Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Beginning - Vitali & Carmen


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Beginning - Vitali & Carmen Szer. 28 Márc. 2018, 15:03



The beginning
Vitali & Carmen
_________________________
A mai nap nem mindennapinak indult és mint ahogy kiderül, nem is lesz unalmas vége, de csak kezdjük az elején. Egy cím és egy kis előleg. Kis előleg, amibő akár egy hónapig is elélhetnék… Wow. Egy múzeumba kellett bejutnom, összesen volt az akcióra egy hetem, ami elég jó idő, se nem sok, se nem kevés, addigra megszereztem a tervrajzot, biztonsági rendszer hálózatát, őröket figyeltem ki. Nem éppen egy kis meló, de alaposan utána néztem, feltérképeztem a múzeumot, j egy napig barangoltam benne, majd végül összeraktam egy viszonylag stabil tervet. Ha minden jól megy.
Eddig semmi extra, bejutottam az ajtón, a riasztókat kikapcsoltam, a biztonsági őrt leszereltem. Nem rossz, nem rossz, egészen a főteremig, ahol azonnal ledermedtem. A terem másik végében volt a vitrin, amitől körülbelül 20 mozgó lézerfény tartott távol. Valahogy erről sehol sem említettek szót… A vörös izzások teljesen meghatározhatatlan algoritmus alapján járták köreiket. Ez embertelenség! Úgy éreztem magam, mint egy rossz Star Wars filmben, hogy ha belemegyek a fényben, az levágja azt a tagomat. Na jó, kissé talán túlzásba estem. Gyanakvó tekintettel néztem a levegőben játszó vonalakat, miközben levettem a dzsekimet, hajamat szorosan felkötöttem kontyba és elkezdtem bemelegíteni. Igen, át terveztem menni rajta, egész jó esélyeim voltak, elgondolva, hogy cirkuszból szabadultam, noha egy ideje ennyire meg nem hajoltam még, ízületeim nem tudom, mennyire fogják bírni, de akkor sipirc innen, annyira még lesz esélyem… Talán. Nem ez lenne az első, hogy közel vagyok a börtönben, bár még nem ültem dutyiban… Nem is vonz a gondolat, pedig életfogytiglan járna nekem, ha éppen nem kivégzés, ha az legális dolog lenne. Mély lélegzetekkel próbáltam ráhangolódni a lézer mozgására, sebességére, hogy ne öntsön el az idegesség. De azt kitéptem, mint gyökeret a szívemből, rutinosan. Volt már, hogy elpánikoltam egy akciót, ebből már kinőttem. Sok tapasztalat állt mögöttem, amibe vegyült siker és kudarc egyaránt, bár inkább előbbi volt túlsúlyban.
Visszaszámlálás.
3…
2…
1…
Lendülettel vágtam neki, csípőből fordultam ki az első nyaláb elől, miközben a másikat akartam átlépni. Nehezebb volt, mint gondoltam, de nem hagytam magamnak időt az agyalásra, rá kell éreznem, rá kell hangolódnom, és akkor menni fog.
Rosszabb volt, mint egy tanóra, a folyamatos koncentrációt igényelte, folyamatos mozgást és tartást, itt lényegtelen volt, hogy remeg a lábam, miközben hídból kellett volna szinte kézen állnom. A kavalkád csak rosszabb lett, félúton jártam, de úgy éreztem már órák óta csinálom.
Az egész mozgás egy tánccá alakult át, melynek zenéje az én fejemben szólalt meg. Könnyed, és lüktető, egyszerű, de mégis izgalmas. A hév, mely irányított végig áramlott a testemben újra és újra. Beleömlött a lábamba és karjaimba, vezetett engemet, egészen addig a pillanatig, ahogy két párhuzamos tartott felém és ugyan lehet, lett volna esélyem átcsúszni közöttük, még sem sikerült, egyenesen a bokámba csúszott bele a lézerfény és a riasztó azonnal felharsant. Oh, a picsába! A lüktető hang kipréselt mindent a fejemből, olyan hangos volt.
Ennyi volt, azonnal átfutottam a vitrinig, körülbelül volt 3 és fél percem, hogy elhozzam és kijussak, úgy, hogy tiszta kezekkel megússzam, nem volt esély. Vagy a műtárgy nem jön velem, vagy a pisztoly kerül elő. Nem zavart volna, hogy utóbbi….
_______________________________


remélem… lesz ez jobb is. -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
231
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



Tárgy: Re: Beginning - Vitali & Carmen Szomb. 07 Ápr. 2018, 19:58

Vitali nyugisan irtotta éppen az ellent egy háborús játékban, ami pont a keze közé került. Nyakára csúszva csak úgy szórta a dörrenéseket a fejhallgatója. Néha szeretett ilyen old school stílusban játszani, pedig már sokkal korszerűbb eszközöket is feltalált az akciójátékokhoz. Biztosan a nosztalgia miatt.
De hamar vége a nosztalgiának, mikor jön a pittyegés meg egyéb szövegelés a headsetben, és egy tipikus stílusú női géphang bemondja, hogy riasztás észlelve. Gyorsan rákapcsol egy botot a játékra, ami a saját mintái alapján játszik. Így a csapattal se fog kicseszni, de túlságosan nem is fognak elhúzni, szóval nem számítja csalásnak. Az egyik monitorra feldobja a helyszínről a térképet, másikra hogy milyen csatornán indultak kapcsolódó riasztások, és végül pedig a részletes onfókat a harmadikra.

Szisszent egy kólát, hátradől a székben, és csóválja a fejét, ahogy nézi, hogy mi történik. Egész konkrétan az egyik kedvenc múzeumát rabolják ki. Ez valahol szerencse is, mert instant hozzáférése van a kamerákhoz, meg úgy mindenhez. Látja is, ki a hunyó az ügyben. Abbahagyja a felcsóválást, elhúzza a száját, és nekilát keresni. Arc alapján hamar megvan a csaj, úgyhogy megnézi, merre járt, kikkel beszélt telefonon. Aztán elér egy pontra, amikor nagyra nyitja a szemét, és csak néz, mint a csiga. Majdnem leesik a székről, mikor összerakja a képet. Pedig azt hitte, piti kis tolvajlásról van szó. Ennél azért egy fokkal bonyolultabb a dolog.

Eléggé sietnek a biztonságiak, szóval pár perc, és lövöldözés lesz, ha nem csinál valaki valamit. Ez a csaj a híre alapján tuti nem hagyná félbe a melót. Viszont az a vitrin meg a híre alapján nem nagyon fog széttörni. Vagy beleszól, vagy lövöldözés lesz. Ebben már eléggé biztos. Igazából nem az a fajta ember van bajban, akin segíteni szoktak, de valamiért hamar túlteszi magát ezen a dilemmán. Amúgy meg náluk is mindig lövöldözés a vége az ilyen akcióknak, legalábbis túl sokszor az.

Figyelem, figyelem! Lorenzo Morenzi várja kislányát a T-Rexnél! - mondja egy női hang a hangosbemondóban, miközben a biztonságiak rádiói egyszerre sípolnak be. Ezért nem is értik, mit mondtak be. Azt meg főleg nem, hogy ki. Carmen viszont pontosan tudja, hogy így hívják a mostani megbízóját. Ahogy azt is, hogy ha most a dinoszaurusz csontvázakhoz megy, elkerüli azokat az útvonalakat, ahol összefuthatna az ide siető biztonságiakkal.
Kap közben egy sms-t is: Siess!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Beginning - Vitali & Carmen Szer. 09 Május 2018, 08:39



The beginning
Vitali & Carmen
_________________________
Mindig eljön az a pillanat, amikor már csak egy út vezet kifelé, ezt ő maga is kezdte érezni, ahogy az idő a nyomában loholt. Most vagy soha... A vitrin előtt térdelve próbálta a zárat feltörni, de hát mint a legtöbb múzeumi kacatnál, több kell ide egy mesterkulcsnál. Phfff, de erre most nincs idő! Nem akarta itt hagyni az egészet, egyrészt, mert vissza kell jönnie, másrészt, mert újból kezdheti az egészet, hiszen a biztonsági rendszert biztosan megint egy icipicit meg fogják változtatni, ha nem is nagyon, de minenképp. Nem volt híve az elbukásnak, de ahogy dübörgött ereiben a vér és eljutott füléhet a sok trappolás, tudta, már pedig ez lesz, ez a kis kacat ma este nem lesz meg. Fenébe, fenébe! Átkozta az eget, hogy ennyire béna volt, pedig olyan jó esélyekkel indult, kissé talán elbízta volna magát? Khmm...
- Na jól van - adta meg magát, elővette a az M92-es berettáját, hogy a zárba lőjön, mikor aztán a hangosbemondó megszólalt. A mai nap érte elég meglepetés, de ez valahogy még sikeresen fokozódott is, hogyan is. Mit keres itt Lorenzo? Milyen játék ez? Érezte, hogy az irányítás, mintha kicsúszott volna az ujjai közül, már pedig ez ritka eset nála, valami más folyik itt, és sosem szeretett egyszerű gyalogos lenni a sakk-táblán.
Lorenzo gúnyt űzött volna belőle? Nem most a talányok megfejtésére szolgáló időszak, így aztán a vitrit magára hagyta szomorúan, de eléggé dühösen ahhoz, hogy találkozik Morenzivel, beveri a képét. Gyorsan lépett meg, mintha ott sem lett volna. Nyomot nem hagyott, mármint ujj lenyomatokat vagy hajszálakat, maximum a cipőjéből pergett ki valamennyi kosz, abból analizálhatnak az okoskák. Táskástul, mindenestül száguldott végig a főfolyosón és fordult be a dinók részlege felé. Ha itt lesz... M92-est nem tartotta távol a kezétől, bárki is jött volna vele szembe, nem habozott volna, hogy egy vörös kis lyukat kreáljon a homlokukra. Azonban a folyosó üres volt, ugyan az emberi hangok az egész múzeumot átjárták, de erre még senki nem jött. Elslisszolt a T-rex mellett, és kihúzta a rezgő telefont a táskából.
"Siess".
A szám ismeretlen volt. Semmi aláírás, semmi, ami utalt volna arra, hogy ki is az, aki írta. Valaki figyeli, ez nem kérdés, már pedig nem nehéz a kamerák rendszeréhez hozzáférni valószínűleg. Újabb folyosóra iszkolt, ahol ugyanúgy követték a kamerák kis csövei. Lorenzo lenne? De tudta, biztos, hogy nem, a férfi akkor miért kérte fel, hogy utána lekövesse és végül kifelé segítse, miközben egy rakat pénzt ajánlott fel? Mire megy ki ez a játék? Rossz érzéssel töltötte el az egész, hogy valakire támaszkodnia kellene, míg kijut.
A hivatalos bejáratok teljességgel lehetetlenségnek tűntek, hogy akár a közelükbe menjen, biztosan vannak ott, viszont a múzeum rengeteg mással is rendelkezett, akár meg is várhatná egy szellőzőaknában, míg nyit a kóceráj és kisétálna mint egy civil. De ennyit nem akart kockáztatni...
Rosszul állt időben, a hatóság is már biztosan úton van, és ő még mindig az épületben barangol, még ha egyre közelebb is a kijutáshoz. A múzeum fura alakja miatt esélytelen volt a földszinti utakat választani, viszont a szomszédos épületre való átkerülés egész csábítónak tűnt.
 
 
_______________________________


bocsánat, hogy várakoztattalak >< -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
231
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



Tárgy: Re: Beginning - Vitali & Carmen Szer. 13 Jún. 2018, 15:25

Hát eddig elég királyul megoldotta a hirtelen vészt, de azért Vitali eléggé biztos volt benne, hogy lesz itt még nagyobb balhé is. Ezt a csajt direktben megszívatták, nem véletlenül hibázott el valamit. Szimplán csak az a baj, hogy a megbízó egyben az is, aki lapátra akarja tenni a beosztottat. Az meg gáznak gáz, de ez van. Ilyennel nem nagyon lehet mit csinálni most már.

Tényleg sima az út a dínókig, utána viszont csend van, ami sose jó jel. Ez nem azt jelenti, hogy nincs baj, csak hogy még nem tudni, honnan érkezik. Jó, ilyen ez a showbusiness, tolvajoknak kemény világ van mindenhol.
Rezeg a telefon megint, és a megnézése pont elég mozdulat, hogy aztán a fallba csapódjon a lövedék. Lövés hangja nem hallatszott, viszont a váza, amin keresztül ment a golyó, hangos csörömpöléssel esik darabokra. És igen, ez már elég ahhoz, hogy beinduljon a riasztó. Hangos vijjogás indul be, és tippre biztos közelítenek már a biztonságiak, ami sehogy se lesz jó dolog.
Az sms-ben ennyi van: Mesterlövész.

Ilyenkor az a gáz, hogy egyszerre kéne elbújni és elhúzni a helyszínről. Persze Vitali is tudja, hogy ez így gázos, de már dolgozik a megoldáson. Erről viszont nem akarja spammelni a csajt, mert elég dolga van most, amire figyelnie kéne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Beginning - Vitali & Carmen

Vissza az elejére Go down

Beginning - Vitali & Carmen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lotte & Shane - The new beginning

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Guggenheim Múzeum-