Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
3
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Corey Finnagan Szer. 25 Ápr. 2018, 23:32

Corey Finnagan

soldado




biográfia

becenév » Finn, Finny, Soldado, sokan hívják seggfejnek is
születési idõ » 1984. február 14.
születési hely » USA, New York
kor » 34
play by » chris pine
csoport » civilek
tartózkodási hely » Viva Las Vegas!
család » Owen Finnagan: 62 éves médiamogul, több sikertelen házassággal és világhírű projektekkel a háta mögött élvezi az életet, amit felépített magának. Egy kemény, de igazságos ember képe él róla az emberekben, de ez nem meglepő, elvégre a látszatkeltésből gazdagodott meg. A fiaival soha nem volt felhőtlen a kapcsolata.
Amelia Finnagan: Szerető és családcentrikus édesanya, akit fiatalon, mindössze 38 évesen vitt el a rák. Owen Finnagan második felesége volt, az egyetlen, akitől gyermekei is születtek.
Joel Finnagan: Joel 39 éves volt, mikor egy afganisztáni bevetésen a konvoja bombába futott egy tálib bázis felé tartva. Századosi rangig  jutott, több kitüntetést is kapott. Az Arlingtoni Nemzeti Temetőben nyugszik.



jellem és külsõ »
Jellem: A teljesség igénye nélkül
✘ Játékszenvedély: mivel gazdag családba született, a pénzhez való viszonyulása mindig is laza volt. Szeret fogadni, szinte mindenre, kártyázni, minél nagyobb tétben játszani. Jónak számít, de nem tudja mikor kell kiszállni, ha nagyot nyer, még nagyobbat fog bukni.
✘ Önző: Mindig is a saját érdekeit tartotta a legfontosabbnak. Szükségét érzi annak, hogy ő legyen a legjobb, és kényszeresen bizonyítani akarja ezt folyton, szinte minden élethelyzetben.
✘ Felelőtlen: Gyakran gyerekesen viselkedik és túlzottan is könnyen veszi a dolgokat, hajlamos elvicceli, vagy elintézni egy legyintéssel a problémákat. Nem egy túlzottan megbízható típus, a memóriája is rémesen egyszerű: emlékszik arra, ami érdekli. Ezek általában fenekek és mellek, arcokat és neveket ritkán.
✘ Kompetitív és adrenalinfüggő: Gyermekkorától kezdve folyamatosan versengett a bátyával, ennek egyik fő oka az apjuk. Corey-ban azonban a versenyszellem nem egészséges mértékben alakult ki, és a minél nehezebb helyzetek hajszolása pedig lételemévé vált, amibe végül bele is bukott.
✘ Függő: meggyűlt a baja az alkohollal és a drogokkal is, fiatalként egy rövid ideig elvonón is volt, illetve többször letartóztatták illegális szerek birtoklásáért, ezek után iratták be katonai iskolába.
✘ Ösztönös tehetség: kiváló pilóta, hamar kiderült, de ez nem párosul sem kellő alázattal, sem kellő tisztelettel
✘ Önfejű: szörnyen makacs tud lenni, amit egyszer a fejébe vesz, azt végig is csinálja. Szeret cinikus és szarkasztikus megjegyzéseket tenni, gyakran ledegradálva ezzel másokat
✘ Emoncionális: jól titkolja, hogy érző lény, az érzelmeit viszont nehezen, hamar fel lehet dühíteni, gyakoriak az érzelmi- és dühkitörései, amihez némi köze van korábbi alkohol- és drogproblémáinak is.

"-Finnagan? Meg kell hagyni, hogy ritka nagy tehetsége volt, de nála kevés kibírhatatlanabb katona szolgált alattam. Folyamatosan megszegte a parancsokat és a saját feje után ment, úgy gondolta, hogy a tehetsége érinthetetlenné teszik őt, és végül ez is lett a veszte. A képességei vitathatatlanok, de szörnyű katona volt, aki felvállaltan nem a hazát, hanem saját magát szolgálta. Meg is lett az eredménye." - részlet Radford százados jelentéséből  nem sokkal Finnagan lezuhanása után.
"-Egy gyökér volt, egy önző barom, akinek semmi nem volt szent. Dunne-nak a feleségét is meghúzta, a szemétláda. Én mondom, hogy nem kár érte, csak a baj volt vele, néhányan már terveztük, hogyan nyírjuk ki." - Powell őrmester, Finnagan temetése után

Magas, nagyjából 185 centi, kisportolt, edzett izomzatú, szikár testalkatú férfi. Ruganyos mozgású, de inkább fürge, mint erős. Nem olyan ügyes közelharcos, lövésznek sem kiváló, de messze nem kutyaütő. Égkékszínű szeme van, megkapó tekintete, ebből adódóan jó kiállású és megjelenésű fickó, aki ugyanazzal az eleganciával tud egy hawaii-i mintás inget hordani, mint egy méregdrága öltönyt.

képesség »
Kiváló pilóta, csempész és hamisító, emellett eltud vezetni részegen autót, motort, sétarepülőt, traktort és rendőrkocsit (mindegyikre volt már példa)

elõtörténet »
-Finnagan! Mégis mi a francot csinál? Jöjjön vissza, nemzetközi botrányt akar kirobbantani, maga idióta? – Radford százados hangjában tapintható volt a feszültség, ahogy a bázisról kiabált a Venezuela felett repülő Corey-hoz.
-Nem lesz baj, uram, megyek még egy kört, hogy pontosabb képeket kapjon a hírszerzés. – Corey hangja nyugodt volt, mintha nem bőven tűréshatár feletti magasságban repülne egy nem ilyen magasságra tervezett gépben. – Csak aztán hívjanak meg egy sörre.
-Ha nem jön vissza azonnal, abban fogom megfojtani! – kiabált dühösen a százados. – Danvers felderítette már a város déli oldalát, magának az északit kellett, semmi keresnivalója ott, ahol van, értette? Forduljon meg és vonszolja ide a seggét!
-Tisztelettel, uram, de jobb biztosra menni, Danvers elég hamar végzett, kétlem, hogy használható képeket szerzett. – magyarázta Corey, miközben a gép aljára szerelt kamerákkal készített képeket az alatta elterülő városról, ami a rezsim ellenes milícia egyik főközpontja, ha helyesek a CIA értesülései. Az ő feladata az, hogy feltérképezze a helyet, minél jobban.
-Nem alkudozom Finnagan, parancsba adtam, hogy jöjjön vissza! A saját dolgával foglalkozzon, azt elvégezte! – a százados várt néhány pillanatot, hátha meglátja a monitorokon, hogy a gép visszafordul, de nem történt semmi. – A milícia által ellenőrzött területen repül már Finnagan, nem segíthetünk, ha ott lezuhan!
-Ezért csinálom én, és nem Danvers. – sóhajtott fel Corey, miközben folyamatosan közelített a földhöz. Az erdős táj miatt közelebb kell ereszkedjen, hogy látszódjon is valami a képeknek. – Ehhez a legjobb pilóta kell, itt vagyok. Kérdezze Danvers-t, ugyanezt mondja majd. – francokat, tudta ezt Corey is. Köztudott tény volt kettejük rivalizálása, pont, mint az, hogy Corey józanul soha nem követett utasításokat. A szabályzat szerint viszont részegen nem vezethet(ne).
-A legjobb pilótám tudná, hogy háborús övezetben van egy olyan géppel, amit felderítésre terveztek, és fontos információkkal bír, ami nem kerülhet a helyi erők kezére! Magára ismer ebben?
-Nyugi, százados! Csak megyek egy kört, gondoljon arra, hogy milyen hálásak lesznek majd a fejesek!
-Azt mondta, hogy nyugi? Idefigyeljen Finnagan, személyesen fogom kidekorálni a seggét a csizmámmal, ha most azonnal nem …
-Kikapcsolom a rádiót, amíg ki nem érek a venezuelai légtérből. – vág a felettese szavába Corey, oda se figyelve milyen válogatott szitkokat szórnak éppen rá. A néma csendet azonban csak néhány pillanatig élvezheti, mert másodpercek múlva hangos robajjal találja el valami a gép hátulját, kilökve a tengelyéből, mire vészesen veszteni kezd a magasságból a gép, rázkódva, mintha bármelyik pillanatban széteshetne. – Oh, hogy az a …  - két kézzel erősen markolja a kormányt, hogy valahogy egyenesben tartsa a gépet, miközben próbálja újra éleszteni a leálló rendszert, de a hajtóművek fokozatosan adják meg magukat, a gép hátulja pedig leszakad, ami miatt körbe-körbe kezd el forogni a gép, irányíthatatlanná válva. – Rohadt élet! – rángatja dühösen tovább a kormányt Corey, a műszarfalon babrálva folyamatosan, hátha letudja tenni a gépet, de esélytelenül próbálja visszanyerni az irányítást felette, így végül rátenyerel a katapult gombjára, de nem történik semmi. – Mi? Ne már, szórakozol velem? Francba, ne csináld, ne csináld, ne most! – hadarja gyorsan, mérgesen, egyre dühösebben, ahogy először egy, majd kéz kézzel kezdi el ütni a gombot, de nem történik semmi. Kétségbeesetten cikázik a szeme a gomb és az egyre vészesebben közeledő lombkoronák felé, pillanatok múlva pedig elveszti az eszméletét, ahogy a gép darabokra hullva belerobban a fák sűrűjébe.
***

- Nem néz ki valami jól, hadnagy. – jegyezte meg a nyilvánvalót a napokkal korábban Cesar-ként bemutatkozó latin férfi. Akkor verték meg először Corey-t, majd pedig jött Cesar és ugyanúgy leült vele egy asztalhoz, mint most.
- Én az Amerikai Légierő hadnagya vagyok, nem tudja, hogy …
- Dehogynem. – vág Corey fáradt, erőtlen szavaiba a férfi. – Maga viszont tényleg nem tudja. Az utolsó amerikai gép három napja járt itt, nem keresik tovább önt. Két nap alatt feladták, hadnagy. – súlyos szavak voltak ezek, Cesar is kivárt, míg az előtte ülő megemészti a hallottakat, majd csak utána folytatta. – Egyedül maradt. Az amerikaiak nem segítenek magának. Én viszont segíthetek. Mit gondol, ki húzta ki a roncsból, ki látta el a sérüléseit? – kérdezte a férfi, miközben Corey zúzódásai és összevarrott, ellátott sebeire mutatott. – Az embereim fejbe is lőhették volna.
- Azt kellett volna. Úgyse mondok semmit. – rázza meg a fejét erőtlenül Corey. Talán öt napja lehet itt. Ellátták a sebeit, hogy aztán megverjék újra és újra, de odafigyeltek arra, hogy hol ütik. Figyelmes kínzók voltak. Nem hagyták aludni, egy büdös, ürülékszagú lyukba dobták, amin egy hullával kell osztoznia.
- Dehogynem. Maga nem hazafi, Finnagan hadnagy. Nem fog meghalni az országáért. Ha így volna … nem hagyja, hogy elkapjuk. A gépében volt egy pisztolyt, ha igazán hazafi, fejbelövi magát. Örülök, hogy nem tette. – Cesar hangja megnyugtató volt, ahogy minden egyes alkalomkor, mikor meglátogatta Corey-t. Az angolja is majdnem tökéletes volt, ellenben a többi latinóval itt, akik csak törték az angolt.
- Nézze, az apám … - kezd bele halkan Corey, ahogy kissé előrébb hajol.  - … gazdag, nagyon. Ha értesítik, biztos megadja a váltságdíjat, amit kérnek. Gazdaggá teszi magukat.
Most válhatott hazaárulóvá, ebben a pillanatban. Fura érzés volt, de nem érdekelte, élni akart, nem akart több verést, sem szarszagú szobát, amiben csak ülve fért el, és ahol egy oszló hullát kellett szagolnia. A bátyja halála óta nem beszélt az apjával, soha nem voltak jóban, de bízott benne, hogy nem hagyná a másik fiát is csak úgy meghalni, ha kiválthatná az életét.
- Nem kell az apja pénze. Nekem információ kell, és a képességei. – csóválta meg a fejét Cesar, miközben előhalászott a zsebéből egy cigarettásdobozt, majd rágyújtott egy szálra. – Ismeri a légvédelmi rendszerüket, tudja, hogy kell kijátszani. Hasznát venném ennek a tudásnak. – fújta ki a füstöt Cesar, Corey felé csúsztatva a cigarettásdobozt.
- Mit akar pontosan? – pillantott fel Corey a másikra, miközben ő maga is rágyújtott volna egy szálra, de nehezen mozgott még mindig a sérülései miatt, így nem tudta eléggé felemelni az öngyújtót, úgyhogy neki kellett lehajolnia hozzá.
- Azt, hogy repüljön. – felelte egyszerűen Cesar, miközben az amerikai szerencsétlenkedését figyelte. -  Be, majd ki. Egyszerű, főleg magának. Amerikai, jó pilóta. Sima meló, így mondják, igaz?
- Szóval … csempésszek magának drogot? – foglalta össze a dolgot Corey, ahogy hátradőlt a székben.
- A kartellnek. Drogot, pénzt, festményeket, embereket, ami éppen kell. Megfizetnék, és nem lenne több verés, bezártság, aludhatna is.
- Francokat … kinyírnak, amint megteszem, amit kértek. – húzta el a száját Corey, már amennyire képes volt fájdalom nélkül mimikákra.
- Nem, ha jól csinálja. Nem potyognak túl gyakran ide az amerikai pilóták, maga hosszútávú befektetés lehet.
- Mondjuk, hogy … belemegyek. – felelte pár pillanatnyi gondolkodás után Corey. – Abbahagyják a verést?
- Igen.
- Adnak egy rendes ágyat?
- Ahogy mondja.
- Abban is lesz egy hulla?
- Nem.
– felelt halkan, de mosolyogva Cesar. – Megkapja, amit akar. Idefognak jönni a vezetők, el kell nekik mondjon mindent, amit tud, érti? Velük megbeszéli majd a részleteket.
- Mit csináljak addig? – kérdezte Corey, aki a közben felegyenesedő latinóra pillantott fel.
- Pihenjen. Nem túl türelmesek, épüljön fel minél előbb, hogy eltudja vezetni a gépet. Addig is … üdvözlöm Caracas-ban! – mosolyodott el a férfi, mielőtt megfordult és kiment az ajtón, ami most először nem csukódott be mögötte, hanem nyitva maradt.
***

Három év. Corey ennyit töltött a kartell kötelékében, mielőtt úgy döntött, hogy megszabadul tőlük, mielőtt ők tennék vele ugyanezt. Visszatekintve rá, nem mondhatja, hogy nem volt jó üzlet. Eleinte csak ki-be repült az éppen aktuális áruval. Drogok, hamis pénz, ritka és értékes műkincsek, vagyok azok replikája, amit aztán a kartell vezetői vagy megtartottak, vagy jó pénzért továbbadtak rajta, a részedésből pedig Corey is kapott. Később pedig nem csak a fuvarozó lett, hanem résztvevő is. Rablásokban, betörésekben vett részt, pénzt hamisított és fogadásokat csalt, manipulált. Nemcsak jól keresett rajta, de meglepően élvezte is csinálni. Ennél a pontnál pedig úgy döntött, hogy ideje kiszállni. Tudta, hogy előbb-utóbb vége lesz a dalnak, és nem ő akart az lenni, akit eltesznek láb alól. Habár elég sok balhéban vett részt, és használt fegyvert, használni ritkán használta, és akkor sem ölt meg vele senkit sem. A sok erőszak ellenére, amit Caracas-ban és a kartell-nél is látott, nem szerette meg a felesleges vérontást.
- Oké, felszálltunk. – mondta Corey a mellette ülő Andre-nak, miközben vízszintesbe tette a gépet. – Vedd fel az ejtőernyőt! – bökött a fejével hátra, mire a másik értetlenül pislogott, de végül felállt, hogy eleget tegyen a kérésnek. A három év alatt elért annyit, hogy megbízzanak benne. Ha olvasták volna az önéletrajzát, tudnák, hogy ez nem jó ötlet. A kartell tagjai között nem sokan tudtak repülni, és ezt a gépet is csak jóindulattal lehetett repülőgépnek nevezni … inkább volt egy világháborúból visszamaradt összefoltozott roncs. – Nyisd ki az ajtót! – erre viszont már úgy fordult vissza Andre, hogy kénytelen volt Corey kitalálni valami magyarázatot. – Ki kell egyenlíteni a nyomást ideiglenesen! Csak csináld! – sürgette Andre-t, aki jól láthatóan semmit nem értett az előbb elhangzottakból, de Corey sem értette, hogy mit is mondott, csak kellett valami hihetőnek hangzó indok. – Rögzítetted a szajrét? – pillantott hátra a latinóra, miután az kinyitotta az ajtót, majd a kérdést hallva felemelte a hüvelykujját. – Oké, akkor ne feledd! Erősen húzd meg, hogy kinyíljon! – kiabálta hátra Corey, majd mielőtt Andre bármit is felfoghatott volna az elhangzottakból, élesen balra dőlt a hajóval, mire Andre egyből elvesztette az egyensúlyát és kapálózva zuhant ki a repülő ajtaján. Néhány pillanat múlva pedig Corey megkönnyebbülhetett, mikor látta, ahogy kinyílik az ejtőernyő. – Semmi személyes, haver … -   mondta, miközben kényelmesen hátradőlt a kényelmetlen székben, útban Amerika felé. -  … de mégse léphettem le üres kézzel. – mosolyodott el, ahogy futólag hátrapillantott a raktérben rögzített dobozok felé. Minőségi kokain, mikor legutóbb Amerikában járt már meg is egyezett a vevővel, most pedig meg van a szállítmány. Kilépő a kartellből, belépő a szabadságba.
***

- Oké, emberek, figyelem! – lépett be a terembe Wells ügynök, megállva a mágnestábla előtt, kezében a kávéjával. – Ő itt az emberünk. – bökött egy képre, amin egy nagyjából 185 centis, fehérbőrű, amerikai férfi volt látható, de ennél többet nem lehetett kivenni. – Az egyetlen használható képünk róla.
- Kalapot és szemüveget hord, nem látszik belőle semmi. Hol használható ez? – méltatlankodott a Wells-hez legközelebb ülő Griffiths ügynök.
- A rohadék tudta, hogy hol vannak a kamerák, szóval … keveset tudunk arról, hogyan néz ki. Ismerjük viszont pár álnevét, benne vannak a dossziéban. Nyissák ki! – intett Wells, miközben leült az asztalfőnél.
- Soldado? – pillantottak fel többen is kissé furcsállva a dossziékból.
- Zsoldos, spanyolul. Nem túl eredeti, de találó becenév. Az emberünk jó pénzért majdnem mindent vállal. Csempészet, drogok, rablások, betörések, műkincskereskedelem … szorgos, egyszóval. – magyarázta Wells, miközben kortyolt egyet a kávéval, míg az asztal körül ülő ügynökök tovább olvasgatták a jelentéseket és összefoglalókat.
- Ez a tag évekig dolgozott a kartellnak, gyilkosságért miért nem akarjuk lecsukatni? – pillantott fel kissé értetlenkedve Griffiths.
- Azzal még nem került szóba, vagy nem tudunk róla. – rántotta meg a vállát Wells. – Az eddigiekért is halálra ítélnék, úgyhogy teljesen mindegy.
- Nem csak mi akarjuk elkapni … itt azt írják, hogy a venezuelai kartellek vérdíjat tűztek ki a fejére.
- Átverte és meglopta őket, kevesebbért és beleztek már ki embereket. Az emberünk amerikai, ezt tudjuk, ahogy azt is, hogy fehér, olyan harminc év körül. A legfőbb ügyész szerint megpróbálhat majd alkut kötni, szóval … vegyék ezt is számításba! – csapott az asztalra felsóhajtva Wells, ahogy közelebb húzta magát az asztalhoz. – Rendben emberek, oszolj! Ez a fickó komoly nemzetközi kockázatnak lett nyilvánítva, úgyhogy kapcsoljuk le! – adta ki a parancsot Wells, kezébe véve a jelentésekhez is csatolt képet, amin a férfi kalapban és szemüvegben sétál a reptéren.
- Griffiths! – szólt az embere után, mielőtt az még kisétált volna a tárgyalóból. – Jóban van még azzal a nővel a légierőtől? Mi is a neve? Catherine?
- Carol. Danvers. – javította ki a főnökét Griffiths.
- Szóljon neki! Hátha tud segíteni, de kezelje bizalmasan a dolgot!
- Meglesz főnök! – bólintott Griffihts ügynök, mielőtt kilépett volna az ajtón és a telefonja után nyúlt, hogy tárcsázzon.


Я. » haladó » előfordul

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
926
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Corey Finnagan Pént. 27 Ápr. 2018, 12:10

•• Kedves Corey! ••

Elfogadva!




HEY!

Huhh, feltétlen közölnöm kell, hogy Te vagy az az első szerencsés, akit telefonról fogadok el! Laughing Most, hogy ezt a fontos és kihagyhatatlan dolgot tisztáztuk... Üdvözlöm a köreinkben Mr. Christestvér! Razz (hibákért elnézést, javítom később őket! megtörtént!)
Nos, engem a pb-vel megvettél, de hiszen ezt már tudod...  kacsint A szöszkéhez fűződő kapcsolat miatt persze még inkább élveztelek olvasni, ám mindez nem fontos tény amellett, hogy mennyire jól írsz!  izgatott Tudom, hogy unalmas már, hogy folyton ezzel rágom a füled, de minden stílusban, ami láttam tőled, megvettél. Ez az új, ez a kissé pimaszabb, önzőbb, nyersebb még annyira új nekem tőled, hogy.. ! De imádom! Minden sorát imádom!! A megfogalmazást és a karakterességet is! WÁOH!  kalimpál
A jellemleírás nagyon, nagyon tetszik, ahogy a külső is. A lapod olvastatja magát és közben szórakoztat! Very Happy Szó szerint, szórakoztat. A képességleírásról nem is beszélve! Nagyon tetszik a hapsihoz használt stílusod!
A történet pedig... Huhh, ezt így összerakni! Tetszik a jellemtorzulás, ahogyan az is, ahogy megfogalmaztad. Láttam magam előtt a történéseket, és bizony nagyon várom már, hogy a szöszke bevetése során újra találkozzon ez a kettő! Very Happy Lesz zűr.., de anélkül unalmas!  hmm
Oda-vissza vagyok a lapodért, ahogy mindig is csinálod velem, most is csak rajongó olvasó tudok lenni!
Köszönöm az élményt!  nagyon-nagyon...
Foglalózz, aztán hódítsd meg a játékteret is! Razz


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Corey Finnagan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Civilek-