Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
17
∆ Tartózkodási hely :
Logan oldalán



Tárgy: Ryan Ryot Hétf. 12 Márc. 2018, 20:34

Ryan Marcus Ryot

Kölyök




biográfia

becenév » Kölyök, Ryan, „a deszkás”
születési idõ » 2001.02.15
születési hely » New York
kor » 17 év
play by » Christopher McCrory
csoport » Xavier mutánsai
tartózkodási hely » Xavier Intézet, Logan tartózkodási helyén
család »
Apám: Michael Ryot (40 év) Egy mutáns Ő is, bár ő Magneto oldalát képviseli. Mikor 13 éves lettem lelépett otthonról és négy éve erősíti azt az oldalt. A kapcsolatunk? Kisebb koromban úgy tekintettem rá, mint példaképemre, aki mindent tud, és akinek mindig van valami bölcs tanácsa. Ma már sokkal inkább úgy látom őt, mint egy bábot.
Régen mindig azt traktálta, hogy az elsőszülött fiú a trónörökös, a feltörekvő, és Ő tartotta magát ehhez a bepókhálósodott szabályhoz, és minden hite, reménye bennem élt. "És halt meg", ahogy Ő fogalmazott. Ő sosem volt elfogadó, és sosem szerette, ha a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogyan azt ő jóval előre megtervezte, kiszámolta, elemezte... Jómagam pedig várakozása ellenére nem olyan lettem, mint képzelte. Nem lettem olyan, mint Ő.
Anyám: Margaret Ryot (33 év): Emlékszel mit mondtál a hazudozásról? Hogy mennyire nem tűröd?
Szemrebbenés nélkül hazudtam az arcodba, anya. Megszokott habitusommá vált. Te pedig képtelen voltál átlátni a ködön... ugye? Mikor 13 éves lettem, apa megölte őt, amolyan feladatként.
Testvér: Egy húgom volt, de 4 évvel ezelőtt örökbe fogadták és messzire elvitték. Nem volt szoros kapcsolatunk, most csupán 12 éves. Állandóan veszekedtünk, de ez már a múlt.

Xavier intézet: A három év alatt nem sok egyénhez kötődtem, kivéve egyet, aki után elszegődtem, ha ment, hát mentem én is. Mellette jól érzem magam, felszabadultnak érzem az egész lényemet. A többiekkel is elvagyok, de inkább kussolok és elvagyok a saját kis világomban.




jellem és külsõ »
Elsődlegesen amit meg lehet rólam tudni, hogy szárazon megmondom a véleményemet, akár bántó, akár pont az ellenkezője, nem kertelek. Már ha szóba elegyednek velem, mert nem egy ismerkedős típus vagyok. Magamnak való vagyok.
Bármilyen zűr is jött az életemben, mindig a maximumot hoztam ki magamból. Rengeteg szabadidőmet barátkozás helyett tanulással töltöttem. De nem csak azzal, ami kötelező, rengeteg más téma is érdekel. Kiváltképp tesztelgetem a határaimat. Nem mutatom ki sebezhetőségemet, nem adok okot arra, hogy gyengének lássanak. Nem sírok már mások előtt. A családomban történtek, a tudat, hogy a apám a Testvériség mellett áll és mindezek felett anyám is halott... zavarodottá tettek.
Nem vagyok egocentrikus, igaz van önbizalmam, de utálom azt, aki egoista. Igazi energia bomba vagyok, valamint megszállott versenymániás. Mint egy energizer nyuszi, szinte sosem lehet leállítani. Szeretem, ha pörög körülöttem az élet. Mármint amikor nem olvasással töltöm a napomat.
Azonban a nyugodtnak tűnő felszín alatt lávaforró, lázongó indulatok parázslanak. Sose tudhatod, mikor is tör ki.
A 185 cm magasságomhoz kék szem és sötétbarna haj dukál. Az öltözködési stílusom változó. Füleimben fültágító. Az alkaromon található tetovállásomnak jelentése is van.
képesség »

Béta Mutáció
13 éves korom óta ismerem, de fejlődni nehézkes...
Képes vagyok a megérintett anyaggá átalakulni. Pl az acél és ezzel képes vagyok beborítani egész testemet, vagy csak egy részét testemnek.
Jelenlegi szint: Egyszerre csupán 2 anyagot vagyok képes felvenni, de csupán 5 percig tudom ezt fenntartani, ha csak egy anyagot veszek magamra, akkor egy fél órán keresztül használhatom. Súlyom nem változik tőle, de nehezebb rajtam áttörni. Képes vagyok egyesülni: vassal, acéllal, fával, sziklával és kristállyal. No meg Bobby által jéggel.
Korlátaim:
Ha felbosszantanak, elveszítem az önuralmat felette és párologni kezd rólam, majd napokig nem is tudom használni az erőmet.
A vas eredetileg 1538 °C hőmérsékleten kezd el olvadni, én ezt 2000 °C bírom, utána le kell vetnem magamról a védelmet nehogy megsérüljön a testem.
Képességem távlatai: Később majd többel is képes leszek egybevegyülni, hogy létre hozhassak egy teljesen új védelmet testemen, teljesen áthatolhatatlan lehessek, kevés vakfolttal.


elõtörténet »
Nem tartottam nagyra az életemet, de tizenakárhány évesen nem a sitten és nem is gyerek intézetben akartam rohadni.
Arról nem igazán beszélhetek, hogy pontosan miket is tettem cserébe a szabadságomért. Hogy nem kerültem nevelő otthonba.
Az életem üres volt. Semmitmondó, napjaim tengettem csupán, unalomtól fuldokoltam. Az emberek, ha jó az arculatuk, a homlokzatuk remekül felépített, egy idő után elbízzák magukat.
Füttyszó hasítja a szelet. Egy bajt jelez, kettő reményt, három leányt…Három leányt…
Eldobott üvegek, üvegszilánkok, vér… Nem lehet más csak vér, olyan sötét, és szinte beitta a beton. Az éjszakában még sötétebbnek tűnő folt mellé lépek, ha nem lenne telihold, nem is látnám.
Fémcsővel mért ütés a fejre, sérült homlokcsont. Térdre estem, aztán oldalra. Felrángattak. Ütések a test több pontjára. Sikítottam.
Folytatódik a verés, egyoldalú. Újabb ütés a fejre, törött orr. Felrángatnak. Állni nem tudok.
Túl sok, ez nekem túl sok. Úgy fáj. Olyan nagyon fáj.
Elakadok a háromnál, egyszerűen nem tudom folytatni. A fejem hangokkal van tele, a szám vérrel. Hallom őket.  Vészt jeleznek. Már látom is őket, minden elsötétül.
Nem a madaraktól, valami mástól.
Kitakarja a fényt. Valaki jön. Valaki beszél hozzám. Egy férfi hangja töri meg a csendet.
Hogy túlélünk-e egy súlyos sérülést, általában attól függ, mennyire vagyunk értékesek. Számára fontos voltam.
Rádöbbentem: ha meg akarom tenni a következő lépést, az mindenképp a komfortzónámon kívülre vezet. Vagy még inkább azt jelenti, hogy vakon beleugrok a szakadékba.
Család híján egy gyerek rettegve keresi azt a közösséget, amihez tartozhat, de erre igazából csak később lett volna lehetőségem, amikor elkezdődött a második fázisa életemnek. A sors viszont kegyes volt hozzám, vagy éppen kegyetlen. Ugyanis túléltem, bár talán ott és akkor kellett volna nekem is elbúcsúzni, hogy vége szakadjon a teljes családnak. Nem így történt.
Ujjakat éreztem végigfutni az arcomon. Az állkapcsom vonalán, a számon, a lehunyt szemeimen. A kéz végül a homlokomon állapodott meg. Csukott szemhéjaim mögül is láttam a fényességet, és biztos voltam benne, hogy a másik már előttem áll. Az érzés hihetetlen volt. Elviselhetetlenül fájdalmas, és mégis.... Mintha színtiszta forrásvíz lenne, úgy tört fel elmémben a világosság. Először csak apró cseppekben szivárgott, aztán fokozatosan erősödött. A feszítő érzés nem akart alábbhagyni, és a fejem fájdalmasan lüktetett.
Behunyt szemeim előtt furcsa fények táncoltak.
Az arcom fájdalmasan összerándult, amikor a délelőtti nap sugarai megrohamozták a retinámat. Felültem az ágyban. Tompán zúgott a fejem, mikor lassan és nehezen kinyitottam a szemeimet, de semmi mást nem láttam, csak az engem körülölelő sötétséget. Két kézzel szorítottam a halántékomat, így próbálta enyhíteni a fájdalmat. A szemhéjam mögött csillagok cikáztak, a gyomrom felkavarodott. Nyögve hanyatlottam vissza a párnámra. A plafonra meredtem, ami lassan táncolt, hullámzott és tekergett az ágyam felett. Akármennyire is igyekeztem megerőltetni agyam még működőnek mondható részét, összerakni szétszórt gondolataimat, nem jártam sikerrel.
Rájöttem, hogy egyáltalán nem emlékszek rá, hogyan kerültem ágyba az előző estén. Törtem a fejem, homlokomon összeszaladtak a ráncok, úgy igyekeztem összerakni, mi történhetett, mi lehet az, amitől ilyen betegen ébredtem. Semmi nem jutott eszembe. Miután valamelyest csillapodott a hasogatás, erősen fókuszálni kezdtem a mindent elárasztó feketeségbe, de még az arcom elé tartott kezeimet is képtelen voltam kivenni. Erőt vettem magamon, és miközben nagy nehezen feltápászkodtam, erőltetve szemeimet kezdtem keresni egy halvány fényfoszlányt, mely, ha szabadulásom útját nem is, legalább egy elsődleges célt mutathatott.

Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.
„Milyen szép!” - gondolja az ember, ha pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte. Mert most már tud repülni.
Ilyesmit érzek most én is: azt, hogy több vagyok, mint ami voltam. Erősebb lettem.
Vannak dolgok, amik megváltoznak, bár nem lenne szabad. Tisztában vagyok a kockázatokkal... ismerem a veszélyeket.
Logan űzte el belőlem a kétségeket, melyek a lelkem rágták és a téboly felé löktek.  

user neve » tapasztalat » multik

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
628
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Ryan Ryot Csüt. 15 Márc. 2018, 01:20

•• Kedves Ryan! ••

Elfogadva!




Le kell szögeznem, hogy a lapod minden egyes sorát imádtam olvasni! A fiatalembert olyannyira összeraktad, hogy simán elhinném, hogy a Marvel írói alkották. A fogalmazásod kifogástalan, és karakterhű volt minden sorod!
A gyermekkorod borzalmas lehetett ilyen apa mellett. Sajnálom, hogy elveszítetted édesanyád. Csodálom, hogy egészséges fiatalember lett belőled ilyen borzalmak után.
A jellemleírásod és a külső leírása is kifogástalan volt, le a kalappal! A mutációd tetszett a lapodban a legjobban! Nemcsak az, hogy szépen leírtad, hanem maga az ötlet volt az, ami egyből megfogott! Hogy a külsődre borítod azt, amit megérintesz. Ez fenomenális ötlet! És az kiváltképp tetszett, hogy írál korlátokat hozzá. Sokan megfeledkeznek erről. Már csak az a kérdés, hogy mi lenne, ha vibránium kerülne a birtokodba? Wink
Annak kivéltképp örülök, hogy Xavier professzor és Logan a pártfogásuk alá vettek! Az előtöridet is imádtam, olyan misztikusan írtad meg azt a véres bántalmazást és a megmenekülést, hogy azt igazán élvezet volt olvasni!!

Egy szónak is száz a vége! Köszönöm a lapod nyújtotta élményt!
Nagyon örülök, hogy itt vagy! Mostmár nincs más dolgod, mint hogy arcot stoppolj, azután kezdheted is a játékaid! Üdv nálunk! :3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Ryan Ryot

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» Karakter kereső
» Voltam jó is persze, nem tudom, hogy rám ismersz-e - Nina & Ryan
» Az egyetlen, ami mindent elronthat, az az őszinteség hiánya. ~ Ryan & Nina
» Castor kis fekete notesze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Xavier mutánsai-