Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Logan & Ryan Pént. 16 Márc. 2018, 17:54



Logan & Ryan
A korán kelés máig nem megy. Képtelen vagyok hajnali 5 előtt felkelni. Fél hat után már esélyesebb a dolog… mindegy. Úgy pattantam ki a helyemről, ahogy még sosem, felöltöztem és át trappoltam Logan területére, de hát üresen állt a szoba. Nem jött meg az éjszaka. Az ágya bontatlan volt, nem feküdt benne. Szóval szükségem volt a friss levegőre, a deszkám ismét kéznél volt, hamar kiszöktem és utamra eresztettem magam. A professzor hangját halottam, próbáltam kizárni, de nem ment, ehhez nincs elég erőm, illetve az erőm sincs meg hozzá. De talán majd egy 20 év múlva talán kizárhatom a fejemből. Nem mintha nem csípném a professzort. Hiszen felkarolt, miután magamra maradtam, de valahogy még nem szoktam hozzá ehhez a mutánsosdihoz.
Logan pedig a segítségemre van. Bár most épp sehol sincs…
Pár óra elteltével viszont egy bandát füleltem le, valami rablást terveztek egy nagy üzletbe. Összeszámoltam őket, nagyjából nyolcan voltak, bár telefonon is beszéltek valakikkel, előfordulhat, hogy még sem ennyi az összlétszámuk. Azonban ahogy egyre jobban bele merültem a kihallgatásukba, a deszkám eldőlt és nagy hangzavart keltett ebbe a nyugodt csendbe. Persze hogy mindegyik felfigyelt erre és még egy fegyver is előkerült az egyikőjüktől. Nagy pácban vagyok… ahogy ő közeledett, én úgy álltam fel rejtekemből, megragadva a deszkámat hátráltam a bandától. Hogy keveredhettem ekkora slamasztikába? Mikor csak Farkast kerestem…?
-Hé! - felém tartja az ipse a pisztolyát.
- Maradj ott, vagy szitává lőlek. - húzza a kakast is azon a fegyveren, majd int, hogy mennyek közelebb. Na még mit nem öregem. Engem nem keversz bele a szarjaidba, nem leszek egy ludas, hogy rám kenhessétek a balhétokat. Nyíltan megmondani neki? Hogy szitává aggasson? Kösz, odáig még nem jutottam el, meghalni nem készülök, de a mosoly szélesedik a képemen, a lábammal belerúgok a deszkába is, hogy mozgásra bírjam, majd fel is pattanok rá. Nagy lendülettel hagyom ott a bandát, a fegyveres már rohan is utánam, lövöldöz vaktában, én meg nem győzöm behúzni a nyakam. Azonban több lövés is elsül, hiszen még ketten követnek fegyverekkel. Óh basssza meg bassza meg!! Gurultam amilyen gyorsan csak tudtam, próbáltam kikerülni a felém záporozó golyókat, de amint hátra pillantottam... elvesztettem az egyensúlyomat és egy jó nagyot taknyolva terültem ki a földön.
A deszkám meg tovább gurult.




A hozzászólást Ryan Ryot összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 17 Márc. 2018, 07:04-kor.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
161
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Ryan Szomb. 17 Márc. 2018, 01:17

Ryan & Logan

So was I

Reggel 7 óra van. Az éjjeli Bár nemsokára zárórához közelít. Talán még egy fél óra van, míg ki nem tessékelik a Vendégeket, akik még maradtak. Most kivételesen nem szúrtam szemet senkinek, ami nagy szó. Főleg, mert benyakaltam vagy 20 üveg sört és rövidet mellé. Nem igazán izgat, hogy pár óra múlva órát kellene tartanom, de jobb is, hogy nem estem a Birtokra az éjnek évadján. Hank biztos morogna az orra alatt, hogy ilyen későn megyek haza, de ezt már kiküszöböltem, mert az éjjelt nem töltöttem a szobámba. Lehet, hogy a Prof leszid érte, de ahogy mondani szokták, az egyik fülemen be… stb. Nem vagyok humoromnál az elmúlt napokban, de átlagosnak is mondható ez az állapot nálam. Utálok korán kelni, de eddig sem törtem magam, hogy a kelő Nappal ébredjek. Kivéve, ha valamelyik barom a csengőt nem kapcsolja le. De ezt is tisztáztam azóta, és hangszigetelést kapott a folyosóra néző ajtóm. Már jobban is érzem magam, hogy nem vernek ki az ágyból, amikor nem akarom. Most viszont szedelődzködnöm kellene, mert a Pultos elég csúnyán néz rám. Ha nem lennék ilyen nyúzott, akkor vissza is válaszolnék neki, bár ha belegondolok, teljesen igaza van. A fene se akarna túlórázni, ha egész éjjel melózott. Kifizetem a fogyasztásom és veszem a dzsekimet. A Motorom odakint áll, és egy vigyorral nyugtázom, hogy hatott a jó modorom, mert senki egyetlen ujjal sem mer hozzányúlni, nemhogy ránézni. Felülök, majd pöccre beindítom a járgányt. Nincs kedvem még visszamenni, így egy kitérőt teszek a Városban. Amúgy is kiszellőztetem a fejem, de ha így térnék vissza az Iskolába, akkor ezt hallgatnám egy ideig. Úgy döntöttem, hogy egy nagyobb sugarú körben járom körül az utcákat. Csak aztán térek vissza a Prof házához. Addig meg talán Hank is elfoglalja magát, és nem velem foglalkozik.
Egy ideig nyugodtan telt el a furikázásom, de aztán lövések zaja üti meg a fülemet. Ez a környék amúgy sem olyan biztonságos, de a bandaháborúk már azért csitultak. De most újra golyók repkednek a fejek felett. Arra irányatom a kormányomat, ahonnan hallom a lövéseket. Nem is kell nagyon messze mennem, hogy láthassam a hangok forrását. Leállítom a mocit, és közelebb megyek ahhoz, akinél a fegyver van. Tudom, hogy bármikor lőhet megint, de az még jobban dühít, hogy egy gyereket üldöznek, és ezek a jómadarak, hatan mennek egy ellen. Nme vagyok semmi elrontója, de az erőviszonyokat látva, annak a deszkásnak sok esélye nem is lesz, ha beérik. Na de várjunk csak! Deszkás… Kölyök! Szaporázom meg a lépteimet, és egy jól időzített kézcsavarással veszem ki a kezéből a pisztolyt. Akkor látom, hogy egy suhancokból álló galeri vette célpontjának a tanoncomat.
-Nem gyerek kezébe való a fegyver! – nézek rá szúrós szemmel. – Húzzatok haza taknyosok!- veszem ki a kezéből, majd a golyókat kiürítem a tárból.
-Nem mondom még egyszer!- mozdulok feléjük, de ahogy elnézem, nem kell nagyon erélyesebben fellépnem, így is a gatyájukba csináltak, ahogy kivillantottam a szebbik vigyorom feléjük.
Amint elinaltak a közeli utcák sikátoraiban, akkor léptem oda a tanonchoz, aki hogy kerül ide, ahelyett, hogy most órán lenne Scott-al vagy akármelyik tanárral.
Megragadom a grabancánál és talpra állítom.
- Mi a frászt keresel itt, Kölyök? Nem órán kellene lenned?! Na, szedd össze a deszkádat és rebegd el nekem, hogy mit csinálsz idekint, amikor neked az Iskolában lenne a helyed?!
Amikor kimondtam, már akkor éreztem, hogy valami oka biztos volt, hogy lógott a tanóráról, de tudja azt is, hogy nem szeretem, ha a lógást sajátítaná el a leggyorsabban. Hanem a tanulás és a kötelesség is része lenne az életének. A tanulás néha unalmas, meg dühítő, hogy ott kell ülni, de az ismeretek nélkül nehéz fejlődni. És amúgy se mondtam, hogy elhagyhatja a Birtokot.
- Hallgatlak. – nézek rá várakozó tekintettel, ahogy a szivaromat megforgatom a számban. Tudom róla, hogy az igazat fogja mondani, mert úgy is megérzem, ha füllenteni akar. Azt meg már megtanulta, hogy a morcos külsőm nem csak egy „álca”, hanem dühös is tudok lenni, ha hülyének néznek, vagy csak akarnak. Viszont a Kölyök eddig sem próbált átverni, és most sem ajánlom neki, hogy elkezdje. Néha talán szigorúbb vagyok vele, de valahol fiamként szeretem, ezért is vagyok kicsit erélyesebb, de azt is tudja, hogy nem szoktam viccelni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Ryan Vas. 18 Márc. 2018, 18:59



Logan & Ryan

A mutáns érkezése most jól jött, igazából nem számítottam pont rá, de megint csak hálás vagyok. Megkönnyebbülten figyelek rá, s ahogy kicsavarja az illető kezéből a stukkert, apró mosoly jelenik meg szám szegletében. Ám szavaira még én is összerezzenek. Ő az a típus, akit elkerülni kell és nem belekötni. Jobb nem belekötni amúgy. Nem tehetek semmit és ez rém dühítő. Persze, vissza fogom magam. Sima mezei emberkék ellen gáz lenne képességet bevetni, meg nem is mind tudják, hogy kik mutánsok. Jobb a békesség úgy vagyok vele. Ahogy azok lelépnek, engem úgy ragad meg, hogy talpra álljak végre. Szusszanok egyet, majd leporolom magam, miközben megdorgál. Á, igen. A Téma. Nagybetűvel... Sejthettem volna, hogy szóba fog kerülni, hiszen a jó öreg Logan elég paprikás ezzel kapcsolatban. Jó alaposan kihallatszik a kisebb méreggel vegyült aggodalmas fejmosás.  Flegma vállvonás, tök mindegy, miként magyaráznám meg a bizonyítványomat, őt aligha fogja érdekelni. A deszkámhoz lépek és magamhoz ölelem, visszatekintek az öregebbre és elmosolyodom.
- Nyolctól van órám. Még van fél órám… addig meg csak nem nézem a falakat…
Csakhogy hiába az akarás, az ilyesmihez idő kell. Nem fog Logan pikk-pakk örömtáncot lejteni, ezzel nagyon is jól tisztában voltam. Vagyis ez azt jelentette, hogy nyugton kellett maradnom, ami nálam igazán türelmet próbáló dolognak bizonyult. Tehát üljek egy helyben és várakozzak a teremben, hátha valamelyik időben beér és tanít valami okosat.
- Ne legyél már olyan nagyon ki… Te sokkal jobban oktatsz itt kint…
Finoman somolyogtam, s ártatlan arccal néztem rá, a tekintetem azonban egyetlen ártatlan gondolatot sem sugallt. Játékosságot és különféle mókákat annál inkább. Se hangom, se arcom nem árulkodott nagyképűségről, ez puszta tényközlés volt, némi lesajnáló pillantással köret gyanánt. Meg se fordult a fejemben végignézni rajta. Egész nap őt figyeltem, lassan minden porcikáját, gesztusát betéve ismertem, éjjel hálaimát fogok rebegni, ha álmomban nem zaklat! Éppen ezért nem kívántam egy percig se fokozni a saját dühömet, kivételesen volt más, aki levegye rólam a terhet, bármennyire is kedvelem az illetőt. Kissé elhátrálok tőle, lehajtom a fejem.
- Addig meg taníts valamit... légyszííí... - kérlelő tekintettel néztem rá, majd egy sunyi mosol is előbukkan szám szegletében. Nem lehet rám örökké pipa, mert itt vagyok a suli helyett... megszokhatta volna már, de mindegy is.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
161
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Ryan Hétf. 19 Márc. 2018, 19:53


Ryan & Logan

A Kölyök, ahogy talpra állt, máris magyarázta, hogy miért nincs az Iskola épületén belül. Gondoltam egyből, hogy lesz egy frappáns válasza a dorgálásomra, de egy halvány grimasszal néztem rá, aztán elgondolkoztam azon, hogy azok miért üldözték? Biztos nem egy osztálytársa készített neki elő egy csínyt, amiért borsot is tud törni a fiú mások orra alá. Még meg is dicsérném, amiért így észben tartja a heppjeimet a tanulással kapcsolatban, de most nem igazán jönne ki jól, ha vigyorognék. Bár valahol magamra emlékeztet és igaza is van, hogy „terepen” lehet többet tanulni a száraz tankönyv lapjain kívül.
-Oké. De aztán visszamész az órára, Kölyök! – tettem vissza a szivaromat a szám szélére.
- Velem jöhetsz. Van még egy kis elintéznivalóm, addig igazolom a távolléted.- veregetem vállon a fiút.
-A motoron kapaszkodj. Nem megyek vissza érted, ha leesel. - teszem hozzá egy széles vigyorral. Az igaz, hogy nem „szállítok” utast mögöttem, de mégse futtatnám a motor után a Kölyköt. Bár….Na, majd egy edzést így levezetek! - villant át az agyamon ez a gondolat, de inkább egy láblendítéssel ülök föl a járgányra, megvárva a tanoncomat, ha van kedve mögém ülni. Ha elhelyezkedett, berúgom a motort és egy kövér gázzal indítok. Közben még mindig azon járnak a gondolataim, hogy kik voltak azok a suhancok, akik üldözőbe vették fegyverekkel. Aztán pár sarokkal arrébb meg is kaptam a választ. Egyik ékszerboltnak a kirakatát betörve láttam, ahogy kanyarodtam ki a sugárútról egyik mellékutca felé. Az orrom megcsapta a vér szaga, de most nemcsak én vagyok, hanem a Kölyök is velem van. Nem szeretném, ha baja esne, de abban is igaza van, hogy élesben tanul az ember kölyke, és most úgy néz ki, hogy lesz pár lecke számára, amit a négy fal között nem lehet elsajátítani. Féltem a fiút, de most a gyorsaságnak is szerepe lesz, nemcsak a nyers erőnek. Leállítom távolabb a motort és leszállok róla. Intek a fejemmel, hogy ha akar, kövessen, de nem lesz veszélytelen.
- Ne kóborolj el messzire tőlem, értve?- mondom halkabbra véve a hangom, és a hátsó ajtó irányába futok, remélve, hogy a Kölyök is követ, és nem tesz meggondolatlanságot. Nem tudni mi folyik bent, de jobb lenne, ha én mennék előre, nem pedig ő.
Kisvártatva, intek a kezemmel felé, hogy kicsit maradjon le, míg bemegyek, aztán jöhet utánam.
- Légy óvatos! Tedd azt amit mondok, oké?. - súgom felé, és a résnyire nyitott kerítésen át az épületbe lépek. Bent dulakodás zaja hallatszik, de érzek még valami furcsa szagot is a kiöntött vér mellett. A Kölyökre pillantok, és biccentek, hogy bújjon el egy nagydoboz mögött, aztán figyeljen a jelemre. Nem szeretném, ha baja esne, mert még én sem tudom kikkel állunk szemben. Vigyáznom kell a „fogadott” fiamra, nem hibázhatok.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Ryan Hétf. 26 Márc. 2018, 17:23



Logan & Ryan

Nem dorgált meg annyira, mint ahogy másik tanár tenné. Azt hiszem Logan-él olykor nagyobb szerencsém van, bár ezt nem mondhatom száz százalékosra… akadnak rossz napjai és akkor engem is elhajt a búsba. Hozzá szoktam. Akkor nem kajtatok a nyomában. De most jó passzban van és magával is visz. Ugyan nem tudom hova is készült de naná hogy megyek. Ki nem hagynám ami azt illeti. Csillogó szemekkel lépek a motorjához, majd amikor felül, hát nem kell kétszer mondania, már mögötte is vagyok. Egyik kézzel benne kapaszkodok, a másikkal a deszkámat fogom. Aztán megyünk, figyelem az utat, olykor a férfira is rápillantok, de kicsivel később megrezdül… ismerem ezt a mozdulatot. Érez valamit, amit egy hozzám hasonló nem…
Ahogy a motort leállítja, már szállok is le róla, a deszkámat magamhoz ölelem, hiszen elég ideges, mintha történne valami nagydolog. Szavaira bólintok, túl nagydolog ez, hogy csak megjátssza magát. Meg miért is szívatna, nem? Nem szokott, szóval ez miatt már nem parázok.
Kissé összeszűkülő tekintettel figyelem őt, a mozdulatait. Ugyanolyan higgadt vagyok, mint ő, a hangja nyugodt, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Készenlétben állok. Ő a maga módján igenis megmutatja, hogy ne vívja ki senki a haragját.
Szavaira bólintok és kinyögők mellé egy -t is, majd ahogy ő bemegy, talán ha 35 másodperc eltellett, hát utána mentem a kerítésen át, majd a hátát láttam. Végül egy doboz mögé bújtam, leguggoltam és onnan lestem kifelé. Zaj. Ez feltűnt. Olyan mintha vernének valakit, valamiket, de elég hosszú ideje már… Logan eltünt a tekintetem elől, így aztán óvatosan kicsússzantam rejtekemből, hogy a hangok irányába menjek. A deszkát még mindig magamhoz szorítom, úgy osonok előre. Most már fényt is látok. A hangok meg elég intenzívebbek az eddigiekhez képest. A szívem a torkomban dobog, lassan és óvatosan lépkedek, de aztán elrepül felettem egy madár, vagy valami, amire összerezzenek és a deszka is kiesik a kezemből. Nagyon puffan és még el is gurul… Behúzott nyakkal figyelek ide oda, a zaj elhal, de csak röpke időre. Végül futó léptek hangja üti meg a fülemet.
- Nah ne már… - nyögöm ki, majd a deszkám felé tekintek… nem hagyhatom itt, nem igaz? Lépek is felé, majd felkapom, aztán besorolok egy polcrendszer közé..tele van mindenfélével. Dobozokkal és ládákkal. De ahogy lépek, valami toccsan alattam...biztos pocsolya... lepillantok... hát ez vér...
Befogom a számat is, hiszen a vér mellé más is társul... egy hulla...



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
161
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Ryan Szer. 28 Márc. 2018, 04:13


Ryan  & Logan

Ahogy átlépem a küszöböt a tetthelyen, már tudom, hogy nem egyszerű kis tolvajokkal állunk szemben. Biztos, hogy profik, mert azok a stukkeres suhancok nem éppen úgy festettek, mint akik egy ilyen balhét előre kitervelnének. A Kölyök szerencsére hallgat a szép szóra, és meg is bújik, ahogy tanácsoltam neki. A hangok irányába indulok, de az orrom megcsapja valami édeskés illat, amit régen kábításra is használtak. Éter. Ha jól emlékszem be is tiltották már, de ez Hank „asztala”, így nem is mélyedek bele az elemzésébe. Amint közelebb érek, meg is pillantom a székhez kötözött embereket, akiket jókora ütésekkel igyekeznek szóra bírni. A körülöttük sétáló fegyveresek meg elég képzettnek látszanak, hogy egy utcai bandából legyenek. A franc se tudja, hogy mibe csöppentünk, de a vér szagáról elég jól leszűrhető, hogy nem egy szimpla rablás van folyamatban.
Még közelebb osonok a dobozok takarásában, és figyelek.
- Hol van a pénz? Nem hallod? – kérdezi egyikük, aki a pisztolya tusával akarja szóra bírni az egyik kötözött férfit, akin elég nagy sebek vannak már így is.
- Nem tudom hol van… - nyögi ki elhaló hangon, de aztán egy jókora suhintást kap a tarkójára, amitől elernyed a teste.
Körülötte meg a pisztolyos haverjai a zsebeit kutatja át és vígan röhögnek a sérülésein.
A grimasz az arcomon egyre csak növekszik. Nem tudom kik lehetnek azok az alanyok, akiken most csattan az ütések sorozata, de nem tudom elnézni, hogy a tehetetleneket bántalmazzák. Legyen az Ember vagy Mutáns, nem fear, hogy fegyvertelen és ráadásul lekötözve egy székhez, hogy védekezni se tudjon.
Kis hezitálás után megkerülöm az állványt, és szép kényelmesen odasétálok az egyikükhöz.
- Van tüzed, Haver? – emelem a szivarom a számba, és nézek rá.
- Ki a fene vagy?- förmed rám az előző ütlegelő.
- Senki. A Canterbury Érsek! Mégis ki volnék? Biztos jól imádkoztál, hogy megjelentem. - vigyorgok szélesen, aztán megragadom az ingét és emelek rajta egyet, hogy a talajtól eltávolodjon a lába.
- Valami zsaruféle vagy?- válaszol vissza gúnyosan, de nem nagyon törődöm vele, hogy mit válaszol.
-  Eresszétek el ezeket itt, és takarodjatok! – rázok meg rajta egyet, de a szemem sarkából látom, hogy az egyik társa lopózva akar a hátam mögé lépni egy méretes bökővel. Nem igazán gondoltam, hogy ez szépen fog lezajlani, de úgy látszik, hogy a fegyverhez nagy ego is társul. Bár ezek a profinak nem nevezhető banda, elég szép terméssel lövöldözött, mert pár hulla már elterült a földön. Remélem, hogy a Kölyök a fedezékben marad, és nem találnak rá. Vigyáznom kell, hogy ne fedezzék fel, de egyszerre csak egy helyen tudok lenni, bár egyesek szerint még ez az egy is sok belőlem.
Amint kimondom a szavakat, egy durranás hallatszik abból az irányból, ahol a Kölyköt hagytam. Nagyon remélem, hogy csendben marad, és nem hívja fel a figyelmet magára. Még azzal a deszkával se, amit hallottam elgurulni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Ryan Csüt. 29 Márc. 2018, 19:27



Logan & Ryan

Hiába fogom be a számat, a vér és a hulla kényelmetlen látvány. Nem azt mondom, hogy félek és egy halott látványa felforgatja az idegrendszerem és egyéb rendszerem… volt már részem halottak nézésében. Nem egy, hanem többet láttam tavaly. Vajon Logan már elérte a tetteseket? Elintézte őket? Tudok segíteni neki? Szeretnék a segítségére lenni… még akkor is ha szerinte az nem menne olyan gyorsan. Jó lenne ha egyszer valami nagyban segíthetnék és le tehetnék valamit az asztalra. Mert csak úgy ismernek el a nagyok. Amit szeretnék, meg hát nem is… mert akkor többet akarnak elvárni. Ugye ezt én sem gondoltam komolyan? De, az a baj, hogy halálosan komolyan gondoltam. Fogalmam sincs mi lenne azonban a helyes… Ám nem érek a gondolatmenetem végére, mikor egy toccsanást hallok magam mögött. Mire megfordulnék már meg is ragadják a felsőmet és elindulnak velem. Hiába rúgkapálok, egy kétajtós szekrény ragadta meg a ruhámat, nagyjából 2 méter magas lehet és a hangzavar irányába tart velem… óh mamám… Megragadom a ruhámat tartó kezét, de még úgy sem sikerül kierőszakolnom azt, hogy eleresszen. Aztán már ott járunk, hogy látom Logan-t és az ellenségeinket. Az oszlop valamit motyog majd egy taszítással oda lök a „társam” mellé. Majdnem orra bukom, de talpon maradok, felegyenesedek és sóhajtok.
- Pedig eskü elbújtam… - hozom a formám, ám a deszkám nincs velem, annak segítségével most átvenném az anyagot ha kellenék… ha! Logan-ek hátat fordítok és az ellent nézem hátha támadásba lendülnek… de aztán felsandítok a Farkasra.
-Van terved? – halkra sikeredet a kérdés, de biztos vagyok benne, hogy remekül hallotta. Nagyon komoly képet vágok, ahogy körbe nézek a többieken, de aztán... Halványan elmosolyodom. Nem vagyok ideges. Inkább olyan gyanúsan nyugodalmas… Amúgy belegondolt valaki, hogy 180 cm vagyok? Ám a súlyom miatt elfújna egy orkán erejű támadás? Nem vagyok 75 kg sem… tiszta gáz. Amúgy nem csak lőfegyvereik vannak, hanem szúró fegyverek…ahogy számoltam, és akiket eddig láttam, olyan 9-en vannak és akiket még nem láttam, hát plusz mínusz 3-4 fő.
Azonban az egyiktől előkerül egy pillangónál azért már nagyobb kés szerűség is, majd felém közelít... Jobb lett volna a suliban maradni? Neeem...jó ez így, végre egy kis izgalom, ráadásul késni sose rossz. Kisebb terpeszbe állok, hogy hárítani tudjam, de aztán nem csak egy fele kéne bámulnom, hiszen mindegyik megindul felénk valamilyen mód...
- Óh ne már... Tiszta játszmát nem ismertek? - én felkészültem, illetve hát nem nagyon, ahhoz hogy felvegyek egy védelmet, ahhoz valamihez hozzá kellene érnem... a beton? Még nem... még nem tudják, hogy mik vagyunk, ugye?




Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
161
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Ryan Csüt. 05 Ápr. 2018, 04:17


Ryan & Logan

A terepet elnézve elég amatőr bandával akadtunk össze, de aztán egyre világosabb képet kaptam arról mi is folyhat itt. A Kölyök reményeim szerint elbújt és csendben várakozik egyik doboz mögött. Csak akkor kapok fel a fejem, mikor ez egyikük a grabancánál fogva hurcolja elém. Nem igazán vagyok elragadtatva, de most már másként kell átszervezni a tervemet a helyzet megoldására. Sokféle egyénnel hozott össze a Sors, de ezek nem a kíméletükről tettek tanúbizonyságot. Egy szimpla rablásnak lettünk szemtanúi, de ennél több is van ebben a dologban. Nem hinném, hogy pár koszos dollárért kinyírtak volna pár embert, és ez a fura szag nem kecsegtet semmi jóval.
- Minden rendben, Kölyök?- kérdezem tőle, és remélem, hogy nem esett baja. Tudom, hogy veszélyes idehozni magammal, de inkább itt, mint odakint lenne, és ki tudja mibe keveredne, amiről nem is tudnék. Sokszor villant a fejembe ez a jelenet, de most a gyerekért aggódom. Tudom, hogy vagány egy fiú, de nagyon a szívemhez nőtt.
- Eresszétek el a fiút, én itt maradok helyette!- mondom az egyik fazonnak, aki eddig is elég beszédesen osztogatta ki a parancsait.
- Ha a Kölyköt elengeditek, akkor lerendezhetjük, mint Férfi a Férfival. – bólintok Ryan-nek, hogy értse, mit akarok. Nem szeretném, ha baja esne, de jobb lenne, ha egy kicsit hátrébb húzódna, ha lendületet veszek a gazfickók felé. Tudom kontrollálni a mozgásomat, de ha hírtelen valamelyik balfék ijedtében elém tolja, akkor nem biztos, hogy meg tudok állni a pengékkel. Bár nagyon jól tudom, hogy a Srácot nem kell annyira félteni, mert van benne kurázsi, de azért féltem.
Nem is telik el sok idő, míg hírtelen a semmiből egy nagy csapást érzek a tarkómon. Kihasználták azt a pár másodpercet, míg a Kölyökre koncentráltam, és lecsaptak rám. Azt hitték, hogy egy szimpla aggódó Apa vagyok, de azt még nem is sejtik, hogy most követték el a legnagyobb hibájukat. A halványodó külvilágból a Kölyök arcát keresem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy őt nem bántják. Inkább engem vigyenek bárhová, mint őt.
Ahogy kezdem elveszíteni a tudatomat, csak abban reménykedem, hogy Ryan nem kerül messze tőlem, és nem esik bántódása.
Nem tudom mennyi idő telt el azóta, hogy kaptam egy szép púpot a fejemre, de ahogy magamhoz térek és kezd tisztulni a látásom, egy cellába vagyok zárva, ahol egy összetákolt priccs van és egy rozoga asztal, sámlival. A fene tudja, hogy hova kerültem, de ahogy fülelek kifelé a rácsos ajtón, a Kölyök hangját vélem hallani nem messze tőlem. Talán őt is idehozták erre a helyre? Vagy az érzékeim is összekuszálódtak a nagy ütéstől? Remélem, hogy itt van valahol, és az is biztos, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, és kijuttatom innen őt. Ahogy fülelek tovább, több hangot is hallok, ami gyereksírásra emlékeztet. Mi ez a hely?
- Kölyök? Itt vagy a közelben?- próbálok a lehető leghangosabban kiáltani a hangok irányába, de ügyelnem is kell, hogy ne hívjam magamra a figyelmet, bárkik is voltak, akik idehoztak. Az már biztos, hogy nem ússzák meg szárazon. Kezd úgy festeni a dolog, mintha ez is egy átlagos nap lesz. De abban biztos vagyok, hogy elfogyott a béketűrésem, ha bántani merték a fiút.


Bocsáss meg a késésért nyalint


☆☆



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Ryan Pént. 13 Ápr. 2018, 17:53



Logan & Ryan

A férfi kérdésére csak egy ühüm-ig jutok, semmi bajom nincs, csak olyan kényelmetlen ez az egész szituáció. Logan mérges, meg tudom érteni, hiszen itt vagyok én is és nem lendülhet csak úgy akcióba kénye kedve szerint. Pedig de, meg tehetné, csak egy szavába kerül és ki is tudok lépni a látóteréből… Ráadásul tényleg nem tudom, hogy mennyit tudnak ezek itt rólunk. Tudják, vagy nem tudják azt, hogy mutánsok vagyunk? Egyelőre nem akarjuk előttük felfedni, ezt már megtanultam, csak a legvégső esetben. Ahogy Logan is mondja…Férfi a férfivel, ez a kettőnk jelzése, hogy tűnjek el… széles vigyor telepszik a képemre.
- Naná!
De aztán a fejemre egy zsák kerül, mögülem egy nagy puffanás…majd a lábam sem éri a talajt… csak úgy fél óra múlva löknek be egy helységbe. Ott meg már le is szedem magamról azt a bűzös zsákot. De nem is az a büdös, hanem maga a hellyel nem stimmel valami. Állott levegő, büdös hal és csatorna szag… a legrosszabb kombó. És nem vagyok egyedül. Két gyerek gubbaszt a sarokban, egy felnőtt pedig a vérében fekszik tőlük alig egy méterre. Vajon Logan-t hova vitték? A fal mellé sétálok és megkopogtatom azt. Elég szilárd, de nem beton, vasféle. Elég jó anyag… szuper.
- Fene jó egy nap… mióta vagytok itt? - teszem fel az utóbbit a két gyereknek, de az egyik felsír, a másik meg csak magához vonja amazt és hallgatnak… Remek, ebből sokat megtudtam. De végül Logan hangja is felcsendül, melyre már a vigyorom is szélesebb lesz.
- Itt itt. - kis szünet. – Minden rendben? - ismét egy kis szünet.
- Kezdődhet a hadelhad? – kérdezek vissza, ebből már értheti, hogy mire célzok, hiszen az embereink kicsit odébb lehetnek, előttem van egy tömör acélfal.. csak egy pillanat kell, hogy bőrt váltsak… de ehhez Logan engedélye kellene? Nos, az attól is függ, hogy van-e bármiféle terve.
- Van egy halott és két éhező kisgyerek… talán már hetek óta itt vannak… - ropogtatom meg az ujjaimat, majd a nyakamat is, hiszen csak egy jelzés kell és magamra öltöm a szemben lévő anyagot. Ki nem maradnék egy kis bunyóból, nem én. A tenyeremet alig egy cm választja el a faltól... csak egy jel kell Logan és megyünk...




Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
161
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Ryan Szer. 18 Ápr. 2018, 11:33


Ryan & Logan


Amint meghallom Ryan hangját, kicsit megnyugszom. Remélem, hogy nem bántották a fiút. Talán annyi előnyünk van, hogy nem tudják kik vagyunk, mert ha igen, akkor nem egy sima cellába zártak volna…
-Jól vagy, Kölyök?- ismétlem meg a kérdésem, de közben az ajtó vasalását nézem. Egy régi épületben lehetünk, amit már nem használhatnak az eredeti tulajdonosok, de látszik is, hogy nem nagyon törődtek a biztonságosabbá tételéhez. Vagy talán arra számítanak, hogy mi is egy átlagos emberek vagyunk, akiket ide zártak korábban.
- Kijutunk, Kölyök!- tartom szóval, addig is, míg a karmokkal egy íves vágással lenyesem a rozsdás illesztéseket. Az ajtó egy roppanással enged az erőmnek, és amint kiemelem, máris egy folyosóra jutok, amit belülről is láttam. Beleszagolok a levegőbe, és érzem, merre kell haladnom, hogy oda jussak a fiú cellájához.
- Tedd meg! … gyerünk Kölyök! Képes vagy rá!- mondom a futásom közben.
Tudom, hogy remek képességekkel megáldott fiatal, és bízom is benne, hogy meg tudja csinálni.
- Hozd magaddal a gyerekeket. Kivisszük őket innen!- teszem hozzá a mondatom, miközben várom, hogy kijussanak hozzám. Közben a folyosóról nyíló cellákba benézek, talán még vannak túlélők. Ilyen aljas módon tartanak, ki tudja mennyi ártatlant ezen a helyen. Nem fogom hagyni sorsukra őket. De az is biztos, hogy nem ússzák meg ezt ezek a rohadékok.
Ha Ryan kijutott, akkor egy elismerő vállveregetés után mutatom neki a többi ajtót a jobb oldalon, hogy nézzen körül. Nem sok időnk lehet a váltásig, de addig még talán sikerül pár ajtó mögül kiengedni a foglyokat. Bízom benne, hogy nemcsak holtakat találunk, hanem élőket is. Ügyes a Kölyök, meg kell hagyni!


Köszönöm a türelmed, Kölyök!


☆☆


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Logan & Ryan

Vissza az elejére Go down

Logan & Ryan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» Karakter kereső
» Voltam jó is persze, nem tudom, hogy rám ismersz-e - Nina & Ryan
» Az egyetlen, ami mindent elronthat, az az őszinteség hiánya. ~ Ryan & Nina
» Castor kis fekete notesze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-