Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
Warpaint - T'Challa & N'Jadaka


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Warpaint - T'Challa & N'Jadaka Vas. 25 Feb. 2018, 15:52

I fight the world
I fight you, I fight myself I fight God, just tell me how many burdens left I fight pain and hurricanes----------------------------------------------------------


Égessük fel a világot. Ragyogjon, ahogy eddig még soha, világítsa be Afrika sötét egét, érjen el az ígéret földjéig, hogy a fehér bőrű elnyomók is megtanulják végre: Itt voltunk, itt vagyunk, és itt is leszünk, amíg a talaj szét nem hullik a lábunk alatt, és mind el nem pusztulunk.

A kocsi kerekei csikorogva fordulnak el élesen jobbra, ahogy az utat követi. A meglehetősen éles kanyar miatt minden balra dől, a világ megváltozik, a gravitáció pedig lefelé húz. A súlyos dobozokban rejlő vibrániumból egy-két darab lezuhan ugyan, de hangja alig van, lévén, hogy sokkal könnyebb anyagból készült, mint a kocsi váza. Ebben rejlik a jövő, amit meg akarok osztani másokkal is, azokkal, akik elnyomva élnek a mai napig, mikor lenne esélyük a válaszra. A harcra. Hogy megvédhessék magukat, és lábaikat a földbe gyökerezve élnének születésükkor kapott jogaikkal. Ha pedig ők nem tudnak előre lépni, ha nem tudnak eszközökhöz nyúlni, és más sem segíti meg őket, akkor Nekem kell. Ez a célom, ez motivál, ezért nyitom fel szemeimet reggel, és ezért nem hagytam, hogy apám halálának az emléke teljesen maga alá gyűrjön, mint egy sötét árnyék, ami folyton a nyakamban liheg.
Ujjaim a nyakamban lógó gyűrűre siklanak, hogy körbeöleljék azt, mind mindig, mikor megfogom, visszautazok az időben. Visszamegyek az otthonomhoz, Oakland-be, hogy újra átéljem azt a szörnyű napot, mely meghatározta minden egyes döntésemet, ami utána következett. Még most is csak egy rossz álomnak tűnik, ahogy az élettelen test felett guggolok. Egy árva. Egy nincstelen gyerek, akin már semmi sem segíthet. Csak saját maga.
Egy pillanat volt csupán az egész, számomra mégis egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy az értékes tárgy szép lassan visszarepített a múltba, mintha csak a hideg fém valami varázserővel lenne felruházva. Talán így is van, legalábbis nekem. Csupán a kerekek csikorgása, és a padlóra zuhanó vibránium darab halk csörgése az, ami végül kirángat ebből a pillanatból, de nem is kell több.
- Figyeld az utat! - kiáltok előre a vezetőnek, majd kezemmel erősen rácsapok a köztünk lévő vékony fém lemezre, mely a vezető teret és a hátsó részt különíti el. Ha be is nézne valaki az ablakokon, nem látna hátra, hogy mit szállítunk. És pont emiatt nem engedhetünk meg semmiféle hibát, ami lebuktatna minket. Ha mi elveszünk, ők is velünk vesznek. És minden más, amiért feláldoztam életem nagy részét, porba hullik, elfelejtik, és senki sem fog emlékezni, hogy egykor mik voltunk. Hogy min kellett átmennünk, hogy ilyenné váljunk.
Harcosokból rabszolgákká.
Rabszolgákból harcosokká.
A kocsi motorának hangos berregésénél már csak szívem tam-tam dobolása a hangosabb, ahogy végigpörgeti ereimben az adrenalint. Abban a pillanatban tudom, hogy mi történik, mikor meghallom az éles karistoló hangot, mely áttör a kocsin keresztül, és végigvezeti azt. Mosolyognék, de már réges-rég elveszett az éle a felfelé ívelő görbületnek ajkaimon. A vigyor is inkább hasonlít vicsorra, ahogy fehér fogaim megvillannak a félhomályban, melyet csak a hold tányérjának fénye világít meg. Még utoljára megszorongatom nyakamban lógó talizmánom, majd pólóm alá dugom az apró kincset. Az egyetlen értékemet.
- Bármi is történjék, ne merészelj megállni! - kiáltok még egyszer a vezető ülés felé, majd lábam egy jól irányzott rúgásával kinyitom a hátsó ajtót, beengedve ezzel a Wakandai levegőt, és azzal együtt mindent vele.
- Régóta várok már erre a pillanatra, cicus - gyors mozdulattal forgatom meg két kezemben lévő tőrt, melyek úgy vonaglanak ujjaim között, akár a kígyók. Ádáz tekintettel nézek be az elém táruló sötétségbe, és visszafojtott némasággal várom, hogy előbukkanjon Ő a feketeségbe burkolózva.
Tengerentúli testvéreink árulója.


jó kis első találkozás, drága kuzin  hagyjál  | killmonger's playlist |

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



Tárgy: Re: Warpaint - T'Challa & N'Jadaka Vas. 25 Feb. 2018, 18:43


N'Jadaka & T'Challa
It will stay in the family


Wakanda nem bújik többé árnyékok közé. Atyám úgy gondolta, hogy az árnyak, a falak azok, amelyek megóvnak minket, ő ebben látta a jövőnket. Egészen eddig láthatatlanok voltunk a világ előtt, fejlődtünk és békében éltünk, míg körülöttünk a világ lángokban állt és megosztott lett. Királyként kötelességem azt tenni, ami a legjobb Wakanda számára, megvédeni. Emberként azonban, ugyanolyan lakójaként a Földnek, mint bármely más földrészen élő ember, nem tudom tétlenül nézni, ahogy a világ egyre kevesebbé válik, mert egymással háborúzunk nyomós ok nélkül. Ez a folyamat azonban nem lehet gyors, idő kell, míg mi is felkészülünk arra, ami akkor vár ránk, mikor a világ rájön, kik is vagyunk. Vannak azonban türelmetlen emberek, akik nem tudják ezt kivárni, és úgy döntenek, a saját kezükbe veszik az irányítást.
Egy magasabb fa tetején várom, hogy felbukkanjon a kocsi, amely nem olyan rég hagyta el a főváros szívét. Nem ez az első eset, hogy vibrániumot lopnak tőlünk, és nem is az utolsó. A világ nem áll készen arra, hogy ilyen fegyverekhez jusson. A béke csak úgy valósulhat meg, ha őrködünk felette. Ez a mi örökségünk, nem gyilkolhat senki a nevünkben vele.
-Közeledik. – jelzem a kommunikátoron keresztül Okoye-nak, aki a hajón maradt, majd amikor a teherautó elhajt alattam lelépve a faágáról érkezem meg a tetőre. Shurinak köszönhetően a lépteim hangját elnyeli a páncél, azonban mikor a vibránium karmokkal végigszántok a jármű tetején, az itt létem többé nem lehet titok. Nem, mintha a meglepetés ereje igazán számított volna. Egyetlen tolvaj sem lehet olyan ostoba, hogy azt higgye, tűrjük, ha meglopnak minket. Hallom és látom is, ahogy kivágódik az ajtó hátul, mire előrelendülve a tetőszélét megragadva lendülök be a nyitót ajtón az autó hátuljába, szembe kerülve a tolvajjal.
-Fordítsd vissza. Nem kérem még egyszer. – mondom a férfinak, várva néhány pillanatot, hátha reagál és megfogadja a tanácsomat, de nem történik semmi. Nem, mintha nagy reményeket fűztem volna hozzá. Aki ilyen tettre vetemedik, elég elszánt, hogy végig is akarja vinni azt. A választás lehetőségét azonban még ilyenkor is meg kell adnunk. Senki nem születik rossznak, és mindenki dönthet, hogy milyen ember akar lenni. – Ez nem a tiéd. – pillantok futólag a dobozokban lévő vibránium rudak felé. – A hazád lopod meg. Ezt pedig nem hagyhatom. – sem Wakanda, sem az ő érdekében. Gyakran, akik túl messzire merészkednek, nem gondolnak bele abba, hogy mit is okoznak a tetteik. Éppen ezért, ha csak nem előz meg, felé lépek, hogy enyém legyen az első támadás, ne az övé. Az első lépés után felugrok és a levegőben két rúgást megeresztve felé támadom a kezeit, hogy lefegyverezzem.


fontos az első benyomás  Smile  izgatott  | theme song |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Warpaint - T'Challa & N'Jadaka Vas. 04 Márc. 2018, 20:29

I fight the world
I fight you, I fight myself I fight God, just tell me how many burdens left I fight pain and hurricanes----------------------------------------------------------

Szinte már vártam, hogy mikor fog felbukkanni, hogy mikor érzi úgy, hogy eljött a hősködés ideje, és felöltve a fekete ruháját, utánam rugaszkodik karmaival. Ez a pillanat előbb jött el, mint hittem, de ez nem azt jelenti, hogy felkészületlenül ért. Karmai végigszántják a kocsi tetejét, ugyanolyan sebeket hagyva a fémen, mint amik apám mellkasában is voltak. Akkor hiába mondtam a kiérkező hatóságiaknak, hogy egy párduc tette, a legtöbb csak nevetett, a többiek pedig szánakozó pillantással azzal nyugtattak, hogy a képzeletem játszik velem játékokat. De mindig is tudtam, hogy aznap este nem a képzeletem mutatta nekem az elsuhanó repülő csíkjait.
Az ajtót kitárom neki, szinte beinvitálom, kérem arra, hogy jöjjön és próbálja elvenni, amit szereztem. Tudom, hogy úgy gondolja, elloptam -
talán jogosan - de az én szememben ez a különleges fém ugyanannyira az enyém, mint az övé, vagy, mint az apánké volt. Az örökség, amit földünk hagyott ránk, valakik mégis úgy döntöttek, hogy magukénak nevezhetik az összeset, köpve a többiekre. Nem is kell hozzá sok, hogy megjelenjen előttem, és ugyan messziről már láttam akcióban, de teljes életnagyságban még soha.
Az első mondat, mely elhangzik szájából rögtön egy követelőzés, és legszívesebben az arcába nevetnék, amiért ilyen közel esett az alma a fájától, de hang nem jön ki számon. Pillantásom a vibránium öltözeten pihentetem egy darabig, épp csak annyira, hogy ne legyen túl feltűnő, de legyen elég időm minden apró információt elraktározni róla, ami kívülről észrevehető. A követelőzését pedig szóra sem méltatom, csupán még jobban megvetem a lábaimat.
- Igazad van, nem az enyém. Hanem a miénk. Hozzád sem tartozik jobban, mint hozzám, vagy a néphez, akit magadénak mondasz. Az elfelejtettekhez. - az utolsó mondatot jól megnyomom, hogy még véletlenül se veszítse el a benne rejlő jelentőséget, amit magában hordoz. Itt nem csak rólam van szó, és nem is csak róla, vagy az úgynevezett népéről, akiket elrejt a kinti valóságtól.
- Pedig megtehetnéd, hogy hagyod. Te lennél a király, nem? - a gúny szikrája pattog szavaimban, ahogy kiejtem a szavakat, és próbálok felkészülni az első csapásra, amit felém készül mérni. Nem én vagyok az első, aki megmozdul, de ennek az oka az, hogy nem akarom rögtön megmutatni a lapjaimat neki. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő is képzett abban, hogyan ismerje fel a közeledő mozdulatokat. Tudni szeretném, mit tud, mielőtt teljesen belevetném magam. A dupla ütés nem ér felkészületlenül, de nem teszek ellene, így jobb kezemből, melyet eltalált, kiesik a fegyver és elcsúszik a kocsi fényes alján a másik felébe. A másik kezemet viszont már elhúzom, azt nem sikerül eltalálnia, így mondhatjuk hogy egyenlőek a viszonyok, ám koránt sincs így. - Szép. Most én jövök.
Ellentétben vele, én nem a lábaimmal, hanem a kezeimmel támadok. Két erős ütéssel a mellkasa felé próbálom visszataszítani az ajtó felé, ahonnan érkezett. Talán ma nem fogok nyerni, de ez nem azt jelenti, hogy könnyen fogom magam adni. Az ütések után pedig kocsi egy újabb éles kanyart vesz be, kissé kacsázva, hogy megnehezítse a dolgunk.


de még mennyire, hogy fontos! | killmonger's playlist |

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not



Tárgy: Re: Warpaint - T'Challa & N'Jadaka Kedd 06 Márc. 2018, 21:02


N'Jadaka & T'Challa
It will stay in the family


Könnyű felkészülni arra, ha kívülről ér támadás. A kémhálózatunk elég kiterjedt ahhoz, hogy tudjunk ezekről, mielőtt bekövetkezne. A belső veszély ellen azonban nehéz mit tenni, mikor a saját népünkből valók gondolják úgy, hogy más utat kell járnunk. Azzal nincs gond, ha mindezt csak gondolják, de mikor elhatározzák magukat, a baj is megtörténik. A vibránium olyan fegyver lehet mások kezében, amit nem tudnak használni. Ez az örökségünk, a technológiánk alapja, nem méltó hozzánk az, hogy vért ontsunk velük. Nem háborúzunk, ha nem szükséges, és nem avatkozunk mások háborújába sem, ha nem muszáj. A világnak nem így kell bemutatkoznunk, nem szabad, hogy a fegyvert lássák bennünk.
Hiába figyelem a férfi arcát, nem tűnik ismerősnek. Nem ismerhetek mindenkit arc szerint a népemből, hiába próbálkozom, de igyekszünk számon tartani azokat az országon belül, akik esetleg radikalizálódnak. Nincs túl sok név, sem arc, de ezek közül egyik sem hasonlít a velem szemben állóra. Látom rajta az elhivatottságot, a céltudatot, és tudom, hogy ez veszélyes. A szélsőséges érzelmek olyan tettekre ösztönöznek minket, amelyekkel csak rombolni tudunk, ezekben az időkben pedig építkeznünk kéne, semmint pusztítanunk.
Enyhén oldalra döntöm a fejem, ahogy kiejti a száján az „elfelejtetteket”. A maszk elrejti az arcom, így nem láthatja a pillanatnyi meglepettséget és homlokráncolást, amit a szavai okoznak. – Ez nem jogosít fel arra, hogy ellopd és fegyvert készíts belőle. – hiszen mi mást tenne vele? A vibránium rendkívül sok mindenre jó, ahogy azt Shuri-nak köszönhetően megtudtuk, azonban a legtöbben csupán egyetlen dolgot látnak benne: fegyvert. Egy ilyen pusztító fegyver pedig a rossz kezekben szörnyű eredményekhez vezet.
-Ezért nem hagyhatom. – felelem a gúnyolódására, mielőtt mozdulnék. Nem védekezik teljes erőbedobással, inkább csak tűri a támadást, hiába veszik oda ezzel az egyik kezéből a fegyver. Én azonban nem hagyom, hogy a támadásai minden gond nélkül célt érjenek, amennyire tudom hárítom azokat, de így is hátrálnom kell néhány lépést az ajtó felé, ahogy pedig az autó bedől az éles kanyarnál, még azelőtt a falba mélyesztem a karmaimat, hogy megtartsanak, mielőtt kicsúszna a lábam alól a talaj. Nem várom meg, míg esetleg meg tud kapaszkodni, hanem egyből felé lendülök és a lábai felé csapok, megpróbálva azokat kisöpörni alóla, majd a lábaimmal is felé rúgok mielőtt kiegyenesednék és felé csapnék, majd a tengelyem körül megfordulva a másik kezemmel is. – Add fel! – mondom, ahogy ismételten felé rúgok majd a fordulásból még egyszer, hátrálásra próbálva kényszeríteni őt. Minél kevesebb helye van mozogni, annál behatároltabb lesz. – Tudod, hogy mire vagyok képes. – tudja, hogy ki vagyok, azt is tudnia kell, hogy a Fekete Párduc ereje erősebbé tesz, az erőviszonyok nem egyenlők. – Még van más megoldás! – próbálom győzködni, miközben igyekszem folyamatos nyomás alatt tartani, ha megpróbálna kitörni és ismét hátrálásra kényszeríteni. Nem akarom megölni, de nem is hagyhatom, hogy elvigye a vibrániumot.


jól kijövünk majd mi ... Smile  | theme song |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Warpaint - T'Challa & N'Jadaka

Vissza az elejére Go down

Warpaint - T'Challa & N'Jadaka

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fekete Párduc (T'Challa)
» T’Challa - Fekete Párduc /Foglalt/
» T'Challa - Black Panther

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-