HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Celia & Logan

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Hétf. 02 Ápr. 2018, 01:44
Ugrás egy másik oldalra

Celia & Logan

So was I


Nem igazán szívlelem a repülést. Főleg, hogy a levegőben kell maradni egy jó ideig. Mostanában egyre többször utazom, és nagyobb távolságra ez a leg megfelelőbb, de még így sem tartozik a kedvenceim közé. Inkább a leszállást várom, de ott is a mágnes-kapu az, ami ismételten gondot okozhat. Most viszont ez a protézis mese, bevált. Nem kell annyira magyarázkodnom, és ahogy a Tündérszépemnek is tetszett az „előadásom”, így maradok ennél a megoldásnál. A terminálból már könnyedén kijutunk, és a csomagjainkat is magunkhoz vesszük. Ahogy kilépek a kijáraton, megcsap az a megszokott szmogos levegő, amit az elmúlt napokban csak emlékezhettem. Nagyot szippantok a benzingőzös levegőből, és egy somolygással nyugtázom, hogy megérkeztünk New York-ba. Mintha semmit nem változott volna ebben a pár napban, de azért mégis. Mellettem van egy csodás Nő, akivel jól érzem magam, és nem is gondoltam, hogy pár ezer mérföldet kell utaznom, hogy találkozzak vele. De most már az Államokban vagyunk, és remélem velem tart továbbra is. A karomat nyújtom felé, és ha elfogadja, akkor elviszem a Bérlakásomhoz. A Birtokra még nem merem elvinni, de tudom, milyen szigorú óvintézkedések vannak mostanság ott, és bár tudom, hogy Celia is „Mutánsnak” számít valamilyen szinten, de a Prof beleegyezése kell, hogy oda is magammal vihessem. Egyelőre a legénylakásomra viszem, ha nincs ellenére, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan tovább. Pár nap múlva majd előadom a Profnak a dolgot, talán kedvező lesz a válasza.



Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Kedd 03 Ápr. 2018, 17:20
Ugrás egy másik oldalra

A repülőút minden gond nélkül zajlott le. Az igazat megvallva simán hazatértem volna az erőmmel, ám az csak egy személyes, hála Bor-nak. Így marad ez a megoldás és az átszállások. Logannal egészen kellemes volt így is az egész, ezért hamar elmúltak az órák. Miután leszálltunk és gond nélkül megtaláltunk a csomagunkat. Amik szerencsére épek is voltak. Volt már alkalom, amikor feltörték. Nem voltam különösebben boldog és elég komoly balhét is csaptam ki miatta. Megértek nekem elnézést kérni. Aztán miután kiléptünk a terminálból, elvezetett a lakásához.
Nos mondanám, hogy meglepődtem, de nem akarok hazudni. Tipikus pasis lakás. Itt egy sörös dobot, ott egy másik. Egy apró fejrázással léptem át a küszöböt. Illet hozzá ez a lakás. Kissé szétszórt, de megvolt a varázsa. A környék mindenesetre igen kellemes volt.
- Bocsánat a zavarásért. - szólalok meg, hála annak, hogy nagyon hosszú időt töltöttem el Japánban és rám ragadt pár szokásuk. Na az megint egy igen színes kultúra.
- Illik hozzád ez a ház. - teszem még hozzá, miközben lerakom a táskámat egy székre. A pár doboz ellenére minden tiszta és rendezett. Összességében kellemes benyomást nyújt.
- Ha nem gond, kölcsön veszem a konyhádat. - szólalok meg egy szelíd mosollyal, majd be is megyek a helyiségbe és körbenézek. A hűtő szinte kong az ürességtől. Ismét megrázom a fejem, így marad a másik módszer. Az erőm által alkotom meg az alapanyagot, majd hozzá is látok. Egy steak-t csinálok, természetesen kiváló minőségű húsból. Otthonosan mozgok a konyhájában, mintha már nem először járnák itt.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 05 Ápr. 2018, 01:33
Ugrás egy másik oldalra

Celia & Logan

So was I

A lakásomat nem annyira használtam az elmúlt időben, de pár hónapja itt is tartózkodom, ha nincs halaszthatatlan dolgom a Birtokon. Tudom, hogy ténylegesen az Iskolában lakom, de néha jó, ha egy kis távolságot is tudok hagyni magamnak. Van úgy, hogy a gondolataimba merülök, és a sok jóakaróm meg inkább itt találjon meg, mint a gyerekek közt.

Most igaz nem a balhék miatt vagyok újból itt, hanem azért, hogy a Tündéremmel lehessek. Ígértem neki, hogy megmutatom Kanadát is, ahogy New York-ot. Talán ha majd a Proffal beszélni tudok, akkor felhozom neki azt a kérdést is, ami felmerült bennem, de addig, míg nem beszélek vele, addig Celiát nem viszem a Birok közelébe. Nem mintha félnék, de a Professzor háza, és ő ad engedélyt a belépésre mindenkinek.
Amúgy meg jobban fogadta a Tündérem a lakást kinézetét, mint gondoltam. Nem igazán vagyok makulátlan rendmániás, de itt-ott elhagyott sörös doboz és üveg halom belefér. A konyhát csak ünnepnapokon használom - vagyis soha- így a hűtő tartalma is kimerül egy pár üvegsör és a rendelt étel maradékával.
- Persze, menj csak! Érezd magad otthon!- villantok egy vigyort felé, miután a konyhát emlegeti. Kis matatás után valami isteni illatok terjengnek a levegőben a tűzhely felől.
Azt se tudtam, hogy van tűzhely benne. - villan belém a gondolat, de egy új bontott sör után elhelyezkedve a fotelomban kényelmesen, már csak a jóleső érzés kerít hatalmába. Kis idő múlva még intenzívebben érzem a kellemes illatokat, ami egy hatalmas steak személyében sül a sütőben.
- Fantasztikus illata van!- kiáltom a konyha felé, és nem is tudom, minek örüljek jobban, hogy itt van velem Celia, és főz, vagy annak, hogy rátaláltam. Talán mindkettő dologban szerencsés vagyok, és egy jó nagy bólintás után meg is húzom az italom. Remek napnak nézünk elébe. Már idejét se tudom, mikor voltam ilyen nyugodt és boldog valaki mellett. Remélem, hogy ő is így érez. Ma csak a pihenésé és az élvezeteké a nap, ha a Drága Hölgy is úgy kívánja.




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Pént. 13 Ápr. 2018, 21:01
Ugrás egy másik oldalra

Férfi lakás ellenére azért kellemes kis hely. Hiába a dobozok nem túl meglepő magas száma, van benne szépség. Nem mintha tiszta és rendezett lakot vártam volna tőle. Valahogy nem éppen az olyan típusnak vélem őt.
- Azon az érzésen, már rég túl vagyok. - nyújtom ki felé kissé a nyelvem és aztán elindulok összedobni valamit. Hiába az első osztály, a kaja egy gépen azért nem az igazi. Nem rossz, de nem mondanám jónak sem, inkább tűrhető és ha teheted, akkor inkább kihagyod. Ezért is álltam neki most összeütni valamit.
Pár perc múlva már készen is lettem az előkészületekkel. Hiába bírnám ki hónapokig evés nélkül, megvan a kifejezett előnye ennek a tevékenységnek is. Az ízek, amiket ezzel a testtel érezni tudok, érdekes és kellemes dolgok is egyben. S a hosszú itt töltött idő alatt megtanultam a konyhában mozogni. Mondhatjuk azt is, hogy egy két lábon járó szakácskönyv vagyok. Pedig csak unaloműzésnek és egy új dolognak fogtam fel akkoriban ezt és hamar hobbi lett belőle. Ami önmagában furcsa kijelenteni. Nekem hobbi, egy kozmikus lénynek.. S mégis lett.
Logan megjegyzésére egy mosoly jelenik meg az arcomon és egy új érzés kezd kibontakozni bennem. Hisz némileg megdicsérte azt, amit teszek és eddig senki másnak nem készítettem még ételt. Tekintve, hogy jómagam igen nagy mennyiséget vagyok képes elpusztítani. Bőven több embernek elegendő adagot. Bőven. Újabb percek múlva készen is vagyok. Nem tagadom, némileg rásegítettem arra, hogy a steak kész legyen. Csak egy kicsit leheltem rá, pont megfelelő hőmérséklettel, így pont olyan lesz, amilyennek a nagy könnyben lennie kell. Ismét belenézek a hűtőbe és kissé szomorkásan rázom meg a fejem.
- Miért is vártam egy vörösbort a hűtőben.. - szólalok meg, enyhe csalódottsággal a hangomban. Hiába, sör az van rengeteg, de egy jobb minőségű vörös már nincs. Ez van. Így inkább előkészítem az asztalt és leülök, majd Logan-t figyelem, hogy jön-e. Amennyiben jön és leül, akkor jó étvágyat kívánok és hozzálátok.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szer. 18 Ápr. 2018, 12:02
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan

Most úgy érzem magam, mint aki egy évszázada a legnagyobb nyugalomban élne Celia oldalán. Nem volt sohasem olyan, hogy ide hoztam volna ebbe a lakásba egy Hölgyet, aki még főz is nekem. A finom illatok meg egyenesen megcsapják az orromat, ami még jobban kedvet csinál a falatozásra. Tudom, hogy a sörös dobozok és az enyhének nem nevezhető rendetlenség kissé zavaróak lehetnek a Tündérem számára, de nem igazán vagyok egy vendégváró típus. Ha még egy nagyobb buli után lettünk volna, akkor nemcsak ez a pár szertehagyott doboz díszelegne az asztalon. A hűtőbe a sörök benn sorakoznak, bár a bort nem tettem melléjük.
Amint készen van az étel, egy elismerő vigyorral lépek mellé a Kedveshez.
- Csodásan néz ki, ahogy az íze is biztosan finom! – telepedek le a székre, majd amikor eszembe jut a bor, akkor a könyvespolc mögé nyúlva előveszem az eldugott üveget, majd egy mozdulattal kiszedem belőle a dugóját és poharába töltök.
- Én maradok a sörnél!- ülök vissza az asztalhoz, és nekilátok a steak fogyasztásának, ha a Tündérszépem is helyet foglal.
- Jó étvágyat! Csodásat alkottál! Elismerésem, Tündérem!- emelem a sörömet felé és a gőzölgő tányérra.
- Kár lenne, ha kihűlne!- bólintok és nekilátok a falatozásnak.
- Majd később elviszlek egy helyre, ahol megismerkedhetsz valakikkel. – kezdek bele a meglepetés-hely felvezetésébe, mert meg szeretném mutatni neki az Iskolát, ahol a gyerekek laknak. A Prof engedélyezte a látogatását Celiának, de kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni hozzá. Igaz, hogy csak látogatásra van engedély, de bízom benne, hogy nem fogja bántani a gyerekeket a Tündérem. Megbízom benne, és a Prof is ezért egyezett bele a megjelenésünkbe.
- Remekül sikerült ez az étel!- bólintok ismét a finomra sült elismeréseként. Még a tíz ujjamat is megnyalom, amikor végeztem az evéssel.


Köszönöm, hogy türelemmel voltál, Tündérem


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Szomb. 21 Ápr. 2018, 21:23
Ugrás egy másik oldalra

- Sör.. Nem tudod, hogy milyen egy igazi, jó érlelésű bort inni. - mondom neki némileg gúnyolódva rajta. Hiába, a sör az nem éppen az az ital, amit gyakran és szívesen innék. Sokkal inkább a borok és az érlelt szeszek azok, amik vonzanak. Habár elsőre ezek is furcsák és érdekes voltak, mostanra már kellően megszoktam őket. Talán a kelleténél kicsit jobban is. Ám nem látom úgy, hogy nagyon baj lenne belőle.
- Ha valaki ennyi évet él, akkor ráragad ez meg az. - kacsintok rá egyet - Főleg, ha kellően unatkozik és kellően érdekesnek tűnik az a dolog. - teszem még hozzá azért.
- S mégis hová vinnél el engem? Most kellően kíváncsivá tettél engem.. - szólalok meg. Igen csak érdekel, hogy mégis mire gondolt. Ám gondolatolvasó nem vagyok, így képtelen vagyok kivárni. S az eddigiek alapján fölösleges lenne erőltetnem a dolgot, nem mondaná el nekem, hogy mit is tervez. Van annyira makacs mint én ezen a téren.
- Köszönöm a dicséretet. Reméltem is, hogy tetszeni fog. Főleg azután, hogy nem hagytad kifizetni a repülőt. - teszem még hozzá kissé durcás arccal.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 27 Ápr. 2018, 01:12
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan

Meg kell állapítanom, hogy a Tündérszépem, nemcsak az italokhoz ért, de az ételekhez is. Bár sorolhatnám a sok jó tulajdonságát még, de egyik ámulatba esem a másikból. A steak csodás volt. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána.
- Szuper lett a sült. Nem tudom elégszer dicsérni. – villantom ki kedves vigyorom a söröm ivása közben.
- Ahová elviszlek, az meglepetés. Ha elmondanám, akkor nem is lenne az. – vigyorom még szélesebbre húzódik, mikor látom az arcán a kíváncsiságot.
A repülőjegy említésére meg kissé felszalad a szemöldököm.
- Azt hittem, ezt már lezártuk, Tündérem. - húzom magamhoz, ha nem ellenkezik. – Ne is legyen ez téma. – Adok egy csókot az ajkára.
- Ha kész vagy, akkor indulhatunk. – vettem magamra egy tiszta pólót és a dzsekimet, s ha indulásra kész vagyunk, akkor a motoromhoz megyek a garázsba, ha Celia is követ, akkor megvárom, hogy felüljön mögém, aztán beindítom a motort.
- Kapaszkodj. – Szólok figyelmeztetésként, mert ez a moci elég gyors. Scott-nak volt ízlése.
Hamarosan meg is érkezünk a meglepi helyszínére. A hatalmas vaskapu kinyílik, és máris begurulhatunk a bejárat elé. Leszállok a motoromról, és a Tündéremnek is segítek, ha elfogadja segítő jobbomat.
- Megérkeztünk. – mutatok fel az épület táblájára.

- Mit szólsz? Megmutatom neked az Iskolát. A gyerekek nagyon barátságosak. Itt szoktam tölteni velük az időt. Remélem, hogy neked is tetszeni fognak. Kicsit félénkek, de ha majd megismernek, akkor meglátod, hogy remek Srácok. - nézek Celiára, és kinyitom neki az ajtót.
- Tessék! Csak utánad! – igazgatom meg a szivarom a szám szélén és ha belép, akkor én is követem.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Kedd 08 Május 2018, 01:34
Ugrás egy másik oldalra

- Meglehetősen kíváncsi természetem van. - szólalok meg, habár tudom, hogy úgysem tudnám kiszedni belőle, hogy hova is akar vinni. Pedig aztán nagyon szívesen deríteném ki, de úgy látszik, hogy várnom kell, amíg el nem jön az ideje.
- Ne hidd, hogy makacsabb vagy nálam. - válaszolok miközben magához húz, majd adok egy puszit az arcára. S mielőtt ismét szólni tudnék a kijelentése végett, kapok egy csókot, így marad a durcás tekintet. Kicsit magam is meglepődöm, hogy ennyi fajta érzelmet tud kihúzni belőlem. Többnyire a semleges megfigyelő szintjén szoktam állni, ám ez mellette lehetetlennek érződik. S ez nem zavar, korántsem, mint ahogy talán zavarnia kéne. Helyette inkább élvezem eme eddig számomra idegen érzéseket, amiket bennem kelt.
- Készen. - válaszolok, majd követem őt. A garázsban egy motor fogad. Kisebb mosoly kezd el játszadozni az ajkaimon.
- Szép motor. Gondolom nem engeded, hogy én vezessek. - mondom, majd felülök mögé. Rövidesen meg is érkezünk az iskolához ahol tanít. A hely, amiről már hallottam, ám nem gondoltam, hogy valaha is fogok itt járni.
- Előre látom a sok kérdést, amit kapnék, ha megtudják, hogy mi is vagyok valójában. S ha te tanítod őket, akkor talán mindegyik egy sört ivott, magát keménynek gondolom kölyök? - teszek fel egy kis szurkálós kérdést. Amikor ajtót nyit egy laza mozdulattal kikapom a szivarját és egy kukába dobom.
- Iskolában volnánk, nemde. - mondom neki egy szelíd mosollyal és egy kis nyelv kiöltéssel.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 15 Május 2018, 00:21
Ugrás egy másik oldalra


Celia  & Logan



Az Iskolához tartó utunk nem volt valami lassú. Imádom, hogy Scottnak volt ízlése és telerakta mindenféle extrákkal ezt a járgányt. Néha gondolok arra a vörös-szemű mitugrászra, akit mindenek ellenére nagyon hiányolok. Sok ugratásomnak volt alanya, de valahol bírom a képét. Ezt mondjuk, nem hangoztatom nagyon, mert elbízná magát, és amúgy sem szeretném, ha híre menne.
Miután megérkezünk a bejárathoz, nyugtáztam, hogy nem igazán változott semmi a távozásom óta. Hank-et biztos a kémcsövei mellett találjuk, és ha a szimatom nem csal, akkor megint valami bűzös kísérletbe fogott.
Celia kérdései és mondata csak vigyorgásra sarkall.
- Bármilyen meglepő, de nem itatok alkoholt a Lurkókkal!- lépek beljebb az ajtón, utána.
- A Prof beleegyezett, hogy elhozzalak ide, mert megbízik bennünk, és a gyerek védelme mindennél fontosabb. Igen, az Iskolában vagyunk. Gyere, körbevezetlek. – mutatok a lépcsők felé, ahonnan feljuthatunk az épületen belül bárhová.
Az emeletre érve Hank hangját hallom, aki egy cifra mondattal tűzi meg a kísérletének a sikertelenségét. Ritkán szoktam hallani, hogy a Bestia elereszti a hangját, de egy vigyorgással bólintok magam elé, mert megnyugtató, hogy nemcsak az én üvöltésem szokott visszhangzani az épületben.
- Inkább menjünk szerintem a második emeletre. - terelgetem Tündérszépemet a következő lépcsőfordulóra. – Hank- nek nincs valami jó napja, mint hallani. Inkább menjünk a teraszra. Ott legalább körbenézhetsz a Birtokon. Jó nagy. – lépek fel a következő szintre és mutatom az utat Celiának, ha követ.
Amúgy meg elég csendesnek tűnik most az Iskola. Biztos kirándulni vannak az osztályok. Vagy ki tudja.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Szomb. 19 Május 2018, 02:42
Ugrás egy másik oldalra

- Valóban nem? - kérdek vissza meglepődött arccal. Természetesen egy újabb kis szúrós megjegyzés. Habár van egy olyan érzésem, hogy ezt sem fogja magára venni. Ami némileg zavar is, meg nem is. S ezzel együtt még mindig zavaros számomra ez az egész helyzet amibe belekerültem. Én, mint szerelmes.. Ez olyan dolog, amit a hosszú életem folyamán nem tapasztaltam meg. S most mégis, minden jel erre mutat. Olyan dolog ez, amit nem tudok hová rakni. De ennek ellenére kifejezetten élvezem, ezt fölösleges is lenne tagadni. Megvan az a varázsa, amiről már sokszor olvastam és amit sokszor figyeltem már meg.
- Ezek szerint különleges bánásmódban részesülök? Mivel gondolom nem engednek csak úgy be egy kívülállót, aki ráadásul nem is a Földről való. Habár gondolom ez leginkább neked köszönhető. Köszönöm. - mondom neki, majd egy csókot nyomok az ajkaira és követem őt. Az emeletre felérve valaki éppen a szókincsének egy bizonyos részét használva ordibál. Logan arcát elnézve, nem lehet gyakori tőle, így másfelé terel.
- Érdekes fickó lehet, ha ennyire tud szitkozódni. - szólalok meg azért, miközben a folyósokat járjuk. A falakat figyelem, a rajtuk logó festményeket és egyéb dolgokat. Belsőleg igen impozáns épület. Az ember nem mondaná meg, hogy ez egy iskola, ahol ráadásul mutáns gyerekek tanulnak. Végül még egy szinttel feljebb megyünk, majd egy teraszra. S ahogy mondja, valóban nagy a birtok.
- Az erejükkel ismerkedő mutánsoknak el is kél a nagy hely. - s ahogy ezt kimondom egy tűzgolyót érzékelek felém szállni. Csak emlegetni kell az ismerkedő gyerekeket. Egy hanyag mozdulattal lököm az ég felé a kis lángoló labdát, ami lassan elhal és eltűnik.
- De néha az sem elég. - szólalok meg, miközben a jobb tenyerem vizsgálom. Semmi különösebb sérülés nem lett rajta és pechemre, a karkötőn sem.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Hétf. 28 Május 2018, 22:09
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan




Az én kis Tündérkém nem kis meglepetésére nem szoktam alkoholt itatni a lurkókkal. Bár ezt lehet, elég erősen kétli, de tényleg nem vagyok ennyire elvetemült, hogy egy gyerekkel megitassak még egy kortyot is a sörömből. Majd, ha elérik a korhatárt, akkor ihatnak, amennyi jólesik nekik. De addig nem akarok én az „elrontójuk” lenni. Bár, ahogy múltkor a Padlás feljáróban a lépcső alatt találtam vodkásüveget, nem hinném, hogy annyira galamblelkűek lennének némelyik nagyobb diák. De persze tudom név szerint azonosítani a tilosban járókat, de nem köpöm be őket a Prof-nak. Néha napján belefér egy kis lazítás, de azt amúgy is rövidre zárnám, ha ez rendszeres lenne. De szerencsére csak alkalmi zugivászat van, amikor a Tanárok éppen nem figyelnek, mondjuk hajnali órákban, mikor Hank is az igazak álmát alussza. Én is csak az éjjeli kóborlásaim miatt találtam meg az elrejtett üveget, de nem verem nagydobra a dolgot. Sok fájdalmat láttak ezek a fiatalok, ami talán idővel halványodik az emlékezetükben, de néha az ilyen kis titkos ivászatuk feloldja belőlük a gondolataikat, és felszabadultnak érezhetik magukat. Arról nem beszélve, hogy ha minél jobban tiltanánk, az nem szüntetné meg ezt, hanem esetlegesen még több próbálkozásuk lenne. Az meg, hogy tilos, olyan a számukra, mintha egy hatalmas kijelző táblán harsogna, hogy ezt kell tenni, mert ez tilos! Na, jahh! Ez még ismerős is az emlékeimben.
- Persze, hogy különleges bánásmódban részesülsz, Tündérszépem!- húzom magamhoz közelebb,s ha nem ellenkezik és egy apró csókot nyomok az ajkára.
-Hank-el meg nem kell foglalkozni! Kicsit jobban ragaszkodik a kémcsöveihez, mint a valósághoz, de ezért is imádom Bestiát!- vigyorgom el magam, ahogy rá gondolok.
Aztán valamelyik gyerkőc be akar mutatkozni Celiának, aki egy elegáns mozdulattal elhárítja a felé ívelő tűzgolyót.
- BAahh! Mégis vannak itthon!- kacsintottam a Tündéremre, és mutattam a folyosó elágazása felé, ahonnan egy apró buksi kandikált ki, majd sprinttel iramodott el, hogy ne vegyük észre.
- Ő, Josh. Kicsi még, de nagyon eleven!- magyaráztam Celiám-nak a kisfiút, akit nemrég fogadtunk be az Iskolába.- A Szülei meghaltak a New York-i támadásban, és őt a romok alatt találtuk, pár méterrel a törmelékek alatt. Valahol csodával határos, hogy túlélte, de a hiperaktivitását néha elég nehéz követni.
- Gyere. Nézzünk be a Társalgóba. Talán nem fosztották ki a nasi-szekrényt. - nézek rá a Tündérkémre, és ha velem tart, akkor megmutatom neki azt a helyiséget, ahol elég sok időt szokott tölteni a gyereksereg.


Megjegyzés ide


☆☆



Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Kedd 19 Jún. 2018, 13:49
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan

Amikor hallom, hogy a kölykök mégsem kapnak alkoholt, egy kis mosoly jelenik meg az arcomon.
- Tehát az itt a jó tanár szerepében vagy, vagy mindössze kapsz, ha iszol előttük pár sört? - kérdem kicsit szurkálódósan. Persze érthető, ha úgy van. Habár úgyis elérik a lázadó kort, akkor meg aztán fölösleges nekik tiltani akármit. Ezt már elég sokszor láttam az életem folyamán. Amikor lázadnak, akkor nem hallgatnak senkire. S ilyen gyerekeknél, ez pláne igaz.
- Láttam azt a támadást. Nem volt szép dolog. Ám igyekeztem nem belefolyni semmilyen harcba a Földön, így attól és kellően távol tartottam magamat. - nem vagyok ide való, így nem csináltam semmi a világháborúk alatt sem. Nem lett volna tisztességes a részemről, na meg, nem az én világom ez.
- Talán nasikkal akarsz lekenyerezni engem? - kérdem egy mosollyal, miközben követem őt egy sokkal tágasabb helyiségbe, ahol pár gyerek beszélget, akik kapásból csöndben maradnak, amikor meglátnak engem. Valószínűbb, hogy azért, mert még nem láttak, mintsem azért, mert ismernének.

music: zenecím || note:  nyálas-ugrás   || NM
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 30 Jún. 2018, 10:14
Ugrás egy másik oldalra

Celia  & Logan


Én nem tartom magam jó tanárnak, de Celiá-m mondatára egy vigyor jelenik meg rajtam.
- A „Jó Tanártól” én messze állok, de vannak elveim, amit betartok. – válaszolok neki, majd bólintva lépek a Társalgó felé. – Simán lehúzom a sörömet, amikor csak akarom, de a gyerekek is tudják, és azt is, hogy szigorú vagyok, ha rajtakapom őket, de sokkal rosszabb lenne, ha stikában innék előttük. Így meg tudják, hogy amit nekem lehet, azt nekik nem. Majd, ha elérik a megfelelő kort, akkor ők is ihatnak. De addig nem engedem. Vannak köztük már nagykorúak, de a kicsikkel még más a helyzet. Ha a „vörös- szemű” Scotty-n múlna, akkor egy üveg piát se lehetne legurítanom… De azt csak szeretné, ha betartanám!- jut eszembe a bájgúnár, akit már elég rég láttam.
- Gyere… - nyitom ki az ajtót a Tündérkémnek. – Itt van valami finomság. - emelek ki egy zacskó chipset a polcról, majd felé nyújtom.
- Lekenyerezni? Gondolod, hogy ezzel menni fog?- kacsintok rá, majd közelebb húzom magamhoz. – Inkább evvel kenyerezlek le. - csókolom meg, ha engedi.
Üres volt a Társalgó, gondolom, hogy valahol vannak a gyerekek.
- Meglessünk egy óráját az országos Cimborámnak?- jelenik meg rajtam egy bájvigyor, ahogy az ablakon kinézve Scott-ot látom az udvaron nagyon magyarázva. Biztos távolból megleshetjük, de arra is mérget vehetnék, hogy nem állná meg szó nélkül a megjelenésünket. De nem is én lennék, ha nem bosszantanám valamivel, és úgyis rég látott. Nehogy már jó napja legyen!- kacsintok a Tündérszépemre, és ha beleegyezik, akkor a hátsó ajtón kimehetünk az udvarra, hogy meglessük, mit bénázik azokkal a karót nyelt stílusával szerencsétlen tanulókkal.
- Ez remek lesz! Utálja, hogy ha megzavarják az Óráját. – suhan át rajtam egy újabb vigyorgás, ahogy elképzelem a pofáját, amikor meglátna. De aztán lehet, hogy még a háttérbe maradunk, kivárjuk a megfelelő pillanatot.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Szomb. 30 Jún. 2018, 22:27
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan


- Ezt örömmel hallom, tanár úr bácsi. - csipkelődök kicsit vele. Főleg, ha tippelnem kell, akkor nem éppen rajong ezen megszólításért. Ahogy én sem túlzottan szeretném, ha lenénizik valaki, ám tekintve, hogy valójában mennyi is a korom, ez nem meglepő. Habár erről szinte senki sem tud és nem is kell tudniuk. Kicsit nagy lenne a zűrzavar körülöttem úgy, amit nem szeretnék. Belegondolni, hogy mekkora tömeg lenne körülöttem és abba, hogy mekkora reflektorfénybe kerülnék. Megvagyok ezen dolgok nélkül. S akkor még ott vannak a nagy országok, akik mind hirtelen igen jóban akarnak lenni velem. Ám mindegyikük célja egyértelmű. Csak a hatalom és azon fegyverek kellenek nekik, amiket én adhatok nekik.
Nem utasítom el a csókját, sőt, inkább elmerülök benne. Hagyom, hogy a nyelvem tegye a dolgát az ajkaimmal együtt és kiélvezem a helyzet minden egyes pillanatát.
- Lehet, hogy hatásosabb. - kacsintok rá a heves csók után. Azt kell mondjam, hogy igazán jó ezen emberi, testi kontaktus. Meglehetősen tetszik és szívesen csinálom, főleg, ha olyannal van lehetőségem, aki felé úgy néz, hogy érzelmeket is táplálok. Aztán azt mondja, hogy lessük meg az egyik barátját. A becenév alapján nem tudom hová rakni őt. Mindössze arra tudok következtetni, hogy a személ lehet valami, mivel biztos, hogy ő is mutáns, mint itt mindenki. Engem kivéve persze. Én teljesen más kategória és súlycsoport vagyok, mint ők.
- Miért is ne. - szólalok meg a kérdésére reagálva. Érdekel itt minden személy, hisz olyan részét képezik az emberiségnek, ami igen csak új.

||   nyálas-ugrás   ||  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 04 Aug. 2018, 22:44
Ugrás egy másik oldalra


Celia  & Logan

A Tündérszépem kissé viccesen fogalmaz arra, hogy Tanár bácsi vagyok, de egy széles vigyorral és egy bólintással nézek vissza rá.
-Ezt ne nagyon hangoztasd, mert a Lurkók ezzel fognak szekálni.   - eresztek meg egy halk választ a fülébe, majd Scott-ot bámulom egy fa mögül.
-Jobb, ha nem megyünk most közelebb, mert a végén befog engem a Tanulmányi kirándulás kísérőjének, és az unalmas szövegelését meg nehezen viselem. - súgom ismét Céliám fülébe, majd egy mozdulattal a hátsó kert felé veszem az irányt, és ha engedi, akkor megfogva a kezét viszem kicsit távolabb.
- Gyere… Inkább mutatok valami szebb dolgot, mint Scotty képe. - hajolok hozzá közelebb egy csók erejéig, majd a télikert felé indulok.
-Itt most virágzik egy olyan különleges növény, amit meg szeretnék mutatni neked. Én nem igazán vagyok egy Botanikus, de ezt látnod kell. - vezetem a Pálmaházhoz a Tündéremet és remélem, hogy neki is tetszik az, amit látni fog. Nem vagyok egy hős szerelmes típus, de ez a Tündéri Nő sok mindent „kihoz” belőlem, amire már évek óta nem volt példa.
-Ime! Olyan szép, mint Te vagy. - mutatok a virágra.
Virág link
-Tetszik?- nézek rá, majd közelebb húzom magamhoz.


Bocsáss meg a késői válaszért  szégyellős


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Hétf. 27 Aug. 2018, 10:03
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan


- Talán monoton és száraz, amiért nem akarod hallgatni? Pedig itt aztán bőven van olyan gyerek, akik igen érdekes előadásokat tudnának tartani az erejüket használva. - szólalok meg a kijelentésére. S egy kicsit elgondolkozom azon, hogy itt talán még én is tudnék tanítani az erőmet használva, hiszen meglehetősen hosszú ideje élek már a bolygón ahhoz, hogy sokat tudják róla. Emelett van tudásom más világokról, habár az nem biztos, hogy hasznos lenne számukra. Az emberiség még messze van az utazástól, így nem igazán mennének sokra azzal, amit el tudnék mondani nekik. Mindazonáltal abban biztos vagyok, hogy az itt lévő gyerekeket nagyon érdekelné a történetek, amiket mesélni tudnék nekik. Érdekes egy kép ez rólam, olyan amit sosem képzeltem még el, ám most mégis elképzelhetőnek tartom.
Végül azért mégis tovább állunk egy botanikus kert felé, ahol Logan egy virágot akár megmutatni nekem.
- Valóban szép. - gugolok le és érinteni meg a növényt és közben mosoly játszadozik az arcomon. - Ki gondolná, hogy a marcona arcod mögött egy kis érzelmes fiúcska lakozik. - szúrkálodok kicsit vele miközben az ujjaimmal játszom a virág szirmain.

||   nyálas-ugrás   ||  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 18 Szept. 2018, 18:15
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan


A Botanikus kert jó ötletnek tűnt, ahogy látom Celiá-m arcát.
-Ez a virág csak nagyon ritkán bont szirmokat, de a tiéddel vetekszik a szépsége. –mondom neki, ahogy átkarolom a derekát magamhoz húzva.
-Igazad van abban, hogy sok olyan diák van az Iskolában, akiknek a képességei elég ritkának számítanak, de a kinti világban, ahol az emberek nem fogadják el a Mutánsok létezését és üldözik őket, azok nem is tudják, hogy a képességeket, amit hordoznak apai ágról, nem is olyan rossz. Ha egy napon elsimulnának az ellentétek, akkor rájöhetnének, hogy sokat segíthetnek ezek a gyermekek a Világnak. Nekem ez a véleményem, de a tanítás nagyobb részét a Professzor és a többi Tanár végzi. Én nem tartom magam jó Tanítónak, de ami a fejemben van – mutatok a fejemre - ezzel az emléksorral, sokat segíthetek a múltat megismertetni a lurkókkal. Scotty fiú jó Tanár, de a szabálybetartó modora sok nekem. Bár az igaz, hogy nyersen és szárazon adja elő a dolgokat, de jobb, ha nem vagyok a közelébe. Tudod, nem éppen felhőtlen a Barátságunk, ha annak lehet ezt nevezni. Elég elítélő velem szemben, de ezt nem rovom rá. Van egyfajta „elbűvölő” modorom, amit Scott nem igazán tud értékelni. - nevetek fel a gondolatra, ahogy látom azt az önelégült vigyorát, amikor meglát.
- S mi tagadás! Imádom heccelni!- kacsintok a Tündéremre, majd adok neki egy apró csókot, ha engedi.
- Úgy gondolod?– bólintok egy fél vigyorral a bókjára, majd leülök a fűre, s nyújtom a kezem felé.
- Gyere… nem sietünk sehová…- dőlök hátra a talajon, és ha mellém fekszik, akkor átkarolva magamhoz fogom.


Köszönöm a türelmed, Tündérszépem!  szeretés 2  


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Hétf. 08 Okt. 2018, 22:44
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan


Hallgatom, amint arról beszélt, hogy mennyire nem fogadják el az olyanokat, mint ő. A mutánsokat. Ez valahol érthető, mert az emberek félnek attól, amit nem értenek, ahelyett, hogy megpróbálnák megfejteni és megérteni.
- Ahogy én látom, nem is nagyon akarják elfogadni a mutánsokat. Inkább elzárkóznak, mintsem, hogy megpróbálják megérteni. - felelek az gondolat első felére és közben felállok a guggolásból - A múlt hasznos dolog, hogy jobban tudják minek mi is a következménye. Már ha szeretnék tudni. - teszem még hozzá.
- Úgy. - nyújtom ki rá a nyelvem mielőtt csókot kapok tőle,amit viszonzok is. Majd leülök mellé a fűre és felnéznek az égre, majd neki dőlök.
- Mennyire békésnek tűnik itt minden. - szólalok meg.

||   nyálas-ugrás   ||  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
192
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 09 Okt. 2018, 03:05
Ugrás egy másik oldalra


Celia & Logan

Már lassan az idejét se tudom, mikor éreztem magam ennyire nyugodtnak. Ez a kert tényleg békés. Ahogy Celiám is hozzám simul, nem is vágyom másra, csak erre a pillanatra. A messzeséget bámulva és karjaim közt tartva a Kedves Hölgyemet, egyszerre minden olyan egyszerűnek látszik.
-Nem hinném, hogy valaha elfogadnának minket. Az Emberek mindent pusztítanak, mintsem megértenék a létezés miértjeit. De ezt te is így látod, nem kell magyarázni. - húzom magamhoz közelebb.
-Szóval, tényleg úgy gondolod?!- nevetem el magam a látványra, ahogy a nyelvét kinyújtja rám.
- Szép! Még gúnyolódsz is velem!- hajolok fölé, megcsiklandozom pár helyen, hogy kacagásban törjön ki. Majd egy apró csókkal fejezem be a játékot s fekszem vissza mellé az előző pózba.
- Az. – mondom válaszként, de a fülem megüti, valami furcsa hang a bejárat felől. Figyelek a hangra, és az érzékeim egyre jobban élesednek, ahogy közeledik a zaj forrása.
-Lehet, társaságot kaptunk. – támaszkodom az alkaromra és az érzékeny szimatom nem téved, amint beleszagolok a levegőbe. Puskapor terjeng, ami azt jelenti, hogy fegyverek vannak a közelben.
- Maradj itt, kérlek…- suttogom a fülébe, majd nekiiramodok a Birtok Kapuja felé. Tudom, hogy nem fog a kérésemnek eleget tenni a Kedves, de remélem megérti, hogy egyedül gyorsabban mozgok és a helyismeretem is előnyömre válik. Arról nem beszélve, hogy jobb biztonságban tudnom a Szeretteim.



Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Celia & Logan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Times Square-