HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: The climber and the newbie





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 18 Feb. 2018, 22:35
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Eldar & Caroline
Egy újabb nap ezen a Földön és egy újabb reggel, amikor a kávém fogom miközben kinézek az ablakomon. A már megszokott látvány. NY külső szélén lakom, ha a High hegyet lehet annak mondani. Viszont a közelbe van a munkahely, ami nem hátrány. Pár perc tekerés és már ott is vagyok. Így megiszom még a maradék italom, majd a gépbe rakom a bögrét. Felkapom a kabátom, a biciklis bukom, berakom a fülest és indulok is. A szokásos szerkó. Mindössze a tél végett kicsit több réteg kell, de szerencsére a hőmérséklet nem igazán zavar ilyen téren. A zenét természetesen nem bömböltetem. Nem akarom egy figyelmet átmenjen rajtam. Na meg olyan fülesem van, amin beszűrődik a kinti zaj, így pláne nem vagyok süket a külvilágra. Így tekerek keresztül az utcákon olyan 15 percig. Kis reggeli mozgás, ám bemelegítésnek kevés. Nem meglepő módon a terem ajtaja még zárva van. Én vagyok az első, mint általában. Végül is még csak 7 óra és 8-kor nyitunk. Nem is lep meg, a többiek mindig később esnek be. Az ide járok meg pláne később. Így kis is nyitok, betolom a bringám, amit letámasztok a folyóson, majd lelakatolom. Innen nyílnak szobák, öltözök, zuhanyzok, wc-k. A végén meg be magába a terembe. A hely egy régi, magas építésű raktárépület, amit már nem bérlünk. Pár hónapja a már a miénknek mondhatjuk. Nem kicsi bulivolt ennek a megünneplésére. Van egy két homályos foltom róla. Ezen gondolkozva kezdem el felkészíteni a helyet az idevágyó spórolókra és azokra, aki ki akarják próbálni a mászást.
Fél óra múlva kezdenek megjönni a srácok.
- Már azt hittem, hogy egyedül leszek. -
- Szerintem minden gond nélkül megcsinálnád. - szól vissza Gabe egy rosszulesik mosollyal. Megrázom a fejem, majd köszönök mindegyiküknek. Összesen öten vagyunk és abból csak egy lány van, Clary. De kellemes kis társaság ez. Összeszökött és mindent megtennénk a másikért. Szeretek velük lógni és ami azt illeti megszerettem ezt a helyet is. Nem is kicsit. A szívemhez nőtt. Általa megismertem egy másik kultúrát. Arról nem is beszélve, amikor valódi hegyeket mászhatok meg. Az az igazi érzés. Amikor csak te és a szikla. Hol kötéllel, hol kötél nélkül. Viszont most nem egy szikla lábánál állok, hanem a mi falunkénál. Egy jó 15 méteres fal, mindenféle nehézségekkel megáldva. Jól ki van alakítva. Persze nem csak ez egyetlen. Összesen 8 falunk van és mindegyik más magasságú, ám ez a legnagyobb. Jó párszor másztam már meg, de mindig adhat új kihívást. Ezért is szeretem a mászást. Nincs két egyforma helyzet, még ha ott mászol, ahol múlt héten tetted.
A nap felénél bejön pont az irodában ülök és a helyiségnek megfelelő munkát végzek. Néha kell ilyet is.
- El! - robban be Clary - Át vennél egy új mászót? Sajnos közbe jött valami. - mondja egy szelíd mosollyal és a légyszíves arckifejezésével.
- Lehet róla szó. - megyek bele, mivel már itt hagynám az irodát Gabe-nek.
- Szuper! Már vár a kezdő falnál. - mondja még nagyobb mosollyal, majd elrobog. Sóhajtok egyet, majd felkapom a biztosító hámomat és elindulok a kezdő falhoz. Ott a lányt találok, aki épp a falat nézi. Már fel van öltözve, rajta van a hám is, úgy ahogy kell. Kötéllel még nem biztosította Clary.  Valóban sietett valahová ezek szerint. Közelebb érve jobban meg tudom nézni újoncot. Barna haj, lófarokban, hogy ne zavarja, sportos alkat és már oldalról is csinos arc.
- Helló, Eldar vagyok, én fogok segíteni Clary helyett. - szólítom, meg amikor mellé érek. S nem csak oldalról van szép arca. Sötét, igéző szemekkel ráadásul.
- Másztál már falra? Illetve Clary mennyit mondott el? - kérdem meg tőle, mielőtt bármihez is hozzálátnánk.


A hozzászólást Eldar összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 18 Feb. 2018, 23:08-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Vas. 18 Feb. 2018, 23:01
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Egy csodaszép nap, ahogy elterveztem a reggelt! Egy gyors zuhany és pár falat reggeli, ahogy szoktam indítani a napjaimat. Kis kocogás már megvolt hajnalban, de igazából nem szeretek a sötét sikátorok mellett futni a világítás hiányában. De ezt a kocogást végül nem hagytam ki, mert szerintem a legújabb kíváncsiságom a falmászás irányában, lehet, hogy az erőnlétemre szükség is lehet. Mary végül nem jön velem, pedig azt ígérte, hogy együtt kezdünk neki annak a sziklának, amit kinéztünk pár nappal ezelőtt egy prospektusból. Le is beszéltem az időpontot, de már nem volt kedvem egyszemélyessé tenni a foglalást. Így aztán megyek egyedül. Nem igazán tudom mi fog történni, de a kihívások eléggé motiválnak, hogy belekezdjek egy teljesen új dologba. Még sohasem csináltam ilyet, és ahogy a papa mondaná „ Mindent el kell kezdeni egy napon..” Nekem ez lett a kezdés napja, és még az időjárás is kedvezően alakult. Összeszedtem magam és kényelmes ruhát és speciális cipőt is vettem, hogy a lehető legjobban felkészüljek a kihívásra.
Le is parkolok a kocsival, de egy nagy levegővétel után szállok csak ki belőle. Izgulok, de igyekszem higgadt maradni. Kissé tanácstalan vagyok, de aztán megszólít egy Férfi, aki be is mutatkozik.
-Örvendek, Eldar! Caroline vagyok. De szólítson csak Car-nak.- tettem hozzá kis mosollyal, és újból egy nagy levegővétel, mikor kimondom a nagy helyzetet.
- Nem. Még sohasem másztam sziklát… Tulajdonképpen nem sokat tudtam megjegyezni, pedig elég részletesen elmondta a menetét ..- pirulok el a kérdése után, de aztán újból egy nagy levegő és egy bátorító mosollyal próbálom leplezni az izgatottságom, ami most talán az arcomra is van írva, mert a szívem olyan hevesen dobog az előttem váró sziklamászás miatt, hogy még a kezem is remegni kezd.

dallam... | megjegyzés |





A hozzászólást Caroline Shione összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 19 Feb. 2018, 00:09-kor.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 00:02
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mielőtt kimentem az irodából, megnéztem a beosztást. Elvileg két főnek kéne lennie, ám Clary úgy mondta mintha csak egy lenne. S valóban, egy lány egyedül áll és nézi a falat. Mint kiderül Caroline a neve.
- Engem szólíthat El-nek. S szerintem tegezzük egymást. - kezdek bele és közben látom rajta, hogy nagyon izgul. Nagy levegőket vesz és mintha a keze is remegne kicsit.
- Ne félj, biztos kezekben vagy. De kezdjünk is bele. Elsőnek elmondom, hogy kezdőként ki leszel kötve és mint láthatod elég vastag matrac is van előttünk, ha leesnél, amit a kötél nem enged, de jobb felni, mint megijedni. Illetve elsőre nem fogunk túl magasra menni, csak ennek a 6 méternek a tetejére. Megtanuljuk, hogy miképp keressünk kapaszkodót és miképp kapaszkodjunk meg, maaszunk feljebb. Ám előtte bemelegítés. Így kérlek csináld a mozdulatokat, amiket mondok és mutatók. Közben azt is meglátom, hogy mennyire vagy hajlékony. - mondom el neki a dolgokat, majd belekzdek a bemelegítő mozdulatokba. Közben látom rajta, hogy sportol valamennyit, de annak ellenére kicsit merev.
Fél óra után a végére érünk.
- Akkor kezdhetjük is. - mondom miközben felcsatolom rá a biztosító kötelet.
- Elsőnek nézd, hogy miképp fogom meg a követ. - képek a falhoz és rakom fel a kezem az egyik kiálló darabra.
- Keményen fogom meg, ramarkolva, hisz meg kell tartsam magam. Igyekezz olyan kapaszkodót keresni ami kényelmes távolságra van. S kicsit gondolkodj előre, hogy ne legyen nehéz tovább haladni. A labaiddal leginkább tartanod és nyomnod kell magad fölfelé. Ezenkívül, ha úgy érzed, hogy csúszik a kezed, akkor a kis táska a hátadnál, krétapor segít a tapadásban. Légy magabiztos, menni fog. De ha megnyugtat, nálad rosszabb kondiban lévők is felmentek már első nap. - fejezem be egy mosollyal, majd félre állok, helyet engedve neki. Kíváncsi vagyok, hogy miképp fog teljesíteni.
- Melletted fogok mászni és úgy adok majd konstrukciók, ha szükségesnek látom. - mosolygok rá szelíden.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 00:35
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


A kezdeti izgalom még nem hagyott alább, de a bemelegítés és a biztató szavakat hallgatva kicsit megnyugodtam. Kis időbe tellett, hogy teljesen felfogjam az előttem álló feladatot, miszerint a falra felmászva kapaszkodjak olyan kiálló részekbe, amik segítségével fel tudok majd jutni. Teljesen döbbenten néztem a fal magasságát, és egy pillanatra elbizonytalanodtam. De a biztonsági kötél és az alattam kihelyezett matrac tényleg segített az elindulásban. A Férfi kedvesen próbált rávezetni a csínjára a dolgoknak, de a kezem elég esetlenül kapaszkodott fel a természeti képződményre. Talán túlbecsültem magam, de ha már itt vagyok, akkor nem adom fel. Eddig is küzdelemmel értem el amit kitűztem magam elé, és nem most fogok meghátrálni.
- Rendben. Figyelek a mozdulatokra. - bólintok és követem a fal aljához.
Nagy levegő, és folytattam tovább a mászást, Már talán egy métert is megtettem, mikor eszembe jutott a magasság. Nem mertem visszanézni, de az ujjaim remegése elég jelnek tartom, hogy megpihenjek kicsit. Csendben hozzásimultam a falhoz és igyekeztem összeszedni az erőm. Kissé viccesnek hatok így egy kötélen lógva, de szeretném elkerülni a potyogást, amit a gondolataimban számtalanszor végignéztem ezen az idő alatt. Oldalra néztem és El arca nézett vissza rám biztatólag. Kicsit elszégyellem magam a bénaságom miatt, de az talán mentségemre szolgál, hogy ez az első mászásom, és talán nem csodát vár el tőlem az oktató, ahogy én magamtól sem.
- Próbálom…- emelem meg újra a kezem és mászom tovább. Még magamon is meglepődöm, mikor már a felénél járok. Kicsi mosoly suhan át arcomon, de azzal a lendülettel érzem, hogy a kezem kezd lecsúszni a fogásról. A kötél hirtelen megfeszül, és csak egy gondolat jár a fejemben.. …Le fogok esni!… De aztán nem történik meg.
Lassan kinyitom a szemem, ahogy a kezemre nézek a kötél még a helyén van, vagyis rám erősítve és egy kéz ragadta meg a csuklómat, ahogy eresztettem volna el a szikla kiugró részét.
A szívem a torkomban dobog, de lassan a lélegzetem is visszazökken a nyugodtabb tempójába, és fogok rá újból a kapaszkodóra. El-re alig merek nézni, mert biztosan bénának tart, amiért ennyire nem vagyok egy falra mászós. De most igyekszem összeszedni a lélekjelenlétem minden szikráját, hogy ne egy sikoltással eresszek el mindent a kezemből. Remélem sikerül legalább egyszer felérnem a csúcsra, vagy legalábbis ennek a sziklának a tetejére, élve.

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 13:55
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Örömmel tapasztalom, hogy végig hallgatott, így egész jól meg tudod indulni. Szépen követni is tudta mozdulatait és habár láttam rajta, hogy izgul, igen összeszedetten rakta egyik kezét a másik után, úgy ahogy tanácsoltam. Kényelmes távolságra, hogy könnyű legyen följebb haladni. Láttam már nála sokkal rosszabbakat is, akinek fele ennyire se ment. S láttam olyat, aki úgy mászott fel első alkalomra, mint aki már több éve űzi ezt a sportot. Mindenki más és ő láthatólag nem annyira rossz ebben. Mindössze még sokat kell gyakorolnia és akkor kifejezetten jó mászó válhat belőle. Persze, ahogy haladunk fölfelé néha-néha adok neki egy-egy tanácsot, hogy melyik követ fogja meg, miképp nyomja magát feljebb. Az én oktatási módszerem a tapasztaláson alapul. Könnyebb megtanulni, ha közben csinálod és mondják, hogy mikor mit rontasz és miképp kellett volna.
Elég szépen haladunk, ám kicsit elkezd remegni, ezért a falhoz simul. Egy darabig úgy van, majd felém fordul.
- Nem kell erőltetni semmit és nem muszáj egy szuszra felmászni. Meg is pihenhetsz, amit hasonló kép lehet csinálni, mint ahogy most vagy. Csak kicsit jobban a lábaidra rakod a súlyod, így könnyítve a kezeiden kicsit, hisz azok végzik a munka nagy részét. - mondom neki mosolyogva. Majd ismét elindul.
A fal felénél elmosolyodik, hogy eddig elért. Vigyázó szemekkel kísérem útját, ahogy haladunk. Ekkor veszem észre, hogy megcsúszik a keze, így kapásból közelebb mászok hozzá és határozottan megfogom a csuklóját. Látom, hogy becsukja a szemét, felkészülve arra, hogy a kötél fogja megfogni. Ám tartom, így nem esik le. Megesik az ilyen.
- Izzad a kezed, így lecsúszott. Megesik még a legjobbakkal is. - mondom neki miközben egy srác távolabb a nehéz falak egyikén éppen szintén a kötélen való lógást teszteli. Ő is lecsúszott.
- Ahogy láthatód, az a srác is úgy járt, pedig nem ma kezdte. - biccentek oldalra - Ilyenkor kell kicsit beporozni a kezed, hogy jobban tapadjon. Ne félj, nem fogsz leesni. - mondom neki biztatóan, miközben megvárom, hogy egyszer az egyik, majd a másik kezét is beledugja a kis táskába a hátánál. Ha ezzel megvan, akkor indulunk is tovább.
- Egyébként, meg jól csinálod. Van tehetséged hozzá. - biztatom még egy kicsit.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 14:19
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Már kezdem azt hinni, hogy a matracon végzem és a kötél sem tud majd megtartani, mikor újból nekiveselkedek a kapaszkodóknak és az ujjaimmal keresem a legbiztonságosabbnak tartott helyet, hogy megtámasszam magam. Az igaz, hogy most jobban is izzad a tenyerem, mert izgulok nagyon. El-nek biztató szavai elég sokat segítenek. Tudom, hogy nincs tapasztalatom, sőt még életemben nem másztam fel egy sziklára se, de most, hogy itt vagyok a magasban nem is tűnik olyan veszélyesnek. Csak ne nézzek le…
A kréta tényleg segít a kapaszkodásban. Nem gondoltam volna, hogy ezt így tudják hasznosítani. Nálam még megmaradt az Iskolában fellelhető „munkaeszköznek”, és talán ha nem látom meg ezt a hirdetést, akkor sohasem fogom ezt az élményt átélni. Még van jócskán a tetejéhez pár méter, de ha nem merednek el az ujjaim, akkor talán sikerül fel is érnem, amit nagyon szeretnék. De még ennyire nem merek előre gondolni, mert talán csak egy pillanat kell ahhoz, hogy a mélybe kössek ki. Kissé szapora a lélegzetvételem, de ha azt is sikeresen le tudnám csillapítani, akkor nem lennék ennyire ideges a magaslat láttán…
Nem tudom i fog odafent következni. Eléggé izgulok.

dallam... | megjegyzés |



A hozzászólást Caroline Shione összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 19 Feb. 2018, 19:36-kor.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 19:00
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mosolyogva nézem, ahogy ismét erőre kap. Habár látok rajta még egy kis remegést, de egész jól visszazökkent a ritmusba, így indul tovább. Ahogy látom a por is segített rajta, hisz jobban tud haladni, könnyebben. Mindössze kicsit alaposabb lett. Jobban megnézi, hogy hová nyúljon. Egyre magabiztosabban kezd haladni. Kis mosollyal nézem, ahogy biztosan haladunk fölfelé. Hiába nem mászott még, meglepően jól megy neki. Még a kis megcsúszás ellenére is. Az olyan dolog, ami odafigyeléssel elkerülhető.
Pár perc múlva már az utolsó kapaszkodóknál járunk és egy nagyobbacska lökés és már fel is érte. Lenyúlok, hogy segítsek neki felmászni. Kicsit nagyobb erővel is rántom meg, mint gondoltam így majdnem hátra esek vele a karomban. Egy pillanatig így állok, majd elengedem.
- Gratulálok, sikeresen felmásztál. - mondom neki egy mosollyal. S így, közelről megnézve az arcát, igencsak vonzónak találom őt. Szép arc, igéző szempár és az enyhe pír a mászás miatt csak javít az összképen. Annyira nem is bánom, hogy Clary lepasszolta nekem. Szívesen tanítanám még őt. Nagyon is szívesen.
- Hogy érzed magad, miután megmásztál egy 6 méteres falat? - kérdem meg tőle, habár sejtem a választ. Kimerülten, fáradtan és olyan izma is fáj, aminek létezéséről nem is tud. Aztán majd holnap lesz a kellemes. Habár tervezek nyújtatni vele, nem árt.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 19:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Szerintem ha még lenne egy méter is a tetejéig, akkor már nem biztos, hogy erőm lenne feljebb kapaszkodni. A megingásom ellenére igyekszem magam összeszedni és figyelmesebben keresni támasztékot a kezeimnek. A lábam elég jól halad a testem után, de a levegő igencsak fogyatkozóban van az utolsó centiknél. El biztató szavait alig hallom, mert a fülemben zúgó lüktetés, már kissé elnyomja a külvilág szavait. Kimerültem ez teljesen nyilvánvaló, de azért kis büszkeség is akad a fájó izmaim és a lelkem maradéka közt.
A tetőre érve már csak arra jut erőm, hogy megragadjam a felém nyújtott kezet, és belékapaszkodjam. Hírtelen megránt, és ahogy emelkedem, a levegő is kipréselődik belőlem a meglepetésre. Hogyan van ennyi ereje ennek a Férfinek a mászás után? Nekem jártányi erőm sem maradt szerintem, ami persze teljesen igaz, mivel a lendülettől és a fáradtságtól a lábaimat sem tudom emelni. Remegő izmokkal borulok az Oktatóra, amitől kissé zavarban is leszek.
- Ohh…Bocsánat! - tápászkodom fel a helyzetből, és igyekszem a levegőt beleerőltetni a tüdőmbe, legalább annyira, hogy fel tudjak egyenesedni a hajlott testtartásomból. Mintha futottam volna legalább 30 mérföldet egyhuzamban. Annyira kimerültnek érzem magam.
-Köszönöm…- veszem a levegőt kicsit kapkodva, de egy halvány mosolyt azért az arcomra illesztek, amiért sikerült teljesíteni ezt a magaslatot. Igaz, hogy El nélkül nem ment volna, de most itt vagyok a tetején.
-Jó érzés felérni a csúcsra. – nevetek a férfire, aki biztosan jót mosolyog az ügyetlenségemen. De mit tegyek, ha az ujjaim finom mozdulatokat szoktak csinálni a Sebészi pályám miatt. Bár most kis büszkeség tölt el, hogy végigcsináltam, kis segítséggel.. nagy segítséggel… de megvagyok !
- Mi következik?- nézek rá kérdőn, és ha megmondja mit tegyek, akkor megteszem a következő feladatot is.

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 21:12
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kicsit meglepődtem, amikor megrántottam őt. Nem tagadom, kicsit többnek gondoltam, így kicsit sok erőt raktam a mozdulatba, így szinte repült. Mellé szegényem teljesen kimerült. Remegtek az izmai a kimerültségtől. Mosolyogtam rajta.
- Semmi gond. Nyugodtan támaszkodj meg, ha nem bírsz állni. Kimerítő az első mászás. - hozzá képest én még csak meg sem izzadtam. Ennél durvább helyeket másztam meg. S mellé nem is vagyok ember. Elf vagyok, így nem meglepő, hogy jobban bírom a dolgokat, mint ő és így kevésbé fáradok el. Persze ezt senki nem tudjam rólam, ami nem is baj. Nem is kell tudniuk. Valószínűleg fel sem tudnák fogni a dolgot. Az emberek nehezen tudják az ilyet befogadni. Nehezükre esik túllátni a Földön és belegondolni abba, hogy nem csak ők vannak a nagy űrben..
Végül azért megköszöni egy mosollyal.
- Ugye? Lemenni lesz még jó érzés. Meg majd holnap a hétköznapi dolgokat elvégezni lesz kihívás. - mondom neki kacagva. Mert ahogy elnézem őt, neki igen nagy kihívás lesz a holnap. Hiába sportol mást, a mászás nagyon sok izmot mozgat át és ezt holnapra ő is érezni fogja.
- Hogy mi? Természetesen mászás lefelé. - mondom teljesen komoly arccal, majd ki idő után, ha kellően ledöbbent, elkacagom magam. Még csak az kéne neki.
- Természetesen leereszkedünk kötélen. Az is egy dolog, ami része a mászásnak, így nem árt tudni. Utána meg egy lazítás következik, talán kevésbé lesz úgy izomlázad majd holnap. - mondom neki egy mosollyal.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 21:32
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Alig kapok újra levegőt, mikor máris csak kapkodom a döbbenettől a következőt.
-Hogy, mit? Lefelé mászni? Ahh…az kizárt!- rázom meg a fejem a lelkesedésem hiányától.
-Erő sincs a kezemben..- nézek szomorúan az elzsibbadt végtagjaimra.
- Nem lehetne valami más megoldás?- teszem fel az esetlen próbálkozásomat, mert azért valahol tudom, hogy valahogy lefelé is kellene mászni, nemcsak felfelé vezetett az út.
Kicsit félve nézek le a mélység felé, de érzem, hogy minden porcikám remeg a gondolatára is. Főleg, hogy tériszonyom van. Felfelé még csak-csak, de lefelé, az más helyzet.
Kissé elbizonytalanodom, és a vér is kiszökik az arcomból, ahogy a lábam is reszketni kezd, mikor arra gondolok, hogy egy darab kötél fog tartani a mélység felett. Nagyon félek.
-Ugye ezt nem komolyan mondtad?- nézek a férfire esdeklő szemekkel, de érzem, hogy nem igazán viccnek szánta.

dallam... | megjegyzés |



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 22:01
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Úgy reagált, ahogy gondoltam. Teljesen ledöbbent, hogy most lefelé is?! Kijelentette, hogy erő sincs a kezében, így esélytelen, hogy letudjon mászni. Ám ebből adódóan a kötél is ugrik. Így csak egy dolog marad. Még azt is megkérdi, hogy viccelek-e a kötéllel.
- Természetesen nem... Akkor csak egy dolog marad. Itt maradsz, amíg vissza nem tér az erő a kezeidbe. Vagy leviszlek. - mondom neki egy mosollyal. Magamhoz szíjazom őt és kész, ám ahhoz tartania kéne magát valamennyire. Az meg ki tudja, hogy mennyire menne most neki. Valószínűleg az sem menne semminyire. Így marad a valós megoldás.
- De akár használhatjuk a lépcsőt is. - jelentem ki gondolkozó arcot vágva. Mivel van egy mindegyik fal mögött. Ártani nem árt és valahogy le is kell jutni, ha túlságosan is elfáradtak a kezeid.
- De kiülhetünk a szélére és lógathatjuk a lábunkat egy beszélgetés mellett, amíg vissza nem tér kicsit az erőd. - ajánlok fel neki még egy lehetőséget. Ez is egy megoldás, ám van egy olyan érzésem, hogy a lépcső lesz a nyerő. Ám abban is biztos vagyok, hogy amint leérünk, már nem fog az sem annyira jó lenni.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 22:23
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Mikor már azt hittem, hogy milyen büszke lehetek magamra, hogy teljesítettem a mászást ilyen magasra, akkor esik le egy hatalmas döbbenettel, hogy lefelé is le kell jutni.
Nem mintha erre nem gondoltam volna az elején, de most mégis elbizonytalanított a tudata.
Egy ideig a görcsbe meredt ujjaimat masszírozgatom, hogy életet leheljek beléjük a mászáshoz, de valahogy nem akaródzik a lefelé út.
Már kezdek más lehetőség mögé bújni, hogy valahogy lejussak, mikor felmerül egy harmadik lehetőség is. Egy lépcső.
- Egy lépcső van a szikla mögött? És ezt csak most mondod?- nézek rá kérdőn, de még ahoz is kevés elszántságom van, hogy a lépcsőfokokon lavírozzak a földre.
-Egy kicsit inkább várnék a lehetőségek döntése előtt. – nézek a másik oldalra a meredek oldal láttán.
- Lehet egy percet leülnöm? Míg eldöntöm melyik lehetőség legyen?- mosolyodom el, de közben egyik megoldást sem tudom elképzelni a remegő tagjaim miatt.
Eléggé kimerültem és a tűző napon még a maradék erőm is párologni látszik. Levettem már a kardigánom, de még mindig érzem, hogy a víz csorog a hátamon, ahogy a tenyeremen is.
Próbálok nem arra gondolni mi vár majd rám a lefelé úton, mert most a szomjúság is kezdi elhomályosítani a látásomat, nemcsak az érzékeimet.
- Nem tudom mit tegyek…félek…- roskadok le a szikla széle mellé. Közben csodálattal nézek a Férfire, aki még egy rezdülésnyi fáradtságot nem látok rajta, pedig végig mászott velem a sziklafalon.

dallam... | megjegyzés |



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 22:49
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Most, mivel ugye két emeletet kell lemenni ott, így nem tartom valószínűnek ,hogy szeretnéd azt megtenni a mászás után. - mondom neki egy szelíd mosollyal. Leginkább akkor van használva, amikor takarítunk,vagy valaki nem tud lejönni. Illetve még karbantartás idején. Ami lassan megint közeledik. Nem mintha az eszközeink rosszak lennének, de szeretjük őket jó állapotban tudni, hiszen mások élete múlhat rajta. Általában ez két nap szünetet jelent, ám szerencsére az ide járok megértik és van olyan,hogy segítenek is. Jó kis társaság, az már fix. Vajon Car is a része lesz, majd. Ki tudja, én mindenesetre nem bánnám.
Látom, hogy elkezdi masszírozni a kezét, hogy oldja kicsit. Ahogy azt is, hogy kicsit hevesen vesz levegőt. Ezért odébb lépek párat és felveszek egy vizes palackot, amikből mindig szoktunk felhozni párat. Mire megfordulok, már leült. Leülök mellé én is és lerakom a vizet, biztos szomjas.
- Szabad? Jól masszirozok és tudom is hogy kell. - ajánlom fel neki a lehetőséget egy szelíd mosollyal. Amennyiben elfogadja akkor el is kezdem masszírozni a kezfejét, akár egy igazi masszőr. Gyengéden ám mégis határozottan.
- Nem kell félned, mint mondtam, biztos kezekben vagy. S nem mellesleg most másztál falat először életedben és nagyon jól is jól ment. Inkább legyél büszke rá. - kacaintok rá.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Kedd 20 Feb. 2018, 16:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


A kezem fáj, a lábam sajog. Még ráadásként szomjas is lettem a mászástól. Igazán nem is gondoltam bele, hogy ennyire kimerülök a feljutásban.
Miközben ott ülök a szikla tetején, inkább érzem magam gyengének, mint büszkének a sikeres teljesítés miatt. Ahogy az ujjaimba próbálok életet lehelni a dörzsölgetéssel, El is felfigyel rá. Kicsit zavarba jövök, mikor egy vízzel teli palackot nyújt felém, de hálás tekintettel fogadom el tőle a kedves és figyelmes gesztusát.
Nagyon köszönöm! Legközelebb erre is gondolok majd, hogy hozzak magammal folyadékot. - emelem el a kezéből egy mosollyal.
Pár korty után jobban is érzem magam. Az a gyomromat szorongató érzés kezd csillapodni. De aztán kapok egy kedves ajánlatot a kezem masszírozására, amit nagy szeretettel fogadok ismét, ahogy a víz is nagyon jól esett.
- Azt megköszönném.- nyújtom felé a karjaimat.
Picit zavarba hoz ismét a kedvessége, de bízom benne, mert biztosan tapasztalt már ilyet más vendégekkel is. Főleg, hogy én azt sem tudom mikor lesz erőm annyira összeszedni magam, hogy a lejutáson gondolkozzam. Bár most ez izgat a legkevésbé. Jó itt ücsörögni a sziklán, és a Társaság is nagyon kellemes.
Pár perc után tényleg javulást mutat a zsibbadás rajtam. Meglepett szemekkel tapasztalom, hogy az ujjaim végeit megint érzem.
- Ohh…tényleg csodásan értesz a masszírozáshoz. – Nézegetem a tenyeremet, amit eddig csak az ölembe ejtve tudtam megmozdítani.
- Ha esetleg leérünk innen… - persze, ha össze tudom majd magam szedni záros időn belül - akkor lenne kedved valahol ebédelni? Ha nem tartalak fel a munkádban. Eléggé megéheztem reggel óta..- mosolyodom el, és remélem, hogy nem órákat töltök itt a magasban, persze a kellemes társaság miatt nem is bánom most, hogy nem kapkodom lefelé magam. Talán lesz El-nek kedve egy kis „munkamentes” beszélgetéshez is velem.

dallam... | megjegyzés |



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 21 Feb. 2018, 14:00
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Miután átadtam a vizet kapásból ráhúzott. Jó szomjas lehetett, ami nem feltétlen lep meg. Mégiscsak hat méteres falat mászott most meg és ráadásul elsőre. Akármit gondol, nem kicsi teljesítmény. Persze a Földiek közt. Elfeknél az ilyet mindenki megcsinálja minden gond nélkül. Ezért sem látni rajtam semmilyen fáradtságot. Közben az ajánlatom is elfogadta, így elkezdtem masszírozni a kezeit. Kis idő után el is mondja, hogy kezdi ismét érezni a kezeit.
- Köszönöm. Igyekszem. S most kicsit ellazítom a karod is, ha nem bánod. S ez kicsit kellemetlen lehet elsőre, de jót fog tenni. - mondom neki miközben elkezdem gyúrni  jobb karját. Ellazítva benne az izmokat, amik jó merevnek érződnek, ahogy elkezdem. Pár perc gyúrás után viszont érzem, hogy ellazult, így elkezdem a másik kezét is. Közben kapok egy érdekes kis ajánlatot.
- Nos.. Azt hiszem ráérek. De ahhoz elsőnek le kéne jutni. - mondom neki mosolyogva. Még végén ki derül, hogy fel akar szedni. Ami kissé imponál és nem meglepő dolog. Nem ő lenne az első lány, aki fel akar szedni egy kis mászás után és esélyesen nem is az utolsó. Valahogy vonzom a lányokat, nem is kicsit. Nem mintha gondom lenne, sőt. Szépek a földi lányok, ez tény, habár azért nem annyira, mint az elfek, de elég szépek. Közben végzek a másik kezével is.
- Most akkor meggyúrom kicsit a lábaid is, hogy ott is ellazuljanak az izmok. Amint megvagyok lemehetünk, hogy elkezdjük a lazítást. - mondom neki és bele is kezdek a masszírozásba. Amennyiben kellő erőt gyűjt, akkor le is mehetünk a bordásfal mellé, ahol a nyújtásokat szoktuk végezni.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Szer. 21 Feb. 2018, 17:10
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Elég szépen lazulnak az izmaim, ahogy El szakértelemmel nyomkodja végig a fájós ízületeimet. Kicsit a kedvem is jobbra fordul, mert már nem a fájdalom az, amire tudok koncentrálni. A lefelé induláson még nem gondolkoztam, de ha már a szomjúságom se gyötör, akkor talán mégis meg kellene próbálkozni vele.
Az ebédmeghívásomat elfogadta a Férfi, bár látszani véltem benne egy kis félreérthető dolgot, amivel talán nem teljesen voltam konkrét. Egy hirtelen ötlet okán hívtam, és örülök is, hogy velem tart.
Általában a Férfiak a külsőm után ítélnek, és feltételeznek rólam minden féléket. De sok tettem mögött nincs semmiféle hátsó szándék. Jól érzem magam ezen a túrán és szeretek társasággal enni, vagy legalábbis számomra kedves emberekkel, akikkel jól érzem magam.
- Igaz. Le is kellene jutni. - nevetem el magamat a földön ülve, és tényleg meglepő, hogy a masszírozás után nem fájnak annyira a tagjaim.
- Lehet, hogy a lépcső helyett a kötelet választanám, ha már itt vagyok. Megpróbálnám arra a lefelé vezető utat. - mutatok a meredek felé, ahol felmásztam.
Lehet, hogy túlbecsülöm a képességeimet, de ha már ide jöttem, akkor meg fogom próbálni a nehezebb feladatot. Főleg, mert tudom, hogy a félelmeimmel csak így tudnék szembenézni. És ha már egy ilyen kedves Oktatót kaptam, akkor talán nincs is nagy veszélyben az életem. Bár ezt csak akkor tudom majd teljességgel, ha leértem a szikláról a talajra.
- Nem szoktam meghátrálni a nehéz feladatoktól. Az persze igaz, hogy még nem tudom, mit kell csinálnom, de majd nagyon figyelek. - mosolygok El-re, Talán jól érzem, hogy nincs mitől tartanom a lefelé vezető úton se, ahogy felfelé sem volt okom kételkedni a szaktudásában.

dallam... | megjegyzés |



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 23 Feb. 2018, 17:53
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Érzem, ahogy a kezem alatt ellazulnak az izmai. Valami haladás, már csak le kell jutnunk és kész is leszünk a mai program nagy részével. S ezt ő is így gondolja.
- Nem olyan vészes ám lemenni sem. - mondom neki egy szelíd mosollyal, miközben felállok. Amikor én másztam először, akkor semmilyen kötél nem volt a segítségemre. Puszta fizikai erővel kellett feljutnom a csúcsra, majd tovább menetelnem. Nem volt könnyű felmászni és sok tanuló le is esett közben. Őket akkor kirakták, mondván, hogy majd jövőre jöjjenek vissza. Azt hiszem azon ritka jelentkezők közé tartoztam, akik elsőre megcsinálták azt a bizonyos mászást.  Mondjuk, nem is kicsit toltam magam előre minden egyes feladatnál. Mindenhol a legjobbak akartam teljesíteni, ami sikerült is. Ennek az eredménye a kevés barát, ám annál több megvető pillantás lett.
- A kötél meglepően egyszerű. Ezzel az ereszkedő csigával csináljuk. Ahogy meghúzod, úgy lassítja a lefelé csúszást. Szerintem most hanyagoljuk a filmekben látható falon ugrálós módszert. - mutatom meg neki az eszközt, miközben bele fűzőm a kötelét. Hasznos dolgokat tudnak kitalálni az emberek, amik igen jól megkönnyítik a dolgunkat. Nálunk sokkal inkább az erőnkre hagyatkoztunk. Ami szintén egy kellemes megoldás, ám most valahogy nem kéne használni.
- Ezt örömmel hallom. Akkor a következő alkalommal már kicsit nehezíthetünk is. - felek a kijelentésre és kis mosollyal. Még pár alkalom és jöhetnek a nehezebb falak, amikor kicsit kifelé is kell mászni, oldalra szintén. Ott jobban meg kell gondolni, hogy merre haladjunk.
- Mehetünk lefelé akkor? - kérdem meg tőle, amint beigazítom az én kötelem is.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Pént. 23 Feb. 2018, 19:39
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Kissé ideges vagyok az előttem álló mászás miatt. Eddig nem tudatosodott, hogy lefelé is kell menni, pedig teljesen logikus.
- Elég félelmetesnek néz ki a kötél lefelé. - pillantok a mélység felé.
Kicsit még hezitálok, de aztán felállok, hogy a karabinerrel felcsatolja El a biztosítókötelet. Még azért toporgok, de lassan neki kell szánnom magam a lefelé vezető útnak.
Megállok a szikla pereménél, és egy nagy levegővel együtt elindulok, ha megmondja, mit kell tennem. A szívem a torkomban dobog, de nagyon erősen markolom a sodratot, hogy ne pánikoljak be az előre.
A lábammal lassan araszolok előre. Nem igazán érzem a lábam alatt a támasztékot, de eléggé kell figyelnem, nehogy lecsússzak. El jól elmondta, mit kell tennem, de én nem érzem még át ennek a veszélyét. A mélységet érzem magam alatt, de azt nem, hogyan tudnám meggyorsítani a haladásomat.
- Szerinted jól csinálom?- teszem fel a kérdésemet, bár nagyon is tudom, mit mondana rá.
Lehet, hogy száz óra mászás után már tényleg rutinosan lépnék, de most csak arra tudok gondolni, hogy végére érjek és egyek valamit. Éhes lettem. Szinte szédülésig hajtottam az erőmet, ami a karomban gyengül. De nem merem mutatni, hogy remegek minden porcikámmal. De rábízom magam El-re. Tudom, hogy jó kezekben vagyok, és még türelmes is velem. Kedvesnek látszik. Nem bántam meg ezt a Túrát.

dallam... | megjegyzés |



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 26 Feb. 2018, 11:11
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Látom rajta, hogy mennyire ideges és hogy van benne félelem a kötélen való lemenetelt tekintve. Azt már megtapasztaltam, hogy az emberek olykor nem mernek belevágni számunkra veszélyesnek vélt dologba. Ezért elég sok mindent hagynak ki. Ezt mindig is furcsának tartottam. Habár valahol érthető is. Halandók, rövid élettel, amit féltenek is. Ezért csak halványan mosolyodik el, ahogy Car-t figyelem. Ő is fél az előtte álló kihívástól.
- Nem félelmetesebb, mint autóba ülni New York-ban. - válaszolok neki, remélve, hogy kicsit oldom a benne lévő félelmet.
Végül egy nagy levegő vétel után nekikezd. Szépen egyenletesen halad lefelé. Mellette ereeszkedek én is, hátha valami bajba sodorja magát. Jobb félni, mint megijedni. Fokozatosan haladunk lefelé. Látom rajta, hogy remeg, habár próbálja ezt elrejteni. Igyekszem nem mutatni. Ez némileg becsületendő dolog, de nem feltétlenül baj, ha mégis mutatja, nincs benne semmi rossz.
- Jól S már nem sok van hátra, nemsokára leérünk. - felelek neki, mivel már csak olyan másfél méter van vissza. Pár pillanat múlva, már a matracon is vagyunk. Odalépek hozzá és elkezdem kiszedni a kötélből.
- Gratulalok. Sikeresen megmásztad életed első falát, amiről hasonlóképp le is ereszkedtél. - mondom neki, miközben segítek kibújni a biztosító hámból. Aztán én is megszabadítom magam a kötéltől. A hámjat kézbe veszem a közeli fogasra rakom fel.
- Akkor jöhet a lazítás a bordásfalnál. Csináld amit mondok, még ha kellemetlen is. S ne lepődj meg, ha kicsit rásegítek. - vázolom fel neki a következő feladatot, miközben a bordásfal felé haladunk, ahol egy fél órás lazítás következik számára.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 26 Feb. 2018, 11:56
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Az ereszkedés alatt végig remegett a testem minden porcikája. Erősen koncentráltam, hogy a kapaszkodókra erősen fogóckodjak rá, nehogy lecsússzak. El jött mellettem, de igyekeztem titkolni a félelmemet. Bár az tudom, hogy láthatta rajtam a remegésem.
- Az autóm elég biztonságos. .- mosolygok a hasonlatára. – Jobban, mint egy kötél. - kuncogok ismét.
Egyre lejjebb haladva kezdek ráérezni a saját tempómra. Nem sietek el semmit, de ez mondjuk nem is baj nekem. Szép apránként rakom a kezem és a lábam lefelé. Félek, hogy leesem, de amikor a matracra érkezem, eléggé megkönnyebbülve állok rajta.
- Sikerült! - nézek a Férfire. – Köszönöm! – engedve neki levenni rólam a karabinert és a kötelet.
Nem vagyok benne biztos, hogy tudom mozgatni a lábamat a bordásfalnál, de minden tőlem telhetőt megteszek.
- Rendben. Mindent megteszek, ahogy mondod. - nézek rá egy kedves mosollyal, vagyis szinte újjongva. Kicsit lassan tudok odamenni a falhoz, de ahogy a tudatom is érzékelte a talajt, már nem annyira remegnek az izmaim. Sajog, de legalább túl vagyok a lejutáson is.
Figyelek El mozdulataira, amit mutat nekem. Igyekszem követni mindent, de a nyújtás nem éppen úgy alakul, ahogy lennie kell. Hirtelen akkorát ránt a görcs a lábamon, hogy megbillenek az egyensúlyomból.
- Aaauuu..! - nyúlnék a kapaszkodó után, talán elérem.

dallam... | megjegyzés |




Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 27 Feb. 2018, 13:43
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Car, annak ellenére, hogy láthatóan kimerült, szépen és biztosa ért le. Pont ahogy a nagy könyvben meg van írva. Úgy-ahogy. Van még mit csiszolni rajta, de láthatóan van tehetsége a mászáshoz, mindössze még nincs ezzel tisztában. S mellé nincs meg a szükséges testi ereje sem. Sokat kell edzenie ahhoz, hogy könnyedén tudjon mászni a falon. S amint ez megvan, akkor leli meg az igazi örömét ennek a dolognak. S a leginkább akkor, amikor kimegy a szabadba, ahol megmászik egy falat, majd a csúcsról néz körbe elégedetten. De ez még számára messze van. Hosszú út lesz addig eljutni neki.
Miután megszabadítottam a kötéltől és a hámtól, elkezdjük a nyújtást, hogy ne legyen túl sok gondja a holnapi nap folyamán. Egészen jól is haladunk, amikor hirtelen fel nem kiált egyet és billen meg. Odalépve kapom el és látom, hogy görcsbe rándult a lába. Gyorsan elfektetem őt és elkezdem mozgatni a lábát, hogy kimenjen belőle a görcs, ami beleállt.
- Nem szándékozom beszólni, de olyan merev vagy, mint egy darab zokni, amit kint hagytak a hidegben. - szólalok meg, miközben elkezdem masszírozni a lábát, hogy kimenjen a fájdalom belőle.
- Ez fájni fog.[/colo] - figyelmeztetem, majd megnyomok egy pontot a combján, hogy oldjam a görcsöt. Biztos vagyok benne, hogy minimum felszisszen, de így tudom a legjobban megoldani a felmerült problémáját. Pár perc keményebb masszírozás után érzem is, hogy ellazult az izom ismét.
- Ajánlok egy keményebb masszázst köpölyözéssel. Jót fog tenni rajtad. - felelem mosolyogva, miközben felállok és kinyújtom a kezem, hogy felsegítsem őt.
- Meg felírok pár dolgot, amik segíthetnek, ha szeretnéd persze. - mondom neki és ha elfogadja a kezem, akkor felsegítem.
- Szerintem most menjél és vegyél egy kellemes zuhanyt mielőtt elmegyünk enni. - kacsintok rá, majd megfogom a hámot és elindulok az iroda felé és felrakom a többi mellé, majd leveszem azt, ami rajtam van. Végezetül leülök és várom, hogy végezzen.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Szer. 28 Feb. 2018, 01:06
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


Ahogy lekerül rólam a hám és a kötél, máris szabadabbnak érzem magam. Jóleső érzés túl lenni a mászáson. Még bennem van a remegés, de a lábam kevésbé bírta a megerőltetést. Amint éles fájdalom hasít belém, az egyensúlyomat is elvesztem. Igyekszem megkapaszkodni, de elég messze van az a bordásfal. De aztán El gyorsaságának hála nem a földön kötök ki, hanem a segítő karjában. Kissé zavarba is hoz, de aztán elég hozzáértőn kezeli a görcs kivételét a lábamból. Pár perc múlva nyoma sincs a fájdalmamnak, aminek fölöttébb örülök.
- Auuuuu..- szisszenek fel a fogására, de aztán lassan enyhül a zsibbadás a végtagomban.
-Köszönöm. Sokkal jobb már. – mozgatom meg a lábamat és fel is tudok állni. Elfogadom a felém nyújtott kezet, és egy mosollyal nézek a Férfire.
-Rendben.- bólintok a zuhany gondolatára, mert mi tagadás, nem is mennék el egy étterembe felfrissülés nélkül, ahogy máshová sem. Szeretem, ha ápolt a külsőm.
Hamarosan vissza is érek a fürdésből, és máris vidámabban érzem magam. Nem mintha szomorodnék valamiért, de annak is nagyon örülök, hogy sikerült megmásznom ezt a magas falat és még le sem pottyantam róla. El tényleg nagyon érti ezt a mászást. Én kicsit szolidabb életvitelhez vagyok szokva, de ez a sikerélmény tényleg nagyon jól esik a lelkemnek.
- Mehetünk.- bólintok, miközben a vállamra veszem a táskám. Nem is messze parkoltam, és ahogy az ajtóhoz érintem a kezem ki is nyílik.

- Szállj be. - mosolygok ismét, mert szerintem nem látott még ilyen autót, ami testérzékelős, és automatikusan nyílik az érintésemre. Nem kell hozzá kulcs sem, mert ujjlenyomatot érzékel. A húgom mindenféle riasztó és biztonsági szerkezettel ellátta, így legalább nem kell cipelnem semmilyen kulcsot, ha menni akarok valahová az autóval. Amúgy is hajlamos vagyok elhagyni dolgokat, de ezt legalább nem tudom.
- Van ötlet hová menjünk? Ismersz a környéken jó ételbárt?- teszem fel a kérdésem, és ha El mond valami helyet, akkor oda megyünk.
Kedvesnek tartom a Férfit és eddig egy percet nem bántam meg, hogy végül eljöttem erre a falmászásra. Még az erőnlétemen csiszolnom kell, de nagyon jó, hogy kipróbáltam. Szerintem lesz hamarosan majd alkalom, hogy ismét nekigyűrközzek a falmászásnak, ha El lesz a segítőm.
- Régóta mászol falat?- teszem fel a kérdésem, miközben haladunk az étterem felé, ha beül mellém a Férfi.

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 28 Feb. 2018, 18:05
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Miután kijött a zuhanyból, teljesem más képet festett. Tisztára más kép az edző ruhát után a sima utcai ruha rajta. Nem mintha nem állna jól neki. Szerencsére van itt másik ruhám, így én is átöltöztem. Közben még haza is tekertem és vissza viszont már mással jöttem. Amennyiben enni megyünk, akkor, nem szerencsés a bicikli és nem akarom magam cipeltetni vele. Nem érzem túl férfiasnak még a gondolatot sem és vagyok annyira egoista, hogy ez zavarjon. Így egy vastagabb szürke fölsőben és farmerban vártam még rá, azután is, hogy visszaértem. Ki is indulunk és megállunk egy fekete Porsche előtt, amit a keze érintésével kinyit.
- Nem rossz. - felek elismerően. Szép autó, de nem az én ízlésem. Sokkal jobban megszerettem a régi kis autómat. Egyszerű, de nagyszerű.
- Köszönöm az ajánlatot, de a saját kocsimmal mennék. Akkor már elintézek mást is ebéd után. S majd kövess, ha tudsz. - kacsintok rá, majd beszállok a kocsimba, ami csak autóval van odébb. Elfordítom a kulcsot és már duruzsol is az autó. Mély, öblös hangja van. Mosolyogva adok gázt, ahogy kigurulok a parkolóból, majd elindulok az utcákon. Eléggé a sebességhatár közelében, néha fölötte megyek és közben figyelem, hogy követ-e.
Végül megérkezünk a partra, ahol lerakjuk a kocsikat és bemegyünk egy kis étterembe. Kis családi hely, bensőséges légkörrel. Találok is egy üres asztalt, ahova leülök vele. Természetesen először segítek neki leülni, aztán ülök le én.
- Meglehetősen rég óta. Lassan 20 éve, azt hiszem. - válaszolok neki miközben kihozzák az étlapot.
- Válasz, amit szeretnél, én állom. - mosolygok rá, miközben kélek magamnak italt, természetesen csak üdítőt.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Csüt. 01 Márc. 2018, 02:04
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

The climber and the newbie
Eldar & Caroline


A frissítő zuhany tényleg teljesen ellazított. Jóleső zsibbadtság vett erőt rajtam, de aztán igyekeztem, hogy mehessünk enni. El már várt odakint és saját kocsival gondolta a jövetelét. Nem nagyon lepett meg, mert sokan tartanak a kocsimtól, mert azt hiszik, hogy száguldani szoktam vele. Pedig egyáltalán nem lépem át a megengedett sebességet. Miután elindultunk, nem is vártam másként, minthogy El, egy kis „játékba”invitál a sebességhatár súrolásával. Mentem utána, de nem olyan tempóban, amire talán számított. Nem igazán vagyok egy száguldozós sprinter, bár négy másodpercen belül százon is lehetek, ha odalépek a pedálnak. De most inkább lazábbra vettem a kijelző mutatóját és csak a határon alul mentem utána.
Meg is érkezünk az étteremhez, ahol leparkolok. Kedves helynek tűnik így elsőre. Szeretem az apró meghitt kis étkezdéket. Hamarosan asztalt is kapunk, majd az étlapot böngészve nem is tudom mit egyek, olyan nagy a választék.
-Egy tejszínes rizottót kérnék. – választom ki a menüsor közül a legszimpatikusabbat és mondom is a Férfinek a kívánságos ételt.
- Húsz év az elég nagy idő.- bólintok egy mosollyal. – Nem is látszol olyan korosnak.- jegyzem meg a gondolataimban felmerülőket. Tényleg, ki sem néztem a férfiből, hogy már több mint húsz éve csinálja ezt a falmászást. Én elég esetlen vagyok, hogy ennyi időn keresztül csináljam ezt a veszélyesnek is mondható hivatást, ami nemcsak fizikai erőnlétet kíván, hanem szellemit is.
. És te mit eszel?- kíváncsiskodom a választása felöl, miközben egy limonádét kérek italomnak.

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 03 Márc. 2018, 09:22
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

A sportkocsija ellenére eléggé visszafogottan jött utánam, ami valljuk be némileg meglepett.. Inkább gondoltam azt, hogy hajtja az autót,,mintsem kíméli. Amxebbol is látszik, hogy a könyvet nem borítóról ítéljük meg. Elsőre minden nehézség nélkül mondtam volna olyannak, aki néha igencsak szereti nyomni a gázt. Habár ez még most sem kizárt. Mindenesetre most nem tette és így érkeztünk meg az étterembe.
A hely remek, szeretek itt enni és lassan már törzsvendégnek számítok annyit, annyiszor ettem itt. Miután kiválaaztja az etelét a pincér felém fordul.
- A szokásost. - a pincér rám mosolyog, majd bólint és elmegy.
- A sportos életmód előnye. Meg persze figyelek arra, hogy mit eszem és iszom. - meg elf vagyok, aki még jó 4000 évig így fog kinézni, ha nem szerzek valami sebet az arcomra. Persze ezt neki nem kell tudni. Ő egy ember, aki ha szerencsés akkor el 80 évig és ha még szerencsésebb, akkor agyilag nem robban le. Hozzánk képest, az ő életük igen rövid és nagyon kevesen használják ki. Arról nem is beszélve, hogy mennyire masok. Mennyire nincsenek úgy harmóniában a természettel, mint mi. Mennyire pusztítják a bolygójukat, pedig megőrizniük kéne azt. S mennyire széthúznak. Ez a sok különböző kultúra átka, amely még sokáig fogja sújtani őket. S ott vagyunk mi, kiknek a természet és a bolygó az első, így védjük mindkettőt. Ellentétek, szinte minden értelemben.
- Steaket fokhagymásan, petrezselymes burgonyával. - válaszolok a kerésemmel kapcsolatos kérdésre. Olyan régóta járok ide, hogy már minden ételükből ettem, így tudom, hogy jó a szakács.
- Nagyon jó a szakács és jól is csinálja meg, így mondhatni, hogy ez lett a szokásos, amit kérni szoktam. -
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

The climber and the newbie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-