HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: A Tűz tanít [Eldar & Luna]

avatar

∆ Hozzászólások száma :
107
∆ Kor :
24
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Luna Thomson
Elküldésének ideje Csüt. 08 Márc. 2018, 19:49
Ugrás egy másik oldalra

Eldar & Luna


 
Szép reggelre ébredek itt Kanadában. A fenyőfákon megcsillan a hó és a jég miközben a reggel első napsugarai egy kellemes melegséget visznek a fehér, havas tájba. De kezdjük inkább a legelején. Nos, hogyan is kerültem én Kanadába? A válasz egyszerű. A S.H.I.E.L.D. Akadémián is vannak néha szünetek, és most éppen egy két hetes szünet idejét töltöm itt. De miért pont Kanada? Épp azért esett erre a helyre a választás, mert már régóta el szerettem volna jönni ebbe az országba. Mellesleg itt sok olyan hely van ahol zavartalanul tudom gyakorolni a képességeimet, ráadásul a szabadban. Meg persze itt nem olyan mértékű a légszennyezés, mint New Yorkban.
Visszatérve a jelen pillanathoz.
Tegnap estefelé érkeztem a szállásta, ami egy kellemes külsejű faház. Még a szobáknak is fa burkolata van. Szerintem ez egy kellemes hangulatot ad az egész helynek.
Kimászom a hatalmas franciaágyból, és a fürdőszobába megyek összekaparni magam. Miután valami válalható külsőt öltök, lemegyek az étkezőbe, ahol egy svédasztalos reggeli fogadja a vendégeket. Jól megreggelizem, hiszen kell az energia a környék és az erdő felfedezéséhez. Reggeli után felmegyek a szobámba, és meleg, túrázós göncbe öltözöm, és el is indulok a kis magántúrámra. Elindulok egy túraösvényen. Megyek pár kilómétert, és amikor senki sem lát letérek az útról. Beljebb megyek az erdőben, messzire az ösvénytől, de nem annyira messze, hogy ne találjak vissza. Egy kis patakocskához érek, ami egy nagyon pici kis tisztáson van. Felmérem a terepet és meggyőződöm arról, hogy erre már nem járnak az emberek. A visszautat nem feltűnő szalagokkal jelölöm. Ide még visszajövök. Végigmegyek a túraösvényen, és a végén egy gyönyörű tóra bukkanok. Leülök a partján és jó pár órán keresztül csodálom a tájat. A tó túlsó felén észre veszek pár jávorszarvast. Milyen szép állatok! Ahogy nézem őket, a hátuk mögül előszökdel egy jávorszarvas borjú. Elmosolyodom és tovább gyönyörködöm a természet szépségeiben. Már sötétedik amikor visszaindulok a szállóhoz. Egészen sötétben érek vissza. Vacsora után visszavonulok a szobámba. Másnap reggel a reggeli után kicsit máshogy készülődöm, hiszen ma visszamegyek edzeni a patakhoz. Mikor kilépek a ház ajtaján megcsúszom a lépcsőn rejtőző jégen. A gyönyörű esésem után feltápászkodom, leporolom magam és megyek tovább, mintha semmi sem történt volna. Elindulok azon a bizonyos túraösvényen. Megyek és megyek, már lassan azt hiszem, hogy elhagytam a letérési helyet, amikor megpillantok egy szalagot. Na végre! Itt van a szallagom. Körbenézek, hogy nincs-e itt senki és elindolok. Közben eltüntetem a nyomaim, nehogy valakinek kedve támadjon utánam jönni. Pár perc séta után beérek a kis tisztásomhoz. Megállok mély lélegzetet veszek és elkezdek azon gondolkodni, hogy melyik képességemmel kezdjem az edzést. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy a tűzmanipulációval indítok, mivel abban nagyon amatőr vagyok. Körbemegyek a tisztáson és viszonylag száraz ágakat gyűjtök. Két kupacba rakom a rőzsét. Előveszek egy doboz gyufát és meggyújtom a kisebbik rakást.
Azért van erre szükség, mivel még nem tudom magamtól tüzet fejleszteni. De, ha sokat gyakorlok akkor talán sikerülni fog.
A nedves ágak kicsit nehezen gyulladnak meg, de a képességem segitségével hamar meggyújtom. Bemelegítésként formázom a tüzet. Gömb, madár, ló, róka... éppen ami az eszembe jut. Ezek után kinézek egy pontot és azt kezdem el támadni. Lángcsóvákkal, tűzgömbökkel dobálózóm. Annyira belemerülök a gyakorlásba, hogy már legalább két órája csak ezt csinálom. Hirlelen valami zajt hallok, mintha valaki egy ágra lépett volna. A zaj itányába fordítom a fejem és hallgatózom. Annyira a zajra figyelek, hogy meghallom annak a valaminek vagy valakinek a lélegzetvételeit. Beleszimatolok a levegőbe és érdekes szagot érzek. Ez nem állat. A szaga hasonlít az emberéhez, de biztosan nem állat.
-Ki van ott? Gyere elő! Mutasd magad!
A fák mögül egy férfi lép elő.
Én támadásra készen állva figyelem minden egyes mozdulatát.

 



 
Megjegyzés, idézet, szószám, zene...
@
 

 
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 09 Márc. 2018, 15:12
Ugrás egy másik oldalra


Kanada.. Rég jártam már itt, meglehetősen rég. Azt kell mondjam, hogy igencsak szeretem a helyet és élvezem az erdőiben való céltalan mászkálást. Elf lévén igencsak közel áll hozzám a természet és ez a Földön sincs másképp. Itt is jobban szeretem a szabad levegőt, mint a betonházak látványát. Így nem meglepő, hogy most is ezt a helyet választottam pihenőm eltöltéséhez. Mivel nem veszek ki betegszabadságokat, így mindig elég sok szabim van. Ennek hála jutottam el ebbe a kellemes kis faházba. Elég sok vendég van itt rajtam kívül akik, eljöttek ide kicsit sétálni a téli erdőben, ami a közelben van. Meg is értem őket ezért.
Első a terep felfedezésével telt. Csak mászkáltam az erdőben, nem feltétlen a túra útvonalon. Minden gond nélkül vissza tudok találni, így nem félek a kóborlástól. Találtam is pár érdekes helyet, ahol tudok gyakorolni és pár sziklát, amit meg tudok majd mászni. A nap hamar eltelt ennek hála, így visszaérve vacsoráztam egyet, majd eltettem magam a másnapra. Reggel időben keltem, hogy aktív mozgással tölthessem a napomat. Pont egy lány indult ki előttem, aki egy igen szép kis tánc után, nem kicsit zakózott el a bejáratnál. Megmosolyogtam szegényt, ám mire odaértem volna, már felpattant és ment is tovább útjára, mintha semmi nem történt volna. Előtte persze körbenézett, hogy látta-e valaki.
Egy darabig arra mentem, amerre ő, majd hirtelen letért és meglepetésemre elkezdte eltüntetni a nyomait, ahogy ezt tette. Ez igencsak felkeltette az érdeklődésem. Sántikál valamiben és igencsak kíváncsivá tesz, hogy miben. Így úgy döntöttem, hogy követem őt, ám nem emberként. Körbenéztem, hogy lássam senki nincs körülöttem, alaposabban, mint a leányka. Majd átváltoztam és a levegőből követtem őt. Néhány perc múlva egy tisztáshoz ér, ahol egy ideig csak ácsorog, majd gallyakat gyűjt, amiket meggyújt. Aztán jön a meglepi. Elkezdi formálni a tűzet, majd lángcsóvák és gömbök. Na ezt nem vártam volna a mai naptól. Egy lányt, akinek ilyen képessége van. Hallottam már a mutánsokról, de igazat megvallva még nem láttam egyet sem, pedig hosszú ideje vagyok már itt.
Egy darabig még köröztem a tisztás felett, majd érzem, hogy lassan lejár az időm, így leszállok a közelbe, hogy visszaváltozzam. Ezután még egy jó óráig figyelem a lányt. Egész ügyesen bánik a képességével, de néha elég sután. Aztán sikeresen lépek egy rosszat és megreccsen a lábam alatt egy ág. Megrázom a fejem, amiért ennyire béna vagyok. Meg is lett az eredménye, hisz lebuktam.
- Nyugi, nem akarok én semmi bajt. - mondom neki egy szelíd mosollyal, miközben kilépek a fák mögül. Persze ő kapásból úgy áll be, mint aki támadásra számít tőlem. Pedig nem is nézek ki úgy, mint aki rá akarna támadni. Mondjuk azért megértem. Titokban itt edzi az erejét, erre megjelenik egy idegen.
- Mutáns vagy, ha jó a sejtésem, igaz? Még nem találkoztam eggyel sem. - kérdem meg tőle, ha már lebuktam, akkor miért ne beszélgethetnék vele egyet.


A hozzászólást Eldar összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 15 Márc. 2018, 17:18-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
107
∆ Kor :
24
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Luna Thomson
Elküldésének ideje Vas. 11 Márc. 2018, 20:29
Ugrás egy másik oldalra

Eldar & Luna


 
Egy idegen férfi lép elő a fák mögül. Próbál nyugtatgatni engem egy mosollyal az arcán, de én továbra is támadásra készen állok. Az idegen közelebb lép és megkérdezi, hogy mutáns vagyok-e. A fenébe! Akkor látta, ahogy használom az erőmet. Ez nem a legjobb. A férfi azt is megemlíti,hogy nem akar semmi bajt.
- Ha nem akar semmit, akkor miért követett? Igazából nem is tudom, hogy mit kéne tennem. Ügynök révén nem támadhatok rá civil emberre, ha csak nincs rá igazán alapos okom. De ez az idegen nekem nem igazán tűnik normális embernek, bizonyára neki is van valami titka, mint nekem.
- Ha jól sejtem maga sem egy átlagos ember.
Nem tudom, hogy ideges vagyok vagy dükös. Bár így belegondolva mindkettő. Miért nem néztem jobban kürül amikor letértem az útról, miért nem tüntettem el jobban a nyimaimat, miért? Na jó. Elég ebből. Még egyszer megszimatolom a levegőt, hogy hátha a féri szagán valamennyire megérzem, hogy most milyen érzései vannak.
Beleszimatolok a levegőbe, és nem érzek semmit a nyugalmon kívül. Lehet, hogy tényleg csak beszélgetni akar. Hiába a nyugodtsága, én attól még ugrásra készen állva figyelem a mozdulatait, de nem akarok semmit sem elsietni. Nem akarom egyszerre fefedni a többi képességem, nem akarom egyből eljátszani a lapjaimat.

 



 
Megjegyzés, idézet, szószám, zene...
@
 

 
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 15 Márc. 2018, 18:05
Ugrás egy másik oldalra

A kérdése jogos, nagyon is jogos, ami azt illeti.
- Nos, tetszett a reggeli esésed és láttam, amikor letértél az ösvényről. Felkeltette az érdeklődésemet, így követtelek. - felelek neki. Mivel valóban kíváncsivá tett, hogy miért is tér le és néz úgy körbe. S nem is bántam meg, ami azt illeti. Igen csak kellemes kis látványban volt részem. Nem gondoltam volna, hogy itt fogok találkozni egy mutánssal, aki ráadásul pont a tűzzel tud bánni. Hozzám képest teljes mértékben amatőr módon persze. Nincs is hozzá több évszázadnyi tapasztalata sem. Így aztán még inkább érdekes nézni mást, amit az enyémhez hasonló képességet használ.
- Valóban nem vagyok ember. - mondom neki egy mosollyal - Eldar-nak hívnak és elf vagyok. - mutatkozok be neki egy meghajlás kíséretében. Biztos vagyok benne, hogy nem ilyennek képzel el egy elfet, sőt.. Száz százalék, hogy nem ilyennek. Az emberek teljesen másnak képzelnek minket, mint amilyenek valójában vagyunk.
- S ha gondolok, akkor akár adhatok is pár tippet. - kacsintok rá miközben felemelem a jobb kezem és a tenyeremben egy tűzgolyó jelenik meg, ami lassan a lány pontos mását veszi fel, majd táncra perdül.
- Persze, ha nem szeretnéd, akkor itt sem vagyok. S attól sem kell tartanod, hogy beszélnék akárkinek is arról, amit láttam. Erre szavamat adom, nem mintha az sokat érne neked egy vadidegentől. - adok neki még egy lehetőséget.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
107
∆ Kor :
24
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Luna Thomson
Elküldésének ideje Szomb. 17 Márc. 2018, 23:52
Ugrás egy másik oldalra

Eldar & Luna


 
A válasza kicsit sem meglepő. Mindenkinek felkeltette volna a figyelmét az hogy elég látványosan (sajnos) körbenéztem, letértem az ösvényről és eltüntettem a nyomaimat. De az, hogy pont azért követett a letérőig, mert megcsúsztam a jégen. Minden normális ember ment volna tovább a dolgára és folytatta volna a napi teendőit. De nem, neki pont utánam kellett jönnie.
Mérgelődök magamban miközben a másik kérdésemre is választ kapok.
Szóval elf.
- Akkor azért olyan más a szaga.
Hangzik el motyogva, alig érthetően a gondolatmenetem egyik foszlánya. A kinézetén nem nagyon csodálkoztam. A S.H.I.E.L.D. nyilván tart néhány más világokból származó lényt, köztük elfeket is. Szóval láttam már elfet, de csak képről.
Ekkor egy meglepő mondat hangzik el az elf felől.
Tippeket akar adni a képességem használatához? Már azon se csodálkoznék ha ő is manipulálná a tüzet.
És abban a pillanatban egy tűzgolyó jelenik meg a kezében, ami ezek után az én alakomat veszi fel, ráadásul még el is kezd táncolni.
Teljesen leblokkolok. A meglepődöttségtől még fel is egyenesedek a támadóállásból. Segédeszköz nélkül csinált tüzet! Saját maga állította elő!
A férfi felkínálja azt a lehetőséget is, hogy elmegy, de nem beszél erről a kis találkáról senkinek. Még jó, hogy nem mondja el senkinek. Evvel a kijelentésével legalább megúszott egy halálos fenyegetést.
Közelebb lépek az elfhez.
- Ne, ne menj! Ezt, hogy csináltad?
A gondolatok csak úgy oda-vissza cikáznak a fejemben.
Talán végre találtam egy tanárt aki megtudja nekem tanítani, hogy  hogyan használjam az erőmet?

 



 
Megjegyzés, idézet, szószám, zene...
@
 

 
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 18 Márc. 2018, 11:01
Ugrás egy másik oldalra

- Más a szagom? - kérdek vissza felhúzott szemöldökkel. Ennyire meg lehet különböztetni a szag alapján, annak ellenére, hogy mennyi ideje élek már itt? Eleve érdekes maga a kijelentés.. Habár miért ne lehetne egy ilyenfajta képesség is. Eleve még azt sem tudom pontosan, hogy mire is képes. Mutáció által az emberek sok dologra képesek lettek. Nagyon is sokra. Habár személyesen még nem igen tapasztaltam meg, hisz nem igen találkoztam mutánssal. S most mégis itt áll egy előttem, aki ráadásul a tűzzel kapcsolatos képességgel rendelkezik. Meglepően jobb lett ez a kis kiruccanás, mint vártam.
Nem meglepő módon nem akarja annyira, hogy elmenjek, miután tartottam neki egy kis bemutatót. Látom rajta, hogy kapásból elengedi a harcállást és felkeltem az érdeklődését.
- Előtte kaphatnék én is egy nevet? - kérdem meg tőle, mivel azért mégiscsak úgy járja, hogy ne csak én mutatkozzak be.
- Annyira nem bonyolult, mint amilyennek tűnik. - mondom neki miközben kicsit feldobom a tűzalakot, aki akkorára nő meg mint a lány és játékosan felé lépked, majd körbeugrálja őt. Annak ellenére, hogy teljes mértékben láng, semmilyen hőt nem ad ki, a hó sem olvad meg alatta. Kis ugrálás után eltávolodik és átváltozik egy kis madárrá, aki elszáll és közben lassan eltűnik. Ezután biztos vagyok benne, hogy még inkább kíváncsi rá, hogy miképp csinálom.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
107
∆ Kor :
24
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Luna Thomson
Elküldésének ideje Vas. 18 Márc. 2018, 19:40
Ugrás egy másik oldalra

Eldar & Luna


 
Eldar kérdőre vonja a motyogott kijelentésemet, én meg mentem a menthetőt.
- Hagyjuk.
A kis előadása után megkérdezi a nevem. Uh. Elfelejtettem bemutatkozni! Na mindegy, akkor most megteszem.
- Elnézést a modortalanságért, Luna vagyok.
A következő mutatványon csak ámulok. A tűzalak életnagyságúra nő és felém kezd lépkedni.
Attól, hogy egy "rokonlélek" rám talált egy kicsit felszabadultabbnak érzem magam. Ahogy a tűzalak körbetáncol én követem a tekintetemmel és érzem, hogy nem bocsát ki hőt. Ez érdekes. Egyentalán nem bocsát ki hőt. Nem is olvad alatta a hó. Az én tűzem viszont igen is perzselő, ami igen csak hasznos tud lenni néha.
Az alak kicsit távolabb megy és egy madár alakját veszi fel aztán elillan.
- Fantasztikus! Én még csak hajlítani tudom a tüzet, még nem tudom létrehozni. De sokat gyakorlok és a zsigereimben érzem, hogy hamarosan képes leszek rá. Bár nem tudom milyen hosszú idő lesz az a hamarosan.
Továbbra is reménykedem hátha segít kitanulnom a képességem használatát.

 



 
Megjegyzés, idézet, szószám, zene...
@
 

 
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 20 Márc. 2018, 19:31
Ugrás egy másik oldalra

Kérdésemre nem kaptam választ, pedig igen csak érdekelt volna, hogy mégis miben lehet más szagom, mint egy embernek. Annak ellenére, hogy már pár évszázada köztük élek. Úgy látszik ez nem elég ahhoz, hogy más szagom lehessen. S ezt csak most tudom meg? Borzasztó belegondolni, hogy mennyi hozzá hasonló jöhetett rá erre. Habár a másik előnye, hogy az állatvilág is máshogy viszonyul hozzám. Sokkal békésebben és bizalommal telien. Így tudok miden állattal igen hamar jobban lenni mindenféle erőlködés nélkül. S valljuk be, ez nem feltétlen rossz dolog. Tökéletes állatorvos lennék az már biztos, ám valahogy az nem vonz túlságosan.
Helyette viszont itt van Luna, merthogy közben elmondta ám azért a nevet. Habár, ha nem mondom, akkor biztos, hogy sosem tudtam volna meg. Pedig érdekes neve van, habár már hozzászoktam az emberek furcsa neveihez. Mondjuk számukra meg mi neveink lehetnek furcsák. Mindenesetre látom a szemében a kíváncsiságot a kis bemutatom után. S még azt is meg tudom, hogy ő is a tűzhöz ért, ám közel sem ilyen szinten. Több évszázadnyi tapasztalat hiányában nem is meglepő. Illetve azt is megtudom, hogy a zsigereiben érzi, hogy nemsokára ő is képes lesz ilyenekre. Akármikor is lesz az a nemsokára.
- Elsőnek kezdjük ott, hogy miképp irányítod a tűzet. Abból lehet aztán később építkezni. - felelek neki végül. Érdekesnek tartom őt és kellemes időtöltésnek is tűnik az egész. Na meg, még a végén értékes kapcsolat lehet belőle, ami szintén egy dolog, ami nem árt.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
107
∆ Kor :
24
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Luna Thomson
Elküldésének ideje Szer. 04 Ápr. 2018, 17:23
Ugrás egy másik oldalra

Eldar & Luna


 A pár másodperces csend után Eldár egyből megkérdezi, hogy miképp irányítom a tüzet.
Ez a kérdés kicsit váratlanul ér, hiszen eddig nem gondoltam nagyon bele, hogy hogyan használom ezt a képességem.
- Az elmémmel irányítom, de ha lazán mozgatom a kezem és az ujjaim akkor egyszerűbb a tűz formálása. Hasonlóan működik, mint a telekinézis.
Miközbe magyarázok én is tartok egy kis bemutatót.
A szemem élénkzölden kezd el ragyogni, a  mellettem lévő kis tábortűznek megnyújtom a lángját és egy kis gömböt választok le belőle. Azt szépen lassan formálni kezdem. A gömb vízszintesen megnyúlik, úgy néz ki, mint ha egy paca lenne, de lassan egy róka alakot vesz fel. A rókának szárnyai nőnek és kitárja azokat. A tűzállat felágaskodik, csap egyet a szárnyival és szertefoszlik.
Amint vége a bemutatónak a szemem is visszanyeri eredeti zöldesbarna színét.
- Ez megteszi válasznak?
Kérdezem meg tőle mosolyogva.


 



 
Megjegyzés, idézet, szószám, zene...
@
 

 
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 14 Ápr. 2018, 22:03
Ugrás egy másik oldalra

A kérdésemre megkapom a választ. S ami azt illeti olyat, mint amilyet gondoltam, hogy adni fog. Látszik, hogy itt nincs az embereknek erejük, nem úgy mint nálunk. Mondjuk teljesen más faj is vagyunk. Ezért mi teljesen máshogy is tanítjuk az ilyen dolgokat.
- Nos.. Önmagában rossz.. Legalábbis szerintem. Nálam fontos a képzelőerő, hogy miképp látom magam előtt a lángot. Mekkora a hője, milyen a formája, milyen a színe, a mérete.. Minden részlete. Ám azt nem tudom, hogy ez nálad is így működik-e. Mindenesetre egy próbát megér. - mondom el neki azt, amit gondolok. S mivel kezd csípős lenni a hideg, így tűzet kreálok a kezembe, majd kettőnk közé ejtem, hogy meleget adjon.
- Használjuk azt, amit már láthattál. Képzelj el a fejedben egy öngyújtót és azt, ahogy tűzet csiholsz vele. S ezt olvaszd össze egy csettintéssel, hogy a hüvelykujjad végén legyen láng. Remélem érthető számodra. - vázolom fel neki az elképzelést. Remélem érthető számára.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

A Tűz tanít [Eldar & Luna]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mester új tanítványa? Hikuro vs Akira
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
» [Lezárt] Kérelmek/kérések a Ninja Tanács felé
» Tanács

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-