, de kíváncsi voltam, vajon megvan-e az esélye annak, hogy egy az állásra jelentkezők közül éppen most vagy az elkövetkezendő percekben fog sírva kirohanni?  És ha én leszek a nő, aki ezt fogja tenni? Mr. Stark-nak híresen rossz természete van és amellett, hogy szinte semmibe veszi a cégét, nagyon szereti az alkalmazottaival elvégeztetni a piszkos munkát, akiknek pont úgy kell viselkedniük, ahogy a régi mondás tartja: megszoknak vagy megszöknek. A saját szorongásom és az óvva intések ellenére - amelyek leginkább a számomra nyugodt és stresszmentes életet elképzelő, a barátja vállalkozásában való munkával körbefont karriert előrevetítő apámtól származtak - New York-ba jöttem és a világ egyik legnagyobb cégének bejárata előtt helyezgettem a testsúlyomat egyik lábamról a másikra.
Ismét vettem egy, a tüdőm összes sejtecskéjét oxigénnel megtöltő lélegzetet és elindultam befelé. A nyüzsgés, ami fogadott egyszerre volt elképesztően pezsdítő és vérfagyasztóan félelmetes. Philadelphia nem kis város, de egyik cég sincs közelében a Stark Industries-nek. Tizenegy órára volt időpontom és csak reménykedtem, hogy a személyi asszisztenst kereső férfi nem éppen az én megbeszélésem alatt dönt úgy, hogy előrébb hozza az ebédidejét. Szerettem volna ezt a munkát, de elképzelésem sem volt arról, milyen lehet és mennyire bírnám. Az eddigi munkáim során kevés, sőt szinte semmi kihívás nem ért. Végeztem a dolgom, megcsináltam, amit kértem tőlük, de egyszer sem éreztem azt, hogy megtaláltam a helyem vagy egyáltalán csak jó érzéssel mennék be dolgozni. Most viszont már maga New York éles váltás volt, ami miatt motiváltnak éreztem magam. Ettől függetlenül még mindig izgultam, amikor kinyílt az irodaajtó és egy férfi dugta ki rajta a fejét, közölve, hogy bemehetek. Beléptem a hatalmas helyiségbe, ahol a behívómon kívül egy másik személy is tartózkodott, akit csak az nem ismert volna fel, aki évek óta egy pincében lakik.
- Mr. Stark. - Köszöntöttem a férfit és egy halvány mosolyt is megengedtem magamnak, miközben közelebb léptem hozzá.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Hétf. 07 Május 2018, 22:54



that's just the first page

Pepper&Tony

-Mr. Stark, azt hiszem ön nem érti, hogy … -  fordult felém gondterhelt arccal Tucker, miután a negyvennyolcadik jelentkezőt utasította el tíz percen belül. Ez valamiféle rekord lehet.
-Javítson ki, ha tévedek, de az én személyi asszisztensemről van szó, igaz? – vágtam a szavába, majd megvártam míg bólint az enyémekre. – Ha én azt mondom, hogy nem, akkor … -  „nem”, hallatta Tucker a hangját, mire finoman megveregettem a vállát. – Látja, egy nyelvet beszélünk! Nem érdekel, hogy milyen referenciái vannak, ha van gyereke. – magyarázom kényelmesen hátra dőlve, fel sem fogva, hogy milyen kegyetlennek hathatnak a szavaim a hölgy számára, aki velem szemben ült, és akiről teljesen megfeledkeztem. – Ez a munka 0-24 órában van, ha kávét kérek, nem akarok kifogásként olyat hallani, hogy „de beteg a gyerek”, érti? – pillantottam Tucker-re kérdőn, aki viszont a fejével csak finoman oldalra bökött, jelezve, hogy társaságunk van. – Oh.– szalad ki a számon, ahogy a megszeppent nő felé pillantok, aki láthatóan kényelmetlen helyzetben érezte magát. Másfél perccel később pedig sírva vágja be maga után az ajtót, hogy aztán Tucker hangos sóhajtások kíséretében hívja be a következő jelöltet. Nagyjából háromszáz embert utasítottam el eddig két nap alatt személyesen, még többet be sem hívtunk. Tucker-höz is Obadiah ragaszkodik csak, mintha nem tudnám, hogy ki a számomra legjobb választás.
-Ms… Potts. – köszöntöttem én is, ahogy lestem egyet a névjegyzék felé. – Foglaljon helyet!-  kínálom őt hellyel. – Azokat adja Tucker-nek, nem szeretek átvenni semmit. – csóválom meg a fejemet a Ms. Potts kezében lévő papírokra bökve. – Virginia … hogy szokták becézni? Szokták egyáltalán? – pillantok fel a szemben ülő nőre, majd az asztalomon heverő Dr. Pepper-es üdítőre pillantottam. – Mit szólna a Pepper-hez? Illik magához. – rántom meg a vállam, mielőtt közelebb húznám a székem az asztalhoz. – Szóval, Pepper, meséljen magáról! – kértem a nőt, miközben jobbra-balra forogtam a székemmel. – Miért akar a Stark Industries-nél dolgozni? Miért ilyen beosztásban, mit gondol rólam? Őszintén. – csak akkor sértődöm meg, ha kritizál. Viccet félretéve, sok asszisztenst elfogyasztottam már, ilyen-olyan értelemben, éppen ezért tudom, hogy nem jelent semmit, hogy ki mit és hol tanult. Papíron a legjobb választás másfél napig bírta nálam és idegösszeomlást kapott, úgyhogy … kimondhatjuk, hogy ez egy kényes munka.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Kedd 08 Május 2018, 22:11


that is just the first page
tony & pepper

Nem srófolta feljebb az önbizalmamat, hogy mielőtt a férfi - akinek ismerős volt a hangja, ezért biztos, hogy vele beszéltem telefonon – kidugta a fejét az ajtón és szólt, hogy mehetek, egy nő szaladt ki sírva az irodából. Annyira összetörtnek tűnt, mintha kihirdették volna a halálos ítéletét, a családjáéval együtt. Egy rövid pillanatra megállt a szívem, de csak azért kezdett el ismét verni, mert a férfi már sürgetően toporgott az ajtóban. Biztosan jó ötlet volt idejönni? Három másodperc alatt pergett le előttem az életem és úgy éreztem, hogy szívesebben sétálnék be az oroszlán barlangjába, mint Mr. Stark irodájába. Vagy a kettő egy és ugyanaz lenne?
Tony Stark élő valójában már első ránézésre olyan volt, mint a Rolling Stones címlapon és a képernyőkön: megvolt a sajátos kisugárzása, amivel ezek szerint embereket is képes megríkatni, nem csupán mosolyogni a kamerának. Kérésére átnyújtottam a férfinak a kezemben tartogatott dokumentumokat és rögtön átfutott az agyamon, hogy vajon azért keres asszisztenst, hogy legyen, aki átvegye helyette a papírokat? Megköszöntem a hellyel kínálást, örültem annak, hogyha földbe tipor, legalább ülő helyzetemben teszi meg, de a meglepődöttségemet képtelen voltam leplezni, amikor hasonlóságot vélt felfedezni köztem és egy üdítő között. Lehet, hogy milliárdos és zseni, de bókolni nem tud.
- A Pepper eddig nem szerepelt a listán. – Böktem ki aztán. – De miben hasonlítok én egy üveg üdítőhöz? – Muszáj volt visszakérdeznem. Pepper. A vörös hajam talán hasonlít a paprikához és tinédzserkoromban tényleg hajlamos voltam úgy kinézni a szeplőim, a hajam és a nyáron leégett bőröm miatt, mint a zöldség, de eddig nem jutott eszembe ehhez hasonlítani magam. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sértő vagy tetszik.
- Minden benne van a papírokban, amiket maga nem akart átvenni. – A jelenleg postás pozíciót is betöltő Tucker felé néztem, aki az asztalra tette a papírokat, tekintve, hogy Mr. Stark valószínűleg nem először adott hangot annak, hogy semmit sem szeret átvenni. Azokat a szavakat nem tartalmazta az önéletrajzom és a referenciáim, amik jelenleg villogtak a szemeim előtt és örültem is ennek, hiszen így volt lehetőségem finomítani rajtuk. – Szerintem nem azért van szüksége egy jó személyi asszisztensre, hogy eggyel több embert foglalkoztathasson a cége és mert szórakoztatja, hogy emberek tucatjai hagyják el összetörve az irodáját, akiket egyesével kellett meghallgatni, időt és energiát pazarolva rájuk, hanem mert maga is tisztában van azzal, hogy egyedül képtelen összeegyeztetni az igényeit és a kötelességeit. – Talán nincs igazam. Talán Tony Stark egyszerűen csak Tony Stark és nincs mögötte semmilyen indok, érzés, kívánalom vagy haladásra törekvés, amely bizonyíthatná, hogy több mint a playboy, aki átmulatja az éjszakákat. Én nem az ember, hanem a cég miatt ültem most szemben vele. Na és New York miatt, de az már más tészta. - Azért vagyok itt, mert a cége mutatói, struktúrája és stratégiája egészen lenyűgöző és ha a tulajdonos kapna némi segítséget az ügyei intézésében, amivel a rendszert még előrébb lehetne mozdítani, szívesen lennék ez a segítség. - Személyi asszisztensnek lenni nem a világ közepe, ám tökéletes lehetőség ahhoz, hogy kiszakadjak az eddigi világomból, belecsöppenjek egy világvállalat életébe és megedződjön az idegrendszerem.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Pént. 18 Május 2018, 14:50



that's just the first page

Pepper&Tony

Megtévesztő volt az irodám, ugyanis … az év túlnyomó részében üresen állt, mondhatni, hogy csak vészhelyzetben használom, jobb szeretek mindent otthon csinálni, az alagsorban. A cég vezetése számomra mindig is … unalmas volt, monoton. Obadian-nak ez a része jól ment, ő intézte a dolgokat az igazgató tanáccsal, akik így békénhagytak engem, cserébe a folyamatos fejlődésért. Akárhogy is nézzük, én vagyok az aranytojást tojó tyúkjuk, kedvelhetnek, vagy sem, tőlem függenek. A legtöbbjük még az apám idejéből maradt vissza, és mindig megjegyzik, hogy az apám forog a sírjában. Ha így lenne, többet foglalkozna velem holtában, mint életében. A szerető apa titulust valahogy soha nem sikerült elnyernie.
- Reméljük sok mindenben. Szeretem ezt az üveg üdítőt. – vontam meg a vállam, ahogy megforgattam az asztalon az üveget. – Használja! A Virginia olyan … hivatalos, igaz, Tucker? – pillantottam megerősítésért a mellettem ülő felé, aki csak zavartan bólogatott és pislogott.
Ms. Potts szavait hallva az elém tolt papírokról felpillantottam rá és egy halovány mosoly kúszott az arcomra, ahogy előrébb hajoltam a székemen. – Ez csak … formaság. – mutattam a papírokra, amiket átadott. A legkevésbé sem érdekel, hogy hol végzett, honnan jött és a többi. – A maga előtt lévő hölgy kiváló eredménnyel Oxford-ban végzett. – jegyzem meg, csakhogy érezze: az ő papírjai rendben voltak, mégse volt elég jó nekem. – Ami nekem kell, azt nem tanítják sem Oxford-ban, sem Cambridge-ben, vagy a Yale-n. – én sem azért tartok itt, mert olyan kitűnő tanárjaim voltak. A sikert nem tanítják, ahogy a tehetséget sem lehet kitanulni. Az ember vagy ilyen, vagy nem, nekem pedig jutott belőle bőven. Ami nekem kell, az  nem az osztályelsőség, vagy a tudományos publikációk tömkelege.
Jobbra-balra fordulva a széken hallgattam Ms. Potts szavait, mellettem Tucker-rel, aki hol rám, hol a szemben ülő Pepper-re pillantott, próbálva kitalálni, hogy mi is lesz a forgatókönyv a továbbiakban. Eddig nem ment neki túl jól, akiket ő alkalmasnak talált, én mind elküldtem. – Meg kell hagyni, hogy … bátor, igaz? – fordultam Tucker felé, de meg sem várva a válaszát egyből visszapillantottam Pepper-re. – Ma még senki nem mondta, hogy nem vagyok tisztában valamivel. De téved. Azért van itt, mert tisztában vagyok vele. – az igényeim és a kötelességeim összeegyeztetése … végül is igen, így is lehet fogalmazni.
- Van valakije? – kérdeztem aztán hirtelen, enyhén oldalra a döntve a fejem. Nem látok rajta jegygyűrűt, úgyhogy a férj kilőve. – Gyerek, pasi … barátnő? – nem ítélkezem, mindenkinek szíve joga azzal jól érezni magát, akivel akarja. Csak akkor ezt tegye máshol, ebben a munkában ez sajnos nem előny. – A nap 24 órájában készenlétben kell lennie, éppen ezért elszállásolom, nincs ide-oda ingázás. – lényegében magánélete se lesz. Legalábbis, nem túl sok, de az enyém mellett nem is értem miért vágyik bárki magánéletre. – Fejben kell tartania mindent, amit én nem akarok, megbeszélések, találkozók, randik, partik és a többi. JARVIS segíteni fog majd benne. A házvezetőm. – teszem hozzá segítségképpen, hiszen JARVIS-ról a média nem tud. Azzal tisztában van mindenki, hogy a legmodernebb technikák birtokában vagyok, de azt nem verem nagydobra, hogy mit értem el a mesterséges intelligencia terén. Így is folyton zaklat a kormány, hogy segítsek nekik, ha tudnának róla, ezen is túlmennének. – Alá kell majd írnia egy titoktartási szerződést is, és … oh,  igen! Ki kell jönnie Happy-vel. A testőröm. – ironikus, de általában Happy az, aki nem jött ki idáig egyetlen asszisztensemmel. – Dióhéjban … ennyi, elöljáróban. Az eddigiekkel kapcsolatban van bármi fenntartása, Pepper? – pillantottam a nőre kíváncsian. – Egyébként, jó a kávéja? – tettem fel a kérdést hirtelen. Tekintve, hogy igen gyakran vagyok másnapos, egy jó kávé sokat segítene. Na ezt például biztos nem tanítják Cambridge-ben.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Csüt. 24 Május 2018, 11:00


that is just the first page
tony & pepper

Egyetlen reményem a Mr. Stark mellett ülő, őszülő halántékú és némi empátiát tartalmazó férfiben rejlett: ha esetleg nem bólint rá arra, hogy a becenevem Pepper legyen, talán megúszom az örök életig tartó párhuzamot egy darab piros zöldséggel vagy éppen egészségtelen szénsavas üdítővel. Nem tudom, melyik a rosszabb. Ahogy azt se, hogy nem jutott még eszébe becézni senkinek a Virginiát.. vagyis, valami szép becenevet találni neki. Igaz, hogy mindig komoly lány voltam, aki nem szerette a túlzott cukiságot, ám már kinőttem a túlzottan beszabályozott, kőszikla-korszakomból és rájöttem, hogy az emberi cukiság igenis szükséges. Kell ahhoz, hogy ne csavarodjunk be, hogy érezzünk valami mást is a kényszeren, a munka fontosságán és az elhivatottságon kívül. Mr. Stark minden bizonnyal sokat tudna mesélni nekem arról, hogy küszöböli ki az élvezetek hajszolása által kialakított bűntudatot, bár jobban belegondolva kötve hiszem, hogy a bűntudat az állandó emócióinak listáján előkelő helyet foglalna el.
- És mi az, ami magának kell, Mr. Stark? - Szegény nő. Az Oxfordon végzett, azt hihette, hogy nyert ügye van és mégis sírva kellett távoznia, mert a vélem szemben ülő úgy döntött, nincs keresnivalója a cégénél. Ilyen a hatalommal bíró emberek élete. Pedig szép volt, ezek szerint okos is es a nyakamat tettem volna rá, hogy megvolt benne a potenciál. Vajon mi lehet az, amire Mr. Stark-nak szüksége lehet azon kívül, hogy legyen egy személy, aki átveszi helyette a papirokat? Nekem ezzel nem volt gondom, imádtam csomagokat kapni.
Talán egy kicsit elragadtattam magam a következteteseim levonásával, de mivel nem kért meg arra, hogy távozzak, próbáltam jó jelnek elkönyvelni a hirtelen jött szókimondásom. Az őszinteséget mindennél fontosabbnak tartottam, ezért adtam meg én is másoknak ezt a gesztust. Ám hosszú másodpercekig csendben maradtam, hallgattam őt, míg elsorolja, miket kellene tennem. Bólintottam egyet.
- Elszállásol? Hol? - Muszáj volt megkérdeznem. A feladatokba nem kötöttem bele, elvégre tökéletesen leírta egy asszisztens teendőit. Egyre kíváncsibb lettem, hogyan néz ki egy napja. Az értekezletek tényleg relevánsak vagy csak azert említette meg őket, hogy ne csupán a randik feljegyzése tűnjön a munka lényegének? Mivel kezd, mivel végez, egyáltalán látni lehet majd vagy csupán telefonon értékezünk, annyira elfoglalt lesz? - Jarvis? Angol a házvezetője? - Majdnem kibukott belőlem, hogy miképpen jönnek ki egymással? Egy pedáns angol úriember valószínűleg hajtépve menekülne egy hozzá hasonló playboy-tól. Én sem vagyok biztos abban, hogy bírnám mellette, de egyre jobban birizgált ez a kihívás.
- Mr. Stark, ez ajánlattétel lenne? - Mosolyra húzódott a szám, de nem akartam elbízni magam. Bármikor azt mondhatja, hogy pontosan tudom, merre van az ajtó és nagyon nyugodtan sétáljak ki rajta, mert nem felelem meg az igényeinek. Ennek ellenére, a Happy nevű, egyáltalán nem marconának hangzó testőr és a titoktartási szerződés említése azt éreztette velem, hogy jó úton haladok.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Pént. 08 Jún. 2018, 23:11



that's just the first page

Pepper&Tony

Mi az, ami nekem kell? Nos, nem az, amit egyetemen tanítanak. Emlékszem, hogy apám is ragaszkodott ahhoz, hogy a lehető legjobb helyen tanuljak. Nem mondom, hogy nem volt eredménye, de a legtöbb dolgot nem ott tanultam meg. Az élethez a tudás nem elég, fontos, de nem elég. Kell hozzá bátorság, vakmerőség és … tehetség. Azt mondják a siker titka egyszerű: a kemény munka. Van benne valami, na de a tehetség nélkül… a két lábon járó tehetségként persze ezt könnyű mondani. De én is megdolgoztam azért, ahol tartok. Elég frusztráló volt, hogy mindenki az apámat látta bennem, mikor a nyakamba szakadt a cég. Nem akartam én lenni Howard Stark fia. Én Tony Stark akartam lenni, csak így, simán, és az is lettem.
- Minden. – feleltem aztán kis gondolkodás után egyből. – Mind a huszonnégy órája, a magánélete, egy fizikai felmérés, habár …  nem túl szokásos, hogy fizikai paramétereket kérnek a jelentkezőktől, de esetemben talán nem meglepő. Nem szeretnék bűnronda asszisztenst.  … most talán ettől eltekinthetünk. Szükségem van jó kávéra is, arra, hogy kivigye a szemetet, hogy elzavarja a vendégeim, akár emlékszem rájuk, akár nem. – általában az utóbbi. Amellett az alkoholmennyiség mellett, amit ilyenkor beviszek, kész csoda, hogy egyáltalán lélegzem. Egyébként is, miért jegyezzek meg olyan nevet, amire egyébként se szükséges emlékeznem? – Oh, és … tudnia kell kezelni a riportereket, tévéseket, tudósokat, Hawking-ot … múltkor ki kapott Scrabble-ben, a fickó nem tud veszteni. – az utolsó mondatomat már Tucker-nek intéztem, ahogy felé fordultam. Nem, mintha ő ismerné Hawking-ot. De jobb is, úgy tud viselkedni, mint egy nagyranőtt ovódás.
- Malibun, természetesen. Ott lakom. – ott is, pontosabban, de … nehéz lenne felsorolni mindazon országot és várost a világon, ahol van ingatlanom. A kérdése hallatán csak elmosolyodok. – Igen … ami azt illeti, kivételes egy fickó. Imádni fogja. – vagy a frászt hozza majd rá. Eddig szinte mindenkire az utóbbi volt igaz. Nehezen tudták feldolgozni, hogy Jarvis mindent lát és mindent tud. Elvégre, ez a dolga. Van egy sajátos stílusa, de ennyi hóbort kell.
- Az majd a próba után. De tudnom kell, mielőtt lehetőséget adok, hogy … -  előre dőltem a székemben, mintha valami nagyon titkos dolgot készülnék elmondani. - … képes lenne-e úgy átöltöztetni engem, hogy nem tudok mozogni? Jarvis ebben nem jeleskedik. – előfordulhat ilyen. Néha kissé túlzottan is jól érzem magam, ezt nem sokaknak sikerült eddig megszokniuk. – Oh, igen, és majdnem elfelejtettem. Szabadnapja persze van, de nincs, ha vészhelyzet van. – ami lényegében bármit jelenthet. Szeszélyes alak tudok lenni. – Vendégeket csak úgy ne fogadjon, szóljon előtte, nem ér, ha nem tudom elbetűzni a nevem. – ezt a kikötést muszáj voltam meghozni, miután többször is aljas mód kihasználtak. – Na és persze … Pepper lesz. A Virginia olyan … a Pepper tetszetősebb! – ezen az utolsón is elhasalhat. A Virginia hosszú  és túl hivatalos, és nehéz kimondani, ha részegesen segítséget szeretnék kérni. A Pepper-rel nincs ilyen gond.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Vas. 24 Jún. 2018, 22:21


that is just the first page
tony & pepper

- Fizikai felmérés? Arra miért van szükség? - Talán a kelleténél jobban kidülledtek a szemeim és majdnem kicsúszott belőlem, hogy talán munkaköri kötelességem lesz-e téglát cipelni, esetleg a testőre mellett kidobóskodni, de elharaptam a mondatom végét. Nem voltam túlzottan sportos alkat, az egészségért folytatott harc esetemben kimerült abban, hogy próbáltam elkerülni a gyorséttermeket és figyelni arra, hogy ha napjában ötször kis adagokban nem is, de legalább háromszor egyek és ne igyak annyi kávét, ami egyenes úton szívinfarktushoz vezetne. Utóbbihoz hatalmas erőfeszítésre volt szükség, mivel imádtam a kávét, de mivel nem dohányoztam és az alkohol sem volt a kedvencem, úgy gondoltam, hogy ennyi káros szenvedély nekem is kijár. Ám a sport... a fizikai erőnlét felmérésére vonatkozó gyakorlatokkal erős összecsapásaim lesznek, ezt előre láttam. Talán el kellene kezdenem edzeni. De ha Mr. Stark-nak nulla-huszonnégyben szüksége lesz rám, mikor fogom beiktatni a mozgást? Egyszerű: soha.
- A jó kávét borítékolhatja, én is azon élek. - Egy apró félmosoly kíséretében bólintottam. - Sokszor fordul elő, hogy nem emlékszik a vendégeire? - Muszáj volt rákérdeznem, bár eléggé magától értetődő volt a válasz. Ő Tony Stark, a milliárdos playboy, aki a nappalt valószínűleg alvással tölti azért, hogy éjszaka a legragyogóbb fényében tündökölhessen és a legkülönbözőbb emberek társaságában foroghasson, akik közül a nőneműeket, modelleket, tévésztárokat, színésznőket, mogulok feleségeit, lányait, akár hercegnőket közelebbről is megismerhessen. Vagy akár a férfiakat is... ki tudja, nem lehetek előítéletes, de azt már sejtettem, miért nem bírja mellette sokáig egy asszisztens sem. Ha az előttem jelentkezőknek is felsorolta ezeket a követeléseket, érthető, miért telt be egyeseknél a pohár. Furcsa módon szerettem volna annyira ezt az állást, hogy a megdöbbenés helyett a kíváncsiság domináljon bennem. Ennek köszönhetően nem fordultam sarkon és vágtam be magam mögött az ajtót. - Nyugtasson meg, hogy azért Hawking professzorra szokott emlékezni. - Az már egy külön szint lenne, ha a világ legnagyobb tudósa is kiesne az emlékezetéből, de a szavaimat csupán egyfajta vicelődésnek szántam. Egy pillanatra a Mr. Stark melletti férfira sandítottam, akiről lerítt, hogy unja a mai napot és mintha reménykedett volna abban, hogy én leszek az utolsó, akinek látnia kell az arcát.  Őszintén, ebben én is bíztam.
- Malibun... a maga házában lakik a közvetlen személyzetének nagy része? Az asszisztense, Jarvis, Happy? - Hatalmas birtokról lehet szó és jelenleg képtelen voltam arra, hogy teljeskörűen elképzeljem a feladatköröm komplexitását és kompetenciáját, ugyanakkor szerettem volna minél több információt gyűjteni és ezek fényében eldönteni, vajon tényleg nekem való lenne ez a teljes embert kívánó és mentálisan kihívást jelentő állás. Főleg, hogy Mr. Stark kérdése egészen furcsára sikeredett.
- Milyen helyzetekben és mennyire gyakran fordul elő, hogy maga mozdulatlanul hever és másnak kell felöltöztetnie? - Majdnem előtört belőlem a nevetés, ám az arcomra érdeklődéssel vegyített csodálkozás és talán némi megrökönyödés ült ki. Nem szívesen vetítettem magam elé a képet, ahogyan egy magatehetetlen embert próbálok ruhába bújtatni, mint egy csecsemőt. Jobban belegondolva, Mr. Stark olyan volt, mint egy nagyra nőtt gyerek. Könnyedén hihette magáról, hogy bármit megtehet, az omnipotenciáját senki sem volt képes csiszolni; elvégre a világ egyik leggazdagabb emberéről van szó, akinek elég erőforrása van ahhoz, hogy tényleg mindent megkaphasson és megléphessen, amit akar.
- Rendben, ezt megígérhetem. - A kérése, miszerint vészhelyzet esetén legyek elérhető és hívatlanul senkit se vigyek magammal az otthonába, teljesíthetőnek tűnt, bár volt egy olyan érzésem, hogy a vészhelyzetek tekintetében hajlamos túlesni a ló másik oldalára. - Akkor... Pepper. Ízlelgetnem kellett még egy kicsit a nevet, hiszen új volt számomra, de talán hozzá tudok szokni. Ha egyáltalán megkapom az állást.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Hétf. 02 Júl. 2018, 14:40



that's just the first page

Pepper&Tony

- Ritkán fog pihenni, a jó állóképesség fontos! Ráadásul sokat lesz kamerák előtt is, úgyhogy jól kell kinéznie. Nem hagyhatja el magát, szakmai ártalom. – vontam meg a vállam. Ez a világ ilyen, és éppen ezért nem fér bele gyerek vagy házasság. A gyermekáldás egy csodás dolog, de nem akarok síró gyerekeket, miközben az asszisztensemmel beszélek. Azt pedig végképp nem akarom, hogy olyan asszisztens álljon mellettem a képeken, akinek egy gyűrű van az ujján. Egyrészt, ártana a hírnevemnek, másrészt pedig nem mondanám magam sem a házasság, sem a monogámia él megtestesítőjének, úgyhogy … azt meghagyom Brad-nek és Jolie-nak, ők jobbak benne, mint én.
- Akkor könnyen hozzászokik majd az új életéhez. – viszonoztam a mosolyát, habár az enyém kevésbé volt … naiv (?) mint az övé. Én elfogyasztottam néhány asszisztenst már, láttam idegösszeomlást, igaz, csak kamerákon, mert én épp ki voltam ütve, mikor történt, de … mondhatni, hogy sokat tapasztalt vagyok. Szoktam asszisztens lottózni is, magammal fogadok, hogy meddig bírja a következő delikvens. A vezetőség nem volt vevő az ötletre, Jarvis túlzottan is angol, Happy pedig … Happy az csak Happy. – A lenyűgöző benne az, hogy innom sem kell hozzá. – ejtettem le a vállam egy laza mosolyt eleresztve. – De nehéz tőlük megszabadulni, úgyhogy … Jarvis majd készít magának egy-két szimulációs gyakorlatot, hogy könnyebben menjen. – Tony Stark egy elég jól csengő név a világban, gyakran jönnek el a partijaimra olyanok, akiknek nemhogy a nevét, de az arcát se láttam még. Mindennap új modellek és hasonló munkájú emberek bukkannak fel, lehetetlenség lenni ennyi nevet észben tartani. Erre van az embereknek asszisztensük, igaz?
- Látszik, hogy nem ismeri. Egy rémálom, a rosszabbik fajtából, nem lehet elfelejteni. Biztos jól kijönnek majd, szeret pletykálni rólam. – aminek nem vagyok az akadálya. A pletykák persze elsősorban afféle rossz benyomást keltenek elsőhallásra, de ami azt illeti, én inkább úgy vagyok vele, hogy … csak hozzám ad. Annyi mindent mondanak rólam, hogy néha már én sem tudom mi igaz, és mi nem.
- Napi huszonnégy órában Malibu-ban fog raboskodni. Szörnyű lesz, ne is készüljön bikinivel. – szarkasztikusnak hangzottam, de azért volt ebben igazság. Egyetlen asszisztensemet sem láttam még bikiniben, és nem azért, mert nem akartam, hanem, mert nem a medencében, hanem a munkájukban voltak elmerülve. – Happy nem, isten ments! Olyan, mint egy elefánt a porcelánboltban, ő a távolból figyel. – ráadásul mivel a birtokot egy mesterséges intelligencia működteti, okoz némi problémát az, hogy Happy még a mikrót is nehezen üzemeli be, úgyhogy … mondjuk, hogy meggyűlik a baja a technikával.
- Heti egyszer szinte biztos, ahol épp megtalál. Szeretem felfedezni a házamat, Jarvis mindig tudja hol vagyok, ha nem talál, kérdezze őt! – Jarvis a birtok szeme és füle, ő irányít mindent. Kicsit önző dolog talán megtartani magamnak a technológiát, ami működteti, de … Jarvis az én fiam, a világ nem áll rá készen. Ha minden jó ötletem azonnal piacra dobnám, becsődölnék. Van, ami csak az enyém.
Kap majd tőlem egy amolyan szolgálati telefont, tetszeni fog, limitált szériás. – egész pontosan mindössze öt darab van belőle az egész világon. Egy Happy-nél, Obadiah-nál, Rhodey-nál, az asszisztensemnél és nálam. – Jó választás.  - mosolyodtam el, majd intettem a mellettem ülőnek a papírokért. – Ez itt nem a teljes szerződés, próbaidőn van még. Titoktartási nyilatkozat, a bére, mindenféle jogi dolog és a többi. Nagyon sok jogi dologgal lesz majd még dolga. Erre vannak ők, segítségnek. – veregettem meg Tucker vállát, amit jól tudom, hogy nem szeret. Viszont elég jó kis fizetést kap, hogy ennyi kellemetlenséget elviseljen. – Olvassa át, ha szeretné. – és gondolom szeretné. Nem mindenkinek van jogász hadserege erre. – Ha minden megfelel benne, akkor Tucker felkíséri majd a tetőre és elugrunk Malibu-ra. – mondtam, ahogy felálltam a székemből. – Tucker, legyen úriember! – paskoltam meg a vállát újfent, ahogy elléptem mögötte. – Ms. Potts. – bólintottam felé, mielőtt elindultam volna az ajtó felé, ami a lifthez vezető folyosóra nyílt. A helikopternek már ott fent kell várnia, én pedig így is több időt töltöttem már itt, mint amennyit havonta szoktam. Ha Pepper aláírja a papírokat, Jarvis szavaival élve újabb „áldozatra” leltem.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Kedd 10 Júl. 2018, 18:16


that is just the first page
tony & pepper

- Akkor miért nem ex-modellek között keresgél? – Kibukott belőlem, talán kissé meggondolatlanul. Igazából, Mr. Stark csupán eleget tett a mai világ elvárásainak azzal, hogy külsőleg megfelelőnek ítélhető emberekkel veszi körbe magát és a saját megjelenését is a társadalom által felállított eszményképhez igazította. Viszonylag szerencsésnek mondhattam magam, hiszen annak ellenére, hogy távol állt tőlem az egészséges étkezés és a mozgáshiányt is felírhattam a rossz szokásaim listájára, egészen jól tartottam magam. Bár, a majom akkor fog a vízbe ugrani, ha ténylegesen elkezdek dolgozni Mr. Stark mellett… kiderül majd, mennyire bírom az általa lefestette huszonnégy órás műszakot. Most már nem csodálkoztam azon, hogy az anyák vagy gyengébb idegzetűek az első kör után kihullottak a rostán: Mr. Stark stílusa hagyott némi kívánnivalót maga után, a kőbe vésettnek tűnő követelései eléggé ijesztőek voltak, de úgy voltam vele, hogyha eljöttem idáig, akkor a tőlem telhető legtovább fogok menetelni.
- Talán majd megkérem Jarvis-t, hogy készítsen belőlem is egy szimulációs gyakorlatot arra az esetre, ha elfelejtene. – Kínos lenne, ha egyik reggel kikísértetne a házból a biztonságiakkal, mert elfelejtette, ki vagyok. Lehet ez is egy ok, amiért kiesett néhány asszisztense, ám kétlem, hogy az orvostudomány mai állása szerint létezik spontán amnézia, sokkal inkább a férfi egyszerűen nem emlékszik arra, akire nem akar. Könnyű lehet egy olyan világban élni, ahol ezt megengedheti magának. Vajon Hawking professzor gyakori vendég a birtokon? Érdekes lenne összefutni vele, mert ugyan az elméleti fizikához kevésbé értek, rajongani még tudok.
- Munkaidőben tartózkodom a bikini viselésétől. – Somolyogva bólintottam egyet. Nem is emlékszem, mikor volt rajtam utoljára fürdőruha. Fehérbőrű vagyok, vörös és szeplős, tehát elég két percet eltöltenem a napon a ropogósra süléshez. Malibu olyan lesz nekem, mint egy csirkének a grillrács, muszáj lesz beszereznem az eddigiektől komolyabb fényvédőket, ha nem szeretnék örökké piros arccal mutatkozni a bizonyos kamerák előtt. Vajon a többi alkalmazott miképpen bírja az állandó hajtást? Mondjuk a sokszor emlegetett Jarvis? Az angolok híresek a precizitásukról, mellette valószínűleg bőven lesz lehetőségem megtanulni, milyen mederben folynak pontosan Mr. Stark mindennapjai. Azon kaptam magam, hogy vártam a vele való találkozást… jó ponttal indul, ha segíteni fog nekem a magatehetetlen főnököt gatyába rázni. Hát még ha a többiekkel is privát telefonon kommunikálhatok! Féltem attól, hogy elveszett leszek, de voltak pillanatok, mikor kezdtem egészen megnyugodni. Aztán azt kérdeztem magamtól, vajon milyen emberek lehetnek, akik képesek huzamosabb ideje elviselni a férfi rigolyáit?
- Köszönöm. – Csak ennyit nyögtem ki, amikor a kezembe nyomott egy halom papírt. Nem igazán realizáltam, hogy a szerződés ujjaim között tartása mit jelent, automatikusan elkezdtem végigfuttatni a szemeimet a betűkön, pár másodperc és Mr. Stark távozási szándéka kellett ahhoz, hogy felnézzek a lapokból. – Várjon csak! – Szólítottam meg. – Most? Malibu? Ez… vagyis a próbaidő azt jelenti, hogy fel vagyok véve? – Kérdeztem rá a biztonság kedvéért kissé összezavarodottan. Gyorsan történt minden… úgy látszik, ehhez is hozzá kell szoknom.

szerelmes1 || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Csüt. 26 Júl. 2018, 13:33



that's just the first page

Pepper&Tony

- Ismer maga ex-modelleket? – kérdeztem vissza a kérdésére. – Higgye el, lehetetlenség őket elviselni. – nem, mintha valaha is próbáltam volna, de még ezen tevékenységem közben is gyakran csaptam falhoz miattuk a fejem, úgyhogy … ez nem egy jó jel.  Arról nem is beszélve, hogy nem szeretnek dolgozni. Képzelje el, ahogy Giselle Bündchen kávét csinál nekem, aztán kizavarja a vendégeim, majd egész nap a rendelkezésemre áll, bármi óhajom-sóhajom van. – az ilyen nők nem szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak. Ami ironikus, tekintve, hogy ők maguk lényegében semmit nem csinálnak. – Nem díjazta a dolgot. A falra mászom tőle.  forgattam a szemeim, Tucker-re pillantva. Na persze, ő aligha ismeri az említett hölgyet, de nekem elhiheti, hogy … jobban jár egy kutyával.
Ez egy egész jó ötlet. Látja, kezd belejönni. Jól kifognak jönni. – számomra teljesen érthetetlen volt az, hogy eddig miért hozta mindenkire a frászt Jarvis. A technika jelen állása szerint nem kéne, hogy létezzen, én azonban egy kicsit előrébb járok. Jarvis folyamatos fejlesztés alatt áll, lenyűgöző a programkódja. Lényegében magától tanul és néha úgy érzem, hogy … van személyisége, nem az, amit én adtam neki, hanem egy saját, ami ő maga alakított ki. Remek kis beszélgetések lehetnének ebből, de… a világ erre még nem áll készen.
- Ez Malibu, nem kell bikini, hogy medencézzen egyet. – vontam meg a vállam mosolyogva. Én általában csak beleszoktam dőlni ruhástól, vagy amiben épp vagyok. Ez főként némi alkohol fogyasztása után szokott előfordulni. Van már gyakorlatom, ilyenkor lebegni szoktam, így nulla a fulladás esélye. Még, hogy csak józanul tanul az ember.
Visszafordulok, ahogy megszólít és a homlokomat ráncolva pillantok rá vissza az ajtóból. – Igen, bedobjuk a mélyvízbe. Malibu, most. – bólintottam a többi kérdésére válaszul. – A helikopter viszont nem vár örökké, úgyhogy … írjon gyorsan! – vontam meg a vállamat, még mielőtt odadobva egy mosolyt eltűntem volna, úton felfelé a helikopterhez a lifttel.

Az út nagyjából néhány óra, a helikopter egy magán reptérre visz minket, ahonnan a privátrepülőgépemmel már könnyen és kényelmesen megtehetjük az utunkat Kalifornáig, ahol Happy márt várt is minket a kocsival.
- Csak ugat, nem harap. – jegyeztem meg Pepper-nek, mikor megláttam Happy kissé gyanakvó arckifejezését. Ha egy pónival állítok be, akkor is így nézne ki. Kicsit túlzottan is komolyan veszi a munkáját, de valakinek azt is kell, igaz?
A birtokra érve pedig előre engedem Pepper-t, majd mögötte belépve egyből a konyha felé veszem az irányt, míg ő nézelődik, mert … gondolom nézelődik. Ez egy elég fényűző ház, egy elég fényűző környéken, szóval …bűn is lenne kihagyni.
- Üdvözlöm, Ms. Potts. – szólal meg Jarvis, míg én már előre mosolyogva figyelem Pepper reakcióját. – Értesítettek arról, hogy ön Mr. Stark új személyi asszisztense. Örvendek a szerencsének!
- Modoros egy fickó, mi? – pillantottam Pepper-re mosolyogva, kicsit kiemelve a ”fickót”. Gondolkodtam azon, hogy testet adok Jarvis-nak, de … tekintve, hogy ő felel itt mindenért, sokkal egyszerűbb és célravezetőbb, ha nincs egyetlen testre korlátozva.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Hétf. 30 Júl. 2018, 19:41


that is just the first page
tony & pepper

- Ha esetleg Ms. Bündchen szeretne magával beszélni, mondjam, hogy nem elérhető? Érthető lenne, biztosan nagyon bosszantó lehet. – Apró mosoly bújt meg a szám szélében, miközben aláírtam a papírokat. Vajon milyen időközönként kell majd szupermodellekkel beszélgetnem és közölnöm velük, hogy a főnök elfelejtette a nevüket? Nem biztos, hogy az átlagos munkaköri leírásokban hasonló dolgok szerepelnek, de jelen beszélgetés megerősített abban, hogy Mr. Stark-ot képtelenség lett volna besorolni az átlagos vagy éppen normális kategóriába. Hogy jó vagy rossz értelemben, azt még nem sikerült eldöntenem, mindenesetre feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon más elvállalná a helyemben az állást? És meddig fogom bírni? Három perc alatt olyan sztorikba avatott be és számomra annyira szürreális lehetőségeket vázolt fel, amelyekre álmomban sem gondoltam volna, az első dolga pedig az volt, hogy becenevet aggatott rám. Lehet, hogy más esetben sikítva menekültem volna ki az ajtón, de valamiért úgy éreztem, muszáj megragadnom a lehetőséget, ami kínálkozott… na persze nem a bikini nélküli fürdőzés lehetősége kecsegtetett és ehhez a gyors tempóhoz sem voltam hozzászokva, ám tanulni és fejlődni akartam és mi lenne ehhez megfelelőbb a mélyvíznél? Gyorsan átfutottam még pár sort, majd egy bocsánatkérő mosoly kíséretében elkértem a papírokat a Tucker nevezetű, a baljós tekintetet véletlenül sem mellőző úriembertől és kivéve a kezéből azokat gyorsítottam a lépteimen. Volt bőven olvasnivaló, viszont nem kockáztattam meg, hogy lemaradjak a gépről, így a fedélzeten kezdtem bele ismét az olvasásba, mivel vallottam, hogy az élet első szabálya, hogy semmihez se adjuk a nevünket anélkül, hogy pontosan tudnánk, miről van szó. El sem akartam hinni, hogy viszonylag egyszerűen zajlott az interjú. Vérre, verejtékre és könnyekre számítottam, senki sem suttogott a fülembe bíztató szavakat, sőt, a legtöbben inkább lebeszéltek arról, hogy egyáltalán betegyem a lábamat ebbe az épületbe. Őszintén, én magam is azt hittem, hogy Tony Stark lesz az, aki meg fog enni reggelire, viszont meglátva a Happy nevű testőrét, rájöttem, hogy előbb leszek menü az ő étlapján, mint a munkaadójáén. Mellette ülni a kocsiban kissé kényelmetlen volt érzelmileg, a szúrós pillantásával több alkalommal is megjutalmazott és csak kicsi tartott vissza attól, hogy megkérdezzem, potenciális veszélyforrásnak tekint-e. Kiszállva a kocsiból és átlépve a villa küszöbét elkezdtem magam meggyőzni arról, hogy ha más nem, legalább Mr. Stark-ot megnyertem magamnak annyira, hogy adjon egy esélyt. Most már csak saját magamnak kell bemesélnem, hogy itt a helyem. Körbehordoztam a tekintetemet a hatalmas házon és éppen megszólaltam volna, hogy megdicsérjem a berendezést, amikor a semmiből egy férfi hangja töltötte be a teret. Test nem tartozott hozzá, mintha hangszórók közvetítették volna a szavait, a falaktól kezdve a plafonig mindenfelé néztem, várva, hogy felbukkan valahol, ám nem jelent meg senki, csupán Mr. Stark tért vissza fura mosollyal az arcán.
- Ő lenne Jarvis? Az angol házvezető? – Néztem rá Mr. Stark-ra érdeklődve. – Egy szobából figyel minket vagy ő egy… robotféle? – Egyáltalán robotnak hívják az ilyet? A robotoknak is van testük, ha pedig neki nincs, akkor nem robot. A ház felszereléséből és kinézetéből ítélve bármilyen eshetőség fennállhat.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Kedd 07 Aug. 2018, 13:19



that's just the first page

Pepper&Tony

- Akár. Azt Önre bízom, hogy mit mond neki, a lényeg, hogy engem ne találjon meg. – vonom meg a vállam. A szupermodellek szeretik azt hinni, hogy ők … nos, kuriózumnak számítanak, de a fájó igazság az, hogy nem véletlen robog végig a kifutón vagy ötven szupermodell. Én kuriózum vagyok, Giselle inkább egy … kicsit túlzottan is emocionális és ragaszkodó valaki. Ez viszont rólam aligha mondható el. Pedig a szüleim biztos imádták volna, ha még most is élnének, nagyítóval figyelnének oda a szerelmi életemre. Az apám mindig is szégyellte a fia botlásait, problémáit, mostanra valószínűleg jó párszor megfordult már a sírjában.
Happy csak azt teszi, amit mindig is szokott. Ő egy tulipánt is bilincsbe verve hozna a birtokra. Kicsit túlzottan is komolyan veszi a munkáját, de keményen dolgozik és inkább legyen túlbuzgó, minthogy ne, igaz? Ha rajtam múlna, akkor egy modellekből álló testőrség vigyázna rám, jó eséllyel, de az igazgatói tanács hozta ezt a döntést. Nem szívlelnek, és ennek több oka is van. Egyrészt, mert nem járok be, másrészt, mert sokkal kapósabb vagyok, mint ők, harmadrészt, mert … én vagyok a zseni. Az aranytojást tojó tyúk. A cég vezetésével nem foglalkozom, azt rábízom Obadiah-ra, én pedig teszem, amihez értek. Obadiah apámmal együtt építette mindezt fel, ő ért hozzá, én meg nem akarok vele bajlódni. Ezzel így mindeki nyer.
- Mesterséges Intelligencia. Képzeljen el egy … testnélküli robotot, ami igazából nem is robot, hanem már-már ember. – magyarázom, ahogy a kezemben a pohárral kilépek a konyhából. A túra ezen pontján sokan már kibuktak az elődei közül. Nem sokan szívlelik az MI-t. – Jarvis hozzáfér mindenhez a birtokon. A „falnak is füle van” kifejezésnek lényegében értelmet adtam Jarvis által.
- Szerény, mint mindig, Mr. Stark. – hallatta hangját Jarvis a megjegyzésemre reagálva.
Viszont nemcsak irányít és felügyel mindent, hanem … reagál, fejlődik. Lényegében a saját személyiségét alakítja ki folyamatosan. Hasonlóan fejlődik, mint egy ember. – magyaráztam, ahogy beljebb lépdeltem a hatalmas üvegablakokhoz, ahonnét a tengerre nyílt a kilátás. – A birtokon bárhol meghallja magát, ha szüksége van rá. Jarvis, mutasd a holnapi terveket. – mondtam, ahogy ledobtam magam a kanapére és mutattam Pepper-nek, hogy üljön le ő is, majd az üveg asztal felé hajoltam, ahol időközben megjelent minden, akárcsak egy monitoron. Majd az ujjaimat az üveglapra helyezve emeltem meg a kezem, ezzel kihúzva minden adatot, így 3D-s rálátást adva arra. – A technika amit itt használunk az saját, nem tervezem megosztani a világgal. Hozzá fog majd szokni. De persze meglesznek a saját kütyüi is. – mondtam, ahogy megkocogtattam a kanapé karfáját, amiből pillanatok múlva egy kisebb tálcán kiemelkedett egy telefon illetve egy táblagép, amiket Pepper felé nyújtottam.
- Oh, igen! A ház több szintes, de a legfontosabb az, ami alul van. Jöjjön! – pattantam fel, ahogy megindultam a lépcső felé lefele, ahol bepötyögtem a kódot, majd kinyitva az ajtót előre engedtem Pepper-t.
- Ez itt az én … műhelyem. Lényegében a garázs, mint látja, de itt történik a varázslat. Ide senki nem jöhet le, csak én. Na meg maga, de senki mást ne engedjen le. Obadiah-t se, olyan, mint egy elefánt a porcelánboltban. – és nem szeretem, ha összetrappolják a műhelyemet. Jobb szeretek egyedül dolgozni, úgy a magam ura lehetek, nem hiányzik, hogy mindenféle vállalati szereplő kopogjon az ajtómon. Akkor se, ha Obadiah-ról van szó. Én alkotok, ő meg eladja.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Vas. 02 Szept. 2018, 23:00


that is just the first page
tony & pepper

Kapkodtam a fejem, miközben vártam Mr. Stark válaszát. Mesterséges intelligencia? Pont, mint a filmekben? Mindenki tudja, hogy Tony Stark egy zseni, de hogy az egész házát egy test nélküli robot gondjaira képes bízni, az már a szájtátáson is túlmutat. Félelmetes és egyszerre elképesztő. Be kellett vallanom magamnak is, hogy egy pillanatra megijedtem, amikor a semmiből felcsendült a hang és nem tudtam teshez kötni, de egyszerűen annyira illett a házhoz és annak tulajdonosához a technológia, hogy nem voltam képes másra, mint a mosolygásra. És én ide csöppentem? Ez egy teljesen másik világ, mint amihez hozzászoktam... azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy a mélyére áshassam magamat. Milyen itt egy nap? Valószínűleg nem fogok unatkozni és ez még inkább izgatottsággal töltött el, hiszen eleve azért jelentkeztem erre az állásra, mert ki akartam próbálni valami újat, valami élvezetesebbet annál, amit eddig csináltam.
- Elképzeltem... kevés ettől elképesztőbb dolgot láttam, de a frászt is rám hozza. - Mondtam őszintén. - Ne haragudjon, JARVIS, ez nem maga ellen szól. - Tettem hozzá rögtön. Vajon vannak érzései? Saját véleménye? Megszólal csak úgy magától, akkor is, hogyha nem kérik vagy nem kíváncsiak arra, amit mondani akar? Egyáltalán akar ő beszélni? Ezernyi kérdés kavargott a fejemben, közben pedig igyekeztem odafigyelni Mr. Stark-ra, aki elmagyarázta, hogy végülis ez a gépezet a ház szíve-lelke, ő intéz mindent és nagy vonalakban ő lesz a legjobb barátom és a legnagyobb segítségem az elkövetkezendőkben. Nagyon úgy tűnt, hogy ő mindent tud a munkaadómról, szóval mindenképpen csevegőpartnerré kell majd tennem JARVIS-t. Reméltem, hogy hajlandó lesz a diszkrét beszélgetésre... ha fejlődik és már nincs egy csecsemő szintjén, akkor képes megérteni a négyszemközti társalgás fogalmát is, ugye?
- Akkor hát ezért volt az a sok titoktartási nyilatkozat. - Bár siettetett, a gépen azért elolvasgattam az összes kezembe nyomott dokumentumot. Nem volt belőlük kevés, de megérte átlapozni: az evidens volt, hogy Mr. Stark magánügyeit a lehetős legbizalmasabban kell majd kezelnem, de a ház rendszerének titkosságára csupán ködös utalásokat tettek, amelyek most kezdtek értelmet nyerni. Ez a technológia megváltoztatná a világot, valószínűleg nincs még egy hely, ami ehhez hasonló és ha kikerülne innen, mindenki ezért versenyezne. Nem csak a piac bolydulna fel, hanem a világ is, sorban jelentkeznének a technika fejlődését ellenzők és a mesterséges intelligenciát a portörlőbe-hirdetők táborai is. Mindenki megőrülne. Nem csoda, hogy egy saját hálózatú telefont és tabletet is kézhez kaptam, amiket a kezemben szorongattam, mikor felpattantam és követni kezdtem Mr. Stark-ot lefelé egy hosszú lépcsősoron. A magassarkúm nem örvendeztetett meg, örültem, hogy a fejem a nyakamon maradt: ha tényleg ez a ház legfontosabb része, mindenekelőtt a lépcsőfokokon kell bejáratnom magam. Belépve a műhelybe itt is körbejárattam a tekintetemet, ami pár másodperccel később Mr. Stark-on állapodott meg.
- Nem engedi le Mr. Stane-t a laborba? - Meglepett az információ. A playboy magányos farkas lenne, ha munkáról van szó? - Szóval, ha esetleg eltűnne, itt megtalálom? És ha itt van, mondjam azt mindenkinek, hogy nem tudom, hol van? - Jó kis hely volt ez, nem csodáltam, hogy szeret itt lenni... mint egy kisfiú a játékboltban. - Mi az első dolog, amit tehetek Önért, Mr. Stark? - Kérdeztem halvány mosolyra húzva a számat.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Hétf. 03 Szept. 2018, 16:27



that's just the first page

Pepper&Tony


Ms. Potts szavait hallva elmosolyodtam. Nos, az elképesztő szó teljes mértékben megállja a helyét, nem hinném, hogy lenne ellenvetés, ha mostantól az ”elképesztő” helyett csak annyit mondanánk, hogy … Tony Stark.
- Mr. Stark eddigi asszisztensei sokkalta súlyosabban reagáltak a létezésem tényére. Ön minden szempontból kellemes meglepetést okoz, Ms. Potts. – JARVIS bár lényegében nem ember, én nem is szeretek gépként gondolni rá. Nem tudja senki sem, hogy honnan is eredeztethető a kapcsolatom vele. Edwin Jarvis a családnak dolgozott, egész pontosan az apámnak. Komornyik volt, és mindig is nagyon jóban voltam vele. Nem sokkal a szüleim elvesztése után ő is elment, én pedig gondoskodtam róla, hogy … velem maradjon, bizonyos formában. A hangminta, amit használ, például innen van.
- Látja? Jól kijönnek majd. – mosolyodtam el. Nem, mintha olyan nehéz lenne vele kijönni, JARVIS angol. A legtöbb jelentkező eddig az asszisztensi pozícióra azonban túlontúl … szűklátókörű volt, azt hiszem ez a megfelelő szó. A Stark Industries nem cumisüvegeket gyárt, az elsőszámú profil a fegyvergyártás, amit annó még az apám kezdett el. Ahogy ő is, úgy én is sok mindent csináltam saját magamnak, amit eszemben sincs a cég elé vinni. Így is túl jól keresnek rajtam a pojácák, ideje, hogy megdolgozzanak a pénzükért és ők is hozzátegyenek valamit a vállalathoz.
- Mr. Stark számára rendkívül fontos a diszkréció, leszámítva a magánéletét. – szúrt oda JARVIS.   Erről jut eszembe, több újságíró is kereste Önt, hogy megerősítést kapjanak a jövőheti parti vendéglistájáról.
- JARVIS nem szereti az újságírókat, úgyhogy a jövőben … magának kell majd őket leszerelnie. Mondja nekik, hogy a parti másnapján majd meglátják. – nem különösebben szerettem időt fordítani az újságírókra. Persze, vannak kivételek … de alapvetően nem különösebben foglalkozom velük. Arra ott van Rhodey, neki muszáj, én rájuk csaphatom az ajtót. Vagyis, Pepper csapja majd rájuk az ajtót.
- Menni fog? – pillantottam hátra a lépcsőn Ms. Potts-ra, hogyha komoly gondokba ütközne, segítsek neki valamelyest a lépcsőzésben. Habár, hozzá kell szoknia, vagy lecserélni a magassarkút. Ez a munka, mint mondtam, komoly áldozatokat kíván.
- Hé, Dilinyós! – szóltam rá a robotkarra az asztalhoz lépve, amin egy rakéta robbanófeje volt. – Azt majd én, te a borítással foglalkozz! Odaadlak egy egyetemnek, ha ennyit bénázol. – csóváltam meg a fejemet, mielőtt visszafordultam volna Pepper felé. – Kis munkabeli nézeteltérés. – magyaráztam, megvonva a vállam.
- Bírom Obie-t, de ez itt nem az ő terepe. Én csinálom, ő eladja. Nem akarom, hogy összefogdosson itt mindent. – a végén még túlzottan is magával ragadná őt a játékaim világa. Elég sok minden van itt, amin a megrendelések mellett dolgozom, jobb szeretek egyedül dolgozni. – Így van. – bólintok az első kérdésére. – Vagy mondja nekik, hogy nem érek rá.
- Uram, Ms. Potts-nak talán nem ártana tudnia Rhodes ezredesről. – juttatja eszembe a pajtimat JARVIS.
- Oh, igen, Rhodey. Ő, ha látni akarok így is, úgy is bejönne, szóval engedje csak be nyugodtan. Rhodey barát, vele nem lesz gond. – mióta a hadsereg a fegyerek igen nagy részét tőlünk veszi, Rhodes-t bízták meg azzal, hogy tartsa velem a kapcsolatot, tekintve a személyes kapcsolatunkra, ahogy ők fogalmaztak.
- Nos… - mosolyodtam el, Ms. Potts kérdését hallva. – Az anyám nagy műkedvelő volt, több raktárnyi festménye volt. A gépén megtalálja majd a leltárt róluk, szedje őket rendbe! Ezen kívül le kéne beszélnie majd egy utazást pár nap múlvára a hadügyminiszterrel, fegyverbemutatót tartok. És… JARVIS, reggeliztem már?
- Délután van, Uram. A válasz egyébként igen, gluténmentes pizzát.
- Hm, tényleg, szörnyű volt. – húztam el a szám, ahogy JARVIS emlékeztetett.
- Egy kávé jólesne. – mondtam aztán Ms. Potts-nak, mielőtt leültem volna és odagurultam az asztalhoz, ahol már a Dilinyós dolgozott. – Oh, jut eszembe! – pillantottam fel, ahogy Pepper felé fordultam. – A szobája! JARVIS, intézed? – bíztam a dolgot rá, mielőtt visszafordultam volna a munkához.


Youth |   Köszönöm a játékot, öné az állás, Ms. Potts:P


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper

Vissza az elejére Go down

that's just the first page | Tony & Pepper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tony Stark - Vasember
» The monster's running wild inside of me - [Pepper&Tony]
» Ma éljjel egyedül vagyunk! - [Wanda&Tony]
» Tony Stark - Vasember /Foglalt/
» Tony Knowles Ösvény

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-