HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Kukackaland, avagy Őrzők a pácban

avatar

∆ Hozzászólások száma :
20
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



A poszt írója Rocket
Elküldésének ideje Vas. 25 Feb. 2018, 13:37
Ugrás egy másik oldalra

Kukackaland

Kikérem magamnak, naná hogy be vagyok oltva! Van egy rakás nyavalya amit a flancos kis bolygók árasztanak magukból. Nem érek én rá betegnek lenni, meg ilyen hülyeségek. Meg nagy a szája, úgy tudom a terrán is bevett szokás szurkálni az emberkölyköket. Bár véleményem szerint ő pont nincs beoltva... hülyeség ellen semmiképp. Felemelem jobb mancsom és mutatóujjammal rámutatok a lényegre.
- Pontosan. Ez rólad nem mondható el. -  
Meg amúgy egyébiránt semmi jó nem mondható el róla, de ezt már nem kötöm az orrára, épp elég, ha én tisztában vagyok vele, nem akarom máris ledönteni a kicsi törékeny lelkét. Egyem a zúzáját. Éppen szerencsétlen fegyvert szuggerálom, ami ha bizonyos szempontból nézem, túlélt egy Quill-kobak becsapódást. Ez mondjuk azért acsívment. Mert az a tökfej keményebb dió az obyssirnél is. A kérdésére egy enyhe grimaszt tolok felé.
- Most mi van?! Jó íz íze... meg az a kis bizsergés ami leszambázik a gerincemen és vissza...-  
Riszálom meg egy kicsit a habtestem, imitálva az élményt, amit a puncs okoz szőrös kis lelkemben. Jó cucc na, kell az ilyen mindenkinek, nekem ez jutott és nem is bánom egy cseppet sem.
- Na ugyehogyugyehogyperszeee!-  Röhögök fel hangosan, elvégre most megint nekem adott igazat, ez egy ilyen szuper nap, elvégre minimális időkülönbséggel már kétszer is igazat adott nekem. Ohó pajtikám, fogod ezt te még hallgatni, nem is keveset.
- Ezt mondogathatnád gyakrabban, baromi jó érzés. -  Vigyorom aztán átcsap értetlenségbe, mikor cseppet sem művészi módon rájátszva előadja a kis egyszemélyes műsorát. Az első döbbenet után könnyesre röhögve, görnyedve csapkodom a térdeim és próbálok nem masszívan megfulladni. Ezt a barmot! Jaj már... a végén még elpirulok. Höhö.
- Jó-jó-jó, de a vacsit te intézed! Valami puccos helyre vigyél ám, nem elégszem meg egy büfével...-
Villantom a széles vigyorom, miközben sétálok utána, a vállam fölött hátra dobom a megviselt fegyverkezdeményt, ami valamelyik dobozban csörömpölve landol és a beülök a helyemre a hídon.. Bekapcsolom magam és karmaim ütemes kopácsolása halaltszik, amint a fedélzeti komputerbe lehelek életet.
- Lássuk csak, hogy is volt a felhívás... ja megvan. Xandartól a nyugati ugróponton át három ugrásra van. Méégpedig X:35455,72 és Y:89585,08. -
Kukázom ki a választ az agyamból, mert tudni tudtam én, hogy emlékszem, csak nem sejtettem.
- Höh... akármilyen hihetetlen, a csapatod valahol a hajón van, tökkelütöttkém. Jeee, a rendszer felállt az alvásból, üzemanyagszint rendben, motorok rendben, úgy általában minden rendben. Na adjunk neki kakaót.... -
Sorolom, miközben kapcsolgatom fel a kapcsolókat és nézem a rendszer önellenőrzési fázisait. Aztán elkapom a hangosbemondó végét és rányomok a gombra.
- Ding-ding! Felhívjuk a kedves naplopók figyelmét, hogy a Milano hamarosan elhagyja ezt az űrszeletkét. Kérjük ne sikítsanak nagyon, érzékeny a füleeeehehehheem. Na, a lényeg... Kapaszkodjatok, rázós lesz -
Egy kicsit beleröhögtem, na... van az úgy. Kicsi Groot közben a vállamra mászik és nagy bociszemeivel kérdezi, hogy nem-e kellett volna elmondani, hova megyünk. Nem.. Nem érzem úgy, hogy magyarázni kéne tovább, egész egyszerűen előre tolom a kart és irányba veszem a legközelebbi ugrópontot. Űrpojáca ne is álmodjon róla, hogy ő vezet. Mindenki tudja, hogy én vagyok a jobb pilóta.
- Egyébként... van nálunk elég Kemotox? -
Vagy az nem jó a kukacokra...? Nézek rá összevont szemöldökkel, és ha át is veszi az irányítást, rögtön visszakapcsolom,na ne már!

~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~

Az alaphelyzet az, hogy a csapat a győzelemnek nem mondható túlélés után az űrben depizik, a drágalátós vezérünkkel az élen. A Milano célra tart két ugrással Xandarhoz, majd onnan még három a valódi helyszín, ahol kukacvadászat lesz. Addig lehetőség van felvenni a hülyeség fonalát és megismerkedni a macitokkal.

Reagsorrend: Quill, Gamora, Drax és velem zárul a kör.


zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1006
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 03 Márc. 2018, 21:08
Ugrás egy másik oldalra



show time a-holes!
the guardians of the galaxy
_________________________
Nem mondhatnám, hogy jó ötletnek tartom, hogy máris küldetésezzünk a csapattal, lévén egyáltalán nem vagyunk összekovácsolódva. A Titánt nem régiben tettük lapátra - tették, nekem közöm sem volt hozzá lényegében - szóval még nyalogatjuk sebeinket. Az én vállam még mindig tropa ráadásul, úgyhogy nem igazán van kedvem keménykedni, de egy termetes kukac olyasvalami, amit nem igazán hagynék ki. A társaság persze nem a legjobb, jelen esetben ugyebár a négy főből hármat elkerülnék, a negyedik meg egy gally. Szóval csak bólogatok, többre nem telik. A vacsorás megjegyzésére összefutnak a szemöldökeim. Komolyan?! Arról vagyok hírhedt, hogy puccos helyekre furikázom a seggüket?
- Drax a kaja felelős, szerintem rá bízhatod magad... - halványan belenevetem magam az emlékekbe, hányszor futottunk négyen nyolc irányba, amikor a Pusztítóként híressé vált barátunk úgy döntött, kotyvaszt valami hazait. Mármint valami számára hazait, amiben mondhatni épp csak lepke-kaka nem volt. Nem mintha az űrben hemzsegnének, de szerintem simán találni, ha az ember nagyon akarja. Belesüppedek az ülésbe, kicsit még nehezen nyújtózkodom a karom miatt. Nem akar gyógyulni, de hát a démon ürülék már csak ilyen mély nyomot hagy...
- Aha, mondja ezt az, aki három naponta mászik vissza a Milanora, mert mindenhol kreditekért futkorászik... - forgatom meg a szemeim, a többiek hollétére tett megjegyzésen, közben pedig azon agyalok, hogy nem-e kellett volna megkérdezni őket is, hogy mehetünk-e. Elvégre a két morcosabb még pampoghat, amiért így indulunk. Nekem pedig per-pill a kabinom tűnik a legszimpatikusabb társaságnak, így ezt a balhét nem viszem el. Ha kell, még a nem ép-karommal is Mordályra fogok mutogatni!
- Ha valamelyik előadja, hogy nincs kedve küldizni, remélem tudod, hogy te viszed el a balhét, én mosom mocskos kezeim maradéktalanul... - tartom is fel őket, védekezően és még az sem izgat, hogy a mosómaci vezeti a gépet. Higgye csak jó pilótának magát, mása úgysincs! Nézelődni kezdek és kényelmetlenül fészkelődöm. Őszintén szólva hiába oltott le Rocket, Gamorával mosolyszünet van, Drax meg fogalmam sincs hogy van, mióta elhagytuk a terrát, nem beszélgettem vele se. Senkivel se. A tarkómon érzem a puhább szálak jellegzetes felállását, innen tudom, hogy valaki csatlakozik hozzánk.
- Gondolod megoldaná? - félmosollyal pillantok a pilótánk felé, majd róla kifelé a műszerfalon túlra. Nyelnem kell, rendeznem arcizmaim. Nem akarok úgy veszélybe sodródni velük, hogy nincs minden rendben velem, pedig nincs. És az igazság az, hogy azon morfondírozok, mi lesz velünk ezek után? Drax és Gamora is a Titán miatt tartottak velünk. Rocket maradna, hiába egy nyers tuskó, legalább tudom, hogy számíthatok rá és a tökmagra a jövőben. Az előbbi kettőről viszont fogalmam sincs.
- Mennyire veszélyes a kukacunk? - egyik szemöldököm felvonom, úgy pillantok lopva rá, majd hagyom, hogy Groot átmásszon az én vállamra, s onnan lecsúszva, az egyik combomon foglaljon helyet. Rocket rázkódása mellett az én nyugalmi állapotom, biztosan felüdülés az apró facsemeténknek!
Ha Gamora csatlakozik hozzánk, teljes figyelmem az űrbe vetem. Nem tudom mit kellene mondanom neki.., így hát hagyom, hogy Rocket válaszoljon minden kérdésükre. Egyébként is... nincs az a helyzet, ami megoldaná azt, ami kavarog bennem. De legalább már tudom, hogy nincs olyan, hogy te meg én.





_______________________________


csapassuk veszteseim!  kacsint  ||  L

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Kedd 01 Május 2018, 21:28
Ugrás egy másik oldalra




Kukackaland
Gamora & Rocket & Quill & Pusztító

Thanos halott. Nekem ennyi éppen elég ahhoz, hogy végre ledőljek. Hihetik, hogy magamba fordultam, miután Gamora ölte meg legádázabb ellenségemet. Ez nem bizonyít semmit! A zöld nőszemély jókor volt jó helyen! Annyiban változott volna a végeredmény, ha jómagam viszem be az utolsó döfést, hogy nevem végleg bevésődött volna a galaxis krónikáiba. Ehelyett roboghatok tovább a bandával, hogy újabb lehetőséget kapjak legendává válni... Annyi bizonyos, hogy ezentúl még ádázabban fogok küzdeni, és minden lehetőséget megragadok a kaszabolásra. Drax a Pusztító legenda lesz, mindegy mi áll előttem!

Fene sem tudja mennyi ideje hagytuk el Quill bolygóját, de a csupasz földiek megmenekültek, hála... leginkább nekem. Végtére is a Pusztító ma igazán elemében volt! Annyi kree kutyát és rezes démonfajzatot vágtam le, hogy a kezem teljesen beállt az intenzív használattól. Máskülönben jól esik pihenni... hiszen meghaltam. Vagy valami történt, mert egyik pillanatban még a szarvasbogárfejű asszony köpenyéből felnyársalt egy tucat penge, a másikban pedig Quill könnytől és orrváladéktól áztatott arcát pillantottam meg fölöttem.
Túléltem, és mindannyian nagyon is lélegzünk. Ennél pedig nem kellett több, hogy végre dobjak egy hátast a világ legkényelmesebb hencserén. Ez a zug az enyém, és senki másé. Még a nevemet is belevéstem Quill előző matracába. "DRX".. mutatja a hasadás a fekhelyen. Mordály csak egyszer próbált elaludni benne... végül ráfeküdtem, és párnának használtam aprócska testét.
Kistestű barátom hangja ver fel negédes álmomból.  
- Mi? Hol vagyok? - nézek körbe üveges szaruhártyám mögül, és azonnal préselem is lábaim csizmáimba. Még dőlöngök az ágyon, így mikor ránt egyet a Milano, lebukfencelek, és immár a mennyezeti lámpatestet bámulom.
- Megcsinálom apám csodás mókuspörköltjét! Quillt meghagyom pilótának, de Mordály megy az üstbe! - dörmögöm magam elé, miközben négykézláb verekedem ki magam az ajtón.
Éppen szidalmazásra nyitnám a számat, amikor Gamora kérdőre vonja két hímnemű társamat.
- Küldetés? - dúródok előre, és megtámasztom magam a pilótafülke oldalában. Nem érdekel a kredit, de ha ölhetek, nem érdekel ki milyen állapotban van éppen. - De hiszen mozog a mellkasuk, és egyiknél sem állt be a hullamerevség! Ez azt jelenti, hogy harcképesek! Benne vagyok, bárhova is megyünk! Drax, a Pusztító végre legendás lesz! - nevetek fel önelégülten, majd becsatolom magam a jól bevált helyemen.
Tekintetem ide-oda kapkodom közöttük, de csak azon járnak a gondolataim, hogy... ismét ennem kell.

 Bocsánat a megvárakoztatásért! Sad || kukackaland Very Happy ||


A hozzászólást Drax összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 30 Júl. 2018, 21:05-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
20
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



A poszt írója Rocket
Elküldésének ideje Szer. 30 Május 2018, 20:18
Ugrás egy másik oldalra

Kukackaland

Ó, én nagyon érzem hogy ez jó muri lesz, mondhatni, a pocakom is ezt sugallja. Vagy az inkább Draxé, amit hallok? Elég hangos emésztése van a mintás nokedlinek. Egyébként is, nem mindegy minden? Megyünk és kész. Űrpojáca is így gondolja, én is, más meg nem számít, főleg az én véleményem, de ezt nem hangoztatom túlzottan.
- Nyald meg egy ungarri harcos hónalját. Ugyan mi baj lehetne? Ez csak egy kukac, egy darab szilárd takonykupac. Pik-pakk végzünk aztán puncsozunk. -  
Vigyorgok a kijelzőre, mialatt mozgásra bírok mindent, de főleg a Milano-t. Meg ahogy a trappolást hallgatom, szerintem jön a nehéztüzérség is. De legalábbis Gamora biztosan.
- Ugyan, tutira akarják, csak még nem tudják, hogy akarják.-  
Magyarázom meg briliáns levezetéssel a dolgot és adok kakaót a hajónak. Quill meglepően könnyen belement, vagy csak a személyes varázsom nőtt meg ennyire amíg ki voltam ütve, fene se tudja, kérdésére hangosan mélázok.
- Hát... kártevőkre van nem? Vagy a kukacot inkább horgászbottal kellene ijesztgetni? -  Ez a tézis egészek kerek két percig elgondolkodtat. Már csak az a kérdés, honnan szerzünk akkora horgot és botot. Az orsót ne is említsük. Bár lehet a zsineg helyett acélszemű láncsodrony kellene. Ja, elkalandoztam, ideje becélozni az első ugrópontot. Ezen munkálkodom éppen, mikor a páfrányszínű harcimaca nagyjából szó szerint beesik a kabinba. Kapásból mutatok Quillre.
- Megengedte! -  Egyelőre ez az én nagyon hatásos védekezésem, mert időközben a matyómintás hegyomlás is befutott. Remek, együtt a csapat. A szavaira felkurjantok.
- Ez az cimbi! Ez a beszéd! Ugyan már Gam... ez csak egy kukac. Egy nagyobbacska cipővel simán kilapítjuk. Könnyű meló, sok zseton. A kötszerek meg amúgy mocsok drágák. -
Világítok rá egy igen érdekes tényre, majd megtolom a kart és belehajtunk az ugrópontba. Zsinórba végigmászok mindkét ugróponton, hogy a Xandar meleltt kössünk ki pillanatok múlva.
- JIIIHÁÁÁÁÁ! -
Kurjantom majdnem Draxival együtt, kicsit beborzolja az ilyesmi a bundámat, de még megvan, szóval az émelygő ugrás kész, és a szemem sem guvadt ki. Annyira.
- Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy kapaszkodjatok. -
Röhögök fel, és vezetgetem tovább a Milanot a következő pontra, hogy kilyukadhassunk az eredeti úticélunknál.
- Relaxáljatok már egy kicsit. Egy hájas taknyot kell kigyomlálni egy békeszerető nép bazi nagy kertjéből. Nem nagy kunszt, az eddigiekhez képest ez a szombat esti matiné. -
Megvonom a vállam és ezerwattos vigyort villantok Gamora felé, elvégre, ő az egyetlen aki még ellenáll. Mééég.
- Ne legyél ünneprontó, mindenki oda van az ötletért. -
Emelgetem neki a szemöldökömet nagyba s amíg rám figyelt én maxra kapcsolok és telibe kapom az ugrópontot. Halál vicces ahogy nyúlik a fejük!

~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~

Az első ugrási fázis megvolt, megkezdtük a másodikat, hogy a célhoz jussunk. Amit eddig tudhattok: megyünk kukacot vadászni. :3 Bocs a kihagyásért, IRL utál engem, de most már igyekszem itt lenni, szerintem ha nagyjából 2 hetente tudunk új kört kezdeni, akkor az úgy effektív lenne.

Reagsorrend: Quill, Gamora, Drax és velem zárul a kör.


zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1006
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 09 Jún. 2018, 14:46
Ugrás egy másik oldalra



show time a-holes!
the guardians of the galaxy
_________________________
- Oké, te vagy a Főnök. - rázom a fejem nemlegesen Mordály logikáját hallván. - Most!!! - pontosítok, felé bökve mutatóujjammal. Elfoglalom a helyem, közben kifelé bámészkodok a műszerfal fölött. A lemaradó kettes becsatlakozása előtt Mordállyal volt egy igen komoly elbeszélgetésünk - ami ránk nem jellemző. És persze látszata nincs, de hatása bennem igen. Hagyom, hogy vezessen. Nem akarok vele civakodni. Gamora felbukkanását már cipője kopogása jelzi, kérdését viszont igyekszem figyelmen kívül hagyni. Igen jelentősen Mordály felé pillantok, jelezve, dumálja le ő a dolgot. Amúgy is az ötlete volt. Nem beszéltünk Gamorával, mióta visszajöttünk és nem is igazán tudom, hogy mit kellene mondanom, így inkább kussolok, ha lehet. Drax is becsatlakozik Mordály kérdőre vonásában, de nagyon úgy fest, hogy a szinonima srácnak bejön a dolog. Így aztán nem igazán van, ami visszatartson bennünket. Amíg amaz kettő eltársalog, Gamora kérdésére csak megrázom a fejem.
- Jól vagyok. - köszörülöm torkom, fészkelődöm és ismét Mordály felé hasít tekintetem, jelezve, hogy nem igazán van kedvem tovább folytatni az állapotomról való társalgást. Baromi jó lesz így küldetésezni, hogy a zöld nőszemélyem, meg én ennyire nem jövünk ki, de basszus, hát mit csináljak?!
- Mihhh? - nézek a mosómedvénkre értetlenül, amikor azzal védekezik, hogy én engedtem ezt a küldetéses dolgot. - Mit mondhattam volna?! Ez, ez nem fair. - ekkor pillantok először a zöld sziluettre, s nyelnem kell. Legalább hibát találnék rajta, bármit, ami segít ebben a helyzetben, de még az sem. Így csak nézem egy néma másodpercig, majd előre fordítom a fejem. Rendezem arcizmaim, próbálok hű lenni ahhoz, ami vagyok: egy sértett szerelmes.
- Drax, szerintem te már rég egy legenda vagy, csak még nem tudsz róla... - vonom meg ép vállam, közben az övemmel babrálva. Amíg a többiek társalognak, én fészkelődöm. Aztán a kicsikém megbillen és suhanunk. A két ugró pont miatt felfordul a gyomrom és szeretném tarkón csapni a pilótánkat, de helyette inkább megfogadom a tanácsot és kapaszkodok.
- Szombat este szórakozni szoktunk, nem matinézunk, de tök mindegy, ha mackó falván másképp van. - intem le a dolgot, nézelődve, meg elejtve egy sóhajt szavaim között. A lényeg, hogy együtt vagyunk és élünk és mozgunk. És hogy rohadtul kínos ez az egész. Legalábbis nekem. Mordály győzködése Gami felé egy halovány félmosolyt ültet arcomra.
- Mit is mondtál? Mennyire van messze? - pillantok az oldalamon ülőre, majd elgondolkozva nézelődök. - Honnan szerzünk egy olyan bazi nagy cipőt?! - értetlenül rázom a fejem, persze próbálok gondolkozni a lehetőségeinken. Remélem csak viccel ezzel a tervével. Jó lenne, ha nem tűnnénk ostobáknak, akik idétlenül futkorásznak egy kukac körül, hanem volna egy tervünk hozzá.






_______________________________


csapassuk veszteseim!  kacsint  ||  L

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Szer. 01 Aug. 2018, 21:23
Ugrás egy másik oldalra



Kukackaland
Gamora & Rocket & Quill & Pusztító

Kedvenc helyemen ücsörgök már, s hallgatom társaim magasröptű beszélgetését. Nem érdekel, hova megyünk, ha ölhetek, és ezzel a nevem végre bevéshetem az univerzum történelemkönyvébe. Ha jó nagy kukacot ölünk, azzal talán horgászhatunk nagyobb halakra is, és előbb-utóbb eljutunk valamelyik bolygóközi kree vezérhez is, aki Thanost szolgálta. Mert Thanos halálával még nem ért véget a lajstrom. Voltak szövetségesei, kisinasai, masszőrei és lehet, hogy bordélyháza is volt. Mindet fel kell számolnunk! Ki kell töröni a létezesét is, és nevének említését halálos bűnként kell kezelni... kivéve persze ha mi mondjuk. Nekünk jogunkban áll, mi öltük meg Múv Jorkban.
- Kisbarátom, a teljes tested be volt kötve. Miattad az a sok kötszer költség. Az én testemre elég, ha egy alig használt rongyot tekersz. Engem nem érdekel, mivel kötöztök be! Az én részem költsétek gyolcsokra, mit bánom én! Csak had öljek már végre! Haladjunk! - morgok az ülésben, amikor a drága kötszerekre tereli a beszélgetést szörős harcostársam.
- Legenda? Mint "Pusztító", elkopott egykor méltán híres nevem. Mostmár "csak" Őrzőként említenek, ami lelomboz, mert már nem félnek tőlem. Azt hiszik, hogy békét és szeretetet hozok. Pedig, ahol én járok, hálál jár nyomomban, Öreg Barátom. - késem élét szemlélem, majd néhány másodperc néma csend múlva Peter felé mutatom széles vigyorral. Ezzel osztom a szeretetet.

Imádom a térugrást, ahogyan izmos testem belesimul az ülésbe, megfeszítem izmaim, úgy kiáltok fel euforikus örömömben. Nincs vidámpark Xandaron, legalább ennyi élvezet jusson ki a magamfajtának is. Oldalra pillantva jót nevetek a többiek eltorzult arcjátékán. Nekem ez minden pénzt megér!
- Jó, hogy nem mondtad, hogy kapaszkodjunk! Jó... hogy nem mondtad. - nevetek hangosan felé. Szeretem a spontán dolgokat, főleg, ha ez a társaim rovására megy. Fogalmam sincs miért ismétlem meg a mondatot. Nyilván, ezzel nyomatéskosítom elismerésem...
Ugrásunk után végül megérkezünk az úticélhoz.
- A nők nagyon szeretik a pénzt. Quill végre választhat, hogy vesz egy háremet, vagy körbeudvarol rajta egy zöldebb nőegyedet, aki nem mellesleg csapatunk megbecsült tagja... - Quillre nézek, és elismerően bólogatok felé, mintha a célzásom nem is lett volna egyértelmű. Felállok  a székemből, és Rocket mellé hajolok.
- Tedd már le ezt a masinát, hogy megkezdjem a rovarirtást! Nem bírok magammal!

 Nem tudom, lesz-e folytatása a játéknak, de írtam, reménykedve benne! Very Happy || kukackaland Very Happy ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
20
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



A poszt írója Rocket
Elküldésének ideje Hétf. 27 Aug. 2018, 22:33
Ugrás egy másik oldalra

Kukackaland

Puncs, puncs, puncs, puncs, puncsot akaroook, legyünk már túl rajta! A habtestem szomjazza azt a mennyei mannát. Mások véleménye meg nem érdekel, enyém az összes.
- Mint mindig.  -  
Villantom a tudálékos fogsoros vigyoromat Űrpojáca felé, elvégre szerintem még a tudatlan kukacok is tudják, hogy ÉN vagyok a FŐNÖK. Csak vagyok olyan gáláns úri medve, hogy hagyom Quillt a tündérmeséjében létezni. Hát nem végtelenül rendes tőlem? De, az. Tudom. Az pedig csak külön öröm,l hogy a nagyon jól átgondolt és hirtelen felindulásból felhasznált briliáns felelősség elhárító tervem tökéletesen működött. Tiszta zseni vagyok, mondjuk ez eddig is tény volt, de most már bizonyított is.
- Már hogyne lenne az hapsikám? Benne voltál vagy benne voltál? -  
Telifogas vigyort villantok neki, elvégre ezt nem magyarázza már ki sehogy sem s a győzelmem nem is marad el, begubózva marad parlagon a sarokban. Úgy-úgy, ezt hagyd a felnőttekre. Nagyra nőtt és némiképp másként működő agykapacitással rendelkező barátom pedig aljas megjegyzést tesz a habtestemet kötelező jelleggel befedő kötszerre.
- Hát tehetek én róla, hogy az az őrült spiné mindenféle baromságot hajigált? Meg úgy az egész... haggyál lógva. - Húzom fel a szőris kis pofám, miközben megküldöm kakaóval a Milanot, és jól beleépül mindenki a székbe. Vagy a falba, ha nem ült le időben. De én szóltam! Szó nem érheti a maci elejét.
- Nem kell aggódni, a bolygó népe bizonyosan szobrot emel neked, ha legyőzöd a főkukacot! -  Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy van-e olyan a célállomáson, de sosem árt feltüzelni az óriásunkat, legalább akkor a fűszínű bombázó sem tud ágálni tovább ellene. Merthogy megyünk, ez nem vitás. Egyébként is kanhajó, szóval csak ne panaszkodjon.
- Könnyű meló, könnyű pénz és némi visszarázódás. Szerintem korrekt. -
Vigyorgom az akadékoskodó másneműre, merthogy csak a nők tudnak minden baromságon aggódni. Meg nem aggódni, meg érdekelni és nem érdekelni. Tudjátok, mikor az igen az nem, de néha talán viszont olykor nem. Na ember legyen a talpán aki ezt megfejti. Mert amúgy lehetetlen.
- Jó, akkor a te részedből puncs lesz. -
Vigyorgok hátra a matyóhímzésre, és sorra szedem közben az ugrópontokat. Az érvelések ilyen téren elhaltnak minősülnek. Végre kilyukadunk a célnál, aaaa megnemmondom melyik bolygón. Valahova a fülem mögé felírtam, de nem is a neve miatt jöttünk. Először megpróbálom visszatartani a feltörni készülő kvázi vihogásom, fel is fújt arcom azonban nem tudja örökké tartani, hangosan pukkan ki belőlem a hahota, a mackós káröröm.
- Hát ezt jól megkaptad haverom! -
Csapok a combomra kedélyes kínomban, azonban a nagy hacacáré közepette meg is érkeztünk így landoláshoz készülődöm.
- Jól van, nyuga van csigalom.A kukacnak meglepi, hogy jövünk, ha hagylak belecsapódni a bolygóba még Xandar föld alatti világa is megérzi a jöttödet. Hét nap múlva. Kelet felől. Négykézláháháháb.  -
Ezt valahol hallottam, de meg nem mondom már hogy hol. Quill kérdése ugyan pár pillanatig elgondolkodtat de végül kicsit előrehajolva pillantgatok át hozzá.
- Miért, a te 48-as patád nem elég? -
Húzom fel az ínyem a fogaimról, majd a légkört áthasítva leteszem a kicsikét egy nagyobbacska oázis mellett. Egyébként ez egy kurva nagy macskaalom. Egy homokozó, bár én azt hittem ez nem ilyen bolygó, legalábbis amire emlékszem a kalandozásaim közepette, de majd kiderül minden. A Milano landolt, nyitom az ajtót.
- Na, abba a bazi nagy kéglibe megyünk eligazításra, aztán irtunk kukacot. Oké? -
Kapom fel a hátamra a kedvenc fegyóm, a nagy Mordályhoz egy szép nagy mordály illik. A vállamon támasztom a gépszörnyet, miközben tipegek le a hajóról.
- Ööö, valami Morbarra vagy ki a szőrcsomó fog informálni minket, egyéb kérdés? - Na nem mintha közben megállnék megvárni ezeket... megyek mint a meszes, bár lehet Drax barátom már fejest ugrott a homokba. Mindent félretéve elnavigálunk a nagy kunyhóhoz, vagy mi a lóhalál ez, ahol egy jóformán koromban nevelt emberforma áll elénk, négy karral. Meg mindenféle zsinórral, csontokkal meg nem is tudom mi van még rajta. Jéé de sokan vannak.
- Szerintetek is hasonlít a négerhabcsókra? - Suttogom oda a bajkeverőimnek, miközben látványosan kacsintok egyet a bal szememmel.

~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~

Nah hát a helyszínen vagyunk, ez egy egyébként mediterrán éghajlatú bolygó volna, azonban a kukacnak köszönhetően kezd elsivatagosodni, oda van már az ültetvények egy része, ezt fogja nekünk vázolni. Nem akarok mini ET-t írni neki, így nyugodtan találhattok ki a muftinknak egyéb jellemvonásokat is. Very Happy A köv körben már izzadni fogunk! Very Happy

Reagsorrend: Quill, Gamora, Drax és velem zárul a kör.


zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1006
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 08 Szept. 2018, 15:47
Ugrás egy másik oldalra

show time

A kicsike lágyan dorombol alattunk, miközben a célállomáshoz közelítünk. Mordály és Drax meg úgy gabalyodnak össze beszédeik ostobaságával, mintha erre lettek volna teremtve. Így hát amíg ez a kettő eldiskurál - kikapcsolom az övem, felegyenesedem és egy bizonyos zöld sziluett kabinja felé indulok.
- Tájékoztatom Gamorát a küldetésről. - dobom oda nekik, de morgós ábrázatom azért utol éri Draxet, amikor a háremekről, meg mindenféle ostobaságokról beszél. Lépteim sürgetőek, de azért nem futok. Kopog talpam alatt a belső váz, így aztán el se tudnám titkolni, hogy itt vagyok.

***

Féloldalammal a félfának támaszkodom, majd kocogtatom a bejáratát ujjaim külső felületével. Megköszörülöm a torkom és rendezem az arcizmaim. A legutolsó kaland nem sikerül túl jól, ezért érződik közöttünk a feszkó, de hát közöttünk mikor nem? - Gami... Gamora? - gyorsan javítom a megszokott becézésem, elvégre nem vagyunk felhőtlenek. És a kedves megszólítás csak annak jár, akit ... kedvelek. - Mordály elkötötte a gépet, és gyomirtónak készül. Egy óriási kakac'cal kell megküzdenünk, ami lehet fel is zabál minket, de jó lenne, ha jönnél. Khm, mármint Mordály örülne. - köszörülöm a torkom, majd az alsó ajkamba harapva lepillantok, hogy a lábfejeim stírölhessem megbabonázva. - Még mindig tartozol egy bocsánatkéréssel, amiért a legutóbb a terrán úgy faképnél hagytál. - vállat ejtek, s ha kitárul az ajtó, úgy szökkenek odébb, mintha szellemet látnék. Arcizmaim kontrollálatlanul tükrözik érzelmeim, miféle gyenge nyomorék vagyok melletted. - Khm, de mindegy, csak gyere... - és ekkor dob rajtunk a gép egy nagyot - landolunk - így teljes testemmel a nőre zuhanok. Hiába támaszkodnék, a zöld puhaság felfog, így aztán a kelleténél talán lassabban kelek föl... - Nincs déjá vud? - pimasz vigyorra húzom a képem, de már mászom is le rólad, s ha engeded, felsegítelek. Nem maradok tovább, a többiekhez indulok, veled, vagy nélküled.

***

- Ezt nevezed te landolásnak? - lépek fel Drax mellett, a fegyvereim igazgatva övemen, illetve a fülemen a sisakot. - Morbarra? Mi az, valami csillagközi kertész a tag? - igazgatom a dolgaim, tekintetem ide-oda futkos a látkép és a többiek arcának játéka között. Ekkor már elhagyom én is a Milanot. Rázom kicsit a csizmáim, mert egyáltalán nem tetszik a talaj állaga. Homokos, de közben ragadós. Undorító!
A kunyhó elé érve azért lemoshatatlan undort fest az arcomra az elénk tárulkozó látvány, így aztán Mordály kérdése egyáltalán nem dob a lantunkon. - Rossz szem, rossz szem... - mutogatom a kukatúrónak, és már fordulok is a taghoz, hogy kihúzva magam bemutatkozzunk egymásnak, mert hát mindegy hogy néz ki, ha szép summát fizet.
- Mi vagyunk az Őrzők, igen-igen. Aláírásokat, fotókat majd később. Ha minden igaz, van itt egy szörnyeteg, ... valami kukac, amivel gondotok van. Jöttünk rovartalanítani. - vonok vállat lazán, majd kérdő ábrázatommal üzenem a tagnak, hogy várom a további infókat, ahogy a mellettem felsorakozó csapatom is.



guardians| beinvitáltam Gamit is, a megbeszéltek szerint  okés
 ha bármit benéztem, jöhet a szerelmes üzi  kacsint

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Szer. 26 Szept. 2018, 14:42
Ugrás egy másik oldalra



Kukackaland

üdv, fiúk, mibe kevertek bele már megint?
Az volt az elképzelés, hogy ezt a gyönyörű napot a kabinom nyugalmában töltöm, a fegyvereimet tisztogatva az ágyam szélén, ám ez csődöt mondani látszott, mikor még el sem kezdődött igazán. Talán könnyebb dolgom lenne, ha Quill nem rángatná őrült módjára a gépet, és nem akarnék minden percben faltól falig repülni a kilengésektől. Eleinte igyekszem elegánsan, nőként viszonyulni a dologhoz, némán bosszankodva, összepréselt ajkakkal esek neki újra és újra a kardom pengéjének a pamutkendővel, ám amikor már sokadjára siklik félre a kezem, lecsapom magam mellé a rongyot és felszegett karddal azon vagyok, hogy kirobogjak a hídra és számon kérjem a fiúkon, mégis miféle gyorsulási versenyt rendeznek már megint, és engem miért nem hívott senki.
Indulatos lépteimet kopogás szakítja félbe, talán még ajtót is nyitnék első szóra, ha nem Peter állna odakint. Ácsorogj csak, ráfér az egódra - s mint akinek halaszthatatlan dolga akad, úgy húzódom vissza az ágyam mellé pakolászni, szedelődzködni.
Nincs kit becsapnom, hiába teszek úgy, mintha nem figyelnék és megkukultam volna, természetesen hegyezem a fülem minden egyes szóra. Édesgető békülést várok, kiengesztelő becézést, így amikor Quill azzal jön, hogy bocsánatot kéne kérnem, a kelleténél hevesebben tépem fel az orra előtt az ajtót, hogy felszegett állal kivonuljak rajta.
- Igazad van - közlöm, ám halálosan feszült, merev vonásaim robbanással fenyegetnek. - Bocsánatot kérek, amiért ilyen felelőtlen, éretlen, önző és megbízhatatlan vagy, aki mellett nem lehet megmaradni negyed órát sem, mert képtelen felfogni, hogy... - Sosem tudjuk meg, hogyan tovább, ugyanis a gép ismét kileng, s hiába marok kapaszkodó után, Quill rám borul és kettőnket már nem tudom megtartani, elvágódunk a földön. Az, hogy rajtam fekszik, rögtön elnémít, s mintha nem pont az imént szidtalak volna, olyan csendes áhítattal fürkészem szemed, míg le nem szállsz rólam. Nem kell felsegítened, boldogulok, és eléd bevágva indulok a többiekhez, csak hogy érezd, ennyivel még nincs letudva köztünk a dolog.

Felpakolom magam fegyverekkel, épp az utolsót tűzöm a derekamnál az övembe, miközben leszökkenek a gépről. Érdeklődve nézelődöm, s bár lemaradtam Mordály mesedélutánjáról, az még nekem is feltűnik, hogy a táj pont úgy fest, mintha már csak nyomokban pislákolna rajta az élet. Nyilván ezért vagyunk itt, hogy elpusztítsuk az ezért felelős kártevőt.
- Szóval, mióta is van tervben ez a küldetés? - érdeklődöm Mordálytól, amint felzárkóztam mögéjük. Hátulról támogatom a fiúkat a kunyhóig, csak akkor húzódom Drax mellé, mikor felsorakozunk a szokásos "mi vagyunk a Galaxis Őrzői" monológhoz. Nem nézek Peter felé, igyekszem annyira látványosan semmibe venni a létezését, amíg az még nem befolyásolja a csapatmunkát, inkább szegény megbízónkat méregetem, nem kevesebb gyanakvással. Nem fest túl bizalomgerjesztőn a fickó(?).
- Mióta okoz problémát ez a... lény? - kérdem, mert könnyű meló vagy sem, legalább egyvalaki legyen alapos a csapatból. Védenem kell a hátukat, ha már ők mindent félvállról vesznek.

a zeneválasztást rátok hagyom (: zúzzunk!

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Hétf. 29 Okt. 2018, 00:13
Ugrás egy másik oldalra



Kukackaland
Gamora & Rocket & Quill & Pusztító

- Csak egy szobrot? Legalább egy emlékművet kérek, mely hűen kifejezi hatalmasságomat! - felelek kisbarátomnak, ki szerint csak egy szobrot érdemel az, ki megment egy egész nemzetet puszta kezeivel. Fel is vagyok háborodva, hogy nem emlékművet mondott. Ezzel megbántott. Quill azt mondta, hogy a nagyjaikra, kikre örökké emlékeznek mind emlékművet kapnak a parkok közepén. Nekem is az kell!
Durcásan lépek le a fedélzetről, mindenkit fére sodorva, előre törve. Támadóállásban célirányosan rángatom a fejem jobbra és balra, kezeimben két tőrömmel. Keresem az ellenséget, de sehol nem lelem. Csak ezt a pusztaságot és a hirtelen semmiből előttem termett madárijesztőt. Itt volt ez előbb is? Lankad a figyelmem! Ez nem jó! Micsoda élethű bábu!
- Már azt hittem... - mutatok felé késemmel, majd megdermedve mérem végig. - ... mintha mozgott volna. Csak vizslat engem, miközben magam elé motyogok. Fekete szeme és négy karja van. Elég bizarr látvány, de kezdek gyanakodni, hogy ez nem csak egy madárijesztő! - Mi az a habcsók? Még jó, hogy ezzel nem csókolózunk! Olyan a négy karjával, mint egy díszes szobainas! Viccesek ezek a lógók. Mint Quillék karácsonyfája. - nevetek hangosan térdemen támaszkodva, mikor ismét megmozdul.
- Mi... Él a kabáttartó? - Lépkedek hátrébb, mikor Peter megszólítja. Én inkább visszazárkózom a többiekhez. Ez esetben Gamora mellett állapodok meg.. vagy ő énmellettem..? Túlságosan sokkolt a tény, miszerint az a förmedvény az informátorunk.  
- Nem ez a kukac, akit keresünk? Gyanús, ahogy kinéz. Lehet csak álca. - súgom Gamorának és Rocketnak, amíg Peter hajlong előtte.
- Egy szavatokba kerül, és nekiesek. Szétkapom, mint a sült disznót. - bevallom, nyugodtabb lennék. Ha ezen a bolygón mindenki ilyen absztrakt, akkor jobb lesz mielőbb megszabadítani őket a szenvedéstől. Pedig én aztán szeretem azt, ami nem szép, de ez már olyan, ami ma estétől kísárteni fog álmaimban. Mint egy etióp kísértet. Talán néhány harci tetoválás, emberbarátabbá tenné a kinézetét.
- Mutasd, kit kell levágnom! Nem érünk rá divatbemutatókra. - költői ez a ruhadarab rajta, talán visszafelé kérek egyet én is. Nem szeretem a tétlenséget, de amíg ez vonatottan közli a tényálásst, én már rég végeznék a célponttal. Egy kis hernyó nem csinál nyarat. De jó lesz a horogra csalinak.

Már megint miattam nem haladtunk. Bocsássatok meg. Megehetitek a szendvicsemet! || kukackaland Very Happy ||
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Kukackaland, avagy Őrzők a pácban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista
» Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: A világűr más pontjain-