KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: 9. felvonás - Wakanda 0.2

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 15 Ápr. 2018, 19:22
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda 0.2 ••

Did you miss me?




• A túlnyomó többségben lévő outrider sereg sikeresen aprítja (és zabálja) a körbevett wakandaiakat, amikor megérkeznek Queensből a hősök, hogy segítsenek rajtuk. Az érkezők nem tudnak átjutni az outridereken, hogy elérjék a csatatér másik oldalán harcoló Thanost, vagy a körbezárt wakandai harcosokat, így azoknak a harcmező túloldalán van lehetőségük harcba kezdeni, illetve továbbverekedni magukat.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Alison Magdalen J., Charles Xavier, Logan James Howlett, Ryan Ryot, Dori T'Tara, Nebula, Franklin Richards, Joshua Foley, Luna Thomson, Eric Brooks

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 21 Ápr. 2018, 08:41
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

A Queensben történtek elég hátborzongatók voltak. A titán visszatérése szinte mindenkit megdöbbentett, hiszen egyszer legyőzték. Sajnos én tudtam, hogy ez lesz. Legalább is volt valami emlékem gyerekkoromból erről az eseményről. A "lila varangyfej" sajnos elpusztíthatatlan. De, hogy is lehetne valakit elpusztítani kit a halál nem enged nyugodni. Az időpontot és helyet ismerve ott tartózkodtam Queensben amikor egy csapat mutáns, Xavier professzor vezetésével elindultak Wakandába ahol lecsapni készül, vagy már éppen azon van a titán, valami agyatlan ösztönlényekkel. Ha már itt vagyok gondoltam elkelhet a segítségem ezért bepattanok a mutánsokhoz, hátha tudok valamit segíteni. A telepaták érezhetik jelenlétem, érezhetik szándékaim a segítségre, de többet nem fedek fel magamról gondolataim között. Még a hajóból kinézve pillantom meg a Wakandaiakat akiket valamiért mindig is csodáltam. De valami nem stimmelt. Egy csomó kezet láttam, amik csápolnak a levegőben. Nem, ez nem egy koncert volt. Vad harc dúl alattunk Thanos sokkezű serege és a Wakandai nép között. Nem áll jól a lentiek szénája. Csak a harcmező túloldalán tudunk leszállni és becsatlakozni Wakanda védelmében. A titánt elérni elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik, túl nagy a túlerő. Valami összehangolt támadás kellene és nem magánakció. Kilépve a gépből megszemlélem a csatateret. Megpróbálok a csáposok fejébe mászni, de ott csak sötét ürességet látok. Ösztönlények akik az uruknak engedelmeskednek, meg valami vezérállatnak. Nem irányíthatók. Túl egyszerű lett volna... Ha egyik képesség kudarcba fullad, akkor a másikhoz kell fordulnom. Meglátok a közelben több nagy kődarabot, valamelyik majdnem ember nagyságú. Akarattal megemelek párat egy arasznyira a földtől, majd megforgatom őket, hogy tegyenek egy kört.
- Nem a legjobb ötlet de arra gondoltam, hogy a sziklákból egyfajta forgó pajzsot alkotnék magunk köré, már ha szeretnénk átverekedni a Wakandaiakhoz. Valakinek van valami ötlete? Nézek körbe a mutáns társakon akikkel érkeztem. Voltam olyan botor és be sem mutatkoztam. Néha annyira belefeledkezek valamibe, hogy az ilyen részletekre nem koncentrálok.
- Egyébként Franklin vagyok. Mutatkozok be miután eszembe jutott, hogy ezt is meg kellene ejteni. Magamtól nem kezdek akcióba, továbbra is tartom magam a csapatmunkához amit megszoktam anno a Fantasztikus négyesben, és jól be is vált. Itt is valami hasonlóra számítok, de a vezérürü nem én vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 21 Ápr. 2018, 10:26
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


9. felvonás
Wakanda 0.2

Ahogy a Balck Bird fedélzetén utazik azon rugóznak gondolatai, hogy miért is vágott bele ilyen vakmerően ebbe a veszélyesnek induló vállalkozásba. Nem egy harcos típus, és ezt nem a bátorság hiánya okozza. Nagyon is bátor tud lenni, ha a szükség úgy hozza, csupán felesküdött az élet védelmére. Egyszerűen nem akarja az erejét pusztításra használni. Van már elég végzetes erő ezen a világban ahhoz, hogy ő ne legyen közéjük tartozó. Senkinek nem kívánja a halálát, bár Thanos talán megérdemelné azok után amennyi gaztettet elkövetett. Most újra feltűnt, váratlanul és agyafúrtan, csakúgy, mint legutóbb. Ki hitte volna, hogy újra színre lép azután, hogy egy irgalmatlan lyukat robbantott a Holdba, ami azóta is fennen hirdeti határtalan gonoszságát. Csendben húzódik meg a mutánsok társaságában és a többi velük tartó között. Nem barátkozik túl gyorsan, inkább visszafogott típus. Szeret a háttérbe meghúzódni és inkább támogatni a többieket. Elborzadva látja meg a gépből az eszeveszett mészároló sereget.
Huh, ez nem lesz egyszerű. Remélem annyi emberen tudok segíteni amennyin csak tudok!
A megérkezés után kiszáll a gépből és csatlakozik a kint szemlélődőkhöz.
- Én Elixir vagyok, gyógyító. Inkább hátul maradnék ha nem baj, itt több hasznomat veszitek.- Nem az a kezdeményező típus de ezt meg akarta osztani a többiekkel, hogy tisztában legyenek vele, hogy nem frontvonalbeli harcos. A képességét is jónak látta megosztani, hasznos, ha ezt is tudják róla. Nincs ötlete, hogy a körbezárt Wakandai harcosokat, hogy érhetnék el. Egyáltalán át lehet jutni ezen az állatszerű seregen? Sok minden aggasztja jelen helyzetben, de szerencsére nincsen egyedül, vannak egy páran és hátha valakinek lesz egy jól működő ötlete ami beválhat.  


Gyógyító jelentkezik. Smile | zene |
Vissza az elejére Go down

Eric Brooks

∆ Hozzászólások száma :
40
∆ Kor :
58
∆ Tartózkodási hely :
Harlem



A poszt írója Eric Brooks
Elküldésének ideje Szomb. 21 Ápr. 2018, 15:56
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Wakanda 0.2 ©️️️️️


Nem sokan ellenkeznek amikor jelzem a segítő szándékomat. Magneto ugyan megjegyezte, hogy a kocsi nem biztos, hogy befér, de nem fogok problémát csinálni a dologból.
Magamhoz veszek néhány plusz tárat, meg egy fél tucat UV-gránátot. Úgy elindulni megmenteni a világot, hogy csak a kardom és két tárnyi lőszer van nálam elég bátor, de kifejezetten vakmerő dolog is egyben.
Még jó, hogy ennél jóval megfontoltabb vagyok.
Az út alatt próbálok nem túlságosan mogorva lenni. Nem vágyom különösebben a társaságra, de ha valaki akar beszélni velem néhány szót, akkor nem fogom melegebb éghajlatra küldeni.
Mindenesetre lélekben azért felkészülök rá, hogy most elég mélyen alá fogok merülni a szuperhősök számomra teljesen idegen világában.
Ez pedig azzal is fog járni, hogy olyanok figyelmét is felkeltem, akik eddig nem tudtak a világ misztikusabb oldaláról. Ennek lesz haszna és kára is, de nem vagyok benne biztos, hogy melyik fog többet nyomni a latban.
De már előre kiver a víz azoktól a jogi aktivistáktól, akik elkezdenek majd tüntetni a vámpírok jogaiért.
A társaságot elnézve azért nincs miért panaszkodnom. A Black Bird-ön jórészt a mutánsok foglalnak helyet. Velük valahogy tudok szimpatizálni, mert vannak közös vonásaink. Sehol sem kedvelnek minket igazán, mind ők , mind én is a társadalom peremén élünk. Talán majd nem ártana a társaságukat keresni, ha túléljük az aktuális apokalipszist.
Bár Xavier próbálja beilleszteni őket az emberek közé. Ez egyrészről dícséretes, de fekete kölyökként mondom, hogy vér fog izzadni mire sikerül elfogadható mértékűre halványítania a rasszok közti ellentéteket.
Meglep, hogy a gép milyen gyorsan megteszi a wakandába vezető hosszú utat. Sejtettem, hogy Xavier néhány kísérleti technológiával megtámogatja a tanítványait, de azért ilyenre nem számítottam.
A landolás előtti pár perc nem fest túl jó képet. Sokkezű, démonszerű lények, fogyatkozó wakandaiak és Thanos sem kíméli az embereket.
A gépen az egyik fickó már el is kezd valami tervszerűséget kiötleni. Első körben nem rossz, de igencsak esetleges a megoldás.
- Adjunk hozzá egy kis földrengést. - jár körbe a tekintetem a többieken - Ha valahogy sikerülne leverni őket a lábukról, akkor át tudnánk vágni a csatatéren Franklin módszerével.
Elhallgatok néhány pillanatra, hátha valakinek van valami hozzáfűznivalója.
- Van valami olyan fegyverünk, amivel ezt el tudjuk érni?
Merem remélni, hogy igen, különben a nehezebb módon kell eljutnunk Thanoshoz. Az pedig nem lesz szép.

They call me, Blade.

And I hunt those who feast on

humans.


Music
Vissza az elejére Go down

Logan James Howlett

∆ Hozzászólások száma :
242
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 21 Ápr. 2018, 17:15
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wakanda 0.2




Ezek a vörös-szeműek nem akarnak elfogyni! Olyan érzésem van, mintha egy arénában lennénk, és azt tesztelnék, hogy meddig bírjuk. A Prof szavaira bólintok, de azt is tudom, hogy a Kölyök tud magára vigyázni. Igaz, hogy jobban féltem, de azt is tudomásul kell venni, hogy az akarata is erősödik, nemcsak az ereje, mikor eldöntötte, hogy harcolni fog az oldalunkon. Helyén van a szíve, de meggondolatlan. Ezek a lények – vagy akárkik – nem egy teára ruccantak le ide a Földre. Nincs nagy kedvem halomra kaszabolni a megszállottakat,  de a testi épségüket a Társaimnak mindenképp meg fogom védeni. Nem a gyilkolás az, ami elsődleges számomra, de abban is biztos vagyok, hogy a végtelenségig nem tudjuk visszafogni őket. Eric védvonala remek húzás volt, de akik kívül rekedtek a blokádon azok védtelenek maradtak. Tudom, hogy sok áldozatot követelt már így is ez a harc, de ha nem teszünk semmit, akkor még hatalmasabb lesz a pusztulás.
Jean erőtere megvéd egy ideig, de hamarosan még nagyobb csatára kerül sor. Érzem a zsigereimben a feszültséget, s ahogy megpillantom annak a mocsok lila-képű elvetemültnek az ábrázatát, még nagyobb düh kezd elhatalmasodni rajtam. Igyekszem kordában tartani az indulataimat, de félek, hogy egy pont után nem fogom vissza magam. Ryan-t igyekszem a hátam mögé terelni, de bízom a fiúban, ahogy abban is, hogy az elszántsága átsegíti a kezdeti nehézségeken. Rám mindenben számíthat, és ezt még nem annyira hangoztattam, valószínűleg érzi. Nem szoktam dicsérni egyik lurkót sem, de egy vállveregetésben minden benne van.
- Induljunk!- bólintok a többiek felé, és fedezem a felszállásukat a „Madárkára”. Ha mindenki a fedélzeten van, akkor megyek én is bezárva az ajtót. Ahogy végignézek a társaságon, az arcukról sok mindent le tudok olvasni. A Professzor gondterhelt arca meg egyenesen kiált a helyzet komolyságára. Vannak itt olyanok, akikkel még nem találkoztam, de a bátorságuk és a segítségük példás.
Lehuppanok az egyik szabad ülésre, aztán nézem ismét az arcokat. Sok csatában vettem már részt, és amit most is látok a Társakon, azt már ezerszer éltem át. Én is tartok a közelgő csatától, de attól még jobban, hogy veszteségeink ismét a százezres számot meghaladja, vagy már meg is tette. Amit Queens-be láttam, nincs is kétségem. Remélem, hogy Erik és Csapata sikeresen védelmezi az ottmaradottakat, vagy bármit, amit akar csinálni. Soha nem voltam olyan közel hozzá, hogy jó barátságban legyek vele, de a Prof miatt elviselem a közelségét. Nem minden nézetében osztozom vele, de vannak jó húzásai, azt elismerem.
Hamarosan megérkezünk Wakandába, de a képzeletemet is felülmúlja a pusztulás. Valamiféle csápos rettenetek gyűltek ide, és a civileket zabálják.
-Helló, Franklin, és Elixir!- bólintok felé, - Logan vagyok. – majd a szivarcsutkámat megforgatva a szám szélén, mutatkozom be én is az újonnan csatlakozóknak. Most semmi kedvem nincs meggyújtani- a Prof amúgy is utálja a füstöt és kapnék érte -  de megszokás az nagyúr, hogy legyen a számban a bagóm, ha már a söröm nincs itt.
- Remek ötlet. Távol kell tartanunk a lakosságtól Thanos seregeit. Ha esetleg egy ék alakban utat is tudnánk törni a védők felé, az még jobban hangozna. - Jut eszembe a kiképzőprogramon előadott „magánszámunk” a „bádogemberrel” hajítással, vagyis a lendületből repülésről, ahogy emlegetni szoktam magamban. Tény, hogy most jóval nagyobb távolságra kellene jutnunk, így megfontolandó kétszer is a kivitelezés.  –bólintok ismét a felvetett ötletre, ami elviekben be is válhat. – A háttérben is elkél a segítség, Pajtás!- veregetem meg a vállát, s egy bátorító vigyort villantok felé. Ahogy telik az idő, még nagyobb ellenállásba ütközhetünk. Ez a Thanos ismét idetolta a képét, s ismét több ezer áldozat van. A szememmel követem a Kölyköt, de tudom, hogy remek Srác!
Mindenre elszánt vagyok, és megvédem a Társaimat, ahogy csak az erőm bírja. Nem vagyok mindenható, de a végsőkig küzdök az oldalukon, ahogy eddig is mindenben számíthattak rám. Amint a haditervet kiagyaljuk, abban a pillanatban belevetem magam a sűrűbe. Lehet, hogy nem éppen a legelegánsabb megoldás, de ha azoktól a csápoktól meg tudom szabadítani némelyiküket, akkor már azzal is nagyobb esély van legalább pár civilnek. A pengéimet kieresztem, és várom az indulást, ha a többiek is felkészültek.
- Indulhat a buli…


Bocs a hosszúságért, kicsit belelendültem Razz


☆☆
Vissza az elejére Go down

Alison Magdalen J.

∆ Hozzászólások száma :
246



A poszt írója Alison Magdalen J.
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 11:45
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Arcom egészen össze rándul attól az orkán erejű üvöltéstől amit Hulk ad válaszul. A széltől csöpp testem hátrébb is tántorodik két lépést. Ahogy végez ellegyezem magam elől a szájszagot.
-Kávé? Komolyan? Dr. Banner még csodálkozik, hogy nem bír a vérével... Annyit iszik, hogy te is bűzlesz tőle...
Zsörtölődöm egy sort. A dolog alább hagy amikor szóra nyitja a száját. Kissé kínosnak érzem, hogy még ő is megtudja jegyezni annak a putrinak a nevét, csak én nem.
-Bizony Dulifuli. Oda megyünk.

-Ott a kopasz!
Gépujjaim látszólag rángatózni kezdenek, valójában én mozgatom őket. Az utolsó kézjelnél minden ujjam egymáshoz simul és egyenes mered előre. A kar alakja felbomlik. Megnyúlik és kihegyesedik az egész egy hosszú pengében. Most már a karddal mutatom az irány Thanos felé. Hazudnék ha nem remegne minden porcikám az előttünk hömpölygő különös lények láttán. Marokra fogok egy hajtincset Hulk tarkóján jobommal. Lábaimmal is nyakára szorítok, bár a bőrt nem bírom megmozdítani, szóval kétlem, hogy ebből bármit is észlelne. Nem vagyok nagy sportember de ha ezt túléljük és maradnak lovak... esküszöm nekiállok gyakorolni...
~Vaaaagy... kifejlesztek egy nyerget Hulk-ra... Nem hiszem, hogy tetszene neki az ötlet... most is csak reménykedem, hogy nem tesz le a francba és hagy itt...
-Fedezem a hátad.

Csapkodom meg a kard lapjával egyik lapockáját. Eltartom oldalra a kardot. Megrántom az egész kezemet, mint amikor Schwartzenegger félkézzel húzta fel a shotit. Finom kattanás és a penge éle mentáén egy vékony csíkban melegedni, majd izzani kezd. Veszek egy mély levegőt és remegve engedem ki.
~A francot művelek én itt?
A kezdeti fellángolás és indulat kezd alább hagyni. De a távolban ismét megpillantom a lilát ami felkorbácsolja az indulataimat.
-A liláig meg se állj... Gyiá... Vagyis izé...SMASH!
Ha Hulk magával visz igyekszem fennmaradni és védeni a vakfoltját a támadóktól.
-Tizenkettő centivel rövidítsd a pengét.
Adom ki az utasításokat, szóban hercegnőnek, hogy menet közben hatékonyabban, kisebb energia befektetéssel tudjak dolgozni.
-Minden harmadik vágás után regeneráld a felépítést...
Az izzó penge ára a gyorsabb csorbulás. Szúrtam vágtam ahol értem a ridereket. A nagyját Hulkra hagytam én csak azokkal foglalkoztam akik hátulról közelítettek.
Vissza az elejére Go down

Dori T'Tara

∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Tartózkodási hely :
Mélyűr



A poszt írója Dori T'Tara
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 15:19
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Egész szép csapat gyűlt össze a helyi erőktől a betolakodók legyőzésére, amin kissé csodálkoztam, hogy mind egytől egyig különlegesek voltak a maguk módján. Nyílvánvalóvá vált számomra, hogy a Föld egy jóval érdekesebb hely, hiszen már most látok itt csaknem öt különböző egyedi képességű alakot. Ha tippelnem kellene az egyedek ezen a bolygón valamilyen különleges külső hatás miatt különböznek ennyire egymástól, mert nálunk mindenki egyféle erővel rendelkezik. Megvan ennek is a maga szépsége és a maga gyönyöre. Ha nem ilyen szituációban lennénk itt akkor mindenképpen megérne egy kutatócsoportot ideküldeni kivizsgálni a dolgot.
De ami most fontosabb az az, hogy először győzzük le eme planéta támadóit. Így a többiek beszélgetését leginkább csak kívülről figyelem, nem igazán szeretnék beleszólni. Persze ez a végén elkerülhetetlen amikor a "Professzor" néven emlegetett személy szól nekem.
-Ezer örömmel segítkezünk a szállításban! Máris hívom a hajómat-majd kicsit arrébb fordulva kezdeményeztem a leszálló egységgel a kapcsolatot
-Szükségünk lenne egy fuvarra, úgyhogy gyertek ide kérlek-mondtam a pilótának, aki egy ötpercet kért és máris ideér, majd ezután a többiek felé fordultam
-Aki szeretne jöhet velünk is, úgy öt perc és itt a fuvar. Professzor kérem az út alatt tartsuk a kapcsolatot, hogy tudjuk követni magukat a célhoz!-szögeztem le előre, mert nem vagyunk ismerősek a bolygón és valami iránypont kell nekünk.

Majd lassan megérkezett a kék hajónk és én a társaimmal beszáltam, közben aki szeretett volna velünk tarthatott. Amint felszáltunk szóltam bele a rádióba.
-Mi is kész vagyunk az indulásra! Mehetünk.-majd követve a Black Birdöt mentünk át a Wakanda nevű helyre. Egy igazi rémálom képe várt minket ott. A hatalmas támadó sereg alaposan eltakarta a táj szépségét, számukat megbecsülni sem nagyon tudtam, majd a rádióban a tervet kezdtük hallani.
-Hallottuk mi is a tervet és nem tudom a másik gép hogyan áll, de ezen van fegyverzet is, ami jó lehetőségeket nyújt nekünk, persze nem ekkora mennyiség ellen hatékony, de pár kört mehetne a tömeg felett! Végső esetben a magasból pár kötelet leengedve kilehetne őket menteni a tömegből.-csatlakoztam a beszélőkhöz. Való igaz a repülők komoly előnyt tudnak nekünk adni, persze ez a terv csak akkor működik, ha nekik nincs semmijük ellene, mert ellenkező esetben komoly bajban vagyunk...

Ha ezt a tervet jónak látták a többiek is akkor amint leszáltunk a hajóról és fixáltuk a tervet útnak indítom a hajót.

-Az előre nyomulás pedig úgy lenne véleményem szerint a leghatékonyabb, ha egy csapat előre tőrne egy másik pedig védeni a hátsó részt, hogy egy kijáratot tudjunk tartani.-veszem elő a pisztolyomat, amit gyorsan leellenőrzök és élesítem is.
-Nem igazán értem hol a buli...-teszem hozzá Logan szavaihoz, majd néhány hátulsóbb lényt kezdek el lövöldözni kellően messzi pontról.
Vissza az elejére Go down

Charles Xavier

∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



A poszt írója Charles Xavier
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 15:47
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next








Wakanda 0.2

4. kaland - 9. felvonás




Az ifjú Ryan szavaiban és tekintetében is elszántság ismerszik meg. Továbbra is ellenzem ittlétét, de nem szállok vitába vele a harc kellős közepén. Csupán Logan felé pillantok, majd ismét a fiúra. Bólintással igazolom jóváhagyásom, de amint lesz lehetőség, távolabb küldöm a harctól. Lehetőleg egyenest vissza a birtokra.
A megszállottak egyre csak ostromoznak minket, képtelenség jobb belátásra bírni őket. Nem akarok választani köztük és köztünk.
- Most tényleg jól jönne... - felelem Erik szavaira, miszerint a Cerebro ebben a helyzetbe igazán nagy segítség lenne. A képességieimet is felerősíti, és ha igazán koncentrálnék, talán minden egyes megszállottat blokkolhatnék egy ideig, megszólítva az embert odabenn.
Barátom szavai igazak, mégis az, hogy megöljük őket, nem lehet most opció. Mindenki teljes erejét beleadja a küzdelembe. Most az életünkért harcolunk úgy, hogy közben másokat kell magunk elé helyezni. Frusztráló egy helyzet, mégis sikeresen vesszük az akadályt a körénk gyülekező új harcosokkal egyetemben.

Pengeként mutatkozik be a férfi, aki mellénk szegődve szintén igyekszik feltartóztatni a megszállottakat.
- Attól függ, mire gondol. Erik barátom az autókért, de magam sem értem, mitől estek össze. Csupán a mozgásukban gátoltam őket... - nézek magam elé értetlenül, miután ájultan összeestek a felénk menetelők. Nem érzem többé az idegen jelenlétet bennük.
- Talán... inkább nekik lehet közük hozzá... - intek Erik feltételezésére a szerzeteseknek öltözött alakok felé, akik ki tudja mit csinálnak Loki társaságában.
- Ami viszont aggaszt, az Loki jelenléte. Mit csinálhatnak azokkal a csuhásokkal? - végtére úgy tűnt, mintha szövetkezne velük. Varázslat. Mutáns erő. Lassan már tényleg nincs a kettő között különbség, így az sem lepett meg, amikor a kezükből a földön fekvőket töltötték fel valamiféle energiával.
Megvolt a magunk baja a felénk közeledőkkel. Nyilvánvalóan ők is igyekeztek megtenni, amit csak tudtak. Ám nincs időm olvasni Loki elméjében, ezúttal miben sántikál. Ahol ez a férfi megjelenik, vagy chitauri invázió üti fel a fejét, vagy csak meglát egy lehetőséget, amivel hatalmat kaparinthat meg. Nem véltetlen, hogy Thor magával hurcolta rabként, miután a szorult helyzetben Thanosnak fogadott esküt.. ismét. Ezért is meglepő, hogy ezúttal az emberekért harcolt. Talán beállt szerzetesnek... ki tudja.

Amint Jean erejével magasba emeli a körülötte lévő eszméletlen emberek testeit, hirtelen az ENSZ katonái is a feltűnnek, és autókra pakolják a többieket. Biztos vagyok benne, hogy jó helyre viszik mindegyikőjüket és gondjukat viselik, mikor magukhoz térnek majd. Erik mejegyzésére mosolyra görbül a szám. Én sem kedvelem az ENSZ bármely alkalmazottját, hiszen nekik köszönhettük a Manhattani Egyezményt, amit azóta el is töröltek. Barátomnál magam sem lettem volna kedvesebb velük, de örülök, hogy ő szólította meg őket. Eddig hol voltak? Ha ilyen hamar ideértek, bizonyosan az árnyékban bujkáltak, amíg mi az életünkért (és az övéikért) küzdöttünk.

Thanos megjelent a kivetítőkön, a világ pedig egyszerre ordított fel a félelemtől. Több millió rettegéssel teli gondolat, ami szinte megdobja fejem, úgy hőkölök hátra.
- Ez nem jó... - csóválom fejem dühösen.
Miután megszólítok mindenkit, aki csak harcolni képes, hogy Wakandába kell mennünk, a harcosok két táborra oszlanak.
Egyesek maradnak, míg mások felszállnak Dori hajójára és a Blackbirdre.
- Éppen beférne, de lelassítaná a gépet. Miért olyan különleges az autója, Penge? - kérdem a fekete férfitól, aki velünk tart, ám a gépjárművét sajnos kénytelen lesz itthagyni.  
Ezután Erik felé fordulok. Kérdésemre nemleges választ kapok. Nem tart velünk Wakandába. Tényleg nem erre a válaszra számítottam, ám megértem maradásának okát. Nem tudjuk, mit tartogat az oszlop, és nyugodtabb leszek én is, ha egy olyan erős mutáns, mint Ő, ittmarad vigyázni New York lakóira.
- Sajnálom, hogy nem tartasz velünk. Vigyázz magadra.. és az ittmaradókra! Ha bármi történik, elérsz minket. Kérlek értesíts, ha bármi változás van az oszloppal! - Jean is nagyon erős telepata, akár azonnal is képes üzenni, de ha Erik erősen rámgondol, őt is meghallhatom. Valamiféle furcsa, megmagyarázhatatlan kötelék van közöttünk, aminek okán bárkinél könnyebben képes vagyok megérezni őt. Talán éppen ezért hordta a sisakot a bécsi harcunkig...
~ Jean! - szólítom meg társam, aki az emberek elhelyezésében segédkezett. ~ Nem várhatunk. Wakandába kell mennünk. Csatlakozz hozzánk, amint lehet. - sugallom elméjébe. Kelleni fog az ereje, ha Thanos ellen kell küzdenünk, Erik pedig tartja a frontot Queensben.
~ Professzor... Scottal már a gépen várjuk Önöket! - indítja be a Blackbird motorját. Nem véletlen, telepata. Egy lépéssel előttem járt ezúttal, és Scottot is értesítette a helyzetről.

A repülőre mindannyian felszállunk, s több új arcot is felfedezek a harcosok között. Így például az a szőke férfi, akinek képességei közül tisztán megérzem telepata erejének forrását. Gondolatait gondosan elrejti, de rossz szándékot nem érzek benne, és vonásai sem utalnak rossz szándékra. Talán emiatt, de megbízom benne.
~ Egy telapata. Üdvözlöm! - ezt csupán elméjébe sugallom a gépen, még mielőtt elérnénk Wakandát.
Ahogyan közeledünk a helyszínhez, a reflektorok fényében több ezernyi sötét lény rajzolódik ki.
- Mik ezek?! - förmedek magam elé, látva egyes egyedek négy karját.

Még mielőtt a rámpa lenyílna, odafordulok a velünk utazókhoz. Így például Lunához, Pengéhez, Loganhez, Ryanhez, a telapata férfihoz, és a fiatalemberhez, aki egyelőre csak csöndben ül a gépen.
- Örülök, hogy itt vagytok! Elöl az X-Menek két harcosa, dr. Jean Grey és Scott Summers foglalnak helyet. - mindketten az utastér felé fordulnak, és intenek.  
~ Odalent egy olyan lénnyel kell szembeszállnunk, aki legutóbb leszakította egy fiatal lány kezét, és pusztító sugarával több tucat katonát gyilkolt meg a végtelen hatalmű kesztyű nélkül is. A Holdból leszakadt gigantikus darabot is a kesztyű nélkül vitte végbe. Minden erőnket bele kell adnunk a harcba ellene. Nem hat rá semmilyen telepatikus képesség, és több ezer lény védi! Kérem, nagyon vigyázzanak egymásra, és senki ne kezdjen magánakcióba ellene! Most a civilek és a körbezárt harcosok védelme a célunk! Együtt megcsinálhatjuk! - gondolataimat nemcsak a hajóban tartózkodók hallhatják, hanem kiterjesztem Doriék hajójába is, így minden egyes harcos hallhatjak, aki most csatába indul a Titán ellen.
- Jean, kapcsolj fel minden világítást! Szükségünk lesz rá! Dori, kérem, hogy a legénysége felülről támogasson minket! - intézem kérésem a másik gép vezéréhez.

Amint lenyílik a rámpa legurulok rajta társaim kíséretében. Halálos csatakép fogad minket. A Blackbird és a másik gép, valamint a még égő reflektorok fényében jól látható, ahogyan a szörnyek marcangolják az élő emberek húsát, majd magasba emelve őket hatalmas kezeikkel, kitépik egy-egy belső szervüket. Hátrahőkölök, ahogyan elmémig hatol a rengeteg sikoly.
- Istenem! - a sokktól felocsúdva Franklin felé fordulok. - Remek ötlet! Kérem! - gurulok hátrább és Scott felé intézem következő kérésem.
- Kérlek, próbálj utat vágni! - a férfi sugarai a sziklák mögül egyenest a lényeket találják el, ám azok a vártnál sokkal ellenállóbbak. - Miből vannak ezek?! - erőmmel megpróbálok elméjükhöz férni, án vaksötétség fogad. Gyilkos ösztönlények csupán, és olyan, mintha némi telepatikus erővel is rendelkeznének. Így az én erőmnek egyelőre nem sok hasznát vesszük.
- Elixir, odabent rengetegen megsebesültek. Be kell jutnunk, és meg kell gyógyítania annyi embert, amennyit csak tud!

Ezután Penge szavai ütik fel a fejem. Földrengés.
Nem tudom nem észrevenni Hulkot és Alisont, alig messze tőlünk. Alison Thanos ellen akar rohanni. Micsoda felelőtlenség!
~ Alison! Hát nem tanult a legutóbbiból?! A karja bánta! Kérem, ne menjenek öngyilkos küldetésre! Itt kell a segítségük! El kell jutnunk a beszorított wakandai civilkehez és harcosokhoz, különben mind meghalnak! Hulk! Kérem, törjön utat! Mi szorosan maga mögött leszünk! - kérem a zöld óriást telepatikusan úgy, hogy körülöttem mindenki más is hallhatja tervem. Hulk jobb nem is lehetne egy élő földrengésnél... Ha ő igazán haragra gerjed, nincs az a négykarú szörnyeteg, ami utunkat állná. Láttam már mire képes, talán Alison pont ezért akarja úttörő kosként használni Thanosig.
- Barátaim! Ha Hulk segít, szorosan mögötte kell utat törnünk és megölni annyi lényt, amennyit csak tudunk. Minden erőnket bele kell adnunk a harcba, különben az a több száz civil hamarosan mind életét veszíti!




Imádtam olvasni mindenki reagját! 4. kaland <3


Vissza az elejére Go down

Bruce Banner

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
54
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 17:21
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



9. felvonás
Wakanda 0.2

Dr. Banner már Hulk testébe van zárva, mélyen, s csupán a nagydarab, zöld pusztító lény maradt, aki mérhetetlen dühét az ártatlan - megszállott - civilekre irányítja, s pusztít mindaddig, amíg azok váratlanul összeesnek.
Amikor Thanos feltűnik a kijelzőn, tudja, hova kell mennie, és hogyan juthat el oda a leggyorsabban.
Alison által. Tapasztalta, látta már képességét, a doktor szemeim keresztül nem egyszer, nem kétszer megismerhette. Még mielőtt elillannának, Tony felé pilant hatalmas szemeivel, és dühösen fújtat, majd bólint.

Egyik pillantról a másikra Wakandában találja magát. Csupán addig lát, amíg a reflektorokat egyesével a négykarúak le nem szedik. A harc szélén találja magát. Amint nekiront egy négykarú, teljes erőbedobással veri vissza. Erős lény, ám leginkább gusztustalan. Egyedül nem sok esélye van Hulkkal szemben, még ha tűéles karmaival meg is próbál testébe nyúlni. Csak fájdalmas ordítás marad belőle, miután a Nagyfiú felemeli a négy kézzel kapálódzó, szemetlen szörnyet, majd erőt véve magán tenyerei közt szétroppantja annak koponyáját.
Csak ezután veszi észre a haját tépő, pehelykönnyű Alisont a hátán. Felemeli a lányt a grabancánál, és maga elé emeli, hogy szemtől-szembe nézzenek. Erősen gondolkodik, hogy aprócska fejét a szájába vegye, de bizonyosan tudja, hogy hasznát veszi még a lány tudásának. Csupán ennek köszönheti életét, és azt, hogy Hulk védelmét élvezheti továbbra is.
- Hulk... nem... lóóóóó! - ismét teljes orgánumát ráüvölti az apró lányra, majd maga mögé hajítja vagy 10 méterre, mint egy zsebkendőt. Remélhetőleg talpra esik, mint a macskák...
Látja jól Thanost a távoli fények alatt, aki felé a kardjával kalimpált a szivárványhajú, de azt a több ezer szörnyet is, ami elválasztja őket a Titántól. Körbevezeti tekintetét az előttük elterülő terepen. Talán lenne esélyük eljutni Thanosig, de Alisont leszednék mellőle. Ezen az sem segítene, ha engedné a lányt a hátára ülni.
De ez csupán átvillan elméjén, Hulk senkinek sem háziállata, így a terv hamvába halna. Egyszerűen levágnák róla, és mire Thanosig eljutna, Alisonnak a kézfeje maradna csupán, amivel Hulkba kapaszkodott. Ismét egy pillanat csupán, amíg átfut a fején, miszerint Alisont a lények közé hajítja, és végignézi, ahogyan lakmároznak belőle.
Pillanatnyi álomképéből Xavier Proffesszor szavai rángatják ki. Szétnéz, honnan jöhet a hang a fejébe, majd mögöttük felfedezi a kis csoportot, kik most érkezhettek csupán.
A kérés az, hogy törjön utat bele a szörnytömeg közepébe, és ne Thanoshoz rontson. Eleinte fejét rázza. Ő Thanossal akar megmérkőzni, bármilyen csekély esélyei is vannak. Majd felsejlik előtte Carol arca, és belegondol abba, hogy a nő mit kérne tőle. Tudja jól, hogy az ártatlanokat helyezné maga elé, és ez épp elég ahhoz, hogy megváltoztassa akaratát.
Bólint maga mögött, és úgy rohan a csoport felé, hogy Alisont ismét megragadja ruhájánál, és miközben ugrik, a hóna alá fogja, nehogy elhagyja útközben. Néhány pillanat alatt ott találják magukat a mutánsok előtt. Alisont lerakja eléjük, mint egy rossz kisállatot. - Alison, marad mutánsokkal! Hulk utat tör. - inti rendre a lányt.
Ha mindenki készen áll, teljes erejével megindul, és nyakuknál megragadva hajítja a lényeket arrébb, vagy épp kézfejével ütlegeli őket hátra. Ha a többiek nem segítenek neki, és megtorpan, akkor a ráugró lények tömege a földre sodorhatja, és elveszíti lendületét. Ő az ék, de ha közrezárják, vagy a mögé kerülő lények lefegyverzik a mutánsokat, akkor esélye sem lesz továbbhaladni.


 szomorkás/magányos  || I got sunshine in a bag. ||
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 17:23
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakandába érve újra csalódnom kell. Nem találok ott semmit, csak egy nagy rakás ismeretlent, akikkel nem tudok mit kezdeni, és Ő is elment. Önhittség lenne azt képzelnem, hogy azért ment el, mert fél tőlem. Mióta elártultam Ronant, nem is láttam őt, csak hajszoltam végig a galaxison. És most megint „lemaradtam róla”. Egy lépéssel megint előttem járt, megelőzött, esélyem sem volt akár csak egy szót szólni hozzá. Pedig elmondtam volna neki, hogy remélem, tudja, hogy tönkre tette az életemet. Hogy másra sem vágyom, mint a revansra, és az sem érdekel, ha meghalok a keze által. Már semmit sem bánnék.
Mivel nem nagyon tudok mit kezdeni magammal, becsatlakozom a csatába. Pusztán a harc szentségtelen öröméért, mert már nagyon régen nem küzdöttem meg senkivel. Talán már berozsdásodtam, ki tudja. Talán most meghalok, és nem fogok tudni soha összecsapni életem tönkre tevőjével. De már az sem érdekel. Haljak meg, ha ez van nekem megírva, temessenek egy névtelen sírba, és hadd nyugodjon meg zaklatott lelkem. Persze ezt csak a pátosz gondoltatja velem, gyáva vagyok meghalni. Még feladatom van, még meg kell küzdenem vele, még el kell mondanom neki, hogy mennyire gyűlölöm, és remélem ha most meghal, az végleges lesz.
Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 20:33
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda 0.2 ••

Did you miss me?




• Hulk Thanos lerohanása helyett segíteni akar a szorult helyzetbe került civileken és harcosokon. Ha Alison is csatlakozik a mutánsok és Dori csapatához, akkor egy összehangolt támadással éket verhetnek a masszív outrider gyűrűbe, ami szorosan közrezárja, és percről-percre pusztítja a sok száz wakandait. Fényt már csak Doriék gépe és a Blackbird szolgáltat, hiszen az outriderek levadászták a reklektorok nagyrészét.

Aki a több száz méterre a Kapitánnyal harcoló Thanos felé fordítja tekintetét a harc közben, láthatja, ahogyan Thanos megfojta Steve Rogerst, és elernyedt testét elhajítja, majd megindul Peter Qull felé.
Ezen felül tapasztalhatják, hogy a hatalmas wakandai idegen objektum lilán pulzálni kezd, majd az égbe fénnyalábot lövell.
Ha sikeresen beverekedték magukat, Elixir megkezdheti a sérültek gyógyítását, ám tervet kell kiötleniük, hogyan szabadulnak ki a kelepcéből, hiszen a rengeteg négykarú továbbra is körülöttük ólálkodik és támadja őket. Nebula fentről vagy lentről is támogathatja a mentőakciót, de válaszhat más uticélt is magának.

Jean Grey mentálisan üzen a csapat minden tagjának a Blackbird fedélzetéről, hogy a New York-i mutánsoktól azt az információt kapta, hogy  Thanos egyidőben Queensben is megjelent az ottani oszlopból.


***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Alison Magdalen J., Charles Xavier, Logan James Howlett, Ryan Ryot, Dori T'Tara, Nebula, Franklin Richards, Joshua Foley, Luna Thomson, Eric Brooks

Vissza az elejére Go down

Eric Brooks

∆ Hozzászólások száma :
40
∆ Kor :
58
∆ Tartózkodási hely :
Harlem



A poszt írója Eric Brooks
Elküldésének ideje Pént. 27 Ápr. 2018, 18:29
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Wakanda 0.2 ©️️️️️


Úgy tűnik, hogy még sem vagyok annyira rossz a taktikai tervezésben, mint azt eredetileg gondoltam volna. Megfordul a fejemben, hogy talán a helyzet okozta feszültség kapcsolta be a túlélő-ösztön pragmatikusságát, de elhessegetem a gondolatot.
Háborúzni megyünk, a csata előtt pedig nem önvizsgálatot kell tartani, hanem lélekben felkészülni a harcra.
Xavier professzor a képessége segítségével mindenkivel megosztja az ötletemet és elkezdi szervezni a civilek kimentését szolgáló rohamot, bár még mindig van néhány tisztázatlan részlet.
Kiemelt cél, hogy sikerüljön eljutni a célcsoporthoz és ehhez biztosítani kell a Hulk számára a háborítatlan továbbhaladást. Ehhez pedig szükség ven néhány jó közelharcosra.
A new york-i összecsapást elnézve van is egy tippem, hogy kivel kellene párba állnom, hogy ne okozzon túl sok gondot a kaszabolás.
- Rozsomákkal besegíthetünk a meláknak, hogy ne okozzon gondot neki a nyakába akaszkodó dögök kilapítása.
A repülő ablakán kinézve szembe tűnik, hogy itt is olyan korom sötét van egy TV előtt punnyadó tinédzser koponyájában. Nekem nem sok gondot jelent a vaksötét, de a többieknek megnehzítheti a dolgát. Valamit kezdeni kellene ezzel a helyzettel, mert a reülőgép reflektorai nem fognak elég fény biztosítani.
Miközben ereszkedik a gép, maximálra tekerem az UV gránáton a katalizációs folyamat hosszát, így néhány percre elnyújtva a foszfor égését. Nem túl sok idő, de ez is segítség lesz.
- Amint elindultunk, dobd ezeket az égbe és próbáld őket fent tartani.- adom oda Franklinnek a a bombákat -
Segít majd átlátni a helyzetet.

New Yorkoból most kapjuk az üzenetetm hogy Thanos ott is tevékenyen bontja a rendet.
A szemöldököm felszalad a hír hallatán és eldöntöm, hogy ha lesz alkalmam kiszedni a titánból, hogy ezt ,hogy csinálta, mert nekem is jól jönne ha egy ilyen trükköt el tudnék lőni.
Túl sok a vámpír és rajtam kívül nincs sok dhampír, akik írtanák a rossz ági felmenőjüket.
A gondolataimból kizökkent a gép földetérése és az a bombaszerű robaj, amit a Hulk földetérése okoz.
Úgy tűnik, hogy most már nincs visszaút. Előhúzom a kardom és felkészülök a rohamra...

They call me, Blade.

And I hunt those who feast on

humans.


Music
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 28 Ápr. 2018, 11:36
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


9. felvonás
Wakanda 0.2

Kíváncsian hallgatom az ötleteket, hogy kinek mi jut eszébe, hogyan tudnánk elérni a körbezárt Wakandaiakat. A Franklinként bemutatkozó férfi sziklákat emel a magasba és ezzel képzeli el az utat előkészíteni. Ezután egy sötétbőrű, szemüveget viselő férfi áll elő földrengés javaslattal. Komoly harcos lehet, jó fegyverei vannak, ahogy elnézem. Azt viszont nem tudom, hogy bármelyikünk is képes lenne e földrengést kelteni. Én tuti nem az előre nyomulásban leszek bajnok, ezért csak hallgatok és figyelek, ki mit javasol. A következő férfi már bemutatkozik, Logan néven.
Csak nem ő a Farkas? Mintha már halottam volna róla. Nagyon kemény mutáns harcos, jó, hogy velünk tart ő is. Hálásan bólintok Logan megnyugtató kijelentésére, hogy azért nem leszek hasztalan tagja a csapatnak még akkor, sem ha hátul maradok. Tőlünk valamivel távolabb egy őrjöngő zöld szörny és a hátán egy nő tűnik fel.  
Hulk? Azt a mindenit!
Hitetlenkedek, hogy milyen ismert hősök bukkannak fel, remélhetőleg a mi oldalunkon. Csak kapkodom a fejem, amikor egy idegen hajó is megérkezik hozzánk. Jól fog jönni a légi támogatás az biztos. Még jó, hogy a Professzor úr a hajón nagyjából felkészített mire számíthatunk. Jól összehangolja a csapatunkat.

- Megteszek minden tőlem telhetőt. – Válaszolok Charles szavaira és biztosítóm róla, hogy amíg az erőmből telik mindenkit megpróbálok meggyógyítani. A terv lassan körvonalazódik, Hulk is iderobog az ismeretlen lánnyal, hogy segítsen nekünk utat törni. Már egy kicsit nyugodtabb vagyok azért, és remélem nem fogom hátráltatni a harcosokat. Annyire leköt a támadásunk, hogy figyelmem már nem terjed ki a tőlünk pár száz méterre zajló eseményekre, nem látom a kapitány halálát sem csupán a lilán pulzáló oszlopra kapom fel a fejem. Aztán az égbe egy jókora fényáradat lövell ki, ami nem túl sok jót sejtet. Összeszedem magam és készen állok a csapattal bevetni magam a sűrűjébe. Ekkor hallok némi információt a fejemben, hogy ez a Thanos nevű lény megjelent Queensben is. Az meg hogy lehet? Két helyen egyszerre? Remélem valaki ott is tartja a frontot. Ezekkel a gondolatokkal megindulunk, hogy áttörjünk az ostromzáron. Én pedig megkezdem a sebesültek gyógyítását. Akiben az élet szikrájának egy darabkája megvan azt meg tudom menteni, de a halottakon most nemigen fogok tudni segíteni. A gyógyításom gyors és hatékony, amíg az erőmből futja persze.


Attack the Enemy! | zene |
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 28 Ápr. 2018, 12:12
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Áh, egy gyógyító! pompás, elkél a szanitéc, ha ezek négy karommal kaparásszák majd a húsunk.
- Aztán csak ügyesen kölyök, gyorsan foltozz minket, mert nagy szükség lesz rá.
Van pár hasznos képességem, de a gyógyítás pont nincs közte. Ezért tiszta heges a testem, szerencsére nyaktól lefelé.
A laza fekete srác földrengést óhajt.
- Barátom sajnos földrengést nem tudok csiholni neked, de ha ezeket ledöntenénk a lábukról, akkor sem érnénk el sokat mert felpattannak egy fél pislogás alatt mint a dörzsölt bolha.
Elnézve ezeket az ízlelt kezűeket olyanok mint valami sáskahad ami megállíthatatlan.
A jó öreg Logan is bemutatkozik. Biccentek a férfinek, akiről tudom sok csatát megjárt már. Hogyne ismerném, gyerekkorom egyik példaképe volt. Iszonyatosan tud kaszabolni. Az ék alak remek ötlet. A levegőbe emelt sziklákat máris ék alakba állítom, hogy törje nekünk az utat.
Ekkor váratlan segítséget kapunk. A nagy zöld szörnyeteg Hulk jelenik meg a semmiből és egy leányzó a hátán. Ezek teleportáltak? Szép munka! Hulk az szétszedi mindet.
Dori is megérkezik a maroknyi seregünkbe.
- Gyere űrlány. Aprítsd őket valami plazmaágyúval. Sugallom a gondolataiba, mert nemigen hallaná meg, ha felordítanék a hajójára. Az "öreg" Charles most is mint mindig remek szervező. Jól összefogja a csapatot és teljesen jól átlátja a helyzetünket. Nem hiába korunk egyik legnagyobb koponyája. Tudja, hogy telepata vagyok, ezt már idefelé felfedezte. A Prof támogatja az ötletet így az ék alakúra formált sziklatömböket a csapatunk elé lebegtetem. Ha megindul pár tonna szikla az valakinek fájni fog… Még jó, hogy Hulk is becsatlakozik. Utat fog törni nekünk.
- Logan, és te kaszaboló barátom (mutatok Pengére). Amik felülről jönnek le kéne számolni. Igyekszem elölről és oldalról védeni magunkat, de mindenre nem tudok figyelni. Amik felülről beesnek vágjátok mint a friss rovarsalátát.
Hulk töri az utat, s ha nagyon sokan rámásznának, akkor pár sziklát felhasználva megsuhintom rajta megtelepedett élősködőket, hogy tovább tombolva kirobbantsa az utunkat a Wakandaiakhoz.
Kardos, fekete cimborám pár gránátot ad a kezembe.
- Okés komám, szállni fog a meglepetés, remélem jóféle cucc! Egy mozdulattal a levegőbe emelem a gránátjait és kész vagyok bevetni őket telekinetikus erővel.
- Akkor ha mindenki kész indul a buli! Kiáltom el magam, majd a felemelt, ék alakú sziklatömböket megindítom előre.
- Hulk mindent bele! Szólítom meg a zöld szörnyet jelezve, hogy az ék, készen áll. Ha ő is megindul, akkor mi is. Repülnek penge gránátjai, amiket előre hajítok elmémmel és a levegőben aktiválom őket és ott is tartom, hogy világítsanak. Ha minden jól megy akkor remélem a többiek követnek és megindul a zúzda hadművelet. Nem állít meg semmi, remélhetőleg, pedig az oszlop vibrálni kezd, sőt fényár teríti be az eget, harcostársak esnek el és Thanos duplázódik. Mindez nem tántorít el. Nekünk itt feladatunk van. Nem számít, hogy meghalunk, de ma sokakat kell megmentenünk. Megküzdünk a gonosszal még akkor is ha kicsi az esélyünk, de muszáj, meg kell tennünk. Minden reményemmel előre török és tartom a szikla éket. Pár sziklát a fejünk fölött lebegtetek arra az esetre ha pár csótányt lapítani kellene. Én sem vagyok tökéletes ezért remélem a többiek leszedik ami Hulkon és rajtam is átjut, különben hamar fűbe harapunk mind.
Vissza az elejére Go down

Logan James Howlett

∆ Hozzászólások száma :
242
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 28 Ápr. 2018, 20:06
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wakanda 0.2


Ahogy elnézem a társaságot, elég szépen összegyűltek körénk ezek a csápos rettenetek. A Nagy Fickó felbukkanása egy kis reményt ad, hogy sikeresen a szorult helyzetű Wakandai védőkhöz jussunk. Legalábbis ez a terv. A sötétség eléggé megnehezíti a haladást, de az Éjbenjáró fénygránátjaival, remek kis hangulatvilágítás kerekedett.
- Rendben! Tied a jobboldal, enyém a bal!- veregetem hátba a hegyes fogú Cimborát, akivel Hulk támogatására, kétoldalt kiszélesítjük a „menetszelet”.
A kövek és a gyér fény elegendő lesz talán nekünk, hogy támogatást adjunk a csapat többi tagjának. Felülről érkező űrhajó, meg amit tud megtesz a fedezésünkre.
A rögtönzött tervet hallva, egy vigyor szélesedik ki az arcomon.
- Totális csapás!- nézem, ahogy zöld barátunk egy legyintéssel iramodik meg előre.
- Csapjunk bele, Cimbora!- nézek Pengére, és ahogy bólint, a pengéimet kieresztve futok neki a felém haladó rusnyaságoknak, majd Jean hangját hallom a fejemben, hogy New Yorkban is egyidejűleg látták Tanost.  
- A kurafi!- eresztek meg egy bosszús megjegyzést, de nem állok meg, hogy megnézzem a hátam mögött lévőket. Elég halovány a fény, de a szaguk elárulja nekem, merre vannak. A Nagyfiút elég nehéz követni, de mindent megteszek én is, hogy a Társaim követni tudjanak. A Kölyök is itt van a közelben, érzem… meg is fogalmazódik bennem egy őrült ötlet. Ha földrengést nem is tud kelteni Franklin, de egy vonósugárral lehetne mozgatni a köveket felülről.
Amint egy szusszanásnyi időm akad, gyorsan el is mondom Franklin-nek az agyament ötletemet, hogy továbbíthatná a felettünk köröző űrhajónak. Talán van mód rá, hogy a kimenekítés könnyedebben sikerüljön. Hulk erős, és hatékony, de sokan vannak ezek a nyúlványos bestiák. A maroknyi hazai védők meg kimerültek.
Sok időm nem akad, hogy felnézzek, de amikor megpillantom a távolban a Kapitány ernyedt testét zuhanni jó pár métert, nem sok jót remélek.
- Rohadék…- mondom magam elé, de tudom, hogy ha „kiválnék” a formációból, akkor Pengére is jóval nagyobb teher hárulna.
- PENGE!- kiáltom felé, - ARRA! - mutatom azt az irányt, ahová láttam zuhanni Rogers Kapitányt, ha esetleg nem látta volna.
- KÖLYÖK! Használd a képességed! Válj kőkeménnyé! Ismered a tekét? Megyünk a Kapitányért!– tudom, hogy meg tudja csinálni, és ha az ötletem beválik, akkor szélesebbé tudjuk tenni az utat az egyre szorultabb helyzetünkben. Tudom, hogy elég abszurd amit kiterveltem, de ha beválik, akkor mint egy kalapács, úgy tudjuk söpörni magunk előtt ezeket a nyúlványosokat. Nem tudom, de ha nem cselekszünk, akkor végképp beszorítanak minket.
- FRANKLIN! MOST!- kiáltok felé, és ha sikerült a fenti hajó legénységének üzenni, akkor csak imádkozni tudok, hogy beváljon a rögtönzött terv.
Ha sikerül annyira kiszélesíteni a kört magunk körül a mozgatott kövekkel, akkor egy szusszanásnyi időt talán tudunk szerezni, aztán Pengével, a Kölyökkel és ha Elixir tud gyorsan futni, akkor együtt elérhetjük a Kapitányt. Talán még nem késő, hogy segítsen neki a gyógyító. Sok Barátot vesztettem már el, de ha 1% is van, hogy megmeneküljön, akkor érte megyek, és remélem, hogy a többiek velem tartanak. Tudom, hogy nem veszélytelen, de meg kell próbálnom! A Prof biztosan fogja majd a fejét, de tudja, hogy nem állíthat meg még ő sem. Nem hagyok sorsára senkit. Nem az Atyaúristent akarom játszani, de ha egy szikrányi esély van Steve-nek, akkor megteszem, hogy érte megyek.
- Elixir! Milyen gyorsan tudsz futni, Pajtás?- nézek rá kérdőn, és ha elég gyorsnak mondja magát és velem tart, akkor töröm neki az utat, hogy elérjünk arra a helyre, ahol fekszik a Nemzetünk Hőse.
Amíg várom a válaszát, abban a pillanatban lila fénnyel ragyog fel az idegen oszlop.
- Hmmm… ez jót nem jelenthet! - vágok egy grimaszt és a többiekre nézek.
- Ha készen álltok és velem tartotok, akkor indulás! Nem sok időnk maradt!…- eresztem ki ismét a pengéimet, s  elszántan utat török Steve Rogers felé. Remélem, hogy időben érkezik neki a segítség.
- Tarts ki Kapitány...úton a segítség...- vetem bele magam a sűrűbe, és csak reménykedni tudok, hogy időben odaérünk.

Vissza az elejére Go down

Luna Thomson

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Kor :
29
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Luna Thomson
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 17:55
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Wakanda 0.2



Amikor Wakanda légterébe érünk furcsa lények körvonalai rajzolódnak ki a sötétségben. A Blackbird leszáll a csatamező túlsó végén és a professzor már telepatikusan közli az alap haditervet. Amikor lenyílik a rámpa és mindenki leszáll a gépről az egyik hozzánk csapódó felemeli telekinetikus képességével felemeli a mellettünk lévő sziklákat és egy pajzsot képez. Egy jó ötletet dob be a közösbe, de Penge hozzáfűz egy kis turbózást. Földrengéssel akarja ledönteni a lábukról az ürlényeket, bár ez nem feltétlenül kivitelezhető. A két új csapattag is bemutatkozik. A telepatát Franklinnek hívják a másik pedig egy gyógyító, akit Elixirnek. Nem is rossz! Még egy telepata és egy gyógyító. A helyzetet elnézve nagyon is jól jöntt, hogy hozzánk csapódtak.
- Franklin, Elixir én Luna vagyok, a róka.
Ekkor megjelenik a Hulk, nyakában egy lánnyal. Xavier tovább finomítja a tervet. Hulk töri nekünk az utat, mi meg szorosan mögötte maradunk és próbálunk minnél több ocsmányságot megölni. Franklin a sziklákat ék alakba rendezi és el is indulunk. Franklin a sziklákon kívül valami mást is felrepített, ami felrobban és fényleni kezd. Fénygránát. Nem rossz ötlet, egy kicsit halvány a fénye, de nem rossz. Logan és Penge megy elöl, hiszen ők a legjobbak a közelharcban, a többiek hátrébb segédkeznek. Átváltozom róka alakomba és oroszlán méretűre növök. A harc forgatagában próbálok mindenkit szemmel tartani. Thanos felé terelődik a figyelmem és látom ahogy a kapitányt távol dobja magától. Hallom ahogy Logan Elixirt hívja magához, hogy utat törjenek a kapitányhoz és segítsenek rajta. De Elixir messzebb van és nem feltétlen érne oda időben, ezért ideje cselekednem. Nekiiramodok és futás közben 2 méteresre növök, felkapom a gyógyítót és feldobom a levegőbe. Csak kapjam el! Utána repülök és sikeresen elkapom úgy, hogy pont a hátamra esik.
- Kapaszkodj! De ne tépd ki a bundám.
A földtől úgy 4-5 méter magasan repülve Logan után megyek és figyelek az alattunk történő eseményekre.






Megjegyzés ide
••

Vissza az elejére Go down

Charles Xavier

∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



A poszt írója Charles Xavier
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 18:07
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next








Wakanda 0.2

4. kaland - 9. felvonás




Stratégia nélkül nem indulhatunk harcba, ám szerencsénkre, ha sikerül összedolgoznunk, a csapat jó eséllyel bejuthat a kelepcébe szorultakért. Ha én is begurulnék velük, csak hátráltatnám őket. Ez tény. Hogyan is tudnám a lépést tartani velük, az első gödörben felbuknék, és ha azzal vannak elfoglalva, hogy rám vigyázzanak, a roham nem lesz sikeres....
- Barátaim, bármennyire is szeretnék a rohamban elől haladni, lábak híján nem sok hasznomat veszitek. Messziről foglak segíteni Titeket. Minden gondolatotokat hallani fogom és minden veszélyt fentről látok majd. - Szégyellem magam, s ha betontalajról lenne szó, még meg is kockáztatnám a dolgot, de a füves gazban mit sem érnek a kerekeim...
- A tervünknek sikerülnie kell. Hulk! ... - pillantok a zöld óriásra. - ... Ne nézzen hátra és ne torpanjon meg! Penge és Logan leszedik magáról a lényeket. Alison! Kérem, hogy teleportálja messzire, akik hátulról be akarják majd keríteni Önöket. Ryan, védd a hátukat, tarts Alisonnal! Ő sebezhető, megvédheted. Luna, égesd őket! Meglátjuk mennyire bírják a hőt! Küklopsz, Franklin, Dori, Nebula, oszlassátok a tömeget és tartsátok távol Joshuától, amíg gyógyít! Én leszek az összekötő. - egy pillanatra elhal a hangom, mikor szétnézek a társaságon. Egytől-egyig elszántak, s bár most ismerték meg egymást, készek kockára tenni az életüket idegen emberekért. - Azok az emberek számítanak ránk. Kérlek, vigyázzatok magatokra! - ezzel Jean felé fordulok, és intek, hogy kapcsolja fel a reflektorokat. Minden fényforrásra szükségünk lesz.
Penge ötletére, miszerint Franklin fénygránátokat emel az égbe, helyeslően bólogatok. Így a közvetlen közelükben is képesek lesznek látni.

Amint megindul a roham, teljes figyelmem nekik szentelem, ám nem tudom nem észrevenni Kapitány fájdalmát. Thanos a távolban markába zárja, és ... megöli Steve Rogerst. Látom még, ahogyan James Barnes megfogja a Kapitány halott testét, és megindul vele a hegy belsejébe, Gondolataiból jól kiolvasom, hogy egy különleges gyógyító gépbe viszi a férfit. Ennél többet Elixir sem tudna megtenni érte.

Amikor Logan gondolatai fülembe jutnak, és egy öngyilkos ötlettel áll elő, miszerint elverekedik magukat a halott Kapitány felé, és Elixir gyógyító erejére támaszkodva megpróbálják megmenteni, azonnal ráordítok mentális úton. Gondolataim teljes erővel tolulnak a harctéren küzdőkhöz. Ádáz csatát vívnak, ám a segítség nemsokára indul.
~ Logan! Ne csinálj semmi ostobaságot! A Kapitány HALOTT! - hangsúlyozom minden egyes harcosnak, akinek megfordulna a fejében, hogy a Titánon és legerősebb hatkarúin keresztülverekedve magát a halott hősért siessenek. Már semmit sem tehetünk. Meghalt, Amerika egykori jelképe, a hős, aki soha nem félt feláldozni magát az ártatlanok védelmében, most életét adta Wakanda királyáért.
~ Nem segíthetünk! A tervetek öngyilkosság. Inkább tartsátok a pozíciótokat. Ha megindultok, a többiek magukra maradnak, és nem lesz esélyük a szörnyek ellen. Védjétek Joshuát, és tartsátok az állást! A BlackBird elindul, hogy a fedélzetre rakjatok annyi civilt, amennyit csak tudtok. A belvárosban még nem érzékelek idegen jelenlétet. Kell ott lennie egy óvóhelynek! Vigyünk oda mindenkit a repülőkkel! Utána ráérünk az oszloppal foglalkozni! - ugyanis az a hatalmas objektum elkezd pulzálni, lilán, ami azt jelenti, hogy jobb lesz minél előbb elvinnünk a közelből mindenkit... Nem értem, mi történik, ám nem tudom nem észrevenni, hogy egy hatkarú tüsténkedett körülötte.
- Jean, siess! - kiáltom hátam mögé, majd felgurulok a rámpán jómagam is a Blackbird fedélzetére. Ott akarok lenni, amikor kimentjük a wakandaiakat, és a barátaim is épségben megérkeznek a fedélzetre. Akinek csak tudok, majd blokkolom a fájdalmát legalább addig, amíg Joshua gyógyítja őket, és ha három telepata keresi majd az óvóhelyre menekülő civilek jelenlétét, hamarabb megtalálhatjuk a helyet.
~ IIndulunk! - válaszolja, majd a gép felemelkedik.
~ Dori, Nebula, kérem támogassák a mentést! Ha van hely Önöknél, a fedélzeten vigyenek a belvárosba annyi wakandait, amennyit csak tudnak! -  üzenem elméjükbe. Bizonyára nehéz lesz leszállni, hiszen a gépre azonnal elkezdenek ugrálni a lények, ám ha a lentiek hatékonyan harcolnak, leszedhetik őket és mindhárom repülő képes lesz felemelkedni.
Jean rádiója megszólal, s bár hátul helyezkedem el, Jean üzenete mindenkihez eljut.
Thanos New Yorkban is megjelent.
- Istenem! - a diákjaink, kollégáim, Erik... mindenki ott maradt. De hogyan lehetséges ez?!  Tisztán látom a Titánt. Nem tudom kiolvasni az elméjéből, hogy csak egy másolat lenne, de a jelenlétét tisztán érzem Nem csak egy hologram. Nem káprázat. Hús-vér lény. Egyszerre képtelenek vagyunk két helyen is ott lenni... de a tudat, hogy most az otthoniak is veszélyben vannak, egyszerűen gyötör legbelül. Minél előbb végeznünk kell itt, és visszasietni. Bárcsak segíthetnénk mindenkin, de most a védtelenekre kell összpontosítanunk!
- Harcosok! Tartsatok ki, és amint a civilek felkerültek a hajók fedélzetére, azonnal szálljatok fel Ti is! A belváros a cél! Védjétek a hajót! - kiáltom a lenyíló rámpáról, ami éppen csak éri a talajt.
- Alison, küldj annyi embert a hajók fedélzetére, amennyit csak képes vagy! Addig a többek védjék az állást!




Imádtam olvasni mindenki reagját! 4. kaland <3


Vissza az elejére Go down

Bruce Banner

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
54
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 19:56
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



9. felvonás
Wakanda 0.2

Hulk alapvetően egy nagydarab, hisztis gyermek, több mázsányi izommal. Öntörvényű, ritkán cselekszik más kérésére, ám ezúttal Carol emléke az, mi maradásra bírja. Tudja, hogy a nő nem azt akarná, hogy homlokegyenest rontson Alison lovaként Thanosnak.
Amint megérkezik a parancs, kitámasztja jobb hátsó lábát, és teljes erővel nekilendül. Nem ugrik, karjait, ökölbe feszítve rohan neki az első szörnyetegnek. Ez neki maga a mennyország. Kedvére zúzhatja az ellent, és nem lesz következménye. Nem rombol közben épületét, nem kockáztat emberi életeket. Érzi a lények hegyes karmának hasítását, és minél több marja a húsát, annál fájdalmasabban ordít. De nem hátrál, tör előre, ahogyan csak tud. Ebben nagy segítség a körülöttük cikázó szikladarabok sokasága, és a többi harcos képességének teljes kiaknázása. Nem néz hátra, hogyan Charles kérte, csak előre lát, de egy-egy lövedék elhasít mellette/előtte odaföntről is.

Ha a többiek szorosan mögötte tudtak haladni, kisvártatva elérték a hősiesen harcoló wakandaiakat. Érkezésüket harci üvöltés kíséri, ám ami fogadja őket, minden várakozásukat felülmúlja.
Halottak, sebesültek feküdnek az elektromos harci pajzsok által közrezárt területen. A kör egyre csak szűkül, így Hulk beveti magát a tömegbe, amíg Joshua elkezdi a sebesültek gyógyítását.
Meghallja Charles hangját a fejében, miszerint érkezik egy gép. Tudja, hogy még egy kicsit ki kell tartania, még egy utolsó nagy hajrá, és mindenki felkerülhet az űrhajók és a Blackbird fedélzetére.

Ahol csak éri, ütlegeli és tapossa a lényeket, de már nagyon fáradt.
S a tetejében még Jean hangját is meghallja. Másik Thanos? Miről beszél ez a nő? Bármit is gondol, innen úgysem tud visszamenni.
Amikor Thanos felé fordul, már csak annyit lát, hogy a Titán Steve Rogers holtteste mellett tornyosul.
Felé üvölt, s ha megtehetné, azonnal a Titánnak rohanna. A kis különítmény terve szimpatikus neki, de Charles szavai visszatartják a bandát. Itt van rájuk szükség. Thanos megölte egy társát, de nem hagyhatja itt a sok száz erőtlent. Segédkezik még. Üt, rúg, hasít. Ha lézerszeme lenne, azt is bevetné, de azt ráhagyja Küklopszra.

Odarohan, és leválaszt párat Alisonról, majd Ryanről is.
- Apróságok, figyelni! - rivall rájuk, majd egy lila fényjelenség azonnal magára vonja tekintetét. Tudja, hogy semmi jó nem származhat ebből, és elszánja magát. Ha Thanos ellen megy, talán mindennek egy csapásra véget vethet. És nem mellesleg Peter Qulll bajban van, így amint felszállnak a gépek, fedélzetükön a civilekkel, felkapaszkodk Dori gépének a tetejére, s amint átrepülik az outrider tömeget, leugrik a hajóról, homlokegyenest Thanos felé rohamozva.  

//Élve az átjárhatóság lehetőségével, átkérném magamat a másik wakandai felvonásba. Leugrok a gépről és Thanos ellen indulok Challa mellé érkezve.


 szomorkás/magányos  || I got sunshine in a bag. ||
Vissza az elejére Go down

Dori T'Tara

∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Tartózkodási hely :
Mélyűr



A poszt írója Dori T'Tara
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 21:12
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kész lett a terv és úgy néz ki, hogy nagy-nagy bajban vannak ezek a népek. Ahogyan elsuhanunk a tömeg felett, a sok kéz és láb képe mellett a védekezőké is elém tárul, tisztában vagyok vele, hogy nekik kell segíteni, de eléggé esélytelennek látom a helyzetet a földről nézve. Mire mi hatékonyan átérnénk... nos szomorú kimondani, de mindannyian halottak lennének.
Kissé furán érzem magam attól, hogy a fejembe mondanak dolgokat, de legalább ez egy hatékony módja a kommunikációnak. Így tudom meg, hogy nekünk szerencsére nem kell a szörnyetegek között csapkodni és holmi vadállat módjára harcolni.
-Rendben! A hajóval maradok és segítek védeni azt! Sok sikert mindenkinek!-mondom a többieknek, majd felugrok a hajómra és máris indulunk a tömeg felé. Én az egyik oldalsó gépágyúhoz ülök, egyik társam pedig a másik oldalra. Amikor a magasba érünk máris látom az uticélt és indulásra intem a pilótát.
-Odafelé a feladat, hogy a nagy zöldet támogassuk, úgyhogy próbáljatok meg minnél többet kilőni a szörnyekből-igen a mi szemszögünkből és világlátott szemünknek is undorító látvány volt, így nagyon jól esett őket írtani. A gépágyú sorozatos kisülésének csengése betöltötte a hajót és minden erőmmel azon vagyok, hogy a földön lőjem az ellent.

Szívesen fuvarozunk akárkit, akinek szüksége van rá, és nem is tétlenkedünk sokat. Amint lehet elindulunk a hajón a civilekkel és rendre a Professzornak szólunk is.

Nem telik el sok, mire félszemmel látom, hogy a nagy kivetítős figura, talán Thanos volt a neve, ráugrik egy férfira és elég kegyetlen módon bánik vele.
-A fenébe is ez így nem lesz jó!-mondom leginkább magamnak, mire a nagy zöld fogja és felugrik a hajó tetejére. Valószínüleg őt is zavarja a nem rég történt fényjelenség. De azért tele civillel nem kéne kockáztatnunk...
-Hé-hé csak okosan nagyfiú!-szólok Hulknak, majd amikor a tömeg felett haladunk, nagyjából a lilánál le is ugrik.
-Professzor a zöld tudja mit csinál?-kérdem tőle a rádión miközben a városba tartunk.

Oda ha biztonságban beértünk leszállunk és átsietek a Blackbirdhöz.
-Professzor nem tudom hogy látja, de nekünk a magasból jobb esélyünk van Thanos ellen, remélem a feketeség fel van szerelve pár fegyverrel, mert kéne rá intézni egy légi csapást is-ha a Prof is benne van és minden civil biztonságban van, akkor mi is csatlakoznánk a Thanos elleni csoporthoz
Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 30 Ápr. 2018, 00:30
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda 0.2 ••

Did you miss me?




• Jeantől mindenki hallhatta, hogy Thanos egyidőben Queensben is megjelent. A harcosok addig sikeresen tarthatták a pozíciójukat, amíg minden wakandai harcos és sebesült civil a három gép fedélzetére feljutott. Amikor a gépek felemelkednek, outriderek kapaszkodnak fel.
Doriék gépéről Hulk leszedheti a lényeket, még mielőtt leugrik, hogy a Titán   ellen nyomuljon, ám a Blackbird tetejére fel kell másznia valakinek, hogy leszedje a felkapaszkodó lényeket. Szintúgy a velük konvojban haladó Nebula gépe is veszélyben van!
Ha lesz, aki kimerészkedik, és leszedi a gépekről a lényeket, akkor a landolás zökkenőmentes lesz a belvárosban, ám ha nem, akkor a gépek összeroncsolódnak a kényszerleszállás közben és használhatatlanok lesznek.

Így vagy úgy, de a telepaták megérezhetik az óvóhelyen az emberek jelenlétét, és leszállhatnak (vagy lezuhanhatnak) a megfelelő hely környékén. Elixir gyógyító képességét használva segíthet a sebesülteken.

Master közben aktiválta az oszlopot, aminek köszönhetően mind a 12 másik objektum is beindult világszerte. Fenn az égbolton, ahogyan az oszlopok sugarai lassan összeolvadnak, jól látható közelségből megjelenik egy másik bolygó, mintha csak ütközni készülne a kettő...
A kirajzolódó mechanikus égitest alja látszódik egyelőre. Úgy tűnik sokkal korszerűbb a Földnél, ám nincs élet rajta. A tizenkét oszlop vonzza magához a darabjait, így azok szépen lassan belecsapódnak a Földbe, ráépülve a földi felszínre, lerombolva ezáltal az ember alkotta épületeket.

Amíg a csapat lent várakozik, egyre intenzívebb hörgéseket hallhatnak az óvóhely környékén. Egyetlen, méretes lejárata van a helynek, ám ha ott lejut bármi is, akkor onnan senki nem jut ki élve. A lények mennek a vérszag után, így szépen lassan ellepik a várost, és akit az óvóhelyen kívül találnak még, azt felfalják. Céljuk, hogy a titkos óvóhelyre bejutva bevégezzék feladatukat.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Alison Magdalen J., Charles Xavier, Logan James Howlett, Ryan Ryot, Dori T'Tara, Nebula, Franklin Richards, Joshua Foley, Luna Thomson, Eric Brooks

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 04 Május 2018, 10:41
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Végül a „faltörő kos” csapat összeáll és elindulunk átzúzni magunkat a sokkarú outrider seregen. Kemény dió, úgy özönlenek, mint a veszett csótányok. Hulk elég jól bírja, néha egy-egy mocskot leszedek róla sziklákkal és közben igyekszem magunkat is óvni. Logan egy eszelős tervet eszel, aki amit hamarjában meg is oszt velem. Egy-két pillanatig csak bambán nézek magam elé a terven agyalva.
- Logan nem fog menni! Ha üzenek a hajónak elvesztem a kövek feletti irányítást. De ezt már talán meg sem hallja. Az a baj, hogy egyszerre nem tudok két képességet használni, főleg nem akkor amikor ilyen súlyokat mozgatok meg. Félek, ha mentálisan üzenek akkor elvesztem a koncentrációt a kövek felett és ha ez megtörténik akkor mind meghalunk.
- Logan siessetek nagyon! Üvöltöm feléjük amint újabb köveket emelek fel a környezetből és kiszélesítem az utat Loganék előtt, jó pár mocskot letarolva. Ennyit tudtam tenni az érdekükben, remélem ez is elég, hogy segíthessenek a barátjának. Nekünk viszont tovább kell robognunk az ékkel a Wakandaiak felé. Meglepődök a csapatunkban megjelent hatalmas rókalányon. Azt a mindenit mekkora róka! Vajon neki kell éves oltás? Na mindegy ez már az én hülyeségem, na de nem mindennap lát az ember ilyet. Ő is Logannel tart és még Elixirt is magával cipeli. Hé, ki fog így meggyógyítani, ha ezek szétharapnak? A gyógító a közelben mindig jó, most egy kicsit aggódok, de persze itt nem az én életem a legfontosabb, úgyhogy maradunk amennyien maradunk és el fogjuk érni a körgyűrű közepét, kerül, amibe kerül. Nagy szerencsénkre sikerül is a terv és átjutunk az outridereken. A gépeinkre szépen, gyorsan igyekszünk minden bajba jutott Wakandait felsegíteni. A szikláimat óvó jelleggel köröztetem magunk körül, hogy amíg felszállunk a túlélőkkel addig legyen egy kis időnk. Akit tudok azt felreptetem a hajókra ezzel is gyorsítva a folyamatot. Végül talán mind felkászálódunk a hajókra és indulnánk is innen biztonságos helyszínre amikor valami, vagy valamik ránk kapaszkodnak.
- Hogy pusztúljanak meg, olyanok, mint a pióca, nem lehet lerázni őket. Morgolódok hangosan a hajó fedélzetén, a Blackbirdön.
- Nyissátok ki a rakteret, megpróbálom leszedni őket. Ha segítenek kinyitni akkor kirepülök a gépből és telekinetikus képességemmel a gép felé repülök, ekkor veszem észre a rákapaszkodott lényeket. Újra köveket emelek fel a földről és igyekszem lecsúzlizni őket a gépről, óvatosan, elég magasból, hogy ne tudjanak engem is lerántani. Ha sikerül a manőverem és senki nem akadályoz meg akkor visszarepülök a Blackbird fedélzetére és elindulunk az óvóhelyek felé. A kint látottak eléggé lesokkolnak.
- Egy bolygó készül éppen becsapódni a földbe. Ezek az oszlopok valami átjárót nyitottak valahova. Nézzetek ki az ablakon és meglátjátok.
Nem akarok pánikot kelteni, de azért ez elég lényeges dolog. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan lehet kivédeni. Talán össze kellene zúzni az oszlopokat?
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 04 Május 2018, 11:16
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


9. felvonás
Wakanda 0.2

Kicsit szégyellem magam, hogy hátul, a többiek védelmében kell maradnom, de az vígasztal, hogy ha harchoz nem is, legalább a gyógyításban segíthetek és nem vagyok teljesen hasztalan. Futok Loganék mögött amikor a karmos férfi megkérdezi mennyire vagyok gyors.
- Ha kell akkor tudok sietni. – Látom a férfin, hogy valami nagyon nyomasztja. A lila óriás úgy játszadozik a távolban az emberekkel mintha csak rongybabák lennének, elképesztő az ereje. Nem tudom, hogy Logan pontosan mit szeretne, de ez nem is fontos nekem. Gyorsan mögé kerülök és segítek neki amennyire csak tudok. Úgy szaladok utána mintha az életem múlna rajta. Egyszeriben arra leszek figyelmes, hogy tudok repülni. Aztán rájövök, hogy valaki jól feldobott, majd egy bundás állaton találom magamat. Egy hatalmas rókán, olyan nagy amilyet még sosem láttam. Már felismerem, hogy Luna az aki korábban be is mutatkozott, de így a hátán ülve egész fura érzés fogott el. Kicsit félek, ennek ellenére bízok a lányban. Olyan gyorsak vagyunk, mint a szél.
- Oké, megpróbálom. Válaszolok a lánynak kissé félve a nagy vágtában. Kapaszkodom de a bundájára igyekszek vigyázni, nem tépkedem csak jól megkapaszkodom rajta. A Professzor úr ekkor figyelmeztet minket, hogy ezt a tervet ne folytassuk tovább. Ha a többiek is így látják és hallgatnak a vezetőnkre akkor rajtam nem múlik semmi. Ha minden jól megy akkor elérjük a kétségbeesetten küzdő Wakandaiakat. Óvatosan lepattanok Luna hátáról és elkezdem azt, amihez értek, a gyógyítást. Bioenergiát használok. Elég egy érintés a sebesülteknek és megindul bennük a gyógyulás folyamata. Nem kell ott tartanom a kezem míg minden sebük begyógyul. Tőlem telhetően minden sebesültet ellátok, akihez csak hozzá tudok érni és akik még élnek. Ha a sebük halálos lenne akkor a gyógyulás lassabb, de talán még őket is meg tudom menteni. A halálból viszont nem tudom őket visszahozni, nem maradna erőm gyógyítani. Mindenkin, akin sebesülést érzek egy gyengéd érintéssel jutalmazok, és sebei, fájdalmai azonnal javulásnak indulnak. Pár óra alatt a mély sebeik is teljesen begyógyulnak. Mire mindenkin végigrobogok eléggé elfáradok. Kissé kimerülten kapaszkodom fel a Blackbird fedélzetére és csendben meghúzódom valahol a gépen. Jólesően nézek végig a munkámon. A sebesültek szépen alakulnak, már megérte az egész, hogy belevágtam. Nem vagyok hős, ezért csak aggódva tekintek ki a hajó ablakán és szörnyülködve vetem pillantásom az égi jelenségre, egy halottnak tűnő bolygóra ami egyre közeledik...


Attack the Enemy! | zene |
Vissza az elejére Go down

Eric Brooks

∆ Hozzászólások száma :
40
∆ Kor :
58
∆ Tartózkodási hely :
Harlem



A poszt írója Eric Brooks
Elküldésének ideje Pént. 04 Május 2018, 15:42
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Wakanda 0.2 ©️️️️️


Véglegesedik a terv. Hulkkal és Rozsomákkal triót alkotva, Franklin telekinetikus támogatásával kiegészülve nekiveselkedünk a bajba jutott wakandaiak megmentésének.
A gránátjaim által biztosított fény bár nem éppen a legoptimálisabb látási viszonyokat szolgáltatja, még így is jobb, mintha csak a repülők fényszóróira hagyatkoznánk.
Tempósan haladunk előre, miközben a munka oroszlánrészét az előttünk lebegő sziklák és a smaragdszín óriás düh fűtötte öklei végzik. Nekem és Logannek csak néhány kellemetlenkedő jut, akiknek valami csodával határos módon sikerült a mozgó blokád mögé bejutniuk anélkül, hogy Hulk pudinggá ne lapította, vagy egy szikla babaétel állagúvá nem pépesítette volna őket
Az ilyen túlélők közül néhány van olyan ostoba, hogy nekünk essen, de a legtöbbjük arra használja a kínálkozó alkalmat, hogy hátba támadja a Hulkot.
Az ilyenekkel van az én kardom, vagy Logan karmai védekeznek, így biztosított a tempós haladás.
Rozsomák figyelmét eltereli a csatatér másik oldalán lejátszódó gyászos jelenet és már majdnem neki is indulna, hogy a kezébe vegye az irányítást, amikor a Professzor hangja rendre inti és a terv kivitelezésének folytatására utasítja.
Merem remélni, hogy van annyi önuralma és józan esze, hogy belássa a tolószékes mentorának igazát. Ha menet közben megosztanánk az erőnket annak katasztrofális következményei lennének.
Sikeresen átvágjuk magunkat az űrlények félelmetes hadán és nekiállunk visszatartani a wakadaiakat támadó erőket legalább annyi időre, míg evakuáljuk a civileket.
A kardommal halálos íveket leírva, precíz vágásokkal veszem el a kedvét (és a valamelyik végtagját) azoknak, akik megpróbálnak áttörni a blokádunkon.
Az X-ek gépe már tele van, de ez nem jelenti azt, hogy vége a munkámnak. Csak egy intéssel jelzem, hogy menjenek nélkülem, de amíg a figyelmemet rájuk fordítom az egyik démoni fattyú olyan erővel kap felém, hogy végighasítja és letépi a kabátom ujját, felszínes sebet hagyva a karomon.
Nem éppen leányálom egy ilyennel harcolni, de ha lesz alkalmam pihenni egy kicsit, akkor nem fog komolyabb gondot okozni a gyógyulás.
Válaszként markolatig döföm a kardot a dög képébe.
Nem lesz probléma pótolni a kabátot, ha ennek vége, de addig nem számíthatok a bőr nyújtotta kevéske védelemre.
Előveszem az egyik géppisztolyomat és rövid sorozatokat eresztek bele a támadókba, miközben hátrálva fedezem az egyre kisebb létszámú civil csoportot, akik az újonnan megjelenő űrhajó fedélzetére menekülnek.
Annyi szerencsénk nincsen, hogy a gépre ne akaszkodjanak rá ezek a bestiák, így kénytelen vagyok eltenni a kardomat és elővenni a másik géppisztolyt is. Felváltva sorozom a földön támadókat és a gépre akaszkodókat és körülbelül fél percnyi lövöldözés után már nem akadályozza semmi a felszállást, így néhány lépésnyi lendületvétel után átvetem magam a bezáruló rámpán...

They call me, Blade.

And I hunt those who feast on

humans.


Music
Vissza az elejére Go down

Alison Magdalen J.

∆ Hozzászólások száma :
246



A poszt írója Alison Magdalen J.
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 01:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

~Nem.
~A-a.
~Nem szokása.
~Ő? Soha.
~Ami azt illeti de...
~Kétlem...
~Felejtős...
~Ennek is megvannak az előnyei Proff... Érdemes belegondolni, mi lenne ha már kettő lenne...

Zúdítóm a professzorra a képtelennél képtelenebb válaszaimat. Alig, hogy az utolsó és legbaljósabb gondolat menet is kiszivárgott, a karom felszínén a lemezek felborzolódtak és tüskeként meredtek az ég felé. Észbe kaptam és elcsitítottam azt a hangot, vissza zártam az elmém azon sötét pontjára ahova való. Megrázta ma kezem mire a tüskék eltűntek. Fűtött a harag és szinte csak a lilát láttam magam előtt. a Hömpölygő sereg között pedig megannyi vörös csíkot "láttam" lelki szemeimmel. Többségük zsákutcában végződött. De volt egy ami a liláig ért. Alig variálódott ahogy a tömeg hömpölygött előttünk. Ekkor emeltem a kardot Hulknak, hogy merre érdemes elindulni. Cserébe annál fogva lehajított magáról, mint valami rongyot. A Földet érésem azért hatványozottan szebb volt, mint egy rongyé. Vagy egy férfié aki egy hídra veti magát... A telóm szenzorai érzékelték a szürreális mozgás pályát és kapcsolta az idő lassítást. lassan gyorsítottam vissza az időt és két lábra érkeztem.
-HÉ!
Üvöltök Hulk felé, gőgtől fűtve mérgesen. Alig tettem egy lépést ezek a bestiák kiszúrtak maguknak. Én is csak most realizáltam igazán, hogy milyen szituációba kerültem. A "lila köd" lassan tisztulni kezdett. A Kard penge vissza alakul kéz fejjé. Ujjaimat eltávolítom, hogy letekerjem az idő folyását de valami hátulról betakar. A masszív kávészagot nem tudom eltéveszteni. A Zöld árnyék ami rám vetül teljesen egyértelművé teszi, hogy kinek a markában vagyok. Időm sincs reagálni, már a Proff mellett ácsorgom és ismét rendre utasít a nagyfiú. Nem Dr. Bruce... hanem Hulk maga. A köd teljesen felemelkedik elmémről. Beindulnak a fogaskerekek. Elkezdem egészében látni a dolgokat. Vissza idéztem az eddig hallottakat a tervet és mindent. De most már tudatosítottam is ezeket. Haragos arckifejezésem eleinte csodálkozóra vált, végül elszántság ül ki rá. Bólintok.
-Értettem.
Felzárkózom a többiek mögé és igyekszem védeni a hátsónkat. Szerencsére tudun kakkora tempóban haladni, hogy csak néhány ilyen... izét kelljen elteleportálnom. De őket jó magasra sikerül. Végül beérünk a Wakandaiak közé.
-Hercegnő, kézi scan.
Mondom és a tenyeremből egy letapogató nyalábbal végig mérem a körülöttem lévőket. Egy pici holografikus ábrán jelennek meg az emberek körvonalai. Akin azt látom, hogy épségben van azok körvonalára rábökök, mire az eddigi kék hálós körvonal zöldre vált. Amint Tíz zöld emberke összegyűlik felteleportálom őket a gépre ami értünk jött. Egész jól haladunk amikor ránk ront egy ilyen szörnyeteg. A karomat pengévé alakítva igyekszem távol tartani tőlünk. Egyik végtagjától sikeresen megszabadítom de nem igazán tántorítja el tőlünk.
-PUSZTULJ INNEN!
Ha nem is önszántából saját lábon de eltakarodott... Hála Hulknak.
-Hercegnő, lelépünk...
Az utolsó adag emberrel én is a gépre kerülök. A nyitott ajtón pillantok le korábbi helyünkre. A fenntartott gyűrű összeomlik. Alkaromra nézek. 55%... Fejemet ingatom és ekkor tudom meg, hogy van még egy Thanos. Szemeim nagyra tágulnak. Hitetlenkedve fordulok a Proff felé. Úgy tűnik nem viccel.
~Hogyan? Miként? A Kezéből nem nőhetett ki és találhatott ide... én se tudom hova került... Párhuzamosan? Másolatok? Osztódás?
Töprengésbe kezdek. Mind a hét figyelmem most erre összpontosul. Végül a háromszázadik lehetőségnél abba marad az agyalás. Nem azért mert elég az elméletből, hanem mert új kérdésre kell választ találnom. Mi az isten ez a lila fény és, hogyan képes ennyi energiát használni? Mert az ott egy bolygó ami megjelent. Arra hamar rájövök, hogy én legalább 8 ponton helyeznék el ilyesmit ha a földet akarnám odébb teleportálni. Illetve további 4-et tartalékként és terhelés eloszlásnak. Ezalatt néhány másodperc alatt azt is sikerült kiszámolni, hogy nagyjából hol lehet a többi ha ez itt van egy másik pedig Queensben... A Többi csík útmutatása is nagy segítség.
Figyelmem ismét oszlani kezd. Thanoson kattog egy részem, másik a közelgő armageddon megakadályozásán pörög.
-Ha egy csillag lenne mennyivel egyszerűbb dolgom lenne...
Mondom hangosan az eget bámulva. Lepillantok Charlesra.
-Könnyebben össze roskadna és a gravitációs mező pedig bevonzaná az oszlopokat és tönkre menne az egész. Valószínűleg már porrá égtünk volna a sugárzástól de az most mellékes.
Legyintek nem törődöm módon és ismételten az eget bámulom. Műszaki szemmel, be kell, hogy valljam ez bámulatos teljesítmény... Teljesítmény....
-Teljesítmény... Gondolom nem ismer senkit aki képes lenne elvezetni pár gigawatt energiát, úgy hogy nem hal bele... Mondjuk úgy 5-6 alkalommal? Vagy fel tud robbantani ilyesmit... Vagy csak felborítani...
Lelkesedésem úgy csökken ahogy az egyre közhelyesebb, egyszerűbb vagy primitívebb megoldásokat taglalom.
-Az is megoldás lenne ha az egész közepébe egy deszingularizálót lőnénk ami... áhh hagyjuk...
Lemondóan legyintek. Ilyen technológiánk még nincs. Én nem merészkedem ki a gépekre, úgy látom van erre alkalmasabb fegyverzettel felszerelt csapattársunk is. Inkább fel s alá járkálva töprengek. Időnként a lvegebőbe rajzolgatok ujjammal. Külső szemlélő számára nem látszik de a telepaták hatalmas káoszt találhatnak ha bepillantanak a fejembe. Hét hasonmásom ücsörög egy-egy számítógép előtt aminek a monitorán számítások tömkelegét futtatom. A különbség köztük csupán annyi, hogy a hajszínünk egyénenként eltér. Mindegyikük a szivárvány egy jellemző színét viseli.
Akkor zökkenek vissza a valóságba amikor a gép is zuttyan a földet éréskor.
Elsők között szállok le. Kezemre nézek. 57%...
~Alakul...
Felfigyelve a hörgésre a keménylegények felé fordulok.
-Biztos?
Mutatok a lejárat felé. Óvó helynek óvó hely de kelepce is ha beragadunk... Felpillantok ismét az égre és a közeledő bolygóra.
-Mennyi időnk van Hercegnő?
Vissza az elejére Go down

Logan James Howlett

∆ Hozzászólások száma :
242
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 19:47
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wakanda 0.2


Szépen haladunk előre. Hulk olyan csapást hagy maga után, hogy azt öröm nézni! Eric-el szinte alig van, akit le kell csapnunk. Ne igazán értem ezeket a csáposokat. Az egyik elesett helyébe egy másik lép, és szinte végeláthatatlan a nyomulásuk. A Kapitány megmentésére már majdnem mindent lezsíroztam, de mielőtt megindulnék előre teljes sebességgel, akkor hangzik fel a fejemben a Prof hangja ismét.
-Mi az, hogy halott? Biztosan van még élet benne… nem halhat meg…- morzsolom ki a szavaim az ajkaim közül, de egy cseppet sem vagyok boldog, hogy leállítottak a kitörésem tervéről.
Az éjbenjáróra pillantok, aki éppen az egyik gyönyörűséges polipcsápnak a feje kellős közepébe süllyeszti a kardját, de látszik, hogy akármennyire erős, mégiscsak fárad. De abból a tényből kiindulva, hogy sokáig nem tudnánk tartani az állásainkat, ezért végül leteszek, hogy megkeressem a Hőst, akire mindenki büszke volt..
- Sajnálom Steve…nem tudtam ott lenni melletted, hogy segítsek…- mondom bele a semmibe egyfajta búcsúszó gyanánt, de tudom, hogy most nem terelődhet el még jobban a gondolatom.
- Semmi baj, Cimbora! Akkor a kövekre figyelj! Az most a fontosabb! – kiáltok vissza Franklin-nek,
- Ryan! Nyomás fel a Blackbird-re! Ott vigyázz a menekültekre! Franlkin!? Fel tudnál juttatni a hajó tetejére? Akkorát nem tudok ugrani..- nézek körbe, és ha felszálltak a többiek is a fedélzetre, akik utolsónak maradtak, akkor nekirugaszkodva ugrok fel egy magasabb szikláról, hogy a kimenekítést fedezzem, s ezzel a lényeket leszedjem, s ne engedjem felmászni a hajótestre a többit.
Az égen megjelenik egy másik Bolygónak kinéző valami, ami vészesen a közelünkben van. Sokat nem tudom nézni, de jót nem ígér, abban biztos vagyok. A tetőn megvetem a lábam és azok közül a sokkarú lények közül egy is a közelbe mászna, annak megmutatom a pengéim éleit. Aztán nem mozog. Szinte végeláthatatlan az áradatuk, de tudom, hogy a gép gyomrában a Barátaim vannak. Steve-t már elvesztettük… Nem akarom, hogy több áldozat legyen a mi részünkről. Így is sok élet veszett oda… De, harcolok tovább.
Az égen megjelenő Bolygó viszont aggaszt. De remélem, hogy ez nem a megjövendölt Apokalipszis. A Város felett végignézve nagy a pusztítás, de talán egy kis reménysugár éled, ha mindannyiunk összefog. Járnak a gondolataim, de a harc leköti minden energiámat. Védem a Hajót, és mindazt, ami tőlem telik. Ahogy megiramodik a Blackbird, kapaszkodom, és talán kijutunk innen. Már közeledik a Belváros, és a leszállás ideje. Csak érjünk oda épségben.

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

9. felvonás - Wakanda 0.2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» 3. felvonás - Wakanda
» 15. felvonás - A békepróba
» 10. felvonás - Szellemvilág
» 9. felvonás - Törésvonal
» 17. felvonás - Polgárháború 01

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: 2. Kör-