Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Rakami
írta: Bruce Banner
Today at 00:26
•• home - Steve & Carol
írta: Steve Rogers
Yesterday at 22:30
•• Elkészültem!
írta: Rakami
Yesterday at 16:22
•• Enoros
írta: Peter Quill
Yesterday at 14:12
•• Zren
írta: Zren
Yesterday at 13:49
•• Piroska és a Farkas
írta: Nadine Amita Carlisle
Csüt. 20 Szept. 2018, 22:03



Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
teach me - Fandral && Aana


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: teach me - Fandral && Aana Pént. 16 Feb. 2018, 13:44



when do we start?
Fandral & Aana

Kissé kipirultan igyekszem a megbeszélt helyre. Az igazság az, hogy nem sikerült víváshoz alkalmas alsóneműt találnom, így a legvékonyabb szoknyámat öltöttem magamra. Bízom benne, ez nem okoz majd akadályt az első alkalommal. Ha mégis, talán megoldható, hogy még kevesebb rétegben próbálkozzak. Asgard utcáin fáklyák ragyogják be a köveket és vetülnek vissza a falakról, hogy meleg, barátias légkört teremtsenek még így a Palota minden távolabbi részén is. Azt beszéltük, hogy a kovácshoz is ellátogatunk még mielőtt belekezdenénk, ezért apró erszényemben ott pihen a fizetésem eszköze.
Talán le kellene szoknom erről... - gondolom, miután a lelkesedésemre hivatkozva legbelül, benyitok a férfi otthonába azt a jó és illedelmes szokásom elhagyva, hogy kopogjak. Pedig, ha valakinél, akkor Fandralnál sejthetném, hogy nem lesz egyedül. Hogy sosincs egyedül. Hogy, ha valakivel van, akkor olyan helyzetben lelem, ami az én szememnek megbotránkoztató. És mindig így van. Finoman torpanok meg, majd lassú, hosszú léptekkel hátrálok ki a helységből azzal a csendes hittel, hogy nem vettek észre. Hogy szürke maradtam, mint mindig...
Az ajtót behúzom magam mögött és annak támaszkodva szegem fel állam, finom mosolyt bújtatva ajkaim szegletében arra vonatkozóan, micsoda életet él leendő Tanítóm. Természetesen az, hogy lemásolom bizonyos szokásait, nem feltétlen jelenti, hogy a személyiségem övéhez hasonlóan lebontja szirmait. Nyilvánvalóan nem!
Pironkodva totyogok egy helyben, finom mosollyal arcomon, ami csak akkor múlik el zavart ábrát festve arcomra, amikor - bármikor - az ajtó megmozdul mögöttem én pedig elugorva onnan szembe találom magam Mesteremmel, vagy valamelyik éjszakai kellékével. Szemöldökeim puhán felfutnak, ahogy illendő, úgy meghajlok, majd türelemmel várom, hogy kettesben maradhasson velem. Ám semmi olyasmit nem kérek, mint korábbi vendége(i).
- Mesterem... – somolygósan pillantok fel rá, de csak éppen keresve a szemkontaktust, ahhoz én túl galamb vagyok, hogy kacérkodóan tekintsek fel az arany sziluettre. Lágyan döntöm oldalra a fejem, lépve párat hátra a lakásával szemközti falnak ütközve, hogy ott támaszkodva várjam, mikor óhajt indulni, s hogy emlékszik-e még rám!? Nem kérem elnézését, amiért illetlenül benyitottam, legalábbis addig nem, amíg nem bizonyosodok meg arról, hogy a kéjes sóhajok forgatagában feltűnt-e egyáltalán bárkinek az én finom és gyenge jelenlétem.
- Kérem mondja, hogy nem felejtett el... – ajkaim morzsolgatva figyelem őt, türelemmel várakozva a válasz után. Bármiféle végletbe is gabalyodjunk, bízom benne, ha feledésbe merültem általa, talán van reménysugár arra vonatkozóan, hogy mégiscsak időt és energiát fecskendezzen a következő órák egyikében rám...

 szervusz mester  jajj    || masterpiece
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



Tárgy: Re: teach me - Fandral && Aana Pént. 23 Feb. 2018, 22:23



Aana & Fandral
your journey has just begun, my dear

Akad jó bő fertályórám Aana érkezéséig, és egy igazi harcos sosem pazarolja el a legkevesebb szabadidőt sem. Így gondolja jelenlegi társaságom is, ki önként vállalta, hogy segít bemelegíteni az edzéshez - hiszen, mint tudjuk, a merev, bedolgozatlan izmok könnyebben sérülnek. Attól már nem kell félnem, hogy a testem nem lesz elég forró, mire a két lábon járó báj új tanítványom személyében megérkezik; kissé talán túlságosan kocsonyásodnak is az izmaim, ahogy az asztalra felültetett hölgyeménnyel vívom ádáz csókcsatám, hagyván ajkaimnak, hogy néha elvándoroljanak szájáról újabb és újabb területeket hódítani meg a porcelán sima, tejfehér bőrön. S hogy kezünk közben mit művel egymással a dúsan rakott szoknya alatt, arról jobb, ha a szélviharként közeledő gyermekre való tekintettel inkább nem ejtek szót, habár partneremet kevésbé nevelték jól, s ő bizony lelkes szimfóniát hallat kettősünk heves... Hm... Bemelegedését kísérve.
Természetesen ekkor robban be az ajtóm, mintha már azelőtt szélesre tárta volna magát Aana láttán, hogy ő egyáltalán hozzáért. Azt hiszem, el kell beszélgetnem majd a jövőben... Mindkettejükkel.
- Legalább most nem foglalt helyet... - dörmögöm, s arcomon ravaszkás félmosoly jelenik meg elégedettségem jeleként, majd hagyom, hogy két gyengéd női kéz elvonja figyelmem az ajtóról és lecsókoljon minden mimikát rólam. Gyorsan és elegánsan fejezzük be egymást, s míg ő a ruháját és haját rendezgeti, én felcsatolom csípőmre a kardomat és begombolom gombjaimat. Majdnem mindet.
Vadászathoz edzett kopóként fordulok ki az ajtófélfába, karom nekivetve a félfának a lányka feje felett, s bármennyire is igyekszem nem csábítón somolyogni, ahogy szabad öklömet csípőmnek támasztom, kiállásom meglehetősen gyanúsnak érződik. Persze, tudom, házi nyúl és amúgy is, sosem tépnék le egy hozzá hasonló, finom teremtést - de némi dorgálás nem árt, ha már forró pillanaton kapott rajta. Ismét. A végén még azt gondolnám, szándékosan ekkor jön.
- Lányom... - viszonzom üdvözlését kurta biccentéssel, majd arcom értetlen grimaszba torzul. Ezzel az egyetlen szóval teljesen kilöktem magam csábító hangulatomból. Ez az apakomplexus, melyet megvillantani véltem egyetlen szeretetteljes, mégis dorgáló szóban, valahogy segített ráébreszteni, milyen természetellenes dolog a tanítványommal, nem, inkább csak Aanával flörtölni. Aztán a következő pillanatban korábbi társaságom kilibben az ajtón, s olyan erkölcstelen eleganciával nyúl ágyékomhoz, hogy nadrágom elfelejtett cipzárját gyakorlott mozdulattal felrántsa, hogy ez aztán végleg kinyírja a hangulatot és segít visszazökkenni a tanító szerepbe.
Szégyenkezve intek a távozó, vidáman ringó csípő után, majd torkomat megköszörülve ellököm magam a félfától, és az ajtót behúzva magam mögött közelebb lépek a szemközti falnál ácsorgóhoz.
- Páratlan időzítésével mindig gondoskodik róla, hogy jól eszembe véssem - csóválom meg a fejem és könnyedén nyújtózkodva elindulok a folyosón. Feleslegesen ácsorognánk tovább, csevegni menet közben is lehet, az idő pedig sürget minket. Egyetlen fegyver sem készül el magától. S bár látványosan, úgy tűnt, nem bámultam meg, mégis kész vagyok megjegyzést tenni az öltözetére.
- Nem csak kopogni felejtett el - célzón a szoknyájára bökök hüvelykujjammal, remélvén, nem veszi túl nagy sértésnek, hogy felhívom figyelmét övalatti megjelenésére. Előre vágok a lépcsőknél, fürgén szedve a fokokat lefelé, csak azért, hogy ha megbotlana és elesne, elkaphassam. Amint elhagyjuk a szállásokat és kilépünk Asgard utcájára, a kapunál már félrehúzódom, hogy előre engedhessem őt.
- A kovácsnál kezdjük, aztán megmutatom, hol fogunk gyakorolni. Ha jó idő van, a szabadban, ha rossz, akkor pedig egy félig fedett helyet néztem ki. Biztos vagyok benne, hogy elnyeri majd a tetszését - sejtelmes mosollyal sandítok oldalra rá, majd izgatottan összecsapom a két tenyerem, eldolgozva őket egymáson. - De előbb a kard! Már várnak ránk.
Előrelátó voltam és intéztem pár előzetes dolgot, hogy csak az utolsó simításokra kelljen Aanának is megjelennie. Szeretném, ha teljes mértékben az ő kardja lenne, viszont ha gyakorolni akarunk, meg kell sürgetni a folyamatot.
- Hogy van ma kegyed? - érdeklődöm menet közben, csak hogy kitöltsük némi kellemes diskurzussal az időt a műhelyig. Meg hát egyébként is érdekel, mennyire izgatott és hogy érzi magát az első gyakorlásunkkal kapcsolatban.

remélem, felkészültél! Cool | aláfestő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: teach me - Fandral && Aana Pént. 16 Márc. 2018, 22:47



when do we start?
Fandral & Aana

Csendesen húzódom ki a kényelmetlen helyzetből. Próbálok minél szürkébb, kisebb és kevésbé zavaró lenni, mint ahogy tettem azt az imént. Belerombolni valamibe, ami ennyire intim... mintha csak egy masszív vázat törne hirtelen apró darabokra egy ügyetlen kéz. Lesütöm szemeim, sután ácsorgok a folyosón. Próbálok mosolyt színlelni, de az igazság az, hogy az én lelkem és szívem túl ártatlan az efféle szenvedélyekhez.
A megszólításra, illetve Mesterem küllemére csak lefojtott, kissé pironkodó mosolyom válaszom. Hagyok időt, hogy búcsúzzanak, illetve arra is, hogy a kardforgató szőke csodafickó rendezze küllemét. Ráfér. Félénk pillantást engedek csak rá, ahogy alkalmi kedves újabb kontaktust hoz létre kettejük között. Olyan területen érinti, melyre már el kell fordítanom orcámat, s rendeznem arcizmaim, mert valószínűleg minden vér az arcomba szökhetett e percek leforgása során. Rózsaszín, telt ajkaim görbülnek, de mindaddig szótlanok, amíg a férfi már magányosan szakad ki a mámoros függöny alól s bújik a valóságba, melyet felhőm jelenti.
- Őszintén röstellem... Talán megállapodhatnánk abban, hogy legközelebb a kijelölt helyen találkozunk és így elkerülhetjük,.. nos, az iménti kellemetlenségeket. – lépdelek szorgosan mellette, ahogy megindul a folyosón. Ám szemeim még képtelenek kapcsolódni övéihez, így aztán mindenféle térbeli pont fontosabb és tekintetet-vonzóbb, mint az ő szemei. Szoknyám igazgatom, mintha csak porszemeket szedegetnék, amikor ismét megszólal oldalamon.
- Nos, bízzon bennem! A szoknyakérdést megoldom, amint szükségessé válik. – bájos elégedettséggel emelem állam, hogy aztán figyeljem széles hátát, miközben a lépcsőn elébem vág. Biztosra veszem udvariasságból teszi, ha esetleg megbuknék, az ő acélkarjai védelmemre kelnének. Lágy pírral csóválom meg a fejem háta mögött, így nem láthatja. Amint ismét egy síkon haladunk már újonnan szerényen magam elé meredek.
- Rendben, ahogy kívánja... – szapora léptekkel haladok mellette. Igyekszem nem lemaradni tőle. Tekintetem ide-oda szökken Asgard utcáin. Olyan ezeken az öreg utakon sétálni, mintha sosem láttam volna még őket, pedig számtalanszor fordultam már meg errefelé. Mégis egyfajta bájjal bír. Nem hiába nevezik a Kilenc Birodalom legékesebbjének! - Miattam nem késünk... – halkan jegyzem csak meg és csak azért, mert éles-nyelvem van. Hiába, akár a papír. Vékony és nem gondolnánk, hogy vág, de mégis. Ilyesmi volnék én is! - Az, hogy a kovács már vár ránk, nem az én bűnöm. Ő beszélt vele, és őneki akadt dolga pont rosszkor. Úgymond.
A kérdése meglep, de egyáltalán nem habozom a válasszal. Udvarhölgyként vannak bizonyos szabályok, melyekhez tartanunk kell magunkat. Az, hogy ne fecsegjünk, sokak által többnyire megrótt egyezség - én tartom magam hozzá! - Köszönöm kérdését, jól vagyok. Izgatottan várom az első alkalmat, hogy kardot foghassak és ne ügyetlenségből tegyem... – fejem szelíden megingatom, az utat figyelve kuncogva némán. Ajkaim görbéje felfelé ível, miközben végre képes vagyok Fandralra pillantani. - Az Ön állapota az arcára van írva, ne érezze udvariatlanságnak, amiért nem kérdezek vissza... – ugratom lágyan, a hozzám jól illő stílusban, majd állam szegve finoman haladok tovább a szakaszon, melyen ő vezet bennünket.
- Mennyi időbe fog telni, míg belejövök? – érdeklődöm kíváncsian, vállam fölött fel-fel pillantva rá, válaszok után kutatva.

igyekszem ám!  riadt || what shall we die for?
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



Tárgy: Re: teach me - Fandral && Aana Vas. 29 Ápr. 2018, 00:09



Aana & Fandral
your journey has just begun, my dear

Kell néhány perc, hogy az arcomon terpeszkedő vigyor milyensége átalakuljon, és az agyam is rendezze magát férfiból férfiba. Férfi és férfi között ugyanis nagy különbségek vannak, általában attól függően, milyen társasággal is osztoznak éppen. Nekem igen csak gyorsan kell váltanom egy szakmabeli és egy pályakezdő közt, a kéj és a bujaság két lábon tipegő halmaza és az ártatlanság megtestesült példaképe közt. De sikerül, és amint rendeztem ruházatom és gondolataimat is, már teljes figyelmemet képes vagyok a mellettem lépkedő lánykának szentelni.
- Bőven elég, ha kezdetnek elsajátítja a kopogás művészetét - legyintek az ötletére, habár talán tényleg bölcsebb lenne találkozóink kiindulópontját áthelyezni máshová. A szobám túlságosan forgalmas, és amúgy sem tetszik a gondolat, hogy Aana annyit kutyagol hozzám. Igazságosabb lenne, ha én mennék elé, vagy valahol félúton összeszednénk egymást.
- Feltétel nélküli és vak bizalmam az öné, ha úgy kéri - felelem a szoknyakérdésre, s bár mosolygok, az ígéretem nagyon is komoly. Elég csak kérnie a bizalmamat, hogy megkapja, és biztos vagyok benne, hogy idővel barátságunk eljut majd arra a pontra is, hogy már kérnie sem kell. Kedvelem Aanát, pedig másodszorra merülök vele mélyebb beszélgetésbe, és máris belopta magát öreg ketyegőmbe.
Halk, ám annál élesebb visszaszólásával megnevettet. Védekezőn felemelem a tenyerem, jelezve, én sem óhajtom magamra vállalni késésünk következményeit.
- Hárítom a felelősséget. Kenjük a kovácsra. - pajkos kacsintást toldok mondandóm mellé, ahogy élesen jobbra fordulok, karomat nyújtva Aana felé. Nem érintem meg, csak terelem és mutatom az utat, hogy lépést tudjon tartani Asgard kanyargós utcáin velem.
Hogylétét illető válasza tovább szélesíti a mosolyom, félő, hogy egyszer csak leszalad az arcomról, olyan széles már. Értőn ingatom a fejem, mikor megmagyarázza, miért nem kérdez vissza, és halkan nevetek csak azon, hogy tulajdonképpen igaza van. Nem tudnék újat mondani, amit már ne látott volna ő maga is...
- Az alapok elsajátítása néhány hónap. Míg az első sikereit élesben is eléri, néhány év. S míg tökéletesíti a technikáját... Nos, a jó bajnok holtig tanul, a rutinhoz pedig idő kell. - felelem a következő kérdésére, és közben már ki is szúrom az ismerős kőépület cégérét. Arrafelé veszem az irányt és néhány lépéssel előre sietek, hogy ajtót nyithassak a lánynak.
- Csak ön után... - A műhelybe lépve először a kőfalakból áradó hűvös csap meg, majd ahogy bezárom magunk után az ajtót és beljebb terelem a falakra lógatott fegyverarzenál mélyére Aanát, elér a műhely kemencéinek mélyéről áradó hő és a hátul csattogó vas és acél hangja. Leplezetlen lelkesedéssel kísérem beljebb Aanát, rajongva ittlétünk minden egyes pillanatáért. Melyik férfi ne élvezne ennyi fegyver közelében lenni?
- Brokkr! - rikkantom el magam, mire a csattogások elhalnak hátul, és néhány pillanattal később megjelenik testes, marcona barátom a boltban. - Meghoztam Aana kisasszonyt. Már alig várja, hogy találkozhasson a kicsikéjével - karolom át lágyan a mellettem állót, mintha nem lenne elég egyértelmű, hogy kettőnk közül róla beszélek. Brokkr csak int nekünk, hogy kövessük, és mutatja az utat hátra a műhelybe. Ismét magam elé engedem Aanát, mielőtt utána indulnék.
- Jókor jönnek! Még ráfér némi kalapálás, de már majdnem kész. Fjir alig várja, hogy befejezhesse a díszítést - bök el valamerre, amerre feltehetőleg a segédje lebzsel, de sokkal inkább azt lesem, melyik kardhoz vezet minket. Rongyokba csomagolt, ezüstszín pengét fog a két tenyerére, és ahogy kicsomagolja előttünk, láthatóvá válik karcsú, finom vonala és a markolat is. Felém fordul, tekintete kérdő, s még inkább bizonytalanná válik, mikor nemleges fejrázással Aanára bökök, de ha vannak is ellenérzései, nem ad hangot nekik, inkább a lányhoz fordul és felé kínálja a fegyvert.
- Tessék kézbe fogni és suhogtatni párat! Ha teccik', befejezzük hamar és viheti is Odin hírivel' - Brokkr nem igazán izgatja magát, Aana legalább az ezredik vevője, én viszont kíváncsiságtól izzó szemekkel figyelem, izgatottan lesve az első interakcióját a fegyverrel.

csak lazán, szívem, nem kell izgulnod! Wink | marry my bed

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: teach me - Fandral && Aana Vas. 01 Júl. 2018, 12:19



when do we start?
Fandral & Aana

Talán, ha nem volnék ennyire cserfes, nem kerülnék efféle helyzetekbe. Bár való igaz, hogy a szőke férfi néha tölthetné mással is szabad idejét, mint a nők testének pofátlan felfedezése, de nincs beleszólásom. Az ő döntése, hányszor adja át magát, s hányféleképpen. A magam véleménye meg van erről. Azt hiszem az efféle testiségek nem vonzanak olyan hevesen, mint őt és a szoknyás ismerőseit. Van bennem valami finom elfogultság arra vonatkozóan, hogy kizárólag szívem királyának adjam át magam. Ha eljön az ideje...
- Ígérem, megpróbálom! A magam érdekében inkább... – kissé pironkodva jegyzem meg. Válaszom nem az ellen szól, amit művelnek, de az ellen, amit művelnek. Igazából az ellen. Nem mintha bánnám, ami négy fal között történik vele, mindössze az ne táruljon többé szemeim előtt. Így is jóval többet láttam a férfi fedetlen testéből, mint amire kíváncsi voltam. Tehát a legközelebbi találkánk helyszíne hivatalosan is az én otthonom lesz. Elkerüljük a kellemetlen helyzeteket, igaz?
- Kérem. Anélkül azt hiszem éppen ezt a tevékenységet nem is végezhetnénk... – finom mosoly ugrik ajkaimra, orrom enyhén felhúzom. A fegyverhasználat bizalom nélkül olyasmi mester és tanítványa között, ami egyszerűen könnyen összeomló és fájdalmas végkimenetelt hordozhat magában. Éppen ezért szükségét érzem annak, hogy meggyőzzem róla, fektesse bizalmát belém. Nem fog csalódni bennem! Nő vagyok, olyan, mint egy szoknya, nem okoz problémát. Pillantásom a szőke férfi szemeibe áramlik, elkapva a lelkét. Én a lélekkel csevegek. Számomra az élvezi az elsőbbséget, minden más mellőzhető...
Halk nevetés ajkaim között, amikor a kovácsot tenné felelőssé, amiért ölében buzgó táncot jár a vágyakozás és a kielégülés iránti hajsza. - Ha leszúr idő előtt maga miatt, nem jár a jutalom... – hagyom, hogy terelgessen, s követem merre intené lépteim. Olyan akár egy erős oroszlán, ami minden mozdulatával őrzi az én suta őz suhanásom. Ketten furcsán groteszk ábrát festhetünk Asgard emléknyomaiba. Ő túlságosan erőteljes, én tőle lágyabb vagyok. Ennek ellenére, vagy épp ezért, úgy érzem jól választottam.
A szavait hallva nem nyugszom meg. Bíztam abban, jóval korábban elsajátíthatom a kardforgatás művészetét, de tudván, mennyire nehéz és mi mindenre kell figyelni, talán idővel majd elfogadom, hogy nem megy csettintésre. Aprót bólintok, ahogy kinyitja előttem az ajtót, majd szerényen, vállaim kissé felhúzva lépek előre, hogy aztán megtorpanva bevárjam Fandralt. Nélküle nem mozdulnék, elveszettnek érezném magam. Hamar hozzám ér, hogy ismét utat mutasson. Én pedig nagyra nyílt szemekkel, elnyílt ajkakkal haladok, merre vezet. Pillantásom keresztül-kasul bejárja a helyet. A kovács feltűnésekor, apró pír, s mosoly feszül ajkaimra, lágy biccentéssel köszöntöm. Hagyom, hogy Fandral beszéljen, s amint átkarol, valamivel közelebb húzódom hozzá. Mintha megriasztana a rengeteg fegyver. Talán így is van. Izgatottan követem a fegyverkészítőt, ám mielőtt neki lendülnék, még egy mosolyt vetek mesterem felé.
Amint előttünk a betakart ereklyém, kissé elbizonytalanodok. Furcsán káosz keletkezik szívemben. A finom csillogás a felületén vonzódást kelt bennem. A kovács kérésére bólintok, majd ujjaim lassan ráhajtogatom a markolatára, hogy a kezembe vehessem. A súlya meglepően enyhe, nehezebbre készültem. Különösen érzéki a tapintás, ahogy a kard és én összetalálkozunk. Egészen elbűvölten figyelem, fel-le vezetve rajta tekintetem. Bájos és nőies. Mégis van ereje. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Nedvesítek ajkaimon. Furcsamód megértem e percben a férfiak kardjaik iránt táplált végtelen csodálatuk.
- Gyönyörű... – szinte elkábulok tőle. Párat hátrálok vele, mintha csak kettesben akarnék maradni vele. Óvatos, talán túl óvatos suhintásokat vágok a levegőbe, de úgy érzem szeletelni tudnám a teret. Az egységünk valami új és szokatlan erővel ruház fel és az igazság az, hogy szégyellnem kellene, mennyire élvezem ezt. Pillantásom a fegyverről Fandralra siklik, majd mosolyom izgatottsága kétértelmű lehet számára.
- Akarom... – búgom dallamosan, állam szegve, tekintetem ismét visszavezetve a fegyverre.


kézben tartasz, jó uram?  zavarba jöttem  || nothing
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



Tárgy: Re: teach me - Fandral && Aana Hétf. 20 Aug. 2018, 14:24



Aana & Fandral
your journey has just begun, my dear

- Mintha azt feltételezné, egyedül a jutalom hajt... - Méltatlankodó fejcsóválással hessentem el az ötletet, noha való igaz, kiegyezhetünk 70-30-ban, hiszen csak úgy, jótékonykodásból, a két szép szeméért biztosan nem vállaltam volna a nyakamba ekkora macerát. De hogy csak a pénz hajtana? Hiú elgondolás.
Brokkr nem szereti a tötyörgést, így lágy határozottsággal magam előtt terelgetem Aanát. Látom rajta az izgatottságot és az új környezet okozta megszeppenést; be kell valljam, engem is izgat, Asgard kovácsmestere vajon miféle remekművel áll elő ezúttal, habár úgy sejtem, eltérő ízlésünk lévén a kard nem szolgálna engem olyan jól, ha ki is próbálnám erejét. Hiszen nem nekem készült.
Kíváncsian figyelem, hogyan találnak egymásra a karddal. Figyelmemet már nem csak a fegyver köti le, sokkal inkább Aana első mozdulatai vele, a bizonytalan szárnypróbálgatások és az a gyengéd pillanat, melyben a kapocs kibontakozik köztük. Szerelembe esnek, hogy mondhatnám, és ez így van jól; megnyugszom kissé, sóhajom épp csak felrebben ajkamról, mielőtt mosoly terpesztené szét.
- Kitettél magadért, öreg barátom! - megveregetem Brokkr vállát, ki csak türelmetlenül elhessenti kezem. Van épp elég dolga mára, nem ér rá pajzán randevúk kibontakozását figyelni. Sürgető szavakkal ösztönzi tanoncát, hogy készüljön fel a kard befejezésére.
- Levegőt is vegyél, kedvesem - Közelebb húzódom a kettőshöz, kartávolságra, hogy ha suhintana kardjával, nagy ámulatában se érhessen el. Kiszélesedik a mosoly az arcomon, ahogy Aana rám pillantva szóba formálja akaratát. - Ő is akar téged - jegyzem meg, állammal a fegyverre bökve. Bármilyen szentimentálisnak is hangozzék, attól még igaz; nem csak mi választjuk a fegyvert, annak is el kell fogadnia minket, noha a lány kardjában talán nincs annyi élet, mint Mjölnirben, attól még igenis rendelkezik szabad akarattal.
- Néhány percre azonban el kell még válnotok. Fjir befejezi a díszítést, és biztos vagyok benne, hogy Brokkr is rácsapna még egyszer-kétszer - A kezem nyújtom, hogy elkérjem tőle a kardot, bár ha nem óhajtja kezembe adni, egyből visszaszolgáltathatja a kovácsnak is. Ha azonban megbízik bennem, óvatosan átveszem tőle, a súlyát méregetve lifteztetem tenyeremen, miközben visszaviszem Brokkrhoz. A fegyver hamar eltűnik hátul, el a szemünk elől, a kovács pedig félvállas intéssel adja tudtunkra, türelmünket kéri.
- Ha van valami kérésed, most még mondhatod - célzok a háttérben dolgozók felé, akik, bár úgy tűnnek, elszigetelték magukat tőlünk, nagyon is figyelnek, ha Aana észrevételt tenne a karddal kapcsolatban. - Nos, milyen érzés volt először a kezedben fogni? - kíváncsiskodom, mert láttam ugyan rajta az áhítatot, mégis szeretném, ha megpróbálná szavakba önteni.
Azalatt, míg mi pár szót váltunk a műhely melegében, el is készül a kard. Fjir befejezte a markolat díszítését, Brokkr pedig kalapácsával finomított még itt-ott a pengén. Amikor visszahozzák a kardot, a fiatal tanonc egyből Aanához viszi, apró hajlongással nyújtja át, "Hölgyem" megszólítással. Mestere koszos rongyba törölgetve a kezét követi.
- Nem a kisasszon' két szíp szemire készült - jegyzi meg morogva, mire észbe kapva zubbonyom belső zsebébe túrok. Rég eldöntöttem már, hogy a kard egyfajta ajándék lesz Aana számára - lesz épp elég dolga vele, mestereként pedig kötelességemnek érzem, hogy legalább ezzel támogassam.
- Igaz is! - Tömött, csörgő erszényt húzok elő, és a mesternek nyújtom. Az épp csak annyira bontja ki a száját, hogy ellenőrizze az aranyat, majd szó nélkül zsebire vágja.
- Odin álgya', 'ölgyem!
A bajszom alatt somolyogva fordulok Aanához, átfogva a hátát jelzem, ideje menni. Ha engedi, kiterelgetem magam előtt, vissza az üzletbe, menet közben leakasztva egy megfelelő övet és hüvelyt - a lent átadott összeg természetesen fedezi ezeket is -, majd ajtót nyitva a lány előtt a friss levegőre lépek vele.
- Szabad? - közelebb húzódom Aanához, már karolom is át a derekát, csípőjére igazítva az övet, a ráfűzött hüvellyel együtt. Szoknyában talán nem olyan stabil, de majd ha nadrágot szerez, arra könnyebben felfűzzük. Ha engedi, segítek neki a tokba csúsztatni a pengét, nehogy nekem már az első percben levágja valamelyik ujját, csak aztán húzódom el, hogy szemügyre vegyem a végeredményt. - Csinos. Most már hivatalosan is készen áll az edzésre - bazsalyogva hajolok meg előtte, fölfelé fordított tenyeremmel jelezve az utat. - Mehetünk? -

a legjobb kezekben! :* | here we go

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: teach me - Fandral && Aana

Vissza az elejére Go down

teach me - Fandral && Aana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-