Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
4. felvonás - Queens 0.1


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
377
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 01 Ápr. 2018, 20:33

•• Queens 0.1 ••

What the hell are they?




A hőseink megindultak az oszlop irányába, miután az hangos robbanással csapódott Queens talajába. Eközben Lady Death elpusztította az istenek otthonát, valamint Hela és démonjai lakóhelyét. Az asztrális síkon emiatt káosz ütötte fejét és a lélekfaló szörnyek riadtan távoztak pusztuló otthonukból, hogy új otthont találjanak maguknak. Mivel korábban már Hela vezetésével jártak a Földön, és akkor nem találkoztak valódi ellenféllel, a vezérük nélküli lények úgy gondolják, hogy a halandó emberek testébe bújva megváltást és bebocsátást nyerhetnek az életbe Lady Deathtől. Emiatt a Föld minden pontján az emberek hirtelen démoni megszállottságra lesznek figyelmesek. Azok, akiknek testébe démonok költöznek, elvesztik emberi színüket, megfakul a bőrük színe, vörösen izzó szemekkel, agresszívan rátámadnak minden élőre. Céljuk, hogy minél több élő lelkét magukkal vihessenek Death színe elé.
Az oszlopok ettől függetlenül mozdulatlanul állnak.


» Szituáció: A Bosszúállók és a hozzájuk csatlakozók így- vagy úgy, de a queensi oszlophoz érnek. Az ott tartózkodó Carol Danverst, Peter Parkert, valamint Clint Bartont hirtelen denevérszerű felhők támadják meg, és másodpercek leforgása alatt elfogyasztják őket. Ezt végignézik az érkezők. Ezek a felhők világszerte több ezer életet rántanak magukkal! Azokét, akik Thanos inváziójakor halálos sebet kaptak vagy életüket veszítették a démonok által, de a kesztyűvel és Hela képességeivel életre keltek!
A Milanon hirtelen tör ki a káosz, ahogy Drax hasonlóképpen szintén eltűnik. Peter Quill a földbe csapódik, majd kikászálódva a Milano roncsaiból, csatlakozhat a többiekhez.
A hatalmas objektum alaposabb szemügyre vétele előtt a megszállott emberek tucatjával rohanják le a csapatot.
Ahhoz, hogy a megszálló démon elpusztuljon, a gazdatestnek is meg kell halnia. A sötétben hőseink nem sokat látnak, csupán annyit, hogy vörösen izzó szempárok egyre csak rohamoznak feléjük.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 

- Reagsorrend: nincs
- A felvonás résztvevői: Tony Stark, Alison Magdalen J., Bruce Banner, Wanda Maximoff, Pietro Maximoff, Vízió, Kelda, Thor, Peter Quill
- Becsatlakozhat: Natasha Romanoff

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
882
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szomb. 07 Ápr. 2018, 12:52



StarLord & the A-team
queens
_________________________
A Föld mellett haladunk el, amikor Drax közli, hogy remek királya lett volna a bolygónknak, ha ott él. Inkább nem mondom meg neki, hogy Midgard mennyire maradi hely Xandarhoz képest. Had higgye csak, hogy különleges hely. Ettől én is az leszek, hiszen egy részem oda tartozik. Tartozott. Mára már inkább nincs közöm hozzá, mint van. A hirtelen támadt sötétség miatt rángat a gép, de aligha foglalkozom vele, hogy Drax mekkorát esik. Legalábbis addig nem, amíg a két lába égnek nem áll. Akkor már röhögnöm kell.
- Ha Gamora lennél, most kihasználnám a vaksötétséget... - motyogom az orrom alatt pimasz mosolyt ejtve. - És neki lenne annyi esze, hogy bekösse magát. - vonok vállat, ez utóbbi mondatom már valamivel hangosabban kiáltva hátra. Draxnek nem sok esze van. Inkább erőt és szívet kapott helyette.
- A mi bolygónkon... mármint a Terrán is vannak hozzád hasonló nagyobb pasasok és azoknak is jutnak nők, szóval találnál magadnak. De nem is értem, hogy Xandaron miért nem keresgéltél...- azt inkább megtartom magamnak, hogyha ő még találna is, az biztos, hogy a nő előbb utóbb rájönne, mekkora defektje van és ugrana a dolog. A franc tudja! Ha összejött neki egy gyerek, akkor a nőkkel biztos udvariasabb (és kedvesebb, és okosabb, és előzékenyebb, és jobb az illata is..), mint előttem.
- Dehogy halunk! Nem így akarok meghalni... - kissé ingerülten válaszolok. Tőlem már megszokhatta, most meg aztán pláne, hogy azt feltételezi a galaxis legjobb pilótája nem képes kivezetni egy kis sötétségből!?
- Nem arra az álmodra gondoltam, ahhh, mindegy. - csóválom a fejem, közben a kicsikémre figyelek. Nem szeretném, ha egy meteor darab az orrába csapódna és összehorzsolná. Drax álma persze nem kerüli el a figyelmem, de egy összeráncolt szemöldöknél többet nem adok érte.
Amikor felkiált, kis híján belesodródunk egy nagyobb űrszemétbe. - Ezt most miért kellett??  - rögtön kapom is a magyarázatot, mire feszülten marok rá a botkormányra. - Drax... Drax!? Drax fejezd már be! - kiáltok rá, s ahogy átlépünk a Terra szféráján, máris sokkal nehezebb dolgom van. A sok felhőkarcoló miatt ide-oda rángatom a gépet. Talán emiatt nem hallom meg a vészjósló sistergést, csak mikor már késő.
- Mi a francot csinálsz ott hátul? - kapom a vállam fölé a fejem, de tekintetem a műszerfal fölött marad. És maradna is, ha nem üvöltene fel a bajtársam. Rögtön hátra pillantok és látom a Drax köré tekeredő apró lényeket, ahogy rátámadnak. Autora kapcsolom a Milanot és máris felpattanok a helyemről, hogy segítsek rajta. - Drax! - rohanok felé, elnyújtva a lépteim és már érinteném is a rátámadó sötét, gusztustalan akármiket, amikor hirtelen eltűnik. Elmarják, csak a sikolyát és néhány bíbor pettyet hagynak hátra, hogy tudjam, nem épp bőrrel vitték el. - Drax!?!? - tehetetlenül üvöltöm a nevét, még legalább hatszor, körbe-körbe forogva a tengelyem körül, majd a Milano orra előtti, finom fényködben látom meg, ahogy több száz efféle lény száll alá. A műszerfal fölé támaszkodva figyelem, merre tartanak, de úgy fest mindegyik folt más- és más után indul. Próbálom csillapítani az idegrendszerem, csak hát én nem erről vagyok hírhedt. A tekintetem ide-oda ugrál, máris rohanok a műszerfalhoz, hogy jelezzem Mordálynak, hogy mi a franc történt, de ahelyett, hogy a képernyőn tárcsázhatnék, valami betakarja előttem a látképet. Egy hatalmas nagy oszlop, ami előtt végül lefékezem. És több sem kell, hogy szemhéjaim szűkítve, ráfókuszáljak a lent szaladgálókra. A Milano jól látható, hiszen fényében fürdik, viszont nekem lejjebb kell ereszkednem, hogy bármit, bárkit felismerjek a helyből.

//Queens-i oszlop//




_______________________________


ha nem okés, pm ||  


_________________





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Kor :
47



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szomb. 07 Ápr. 2018, 14:56



végtelen sötétség


Carol megjegyzésére kissé értetlenül pillantok rá, de ne kommentálom. Pepper révén megtanultam, hogy néha jobb nem mondani semmit, ami számomra kiváltképp nehéz. Néha úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen, aki  megpróbál felelősségteljesen viselkedni, ami nekik is aggasztó kéne, hogy legyen. Ennek ellenére nyugodt szívvel hoznak ide egy gyereket, akinek semmi keresnivalója nem volt már akkor sem a majdnem biztos halál torkában. Én vagyok a rosszfiú, amiért nem akarok megöletni egy gyereket? Talán én vagyok az egyetlen, aki átérzi ennek a súlyát. Sokan haltak meg a fegyvereim miatt, sokan haltak meg, mikor a fejükre dobtunk egy várost, mikor zúztunk az ellent. Az a baj, hogy úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki azokat is látja, akik meghalnak.
- Nem, nem Banner! – rázom meg a fejemet. – Nem szálloda vagyunk! – én se szoktam meghívni az elnököt, igaz? Nem érzik át a súlyát annak az A betűnek a falon, amit lehetetlenség nem látni. Azt jelenti, hogy meghalhatunk, dióhéjban. Hány embernek kell még meghalnia, mire felfogják azt, hogy mi épp úgy veszélyeztetünk másokat? Ezt pedig nem kényszeríthetjük rá senkire, akkor se ha vége a világnak. – Végképp nem viszünk gyerekeket háborúba! – bökök az ujjammal Alison felé, akinek még hamis személyivel sem adnának a kezébe alkoholmentes sört. Komoly pillantással illettem Bruce-t, távol áll tőlem most a humor. Ez már nem ugyanaz a világ, itt emberek halnak meg, miattunk is. Jövőt kéne adnunk, nem pedig elvenni azt, mert a háború ezt teszi, és nem válogat.
- Képzeld, elsőre engem se. – fordultam Alison felé a megjegyzését hallva. Milyen jót tett, igaz? Viszont én nem gimibe jártam és ihattam már alkoholt is. Banner-nek kéne a legjobban tudnia, hogy a semmitől, akár egy véletlentől is, hogy elcsesződhet minden. Ennek a közepébe pedig belevenni egy tizenhat(?) évest olyan magatartás, ami miatt embereket csuknak le Hágában!
Danvers szavaira végigfut az arcomon egy fintor, majd Bruce felé fordulok, mikor már nem bujkálhat tovább a még-nem-és-talán-soha-ha-nem-csinál-valamit-barátnője mögött. – Szimpatikus. – némi költői túlzással mondom ezt persze, merthogy bántja az egómat az egész. Azt hittem legalább Danvers megérti, hogy mi is a bajom azzal, ha mindenkit, akit ismerünk bajba sodorjuk. Ezt talán még Rogers is megértené, pedig nála nagyobb patrióta aligha létezik. Rá biztos hallgatott volna, rá mindig hallgatnak. Én viszont nem katona vagyok. – A te felelősséged! A te „vendéged”. – szúrom még oda Banner-nek kissé túlontúl is indulatosan, mielőtt elindulnék, hogy ruhát váltsak. Visszafordulhatnék, hogy bocsánatot kérjek, de nem olyan vagyok, ezt Banner is tudja. Ráadásul, igazam van, a francba is!
- Natasha, gyere, hamarabb tartjuk a karácsonyt! – szólok még a nő után, és amennyiben jött utánam, a laborba érve a falraszerelt kulcstartók felé bökök. – Válasz egyet! – remélhetőleg jól fog választani, nem hinném, hogy valaha még egyszer az összes autóm és motorom közül csak így választhat egyet. A szükség viszont törvényt bont, igaz? – Ott találkozunk. – biccentek felé, mielőtt a hátulról nyitott páncélom összezáródott, ahogy beleléptem. Pillanatok alatt indult be a rendszer és telt meg a kijelző a már jól ismert jelekkel és motívumokkal. Néhány másodperc múlva pedig, mint egy rakéta úgy lőttem ki a levegőbe a nyitott tetőn keresztül, hogy tiszteletem tegyem az oszlopnál.

Csak távolról látom, ami Danvers-szel és az újdonsült pajtijával történik, hiába gyorsítok, túl késő, mire odaérek, hogy megakadályozhassam. Valami ilyesmiről beszéltem nem is olyan régen. Most már csak szimpatikus … volt. Voltak(?). Egyperces, azaz kétperces néma csendre viszont nincs lehetőségem, ahogy megpillantom a PÉNTEK által közölt adatokat. Lejjebb ereszkedem, hogy saját szemmel is szemügyre vehessem mi folyik odalent a torony árnyékban, mikor megpillantom az utcán száguldó Natashát, akit már el is kezdtek körbe zárni a nem éppen túl emberi emberek. – Kell egy kis segítség? – a választ meg sem várva ereszkedem pár méterrel az autó felé, a kezeimet az autót rohamozó emberek felé irányítom, távol tartva őket a gyűjteményem egy igen drága és ritka darabjától. Na meg Romanoff-tól.
- Deja vu érzésem van. – pillantok az autóból kiszálló Natashára, ahogy megérkezem a földre mellé. – Ezek nem olyan rég még emberek voltak, ne öljétek meg őket! – mondom a mellettem állóknak és azoknak, akik a kommunikátoron keresztül hallanak csak. Ezt persze könnyebb mondani, mint csinálni, ezt tapasztalom is akkor, mikor lavinaként indulnak meg felénk. A Milano-t megpillantva viszont magunk felett pár pillanatra megörülök. – Quill! Van egy űrhajód, használd! – kiabálom a kommunikátorba, ahogy PÉNTEK megtalálta a megfelelő frekvenciát. Ebben a káoszban némi plusz tűzerő jól fog jönni.


go all the way |  szóljatok, ha valami nem oké Very Happy  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
611
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 08 Ápr. 2018, 18:19



4. felvonás
Queens 0.1

Világvége hangulat uralkodik a teremben is. Ilyen ez, ha a Nap végre kisüt, aztán hirtelen ismét beborul az ég. Mindenki tudja, ha baljósan besötétedik, szinte bizonyosan megint harcolnunk kell. Nem volt elég, hogy lassan évente bekopogtat valami iszonyat, most még annyi időnk sem volt, hogy felkészüjünk az újabb ismeretlenre.
Lezuhant oszlopok? Valószínűleg nem egy félrecsúszott NASA kísérlet. Arról Tony tudna a leghamarabb.
Alison és Carol jelenléte nincs ínyére, végtére is, nem a vendégszeretetéről volt híres az utóbbi időben. Régen hallottam már jóízűen nevetni. Sajnos nincs oka rá, ahogy egyikőnknek sincs. Minek örüljünk? A többezer halottnak? Nem is vártam, hogy a nyakukba ugrik vagy koktéllal kínálja őket, de most akármennyire is féltjük őket, ha hasonló lesz a helyzet, mint a korábbiak, minden mozgó és lélegző társunkra szükségünk lehet. Vállaltuk, hogy meghalunk, amikor megalapítottuk a Bosszúállókat. Mindannyian aggódunk egymásért, és ha csak "vendég légiósok" is, mindketten tudták nem egyszer, nem kétszer, hogy az életüket teszik fel, ha mellettünk harcolnak. Éppúgy megvisel, hogy Alisonnak egy karja bánta Thanos invázóját, Carolt pedig a halálból hozták vissza. Tudom én, hogy nem kockáztathatunk más életeket a sajátjainkon kívül. De újra és újra bebizonyosodik, hogy kevesek vagyunk. Ha nincsenek mutánsok, istenek, embertelenek és hobbihősök, a világ mára egy magmakupac lenne, Thanos lényei pedig tivornyáznának a holttesteinken.
- Rossz kimondani, de minden harcosra szükségünk lehet. Mindketten tökösebbek, mint én. Figyelj! ... Én sem örülök ennek, de ha Thanos valamelyik cimborája érkezik, nyakig leszünk a kulimájszba! - közelebb lépkedve Tonyhoz halkan, de úgyszint indulatosan suttogom, miközben már én is Alison felé emelem mutatóujjam. Már ketten mutogatunk rá. Biztosan nem gondolja, hogy éppen róla beszélek én is..
- Majd messziről besegít, ha baj lesz. Nem hagyom, hogy megint hősködjön, ha Titán 2.0-val vagy valamelyik nagytesójával lesz dolgunk. Vigyázok rá! - ezt még odasúgom neki, mielőtt elbúcsúznék Caroltól.

Amikor Alison elteleportál az oszlop mellé, zihálva támaszkodom meg egy hatalmas törmelékdarabon. Ez rosszabb, mint amire emlékeztem!
- Te ezt hogy voltál képes megszokni? - öklendezek, majd nyelek.
- Figyelj, bármi is történjen most... bármit is látsz, maradj távol a bajtól! Felelek érted, és nem akarok több művégtagot látni rajtad!
Néhány mély lélegzetvétel a még kavargó porból, amit az oszlop felvert, majd feltápászkodom, s tekintetemmel keresem a Nőt. Ide indult, itt kell lennie az oszlophoz érkezők között...

Aztán kirajzolódik az alakja a messzi lámpák fényében. Mellette mintha az ifjú Parker lenne. Bizonyosan itt találkoztak. Intek is, hátha észrevesznek, de ebben a koromsötétben az orrunk hegyéig is alig látni.
Mielőtt megindulnék az irnyukba, látom felizzani Carol öklét.
- Mi történik?? - Az aranyló fényt rengeteg apró, mozgó árnyék töri meg, majd felharsan mindkettejük üvöltése. Hallani a nő sikolyát... a szívem millió apró darabra hullik.
- A rohadt életbe! Ca..Carol! - Üvöltöm feléjük, s rohanvást megindulok az irányukba. Futok, ahogyan csak képes vagyok rá. Minden egyes sikolyától egyre lomhábban, egyre nehezebbet lépek. Érzem, ahogyan a szívem ki akar szakadni, az elkeseredettségem dühbe fordul, s a dühöm átveszi felettem a teljes kontrollt. A kezem nyújtom, mereven felé. Lépteim nyomán néhány másodperc múlva megremeg a talaj, szakadnak a ruhák. Már nem én vagyok. Hulk vaskos tenyerei kapnak a nő és a fiú után, de már csak az utánuk maradt porfelhő az, amit elér. Tehetetlenül körbenéz, agresszívan fordítja fejét, majd hatalmasat ordít. Torkából olyan üvöltés tör fel, mint még soha ezelőtt. Elment. A nő, aki a doktornak és neki is oly kedves volt, fájdalmas, véres sikolyok között eltűnt a semmibe.  
Dühével az érkezők felé fordul. Meglátja a mutánsok gépének fényét, hallja a közelben harcolók hangját, de semmi más nem érdekli, csupán az, hogy a társaira támadó, vörös szemű emberek bizonyosan kapcsolatban állhatnak az előbbivel. És ez a gondolat épp elég indok arra, hogy ne vegye figyelembe Tony utasítását.
Az emberek közé veti magát, és egyiket ragadja meg a másik után. Rongyababként veri őket, apróra, és élettelenre gyurmázva azokat.


nagyon sír || I got sunshine in a bag. ||

_________________

••  S h e's    my    s w e e t    V a l e n t i n e  ••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
53
∆ Kor :
28
∆ Tartózkodási hely :
By my sister's side



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 08 Ápr. 2018, 19:00

Nem mondom, nagyon nem volt egyszerű sötétben futni. Semmit sem láttam, de tudtuk, hogy el kell érnünk a csapatig, nem hiányozhat senki. Wanda, mint egy kismajom a hátamra csimpaszkodott, Keldát a karomba vettem, úgy suhantam a többiek irányába. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk, vagy, hogy mit fogunk találni. Utunk során rengeteg pánikoló emberbe futunk, de egyszerűen nincs most időnk és energiánk ezzel foglalkozni. A Bosszúállók nem lehetnek szét szóródva, a többiek számítanak ránk. Mikor oda érünk, nem hiszek a szememnek. Eleve, nem látok mindenkit, csak Tony páncélja világít messziről a sötétségből. Óvatosan leteszem a csajokat, és rendesen megnézem magamnak, a böhöm nagy monstrumot ami a város kellős közepén landolt. Mi a fene lehet ez?
- Wandácska, megnézem közelebbről, hogy mi ez, és bejelentkezem a többieknek, hogy itt vagyunk –puszilom meg a húgom homlokát, egy pillanatra megszorítom a kezét.
- Rendben van, de vigyázz magadra nekem! –mondja, és hallom az aggodalmat a hangjában. Még ilyenkor is értem aggódik, olyan aranyos.
Oda fordulok Keldához, egy pillanatra őt is magamhoz ölelem.
- Vigyázzatok egymásra Édesem! –mosolygok, elidőzök kék szemeiben. Ha valami történik velük, azt én nem élem túl. – Vigyázz kérlek Wandára…még nagyon sebezhető. –lopok egy csókot, és azzal a lendülettel felszívódom. Először fel sem tűnik, hogy nem vagyok egyedül a sötétben, csak mikor az első támadást egyenesen arcba kapom. Egy ember az, de a szeme vörösen izzik, és megmagyarázhatatlanul erős. És nincs egyedül. Most azonban az a célom, hogy eljussak Tonyékhoz. Rohanok át az emberek között, és fogalmam sincs, mit rejthet még a sötétség.
- HÉJ MR STARK! –kiáltom el magam, remélem hallja. – ITT VAGYUNK MI IS, WANDÁVAL ÉS VÍZIÓVAL! ITT VAGYUNK LENT!


//Wandának useri engedéllyel adtam a szájába azt az egy mondatot//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
377
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 08 Ápr. 2018, 19:44

•• Queens 0.1 ••

What the hell are they?




Thanos nyilvánosan kivégezte Ramonda királynőt. Közben Shuri felvételt készített arról, hogy a Titán életben van és megjelent Wakandában. Ezt a felvételt pedig rögtön továbbsugározta, hogy a bolygó minden táján lássák és hallják, hogy az Őrült Titán nagyon is él. Így az emberek minden rádióban hallhatják, valamint minden tévécsatornán és óriáskivetítőn láthatják az új fejleményt.

Eközben a hősök sorra ölik a démonokat, s velük együtt az ártatlan embereket is, akik testébe költöztek. Dr. Strange és a mágusok már az asztrális síkon vívják a háborút, hogy a gazdatesteket megóvva, az ártatlan civileknek ne eshessen baja.


» Szituáció: Mindannyian láthatják Queens óriáskivetítőin, vagy bármilyen más módon foghatják az adást, amiben Thanos szerepel. Az oszlop körül harcolók folytathatják a megkezdett harcaikat, de tovább is indulhatnak, hogy Wakanda segítségére siessenek.


***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 

- Reagsorrend: nincs
- A felvonás résztvevői: Tony Stark, Alison Magdalen J., Bruce Banner,  Wanda Maximoff, Pietro Maximoff, Vízió, Kelda, Thor, Peter Quill
- Becsatlakozhat: Natasha Romanoff

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
882
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szer. 11 Ápr. 2018, 13:11



StarLord & the A-team
queens wakanda
_________________________
Drax eltűnése jobban foglalkoztat, mint a vaksötét körülöttem. A Milano fényével megvilágított égig érő összetákolt cucc előttem nem emlékeztet egyetlen földi építményre se.., de valljuk be, fogalmam sincs, hogy a Terra melyik részére sikerült bekocognunk, így hát aztán lehet ez itt állt már egy ideje, csak nekem nem tűnt fel. Lefoglalt, hogy a kicsikém gyomrában megpróbáljam megmenteni a barátomat. És őszintén szólva még most is jobban foglalkoztat - valószínűleg a sokk miatt nem hallom meg a sikolyokat innen-onnan. Eszemben sincs lenézni, vagy körbenézni a műszerfal fölül, vagy akármelyik ablakból. Mordályt, Gamorát és Grootot akarom elérni, hogy értük kiabáljak, hogy rohadtul jöjjenek ide és segítsenek megtalálni Draxet. Mert bármennyire idegesít az értetlensége néha, a barátom. A legjobb barátom.
Fogalmam sincs, hogyan és mikor csatlakozik be a vonalba Stark, de a hangja ebben a káoszban hoz magával némi kapaszkodót. Mintha visszazuhannék önmagamba - belecsúszok a pilótaülésbe és ledöntöm a Milano orrát, hogy lefelé világítsak. - Hol a francba vagy? - kérdezném tőle, de akkorra már meglátom őt, a bandáját és persze a rengeteg zombilényt, amik fel-alá futkosnak körülöttük. - Draxet elragadta valami, nem láttad? Nem láttátok?- kétségbeesve kezdek ereszkedni, majd előre tolom a botkormányt, hogy a Milano közelebb kerüljön a talajhoz s lőni kezdem az ellenségeiket. Nem konkrétan rájuk lövök, habár úgy fest Hulknak nagyon a begyében vannak, talán ezek rossz zombik. Nem értek hozzájuk, ezért mielőtt még valós kárt tennék bármelyikben és nem csak autókat robbantgatnék, inkább kérdezek. - Mégis mik ezek? Tombol valami járvány nálatok? - faggatom Starkot, de aztán pont a szemközti épületek egyikén megpillantom az adást. Az adást, ami fogalmam sincs honnan érkezik, de jön és ami rajta van, lefoglalja a figyelmem annyira, hogy velem együtt a Milano is csak lebegjen, akár egy óriás gépkolibri.
- Stark, látod!? - és nem csak hogy ott, hirtelen az én fülembe és eljut a hang hozzá. A Milano kijelzőjére is felkerül a Titán feje, amitől kétségbeesve kapok a halántékomhoz, majd mutogatok rá. - Thanos! Hogy a francba élhet? Hol van ez a hely? - magyarázok idegesen, de nem sokáig maradok ülve, rögtön a középső székbe pattanok, hogy rákeressek olyasmikre, amik elhangzanak az adásban, vagy amit látok. - Stark? Hol van ez a hely? - kérdezem ismét, mert bárhol is legyen, biztos vagyok benne, hogy a Titánnak köze van Drax eltűnéséhez. Nekem pedig ott kell lennem. Innen fentről egyébként is úgy tűnik, hogy az a narancs színű, vibráló akármi - szekta uralja itt a helyzetet.
- Oda kell mennem... - magyarázom a vonalba, majd ha csatlakozik hozzám valaki, bevárom. Ha nem, akkor magam indulok meg és beírva a helyszín nevét, hipersugrással alig két perc alatt megérkezek az említett helyszínre. Fentről jól látszódik, hogy itt is van egy olyan összetákolt építmény - így hát azt követve fedezem fel az űri harcosokat és az embereket. Az összecsapás már javában folyik, így hát besegítek azzal, hogy a Milanoval lőni kezdem odafentről a négykarú trutymókat. Egyelőre nem látom Thanost, de biztos, hogy ezek a valamik vele érkeztek...

//Quill Wakandaba indul a Milanoval, ha valaki csatlakozna hozzá, bátran! //




_______________________________


ha nem okés, pm ||  


_________________





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szer. 11 Ápr. 2018, 17:42



Nobody's hero

Once upon a time, I had a heart...
A torony felé sietek, ahogy próbálom működésre bírni a földi kis ketyerét amit kaptam, és amire Jane megtanított, hoyg tudjak a többi bosszúállóval beszélni, ha szükségem lenne rájuk vagy éppen fordítva.
- Személyesen! - válaszolok Tonynak, bár nem tagadom mosolyra rándul az ajkam, a nyilvánvaló meglepetését hallva. Az ajtóban ismerősökkel találkozok, és felsietek velük együtt a lépcsőn, még egyenlőre emberi alakban álcázom magam, és Mjölnir is esernyő. A kérdésre felvonom a szemöldököm.
- Kéretlen vendég, aki segíteni jött? - kérdezek vissza, mert mintha némi zsörtölődést éreznék ki a hangjából, de aztán elterelődik a téma, hiszen fontosabb hogy miért van sötét, holott napfénynek kellene lennie. A beszélgetést és tervezést az szakítja meg hogy valamik becsapódnak a földre, enyhe földrengést okozva ezzel, és mondania sem kell, hogy nézzünk utána, már vedlem is le az emberi gúnyám és a nyitott ablakon át repülök ki a pörölyömet markolva. Nem tetszik ez nekem, nagyon nem.

A helyszínre érve valami hatalmas oszlopszerűséget látok magam előtt és a nőt akivel találkoztam a toronynál, de elviharzott. Valakit tart a kezében, de mire alaposabban kivenném ki az, egyszerűen köddé válnak, vagyis egy sötét felhő veszi őket körül, és eltűnnek.
- Ez meg mi volt?! - kiáltok fel, hiszen még sosem láttam ilyesmit, és nem is akartam. Nem tűnhettek el csak úgy a semmibe, ahogy... ahogy azgard. Megint. Nem tudom megvédeni a királyságom, nem vagyok királynak való és fájó nosztalgiával gondolok Lokira hogy vajon merre lehet most. Azonban hamar kijózanodom, mert megérkeznek a többiek is, Tony, és a Skarlát boszorkány a testvérével. Az a nő ismerős nekem aki vele van.
- Minden segítség elkél, de mégis micsináljak ha nem önmaguk és meg akarnak ölni? - kérdezem, de igyekszem csak ártalmatlanítani őket, ahogy leütök egy két alakot, és egy széles lendítéssel méterekkel hátrébb lökök egy újabb támadó csoportot. Figyelem ahogy Banner is megérkezik, és egyik pillanatról a másikra vált át zöldbe és veti magát a harcolók közé.
- Asszem Bannert ez most nem igen érdekli - sóhajtok Tony szavaira, de aztán bele is fagyok majdnem a mozdulatba ahogy egy kép érkezik, vagy sugár vagy bárminek is nevezik. Távoli vidék, de az ott! Azt ott ismerem!
- Thanos?! Egyszer már megöltük ezt a mocskot, hogy élhet?! - kiáltok fel döbbenten, hiszen egyszer már megöltük azt a nyomorultat és emlékszem mennyire megviselte Wandát a történet. Mindegyikünket ami azt illeti.
- Quill! Nem tudom mi történt, de Carol és Peter és Legolas is eltűntek! - válaszolok az űrhajós férfinek, aki leszáll hogy a barátját kereshesse.
- Menj, én itt maradok és tartom a frontot - vetem bele magam ismét a küzdelembe, de Stark válaszaira figyelek. Engem is érdekel hol van az a hely, de nem mehetek oda, akkor ez a hely itt elpusztul. Meg kell védenem az ittenieket is, ha már... Mindegy. Most nem gondolkodhatok ennyit.
- Wanda! Nem tudsz valamit kezdeni a fejükkel? - kérdezem a fital nőt, hiszen ő tud valamiféle emlékmanipulációt, hátha az segíthet.


••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Kor :
47



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Pént. 13 Ápr. 2018, 18:39



végtelen sötétség


Banner szavait hallva csak elhúzom a szám, miközben hallgatom őt. Előbb tudjuk meg, hogy mi a franccal van dolgunk, mielőtt mindenkiből harcost avanzsálnánk. Rogers egyszer megkérdezte tőlem, hogy először vesztettem-e el egy katonát, és az ott tökéletesen leírta a világot, amiben Rogers élt. Én azonban nem vagyok katona, nem háborúztam, legalábbis eddig, és az utóbbi időben történtek pedig kissé … túl sok volt már az egész. Van egy határ, amit mi sem léphetünk túl, az Egyezménynek kellett volna ezt megszabnia, ehelyett azonban inkább lett egy szakadék.
Végül aztán csak bólintok Bruce szavaira, mert nem igazán van semmi, amit mondhatnék ellenvetésként. Az idő sürget minket, nem állhatok le vele vitatkozni a felelősségről és … jó ég, nem is akarok, mikor lettem én olyan, mint az apám? Egyfolytában a felelősségről papolt nekem én pedig utáltam miatta … emiatt is.

- Hat óránál! Azt hiszem. – teszem hozzá Quill-hez szólva, miközben próbálom úgy távol tartani magamtól a támadóimat, hogy ne öljem őket meg. Kissé problémás a második része. – Nem, de nem épp egyedi az eset. – felelem, Thor szavai után. Az pedig egy kicsit sem megnyugtató tény, hogy már most ennyire megtizedelték a csapatunkat, mikor még igazából … félek csak az elején tartunk a dolgoknak. – Azért ez nem egy megfázás. – bár akár az is lehetne, de járványnak túl gyors, az egész világon nem tudna ilyen gyorsan elhaparódzni, ha levegőben is terjed, akkor is napokra, hetekre lenne szüksége minimum, hogy globális szintű legyen a dolog. Akármi is ez, az eredete aligha földi dolog.
- Mi a …  - mondanék valami csúnyát, mikor az óriás kijelzők helyén és a páncél monitorján is megjelenik a már túlontúl is jól ismert alak képe. Quill kérdésére, ha tudnám a választ se lennék képes válaszolni a döbbenettől. Mikor legutóbb találkoztunk vele, biztosra mentünk, láttam, hogy meghalt. Ahhoz képest viszont most meglehetősen jól érzi magát. – Afrikában, de az most messze van… -  már annak, aki alatt épp nincs egy űrhajó. Akármilyen szívesen is mennék oda, itt van rám szükség egyelőre. Quill tűzereje sem jönne rosszul, ő viszont ebből nem csinál kérdést.
Már éppen nyitnám szóra a szám, hogy megpróbáljam lebeszélni Quill-t a dologról, mikor megpillantom az érkező Maximoff ikreket és Víziót. – Oké, Quill. Tűnés! – adom aztán a (nem kért) engedélyt, ahogy a levegőből megérkezem a földre, jó néhány ilyen izét arrébb söpörve.
- Jól van, csapatmegbeszélés! – remélhetőleg hallja minden Bosszúálló, amit mondok, ha pedig nem … remélem elég közel állnak, hogy hallják. – Tartanunk kell a pozíciónk, túl sokan vannak! Ne törjetek ki, védenünk kell egymást! – általában jobban szeretem a „támadás a legjobb védekezés” gondolkodásmódot, de jelen pillanatban alig vagyunk egy fél város ellen, úgyhogy … a támadás itt most nem lenne túl célravezető. Azt kéne megszüntetni, ami ezt az egészet okozza, mert örökké nem fogjuk bírni, feladni pedig … hát az nem opció. – És ne legyünk Brucer lába alatt …-   teszem még hozzá, ekkor azonban megvilágosodok. A francba is, van egy Hulk-unk. - … tereljük őket Banner felé! – mondom, ahogy felemelkedem és kilövök a levegőben, bele-bele lőve az alattam tengerként hömpölygő őrültek áradatába, hogy minél többnek vonjam magamra a figyelmét és szállítsam őket Hulk felé. Remélhetőleg rám emlékszik majd, nem egy-két perc lenne mire magamhoz térnék egy pofonjától.


go all the way |  szóljatok, ha valami nem oké Very Happy  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
57
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szomb. 14 Ápr. 2018, 12:01



I'm...fine...


Futva, szaladva és repülve érkezünk a helyszínre négyesben, hiszen elvileg együtt piknikeztünk volna, de az élet természetesen most is szembejöpött minket. A helyszínre érve már kiszúrom az ismerősöket, Tonyt, Thort és Bannert aki éppen zöldebbik formájában készül tombolni. A skarlát erő felbuzog bennem, és most már pontosan tudom hogyan használjam, sokat gyakoroltam, és Clint is jó tanácsokat adott ezzel kapcsolatban, annak ellenére hogy nincs szuperereje. Mégis... sokat jelent nekem hogy itt van a bosszuúállók között. Igazából... mindenki sokat jelent, csak más más kontextusban.
Megtorpanok ahogy egy vörös szemű ember támad rám, de félresöpröm, és közben próbálok informálódni hogy mi folyik itt.
- Mi az ördög ez?! Egyébként piknikeztünk volna! - reagálok kicsit késve Tonyra, mert eddig minden más fontosabb volt, és mondjuk most is az de azért ne gondolja hogy mindig csak a szobámban ülök. Azokon napokon már szerencsére túl vagyok, és felvásároltam egy konkrét üzletláncot majdnem, ruhatár frissítés címen. További alakokat lökök félre hogy közelebb férhessek a többiekhez de lefagyok pár pillanatra, még az erőm is elenyészik egy pillanatra annyira megborul a koncentrációm.
- Tha...Thanos?! De hát megöltük! Láttam! Hogy a fenébe élhet mégis!? Miféle rossz vicc ez már megint?! - fakadok ki ahogy végignézem a vetítést ami valahonnan távolról érkezhet mert nem ismerős a vidék, és Tony meg is erősíti. Afrika? Mit kereshet ott? Ott... Wakanda van. Csak nem a Vibrániumra pályázik ő is?
- Mit keres Wakandában?! Mi van van ott?! - fakadok ki hangosan, és valahol... valahol szívesen odamennék én is hogy megküzdjek vele ismét, mert nem bánthatja többé azokat akiket szeretek! Nem engedem meg neki, és ha százszor is jön vissza, mi százegyszer is le fogjuk győzni!
Elönt az erő, felszikrázik bennem és egy lendülettel lököm el a körém fonódó emberkoszorút. Thor szavaira felfigyelek.
- Megpróbálom! - végül is egy próbát megér. Kiterjesztem az erőmet vörös köddel vonva be a szörnyeteggé vált embereket, és kényszerítem őket hogy felejtsék el az összes gyilkos gondolaukat és amik megszállták őket, takarodjanak kifelé a porhüvelyből. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülhet, de mélyen remélem, mert ezek itt.... a legkisebb gondjaink.
- Pietro, Kelda! Csináljuk ahogy mondja - ha nem sikerül az elmetrükk akkor viszont Hulk felé sodrom a tömeget, úgyis elég morcos állapotban van éppen.
- Mitől ilyen morcos? - kérdezem, hiszen a szokottnál is agresszívebben csapkod és rohamoz. Nem lennék az ellensége, bár ezzel kapcsolatban volt egy rémálmom nemrég...




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
225



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szomb. 14 Ápr. 2018, 15:36

-Valahogy meg se lep...
Nem nézek Tony-ra. Iránta érzett gyerekes ellenszenvemen nem óhajtok felülemelkedni. Talán a legnagyobb elme, ezt aláírom de nekem túlságosan hanyag. Sokkal több van benne, mint amit megmutat. Egy ksi erőfeszítéssel sokkal előrébb járna.. és bosszant, hogy nem teszi.
-Ha megint elhagyom valamimet... anyuval kell megbeszélned...
"Nyugtatom" Bruce-t mialatt végre sikeresen kibontom a nyalókát és bekapom. Talán már meséltem neki Anyuról. Anyu az aki Burger Kingben is képes BigMac-et enni, eső addig nem kezd el esni amíg Ő be nem fejezi a locsolást... Szerintem még Hulkot is képes lenne a sarokba parancsolni ha morcos... Megremegek. Nem szeretem amikor anya mérges...


Vigyorogva nézem Bruce reakcióját. Olyan szép zöld árnyalatot tud felvenni, amit Hulk is megirigyelne.
-Egyszerű, hasizom...
Csapok a hasfalamra. A jókedv hamar lelohad. Szavai most távol állnak a jókedvtől. Meghúzom magam és bólintok.
-Én sem szeretnék...
~Dehogy is nem...
~Csihadj!

-Megnézem ezt az izét...
Csapkodom meg az oszlopot és fémkaromat átalakítva felkapaszkodom rá. Alig haladhattam másfél métert amikor Bruce-ra nézek. Valamit az égen bámul. Keresni kezdem, végül a kiáltások irányában meg is pillantom. Végig ráz a hideg és a döbbenet a látványtól. Szinte megfagyok. Brucera kapom a tekintetem aki elviharzik.
-Hé! Várj meg!
Elengedem az oszlopot és hatalmas dübbenéssel érek földet. Csodálkozva vonom fel a szemöldökeimet. Ennyit nem hízhattam. Szinte azonnal jön a következő mini rengés. Felemelve tekintetemet már Hulkot látom rohanni. Nincs időm bámészkodni. A fém karom rezeg. Nem hinném, hogy ez most egy SMS. Körbenézve vörös szemű embereket pillantok meg.
-Mi a P...?
Rögvest vissza kapaszkodom az oszlopra és kis majom módjára kapaszkodok feljebb biztonságos magasságba. Nem vagyok egy közelharcos, szóval jó lesz nekem itt is. Vagyis följebb. Nekiindulok, hátha találok valami érdekeset. Eközben Hercegnő is felcsatlakozik a kommunikációs frekvenciára. Kézfejemen simasága megbomlik. Egy kis púp keletkezik rajta ami szétnyílik és kivetít egy adást.
-Hercegnő! Ezt még egyszer meg ne merd csi... nálni...
Hal el hangom a videót nézve. A lila arcot látva, félelem, harag, gyűlölet, rettegés keveréke árasztja el a testem. Ujjaim a torony falába marnak.
-Nem... Ez nem lehet... NEM! A dúrva életbe!
Zihálni kezdek dühömben. Talán el is zöldülnék ha tudnék. Az adás véget ér. Az oszlopon kucorogva, remegek az idegtől és hallgatom Tonyiék beszélgetését. Bosszúsan pillantok le az alattam hullámzó tömegre.
-EZEK EMBEREK!
Üvöltöm a kommunikátorba amint meghallom, hogy Hulkkal akarják ledarálni őket. Kifújom a levegőt és látszólag higgadtan és határozottan szólítom meg Hercegnőt.
-Hercegnő, bemérted az adás helyét?
-Igen.
-Szuper.
Ellököm magam az oszlopról. Balommal mintha megragadnék gyűrűt a levegőben elfordítom és az idő lelassul körülöttem.
-Hulk.
Hulk lesújtó ökle alatt jelenek meg és kihúzom onnét aki alatta áll mielőtt még össze pépesítené szerencsétlent. A többinek lököm. Szembe fordulo ka nagyfiúval.
-ELÉG!
Rivallok rá teli torokból, nem vagyok rózsás hangulatban. Hátha nem kapok egy maflást. Hajszálaim között néhány színes ív búg végig. Ha életben hagy
vagy nem dob el akkor folytatom:
-Megy le a nap... Mi pedig Wakandába. Zúzni!
-Wakanda. De a...
-Csak csináld. Nem érünk rá...
Hercegnő teszi a dolgát és Hulk vállán ácsorogva jelenek meg Wakandában. Egy pillantást vetek a kijelzőmre.
~70%...A semminél azért több...
Észlelve az instabil pozitúrát megkapaszkodom a fejében és a nyakába ülök.
-Leszokhatnál ezekről a lehetetlen helyzetekről Hercegnő...
Morgom az orrom alá és tekintetemmel a lilát keresem. Ha megvan akkor rámutatok, hogy Hulk is láthassa.
-Ott a kopasz!

//Hulkkal megyünk Wakandába :3 //

_________________
Queen beyond the Rainbow



A hozzászólást Alison Magdalen J. összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 15 Ápr. 2018, 15:27-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
53
∆ Kor :
28
∆ Tartózkodási hely :
By my sister's side



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 15 Ápr. 2018, 00:18


Végtelen sötétség

Mikor megérkezünk, már javában áll a bál, és nem a jó értelemben. Akkor a kavarodás, hogy csoda hogy a csapat azon tagjait látom, akik itt vannak. Nem vagyunk valami sokan, szerény személyünkkel azért kicsit erősítjük az amúgy is zilált csapatot. Wanda és Vízió nagyobb segítség, mint én, de azért én is igyekszem. Megérzem, ahogy a testvéremben felbuzog az erő, bennem is annyi energia feszül, amennyit még soha nem éreztem. Elég rendesen munkába kezdett az adrenalin bennem, neki tudnék menni egy egész század ilyen vörös szemű lénynek. Mert ezek már nem emberek. Egy gyors körbe rohanással lecsapok néhányat, amelyik Kelda és Wanda közelébe érkezik. Jó lenne, ha itt volna a fater. Bár Clint nem az apánk, de ilyen helyzetekben mindig ő adta a legjobb tanácsokat. Mindig van hozzánk egy-két jó szava, és most nagyon hiányzik a bátorítása. Wandának is segített, amiért hálás vagyok.
Egy pillanatra gyökeret ereszt a lábam, ahogy meglátom a kivetítőt. Hogy lehet ez a lila undormány még mindig életben. Hallom húgom szavait, érzem, hogy egy pillanatra szinten belé fagy az élet. Keze után kapok, egy másodpercre bátorítóan megszorítom. Most nem hagyom, hogy bármi baj érje, most nem szakadunk el egymás mellől. Nem engedem, hogy újra elszakítsák tőlem. Most esélyem van rá, hogy a két legfontosabb nőt az életemben megvédjem, és ezt meg is fogom tenni.
- Ha egyszer megöltük, sikerülhet megint, nem?! –kérdezem, megpróbálom a tőlem megszokott lazasággal kiejteni a szavakat, de elcsuklik a hangom. Na, ennyit a macsóról…becsokiztam. De nem Thanostól félek, ha megtehetném, puszta kézzel verném agyon azért, amit a húgommal művelt. Attól félek, hogy most talán nem leszünk elegen ahhoz, hogy megállítsuk. Vissza tért, ami már önmagában is félelmetes, mert láttuk meghalni. A hideg is kiráz tőle, főleg mert érzem Wanda rettegését.
Ahogy a következő pillanatban meglátom a szemében fellobbanni azt a harcias szikrát, elmosolyodom. A pillanatnyi blokk elszállt, és újra kész a harcra. Megvetem a lábamat, ahogy próbálunk utat törni a tömegen, egyszerűen csak egy-egy jól irányzott jobbegyenessel kifektetek annyit, amennyit tudok. Ha ezek az izék kitakarodnak a testükből, ők megint csak emberek lesznek, de ezek után maximum csak a fejük fog fájni kicsit, és nem halnak meg. Fél szememet végig szívem két hölgyén tartom, nem egyet leszedek, amit ők nem látnak jönni. Igyekszem a nagyfiút is fedezni, de csak tisztes távolságból, elég, ha egy a nyakába mászik, és akkor nem lesz az az isten, aki megállítsa.
- Oké! Megpróbálom ide csalni őket!- szusszanok, egy pillanatra megtorpanok, majd mély levegőt véve újra futásnak eredek. – Hé, zombi banda! –kiáltom el magam, mire nagyon sok vörös szem szegeződik rám. – Itt vagyok, kapjatok el! –iramodom meg Hulk felé, egy kisebb hordával a sarkamban. Ügyesen kitérek a nagyfiú ökle elől, lefékezek Wanda mellett.
- Jó kérdés, nekem minden esetre nem tetszik. Igazad van, nem szokott így viselkedni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 15 Ápr. 2018, 14:22

Végtelen Sötétség

Mivel Pietro hozott el az oszlophoz, így nem volt szükség arra, hogy Kaldr hátán üljek, noha lehet megsértődött ezért. Persze villámgyors ő is, mert alig maradt le. Mégis szükség volt arra, hogy valaki legyen mögöttünk, és nála jobbat el se tudtam volna képzelni a feladatra. Sosem tudhatja az ember, hogy ki lesz a háta mögött, ellenség vagy barát, most inkább az előbbire tippelnék.
Ez a fura oszlop aggasztó, aztán az is ami körbe vesz minket.
- Vigyázok rá, és Kaldr is. - mosolygok vissza halványan, pedig tudom, a frászt hozta a farkas a húgára.
Ezek az emberek..nem élnek már, érzem rajtuk. Valami, vagy valaki fogva tartja őket, az elméjük sem tiszta. Vissza kell csinálnunk, ez az agy mosott állapot nem maradhat! Utolsó csepp varázserőmmel is küzdeni foguk értük.
- Nem küldhetjük őket a halálba, akkor is, ha nem tiszta az elméjük. Ők embereke..voltak. - az utolsó szót nagyon halkan ejtem ki, mert éppen vetődik rám egy alak, akit abban a pillanatban fagyasztok meg, s törik össze amikor földet ér. Mindjárt meg is gondolom magam, ezekre nem hat a szép szó.
- Azt hiszem mégsem halt meg.. - húzom össze a szemöldökeimet, igen éles a meglátásom, tudom. Mégis fura, hisz hangos volt az egész világ a gonosz titán halott. Győztek a Bosszúállók, a hősök. És most mégis Wakandában van, nem úgy mint egy zombi, igazán élőnek tűnik. Fájdalmas vonyítás  hallatszik, kezemben megjelenik a jégdárdám senki nem bánthatja a farkasom, ledobom a megszállt alakot.
- Csináljuk, de egyedül ő sem tudja legyőzni őket. Viszont vihart addig nem tudok létrehozni, amíg a közelemben vagytok. Egy részüket meg tudom fagyasztani, vagy legalább arrébb viszem őket a hurrikánnal. - jegyzem meg, ha teljes mértékben használom az erőm azt nem tudom befolyásolni, hogy a jók, vagyis mi, ne sérüljünk. Mármint engem nem bánt a hideg, a többiek nem bírnák ki a mínusz fokokat.
- Szerintem ne most kezdjük el analizálni Mr. Bannert. Senki sincs jó passzban. - ingatom meg a fejemet, megint jéggé fagyasztok egy vörös szemű embert. Sajnálatos, hogy nem tudok rajtuk segíteni, csak így.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
611
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 15 Ápr. 2018, 16:05



4. felvonás
Queens 0.1

Ahogyan nézem szenvedni a nőt, kivel hónapokkal ezelőtt még egy pár voltunk, meghasad bennem valami. A külvilág megszűnik létezni, s érzem, ahogyan az adrenalin szétfesztíi vénáimat. Megfogadtam, hogy nem változok át, csak ha már minden veszni látszik. Guruktól és pszichológusoktól tanultam az érzéseim kontrollálni, a pulzusomat irányítás alatt tartani. Már azt hittem, nem történik meg többször, hogy a Nagyfiú csak úgy előtörjön belőlem, de ahogy egyre közelebb és közelebb vonszolom magam a sikoly forrásához, úgy nehezül minden egyes lépésem, úgy feszül szét a szívem, szakad a tüdőm, s így szökik egy kövér könnycsepp szemem sarkába. Tudom, hogy bajban van, de kisemberként mit tehetek? Elő akar jönni. Tudja, hogy csak Ő segíthet. Lépteim egyre hosszabbak, egyre súlyosabbak, mígnem már a Nagyfiú ordít fel és vakon az eltűnők után markol. Hiába az igyekezet. Elkéstünk.
- Ca...rol! - hörgi súlyos tüdejével, még mielőtt elméjére vörös köd ül rá, visszavonhatatlanul. Nincs itt. Eltűnt, elvitték.. meghalt. Nem érti, mi zajlik körülötte, az viszont feltűnik neki, hogy a szeretett nő eltűnt, sok vörös szempár pedig feltűnt rögtön ezután. Bolond lenne nem összekapcsolni magában a kettőt.
Dühösen veti magát az ember?tömegbe. Hiába szólítják társai, gépezetként teszi a dolgát. Hatalmas pofonokkal pusztítja az ellenséget. Sebesen ugrál közöttük, és pépesíti őket dühében. Amikor társai felé sodornak egy újabb adagot, szinte önkívületi állapotban tépi félbe és tapossa őket.
Már több tucattal végez, mikor megpillantja Thanost az óriáskivetítőn. Hörögve ordít, lábával hatalmasat dübbent a földbe, majd mérhetetlen haragját egy terepjárón vezeti le.
Teljesen összeroncsolja, és a szétszakított járvű egy darabját egyenest a megszűnő adásba hajítja, több száz méterre, a pláza oldalába. Ha Thanos él, már tudja, kit kell hibáztatni a szőkeség haláláért. Ha a szivárványhajú lány nem vinné el oda, akkor is találna valamilyen módot, hogy odajusson. Nem tudja, hova, de az egész világot is felforgatná a lila óriásért.

Amikor Alison mellé sétál, és fegyelemre inti, torkaszakadtából ráüvölti  felszakadó dühét. Nem szívesen tűri meg ilyen állapotban, de ismeri a képességeit és megérti, hogy ő az, aki leggyorsabban da tudja vinni. Tudja, hogy mit tett a lánnyal az Őrült titán, hiszen két kezében vitte a Bölcsőig ájult és haldokló testét néhány hónapja.
- Wa..kan..da! - mutat a betört óriásképernyő felé.

Az utazás megviseli hatalmas testét, de mit érdekli, amikor végre nekironthat annak, aki bizonyosan elvette tőle elérhetetlen kincsét.


 szomorkás/magányos  || I got sunshine in a bag. ||

_________________

••  S h e's    my    s w e e t    V a l e n t i n e  ••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
6



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 15 Ápr. 2018, 17:10

Míg úton voltunk Queensbe, a fejemben folyamatosan peregtek a hírek. Az emberek pánikolnak, amit meg tudok érteni. Én sem vagyok nyugodt. Most hirtelen úgy érzem, hogy ehhez nem vagyunk, és soha nem is lehetünk elegen. Féltem a barátaimat, hogy talán ezt nem fogják élve megúszni. Mindent meg fogok tenni azért, hogy ez ne így legyen. Ha már Nem én vagyok az, akiről Mr. Stark álmodott, ha nem lehetek Ultron, aki az ilyenek ellen kellett volna, hogy megvédje a világot, legalább őket hadd védjem meg.
Mikor megérkezünk, megrökönyödöm, a hatalmas oszlop láttán. Messziről elkezdem vizsgálni, de nem jutok vele semmire. Mintha valami áthatolhatatlan pajzs védené, hogy ne férjen hozzá senki. Az agyamnak szinte fáj a sok információ, a kő is súlynak érződik. A sötétben halvány sárga fénnyel pulzál, mint valami fényét vesztett lámpás. Szinte érzem, ahogy az egész szingularitás energiája dübörög a fejemben, nem kellemes érzés. Szó nélkül, idegesen figyelem a kialakuló helyzetet, ahogy megtaláljuk a csapatunk többi tagját. Még mindig ziláltak vagyunk, a csapat fele Wakandában van.
Wakanda. Ahogy csak rá gondolok, azonnal rá csatlakozom a bejövő jelre, ahogy meglátom a hatalmas lényt, gyengéden megfogom Wanda vállát, ahogy a bátyja a kezét szorítja meg. Csak hogy tudja, hogy ránk mindig számíthat. Magamat kéne féltenem, hiszen a Titán, a Végtelen Kövekért jött, amit már egyszer elveszítettem, és az ő birtokába került. Most nem fogom hagyni. Közben mégis jobban zavar, hogy Wanda ilyen zaklatott. A rémes emlékek még mindig kísértik, és most itt van az, aki mindazokért a szörnyűségekért felel.
- Le fogjuk őt győzni. –erősítem meg Pietro szavait- Feleslegesnek érzem, a feltételes módot. Nem hagyjuk győzni! – szavaimnak nyomatékot adva óvatosan megsimogatom Wanda vállát. Hogy érezze, mellette állok, nem hagyom, hogy bármi baja essen.
Mikor meghallom Mr Stark hangját, jobbnak látom újra elhallgatni. Figyelmesen végig hallgatom az utasításokat, hogy végül egy egyszerű mozdulattal a levegőbe emelkedjek. Hallom Thort, ahogy utasítja Wandát, így a lány fölé lebegek, lenézek rá, és rá mosolygok.
- Fedezlek Wanda!
Hulk felé pillantva elfog az aggodalom, de most nem tudok csak rá koncentrálni. Védenem kell a két nőt, és Mr. Starkot is fedezem, kell. Pietrora is vigyázok, holott biztos elküldene melegebbre, ha rá jönne. Nem érdekel. Nem adom a barátaimat, nem hagyom, hogy bajuk essen. A követ nem mindig szeretem ugyan használni, de most jó hasznát látom, a fekete nyaláb lelöki az embereket a lábukról, eszméletüket vesztik tőle, és csak reménykedni merek, hogy nem hal meg. Közben, szuperkompjúter agyam, valamelyik hátsó szegletében folyamatosan futnak az algoritmusok, megpróbálom meghekkelni a város közvilágítását, egyelőre sikertelenül.  Ha legalább néhány lámpa világítana, már könnyebb dolgunk lenne, és nem a sötétben tapogatóznánk.



Végtelen sötétség


 | Remélem jó |



A hozzászólást Vízió összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 22 Ápr. 2018, 17:09-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
377
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 15 Ápr. 2018, 19:11

•• Queens 0.1 ••

What the hell are they?




Dr. Strange a más dimenziókból nyert energiával, a többi mágus, továbbá Loki (Odintól kapott) erejével együtt felerősödött annyira, hogy egy hullámban elsodorja az emberi gazdatestekbe bújt démonokat. A Föld teljes területét megtisztítják közös erővel a három szentély és varázslóik képességeit kihasználva.
A hősök fellélegezhetnének, ám ekkor az oszlop, ami Queensbe csapódott rendkívül erős fénnyel vibrálni kezd, óriási lökéshullámmal sújtva le környezetére. Amint a fényáradat csillapodik, a hősök számára jól láthatóvá válik Thanos alakja, amint a Fekete Renddel együtt New York utcájára lép az oszlopból, háta mögött több száz fős skrull sereggel //A skrullok jellegzetessége: hüllőszerűek, és zöld bőrrel rendelkeznek. Alávalóan az egyes küzdelmek során felveszik ellenfeleik alakjait (élőkét, továbbá holtakét is egyaránt), s képesek azok képességeivel is bírni, ezáltal gyakorlatilag legyőzhetetlenekként küzdenek meg velük, a végtagjaikat pedig képesek fegyverré formálni.//
A megszállt, immár ájult embereket az ENSZ, továbbá Jean Grey és néhány segítő mutáns biztonságos helyre viszik.
Charles Xavier vezetésével sokan Wakandába mentek a Black Birddel és Dori űrhajójával, így ők már nem láthatják, hogy az oszlop vibrálni kezdett.


» Szituáció: Az oszlopból áramló fényáradat csillapodásával Thanos alakja kirajzolódik és a Titán széles mosollyal pillant körbe, aprókat bólogatva, mielőtt szembekerülne a hősökkel. A wakandai oszlopot kivéve a többi oszlop is kinyílik világszerte, és a Titán új szövetségesei, a skrullok kezdik el pusztítani az emberiséget az oszlopok közelében. Az objektumok ezután állandó fénnyel világítják be közvetlen környezetüket.

» Megjegyzés: Időközben bárki megindulhat Wakandába a mutánsok valamelyik gépével, melyeket Charles az ottmaradók rendelkezésére bocsátott. Aki mondjuk várt valamelyik játékostársa válaszára, bátran írja meg a reagja végén, és a következő körben átmeséljük Wakandába!

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 

- Reagsorrend: nincs
- A felvonás résztvevői: Tony Stark, Wanda Maximoff, Pietro Maximoff, Vízió, Kelda, Thor, Leonard Atkinson, Daniel Atkinson, Erik Lehnsherr, Kevin Ford, Thanos [NJK], Dr. Stephen Strange, Loki, Destiny Lynns, Celia Wickham, Valkyrie, Norina Thomson
- Becsatlakozhat: Natasha Romanoff, Esther Wolheim

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Kor :
47



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Csüt. 19 Ápr. 2018, 20:34



végtelen sötétség


Nekem volt programom. Remélem Pepper szülei látják mindezt, így talán szerzek néhány jó pontot a szemükben. A Földért harcolok, nem létezik az, hogy ez ne legyen pozitív dolog, igaz? Maximum rájuk küldöm Rogers-t, hogy meséljen rólam szépeket, ő régivágású, idősebb, mint Pepper szülei, biztosan jól kijönnek majd. Habár, a végén még jobban megkedvelnék a kelleténél, úgyhogy mégsem lenne ez olyan jó ötlet. Őszintén nem tudom, hogy mit esznek ennyire rajta, én néha legszívesebben az összes fogát kitudnám ütni. De azért most jó lenne látni a nevetséges szerkójában, amivel még annó járta az országot a vándorcirkusszal.
- Csak óvatosan, Banner nem beszámítható! – figyelmeztetem a nyilvánvalóra a társaimat, mikor kishíján bolygó körüli pályára állít egy ütéssel, ami éppen csak elkerül engem, miközben az épületek között cikázva próbálok minél több megvadult embert a földre vinni. Nem halálos módban van a páncél fegyverzete, de sokkal kevésbé hatékony így a dolog. Próbálok minél több helyen besegíteni, levegőből, a földre leszállva néhány pillanatra, míg megszabadítom egy-két démonná vált embertől a többieket, mielőtt újra a levegőbe emelkednék és mennék tovább. Nem túl hatásos ennyi fronton harcot vívni, de nincs túl sok lehetőségünk, előbb-utóbb körbezárnak minket, utána pedig csak idő kérdése, míg maguk alá gyűrnek. Ezért is kell, hogy kihasználjuk Hulk-ot, nála jobban és tartósabban egyikünk se képes zúzni, most pedig különösen zabos állapotban van. Nem, mintha hibáztatni lehetne érte, én pedig a jelen állapotában nem szívesen mondanám, hogy megmondtam. Ennyire érzéketlen egyébként sem vagyok.
- Mi a … győztünk? – kérdezem, mintsem kijelentem, annyira meglep, mikor egyszer csak már nem rohamoznak minket a megőrült emberek, hanem elterülve fekszenek körülöttünk a földön. – Szép munka! – veregetem meg a mellettem álló Pietro vállát, ahogy végignézek a földön elterülő embereken. Összehoztuk, ráadásul Rogers nélkül, ez azért büszkeséggel tölt el, nem hazudok. – Mindenki a vendégem egy … -  belekezdek, de befejezni már nem tudom a mondatot, mert az Oszlopból kiinduló lökéshullám kishíján ledönt a lábamról. Egyből az Oszlop felé pillantok és közelítek a páncél kamerájával. – Hogy az a …   szalad ki kishíján a számon valami nem túl úriemberhez méltó, mikor megpillantom a lila alakot és a mögötte, vele érkezőket. – Helyzet van! – hívom fel rá a többiek figyelmét, ha a lökéshullámot átaludták volna. – Rúgjuk szét a seggét! Banner … - szólnék a nagy zöld pokémonhoz, mikor észreveszem, hogy már hűlt helye. Remek, Las Vegas-ban az odd-saink most nem kicsit nőttek meg. – Zúzzuk le őket! – adom ki az egyszerű parancsot, ahogy kilővök a levegőbe, elkapva az első hüllőszerű izét, de mielőtt elé érkezve egy balhoroggal a túlvilágra küldhetném, az a karjából kinővesztett dárdára emlékeztető valamivel akkorát üt felém, hogy átrepülök egy fagylaltozón, az utca másik oldalán találva magam.


go all the way |  szóljatok, ha valami nem oké Very Happy  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
5
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szomb. 21 Ápr. 2018, 19:52

Queens
Death follows him like a shadow.----------------------------

Lehunyt szemmel, lehajtott fejjel ácsorog az óriási alak, amikor füstös felhő, intenzív fényáradat áramlik körülötte jelezvén, hogy felnyílik a gép. A szerkezete gyomrának fala komótosan engedi be a kinti levegőt. Íriszein át hunyorogva, lassan lép ki a gépezetből. Mély, nehéz, súlyos léptei fölött körbepillant a leamortizált téren. Tekintete megakad a felsorakozott csapaton, pofáján a mosoly csak akkor szélesedik ki, amikor megpillantja a vörös boszorkányt. Közös múltjukhoz fűzött emlékei fel-felsejlenek benne, ám most nem miatta van itt. S hiába vonhatná figyelmét magára a Doktor nyakában lógó darab, sokkal fontosabb dolga van most. Az oldalára felsorakozó Fekete Rend tagjai, szinte türelmetlenül lendülnek előre, hogy mind-mind ártatlanokra, vagy hősökre támadjanak. A skrull sereg pedig két oldalán előre indulva minden élőre rátámadnak. Karjaik, lábaik, arcaik fegyverekké alakulnak, s azzal szórakoznak, hogy egy-egy ütközet során alakot cserélnek, s emberi formákban haladnak tovább, így aztán a földieknek nincs könnyű dolguk velük.
Vasember leszerelt támadására halk baritonja kacagásba kezd, ám tekintete hamar tovaillan róla. Egyelőre csendesen ácsorog, karjait háta mögé csapva. Szemei megakadnak a kijelzőkön tetszelgő önmagán. Látja, hogy Wakandában mit tett, így hát elégedetten bólogat. Íriszei a vaksötét égboltra szegeződnek.
- Mit tervezel? - halkan susogja az ég felé, ahhoz a nőhöz szólva, ki mindennek felelőse. Tekintete aztán ismét az egyik kijelzőre ugrik. Lassú, megfontolt léptekben indul előre, természetesen, ha valakinek sikerülne a skrull falon átverekednie magát a Titánhoz, akkor megküzd az illetővel.
- Kezdjétek el. - emeli fel jobb öklét, szorosan összehúzva ujjait, mire a skrullok mind egyszerre felüvöltenek, s valami a hangulatukon megváltozik... Lelkesebben mozgolódnak, üvöltöznek, izgágábbak lesznek és sokkal hatékonyabbak. A körülöttük lévő épületeket is lőni kezdik, már nem csak élőket pusztítanak. A Titán pedig ott áll mindennek a közepén és somolyog. Íriszeit az ég felé fordítja, mintha várna valamire...




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
64
∆ Tartózkodási hely :
Földön



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Szomb. 21 Ápr. 2018, 21:10

Miközben a valkűrrel beszélgetek, az oszlop hirtelen életre kelt. Erős vibrálásba kezdett és a szemem csak úgy futkosott rajta fel és alá. Íriszem kékje miden egyes másodpercet magába szívott. Nem tudtam, hogy mi is az, ám meglehetősen érdekelt. Arcomon egy mosoly kezdett el játszadozni, ahogy a hajam kék fürtjei vibrálásba kezdtek. Elkezdem feszegetni az erőm határait, a béklyóm láncait. Tudom, hogy a karkötőm a végsőket rúgja és felfedeztem rajta néhány repedést is, de még hat, bőven hat, így az emberi alak szabta korlátok közt kell most boldogulnom. S érzem, hogy a mai nap igen csak hosszú és nehéz lesz. Kihívás, amiben régen volt már részem.
- Azt hiszem, most jobb, ha megpróbálunk csatlakozni másokhoz. - szólalok meg, majd elindulok. Némileg remélem, hogy ő is követ, nem feltétlenül lenne rossz, ha lenne valaki, aki védi a hátamat. Van egy olyan érzésem, hogy kelleni is fog.
A nagy sietségemben, ahogy haladtam azon irányba, ahol szintén harcokat véltem felfedezni mielőtt még a Brünhilda-hoz ugrottam. Innét is lehet látni, ahogy Vasember a levegőben röpköd. Felvágós egy figura meg kell hagyni. Fél szemmel láttam az oszlopot figyelem, amiből kilép a lila pofa. Thanos, vagy minek is hívták. Így jobban megnézve.. Nem éppen egy félelmetes figura. De ez rólam sem mondható el, mégis kiirtottam egy teljes civilizációt. Meg is lett az eredménye, leláncoltak ismét. Pedig mit meg nem adnék a sárkányformámért most. Főleg, hogy megláttam azokat, akik vele együtt tűnnek elő az oszlopból. Skrull-ok... Igen kellemetlen ellenfelek. Egyetlen céllal léteznek, harcolnak. S ehhez megvan a tökéletes testük.
- A fenébe. - szűrőm a szavakat a fogaim közt, amikor előttem becsapódik egy piros villanás. Kellemetlenül nagy porfelhőt kavarva elém. Ennek hála, kellemetlenül hirtelen kell, hogy megtorpanjak. Elhessegetem a port és elnevetem magam.
- Talán kifogyott a benzin abból a vasdarabból, amit magára öltött, Vasember. - szólalok meg, miközben közelebb lépek, hogy felsegítsem őt bal kézzel. Közben jobb kezemben visszazsugorodik a kalapácsom. S amint hajolnék le, hogy megtegyem az előbb leírt mozdulatot. kellemetlen meleg érzést érzékelek a hasamnál. Egy sóhaj hagyja el a számat, majd lendül a jobb kezem és a skrull elrepül. Lenyúlok, hogy megnézzem a sebem és némileg még vérzik, ám mire elemelem a kezem, már elállt és elkezdett összeforrni. Még pár ilyen seb és nekem annyi. Micsoda egy vicces helyzet. Egy kozmikus sárkány. Egy csillagkovács. Meghal a Földön. Egy bolygón, ami a börtöne. Egy harcban, amihez sok köze nincs. Nevetni tudnék a helyzetemen, ám mégsem teszem. Helyette ismét a kezem nyújtom Vasembernek, ha nem állt föl közben termesztésen. Amennyiben megtette, akkor az oszlop felé fordulok.
- Látom nem volt egyedül... - szólalok meg, miközben az ugráló nagy zöld, csupasz majmot nézem.
- Remélem kellően felkészültek. - teszem hozzá, majd hirtelen megfordulok - Celia vagyok, jelenleg ennyi bőven elég. Azt hiszem bőven van fontosabb és bosszantó dolgunk. - fejezem be a mondatot, majd ismét az oszlop felé fordulok. Csata zaját hozza erre a szél és közben látom, hogy a támadó sereg a környezet rombolásába kezdett. A helyzet percről percre bosszantóbb.
- Fene beléd Bor.. - mondom halkan, ahogy körbenézek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Tartózkodási hely :
new york-i szentély



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 22 Ápr. 2018, 09:04

Queens
No. It’s Doctor Strange. Not Master Strange, not Mister Strange. Doctor Strange. When I became a doctor I swore an oath to do no harm, and I have just killed a man! I’m not doing that again. I became a doctor to save lives, not take them.------

A Doktor az asztrális síkon féltérdre zuhanva várakozik a kívánt hatás eléréséért. Amint megérzi a pattogó energiát kopogni sziluettje körül, rögtön kiereszti magából. Fogcsikorgatva hajt fejet. Érzi, nehéz fizikai testének a megterhelés, ekkor már Loki homlokát érinti, s láthatja ő is, továbbá Wong is, hogy Strange arcán, kezein felreped a bőre, s sebek borítják be. A teljes teste így néz ki, mindössze ahol anyag fedi nyilvánvalóan nem látható a körülötte állóknak. Az asztál dimenzióban eközben hullámként csapódik ki belőle a narancs színű erő. A fényt követik a démoni üvöltések. A támadás sikeres, ám nem érné el a teljes bolygót, ha Wong odakintről a kővel fel nem erősítené, Loki biztatását követően. Bár valószínűleg Wong nem bízik meg a férfiban, jelen helyzetben kénytelen a követ Strange mellkasához érinteni.
A narancs színű fényáramlásba hirtelen kapaszkodó zöld sugár előre lendíti a hullámot és pár perc leforgása alatt a teljes bolygó megszabadul a démoni lényektől. S, amint ez bekövetkezik minden mágus elhagyja az asztrál síkot, ellenben Strange még féltérdre ereszkedve piheg kissé. Alakja szikrázik, ahogy arany pontokként pattog le alakja körül a kimerültség, s valódi, a fizikai síkon lévő teste alig lélegzik.
- Strange. - térdel mellette Wong, aki rögvest elkapja a követ onnan, s kissé fölé görnyedve várakozik, hogy a fickó magához tér-e. Talán nem vallaná be, de fontos neki Stephen. Wong próbál higgadt maradni, ám tekintete ide-oda ugrálásából bárki sejtheti, hogy nagyon is aggódik a férfiért. Kétségbeesésében még Lokira is rápillant, mintha tőle is várná a visszajelzést.
- Remélem azért nem sírnak... - hajol ki a valós teste lába fölött az asztrális síkból hirtelen, mire Wong összerezzen ijedtében. Több sem kell, hogy arcáról leváljon az aggodalom és felváltsa valami mélyről jövő düh.
- Nagyon mulatságos! - erőltetett mosollyal pillant az átlátható Strange formára, majd eltűnik Stephen. Pontosan három másodperc múlva felriad a földön fekvő test, benne a lelkével. Sziszeg, nyöszörög. Bármekkora erővel is bír, megterhelte a korábbi. Wong a nyakába akasztja a nyakéket, majd felsegíti a férfit, aki leporolva magát, kissé döbbenten pillant Lokira.
- Fájt. - mosolyog elégedetten, ezzel utalva rá, hogy igenis hallotta, hogy Loki azt kívánta neki, hogy fájjon. Ám mosolya somolyra vált, s egyfajta kedvesség is megbújik benne. Loki elvehette volna a követ. Habár varázslók százain kellett volna átverekednie magát, de övé lehetett volna. - Tudja, talán... - kezdene bele, egyelőre még Wongra támaszkodva, amikor váratlan fény áramlat indul meg az oszlop irányából és minden tekintetet, közöttük Stranget is természetesen magára vonja. A férfi sietősen bólint a varázslóknak, ám többeket a szentély fele int, védekezésre.
- ... a búcsúm még nem volna helyes. - pillant gondterhelt arccal Lokira, ahogy az utolsó elválasztó sarok mögé lépve feltárul előttük Thanos látványa. A Doktor szemöldökei összehúznak, és még Wongtól is ellép értetlenségében. Habár legutóbb ő nem vele küzdött meg, tudomása szerint a Titánnak halottnak kellene lennie, erre fel teljes kompániájával él. A mögötte felsorakozó zöld idegen lényekről nem is beszélve. Mr. Stark röppen kereszttűzbe, ám nem tart sokáig a támadása, Strange ekkor kapja tekintetét a kijelzőkön ismétlődő felvételre, ahol szintén a Titánt mutatják. - Wong, indulj. - fordul a férfi felé, majd amint az magával hívva a mágusokat ellépne tőle, annak felkarjába kapva megállítja. - Csak óvatosan. - kéri tőle, mire a fickó arcán halovány mosoly villan fel. Wong nem marad sokáig Strange közelébe, hamar elindul, hogy felvegye a harcot a Skrullokkal. Stephen az árnyékban maradva neki támaszkodik az épület falának, majd onnan pillant Lokira. - Mit gondol, miért van itt? S hogyan lehet két helyen? - fordul Loki felé. - Magánál talán senki sem ismerheti jobban az efféle trükköket. Talán kihasználhatnánk, hogy nem Ő az egyetlen, aki képes egyszerre több helyen előfordulni... - somolyog Lokira, miközben ujjaival a levegőbe láthatatlan vonalakat rajzol, s így felparázslik az első átjáró előtt, ami egyenesen Thanos háta mögé villan fel. - Adjon neki. - Loki oldalára lép ekkor az egyik mágus, aki egy igen csak erős varázserővel bíró tőrt nyom a férfi kezébe. //Természetesen Loki ott hagyhatja Strangeéket, ez esetben a mágusok egymást segítik a Titán közelébe. Ha elfogadja, úgy Stephen szinte másodpercenként változtatja az átjárók helyét, ügyelve rá, hogy a Titán közelében tartsa Lokit (és alakjait), a valódi alakját mégse eresztve túl közel hozzá. Eközben pedig Wong és a velük tartó varázslók egy része a skrullokkal veszik fel a harcot, a másik részük pedig Strangeéket védelmezik.//



ha nem okés, pm : ) | zene |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
275
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 22 Ápr. 2018, 09:42




- Próbálja meg … felpofozni. – teszek javaslatot egy vállrándítás keretében Wong-ra, majd a földön fekvő Strange-re pillantva. Az, hogy alig él, jelentheti, hogy hamarosan meghal, akkor pedig, legyen ez bármilyen fájdalmas tragédia is, valakinek gondoskodnia kell arról, hogy a kő biztonságban legyen, valahol ott, ahol … nem évente próbálják kiirtani az őshonos fajt.
- Csak kissé csalódott vagyok. – felelem egy halovány mosolyra húzva a szám, mikor Strange megszólal. Elvégre, ha most halott lenne, a kővel sokkal könnyebben tűnhetnék el innen, hogy legalább a saját életem megmentsem. A hősiesség soha nem tartozott az erényeim közé, én inkább az élet mellett teszem le a voksom, semmint a hősi halál mellett.
Lopva figyelem, ahogy visszakerül a kő Strange nyakába, majd mikor már a barátja feltámogatja a mágusra pillantok és elmosolyodok, ahogy végignézek rajta. – Akkor jó, jól néz ki. – bólintok a mágus szavaira. Még talán igazam is van, elvégre, egy halottnál jobban néz ki, nem igaz? A jelen helyzetben pedig annál többet, hogy él, aligha kívánhat.
A tekintetem nekem is az Oszlop felé siklik, mikor fényárban kezd el úszni miatta a város, majd mikor az elhal, valami sokkal rosszabb marad utána, mint amit eddig sejthettek. – A helytelen dolgok olykor … a legjobbak. – felelem Strange szavaira, továbbra is Thanos alakját figyelve, egy cseppet sem lelkesedve azért, hogy ismételten látnom kell. Legutóbb elárultam őket, rossz oldalt választva, hiszen Thanos végül meghalt, gyakorlatilag azonban nagyon is él. Úgy tűnik kegyeibe fogadta a Halál, ezt kevesen mondhatják el magukról.
- Amiért eddig is, csak most … bosszús is. – felelem Strange első kérdésére. Thanos már bukott el itt, visszatért, majd újra elbukott, csak akkor azt hitték, hogy véglegesen, talán maga a Titán is azt hitte. – Az Oszlopok segíthetik, valaki támogatja őt. Tudja, vannak dolgok, amik egyidősek az univerzummal … a Halál nem mindenkivel kivételez. Thanos csak … a kisebbik rossz, van nála nagyobb baj. Az, aki visszahozta. – Ő viszont nincs itt, vagy talán mégis? Kitudja, ki látta már a Halált? Aki látta is, nem jön vissza, hogy elmesélje. Sötétben tapogatózunk, vakok vagyunk az igazságra, pedig talán a szemünk előtt van. – Arra célozz, hogy … -  ölessem meg magamat egy bolygóért, és a lakóiért, akik nem különösebben érdekelnek? – … hát persze, hogy arra célozz. – fejezem be a mondatot, mikor a kezembe nyomják a tőrt. – Valami használati utasítás? – pillantok Strange felé, hogy mégis miféle erővel bír a tőr. Thanos sokkalta erősebb, mint én, felteszem a tőr csinál vele valamit, nem csak azért adták, hogy biztonságban érezzem magam tőle. Ebben az esetben csúfosan elbuktak. – Figyeljen az átjárókra, ha meghalok … nem biztos, hogy magukra nézve jó alkut kötök a Halállal. – figyelmeztetem Strange-t, mielőtt az erőm használva pillanatok múlva megsokszorozom magam, majd egyesével, mindegyik átlép az átjárón, míg végül utoljára maradok én. – Vigyázzon kőre! – fordulok még hátra Strange felé, mielőtt belépnék az átjáróba, amit nyitott. Őrültség …

ha valami nem jó, csak egy szavatokba kerül!

infinite darkness

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
44
∆ Tartózkodási hely :
unknown



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 22 Ápr. 2018, 10:07


végtelen sötétség

Némán figyelem, ahogy Charles és a társai a Black Bird fedélzetére érnek, majd, ahogy a feljáró bezáródik mögöttük és a magasba emelkedik a gép, hogy Wakanda felé vehessék az irányt. Ha Thanos odament, hogy pusztítson, akkor valamit kell is ott keressen, nem igaz? Legutóbb Wakanda nem harcolt ellene, a legjobb tudomásom szerint, ha bosszút akarna állni, azt itt tenné, nem pedig ott. Itt talán elmúlt a veszély, de nem véglegesen, nem hiszek benne. Akinek akkora hatalma van, hogy így kifordítsa magából az embereket, nem adja ilyen könnyen oda nekünk a győzelmet. Ezt Charles is tudja, de ő úgy döntött, hogy odamegy, ahol a legnagyobb a fenyegetettség. A jó öreg Charles, mindig a legnagyobb jó nevében próbál cselekedni.
A kezeimet a csípőm mellé emelve emelkedem el az utca felé, hogy megindulhassak az Oszlop felé, rájönni, hogy mégis miféle szerkezet csapódott a város szívébe. A gondolataim vadul cikáznak, miközben az Oszlop felé haladok és lepillantok az alattam lévőkre. Sérültek, rendőrök, katonák, akik próbálnak úrrá lenni a zűrzavaron, reménytelenül. Az emberiségen mindez már rég túlnőt, nem képese a kezükben tartani az irányítást, náluk sokkal nagyobb hatalmak vannak, és nem csak a mutánsok. Ami minket támad, nem tesz különbséget ember és mutáns között. Dr. Wolheim talán többet tudna mondani arról, hogy mi történt ezekkel az emberekkel, ha itt volna. Orvos, valószínűleg másként látja, mint én. Az én szemeimben ezek az emberek nem olyan rég még ellenségek voltak. Remélhetőleg a Birtokon maradt diákok biztonságban vannak, Charles értesítene arról, ha valami történne ott és segítségre lenne szüksége Dr. Wolheim-nek. Abban az esetben ott lenne a helyem, nem itt, épp elég önjelölt hős és védelmező van már itt.
A gondolataimból az Oszlopból áradó fény és lökéshullám zökkent ki, nem zuhanok le a levegőből, de érezhetően hátrébb vett az energia, amit az Oszlop bocsát ki. Némán, erősen koncentrálva figyelem az eseményeket, ahogy a lila óriás a követőivel együtt kilép az utcára, majd úgy vonul végig azon, mintha csak egy elfoglalt várost járna végig. De nem ma. Leereszkedem az utcára a levegőből, a Titánnal szemben, úgy száz méterre tőle. Engem nem ismer, de majd most meg fog. Nem voltam ott, mikor Charles-ék megölték, de majd teszek róla, hogy ezúttal a földön maradjon.
Nem szólok a többieknek, hogy mi történik, minden bizonnyal ők is látják, ha csak át nem aludták az eddigieket. Ha mégis így volna, azt láthatják, ahogy szinte minden fémtárgyat magamhoz húzok, apró darabokra lebontva azokat, miközben felém rohamoznak a szörnyek, amiket Thanos magával hozott. Várok, amíg túl messze vannak még, majd a kezeimet a vállammal egyvonalba emelve várok néhány pillanatot. Mikor pedig a kezeimmel előre csapok, a fémdarabok úgy csapodnak bele a szörnyetegekbe, mint többezernyi golyó, repesz, feltépve azoknak a bőrét, húsát, darabokra tépve őket ott, ahol csak lehet.


theme song | ha valami nem oké,  szóljatok!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 22 Ápr. 2018, 11:48



Nobody's hero

Once upon a time, I had a heart...
Próbálom távol tartani az embereket és újabb és újabb hullámokban ellökni magamtól őket hogy ne tegyek bennük kárt, hiszen mégis csak élők és a démoni vagy milyen megszállásról ők nem tehetnek. Mégsem hagyhatom hogy elérjék a célukat, hogy Thanos elérje a célját mert az senkinek sem lenne jó. Mindenki azon próbálkozik hogy a lehető legkevesebb fájdalommal ártalmatlanítsák az embereket.
Egy hatalmas lökéshullámot érzek meg és Wandára pillantok, de ez nem az ő műve, az emberek pedig ájultan esnek össze, mint a rongybabák. Leeresztem a kezem, és megpihen a Mjölnir, zt hiszem ez volt a dolog bemelegítésrésze, és ennél csak rosszabb lehet. Valahol a zsigereimben érzem, és az oszlop vibrálása sem oszlatja el a kételyeimet. Megpillantom Thanost és azokat a furcsa lényeket mögötte. A mögötte érkezők szinte már ismerősek, mintha legutóbb is kísérték volna ezt a szörnyeteget.
- Odin szakállára, már megint itt van?! - morranok fel, hiszen már majdnem elfogadtam Stark meghívását egy valamire, amikor Thanos előbukkant. Közelebb repülök hozzájuk, és a páncélos férfi mellé érkezem, Pietro másik oldalán.
- Helló, Gyalogkakukk - köszönök neki, de sok időnk sajnos nem marad.
- Hová lett Hulk és a szivárványlány? - kérdezem zavartan, hiszen az előbb még itt volt mindkettő. Amúgy is hiányoznak ismerős arcok, de biztos vagyok benne hogy ők máshol küzdenek ugyanúgy mint mi. A wakandai adás... eléggé vérlázító volt, és ahogy megölte azt a lányt...
Végül azok a lények is belelendülnek de...
- Mi a franc?! - akadok el, amikor a felém szaladó gyíkszerű izé, egyszer csak emberi formát ölt, és egy kard szerű pengével támad rám. Mik ezek? Mire képesek? Kék szemeimbe indulat szikrázik és az ég láthatóan beborul. Ennek már a fele sem tréfa. Erőt gyűjtök és vihart kavarok hogy a villámlás a segítségemre lehessen később. Thanost akarom, de ez a sok vakarcs az utamban van.
Kicsit sem óvatosan vetem magam a csatába és a gyíklényeket aprítóm, de egy két ütést én sem tudok kikerülni, és egy apró vágás jobban feldühít mint bármi más.
~ De örülnék most neked testvér...~ Szalad át a gondolataimon, ahogy egy újabb lényt rúgok mellkason, hogy pár méterrel közelebb kerüljek a lila óriáshoz aki mintha várna valamire. De mire? Kire? Lehet hogy megint újabb szövetségese van amit mi nem látunk?
-Tony! Nincs valami technikád hogy azok az oszlopok mik lehetnek? Rosszat sejtek, és a titán... nézd, mintha várna valamire - adok hangot a gondolataimnak, ahogy átbukfencezek egy kocsin.


••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
57
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 22 Ápr. 2018, 13:45



I'm...fine...


Pietro és Kelda mellett harcolok az emberek ellen, de nem akarom őket nagyon bántani csak amennyire feltétlenül szükséges, mert nem akarok még nagyobb szörnyeteg lenni a szemükben, mint most is vagyok. Bár már egészen elfogadták hogy olyanok is élnek a világon, mint én, és a testvérem. Ilyenek mindig is lesznek, hiába ágálnak.
Thor szavaira biccentek, és megpróbálom az erőmet kiterjeszteni az elméjükre, de nem nagyon van rá szükség, mert a probléma megoldódik, hála a... nem tudom kiknek. Az emberek eldőlnek, mint valami zsákok, és az egyik mellé térdelek le hogy ellenőrizzem, él-e még. De szerencsére életben van, csak nincs tudatánál.
Felegyenesedve nézek körül, ez így túl könnyű.
- Ez így túl könnyű, nem hiszem hogy ennyi lenne az egé... - kezdek bele, de ahogy az oszlop megremeg és kinyílik megbillenek, és Pietro karjába kapaszkodom meg hogy ne essek el, és elképedve veszem észre hogy a titán lép ki onnan. Hogyan?! Az előbb még Wakandában volt!
- Hogy került ide? Wakandában mi a helyzet? - próbálok informálódni, de sok idő nem marad mert a gyíkszerű skrullok megindulnak felénk, és agresszív csata bontakozik ki, de Thanos mintha várna valamire. Mégis mire? Legutóbb nem ilyen volt! Valami nem... nem stimmel. Ő soha nem volt ennyire nyugodt, nem nézett ennyire "derűsen" és nem várt egy csata közepén.
- Pietro! Közelebb tudsz vinni? - kérdezem a bátyámat, mert tudni akarom mi folyik itt, és ha meg tudnám érinteni... Talán a gondolatait is látnám, talán valamit megtudhatnék hogy mi ez az egész... Van egy rossz érzésem hogy ez még nem is a baj csak annak az előszele, és a legrosszabb még hátravan, és bármi is legyen az, nem vagyunk rá felkészülve.
Előre nyújtom a kezem, és az erőm egy íjat hoz létre, skarlát színű és a nyílvesszők is a semmiből képződnek, és megbénítják azt amit eltalál. Clint segítségével fejlesztettem magam hogy az erőmet formálva egy kis ideig fegyvert is tudok formálni és használni, nem csak energiacsóvákat és pajzsot. Bár még nem tudtam olyan sokat gyakorolni, de mégis... úgy tűnik hasznos volt.
- Mindig fedezlek, mindig - mosolyodom el futólag ahogy leszedek egy hüllőt.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
53
∆ Kor :
28
∆ Tartózkodási hely :
By my sister's side



Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1 Vas. 22 Ápr. 2018, 16:56


Végtelen sötétség

Vigyázok a lányokra, mert mi mást is kellene tennem. Ezért vagyok én a férfi, akkor is, ha szívem két hölgye, valójában két harcias amazon, akiket nem kell félteni. Mégis, hihetetlen, mennyire sebezhetők tudnak lenni néha, hiszen ők nem tudnak mindenre odafigyelni, ahogyan én. Az embereket igyekszem csak kiütni, a betört orrokért, és kiesett fogakért nem vállalok felelősséget. Látom, és érzem, hogy Wanda küzd, a benne rejlő erővel, hogy vissza tudja fogni. Én sem akarom, hogy még ennél is nagyobb kárt tegyen a saját lelkében azzal, hogy újra szörnyetetgnek fogja hinni magát. Ő ilyen, én pedig ilyen vagyok, a világ vagy elfogad minket, vagy sem, mert változtatni nem tudunk.
Ahogy egy pillanatra elsuhanok Kelda háta mögött, megsimogatom a hátát, hogy tudja, itt vagyok, számíthat rám. Nehéz így, hiszen nem tudok kettészakadni, hogy mindkettejükre vigyázzak. Pedig nagyon akarok. Ha bármelyiküknek baja lesz, abba én biztosan bele pusztulok. De, egy dolog teljesen biztos. Ha ennek vége, megkérem Kelda kezét. Most már teljesen biztos, hogy ő álmaim nője, és nem akarok többet senki mást. Nekem ilyen nő való, aki harcol ha kell, életre való, és nem mellesleg eszelősen dögös.  
Ahogy Wanda belém kapaszkodik megmervevedek, karommal kicsit jobban magam mögé húzom. Itt van. Hús- vér valójában egy karnyújtásra attól, hogy újra bánthassa a húgomat, de nem fogom hagyni.
- Vízió, mik a hírek! . –kiabálok fel a felettünk lebegő mesterséges értelemnek, mert erre már kíváncsi vagyok én is.
Ahogy Wanda kérését meghallom, kikerekedik a szemem. Vigyem közelebb. Ahhoz a nagy, ronda, lila izéhez, aki elvette őt tőlem, megkínozta, és olyan dolgokra kényszerítette, amikre gondolni se akarok. Egy pillanatra csak bámulok rá, de azzal a tipikusan Wandás, „akkor is azt csinálod, amit mondtam!” Nézéssel néz vissza rám, így esélyem sincs.
- Igen, de letenni nem foglak, ezt most megmondom! . –szusszanok, és a karomba kapom. Újra felnézek Vízióra, szusszanok egy nagyot.  –Fedezz minket haver, ez necces lesz! . –mondom neki, majd Kelda felé pillantok. – Te is fedezel minket baby? Minden segítség jól jön. Ne aggódj hercegnő, két perc és itt vagyunk! . –mosolygok rá egy pillanatra, majd a húgomat szorosan tartva megiramodom a Titán felé.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 4. felvonás - Queens 0.1

Vissza az elejére Go down

4. felvonás - Queens 0.1

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» 5. felvonás - Thanos
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet
» 2. felvonás - Stark torony

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 4. Kaland :: 2. Kör-