Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
that's just the first page | Tony & Pepper


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
stark industries ★ ☆



Tárgy: that's just the first page | Tony & Pepper Kedd 01 Május 2018, 21:25


that is just the first page
tony & pepper

Mély levegőt vettem, miközben az épület előtt toporogtam. Tizenöt perce álltam a hatalmas monstrummal szemben, de még nem vettem rá magam, hogy átlépjem a küszöböt. Túl sok rosszat hallottam erről a helyről ahhoz, hogy lendületes léptekkel és kellő magabiztossággal beszáguldjak a recepcióra és bejelentsem: itt vagyok. A várakozástól sem volt jobb, de kíváncsi voltam, vajon megvan-e az esélye annak, hogy egy az állásra jelentkezők közül éppen most vagy az elkövetkezendő percekben fog sírva kirohanni?  És ha én leszek a nő, aki ezt fogja tenni? Mr. Stark-nak híresen rossz természete van és amellett, hogy szinte semmibe veszi a cégét, nagyon szereti az alkalmazottaival elvégeztetni a piszkos munkát, akiknek pont úgy kell viselkedniük, ahogy a régi mondás tartja: megszoknak vagy megszöknek. A saját szorongásom és az óvva intések ellenére - amelyek leginkább a számomra nyugodt és stresszmentes életet elképzelő, a barátja vállalkozásában való munkával körbefont karriert előrevetítő apámtól származtak - New York-ba jöttem és a világ egyik legnagyobb cégének bejárata előtt helyezgettem a testsúlyomat egyik lábamról a másikra.
Ismét vettem egy, a tüdőm összes sejtecskéjét oxigénnel megtöltő lélegzetet és elindultam befelé. A nyüzsgés, ami fogadott egyszerre volt elképesztően pezsdítő és vérfagyasztóan félelmetes. Philadelphia nem kis város, de egyik cég sincs közelében a Stark Industries-nek. Tizenegy órára volt időpontom és csak reménykedtem, hogy a személyi asszisztenst kereső férfi nem éppen az én megbeszélésem alatt dönt úgy, hogy előrébb hozza az ebédidejét. Szerettem volna ezt a munkát, de elképzelésem sem volt arról, milyen lehet és mennyire bírnám. Az eddigi munkáim során kevés, sőt szinte semmi kihívás nem ért. Végeztem a dolgom, megcsináltam, amit kértem tőlük, de egyszer sem éreztem azt, hogy megtaláltam a helyem vagy egyáltalán csak jó érzéssel mennék be dolgozni. Most viszont már maga New York éles váltás volt, ami miatt motiváltnak éreztem magam. Ettől függetlenül még mindig izgultam, amikor kinyílt az irodaajtó és egy férfi dugta ki rajta a fejét, közölve, hogy bemehetek. Beléptem a hatalmas helyiségbe, ahol a behívómon kívül egy másik személy is tartózkodott, akit csak az nem ismert volna fel, aki évek óta egy pincében lakik.
- Mr. Stark. - Köszöntöttem a férfit és egy halvány mosolyt is megengedtem magamnak, miközben közelebb léptem hozzá.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Kor :
47



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Hétf. 07 Május 2018, 22:54



that's just the first page

Pepper&Tony

-Mr. Stark, azt hiszem ön nem érti, hogy … -  fordult felém gondterhelt arccal Tucker, miután a negyvennyolcadik jelentkezőt utasította el tíz percen belül. Ez valamiféle rekord lehet.
-Javítson ki, ha tévedek, de az én személyi asszisztensemről van szó, igaz? – vágtam a szavába, majd megvártam míg bólint az enyémekre. – Ha én azt mondom, hogy nem, akkor … -  „nem”, hallatta Tucker a hangját, mire finoman megveregettem a vállát. – Látja, egy nyelvet beszélünk! Nem érdekel, hogy milyen referenciái vannak, ha van gyereke. – magyarázom kényelmesen hátra dőlve, fel sem fogva, hogy milyen kegyetlennek hathatnak a szavaim a hölgy számára, aki velem szemben ült, és akiről teljesen megfeledkeztem. – Ez a munka 0-24 órában van, ha kávét kérek, nem akarok kifogásként olyat hallani, hogy „de beteg a gyerek”, érti? – pillantottam Tucker-re kérdőn, aki viszont a fejével csak finoman oldalra bökött, jelezve, hogy társaságunk van. – Oh.– szalad ki a számon, ahogy a megszeppent nő felé pillantok, aki láthatóan kényelmetlen helyzetben érezte magát. Másfél perccel később pedig sírva vágja be maga után az ajtót, hogy aztán Tucker hangos sóhajtások kíséretében hívja be a következő jelöltet. Nagyjából háromszáz embert utasítottam el eddig két nap alatt személyesen, még többet be sem hívtunk. Tucker-höz is Obadiah ragaszkodik csak, mintha nem tudnám, hogy ki a számomra legjobb választás.
-Ms… Potts. – köszöntöttem én is, ahogy lestem egyet a névjegyzék felé. – Foglaljon helyet!-  kínálom őt hellyel. – Azokat adja Tucker-nek, nem szeretek átvenni semmit. – csóválom meg a fejemet a Ms. Potts kezében lévő papírokra bökve. – Virginia … hogy szokták becézni? Szokták egyáltalán? – pillantok fel a szemben ülő nőre, majd az asztalomon heverő Dr. Pepper-es üdítőre pillantottam. – Mit szólna a Pepper-hez? Illik magához. – rántom meg a vállam, mielőtt közelebb húznám a székem az asztalhoz. – Szóval, Pepper, meséljen magáról! – kértem a nőt, miközben jobbra-balra forogtam a székemmel. – Miért akar a Stark Industries-nél dolgozni? Miért ilyen beosztásban, mit gondol rólam? Őszintén. – csak akkor sértődöm meg, ha kritizál. Viccet félretéve, sok asszisztenst elfogyasztottam már, ilyen-olyan értelemben, éppen ezért tudom, hogy nem jelent semmit, hogy ki mit és hol tanult. Papíron a legjobb választás másfél napig bírta nálam és idegösszeomlást kapott, úgyhogy … kimondhatjuk, hogy ez egy kényes munka.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
stark industries ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Kedd 08 Május 2018, 22:11


that is just the first page
tony & pepper

Nem srófolta feljebb az önbizalmamat, hogy mielőtt a férfi - akinek ismerős volt a hangja, ezért biztos, hogy vele beszéltem telefonon – kidugta a fejét az ajtón és szólt, hogy mehetek, egy nő szaladt ki sírva az irodából. Annyira összetörtnek tűnt, mintha kihirdették volna a halálos ítéletét, a családjáéval együtt. Egy rövid pillanatra megállt a szívem, de csak azért kezdett el ismét verni, mert a férfi már sürgetően toporgott az ajtóban. Biztosan jó ötlet volt idejönni? Három másodperc alatt pergett le előttem az életem és úgy éreztem, hogy szívesebben sétálnék be az oroszlán barlangjába, mint Mr. Stark irodájába. Vagy a kettő egy és ugyanaz lenne?
Tony Stark élő valójában már első ránézésre olyan volt, mint a Rolling Stones címlapon és a képernyőkön: megvolt a sajátos kisugárzása, amivel ezek szerint embereket is képes megríkatni, nem csupán mosolyogni a kamerának. Kérésére átnyújtottam a férfinak a kezemben tartogatott dokumentumokat és rögtön átfutott az agyamon, hogy vajon azért keres asszisztenst, hogy legyen, aki átvegye helyette a papírokat? Megköszöntem a hellyel kínálást, örültem annak, hogyha földbe tipor, legalább ülő helyzetemben teszi meg, de a meglepődöttségemet képtelen voltam leplezni, amikor hasonlóságot vélt felfedezni köztem és egy üdítő között. Lehet, hogy milliárdos és zseni, de bókolni nem tud.
- A Pepper eddig nem szerepelt a listán. – Böktem ki aztán. – De miben hasonlítok én egy üveg üdítőhöz? – Muszáj volt visszakérdeznem. Pepper. A vörös hajam talán hasonlít a paprikához és tinédzserkoromban tényleg hajlamos voltam úgy kinézni a szeplőim, a hajam és a nyáron leégett bőröm miatt, mint a zöldség, de eddig nem jutott eszembe ehhez hasonlítani magam. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sértő vagy tetszik.
- Minden benne van a papírokban, amiket maga nem akart átvenni. – A jelenleg postás pozíciót is betöltő Tucker felé néztem, aki az asztalra tette a papírokat, tekintve, hogy Mr. Stark valószínűleg nem először adott hangot annak, hogy semmit sem szeret átvenni. Azokat a szavakat nem tartalmazta az önéletrajzom és a referenciáim, amik jelenleg villogtak a szemeim előtt és örültem is ennek, hiszen így volt lehetőségem finomítani rajtuk. – Szerintem nem azért van szüksége egy jó személyi asszisztensre, hogy eggyel több embert foglalkoztathasson a cége és mert szórakoztatja, hogy emberek tucatjai hagyják el összetörve az irodáját, akiket egyesével kellett meghallgatni, időt és energiát pazarolva rájuk, hanem mert maga is tisztában van azzal, hogy egyedül képtelen összeegyeztetni az igényeit és a kötelességeit. – Talán nincs igazam. Talán Tony Stark egyszerűen csak Tony Stark és nincs mögötte semmilyen indok, érzés, kívánalom vagy haladásra törekvés, amely bizonyíthatná, hogy több mint a playboy, aki átmulatja az éjszakákat. Én nem az ember, hanem a cég miatt ültem most szemben vele. Na és New York miatt, de az már más tészta. - Azért vagyok itt, mert a cége mutatói, struktúrája és stratégiája egészen lenyűgöző és ha a tulajdonos kapna némi segítséget az ügyei intézésében, amivel a rendszert még előrébb lehetne mozdítani, szívesen lennék ez a segítség. - Személyi asszisztensnek lenni nem a világ közepe, ám tökéletes lehetőség ahhoz, hogy kiszakadjak az eddigi világomból, belecsöppenjek egy világvállalat életébe és megedződjön az idegrendszerem.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Kor :
47



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Pént. 18 Május 2018, 14:50



that's just the first page

Pepper&Tony

Megtévesztő volt az irodám, ugyanis … az év túlnyomó részében üresen állt, mondhatni, hogy csak vészhelyzetben használom, jobb szeretek mindent otthon csinálni, az alagsorban. A cég vezetése számomra mindig is … unalmas volt, monoton. Obadian-nak ez a része jól ment, ő intézte a dolgokat az igazgató tanáccsal, akik így békénhagytak engem, cserébe a folyamatos fejlődésért. Akárhogy is nézzük, én vagyok az aranytojást tojó tyúkjuk, kedvelhetnek, vagy sem, tőlem függenek. A legtöbbjük még az apám idejéből maradt vissza, és mindig megjegyzik, hogy az apám forog a sírjában. Ha így lenne, többet foglalkozna velem holtában, mint életében. A szerető apa titulust valahogy soha nem sikerült elnyernie.
- Reméljük sok mindenben. Szeretem ezt az üveg üdítőt. – vontam meg a vállam, ahogy megforgattam az asztalon az üveget. – Használja! A Virginia olyan … hivatalos, igaz, Tucker? – pillantottam megerősítésért a mellettem ülő felé, aki csak zavartan bólogatott és pislogott.
Ms. Potts szavait hallva az elém tolt papírokról felpillantottam rá és egy halovány mosoly kúszott az arcomra, ahogy előrébb hajoltam a székemen. – Ez csak … formaság. – mutattam a papírokra, amiket átadott. A legkevésbé sem érdekel, hogy hol végzett, honnan jött és a többi. – A maga előtt lévő hölgy kiváló eredménnyel Oxford-ban végzett. – jegyzem meg, csakhogy érezze: az ő papírjai rendben voltak, mégse volt elég jó nekem. – Ami nekem kell, azt nem tanítják sem Oxford-ban, sem Cambridge-ben, vagy a Yale-n. – én sem azért tartok itt, mert olyan kitűnő tanárjaim voltak. A sikert nem tanítják, ahogy a tehetséget sem lehet kitanulni. Az ember vagy ilyen, vagy nem, nekem pedig jutott belőle bőven. Ami nekem kell, az  nem az osztályelsőség, vagy a tudományos publikációk tömkelege.
Jobbra-balra fordulva a széken hallgattam Ms. Potts szavait, mellettem Tucker-rel, aki hol rám, hol a szemben ülő Pepper-re pillantott, próbálva kitalálni, hogy mi is lesz a forgatókönyv a továbbiakban. Eddig nem ment neki túl jól, akiket ő alkalmasnak talált, én mind elküldtem. – Meg kell hagyni, hogy … bátor, igaz? – fordultam Tucker felé, de meg sem várva a válaszát egyből visszapillantottam Pepper-re. – Ma még senki nem mondta, hogy nem vagyok tisztában valamivel. De téved. Azért van itt, mert tisztában vagyok vele. – az igényeim és a kötelességeim összeegyeztetése … végül is igen, így is lehet fogalmazni.
- Van valakije? – kérdeztem aztán hirtelen, enyhén oldalra a döntve a fejem. Nem látok rajta jegygyűrűt, úgyhogy a férj kilőve. – Gyerek, pasi … barátnő? – nem ítélkezem, mindenkinek szíve joga azzal jól érezni magát, akivel akarja. Csak akkor ezt tegye máshol, ebben a munkában ez sajnos nem előny. – A nap 24 órájában készenlétben kell lennie, éppen ezért elszállásolom, nincs ide-oda ingázás. – lényegében magánélete se lesz. Legalábbis, nem túl sok, de az enyém mellett nem is értem miért vágyik bárki magánéletre. – Fejben kell tartania mindent, amit én nem akarok, megbeszélések, találkozók, randik, partik és a többi. JARVIS segíteni fog majd benne. A házvezetőm. – teszem hozzá segítségképpen, hiszen JARVIS-ról a média nem tud. Azzal tisztában van mindenki, hogy a legmodernebb technikák birtokában vagyok, de azt nem verem nagydobra, hogy mit értem el a mesterséges intelligencia terén. Így is folyton zaklat a kormány, hogy segítsek nekik, ha tudnának róla, ezen is túlmennének. – Alá kell majd írnia egy titoktartási szerződést is, és … oh,  igen! Ki kell jönnie Happy-vel. A testőröm. – ironikus, de általában Happy az, aki nem jött ki idáig egyetlen asszisztensemmel. – Dióhéjban … ennyi, elöljáróban. Az eddigiekkel kapcsolatban van bármi fenntartása, Pepper? – pillantottam a nőre kíváncsian. – Egyébként, jó a kávéja? – tettem fel a kérdést hirtelen. Tekintve, hogy igen gyakran vagyok másnapos, egy jó kávé sokat segítene. Na ezt például biztos nem tanítják Cambridge-ben.


Youth |   izgatott  izgatott


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
stark industries ★ ☆



Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper Yesterday at 11:00


that is just the first page
tony & pepper

Egyetlen reményem a Mr. Stark mellett ülő, őszülő halántékú és némi empátiát tartalmazó férfiben rejlett: ha esetleg nem bólint rá arra, hogy a becenevem Pepper legyen, talán megúszom az örök életig tartó párhuzamot egy darab piros zöldséggel vagy éppen egészségtelen szénsavas üdítővel. Nem tudom, melyik a rosszabb. Ahogy azt se, hogy nem jutott még eszébe becézni senkinek a Virginiát.. vagyis, valami szép becenevet találni neki. Igaz, hogy mindig komoly lány voltam, aki nem szerette a túlzott cukiságot, ám már kinőttem a túlzottan beszabályozott, kőszikla-korszakomból és rájöttem, hogy az emberi cukiság igenis szükséges. Kell ahhoz, hogy ne csavarodjunk be, hogy érezzünk valami mást is a kényszeren, a munka fontosságán és az elhivatottságon kívül. Mr. Stark minden bizonnyal sokat tudna mesélni nekem arról, hogy küszöböli ki az élvezetek hajszolása által kialakított bűntudatot, bár jobban belegondolva kötve hiszem, hogy a bűntudat az állandó emócióinak listáján előkelő helyet foglalna el.
- És mi az, ami magának kell, Mr. Stark? - Szegény nő. Az Oxfordon végzett, azt hihette, hogy nyert ügye van és mégis sírva kellett távoznia, mert a vélem szemben ülő úgy döntött, nincs keresnivalója a cégénél. Ilyen a hatalommal bíró emberek élete. Pedig szép volt, ezek szerint okos is es a nyakamat tettem volna rá, hogy megvolt benne a potenciál. Vajon mi lehet az, amire Mr. Stark-nak szüksége lehet azon kívül, hogy legyen egy személy, aki átveszi helyette a papirokat? Nekem ezzel nem volt gondom, imádtam csomagokat kapni.
Talán egy kicsit elragadtattam magam a következteteseim levonásával, de mivel nem kért meg arra, hogy távozzak, próbáltam jó jelnek elkönyvelni a hirtelen jött szókimondásom. Az őszinteséget mindennél fontosabbnak tartottam, ezért adtam meg én is másoknak ezt a gesztust. Ám hosszú másodpercekig csendben maradtam, hallgattam őt, míg elsorolja, miket kellene tennem. Bólintottam egyet.
- Elszállásol? Hol? - Muszáj volt megkérdeznem. A feladatokba nem kötöttem bele, elvégre tökéletesen leírta egy asszisztens teendőit. Egyre kíváncsibb lettem, hogyan néz ki egy napja. Az értekezletek tényleg relevánsak vagy csak azert említette meg őket, hogy ne csupán a randik feljegyzése tűnjön a munka lényegének? Mivel kezd, mivel végez, egyáltalán látni lehet majd vagy csupán telefonon értékezünk, annyira elfoglalt lesz? - Jarvis? Angol a házvezetője? - Majdnem kibukott belőlem, hogy miképpen jönnek ki egymással? Egy pedáns angol úriember valószínűleg hajtépve menekülne egy hozzá hasonló playboy-tól. Én sem vagyok biztos abban, hogy bírnám mellette, de egyre jobban birizgált ez a kihívás.
- Mr. Stark, ez ajánlattétel lenne? - Mosolyra húzódott a szám, de nem akartam elbízni magam. Bármikor azt mondhatja, hogy pontosan tudom, merre van az ajtó és nagyon nyugodtan sétáljak ki rajta, mert nem felelem meg az igényeinek. Ennek ellenére, a Happy nevű, egyáltalán nem marconának hangzó testőr és a titoktartási szerződés említése azt éreztette velem, hogy jó úton haladok.

szerelmes1  || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: that's just the first page | Tony & Pepper

Vissza az elejére Go down

that's just the first page | Tony & Pepper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-