HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri]

avatar

∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Kedd 20 Feb. 2018, 22:18
Ugrás egy másik oldalra



Bucky & Shuri
hello katona, kéne egy kis renoválás?
Ha anyám képes a laboromig elsétálni, hogy kérjen valamit tőlem, akkor az azt jelenti, hogy nem kérés volt. Nem mintha annyira bánnám, hogy kimozdulhatok (életemben először) a wakandai -alig szabályos- határvonalakon túlra.
Nincs szuperebb hely, meg éljen örökké, blabla, de húsz évesen már azért érik bennem, hogy lássam 'disney landet, Párizst, meg mondjuk Brooklynt és néhány gettót. Elég informált vagyok a világ dolgairól, de azért az a ferde torony mégis csak attól ferde, hogy ránézünk és nem attól, hogy elképzeljük...

⚬⚬⚬

Oké. Amikor anyám azt mondta, hogy a bátyámmal kitalálták, hogy világot kéne látnom, nem úgy értettem, hogy a horizontig nyújtózkodó semmi közepére hoz majd a géppel a testőrség. Leugorva a port felkavarja a nyomás, mellyel érkezem. Körbe fordulok, kutatván bármiféle életjel után, de úgy fest, hogy a lepukkant házon túl nem igazán van mit bámulni.
- Kösz szépen Bátyó, ha hazaérek elbeszélgetünk arról, hogy mire való az eszem... –  erőltetett mosollyal fordulok meg, kissé vonakodva, hogy a testőröknek intsek, maradjanak hátra. Nem szükséges rárontanunk egy olyan emberre, aki talán nincs is magánál. Én meg hát csak azért, mert 'Save the world, eat yourself' pólóban nyomulok, még nem jelenti, hogy nem vagyok felfegyverkezve. ((Nem vagyok! Ha rám támad, él az ősi törvény - szégyen a futás, de csessze meg, ha kerget!))
- Légyszi, legyen itt a Kapi és használja ki a napsütést, légyszi! – suttogom, ujjaim keresztbe, miközben félig rogyasztó léptekben közelítem meg a házat és fogaim között préselem kívánságom, mely nem valószínű, de jól esne! Pusztán, mint diagnosztizálásra való tény. Tud-e barnulni a hetven évig fagyasztott férfi? - Khm... – kezdek határozottan kopogni, a kissé korhadt faajtón, majd vállam fölött a termetes gép felé csápolok, hogy... húzzanak el. Ha én lennék Barnes Őrmester, biztos nem jönnék elő, ha kinn vár egy ekkora gép. Ilyen menő gép! (Amit történetesen én terveztem!) - Hello?! – nyújtózkodom, mint egy strucc. A gép mögöttem lassan tűnik el, én pedig ahelyett, hogy dörömbölnék, mint egy türelmetlen betörő, inkább leheveredem a verandára és élvezem a jó időt. A gép hangját tutira hallották, szóval csak idő kérdése, hogy észrevegyék a tornácon lógót. Engem... Legyen az Ő döntése, hogy társalog velem. - Ha benn van, ne féljen. Tök ártalmatlan vagyok és csak beszélgetni szeretnék... – elég muris, hogy azzal vádolom fél tőlem. Az aktája szerint inkább nekem kellene félnem, de ha úgy érkezem ide, mint egy reszketeg nyárfalevél, nem fog szóba állni velem. Nekem most sziklának kell tűnnöm. Valakinek, akiben megbízhat... mert ez nem fog egyik napról a másikra működni. Idő kell. És bizalom. Az első benyomás pedig fontos. Ha nem a legfontosabb... - Barnes Őrmester, kérem, jöjjön elő és mutassa magát! Ne féljen, semmi közöm az amcsikhoz. Sértve is érzem magam, ha hozzájuk hasonlít... – kuncogva rázom a fejem, majd vállam fölött hátrapillantok, hogy nyílik-e az ajtó.

 na Őrmester!  okés   || retroban ((figyeld a szöveget Sandokan)) ||


A hozzászólást Shuri összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 26 Márc. 2018, 21:30-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
169



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Csüt. 22 Feb. 2018, 22:01
Ugrás egy másik oldalra

To: Shuri
Még mindig nem ment el. Még mindig Steve Rogers oldalán bújkál a közös házukban, habár már nem lenne rá oka. Felmentették bűnei alól, és a legutóbbi harcból is kivette a részét tisztességesen, bár ő maga úgy gondolja hogy nem sok haszna volt a jelenlétének, hiszen az ellenség annyira másabb szintet képviselt, hogy aligha volt hasznos segítsége a védelmezőknek. Ezen emészti magát, miközben a várostól nem messze lévő közös lakásuk körül látja el a teendőket, de még nem egészen nyugodt. Még mindig megbámulják és ősszesúgnak a háta mögött és meg-meg rándul a keze ahogy támadókat vízionál néha maga körül, de már nem ránt fegyvert. Az önfegyelme talán figyelemre méltó, de mégis, milyen élet ez számára? A vörös füzetet odaadta végül Steve-nek, mert ha valakinek uralkodnia kell az elméjén, akkor az Amerika Csillaga legyen. Senki más. Nem akarja megint átélni hogy másoknak okozzon fájdalmat, és igen erősen elgondolkodott hogy egyszerűen beállít a Stark toronyba és megadja a tulajdonosának amire vágyik. A halálát és a bosszút a szüleiért.
Egyetlen dolog tartotta vissza. Egy fényes, kéklő szempár, amiben annyi szeretet és bizalom vegyül a reménnyel hogy szinte fáj belegondolni. Steve szemeiben Bucky nem gyilkosnak látja magát, és néha mindennél jobban vágyik erre a megnyugvásra. Vágyik arra, hogy ne érezze magát szörnyetegnek. A ház mögötti garázsban javít éppen, egy gurulós deszkán fekve amikor meghalljaa női hangot, és a hatalmas gép zúgását. A hátsó ajtón óvakodik be és kezében már kedvenc pisztolya, noha úgy tűnik, nem kell félnie mert a gép elmegy. A hang viszont nem.
- Ki vagy és miért keresel? - szólal meg végül az ajtó mellett lapulva, de még nem mutatja magát. A hangja alapján fiatalnak tippelné a látogatót, de meg nem mondaná miféle akcentust érez belőle. Végül a kíváncsisága győz és résnyire nyitja az ajtót hogy kilessen de... a látványra nem számít. Egy eléggé fekete bőrű leányt lát, aki nagyon emlékezteti valakire, de nem tudja megfogalmazni kinek a vonásait látja benne.
- Szóval? - kérdezi, mivel kétli hogy valamiféle eltévedt szomszéd lenne aki nem talál haza.

Lost it all || With love <3
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Szomb. 24 Feb. 2018, 13:55
Ugrás egy másik oldalra



Bucky & Shuri
hello katona, kéne egy kis renoválás?
Egyáltalán nem vagyok türelmetlen. Ha az lennék, a laboromat naponta kellene renoválni. Szóval az, hogy a verandán ücsörögjek és a lábszáramhoz izzadt hangaszálakat tépkedve várjam a fehér srácot, nem okoz problémát nekem. Hátam mögé csúsztatom a tenyereim és élvezem a napsütést. Barnulni nem szeretnék, ha érted, már így is elég jó színem van.
Az ajtó nyikorgására már vállam fölött hátrapillantok. Ha a Kapitány az, akkor be kéne vágódni nála, habár az én szememben azért nem akkora sztár, mint a fehérekében. Én inkább a pajzsát csodálnám meg... Meg az azt tartó kezeket!
A férfi éppen csak résnyire nyitja az ajtót miután udvariasságáról tesz tanúbizonyságot, így igazából egy kulcslyukon kukucskálva nézem őt. Ajkaim elnyílva, hunyorogva próbálom kivenni az alakot. Eszembe jut Kabir Bedi Sandokan-ja és őszintén szólva a sötét miatt nehezen tűnik el a fejemből a képe. Amikor újra kérdez, akkor rázom meg a fejem, hogy visszakapaszkodjak a valóságba, felegyenesedjek és közöljem a nyilvánvaló tényeket.
- Barnes Őrmester! – fordulok felé, hogy felmérhesse fegyvertelen és igencsak ártalmatlan alakom. - Egy kicsit furán fog hangzani, ha azt mondom, hogy azért jöttem, hogy kilakoltassam az otthonából... – ekkor pillantom meg a fémkart, amiről az aktában olvastam. Őszintén szólva elborzaszt a látvány. Annyira mű, hogy ennél már csak az nézne ki bénábban a szemeimben, ha egy csavarhúzót raknak a karja helyére. - Azért jöttem, hogy elvigyem magammal az országomba és helyre rakjam a csavarjait. – jobbom mutatóujjával a halántékomra mutatok, ezzel utalva rá, hogy a fejében lévő katyvaszt valakinek rendbe kéne tennie. Aki történetesen én lennék, mert hát értek hozzá. És ha ott leszünk, a karját első dolgom lesz szemetes kukává alakítani...
- Ha beleegyezik és úgy érzi, elég már abból a sok sza... rosszból a fejében, akkor most lehetősége van rá, hogy véget vessen ennek. T'Challa király küldött Önért, neki megköszönheti. Ő a Főnök! – vonok vállat, majd közelebb lépek hozzá, hogy mindketten alaposabban szemügyre vehessük a másikat. Én szakmai szemmel nézek végig rajta. Leginkább az idegi csatlakozást figyelem a vállára rögzített megoldással, de nem vagyok megelégedve - még azzal sem.
- Ez lenne az ajánlata. Az enyém pedig az, hogy rendbe hozom, amit elrontottak magán. – karjaim egymásba fésülve magam előtt, fejem kissé megdöntve, úgy hátrálok lefelé a verandáról. - Nem kell rögtön választ adnia. Elég nagy kertjük van, szóval megtalál valamelyik végén. Öné a döntés, meg az idő. De azért... ha biztos benne, hogy elutasítana.., azért ne hagyjon megszáradni a napon... – elsőre elég nyomasztó és felkavaró lehet, hogy egy hozzám hasonló vadidegen bekopogtat azzal a szándékkal, hogy rendbe rakja azt, amivel talán évek óta küzd és ami miatt álmatlan éjszakái vannak. Övé minden időm... (Úgy egy-két órát hajlandó vagyok zerge bámulással tölteni, de többet nem!) Lépdelek hátrafelé, majd lassan batyogni kezdek - azért is távolodom el tőle, hogy ne érezze kényszernek ezt az egészet, az ő választása kell, hogy legyen. Nyilván nem csak ahhoz kell idő, hogy ezt feldolgozza, ahhoz is, hogy elhiggye, ez lehetséges. És ahhoz is, hogy megbeszélje a lakótársával/társaival. Ez nem olyasmi, amit el lehet titkolni, mégis csak normális férfiként adom vissza nekik...
- Ja... – már pár méterre állok a háztól. - Shurinak hívnak. – villantok barátságos mosolyt, majd elfordulok és felfedezem a szavannát, a világot. Challa ezért még csúnyán ki kap tőlem! Világot látni... azt. Nincs itt semmi! Ekkor a szél még el is gurít előttem egy összecsomózott hangagombócot. Amikor világot látásról beszéltünk ... - Én azt nem éppen így értettem.

 na Őrmester!  okés   || nincs egyedül ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
169



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Szer. 14 Márc. 2018, 14:36
Ugrás egy másik oldalra



Óvatos, hiszen sosem lehet tudni hogy ki és miért keresi őt, és még nem tette túl magát a paranoián. Nem olyan egyszerű beilleszkednie az átlagos életbe azok után, amiket átélt, és újra és újra harcra kényszerítették Steve ellen is. Legutóbb Thanos aki a szőke férfit fordította ellene, és a szíve belehasadt de úgy tűnik, nekik ez a sorsuk hogy folyton harcoljanak. Nem kelt benne jó benyomást az sem, hogy egy vadászgép szállt fel innen, de úgy tűnik végül is nem Tonynak jutott eszébe hogy hol laknak, és küldött rájuk valami ronda támadást. Ez valahol azért megnyugtatja, és résnyire kinyitja az ajtót, hogy lássa ki az érkező. Belőle a félhosszú hajú kissé borostás sziluett látszik csak, és a gyanakvó szürke szemek. Azok a szemek egykor jókedvtől csillogtak minden csinos lányra, és gyakran időztek el Steve alakján, akire mindig is testvéreként vigyázott. Az ő barátságuk mindenen átível, és kezd belenyugodni hogy bármit is csináljon vagy mondjon a szőke ikon nem fog lemondani róla.
- Tényleg furán hangzik - kommentálja a lány kijelentését, ahogy végigméri, de nem állig felfegyverzett harcos, így még egy kicsit nyit az ajtón hogy jobban látszódjon. Valaki nemrég azt mondta neki hogy olyan mint egy kutya, akit túl sokszor vertek meg és túl sokszor rúgtak bele, ezért mindenkivel szemben bizalmatlan és óvatos. Ez a hasonlat tetszett neki.
- Bucky vagyok, már rég nem őrmester - teszi hozzá, hiszen egyenlőre keresi azt, ami ő jelenleg. Nem egy hidegvérű gyilkos, de már nem is az a férfi aki egykoron bevonult a hadseregben. Most csak egy ember és észreveszi hogy a lány a fém karát nézegeti, amire egyáltalán nem büszke. Mennyi halál szárad a lelkén a karnak hála, és a szérumnak amit sosem kért.
- Az országába? Miféle országba? Miért magázol, senki se szokott - kérdez tovább, ami jó jel, mert legalább hajlandó szóba állni vele. Nem utasítja el egyből ahogy egy két héttel ezelőtt tette volna. Próbál kicsit nyitottabb lenni de nehezen megy neki még.
Hallgatja a lány szavait, és a nyilvánvaló szomorúságon túl, némi remény csillan fel előtte hogy talán... ki lehetneszedni a kódolást.
- A fejemben? Lehetséges lenne kiszedni ezt a... parancssort? - kérdez kissé bizonytalanul és gyanakvóan de kinyitja az ajtót, hogy rendesen beszélgethessenek. Derekéktájon eltűnik a fegyver, a tokjában. Jó helyen van az ott.
- Nagyon elegem van már belőle. Egy időzített bombának érzem magam néha még Steve mellett is - sóhajt fel, ahogy félhosszú haja az arcába esik. Nem egyszer ébredt már fel rémálomból, amiben megölte a szőke óriást, azt az embert akit a legjobban szeret a világon, és aki olyan sokat jelent neki.
Keserű mosollyal reagál a lány - shuri- szavaira, hogy rendbe hozza azt amit elrontottak. Elég sok mindent elrontottak, ami azt illeti.
- Ehhez is ért? - emeli meg a fém karját, hiszen a csatát megsínylette és lenne rajta mit javítani de az egyetlen akit ismer ilyen technológiával az Stark és rá most... nem szívesen bízná az életét. Vagy a halálát. Kitárja az ajtót.
- Be is jöhet... Én... telefonálok egyet - nyitva hagyja az ajtót és eltűnik odabent. A kis mobilját húzza elő, amin utol érheti Steve-t, de eddig ritkán kereste, hiszen mit is mondott volna neki? Felhívta, csak mert nem tud aludni? A vonat foglaltat jelez, így kis meglepődéssel rakja le, hogy nem tudott beszélni vele és Shurihoz indul vissza.
- Miért segítene nekem T'Challa? Ha jól emlékszem nem lettünk életre szóló barátok...  - kérdezi a nőt, ahogy tisztes távolságban áll meg tőle.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Hétf. 26 Márc. 2018, 22:05
Ugrás egy másik oldalra



Bucky & Steve & Shuri
hello katona, katonák... atyaég! hogy néztek ki!??
Mutató ujjammal a férfira bökök, csakhogy éreztessem vele, hogy száz százalékosan egyetértek vele abban, hogy furán hangzik, amit mondok. Többé-kevésbé ez az egyik jelző, ami a homlokon világít, ha neon fénnyel megvilágítod. Persze, ne próbáld ki!
- Bucky... – javítva magam ízlelem a szót, s inkább nem folytatom szóban az elemzését annak, hogy mennyire furcsállom ezt a nevet. Nem mintha az amcsiknak kedvükre lenne az, hogy Shuri. Ez ilyen oda-vissza játék. Vagy csak én vagyok érzéketlen e téren.
- Öhm, ja, hát tényleg! Afrika gondolom elég egyértelmű... – nézek végig magamon a mellkasomtól, egészen a lábfejemig. - Wakandába vinném, és hát jesszus! Vagy nyócvan' évvel idősebb nálam, ne kérje már, hogy tegezzem. Majd, ha már megismert és úgy gondolja adtam rá okot, hogy pacsizzunk... – pillantok a fémkarjára, közben állammal afelé bökve. - Na, nem azzal. – kiszélesedő vigyorral szegezem rá a tekintetem, előre-hátra billegve a lábamon. Amúgy csak mellékes gondolatként szökken át gondolataim mezsgyéjén, hogy ezt a kínos meghívást agymosásra igazán megejthette volna a bátyám is. Tök magától értetődő lenne, hogyha az ismerős, akiben már talán megbízik jön el, nem egy magam fajta csitrinek minősíthető wakandai, eddig névtelen senki.
Láthatóan megváltozik a férfi hangulata, amikor arról beszélek, hogy azt a baromi nagy káoszt kitoloncolhatom a fejéből. Bárki így reagálna, úgy sejtem. Van bennem együttérzés, ezért nem sziporkázom, amikor erről van szó. - Igen, lehetséges. Kiszedném, ha beleegyezik. – összefésülöm az ujjaim, valahol a combjaim mögött, közben fejem kissé megdöntve figyelem a ház árnyékába bújt Sandokant,.. Barnes Őrmestert Buckyt. Ajkaim morzsolgatom, türelemmel ácsorgok. Egyébként sem sietek, meg aztán ha valaki az én fejembe akarna nyúlkálni, megfontolnám én is, hogy ki legyen az.
- Elég hosszú műtét elé nézünk, ráadásul a technológia miatt eléggé le lesz gyengülve a beavatkozás után, viszont garantálom, hogy soha többé, senki nem használhatja magán a parancsot... – vallom meg őszintén, elvégre ez nem egy pirula, amitől hipp-hopp jobban lesz. Nem akarom hamis ígéretet tenni. Fájdalmat nem ígérek, annak elkerülésére van módszerem. De a gyengeséget hozza magával és erről tudnia kell.
- Egy kicsit. – füllentek egy kiszélesedő mosollyal, miközben a kezéről társalgunk. Kitárja az ajtót, mire visszafordulok a ház felé. Úgy voltam vele körbejárom a szavannát, vagy bárhol is vagyunk - és zergéket bámulok, ha már eljöttem ide, vagy pumákkal kergetőzök, de azt nem vártam, hogy beinvitál a bunga-lukba (...mondta ezt az, aki egy hegyben él, hö-hö!).
- Ú, oké, máris... – bólogatok lelkesen, majd a fickó után befelé haladok és nem érek semmihez. Kicsire húzva magam, megállok egy ponton, ott rúgózok, amíg vissza nem ér elém. Alsó ajkamba harapva nézek végig a fickó szálláson... legalábbis a tesztoszteron minden falról trutymóként csöpög, ezért gondolom, hogy az. Visszatér a szőrös katona és máris a bátyámról kérdez.
- Ahj, mert megszállott jótevő, egy aranylelkű fekete... párduc... – pontosítok, hogy ne hangozzak rasszistának. Atyaég!? Arcomra kiül, hogy kínosan érzem magam a saját szavaimtól és akkor felbúg odakinn egy motor. Raktam már össze mocikat, tudom milyen hangjuk van. A fejem az ajtó felé fordítom, s lassan a törzsem is afelé fordul. - Vár valakit? – kérdezem a katonától, majd amint felbukkan Amcsi Kapcsija, a szám eltátva bólogatni kezdek, méghozzá igencsak elismerően.
- Helloka! – intek neki, majd Nem-Barnes-Őrmester-Hanem-Bucky felé fordulok. - Én asziszem' valahol amott helyet foglalok és hagyom, hogy megbeszéljék ezt az egész ... ügyet. – mosolygok az érkezőre, majd a kezem felé nyújtom. - Shuri vagyok! Eltévedtem... tudja, bár nem látszik rajtam, megsütött a nap és a turista csoport valahol elhagyott – kamuzok be valamit, ha a hátam mögött álló úgy döntene, elhallgatja azt, hogy én miért vagyok itt, s máris kihátrálók a helységből, hogy beszélhessenek. A nappaliba(?), vagy a konyhába(?), vagy a teraszra(?) //valamelyik csak van!// baktatok, hogy ott leheveredve várakozzak.

 na akkor tegyük rendbe ezt a káoszt itt... igen, mindkettőtökre értem!  okés   || megjöttem, fiúk! ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
244
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 08 Ápr. 2018, 02:53
Ugrás egy másik oldalra

Shuri, Bucky & Steve

- Kicsoda? És hogy érti azt, hogy ide jön? - Steve hosszú percek óta lóg a telefonon, ami a headsetnek köszönhetően nem vonja el túl sok figyelmét a kormányzástól, habár az információk, amiket a vonal túlsó végéről hall, meglehetősen összezavarják, és nem csak azért, mert a hívás, amit fogad, olyan távolról érkezne... Inkább túlságosan sok kérdést vet fel benne. - De hogyan, és amúgy honnan... Hallo? - megnyomja párszor a fülesén a gombot, hátha csak meghibásodott a készülék - az Steve mellett elég sokszor előfordul sajnos, biztos a korkülönbséggel jár -, de a néma csend határozottan árulkodó. Megszakították a hívást. Steve még elmorog az orra alatt valamit, ami hasonlít a "remek"-hez, aztán gázt ad a motoron. Már látja a házuk körvonalait, így nem hívja fel Bucky-t, hogy tájékoztassa a hírekről. Amint befarol az udvarba, szembesül vele, hogy felesleges is lett volna, mert elkésett.
Különös feszítéssel a gyomrában lép be az ajtón, hátán ott fityeg pajzsa, amit némileg takar a mozdulattal, ahogy próbálja rendezni széltől borzos fürtjeit.
- Buck, megjöttem! - szól, bár tudja, hogy vendégük van, de csak akkor tudja őt közelebbről beazonosítani, amint megpillantja a párost. Tekintete egyből kérdőn Buckyra fut, hogy megtudakolja, miről maradt le, amíg távol volt, és mennyire komoly a helyzet. Szokatlan, hogy valaki nem a Kapitányt keresi.
- Üdv - kimérten biccent Shuri üdvözlésére, és közelebb lép, hogy elfogadja a felé kínált kezet. A lány hebegése ellágyítja morcosnak ható, kemény vonásait, és meleg mosollyal, érdeklődve hallgatja, mit makog össze, mielőtt lágyan megszorítaná a kezét, törzsét enyhén meghajtva irányába. - Örülök, hogy megismerhetem, Shuri hercegnő... - mosolyát már-már pimasszá színezi egy szélesebbre futó görbület, de sietve rendezi vonásait és ártatlanul felpislog a vendégükre, mintha nem épp az imént lőtte volna le, hogy pontosan tudja, kihez van szerencséje, és ez nem egyezik azzal, mint amit az imént hallott.
- Maradjon csak, tájékoztattak arról, hogy meglátogat minket - int a távozni igyekvő felé, és a válla felett bocsánatkérő grimaszt villant Buckyra. Nem volt ideje őt is értesíteni. - Habár arról elfelejtettek felvilágosítani, minek köszönhetjük a látogatását, illetve hogyan bukkantak ránk... - Bár szavait ismét Shurihoz intézi, tekintete még Bucky-n időzik, míg meg nem győződik róla, hogy minden rendben a barátja lelki állapotával. Nem vár verbális megerősítést, csak valami nonverbális jelet, hogy tudja, jól van, és nem kell rögtön nekiesnie a lánynak. Csak azután fordul vissza a wakandai felé, mellkasa előtt összefűzve a karjait.
- Tudja, nem igazán reklámozzuk a lakcímünket... - fűzi még hozzá gondolatmenetéhez, de barátságos mosolya jelzi, hogy nem neheztel a kéretlen vendégükre, hiszen tudja, honnan jött, így máris barátjának tekinti. Ám az komolyan aggasztja, hogy Natasha és Wakanda is ilyen könnyen rájuk találtak... Ezek után kérdéses, vajon mi tartja vissza Tonyt.

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
169



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Hétf. 30 Ápr. 2018, 00:43
Ugrás egy másik oldalra

To: Steve/Shuri

Kissé gyanakvó ugyan, de nem érez Shuri felől ártó szándékot, és abban már elég jó hogy ezt felismerje. Nem véletlenül van még mindig életben. Meg kellett tanulnia olvasni a jelekből, és hogy nem minden az aminek látszik. Jelen esetben Shuri sem csak egy küldött, hanem sokkal inkább egy esély. Esély egy jobb életre, ahol nem kell félnie hogy mi lesz ha egyszer bekattan, és megint aktiválják a kódsort az agyában amitől nem tud megszabadulni.
A lány olyan halovány reményt erősített fel, amit régóta keresett és hirtelen a küszöbön találva magát toporog hogy mi is tegyen, hiszen kockázatos de...
- Afrika igen, de Wakanda? Nem nagyon hallottam még ezt a nevet korábban - persze a Fekete Párducról már hallott és harcolt is vele valahol valamikor. Vagy csak rémálmaiban tette? Emlék ez? Vagy csak képzelet? Nehezen tudja eldönteni.
Meghökken egy kicsit Shuri szavaira hogy ne kérje hogy tegezze, és hirtelen Bucky szíve mélyéig hatol a tény hogy elképesztően öreg! Gyakorlatilag majdnem száz éves, és a lánynak igaza van hogy a kor az ő javára hajlik de... Nehezebben kap levegőt, és meg kell kapaszkodnia pár pillanatra amíg leküzdi a pánikroham jeleit, mert nem engedheti meg magának ezt.
- Jól van, akkor majd... később - nyögi ki végül mintegy válaszolva és félrelép hogy beljebb menjen házba és Shuri is bemehessen.
Megpróbálja elérni Steve-t de nem veszi fel elsőre a telefont, de nem aggódik. Tudja hogy barátja vissza fogja hívni, és nem lesz semmi baj, addig viszont hallgatja a lányt, mert az ajánlata.... nagyon csábítja. Még ha afrikáig is kell mennie ezért.
- Ez... biztonságos? Biztos hogy nem lehet használni és nem fogok belehalni sem? - kérdezi, mert ha ezekre igen a válasz, igazából már csak búcsú levelet kell írnia. Bár nem menne el úgy, hogy nem beszél előtte a szőke férfivel, és mikor meghallja a motorbúgást elmosolyodik.
- Steve-el élek itt, nem egyedül - adja meg a választ apró mosollyal, hiszen hol is máshol lehetne mint barátja oldalán, béke időben is? Steve órákat képes zsörtölni vele ha a szennyeskosár mellé dobja a felsőjét, vagy ha rossz polcra teszi a cukros bödönt.
Mosolya kicsit merészebb lesz ahogy megpillantja az ajtóban a Kapitányt, és kicsit tetszik neki Shuri zavara is hogy nem tud mit kezdeni amerika hősével.
- Steve! - válaszol neki és meleg mosolya árulkodó hogy mégis mennyit jelent neki a férfi, akire az életénél is több mindent bízna ha ez lehetséges volna.
- Hercegő? - vonja fel a szemöldökét, ez neki kimaradt a bemutatkozásból, bár mit sem változtat a tényen. Ha tud neki segíteni...
Hagyja beszélni, és a kérdő pillantásra biccentéssel és kis mosollyal felel, jelezve hogy minden rendben van és nem kell aggódnia semmiért.
- Steve. Shuri azt mondja hogy meg tudna gyógyítani. Kiszedné ezt a parancssort a fejemből, és akkor... akkor végre újra önmagam lehetnék, nem egy ketyegő bomba - szólal meg hirtelen, leleplezve a célt amiért a lány eljött.
- Igaz, hogy ehhez Wakandba kellene mennem, de... Nekem ez fontos. Én elmegyek, és... - akad el egy pillanatra, nem tudja kérhet-e bármit is a férfitől azok után amit eddig is tett érte.
- Szeretném ha velem jönnél - böki ki végül, és szürke szemeivel keresi a másik kékjét. Szinte könyörgő a pillantása.

♪ Casual sex || With love <3
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Szomb. 05 Május 2018, 20:36
Ugrás egy másik oldalra



Bucky & Steve & Shuri
hello katona, katonák... atyaég! hogy néztek ki!??
- Ha hallott volna róla, nem lenne rám szüksége. – mosolyogva bólintok felé. Ami azt illeti, hogy a kijelentésem nem feltétlenül negatív töltetű. Úgy is értem, hogy akkor már valószínűleg nem lenne a fejében a kódolás. Viszont az is él, hogy nem sok ember láthatta Wakandát, csak úgy brahiból. Szóval megtisztelésnek kellene vennie, hogy a bátyám meghívta oda. Olvastam az aktáját, kiváló katona, ám azért bennem ott mozog az érvelés, hogy megannyi jó katona van még, akiken segíthettünk volna eddig is. Ezért sem értem még, hogy Barnes őrmester miért olyan fontos Challának.
A fickó megkapaszkodik, amikor a koráról beszélek, én pedig emiatt egy kicsit megrezzenve húzok hátrébb. Remélem, hogy nem a kora aktiválja a hűvösebb katonát, mert akkor nagy bajban leszek.  - Bucky? – szólítom a néven, amihez ragaszkodott volna. A végén még muszáj leszek tegezni a vénembert, mert kinyír, ha nem teszem. Puhán közelebb mozdulok, és onnan várom, hogy lenyugodjon. A felelete után beljebb halad, én meg léptem-nyomon mögötte.
Türelmesen ácsorgok a férfivár gyomrában, próbálom elmondani, hogy miért jöttem és mit akarok. Vagyis Challa mit akar. Ajánl. Részletkérdés.
- Nézze, megértem, hogy vannak aggályai ezzel kapcsolatban, de higgye el, ha valaki megtudja menteni,.. az itt áll maga előtt. – pillantok magamon végig, majd ismét fel rá.  - Megesküszöm arra, ami a legszentebb nekem, hogy nem fogják újra használni és nem fog belehalni a beavatkozásba... – formálok X-et a mellkasom előtt - Wakandát szimbolizálva vele. Folytatnám is tovább a társalgást, de az érkező búgás megakaszt benne. Egy részem persze fohászkodik Amerika Kapitány szekrény testéért, de a másik azért óvva intene tőle. Az egész világot felnyársalná a pajzsával, ha a barátjáról van szó, szóval ki tudja, hogy mit akarna tenni velem, ha megtudná, hogy elakarom vinni magammal a férfit?!
Bátortalanul lépek az élő legenda elő, hogy kezem nyújtsam felé. Szelíden mosolygok rá, amikor elfogadja a kézfogásom. Ajkaim elnyílnak, gyanakvóan pillantok rá, amikor hozzá teszi a véremből származó státuszom.  - Nem semmi. – ismerem el. Elvégre hamarabb tudta ki vagyok, minthogy bármit makogtam volna. Pillantásom a hátam mögött álló összezavart Barnes Őrmesterre terelődik.  - Challa a bátyám. – fűzöm hozzá, hogy kiegészüljön előtte is a kép, majd kisasszézok, hogy ne okozzak problémát a beszélgetésükben. Szinte már tapéta vagyok, amikor Rogers Kapitány arra kér, hogy maradjak. Látom az ellenséges lobbanást szemeiben, ami bár Bucky fele néz, engem érint. Lepillantok magam elé és hagyom mosolyom elterülni arcomon. Látszik, hogy nem járt még Wakandában, ha fenn akadt azon, hogyan találtunk rájuk.
- Nem akarom kiábrándítani afelől, hogy remek nomád életet építettek föl itt együtt, de a modern technológiának köszönhetően, Wakandában nem okoz nehézséget meglelni Önt... önöket. – tekintete mindkét férfire terelődik, majd elnémul, hogy hallgassa Barnes Őrmestert, aki felvázolja Rogers Kapitány előtt a tervet. Bucky meghívása a Kapitány felé olyasmi, amihez egyébként nem volna joga. Wakandába nem szokás csak úgy bárkit beengedni, és máris tudom, hogy anyám kiabálása le fogja pörkölni a hajam, de némán megfogadom, hogy vállalom a felelősséget, ha szóvá tennék azt, hogy AmcsiKapcsi is felbukkan.
- Öhm, magukra hagyom önöket! – dalolva susogom és mielőtt bármelyik ellenkezhetne, kivágtatok a házból, hogy a szép, megszáradt gazok közé vetve magam elidőzzek. Elvégre ez nem olyasmi, amihez az én füleim is kellenek! Bastet-szerelmére! Tekintetem megakad a mocin, amivel feltehetőleg Rogers úr érkezett.
- Pöpec. – araszolok közelebb hozzá, hogy aztán szemügyre vegyem mennyit bír a kicsike. Szemlátomást elég volna rajta egy-két csavarintás és máris képes volna suhanni a vízen. Mosollyal arcomon figyelem az ülést, majd fejem megvetve az eget bámulom. Hát, nem éppen így képzeltem el a világlátó körutam... Ugyanezt a két fazont bámulhatom a youtubeon is. A hely meg tök gáz. Challa fenekét szétrúgom!
- Okoye, küldj ide egy üres gépet, ne várjatok rám. – beszélek a karkötőmhöz és ha visszakozna, vagy ellenkezne - megparancsolom. Háhá! Ilyenkor szeretek hercegnőnek lenni. Alig telik el egyetlen perc és felbukkan egy égjáró, hogy előttem landoljon. A gép üres. Én fogom vezetni...

a tesztoszteron, gyerekek, érzem, hogy éget!  szuper    || meghívók átadva, mehetünk? ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
244
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Szomb. 12 Május 2018, 22:36
Ugrás egy másik oldalra

Shuri, Bucky & Steve

Hát igen, Amerika kapitánya igyekszik akkor is barátságos maradni, amikor épp ellenérzések gyötrik, és ez még csak nem is szándékos nála. Az a barátságos, kedves aura, ami kiépült köré már jóval a világháború előtt, nem kopik el csak úgy. Lehet, hogy nem riadna vissza a pajzsára tűzni senkit sem, aki ártani óhajt Bucky-nak, de Shuri esetében a lány érezheti, hogy nincs mitől tartania. Steve már most vendégként kezeli, noha nem biztos benne, hogy örül az információknak, amelyeket hozott. Kinőtt már abból a korszakból, hogy szeresse a váratlan meglepetéseket.
- Nem semmi! - elismerő mosollyal hajtja meg fejét, a lány szavait ismételve. Tudta, hogy Wakanda fejlett, de azt nem, hogy ennyire. Kezdi azt hinni, tényleg bennük lehet a hiba, hiszen eddig mindenki gond nélkül rájuk talált. Talán épp ideje rejtekhelyet váltani. Talán épp ideje lenne hazamenni...
De Bucky láthatóan máshogy gondolja. Figyelme a wakandairól rögvest barátjára vándorol, amint beszélni kezd. Értő figyelemmel, merengve hallgatja, néhány pillanatnyi csenddel válaszol, mielőtt törzse visszafordulna Shurihoz.
- Miért tenne Wakanda szívességet nekünk? - Hangja a legkevésbé sem lekezelő, pusztán csak kíváncsi. Hálás, amiért felajánlották a segítségüket és a Párduc maximálisan a bizalmát élvezi, de Bucky személyisége a tét, a szabadsága, az épsége, úgyhogy Steve szeretne elővigyázatos lenni. Szeretné tudni az apró betűs részeket és az esetleges árát a nagylelkű felajánlásnak, mielőtt a barátja még naivan belevetné magát. Ettől a tisztelete ugyanúgy Wakandáé, de nem mulasztja el megkérdezni, amit meg kell.
Aztán a lány már itt sincs. Steve csak lopva pillant utána, mielőtt visszafordulna Bucky-hoz, hogy tovább hallgassa. Az invitálás meglepi, bár valahol természetes számára, hogy ha a barátja megy, ő is. Igazából fel sem merült benne, hogy magára hagyja; addig nem, míg meg nem győződött róla, hogy jó kezekben van. Fogalma sincs, T'Challaék hogyan tervezik kiszedni a kódot a fejéből, de talán Steve segítségükre lehet. Bármiben.
- Buck, még szép, hogy veled megyek - lép oda a férfi mellé, hogy a vállára tegye a kezét. Most már nincs fültanújuk, úgyhogy nyugodtan előhozakodhat némi lelkizéssel. - Mindig veled leszek, emlékszel? Nincs olyan hely, ahová ne követnélek - megszorongatja a vállát, mielőtt visszahúzná a kezét, és egy sóhajjal körbenéz a lakásban. Úgy néz ki, a kívánsága valóra vált és tényleg elhagyják ezt a helyet, még ha nem is egészen így gondolta.
- Akkor ideje menni? - Talán célszerűbb lenne előbb csak magukat vinni, aztán ha már pontosabb részleteket is tudnak - mennyi időre, hogyan, miként zajlana a procedúra -, akkor Steve visszajön a fontosabb holmikért. Elsőre inkább beszéljenek le mindent, minél előbb, annál jobb.
Ha Bucky is jön, kilép a házból. Pillantása Shurit keresi, de elsőként a hajón állapodik meg, ami nem volt itt, hát úgy... Öt perccel ezelőtt? "Nem semmi", de úgy látszik, ha Wakanda nevét hallja, már semmin sem szabad meglepődnie. Kíváncsi, hogy a fejlettség, amire a lány hivatkozott, vajon mégis mennyire haladja meg a legvadabb elképzeléseit is.
- Kisasszony - biccent Shuri felé, és igyekszik nem megjegyzést tenni a járműre, és nem is bámulni túl feltűnően. - Köszönöm, hogy megpróbál segíteni Bucky-n. Wakanda egy életre lekötelezett - Minden egyes szót komolyan gondol, akár sikerrel járnak a kód kitörlésével, akár nem, Steve már a segítő szándékot is sokra értékeli.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
169



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Szomb. 09 Jún. 2018, 15:52
Ugrás egy másik oldalra

To: Shuri/Steve

A lány szavai kicsit elbizonytalanítják, de ugyanakkor kíváncsivá is teszik hogy mégis mit tudhat wakanda hogy ennyire könnyedén idetalált shuri, ahol Steve szerint jól rejtőzködnek. Bár tudja ő is hogy ez mindössze naiv áltatás, hiszen az egész világ tudja hogy kik ők, mégis békén hagyják őket. Talán a szőke férfi iránti tiszteletből, ezt Bucky nem tudja.
- Remélem majd többet tudok meg róla - mármint erről a Wakanda nevű helyről, és egy pillanatra majdnem elönti a pánik, amit még nem vetkőzött le teljesen, de azért haladófélben van már. Mély levegőt vesz és úgy pillant újra Shurira.
- Jól vagyok persze... - azaz nincs, de ezt nem fogja elismerni. Azt sem, hogy szenved éjjelente a rémálmoktól és a múltjának kísértésétől, és bénító bűntudata van.
- Neked nem lennének? - kérdez vissza kissé szkeptikusan, de nem bántóan emrt az ajánlat túlságosan vonzó számára, és nem akarja elúszni hagyni a lehetőséget. Ha élhet megint emberként... akkor elmegy.
- Köszönöm. Nekem ez elég - mosolyodik el halványan, de legalább őszintén Shurira mert valahol ösztönösen érzi benne hogy nem akarja bántani és nem a rossz szándék vezérli. Kevés ilyen ember létezik, és aki számára a legfontosabb, az éppen most érkezik meg.
- Ahha, ezt nem mondtad az előbb... - húzza össze a szemöldökét kicsit, de nem rosszból. végül is az is sokat jelent hogy nem akart felvágni azzal hogy igazából hercegnő. Ezt értékeli a lányban már most, és kuncog egy kicsit diszkrten hogy nem volt nehéz megtalálni őket. Nem akarta kiábrándítani Stevet hogy megmondja neki, egyáltalán nem bújtak el.
- Köszönjük - néz Shurira aztán ahogy magukra maradnak Steve-re emeli szürke husky szín szemeit. Nem tudja hirtelen mit mondjon, de úgy tűnik nem is kell, hiszen a másik jobban ismeri őt saját magánál is. Ahogy megérzi vállán az erős fogást, elmosolyodik, ez úgy tűnik tényleg amolyan szállóige és ígéret közöttük.
- Emlékszem, de néha azt hiszem hogy álmodom az egészet. Menni akarok, de... hát nem tudom. Tartok egy kicsit és... jó ha ott leszel velem - hiszen olyan kevés idő jutott nekik mindig, most legalább kihasználhatják majd ha lábadozik. Shuri szerint elgyengül majd, de újra erőssé tud válni, mert van célja. Van miért küzdjön, akár saját magával szemben is.
- Menjünk nyaralni - biccent neki és kifelé indul a házból, hogy megadja a választ Shurinak.
- Elmegyünk Wakandába, és vállalom a kezelést - sétál le a lépcsőn, és a gépre néz. Az előbb még nem volt itt.
- Tényleg nem lehet semmi az otthonod - sóhajt fel, hiszen a technikával ugyan jóban van, de a hétköznapokkal? Sose lesz. Biccent a szőke férfi szavaira, hiszen ő maga is hálás, csak nem olyan ékesszóló mint Steve. Bár valaha nem így volt...  

♪ Casual sex || With love <3
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Szomb. 30 Jún. 2018, 19:54
Ugrás egy másik oldalra



Bucky & Steve & Shuri
hello katona, katonák... atyaég! hogy néztek ki!??
Kimondottan nem vagyok az a nehezen barátkozó típus. Bár többnyire nem is törekszem rá, magától jön a dolog. Így, amikor a Kapitány megkérdezi, hogy miért, a fejem csóválva lepillantok magam elé.
- Hogy tudjon mit kérdezni. – villantok egy elégedett és kissé tuskó görbét ajkaimra, majd leintem a teret közöttünk, hogy jelezzem, csak ugratom. - Miért ne? – ez a válasz sem hasznosabb, de az igazság az, hogy a fehérek közötti ujjal mutogatás és a 'Mindennek ára van.' téma nem igazán menő dolog nálam. Sem Wakandában. És ezt majd megtanulják idővel. Ha velem tartanak... Ha nem, akkor porosodhatnak tovább a kanbarlangjukba, mit bánom én?!

Addig szárítkozom a napon, amíg csak szükséges. Ahogy persze felbukkan az őskövület-páros, már egy helyben ácsorgok. Kedvem lenne Challát felcsörgetni és közölni vele, mennyire morcos vagyok, amiért ezt a legkevésbé sem szép, vagy izgalmas kimozdulást tette első utazásommá, mégis lenyelem. Vannak módszereim, hogy visszanyalassam a fagyit...
- Shuri. Csak Shuri. – javítom ki rögtön a Kapitányt, mielőtt még berögzülne benne ez a megszólítás irányomba. Libabőrösre pettyez a szó maga, nem hogyha rám érti. - Nincs mit. Magán is lenne mit javítani... – pillantok végig a férfin, enyhén megdöntve a fejem. - Magára férne egy új pajzs. – kacsintok egyet a kék szemekbe (Úristen csajok, azok a szemek!), majd a mellette felbukkanó barnábbhoz fordulok.
- Örülök, hogy így döntött Barnes Őrmester. – bólintok lelkesen, fültől-fülig érő mosollyal a képemen, majd a gép felé indulok, ami egyetlen nyomásra a karperecemen, leengedi ajtaját nekünk.
- Kövessenek! – haladok előre és egyébként egyáltalán nem bánom, hogy magunk mögött hagyjuk a pusztát. Jobb szeretem az erdős, párásabb helyeket. Wakandát. Mondjuk úgy.
- Nem beszélhetnek róla senkinek, amit ott látnak. – a hajó gyomrába érve, rögtön a pilóta üléshez lépdelek. Annyira király, hogy vezethetek! Izgatott vagyok, ám mielőtt leülnék, intek nekik, hogy hová telepedjenek le. Kényelmes, szürke, hosszúra elnyújtott fotel, mely rögtön felveszi alakjuk és nanotechnológiából induló öveket formál törzseik köré. Királyság, mi?!
- Helyezkedjenek kényelembe, mancsokat eldugni és az útvonalat elfelejteni... – kezeim a levegőben tartom. Furi, ugye? Ám a gép finoman dorombolva már emelkedik is velünk, ha helyet foglaltak mindketten. - Ezt imádni fogják...
Mi pedig elindulunk Wakandába, hogy az egyiket meggyógyíthassam, a másikat pedig felturbózhassam...
Kérdéses, hogy melyiknek mire van szüksége.
De itt vagyok, Uraim!


skacok, gondoltam itt zárhatnánk! ha lesz kedvetek külön körökhöz, vagy még hármasokhoz, bármikor! köszönöm szépen a játékot Gyönyörűim!  okés  szeretés  nyalint   || meghívók átadva, mehetünk? ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
244
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 01 Júl. 2018, 14:03
Ugrás egy másik oldalra

Shuri, Bucky & Steve

Túlságosan gyorsan történnek a dolgok ahhoz, hogy Steve maradéktalanul képes legyen lépést tartani velük, ám szilárd váza meglepően sokat lágyult az utóbbi néhány évben ahhoz, hogy megpróbáljon sodródni az árral. Noha Wakanda hercegnője láthatóan egy teljesen másik kor gyermeke, egy jóval fejlettebb, modern generáció képviselője, s mint ilyen, rendesen próbára teszi a két kövületet. Látja Bucky-n is, hogy épp a komfortzónájából rázogatják kifelé, de nem szól közbe. Talán a barátjának pont erre van szüksége, hogy valaki felrázza kissé, felkavarja a leülepedett életüket és adjon neki valami újat, amelyben megnyugvást lelhet. Célokat.
Steve csak találgat.
Szunnyadó gyanakvással, éberen lép ki a házból, elcsodálkozva a semmiből ott termő hajón és a fiatal lányon, aki láthatólag olcsó játékszerként irányítja. A pimasz csipkelődés mosolyt fest borostás képére, s ugyan csak alig néhány perce ismerik egymást, úgy érzi, máris kedveli a hercegnőt.
- Néha a régi, jól bevált dolgok a megbízhatóbbak... - felesel lágyan. Bár nincs ellenére a modern technológia, meg a folyamatos fejlesztések, de a pajzsát pont úgy szereti, ahogy van. Mindent tud, amire csak szüksége lehet, összeszoktak már a harcokban is. Steve inkább a maradiság híve, mintsem a "felturbózásé", de hát kíváncsian áll elébe. Úgy érzi, ez a wakandai út számára is tanulságos lesz.
Összenéz Buckyval, de nem szól semmi többet, csak követi barátját a járműre. Már rögtön a hajóra lépéskor kapnak némi ízelítőt Wakandából, és Steve lemarad kissé, hogy nézelődhessen.
Eléggé bizalmatlanul fogadja az önműködő ülést, de nem tehet mást, kénytelen Shurira bízni mindkettejüket. Azért még párszor összenéz Buckyval, szavak nélkül kommunikálja le felé kétkedését, bizonytalanságát, izgatottságát a leányzó háta mögött.
- Megbízhat bennünk - Szavait Shurihoz intézi, de a barátját figyeli közben, és ahogy a hajó elindul, felsóhajt, lazán ökölbe gyűrve ujjait. Bármi is vár rájuk, talán már épp ideje volt...
Irány Wakanda.

Nagyon köszönöm ezt a szuper kört mindkettőtöknek! Örülök, hogy a része lehettem, és alig várom a továbbiakat! Smile
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» Anyu, Apu... Ő a főnököm, Amerika Kapitány [Steve&Elise]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-