Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Carmen & Elixir - Amit a kocka dob...


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Szer. 28 Márc. 2018, 15:26


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

A város nem legelitebb részén kószál, méghozzá egész nyugodtan. Most is mint mindig fekete bőrkesztyűt, bőrkabátot, farmernadrágot és kapucnis pulcsit visel, amit jól ráhúzott a fejére. Még egy napszemüveg is ott virít rajta. A cél, hogy ne látszódjon ki, vagy legalább is a bőrfelületének minden része takarva legyen. Sajnos, ha gyógyít akkor aranyszínben kezd el fényleni a bőre és ez elég kellemetlenül feltűnő. Golden boy. Van, aki csak így ismeri, bár elég nehéz tetten érni arany formájában, mert jól leplezi. Szerencsére ma már nem kell fizikailag hozzáérnie a betegekhez, hogy meggyógyítsa őket, elég, ha a közelükben van, így is képes a sejteket jó irányba rendezni. Eleinte nehéz volt megszoknia, hogy képes minden környezetében lévő ember betegségét, fájdalmát, fizikai bántalmait észlelni. Sokszor túlhajszolta magát mert azt érezte, hogy kötelessége mindenkin segíteni. Ennek már jó négy éve. Azóta próbál kiegyensúlyozott lenni. Épp egy bérházból lép ki, ahol megérzett egy rákos beteget. Nem tudott elmenni úgy a lakóépület mellett, hogy ne segítsen neki. Némi pénzt is csúsztatott a postaládájukba. Ez a környék elég szegény, sok a hajléktalan és lecsúszott ember. Amint kilép az épületből a tárcáját kezdi el forgatni. Nem maradt egy vasa sem.      
- Kár, hogy az automaták felett nincs hatalmam.- Félhangosan sóhajt egyet, eljátszva a gondolattal, hogy mi lenne ha más képessége lenne. De sebaj, nem rágódik ezen. Eleinte, sőt még most is vannak olyan jómódú „volt” betegei, akik támogatják anyagilag. Szépen előhúzza tárcájából a bankkártyáját és egy közeli ATM-et vesz célba. Egészen pontosan ötszáz dollár kézpénzt vesz fel, tízdarab 50$-os bankóban. Valamiért a pénzt reflexből a farzsebébe teszi és nem a tárcájába. Éppen megérzett egy komoly vírussal küzdő beteget az utcán és ezért nem volt elég élelmes a pénzzel kapcsolatban. Ez a dolog teljesen eltereli a figyelmét és követni kezdi azt a személyt, akiben a vírust megérezte. Az utca zsúfolt, tele van árusokkal, vásárlókkal. Mindenféle kacatot, ételt, ruhát árulnak az utca menti bazársoron. De még ebben a tömegben is érzi a „célszemélyt” és egy apró érintést ejt meg a férfi vállán. A vírusok nem játék, most szüksége volt a fizikai érintésre. Elég volt egyszer hozzáérnie, annyira, hogy az ne legyen feltűnő. Bioenergiával felerősítette a férfi immunrendszerét, hogy legyőzhesse a vírust. Tovább bandukol a tömegben és azon gondolkodik, hogy valamit ennie kellene. Szereti a kínai kaját és van is itt az árusok között olyan bódé ahol árulnak ilyesmit.  


no comment | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Szer. 28 Márc. 2018, 20:38



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
New York fényűző negyedei mellett azért ott vannak a kevésbé gazdagak is, a történelem során kialakult egyfajta elszeparálódás, ami a mai napig is tart, még ha fel is hígult a gondolkodás. Hogy Carmen mit keresett itt, mikor aztán itt nincs semmilyen nagy érték, amit elcsenhetne? Itt nem duzzadnak a bukszák, sem a zsebek, nem csillognak az ékszerek és a boltosok is örülnek a napi bevételnek.
Carmen jó maga is szegénységben nőtt fel, a kolostor sosem volt fényűző, vagy ha lehetett is volna a sok adományból, az a pénz eltűnt valahol. A cirkuszban? Maga az utazás ölte fel a vagyonokat, amiket be tudtak szerezni sz előadás során, a maradék pedig elment eszközökre, ételre és ruhára. Így pontosan tudja milyen az, ha valaki nem aranykanállal született, talán ezért is jó az értékek becslésében, amiket megszerez. Zsigeri...
A cirkusz egyik tagja itt telepedett le, egyszerűen beleöregedett az örök szerepbe, és inkább lett hátráltató tényező, így Carmen segítségével talált magának helyet a városban. Nem sok mindene van, de bőven elég, és minden havonta érkezik egy borítéknyi pénz, ahogy a cirkusznak is egy no name adományozótól. Ez a legkevesebb, amivel tartozik, úgy sem tud ennyi pénzzel mit kezdeni, így mai is eljött, nagy ritka alkalmak egyikeként.
Elhagyva az épületet, összébb húzta magán a dzsekit, és könnyed sétának látott neki, nem hajtotta a tatár, hogy bárhova is igyekezzen. És néha nem árt ha tud az ember tenni egy fejtisztítónyi sétát. De ez sem tartott sokáig, ahogy haladt és nem túl hangos, de annyira érthető szavak jutottak el a tudatáig. Automata fölötti hatalom? Mi van?! Akár el is engedhette volna az értelmetlen gondolatot, de nem tette meg, ahogy értelmetlenül pislogott. Vitali után megkérdőjelezi, hogy mik vannak a világban. Persze, tudott a muténsokról, de csak Eel és a brothers-ei mellett kezdte kiismerni a világ azon csücskét, ahol az átlag ember a hierarchia lánc legalsó foka. Mondjuk, nem különösebben hozta lázba a dolog, nem irtózott tőlük, nem tartotta istennek őket, hisz ha van képesség, még mindenhez nem értenek. Az erő csakis akkor erő, ha valóban tudja használni a gazdája.
Megakadva meredt az előtte nem messze lévő távolodóra, akiről csak a sötét ruhák látszottak, szigorúan felöltözve, mintha fázna vagy éppen rejtegetni valója van, csakhogy már-már túlzással. Ki vagy? És miért nem jöttél rá, hogy ezzel inkább kitűnsz, mint beolvadsz az emberek közé.
Felvette az ismeretlen tempóját távolról, majd lassan a nyomába eredt, megtartva a távolságot, nehogy lebukjon. Vajon, mennyire rossz fiú? Minek jött egy ilyen negyedbe, ha nem azért mert valamit el akar tünteti? Jobb ötlet nem is jutott eszébe, hiszen nem gondolatolvasó, hogy kiolvassa a valóságot. Isten ments, nem is akarja!
Áh, automata. Csakhogy a pénz nem a tárcába került vissza. Ugyan, szedett ki farzsebből már bankjegyet, de sokkal kockázatosabb, bár még a férfiaknál nem, de mikor egy nőn szoros farmer tapad... érdekes szituációt született már ebből. Jajj, máris azon kattog, hogy szedje ki onnan a jegyeket, igazán juthatna eszébe más is, mondjuk, hogy megtudja, hogy ki a fene ez, aki automata hatalmat akar, de amúgy úgy beöltözik, mint egy eszkimó. Kíváncsiság. Egy személyi sokkal könnyebb, az szinte biztos hogy a tárcájában lesz...
Amint beáll az egyik standhoz máris hozzá indult, hogy ütközzön. Ártatlanul ütközzön. Odasétál, majd pedig véletlenül megbotlik egy angyali, ártatlan mosoly társaságában.
- Bocsánat, nem akartam...
 
 
_______________________________


remélem… lesz ez jobb is. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Csüt. 29 Márc. 2018, 13:28


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

Nyugodtan álldogál az ételbáros stand előtt, mert ha már sor áll előtte, akkor rossz hely nem lehet, ezért is választotta ezt a bódét. Kivesz egy 50$-es bankót a farzsebéből, hogy kéznél legyen. A tárcája pedig a dzsekije belső zsebében van. Nincs becipzározva, tehát olyan komoly gondot nem okozhat az elcsenése. Személyije is van, mégpedig szintúgy a tárcában. A minden egy helyen elvet követi ezekben a dolgokban. Várakozás közben teljesen az illatokra figyel, amit a vásárlók húznak magukkal, akik megkapták az adagjukat. Nem is figyel rá, hogy valaki pályázik a tárcájára. Először egy ütközésre és ártalmatlan megbotlásra lesz figyelmes. Ő marad egy helyben, csak egy kicsit lengett ki az ütközésben. Nem túl magas figura, de még neki is le kell tekintenie a belé botló személyre. Egy másodperc alatt zavarba is jön, mert aki megbotlott egy csinos, ébenfekete hajú hölgyemény. Az ütközés rövid időtartamú volt ám számára annál többet mondó. Ez a közelség bőven elég neki, hogy valakinek a testét felmérje. ~Kiváló, edzett izomzat, ruganyosság a csontokban, porcokban, inakban. Biztos sportoló lehet, vagy atléta.~
- Én kérek elnézést, a finom illatok elterelték a figyelmem.- Szabadkozik a történteket követően. Nem sokszor zsebelték ki eddig ezért nem is feltételezi ez esetben sem, hogy hiányozna bármilye is. Josh tekintetében némi zavarodottság vehető ki. A szép nők társaságában zavarba jön.
- Nagyon szép az izomzata. Már úgy értem igen fitt a kisasszony.- Egy kicsikét megrestelli a mondatait. ~Josh te marha, hogy mondhatsz ilyet, hogy „szép az izomzata?!” Ez elég félreérthető. Remélem, nem gondolja, hogy egy bunkó, nagyszájú, szókimondó fickó vagyok!~
- Elnézést, tudja az egészségügyben dolgozom és ez szakmai ártalom.- Próbálja menteni a menthetőt, de még mindig zavarban van ezt Carmen is jól láthatja, meg az arcpír is árulkodik nem keveset.
- Egyébként nem ütötte meg magát a kisasszony?- Most gondol bele, hogy mindenfélét összehord itt miközben illedelmesem meg sem kérdezi a másikat, hogy minden okés e. Tekintete csak ritkán keresztezi a lány szemeit. Kezdeti zavarodottsága el szokott múlni, de ez a váratlan helyzet valóban váratlan volt.
- Esetleg egy kínaira meghívhatom? Már ha szereti?- Mosolyogva igyekszik beszédbe elegyedni Carmennel. Alapvetően lassan barátkozó típus, de az utóbbi időben arra jött rá, hogy nyitnia kell mások felé és szüksége van barátokra. Talán épp ez a véletlen ad majd lehetőséget neki egy új ismeretségre.


no comment | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Pént. 30 Márc. 2018, 15:37



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
Ártatlan, mint a ma született bárány. Rutinosan és gyorsan mozdul a keze, pontosan tudja, hol is van a pénztárca, hisz eddig figyelemmel követte, így még nagy keresés sem kell, ahogy megtalálja. Villámgyorsan zsebre vágja, mielőtt még visszadőlne egyensúlyába. Mintha nem történt volna semmi sem, csak egy apró botlás, hiszen kivel nem történik meg ilyesmi? Csak mellékesen véletlenül egy tárcát is elcsent, apró kis tény, amit senkinek sem kell tudnia. Nem is volt nehéz elvenni, hisz körülbelül tálcán kínálta magát az idegen.
Ilyen közelről, valamivel könnyebb felmérni az idegent, mint alkatra, mint arcra. Megtermett, nem különösebben az a nagyon edzett alkat, markáns állkapoccsal, finom vonásokkal és szőkés üstökössel. Fess a maga nemében, de még mindig nem értette, hogy minek a kapucni, a nagy felöltözés és a szemüveg. Ki elől bujkálsz? Mert nagyon nem akarsz megmutatkozni.
Legyintett, végül is, ő botlott meg, neki kéne bocsánatot kérnie, de ez már megtörtént, újra nem fogja mondania, egyszer elég volt, túl is lendült a dolgon.
„Szép az izomzata”, értetlenül pislogott egyet, majd pedig elnevette magát halkan. Nem akarta kinevetni, de ilyet sem kapott még, hogy szép az izomzata. Sok mindent mondtak rá, de ilyet nem pipált.
- Lefordítva ez egy bók akart lenni több-kevesebb sikerrel. Értem én – mosolygott akaratlanul is pörgős spanyol akcentussal. Nem is tudta, mit gondoljon róla hirtelenjében, hiszen most lopta el a személyiét, erre még egy bóknak valót is kapott. De lelkiismerete még nem csapta fel fülét, hogy amúgy kijátszotta a zavarban lévőt. Mert, hogy észrevette, hogy vörösödik, de nem akarta még kényelmetlenebb helyzetbe hozni, hisz jómaga sem mindig szerette, ha szivatják kínos pillanatban.
- Nem, dehogy, csak… megbotlottam – rázta meg a fejét, azt hitte, ennyi is lesz, de az, hogy meghívta, meg is lepte. Mármint, miért is ne? Tisztában van előnyeivel, csakhogy épp most nyúlt le egy pénztárcát. Még jó, hogy a pénzt nem odarakta, de ha véletlenül keresné… Fenébe! Vissza kell csempésznie a személyi nélkül, bár, ha megismerkednek, akkor még arra az igazolványra sem lesz szüksége. Ahj, kell ilyen rendes embernek lenned… És még az ő lelkiismerete kezd el háborogni.
- Amúgy, Raven – adta meg a becenevét, ahogy általában Vitaliék hívták, nem azonnal szokta megadni igazi nevét, még a végén utána keresnének és kiderülne, hogy különös mód nagyon kevés dolog van róla a nyilvántartásokban. – És most nyúltam le a pénztárcádat – nyúlt a zsebébe zavartalanul, és kihúzta a szerzeményét, átnyújtva. Basszus, társai tényleg kezdenek rossz hatással lenni rá, hogy megválik legújabb értékétől. Régen sose fordult volna meg ilyen a fejébe, most pedig máris… - Legközelebb jobban rakd el, itt sok a zsebes. – Ártatlanul, angyalian, minden rossz szándékot mellőző mosollyal adta át. Meg sem fordult a fejében, hogy emiatt furán néznének rá, bár nem különösebben zavarná, valahogy mindig is meg nem értett lélek volt, már csak a sötét jelek miatt is testén. – És szeretem a kínait, mindent megeszek– sóhajtott fel, a gondolatra is éhes lett. Tényleg ideje lenne már enni valamit, már ha még állt a meghívás. Kíváncsi tekintettel meredt az új arcra, próbálva átlátni a napszemüvegen. Hisz, szem a lélek tükre, az mesél a legtöbbet. Ki vagy? Mesélj, ne menjen feleslegbe az áldozat, hogy visszaadtam a pénztárcádat. Saját magát is meglepte a szituáció lépései, vajon, hogyan tovább?
 
_______________________________


- -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Kedd 03 Ápr. 2018, 14:11


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

Carmen nagy szakértelemmel cseni el tőle a tárcáját. Nem vette észre, még nem érzi annak hűlt helyét a kabátja belső zsebében. Hallja a másik finom nevetését, amit Josh köszönhet zavarodott mondatainak. Mosolyog a történteken és vállat ránt. Próbálja inkább viccesen kezelni a történteket, több kevesebb sikerrel.
- Nem vagyok gyakorlott bókmester, de amit mondtam már kimondtam.- Vigyorog a magyarázathoz, bár jobb az így, ha bóknak tűnt. Nem tehet róla, hogy folyton jön a szakmai szemmel vizsgálgatás.
Mintha nem lenne amerikai. Nagyon enyhe az akcentusa, elég pörgős, talán olasz, vagy latin.
Ahogy eltelik egy-két perc kezd úrrá lenni a zavarodottságán. Megnyugodva bólint a visszajelzésre, hogy a kisasszonynak nem esett baja a csetlés botlás közben. A véletlen találkozás lehetőséget nyújt a bemutatkozásra amit Raven néven meg is tesz a lány.
Talán becenév lehet. Lehet, hogy ő is mutáns?
A mutánsságot nem könnyű megállapítani. Egy bizonyos génmódosulatot kell megkeresnie a szervezetben. Egyelőre még nem kutakodik, talán kiderül a beszélgetés közben.
- Én Elixir vagyok. - Mutatkozik be láthatóan hasonló módon mint Carmen, egy becenéven. Igazi nevét nem nagyon szokta ő sem publikálni. Egész kellemesen alakul a helyzet, amikor is kigubbadt szemekkel mered a lányra, pontosabban arra a mondatra, hogy lenyúlták a pénztárcáját.
Az lehetetlen, hiszen itt van a zsebemb…- Tapogatja a kabátja belső zsebét és bizony rá kell döbbennie, hogy amit épp felé nyújtanak az az ő tárcája.
- Köszönöm.- Válaszolja reflexből, végig sem gondolva, hogy kirablójának köszönte meg.
Vajon miért adta vissza? Nem egy lelketlen személy, ha volt szíve visszaadni.
Újabb kérdések záporoznak a fejében, de talán kínai közben ezekre is választ kaphat. Leveszi jobb kesztyűjét és érte nyúl a tárcáért. Ahogy a keze egy pillanatra hozzáér Carmenéhez újra megdöbben és egy apró „lefagyás” figyelhető meg az arcán. Minden normálistól eltérő változást érzékel egy szervezetben. Carmen dns-ében eltérést érzékelt, valami oda nem illő részt, valami nem emberit.
Nem mutáns, de akkor kicsoda?
Gyorsan megrázza fejét, hogy ne legyen feltűnő a tűnődése. Mindenesetre ez roppantul felkeltette az érdeklődését.
- Akkor, két kínai lesz, nagy adagok.- Ezt már a büfésnek mondja aki a rendelésük felől érdeklődik. Hamar megpakolnak nekik két tányért és Josh el is hozza a külön tálcákat. Két kólát is kért még, majd kifizeti az egészet.
- Van ott néhány üres asztal, oda leülhetünk.- Kezével mutogat Carmennek, hogy akad még pár szabad hely ahol nyugodtan megehetik a kínaijukat. A két tálcát leteszi az egyik asztalra, ami szabad volt, a hölgynek kihúzza a széket, majd vélhetően leülnek.
- Neked is kólát kértem, remélem nem baj?- Kérdezi ártatlan mosolyával.
- Egyébként nagyon ügyes és gyors vagy. Nem vettem volna észre, hogy lenyúltad a tárcámat. Ez amolyan nevelés jellegű volt? Nevetve kérdez rá, hogy minek is köszönheti a tárca visszakapását. Ha minden jól megy akkor hosszú idő után egy igen érdekes beszélgetésnek nézhet elébe.


no comment | zene |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Szer. 04 Ápr. 2018, 14:45



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
Ritka, mikor nem ő az, aki leginkább kilóg a sorból. És valahol teljesen különös, hogy Elixir is más. Olyan közegben nőtt fel mindig is, ahol ő számított a Fekete Báránynak viselkedésével, kinézetével, úgy en bloc mindenével. Nem mintha zavarná, hozzászokott, de azért furcsa, mikor a másik is kilóg vele együtt. Már pedig Elixir más, ehhez nem kell hatalmas IQ, hogy észre vegye, már csak a bókolási képességét is elnézve, és ahogy fogalmaz. Lehet, mégis csak kellett volna az az istenverte személyi? Most, hogy megtudta a nevét, vagyis pontosabban a becenevét, egy pillanatra el is merengett, mi a fenéért adta vissza. Az egy dolog, hogy a srác nem esett a feje lágyára úgy tűnik, hogy a nickname-t felismerte, ezért nem sajátot adott meg, de így nagyon hosszú beszélgetésnek fognak elébe nézni, ha ki karja szedni belőle ki is. Mégis, miért is ennyire fontos? Azt nem tudta volna megmondani, de már csak azért is tudni akarta, hogy vajon mi is az igazi neve és kivel is áll szemben.
- Elixir? – vonta össze a szemöldökét csúfondárosan. Tegye meg azt a szivességet, hogy tisztességesen bemutatkozik? Még mit nem, idővel biztosan, de nem most, türelem rózsát teremt, már pedig ő nagyon türelmes. – Honnan ered ez a becenév? – Elixir… Különleges hatású szer, keverék, csodaszer… Okkal? Mennyire okkal? Egyre jobban kíváncsi lett Elixirre, hogy ki is ő valójában. A bizalom törékeny dolog, de meg tud dolgozni érte, ha szükséges.
értetlenül néz rá, ahogy az arcán lévő változás, még ha csak a másodperc tört részéig is beáll, de észreveszi. Mi történt? Csak a kezük találkozott, nem több, mégis, mintha a férfi megdöbbent volna, de min? Vagy miért? Mi folyik itt? Nem vallotta magát hülyének, de egyre furábban érezte magát, pedig sok félével találkozott hála Vitalinak, mégis, Elixirhez hasonlót nem, vagy legalábbis túl sok volt itt a titok, ami megfejtésre várt. Nagyon is sok. Végül csak elraktározta magában a reakciót, erre is majd csak fény derül, ő nem siettet, tudja, hogy mennyire is türelmesnek kell néha lenni rablás közben is. Nem jó a türelmetlenség, csak kapkodáshoz vezet, az pedig katasztrófához. Óvatosan!
- Kösz – figyelte, ahogy a tálakba kirakják az adagokat, és már majdnem vette volna el, de úgy tűnik, Elixirben, még ha bókolás terén nem is, de úriember veszett el. Na neeee! És még széket is húz… - Jó étvágyat – ragadja kézbe az evőeszközt és máris a kajára összpontosít. Azonnal tömi is magába, mikor a kérdés jön.
- Hmm… - hümmögte teli szájjal, végül lenyelte, mégsem illik, ha már ilyen úriembert fogott ki. – Oh nem, köszönöm – pillantott fel fél szemmel, hogy majd újra nekilásson elpusztítani a tányér tartalmát.
- Öhm, szerinted nevelés céllal? – ismételte meg, hogy Elixir átgondolja, hogy éppen mit mondott. Nevelési célzattal lopna valaki? A kérdés roppant abszurd. – Nem, mivel a pénzt a zsebedbe raktad, így ahhoz kicsit több erőfeszítést kellett volna tennem, ezért maradtam a személyidnél, hogy meg tudjam ki vagy, de mivel együtt ebédelünk, visszaadtam – vallotta be teljesen őszintén, azt is, hogy nem csak úgy a piacon futottak egymásba, hanem figyelte. Nem szokott kertelni, ritkán hazudik, picivel többször füllent, de minek burkolja a tényeket hamis szavakba?
Végül elmosolyodott. – De veheted nevelési célzatnak is, most hogy visszakaptad. Érdemes zipzáros zsebbe rakni, vagy nehezen elérhető belső zsebbe, az amatőrök onnan már nem veszik el. – teljesen tárgyilagos volt, mintha csak az időjárásról trécselnének. – és az igazolványokat érdemes külön rakni. Én sem szeretem, de amúgy praktikusabb – kortyolt bele a kólába kedves tekintettel. – Leveszed a szemüveget? – intett az arca felé. Hazudna, ha azt mondaná, nem kíváncsi. Ha már idáig jutottak, igazán egyenlő félként is beszélhetnek. Sőt! Nagyon akart is.
 
_______________________________


- -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Csüt. 05 Ápr. 2018, 14:45


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

Azt sejtette, hogy a becenevére biztosan kap egy sejtelmes tekintetet. Nem egy hétköznapi becenév. A Raven sem szokványos de Elixirnek hívni valakit még bizarrabb. Raven összevont szemöldöke elárulja, hogy csodálkozik a becenéven, sőt az eredetére is rákérdez.
Ez a lány eddig nagyon őszinte volt, még akkor is ha lenyúlta a tárcámat, de visszaadta.
- Egy régi jó barátom adta ezt a becenevet. Jellemezi egy tulajdonságomat.- Kicsit sejtelmes a magyarázat és nem is ad teljes képet a nevét illetően. Még egyelőre nem árulja el, hogy miért ez a neve.
- Tudod sokat önkénteskedem. Amolyan elixir vagyok mások bajára. – Elneveti a dolgot mert ezzel nem szokott büszkélkedni de ez a válasz már közelebb áll a valósághoz.
Ravennek jó étvágya van, és még csak meg sem látszik rajta.
Csodálkozik rá arra, hogy a lány milyen jóízűen tud enni. Evés közben feszülten figyeli a kapott tanácsot, hogy mire legyen máskor figyelmesebb. Még a falat is megakad a torkán, amikor összerakja a képet, hogy végig megfigyelés alatt tartották.
- Te figyeltél a pénzkivétel óta? Nem volt ez egy kicsit alattomos dolog? – Hangsúlya nem kérdőre vonó, inkább fesztelen és jó kedvű. Egy kicsit szurkálódik.
- Akkor még jó, hogy meghívtalak ebédre. Olcsóbban megúsztam.- Fel is nevet vidáman a kijelentésén.
- A tanácsaid megfogadom, szóval legközelebb felkötheted a nadrágot, ha ki a akarsz rabolni. Vigyorog két falat közben Raven-re.
Ó a szemüveg! Magam is elfelejtem sokszor, hogy ne vigyem túlzásba a bújkálást.
- Ne haragudj, teljesen hozzászoktam már. Egy mozdulattal leveszi a szemüveget és a pólója gallérjába tűzi. Kapucniját is hátra hajtja, hogy a fejét is normálisan lehessen látni. Enyhén borzolódott haját pár mozdulattal igyekszik rendbe szedni.
- A te éles szemednek nem nehéz kiszúrni, hogy jól be vagyok bugyolálva. Van egy bőrelváltozásom időnként ami elég feltűnő, én pedig ezt igyekezek eltakarni. – Nem hazudott, tényleg elég feltűnő jelenség, akár aranylóan fénylik akár metálfeketén.
- Te félsz a mutánsoktól? Nem tartod veszélyesnek őket? – Mielőtt többet elárulna magáról ezt szeretné kideríteni. Mert ha Raven ellenséges a fajtájával akkor igyekszik úgy vezetni a beszélgetést.
- Egyébként te mivel foglalkozol fő állásban? Azt látom, hogy értesz dolgok elcsenéséhez de nem hiszem, hogy ez a fő profilod. Arra lenne kíváncsi, hogy miféle sportot űzhet a lány ami miatt ilyen az izomzata, csontozata. Az még egy másik kérdés lesz, hogy az idegen dns mit keres a szervezetében.


no comment | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Szomb. 07 Ápr. 2018, 12:56



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
Sok minden történt már vele, de ilyet még nem pipált, ami most folyik. Túl bizarr, túl más az életéhez képest. Ahhoz szokott, hogy ékszereket gyűjtsön be és mindig a háta mögé nézzen, ez valahogy most nem történt meg. Egyik sem, sőt! Visszaadta. Biztos agybaja van, beteg… Orvost!
Csak még jobban összébb húzza a szemöldökét a magyarázatra. – Kicsit sántít – bökte csak ki. Elixír mások bajára? What?! Pszichológus lenne akkor maximum, vagy a nőknek valami melegítő funkciót tölthet be, de ilyen szavakba burkolva egészen furcsa gondolatok ötlöttek Carmen fejében. Mi a fene… Ez a srác furább, mint gondolta. Nem mintha ez baj lenne, sőt, valahol még élvezte is a dolgot, csak éppen meg is akarta fejteni Elixirt, ami eddig nem olyan úton haladt, mint várta. De improvizáció elsőfokon!
Elixír mások bajára. Ha kapta is a becenevet, okkal. Az ilyet csak azért adják, így talán, rossz ember, vagy legalábbis olyan megátalkodott, mint Carmen, nem lehet.
- Ha szerinted az egész rablásban a megfigyelésed volt a legalattomosabb dolog tőlem – vigyorgott. Komolyan meglopta, és erre a megfigyelés zavarja a legjobban? Nem is tudta már hova rakni a dolgot, de jóízűen vigyorgott csak. Nem, Elixir nem az az IQ bajnok volt, aki nem értette a dolgot, csak egészen másképp, ezt pedig Carmen preferálta, szimpatizált vele.
- Áh, kihívás? Csak nem? – nyalta meg ajkát, ahogy felkapta a fejét a mondatra. Ergo, újra fognak találkozni, még a végén örömmel fogja visszaadni a pénztárcát újra és újra, csakhogy elvegye. – Inkább te kösd fel, hogy tudd olyan helyre rakni, ahonnan nem szedem ki észrevétlenül – gondolkodott el máris azon, hogy a farmerzsebből milyen módon szedné ki a bankjegyeket. Vagy egy napra elég egy?
Lekerül a szemüveg és a csuklya, teljes valóban látja immár Elixirt. Szőke, szerte álló haj, egészen addig, míg helyre nem kerülnek a tincsek, markáns arcvonalai eddig is megvoltak, de a kék szem csak többet ad hozzá az arcához. Kimondottan jóvágású, de minek az ekkora álca? Ezt nem tudta kiverni a fejéből.
- Milyen bőrelváltozás? – Egészségesnek tűnik, persze, ezt most látásból, hogy lehet megmondani igazán? De csak azért is bele akart menni, hátha elkotyogja idővel, hogy hova is bújdosik ennyire a világ elől?
Megáll kezében a pohár a hirtelen témaváltásra, furcsán kezdi el méregetni a férfit, hiszen a mutánsok nem minden beszélgetésben vesznek részt. Mutáns vagy, ehhez nem kell ész, hogy leszűrje azonnal, ezért is kérdezte meg. Amennyire be tudja burkolni magát, szavait pont annyira nem.
- Szerintem nem egy DNS „rendellenesség” határozza meg az illetőt – bökte végül ki, amit gondolt. Saját magának csak fura tetoválásai vannak, de a Beast Brothers and sisters-ben is vannak furcsa egyének, így aztán nem egy képesség a meghatározó. Több ugyan, de nem jelenti azt, hogy ettől ne lennének az emberekkel egyenlők. Képesség ide-oda, attól még emberek ők is, éreznek, tudnak, gondolkodnak, ennyi. Ő liberális gondolatokat űzött a témában. Nem érdekelte. – Nos tehát, milyen mutáns képességed van? – fűzte össze a kezét egy számító mosollyal. Már nincs visszaút, ennyire hülyének ne nézze. Ezért volt a szemüveg és a csuklya, az Elixir becenév pedig máris más megvilágításba került, már csak a puzzle utolsó darabkái kellenének a tökéletes képhez.
- Öhm – akadt meg. Nem mondhatja azt, hogy tolvaj és bérgyilkos, már csak inkognitósága miatt is, ennyire nem bízott Elixirben, ki tudja, a végén még nyomára akad megint valami banda, aki le akarja szedni, már pedig napokig futkorászni nem akar egy hiba miatt. Mit is csinál? Mit találjon ki? – Gépészmérnök – nyögte ki végül villámgyorsan, hogy a habozása ne tűnjön fl. Végül is, az egyetemet elkezdte, van köze ehhez a szakmához, csak éppen nem fejezte be. – és régen akrobata – ez is igaz volt, hiszen a cirkuszban… De annak is hány éve? Nem, nem fogja bevallani, hogy illegálisan tevékenykedik. Ennyi hazugság bőven belefér az egészben.
_______________________________


- -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Hétf. 09 Ápr. 2018, 17:17


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

Ravennek részben igazat ad. A legalattomosabb lépés nem a kifigyelése volt hanem kirablása. No de mégis a figyelés egy hosszadalmasabb folyamat, fondorlatos, a rablás pedig pillanatnyi, gyors cselekvés.
Nagyot nyel az éles kihívásra.
- Majd beültetem a bőröm alá. Onnan csak nem veszed ki olyan könnyen.- Felnevet habókos kijelentésén. Persze tudja, hogy egy profi tolvajt nem cselezhet csak úgy ki. Minden szakmában vannak profik, és azokat lekörözni nem kismiska.
A bőrelváltozására is kap egy kíváncsiskodó tekintetet és konkrét kérdést is.
Ezt most, hogy simítsam el finoman? Kiakadna ha elmondanám, hogy olyan színű szoktam lenni mint az arany Oszkár díj? Lehet, hogy el se hinné. De mi van ha már találkozott mutánsokkal?
A kérdés elől egy torokköszörüléssel kitér és egyelőre nem felel. Próbál elsiklani felette.
Ezután egy egész pozitív választ kap a mutánsos kérdésére.
Szóval nem vagy előítélettel irántunk, ez jó jel.
Nem lát semmilyen színlelt szimpátiát a lány szavaiban ezért elhiszi neki amit és ahogy mondja.
Raven nem volt rest a kérdésekkel és okosan, vakmerően belekérdez, hogy Elixir milyen képességekkel bír. A kóla egy része koldusútra téved és ki is köhinti a fejét oldalra fordítva. Elég váratlanul éri a kérdés, kicsit köhécselni is kezd a félreivott kóla miatt. Néhány diszkrét krákogás után megpróbál válaszolni.
Túl okos és túl jó megfigyelő, hogy becsaphassam.
- Te aztán nem vagy semmi Raven. Bele tudsz csapni a lecsóba – Bólint elismerően egy mosollyal az arcán.
- Sárga lesz a bőröm, egészen pontosan úgy festek mint egy aranyrúd. - Nemes egyszerűséggel válaszolja a kérdésre. Raven válaszai is kicsit sántítanak, legalább is pici habozást vél felfedezni a reakcióiban.
- Tehát gépészmérnök. Itt dolgozol a városban? - Ez csak ártatlan kérdés, de szeretné tudni mennyire valós amit a lány mond. Az akrobata múltat elhiszi, a lány izomzata és csontozata pontosan megfelel a leírtaknak, ezt megérezte rajta.
- A csontozatodon látszik az akrobata múlt. - Nem hiszem el, hogy mondhatok már megint ilyet? Totál bénán leplezem magam. Ennyire nem lehetek amatőr. Jobban meg kell válogassam a szavaimat.
- Van kedved sétálni? Közben még beszélhetünk. - A maga részéről befejezte az evést és természetesen megvárja amíg Raven is végez és csak utána teszi fel a kérdést. Ez a kérdés talán gyorsan eltereli a túl őszinte képességére utaló mondatáról a figyelmet.
- Tudod úgy érzem elég hasonlóak vagyunk. Mindketten bujkálunk és titkolózunk. Ahogy látom a te életedben is van takargatnivaló és az enyémben is. Semmi okod, hogy megbízz bennem és fordítva. Mégis kíváncsi lennék rá, ki van a maszkod mögött. - Szavai őszinték és természetes kíváncsiságot hordoznak. A titkolózás a legtöbb esetben jó, de néha muszáj megbízni másokban.
- Van egy ötletem. Leveszem én a "maszkot" először. Megmutatom mit tudok. Te pedig elmondod mi van a te maszkod mögött. Mit szólsz? - Komolyan kérdezi a dolgot, gyermeki őszinteséggel, amit bárki láthat rajta. Az érzelmeit nehezen tudja palástolni, nem jó színész. Az őszinteség is szinte azonnal kiolvasható minden mondatából. Ha elindulnak akkor kíváncsian várja a másik reakcióját.




no comment | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Kedd 10 Ápr. 2018, 22:00



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
Elixir sem ma jött le a falvédőről. Nem is inkább a szavai, mint a gesztusai mesélnek, ahogy megfogalmazza a mondandóját, ahogy pillant. Apróságok, de Raven szinte már rászakosodott ezekre, hogy észre vegye. A lopáshoz hozzátartozott a megfigyelés és a részletek, apró hiba és az egész olyan kaotikus lesz, mint egy tornádó. Mondhatni, ezzel az ártalommal vette Elixirt gorcső alá.
Meglepően könnyed elbeszélgetnek, még magát is meglepi ez a fordulat a történtekben. Érezhetően mások, akik emiatt tudnak egy húron pendülni. Enharmonikusak.
- Meglátjuk, szépfiú – húzta fel mindkét szemöldökét egy amolyan „esélyed sincs” vigyorral egyetemben. Meglehet, félrebecsüli, de a saját tudományával tisztában volt. Márpedig lopni tudott, ő nem mondhatta el, hogy diplomás, hogy ki tudja milyen versenyt nyert, díjakat, oh, egyáltalán nem, mert ő az, aki azokat a díjakat ellopja.
Innen már maga Elixir mesél, észrevehető az arcizmainak mozdulása, még ha csak apró is. Meglepettség, rejtélyesség, kíváncsiság, bizonytalanság és tengernyi más, ami még ha csak egy pillanatra, de arcára ül, ez mind hozzátartozott, és Carmen rájött, hogy a férfi ugyan nem nyitott könyv teljesen, de ezt a kidolgozottságot szívesen olvassa, hogy a rejtélyt megoldja végre.
- Minek kerülgessem a forrókását, ha úgyis megégeti a nyelvemet? – vont vállat rendkívüli egyszerűséggel kolájának maradékát fogyasztva, de most egy pillanatra meglepődött. Sőt! Sok mindent kinézett volna belőle, de hogy aranyrúd?! Oh my god! Arany… De csak fénylik, olyanná nem is válik… Szomorú, pedig akkor lehet, feldarabolná. Na jó, ennyire nem kapzsi… ugye?
- Aranyrúd – ismételte meg, ízlelte a szavak értelmét. Műkincsek, pénz, és mindenféle értékek vették körbe, ezeket szerezte meg magának, ehhez értett, és nem tudott csak úgy elmenni a dolog felett. Csakhogy agya tovább pörgött, mekkora bakfisokat lehetne csinálni az emberekből? Beígérni egy kiöntött aranyszobrot, majd megmutatni, majd idővel ELixir visszaváltozik, ő meg addig lop, öl, csal, ki tudja… Szélesen vigyorgott, egészen addig, míg végül észrevételezte, hogy Elixir hozzászólt megint. Oh, nem, micsoda csalfa ötlet…
Köhintett egyet. – Igen, itt, a Central Park mellett – igyekezett úgy adagolni az információkat, hogy ne legyen túl sok és túl kevés sem, minél hihetőbbnek kell lennie, nem is sejtette, hogy mennyire nem sikerült elhitetnie ezt az igazságot a szőke üstökös férfival.
Összébb húzta a szemöldökét. – A csontozatomon? Nem inkább az izomzatomon? – kötött bele egy csábító mosollyal. Szórakoztatta, hogy ilyen bókokat kap, annyira abszurdak, annyira nem illettek könyvbe, filmbe. Valószínűleg, üres szavakkal fel sem tűnt volna neki, hogy megdícsérik, hiszen tudja milyen is, nézett már tükörbe, de így megakasztja a történések folyamát, és nem tud elsétálni csak úgy mellette. Hát igen, a cirkusz… Valahol hiányzik számára, valahol pedig nem, családja helyett családja volt… De ez máshova tartozik megint.
- Persze, menjünk – bólintott egyet, ahogy befejezte. Máris jobban érezte magát, noha tudta, fél óra múlva akár megint rátörhet a nassolás, nem tehetett róla, de imádott ennyi, és néha tényleg embertelen mennyiségre képes volt. – Erre – ragadta meg a csuklóját, hogy húzza magával egy nem annyira nyüzsgő utcára. Ismerte a helyet, és ha már haladnak, ne csak a köreiket róják ebben a negyednek. Ugyan, szegény rész, de még így is megvannak a maga szépségei, amiket Carmen ismert. És ha már egy ebédet kapott, valamivel egyenlít azon a számlán.
Elixir nem volt ostoba, pontosan megfogta a lényeget, ami miatt jól kijöttek. Viszont Ravent zavarta, hogy ennyire érezhető volt, hogy szavai nem őt írják le egészében, csak egy hasonmást, aki külsőre hasonlított, de sokkal átlagosabb, egyszerűbb, üresebb volt. Egy bábut, akit ő irányított, és ezt most el akarják tőle venni.
Lehet, most jött el a pillanat, hogy egy sikátorban ott hagyja. Nem játék a valóság, nem játék a lelepleződés, és neki figyelnie kell, eddig is figyelt, miért pont neki adja át a jogot, hogy tudjon többet? Mitől több ő? Kérdések, amikre egyelőre nincs válasz…. Nem valhajtja be, hogy amúgy bocs, de gyilkolok és lopok, megbízásokra, és akár a te nevedet és címedet is megadhatnák. Ki az, aki ezt helyén kezeli? Csakis az, aki ebben él, és Elixir nem valószínű, hogy ez lenne, ahhoz egy aranyrúd túl feltűnő.
Feltekintett rá, mire egy kék szempárba ütközött, mely még csak a magját sem tükrözte hátsószándéknak. Hogy tudsz ilyen őszinte, ártatlan lenni?
Végül is, megspórolnák a köröket, hogy ki is Elixir, maximum ha nagyon kiakad, kognitív regressziót alkalmaz rajta, hogy felejtsen, javasolt módon. A végkifejlet ezerféle megoldása lebegett előtte, akár az igazat sem kell annyira megmondania, a gyilkosságokat kihagyhatja…
- Na jól van – vett egy mély levegőt. – Legyen, aranyifjú! – egyezett bele. – Ha már feltűnt a számodra, nem tagadom tovább – simult ki arca egy mosoly kíséretében. – Akkor, rajtad a sor!

 
_______________________________


- -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Szer. 11 Ápr. 2018, 17:08


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

Ravennek okos lány, és tapasztalt, ez érződik róla, nem egy buta csitri az biztos. A „meglátjuk szép fiú” kifejezésre meglepetten felhúzza szemöldökét, de csak egy pillanatra. Nem mostanában hívták így.
Úgy látom kezd oldódni a kisasszony. – Magában mosolyog egyet a dolgon.
A forró kásás meggyjegyzésre bólint.
Végül is igaza van, jobb nem hímezni, hámozni a dolgokat, hanem lényegre törni. Na de ilyen konkrétan és hamar?
Nem tántorítja el Raven magabiztos és határozott természete, csupán nem ehhez szokott hozzá.
Az aranyrúd jellemzésére a lány szája széles mosolyra húzódik, mintha csak elképzelte volna az egész arannyá válás eseményét.
- Igen, valami olyasmi.- Erősíti meg az aranyrúd jellemzését.
A Central Park említésére felkapja a fejét.
- Az tökéletes hely lesz. – Elég nagy, és van nyugodt része is ahol nem cirkuszt csinál a képességéből hanem zavartalan körülmények között meg tudja mutatni.
Sajnos lebukott a csontozat elszólására, és kap is egy mosolyt is a szófordulatra. Jelen esetben nem magyarázkodik tovább, mert a végén még tetézné így is vétlen elszólásait.
Miután a tálcákat elrendezi, Raven beleegyezik a távozásba, sőt Elixir csuklóját meg is fogja és vezeti a lány számára nyilvánvalóan ismerős közegben.
- Látom ismerős vagy errefelé. – Jó, hogy kettőjük közül legalább az egyikőjük ismerős közegben van. Néhányszor már járt erre Elixir is de nem a tájékozódás a legfőbb erénye. Pont e miatt találták fel a GPS-t. Szerencsére most Raven élő iránymutatóként vezeti a férfit.
Mindenesetre szinte érzi, hogy az ajánlatán rágódik a leányzó. Titkon reméli, hogy tudnak közösen ennyire őszinték lenni de erre nem vehet azért mérget. Ezért éri örömteli meglepetésként, hogy Raven belemegy a dologba. Nagyobbacska sóhaja arról árulkodik, hogy nem egyszerű ez számára. Elixir nem tudhatja miket takargat a lány előle, gyilkosságra nem is gondol, maximum valami profi tolvajnak.
Az aranyifjú megszólításra mosolyra húznak ajkai. Ez tetszik neki, jó kis becenév.
- Szuper! Akkor keresünk egy nyugodt helyet. – A Central Park egy kihaltabb részére tartanak, persze ha nincs kifogása Ravennek ez ellen. Amint Josh megtalálja ezt a nyugodt pontot, megáll. Leveszi mindkét kesztyűjét és zsebre vágja.
- Add a kezed kérlek. Ne félj, nem fog fájni. – Bíztatóan kacsint a másik szempárba, ha esetleg aggályai lennének. Ha megkaja a kacsót, akkor megfogja két kezével Raven mindkét kezét, mintha csak táncba hívná. Behunyja a szemét és koncentrálni kezd. Raven csupán enyhe bizsergést érezhet, ami végigfut minden porcikáján. Elixir teste azonban fényes, arany színben kezd el pompázni, mármint az arca és a kezei, amelyek a ruha alól kilátszanak. Nem olyan fényesség ez, mint amikor lámpát felkapcsolunk, inkább olyan hatást kelt a bőre, mint a tiszta, csiszolt arany, ami nem világít csak fényes hatást kelt. Ebben az állapotban csak a szemei villannak meg kéken, amint kinyitja őket.
- Vaj olyan fizikai betegséged, ami időnként gondot okoz? Úgy értem ízületi fájdalmak, porckopás, allergia, régi sérülések, vagy valami hasonló? – Ez lehet furcsán hangozhat a lány számára de mielőtt valaki szervezetében bármit változtatna azelőtt engedélyt kér rá. Amíg a fizikai kontaktus tart addig Raven csupán enyhe átfutó bizsergést érezhet továbbra is, ez nem kellemetlen talán csak szokatlan érzést válthat ki. Elixir ezt test szkennelésnek hívja, de ezt nem árulja el, elég furán hangozna. Tengerkék szempárral kíváncsian figyeli, hogy Raven mit reagál minderre. Elixir tekintete nyugodtságot és békét sugall. Minden látványosság ellenére egyáltalán nem érzik róla, hogy felvágni szeretne azzal, amit csinál. Megígérte, hogy megmutatja mit tud és most pontosan ezt is teszi.


Örömmel olvastam az előző válaszod. Smile | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Vas. 15 Ápr. 2018, 22:38



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
A bizalom olyan törékeny egy dolog, mint egy porcelánbaba, ha nem vigyázol, szilánkokra esik szét, és utána a megragasztással sosem lesz olyan, mint mikor a gyártósorról lekerült. Óvatosan kell vele bánni, főképp Carmen szakmájában. Nagy luxus a hit mások iránt, olyan luxus, ami az életébe is kerülhet, erre itt van Elixir a naiv, ártatlan, őszinte mivoltában, akit majdnem kirabolt, és még ezek után is bizakodik? Abszurd, groteszk valóság, ami Carmen világában olyan, mint a fehér holló. A férfi jóhiszemű, ami tönkre fogja tenni, túl sok hozzá a világ mocska, be fogja kebelezni Elixirt, ha nem vigyáz.
Nem érdemli ezt meg, mégis vele tart, mert talán pont ez az ártatlanság az, amire kíváncsi. Egy gyilkost megismer, tudja, hogy milyenek azok, mit tesznek, körülbelül hogyan gondolkodhatnak, mit akarnak és miképp, ahhoz képest egy egyszerű embert Carmen képtelen lenne leutánozni, nem olyan az élete, neki teljesen más a normális. Széfek között lavírozik, vérrel fest, pisztolyokkal alszik, nem tölt időt olyannal, hogy takarítás, felhőtlen trécselés egy baráttal... Ez jó vagy rossz? Döntse el mindenki maga.
Annyira nem örül, hogy a Central Park felé vették az irányt, mert az is csak bekamuzás volt a részéről, de remélte, hogy ez nem fog előkerülni újra. Bár a parkot valóban szerette, néha napján járt is arra, de semmi köze nem volt ott semmilyen mérnöki irodával. Lehet, jobban kéne hazudnia... Annyi mindent tanult már, ezt is csak meg kéne!
Arrébb vonultak a járókelőktől, be a fák közé, hogy ne lehessen rájuk látni. Valahol félreérhetőnek is lehetett volna mondani, ahogy egymás mellett andalogtak, el a szemek elől.
Végül csak csípőjére rakta a kezét, felállva Elixirrel szemben, fixírozva, hogyan tovább. Váratlanul érte a kérés. A kezét? Nem is tudta, hogy mit várjon ettől. Mintha arra kérnék meg, hogy add a csuklód, hadd vágjuk le! Lehet, kicsit meredek ez az előítéletessége a férfival szemben. Sőt! Biztosan az, de nem tehetett róla, foglalkozási ártalom volt, már pedig azért, mert ő megtette volna ezt.
- Hát jól van - nyújtotta oda félmosollyal, miközben igazán méricskélte, hogy nincs a kacsintás mögött más is. Fél pillanatba kerülne lefegyvereznie és a padlóra küldenie, ha bármivel is próbálkozik. - Elég bizarr... - kezd bele, ahogy úgy állnak ott, mintha valami rituálét hajtanának végre, csak a sátáni kör hiányzik a lábuk alól, meg talán egy farakás, vagy az áldozat?!
De nem folytatja tovább, ahogy megborzong. Különös, szinte elektromosságszerű, ahogy testébe kúszik valami, amitől leginkább megborzong. Energia? Talán, nem tudná megmondani, de folyamatosan érzi a bizsergést, nem akar elmúlni, mint egy zsibbadás. Furcsa, de nem rossz értelembe, egyre jobban élvezi, mintha apró szikrák játszanának bőrfelületeik között. Azonban nem is ez a legkülönösebb, ahogy tekintete a férfin marad és a bársonyos bőre haloványan felfénylik, kavarog, mintha csak folyékony márvány kavarogna, majd pedig lassan átszíneződik, átfénylik aranylóvá. Wow!
- Azt a kurva - nyögi ki. Ugyan, elképzelte, de a fantáziája messze nem volt ilyen vad, a valóság sokkalta de több volt, konkrétan Elixir tényleg olyan volt, mintha aranyból lenne, csak éppen tapintásra nem. De tényleg!
Elvigyorodik, ahogy összenésznek, teljesen abszurd hatást kelt a tengerkék szempár az aranyló fényhez képest. Szép, meg kellett hagyni szép látvány volt, olyan, amit elrabolt volna Carmen. Ha már tolvaj, a gyüjteménybe jól mutatna egy ilyen. Tyűh... Kereste a szavakat, de alig találta.
- Hmm - dünnyögte csak. - Nem nagyon - rázta meg a fejét, mindig is rezisztensebb volt a betegségekre, krónikus dolgai nem voltak, csakis a furcsa hegek a bőrén amik vagy előjöttek éppen, vagy nem, nem tudta sosem kiszámítani és megmondani, hogy mi is okozza őket, valamikor érzékenyebb volt, valamikor nem. - Hmm... - húzta a száját. - múltkor vertem össze magam, mikor elvétettem egy átugrást a másik épületre, utána fájt egy ideig a bokám, de... - vont vállat. - Nem tudom. - Bökte ki végül. Tényleg nem tudta, annyit nem járt orvoshoz, mert kutya baja sincsen, persze ha megfázott, de most mikor tüsszögött utoljára?!
- Mármint - sidorta hátrébb ébenfekete, dús haját a nyakából és máris lehetett látni az egyik ilyen heget, ami ott kanyargott nyakának oldalán. Nem tudta, mit ábrázol, járt szimbolistáknál, egyik sem tudta megmondani, milyen jelképek vannak bőrére "égetve". - Ezek vannak... - hangja halkabb lett. Nem szerette ezt senkivel sem kivesézni, mert csak furcsa tekinteteket szokott kapni válaszul, még ha az aranyifjú éppen azt próbálta sugallani, hogy belső béke. Carmen inkább volt izgatott, mint nyugodt, hisz nem mindennap találkozik az ember ilyen mutánssal. Főképp úgy, hogy semmilyen csatározás nem történt köztük. Lehet, tényleg kezdi elkapni a normálisságot?!

 
_______________________________


Én is a tiédet :3 -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Szer. 18 Ápr. 2018, 12:49


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

A lány belemegy a Central Parkos javaslatba és sikerül is bemutatnia azt az említett arany színű bőrét. A „bizarr” megjegyzésre csak mosolyog egyet. Valóban olyan a helyzet mintha valami kultikus rituáléra készülnének, de ez ugye nem igaz, csak látszat.
Az aranyló jelenséget Raven megdöbbenve fogadja és látszik rajta, hogy alig kap szavakat. Elixir szerényen figyeli a várt megdöbbenést, mert ezt álltalában így szokták fogadni, ahogy Raven, csak az alkalom amikor így megmutatja magát Elixir az ritka, mint a fehér holló.
A betegséggel kapcsolatos kérdésére a lány megrázza a fejét. A bokasérülésre szemmel nem látható figyelmét Raven bokájára tereli, de a sérülése már szépen gyógyuló, kár lenne hozzányúlnia.
Ekkor mégiscsak akad valami, ami kellemetlenséget jelent a leányzó életében. A szabálytalan, mozgó bőrhegekre pillant a félresöpört haj takarásában. Elixir tekintete gondolkodóra vált. Óvatosan elengedi a lány kezeit és visszaadja gazdája irányításának. Pár pillanat múlva bőrének aranylása kezd halványodni és visszaváltozik eredeti színére.
- Valamit tudnod kell a testeddel kapcsolatban. A szavaidból úgy érzem, hogy nem tudod mi lehet az oka ezeknek a hegeknek. Nem akar tapintatlan lenni és érzi is, hogy ez a terület kellemetlen Raven számára, ezért csak nagyon óvatosan fogalmaz.
- Amikor meglöktél, hogy a pénztárcámat elcsend valamit megéreztem rajtad. Lehet, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb személy akinek ezt közölnie kellene de úgy érzem jogod van tudni. – Vesz egy mély levegőt és elmondja azt amit Raven testének szkennelése során megfigyelt.
- A DNS szerkezetedben van egy kis eltérés a megszokotthoz képest. Ez annyit jelent, hogy az egyik szülőd nem ember volt. Kicsit pislogva tekint fel a lányra, hogy ezt mégis, hogyan fogja fogadni.
- Méghozzá anyai ágról örököltél eltérő DNS szerkezetet. Feltételezem, hogy ez okozhatja ezeket a hegeket rajtad. Azt sajnos nem tudja megmondani, hogy Raven mennyire ismerte a szüleit, talán igen talán nem.
- Ha ezek a hegek kellemetlenek neked megpróbálhatom eltüntetni őket, vagy legalább is a kiváltott fájdalmat megszüntetni vagy csökkenteni. Raven bizonyára már sejti, hogy Elixir kérdései, az előbbiek és a mostaniak is arról árulkodnak, hogy valamiféle gyógyító lehet. Szeretne segíteni a lánynak mert érzékelte, hogy ezek a hegek igen kellemetlenek és fájdalmasak. De mindez maradjon Raven döntésjoga.


Örömmel olvastam az előző válaszod. Smile | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Szer. 09 Május 2018, 09:06



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
Elixir az a darab, akit haza lehetne vinni és kirakni a polcra, olyan, akit el lehet rabolni. Carment pedig lekötötte a fényessége, a gyönyörűsége, már ha lehet ezt mondani rá, de tényleg az volt az aranyló bőrrel és a világoskék szempárral. Különleges, a szó minden értelmében. Régen Carmen is az akart lenni, de idő előtt az lett, a különlegesség egymagában átok és áldás egyszerre, valakinek tetszik, valakinek nem, ahogy minden érmének is két oldala van. Különlegesnek érezte magát a hegei miatt, de ebből fakadóan mindig gúny tárgya is lett, egészen addig, míg hagyta magát. Elixir ilyet mennyire élt meg? Egyáltalán hol nőtt fel? Meglehet, hogy a... mit is mondott VItali? Hogy van valamilyen mutáns otthon, valamilyen professzor vezeti, meglehet, hogy onnan jött volna? Carmen nem volt ezekben jártas, nem különösebben érdekelte a mutáns-nem mutáns dolgok, látott sok mindent életében, hogy a haláli sokk ne fagyassza meg, de nem többet. Mindig van valami új, de mindig...
Összehúzta szemöldökét, ahogy abbamaradt a bizsergés minden gyógyítás nélkül. Ennyi volt?
De ahogy megszólal Elixir, csak köhhint egyet. - Azt hiszem a testemmel kapcsolatban tökéletesen tisztában vagyok mindennel - vigyorodott el, elnyelve a férfi hangnemét, aki nem ígért semmi jót ezzel a kezdéssel, mikor vált a hangulat ennyire komorrá?
De ahogy folytatja, csak az állkapcsa feszül meg. A nyugalom ott játszik vonásaiban, sőt, túl nyugodt, mintha nem is lenne újdonság, pedig az, csak éppen az ellenkezőjét akarja elhitetni. Mi van? Az egyik szülőm nem ember volt? Ugyan, már, maximum van valami mutáció az én DNS-mben de semmi több. Nem akarta bevenni a dumát, amit tálaltak a számára. Egyáltalán nem. Ugyan már... Csak mert nem ismerte a szüleit, még nem kell minden drámát ráhúzni az életére és mi más lenne, ha nem ember? Vagy ha valamelyik szülője volt mutáns, attól is más a DNS- szerkezet, nem? Nem mintha annyira jártas lenne a témában, biológia órák alapja van meg nem több. Egy dolog, hogy professzionálisan lop, más dolog, hogy mennyit tanult az iskolában is.
- Chhh - enyhén megbillentette a fejét csak. - Meredek állítás, nem gondolod? Ugyan már... - Nem akart a lelkizés azon fokára lépni, hogy jajj, árvaházban nőtt fel, micsoda sanyarú sorsa volt és stb... Saját magánszférája, senkire sem tartozik. Bizalom nagyon ingatag lábon ácsorgott közöttük.
- Vagy nem, lehet más okozza? - hunyorgott, hangja nem volt több, mint sistergés a levegőben. - Olyan mutációk vannak a világon, mégis miből sikerült levonnod azt, hogy anyám nem ember lett volna? - bukott ki belőle a kérdés, pedig aztán nem is akarta feltenni hangosan.
Nyakához nyúlt, megdörzsölte a heget, mely csak ugyanúgy virított rajta, aprón lüktetett, de nem több. Megtanult velük élni, mi mást tehetett volna? A hegek akkor sem tűntek el, ha éppenséggel ott sértette fel a bőrt... Halványult, erősödött, ahogy éppen... Mintha maguk a jelek is élnének.
- Nyugi, nem haldoklom, aranyifjú - veregette felkaron meg Elixirt egy játszikönnyed, hamis mosollyal. - Nincs semmi bajom - rázta meg a fejét, hátha ezzel ledobja minél hamarabb a beszélgetés fonalát magáról. Veszélyes vizeken jártak... Még jó hogy nem telepata a férfi, na akkor lenne gáz, ha még az életét is kiolvasná a gondolataiból, akkor meg is kéne ölnie.... Ki vagy te, Elixir, hogy ily hamar belemásztál az életembe, amit meg sem akartam mutatni? Ahhoz képest, hogy azt hitte, ő fog többet megtudni az ismeretlenről... Különös beszélgetés...

 
_______________________________


Bocsánat, hogy ennyit kellett várnod >< -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Pént. 11 Május 2018, 10:07


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

Nem akartam a hangnemet ilyen komorra váltani de ha én tudnám meg, hogy az egyik szülőm idegen fajból származik, akkor biztos dobnék egy hátast. Raven váltig állítja, hogy a testével nincs is semmi gond. A lánynak hihetetlennek tűnik az, amit mondok neki, pedig igazat mondok, sohasem szoktam hazudni. Tudtam, hogy baj lesz, ha ilyeneket elmondok, de akkor most hazudnom kellene? Nem, azt nem tehetem. Megpróbálok újra vidámabb arcot vágni.
- Sajnálom, nem akartam olyat mondani, amivel összezavarlak. A képességem határait néha nehéz körül írni, de hagyjuk is ezt, néha csak bonyolítja az életemet. Nagyot sóhajtok majd próbálok úgy tenni mintha az előbb semmi szokatlant sem mondtam volna.
- Felejtsd el amit mondtam, nincs semmi baj a testeddel. Ez így is van, nincs vele semmi baj, leszámítva a testén mozgó hegeket és azt, hogy idegen eredetű rész van a dns-ében. Igazából számít ez? Tényleg teljesen normális lány, az idegen részt kár volt elmondanom neki. Van, amit jobb, ha nem tudnak az emberek mert csak bonyodalmat okozok vele, ha elmondom az igazat. Jogom se lenne ennyire beleavatkozni mások életébe, ilyen dolgokat feltárni. Már megint túlmentem a határon.
- Ne haragudj, megvan az oka annak, hogy magányosan rovom az utam. Nem vagyok jó társasági ember. Mindenesetre örülök, hogy megismertelek. Zavart vagyok és megint a határaimat feszegettem. Jobbnak látom, ha lelépek. Barátilag megölelem Ravent, elköszönésképpen.
- Vigyázz magadra Raven, remélem majd összefutunk még. Csak hagyd meg a tárcám. Mosollyal a tekintetemben veszek váratlan búcsút a lánytól és indulnék utamra amikor három fickó kilép a közeli bokorból és elállják az utamat.
- Galambocskáim, rossz helyet választottatok az etyepetyére. Ennek most meg kell fizetni az árát. A három közül, aki megszólalt a főnök lehet, egy pisztolyt húz elő az oldaláról, a másik kettőnél pedig kés villan fel. Gyorsan feltartom a kezem és védelmezően Raven elé állok.
- Nyugalom, fizetünk, csak hagyjatok elmenni minket. Tessék itt van közel 500 $. A farzsebemből előveszek majd 500 $ bankót és a főnök felé nyújtom amit azonnal el is vesz.
- Jól van, te fizettél, eltűnhetsz. Vágja foghegyről felém a szavait. Nemlegesen rázom a fejem.
- A barátnőmnél nincsen készpénz. Kérlek engedjétek el Őt is. Próbálok terelni és finomítani a helyzeten.
- Ne parancsolgass nekem te tacskó! Elgördül a lövés és érzem, hogy a vállamba éles fájdalom hasít. A főnök egy mozdulattal félre is lök.
- Ez a büntetésed hős fiú. Most pedig a barátnődnek kell fizetnie valamilyen módon. Engem a földre dobnak, hogy ne legyek útba majd a főnök előröl a másik kettő pedig hátulról próbálják Ravent közre fogni. Egy pillanatra megdermedek, nem a fájdalom miatt, inkább azon, hogy mitévő legyek. A halált hozó képességem nem használhatom, de másképp, hogy állítsam meg őket? Kétségek között szorítom sebesült vállam a földön fekve.



Sok sikert a tanuláshoz! | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Hétf. 14 Május 2018, 12:56



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
Rendes akart lenni, de hát nem éppen sikerült. Carmennek fekete lyuk volt az élete és az a szó, hogy család, sosem tapasztalta, így ezt a kérdést nem is tudta normálisan kezelni, pláne akkor, ha egy vadidegen teljes nyugalommal benyögi, bocsi, de úgy érzékelem, anyád nem ember volt. Köszi, visszakézből pofont nem kérsz?
Nem tudott mit kezdeni az információval, szülei sosem voltak életének részesei, miért most lennének megint azok? Hagyjuk már… Értékelte, de nem eléggé azt, amit Elixir mondott, ingoványos talajra került a beszélgetés, ahonnan nem is biztos, hogy szívesen folytatta volna.
- Nyughass és ne sajnálkozz, azzal úgy sem érsz el semmit sem az ég adta egy világon – vont vállat. Sajnálom? Nem sajnálom? A hiba megtörtént, nincs mit már siránkozni, ezzel kell tovább lépni, vagy legalábbis Carmen nem sok energiát fektetett a lelkizésbe, nem volt sosem az ő asztala az ilyen beszélgetés, nem tudott hozzá kellően meghasonulni a másikkal, hogy kicsit is együtt érezzen. Meg minek? Mikor általában vagy sosem látja újra az emberek az életében, vagy megöli őket, két opció, két lehetőség, persze vannak akik kivételt élveznek… még. Pedig hányszor képzelte el Vitalit, ahogy elássa… Ahhoz túlzottan fontos volt neki a BB and S, hogy ilyenre vetemedjen, végül is, nem pokol fajzat ő, csak egyesek hiszik…
- Tudod fejlődni is lehet… nem pedig csak bocsánatot kérni. – döntötte oldalra a fejét, végül meglágyult vonásokkal vigyorodott el. – A pénztárcádra te vigyázz, nincs rajta a neved, hogy a te birtokod… - ciccegett egyet szórakozottan. Komolyan azt hiszi, hogy ettől kezdve nem fog egy ujjal sem a pénztárcára pályázni? Vitali is hitte ezt, azóta már tisztességesen mindent elrak.
Az érkezők felé pillantott, egy másodperc alatt felmérte őket, izomzatukat, mozdulataikat, mennyire lehetnek képzettek és mennyire nem. Néma szemtanúvá vált, ahogy Elixir próbálta keze ügyébe venni a dolgot. Micsoda naiv, ártatlan hős, ez lesz a veszted aranyifjú! Nem is tévedett sokat, ahogy a fegyver előkerült, bár óvatosságra intette a dolog, hiszen nem szokás csak úgy fegyverrel hadonászni, és senki nem hallotta meg? Ennyire be vagy biztosítva a hatóságnál? Vagy úgyis eltűnsz, mintha sosem láttak volna téged és a társaid?
Felmordult és lépett egyet Elixir felé reflexből, ahogy az eldőlt, akár egy üres, tömött bábu. A seb nem volt vészes, remélhetőleg a golyó nem a lapockába fúródott, mert azt ő már nem fogja tudni kiszedni, de ezt ilyen távolságból képtelenség lett volna megmondani. Egyelőre annyi volt a lényeg, hogy nem homlokon és nem is mellkason találta a golyó, életben van, ez jó jel Elixirnek, azonban a három nyavalyásnak biztos, hogy nem.
- Na de hol a modor… - húzta el a száját, ahogy a háromszög bezárult körülötte, ketten mögötte, a fegyveres előtte. Nem is olyan rossz taktika, azonban meggondolatlanságra is utal, nem lett konkrét stratégia kidolgozva, csak a legkedvezőbb helyzetet vették fel, ami felvehető 3 az 1 ellen.
- Fizess, vagy úgy jársz mit a barátod!
- Ez komoly, aranyifjú? Hősködésből meglőnek? Mindent nekem kell elintézni? – kacsintott egyet, majd felsóhajtott fásultan. Ennyit az inkognitóról, pedig azt hitte, simán meg tud maradni a gépészeti dumánál, de most már.
- Fogd be a szád, cafka! Fizess – A fegyver rászegeződött Carmenra, aki csak szemet forgatott és groteszk mosollyal nézett farkasszemet a férfival, mikor húzza már meg a ravaszt. Igen, ez az ő helyzete, nem az egyszerű ebédek és séták, neki ez való, ebben mozog otthonosan, könnyedén és egyszerűen.
- Mert lelősz? Próbálj eltalálni!
Pont akkor mozdult meg, ahogy a férfi megrántotta a ravaszt, kilépett oldalra, megragadva az egyik ismeretlen kezét, kifordítva azt pedig maga elé rántotta, ezzel biztosítva magának a védelmi pajzsot, hogy egy golyó azért ne az elevenjébe találjon. Nem is őt találta el, hanem a férfit, ahogy a „vezér” minden teketória nélkül kezdett el lövöldözni. 2…3…4 – a tár kezdett fogyni. Közben a másik oldalról majdnem magával rántotta Carment, de az lendületből tovább küldte a fegyveres felé. Megbomlott a háromszög, így ő is szabadabban mozoghatott, természetesen a pisztoly nyomába eredt, hogy azt magának szerezze meg.
- Ezek után jössz egy vacsorával is! – szisszent fel, ahogy hajánál kapták el. Rossz ötlet volt, te barom! Két rúgás és egy öklözés között pedig ki is ütötte kezéből a lőfegyvert, és torkon vágta oly erővel, hogy hallani lehetett, ahogy reccsent a gégéje. Fulladásos halál? Kötelező!
Már csak egy elevenebb maradt(a harmadik sérülten feküdt), de ahhoz sem kellett különösebben megerőltetnie magát.
- Ne nézz ide! – és a fegyvert emelve lőtte homlokon. Kattant a tár, ki is fogyott, mázlista a sérültnek, pedig a „főnök” is kiérdemelne egy golyót valahova…
_______________________________


Remélem jó, de szólj ha átírjam valahol... -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Kedd 15 Május 2018, 08:49


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

Nem tudok mit tenni, érzékenyebb lélek vagyok az átlagnál. Nem vagyok az a kemény figura, aki mindenen könnyedén túlteszi magát, ézért is mondhatjuk, hogy különc vagyok. Nem tartozom igazán sehova és nem is nagyon megy a beilleszkedés. Csak teszem a dolgom, segítek ott, ahol kell. Itt viszont megint kusza galibát okoztam. Raven megán életében vájkáltam, amihez semmi közöm sincs. Látom rajta, hogy ez kényes téma neki, és utólag már tudom, hogy nem is kellett volna felhasználni. De ezt is elszúrtam, mint olya sok mindent az életben. A kemény lánytól kapok egy emberes rendre rakást, hogy ne sajnálkozzak. Tudomásul veszem, amit mondott. Alapvetően jóra gondolt, de a gyakorlatban ezt néha képtelen vagyok végrehajtani.
- Belevarrom a zsebembe és majd rágravírozom a nevemet
is.
Ez az utolsó pozitív mondatom az elkövetkező negatív események előtt.
Minden olyan gyorsan történik, én csak fekszem tehetetlenül vergődve. Nem azért, mert nem tudnék tenni semmit, hanem mert nem akartam megtenni amire képes vagyok, halált hozni. Az éltet választottam, megfogadtam, hogy soha nem használom többet a képességem sötét oldalát, előbb haljak meg én. De most Raven élete is tét volt, e miatt voltam kétségbeesve. Amíg én vekengtem a földön a kétségeim közepedte addig a háromtagú társaságot Raven profi gyilkológép módjára kivégezte. Egy maradt meg, de annak is roppant a gigája. Mintha egy terminátor filmet néztem volna. Olyan gyorsak, precízek voltak a mozdulatai mintha mindennap ezt csinálná, és lehet, hogy nem is tévedek ebben. Erős kétségeim támadnak az általa említett szakmát tekintve. Ilyen képességei nincsenek egy átlagembernek. A kétségbeesés és szánalom halvány szikrája nélkül, teljes nyugalommal és hidegvérrel végzett a bandával. Egy maradt csak életben, de az is haldoklott, vagyis fuldoklott. Vesztemre végignéztem az egész jelenetet. Egyrészt Raven megvédte magát és engem is, más részről brutálisan végzett a három rosszfiúval. Bármennyire is rosszat akartak nekünk nem tudom megállni, hogy ne segítsek a fuldokoló férfinak. Testem arany színre változik és kezemet a földön fekvő rosszfiú felé fordítom. Kéklő szemeim aranyra váltanak a férfi fuldoklása pedig lassan alábbhagy, amint a szöveteit regenerálom. Alig fér perc alatt már normálisan veszi a levegőt.
- Kérlek, hadd fusson el! Nézek kérlelően Ravenre amint felállok. Én magam észre sem veszem, hogy a golyó kiesik a vállamból és a sebem a ruha alatt úgy regenerálódik, mintha ott sem lett volna a golyó ütötte seb. Ha Raven megengedi akkor a megmaradt rabló halálfélelemtől rémült tekintettel elrohan.
- Te aztán nem vagy semmi. Egy igazi terminátor vagy. Nézek döbbenten a lány szemébe.
- Most engem is meg kell ölnöd? Kérdezem tőle halál komolyan. Most, hogy sejtem miféle körökben mozog, talán veszélyt jelentek rá. Ha hagyta elmenekülni a fickót, az biztos nem fog a rendőrségen locsogni, egy bűnöző nem tenne ilyet, szóval már csak én maradtam szemtanú. Jelen esetben biztos nem dobnám fel, meg amúgy is kerülöm a hivatalos szerveket, álltalában nem túl mutáns barátok. Bőröm színe lassan visszavált aranyból normálisra. Nem is tudok megszólalni ezek után. Csak döbbenten pörög le előttem újra és újra a történések sorozata.


Zúzós válasz lett. Smile | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Csüt. 31 Május 2018, 15:04



Véletlenek sorozata
Josh & Carmen
_________________________
Egy régi Carmen is lehet pont ilyen naivitással vette volna az ügyet, mint Elixir, de az már meghalt 15 éve. Carmen rájött a kolostorban, nincs senki sem a világon, aki a másiknak is segítene valaha. Megtanulta, ha valakinek odaadja a kezét, annak az egész karja fog kelleni, míg saját lelkének posványába nem fojtják, így aztán elfordult ettől, csak annak nyitott, aki nyitott felé, és ahogy belekerült mostani köreibe, rájött a bizalommal csínján kell bánni, sokan megjátszák magukat. Ez tette olyanná, amilyen. Élvezte a lopást, mert ebben volt jó, ehhez értett. Mások táncolnak, úsznak, rajzolnak, ő nem, ő lopni tudott. Kinek mi... Ő ebben volt jeles, ebben érezte azt, hogy igen, nem az a nyamvadt kis kölyök, akinek mindig is nézték. Nem lehet mindenki ugyanolyan, nem lehet mindenki jó. Ő ilyen, és ezzel meg is van békélve, hogy mások minek nézik, aminek akarják, teljesen hidegen hagyja, míg nem kell az egyiket miszlikbe aprítani vagy meglopni.
- Ahj - sóhajtott fel kényszeredetten, ahogy a két hullára nézett és arra az egyre, aki éppen kiérdemelte valamilyen folytán Elixir kegyét. Pedig ha Carmenen múlna, az is az ibolyát szagolná. Basszus, mit érdemel kegyelmet? Inkább egy csinos kis koporsó állna jól. - Meglőtt és megmented - jegyezte csak meg. A logika számára idegen volt, hogy miért is kéne túlélnie, és ha éppen nem vállon, hanem fejbe találta volna Elixirt a golyó? Akkor nem könyörülne meg ennyire.. jah, bocs, nem is tudna, mert meghalna!
Megvetően tekint az éledező ellenfélre, de hagyja, úgyis elfogyott a golyó, az volt az utolsó a tárban, így el is rakja a fegyvert, mielőtt még összeszedné a hatóság aztán ujjlenyomatokat vennének róla, így is volt egy-két necces pillanata, nem hiányzik még egy, különben jajonghat Vitalinál, hogy húzza már ki a nyamvadt kis fegyházból. Carmen nem volt annyira rossz ember, de a kegyelem néha nagyon is távol állt tőle, ebben a helyzetben pedig végtelenül messze.
Utána tekint, ahogy elfut, fusson is vissza se tekintve! Gyáva féreg...
Csakis ezek után simul tekintete újra Elixirre, hirtelen baromi távolra kerülnek egymástól, bármennyire is egy-két méterre állnak csak egymástól. Nem reagál a mondandóra, csak mélyen a férfi szemébe néz. Mit gondolsz? Ördögi vigyor kúszik ajkának szélére, ahogy a stukkert előveszi, de ahelyett, hogy rendesen kézbe fogná, hogy ujja a ravaszra álljon, fogja és kiszedi a tárt.
- Lehet kéne, aranyifjú - a mosoly nem lankad arcáról, de inkább válik derűsebbé és kellemesebbé, ahogy hozzálép. - Üres - nyomja a férfi kezébe, majd tekintete tovasiklik a vállára, ahol a vére megszínezte az öltözékét. Szemügyre véve, azonban inkább hitetlenkedés fut át az arcán, mint bármilyen zavar. És még azt hitte, hogy komolyabb baja esett... - Wow, nem említetted, hogy ilyen hamar te magad is felgyógyulsz. Nem mintha ez segített volna rajtuk, de akkor miattad nem fáj a fejem, hogyan férceljelek össze - a hullákra nézett egy sóhajjal, lehet takarítani, fenébe... - Azt hiszem, erre semmi szükség nincsen - rázta meg végül a fejét. Hatósághoz nem fut, már csak maga miatt sem, bármilyen mutáns cuccosnál kotyoghat, de azoknak egy gyilkossal több vagy kevesebb, oly mindegy. Nem hinné, hogy AmcsiKapcsi ugrana a nyomába, van nekik jobb dolguk is, másrészt pedig sok éve - lekopogoja - nem esett áldozatul rendőrségnek. Volt egy-két pillanat, mikor hajszálon múlt, de be van biztosítva egy-két ügy miatt, hogy senki sem akarja, hogy odakerüljön. Lehet, nem szép dolog tőle, de viszont ezzel biztos talajon áll.Ilyen világ, Elixir, és ő más világokba él, ha a bolygó ugyanaz is. - Más világokban élünk... Most, hogy ezen is túl vagyunk, felesleges minden álca. Új lap? - döntötte oldalra a fejét. Ha beleegyezik, de csakis akkor nyújtotta felé a kezét - Carmen, tolvaj és amolyan amatőr bérgyilkos.

_______________________________


Bocsi, hogy sokat vártál Sad -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob... Hétf. 04 Jún. 2018, 14:57


Carmen & Elixir
Amit a kocka dob...

A kérésemre Raven hagyja eliszkolni a berezelt gazfickót. Látom rajta, hogy természetéből fakadóan nem szívesen teszi, de a kedvemért rábólint egy értetlen fintorra. Hálásan megköszönöm neki a tettét, még akkor is ha sejtem, hogy szíve szerint ezzel a harmadikkal is végzett volna.
- Nem tudok és nem is akarok ártani senkinek sem. Az életet védem, még azokét is akik talán nem érdemlik meg. Válaszolom a megjegyzésére, hogy miért mentettem meg, pedig még meg is lőtt a bűnöző. Tudom, hogy rossz ember, de az életet jobban tisztelem mint, hogy a közelemben hagyjak bárkit is meghalni. Egy pillanatra szöget üt a fejembe, hogy mi van, ha engem is el akar tenni Raven láb alól. De a tárat kiüríti és látom, hogy üres. Ha értenék a fegyverekhez akkor talán tudtam volna mennyi töltény van benne, de mivel nem értek hozzá ezért nem tudhattam, hogy kifogyott mind, nem figyeltem erre. Azért megkönnyebbülök, hogy mosolyt kapok és nem támadást. Ekkor a kezembe nyomja a fegyvert, amit félve hamar a földre is dobok. Sosem fogtam még fegyvert és valahogy nagyon feszélyez, hogy a kezemben volt. Látom Raven csodálkozó pillantását a lőtt sebem vizsgálgatásakor.
- Azt mondtam, hogy gyógyító vagyok, de azt nem, hogy magamat is meg tudom gyógyítani. Sajnálkozóvá válik a tekintetem. Valóban mondhattam vagy jelezhettem volna, hogy miattam ne aggódjon. Ezt sajnos elmulasztottam, de a lényeg, hogy mindketten jól vagyunk, igaz lett két halott is, amit azért részben sajnálok. Nem szeretem a halált, mindegy, hogy rossz vagy jó emberről legyen szó. Ezután váratlan módon Raven felkínál egy új lapot a beszélgetésünkben, ismertségünkben. Láttuk, hogy mire képes a másik, komolytalan dolog lenne tovább titkolózni. Ezzel egyetértek, de valahogy mégsem leszek képes új lapot nyitni kettőnk fejezetében. Megértem a lányt, hogy titkolódzik. Megvan a képessége, hogy halált hozzon és bizonyára az oka is, hogy ezt teszi. Nekem is megvan az okom, hogy gyógyulást adjak és segítsek, de a kettőnk útja úgy látom messze nem keresztezi egymást. Tekintetem kissé szomorkássá válik.
- Raven ne haragudj, de ez nem fog menni. Azt hiszem túl különböző az életfelfogásunk. Nem szeretnélek hátráltatni, és ha jobban megismerjük egymást, talán olyat teszek, ami nagyon nem lesz a kedvedre és fordítva. Tényleg sajnálom. Vigyázz magadra!
Elég béna búcsú szöveg, de nem jut hirtelen más eszembe. Ha ez így rendben van a részéről, akkor békében elválnak útjaink és folytatjuk éltünk kijelölt útját. Egyébként jól éreztem magam, kellemes hangulata volt az eltöltött rövid időnek Ravennel, de sajnos nagyon különbözünk. Nem akarom magamnak vagy Neki ezt tovább magyarázni, egyszerűen próbálok tovább lépni. Járom tovább magányos utamat…


Bocsánat a zárásért. Sad Egyébként szuper volt a játék, köszönöm az élményeket! Smile | zene |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Carmen & Elixir - Amit a kocka dob...

Vissza az elejére Go down

Carmen & Elixir - Amit a kocka dob...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mikaelson Villa 1800 években
» Minden amit jó hallgatni... d*_*b
» A Vérfarkasokról általában
» Roxfort kisokos - Minden, amit a suliról tudni kell

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-