KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: 10. felvonás - Szellemvilág

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 19:32
Ugrás egy másik oldalra

•• Szellemvilág ••

Did you miss me?




Dr. Strange - akárcsak a Föld bolygó minden lakója - láthatja, hogy a Titán végez Amerika Kapitányával. A varázsló Wongra bízva Queens-i feladatkörét, átjárót nyit a New York-i szentélybe, hogy ott elhagyva fizikális testét, lelkével átszelje a távolságot, s felkutassa Steven Rogers bolyongó lelkét.
Amint eléri Rogerst, a szellemvilág feltárul szemei előtt, és látja a meggyötört férfit, ahogy kétségbeesés és fájdalom kínozza őt mozdulatlan teste közelében. A lélek nem jut vissza az immáron alig ép testbe. A Doktor segítségére siethet. Stephen és Steve lelkének kivetülése beszélgethetnek a szellemvilágban, amit a Földön ragadók nem láthatnak. Stephen feladata, hogy visszakísérje a férfit testébe, amennyiben Steve Rogers élni kíván még...

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Steve Rogers, Dr. Stephen Strange [NJK]

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 28 Ápr. 2018, 14:42
Ugrás egy másik oldalra

szellemvilág
No. It’s Doctor Strange. Not Master Strange, not Mister Strange. Doctor Strange. When I became a doctor I swore an oath to do no harm, and I have just killed a man! I’m not doing that again. I became a doctor to save lives, not take them.------

Loki szavaira a Doktor szemöldöke felfut kissé. Nem gondolkozott el a káosz örvénye közepén, hogy az asgardi férfinak igaza lehet. A Titán életét valahogyan visszanyerte. Feje enyhén megbillen, s bár Wong és csapatai már messze vannak, tekintetét végig futtatja varázslóin. Aggodalmas vezérük lett, hiába nem foglalkozott velük a kezdetekkor. Vázát kihúzva, megfeszült izmokkal nyújtja át a tőrt. - Ha hisz benne és a tőr is hisz magában, képes vele megsebezni a Titán bőrét. - hangja feszes, komoly, ahogy általában. A cinizmus, sem az arrogancia nem társul mellé. Puha, mégis lendületes mosollyal csóválja Loki intelmére fejét és már nyitja is az átjárót, hogy Thanos közelébe küldje a férfit. A Titán közelébe, ahol megkezdődik a csatározás. Természetesen Strange sem kíván sokáig távol maradni, de hiába is indulna, szemei megakadnak a kijelzőn folytatódó felvételeken. Amerika Kapitány bukása egy nemzet, az emberiség és talán az egész bolygó végét jelentené. Túl sokaknak nyújt vigaszt és menedéket a csillaga. - Wong! - kiált a férfi társáért, aki szinte rögtön mellette terem és máris arról kezd beszélni, amit mindannyiuk láthatnak. Steve Rogers bukásáról.  - Én megmenthetem... - zilálva kapkodja tekintetét a mellé ért varázsló és a Lokinak kreált átjárók között. Hiába magabiztos kiállása a mellette álló serényen pattan fel ellene.
- Stephen, erre még nem állsz készen, ráadásul rád itt van szükség! - épp csak nem kezd el toporzékolni. Strange pillantása azonban olyannyira meggyőző, hogy talán szavai már nem is volnának szükségesek.  - Ha elveszítik a csillagukat, az emberek remény nélkül maradnak. És bár számomra közhelyes és túlontúl ostoba feltételezés, hogy a remény bármit is számíthat egy ilyen csatában, de úgy vallom, hogy annak az embernek tömegmozdító hatása van, ... kérlek! - hangja és mimikája után, Wong határozottan veszi át a helyét, hogy Lokinak tovább nyissa - zárja az átjárókat, biztonságba tudva az eredeti alakját.
- Túl fogod erőltetni magad... aztán egyedül maradok. Már nem is vagy itt, igaz? - motyogja Wong, de ekkor már Stephen nincs mellette. A férfi átjárón keresztül a szentélybe sietett, hogy ott véve egy mély levegőt, lecsillapítsa belsejében dúló háborúját, s túl fényen, időn, hangon megkeresse azt, akinek mindennél jobban szüksége van. S, akire mindennél jobban szüksége van az egész világnak...

~

A fény elnyújtózik. A hangok tompák. A színek élénkek, mégis alig érezhetőek. Stephen lelkének sebessége páratlan, ahogy milliók között halad el, hogy egyetlen egyet felleljen. Érzi, hiszen képességének köszönhetően rákapcsolódik a kétségbeesett, fájdalmában magára maradt bolyongóra.
- Steve. - szólítja meg, bár ajkai nem mozdulnak. Gondolatai síkján érinti meg Rogers lelkét, amely kék sziluettjében fürdőzve érzékelheti, hogy valami ... valaki hívja őt magához. A lélek a test körül bolyong, ám Steve nem láthatja, hogy mi történik körülötte. Foszlányokban hallhatja csak Bucky üvöltését, Thanos mély baritonjának távolodását. Minden való és élő elmosódik. Akár egy üres, bolyongó tér közepén lenne. Húzza őt a mély nyugalom háta mögött, de Stephen gyorsabb, minthogy Steve előbb döntsön.
- Kapitány... - szólítja ismét. Nem jár már olyan messze tőle, de minden csillagütközés, ami a szellemvilágban egy-egy lélektáncát jelenti, lelassítja Stranget. Alakjába kapaszkodna ezer és egy erő. A körülötte áramló bíbor, helyenként zöld, árnyalt narancs aurája messziről is látható és érezhető. Erejének kivetülése bolyong körülötte. S, amint érzékeli Rogers finom és tiszta lelkének helyét, lelassít. A férfi körül hatalmas aura tetszeleg. Stephen ajkai elnyílnak csodálatára. Noha a Doktor körül áramló erőnek feszes masszája ugyancsak hatalmas, - s talán képességéből eredően nagyobb is -, Rogers lelkének látható fénye jóval nagyobb és tisztább, mint a korábban valaha látottaké. Stephen megköszörüli a torkát, hogy a bolyongó figyelmét magára vonhassa.
- Kérem, ne ijedjen meg. - hangja valódi nyugalmat áraszt, s ahogy közelebb lép, a falakra rajzolódnak festmények olyanokról, akiket Steve szeretett egykor, vagy még mindig szeret. Rogers érezheti a meleget, ahogy Stephen közelebb lépked hozzá. A mágus aurája nyugtató, hívogató és selymes. - A szellemvilágban van. - a Doktor tekintete a festményszerű ábrázolásokra terelődik. Egy némelyik hőst felismeri, ám sok olyat lát, kikről mit sem tud. - Steve, azért vagyok itt, hogy hazasegítsem. - szándékosan nem pontosít szavain, hiszen ha Rogers Kapitány az örök megnyugvást érezné otthonának, akkor Stephen hiába is engedné a férfi köré képességének simogató oltalmát, a férfi akkor már döntött. És a lélek nélküli test nem ébredhet már fel többé.



Kapitány! : ) | dallam |

Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Szomb. 28 Ápr. 2018, 16:47
Ugrás egy másik oldalra

"The war's over, Steve. We can go home."

Úgy tartják, a halál után már nem fáj semmi. Ezt nyilvánvalóan azok híresztelik, akik még sosem haltak meg. Steve úgy érzi, mintha a lelke atomjaira akarna robbanni. Bárhová is került, bármilyen békét és megnyugvást is kéne éreznie, a fájdalom, a magány, a kétségbeesés és a düh kíséri, mintha aurájára ragadtak volna és magával rántotta volna őket a sötét semmibe, amelybe maga is belezuhant. Még érzi Thanos halványodó jelenlétét, érzi a fű halott tapintását a teste alatt. Érzi őket, de már csak tompa emlékként, egy másik élet kopottas maradványaiként. A fájdalom viszont valós, és darabokra akarja tépni. Mégis a magány a legrosszabb. Steve sosem félt a magánytól, jó barátjává vált az évek során, ahogy sorra veszítette el a szeretteit; ennyire egyedül azonban soha életében nem volt. Utoljára akkor érzett ekkora szomorúságot, amikor felébresztették egy teljesen új világban.
Elveszettség. Kétségbeesés. Fájdalom. Kudarc. Veszteség. Magány. És egytől egyig mind be akarja őt kebelezni.
Csak akkor enyhül kissé, amikor kéklő, hűvös nyugalomba zuhan. Ha átadja magát annak a furcsa buboréknak; Steve pedig semmi okát nem látja, hogy ne tegye. Eleget küzdött és eleget szenvedett már, így behunyja szemét és hagyja, hogy a kellemes, lágy valami egyre mélyebbre húzza; így egyre kevésbé fáj, egyre kevésbé érez és egyre távolabb sodródik mindentől, amit szeret.
Egyre közelebb viszont mindenhez, amiket már elvesztett.
Ütést érez a mellkasán, dühös, kétségbeesett nyomást. Kipattan a szeme és egyből szegycsontjához kap, s bár érzi, hogy teste nem valódi, katonai egyenruhájának tapintása mégis annak tűnik. Minden olyan valódi, az ismétlődő nyomás a mellkasán, mely fuldoklásra készteti, és az ismerős hang a fülében -- Bucky? Körbenéz és ismeretlen falakat lát, ismeretlen szobát, ismeretlen berendezésekkel; az egyetlen ismerős alak Bucky és önnön teste. Elég bizarr látvány holtan szemlélni, barátja hogyan próbál életet lehelni belé. Minden egyes nyomással azonban visszatér a fájdalom is, ami elől menekülni próbált. A feje zsong, mindene lángol, és a kompresszió a mellkasán egyre elviselhetetlenebb. Messzire sodorja a békétől, és közelebb a fájdalomhoz.
- Hagyd abba, Buck... - hangja halk és bizonytalan, rekedtes, mégsem csap semmiféle visszhangot. Csak Steve fejében csendül. Ám Bucky nem áll le, és a fájdalom görcsbe rántja a testét, így erélyesebben szól rá barátjára. - Hagyd abba! Ne csináld! - A halántékára tapasztja mindkét kezét, összegörnyed. Mikor a fájdalom és a zsivaj már elviselhetetlennek látszik, hirtelen ismét enyhülést érez. Mintha hűvös ujjak cirógatnák hátát, enyhülést és békét hoznak. Steve gerince könnyedén belesimul az érintésbe.
- Steve? - Az ismerős hang elűzi a fájdalmát, és észre sem veszi, hogy amint hátat fordít barátja képének, a szoba is átrajzolódik körülötte. A fejük felett forgó gömb aranyló fényekkel lepi el a tánctermet. Ismeretlen, kivehetetlen szellemképek keringnek körülöttük, mindannyian egyenruhában. Steve sután birizgálja a sajátján díszelgő csillagokat, ahogy szembefordul régi szerelmével.
"Régi." Mintha valaha is el tudná felejteni. Ajkai némán formálják csak a nevét, és ahogy Peggy rámosolyog, Steve önkéntelenül is viszonozza a gesztust. A valóság, amit percekkel ezelőtt hátrahagyott, értelmetlennek és távolinak tűnik. Ez az álomkép, amiben benne ragadt, sokkal inkább valódi, és még ha elméje mélyén sejti is, hogy ez mit jelent, Steve úgy érzi, képes lenne otthonává fogadni ezt a helyet. Eleget harcolt már. Elég volt.
- Szabad egy táncra? - kezét nyújtja a nő felé, és ahogy tenyerük egymásba simul, a fájdalom végleg eltűnik. Béke és megnyugvás önti el a lelkét, kellemes üresség. Már nem kínozzák a hangok, már nem érez semmit, csak a melegséget a tenyerén, és Peggy közelségét, ahogy egy könnyed pördüléssel magához húzza. Fel sem tűnik neki, hogy nem hall zenét, hogy a néma csendre táncolnak.
- Egyetlen randevún sem várattak még meg ennyire - szólal meg végül a nő, mosolya ráncokat gyűr a szeme köré. Az érintése valódi. A hangja valódi. Steve könnyen elhiszi, hogy ez az egész valóságos. Ahogy táncolnak és nevetnek, ahogy osztoznak valamin, mi közös bennük.
- Történt egy s más... - kezd el Steve szabadkozni, fojtott nevetés szökik a hangjába, bármennyire is igyekszik komolynak mutatkozni.
- Valóban? Azt hiszed, néhány egyszerű kifogással levehetsz a lábamról? - Az alakok szertefoszlanak körülöttük, az aranyló fény egyre tompább a fejük felett. Steve érzi, hogy valami megváltozott, mintha valaki belépett volna kettejük terébe. Mégis az egyetlen, amire figyelni tud, az Peggy. - Meséljen, Steve, és majd eldöntöm, méltó-e erre a táncra... - ugratja tovább a nő, és ahogy messzire perdül tőle, keze kicsúszik Steve ujjai közül. A férfi hiába kap utána, a táncterem semmivé foszlik, a falak ismét körbezárják, és mintha valaki a nevén szólította volna. Összezavarodva pillant körbe, értetlenül forog harci nomád ruhájában, melyet a Titán oly sok helyen felsebzett. Értetlen pillantása végül a Doktoron állapodik meg, és rögvest ezernyi kérdés fut át a fején.
- Maga... - kezdene bele, ám a fájdalom ismét mellkason üti, összegörnyed. A nyugalom, melybe olyan élvezettel simult bele, hívogatón cirógatja a hátát, de Strange jelenlétével képtelen őt újra bekebelezni.
Steve nem fél. Össze van zavarodva, az igaz, és stresszeli is a helyzet, de nem fél. Nem érzi, hogy veszélyes vagy rossz helyen lenne, és ó, egek, hát már meghalt - mitől tarthatna a halál után? Valószínűleg a mágus tudna ezernyi dolgot mondani, mely még a halálnál is rosszabb lehet számára e világban, de Steve naivitása és egyszerű gondolkodásmódja legalább abban meggátolja, hogy féljen.
A férfi szavaira egyenesedik csak ismét fel, és ködös kékje mintha tisztulna kissé. Végre valami értelmet nyer benne, úgyhogy bólogatni kezd.
- Haza, igen... Itt volt a... Mi éppen... - mutogat a háta mögé, amerre Peggy eltűnt, és ahogy körbenéz, csak most jön rá, hogy már nem a táncparketten vannak többé. Mintha csak most tudatosulna benne, hogy az elméje játszik vele, és a környezet, a helyszín, a ruházata és a társasága állandó váltakozása nem normális dolog. Sőt, nagyon is rosszat jelent.
Ezt a mondatát sem fejezi be, figyelmét elvonják a falakon megjelenő emlékek. El-elréved mindegyik előtt, ahogy törzsével lassan körbeforog, hogy megfigyelje őket. Csak késve eszmél rá, hogy a doktor még mindig itt van, és épp beszélgettek.
- Haza - tér vissza korábbi gondolatmenetéhez, és ahogy ismét kiejti a szót, homloka ráncba szalad. A vastag ábrándréteg alatt mintha kezdene felszakadozni a valóság - Steve kezd rájönni, hogy mit is jelent valójában a haza, és mit is jelent pontosan e két világ, melynek határán álldogál. Keze ismét szegycsontjára téved, ahol újból érzi Bucky ütésének súlyát. A férfi felé lép beleegyezőn, ám Peggy érintésének emléke végigcirógatja a gerincét. Megtorpan. Ismét körbenéz, s most már kezdi teljes valójában látni a Szellemvilágot. Kezdi tényleg felfogni, hol vannak. Annyi mindent mondhatna, annyi mindenkit felhozhatna, neki mégis egyetlen név bukik ki a száján.
- Tony - A Doktorra pillant, mintha elvárná, hogy amaz ennyiből megértse a gondolatmenetét. - Thanos visszatért. Figyelmeztetnie kell Tony-t. Wakandába kell hoznia a Bosszúállókat. Segítenie kell a többieknek - bök a férfira türelmetlenül, hiszen minek vesztegeti az itt az idejét? Minek kergeti egy bukott hős szellemét, amikor odaát, amikor otthon sokkal nagyobb szükség lenne rá? Ez a gondolat újabb ötletet fogalmaz meg benne.
- Shuri. Shuri is itt van? És az édesanyjuk... - körbeforog, mintha bárhol megpillanthatná a lányt. - Haza kell őket vinnie. Együtt meg kell állítaniuk a Titánt. Bucky fogja a pajzsomat, tudja, hogy kell használni. Tony meg... Mondja meg neki, hogy sajnálom, és hogy igaza volt, és hogy nyugodtan kidobhatja a kávéfőzőmet. - törzse ismét a mágus felé fordul, pillantása komoly és határozott. Nem ő az, akit meg kell menteni... Ő már elbukott. De gondoskodnia kell róla, hogy a többieknek nem esik baja.

Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 23:01
Ugrás egy másik oldalra

•• Szellemvilág ••

Did you miss me?




• A játékosok folytathatják a megkezdett beszélgetést.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Steve Rogers, Dr. Stephen Strange [NJK]

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 05 Május 2018, 22:20
Ugrás egy másik oldalra

szellemvilág
No. It’s Doctor Strange. Not Master Strange, not Mister Strange. Doctor Strange. When I became a doctor I swore an oath to do no harm, and I have just killed a man! I’m not doing that again. I became a doctor to save lives, not take them.------




Stephen sziluettje puhán áramlik, finoman közeledik Stevehez. A szellemvilágban nem teljes a test, inkább, mint egy akvarell festék foltja vannak jelen. Strange, ahogyan a legerősebb mágus csak teheti - melegen, masszív támogatással áramlik Amerika egykori Kapitánya körül.
Ahogy az már lenni szokott a férfi összezavart, értetlen állapotban fordul a mágushoz. Stephen arca bár türelemről árulkodik, méltányolná, ha minél előbb választ kaphatna Rogerstől, hiszen odakinn továbbra is vészesen súlyos a helyzet. A Titán terhét pedig valószínűleg csak kevesen bírják majd el. Steven szerettei, ismerősei képei jelennek meg a falakon, körbe-körbe. Stephen hátrébb áramlik, de nem túl messzire. Ha túlságosan távol húzódna, nem volna, ami Steven lelkét ezen a mezsgyén tarthatná és a halál elragadná őt. Így hát Rogers érezheti a hűvös szellő cirógatását, amikor Stephen nincs elég közel hozzá.
- Stark. - fűzi hozzá a szót, ami számára máris emberleíróbb. Stranget meglepi, hogy Tony az első gondolata a férfinak, habár való igaz, hogy Stark elég meghatározó jelenség, azt meg kell hagyni. Ráadásul a kettejük közötti ostoba ütközés bizonyára mély sebeket ejtett. Strange figyelemmel hallgatja Rogerst. - Thanos egyszerre van jelen Wakandában és Queensben is. A barátja... - tart egy kisebb szünetet, elvégre nem biztos abban, hogy nevezheti így Starkot Rogers előtt. - ... a barátja épp ebben a percben küzd meg vele. - sóhajt fel a Doktor, finoman áramolva a szellemvilág sistergő légterében. Strange olvas a férfiban. Képességei egyike, hogy a lélekben és nem a gondolatban látja meg a másik szavait. Finom mosoly bújik meg arcán, amikor Rogers bukott hősnek címkézi fel magát. Pillantását akkor váltja komorabbra, amikor Shurira terelődik a szó.
- Shuri... - mély levegővel telíti tüdejét a Doktor. Ahová a leány került, az maga a pokol. Strange képes lekövetni a téren és időn át hagyott lábnyomokat. Innen tudja, hová lett a hercegnő. - Shuri, Miss Danvers, Mr. Barton egy ennél sokkal fájdalmasabb és pusztítóbb helyre kerültek. - köszörüli a torkát a Doktor, majd kérdőn összehúzza szemeit, szemöldökeit.
- Nem fogok mondani nekik semmit. - emeli fel állát, majd közelebb suhan lágyan Rogershez, egészen közel érkezve hozzá. A hűvös szél áttöri a vásznat és körülöttük finom örvényként tekeredik. A halál kész rá, hogy elragadja Stevet, ha úgy dönt. Stephen ezért is közeledik hozzá. A férfi lelkének vörös aurája, körbe öleli a férfi kékét és így együtt, mintha egy lélekvirágot alkothatnának. - A helyzet súlyos. Tudom, hogy hosszú életet élt, és azt is, hogy az otthon.... -  pillant a megfakuló képek közül Peggyére. - Magának olyasvalami, amiről azt hiszi, hogy csak a halála után kiváltható, de téved. - hangja bársonyosan mély, barátságos, akár csak tekintete. - Ön a nemzet csillaga, ha akarja, ha nem. Egy egész csapat összetartó ereje. Maga nélkül szét fognak hullani, Stark máris összezuhant. - fűzi hozzá, kissé hadarva ez utóbbi három szót. - Ez nem arról szól, hogy maga kész-e meghalni. Bizonyította hetven évvel ezelőtt, hogy készen áll. Ez most ... róluk szól. Ők még nincsenek készen arra, hogy elveszítsék magát. - válla fölött az oldalára pillant, karját feltartja és a lemállott - már üres falra felfesti ezt a képet..
Éppen kihúzná magát, amikor váratlanul meghallja Loki hangját a fejében...

- A barátja meghalt.


Strange megzuhan. Az aurája vörös árnyalata hirtelen bíborrá, majd feketévé dermed. Védelmező köre ettől függetlenül hárítja a halál hívogató mancsát, de a férfi egyre távolabb és egyre jobban összezuhan. Nem mondhatta el sok emberről, hogy a barátja. Wong azonban határozottan azzá nőtte ki magát. A legfontosabbá. A családjává.
A könnyei elmossák szemeinek fényét, karját mellkasára kapja. Hallja Loki további szavait, de nem képes felfogni, hogy a követ akarja elvenni, meg hát tudja jól, hogy a varázslat miatt nem lesz rá képes.
- Elveszítettem a családomat. - lehajtja a fejét, úgy beszél. - És most, meg kell ölnöm egy Titánt, és meg kell mentem pár ártatlan lelket az Ördögtől. - fejezi be a mondandóját, annak végén felpillantva a Kapitány szemeibe. Acélozott és rezzenéstelen arca ellenére, könnyeit hullajtja.
- Nincs több idő Steven, döntenie kell. - emeli állát, majd várakozik. Aurájának széle töredezni kezd. Steve ebből már sejtheti, hogy a válasszal sietnie kell...



Kapitány! : ) | dallam |

Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 14:34
Ugrás egy másik oldalra

Ég veled, Szellemvilág!

- Micsoda? - Steve értetlenül kapja a Doktor felé a fejét annak hihetetlen kijelentése hallatán. Annyira lefoglalta a Thanos elleni ütközet, hogy azt sem vette volna észre, ha annak hasonmásai mögötte jelennek meg - így hogy mi történt New Yorkban, míg ők Wakandában harcoltak, arról a férfinak fogalma sincs. Mindenre gondolt, de arra nem, hogy Thanosból kettő is megjelenik, és a másikat épp Tony próbálja feltartani a világ másik felén.
Shuri, Carol és Clint említése valamit megváltoztat a férfiban. Stephen érezheti, hogy a Kapitány rezgései felerősödnek, arcáról kisimulnak a bizonytalanság szülte ráncok. Tekintetébe visszatér az elszántság, tompa fénye vetekszik az aurája körül derengő akvarellel. Hallván, hogy a barátai bajban vannak, kétség sem fér hozzá, Steve-nek hol a helye.
Nem hátrál el a férfi közeledő alakjától, hagyja, hogy a kék és a vörös összegabalyodjon. Nyugtatja lelkét a Doktor aurája, váza gyengéden ível bele, egyre inkább távolodva a gerincét kapargató hidegtől. Kékjei a mágus által felfestett képre szegeződnek, köztük is megpihennek egyetlen arcon. Körbenéz, a nyakát tekergetve keres valamit, koncentrál, míg az illúziókból festett falak lebomlanak körülöttük, hogy megmutassák a valóságot, az élettelenül heverő testét, és a lénnyel harcoló Bucky-t, aki olyan ádázul kapaszkodik még mindig belé.
Tartása megfeszül Stephen szavai hallatán, vállaiba visszatér az erő és a merevség, állát dacosan felszegi. A mágus láthatja rajta, hogy motiváló beszédének megvolt az eredménye: Steve felkészült. Tekintete csak egyetlen pillanatra lágyul el, míg törzsével féloldalvást hátrafordul, arra, melyre az otthonát sejti.
- Nem ez az első ígéret, amit megszegek - szólal meg végül, hangjának tompa, fájdalmas selymessége nem Strange-nek szól, hanem a múltnak, az elmulasztott tánc lidércnyomásának. -, de én mindig melletted leszek.*
Visszafordul a mágushoz és emeli a kezét, hogy megérintse a Doktor vállát. Ám mielőtt még keze elérné a férfi köpenyét, a bíbor aura összezuhan és Strange elsodródik tőle. A Kapitány nem érti ugyan, mi történik, ám felismeri a gyászt, ha ilyen közelről látja. Szomorúságtól vibráló kékje megértőn fürkészi a férfi vonásait, csendben várja az ítéletet, és a veszteség hallatán egyből lesüti a szemét.
- Fogadja részvétem - Halk és óvatos. Kékje elszakad a borzongató sötétségtől, hogy ezúttal ő törje meg kettejük közt a távot, és keze, mielőtt majdnem elérné a férfi vállát, lejjebb zuhan. Tenyere finoman borul Strange mellkasára, a szíve fölé, gyengéden és féltőn, mintha Steve attól félne, beletörik aurájuk a mozdulatba. Kékje állja és keresi is a mágusét.
- Köszönöm! - kivár, hogy hálája biztosan eljusson a másikhoz, mielőtt gyengéden lökne egyet a férfi töredező sziluettjén. Csak aztán fordul az előtte kirajzolódó csata felé, és aprót sóhajtva, elszántan a teste felé lép.
Ideje hazatérni. Ismét...
A harc csak most kezdődik.

köszönöm!



*till the end of the line...



Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 07 Május 2018, 21:54
Ugrás egy másik oldalra

•• Szellemvilág ••

Did you miss me?




Dr. Stephen Strangenek sikerül a szellemvilágon át hazavezetnie Steve Rogerst, aki barátja közelében ébred fel, a gyógyító ágy által helyrehozott testében.


A 10. felvonás véget ért. Nagyon köszönjük a részvételt a játékosoknak!
/Megtaláljátok magatokat a további felvonások egyikében./




Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

10. felvonás - Szellemvilág

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 13. felvonás - Bucky
» 9. felvonás - Wakanda 0.2
» 7. felvonás - Muspelheim
» 8. felvonás - Védelmezők 1.
» 14. felvonás - A reptér

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: 2. Kör-