Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
275
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Crushed -Aana & Loki Kedd 13 Feb. 2018, 15:16




Lövések rázzák meg a hajót. Ez nem egy harci hajó, ahogy visszalőni, úgy túl jól viselni sem tudja a találatokat. Sikerül ugyan kijutni a bolygóról, de a nyomunkban lévő hajók nem maradnak le. Úgy tűnik semmiképp sem akarják rontani a ”hírnevüket” azzal, hogy volt, aki megtudott szökni előlük. Inkább elpusztítanak minket, amire elég jó esélyük van. A hajó funkció folyamatosan adják meg magukat, ahogy a stabilizáló rendszer is csődöt mond, már folyamatossá válik a hajó rángása és teljes erőből kell tartanom a kormányt, hogy irányba tartsam a hajót. Esélytelen…
- Aana! – szólok hátra, miközben próbálom tartani a kormányt, amit egyre nehezebb megtartani. Darabokra fog hullani alattunk a hajó, ha ez tovább folytatódik. – Aana! – ismétlem magam, kicsit ingerülten, ahogy hátra fordulok és ekkor látom meg az eszméletlenül fekvő alakját. Dühösen húzom el a szám, ahogy visszafordulok és a tekintetemmel az űrt pásztázom. Az üldözőink gyorsabbak és erősebbek, mint mi, nem bírjuk itt sokáig. A szökés úgy látszik csak részben valósulhat meg. Egyetlen bolygó van alattunk, de  a felszínét nem látom jól, valamiféle vihar tombolhat a felszínen. Azt se tudom, hogy egyáltalán élhető- e a bolygó. Vetek egy pillantást még hátra Aana felé, majd felsóhajtok és egy éles rántással a bolygó irányába húzom a hajót, remélve, hogy oda már az üldözőink nem követnek minket. Néhány hosszú másodpercig nem is történik semmi, de utána újra lövések rázzák meg a hajót, és ekkor már irányíthatatlanná válik a hajó. Az üldözőink a saját szemükkel akarják látni, ahogy elpusztulunk. Felállok a székből és a hajó oldalában kapaszkodva botlok-esek Aana felé, miközben a hajó megállíthatatlanul zuhan a bolygó felszíne felé. Hacsak a légkörben szét nem esik körülöttünk.
A rakodáshoz használt szíjakkal Aana testét hozzárögzítem a hajó testéhez, ahogy azonban a hajó ráng, hátrébb esek át a hajó másik oldalára, így magamat már  nem tudom rögzíteni. A falnak préselődök Aana-val szemben és a kezemmel próbálok valamiféle kapaszkodót találni, nem túl sok szerencsével. Nem tudom, hogy mennyire vagyunk még a felszíntől, de fél perc múlva már elsötétül előttem a világ.
Percekkel, talán órákkal a zuhanás után térek csak magamhoz. A padlón fekszem a hajóban, vagyis…inkább abban, ami maradt belőle. A zuhanás láthatóan darabokra szaggatta. Nehezemre esik a kábaságtól, de felküzdöm magam, hogy körül nézhessek. Érzem a csontig hatoló hideget, az esőt, a körülöttünk lévő roncsok égett szagát. Aana-t keresem a tekintetemmel és meg is találom húsz méterre tőlem. A hajó kettészakadt, de Aana egyben maradt. Közelebb sétálva azonban hozzá látom, hogy kettőnk közül én voltam a szerencsésebb. Kioldom a szíjakat és Aana-t felemelve forogtam körbe, keresve valamiféle fedezéket.
- Üdv újra az élők között. – köszöntöm Aana-t, mikor meglátom, hogy ébredezik. Egy kisebb kiszögelésben sikerült menedéket találnom a hegyoldalban. Nem jártam körbe a helyet, ahova kerültünk, de úgy tűnik, hogy egy egész apró szigeten ragadtunk, ami lényegében egyetlen hegy. A hajó roncsaiból idehordtam mindent, ami egy kicsit hasznosnak tűnt, de még ez is kevés. A repeszeket és a hajóból szétroncsolódott fémdarabok nagyrészét eltávolítottam Aana-ból, ami a zuhanás következtében belefúródott, de … ezzel könnyen lehet, csak időt nyertem. Az erőmet itt már tudom használni, de Aana életben tartására használtam el így … most épp nem vagyok a legjobb bőrben én sem, bár hozzá képest még így is.
- Próbálj ne mozogni! Elég sok vért vesztettél, ne erőltesd! – intem nyugalomra, ha esetleg mozgolódna. Semmi értelme erőltetni azt, ami nem menne. Arról nem is beszélve, hogy akárhol is legyünk … nem épp az a látvány, ami miatt megérné felkelni.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 16 Feb. 2018, 12:59



Crushed
Loki & Aana

A hosszú sötétséget lassan pislákoló fény váltja fel. Érzem, hogy valami alig domborodó, merevnek támasztva fekszem. Lassan nyitom fel a szemeim, s nem tudom pontosan, mikor kezdem halántékom dörzsölni. Ahogy eltartom kezem, látom, hogy tele van alkarom apró karcolásokkal - és akkor bevillan az utolsó emlékfoszlány, ahogy Loki után szólva elhomályosul a kép. S meg is szólal, mintha csak ráérezne, hogy éppen arra keresek választ gyenge próbálkozásomban, hogy Ő hol lehet. Fáradt pillantást ejtek rá, majd kérdővé formálódnak szemeim, ahogy látom, nem igazán fest jó színben.
- Mi történt? – már emelném is a törzsem, de látom, hogy karját feltartva arra utasít, hogy ne tegyem. Talán, mert kétszer háromszor megmentette az életem, bízom benne annyira, hogy hallgassak rá, nem fészkelődöm. Éppen csak annyira, hogy legalább valamelyest feltornázzam magam ülőhelyzetbe, puhán. A ruhám számos helyen szakadt, gyanítom, nem úsztam meg a leszállást könnyedén. Ekkor veszem észre, hogy Loki sem volt túl szerencsés, bármi is történt. Fejem elfordítom, de tekintetem rajta marad sziluettjén.
- Hol vagyunk? – pillantok körbe, amennyire csak erőmből telik. A méreg mintha láthatatlan falba ütközött volna, nem érzem, hogy terjed, vagy tovább roncsolna és ennek nem értem az okát. Oldalamra simítom tenyerem, hogy megtapogassam a helyét, de akkor látom, hogy nem csak az, több ponton is bekötöztek. Bekötözött. Szemöldökeim összefutnak finoman, felnézek rá, elcsodálkozva azon, amit látok és tapasztalok, majd nyelve egyet nedvesítek ajkaimon, hogy valamit mondhassak. Mert illendő. Mert muszáj. Miért mentettél meg?
- Ott is hagyhattál volna... – nem túl kedves kifejezése a köszönömnek, s erre én is hamar rájövök. Lehunyom egy pillanatra szemeim és megrázom a fejem finoman. Pontosítanom kell, ezért megköszörülöm lágyan a torkom. - Köszönöm, hogy ... megmentettél. – elég zavarba ejtő, hogy a napunk kezdetekor még bizalmatlanul tőrt állítottam volna a szívébe, most pedig alig lelem a megfelelő szavakat, hogy megháláljam, amiért nem hagyott hátra. Egyetlen egyszer sem... egyszer igen, de visszajött értem és utána nem mondott le arról, hogy engem is megmentsen magával együtt.
Ha olyannal találkozik az ember, aki más, akinek vannak nehéz dolgai, furcsák a körülményei és alapvetően rossz dolgokat művel, természetes, hogy nem bizakodó azzal kapcsolatban, hogy bármilyen szava hihető is volna. Olyan sokszor hagyhatott volna hátra. Ha még a gépig szüksége is volt rám a terve miatt, utána nem. Hagyhatott volna meghalni a lezuhanáskor, vagy a gép roncsai között. Esetleg a méregtől. Még is itt vagyok, hogy rácsodálkozzak. És csodálkozom is. Láthatóan a saját sebeivel nem törődött annyit, mint az enyémekkel. És ettől megfeszül a belső vázam, olyan érzésem támad, mintha késztetést éreznék rá, hogy segítsek rajta. Pedig a legkevésbé sem biztos, hogy helyes lenne. De vigyázott rám, mindeddig. Felhozott ide. És velem maradt...
Lágyan előrehúzódom, majd lassan, vontatottan közelítem meg. Nem nézek a szemébe és nem törődöm a tiltakozásával sem. Nyilván, ha ellép előlem, akkor nem futhatok utána, de ha egy helyben marad, akár háttal állva nekem - lassan, kissé reszketve a jobban látható sebeit kezdem tanulmányozni.
- Kérlek... – nem nézek rá, nem tudnék. Hangom nem olyan hűvös, mint általában. Úgy érzem, kötelességem megtisztítani, vagy legalább egy jobb állapotot teremteni. Számos olyan ponton sérült meg ő is, amit el sem ér talán. Nem vagyok gyógyító, de abban biztos vagyok, hogy a gép roncsolódott darabkái a bőrében nem tesznek jót neki sem. Bárhogyan is, talán észre sem vette a sebeit az adrenalintól, vagy mert rám figyelt. Finoman, puhán és lassan, lévén gyenge vagyok, máshogy nem is menne, elkezdem kiszedegetni belőle a fémdarabokat. A felkarján látok két helyen és a tarkóján és vérzik egy ponton, ahová csak reszketve merek érni. A sötét tincseit lágyan arrébb fésülöm, hogy kiszedhessem azt, majd a háta mögé érve igyekszem minél gyorsabb lenni.
- Hogy állítottad meg a mérget? – mögötte mozgolódok, próbálom a ruhámból leszaggatott, tisztábbnak tűnő részekkel felszívni a vért és gondosan kiszedegetni belőle a darabokat. Ez a kérdés így könnyű, nem kell a szemébe néznem közben. Ha az erejét használta rajtam, abba belereped a lelkem. Hiszen másra is használhatta volna, azonban kétlem, hogy jártas a gyógyítási területeken annyira, hogy valami gyógynövénnyel állítsa azt meg. Nem tudom, hogy mikor, de az egyik tenyerem a hátán marad lassan végig simítva azon, s mikor ezt észreveszem, elhúzom a karom sebesen.
- Érzel még valahol fájdalmat? – érdeklődöm, rendezve arcizmaim. Nem mintha kicsattanó erőmben lennék, de azért képes vagyok segíteni. Nyilván nem fogja mondani magától, de talán jobb is. Elhúzódom és vissza mászok oda, ahová letett. Lecsúszok kissé, neki dőlve egy nagyobb sziklacsomónak, s onnan nézek a járat kijárata felé. Felhúzom a térdeim, és bámulok magam elé. Kijutottam, de fogalmam sincs, hogy innen hova tovább. És most, azt sem tudom, hogy ki az, aki itt van velem. Talán annak idején mégis csak jól tettem, hogy utána eredtem azzal a céllal, hogy megmenthessem...



 i see you (now) 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
275
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Vas. 25 Feb. 2018, 10:08




Csak kicsit fordítom oldalra a fejem, mikor a szemem sarkában meglátom, hogy Aana megmozdul. Ez most nem a legjobb ötlet, erre ő is rájön, ha végignéz magán. Nincs éppen a legjobb állapotban, bár lehetne sokkal rosszabbul is.
- Kijutottunk. – bólintok magam elé, a kiszögellésből kitekintve, ahol az ég továbbra is villámlott, az eső pedig szüntelenül záporozott. Thor biztos imádna itt lenni. – Megsérült a hajó, lezuhantunk és most itt vagyunk a … valahol. – vonom meg a vállamat tanácstalanul. Fogalmam sincsen, hogy mi is ez a bolygó, a gép adatbázisa sem írt róla semmit, mielőtt lezuhantunk volna. – Nem egy üdülő bolygó, a hajóból alig maradt valami, az üldözőink pedig valahol szintén itt zuhantak le. – úgyhogy, ha a bolygó lakatlan is volt eddig, most már biztosan nem az. Azonban ez még kapóra is jöhet. Ha nem hagyják itt az embereket, akkor talán küldenek egy mentőcsapatot, az pedig egy működő hajót jelent, amit el lehet vinni. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont … aligha foglalkoznak egymással.
Nem nézek felé, hanem neki oldalt ülve figyelem a kinti körülményeket. A köd miatt nem sokat látni, egy hegy magasabb pontján zuhantunk le, valószínűleg az üldözőink sokkal lejjebb. Idő lehet, mire összeszedik magukat, ha nem haltak bele a zuhanásba. Ha pedig ez nem így történt, utánunk fognak jönni. A küldetésük az, hogy megöljenek minket, az eddig látottak alapján pedig ez a faj meglehetősen komolyan veszi a parancsokat. Ebben nem hasonlítunk.
A hálálkodását hallva felé pillantok és némán bólintok egyet rápillantva. Ez most nem az a helyzet, hogy az orra alá akarjam ezt dörgölni. – Nézz körül. Még nem menekültünk meg. – bökök a fejemmel a nem túl bizalomgerjesztő látvány felé, ami kint fogad minket. Még nem láttam itt egyetlen őshonos élőlényt sem, de nem lepne meg, ha néhány igencsak veszélyesnek bizonyulna ránk nézve.
- Nem szükséges, túlélem. Volt már rosszabb is. – pillantok felé, de nem mozdulok, csak megrázom a fejemet. Nem épp kellemes érzés, de … el fog múlni, idővel. – Felületi sérülés csak. – mondom, mikor érzem, hogy ennek ellenére mégis a sebeim felé nyúl. A száműzetésem alatt többször is előfordult, hogy … nem voltam valami jó állapotban, meg kellett tanulnom életben tartani magam, ehhez pedig felhasználtam az erőmet is. Erőt fájdalomért cserébe, egyszerű a képlet.
- Megvannak a módszereim. Itt nem blokkolja semmi az erőmet. – valószínűleg pont emiatt nem is terjeszkedtek ide tovább, hiába van közel ez a planéta az övékéhez. Túlzottan is instabil egy hely, az állandó viharok és időjárási körülmények … így ide nem ér el a szerkezet ereje, amivel képesek az én, illetve mások képességeit kikapcsolni.
- Fogjuk rá. – bólintok a kérdésére, de nem ragozom tovább. Való igaz, hogy nem vagyok járatos a gyógyításban. Azonban azt megtanultam, hogy miként kényszerítsem másokra a fájdalmam rá, míg belőlem az elillan. Ugyanezt csináltam meg, csak Aana esetében. A méreg nincs bennem, csupán a fájdalom, de az pedig ... nos, mulandó.
- Ha esetleg az egyik hajó, ami követett, nem sérült meg olyan súlyosan a lezuhanáskor, talán felhasználhatjuk. Ha életen maradtak rajta … akkor lesz egy kis ellenállás. – egy kicsinél talán nagyobb. Nálunk nincs fegyver, náluk valószínűleg igen. Nem áll túl jól a szénánk. – Minél előbb meg kel gyógyulj, hogy tovább indulhassunk. Fel kell fedeznünk a bolygót, ha nem akarunk kellemetlen meglepetéseket. A roncs nincs tőlünk messze, ha van valamiféle őshonos faj itt, akkor … megtalálják és keresni fognak minket. – már, ha értelmes lények. Sok világot jártam a száműzetésem alatt, láttam meghalni és születni csillagokat, fajokat, amelyek még csak most ébredtek öntudatra, világokat, ahol az idő teljesen másként működik … akármi is van itt, jobb, ha nem lep meg minket.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 16 Márc. 2018, 22:19



Crushed
Loki & Aana

A választ meghallva nem ragadtatom el magam a bőkezű magyarázatától. Talán gyenge vagyok és a legkevésbé sem vagyok éppen gyors felfogású állapotomban, de azért még ébredezve is kész volnék felfogni többet abból, hogyan is kerültünk ide. Az utolsó emlékeim csiszolatlanok. Karcosak és tépettek. Foszlányokban sejlenek csak fel előttem. A további szavakra már kénytelen vagyok ülőhelyzetbe erőltetni magam. Szemöldökeim puhán összehúznak. Tekintetem hol Lokin, hol az ismeretlen helyen kalandozik.
- Nagyszerű. – jegyzem meg hűvösen, amikor befejezi a mesét. Legkevésbé sem ellene szól a szavam. Elvégre kettőnk közül én feküdtem végig a zuhanást, tehát akit hibáztatni lehet bármiért, az én vagyok. A helyzetnek szól a megjegyzésem, s annak, hogy három éven át vártam erre a pillanatra, de a legkevésbé sem így képzeltem. Nem itt. És nem vele.
Én próbálkozom meghálálni, hogy megmenekültünk arról az átkozott bolygóról, de figyelmeztet rá, hogy a szökésünknek még korán sincs vége és ettől a gyomrom apróra zsugorodva bukfencezni kezd. Nem tudom, hogy a remény virága mikor fakult meg mellkasomban, de legszívesebben feladnám már az egészet. Ezt persze nem adhatom Loki tudtára. A végén még élőcsalinak használna. Talán ezért is vagyunk még együtt... - ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal pillantok ki az eső mosta vidékre.
- Tudom, hogy bivalyerős vagy és meg vannak a módszereid, de legalább azon had segítsek, amin tudok... – magyarázom, miközben a közelébe húzódok. Ha nem taszít el, vagy vonul két kilométerrel távolabb tőlem, akkor bátran ápolom a felületi sérüléseit. Legalábbis azokat, amikhez hozzáférhetek.
A feleletén elmosolyodom, de nem firtatom tovább. Bármit is művelt velem, a méreg nem terjedt tovább és fájdalmat sem érzek. Mindössze gyengeséget, de talán ezt pár óra múlva leküzdi a szervezetem. Puhán végzem a dolgom, próbálok észrevehetetlen maradni a számára. Amint végzek, visszahúzom finom alakom a kiinduló pontomra, s apróra zsugorodva figyelem a zuhogó esőt.
- Rendben. – felelem aprót bólintva közben, mosolyom lágyan terül szét arcomon. Nem barátságos, inkább szófogadó a görbe. Nincs eszemben, hogy ellenkezzek. És frusztrál, amiért nincs, mégis bizalmat táplálok iránta. Annyiszor hagyhatott volna hátra, mégsem tette. Próbálom persze ennek nem jelét adni, elvégre ő is megmondta, hogy ostobaság volna bíznia benne bárkinek is. Ezért inkább csak felszínes békét kötök vele. - Egy pár órát adj és indulhatunk tovább. – jegyzem meg határozottan. Fájdalmat tényleg nem érzek, csak gyengeséget. Amint erőm teljében leszek, már tudom tartani a tempót és fegyvert is forgathatok valamelyest, ha arra kerülne sor.
- Miért mentesz meg újra és újra? – mozdulatlanul nézek felé, hangom érzelemmentes, ahogy arcom is. Nem vádaskodhat azzal, hogy mert szükségünk van egymásra. Nincs szüksége rám. Azóta nincs, hogy a méreg a szervezetembe került, mégis újra és újra megment. Én pedig tudni akarom az okát.


 i see you (now) 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
275
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 23 Márc. 2018, 11:59




- Igen, egyetértünk. – bólintottam, ahogy pár pillanat erejéig hátrapillantottam rá. Nagyszerű … az, remek. Egyik rideg és sötét bolygót cseréltük a másikra, egy fél galaxist sem jutva előre. A hajónk tönkrement, fegyverünk nincs, az üldözőink pedig szintén itt vannak valahol, már, ha túlélték a zuhanást. Ha mi túléltük, nekik is volt rá sanszuk, nem túl kedvderítő kilátások.
A szavait hallva kissé kétkedve húzom össze a szemöldököm. Nem tudom eldönteni, hogy a szavait afféle burkolt csúfolódásnak szánja-e, vagy sem. Gyerekkoromban sokat csúfoltak a termetem miatt, vékony voltam és gyenge, sokkal gyengébb, mint a többi asgardi gyermek. Szerettek ezzel écelődni, úgy érezték, hogy hatalmuk van felettem. – Jó. – felelem halkan, ahogy bólintok a szavaira. – Óvatosan! – figyelmeztetem, mielőtt hozzám érne. Akármilyen méreg is volt az, ami a szervezetében volt, azt megtapasztaltam, hogy a fájdalmak csak még intenzívebbek, ha érintés éri a bőrt. A fájdalom el fog múlni, amit Aana-tól elszívtam, de az időbe telik, addig pedig szeretnék minél kevesebbet szenvedni.
- Annyi elég lesz. – mondom halkan. Nekem is időre van szükségem, nem véletlen az, hogy meg sem próbálok felállni, vagy mozogni. A mozdulatok fájnak, hosszú órák óta, hamarosan el kell múlnia, de ha mégsem fog, nos … kénytelen leszek ezzel együtt folytatni az utat.
A kérdését hallva meglepett arckifejezéssel fordulok felé, majd elmosolyodom, ahogy visszafordulok az eső áztatta táj felé. – Talán mégse vagyok olyan rossz, amilyenek gondolsz. – pillantottam rá, miközben feléfordultam a testemmel, lassú mozdulatokkal, hogy minél kevésbé fájjon a dolog. – Ráadásul, jól jön a társaság is. – vontam meg a vállamat. Az életem nagyrészé egyedül töltöttem, Asgard-ban is magányos voltam, hiába vett körül rengeteg ember. Ha átnéznek rajtad, nem érzed úgy, hogy számítanál. – Arról nem is beszélve, hogy … ha majd nekem kell a segítség, te nem fogsz magamra hagyni. Túl lelkiismeretes vagy ahhoz. Jó üzlet megmenteni téged. – húzom széles mosolyra a szám, de az arcomra fagy néhány pillanatra, ahogy belülről mar a fájdalom. – Miattam kerültél ide, ha közvetve is … így kvittek vagyunk, mondjuk. – pillantok fel rá a földről néhány pillanatnyi habozás után. – Miért ne mentenélek meg? – kérdezek aztán vissza. Nem érzem túl komfortosan magamat a válaszadástól, nem tudok pontos választ adni, mert … pontosan én sem tudom, úgyhogy inkább visszakérdezek.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 26 Márc. 2018, 20:26



Crushed
Loki & Aana

Felkapom a tekintetem és az előbbi hűvös pillantásomba bújik valami árnyalt és újszerű mosoly. Bár a tekintetem fáradt és lemerném fogadni, hogy sápadt és fakó sziluettem tükörképe valósággal ragyoghatna a barlang nedves falán, mégsem ez görbíti mosolyra régen ívelt ajkaim. Loki egyetértése olyasmi, ami közöttünk nem igazán szokványos és ez, lágy, sovány mosolyt varázsol arcomra. Hamar tovaillan, hirtelen kapom tekintetem a szakadó esőbe. Hagyom elidőzni gondolataim a leszakadó felhők között. A lecsapódó frissesség felélénkít. Lehajtom fejem, talán még aludni is képes volnék - mégis újabb és újabb megbeszélnivalóim akadnak Lokival és szép libasorban felsorakoznak, hogy véletlenül se felejthessem el: nem vagyok egyedül.
Látom az arcára feszülő rosszallást szavaimra, de nem kezdek magyarázkodásba, csak mikor tekintetével megjutalmaz megcsóválom puhán a fejem. Ezzel próbálom a tudtára adni, hogy nem sértésnek szántam korábbi megjegyzésem. Habár valószínűleg kár is bármit mondanom, mert úgyis azt gondolná, hogy sértegetem. Olyan sokat bántották, hogy minden egyes mozdulatom, vagy szavam sértheti megtépázott lelkét. Noha elfelejti, ő sem ártatlan előéletű. Mindenesetre most nem foglalkozok ezzel. Felszisszenve húzódok közelebb hozzá, hogy óvatosan kiszedegessem belőle a látható darabjait a roncsnak. Amikor rám szól, hogy őszerinte végeztem, visszahúzódok korábbi helyemre. Nem akarok több időt tölteni a gyógyításával, mint az engedi. Viszont így könnyítek a magam lelkiismeretén is.
Nem tudok megálljt parancsolni annak a pár szónak, amik már a nyelvem hegyén ólálkodnak. Olyan magabiztosan közölte velem, hogy kelléke vagyok a szökésének, most mégis itt ücsörgök vele. Megmentett. Méghozzá nem is egyszer. S, hiába mondja folyamatosan, hogy azért, mert még nem végeztünk és nem vagyunk szabadok, abban a pillanatban, hogy ismét a friss levegő és a fény ölelésébe léptem - én az lettem. Így hát gyönge magyarázat. És, mintha csak egy gyógyíthatatlan seb volna, uralkodik rajtam a kíváncsiság, hogy megtudjam, miért.
Lepillantok, ahogy ő lassan felém fordul. Átölelem a felhúzott lábaim, és úgy támasztom hátam a barlang falának. Ismét megszólal. - Úgy hittem örök és első számú ellenségeid egyikeként tartasz számon. – mindezt mosollyal vágom rá a szavaira. Hiába is tagadná. Nem érzem jogosnak az irántam táplált gyűlöletét. Gyermek voltam még, amikor párszor elcsentem a könyveit. Csíntevések voltak részemről. Sosem bántottam szóval, vagy súlyosabb cselekedettel. Legalábbis ezt gondoltam. Amíg fel nem bukkant a Maananon és tájékoztatott végtelen gyűlöletéről. Újabb szavaira halkan elnevetem magam, gyengén, még a fejem is megcsóválom, miközben ismét elvonom róla tekintetem és az esőbe révedek.  - Áhh, tehát erről van szó. – arcom nem fordítom felé, csupán tekintetem emelem rá.  - Valamit, valamiért. Bár nem tudom, hogy miféle segítséget nyújthatnék neked a későbbiek során, ha ezt túléljük, az adósod vagyok. – megjegyzésem után látom, hogy eltorzul arca. Nem nehéz kitalálnom, hogy fájdalmai vannak. Akárcsak nekem. Apróra húzom magam, amennyire tudom betakargatom a ruháimmal magam. A nyirkos időről lecsapódik a hűvös frissesség, én pedig úgy érzem fázok. A méreg is legyengített. A kettő együtt könnyedén éreztetheti ezt velem. Ismét megszólal, mire ráemelem tekintetem. Kérdővé válik ábrázatom, majd halk, erőltetett nevetést hallatok.  - Hiszen megmentettél, nem hagytál a hajón... a roncsok között. Nem vagyunk kvittek, én szinte nem csináltam semmit. – rázom a fejem nemlegesen. Mégis, hogyan lehetnénk kvittek? Hogy érti, hogy miatta kerültem ide? Hiszen megmentett. Ha lezuhantunk is, de kihozott. Pár másodpercre ismét az esőbe révedek, de újfent megszólal én pedig csak nézem őt. Elnyílnak ajkaim, szemöldökeim finom ívben felfutnak, muszáj vagyok a torkom köszörülni, mielőtt felelnék.
- A tudtomra adtad, hogyan viseltetsz Asgard népe iránt. Irántam... – nem vagyok barátságtalan, talán a méreg az oka, hogy gyenge a válaszom és a hangom nem erőteljes. De nincs hozzá erőm, hogy veszekedést generáljak közöttünk. Bárhogy is, bárki is ő a látszat alatt, nem az ellenségem.  - Ahogyan azt is, hogy bárkit feláldoznál azért, hogy érvényesítsd az akaratodat. – vonom meg a vállam lágyan, majd ismét kifelé bámulok. Nem vagyok hozzászokva, hogy visszakérdezzen, hogy érdekelje, hogy miért gondolom azt, hogy az ellenkezőjét teszi annak, amit mond.
- Bárhogy is, de ha nem vagy, talán életem végéig ott ragadtam volna... – nem nézek rá, lassan felegyenesedem a barlang falának támaszkodva, hogy annak egészen a széléig elsétálva, kinyújthassam a kezem az esőbe, hogy a friss, hűvös cseppeket felfoghassam vele.  - Köszönöm, Loki. – mosolygok rá szelíden, majd próbálok a látható zónákon felfedezni valamit. Bármit. Meg aztán elterelni a figyelmem erről a szürreális helyzetről.
- Hogy értetted azt, hogy miattad kerültem ide? A gép hibásodott meg, vagy félreértettelek? – összedörzsölöm tenyereim között a felszedett esőcseppeket, majd Loki felé fordulok és vállam fölül nézek rá, választ várva.

rewrite the stars & kapcsold hozzá a hangulatot  jajj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
275
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Csüt. 29 Márc. 2018, 18:58




A szavait hallva lassan fordulok felé, és döntöm oldalra a fejemet, mint aki alig hisz annak, amit hall. – Kicsit túl sokra tartod magad. – nevettem fel röviden, halkan. – Ha az volnál, rég nem élnél. – vontam meg a vállam. Akiket igazán gyűlöltem, mostanra szinte mind halottak. Akinek a halálát akartam, így, vagy úgy, de meghalt. – Gyűlöltelek, de nem csak téged. Rég volt, azóta … találtam igazi ellenségeket. – nem csak őt utáltam, hanem mindenkit, aki bántott. Akik megvertek, megaláztak, bántottak … mindegyiküknek a fájdalmát akartam. A szenvedésüket, és azt, hogy mindezt én okozzam. – Igen, az vagy. – pillantok felé futólag, ahogy kimondja az ”adós” szót. – Nem lehet mindent előre tudni, megtervezni. Addig viszont meglehet tenni mindent, hogy a lehető legjobb pozícióból várjam azt, ami jön. – magyarázom, miközben kifelé bámulok. Azzal pedig, hogy az adósom, sokat nem veszthetek, igaz? Épp ellenkezőleg. Én sem látok mindent előre, viszont felismerem a lehetőségeket, és élek is velük. – Én túlélek, ez egyedül nem megy. – kellenek hozzá mások. Az élet ára egy másik élet, általában. Azért vagyok itt, mert mindent megtettem, hogy túléljek. Öltem meg másokat, hagytam, hogy meghaljanak mások, feláldoztam őket és így tovább. Megtanultam, hogyha élni akarok, meg kell akadályoznom, hogy másik is így tegyenek. Ez a túlélés lényege. – Most magad ellen beszélsz, ugye tudod? – pillantok rá kérdőn, válasz helyett. Azt mondom, hogy kvittek vagyunk, és ő kijavít, hogy mégsem. Ironikus, hogy egyesek vannak olyan jók, hogy ezt tegyék, hogy … a saját helyzetük ássák alá. Ő nem tett semmit, én tettem, és most ezt … mondjuk, hogy kijavítottam.
- Valóban. Te pedig hittél nekem. – pedig pont az, amitől óva intette magát, nem? Ez az, amitől mindenki elkerülne … megbízni bennem. – Nos … meghaltak egy páran, mire kijutottunk, nem? – vonom meg a vállamat. Tehát, az akaratomért végül is … feláldoztam pár embert. Nem, mintha számítanának bármit is, de legalább volt hasznuk. – Asgard népe él és virul. Miattam. Lemaradtál néhány dologról, lesz mit behoznod. – sóhajtok fel. Asgard nem menekült meg, de el sem pusztult, igaz? Ebben pedig részem volt, megmentettem őket, harcoltam értük … most pedig itt vagyok.
A szavait hallva inkább nem mondok semmit. Ha nem vagyok, nos … akkor soha nem is kerül oda, de ez már csak részlet kérdés, nem igaz? Ennyi idő alatt, csak rájött arra, hogy volt némi szerepem abban, hogy a Manaan-ra került. A hálálkodását hallva csak bólintok, majd kinyújtóztatom a zsibbadó lábamat.
- A gép? – kérdezek vissza kissé értetlenül. – Áh, szóval nem is sejtetted? Thor kiszabadított engem, te pedig … visszavittél volna. Úgyhogy leráztalak. – az átjáró, amin átment, nem az volt, amit Thor és én használtunk, mint ahogy arra minden bizonnyal magától is rájött. – Nem tudtam, hogy ide kerülsz. – siettem, egy távoli kvadránsba nyitottam utat neki, az, hogy ide került nevezhetjük … balszerencsének, vagy a sors kezének, nézőpont kérdése.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 30 Márc. 2018, 21:53



Crushed
Loki & Aana

A válaszát hallva savanyúan elmosolyodom. Lehajtva a fejem megcsóválom azt, majd addig az esőbe révedek, amíg meg nem szólal újfent. Tekintetem íriszeibe fut, közben megkeményednek vonásaim. Nem felelek. Úgy hiszem, nem is lenne értelme. A közöttünk lévő űrbe ejtem tekintetem, majd amikor arról beszél, hogy mindannyiunkat gyűlölt, ismét felpillantok rá. Néma maradok. Mit is mondhatnék? Legalább már azt tudom, hogy e percben nem fog a torkomnak ugrani. Már ez is haladás!
- Inkább az adósod legyek, mint az egyik halottad. – finoman felvonom a vállam, majd elfordulok tőle. Bárhogyan is, mindkettőnk jobban járt így. Ő kérhet tőlem bármit - ezek szerint. Én pedig élhetek tovább. Azt persze nem árulom el neki, hogy az univerzum elég nagy ahhoz, hogy elrejtőzzek előle. És ha nem talál meg, hiába leszek az adósa. Halkan felnevetek, amikor a túléléséről beszél. A szemöldökeim ívei is felfutnak. Inkább elfojtom a mondandóm ezzel kapcsolatban. - De legalább őszinte vagyok. – emelem tekintetem rá, hogy egy pillanatra a szemeibe nézve biztosíthassam arról, hogy tiszta lapokkal játszok. Hiába próbáltam meg a börtönben elkerülni, azóta tudom, hogy lehetetlen őt kicselezni, így hát hazudoznom is kár lenne.
- Kezdem azt gondolni, hogy ha kérdezel, már az is hazugság. – finoman megcsóválom a fejem, közben rajta hagyva a tekintetem. - Úgy játszol mások életével, mintha hatalmad lenne fölöttük. – lehajtom a fejem, kissé elmerengek a kimondott szavaimon és az ő szavain. Az érzéketlensége már-már rémisztő. Végül sikerül az esőre fókuszálnom, nem pedig rá. - Igen, valószínűleg. Csak egyetlen kötelékem maradt Asgarddal, ha találkozom vele, bizonyára elmeséli majd, hogy mi történt. – és ezzel jelzem Lokinak, hogy nem kérem a mese délutánt. Épp eleget hallottam tőle. Róla. Az egészről. Épp eleget ahhoz, hogy ne akarjak többet beszélni vele. A témáinkat zárom is azzal, hogy megköszönöm, hogy megmentett. És már koncentrálnék is arra, hogy hagyjuk hátunk mögött ezt az újabb helyet. Illetve egymást - de akkor a válasza meglepően magára vonja a figyelmem.
A visszakérdezése miatt én is hasonlóan értetlen arcot vágok, mint ő. Ám, amikor folytatni kezdi a szavait, az arcomról minden érzelem lemállik. Mintha láthatatlan ütés érne, zuhanok egy lépést hátra, így a hátam belesimul a barlang falába. Fizikailag rosszul leszek attól, amit mond nekem. - Te nyitottad az átjárót? – a három év alatt egyetlen egyszer gondoltam erre, de hirtelen vertem ki a fejemből, mert azt gondoltam, hogy a hajóról egyikőjük sem vehetett észre. - Nem?? Akkor mégis mit reméltél? Hová kerülök? – lépek előre, közelebb hozzá. Érzem, hogy a vénáimba áramlik a dühöm. Az ő gyűlölete miatt kerültem abba az átkozott börtönbe és szenvedtem három éven át miatta. - Undorodom tőled. – kifejezéstelen arcom lassan felzaklatottá, mérgessé formál, ahogy a fejem csóválva nézem őt. - Azért mentem utánatok, hogy segítsek nektek. Neked. Meg akartalak védeni, mert tudtam, hogy Frigga is ezt tenné... De te mindig előítélettel vagy mindenki felé, mert ez vagy te! Csupa gyűlölet és sötétség! – szinte kiálltok, de a vihar miatt, ami ezen a területen fölénk költözik, aligha lehet hallani tőle. Esküszöm, hiába vagyok gyenge, kikaparnám a szemeit. Végül, mielőtt ténylegesen neki esnék, úgy döntök, hogy inkább jobb, ha nem folytatjuk együtt az utunkat és kicaplatok az esőbe. A legjobban az dühít, hogy amikor találkoztunk, képes volt elmondani a tervem, úgy, hogy tudta miatta vagyok ott. Bárcsak lennének szuper képességeim, most biztosan meg tudnám ölni. - Nem vagyok az adósod! Pont, hogy te voltál az nekem!! És azzal, hogy kihoztál onnan... ahová miattad kerültem, le is róttad! – kiáltok neki vissza pár lépés után, majd mit sem törődve a viharral, vagy az erős széllel vágok neki az ismeretlen hely zöldjének. Tudom jól, hogyha ott maradok, valamelyikünk tényleg meghal...
- Gyűlöllek... – motyogom az orrom alá, miközben bukdácsolok lefelé a leejtőn, befelé az erdőbe.

look what you made me do & kapcsold hozzá a hangulatot  jajj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
275
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 09 Ápr. 2018, 21:00




- Kétségkívül jobb érzés, mint halottnak lenni, igaz? – vonom meg a vállam mosolyogva. Sokan azt hiszik, hogy valami magasztos dolog miatt meghalni hősies, én szerintem egyszerűen csak … ostobaság. A halálban nincs semmi jó, semmi hősies, aki belenyugszik, az meg is érdemli a sorsát. Aana is úgy döntött, hogy cselekszik, mint belenyugszik, és eljutott ide. – Talán leszoksz majd róla. – vagy sem. Aana túl jó, és végül is, ez juttatta börtönbe is, nem? Hamar rájöttem arra, hogy a jósággal nem juthatok előrébb. Nekem máshogy kellett előre lépnem, nálam ez nem vált be. Ha én azt mondanám, hogy őszinte vagyok … már rég halott is lennék.
Miért, mi az igazság? – költői kérdés, nem kell rá válaszolnia. Hazugnak tartottak mindig is, pedig az esetek többségében nem tettem mást, csak … azt mondtam, amit kellett. A megfelelő szavakkal hatottam másokra, ösztönöztem őket, és ők hittek benne, igaznak hitték, ez volt az ő igazságuk. Én megadtam nekik, nem elvettem tőlük. – Mert van is. – felelem egyszerűen, ahogy Aana-ra pillantok. – Én csak jól élek a lehetőséggel. – a gyengéket könnyű manipulálni, de senkit sem lehetetlen. Mindenkinek van gyengepontja, valami, amivel lehet hatni rájuk. Szörnyetegnek hívnak, pedig én csak a lökést adom meg, a bábukat mozgatom. Míg Thor királynak készült, én kiismertem őket, a mozdulataikat, a szavajárásukat, olvastam az arcukról, a gondolataikba láttam, és amit ott találtam … az a valódi hatalom. – Hacsak meg nem halt. – vonom meg a vállam. Fogalmam sincs, hogy kiről beszélhet. Bizonyára valamelyik barátjáról az udvarhölgyek között … de miért is érdekel? Sokan meghaltak aznap, nem csak katonák. Általában nem azokat ragadja el a halál, akik megérdemlik, hanem a szerencsétleneket, és az ártatlanokat. Az ártatlanság olyan luxus, amit nem engedhet meg magának az, aki sokáig szeretne élni. Én pedig … szeretnék még élni.
- Nem, az már nyitva volt. Én csak az úticélt változtattam meg. – javítom ki, hunyorítva felé, ahogy hátrál. Habár, az ő szempontjából ez aligha számít, nem igaz? Neki annyi a fontos, hogy odakerült, ahova, és ezért a felelős … én vagyok. – Az volt a cél, hogy valahova messze, sietnem kellett. Szerinted, ha tudok Manaan-ról, a közelébe megyek? – döntöm oldalra a fejem, de utána egyből el is húzom a szám. Ezzel végül is kimondtam, hogy direkt nem mentem volna oda, hogy kiszabadítsam őt. De ő se jött volna értem, igaz? A lényeg, hogy most itt van, láncok nélkül, az eredmény önmagáért beszél, ő mégis inkább szeretné az egészet felhánytorgatni. – Hibáztasd Thort! – vonom meg a vállam. Elvégre, ő volt az, aki kiszabadított engem, igaz? Közvetve ő okozta mindezt. Elhúzom a szám, ahogy átbillentem fejem a másik oldalra, mikor kimondja, hogy undorodik tőlem. Akárhányszor hallom ezt, egyre kevésbé hiszek neki, bárki is mondja.
- És ezt értékelem is! Hálás vagyok. – vágnék a szavába, de nem nagyon megy, mert egyre hangosabban beszél, míg végül már inkább kiabál. Nem örülök, hogy felemlegeti Friggát. Nekem ott már nem volt egyébként sem maradásom, Frigga volt az egyetlen dolog, ami egy kicsit Asgard-ban tartott, Odin nélküle kivégzett volna, a halával én … inkább nem vártam volna meg, hogy dönt. – Hízelgő, de egy kicsit túlreagálod. – próbálom nyugtatni, mielőtt még az idegeskedéstől esik össze, de hajthatatlan. – Most, hova mész? – szólok utána, mikor úgy dönt, hogy kimegy halálra fagyni. – Hangosabban nem lehet? Asgard-ban még nem hallották! – kiabálok neki vissza, felállva és a barlang széléhez sétálva. – És ezért most megöletted magad? – kiáltottam utána, ahogy egyre távolodott a barlangtól. Miféle gondolkodás ez? Kiszabadítom, kvittek vagyunk, erre kimegy halálra fagyni. – Nem fogok utánad menni, hogy megint megmentselek! Hallod? – kiabálok utána, de vagy nem hallja azt, vagy nem akarja hallani. – Akkor fagyj halálra egyedül, biztos jól szórakozol majd! – kiabáltam még utána, mielőtt hátat fordítottam volna neki és dühösen visszaültem, nézve, ahogy távolodik az alakja. – Ostoba …   mormogom, ahogy szorosabbra húzom magamon a ponyvát, hogy ne fázzak. Megakart védeni, mint Frigga, na persze! Mint Frigga … - Fenébe! – álltam fel dühösen, elindulva Aana után az erdő felé az esőben. Frigga nem hagyná odakint halálra fagyni. – Egyedül meghalsz! Azt sem tudod merre mész! – kiabálom az erdőbe, ahogy közelebb érek a fák sokaságához és a hónom alá gyűröm a ponyvát. Nem, mintha én jobban kiismerném magam itt. Megszűntetem a varázslatot, ami emberi külsőt kölcsönöz nekem, így nem érzem a gyilkos hideget. – Aana! – szóltam még utána, de nem vártam választ. Nincs kedvem tűt keresni a szénakazalban, pedig úgy látszik pont ez a helyzet. Talán át kéne gondolnom ezt az egészet, Frigga is hibázott már, talán mégsem jönne utána.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Szomb. 14 Ápr. 2018, 23:14



Crushed
Loki & Aana

Legszívesebben nem is beszélgetnék tovább. Hiába cselekszik önzetlenül velem szemben, a szavaival bizonyítja, hogy mekkorát tévedek vele kapcsolatban, amikor beleképzelem a jelenbe, hogy megváltozott.  Így minden megnyitott témát rögtön lezár. Van benne jó... Valószínűleg nincs, én pedig nem vagyok Frigga. Nem vagyok senkije se, hogy meg akarjam győzni az ellenkezőjéről, vagy hogy egyáltalán érdekeljen. Helyette a szakadó esőbe meredve figyelek a távolba. Hagyom, hogy minden gondolatom magával vigye a tekintetem és a párával sújtott látképen gyönyörködöm, apróra húzva magam. Mégsem hagy nyugodni, amit mondott azzal kapcsolatban, hogy miatta kerültem oda, ahol voltam...
Kihátrálok a közeléből. Mintha láthatatlan ütést mérne a hasfalamra, úgy lépdelek a barlang fala felé. Ajkaim résnyire elnyílva, miközben értetlenül nézek rá. Ő változtatta meg az uticélomat!? Miatta kerültem oda? Én pedig segítettem a szökésében!? Leejtem a tekintetem valahová a földre, mintha keresnék valamit, pedig igazából csak próbálok nem elájulni. - Hagytál volna megrohadni ott... – arcom érzelemmentes, ahogy befejezem a mondandóját. Halkabban, mint ahogy kiabáltam pár másodperccel ezelőtt. A méreg, vagy a felismerés, esetleg az undor dolgozik-e bennem, egyelőre nem tudom eldönteni.  - Mégis mi bajod van neked?!? – nem veszem észre, hogy kiabálok. Kissé ledermedek, amikor Thorra próbálja kenni ezt az egészet. Ez után mondom ki, amit érzek iránta. Undort. Nem fér a fejembe, hogy volt képes elmondani a tervem, aztán magával hozni azok után, hogy hagyott volna meghalni ott. Képtelen vagyok felfogni és biztos vagyok benne, hogyha nem húzom el a csíkot, a saját két kezemmel fojtom meg.
- Túlreagálom?? – kérdőn meredek rá, elismételve a szót, ami már nem fér a fejembe. Aztán azon kapom magam, hogy úgy, ahogy vagyok - belevetem magam az esőbe. A hűvös cseppek kopogtatnak a sziluettemen, miközben lepattognak rólam. Olyan hévvel lendülök neki, hogy attól félek összeesem. Ha a velünk együtt érkezők megtalálnak, nem tudom magam megvédeni, de a düh a harag olyan erővel ivódik a vénáimba, hogy cseppet sem érdekel.  - Végeztünk! – kiáltok hátra a vállam fölött, de nem nézek vissza rá.  - Őszintén sajnálom, ha veszélybe sodrom az életed... – fordulok vissza felé, mindkét kezem feltartva, drámaiságot imitálva. A szemem forgatom a kérdésére és tovább indulok.  - Érdekel is téged bárki magadon kívül... – motyogom az orrom alatt, kissé bukdácsolva. A csapadék miatt csúszik, ráadásul gyenge is vagyok. Ennek ellenére úgy caplatok előre, mintha löknének. Az újabb szavaira csak a fejem rázom.  - Nem is lennék bajban, ha nem lennél ennyire ostoba! – kiáltok vissza, de nem nézek rá. Nem akarom látni. Tudni sem akarok róla. Boldog lehet, megszabadult tőlem, ahogy eredetileg tervezte. Hallom, hogy a fagyáshoz kíván sok szerencsét, de belevetem magam a zöldbe és nem foglalkozom még egyelőre vele, hogy minden végtagom reszket és vacogok.
Neki támaszkodom egy nagyobb törzsnek, majd onnan egy újabbnak vetem magam és így haladok egy darabig. Nem jutok túl messzire. Lágyan lecsúszok az egyik mentén, hogy aztán apróra húzva magam, megpihenjek. Alig telik el egyetlen pillanat és meghallom, ahogy Loki a nevemen kiabál utánam. Nem válaszolok neki. Egyrészt, úgy érzem nincs miért. Másrészt, nem érdekel, hogy mit akar. Az sem érdekel, ha rongyosra ázom, vagy ha megfagyok idekinn. Biztosra tudom, hogy befejeztem vele az együttműködést! - Ekkor tűnik fel a zöldben, jól láthatóan. Olyan szögben, hogy láthat engem. Dideregve pillantok rá, szúrósan. - Menj innen. – fordítom el a fejem róla, habár meglep, hogy a valódi alakjában látom. És bár elcsodálnám a küllemét, úgy teszek, mint akit a legkevésbé sem érdekel. - Hagyj engem békén... látni sem akarlak. – didergek, majd feltápászkodok, hogy tovább haladjak. Bármennyire is vagyok gyenge, nem akarok a közelében lenni. És még volt képe bűntudatot generálni bennem...

can't go back  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
275
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Kedd 17 Ápr. 2018, 20:47




Kissé hunyorítok, miközben figyelem őt. Azt hittem, hogy a fogságban töltött időben elgondolkodott azon, hogy mégis … hogyan is juthatott oda, ahova. Ott ment be, ahol mi, mégis, egészen máshol lyukadt végül ki. Az úticélt nem én adtam meg, csupán csak megváltoztattam azt, hogy végül egy börtönbe került, az nem más, mint … balszerencse. Nevezhetjük akár a sorsnak is, a bűnhődnünk kell a bűneink miatt, igaz? Nekem folyton ezt mondták.
- Úgy emlékszem épp ellenkezőleg cselekedtem. – húzom be a nyakam, ahogy megrántom a vállam, ártatlanul pillantva felfele rá. Ha jól emlékszem, nem olyan rég még én segítettem neki abban, hogy ne rohadjon meg ott, az ő szavaival élve. Az, hogy mit tettem volna és mit tettem nem valami igazságos összehasonlítás, hacsak nem lát a jövőbe, amit … erősen kétlek. – Egyébként meg … te talán nem egy asgardi börtönbe dugtál volna vissza életem végéig? – döntöm oldalra a fejem. – Fáj, igaz? Hogy elárulnak, becsapnak … átérzem – nálam jobban senki nem is tudná. Ha azt hiszi, hogy ő az egyetlen, akit becsaptak, akit elárultak, akkor nagyot téved. Viszont igaz, hogy az ember csak akkor veszi ezt komolyan, ha vele történik meg, erre mondják, hogy a saját kárán tanul, igaz? Fájdalmas egy lecke volt, de már mindketten túl vagyunk rajta. – Nekem? Inkább neked! – kérdezek, majd kiabálok vissza. Ahhoz képest, hogy most hagyta maga mögött az elmúlt éveket a segítségemmel, meglehetősen érdekesen fejezi ki a háláját. Ha így folytatja még a végén tényleg meggondolom, hogy eladjam egy rabszolga kereskedőnek … ezúttal direkt.
- Igen, túl. – bólintok a szavaira, értetlenül ráncolva a homlokom. Nagyon is túl. Három éve volt, hogy túllépjen ezen, nem túl igazságos, hogy miután segítek neki megszökni, még ezt is el kell viselnem. Furcsa, de nem rémlik, hogy Thor-ral bárki így viselkedett volna. Ha ez a hála, talán érthető, hogy miért nem a Hősök szerepében tetszelgek. – Utolsó esély! – kiabálok utána, de továbbra is egyre távolabb kerül, úgyhogy … mondhatni, hogy nem túl hatásos. – Ostoba? – ismétlem el a szavait halkan, mielőtt visszakiáltanék. – Nem én öletem meg magamat, idecsődítve az egész galaxist! – lenne még mit utána kiabálnom, de van egy olyan érzésem, hogy túl messze van már ahhoz, hogy hallja, az eső elég hangos, így hát … talán van remény, hogy elnyelte a mi hangunkat és mégsem sikerült az egész bolygó figyelmét magunkra vonnunk.
Nem túl nehéz őt követni. Nem vagyok túl gyakorlott nyomolvasó, de a sárban elég könnyű kivenni a lábnyomokat, így nem is telik túl sok időbe, mire megpillantom. – Miért? Hogy megölesd magad? – döntöm oldalra a fejemet, ahogy arrébb tolva az alacsonyra nőt fák, bokrok ágait közelebb léptem hozzá. – Ez elég gyerekes megoldás, nem gondolod? – néztem rá kérdőn, de mielőtt bármit is tehetnék, már áll fel és megy tovább. – Hunyd le a szemed, és teljesül a kívánságod! – felelem megvonva a vállam, ahogy követem őt. Magamra ölthetném könnyen bárki alakját, hogy ne kelljen látnia, de pihennem kell még, hogy visszanyerjem az erőm. – Ugyan már! Kiszabadultál, nem? Te talán kiszabadítottál volna engem Asgard-ból? Nem, te visszavittél volna! – onnan pedig Odin önszántából aligha engedett volna ki valaha is, ezt bizonyára ő is belátja. Éveken át szenvedett … sajnálatos, de ő sem szánt nekem sokkal jobb sorsot, szépítheti bárhogy is. – Lassíts! – kapok a keze után, hogy megállítsam és magam felé fordítsam. – Elég sok ember meghalt, hogy te élhess. – minden valamire való szökésnél kell élő emberanyag a szükséghelyzetekben. – Mi lenne, ha … egy kis ideig, megpróbálnál életben maradni?– pillantok rá kérdőn, kissé feszülten, indulatokkal telve, amiket magamban tartok. Felőlem azt gondolom és mond rólam, amit akar, viszont egymásra vagyunk most utalva, én pedig … nem fogok itt meghalni, akkor se, ha neki ez a terve.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki

Vissza az elejére Go down

Crushed -Aana & Loki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Loki & Thor - A long time ago
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: A világűr más pontjain-