KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: 3. felvonás - Wakanda

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 01 Ápr. 2018, 20:29
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda ••

Did you miss me?




A Wakandába csapódó oszlop belsejében kék fényű energia izzik. Annak becsapódása vonzza magához T'Challát, Steve Rogerst és James Barnest. Elfordulnak a Bashenga-hegytől és megkezdik útjukat a sötétben, hogy közelebbről szemügyre vehessék az idegen technológiájú felhőkarcolót. Alig haladnak pár métert, majd hirtelen mozgolódásra lehetnek figyelmesek. Fel-fel villan egy-egy végtag, ahogy hirtelen rángásokkal mocorognak a mély hangon morgó outriderek. Felsorakozva, hallhatóan türelmetlenül, csatarendben hörögnek. A pofájukról nyál folyik, de nem mozdulnak. Több ezren állhatnak, szemmel láthatóan körbe véve a hegyet.
Amint a megindult harcosok észreveszik, újabb problémával találják magukat szemben. A hátuk mögül fájdalmas, ijesztően mély üvöltés hallatszik. A hegy belsejéből induló liftfelvonóról lép Thanos a mezőre, két karjában T'Challa király szeretteivel. Bal tenyerének ujjai Ramonda nyaka köré fonódnak, míg a jobb tenyere Shuri torkán pihen. Előbbit rögtön megfojtja, s elejti, mindezt úgy, hogy a felsorakozó wakandaiak mind láthassák. Jobb kezében Shurival megszólíthatja a hősöket, s cselekedhet kedve szerint...



***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: Thanos kezd
- A felvonás résztvevői: T'Challa, Steve Rogers, James Barnes, Okoye [NJK], Shuri, Thanos [NJK]

Vissza az elejére Go down

Thanos

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Kedd 03 Ápr. 2018, 20:11
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda
Death follows him like a shadow.----------------------------

Olyasvalaki számára, 'kit a Halál kegyeibe fogad, nem okoz problémát visszatérővé válni. Megkapta átkát a Haláltól. A csókot, ami méregként olvadt kérges bőre alá. Időbe telt, mire elfogadta, hogy halhatatlan. Hasznára azt gondolta nem válhat. Eddig a pillanatig. Most, hogy szövetségesei felsorakoztak mellette, már nem egymagában kell csatarendbe hívnia az arra érdemeseket. Elsősorban persze a Föld bolygón állna bosszút, ám ezúttal nem szerepel a tervei között, hogy bármelyik hőst magához vegye, vagy bármelyik kő után futkorásszon. Tudja jól, hogy mire végez, mind azt kívánják majd: Bár legutóbb végzett volna mindnyájukkal...

Behemót léptekkel halad a Bashenga-gyomrában. Lábnyomai mögött bíbor pettyek mutatják az arra érkezőknek, hogy wakanda népét csonkítja. A sötét óra eljövetele magával hozta a lila Titán torz pofáját. Nem esett nehezére a tanács java részének fejét vennie. Ám Ramonda királynőt még markában tartja. Húzza maga mögött annak haját tépve és a felszín fele igyekszik. Odakinn már érkezhet serege, ezért hát nincs is túl sok ideje szórakoztatni magát. A felvonó felé halad a haldokló nővel, amikor az ifjú hercegnő, Shuri is ezt az utat választaná magának. A lány reakciójától függetlenül emeli a magasba a királynőt, a gyermek anyját, mintegy' példaként mutatva.
- Próbáltak már hozzád hasonló korcs gyermekek az életemre törni... - szavalja, kiszélesedő mosollyal az arcán, majd Ramondát a barlang nyirkos falának csapja, közvetlen a felvonó mellett. - Mit gondolsz, sikerrel jártak? - dönti fejét féloldalasan, majd tompa kopogások következnek, ahogy Shurira ront. Ha a lány lőne rá, páncélja felfogná - továbbá áthatolhatatlan bőre. Ha elfutna, Thanos valószínűleg egy, legfeljebb két folyosó után megkaparintaná. Ramonda kétségbeesett kiáltásából már tudja az Őrült, hogy valójában kicsoda a fiatal lány. Öklével annak gyomrába üt, de csak ahhoz mérten erőset, hogy menten összeessen a gyermek.
- Wakanda halott. - mocsok mosollyal kap a lány torkára, majd karjait a mellettük lévő falakba ütlegeli, hogy lemorzsolhassa a Shuri öklein díszelgő fegyvereit. Amint már leszedálta, vele együtt indul a haldokló anyához, hogy kettejükkel induljon meg a felszínre. Ramondának a fürtjei közé tép az ujjaival, míg Shurit torkánál fogva tartja a levegőbe. Ha bárki rájuk támadna, könnyű szerrel védekezne a túszdrámával, kihasználva a két általa féregnek vélt halandók fontosságát.
Egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt, nem foglalkozik a wakandai emberekkel. Amint a felszínre emeli a lábát, máris előre indul. Hangos, mély baritonját szabadon engedi, hogy a vidék, a birodalom minden egybegyűltje, s közöttük a a sajátjai is jól hallják, hogy belülről tiporja darabjaira a Királyságot.
- Utolsó szó jogán? - pillant baljára, melyben az idősebb nő véres, leharcolt, szétütött testére pillant le. Shurit közben maga elé emeli, hogy jól láthassa, 'mi történik. Ám ennek a vérfagyasztó jelenetnek nem csak a hercegnő a szemtanúja. A kivilágított hegy fényében jól látható a jelenetsor azok számára, akik T'Challa királyuk mellett maradtak, illetve a vendég-hősök számára is.
- Sejtettem, hogy nincs olyan... - a nő összeroncsolt hangszálai miatt, hiába is próbálna beszélni. A Titán nem is habozik, rögtön a nő hajáról, annak torkára kap és egyetlen mozdulattal, mintha csak összemorzsolná - fojtja meg a nőt hüvelykujját annak gégéjébe nyomva. Mindez nem tart tovább egyetlen másodpercnél, s Ramonda meggyötört testét maga elé hajítva kutatja fel szemeivel T'Challát, Shurit leejtve, hogy aztán anyja nyomán, őt is a hajánál tépve vonszolja magával.
- Felség! - imitál egy meghajlást, széles gesztikulálással, miközben az övére rögzített tőre után nyúl. - Még nem volt szerencsénk egymáshoz, de bízom benne, hogy az újdonsült barátai már meséltek rólam. Kapitány! -bólint serényen a férfinek, kihez korábban már ugyan volt szerencséje, de midőn ő is egy a mocskoknak titulált halandók közül, a Titán alig emlékszik, hogy miféle kötelékük is van egymással.
- Meg is feledkeztem rólad... - pillant le hirtelen a jobbjában tartott Shurira, akit aztán talpra kényszerít. - Kérem, ne vegye személyeskedésnek... - félmosollyal pillant a Párducra és a lélektőrével hasba döfi a lányt, méghozzá egymás után többször is. Amint Shuri teste már kellően elernyerdt, leejti maga mellé.
- Hogyan szeretnél meghalni? -vicsorgó pofával lépdel előre párat. Az outriderei nyughatatlanul mozgolódnak. Valószínűleg öngyilkosság lenne a wakandaiak részéről rögtön harcba szállni a Titán seregével, de az Őrült nem rontaná el a mókát...



Vissza az elejére Go down

Shuri

∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Szer. 04 Ápr. 2018, 20:09
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



wakanda
hello nagyok, itt volt egy kicsi is...
Challa magyarázatára, miszerint: 'Talán valamiféle burokba vonta a bolygót. Amitől nem látunk semmit.' - felpillantok rá és alig bírom ki, hogy ne boruljak el a nevetéstől. - Mondta ezt a Királyunk, népe megnyugtatására... – ajkaim összepréselve foglalatoskodom tovább. Nem akarom én bántani a bátyámat, de azért néha élhetne benne a mondás, miszerint 'Ne szólj szám, nem fáj Shuri feje.'
Aggaszt, amit látok. Amit nem látok. Tehát az, amit nem láthatok. Soha sem értettem meg a természetfeletti dolgokat, hiába uralkodik törzsünk minden területén, valahogy jobb szeretem a kézzel fogható dolgokat. Az pedig, hogy totál sötétség ül ránk és bolygó szinten elfoglalja a világot, nem igazán nyugtat meg. Habár nem hagytam el soha Wakandát, nagyon is jól tudom, hogy mik történtek odakinn. A társalgásunk aztán a fehér srácok szakítják félbe érkezésükkel. Mindig elcsodálom a küllemüket, de most sem a körülmények, sem a hangulat nincs meg hozzá. Meg aztán, mégis csak T'Challa a Király, vele kell beszélniük, nem velem. Így hát a háttérbe olvadok és hagyom a fickós-virtust kibontakozni közöttük. Barnes őrmester mosolyát viszonozom, a válaszát meghallva pedig már be is jelentem előkelő távozásom. Challa persze rendre utasítana még, mire csak a szemeim forgatom.
- Hívom, hívom, értem ... – motyogom, de már rég hátrahagytam őket. Befelé vonulva a karkötőmhöz kapok, hogy Okoyet értesítsem.  - Challa elindult az oszlophoz, azt mondja nem kell neki a segítség, de jobb lenne, ha követnétek őt. Vele vannak a kiskatonák is... – magyarázom, s már bontom is a vonalat, ahogy a hegy belseje felé utazom a felvonón - lefelé.

••

Teljes harci hacukában szaladok kifelé a hegy gyomrából, a felvonó felé és eltökélt szándékom a bátyám után eredni. Bármi is történik - az biztos, hogy annak a nyamvadt nagy oszlopnak köze van hozzá. Közelről kell megvizsgálnom, hogy bármi információnk legyen róla. Sietve szedem a lábaim, amikor aztán láthatatlan falba ütközök. A Titánként hírhedté vált ocsmány behemót ácsorog a felvonó előtt. A lila, gusztustalan testétől nem tűnik fel először az a borzasztó és szívfacsaró tényező, amit a kezében szorongat. Anyám...
- Te rohadék... – nem hallgatom végig, hiába is fogna beszédbe, lőni kezdek rá. A sugár erejét maxira tolom. Látom, hogyan keni falhoz anyámat és nem is habozok neki szaladni, miközben karkötőmön csavarva próbálok elérni bárkit. Bárkit.
- Challa, itt van a... – de még a vonal sem él, amikor már felém ront. Hát mondani szokás, hogy nem szégyen a futás, de csessze meg, aki kerget! Na, ez pont az a szituáció. Hátrálva próbálok haladni, nem túl sok sikerrel. Lehetséges, hogy egy zseni vagyok, de harcos amazon semmiféleképpen sem. Hiába próbálom lőni, hiába hajítok felé kézigránátnak csúfolható gömböt, mintha meg sem kottyanna a bőrének. A gyomromba üt, mire előre roskadok. - Neked kéne annak lenned, de még a kaszásnak sem volt gusztusa hozzád, annyira ronda a pofád... – talán hiba a részemről, de az adrenalin és a sokk mindenkire más hatással van! Én persze, hogy dühösnek és legyőzhetetlennek érzem magam. Az anyámat fojtogatta, hát Te nem lennél az?! A karjaimba mar hatalmas ujjaival és csapkodja a falhoz, hogy leszerelje a kezeimről. A negyedik-ötödik ütésnél már érzem, hogy a csontjaim repedhetnek. - Nem lett volna egyszerűbb lekapcsolni? Eszet nem osztottak az izmok mellé? Te utolsó... – elfogy a levegőm, amikor a torkomra mar. Anyám elé vonszol és látom, hogyan kap a hajába. Mint két baba, úgy lógunk a lila óriás két oldalán és hányingerem támad, ahogy felfelé haladunk. Miközben ő nem figyel, jobbommal a bal csuklómra erősített - kissé szétroncsolt karkötőm adóvevőjéhez nyúlok, hogy arra rányomva élő közvetítést sugározzak a Titánról - világszerte. Habár a bátyám ostobaságnak tartja a végtelen hatótávolságot, vagy legalábbis rendre szekál érte, úgy hiszem, most kell nekünk. Remegek. Érzem, hogy még ha Challa elég gyors is - ez most nem egy törzsi kihívó. Ez most nem egy terrorista. Sokkal rosszabb annál. Bal, lógó kezemben tartom a gömböt, bekapcsolva. Kép és hang egyaránt felvéve és továbbítva. Amint megleli a frekvenciát, máris mindenhol, m-i-n-d-e-n-h-o-l, m-i-n-d-e-n-k-i tudomására kerül, hogy ez a gusztustalan lila Simpson még él.
Az üvöltésére kis híján megsüketülök, de nem tudok sem a nézelődőkkel foglalkozni, sem anyámmal. Arra fókuszálok, hogy megtartsam a vevőt. Reszket minden porcikám, szemeim a bátyámét keresik. Nem tudom, hogy pontosan mikor ázott el az egész arcom a könnyeimmel, de úgy bőgök, mint talán még soha. És ahogy anyám felé fordít, ez csak rosszabb lesz.
- Enghedd el... – a hangom elmegy, olyan erősen nyomja a hangszálaim, hogy még csak gyenge suttogásnak sem lehetne nevezni a kérésem. Van az a pillanat, amikor kétségbeesésedben bármire hajlandó lennél, na ez az a pont. Szemeimmel anyámét keresem, de behunyom azokat, amikor Thanos végez vele és elhajítja, mint egy bábot. Üvöltenék, de nem tudok. Ha a kezeimmel csapkodni kezdek, nem tudom a vevőt tartani, így hát tehetetlenül kerülök a markába.
- Challa... – zokogok, miközben a bátyámhoz beszél és így, hogy hajamnál fogva tart, a fájdalommal, amit anyám elvesztése okoz, nem tudom fogni a vevőt. Leejtem, s az elgurul valahová. Nem figyelek semmire. A bátyámat nézem. Nem veszem észre, hogy mikor húzza elő a tőrét, ahogy azt sem, hogy mikor kiáltom fel Challa nevét, mikor üvöltök melyik szúrás közben először - hiszen párszor belém mártja a fegyverét. Az utolsó képem az, ahogy a földdel ütközve szembe találom magam anyám holttestével...

- Azt hinném, hogy vége. Azt hinném, hogy meghaltam. Ennek ellenére a szemeim kipattannak valahol, valami ismeretlen, forró és lávával teli katlanban. Én pedig csak lihegve próbálok nem üvölteni...
//Irány Muspelheim!//


 remélem jó lesz || save me from this hell 
Vissza az elejére Go down

James Barnes

∆ Hozzászólások száma :
171



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Pént. 06 Ápr. 2018, 17:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To: Kaland
A motorra pattanva indulna hogy kiderítse mi folyik itt, de magyarázatra még csak várniuk sem kell, mert még tíz métert sem tesznek meg mikor a föld megrázkódik szinte és valamiféle ismeretlen lények törnek elő. Bucky véleménye szerint, túl kellemes dolog nem lehet, de lefékezve harca kész állapotban megfeszült idegekkel várja mi rajzolódik ki a szemük előtt. Ezek a nyálzó vicsorgó rémek leginkább valami Alien filmre emlékeztetik amit Steve-el nézett meg nemrégiben, mint klasszikus horrorfilm. Bár az ő életükhez képest, aligha ér fel bármi is, főleg a legutóbbi jelenethez amikor Thanos és Hela ellen küzdöttek, és a lila óriás néha még megjelenik rémálmaiban ahogy megöli legjobb barátját és a hullája felett nevetve kérdezgeti hogy miért nem mentette meg. Egyre kevésbé ugyan, de még fel tud ébredni erre az éjszaka közepén.
Nyugtalanul fészkelődik a motorján, ahogy a lények csatarendbe állnak és megmozgatja modernizált fém karját. Ez hosszú nap lesz.
Megrezzen ahogy egy ismerős alak rajzolódik ki a szemei előtt, és a hegy mélyéről a lila óriás lép ki. Bucky száján kiszalad egy válogatott orosz káromkodás ahogy megpillantja és kezei szorosabban markolják a fegyvereit. Láthatóan ideges lett, és ez nem javul akkor sem amikor megpillantja kik vannak Thanosnál.
- Shuri! Ramonda királynő! - kiáltja ahogy felismeri őket, és idegessége tovább nő, mikor Thanos megöli a királynőt, és szürke szemeiben valóságos vihar kel életre, ahogy elszoruló gyomorral gondol arra, ami jöhet még.
- Shuri... - motyogja maga elé, de tökéletesen tisztában van azzal hogy nem sok mindent tehet az óriás ellen hiszen nincs akkora hatalma mint az Őrzőknek, de mégis valahol fájdalmas abroncsba fogja a lelkét a tudat hogy shurit leszúrták.
- Steve. Hogy lehet megölni egy titánt? - kérdezi barátjától, mert egyértelmű hogy mit akar tenni. Még azok a szörnyek sem tartják vissza, oda fogja verekedni magát! Ha addig él is.
- Mire várunk még? Támadjuk meg! - mordul fel ingerülten ahogy megmozgatja a fém karját és lövésre emeli egyik nagy hatótávolságű puskáját hogy elindítsa az első lövést.

Lost it all || With love <3
Vissza az elejére Go down

T'Challa

∆ Hozzászólások száma :
64
∆ Kor :
39
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Szomb. 07 Ápr. 2018, 17:49
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


infinite darkness



Shuri szavait hallva csak egy halovány mosolyra görbült a szám széle, ahogy megráztam a fejemet. Nem vagyok tudós, nem értek mind ahhoz, amihez Shuri. Ötletem sincs, hogy mi lehet az, ami a világra telepedett, márpedig igazán felkészülni csak úgy lehet ellene, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mivel állunk szemben. Jelenleg több kérdésünk van, mint amennyit megtudnánk válaszolni.
A karkötőm kommunikátora megszólal, magam elé tartom a kezem, várva, hogy Shuri, vagy Okoye jelenjen meg, de a hanghoz nem érkezik kép, és amit hallok, az így is épp elég szörnyű. A Kapitányra és Barnes-ra pillantok, értetlenül és meglepetten, ahogy hallgatom, ami történik, mikor azonban a Bashenga-hegy felé pillantok és megpillantom az elém táruló látványt, a kezem leejtem magam mellé és tágra nyílt szemekkel, aggódva nézem a betolakodót, aki a családom tartja fogva.
Nem nézek hátra a Kapitányék felé, hanem habozás nélkül indulok meg a Titán felé, minél gyorsabban szedve a lábaim, hogy megakadályozhassam azt, ami tudom, hogy jön. Ha meg is próbálnak feltartani Thanos csatlósai, a lehető legrövidebb utat választva vágom át magam rajtuk, megölve, félresöpörve az összest, amelyik megpróbálnál az utamat állni. A tekintetemet nem tudom levenni anyámról és Shuri-ról, ordítva küzdök, hogy minél közelebb juthassak hozzájuk. Nem gondolkodom tisztán, nem érdekel, ha körbe zárnak, nem érdekel, hogy mit csinál Rogers kapitány és Barnes őrmester. Látva, ahogy anyám a teste a földre hull, csak még vehemensebben vetem magam neki annak a falnak, amit Thanos csatlósai képeznek előttem, nem foglalkozom a fájdalommal, amit okoznak, mindent elnyom a veszteség érzete és a düh, a gyűlölet, a bosszú, ami újra felszínre tör bennem, erősebben, mint valaha.
-Shuri! – kiáltom a húgomnak, ahogy méterenként, lépésenként vágom át magam az ellenségen, hogy közelebb juthassak hozzá. A túlerő a földre visz, térden, négykézláb, ahogy tudom, úgy lopom a távolságot, de nem vagyok elég erős, és nincs elég időm. A kezem nyújtom Shuri felé, mintha csak így megmenthetném, de nem tudom. Képtelen vagyok rá, amikor pedig Shuri felordít a fájdalomtól, utoljára, nem hallom a körülöttem lévő lények hangját, sem Thanos szavait, semmit, csak Shuri kiáltása visszhangzik a fejemben, a kép, ahogy a földre zuhan a teste. Érzem, ahogy feltöltődik a páncél, én pedig felordítva ütök bele a földbe, méterekkel vetve arrébb minden körülöttem és rajtam lévő outrider-t, aki rám rontott. Mit sem törődve azzal, hogy mennyien vannak, egyből megiramodok Thanos felé, azzal az egyetlen szándékkal, hogy végezzek vele, bármibe is kerüljön. Okoye és a Dora Milaje hallhatta, hogy mi történik, láthatták is, harcolni fognak, és kell is. Thanos élve nem hagyhatja el ezt a helyet, nem hagyom.


szóljatok, ha valami nem jó!    | king sunset |
Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 08 Ápr. 2018, 01:28
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda

Míg ügyel a körülötte szövődő beszélgetésfoszlányokra, gondterhelten bámulja az eget. Rossz előérzete van, mintha a sötétség a vihar előtti csendet hozná magával, azokat a feszültséggel terhes perceket, amikor zsigereiben érzi, hogy valami szörnyűség jön, csak azt nem tudja, mikor és honnan fog lecsapni rájuk.
T'Challa hangjára elszakítja tekintetét az égről, hogy törzsével a férfi helyzetéhez idomulhasson. Annak szavait parancsként könyveli el, még ha baráti felajánlásként is hangzik, és egyből rábólint, anélkül, hogy akár csak megfontolná. Látni akarja ő is, mi fenyegeti Wakandát.
- Hogyne - rövid, óvatos oldalpillantást vet Buckyra, hogy lássa, barátja is velük tart-e, mielőtt visszafordítaná fejét a királyhoz. - Egyikünk sem igazán az az ücsörgős típus. - Főleg, hogy az elmúlt hetekben állandóan ezt tették. Aggódik, Bucky hogyan viszonyul a harchoz, ahhoz, hogy újra fegyvert kell fognia, de Steve maga izgatott, és nem szégyelli. Egyáltalán nem örül, hogy szükség van rájuk, mégis ismerős, jóleső pezsgés tartja éberen minden porcikáját, és ahogy csinál pár bemelegítő mozdulatot, izmaiban úgy ébrednek fel a betanult mozdulatok. Erre született, katonának született, és határozottan hiányzott neki, hogy mások szolgálatára lehessen.
- Megvan mindenem - feleli Bucky felvetésére, és somolyogva megveregeti a pajzsát. Hű társa volt az elmúlt évtizedek során, nincs szüksége semmi többre; minden más ott lüktet benne a szérumnak köszönhetően. Pajzs, erő és bátorság, és megbízható barátok, akik körbeveszik; a felszereltsége teljes.
Amíg Bucky pótolja a magáét, halk léptekkel mellé húzódik, háttal fordulva T'Challának, hogy kérdését csak fémkarú barátja hallhassa.
- Jól vagy? - gondterhelt kékjei a Bucky kezében lévő fegyverre vándorolnak, majd kérdőn vissza rá. Attól függetlenül, megnyugtató választ kap vagy sem, keze barátja vállán köt ki, biztatón megszorítja, mielőtt ellépne mellőle, hogy indulhassanak.
A látvány, ami a hegynél fogadja őket, meglehetősen aggasztó. A seregként felsorakozó szörnycsapat szinte teljesen közrefogja őket, tompítva némileg Steve harci kedvén. Nem is főként a lények miatt aggódik, hanem azon, aki majd e sereg élére áll... Az üvöltés pedig életre kelti legrosszabb rémálmait, habár jó néhány hónap, talán év is eltelt már azóta, hogy a hang tulajdonosát utoljára szemtől szemben látta. Legutóbb csak a pusztítással szembesült, amit okozott, ám ettől még épp úgy tisztában van vele, hogy a játéknak indult sötétség sokkal komolyabb vérfürdőhöz fog vezetni, mint azt remélte.
Steve nem válaszol elsőre Bucky kérdésére, hagy néhány hosszúra nyúló pillanatot, míg képes lesz megformálni a választ:
- Sehogyan... - Szépíthetik bárhogy, ez a rút igazság. Thanos halhatatlan. Ettől még meg fogják állítani, bármi is a terve az Őrültnek ezen a bolygón.
Elhűlve figyeli a Titán belépőjét, az arcán iszonyat és düh keveredik, fájdalom és együttérzés a földre zuhanó holttestek láttán. Lehunyja a szemét, elfordítja a fejét, hogy ne kelljen néznie. Érzi, hogy az indulatok ott bugyognak benne, mégis igyekszik megőrizni a hidegvérét, mert pontosan tudja, hogy T'Challa pillanatokon belül elveszíti majd, az összes wakandai társával és talán még Buckyval együtt; nem hibáztatja őket, de valakinek muszáj ilyenkor is józannak maradni... Ő már harcolt Thanos ellen, és a nyers düh sosem vezetett eredményre. Ezért amikor Bucky becélozza az óriást, Steve a fegyverére teszi a kezét, hogy lenyomja azt.
- Várj még, Buck... - Levegőt vesz, hogy folytassa az indoklását, miért nem jó ötlet a seregnek rontaniuk, de T'Challa kilő mellőlük, hiába próbálja a Kapitány utána kiáltva megállítani. - T'Challa, ne! - Intelmének semmi eredménye, így rövid mérlegelés után alkarjára kapja a pajzsát és int Buckynak. Most már mindegy, akkor fejjel kell az ellennek rohanniuk, de a királyt nem hagyhatják magára a harcmezőn.
- Fedezz minket! - kéri Buckytól, mielőtt a Párduc után vetné magát, mintegy hátvédjéül szolgálva. Az utat nem tudja megtisztítani előtte, de a hátát védi, és igyekszik minden lényt kiütni, ami a férfi után vetődne, vagy amit az hátrahagy. Közelharci elemeket vegyít, hol öklével, hol pajzsával üt, és ha kell, elhajítja azt, hogy távolabbi szörnyeket is ártalmatlaníthasson. Reméli, Bucky közben fedezi a vakfoltjait, miközben Steve igyekszik előre harcolni magát Challához és Thanoshoz.

Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 08 Ápr. 2018, 19:36
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda ••

Did you miss me?




Thanos nyilvánosan kivégezte Ramonda királynőt. Közben Shuri felvételt készített arról, hogy a Titán életben van és megjelent Wakandában. Ezt a felvételt pedig rögtön továbbsugározta, hogy a bolygó minden táján lássák és hallják, hogy az Őrült Titán nagyon is él. Az emberek ezáltal minden rádióban hallhatják, valamint minden tévécsatornán és óriáskivetítőn láthatják az új fejleményt.

» Szituáció: A Titán leszúrta Shurit a lélektőrével, aki így Muspelheimbe került át. T'Challa és a Kapitány nekilendültek, hogy megtámadják Thanost. A lila óriás körül az addig láthatatlan hatkarú outriderek tűnnek fel, hogy védjék Thanost, aki nem rest a két felé rohanóknak menni. Steve és T'Challa megütközhetnek Thanossal. A hármasuk összecsapása körül ott mozgolódnak a legerősebb outriderek, hogy még véletlenül se szólhasson bele senki a csatározásukba. Master, az outriderek vezetője Buckyra támad. A wakandaiak fellázadnak az inváziót tapasztalva és megkezdődik a nagy mészárlás.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: T'Challa, Steve Rogers, James Barnes, Okoye [NJK], Thanos [NJK], Master [NJK]

Vissza az elejére Go down

Thanos

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Csüt. 12 Ápr. 2018, 22:04
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda
Death follows him like a shadow.----------------------------

Megfeszült állkapoccsal állja a felé közeledő hősök (és árnyékaik) közeledését. Sztoikus nyugalma szinte üvölt, ahogy vaskos ajkait mosolyra húzza heges pofáján. Hahotázva túrja arrébb Shuri élettelen testét lábfejével, mire a lány alakja tovaillan. A Lélektőr Thanos markában megteszi dolgát. Oda küldi a férget, ahová való! A föld alá...
- Remélem emlékeznek majd Rád... - mély baritonja halkabb, ahogy a Kapitányra mereszti szemeit a felé igyekvő T'Challa vállai fölött. Lomha, tohonya léptekkel indul, futólépésben feléjük. Könyökeit hajlítva, intve az Outridereknek, hogy eresszék csak a közelébe a rátámadó kettőt.
- Mert a felismerhetetlenségig roppantalak össze. - gonosz csillám a szemeiben, majd tekintetét a Párducra szegezi. Amint elér hozzá, a Titán ökle lendül. Erővel próbálja ütni a férfit, s ha a Kapitány eléri kettesük küzdelmét, úgy rá is szakít időt közben. Nagy méretéhez képest gyors. A Lélektőrét egyelőre az övébe tűzve hagyja, s puszta két karjával harcol a rátámadókkal.
- Master! Öld meg a katonát! - kiált az outriderek legerősebbikének, állával Bucky felé bökve egy leheletnyi szünet közben, s a hatkarúak máris áttörhetetlen falként húznak az egykori Tél katonája és Amerika Kapitánya közé, hogy a két barát még véletlenül se tarthasson össze.
- Téged tartanak Királynak? - villantja fogsorát, ahogy a Párduc felé fordulva ütést intéz felé. - És hol a sereged? - az outriderek és a wakandaiak határvonalai olyan mértékben összemosódnak, hogy szinte lehetetlenség kivenni, hol kezdődött az egyik és hol ért véget a másik. Mégis, jól láthatóan az idegen teremtések többségben vannak.
- Szerencsétlen találkozás... - fordul a Kapitány felé, majd  öklével felé üt. Hol az egyik, hol a másik felé üt. Kettejük között próbál egyensúlyt teremtve mérkőzni velük. Az áthatolhatatlan bőre miatt persze a rá mért ütéseket alig érzi, de ennek ellenére örömmel húzza az időt. - Hogy hívták a kis férget? - fejével afelé a pont felé bök, ahol Shuri feküdt, közben fültől fülig érő vicsorral pillantva T'Challára.



Vissza az elejére Go down

T'Challa

∆ Hozzászólások száma :
64
∆ Kor :
39
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Pént. 13 Ápr. 2018, 20:59
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


infinite darkness



-Örömmel hallom. – húzom halovány mosolyra a szám. Nem is lennének itt, ha így volna. Az elmúlt időben ráadásul a mozgásterük is sokkal korlátozottabb, mint volt. Már, ami a legalitást illeti. Akármi is okozza a most történteket, van egy olyan érzésem, hogy hamarosan fel fogja magát fedni, akkor pedig szükségünk lesz minden segítségre, amit csak kaphatunk. A jelen pillanatban pedig ez kimerül a Kapitányban és Barnes őrmesterben. Egyedül vagyunk, és nincs miért segítséget kérnünk a világtól, hiszen mindez globális méretű probléma, ilyen alapon mindenki kérhetné a világ segítségét. Egyelőre egyedül kell megbírkóznunk azzal, ami vár ránk.
A Kapitány hangját, csak mint távoli zörejt hallom meg, de nem akarok vele foglalkozni. Felrobbanok a dühtől, a fájdalomtól, ami a szívembe mar, mikor megpillantom Shurit tehetetlenül Thanos szorításában. Nem bírnám tétlenül végignézni, és nem is akarom, így nem foglalkozva az esélyeimmel iramodok meg Thanos felé egymagam, nem pillantva hátra, hogy követnek-e a Barnes-ék, vagy sem. A fejemen egyetlen gondolat jár csupán: megmenteni Shuriékat, kerül, amibe kerül. Babát elvesztettem már, akkor tehetetlen voltam, lassú, ez nem történhet meg újra.
Shuri! – kiáltom a húgom a nevét, akaratlan reflex, ahogy érzem, hogy nem vagyok elég erős, elég gyors, hogy időbe odaérjek. Azt akarom, hogy tudja, hogy jövök, hogy úton vagyok, és hogy mindent megteszek, hogy kiszabadítsam, de … túl sokan vannak, minden egyes lépés egyre nehezebb, amit megteszek Thanos felé. ¬Hangos, fájdalmas kiáltás szakad ki a torkomból, mikor megpillantom a húgom testét a földre hullani.
-A sötét lyukban kellett volna maradj, ahol voltál. – hiba volt megölnie Shurit, anyámat. Idejönnie, a Földre, halált hozva magával újra. Ezúttal viszont ez személyes, elvette tőlem azt, ami maradt a családomból, én pedig kész vagyok elvenni az életét ezért. Nem nyugszom, amíg nem látom holtan a porba hullani, ezúttal végleg.
-Nem kell sereg, hogy megöljelek. – elbizakodott és koránt sem reális szavak ezek, de a düh beszél belőlem, a bosszúvágy, az pedig az embert soha nem engedi józanul gondolkodni. Thanos ütése elől kitérve megpillantom a Kapitányt, és egyből a Titán felé ugrok, a bokáját, térdhajlatát célozva a karmaimmal, próbálva kritikus helyen megsebezni, már amennyiben van neki olyan. Thanos kérdésére nem adok választ, csak még vehemensebben támadok felé, próbálva kihasználni, hogy gyorsabb vagyok, mint ő, összedolgozva a Kapitánnyal, hogy minél nehezebb helyzetbe tudjuk hozni Thanost a lehetőségeinkhez mérve. Mire végzek vele, meg fogja tanulni a nevét. Shuri neve lesz az utolsó, amit hallani fog, mielőtt visszaküldöm oda, ahonnét előjött.


szóljatok, ha valami nem jó!    | king sunset |
Vissza az elejére Go down

James Barnes

∆ Hozzászólások száma :
171



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Szomb. 14 Ápr. 2018, 15:00
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To: Kaland
A helyzet egyre inkább elfajul, és az ácsorgó szörnyek is mintha valamilyen parancsra várnának hogy támadásba lendüljenek, de Bucky képtelen várni. Megint ez az esztelen, értelmetlen gyilkolás, amibe ő maga is évtizedekig benne ragadt, hiszen a Tél Katonájaként számtalan gyilkosságot követett el, hidegen, kiégve és érzések nélkül. Parancsok voltak, és a parancsokat teljesíteni kell minden áron, ez volt a jelmondat.
Ahogy Steve-re pillant viharló szemekkel, barátja már láthatja hogy nincs jól. Nagyon nincs, de még tartóztatja magát egészen addig a pillanatig amíg Shuri élettelenül nem hanyatlik a titán lábaihoz, és nem moccan többet. Ott valami elszakad benne.
- Akkor ez lesz az új kihívás. Megölni a titánt! - jelenti ki ahogy rutinosan kibiztosítja a fegyverét, és amikor T'Challa elrohan mellette, ő sem habozik követni a királyt, jelen esetben a királyát hiszen az ország vendégeként tiszteletben tartja a formaságokat és egészen megkedvelte a kicsit magának való királyt is.
- действительно[Igenis!] - válaszol a barátjának maga sem érzékelve hogy mindezt oroszul teszi, és sebes léptekkel igyekszik felzárkózni, de feltartóztatják, és Thanos paranácsra dühösen mordul fel. Az előző harcba nem volt személyes indítéka harcolni, mindössze Steve-ért, az ő kedvéért küzdött, még Helával is szembeszállt, de most... Most forr benne valami mélyről jövő, és tudja jól hogy nem szabadna elveszteni a hidegvérét, de képtelen... Évek óta először érez valamit a megbánáson, a szomorúságom, a csalódottságon kívül. Hajtják őt az érzései és nem hátrál meg, így az outriderek közé veti magát. Feldühödik hogy elzárják őt a barátjától és puskaropogással adja a világ tudtára. A lények szemeit célozza amit gyengének sejt, lévén más tapasztalata még nincs, de a Master nevű óriási szörny az útját állja.
- Félre az utamból, amíg szépen mondom! - mordul fel a katona, és rohamán mit sem lassít, frontálisan támad neki a monstrumnak.

Lost it all || With love <3
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 15 Ápr. 2018, 17:24
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda

3. felvonás

- Körbevenni őket! - susogja egy árny, mire a föld egyetemesen rengni kezd a horda alatt. Nem csendben gyilkolni jöttek. Ha azt tennék, mire a király kinyitja szemét, holtak ezrei esnének össze, megvállva valamelyik testrészüktől. Ezúttal nem alattomosan gyilkolnak. Alakjuk felsejlik a vaksötétben, ahogyan a semmiből kirajzolódnak, s levetik eddigi álcájukat. Uruk ellenségeinek szemébe fognak nézni, mielőtt hegyes karmaikkal felhasítják bordáikat, és egyenest a szívüket szaggatják ki ványatag testükből. Az éhesebb outriderek még élve fognak lakmározni puha húsukból, mígnem a fájdalomba halnak bele a ruhát öltött emberharcosok. Olyan mennyország ez, ami mind a nágykarú, mind hatkarú testvéreiknek elégséges élelemmel szolgál majd, s mikor leigázták ezt a bolygót, a tojásokból kikelő több millió lárva a milliárdnyi halott tetemeit fogyasztva fog kifejlődni az univerzum leghatalmasabb seregévé.
A wakandaiak most olyan többezres tömeggel állnak szembe, kik harc közben képesek láthatatlanná válni, vagy éppen a levegőből lerohanni a talajhozragadt áldozatokat. Sem félelmet, sem lehetetlent nem ismernek az outrider harcosok, kik már elfoglalták pozíciójukat. A halált áhítozzák, de addig is öntudatlan szörnyként ölnek, mígnem gazdájuk elégedett nem lesz. A hatkarúakkal más a helyzet. Felismerik a helyzetet, kielemzik, és tökéletes döntést hoznak. Intelligenciájuk - révén a több ezer élve elfogyasztott áldozatnak - vetekszik a földi harcosokéval, erejükkel pedig senki sem szállhat szembe. Ők azok, akik a semmiből feltűnve elszakítják a királyhoz igyekvő harcosokat, és tűéles fogaikkal felszaggatják torkukat.
- Támadás! - sejlik fel ismét a hang, mire a négykarúak megindulnak Wakanda hős harcosai ellen. A sötétben lefolytatott roham kegyetlen, ádáz és véres. De mást nem ismernek, csupán a halál hírnökei ők. Thanosnak gyártott orvgyilkosok. Látószervük a koponyacsont mögött foglal helyet, s előnyük az emberekkel szemben, hogy a sötétben is kitűnően látnak mindent. A terv első fázisaként néhányak egyesével rontanak és másznak fel a fényforrásokra, hogy kiütve azokat elsötétítsék a csatamezőt. Ha próbálkozásuk sikeres, már csak néhány fény pislákol majd, mialá úgy fognak menekülni a megvakult emberek, mint moly a reflektorra, mielőtt teljesen megégnek annak fényében.
A négykarúak a gyalogok a játszmában, míg a bástyák a hatkarúak, kik a Titán parancsain kívül kizárólag Vezérnek engedelmeskednek. Master az, ki e nevet kapta, s most Thanos parancsa szerint a fémkarú férfinak ront, míg Gazdája kedvét leli a királlyal és a katonával vívott harcban.
A fémkarú ember felszólítására mit sem engedelmeskedik, inkább hat karjából néggyel lefogja, míg a felső kettővel bevisz néhány ütést, majd tovahajítja. Ha sikerülne teljesen ártalmatlanítani az erős harcost, képes lenne néhány másodperc alatt úgy a fejébe mászni, hogy megfossza szabad akaratától, és seregük mellé állítsa.



zene | A Halál hírnökei. |



A hozzászólást Master összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 22 Ápr. 2018, 17:33-kor.
Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 15 Ápr. 2018, 19:06
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda ••

Did you miss me?




• T'Challa támadása a Titán ellen hatékonynak bizonyul. Megsebzi annak lábát, így az féltérdre kényszerül. A közben rátámadó Kapitányt viszont még éppen időben kapja el, hogy annak pajzsát/pajzsait kirángassa a kezéből (a felhasználó engedélyével) és öklével a férfi mellkasára csapva, messzire küldje őt. Peter Quill megérkezik a helyszínre a Milanoval, ahol fentről lövöldözni kezd az outrider seregre. Időközben észreveheti James Barnest és a segítségére siethet, ha elhagyja a Milano fedélzetét. Bátran maradhat a hajóján is, ha úgy döntene inkább fentről segít.
A túlnyomó többségben lévő outrider sereg már hosszú percek óta sikeresen aprítja (és zabálja) a körbevett wakandaiakat, amikor megérkeznek Queensből a hősök, hogy segítsenek rajtuk. Az érkezők nem tudnak átjutni az outridereken, hogy elérjék Thanost, vagy a wakandai harcosokat, így azoknak a harcmező túloldalán van lehetőségük segíteni, illetve továbbverekedni magukat.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: T'Challa, Steve Rogers, James Barnes, Okoye [NJK], Thanos [NJK], Master [NJK], Peter Quill

Vissza az elejére Go down

Peter Quill

∆ Hozzászólások száma :
1030
∆ Kor :
43
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 21 Ápr. 2018, 18:50
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



StarLord & the A-team
wakanda
_________________________
Stark óramutatós útmutatására már döntöm is le a hajó orrát, hogy aztán lőhessek az ellenségeikre. Ám nem találom el őket, inkább csak egyfajta udvarias figyelmeztetésként az ellenzék melletti épületeket sorozom, hogy azok összeomolva gátat képezzenek. És hát lennék is nap végére a hős megmentő az atom király gépemmel, de a Thanos hír valahogy lohasztja az érdeklődésem. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, mi történt Draxxel. Az ő elvesztése még a lila nagy arcnál is jobban foglalkoztat, így hát próbálom közölni az avanzsáló nagymenőkkel, hogy lépnem kellene.
Afrika. - Stark, próbáljatok meg életben maradni... - szinte fogcsikorgatva jegyzem meg, ahogy elrántom a kormányt és felhúzom a kicsikém, hogy irányt és témát váltva a megadott helyre induljak. Semmi kedvem nincs megint világokat menteni, pláne nem Thanossal harcolni, de motivál a dolog, hogy kinyírjam a fickót és aztán keménykedjek Gamorának, hogy megtettem. Érte tettem meg. Szóval hát ezzel a vénáimba égett lelkesedéssel nyomulok előre, szuper sebességgel nyomva a távolságot, hogy aztán megérkezzek Wadanba. Wadkanaba. Wadcanadaba. Oda.

Hát a száguldás szenvedélyes tempójában azért felsejlett bennem, hogy elég gáz lenne, ha nem találnám meg őket a vaksötét miatt, hiába ad némi fényt a Milano, ám szerencsére nem nehéz kiszúrni őket. Valami bazi nagy hegycsúcs fényt ad ki magából, így hát jól látható a hemzsegés odalenn. Én pedig persze máris izzítanám a tüzérségem, csakhogy úgy tűnik hogy nem csak a kellemetlenkedő lila kártevő mozgolódik odalenn, hanem több civil is. Vagy ember. Civil ember. Akik küzdenek. És a műszerfal fölött struccoskodva látom megjelenni Hulkot is. Azt meg inkább nem szabadítom magamra, elég morcosnak tűnik...
Lejjebb ereszkedem, de épp csak pár méterrel, amikor kiszúrom a fémkarú fickót, akinek a neve nem jut eszembe. Úgy tűnik nagy gáz van. Ő elég közel van Thanoshoz, szóval kevernem illendő a kellemest a hasznossal.
- Oké. - autora állítom a Milanot, a kicsike két percen belül elröppen nélkülem. Sisak fönn, én pedig már ugrom is ki a fenekéből, hogy aztán a sarkaimra erősített csizmával belőjem az irányt. - Háhá! Erre nem számítottál! - kiabálok és be is célzom a fémkarú fickó körül legyeskedő, nagy darab, gusztustalan vakondarcú, négy karú ... mik is ezek?! Túl hamar mondom, a lenti dúvadkodás alatt senki nem vesz észre, így hát elfojtok egy mérgelődést. A fülem mögé nyomva eltüntetem a sisakom, hogy aztán belerúgjak két ilyen vakondféregbe, ahogy landolok. - Undorító! - rántom a fegyverem arra, amelyik Barnes körül legyeskedik. Lövöm, sorozom, s közben úgy oldalazok, hogy minél közelebb legyek Thanoshoz. Elvégre nekem is ő a célom. - Hello! - köszönök Barnesnak, akihez igen csak közel kerülök a harctéren, s közben figyelem a Kapitányékat is. Minden erőmre szükségem van, hogy megküzdjek ezzel az óriási négy... mi a..?! Hatkarú!! - Mégis mik ezek?! - kérdőn nézek Barnesra, majd a lövöm tovább a lényt. Sokkolom, fagyasztom, vagy épp megfőzöm a férgest! - attól függ, mire reagál legintenzívebben.





_______________________________


ha nem okés, pm ||  

Vissza az elejére Go down

Thanos

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Szomb. 21 Ápr. 2018, 19:16
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda
Death follows him like a shadow.----------------------------

Halkan nevet, mély baritonja hullámként söpör fel körülötte T'Challa szavait hallva. Nem vonakodik el kettejük ütközetétől, belerohan a csatába a Párduccal, továbbá a Kapitánnyal. A Titán megrendíthetetlen termete ellenére gyors. Léptei súlyosak. Térdei rogyasztva, ahogy felfogja az ütéseket, karjai feszesek, ahogy előre húzza azokat a lendület.
- Hmmm... - somolyogva vinné be az ütést, amire készül, ám a Párduc gyorsabb, kitér előle. Ez az a pillanat, ahol T'Challa a Titán bokájára ütve, féltérdre kényszeríti a lila sziluettet. Megrogyva zuhan előre, térdének becsapódása is visszhangzik, apróbb kráter keletkezik alatta. Fogán gonosz csillám villan, ahogy vicsorog pofáján egy elszánt, dühödt pillantást vet az érkező Kapitány felé, akinek támadását viszont már felfogja, s fel is áll. - Kis ember maga... - emelkedik föl, hogy a férfi fölé tornyosulva kitépje Rogers kezéből/kezeiből a pajzsát. Egy lendülettel dobja el maguktól azt, s a következő szempillantásban ökle már a férfi mellkasába csapódik - s hacsak valami csoda folytán Steve nem védi ki, vagy tér ki előle - akkor bizony messzire sodorja őt. Onnan fordul T'Challahoz, akivel folytatni igyekszik megkezdett harcuk, ám ezúttal megvárja, hogy a Párduc ismét támadjon, s elkapja annak karját, hogy hasonlóan, ahogy Shurival tette a hegyben - neki csapja kezét a földhöz, majd belerúg a férfiba - s hacsak valami csoda folytán Steve nem védi ki, vagy tér ki előle -, hogy leheletnyi szabadsága legyen a rátámadó kettőtől.
Tekintete ekkor megakad a harcmező fölé érkező gépeken. Leginkább az egyiken. Szemei résnyire szűkülnek. Jól ismeri a Milanot. Hosszú ideje tartja már elméjében annak képét, s ráadásul jól tudja, hogy ki utazik rajta. És nem igazán a félkegyelmű pilótára gondol, aki úgy fest rögtön a harcsodrásába kerül. Gonosz mosolyra húzódnak ajkai, nagy, mély és görcsös mozdulatokkal indul el, hogy a Kapitányhoz lépve ismét ütést mérjen rá. Sokat, többet, erősebbet. - Egyszer mindannyiunkat utol ér a halál... - lép a férfi mögé, lelassítva, balját feltartva háta mögé - illetve maguk köré híve outridereit, hogy elzárják a Párducot kettejüktől. - Noha én mindig azt vallottam, hogy a halál kikerülhető, nem átallok most elhozni azt magammal. - dörzsöli meg kérges állát, majd onnan tarkójára vezeti ujjait. - Érdekelne... - egyenesedik ki a törzse, szinte kihúzva magát, miközben újabb ütéseket mér Rogersre, ha védekezne is, előbb utóbb csak eltalálja. - ... tényleg úgy gondoltad, hogy van esélyed ellenem? Vagy ez csupán arrogancia? - lép el tőle, hogy aztán fejét megbillentve, széles mosollyal nézzen végig Rogersen. Öklein megigazgatja karvédőit, majd türelemmel várja a férfi válaszát, legyen az bármi. Természetesen, ha Steve csak küzd ellene, úgy kivédi a támadásait, legalábbis igyekszik.
- Bízom benne, hogy nem felejtik majd el a neved... - feszesen nyúl a férfiért, hogy aztán annak nyakára tekeredjenek ujjai és a levegőbe emelje a férfit. Annak kék íriszeiről annak barátjára pillant, s megvárja, amíg a jelenlévők észreveszik, hogy kit tart a kezében. - Én hamar elfogom. - résnyire szűkülnek szemei, ahogy maga felé fordítja a férfit és pontosan maga előtt tartja, hogy aztán az ujjai egyre szorosabban húzzák össze tenyerét, ezáltal megfojtva Rogerst.





Vissza az elejére Go down

T'Challa

∆ Hozzászólások száma :
64
∆ Kor :
39
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 09:06
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


infinite darkness



Gyorsan kell mozognom, szinte pillanatonként váltva a helyemet, hogy eltudjam kerülni Thanos csapásait, de egyre nehezebb, termete ellenére is meglehetősen fürge a Titán. Ösztönös minden egyes kitérésem, csapásom, amit rámérek, ahogy tanították, ahogy az évek alatt minden mozdulat tökéletesen belém ivódott. Messzire sodródok, miután sikerül féltérdre kényszeríteni a titánt. A karmaimat a földbe vájva lassítom a sodródást, megvetve a lábaimat a földben, hogy minél előbb nekirohanhassak a Titánnak, azzal az eltökélt céllal, hogy elválasszam a fejét a nyakától. Mielőtt azonban neki indulhatnék, látom a Kapitányt messzire sodorja a Titán keze, és mikor megindulok felé, már a teljes figyelme az enyém. Elrugaszkodom a földről, hogy a levegőből csaphassak le, de a Titán keze egy pillanat alatt ránt vissza és csapa földhöz, amit egész lényemben megérzek. Felhörrenek a fájdalomtól, és feltápászkodnék, de ekkor lendül Thanos lába, ami nem csak a földre visz vissza, de arrébb is repít néhány métert, hogy egy közeli nagyobb szikla tövébe zuhanjak, távol kerülve a húgom gyilkosától.
Kissé lassan, de egyből felállok, hogy a Kapitány segítségére siethessek és folytathassam a harcot, mikor meglátom, hogy Thanos felé tart. Legyen akármekkora harcos, egyedül kevés lesz ellene. Mielőtt azonban neki indulhatnék, a Thanos köré gyülekező lények falat képeznek előttem, elzárva a Kapitánytól és Thanos-tól. – Legyen. – morgom halkan, ahogy kifújom a levegőt, mielőtt nekiindulnék az előttem sokasodó lényeknek. A Kapitány félresodort pajzsát felkapva a földről vetem neki magam az outriderek-nek. A pajzssal védve magam, és tartva távol őket, miközben a közelembe kerülőket egyesével aprítom fel a karmaim segítségével. A ruhámon megjelenő lila fények jelzik, hogy feltölődött mozgási energiával a páncél, de még nem akarom használni, nem ez a megfelelő idő. Az egyik outrider válla felett pillantom meg Thanos-t, ahogy felemeli Rogers-t, ahogy nem olyan rég Shuri-val is tette. – Őrmester! – kiáltok Barnes-nak a csatatér zaján át, ha nem vette volna még észre, de talán ő is túl távol van, hogy segítsen.
A Kapitány pajzsát az egyik kissé messzebb álló outrider-hez hajítom, ami megbicsaklik, ahogy a mellkasába áll a pajzs, mielőtt azonban reagálhatná rá, már felé futok, hogy felugorva a pajzsra, majd arról elrugaszkodva szeljem át a többi szörnyet, hogy Thanos-éktól, egy-két méterre érkezzek meg, a földbe csapva, ezúttal kiengedve az összes energiát, ami felgyülemlet a páncélban, hogy lehetőleg minél messzebb sodorjam őket egymástól.


szóljatok, ha valami nem jó!    | king sunset |
Vissza az elejére Go down

James Barnes

∆ Hozzászólások száma :
171



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 14:32
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To: Kaland
A helyet egy kicsit reménytelen, de Buckynak eszébe sem jut hogy mi lesz ha nem sikerül legyőzni ezeket. Le KELL győzni ezeket, és ez számára nem opcionális hogy nyernek-e, mert tudja hogy fognak. HA pedig nem is, végül úgy halhat meg ahogyan élt. Harc közben, és lövi maga körül ezeket a rémségeket, amikről fogalma sincs hogy hányan vannak és mikor fognak elfogyni de nem vesztegeti az idején, annyit vág le amennyit csak bír, még ha a Masterrel kell is megküzdenie. Nem hátrál meg, és nem fut az ellenség elől, hiszen nemrég még maga is az volt.
Nyomul előre egészen addig amíg tud és végül valami hat karú szörny kerül elé aki nem lesz olyan könnyű célpont, de a harcos nem fogja feladni, és van még egy két trükk a tasolyában amit nem lő le előre. Megrohamozza a szörnyet és a szemeit, vagy bármilyen más érzékeny pontját keresi ahol sérülés érheti. Elemzi a helyzetet de nehezíti a dolgát hogy közben a kisebb outriderek is támadják, és nem tagadja, hálás pillantást vet az űrhajóra ahogy kilő egy párat körülötte és maga is tárat cserélve megsorozza a közeledőket, amíg az érkező landol tőle nem messze.
- Helló. Kösz - biccent felé ahogy a segítségnyújtást köszöni meg és arcon rúg egy ilyen lényt. Harcmodora nagyon hasonló egy bizonyos vörös hajú nőéhez, de hát nem csoda. Orosz "gyártmány" mindkettő.
- Nem tudom, de sokan vannak. Outriderek vagy mik - mintha valami ilyesmit hallott volna, de nem biztos benne. Nem lustálkodik ő sem, és küzd minden erejével de a segítséggel van néhány pillanata hogy körülnézzen és észrevegye a nem éppen rózsás helyzetet.
- Quill! Lőj egy széles sugarat arra ha tudsz - mutat egy irányba hogy a titán felé ugorhasson és a támadás utószelét használva érhessen oda, mielőtt a kapitány megfullad a hatalmas mancsok között. Nem hagyhatja a barátját meghalni, most nem! Amikor végre egymásra találtak, és talán lehetne normális életük együtt. Ahogyan régen.
Nem hagyhatja magára, nem hagyhatja meghalni. Minden erejét összeszedve sújt le a titán karjára, hogy eleressze a barátját, és nyerjenek egy kis időt maguknak. Minden létező és nem létező istenhez fohászkodik hogy elég ereje legyen megvédeni Stevet. A kis embert brooklynból. A barátját.

Lost it all || With love <3
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 18:08
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda

3. felvonás

Vezér a Titán parancsát követve esik a fémkarú harcosnak. Nem féli a halált, ő maga hozza el Thanost követve. Ha meghal, majd átveszi helyét másik hatkarú. Tudja, hogy egy eszköz, tudja, hogy erre teremtetett, de mit sem érdekli, amíg gazdája elégedett. Miután elhajítja ellenfelét, felülről érkezik a segítség. A lézernyalábok, amiket egy maszkos férfi lőtt négykarú harcosaira, egytől-egyig célba érnek, és lényei körülötte holtan esnek össze kilyuggatott mellkassal. Hatalmasat üvölt, látva elhullott testvéreit, majd testsűrűségének szabályozásával a levegőbe emelkedik, hogy még azelőtt elkapja az idegent, aki megzavarta harcukat, hogy az földet érne tüzes csizmájával. Azzal viszont nem számol, hogy annak fegyvere elemi erőket zabolázott meg, így az egyik tűznyaláb célba talál. Maga elé tartja karvédőjét egyik kezével, így felfogva a tűzsugarat, ám annak ereje még így is visszataszítja a talajra. Váratlanul érte. Soha nem gondolta, hogy képes megsérülni az erős páncélzat, amit maga a Titán adott neki, ám a jobb középső keze súlyosan megég a karvédő alatt. A maradék öt kezével letépi karjáról a megroncsolódott védőt, ám ezalatt ellenfelének éppen lehet annyi ideje, hogy a fémkarúnak utat csináljon egy másik elemet használva fegyverében.
- Neem!! - kiált a fémkarú után, aki Gazdája ellen igyekszik. Most először fordul meg a gondolat a fejében, hogy a Titán csalódott lesz, hiszen nem volt képes távol tartani tőle a neki kijelölt célpontot.
- Outriderek! Megállítani! - int a legerősebbek egy kisebb csoportjának, és a Titán felé igyekvő felé mutat.
- Pilóóóta! - fordul a férfi felé, aki miatt a Titán bizonyosan elégedetlen lesz vele. - Halál! - sziszegi, majd megindul felé. Mielőtt az lőhetne különös pisztolyával, láthatatlanná válik, és árnyként mozog, mindenki mást levágva, aki útjába kerül. Mögötte villan fel, és kiüti kezéből az elemi fegyvert, majd ismét láthatatlan lesz. Éles karmaival igyekszik felhasítani a férfi karját és mellkasának húsát. Amennyire csak tudja, megsebzi őt, és messzire hajítja. Ki akarja élvezni a harc minden egyes pillanatát.



zene | A Halál hírnökei. |

Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 18:30
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda

Steve jól koordinálja fojtott dühét, amit a Titán iránt táplál. Erősíti, de nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta; feszes, örömtelen mosollyal fogadja Thanos provokációját, s bár közel jár hozzá, hogy a harc hevében elveszítse a fejét, nem akarja megadni ellenfelüknek ezt az örömöt. Amúgy is józannak kell maradnia, hogy visszarángassa a Királyt a bosszú és a veszteség őrjítő sötétjéből, mert Wakandának szüksége van a vezetőjükre, a világnak pedig Wakandára.
- Azt majd meglátjuk - Önhittségről szó sincs, magabiztossága merít csupán erőt abból, hogy egyszer már legyőzték Thanost. Igaz, nem ketten, nem végleg és nem ilyen kevés veszteség árán, de nem hagyja, hogy apró részletek lelombozzák a hitét.
- Sosem voltam több. - tárja szét karját, majd hogy felfogja a Titán támadását, pajzsát kettejük közé szorítja. - Csak egy srác Brooklynból...
A katona szóra megrendül a lelke, arcán épp csak alig láthatóan feszülnek meg az izmok, egész bensője belemoccan azonban a féltésbe. Pillantása épp csak Bucky felé vándorol, ahogy megsejti, hogy barátja egymaga néz szembe a veszéllyel.
- Buck-- - torkára forr a kiáltás, mellyel figyelmeztetné, ahogy a Titán ütése telibe találja. Hiába félti Buckyt, egyetlen oldalpillantást sem engedhet meg magának. Mint játékkatonát, úgy ejti el a pajzsát, és az óriás ütése mentén métereket repül, testével jeleket vésve a talajba, ahogy rongybabaként sodródik. Nem nyalogatja sokáig a sebeit, hamar talpon van ismét, hogy puszta kézzel folytassa a harcot. Érzékeli időközben, hogy segítségük érkezett fentről, így kissé csitul az inger, hogy állandóan Bucky-t keresse a szeme sarkából, és sokkal jobban tud koncentrálni az előttük álló ellenségre.
Nem észleli, mikor záródik körülöttük a gyűrű és maradnak kettesben a Titánnal. Minden, amire összpontosít, hogy kivédje az ütéseket és viszonozza azokat. Ajka, szemöldöke felreped, vér festi vörösre a szakállát, por lepi be a ruháját, mely itt-ott felszakad, hogy még több vörösnek engedjen utat. De Steve áll, és mindegy, hányszor küldi földre a másik, vagy mekkorára dagad bal szeme, hogyan lepi el arcát saját vére, ahogy kicsurran a frufruja alól, harci csíkot festve sápadt bőrére. Steve újra és újra feláll, pajzsa kékje messze mögöttük vibrál tőle. Nem siet érte, hagyja, hogy a Párduc hasznára legyen. Feláll, kihúzza magát és ütésre emeli az ökleit.
A lila csapás a tenyerébe vágódik, mindkét karjára szüksége van, hogy felfogja és megtartsa a Titán csapását. Sarkait a talajba mélyeszti, fogait összeszorítja, de feltartja az ütést, és vele együtt az ellenfelét is, baljával kézfejére, jobbjával csuklójára fogva. S bár légzése kapkodó és szaggatott, arra mégis marad ereje, hogy vicsornak ható mosolyra húzza száját Thanos szavai hallatán.
- Egész nap bírnám... - szűri fogai közt, nyakán megfeszülnek az erek, ahogy minden létező izmát mozgósítva visszanyomja a Titánt, hogy ütésével eltántorítsa magától. Talán sikerül bevinnie egy sikeres találatot, ám rögtön kapja is a többit, melyeket már képtelen kivédeni... Térdei meginognak, egész teste kocsonyaként billeg talpain. Légzése erős és hörgő, karjait már csak derék magasságban képes tartani, látása homályos, tartása imbolygó - ám ujjai feszes ökölben, laza terpeszben áll két lábán, ütésre készen, harcra készen. Mert ha el is ájul közben, akkor sem adja fel. Egész nap elbírja...
Lomhán mozdul csak a karja, de Thanos ujjai már rég a torkát szorongatják, mire egyáltalán összegyűjt annyi erőt, hogy megpróbálja elhárítani. A légszomj és az újkeletű fájdalom felélénkíti kissé, tíz ujját a Titán csuklója köré fonja, ujjbegyei egészen elfehérednek, ahogy kemény bőrébe vájja őket. Szabadulni próbál, laskán hunyorogva, halk, hörgésszerű nyögésekkel kapkod levegő után. Kékje makacsul kapaszkodik a másik pillantásába, bátran és vakmerőn, hiszen a halál torkában oly mindegy már... Ám a fény, mely életben tartja, egyre halványabb, az erő előbb a Titán kezét markoló ujjaiból, majd a szeméből huny ki, s ahogy kékjei megfakulnak, karja lassan a teste mellé zuhan. De egyre tompább szemét le sem veszi a halálról, makacsul kapaszkodik belé, mint utolsó lélegzetébe...
Aztán a kékek fennakadnak, még utoljára az ég felé fordulnak, megmártózva a lelketlen sötétségben. Ha érkezik is segítség, mely messzire sodorja a Titántól, számolni lehet a homokórában ragadt szemeket, azt a karcsú, mégis fájdalmas ívet, mellyel testük meggörnyedve messzire sodródik egymástól. A Kapitány sötétkék sziluettje háttal csapódik a porba, karjai bárgyún hullámzanak, mielőtt fejével együtt élettelenül, súlyosan puffannának a földön.
Ernyedt test, a semmibe meredő, üres kékség, megfagyott sziluett.
S mielőtt még minden végleg elsötétedne, fények gyúlnak egy kopott táncparketten, és felcsendül a rég elmulasztott muzsikaszó...
Steve Rogers hazaért.

Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 22 Ápr. 2018, 19:19
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda ••

Did you miss me?




A Bashenga-hegy gyomrában tartózkodó technikusok sorra rohannak ki a harctérre, hogy ahogyan Shuri tette korábban - felvegyék a Titán mozgolódását és a Föld minden tájára sugározzák, hogy Thanos még mindig itt van, és további segítségre van szükségük a wakandaiaknak!
Az Őrült Titán éppen ekkor fojtja meg Amerika Kapitányát, akinek segítségére hiába sietne bárki is, a férfi addigra meghal, majd testét gyilkosa a porba hajítja. A közelébe férkőző Párduc lökőereje miatt eltántorodik hatalmas testével. A gazdáját féltő outriderek felmorrannak és Challára támadnak. Bucky az Űr-Lord által vájt csapáson eljuthat Amerika Kapitányhoz, ám a Titánnal elkerülik egymást, hiszen a hatkarúak torlaszként útját állják. Bucky annyit megtehet, hogy barátjának halott testét egyenest a hegy gyomrába viszi, Shuri laborjába, hogy valamelyik gyógyító ágyra fektesse. Még megpróbálhat küzdeni Steve életéért.
Thanos tekintete ezúttal a Master által megsebesített Peter Quillre terelődik, akihez bőszen átront a harcmezőn, az útjába álló wakandaiakat lemészárolva közben.
A Titán elkapja a sérült Quillt és tetszése szerint elbánhat vele.
Közben Thanos megadja a parancsot Masternek, hogy aktiválja a wakandai oszlopot. Amint elér a hatkarú vezér a hatalmas objektumhoz, az aktiválás után az lilán vibrálni kezd és egyenest az űrbe energiacsóvát lő. Ezzel együtt mind a 12 másik oszlop is aktiválódik, ám azokból kék színű fény fut fel az égbe...

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: T'Challa, James Barnes, Okoye [NJK], Thanos [NJK], Master [NJK], Peter Quill

Vissza az elejére Go down

James Barnes

∆ Hozzászólások száma :
171



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Pént. 27 Ápr. 2018, 18:04
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To: kaland

Izmai megfeszülnek a harci ruha alatt és minden sebességét összeszedve rohan át az éppen csak leheletnyi tűz ütötte ösvényen hogy a szörnyeteget ott hagyva rohanjon Steve felé. A barátja felé, aki élettelenül esik össze a titán kezeiből kihullva, és Bucky tüdejéből kiszakad a levegőt ahogy egy outriderbe fut. Arcán vicsorgás szerű kifejezés torzítja el, és fémkarjával zúzza le az elé kerülő szerzetet, és törtet tovább. Senki, SENKI nem állhat közé és Steve közé, így szinte már őrült rohammal hasít egyszemélyes ékként a szőke férfi felé.
- Nem! NEEMMM - hajtogatja, mintha csak ezzel meg tudná mástani a történéseket és agresszív ütései nyomán út is nyílik számára. Szó szerint keresztül verekszi magát egy horda rondaságon, de egy a hátára akaszkodik. Felmordul, és ahogy hátranyúl, előrerántja és maga előtt hajítja földre, aztán a torkára lépve vesz új lendületet hogy odaérjen. Nekifutásból átugrik pár lényt, maga sem bízva abban hoyg ez sikerül, de úgy tűnik a düh új szinte emelte a magabiztosságát. Steve mellett fékez le, felszántva a földet ahogy megáll, és térdre rogyik.
- Nem teheted ezt velem hallod?! Nem hagyhatsz itt engem! - Rázza meg a vállinál fogva, elkeseredett arccal.
- Nem halhatsz meg hallod?! Egyszerűen nem teheted meg, te vagy amerika kbszott kapitánya.... - csuklik el a hangja ahogy felmarkolja Stevet. Nem hagyhatja itt, és a hegy belsejébe veszi az irányt vele együtt. Küzd a könnyeivel, de nem sír. Őt erősebb fából, fémből faragták, és az útját álló ajtókat egyszerűen a bakancsával nyitja ki.
Az egyik gyógyító helységet keresi és az ágyra fekteti barátját. Szívmasszást végez rajta, hisz benne hogy vissza tudja hozni a szőke férfit.
- Könyörgöm Steve, még meg is házasodom csak rohadtul ne hagyj engem egyedül... - fohászkodik, hiszen éppen eleget hallgatta hogy randiznia kéne, ismerkedni, nőkkel tölteni az időt.
- Kelj, már fel, hallod?! - akadk is és ingerülten a tehetetlensége miatt csap rá Steve mellkasára, és csak remélni meri hogy a férfi szemei tényleg megrebbentek, nem csak képtelte...

♪ Casual sex || With love <3
Vissza az elejére Go down

Thanos

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Szomb. 28 Ápr. 2018, 12:02
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda
Death follows him like a shadow.----------------------------

A T'Challából áramló hullám elsodorja a Titánt, így az hátrálva dobja le maga mellé a Kapitány elgyengült testét. Nem időzik tekintete a halott férfin, rögtön egy újabb áldozatra emeli tekintetét. Az outriderek között küzdő Űr-Lord, akivel van egy igen csak közös pont az életükben. Nem csoda hát, ha tohonya léptekkel neki lendül a tömegnek, hogy elérje a férfit. Quill jól láthatóan épp szenved a Master által szerzett sebeitől. Thanos mit sem foglalkozik ezzel. Az útjába kerülő összes wakandaiba belemártja tőrét, vagy vaskos ökleivel zúzza őket le, számára csak annyi a fontos, hogy mind meghaljanak.
Nem fékez, mindössze léptei lassulnak, ahogy elér Lord közelébe. Állát emelve kiszélesedő vigyorral pillant a fickóra. Az oszlop aktiválása sokak figyelmét magára vonja, ám Thanos nem fordul afelé. Elrugaszkodik, hogy pontosan Peter mellé csapódjon be. Öklét rögvest annak suhintja. Lord valószínűleg gyenge ahhoz, hogy kivédje az ütést, de ha mégis megpróbálná, úgy a Titán újabb ütésekkel sorozna rá. A lila óriás mély baritonja üvölt, ahogy ridereit maga mellé hívva elzárkózik a többi hőstől. Véletlenül se akarná, hogy bárki az útjába álljon e percben. Ütései közben a férfi bokájába rúg, hogy annak rakétáit leverje onnan.
- Elvetted tőlem. - húzza ki magát, miközben lenézően végig pillant az előtte ácsorgón(?). A Titán tekintetében áramló szánalom mellett őszinte gyűlölet is tükröződik. Valószínűleg a jelen küzdők közül senkit sem gyűlöl jobban az előtte állónál. Elvégre az olyasvalamitől fosztotta meg, amit szeretett, vagy legalábbis a magának érzett hosszú éveken át. - De most az áldozatoddal visszaveszem tőled. - köpi a szavakat, ahogy előre lépdel és újabb és újabb ütéseket mér a férfira, amíg már annak hajába mar. - A halálod nem lesz hiábavaló... - marja Lord rövid tincseit, miközben a tőrt beledöfi a férfi hasfalába. - Ne gondold, hogy a Pokolba küldelek, ... - rántja ki a férfi húsából a fegyvert, hogy aztán a fejénél fogva csapja le Wakanda földjére annak koponyáját. - Innen nem fogsz visszatérni... - újból felemeli a férfi testét, annak fejénél fogva. Újabb ütést mér azzal a földre. S egészen addig teszi ezt, amíg Quill bal arcfelén a vére már teljesen beborítja azt.
- Jót tettem volna vele akkor, ha a szülőbolygóddal végzek, fiú. Gyors és fájdalommentes halált szántam nekik. - emeli fel Quillt maga mellé, hogy aztán térdre ejtse maga előtt. - De most.., halj meg abban a tudatban, hogy fájdalmas és gyötrelmes vég vár rájuk... - mély baritonja bezengi a közvetlen környezetét, noha a háború alap morajlása alatt nem hallhatják őt túl messzire. A Titán ismét megemeli a férfi testét, hogy egy utolsó ütéssel véget vessen annak egyszer, s mindenkorra...



Vissza az elejére Go down

T'Challa

∆ Hozzászólások száma :
64
∆ Kor :
39
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



A poszt írója T'Challa
Elküldésének ideje Szomb. 28 Ápr. 2018, 16:00
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


infinite darkness



Lassabban telik az idő, furcsamód. Szinte minden pillanat egy percnek tűnik, ahogy lendületet veszek és az outriderek feje felett Thanos felé ugrok. Látom, ahogy a Kapitány teste rángatózik az oxigénhiánnyal, ahogy a testét nem csak az erő, de az élet is lassacskán elhagyja a Titán szorításában. Nem tudom, hogy időben érkezem-e meg, és öklömmel a földbe csapva még jókor robban ki hullámszerűen az energia a páncélból, ami elsodorja a Titánt, így a Kapitányt is annak szorításából. A tekintetem egyből megállapodik a Kapitány mozdulatlan testén, és bár messze vagyok, hogy pontosan lássam, valami azt súgja, hogy Steve Rogers már megtért az Istenéhez. Hallom, ahogy Barnes őrmester fájdalomtól túlcsordult kiáltással vág utat magának a barátja testéig, majd pedig Thanos felé siklik a pillantásom, aki a számomra ismeretlen férfi felé veszi az irányt, és még mielőtt felegyenesedhetnék, hogy a segítségére siessek, egyből ellepnek a rám rohamozó szörnyek, akik miatt elvesztve az egyensúlyom bukok hátra, miközben a földről próbálok minél többet kivédeni, nem túl sok sikerrel. Az egyre csak rohamozó szörnyek, mintha soha nem fogynának el, minden egyes megölt társuk helyére újabbak jönnek. Akármilyen sokan legyenek, és akármilyen erősek is, ostobák. A páncél újra töltődik, és több méteres körzetben pusztítja el, és veti hátra az outridereket. Egyből felugrok, nem várva meg, míg ismét nekem rontanak, de amit látok, elszomorító. Halál, pusztulás, szenvedés. Csupa olyan dolog, amit megesküdtem, hogy távol tartok Wakandától. De képtelen vagyok rá, erősebbek, többen vannak, mi pedig egyre kevesebben. – Tábornok! Kezdjék meg azonnal a lakosság teljes evakuálást, ne várjanak rám! – adtam ki a parancsot, és egyből bontottam is a vonalat, mielőtt Okoye esetleg ellenkezni kezdett volna. Felesküdött a védelmemre, de most Wakanda az első.
-Thanos! – üvöltöttem felé, elindulva felé, elintézve az utamba álló, kerülő szörnyeket. – Engedd el! – szóltam, mikor magasba emelte a férfit, hogy egy utolsó csapással kivégezze. – Velem állj ki! Csak te és én! – csak remélni tudtam, hogy a szavaim megállásra késztetik, és nem öli meg a férfit. Túl sok vér folyt ma már így is, a segítségünkre sietőké és a miénk egyaránt. Jól tudom, hogy egyedül nincs esélyem, de nyerhetek elég időt, hogy minél többen elmenekülhessenek. Velem együtt nem bukhat el Wakanda is. ¬


szóljatok, ha valami nem jó!    | king sunset |
Vissza az elejére Go down

Peter Quill

∆ Hozzászólások száma :
1030
∆ Kor :
43
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 11:48
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



StarLord & the A-team
wakanda
_________________________
A gusztustalan vakondképűek között lövöldözöm én is, a fémkarú fickó mellett. Ledarálok párat. Azzal különösen meggyűlök a bajunk, amelyik Buckyra támadt. Igyekszem leszedni róla. Fagyasztom, fűtöm, sokkolom a kicsikéimmel, de hát nem tűnik egyik megoldás sem végesnek. Ha pedig a nagy trutymó nem lenne elég, a küzdő fejek fölött megpillantom, ahogy Amerika Kapitányt felemeli Thanos.
- Máris. - reagálok ennyit a fémkarú fickónak és máris széles sugarat szántok előtte, hogy indulhasson Rogers segítségére. A fenébe is, nem eshet el! És már izzítanám is a rakétáim, amikor a nagy darab hatkarú felém szól. Esküszöm, foltot fog hagyni a nadrágomon a hangja! - Vakond. - ha már a neveket mondogatjuk egymásnak, amit mi találunk ki. - Ha szeretnéd... - feszesen feltartom a kezem, hogy beteljesítsem a halált, amit motyog és már lövöm is. Lőném! Eltűnik előlem, így hát kénytelen vagyok összetojni magam. Forgolódok a tengelyem körül. Hiába lőnék magam köré, túl sok ártatlan is az áldozatom lenne. A fegyver hirtelen kirepül a kezemből, de még az előtt, hogy bármit tehetnék. A következő pillanatban káromkodva indulok el, hogy eltűnjek erről a zónáról, de akkor a mellkasomba mar karmaival. Felüvöltök a fájdalomtól. Igyekszem a karjaimmal hárítani, de azokba is belevájja kezeit. - Aljas húzás... - ingerülten csóválom a fejem, a fájdalomtól eltorzult arccal, miközben tekintetem a leeső Kapitányra téved, ahogy a Titán megfojtja őt. Látom, hogy a macskaszerkós fazon odasiet, de későn. - Ne! Nem nem nem. - magyarázom, még a hatkarú karjába akadva, amikor megpillantom, hogy a Titán felém indul. Remeg minden porcikám. A vakondképű elhúzódik tőlem, a lila ocsmányság meg úgy közeledik felém, hogy innen már tudom, hogy velem van baja. A képén látszik a gyűlölet. És nem vagyok ostoba, tudom, hogy miért néz rám így. A mellkasomra fogom az egyik karom és féltérdre zúgok. - Semmi gond, semmi gond, semmi gond. - próbálom mantrázni magamnak. A számomra legfontosabb nincs itt. Az, akit mindennél jobban szeretek távol van, biztonságban. Drax, a Kapitány... fogaim összezárva, próbálom uralni az izmaim rángatózását. Előre bicsaklok a földön. A csatatér zaja mellett is hallom, hogyan üvölt Bucky. Ám mindez homályosul, tompul a környezetem. Az éles csattanás, amit a Titán ugrásának becsapódása okoz mellettem, arra késztet, hogy megemeljem a képem és szembe nézzek vele, de ő rögtön ököllel köszönt. Elrepülök tőle... és ha ez nem lenne elég az ocsmány újra és újra ütésekkel soroz. A vér már kibuggyan a számon, és számos helyen úgy érzem, hogy eltört a belső vázam. Szégyen, csessze meg, de repülnöm kell! Izzítom a bokámon a csóváim, hogy elmeneküljek, legalább egy kis időre, időt kell nyernem,.. de lerúgja azokat és a földre rogyok ismét.
- Soha nem volt a tiéd baromarcú... - vért köpve pillantok fel rá. Pontosan tudom, hogy kiről beszél. Ha pedig el is vettem, úgy örökre megtartom. A közelébe nem engedném ezt a lila gusztustalanságot. Soha. Nem fogom engedni, hogy bántsa őt. - Engem megölhetsz... összetörhetsz, darabokra téphetsz, de őt sose kapod vissza... - az ütései miatt akadozva beszélek. Megérzem az erőfölényt. Hiába vagyok csak félig ember, nem vagyok ellenfele. Az övemre nyúlok, hogy az elnyelőt felé hajítsam, némileg szünetre kényszerítve ezáltal, de még arra sincs időm, hogy levegőt vegyek. A legfurcsább az egészben az, hogy nem érzek félelmet. Azzal, hogy nincs mellettem a csapatom, hogy nincs itt a nő, akit szeretek... hogy tudom, hogy ők ezt az egészet épségben megússzák, úgy érzem nem baj, ha én nem. Persze, rohadtul nem szeretnék itt elpatkolni, de teljesen más ez, mint legutóbb.
Aztán belém szúrja a tőrét. A gyomromba, beletép a hajamba. Úgy bánik velem, mint egy rongybabával. - Szeret engem... - nyökögöm. - Én pedig őt. És ezt nem veheted el... szar lehet. - nevetek a kíntól rángatózva a markában, amíg ki nem húzza a fegyvert belőlem. Felszisszenek, de nem adom meg az örömet, hogy üvölteni halljon. És aztán tompa ütközés, ahogy a fejem a földnek csapódik. Az emlékek tucathalmai felsorakoznak a fejemben, látok képeket, arcokat és a zöld mosolygást, amit annyira szeretek, hogy életem végéig eltudnám nézni. Megszűnik körülöttem minden. Látom a küzdőket és érzem, hogy a Titán folytatja a mészárlásom, de nem tudok másra gondolni, csak . A látásom bal szememre megszűnik, elsötétül a kép, ahogy végül már nem érzek semmit arra az oldalamra. A koponyám recsegéséből tudom, hogy súlyos sebeket szerzek. Talán halálosat is...
Hallom, hogy beszél hozzám. Minden szavát értem, bár nem reagálhatok rájuk, mert testen túli a fájdalmam. Mintha csak belső szemlélője lennék, ahogy ismét megemel, hogy újra összeismertessen a talajjal és ezúttal teljes áramszünet álljon be. Hallom, hogy valaki felajánlja magát, hogy valaki megpróbál megmenteni, de ernyedten lógok már csak Thanos kezében. Lehunyom szemeimet és az Őrzőimre gondolok. Nem tudom, hogy mikor lesz nedves az arcom jobb szemem alatt, de határozottan érzem, hogy az lett. Bár velem lennétek most... Bár láthatnálak még egyszer és elmondhatnám, hogy mennyire ...





_______________________________


ha nem okés, pm ||  

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 22:07
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Wakanda

3. felvonás

Vezér nem érti a vicces célzásokat, így nem reagál a gunyoros szójátékra. Egyetlen célja most, hogy megbosszulja, amit tett vele az újonnan érkező. Neki szánt áldozata, a fémkarú megszökött karmai közül, ezért most be kell érnie a rakétacsizmás pilótával. Kegyetlenül ront neki, s aljas lépéssel férkőzik közelébe. Láthatatlanná válik, s úgy mar a bőrkabátba, felsebezve a benne rejlő húst. Nézi még, ahogyan az a földre hullik, ám látva, hogy gazdája megindult, tudja már, hogy halállal lakol a földlakó.
- Leld örömöd benne, Gazdám! - susogja, miközben lenyalja karmairól Quill vérét. Különleges íze van. Ha meghal a férfi, le fogja zabálni húsát csontjáról, ezt már most eldönti az outrider vezető.
Komótosan, a harc peremén halad el az oszlophoz. Szörnyei a beszorított wakandaiakat rohamozzák, így senki sem tartóztatja fel.
Amikor a toronyház nagyságú objektumhoz ér, kezét megharapja, s vérző tenyerét egy ovális szimbólumra helyezi.
A szimbólum körvonalán 12 kék drágakő helyezkedik el, és az ellipszis középpontjában egy nagyobbik, lila. A kék kövekből egy-egy vonal vezet egyenest a lilába.
- Aktiváld! - morogja maga elé. Ahogyan a vére eléri a lila követ, hirtelen morajlani kezd az oszlop. Felnyílik a szimbólum, és egy nyílás tűnik fel alatta. Kezét behelyezi könyékig, mire millió apró tű szúrja át azt. Az azonosítás után lila gyűrűnyalábok kezdenek el felfutni az objektum aljából a tetejébe, egyre gyorsabban, egyre fényesebben, egyre .. hangosabban, mígnem az energiaátvitel megindul...
Kihúzza vérző kezét, és elégedetten visszaindul Thanoshoz. Most már nincs, ami megállítsa őket.



zene | A Halál hírnökei. |

Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 29 Ápr. 2018, 23:45
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Wakanda ••

Did you miss me?




Peter Quillt az utolsó pillanatban a helyszínre érkező Őrző társa mentheti meg. A Titán a meglepetés erejétől megtántorodhat. Hulk a helyszínre siet, ahol T'Challa oldalára érkezik és együtt eljuthatnak Thanoshoz. Együttes erővel, csatlakozva az Őrzőkhöz, sikerülhet nekik súlyosabb ütéseket bevinni a lila óriásnak.
Master közben aktiválta az oszlopot, aminek köszönhetően mind a 12 másik objektum is beindult világszerte. Fenn az égbolton, ahogyan az oszlopok sugarai lassan összeolvadnak, jól látható közelségből megjelenik egy másik bolygó, mintha csak ütközni készülne a kettő...
A kirajzolódó mechanikus égitest alja látszódik egyelőre. Úgy tűnik sokkal korszerűbb a Földnél, ám nincs élet rajta. A tizenkét oszlop vonzza magához a darabjait, így azok szépen lassan belecsapódnak a Földbe, ráépülve a földi felszínre, lerombolva ezáltal az ember alkotta épületeket.
Bucky Steve teste mellett maradhat, és beindíthatja az egyik regeneráló ágyat, ám eközben megérkezik Master, miután teljesítette feladatát és a Tél Katonájára támadhat.


***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: T'Challa, James Barnes, Thanos [NJK], Master [NJK], Peter Quill, Gamora, Bruce Banner

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

3. felvonás - Wakanda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: 2. Kör-