Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Kedd 24 Ápr. 2018, 15:22



Felnőtt és gyermek lélekgondozó. A prospektusomon ez van hirdetve rólam, többek között... Pár hónapja megnyitottam a magánrendelésem az előkelőnek titulált Central Park övezet külső részén. A környezet barátságos, fákra néző kilátással szóval a betegeknek erre igazán nem lehet panasza. Van egy édes, cuki asszisztensem Jenna aki fogadja a telefonokat és időpontot ad, meg amúgy mindent intéz helyettem. A sok papírmunka meg ügyintézés nem a kedvencem, mondhatni nem füllik hozzá a fogam. Igyekszem minden időmet a betegekre koncentrálni. Elég volt egy kezdeti szórólap hirdetés. A pácienseimnek garantáltan megoldom a problémáját, csak azt nem tudják, hogy képességgel tudok rajtuk segíteni. De számít ez egyáltalán? A lényeg, hogy megoldom a lelki problémákat. A jövőben, ahonnan jöttem komolyan belefolytam ebbe a témába, csak akkor nem gyógyítottam, hanem mental assasinként tevékenykedtem, azaz telepata támadásokat hajtottam végre, információt szereztem. A szükség törvényt bontott, akkor és ott meg kellett tennem. Most jól esik az erőmet jóra használni. Ma különösen ezt éreztem. Délelőtt egy 7 éves kisfiú volt nálam. Szegény reszketett, mint a kocsonya. A szülei molesztálták és most a gyámhatóság hozta terápiás kezelésre. Szörnyű képeket láttam a fejében. Egy ilyen embertelen világban megelégedést ad, ha segíthetek az ilyen helyzetekben. Amíg elterelő kérdéseket tettem fel a kisfiúnak addig az elméjéből végérvényesen töröltem inden mocskos dolgot, amit vele tettek. Nem lesznek többé rémálmai, nem fogja rányomni a bélyeget a vele történtek a jövőjére, nem lesz belőle lelki sérült felnőtt. Az, hogy segíthettem rajta minden erőfeszítést megért. A titkomat, hogy miért vagyok ilyen hatásos megtartom magamnak és a pszichológia fejlett és tudományos módszereivel fedezem magamat. A hatékonyságom miatt annyi betegem lett, hogy csak na. Alig tudok mindenkit fogadni, aki bejelentkezik. Van, akitől nem kérek pénzt, mert tudom nincs olyan helyzetben. Akinek van pénze azokat jól megfejem, úgy sem fáj nekik. Mivel vegyes az ügyfélköröm ezért így jól kiegyenlíti egymást a szegény és gazdag kör. Még így is jól megy az üzlet, nem tagadom. Ezek a gazdagok egymásnak adják a névjegykártyámat és mivel hatékony vagyok, meg jó helyen van a rendelőm, szépen berendezett, kényelmes, elkülönített várókkal, igényesen kialakítva ezért jönnek csőstül. Az árakat is jól megnyomom nekik, és még annál jobban és többen jönnek, mintha valami csak azért lenne jó mert drága, tiszta őrültek. Na mindegy, ez már az ő dolguk, gazdagokat kopasztani nem rossz dolog, szerintem...
Az íróasztalom előtti szófán kiterültem egy kicsit, fejem mögött összekulcsolva tenyeremet. általában ez a betegek helye, most egy kicsit kipróbálom milyen is itt feküdni. Egész kényelmes, meg kell hagyni megérte a pénzét ez a fekvőalkalmatosság. Ekkor a vezetékes telefonomon bejelentkezik Jenna az asszisztensem.
- Dr. Richards, megérkezett a következő bejelentkezett páciens, egy bizonyos Dr. Caroline Shione. Kedves hangon bejelenti a következő páciensem. Felpattanok a szófáról és az irodámba nyíló ajtóra pillantok, ami nyílik is, hogy beengedje Caroline-t.
- Üdvözlöm! Dr. Franklin Richards vagyok. Kérem foglaljon helyet, ahol jónak látja. Nyugodtan fekhet, ha szeretne, én az előbb próbáltam ki a szófát, nagyon kényelmes, tudom ajánlani. Barátságos mosollyal és apró humorral fogadom a hölgyet. Nem, nem azzal kezdek, hogy egyből a fejében kurkászok. Mint minden normális orvos igyekszem kellemes hangulatot kelteni. Ezt a jó hangulatot azért sugárzom a fejébe, ezért érezheti otthonosnak, barátságosnak a rendelőmet. Az első benyomás azért elég fontos, ezt nem bízom a véletlenre.
- Kér esetleg valamit enni, inni? Kérdezem teljes komolyan. Jenna bekopog és egy tál, meleg hamburgert és kólát ad be egy tálcán. Bőven elég mindkettőnknek.
- Komolyan kérdeztem, vegyen bátran. Ha nem bánja én pár falatot eszek, ma még nem volt időm ebédelni. Kiveszek két tényért az üvegajtós polcomról amelyből egyet Caroline számára félreteszek egy kisasztalra. Erre a kisasztalra teszem a tálcát is amiből a saját tányéromra veszek két hambit és diszkréten majszolni kezdem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Szer. 25 Ápr. 2018, 16:52

Doctor & Doctor
Franklin & Caroline




A Gnucci-kal való találkozás után hetekig még az események hatása alatt voltam. Igyekezte a munkámba temetkezni, de az emlékek rémálomként tértek vissza. Az első héten szinte minden nap úgy riadtam fel, hogy valaki betöri az ajtómat, és azt a késes férfit látom magam előtt. Tudom, hogy már nem vagyok veszélyben, de a tudatom nehezen dolgozza fel az akkori félelmemet. Már eltelt bőven fél év is azóta, de még mindig azon gondolkozom, hogy egy szakembert kellene felkeresni, hogy ezt a dolgot végleg le tudjam zárni. A rossz álmok már csak néha bukkannak fel, de tudom, hogy ha nem rendezem magamban, akkor bármikor isét visszatérhetnek. Igyekeztem minden erőmmel, hogy átgondolva és megnyugodva gondoljak rá, de úgy látszik, azért csak ott motoszkál a tudatalattimban az a félelem. John, vagyis Frank mindent megtett értem, akinek örökké hálás leszek a segítségéért, de ha tovább akarok lépni, akkor mindenféleképp rendeznem kell magamban. Be is jelentkeztem egy Jó-nevű elmedoktorhoz, akit ajánlottak. Bizonyára nincs olyan kicsiny esethez szokva, mint talán az enyém, de egy próbát megér, hogy ha tud segíteni nekem. Egy kedves női hang vette fel a telefont és időpontot is adott másnapra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan zajlik a dolog, de valahol örülök is, hogy nem kell heteket várakoznom. Meg is jelenek a kiírt időpontra, s meglepetésemre, egy jól szituált fiatalember fogad. Azt hittem, hogy a pszichiáterek átlagosan jóval a középkorúság felett vannak, de kellemesen csalódtam, mikor beléptem a rendelőjébe.
- Örvendek! Dr. Shione vagyok, de ezt már tudja….- nyújtottam felé a kezem és egy kedves mosollyal foglaltam helyet a fotelban.
- Köszönöm! Elhiszem, hogy kényelmes. Tökéletesen igazat adok Magának. De inkább maradnék a fotelnél. - nevettem el magam a szófa kényelmességére utaló megjegyzésén.
- Egy teát elfogadok, köszönöm. – bólintok a kedves kérdésére.
- Én nemrég ebédeltem… így meghagyom Önnek. – mosolyogva nézek rá.
- Jó étvágyat!- teszem hozzá, majd elhelyezkedem hátradőlve s keresztbe tett lábbal a fotelban.
- Köszönöm, hogy fogadott. Nem is mertem remélni, hogy ilyen hamar kapok Önhöz időpontot. Azt hallottam, hogy hetekre előre be van táblázva, s elég nehezen tud szorítani egy kis időt. Ami persze nekem csak kellemes meglepetés, hogy itt lehetek most.
Régóta praktizál?
- teszem fel a kíváncsi kérdésem. Tudom, hogy nem illendő elsőre ilyet kérdezni, de annyira kíváncsiskodó vagyok, hogy ezt a szokásomat nem is sikerült háttérbe szorítanom. Bár én nagyon jól elvagyok ezzel a tulajdonságommal…
Picit még zavarban vagyok, de igyekszem egy kötetlen beszélgetésbe kezdeni. Tudom, hogy nem én vagyok az orvos… de a szokások azért nagy irányítók. Bár nem hiszem, hogy én lennék ez első és egyetlen ilyen személy, akivel találkozott Franklin Richards. Úgyhogy, próbálok nem izgulni….

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Szer. 02 Május 2018, 13:52



Sajnos szakmai ártalom, hogy már az első pillanatoktól kezdve a pácienseim non-verbális jeleit figyelem. Persze a beszédbeli kommunikáció is fontos, de néha a testbeszéd s sokat elárul. Együttesen a kettő ad egy átfogó képet az illetőről. Dr. Shione teljesen jól szituált, fiatal nőnek tűnik.
- Köszönöm! Az étvágy jókívánságot hálásan fogadom.
 - Máris intézkedem a teáját illetően. – közlöm mosolyogva a hölggyel amíg az helyet foglal. Én magam az ajtót résnyire kinyitom és kiszólok.
- Jenna, kérem egy teát hozzon már majd be Dr. Shione-nak. Köszönöm! Ezzel a mozdulattal zárom is az ajtót és figyelmemet a hölgyre irányítom. Kapok egy kedves köszönetet amiért ilyen gyorsan fogadtam.
- Igazán nincs mit, de ha őszinte akarok lenni, akkor ez Jenna érdeme. Biztos talált Önnek egy üres vagy visszamondott időpontot. De a lényeg, hogy itt van és remélem tudok is segíteni. – Próbálok barátságos, kellemes, mosolygós légkört kialakítani. A feltett kérdésre elvigyorodok.
- A magánrendelésem csak pár hónapja kezdtem el. De a szakmában vagyok egész fiatal éveim óta. Ezzel talán nem is hazudok, hiszen a telepátiával gyerekkorom óta élek az elme feltárásának képességével. A háborúban meg bőven volt időm gyakorolni ezt a képességem.
- Én Ön Dr. Shione milyen területen van ha megkérdezhetem? Csak nem lehet szakmabeli. Jogász vagy orvos lehet, ahogy tippelem, bár ezen kívül még sok mindennek lehet Doktora az ember, azért főleg ez a két terület a legnagyobb Dr gyártó szféra.
- Doktorként biztos sok emberrel foglalkozik. Ez is elég megterhelő lehet lelkileg. Amíg csacsogunk Jenna illedelmesen bekopog és kedvesen leteszi a teát a Doktornő elé.
- Parancsoljon. Szinte zavartalanul történt a teaátadás, majd miután megköszönöm Jenna kedvességét beülök a bőrfotelbe, közel a páciensemhez.
- Elöljáróban szeretném elmondani, hogy bármi itt elhangzik köztünk mard. Most biztos feszült egy picit, de kérem nyugodjon meg, ez természetes. Emlékszem engem fiatalkoromban logopédushoz kellett vinni és annyira cikinek éreztem az egészet, és gyerekként borzasztóan izgultam. De ha valami gondunk van, akkor orvoshoz fordulunk, a lelkünkkel sincs ez másképpen. – Remélem azért a kezdeti izgalmakat el tudom simítani a pár bevezető gondolattal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Kedd 15 Május 2018, 15:14

Doctor & Doctor
Franklin & Caroline




A kezdeti izgalmam kezd alábbhagyni, és a kedves fogadtatás sokat segített ebben. Még nem jártam ilyen helyen, bár sokszor hallottam mindenféle véleményt a terápiákról. Most viszont kellemesen csalódtam a környezettel és a Doktor úr személyével kapcsolatban.
Mint megtudom, a praxisát nemrégiben nyitotta, de már évek óta foglalkozik ezzel a szakággal.
- Köszönöm a teát!- veszem el a csészét, ha megérkezik a kért ital.
- Sebész vagyok elsődlegesen, de elég sokféle területet kipróbáltam, de hivatalosan nem szakosodtam még. A Betegeim elég szerteágazó problémával keresnek meg, de igyekszem mindent megtenni, ami tőlem telik. - mosolyogtam a gőzölgő teám felett.
- Igazából nem terhel meg, amit csinálok… szeretem a hivatásom, és ezért nem teherként vagy kötelezőként élem meg. Sokszor átsegít a bajokon, ha elfoglalom magam egy Betegem problémáival.. - tettem hozzá.
- Gondolom sokféle esettel találkozott már, hogy ilyen tájékozott a dolgokban. - néztem rá elismerőn.
A szavai tényleg megnyugtattak, bár eddig nem nagyon beszéltem a múltban megtörtént dolgaimról, de most talán itt az ideje, hogy egy olyas valakivel beszéljek, aki tud is segíteni, hogy lezárjam azt a rémálmokkal teli időszakom, amit átéltem. S nem utolsó sorban tovább tudjak lépni a félelmeken és a rettegésen, amiben részem volt éveken át.
- Rendben. - bólintottam, majd elkezdtem mesélni azt a napot, mikor arról a bizonyos New York-ba tartó buszról leszálltam, mert, akkor s ott kezdődött el minden rémálom.
- Akkor kezdődött el minden, mikor arról a buszjáratról leszálltam, és egy Motelt kerestem éjszakára....
Még nem tudom mit fog szólni hozzá, de érzem, hogy neki elmondhatom a történetet teljes részletességgel. Ezelőtt a nap előtt, csak egy embernek mondtam el, és ő, Frank Castle. Csak ő tudja ennyire részletekig menően, és aki nem ítélt el a történtekért, hanem megértést adott nekem. Bízom benne, hogy most sem lesz másként…

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Csüt. 17 Május 2018, 11:06


- Igazán nincs mit. Válaszolom a teára. Remélem ízlik neki. Sajnos elfelejtettem megkérdezni, hogy milyenfajta teát kérne, merthogy nagy teás vagyok, és van is egy nagy „bőröndnyi” filterem. Na sebaj, majd legközelebb.
Teljes figyelmemet szentelem közben annak, amit a hölgy magáról mesélni kezd. Nem is nagyon szakítom félbe az alatt a pár mondat alatt, amit a munkájáról és az emberekkel kapcsolatos foglalatosságairól mond.  
- Legalább most már van egy jó sebész ismerősöm. Jegyzem meg mosolyogva a foglalkozására utalva.
- A szavaiból mindenképp érződik, hogy tényleg szereti az embereket és velük foglalkozni, ez ritka és egyben dicséretes dolog. Ezt minden képességhasználat nélkül mondhatom azok alapján, ahogy megnyilvánult. Sok orvos nem hivatásként éli meg a szakmáját, hanem egy jó lehetőséget a zsebük megtömésére, vagy mert családi hagyomány az orvos szakma…
Végül kapok egy kérdés jellegű mondatot, hogy sokféle esettel találkoztam már. Ha tudná telepataként hány elmében jártam, elszörnyedne, de én is ha most minden emlék és gondolat előttem lenne, amit láttam eddigi életemben.
- Találkoztam ezzel azzal, de vannak nálam nagyobb szaktekintélyek akik jóval több esettel dicsekedhetnek. Ez amúgy így is van. Szakmán belül a képességem mondjuk úgy csalás egy picit, ezért az így szerzett eredményeket nem gyűjtöm trófeaként.
Úgy látom ez a pár mondatos beszélgetés és a képességem hatására sikerült megnyugtatni és a kezdeti izgalmat feloldani Shione kisasszonyban. Alig eszmélek fel máris elkezdi a történetet mesélni, ami miatt vélhetően felkeresett. Nem szokásom ilyet tenni, de kezemmel jelentkezek, hogy egy kis szünetet kérek.
- Bocsásson meg, nem szokásom félbeszakítani, de ha nem bánja akkor alkalmaznék egy új módszert az esetében. Megkérném rá, hogy képzelje el az eseményt miközben meséli. Ne ijedjen meg, ha szinte úgy fog látszódni mint a valóság. Gondoljon arra, hogy ott vagyok maga mellett. Nem kell félnie semmitől, mert nem lesz egyedül. Ez egyfajta hipnotikus módszer, ami segít a jobb feltárásban. Kérem figyeljen a kezemre, az ujjaimra, majd ha elszámolok tízig és csettintek akkor kezdheti az esetet. Kezemet fel is tartom és az ujjaimmal kalimpálok és elkezdek számolni tízig. Tíznél csettintek az ujjammal. Itt lép be a képességem. Mélyen a szemébe nézek és amit Caroline mond és elképzel az körülöttünk megelevenedik. Valahogy úgy, mint valami mozifilm, hologramos kivetülésben. Éjszaka van, leszálltunk egy buszjáratról, én pedig ott vagyok mellette, hogy érezze nincs egyedül. A hipnózis az kamuszöveg volt, telepatikus képességet használok, de ezt valahogy meg kell magyaráznom, úgy, hogy ne legyen feltűnő. Erre pont jó szöveg a hipnózis, itt bármi megtörténhet…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Csüt. 17 Május 2018, 12:03

Doctor & Doctor
Franklin & Caroline




Elég nehezen beszélek a múltamról, ami hosszú ideje kísért. Mr. Richards ezzel szemben, nagyon is kedves és figyelmes velem. Tudom, hogy a történteket, ha meghallja, nem fog csodálkozni, miért szeretném magam túltenni rajta. Valahol ennek a hatására lettem Orvos, de mindig is szerettem volna lezártnak tekinteni azokat a gyötrelmeket, amiken keresztül kellett mennem önhibámon kívül. Most itt ülök a Rendelőjében és készülök elmondani az egész átélt borzalmat, ami akkoriban részemmé jutott.
- Megtiszteltetésnek veszem, ha esetleg úgy adódna - ha szüksége lenne -  bármikor  rendelkezésére állok!- nevetem el magam kedves mondatán.
Aztán a táskámból kiveszek egy névjegykártyát, amire ráírom a magánszámomat a rendelőm címe mellé.
- Ezen a számon bármikor elér!- nyújtom felé, majd visszateszem a táskámat magam mellé.
Ismét belekezdenék a történetembe, hírtelen megállít, és javasol egy új módszert, ami szerinte beválhat nálam. Vagyis egy olyan hipnózisféle állapotot idézne elő, amiben teljeséggel átláthatná az eseményeket.
- Ha gondolja…. – bólintottam egy kedves mosollyal, s követtem a szememmel az ujját. Aztán behunytam a szemem. Kissé izgatott lettem a dologtól, de bizalmat adtam neki, hogy elmondjam miken mentem keresztül, és ha ez segít a túllépésen, akkor megteszem.
Amint becsukódott a szemem, igyekeztem lenyugtatni az elmém és a testem. A szapora szívverésem lassan kezdett lassabb ritmust felvenni, ahogy a légzésemre figyeltem. Nem tudom mi fog történni, de próbáltam csak arra a napra koncentrálni és minden mást kizárni a gondolataimból. Kissé furán éreztem magam, mikor megelevenedett a buszpályaudvar és az a busz lépcsője, amin akkor léptem le a megállóba. Próbálom tartani a nyugodt levegővételemet, de ahogy az emlékek felszínre jönnek, úgy kezd rajtam a félelem is úrrá lenni.
Félek átélni megint azokat a borzalmakat.…

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Szer. 23 Május 2018, 13:59


Igazából csak vicceltem, hogy kihasználnám a sebész ismerettséget de a hölgy annyira kedves, hogy komolyan fel is ajánlja, sőt a névjegykártyáját és egy külön számot is kapok tőle.
- Nagyon kedves Öntől, köszönöm. Hálásan elveszem a névjegykártyát, mert tényleg sosem lehet tudni mikor fog jól jönni, mikor kell kivágni egy autó roncsaiból és összevarrni a testrészeimet… Jó ez kicsit morbid volt, de komolyan örülök a lehetőségnek.
A módszeremet elfogadja Caroline és el is kezdjük az emlékek felidézését. Még az emlék elején tartunk, de érzem annak negatív erejét, s azt is, hogy ez teljesen sokkolja a kedves betegemet. Egyszer csak csettintek és a pillanat megfagy. Mintha állna az idő, nem mozdul senki, még a szél sem fúj.
- Nyugodjon meg Caroline. Ez csak egy emlék, ne élje bele magát az érzésbe, csak idézze fel a történteket. Ha úgy érzi álljunk meg akkor csak csettintsen és azonnal megállunk. Ez a maga emléke, kiszínezheti, megállíthatja. Sőt… Finoman megfogom a kezét és arrébb léptetem a pályaudvaron. Az emlékbéli Önmagától különválasztom. Most már ketten figyeljük az akkori Önmagát, mintha csak független szemlélők lennénk.
- Gondoljon arra, hogy csak külső szemlélői vagyunk az eseményeknek. Egyszerű nézelődők. Maga irányítja a cselekményt, s meg is állíthatja kedve szerint. Ne féljen, legyen úrrá a félelmén. Remélhetőleg ezzel a kis módosítással és a néhány mondattal sikerül megnyugtatnom annyira, hogy tovább figyelhetjük a történéseket. Most már kíváncsi vagyok mi történt azon a napon. Először szeretném megtudni, utána majd meglátom mit tegyünk az emlékkel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Pént. 25 Május 2018, 14:01

Doctor & Doctor
Franklin  & Caroline





Amint feldereng az a nap ismét, nagyon félni kezdek. Újra át kell élnem azt a borzalmat, amit felejteni szeretnék. Ennyi idő után is a félelem maradt meg bennem, és az a tudat, hogy ez bármikor megeshet még egyszer. Bár azt nem szeretném.
Aztán meghallom Franklin hangját, ami kissé megnyugtat. A valóságban tudom, hogy ez csak visszaemlékezésnek számít, de most, hogy a hipnózisa alatt vagyok, látom magam mellett, ahogy megfogja a kezem és tovább segít. Azt nem tudom, hogyan láthatom az emlékeimben most, de az jobban leköt, hogy uralkodni tudjak az érzelmeimen.
- Menjünk.. tovább.. - suttogom halkan, ahogy engedek a hívásának. Aztán az a Motel rémlik fel, hol szobát vettem ki az éjszakára. Most is olyan viharvert és omladozó falai vannak, mint akkor. Bár nem is gondoltam, hogy ennyi részletre emlékszem arról a helyről. Nem volt sok pénzem, és csak egy ilyen kisebb motelszobára futotta, de akkora lelkesedéssel és reménnyel indultam útnak otthonról, hogy ez az apróság nem szegte kedvem.
- A szobát kiveszem… a 327-es kulcsot kapom. Elveszem a recepciós férfitől, majd indulok a szoba felé. Sötét van. Már csak a villogó neonfények világítják be az udvart, és meg is találom a szobát. Kinyitom. Nincs benne semmi szokatlan. Egy ágy, egy kisebb asztal, a sarokban egy szekrény, és a mosdó a túloldali falnál…- emlékezem vissza arra a helyre- … aztán lefekvéshez készülődöm.. hangokat  hallok kintről.. aztán az ajtó kivágódik és négy, maszkos férfi rohan felém kötelekkel a kezükben…NEEE!! ERESSZENEK EL!!! - kiáltok fel, majd remegni kezd a testem, ahogy a félelemre és azokra a nagydarab emberekre gondolok. Megkötöztek és a számat betömték, majd egy zsákot húzva a fejemre, elhurcoltak…
-... Nem tudom, hogy hová vittek, mert semmit nem láttam az elkövetkező pár órában. Nem emlékszem abból semmire, csak a fájdalomra, amit a kötelek okoztak és a nehéz levegővételekre, ahogy az arcomra tapadt az a zsák, és sehogy sem tudtam levenni.
Nagyon félek..


dallam... | Köszönöm a türelmed szégyellős |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Csüt. 31 Május 2018, 10:19

Caroline & Franklin

Doctor & Doctor

Caroline minden ellenérzése és félelme ellenére úgy dönt folytatja az esete bemutatását. Nagyon bátor döntés, újra átélni egy élményt, vagy legalább is látni azt újra megtörténni nem túl kellemes, sőt valakit egyenesen megbénítana. Rajta viszont látom és érzem a küzdeni akarást, az erős életösztönt, ami bizony nem mindenkinek adatik meg. Egy ilyen helyzet amin átmehetett választóvíz, mert van aki elbukik és van aki túléli, bármi áron.
A történet folytatódik és egy lepukkant motelszobába követjük az emlékbeli Caroline-t. Ketten figyeljük az akkori Önmagát és a cselekményeket, amolyan külső szemlélőkként. Bennünket nem lát senki, mégis befolyásolni tudjuk a történést, ezt azt előbb meg is mutattam Car-nek a csettintéssel. Követjük a lányt saját emlékében és látom, ahogy megkapja szobája kulcsát és követjük, ahogy belép oda. Becsapódik mögötte az ajtó, de mi átmegyünk rajta mintha szellemek lennénk. Körbenézek a szobában és tényleg elég puritán jellege van. Eddig minden rendben zajlott, nézzük amint feküdni készül az este folyamán. Ekkor történik a váratlan fordulat. Kintről zaj szűrődik be majd az ajtót beszakítják és négy maszkos, marcona alak rohan be. Egy csettintéssel megállítom a jelenetet, akkor amikor berontanak, de még nem értek a lányhoz.
- Roppant furcsa. Bár nem szoktam előre következtetéseket levonni, de van kétféle teóriám is. Az egyik, hogy ez a lepukkant motel összejátszhatott emberkereskedőkkel, és leadták a drótot. - Csak úgy kattog az agyam a történések okát kutatva.
- A második lehetőség, hogy figyelték magát, már korábbról, de én az előbbire gondolnék. Ha figyelték volna akkor már a sötétben elkaphatták volna… Arra jutok, hogy a motelnek köze volt az esethez. Végül a nyomozó énemet félretéve újra doktorrá válok, majd csettintek és végig nézem a szörnyűséges emberrablást. Érzem az emlékei között a félelmet, fájdalmat, kétségbeesett érzelmeket, amik teljesen érthetőek a helyzetet tekintve.
- Ez egy nagyon szörnyű és negatív emlék. Nagyon bátor, hogy el tudta mondani, vissza tudott emlékezni. Az, hogy megküzdött az érzéseivel azt mutatja, hogy igen erős a túlélési ösztöne, nagyon bátor. Lényegesnek érzem ezeket az erényeket kiemelni, mert van akiben sajnos csak a negatív tapasztalat, élmény marad meg.
- Tudja folytatni, vagy álljunk meg egy kicsit? Őszintén érdeklődve kérdezem ezt Tőle. Nem várom el, hogy folytassuk, ez is épp elég erőt vehet ki belőle.



Bocsánat a várakoztatásért Sad | zene |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Pént. 01 Jún. 2018, 17:04

Doctor & Doctor
Franklin & Caroline




Azt hittem, hogy ez a rettegés már kicsit enyhült az idővel, de rá kellett ébrednem, hogy így visszaemlékezve és átélve azokat a borzalmakat, ismét félek.
Franklin jelenléte kicsit megnyugtat, de amint azok az emberek felidéződnek a szemem előtt, ismét a remegés és a rettegés lesz rajtam úrrá. Aztán hallom a csettintést, és aztán csend. Nem tudom, hogyan tudom majd folytatni, de végül is, most nem adhatom fel, amiért ide jöttem. Aztán ismét megkötözött vagyok, azok az emlékek mélyen bevésődtek a tudatomba. Fájt, ahogy a húsomba mart az a durva kötél, és olyan szorosan, hogy hetekig meglátszottak a nyomai. Féltem. Nagyon remegtem és kétségbe estem. Megint azt látom magam előtt, amit felejteni szeretnék.
Majd Mr. Richards ismét csettint az ujjával, és visszatérek a jelenbe. A kezem remeg, ahogy a lábam is a felidézettektől. Érzem, hogy a rosszullét kerülget, de próbálom megnyugtatni magam, hogy ez nem a valóság volt, hanem a múlt.
- Szeretnék egy kis szünetet és egy pohár vizet, ha nem nagy kérés. – néztem a Férfire, de most tényleg össze kell szednem magam, hogy ha folytatni szeretném a terápiát.  Ha kapok egy pohár vizet, akkor kortyolok belőle, és pár perc szünettel nekikezdek újra. Franklin nagyon figyelmes és örülök, hogy nem siettet semmivel. Nagy erő kell hozzá, hogy ismét beszéljek ezekről az emlékekről. Még mindig remegek, amikor eszembe jut az a tehetetlenség és halálfélelem, amit azokban az órákban átéltem. De ismét bele kell vágnom a felidézésbe, ha Franklin is bólint, akkor folytatom a történetem.
- Nem tudtam, hogy mit fognak csinálni velem, vagy csak pár pillanatok vannak hátra az életemből?- nagyon sokat foglalkoztatott ez a kérdés azokban a napokban, amikor vártam a halált vagy az életet. De aztán, hogy végül levették a zsákot a fejemről s ami utána következett, sokszor fohászkodtam a megváltásért, amikor összeverve és éheztetve a falhoz voltam láncolva. Semmi bűnöm nem volt, csak az, hogy a testi adottságaimat látva az „őrök” nem érhettek hozzám, ahogy a fantáziájukban milliószor megtették. Szűzen többet értem a Nagykutyáknak, mint tisztátalanul. Talán ez az egy ok, ami miatt nem tepertek le és erőszakoskodtak velem, mert nagyon jól tudták, hogy nagy összegtől esnek el, ha már nem vagyok „ártatlan”.
A Motel összejátszására nem gondoltam, de ahogy visszaemlékezem, nem láttam gyanúsat. De nem is csodálom, mert eszem ágában se volt, hogy ilyenekre gondoljak…
Számtalanszor játszottam vissza az előző napot, de nem tudok rájönni, hogy mi is történt valójában. Azon a napon tele voltam reményekkel és érdeklődéssel, hogy a Nagyvárosba léphettem. A Farmunk is nagy volt, de ott csak mi laktunk. A Szomszédság is csak jó pár mérföldre lakott tőlünk, akikhez nagy ritkán jártunk át, vagy fordítva.
A gyerekkorom csodásan telt el. A Testvéreim korán „kirepültek” a családi fészekből, csak én maradtam még odahaza, hogy segítsek a ház és az állatok körül. A Szüleim tehetősek, de sohasem a pénz irányította őket és a családot. Apa nagyon szerette a Farmot és Nagyapával közösen gondozták. Én csak néhanapján mentem velük bejárni a birtokot, mert jobban szerettem a lovacskám hátán egyedül barangolni. Sokszor Nagyapa is velem jött, de Katonaember lévén inkább arra tanított, amihez értett. Vadkacsákra vadásztunk a tavunk mellett és ő tanított meg lőni.
– itt viszont ismét elöntenek az emlékek, Tudom, hogy egy kicsit eltértem attól a naptól, de úgy érzem, hogy most tényleg kell egy kis idő, míg ismét folytatásba kezdjek. Igyekszem összeszedni magam, és figyelni, mit tud javasolni Mr. Richards. Megnyugtató, hogy itt van mellettem, s ha úgy adódna, akkor a kezemet is megfogja, hogy nyugtasson. Lehet, erre van szükségem, hogy elmondjam, amin keresztül mentem. Amikor hetekkel ezelőtt John-nak ( Frank-nek) elmeséltem, akkor sem tudtam félelem nélkül beszélni ezekről. De talán egy Szakember, tud rajtam segíteni.

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Csüt. 14 Jún. 2018, 10:59

Caroline & Franklin

Doctor & Doctor

A szünet kérésekor azonnal megállunk az emlékek feltárásában és visszatérünk a valóságba.
- Természetesen, pihenjünk egy kicsit. Máris hozom a vizet. - Teljesen át tudom érezni az érzelmeit, a félelmét, szörnyű, már csak az is amit eddig láttam. Kimegyek a rendelőből az előtérbe, ahol van egy csepp alakú vízautomata. Egy műanyag poharat kihúzok a gép adagolójából és friss vízzel töltöm meg, majd visszatérek a rendelőbe és átnyújtom Caroline kezébe.
- Parancsoljon, a friss víz. - Egy apró mosoly keretében átadom neki. A kisebb szünet után úgy látom már képes folytatni a vele történtek elmesélését. Ezt figyelmesen hallgatom is, amint visszaülök a fotelembe. Magamban elszörnyedek rajta, ahogy meséli a borzalmakat, amiket átélt. Majd a történet hirtelen változik, kedves gyermekkori emlékek felidézésébe. Ez számomra nem szokatlan dolog. Amikor az ember valamitől fél vagy valamitől retteg valami olyanra próbál gondolni, ami erőt ad, ami kedves, szép és jó érzéseket kelt benne, s erre kiválóak a gyermekkori emlékek, már, akinek ezek kellemesek. Caroline-nak szerencsére szép gyermekkora volt, az elmondottak alapján. Az elmondottak alapján érzékelem, hogy talán jól esne egy kézfogás, támogatásként. Normál esetben megtenném, de most egy páciensemről van szó. Nem szeretném, ha félreértené, vagy az terjedne el rólam, hogy kikezdek a pácienseimmel, ezért nem fogom meg a kezét, hogy ne értse esetleg félre a helyzetet. Viszont nem hagyom ilyen zaklatott állapotban. Képességemmel ráhangolódok az érzelmeire és a félelem, kétségbeesettség érzését letekerem, nagyon alacsony szintre, mint valami hifi hangerő tekerőt. Felerősítem a pozitív érzéseket benne, amiknek remek táptalaja a gyermekkori emlékek. Nincs egyszerű dolgom az esettel, főleg, hogy néha nagyon magamra tudom venni valakinek az esetét. Harag tölt el amikor emberek ilyen szörnyűségeket tesznek egymással. Mégis uralkodok magamon, de egy terv már körvonalazódott bennem.
- Köszönöm, hogy ezt megosztotta velem. Nagyon bátor volt, hogy minden félelme ellenére megtette. Most úgy vélem elsőre talán elég ennyi, nem szeretném tovább „kínozni” a mai napon. - Őszintén dicsérem meg a bátorságát, hogy szembe szállva a félelmeivel el merte mondani nekem. Mielőtt a tervem elkezdeném még van egy fontos kérdésem.
- Még egy utolsó kérdés, persze csak ha nem bánja. - Ha még egy kérdésre tudna felelni akkor ezzel a témával nem is faggatom most tovább. A félelmeit minimálisra húztam le, ezért talán már jobban is érzi magát.
- Mi történt a fogva tartóival? Sikerült őket a törvény elé állítani? - Ez egy nagyon, nagyon lényeges kérdés. Bár amit elterveztem, az kicsit drasztikus, de véleményem szerint hatásos rehabilitálása lesz Caroline-nak, olyan, amitől talán megnyugszik majd a lelkivilága.  
- Gondolkodott már azon, hogy mi lenne, ha egy csettintésre elfelejthetné az egészet, mintha meg sem történt volna az eset? Arra vagyok kíváncsi, hogy miként látja így utólag ezt a szörnyű esetet. Két dologra tudok tippelni. Van, akinek jobb, ha elfelejtené az egészet mert nem képes egy ilyet feldolgozni. Van, akinél pedig jellemfejlődést okoz egy trauma átélése úgy, hogy megküzd az emlékkel, tanul belőle. Talán nem a legjobb szó, hogy tanul belőle, de van az a mondás, hogy amibe nem halunk bele az erősebbé tesz, és van, akiknél ez tényleg így van, megerősíti a jellemüket. Inkább az utóbbira gondolok Caroline esetében, de kíváncsi vagyok rá, hogy Ő mit fog válaszolni erre a kérdésre.  


Ne haragudj a hosszú válaszidőért. Sad | zene |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin Vas. 01 Júl. 2018, 19:15

Doctor & Doctor
Franklin  & Caroline




Elég nagy lelkierő kell még mindig hozzá, hogy beszélni tudjak a múltról. Az idő gyógyír rá, szokták mondani, de valahogy nem érzem olyan távolinak ég most sem a történteket, pedig már eltelt hosszú idő azóta.
A víz most nagyon jólesett. – Köszönöm.- veszem el a poharat, majd kortyolok belőle párat.
Mr. Richards nagyon figyelmes, ami különösen jó érzéssel tölt el. Tudom, hogy nem különleges az esetem, vagy éppen példa nélküli, de nekem nagyon is az. A megnyugtató szavai kis bátorságot önt belém, de valahogy nem akaródzik a beszéd, hogy tovább folytassam a történetet. Fájó emlékek törnek fel belőlem, de inkább a tehetetlenség és a kilátástalanság az, ami most is felelevenedik a szemem elé. Gondolkoztam számtalanszor arról, hogy mi lett volna, ha…. De mindig ugyanarra érkezem ki a gondolatmenetemben. De most nem is akarom, hogy ismét átéljem azokat a borzalmakat. Hálásan nézek rá, amiért nem is akarná, hogy folytassam a részletezést. Inkább egy érdekes kérdéssel áll elő, ami már régen is felmerült bennem, de valahogy nem tulajdonítottam sok esélyt rá. Most viszont ismét ez a kérdés merül fel, amire elsőre bólintani is akarnék, de…
- Akik fogva tartottak minket, azok mind meghaltak. – mondtam ki határozottan, bár én csak utólag szereztem tudomást arról, hogy a kiszabadult lányok „elégtételt” vettek rajtuk. Amikor ezt hallottam, igaz, hogy nem voltam közvetlenül benne, de valahol nem is bántam meg, hogy így lett vége az egész szörnyűségnek. Későbbiekben a Kormány ejtette a vádakat a lányok ellen, de bizonyára, ha ők is abban a helyzetben lettek volna, akkor ugyanígy cselekedtek volna. De ezt már nem tudja meg senki sem, hogy mi változott volna meg, ha nem gyújtják fel rájuk az épületet. De ez is egy lehetséges változat lett volna egy lezáratlan aktában, ha nem történt volna az, ami.
- Nem is tudom… Sokszor eszembe jut ez a lehetőség is, de valahogy mindig ugyanarra jutok, hogy bármilyen borzalmas is és felettébb fájdalmas ez az időszaka az életemnek, ezáltal lettem az, aki ma vagyok. Orvos lettem, aki az embereken segíteni akar, és talán lehet, rosszul gondolom, de ezek az események indítottak el egy olyan küzdelmek felé, hogy a mai napig sem adom fel az álmaimat. Küzdök és harcolok a jobb létért és azokon segítek, akik rászorulnak. Vagyonos vagyok, de sohasem kérkedek vele. Inkább segítek azokon, akiknek nem adatott meg sok minden. Ez idő alatt olyan sorsú embereket gyógyítottam, akiknek még az alapvető élelmiszerekre se jutott, nemhogy orvosi ellátásra. De azt is megtapasztaltam, hogy a köszönetük és a hálás pillantásuk kárpótol sok mindenért. Van olyan betegem, akik utolsó reményként álltak a híd pillérjén, hogy véget vessen az életének, mert egy törött lábbal nem tudott a sportjának élni, de nem volt pénze ellátásra, így rögtönzött gallyakból tákolt magának mankót, hogy eljusson a hídig, hogy aztán levesse magát. Nem tartom magam különösnek, de pont jó helyen voltam, és láttam azt a szerencsétlen férfit, bicegni az oszlopok közt és végül meg tudtam győzni, hogy van számára segítség. Mára már az egyik legkiválóbb műkorcsolyás Sportolónk lett, akire örömmel gondolok, hogy egy csúnya nyílt törés után végül a saját lelki erejéből ismét talpra állt. És egy kicsit én is tudtam hozzátenni az álmaihoz…- teszem le a poharamat az asztalra, majd Franklin-re nézek. - Ohh.. Bocsásson meg, ha túlságosan is elkalandoztam a kérdéséről. – mondtam kissé zavarban. – Remélem nem untattam a sok szövegelésemmel. - mosolygok rá, de nem is tudom, hogy mit tegyek lányos zavaromban. – Nem is szeretném feltartani. Bizonyára a következő Paciense odakint várja, hogy sorra kerüljön. De igaza van. Mára ennyi elég lesz a csacsogásaimból. - mosolygok rá, majd a kardigánom és a táskám magamhoz veszem. Kissé szétszórtnak érzem magam, de valahogy megnyugtatott a vele való beszélgetés. Jó érzés, hogy most ezt el tudtam neki mondani. Eddig csak a rettegés és a rémálmok gyötörtek, ahogy azokra az időkre gondoltam, de most kicsit megkönnyebbültnek érzem magam. Remélem, hogy lesz majd még alkalmam beszélgetni ezzel a Férfivel, aki tényleg meghallgatott és talán tud is segíteni rajtam.

dallam... |Köszönöm a türelmedet <3|

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin

Vissza az elejére Go down

Doctor & Doctor - Caroline $ Franklin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Caroline Forbes
» Caroline szobája
» Love Bites
» Caroline Forbes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Central Park-