HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Pria & T'Challa - ... and you won't

avatar

∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Kedd 01 Május 2018, 00:05
Ugrás egy másik oldalra


Pria & T'Challa

Már bőven éjszaka volt, mikor New York szűk utcáinak csendjét futó léptek zaja zavarta fel. Zihálás , folyamatos segítségért kiáltás, miközben vadul kereste a menekülő férfi az egérutat. Szerencsétlenségére azonban a Nagy Almában még az éjszaka csendjében is süket fülekre találtak a szavaira. Percek óta menekült, meg sem próbálva ellenállni. A léptei egyre nehezebbek voltak, a levegőt is minden egyes lépéssel egyre jobban fájt beszívnia a tüdőjébe. Az oldalát szorongatta, ahol a vibránium karmok felsértették a bőrét és a húsába martak. Mikor pedig már csak vánszorgott, négykézlábra esve próbált meg minél messzebb kúszni. Nem tudta hova, csak minél messzebb.
- Végzett? – pillantottam le a vánszorgó férfira, akinek a reménytelen arca mindent elárult, ahogy felnézett rám. Szóra nyílt a szája, hogy védje magát, de nem vártam meg, míg belekezd. A kabátja gallérjánál emeltem fel és dobtam neki a drótkerítésnek. – Neveket akarok. Jól fontold meg mit mondasz, nem kérek még egyszer. – mondtam fenyegetően, kinyújtva a szabad karomat, kiengedve a borotvaéles karmokat, amiknek már csak a látványa összerándulásra késztette az izmait. Tudja már milyen érzés.
- Rohadt őrült! – fakadt ki, a sírás határán a kétségbeeséstől, de ahogy lendült a karom, úgy egyből folytatta. – Jól van! Oké! Csak egy címet tudok, rendben? Oda kellett vinnem a pénzt … esküszöm, nem tudok többet! – dadogta zavartan, miközben nem tudta eldönteni, hogy a szemembe nézzen, vagy a karmokra.
- Ha hazudsz…   kezdtem bele, elengedve a gallérját, mire a földre zuhant. -  … megtalállak.

A cím, amit a férfi mondott egy kikötői raktárba vezetett. Elhagyatott hely, amit csak a helyi biztonságiak figyeltek, akiknek a figyelmét azonban könnyű volt átjátszanom. A raktárba érve óvatosan lépdelek előre, készen állva arra, hogy bármikor rám támadhatnak. Néhány nappal ezelőtt érkeztem New York-ba, hogy részt vegyek az ENSZ ülésén, mielőtt azonban elindulhattam volna, egy mesterlövész rám lőtt. Célt tévesztett és a testőröm találta el, aki a kórházban belehalt a sérüléseibe. A visszaút ilyenkor azonnali, protokolszerűen, de nem tértem vissza Wakandába. Az én életemet ugyan nem vették el, de egy másik wakandaiét igen. Igazságot kell szolgáltatnom.
Felérek a lépcsőn a raktár felsőszintjére, tőlem tízméterre pedig megpillantok egy női alakot, aki nekem háttal áll, két sporttáska előtt, amit vastag bankókkal pakoltak meg. A gyilkos fizetsége.
- Hibát követett el. – szólítom meg, ahogy az utolsó lépcsőfokot is elhagyja a lábam és megállok mögötte. – Egy jó embert életét vette el. – lassan beszélek, ahogy lopom a távolságot. – Innen nem juthat ki élve … -  adom a tudtára a nyilvánvalót. Egyetlen honfitársam meggyilkolását sem tűrhetem szónélkül, végképp nem, ha az én védelmemben esnek el. -  … és nem is fog. – fejezem be a mondatot, kieresztve a karmaim, készen arra, hogy igazságot szolgáltassak.  


make you feel my love |  remélem azért tetszik majd  szégyellős  szégyellős


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 03 Május 2018, 15:53
Ugrás egy másik oldalra

T'Challa & Pria

Amióta eljöttem a bázisra Thor miatt, eltelt egy hét. Úgy döntöttem, hogy Asgardba megyek vele, de előbb még volt egy kis dolgom. Ki kellett szellőztetnem a fejem, erőt vennem magamon és beletörődnöm, hogy az otthon kapui ismét kinyílnak előttem. Fel kellett dolgoznom, hogy anyám meghalt - anélkül, hogy tudtam volna róla. Hogy Loki nem a testvérem - és, hogy miféle szörnyűségeken ment át. Hogy Atyám meghalt - anélkül, hogy küzdhettem volna érte. A család, amit a hátam mögött hagytam, darabjaira hullott. Thornak nem maradt más rajtam kívül, nekem pedig csak Ő van már. Bele kell kapaszkodnunk egymásba és együtt folytatni tovább. Neki is szüksége van valakire, akire támaszkodhat, akit a családjának nevezhet, és nekem is kell, hogy a része legyen az életemnek. Nem volt habozásom afelől, hogy vele tartok Asgardba, de mielőtt a hátam mögött hagyok mindent, még kell egy perc, hogy mély levegővel telítsem a tüdőm és felkészüljek rá, hogy a Midgard nem lesz többé az.
Amikor a magas gyárépület tetején ácsorgok - akkor hallom meg a lövést. Az áldozatot nem is - de az elkövetőt (vagy legalábbis a hozzá tartózó banda egy részét) látom, így rögvest levetem magam a betonút közepére, hogy onnan neki lendülve, utána eredhessek. A fejem kiszellőztetéséhez tartozik az is, hogy bűnözőket üldözzek. Istenként képes vagyok sebesebben futni, továbbá repülni valamekkora távolságokat, így aztán nem esik nehezemre elérni ahhoz a lepukkant épülethez, ahová leparkoltak. Az autó mellett lelassítok. Nem időzök sokáig, nem esne nehezemre leszámolni mindannyiukkal, ám nem kapkodom el. Bemegyek, majd fel a lépcsőn, a hangok után. Az egyik terem közepén két sporttáska hever, ég a sarokban egy gyertya. Közelebb megyek, alaposan szemügyre veszem - pénz, hát mi más?! Elmorgok magamban olyan szavakat, melyek nem illenének Thor nővéréhez.
Nem számítok rá, hogy a hátam mögé lopakodik valaki, így hát meglep, amikor onnan megszólít valaki.
- Hogyan? – ugrik fel szemöldökeim vonala, ahogy szembe fordulok az árnyékkal. - Én? – a gyanakvó pillantásom rögtön megdöbbenővé formálódik. A férfi macska jelmezben azt gondolja rólam, hogy megöltem azt, aki... Lepillantok a táskákra a lábaim mellett, majd ismét fel az árnyékra. - Kérem, nyugodjon meg. Félreérti a helyzetet... – lassan, tenyérrel felé megemelem a kezeim, mintegy védekezően. - Nem tartozom közéjük. Én az autót követtem, ami... – pillantok le a karmaira, ahogy megcsillannak a sápadt hold fényében. - Hallgasson meg! – hátrálok egy lépést. Vállam fölött lepillantok a raktárcsarnokára (az ablakon át), de szemlátomást eltűntek a valódi résztvevő a bűnténynek, így meg aztán nehezen fogom kimagyarázni magam.
- Nem tapad vér a kezeimhez. – tartom továbbra is fenn mindkét kezem. - De, ha sokáig pazarolja rám az idejét, a valódi tettesek el fognak tűnni... – fejemmel biccentek a csarnok felé, mozdulatlanul állva. Nyilván, ha valóban én lennék a bűnös, cselhez folyamodnék, vagy a pénzt védeném. Ellenben elé rúgom a két táskát és lehunyom szemeimet. Az Igazság Istennője vagyok, a szívem köt az őszinteséghez...

nagyon tetszik!  izgatott igyekszem hozni a szintet  szégyellős   | I need you |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Kedd 08 Május 2018, 21:55
Ugrás egy másik oldalra


Pria & T'Challa

Baba mellett sokszor tapasztaltam azt, hogy egy király milyen veszélynek is van kitéve. Többször próbálták már megölni, különféle módokon, de egyszer sem jártak sikerrel, míg végül … elérték, amit akartak. A környező országok nem nézik jó szemmel a ténykedésünk, gyengének gondolnak minket, és az erőforrásainkra vágyik a foguk. Egy király nélküli ország pedig talán nem lenne elég erős, hogy időben lereagáljon egy támadást. Alábecsülik Wakandát. Nélkülem is képesek lennének megvédeni magukat, ha király nélkül is maradnak. Az a feladatom, hogy óvjam és őrizzem a népem, de nem tehetem ezt úgy, ahogy az elődeim tették. Az őseim úgy gondolták, hogy a jövő csak úgy garantált, ha árnyékba bújnak, ha a háborúktól, a sok szenvedéstől, fájdalomtól megóvják Wakandát. Elbújtunk, holott a világnak szüksége lett volna ránk. Azzal, hogy nem tettünk semmit, épp úgy hibásak vagyunk, hogy most itt tartunk. Együtt kell megtalálnunk a módját annak, hogyan élhetünk egymást testvérekként a földön, vérontás és háborúk nélkül, egységesen.
A lépteim könnyedek és nesztelenek, könnyen járok sötétben és észrevétlenül, így sikerül a háttal álló női alak mögé kerülnöm, még mielőtt észre vehetne engem. Mielőtt azonban bármit tennék, felfedem magam. Azt akarom, hogy tudja miért kell meghalnia.
- Itt a vége. Nem nyerészkedik több kioltott életen. – folytatom, nem foglalkozva azzal, ahogy igyekszik az értetlent megjátszani. Minden bűnös próbálná menteni az életét hasonló helyzetben, és mindenki máshogy. Egyesek támadnának, mások pedig megjátszanák az ártatlant, ahogy ő is teszi. – Pedig egyértelműnek tűnik. – felelem nyugodtan, de határozottan a szavaira. A pénz helyéről csak az tudott, akinek szánták. Közvetítő útján került ide a fizetség is, akárki rendelte el a megölésemet, szeretett volna az árnyékban maradni. A fegyver azonban hibázott, és ezért most megfizet. – Az utolsó szavai. Válassza meg őket! – felelem, megmozgatva az ujjaim. A szemem láttára halt meg a férfi, akit most otthon egy özvegy, és két árva vár hiába. El kell nekik mondanom, hogy az apjuk azért halt meg, mert a királyuk nem tudta megvédeni, mert valaki eleget fizetett, hogy a golyó célba érjen, ha rossz helyen is.
Óvatosan követem a nő pillantását a csarnok felé, miközben a szemem sarkából folyamatosan figyelem, ha esetleg próbálkozna valamivel. A felém rúgott táskák megállnak a lábamtól fél méterre, én pedig egy-két pillanat erejéig némán figyelem a nőt. Ki kell derítenem, hogy igaz-e, amit mond. Nem ölhetek meg egy ártatlant. – Tudja ki vagyok? – kérdezem, ahogy eltűnik az arcomról a sisak, látni engedve az arcomat. Ha ő a tettes, felismerem, ha hazudik és megölöm, ha pedig nem ő az … nos, aligha ismer, ha csak nem különösen jó a név és arcmemóriája. A bécsi robbantás nagy port kavart, de hamar elült, már ami apámat és engem illett. Egy szegény, harmadik világbeli országgal nem éri meg foglalkozni a médiának. – Ne próbáljon hazudni. – figyelmeztetem még a válasza előtt, továbbra sem húzva vissza a vibránium karmokat, ha mégiscsak próbálkozna valamivel a nő.


perfcet |  én vagyok, akinek inkább zárkóznia kell ... jajj nyalint


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 21 Május 2018, 17:38
Ugrás egy másik oldalra

T'Challa & Pria

Készen vagyok rá, hogy hazatérjek Asgardba. Már alig választ el tőle egy-két dolog. Az, hogy üldözőbe vettem azt a járművet végső soron a balszerencsének köszönhető. Az épületben állva már kész vagyok rá, hogy rajtuk üssek és a megfelelő helyre - börtönbe - küldjem őket, amikor hátam mögött feltűnik egy fekete ruhás férfi.
Nem esem kétségbe túlságosan, mert hiszek a képességeimben. De nem bántanék olyasvalakit, aki a jóért küzd. Ez pedig arcomra rajzolódik. Ahogy azt sem viselem el, hogy olyasmivel vádolnak, ami nem vagyok. Gyilkos. Nincs szükségem pénzre. Hiába szól ellenem minden bizonyíték, nem alacsonyodnék le ilyen szintre. És ez tartásom, tekintetem is sugallja, továbbá az is, ahogyan az ő lábai elé rúgom a táskákat.
- Semmi közöm nincs a kioltott élethez. Épp ellenkezőleg... – húzom ki magam, állam szegve. Nem lépek közelebb, mert attól tartok, hogy minden egyes mozdulatom ellenségesnek, támadónak venné. Én pedig nem akarok vele megmérkőzni, csak ha már végképp nem hagy nekem választási lehetőséget. - Nem. Nem egyértelmű. – csóválom a fejem lassan, ahogy felsóhajtok némán. Az, hogy itt vagyok annak az eredménye, hogy rosszkor kerültem, rossz helyre. Nem pedig azé, hogy én öltem meg azt az ártatlan. Hiszen a fegyverekhez sem értek. - Értem, hogy megakarja találni azt, aki megölte azt az ártatlant, de a rossz emberre fecséreli az idejét. Én nem tudok a fegyverekkel bánni sem... Hinnie kell nekem. – esik meg kissé a vállam. Ami azt illeti, csalódott vagyok. Nem tudom, hogyan bizonyíthatnám az igazam, a férfi pedig nem úgy tűnik, mint akit bármi meggyőzhetné az ártatlanságomról. Elég nehéz helyzet, annyi viszont bizonyos, hogy én is kezdem elveszíteni a türelmemet.
A férfi arcának védelme eltűnik, én pedig továbbra is próbálok nyugodt maradni, ahogy egyik lábamról a másikra helyezem a súlyt. A kérdésére épp elnyitnám a szám, amikor arra utasít, hogy ne hazudjak. Ez bosszús arckifejezést vált ki belőlem. - Soha nem szoktam hazudni, halandó. – kapok hirtelen az övemre akasztott ostorom után, ami hirtelen izzani kezd, majd a férfi törzse köré tekeredik, s úgy rántom közel magamhoz. - Fogalmam sincs, hogy ki maga, de elmondom, hogy én ki vagyok... – erőltetett mosoly villan arcomon, miközben vele együtt elrugaszkodom a földtől, s szabad öklömmel átszakítom az épület tetőterét, hogy annak szélére ugorva figyelemmel kísérhessem az autót, ami indulni készül tovább. - A nevem Angela, Asgard hercegnője vagyok, Odin leánya, Thornak, a viharok istenének testvére. – büszkén szegem állam, majd egy lendülettel arrébb hárítom a férfit, elvéve róla a fegyverem. - Az igazság istennője vagyok. – állok fel alapállásba. - Ezért nyomatékosan és utoljára megkérem, hogy soha többet ne nevezzen hazugnak. – hangom határozott, ahogy arcjátékom is. - Maga nyugodtan tapadjon a nyomomba, de én elkapom a valódi tettest. – szúros tekintettel néz a férfira, mert bár megérti, hogy bosszúszomjas, azt nem, hogy vakon gyilkolna. Elrugaszkodik a tetőről, s lefelé áramlik a levegőben. Az autó elindul már, mire földet ér. Féltérdre érkezik, onnan kapja fel a fejét, majd rohanvást indul az autó után, hatalmas távokat ugorva át ezáltal...

erősen kétlem, felség! (: | a n g e l a |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Pént. 08 Jún. 2018, 13:52
Ugrás egy másik oldalra


Pria & T'Challa

A maszk alatt összevonva a szemöldököm pillantok le a táskákra, amit felém rúg, majd a tekintetem rá emelem, ahogy beszélni kezd. Való igaz, hogy az öltözete sem arra utal, hogy … idevalósi lenne. Ez önmagában azonban még nem jelent semmit, de mindenképp figyelembe kell venni. A pénz visszautasítása, felém rúgása lehet akár elterelés is, de az ösztöneim, nem ezt a gondolatmenetet támasztják alá.
- Nem ismerem magát. – felelem aztán, kicsit ellazítva a karomat, de nem lankad a figyelmem, ha mégis meg kéne küzdene velem. – Azt mondta követett valakit. Hol vannak? – nem láttam se embert, se autót, mikor ideérkeztem. Az előttem álló pedig azt állította, hogy valakit követett, de nem látom jelét annak, hogy bárki is lenne itt rajtunk kívül.
Halandó? Ez a szó megüti a fülemet és már mondanék is valamit, mikor a felsőtestemre tekeredett ostorral közelebb nem ránt magához, és reflexszerűen próbálom magamat kiszabadítani, a karmaimmal elvágni az ostort. Mikor azonban a tetőn át jut át velem a tetőre, már beigazolódik az a sejtésem, hogy a nő nem ember. A szavait bár hallom, a tekintetem inkább bosszús, ahogy felpillantok rá, semmint elismerő, mikor megszabadulok az ostor szorításától.
- Ő az enyém. – felelem, bár ezt már talán nem is hallja. Az arcomat újfent eltakarja a sisakom, ahogy lendületet véve ugrom át a szomszédos épületre, és a tetőgerincen végigfutva tartom a lépést, majd a másik épület falának ugorva rugaszkodom el a kocsi felé, annak a tetejére érkezve. A karmaimat a tetőbe vájva kapaszkodom meg, és bár az autóban ülők folyamatosan lőnek, lepattan a páncélomról minden egyes töltény. Éles kanyarokat vesznek, de nem tudnak lerázni, viszont az autó megcsúszik, majd felborul és átszakítva az egyik korlátot zuhan öt-hat métert, majd fejre állva és végig gurulva még legalább húsz-harminc métert csúszik tovább az, ami maradt az autóból.
Felnyögök, ahogy feltápászkodom a földről és az autó roncsa felé pillantok. A hátsó ülésen ülő két férfi közül csak az egyik mozog, míg az elől ülök próbáltak kétségbeesetten kiszabadulni az autó lángoló roncsából.
Hallom, ahogy a nő nem messze tőlem földet ér, miközben én felküzdöm magam és vetek egy pillantást hátra a nő felé. Pont ekkor nyitnak ránk tüzet a kocsiból kiszabaduló emberek, de a töltények csak a földre pattognak rólunk. Elmenekülni nem tudnak, a kikötő alsó részén vagyunk, innen csak a tengerbe tudnának ugrani, vagy rajtunk átverekedve magukat próbálhatnak menekülni. Amihez se elég erejük, se eszközük nincs. Csapádba estek.
- Nem tudom, hogy mi dolga itt, de ez a népem ügye. – pillantok a nőre, majd az autó roncsa mögött bujkáló fegyveresekre. – Ez nem Asgard. Wakanda ügyében járok el, ha pedig ebben akadályoz, úgy Ön nem Wakanda ellen vét. – higgadtan beszélek, ahogy a nőt figyelem, nem foglalkozva a csapdába esetekkel. ¬– Egyenes ember vagyok, a kötelességemnek teszek eleget. – mondom, ahogy hátat fordítok neki és elindulok a roncsok mögött lapulók felé. – Ne akadályozzon benne. – teszem még hozzá, remélve, hogy így is fog tenni a nő. Nem szeretnék harcolni vele, ha elkerülhető, de nem veszem jó néven, ha megakadályoznak abban, hogy végezzem a kötelességemet.


war is love |  így legyen udvarias egy király...  Very Happy  


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 30 Jún. 2018, 21:27
Ugrás egy másik oldalra

T'Challa & Pria

Nyelnem kell, s kihúznom magam a kijelentését hallva. Valóban nem ismerjük egymást. Éppen ezért érzem szükségét, hogy bemutatkozzam. Nem akarnék megküzdeni vele. Bizonyára nagyon erős ellenfél, nem becsülöm le őt. Pontosan emiatt, mert nem akarnék magam se megsérülni feleslegesen, sem elengedni a valódi bűnöst - szeretném, ha észhez térne.
Nem felelek a kérdésére, megragadom aranyszín ostorommal és a tetőre rántom magammal. Onnan jobb a kilátás, rálátni a támadóra és annak segítőire, hogy merrefelé menekülnének. Másrészről pedig, éreztetni akarom vele, hogy nem vagyok halandó. És rosszul teszi, ha velem küzd meg az igazi tettesek helyett. Nem én vagyok az ellensége. És erre rá fog jönni. Csak azt remélem, hogy még időben.
Mindketten az autó nyomába eredünk. Talán ő sebesebben fut nálam, viszont én nagyobb távokat vagyok képes ugrani. S bár beelőz és felborítja az autót, nem maradok le. Halk puffanással landolok, valahol mögötte. A ránk nyitott tüzet karvédőimmel kivédem, s egészen addig féltérden maradok, amíg abba nem marad a tűzerő. A férfi felém fordul, én pedig felegyenesedem, hogy figyelmem neki szentelhessem. Hallgatom szavait és talán más helyzetben egyet is értenék vele, csak hogy amire ő készül, az gyilkosság. Olyasmit tenne, amitől nem volna különb náluk, így hát mély levegővel telítem tüdőm és a következő pillanatban elrugaszkodva a férfi mellett landolok.
- Sajnálom... – lépek közé és az autó  mögött bujkálók közé. - Ha végezni akar velük, ha... le akarja őket mészárolni, akkor előbb velem kell leszámolnia. – húzom ki magam, szembe állva vele - talán csak egyetlen lépésnyire tőle. - Nem ez a módja az igazságszolgáltatásnak. Hiába mardossa belül a gyász és a bosszúszomj, ha megteszi ezt... – lépek hátrébb pár lépést, stabil alapba mozdulva. - ... nem különb náluk. – bökök fejemmel a csendben susmosolók felé. Pillantásom határozott. Kész vagyok megküzdeni vele. Vállalom a kockázatot, de azt nem hagyom, hogy olyat tegyen - amit később megbánhat.
- Sajnálom. – hátrálok pár lépést, majd a felénk lövöldözők felé fordulok menten' ahogy meghallom a golyózáport és karvédőimmel igyekszem hárítani azokat. A következő pillanatban, hacsak a férfi nem akadályoz meg(!), neki indulok, hogy lefegyverezhessem őket. De én nem gyilkolok! S neki sem hagyom...

ne mondja, hogy nem unatkozna, ha minden úgy történne, ahogy kívánja!? :P | angel |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Vas. 29 Júl. 2018, 16:49
Ugrás egy másik oldalra


Pria & T'Challa

Nem ismerem Asgard-ot. A világukat, a törvényeiket, a hagyományaikat. Ahogy ő sem a miénket. Wakanda a történelem során rejtőzött, kimaradt a háborúkból, a békékből, amik végül mindig csak újabb vérrontáshoz vezettek. Az őseim nem akarták a sajátjaik vérét áldozni olyan háborúban, amelynek nem csak végét, de az értelmét sem látni. A tétlenség viszont olykor a legrosszabb választás. Ha meg van a lehetőségünk, hogy változtassunk, élni kell vele. Nem vonhatjuk ki magunkat tovább a világ körforgásából, nem hunyhatunk szemet úgy a saját, mint mások bűnei felett sem. A bűnök viszont elburjánzanak, ha megtorolatlanul maradnak.
- Nem mészárlom le őket. Wakandában fognak dönteni a sorsukról. – feleltem, elnézve a válla fellett a kocsiból kimászókra, akik elkezdtek felfegyverkezni. – Ha pedig halálra ítélik őket … akkor meghalnak. – a bűnei elől nem menekülhet senki. A kiontott vér mindig megbosszulja önmagát. Egy wakandai halt meg, wakandai feleség és gyermek várja őt hiába haza. A mi törvényeink és szokásaink szerint fogunk eljárni. Ha a döntés az, hogy a bűnért az életükkel kell fizetni, akkor ezt az árat fogják megfizetni. – Az igazságszolgáltatásról beszél, de nem érinti magát. – könnyű úgy ítélni és beszélni, hogy minket elkerül az a fájdalom, amivel másnak együtt kell élni. – Magammal viszem őket. Ha eben meggátol, gyilkosokat fog védeni, és Ön sem lesz különb náluk. – ismétlem meg a szavait, csak mindezt rá alkalmazom, ahogy nem olyan rég velem tette.
- Ne tegye. – felelem, mielőtt a karmaim kiengednék és megindulnék előre. A gyorsaságomnak köszönhetően hamar letudom a köztem és kocsi között lévő távolságot, miközben a golyók lepattognak a páncélomról. A tengelyem körül megfordulva ugrom át az autót, majd egyből a földre érkezve elkapom az egyikük fegyverét, és kitépve a kezéből rúgom mellkasba. A csapásaim nem halálosak, de nem is fájdalom mentesek, nem az a célom, hogy makulátlan állapotban legyenek ennek a végére. Valahogy pedig ki kell szednem belőlük azt is, hogy ki küldte őket. Ők csak eszközök voltak, nekem az is kell, aki irányította őket.
- Ki bérelt fel? – intézem a kérdést az egyikükhöz, a karmaimat a vállába mélyesztve szorítottam az autó oldalának.


war is love |  öreg vagyok én már az izgalmakhoz:D 


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 10 Aug. 2018, 18:21
Ugrás egy másik oldalra

T'Challa & Pria

Nem ismerjük egymást. Nem ismerjük egymás világát sem. A törvényeink másak. Eltérőek. Ez is azt mutatja, hogy ahány vezető, annyi féle elképzelés a világ tökéletes működéséről. Efölött pedig nincs hatalma egyikünknek sem. El kell fogadni, ha beléptél. Én nem léptem be Wakandába, ezért nem vagyok köteles fejet hajtani az akarata előtt, főként, mert még csak nem is Wakandában történt a dolog. Ám elismerem, hogy az embere gyilkosán való igazságszolgáltatás az ő és népe dolga. Így felmerül a kérdés: Én mit csinálok még itt?
- Ahogy kívánja. – felelem. Nincs több időm diskurálni vele, mert lőni kezdenek ránk. Nem farolok ki ebből az ütközetből. Belerobbanok a távolságba az ellen és köztünk, hogy aztán elrugaszkodva fentről csapódhassak be. Amíg a fekete maskarás az egyik fegyveressel van elfoglalva, én a másik szélen fegyverezek le kettőt.
Az egyiket leütöm, a hátam mögött lévővel összefejelek, hogy aztán az előbb megtámadott alól kirúghassam a lábait. Előre - hátra - oldalra ütök, vagy rúgok, amit a helyzet kíván tőlem. S, csak ha már nem fognak ránk fegyvert, akkor van időm felegyenesedve megfigyelni, hogyan szorítja csapdába a férfit.
Lepillantva magam köré, látom, hogy sikerült eszméletlen állapotba kergetni a többit, így rendezgetem még öltözékem egy darabig, majd kihátrálok a férfiak csokrából. - Remélem megtalálja. – lépek oda a fekete maskaráshoz, közben arra bökve, akit fogva tart - ha már kimondta, hogy kiküldte. - Sajnálom, ha hátráltattam. A magáé. – bökök a háta mögött összepakolt férfi halomra, akik az imént még lőttek ránk, majd eresztek felé egy halovány mosolyt. Ha nem marad más, úgy távozom.

akkor én mit mondjak?  tongue  | angel |
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Pria & T'Challa - ... and you won't

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fekete Párduc (T'Challa)
» T’Challa - Fekete Párduc /Foglalt/
» T'Challa - Black Panther

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-