Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri]


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ Wakanda ❃



Tárgy: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri] Kedd 20 Feb. 2018, 22:18



Bucky & Shuri
hello katona, kéne egy kis renoválás?
Ha anyám képes a laboromig elsétálni, hogy kérjen valamit tőlem, akkor az azt jelenti, hogy nem kérés volt. Nem mintha annyira bánnám, hogy kimozdulhatok (életemben először) a wakandai -alig szabályos- határvonalakon túlra.
Nincs szuperebb hely, meg éljen örökké, blabla, de húsz évesen már azért érik bennem, hogy lássam 'disney landet, Párizst, meg mondjuk Brooklynt és néhány gettót. Elég informált vagyok a világ dolgairól, de azért az a ferde torony mégis csak attól ferde, hogy ránézünk és nem attól, hogy elképzeljük...

⚬⚬⚬

Oké. Amikor anyám azt mondta, hogy a bátyámmal kitalálták, hogy világot kéne látnom, nem úgy értettem, hogy a horizontig nyújtózkodó semmi közepére hoz majd a géppel a testőrség. Leugorva a port felkavarja a nyomás, mellyel érkezem. Körbe fordulok, kutatván bármiféle életjel után, de úgy fest, hogy a lepukkant házon túl nem igazán van mit bámulni.
- Kösz szépen Bátyó, ha hazaérek elbeszélgetünk arról, hogy mire való az eszem... –  erőltetett mosollyal fordulok meg, kissé vonakodva, hogy a testőröknek intsek, maradjanak hátra. Nem szükséges rárontanunk egy olyan emberre, aki talán nincs is magánál. Én meg hát csak azért, mert 'Save the world, eat yourself' pólóban nyomulok, még nem jelenti, hogy nem vagyok felfegyverkezve. ((Nem vagyok! Ha rám támad, él az ősi törvény - szégyen a futás, de csessze meg, ha kerget!))
- Légyszi, legyen itt a Kapi és használja ki a napsütést, légyszi! – suttogom, ujjaim keresztbe, miközben félig rogyasztó léptekben közelítem meg a házat és fogaim között préselem kívánságom, mely nem valószínű, de jól esne! Pusztán, mint diagnosztizálásra való tény. Tud-e barnulni a hetven évig fagyasztott férfi? - Khm... – kezdek határozottan kopogni, a kissé korhadt faajtón, majd vállam fölött a termetes gép felé csápolok, hogy... húzzanak el. Ha én lennék Barnes Őrmester, biztos nem jönnék elő, ha kinn vár egy ekkora gép. Ilyen menő gép! (Amit történetesen én terveztem!) - Hello?! – nyújtózkodom, mint egy strucc. A gép mögöttem lassan tűnik el, én pedig ahelyett, hogy dörömbölnék, mint egy türelmetlen betörő, inkább leheveredem a verandára és élvezem a jó időt. A gép hangját tutira hallották, szóval csak idő kérdése, hogy észrevegyék a tornácon lógót. Engem... Legyen az Ő döntése, hogy társalog velem. - Ha benn van, ne féljen. Tök ártalmatlan vagyok és csak beszélgetni szeretnék... – elég muris, hogy azzal vádolom fél tőlem. Az aktája szerint inkább nekem kellene félnem, de ha úgy érkezem ide, mint egy reszketeg nyárfalevél, nem fog szóba állni velem. Nekem most sziklának kell tűnnöm. Valakinek, akiben megbízhat... mert ez nem fog egyik napról a másikra működni. Idő kell. És bizalom. Az első benyomás pedig fontos. Ha nem a legfontosabb... - Barnes Őrmester, kérem, jöjjön elő és mutassa magát! Ne féljen, semmi közöm az amcsikhoz. Sértve is érzem magam, ha hozzájuk hasonlít... – kuncogva rázom a fejem, majd vállam fölött hátrapillantok, hogy nyílik-e az ajtó.

 na Őrmester!  okés   || retroban ((figyeld a szöveget Sandokan)) ||


A hozzászólást Shuri összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 26 Márc. 2018, 21:30-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
98



Tárgy: Re: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri] Csüt. 22 Feb. 2018, 22:01

To: Shuri
Még mindig nem ment el. Még mindig Steve Rogers oldalán bújkál a közös házukban, habár már nem lenne rá oka. Felmentették bűnei alól, és a legutóbbi harcból is kivette a részét tisztességesen, bár ő maga úgy gondolja hogy nem sok haszna volt a jelenlétének, hiszen az ellenség annyira másabb szintet képviselt, hogy aligha volt hasznos segítsége a védelmezőknek. Ezen emészti magát, miközben a várostól nem messze lévő közös lakásuk körül látja el a teendőket, de még nem egészen nyugodt. Még mindig megbámulják és ősszesúgnak a háta mögött és meg-meg rándul a keze ahogy támadókat vízionál néha maga körül, de már nem ránt fegyvert. Az önfegyelme talán figyelemre méltó, de mégis, milyen élet ez számára? A vörös füzetet odaadta végül Steve-nek, mert ha valakinek uralkodnia kell az elméjén, akkor az Amerika Csillaga legyen. Senki más. Nem akarja megint átélni hogy másoknak okozzon fájdalmat, és igen erősen elgondolkodott hogy egyszerűen beállít a Stark toronyba és megadja a tulajdonosának amire vágyik. A halálát és a bosszút a szüleiért.
Egyetlen dolog tartotta vissza. Egy fényes, kéklő szempár, amiben annyi szeretet és bizalom vegyül a reménnyel hogy szinte fáj belegondolni. Steve szemeiben Bucky nem gyilkosnak látja magát, és néha mindennél jobban vágyik erre a megnyugvásra. Vágyik arra, hogy ne érezze magát szörnyetegnek. A ház mögötti garázsban javít éppen, egy gurulós deszkán fekve amikor meghalljaa női hangot, és a hatalmas gép zúgását. A hátsó ajtón óvakodik be és kezében már kedvenc pisztolya, noha úgy tűnik, nem kell félnie mert a gép elmegy. A hang viszont nem.
- Ki vagy és miért keresel? - szólal meg végül az ajtó mellett lapulva, de még nem mutatja magát. A hangja alapján fiatalnak tippelné a látogatót, de meg nem mondaná miféle akcentust érez belőle. Végül a kíváncsisága győz és résnyire nyitja az ajtót hogy kilessen de... a látványra nem számít. Egy eléggé fekete bőrű leányt lát, aki nagyon emlékezteti valakire, de nem tudja megfogalmazni kinek a vonásait látja benne.
- Szóval? - kérdezi, mivel kétli hogy valamiféle eltévedt szomszéd lenne aki nem talál haza.

Lost it all || With love <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ Wakanda ❃



Tárgy: Re: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri] Szomb. 24 Feb. 2018, 13:55



Bucky & Shuri
hello katona, kéne egy kis renoválás?
Egyáltalán nem vagyok türelmetlen. Ha az lennék, a laboromat naponta kellene renoválni. Szóval az, hogy a verandán ücsörögjek és a lábszáramhoz izzadt hangaszálakat tépkedve várjam a fehér srácot, nem okoz problémát nekem. Hátam mögé csúsztatom a tenyereim és élvezem a napsütést. Barnulni nem szeretnék, ha érted, már így is elég jó színem van.
Az ajtó nyikorgására már vállam fölött hátrapillantok. Ha a Kapitány az, akkor be kéne vágódni nála, habár az én szememben azért nem akkora sztár, mint a fehérekében. Én inkább a pajzsát csodálnám meg... Meg az azt tartó kezeket!
A férfi éppen csak résnyire nyitja az ajtót miután udvariasságáról tesz tanúbizonyságot, így igazából egy kulcslyukon kukucskálva nézem őt. Ajkaim elnyílva, hunyorogva próbálom kivenni az alakot. Eszembe jut Kabir Bedi Sandokan-ja és őszintén szólva a sötét miatt nehezen tűnik el a fejemből a képe. Amikor újra kérdez, akkor rázom meg a fejem, hogy visszakapaszkodjak a valóságba, felegyenesedjek és közöljem a nyilvánvaló tényeket.
- Barnes Őrmester! – fordulok felé, hogy felmérhesse fegyvertelen és igencsak ártalmatlan alakom. - Egy kicsit furán fog hangzani, ha azt mondom, hogy azért jöttem, hogy kilakoltassam az otthonából... – ekkor pillantom meg a fémkart, amiről az aktában olvastam. Őszintén szólva elborzaszt a látvány. Annyira mű, hogy ennél már csak az nézne ki bénábban a szemeimben, ha egy csavarhúzót raknak a karja helyére. - Azért jöttem, hogy elvigyem magammal az országomba és helyre rakjam a csavarjait. – jobbom mutatóujjával a halántékomra mutatok, ezzel utalva rá, hogy a fejében lévő katyvaszt valakinek rendbe kéne tennie. Aki történetesen én lennék, mert hát értek hozzá. És ha ott leszünk, a karját első dolgom lesz szemetes kukává alakítani...
- Ha beleegyezik és úgy érzi, elég már abból a sok sza... rosszból a fejében, akkor most lehetősége van rá, hogy véget vessen ennek. T'Challa király küldött Önért, neki megköszönheti. Ő a Főnök! – vonok vállat, majd közelebb lépek hozzá, hogy mindketten alaposabban szemügyre vehessük a másikat. Én szakmai szemmel nézek végig rajta. Leginkább az idegi csatlakozást figyelem a vállára rögzített megoldással, de nem vagyok megelégedve - még azzal sem.
- Ez lenne az ajánlata. Az enyém pedig az, hogy rendbe hozom, amit elrontottak magán. – karjaim egymásba fésülve magam előtt, fejem kissé megdöntve, úgy hátrálok lefelé a verandáról. - Nem kell rögtön választ adnia. Elég nagy kertjük van, szóval megtalál valamelyik végén. Öné a döntés, meg az idő. De azért... ha biztos benne, hogy elutasítana.., azért ne hagyjon megszáradni a napon... – elsőre elég nyomasztó és felkavaró lehet, hogy egy hozzám hasonló vadidegen bekopogtat azzal a szándékkal, hogy rendbe rakja azt, amivel talán évek óta küzd és ami miatt álmatlan éjszakái vannak. Övé minden időm... (Úgy egy-két órát hajlandó vagyok zerge bámulással tölteni, de többet nem!) Lépdelek hátrafelé, majd lassan batyogni kezdek - azért is távolodom el tőle, hogy ne érezze kényszernek ezt az egészet, az ő választása kell, hogy legyen. Nyilván nem csak ahhoz kell idő, hogy ezt feldolgozza, ahhoz is, hogy elhiggye, ez lehetséges. És ahhoz is, hogy megbeszélje a lakótársával/társaival. Ez nem olyasmi, amit el lehet titkolni, mégis csak normális férfiként adom vissza nekik...
- Ja... – már pár méterre állok a háztól. - Shurinak hívnak. – villantok barátságos mosolyt, majd elfordulok és felfedezem a szavannát, a világot. Challa ezért még csúnyán ki kap tőlem! Világot látni... azt. Nincs itt semmi! Ekkor a szél még el is gurít előttem egy összecsomózott hangagombócot. Amikor világot látásról beszéltünk ... - Én azt nem éppen így értettem.

 na Őrmester!  okés   || nincs egyedül ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
98



Tárgy: Re: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri] Szer. 14 Márc. 2018, 14:36



Óvatos, hiszen sosem lehet tudni hogy ki és miért keresi őt, és még nem tette túl magát a paranoián. Nem olyan egyszerű beilleszkednie az átlagos életbe azok után, amiket átélt, és újra és újra harcra kényszerítették Steve ellen is. Legutóbb Thanos aki a szőke férfit fordította ellene, és a szíve belehasadt de úgy tűnik, nekik ez a sorsuk hogy folyton harcoljanak. Nem kelt benne jó benyomást az sem, hogy egy vadászgép szállt fel innen, de úgy tűnik végül is nem Tonynak jutott eszébe hogy hol laknak, és küldött rájuk valami ronda támadást. Ez valahol azért megnyugtatja, és résnyire kinyitja az ajtót, hogy lássa ki az érkező. Belőle a félhosszú hajú kissé borostás sziluett látszik csak, és a gyanakvó szürke szemek. Azok a szemek egykor jókedvtől csillogtak minden csinos lányra, és gyakran időztek el Steve alakján, akire mindig is testvéreként vigyázott. Az ő barátságuk mindenen átível, és kezd belenyugodni hogy bármit is csináljon vagy mondjon a szőke ikon nem fog lemondani róla.
- Tényleg furán hangzik - kommentálja a lány kijelentését, ahogy végigméri, de nem állig felfegyverzett harcos, így még egy kicsit nyit az ajtón hogy jobban látszódjon. Valaki nemrég azt mondta neki hogy olyan mint egy kutya, akit túl sokszor vertek meg és túl sokszor rúgtak bele, ezért mindenkivel szemben bizalmatlan és óvatos. Ez a hasonlat tetszett neki.
- Bucky vagyok, már rég nem őrmester - teszi hozzá, hiszen egyenlőre keresi azt, ami ő jelenleg. Nem egy hidegvérű gyilkos, de már nem is az a férfi aki egykoron bevonult a hadseregben. Most csak egy ember és észreveszi hogy a lány a fém karát nézegeti, amire egyáltalán nem büszke. Mennyi halál szárad a lelkén a karnak hála, és a szérumnak amit sosem kért.
- Az országába? Miféle országba? Miért magázol, senki se szokott - kérdez tovább, ami jó jel, mert legalább hajlandó szóba állni vele. Nem utasítja el egyből ahogy egy két héttel ezelőtt tette volna. Próbál kicsit nyitottabb lenni de nehezen megy neki még.
Hallgatja a lány szavait, és a nyilvánvaló szomorúságon túl, némi remény csillan fel előtte hogy talán... ki lehetneszedni a kódolást.
- A fejemben? Lehetséges lenne kiszedni ezt a... parancssort? - kérdez kissé bizonytalanul és gyanakvóan de kinyitja az ajtót, hogy rendesen beszélgethessenek. Derekéktájon eltűnik a fegyver, a tokjában. Jó helyen van az ott.
- Nagyon elegem van már belőle. Egy időzített bombának érzem magam néha még Steve mellett is - sóhajt fel, ahogy félhosszú haja az arcába esik. Nem egyszer ébredt már fel rémálomból, amiben megölte a szőke óriást, azt az embert akit a legjobban szeret a világon, és aki olyan sokat jelent neki.
Keserű mosollyal reagál a lány - shuri- szavaira, hogy rendbe hozza azt amit elrontottak. Elég sok mindent elrontottak, ami azt illeti.
- Ehhez is ért? - emeli meg a fém karját, hiszen a csatát megsínylette és lenne rajta mit javítani de az egyetlen akit ismer ilyen technológiával az Stark és rá most... nem szívesen bízná az életét. Vagy a halálát. Kitárja az ajtót.
- Be is jöhet... Én... telefonálok egyet - nyitva hagyja az ajtót és eltűnik odabent. A kis mobilját húzza elő, amin utol érheti Steve-t, de eddig ritkán kereste, hiszen mit is mondott volna neki? Felhívta, csak mert nem tud aludni? A vonat foglaltat jelez, így kis meglepődéssel rakja le, hogy nem tudott beszélni vele és Shurihoz indul vissza.
- Miért segítene nekem T'Challa? Ha jól emlékszem nem lettünk életre szóló barátok...  - kérdezi a nőt, ahogy tisztes távolságban áll meg tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ Wakanda ❃



Tárgy: Re: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri] Hétf. 26 Márc. 2018, 22:05



Bucky & Steve & Shuri
hello katona, katonák... atyaég! hogy néztek ki!??
Mutató ujjammal a férfira bökök, csakhogy éreztessem vele, hogy száz százalékosan egyetértek vele abban, hogy furán hangzik, amit mondok. Többé-kevésbé ez az egyik jelző, ami a homlokon világít, ha neon fénnyel megvilágítod. Persze, ne próbáld ki!
- Bucky... – javítva magam ízlelem a szót, s inkább nem folytatom szóban az elemzését annak, hogy mennyire furcsállom ezt a nevet. Nem mintha az amcsiknak kedvükre lenne az, hogy Shuri. Ez ilyen oda-vissza játék. Vagy csak én vagyok érzéketlen e téren.
- Öhm, ja, hát tényleg! Afrika gondolom elég egyértelmű... – nézek végig magamon a mellkasomtól, egészen a lábfejemig. - Wakandába vinném, és hát jesszus! Vagy nyócvan' évvel idősebb nálam, ne kérje már, hogy tegezzem. Majd, ha már megismert és úgy gondolja adtam rá okot, hogy pacsizzunk... – pillantok a fémkarjára, közben állammal afelé bökve. - Na, nem azzal. – kiszélesedő vigyorral szegezem rá a tekintetem, előre-hátra billegve a lábamon. Amúgy csak mellékes gondolatként szökken át gondolataim mezsgyéjén, hogy ezt a kínos meghívást agymosásra igazán megejthette volna a bátyám is. Tök magától értetődő lenne, hogyha az ismerős, akiben már talán megbízik jön el, nem egy magam fajta csitrinek minősíthető wakandai, eddig névtelen senki.
Láthatóan megváltozik a férfi hangulata, amikor arról beszélek, hogy azt a baromi nagy káoszt kitoloncolhatom a fejéből. Bárki így reagálna, úgy sejtem. Van bennem együttérzés, ezért nem sziporkázom, amikor erről van szó. - Igen, lehetséges. Kiszedném, ha beleegyezik. – összefésülöm az ujjaim, valahol a combjaim mögött, közben fejem kissé megdöntve figyelem a ház árnyékába bújt Sandokant,.. Barnes Őrmestert Buckyt. Ajkaim morzsolgatom, türelemmel ácsorgok. Egyébként sem sietek, meg aztán ha valaki az én fejembe akarna nyúlkálni, megfontolnám én is, hogy ki legyen az.
- Elég hosszú műtét elé nézünk, ráadásul a technológia miatt eléggé le lesz gyengülve a beavatkozás után, viszont garantálom, hogy soha többé, senki nem használhatja magán a parancsot... – vallom meg őszintén, elvégre ez nem egy pirula, amitől hipp-hopp jobban lesz. Nem akarom hamis ígéretet tenni. Fájdalmat nem ígérek, annak elkerülésére van módszerem. De a gyengeséget hozza magával és erről tudnia kell.
- Egy kicsit. – füllentek egy kiszélesedő mosollyal, miközben a kezéről társalgunk. Kitárja az ajtót, mire visszafordulok a ház felé. Úgy voltam vele körbejárom a szavannát, vagy bárhol is vagyunk - és zergéket bámulok, ha már eljöttem ide, vagy pumákkal kergetőzök, de azt nem vártam, hogy beinvitál a bunga-lukba (...mondta ezt az, aki egy hegyben él, hö-hö!).
- Ú, oké, máris... – bólogatok lelkesen, majd a fickó után befelé haladok és nem érek semmihez. Kicsire húzva magam, megállok egy ponton, ott rúgózok, amíg vissza nem ér elém. Alsó ajkamba harapva nézek végig a fickó szálláson... legalábbis a tesztoszteron minden falról trutymóként csöpög, ezért gondolom, hogy az. Visszatér a szőrös katona és máris a bátyámról kérdez.
- Ahj, mert megszállott jótevő, egy aranylelkű fekete... párduc... – pontosítok, hogy ne hangozzak rasszistának. Atyaég!? Arcomra kiül, hogy kínosan érzem magam a saját szavaimtól és akkor felbúg odakinn egy motor. Raktam már össze mocikat, tudom milyen hangjuk van. A fejem az ajtó felé fordítom, s lassan a törzsem is afelé fordul. - Vár valakit? – kérdezem a katonától, majd amint felbukkan Amcsi Kapcsija, a szám eltátva bólogatni kezdek, méghozzá igencsak elismerően.
- Helloka! – intek neki, majd Nem-Barnes-Őrmester-Hanem-Bucky felé fordulok. - Én asziszem' valahol amott helyet foglalok és hagyom, hogy megbeszéljék ezt az egész ... ügyet. – mosolygok az érkezőre, majd a kezem felé nyújtom. - Shuri vagyok! Eltévedtem... tudja, bár nem látszik rajtam, megsütött a nap és a turista csoport valahol elhagyott – kamuzok be valamit, ha a hátam mögött álló úgy döntene, elhallgatja azt, hogy én miért vagyok itt, s máris kihátrálók a helységből, hogy beszélhessenek. A nappaliba(?), vagy a konyhába(?), vagy a teraszra(?) //valamelyik csak van!// baktatok, hogy ott leheveredve várakozzak.

 na akkor tegyük rendbe ezt a káoszt itt... igen, mindkettőtökre értem!  okés   || megjöttem, fiúk! ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
94
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri] Vas. 08 Ápr. 2018, 02:53

Shuri, Bucky & Steve

- Kicsoda? És hogy érti azt, hogy ide jön? - Steve hosszú percek óta lóg a telefonon, ami a headsetnek köszönhetően nem vonja el túl sok figyelmét a kormányzástól, habár az információk, amiket a vonal túlsó végéről hall, meglehetősen összezavarják, és nem csak azért, mert a hívás, amit fogad, olyan távolról érkezne... Inkább túlságosan sok kérdést vet fel benne. - De hogyan, és amúgy honnan... Hallo? - megnyomja párszor a fülesén a gombot, hátha csak meghibásodott a készülék - az Steve mellett elég sokszor előfordul sajnos, biztos a korkülönbséggel jár -, de a néma csend határozottan árulkodó. Megszakították a hívást. Steve még elmorog az orra alatt valamit, ami hasonlít a "remek"-hez, aztán gázt ad a motoron. Már látja a házuk körvonalait, így nem hívja fel Bucky-t, hogy tájékoztassa a hírekről. Amint befarol az udvarba, szembesül vele, hogy felesleges is lett volna, mert elkésett.
Különös feszítéssel a gyomrában lép be az ajtón, hátán ott fityeg pajzsa, amit némileg takar a mozdulattal, ahogy próbálja rendezni széltől borzos fürtjeit.
- Buck, megjöttem! - szól, bár tudja, hogy vendégük van, de csak akkor tudja őt közelebbről beazonosítani, amint megpillantja a párost. Tekintete egyből kérdőn Buckyra fut, hogy megtudakolja, miről maradt le, amíg távol volt, és mennyire komoly a helyzet. Szokatlan, hogy valaki nem a Kapitányt keresi.
- Üdv - kimérten biccent Shuri üdvözlésére, és közelebb lép, hogy elfogadja a felé kínált kezet. A lány hebegése ellágyítja morcosnak ható, kemény vonásait, és meleg mosollyal, érdeklődve hallgatja, mit makog össze, mielőtt lágyan megszorítaná a kezét, törzsét enyhén meghajtva irányába. - Örülök, hogy megismerhetem, Shuri hercegnő... - mosolyát már-már pimasszá színezi egy szélesebbre futó görbület, de sietve rendezi vonásait és ártatlanul felpislog a vendégükre, mintha nem épp az imént lőtte volna le, hogy pontosan tudja, kihez van szerencséje, és ez nem egyezik azzal, mint amit az imént hallott.
- Maradjon csak, tájékoztattak arról, hogy meglátogat minket - int a távozni igyekvő felé, és a válla felett bocsánatkérő grimaszt villant Buckyra. Nem volt ideje őt is értesíteni. - Habár arról elfelejtettek felvilágosítani, minek köszönhetjük a látogatását, illetve hogyan bukkantak ránk... - Bár szavait ismét Shurihoz intézi, tekintete még Bucky-n időzik, míg meg nem győződik róla, hogy minden rendben a barátja lelki állapotával. Nem vár verbális megerősítést, csak valami nonverbális jelet, hogy tudja, jól van, és nem kell rögtön nekiesnie a lánynak. Csak azután fordul vissza a wakandai felé, mellkasa előtt összefűzve a karjait.
- Tudja, nem igazán reklámozzuk a lakcímünket... - fűzi még hozzá gondolatmenetéhez, de barátságos mosolya jelzi, hogy nem neheztel a kéretlen vendégükre, hiszen tudja, honnan jött, így máris barátjának tekinti. Ám az komolyan aggasztja, hogy Natasha és Wakanda is ilyen könnyen rájuk találtak... Ezek után kérdéses, vajon mi tartja vissza Tonyt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri]

Vissza az elejére Go down

Oh my god! Super Soldiers! - [Bucky & Steve & Shuri]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Part 14 / 7
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» Anyu, Apu... Ő a főnököm, Amerika Kapitány [Steve&Elise]
» Steve Rogers - Amerika Kapitány /Foglalt/
» Nightmares -[Natasha&Bucky]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: A világ más pontjain :: Észak- és Dél-Amerika-