Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
5
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda



Tárgy: Maina Vas. 25 Feb. 2018, 20:00

Csodálatos Maina

szuperhõs nevem ide




biográfia

becenév » Maina
születési idõ » 1990 július 28.
születési hely » Wakanda
kor » 27
play by » Meghan Markle
csoport » önjelölt igazságosztók
tartózkodási hely » Wakanda
család » Szüleit már kiskorában elveszítette, mikor Klaue 1992-ben ellopott negyed tonna vibrániumot és bombátrobbantott a határnál.
Okoye, mint mentora, mindig mellette állt és segítette, emellett pedig segédkezett a fiatal lány kiképzésében is.
Testvérei nincsenek.



jellem és külsõ »

Külső:

-Hajszín: Fekete, sötét barna
-Szemszín: születésétől fogva citromsárga  
-Bőrszín: Afrikai (Wakandai)
-Magasság: 170 cm
-Súly: 58 kg


Belső:

-céltudatos
-udvarias
-csipkelődő
-felelőségtudó
-harcias
...
Kedvelt dolgok/erősségek:

-naplemente : imádja végignézni a vibránium bánya bejáratánál lévő párduc szobor tetejéről a naplementét
Okoye egyszer elvitte szürkületkor a vibránium bánya bejáratához, hogy megmutassa neki, milyen csodálatos Wakandában a naplemente. Azóta minden nap végignézi a világ legszebb naplementéit.

vadon: gyakran elvonul a vadonba ahol önmaga lehet

-licsi  Very Happy
-futás
-extrém sportok

Utált dolgok /gyengeségek:

-bezártság

képesség »
Maina mutánsként jött a világra. Bár párduccá először tíz évesen változott át, vannak olyan képességei amik születésétől fogva megfigyelhetők. Ilyen például a sárga szeme meg a kifinomult érzékszervei.

Fekete párduc:
Maina át tud változni egy olyan fekete párduccá ami háromszor nagyobb az átlagnál (1,8m-2m), és akár két-három embert is elbír a hátán. Kifinomult érzékszervei, kivételes egyensúlyérzéke és gyorsasága van. A párduc alakban 80-85 km/h-ás (ha nagyon akarja képes elérni a 90 km/h-t ) sebességgel képes futni. Párduc és ember alakban egyaránt lát a sötétben.

Öngyógyítás:
Sérülései képesek bármelyik öngyógyítónál gyorsabban meggyógyulni nyomtalanul, és még a végtagjai is gyorsan vissza tudnak nőni. Ezek alól kivétel a feje ugyanis, ha levágják azt nem éli túl. Bár abba mindelki belehalna.

elõtörténet »


1992 az az év amire fájdalommal emlékszem vissza, ugyanis azon a napon fenekestül felfordult az életem. Abban az évben Klaue ellopott Wakandából negyed tonna vibrániumot és egy bombát robbantott a határnál. A szüleim a robbanás következtében meghaltak. Mindössze csak két éves voltam amikor árva lettem.
Igazából nem is nagyon fogtam fel, hogy pontosan mi történt, de azt tudtam, hogy már semmi sem lesz a régi.
A fájdalom mérhetetlenül nagy volt.
Az erdőkbe és a hegyekbe menekültem a valóság elől. A városba jártam kéregetni és lopni, de nagyrészt az erdőket jártam. A dzsungelben éltem nem messze a civilizációtól. A képességeimnek köszönhetően maradtam életben. Tíz évesen változtam először párduccá. Akkor még csak egy átlagos párduc méretét értem el, ezért még nem nagyon tűntem fel senkinek. Jól eltudtam rejtőzni az árnyékban és ez hasznomra is vált. Nem kerültem árvaházba, és nem is vett senki magához. Szerintem már nem is tudtam volna úgy beilleszkedni, mint azelőt. Ráadásul a sárga szemeim erre rátettek volna még egy lapáttal. Így is meggyűlt a bajom evvel az "adottsággal" amikor néha-néha bementem a városba. Az emberek megbámultak, a többi gyerek félt tőlem, ezért inkább visszahúzódtam az árnyékba. Csak nagyon ritkán mentem emberek közé és túlnyomórészt párduc alakban, de akkor csak az ország határánál lévő pásztorok nyájait ritkítottam. Evvel felkeltettem magamra a figyelmet. De ez volt a legegyszerűbb táplálékforrás az inséges időkben. Egyre gyakrabban vettem fel a párduc alakom, de az emberek közé még mindíg nagyon ritkán jártam. Próbáltam megélni abból amit az erdő adott nekem. Tizenkét évesen már kicsit nagyobb voltam, mint egy normál párduc, de szerencsére a pásztorok nem gyanakodtak. Csak azt hitték, hogy egy nagyra nőtt példány vagyok. Akkor már éreztem, hogy az én esetem nem ennyire egyszerű, hogy a képességem nem könnyíti majd meg az életem.
Egy nap viszont ismét megváltozott minden.
Párducalakban az erdő  széléről lestem a kecskenyájakat. Amikor a pásztor dél körül kicsit elbóbiskolt én támadásba lendültem.
Először a magas fűben lapulva osontam közelebb a kiszemelt prédákoz, a megfelelő pillanatban futni kezdtem a kecske felé és rávetettem magam. Az állat szenvedés nélkül múlt ki. A vadászatot olyan csendben hajtottam végre, hogy a pásztor fel sem ébredt, de azt nem tudtam, hogy egy másik wakandai viszont mindent látott és a kíváncsiságtól felcsigázva követett a rejtekhelyemre.
Én gyanútlanul bevonszoltam a kecskét az erdőbe.
Nagyjából száz métert mentem a dzsungel közepe felé amikor jobb felől két nagyobb szikla állt, mint egy kapu. Lefordultam és ismét előrre felé mentem egy keveset a sűrű bozótba. Egy kisebb barlan előtt eleresztettem a kecskét,  egy helyen feltéptem a bőrét és visszaváltoztam emberi alakomba.
Tüzet gyújtottam, leültem a földre és elkezdtem megnyúzni a zsákmányt. 
Hirtelen mocorgást hallok a bokorból és a zaj irányába fordulok. Beleszimatolok a levegőbe és egy ember szagát érzem meg. Gyorsan bebújok a barlangba. Minden bizonnyal látta, hogy visszaváltozom, de nem ijedt meg tőlem. Bár egy tizenkét éves gyerektől senki sem fél, de ha az a gyerek bármikor át tud változni egy fekete párduccá, akkor már páran megrémülnének.
A bokrok közül egy nő lépett elő. Színes ruha volt rajta olyan egyenruha szerű, amit arany díszej díszítettek.
- Ne gyere közelebb!
Szóltam ki a barlangból figyelmeztetésképp.
- Ne félj, nem akarlak bántani!
A nő közelebb lépett. 
- Mit keresel itt egyedül? Hol vannak a szüleid?
Az ismeretlen látszólag egyentalán nem félt tőlem, egyre csak közelebb jött.
- Nincsenek szüleim.
Még mindig bizalmatlan voltam, de a nőn látszott, hogy tényleg nem akar tőlem semmit.
- Értem. És mióta élsz itt egyedül?
- Régóta.
A nő leült egy sziklára és kedvesen folytatta.
- Amúgy engem Okoye- nak hívnak. És téged?
- Maina vagyok.
Kicsit kijjeb mentem, már szinte teljesen kimentem a barlangból. A napfény, ami a fák lombjain keresztül beszűrődött és megvilágította a barlang bejáratát, engem is megvilágított. 
- Hogy, hogy nem félsz tőlem? Tőlem mindenki fél. Talán ezért nem szeret engem senki.
Tettem fel a kérdést halkan, lesütött szemekkel.
- Szerintem igazán különleges vagy. Nem mindenki képes olyan dolgokra, mint te.
- Igazán?
- Igen. Láttalak átváltozni és akinek ilyen képessége van, annak Bastet nem ilyen sorsot szánna.
Okoye ezt annyira lelkesen mondta, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy igaz. De a bizalmatlanságot a nő barátságos jelleme hamar szertefoszlatta.
- Gyere! Kérjünk bocsánatot attól a kecskepásztórtól.
Eleinte magamban tiltakoztam, de mivel már annyi embertől loptam, ezért mégis azt találtam helyesnek, hogy ha vele megyek.
Visszamentünk az erdő szélére és láttam, hogy a pásztor már ébren van és az állatokat számolja. Amikor oda értünk akor vette észre, hogy hiányzik egy kecske. Közelebb mentünk és amint észrevett üdvözölt minket.
- Ez az ifju hölgy bocsánatot szeretne kérni öntől.
Amikor bocsánatot kértem a pásztor elég érdekesen nézett rám, bár lehet, hogy csak a sárga szemeim miatt.
Ezután Okoye- val tartottam a terepszemléje utolsó szakaszán.
Már esteledett amikor eleredt az eső.
Okoye felvetette azt a lehetőséget, hogy vele tarthatok az otthonába.
Mivel messze jártunk a rejtekhelyemtől és már éhes is kezdtem lenni, ezért beleegyeztem. Gondoltam adok még egy esélyt az embereknek.
Mikor megtapasztaltam, hogy egyesek milyen befogadóak tudnak lenni, onnantól kezdve nem vágytam vissza az erdőbe.
Az életem teljesen megváltozott. Iskolába jártam a többi gyerekkel, minden nap meleg ételt ettem, fedél alatt meleg ágyban aludtam. 
Beismerem, így boldogabban éltem, mint az erdőben.
Ahogy nőttem úgy nőtt velem a párduc is. Tizennyolc évesen értem el a végleges méretem emberi és párduc alakomban egyaránt.
Amint elvégeztem az iskolát kezdetét vette a kiképzésem. Kitanultam mindenféle harci technikát és a képességeimet szinte tökéletesre fejlesztettem.
 (Kiválóan bánok a lándzsával, a kardal, az íjjal és sok más fegyverrel. De a modernebb fegyvereket is gond nélkül kezelem.)
Minden egyes nap átváltoztam párduccá és visszatértem a vadonba, ha még egy órára is ,de visszamentem, néha még vadásztam is.(még most is a napi rutinom része.) Ma már wakandai harcosként élem a mindennapjaimat és hála Bastetnek még nem mindenki tud rólam. Ez avval magyarázható, hogy szeretek a háttérben maradni, bár ez nem mindig sikerül.
(Okoye mindíg mellettem állt és remélem, hogy továbra is számíthatok rá.)


user neve » tapasztalat » multik

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
926
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Maina Vas. 08 Ápr. 2018, 02:08

•• Kedves Maina! ••

Elfogadva!




HEY!

Először is had köszönjem meg, hogy az egyeztetést követően bővítetted picit a leírást.  olvadós puszi
Csapjunk is bele! A családod története megható, magam is nehéz körülményekkel lettem megáldva, ezért némileg átérzem a helyzeted.
A jellemleírás nagyon tetszik, olvastam volna tovább is, de minél több minden marad rejtve előttünk, annál nagyobb titok leszel és ez valamilyen szinten nem baj. Aki akar, úgyis megismerkedik majd veled közelebbről!  Very Happy
A képességed nagyon tetszik! Wakandában párduckodni menő dolog, futkorászhatsz a többi négylábúval, illetve a Párduccal - így nagybetűsen -. Bizonyára hasznukra lehetsz, ráadásul elég kedves népnek tűnnek, nem hinném, hogy a beilleszkedéssel gondod lesz/volt! Very Happy  
A történetleírás tömör, lényegretörő. Okoye elég menő mester, befogadó, társ és tanító! Azt hiszem nála jobbat keresve sem találhatnál magadnak. Talán a történeted nem indult túl fényesen, de nem az határoz meg téged! Így hát ne keseregj miatta és merj nagyot álmodni! Nekem úgy tűnt Wakandában bárkiből lehet, bármi!  izgatott
Köszönöm az élményt!
Nem is tartalak fel tovább, irány foglalózni, aztán tessék meghódítani a játékteret!  hali


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Maina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Önjelölt igazságosztók-