Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Crushed -Aana & Loki Kedd 13 Feb. 2018, 15:16




Lövések rázzák meg a hajót. Ez nem egy harci hajó, ahogy visszalőni, úgy túl jól viselni sem tudja a találatokat. Sikerül ugyan kijutni a bolygóról, de a nyomunkban lévő hajók nem maradnak le. Úgy tűnik semmiképp sem akarják rontani a ”hírnevüket” azzal, hogy volt, aki megtudott szökni előlük. Inkább elpusztítanak minket, amire elég jó esélyük van. A hajó funkció folyamatosan adják meg magukat, ahogy a stabilizáló rendszer is csődöt mond, már folyamatossá válik a hajó rángása és teljes erőből kell tartanom a kormányt, hogy irányba tartsam a hajót. Esélytelen…
- Aana! – szólok hátra, miközben próbálom tartani a kormányt, amit egyre nehezebb megtartani. Darabokra fog hullani alattunk a hajó, ha ez tovább folytatódik. – Aana! – ismétlem magam, kicsit ingerülten, ahogy hátra fordulok és ekkor látom meg az eszméletlenül fekvő alakját. Dühösen húzom el a szám, ahogy visszafordulok és a tekintetemmel az űrt pásztázom. Az üldözőink gyorsabbak és erősebbek, mint mi, nem bírjuk itt sokáig. A szökés úgy látszik csak részben valósulhat meg. Egyetlen bolygó van alattunk, de  a felszínét nem látom jól, valamiféle vihar tombolhat a felszínen. Azt se tudom, hogy egyáltalán élhető- e a bolygó. Vetek egy pillantást még hátra Aana felé, majd felsóhajtok és egy éles rántással a bolygó irányába húzom a hajót, remélve, hogy oda már az üldözőink nem követnek minket. Néhány hosszú másodpercig nem is történik semmi, de utána újra lövések rázzák meg a hajót, és ekkor már irányíthatatlanná válik a hajó. Az üldözőink a saját szemükkel akarják látni, ahogy elpusztulunk. Felállok a székből és a hajó oldalában kapaszkodva botlok-esek Aana felé, miközben a hajó megállíthatatlanul zuhan a bolygó felszíne felé. Hacsak a légkörben szét nem esik körülöttünk.
A rakodáshoz használt szíjakkal Aana testét hozzárögzítem a hajó testéhez, ahogy azonban a hajó ráng, hátrébb esek át a hajó másik oldalára, így magamat már  nem tudom rögzíteni. A falnak préselődök Aana-val szemben és a kezemmel próbálok valamiféle kapaszkodót találni, nem túl sok szerencsével. Nem tudom, hogy mennyire vagyunk még a felszíntől, de fél perc múlva már elsötétül előttem a világ.
Percekkel, talán órákkal a zuhanás után térek csak magamhoz. A padlón fekszem a hajóban, vagyis…inkább abban, ami maradt belőle. A zuhanás láthatóan darabokra szaggatta. Nehezemre esik a kábaságtól, de felküzdöm magam, hogy körül nézhessek. Érzem a csontig hatoló hideget, az esőt, a körülöttünk lévő roncsok égett szagát. Aana-t keresem a tekintetemmel és meg is találom húsz méterre tőlem. A hajó kettészakadt, de Aana egyben maradt. Közelebb sétálva azonban hozzá látom, hogy kettőnk közül én voltam a szerencsésebb. Kioldom a szíjakat és Aana-t felemelve forogtam körbe, keresve valamiféle fedezéket.
- Üdv újra az élők között. – köszöntöm Aana-t, mikor meglátom, hogy ébredezik. Egy kisebb kiszögelésben sikerült menedéket találnom a hegyoldalban. Nem jártam körbe a helyet, ahova kerültünk, de úgy tűnik, hogy egy egész apró szigeten ragadtunk, ami lényegében egyetlen hegy. A hajó roncsaiból idehordtam mindent, ami egy kicsit hasznosnak tűnt, de még ez is kevés. A repeszeket és a hajóból szétroncsolódott fémdarabok nagyrészét eltávolítottam Aana-ból, ami a zuhanás következtében belefúródott, de … ezzel könnyen lehet, csak időt nyertem. Az erőmet itt már tudom használni, de Aana életben tartására használtam el így … most épp nem vagyok a legjobb bőrben én sem, bár hozzá képest még így is.
- Próbálj ne mozogni! Elég sok vért vesztettél, ne erőltesd! – intem nyugalomra, ha esetleg mozgolódna. Semmi értelme erőltetni azt, ami nem menne. Arról nem is beszélve, hogy akárhol is legyünk … nem épp az a látvány, ami miatt megérné felkelni.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 16 Feb. 2018, 12:59



Crushed
Loki & Aana

A hosszú sötétséget lassan pislákoló fény váltja fel. Érzem, hogy valami alig domborodó, merevnek támasztva fekszem. Lassan nyitom fel a szemeim, s nem tudom pontosan, mikor kezdem halántékom dörzsölni. Ahogy eltartom kezem, látom, hogy tele van alkarom apró karcolásokkal - és akkor bevillan az utolsó emlékfoszlány, ahogy Loki után szólva elhomályosul a kép. S meg is szólal, mintha csak ráérezne, hogy éppen arra keresek választ gyenge próbálkozásomban, hogy Ő hol lehet. Fáradt pillantást ejtek rá, majd kérdővé formálódnak szemeim, ahogy látom, nem igazán fest jó színben.
- Mi történt? – már emelném is a törzsem, de látom, hogy karját feltartva arra utasít, hogy ne tegyem. Talán, mert kétszer háromszor megmentette az életem, bízom benne annyira, hogy hallgassak rá, nem fészkelődöm. Éppen csak annyira, hogy legalább valamelyest feltornázzam magam ülőhelyzetbe, puhán. A ruhám számos helyen szakadt, gyanítom, nem úsztam meg a leszállást könnyedén. Ekkor veszem észre, hogy Loki sem volt túl szerencsés, bármi is történt. Fejem elfordítom, de tekintetem rajta marad sziluettjén.
- Hol vagyunk? – pillantok körbe, amennyire csak erőmből telik. A méreg mintha láthatatlan falba ütközött volna, nem érzem, hogy terjed, vagy tovább roncsolna és ennek nem értem az okát. Oldalamra simítom tenyerem, hogy megtapogassam a helyét, de akkor látom, hogy nem csak az, több ponton is bekötöztek. Bekötözött. Szemöldökeim összefutnak finoman, felnézek rá, elcsodálkozva azon, amit látok és tapasztalok, majd nyelve egyet nedvesítek ajkaimon, hogy valamit mondhassak. Mert illendő. Mert muszáj. Miért mentettél meg?
- Ott is hagyhattál volna... – nem túl kedves kifejezése a köszönömnek, s erre én is hamar rájövök. Lehunyom egy pillanatra szemeim és megrázom a fejem finoman. Pontosítanom kell, ezért megköszörülöm lágyan a torkom. - Köszönöm, hogy ... megmentettél. – elég zavarba ejtő, hogy a napunk kezdetekor még bizalmatlanul tőrt állítottam volna a szívébe, most pedig alig lelem a megfelelő szavakat, hogy megháláljam, amiért nem hagyott hátra. Egyetlen egyszer sem... egyszer igen, de visszajött értem és utána nem mondott le arról, hogy engem is megmentsen magával együtt.
Ha olyannal találkozik az ember, aki más, akinek vannak nehéz dolgai, furcsák a körülményei és alapvetően rossz dolgokat művel, természetes, hogy nem bizakodó azzal kapcsolatban, hogy bármilyen szava hihető is volna. Olyan sokszor hagyhatott volna hátra. Ha még a gépig szüksége is volt rám a terve miatt, utána nem. Hagyhatott volna meghalni a lezuhanáskor, vagy a gép roncsai között. Esetleg a méregtől. Még is itt vagyok, hogy rácsodálkozzak. És csodálkozom is. Láthatóan a saját sebeivel nem törődött annyit, mint az enyémekkel. És ettől megfeszül a belső vázam, olyan érzésem támad, mintha késztetést éreznék rá, hogy segítsek rajta. Pedig a legkevésbé sem biztos, hogy helyes lenne. De vigyázott rám, mindeddig. Felhozott ide. És velem maradt...
Lágyan előrehúzódom, majd lassan, vontatottan közelítem meg. Nem nézek a szemébe és nem törődöm a tiltakozásával sem. Nyilván, ha ellép előlem, akkor nem futhatok utána, de ha egy helyben marad, akár háttal állva nekem - lassan, kissé reszketve a jobban látható sebeit kezdem tanulmányozni.
- Kérlek... – nem nézek rá, nem tudnék. Hangom nem olyan hűvös, mint általában. Úgy érzem, kötelességem megtisztítani, vagy legalább egy jobb állapotot teremteni. Számos olyan ponton sérült meg ő is, amit el sem ér talán. Nem vagyok gyógyító, de abban biztos vagyok, hogy a gép roncsolódott darabkái a bőrében nem tesznek jót neki sem. Bárhogyan is, talán észre sem vette a sebeit az adrenalintól, vagy mert rám figyelt. Finoman, puhán és lassan, lévén gyenge vagyok, máshogy nem is menne, elkezdem kiszedegetni belőle a fémdarabokat. A felkarján látok két helyen és a tarkóján és vérzik egy ponton, ahová csak reszketve merek érni. A sötét tincseit lágyan arrébb fésülöm, hogy kiszedhessem azt, majd a háta mögé érve igyekszem minél gyorsabb lenni.
- Hogy állítottad meg a mérget? – mögötte mozgolódok, próbálom a ruhámból leszaggatott, tisztábbnak tűnő részekkel felszívni a vért és gondosan kiszedegetni belőle a darabokat. Ez a kérdés így könnyű, nem kell a szemébe néznem közben. Ha az erejét használta rajtam, abba belereped a lelkem. Hiszen másra is használhatta volna, azonban kétlem, hogy jártas a gyógyítási területeken annyira, hogy valami gyógynövénnyel állítsa azt meg. Nem tudom, hogy mikor, de az egyik tenyerem a hátán marad lassan végig simítva azon, s mikor ezt észreveszem, elhúzom a karom sebesen.
- Érzel még valahol fájdalmat? – érdeklődöm, rendezve arcizmaim. Nem mintha kicsattanó erőmben lennék, de azért képes vagyok segíteni. Nyilván nem fogja mondani magától, de talán jobb is. Elhúzódom és vissza mászok oda, ahová letett. Lecsúszok kissé, neki dőlve egy nagyobb sziklacsomónak, s onnan nézek a járat kijárata felé. Felhúzom a térdeim, és bámulok magam elé. Kijutottam, de fogalmam sincs, hogy innen hova tovább. És most, azt sem tudom, hogy ki az, aki itt van velem. Talán annak idején mégis csak jól tettem, hogy utána eredtem azzal a céllal, hogy megmenthessem...



 i see you (now) 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Vas. 25 Feb. 2018, 10:08




Csak kicsit fordítom oldalra a fejem, mikor a szemem sarkában meglátom, hogy Aana megmozdul. Ez most nem a legjobb ötlet, erre ő is rájön, ha végignéz magán. Nincs éppen a legjobb állapotban, bár lehetne sokkal rosszabbul is.
- Kijutottunk. – bólintok magam elé, a kiszögellésből kitekintve, ahol az ég továbbra is villámlott, az eső pedig szüntelenül záporozott. Thor biztos imádna itt lenni. – Megsérült a hajó, lezuhantunk és most itt vagyunk a … valahol. – vonom meg a vállamat tanácstalanul. Fogalmam sincsen, hogy mi is ez a bolygó, a gép adatbázisa sem írt róla semmit, mielőtt lezuhantunk volna. – Nem egy üdülő bolygó, a hajóból alig maradt valami, az üldözőink pedig valahol szintén itt zuhantak le. – úgyhogy, ha a bolygó lakatlan is volt eddig, most már biztosan nem az. Azonban ez még kapóra is jöhet. Ha nem hagyják itt az embereket, akkor talán küldenek egy mentőcsapatot, az pedig egy működő hajót jelent, amit el lehet vinni. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont … aligha foglalkoznak egymással.
Nem nézek felé, hanem neki oldalt ülve figyelem a kinti körülményeket. A köd miatt nem sokat látni, egy hegy magasabb pontján zuhantunk le, valószínűleg az üldözőink sokkal lejjebb. Idő lehet, mire összeszedik magukat, ha nem haltak bele a zuhanásba. Ha pedig ez nem így történt, utánunk fognak jönni. A küldetésük az, hogy megöljenek minket, az eddig látottak alapján pedig ez a faj meglehetősen komolyan veszi a parancsokat. Ebben nem hasonlítunk.
A hálálkodását hallva felé pillantok és némán bólintok egyet rápillantva. Ez most nem az a helyzet, hogy az orra alá akarjam ezt dörgölni. – Nézz körül. Még nem menekültünk meg. – bökök a fejemmel a nem túl bizalomgerjesztő látvány felé, ami kint fogad minket. Még nem láttam itt egyetlen őshonos élőlényt sem, de nem lepne meg, ha néhány igencsak veszélyesnek bizonyulna ránk nézve.
- Nem szükséges, túlélem. Volt már rosszabb is. – pillantok felé, de nem mozdulok, csak megrázom a fejemet. Nem épp kellemes érzés, de … el fog múlni, idővel. – Felületi sérülés csak. – mondom, mikor érzem, hogy ennek ellenére mégis a sebeim felé nyúl. A száműzetésem alatt többször is előfordult, hogy … nem voltam valami jó állapotban, meg kellett tanulnom életben tartani magam, ehhez pedig felhasználtam az erőmet is. Erőt fájdalomért cserébe, egyszerű a képlet.
- Megvannak a módszereim. Itt nem blokkolja semmi az erőmet. – valószínűleg pont emiatt nem is terjeszkedtek ide tovább, hiába van közel ez a planéta az övékéhez. Túlzottan is instabil egy hely, az állandó viharok és időjárási körülmények … így ide nem ér el a szerkezet ereje, amivel képesek az én, illetve mások képességeit kikapcsolni.
- Fogjuk rá. – bólintok a kérdésére, de nem ragozom tovább. Való igaz, hogy nem vagyok járatos a gyógyításban. Azonban azt megtanultam, hogy miként kényszerítsem másokra a fájdalmam rá, míg belőlem az elillan. Ugyanezt csináltam meg, csak Aana esetében. A méreg nincs bennem, csupán a fájdalom, de az pedig ... nos, mulandó.
- Ha esetleg az egyik hajó, ami követett, nem sérült meg olyan súlyosan a lezuhanáskor, talán felhasználhatjuk. Ha életen maradtak rajta … akkor lesz egy kis ellenállás. – egy kicsinél talán nagyobb. Nálunk nincs fegyver, náluk valószínűleg igen. Nem áll túl jól a szénánk. – Minél előbb meg kel gyógyulj, hogy tovább indulhassunk. Fel kell fedeznünk a bolygót, ha nem akarunk kellemetlen meglepetéseket. A roncs nincs tőlünk messze, ha van valamiféle őshonos faj itt, akkor … megtalálják és keresni fognak minket. – már, ha értelmes lények. Sok világot jártam a száműzetésem alatt, láttam meghalni és születni csillagokat, fajokat, amelyek még csak most ébredtek öntudatra, világokat, ahol az idő teljesen másként működik … akármi is van itt, jobb, ha nem lep meg minket.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 16 Márc. 2018, 22:19



Crushed
Loki & Aana

A választ meghallva nem ragadtatom el magam a bőkezű magyarázatától. Talán gyenge vagyok és a legkevésbé sem vagyok éppen gyors felfogású állapotomban, de azért még ébredezve is kész volnék felfogni többet abból, hogyan is kerültünk ide. Az utolsó emlékeim csiszolatlanok. Karcosak és tépettek. Foszlányokban sejlenek csak fel előttem. A további szavakra már kénytelen vagyok ülőhelyzetbe erőltetni magam. Szemöldökeim puhán összehúznak. Tekintetem hol Lokin, hol az ismeretlen helyen kalandozik.
- Nagyszerű. – jegyzem meg hűvösen, amikor befejezi a mesét. Legkevésbé sem ellene szól a szavam. Elvégre kettőnk közül én feküdtem végig a zuhanást, tehát akit hibáztatni lehet bármiért, az én vagyok. A helyzetnek szól a megjegyzésem, s annak, hogy három éven át vártam erre a pillanatra, de a legkevésbé sem így képzeltem. Nem itt. És nem vele.
Én próbálkozom meghálálni, hogy megmenekültünk arról az átkozott bolygóról, de figyelmeztet rá, hogy a szökésünknek még korán sincs vége és ettől a gyomrom apróra zsugorodva bukfencezni kezd. Nem tudom, hogy a remény virága mikor fakult meg mellkasomban, de legszívesebben feladnám már az egészet. Ezt persze nem adhatom Loki tudtára. A végén még élőcsalinak használna. Talán ezért is vagyunk még együtt... - ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal pillantok ki az eső mosta vidékre.
- Tudom, hogy bivalyerős vagy és meg vannak a módszereid, de legalább azon had segítsek, amin tudok... – magyarázom, miközben a közelébe húzódok. Ha nem taszít el, vagy vonul két kilométerrel távolabb tőlem, akkor bátran ápolom a felületi sérüléseit. Legalábbis azokat, amikhez hozzáférhetek.
A feleletén elmosolyodom, de nem firtatom tovább. Bármit is művelt velem, a méreg nem terjedt tovább és fájdalmat sem érzek. Mindössze gyengeséget, de talán ezt pár óra múlva leküzdi a szervezetem. Puhán végzem a dolgom, próbálok észrevehetetlen maradni a számára. Amint végzek, visszahúzom finom alakom a kiinduló pontomra, s apróra zsugorodva figyelem a zuhogó esőt.
- Rendben. – felelem aprót bólintva közben, mosolyom lágyan terül szét arcomon. Nem barátságos, inkább szófogadó a görbe. Nincs eszemben, hogy ellenkezzek. És frusztrál, amiért nincs, mégis bizalmat táplálok iránta. Annyiszor hagyhatott volna hátra, mégsem tette. Próbálom persze ennek nem jelét adni, elvégre ő is megmondta, hogy ostobaság volna bíznia benne bárkinek is. Ezért inkább csak felszínes békét kötök vele. - Egy pár órát adj és indulhatunk tovább. – jegyzem meg határozottan. Fájdalmat tényleg nem érzek, csak gyengeséget. Amint erőm teljében leszek, már tudom tartani a tempót és fegyvert is forgathatok valamelyest, ha arra kerülne sor.
- Miért mentesz meg újra és újra? – mozdulatlanul nézek felé, hangom érzelemmentes, ahogy arcom is. Nem vádaskodhat azzal, hogy mert szükségünk van egymásra. Nincs szüksége rám. Azóta nincs, hogy a méreg a szervezetembe került, mégis újra és újra megment. Én pedig tudni akarom az okát.


 i see you (now) 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 23 Márc. 2018, 11:59




- Igen, egyetértünk. – bólintottam, ahogy pár pillanat erejéig hátrapillantottam rá. Nagyszerű … az, remek. Egyik rideg és sötét bolygót cseréltük a másikra, egy fél galaxist sem jutva előre. A hajónk tönkrement, fegyverünk nincs, az üldözőink pedig szintén itt vannak valahol, már, ha túlélték a zuhanást. Ha mi túléltük, nekik is volt rá sanszuk, nem túl kedvderítő kilátások.
A szavait hallva kissé kétkedve húzom össze a szemöldököm. Nem tudom eldönteni, hogy a szavait afféle burkolt csúfolódásnak szánja-e, vagy sem. Gyerekkoromban sokat csúfoltak a termetem miatt, vékony voltam és gyenge, sokkal gyengébb, mint a többi asgardi gyermek. Szerettek ezzel écelődni, úgy érezték, hogy hatalmuk van felettem. – Jó. – felelem halkan, ahogy bólintok a szavaira. – Óvatosan! – figyelmeztetem, mielőtt hozzám érne. Akármilyen méreg is volt az, ami a szervezetében volt, azt megtapasztaltam, hogy a fájdalmak csak még intenzívebbek, ha érintés éri a bőrt. A fájdalom el fog múlni, amit Aana-tól elszívtam, de az időbe telik, addig pedig szeretnék minél kevesebbet szenvedni.
- Annyi elég lesz. – mondom halkan. Nekem is időre van szükségem, nem véletlen az, hogy meg sem próbálok felállni, vagy mozogni. A mozdulatok fájnak, hosszú órák óta, hamarosan el kell múlnia, de ha mégsem fog, nos … kénytelen leszek ezzel együtt folytatni az utat.
A kérdését hallva meglepett arckifejezéssel fordulok felé, majd elmosolyodom, ahogy visszafordulok az eső áztatta táj felé. – Talán mégse vagyok olyan rossz, amilyenek gondolsz. – pillantottam rá, miközben feléfordultam a testemmel, lassú mozdulatokkal, hogy minél kevésbé fájjon a dolog. – Ráadásul, jól jön a társaság is. – vontam meg a vállamat. Az életem nagyrészé egyedül töltöttem, Asgard-ban is magányos voltam, hiába vett körül rengeteg ember. Ha átnéznek rajtad, nem érzed úgy, hogy számítanál. – Arról nem is beszélve, hogy … ha majd nekem kell a segítség, te nem fogsz magamra hagyni. Túl lelkiismeretes vagy ahhoz. Jó üzlet megmenteni téged. – húzom széles mosolyra a szám, de az arcomra fagy néhány pillanatra, ahogy belülről mar a fájdalom. – Miattam kerültél ide, ha közvetve is … így kvittek vagyunk, mondjuk. – pillantok fel rá a földről néhány pillanatnyi habozás után. – Miért ne mentenélek meg? – kérdezek aztán vissza. Nem érzem túl komfortosan magamat a válaszadástól, nem tudok pontos választ adni, mert … pontosan én sem tudom, úgyhogy inkább visszakérdezek.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 26 Márc. 2018, 20:26



Crushed
Loki & Aana

Felkapom a tekintetem és az előbbi hűvös pillantásomba bújik valami árnyalt és újszerű mosoly. Bár a tekintetem fáradt és lemerném fogadni, hogy sápadt és fakó sziluettem tükörképe valósággal ragyoghatna a barlang nedves falán, mégsem ez görbíti mosolyra régen ívelt ajkaim. Loki egyetértése olyasmi, ami közöttünk nem igazán szokványos és ez, lágy, sovány mosolyt varázsol arcomra. Hamar tovaillan, hirtelen kapom tekintetem a szakadó esőbe. Hagyom elidőzni gondolataim a leszakadó felhők között. A lecsapódó frissesség felélénkít. Lehajtom fejem, talán még aludni is képes volnék - mégis újabb és újabb megbeszélnivalóim akadnak Lokival és szép libasorban felsorakoznak, hogy véletlenül se felejthessem el: nem vagyok egyedül.
Látom az arcára feszülő rosszallást szavaimra, de nem kezdek magyarázkodásba, csak mikor tekintetével megjutalmaz megcsóválom puhán a fejem. Ezzel próbálom a tudtára adni, hogy nem sértésnek szántam korábbi megjegyzésem. Habár valószínűleg kár is bármit mondanom, mert úgyis azt gondolná, hogy sértegetem. Olyan sokat bántották, hogy minden egyes mozdulatom, vagy szavam sértheti megtépázott lelkét. Noha elfelejti, ő sem ártatlan előéletű. Mindenesetre most nem foglalkozok ezzel. Felszisszenve húzódok közelebb hozzá, hogy óvatosan kiszedegessem belőle a látható darabjait a roncsnak. Amikor rám szól, hogy őszerinte végeztem, visszahúzódok korábbi helyemre. Nem akarok több időt tölteni a gyógyításával, mint az engedi. Viszont így könnyítek a magam lelkiismeretén is.
Nem tudok megálljt parancsolni annak a pár szónak, amik már a nyelvem hegyén ólálkodnak. Olyan magabiztosan közölte velem, hogy kelléke vagyok a szökésének, most mégis itt ücsörgök vele. Megmentett. Méghozzá nem is egyszer. S, hiába mondja folyamatosan, hogy azért, mert még nem végeztünk és nem vagyunk szabadok, abban a pillanatban, hogy ismét a friss levegő és a fény ölelésébe léptem - én az lettem. Így hát gyönge magyarázat. És, mintha csak egy gyógyíthatatlan seb volna, uralkodik rajtam a kíváncsiság, hogy megtudjam, miért.
Lepillantok, ahogy ő lassan felém fordul. Átölelem a felhúzott lábaim, és úgy támasztom hátam a barlang falának. Ismét megszólal. - Úgy hittem örök és első számú ellenségeid egyikeként tartasz számon. – mindezt mosollyal vágom rá a szavaira. Hiába is tagadná. Nem érzem jogosnak az irántam táplált gyűlöletét. Gyermek voltam még, amikor párszor elcsentem a könyveit. Csíntevések voltak részemről. Sosem bántottam szóval, vagy súlyosabb cselekedettel. Legalábbis ezt gondoltam. Amíg fel nem bukkant a Maananon és tájékoztatott végtelen gyűlöletéről. Újabb szavaira halkan elnevetem magam, gyengén, még a fejem is megcsóválom, miközben ismét elvonom róla tekintetem és az esőbe révedek.  - Áhh, tehát erről van szó. – arcom nem fordítom felé, csupán tekintetem emelem rá.  - Valamit, valamiért. Bár nem tudom, hogy miféle segítséget nyújthatnék neked a későbbiek során, ha ezt túléljük, az adósod vagyok. – megjegyzésem után látom, hogy eltorzul arca. Nem nehéz kitalálnom, hogy fájdalmai vannak. Akárcsak nekem. Apróra húzom magam, amennyire tudom betakargatom a ruháimmal magam. A nyirkos időről lecsapódik a hűvös frissesség, én pedig úgy érzem fázok. A méreg is legyengített. A kettő együtt könnyedén éreztetheti ezt velem. Ismét megszólal, mire ráemelem tekintetem. Kérdővé válik ábrázatom, majd halk, erőltetett nevetést hallatok.  - Hiszen megmentettél, nem hagytál a hajón... a roncsok között. Nem vagyunk kvittek, én szinte nem csináltam semmit. – rázom a fejem nemlegesen. Mégis, hogyan lehetnénk kvittek? Hogy érti, hogy miatta kerültem ide? Hiszen megmentett. Ha lezuhantunk is, de kihozott. Pár másodpercre ismét az esőbe révedek, de újfent megszólal én pedig csak nézem őt. Elnyílnak ajkaim, szemöldökeim finom ívben felfutnak, muszáj vagyok a torkom köszörülni, mielőtt felelnék.
- A tudtomra adtad, hogyan viseltetsz Asgard népe iránt. Irántam... – nem vagyok barátságtalan, talán a méreg az oka, hogy gyenge a válaszom és a hangom nem erőteljes. De nincs hozzá erőm, hogy veszekedést generáljak közöttünk. Bárhogy is, bárki is ő a látszat alatt, nem az ellenségem.  - Ahogyan azt is, hogy bárkit feláldoznál azért, hogy érvényesítsd az akaratodat. – vonom meg a vállam lágyan, majd ismét kifelé bámulok. Nem vagyok hozzászokva, hogy visszakérdezzen, hogy érdekelje, hogy miért gondolom azt, hogy az ellenkezőjét teszi annak, amit mond.
- Bárhogy is, de ha nem vagy, talán életem végéig ott ragadtam volna... – nem nézek rá, lassan felegyenesedem a barlang falának támaszkodva, hogy annak egészen a széléig elsétálva, kinyújthassam a kezem az esőbe, hogy a friss, hűvös cseppeket felfoghassam vele.  - Köszönöm, Loki. – mosolygok rá szelíden, majd próbálok a látható zónákon felfedezni valamit. Bármit. Meg aztán elterelni a figyelmem erről a szürreális helyzetről.
- Hogy értetted azt, hogy miattad kerültem ide? A gép hibásodott meg, vagy félreértettelek? – összedörzsölöm tenyereim között a felszedett esőcseppeket, majd Loki felé fordulok és vállam fölül nézek rá, választ várva.

rewrite the stars & kapcsold hozzá a hangulatot  jajj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Csüt. 29 Márc. 2018, 18:58




A szavait hallva lassan fordulok felé, és döntöm oldalra a fejemet, mint aki alig hisz annak, amit hall. – Kicsit túl sokra tartod magad. – nevettem fel röviden, halkan. – Ha az volnál, rég nem élnél. – vontam meg a vállam. Akiket igazán gyűlöltem, mostanra szinte mind halottak. Akinek a halálát akartam, így, vagy úgy, de meghalt. – Gyűlöltelek, de nem csak téged. Rég volt, azóta … találtam igazi ellenségeket. – nem csak őt utáltam, hanem mindenkit, aki bántott. Akik megvertek, megaláztak, bántottak … mindegyiküknek a fájdalmát akartam. A szenvedésüket, és azt, hogy mindezt én okozzam. – Igen, az vagy. – pillantok felé futólag, ahogy kimondja az ”adós” szót. – Nem lehet mindent előre tudni, megtervezni. Addig viszont meglehet tenni mindent, hogy a lehető legjobb pozícióból várjam azt, ami jön. – magyarázom, miközben kifelé bámulok. Azzal pedig, hogy az adósom, sokat nem veszthetek, igaz? Épp ellenkezőleg. Én sem látok mindent előre, viszont felismerem a lehetőségeket, és élek is velük. – Én túlélek, ez egyedül nem megy. – kellenek hozzá mások. Az élet ára egy másik élet, általában. Azért vagyok itt, mert mindent megtettem, hogy túléljek. Öltem meg másokat, hagytam, hogy meghaljanak mások, feláldoztam őket és így tovább. Megtanultam, hogyha élni akarok, meg kell akadályoznom, hogy másik is így tegyenek. Ez a túlélés lényege. – Most magad ellen beszélsz, ugye tudod? – pillantok rá kérdőn, válasz helyett. Azt mondom, hogy kvittek vagyunk, és ő kijavít, hogy mégsem. Ironikus, hogy egyesek vannak olyan jók, hogy ezt tegyék, hogy … a saját helyzetük ássák alá. Ő nem tett semmit, én tettem, és most ezt … mondjuk, hogy kijavítottam.
- Valóban. Te pedig hittél nekem. – pedig pont az, amitől óva intette magát, nem? Ez az, amitől mindenki elkerülne … megbízni bennem. – Nos … meghaltak egy páran, mire kijutottunk, nem? – vonom meg a vállamat. Tehát, az akaratomért végül is … feláldoztam pár embert. Nem, mintha számítanának bármit is, de legalább volt hasznuk. – Asgard népe él és virul. Miattam. Lemaradtál néhány dologról, lesz mit behoznod. – sóhajtok fel. Asgard nem menekült meg, de el sem pusztult, igaz? Ebben pedig részem volt, megmentettem őket, harcoltam értük … most pedig itt vagyok.
A szavait hallva inkább nem mondok semmit. Ha nem vagyok, nos … akkor soha nem is kerül oda, de ez már csak részlet kérdés, nem igaz? Ennyi idő alatt, csak rájött arra, hogy volt némi szerepem abban, hogy a Manaan-ra került. A hálálkodását hallva csak bólintok, majd kinyújtóztatom a zsibbadó lábamat.
- A gép? – kérdezek vissza kissé értetlenül. – Áh, szóval nem is sejtetted? Thor kiszabadított engem, te pedig … visszavittél volna. Úgyhogy leráztalak. – az átjáró, amin átment, nem az volt, amit Thor és én használtunk, mint ahogy arra minden bizonnyal magától is rájött. – Nem tudtam, hogy ide kerülsz. – siettem, egy távoli kvadránsba nyitottam utat neki, az, hogy ide került nevezhetjük … balszerencsének, vagy a sors kezének, nézőpont kérdése.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Pént. 30 Márc. 2018, 21:53



Crushed
Loki & Aana

A válaszát hallva savanyúan elmosolyodom. Lehajtva a fejem megcsóválom azt, majd addig az esőbe révedek, amíg meg nem szólal újfent. Tekintetem íriszeibe fut, közben megkeményednek vonásaim. Nem felelek. Úgy hiszem, nem is lenne értelme. A közöttünk lévő űrbe ejtem tekintetem, majd amikor arról beszél, hogy mindannyiunkat gyűlölt, ismét felpillantok rá. Néma maradok. Mit is mondhatnék? Legalább már azt tudom, hogy e percben nem fog a torkomnak ugrani. Már ez is haladás!
- Inkább az adósod legyek, mint az egyik halottad. – finoman felvonom a vállam, majd elfordulok tőle. Bárhogyan is, mindkettőnk jobban járt így. Ő kérhet tőlem bármit - ezek szerint. Én pedig élhetek tovább. Azt persze nem árulom el neki, hogy az univerzum elég nagy ahhoz, hogy elrejtőzzek előle. És ha nem talál meg, hiába leszek az adósa. Halkan felnevetek, amikor a túléléséről beszél. A szemöldökeim ívei is felfutnak. Inkább elfojtom a mondandóm ezzel kapcsolatban. - De legalább őszinte vagyok. – emelem tekintetem rá, hogy egy pillanatra a szemeibe nézve biztosíthassam arról, hogy tiszta lapokkal játszok. Hiába próbáltam meg a börtönben elkerülni, azóta tudom, hogy lehetetlen őt kicselezni, így hát hazudoznom is kár lenne.
- Kezdem azt gondolni, hogy ha kérdezel, már az is hazugság. – finoman megcsóválom a fejem, közben rajta hagyva a tekintetem. - Úgy játszol mások életével, mintha hatalmad lenne fölöttük. – lehajtom a fejem, kissé elmerengek a kimondott szavaimon és az ő szavain. Az érzéketlensége már-már rémisztő. Végül sikerül az esőre fókuszálnom, nem pedig rá. - Igen, valószínűleg. Csak egyetlen kötelékem maradt Asgarddal, ha találkozom vele, bizonyára elmeséli majd, hogy mi történt. – és ezzel jelzem Lokinak, hogy nem kérem a mese délutánt. Épp eleget hallottam tőle. Róla. Az egészről. Épp eleget ahhoz, hogy ne akarjak többet beszélni vele. A témáinkat zárom is azzal, hogy megköszönöm, hogy megmentett. És már koncentrálnék is arra, hogy hagyjuk hátunk mögött ezt az újabb helyet. Illetve egymást - de akkor a válasza meglepően magára vonja a figyelmem.
A visszakérdezése miatt én is hasonlóan értetlen arcot vágok, mint ő. Ám, amikor folytatni kezdi a szavait, az arcomról minden érzelem lemállik. Mintha láthatatlan ütés érne, zuhanok egy lépést hátra, így a hátam belesimul a barlang falába. Fizikailag rosszul leszek attól, amit mond nekem. - Te nyitottad az átjárót? – a három év alatt egyetlen egyszer gondoltam erre, de hirtelen vertem ki a fejemből, mert azt gondoltam, hogy a hajóról egyikőjük sem vehetett észre. - Nem?? Akkor mégis mit reméltél? Hová kerülök? – lépek előre, közelebb hozzá. Érzem, hogy a vénáimba áramlik a dühöm. Az ő gyűlölete miatt kerültem abba az átkozott börtönbe és szenvedtem három éven át miatta. - Undorodom tőled. – kifejezéstelen arcom lassan felzaklatottá, mérgessé formál, ahogy a fejem csóválva nézem őt. - Azért mentem utánatok, hogy segítsek nektek. Neked. Meg akartalak védeni, mert tudtam, hogy Frigga is ezt tenné... De te mindig előítélettel vagy mindenki felé, mert ez vagy te! Csupa gyűlölet és sötétség! – szinte kiálltok, de a vihar miatt, ami ezen a területen fölénk költözik, aligha lehet hallani tőle. Esküszöm, hiába vagyok gyenge, kikaparnám a szemeit. Végül, mielőtt ténylegesen neki esnék, úgy döntök, hogy inkább jobb, ha nem folytatjuk együtt az utunkat és kicaplatok az esőbe. A legjobban az dühít, hogy amikor találkoztunk, képes volt elmondani a tervem, úgy, hogy tudta miatta vagyok ott. Bárcsak lennének szuper képességeim, most biztosan meg tudnám ölni. - Nem vagyok az adósod! Pont, hogy te voltál az nekem!! És azzal, hogy kihoztál onnan... ahová miattad kerültem, le is róttad! – kiáltok neki vissza pár lépés után, majd mit sem törődve a viharral, vagy az erős széllel vágok neki az ismeretlen hely zöldjének. Tudom jól, hogyha ott maradok, valamelyikünk tényleg meghal...
- Gyűlöllek... – motyogom az orrom alá, miközben bukdácsolok lefelé a leejtőn, befelé az erdőbe.

look what you made me do & kapcsold hozzá a hangulatot  jajj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 09 Ápr. 2018, 21:00




- Kétségkívül jobb érzés, mint halottnak lenni, igaz? – vonom meg a vállam mosolyogva. Sokan azt hiszik, hogy valami magasztos dolog miatt meghalni hősies, én szerintem egyszerűen csak … ostobaság. A halálban nincs semmi jó, semmi hősies, aki belenyugszik, az meg is érdemli a sorsát. Aana is úgy döntött, hogy cselekszik, mint belenyugszik, és eljutott ide. – Talán leszoksz majd róla. – vagy sem. Aana túl jó, és végül is, ez juttatta börtönbe is, nem? Hamar rájöttem arra, hogy a jósággal nem juthatok előrébb. Nekem máshogy kellett előre lépnem, nálam ez nem vált be. Ha én azt mondanám, hogy őszinte vagyok … már rég halott is lennék.
Miért, mi az igazság? – költői kérdés, nem kell rá válaszolnia. Hazugnak tartottak mindig is, pedig az esetek többségében nem tettem mást, csak … azt mondtam, amit kellett. A megfelelő szavakkal hatottam másokra, ösztönöztem őket, és ők hittek benne, igaznak hitték, ez volt az ő igazságuk. Én megadtam nekik, nem elvettem tőlük. – Mert van is. – felelem egyszerűen, ahogy Aana-ra pillantok. – Én csak jól élek a lehetőséggel. – a gyengéket könnyű manipulálni, de senkit sem lehetetlen. Mindenkinek van gyengepontja, valami, amivel lehet hatni rájuk. Szörnyetegnek hívnak, pedig én csak a lökést adom meg, a bábukat mozgatom. Míg Thor királynak készült, én kiismertem őket, a mozdulataikat, a szavajárásukat, olvastam az arcukról, a gondolataikba láttam, és amit ott találtam … az a valódi hatalom. – Hacsak meg nem halt. – vonom meg a vállam. Fogalmam sincs, hogy kiről beszélhet. Bizonyára valamelyik barátjáról az udvarhölgyek között … de miért is érdekel? Sokan meghaltak aznap, nem csak katonák. Általában nem azokat ragadja el a halál, akik megérdemlik, hanem a szerencsétleneket, és az ártatlanokat. Az ártatlanság olyan luxus, amit nem engedhet meg magának az, aki sokáig szeretne élni. Én pedig … szeretnék még élni.
- Nem, az már nyitva volt. Én csak az úticélt változtattam meg. – javítom ki, hunyorítva felé, ahogy hátrál. Habár, az ő szempontjából ez aligha számít, nem igaz? Neki annyi a fontos, hogy odakerült, ahova, és ezért a felelős … én vagyok. – Az volt a cél, hogy valahova messze, sietnem kellett. Szerinted, ha tudok Manaan-ról, a közelébe megyek? – döntöm oldalra a fejem, de utána egyből el is húzom a szám. Ezzel végül is kimondtam, hogy direkt nem mentem volna oda, hogy kiszabadítsam őt. De ő se jött volna értem, igaz? A lényeg, hogy most itt van, láncok nélkül, az eredmény önmagáért beszél, ő mégis inkább szeretné az egészet felhánytorgatni. – Hibáztasd Thort! – vonom meg a vállam. Elvégre, ő volt az, aki kiszabadított engem, igaz? Közvetve ő okozta mindezt. Elhúzom a szám, ahogy átbillentem fejem a másik oldalra, mikor kimondja, hogy undorodik tőlem. Akárhányszor hallom ezt, egyre kevésbé hiszek neki, bárki is mondja.
- És ezt értékelem is! Hálás vagyok. – vágnék a szavába, de nem nagyon megy, mert egyre hangosabban beszél, míg végül már inkább kiabál. Nem örülök, hogy felemlegeti Friggát. Nekem ott már nem volt egyébként sem maradásom, Frigga volt az egyetlen dolog, ami egy kicsit Asgard-ban tartott, Odin nélküle kivégzett volna, a halával én … inkább nem vártam volna meg, hogy dönt. – Hízelgő, de egy kicsit túlreagálod. – próbálom nyugtatni, mielőtt még az idegeskedéstől esik össze, de hajthatatlan. – Most, hova mész? – szólok utána, mikor úgy dönt, hogy kimegy halálra fagyni. – Hangosabban nem lehet? Asgard-ban még nem hallották! – kiabálok neki vissza, felállva és a barlang széléhez sétálva. – És ezért most megöletted magad? – kiáltottam utána, ahogy egyre távolodott a barlangtól. Miféle gondolkodás ez? Kiszabadítom, kvittek vagyunk, erre kimegy halálra fagyni. – Nem fogok utánad menni, hogy megint megmentselek! Hallod? – kiabálok utána, de vagy nem hallja azt, vagy nem akarja hallani. – Akkor fagyj halálra egyedül, biztos jól szórakozol majd! – kiabáltam még utána, mielőtt hátat fordítottam volna neki és dühösen visszaültem, nézve, ahogy távolodik az alakja. – Ostoba …   mormogom, ahogy szorosabbra húzom magamon a ponyvát, hogy ne fázzak. Megakart védeni, mint Frigga, na persze! Mint Frigga … - Fenébe! – álltam fel dühösen, elindulva Aana után az erdő felé az esőben. Frigga nem hagyná odakint halálra fagyni. – Egyedül meghalsz! Azt sem tudod merre mész! – kiabálom az erdőbe, ahogy közelebb érek a fák sokaságához és a hónom alá gyűröm a ponyvát. Nem, mintha én jobban kiismerném magam itt. Megszűntetem a varázslatot, ami emberi külsőt kölcsönöz nekem, így nem érzem a gyilkos hideget. – Aana! – szóltam még utána, de nem vártam választ. Nincs kedvem tűt keresni a szénakazalban, pedig úgy látszik pont ez a helyzet. Talán át kéne gondolnom ezt az egészet, Frigga is hibázott már, talán mégsem jönne utána.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Szomb. 14 Ápr. 2018, 23:14



Crushed
Loki & Aana

Legszívesebben nem is beszélgetnék tovább. Hiába cselekszik önzetlenül velem szemben, a szavaival bizonyítja, hogy mekkorát tévedek vele kapcsolatban, amikor beleképzelem a jelenbe, hogy megváltozott.  Így minden megnyitott témát rögtön lezár. Van benne jó... Valószínűleg nincs, én pedig nem vagyok Frigga. Nem vagyok senkije se, hogy meg akarjam győzni az ellenkezőjéről, vagy hogy egyáltalán érdekeljen. Helyette a szakadó esőbe meredve figyelek a távolba. Hagyom, hogy minden gondolatom magával vigye a tekintetem és a párával sújtott látképen gyönyörködöm, apróra húzva magam. Mégsem hagy nyugodni, amit mondott azzal kapcsolatban, hogy miatta kerültem oda, ahol voltam...
Kihátrálok a közeléből. Mintha láthatatlan ütést mérne a hasfalamra, úgy lépdelek a barlang fala felé. Ajkaim résnyire elnyílva, miközben értetlenül nézek rá. Ő változtatta meg az uticélomat!? Miatta kerültem oda? Én pedig segítettem a szökésében!? Leejtem a tekintetem valahová a földre, mintha keresnék valamit, pedig igazából csak próbálok nem elájulni. - Hagytál volna megrohadni ott... – arcom érzelemmentes, ahogy befejezem a mondandóját. Halkabban, mint ahogy kiabáltam pár másodperccel ezelőtt. A méreg, vagy a felismerés, esetleg az undor dolgozik-e bennem, egyelőre nem tudom eldönteni.  - Mégis mi bajod van neked?!? – nem veszem észre, hogy kiabálok. Kissé ledermedek, amikor Thorra próbálja kenni ezt az egészet. Ez után mondom ki, amit érzek iránta. Undort. Nem fér a fejembe, hogy volt képes elmondani a tervem, aztán magával hozni azok után, hogy hagyott volna meghalni ott. Képtelen vagyok felfogni és biztos vagyok benne, hogyha nem húzom el a csíkot, a saját két kezemmel fojtom meg.
- Túlreagálom?? – kérdőn meredek rá, elismételve a szót, ami már nem fér a fejembe. Aztán azon kapom magam, hogy úgy, ahogy vagyok - belevetem magam az esőbe. A hűvös cseppek kopogtatnak a sziluettemen, miközben lepattognak rólam. Olyan hévvel lendülök neki, hogy attól félek összeesem. Ha a velünk együtt érkezők megtalálnak, nem tudom magam megvédeni, de a düh a harag olyan erővel ivódik a vénáimba, hogy cseppet sem érdekel.  - Végeztünk! – kiáltok hátra a vállam fölött, de nem nézek vissza rá.  - Őszintén sajnálom, ha veszélybe sodrom az életed... – fordulok vissza felé, mindkét kezem feltartva, drámaiságot imitálva. A szemem forgatom a kérdésére és tovább indulok.  - Érdekel is téged bárki magadon kívül... – motyogom az orrom alatt, kissé bukdácsolva. A csapadék miatt csúszik, ráadásul gyenge is vagyok. Ennek ellenére úgy caplatok előre, mintha löknének. Az újabb szavaira csak a fejem rázom.  - Nem is lennék bajban, ha nem lennél ennyire ostoba! – kiáltok vissza, de nem nézek rá. Nem akarom látni. Tudni sem akarok róla. Boldog lehet, megszabadult tőlem, ahogy eredetileg tervezte. Hallom, hogy a fagyáshoz kíván sok szerencsét, de belevetem magam a zöldbe és nem foglalkozom még egyelőre vele, hogy minden végtagom reszket és vacogok.
Neki támaszkodom egy nagyobb törzsnek, majd onnan egy újabbnak vetem magam és így haladok egy darabig. Nem jutok túl messzire. Lágyan lecsúszok az egyik mentén, hogy aztán apróra húzva magam, megpihenjek. Alig telik el egyetlen pillanat és meghallom, ahogy Loki a nevemen kiabál utánam. Nem válaszolok neki. Egyrészt, úgy érzem nincs miért. Másrészt, nem érdekel, hogy mit akar. Az sem érdekel, ha rongyosra ázom, vagy ha megfagyok idekinn. Biztosra tudom, hogy befejeztem vele az együttműködést! - Ekkor tűnik fel a zöldben, jól láthatóan. Olyan szögben, hogy láthat engem. Dideregve pillantok rá, szúrósan. - Menj innen. – fordítom el a fejem róla, habár meglep, hogy a valódi alakjában látom. És bár elcsodálnám a küllemét, úgy teszek, mint akit a legkevésbé sem érdekel. - Hagyj engem békén... látni sem akarlak. – didergek, majd feltápászkodok, hogy tovább haladjak. Bármennyire is vagyok gyenge, nem akarok a közelében lenni. És még volt képe bűntudatot generálni bennem...

can't go back  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Kedd 17 Ápr. 2018, 20:47




Kissé hunyorítok, miközben figyelem őt. Azt hittem, hogy a fogságban töltött időben elgondolkodott azon, hogy mégis … hogyan is juthatott oda, ahova. Ott ment be, ahol mi, mégis, egészen máshol lyukadt végül ki. Az úticélt nem én adtam meg, csupán csak megváltoztattam azt, hogy végül egy börtönbe került, az nem más, mint … balszerencse. Nevezhetjük akár a sorsnak is, a bűnhődnünk kell a bűneink miatt, igaz? Nekem folyton ezt mondták.
- Úgy emlékszem épp ellenkezőleg cselekedtem. – húzom be a nyakam, ahogy megrántom a vállam, ártatlanul pillantva felfele rá. Ha jól emlékszem, nem olyan rég még én segítettem neki abban, hogy ne rohadjon meg ott, az ő szavaival élve. Az, hogy mit tettem volna és mit tettem nem valami igazságos összehasonlítás, hacsak nem lát a jövőbe, amit … erősen kétlek. – Egyébként meg … te talán nem egy asgardi börtönbe dugtál volna vissza életem végéig? – döntöm oldalra a fejem. – Fáj, igaz? Hogy elárulnak, becsapnak … átérzem – nálam jobban senki nem is tudná. Ha azt hiszi, hogy ő az egyetlen, akit becsaptak, akit elárultak, akkor nagyot téved. Viszont igaz, hogy az ember csak akkor veszi ezt komolyan, ha vele történik meg, erre mondják, hogy a saját kárán tanul, igaz? Fájdalmas egy lecke volt, de már mindketten túl vagyunk rajta. – Nekem? Inkább neked! – kérdezek, majd kiabálok vissza. Ahhoz képest, hogy most hagyta maga mögött az elmúlt éveket a segítségemmel, meglehetősen érdekesen fejezi ki a háláját. Ha így folytatja még a végén tényleg meggondolom, hogy eladjam egy rabszolga kereskedőnek … ezúttal direkt.
- Igen, túl. – bólintok a szavaira, értetlenül ráncolva a homlokom. Nagyon is túl. Három éve volt, hogy túllépjen ezen, nem túl igazságos, hogy miután segítek neki megszökni, még ezt is el kell viselnem. Furcsa, de nem rémlik, hogy Thor-ral bárki így viselkedett volna. Ha ez a hála, talán érthető, hogy miért nem a Hősök szerepében tetszelgek. – Utolsó esély! – kiabálok utána, de továbbra is egyre távolabb kerül, úgyhogy … mondhatni, hogy nem túl hatásos. – Ostoba? – ismétlem el a szavait halkan, mielőtt visszakiáltanék. – Nem én öletem meg magamat, idecsődítve az egész galaxist! – lenne még mit utána kiabálnom, de van egy olyan érzésem, hogy túl messze van már ahhoz, hogy hallja, az eső elég hangos, így hát … talán van remény, hogy elnyelte a mi hangunkat és mégsem sikerült az egész bolygó figyelmét magunkra vonnunk.
Nem túl nehéz őt követni. Nem vagyok túl gyakorlott nyomolvasó, de a sárban elég könnyű kivenni a lábnyomokat, így nem is telik túl sok időbe, mire megpillantom. – Miért? Hogy megölesd magad? – döntöm oldalra a fejemet, ahogy arrébb tolva az alacsonyra nőt fák, bokrok ágait közelebb léptem hozzá. – Ez elég gyerekes megoldás, nem gondolod? – néztem rá kérdőn, de mielőtt bármit is tehetnék, már áll fel és megy tovább. – Hunyd le a szemed, és teljesül a kívánságod! – felelem megvonva a vállam, ahogy követem őt. Magamra ölthetném könnyen bárki alakját, hogy ne kelljen látnia, de pihennem kell még, hogy visszanyerjem az erőm. – Ugyan már! Kiszabadultál, nem? Te talán kiszabadítottál volna engem Asgard-ból? Nem, te visszavittél volna! – onnan pedig Odin önszántából aligha engedett volna ki valaha is, ezt bizonyára ő is belátja. Éveken át szenvedett … sajnálatos, de ő sem szánt nekem sokkal jobb sorsot, szépítheti bárhogy is. – Lassíts! – kapok a keze után, hogy megállítsam és magam felé fordítsam. – Elég sok ember meghalt, hogy te élhess. – minden valamire való szökésnél kell élő emberanyag a szükséghelyzetekben. – Mi lenne, ha … egy kis ideig, megpróbálnál életben maradni?– pillantok rá kérdőn, kissé feszülten, indulatokkal telve, amiket magamban tartok. Felőlem azt gondolom és mond rólam, amit akar, viszont egymásra vagyunk most utalva, én pedig … nem fogok itt meghalni, akkor se, ha neki ez a terve.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Kedd 24 Ápr. 2018, 21:43



Crushed
Loki & Aana

- Ne, ne szólj hozzám... – hunyom le a szemeim egy pillanatra. Erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy fékezzem a haragom. A mellkasomban szétnyíló méregvirág nem jó tanácsadó. Le kell nyugtatnom magam, ám ehhez távol kell tartanom magam tőle. Hiába jött el végül és segített megszöknöm. Miatta kerültem oda. És ezen van a hangsúly jelen pillanatba számomra. - Szánalmas vagy és nevetséges. – felelem hűvösen, szinte köpve a szavakat. A mimikám erőltetett és a hangszínem épp olyan szúrós, akár csak a tekintetem. Ha lehetne szemekkel ölni, most megtenném. Jobban tudja, hogy mit tettem volna. Jobban tudja, hogy mit gondolok. Ő mindent jobban tud, mert egyszerűen mindenkiben ugyanazt látja. És ez most, hogy tudom mit művelt velem, már nem csakhogy megőrjít, rettenetesen bosszant.
- Menj a pokolba! – kiáltok vissza épp olyan hangerővel, ahogyan ő beszél velem. Forr a vérem! Szeretném minél távolabb tudni magamtól. Leróttuk egymás felé a tartozásaink. A faragatlan fickónak még volt képe hozzám vágni, hogy az adósa vagyok!? Ezek után?!
- Elnézést Őfelsége! – pukedlizek megjátszottan, arcomra festve egy gyűlölködő mosolyt. Túlreagálom azt, hogy három évre börtönbe küldött? És hogy sose jött volna utánam? Valóban? Erősen kétlem. Miféle görbe tükröd van neked?! Képtelen vagyok elviselni a jelenlétét. Hiába fázom, vagyok gyenge és erőtlen, belelovalom magam az esőbe és messzire igyekszem kerülni tőle. Minél messzebbre! Nem kiabálok már vissza. Hiába hallom még a hangját egy darabig, az eső morajlása elmossa Loki hangszínét, így a zöldbe zuhanva már nem foglalkozom vele. Kapaszkodnom kell, az esőtől csúszik a talaj. Ráadásul vacogok és még nem erősödtem fel a tőr mérgétől, ami a szervezetembe került.
Elmenekülök előle. Megpróbálok messzire húzódni, habár az állapotom miatt nem jutok elég messze. Őszintén szólva azonban kételkedtem abban, hogy utánam ered ezek után, így hát nem is siettem túlságosan. Ahogy megpillantom, rögtön undort fest arcomra a megjelenése. És nem a kék sziluettjére gondolok... - Mit érdekel az téged? – szúrósan pillantok rá, ám érzelemmentes arcomból leszűrheti, hogy erre nem várok választ. Kifejezte már, hogy hagyott volna máshol megrohadni - így aztán pont nem érdekel, hogy miért tart életben. Újabb sértés a részéről, mire nagyot kell nyelnem, hogy a fejemben először megfogalmazott szavaim ne engedjem útjukra, helyette inkább feltornázom magam a fa mentén és tovább indulok. - Á-há! Akkor lehetne, hogy vissza menj a barlangodba és a hangodat se halljam!? – nézek rá kíváncsian vállam fölött, de csak egy röpke másodpercre. Bukdácsolok tovább, újabb levelekbe vetve karcsú alakom. Tényleg igyekszem távol tartani magam, de nem megy, ha követ, mintha az árnyékom lenne. Az újabb szavait hallva összemorzsolom ajkaim és megtorpanok, hogy aztán felé fordulva hagyjam, hogy kifakadjon belőlem minden dühöm. - Nem akartalak visszavinni, te ostoba! Értsd már meg, hogy meg akartalak menteni, segíteni akartam neked. Azért, mert te gyűlölsz mindent és mindenkit, még ne feltételezz rólam ilyesmit. Ne magadból indulj ki! – rivallok rá, megszédülten átölelve közben az egyik vékony törzset, hogy megtartson. Gyenge vagyok, de nem fogok vele maradni. Gyűlölöm őt azért, amit velem tett és sosem fogom megbocsátani neki, hogy ott hagyott volna... Eltolom magam a fától, hogy tovább induljak és hátrahagyjam az egészet végre, de ő nem ereszt. Megragadja a kezem és maga felé fordít, mire már igen bosszúsan nézek rá. Nem elég, hogy utánam jön, még hozzám is szól, megérint és most még a szememre is hányja a többi ártatlan életet, amit magam mögött hagytam. A szemeim elkerekednek és érzem, hogy mély levegővel kell telítenem tüdőm. Ő azonban csak folytatja. Beleszédülök a haragba iránta és kitépem a kezem a fogásából, hogy aztán arcán csattanjon a tenyerem.  Magam is meglepem vele, de kitartok a mozdulatom mellett, s mintha az ég is mellém szegődne jobban dörög, mint bármikor. - Torkig vagyok veled! Ne vágd hozzám még egyszer a halálukat. Nem kértem tőlük, hogy velünk tartsanak, mind önszántukból jöttek velünk. Az ő halálukért nem vagyok felelős, én is meghalhattam volna... ahogy te is. – nézek végig rajta, majd hátrálok pár lépést, amint ráébredek mi történik. Elvégre most okot adtam rá, hogy gyűlöljön, vagy a gyerekes bosszúját beteljesítve végezzen velem. - És soha többet ne érj hozzám. – gyűlölettel telve mondom, hogy aztán elforduljak tőle és magára hagyjam, ahogy mindig is tennem kellett volna. Ha ezt várta tőlem, akkor azzá leszek, akit szeretne bennem látni. - Nincs szükséged rám, úgyhogy nyugodtan hagyd el ezt a bolygót nélkülem. – húzódok újabb levelek és zöld árnyak mögé, ahogy beljebb lépkedek az erdőbe, távolra tőle. Szédülök és émelygek. Az egyik pillanatban azon kapom magam, hogy az oldalamra zuhanok, bele a nyirkos avarba. A méreg... Ha szerencsém van, a követőink találnak rám és kivégeznek végre.

remélem megteszi : ) 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 30 Ápr. 2018, 16:28




Halkan sóhajtok fel a szavait hallva. Jelen pillanatban egy idegen bolygón vagyunk, egyedül, majdnem mindenféle kapaszkodó nélkül, nem ez a legjobb pillanat arra, amit csinál. Később is haragudhat, akár itt leszünk, akár nem, viszont azzal, hogy vakon megy előre, nem gondolkodva, csak azt éri el, hogy megölet mindkettőnket, ami nincs az ínyemre. – Valóban? – pillantok rá kíváncsian, összevonva a szemöldököm. – Mikor kiszabadítottalak és megmentettelek, újból és újból, nem így gondoltad. – felelem hűvösen, nem fordítva el róla a tekintetem. Mintha elfeledkezett volna arról, hogy mi történt eddig, hogy miként jutottunk el idáig.
- Már így is ott érzem magam! – kiabálok vissza, szükségét érezve, hogy enyém legyen az utolsó szó. Ha létezik pokol, akkor ez lesz az. Egy ismeretlen világ, ahol szinte majdnem bármi megölhet, és összevagyok zárva egy nővel, akinek olyan, mintha a falnak beszélnék. Nem hittem volna, hogy valaha is vissza fogom sírni Thor-t, de ő hamarabb túllépett az árulásomon, mint Aana. Ő addigra hozzászokott.
Csak a szemeim forgatom, ahogy felsóhajtok, mikor gúnyolódni kezd. Három évet töltött börtönben, én is sokáig voltam bezárva, száműzve, átérzem, de … elviselni már sokkal nehezebb. – Sok időt és energiát öltem abba, hogy élj, úgyhogy … próbálkozhatnál! – felelem nem túl kedvesen, de ebben a jelen helyzetben nem túl sok kedves szó jut az eszembe. Mit akar még? Otthagyhattam volna meghalni, megölhettem volna útközben, eladhattam volna egy jobb hajóért, de nem tettem, kihoztam onnan,  mit vár még tőlem?
Szóra nyitom a szám, de inkább végül mégse mondok semmit. Nem sokat segítene a jelenlegi helyzetemen, ha azt mondanám, hogy „akkor megőrülne, ha csak magát hallaná”. Nem a magány miatt, sokkal inkább azért, amiért én is megőrülök lassan, őt hallgatva. Nem csak én értek az emberek felbosszantásához. – Megmenteni? Elengedtél volna, szabadon az utamra? – erősen kétlem, azt Frigga se akarta volna. Talán. Odin viszont semmiképp sem, és kétlem, hogy Aana vállalta volna a Mindenek Atyjának büntetését, csakhogy … rajtam segítsen. – Én pedig csak megakartam szökni, hagyhattad is volna. – vonom meg a vállam. Thor volt az, aki megszöktetett, a legerősebb harcos a Kilenc Birodalomban, ráhagyhatta volna a dolgot. Én csak leakartam rázni, nem az úticélt adtam meg, az, hogy végül a Manaan-ra került, inkább… balszerencse, vagy sors, hívja, ahogy akarja.
Hirtelen csattan a tenyere az arcomon, mire oldalra fordul akaratlanul is a fejem az ütés miatt. – Oww … -  hallattok egy halk hangot, ahogy megmozgatom az állkapcsom és az arcom felé nyúlok, miközben felé pillantok, erősen száj húzva. – És hagytalak meghalni? – teszem fel a költői kérdést. Nem, itt van, él és virul, meghalhatott volna, többször is, de mégsem sikerült, igaz? – Akkor hallgass rám! – kontrázok rá a szavaira, mielőtt elfordulna. Akárhogy is nézzük, a legnagyobb a túlélésre nem egyedül van, én voltam már hasonló helyzetben, egyedül, az univerzum elhagyatott bugyraiban, ahol csakis magamra számíthatok. Ő viszont még nem. – Szóval itt telepedsz le? – húztam gúnyos mosolyra a szám, de ezt nem láthatta, csak hallhatja, miközben tovább indul, kitudja merre. Pillanatok múlva pedig hallom, ahogy elesik, és néhány hosszabb lépéssel már mögé is kerülök. – Látom remekül boldogulsz. – pillantok le rá, ahogy leguggolok, hogy megfogjam és segítsek neki feltápászkodni. – Mit szólnál, ha… meggyógyulnál, és utána akarnál megöletni minket? Addig talán van esély, hogy elhagyjuk ezt a helyet. – ajánlok fel egy lehetséges alternatívát, miközben próbálnék segíteni neki felállni. Be kell, hogy lássa, nem fog egyedül messzire jutni, de még csak közel sem, ha így folytatja.

CRUSHED

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Szer. 02 Május 2018, 19:42



Crushed
Loki & Aana

Egyszerűen szeretnék a képébe nevetni, amikor merészel azzal védekezni, hogy időt pocsékolt arra, hogy megmentsen. Azért távolodtam el tőle, mert nem bírtam elviselni a jelenlétét. És ezen most nem sokat segít azzal, hogy utánam eredt, és hogy folytatja. Nem felelek. Érzem, hogy a méreg dolgozik bennem. A tőrtől nyert is. És a düh is!
A veszekedésünk felőröl. Képtelen vagyok elfogadni, hogy miatta kerültem oda. Éppen miatta. És, hogy ha valami véletlen balszerencse folytán nem kerül oda, .. sose jön értem. A kérdését hallva a fejem csóválom, lágyulnak vonásaim. Arcjátékom megváltozik. Erőltetett mosolyom gyengül. Őszinte fájdalom torzul arcomon, ahogy Friggára gondolok. - Nem rajtam múlt volna, melletted volt a fivéred. – halkabban szólok már. - De nem akartalak visszavinni, csak segíteni akartam. – vallom meg a köztünk lévő távolságba révedve, mint egy gyerek, aki a bűnét vallja meg. Nem gondoltam rá, hogy mi lesz, ha visszatérünk majd. Odin haragját már egyébként is magamra vontam azzal, hogy utánuk eredtem. Nem érdekelt más akkor, csak a fejemben Frigga szavai. - Igen, tudom. Sajnálom. Jó? Sajnálom, hogy segíteni akartam és nem mértem fel a helyzeted, hogy milyen sokan támogatnak... – nem kiabálom ezeket a szavakat, de nyomatékosan ejtek ki minden szót. Azt akarom, hogy tudja meg, hogy nem volt bennem ártó szándék. Vágja csak az arcomba, hogy haszontalan lettem volna. Őszintén megsebez, hogy ennyire kegyetlen és nem törődöm. Képtelen vagyok mellette maradni.
A pofon, amivel illetem, úgy érzem szükségszerű. Nem tudom elviselni az érintését, a jelenlétét. Azt akarom, hogy hagyjon békén. Nem érti meg. Képtelen felfogni, hogy a kettőnk dolgának vége. Úgy tekint rám, mint egy trófeára, amit eddig mentegetett - mint, aki nem halhat meg már, de nem tartozom az életemmel sem neki, sem másnak. - Felejtsd el. – fordulok el tőle, hogy ahogy előbb, úgy most is megpróbáljak távol kerülni tőle. Egyszerűen nem bírom már el a fájdalmat és a mérget, amit a szívemre pakolnak szavai. Utánam szól, mire csak a fejem rázom. Nem tudok válaszolni, szédülök. Haladok, botorkálok előre, egészen addig, amíg megbotlok és belezuhanok az avarba. Alig telik el pár másodperc és Loki felbukkan mellettem. Felsóhajtok a szavait hallva, de engedem, hogy felsegítsen. Rátámaszkodom, attól tartok, ha nem tenném, nem tudnék a lábaimon megállni. Felpillantok rá, a szemeibe, miközben beszél hozzám. Meglepően közel áll hozzám fizikailag. - Rendben. – nem nézek a szemébe, amikor beleegyezem. Nyilván tudja ő is, hogy nem tudnám megölni. Ő egy istenség, én csak egy asgardi vagyok. Ért a trükkökhöz, jól is harcol. Semmi esélyem nem lenne.  - De ne várd el, hogy megköszönjem. – pillantok fel rá szúrósan. Az eső továbbra is zuhog, én pedig a kelleténél jobban szédülök. Nem eresztem el a karját, szükségem van rá, hogy lépni tudjak.  - Nem érzem jól magam... – lopva felpillantok rá, a hangom már sokkal kedvesebb és halkabb színt üt meg, mint korábban. A pillantásom óvatos, némán kérő. Nem akarok meghalni. Haragszom rá, de igaza van, nem megoldás, ha megöletem magam.  - Te is tudod, hogy csak hátráltatlak, simán eléjük dobhatnál és felajánlhatnál engem... élnének vele és akkor te megmenekülnél. – hogy a láz beszél belőlem, vagy tényleg így gondolom, magam sem tudom. A következő másodpercben gyengülnek a lábaim, összeesem Loki mellett, nincs erőm kapaszkodni belé, vagy a fák nyújtotta támaszokba.  - A méreg... – pillantok fel rá, aggodalmas tekintetettel, kissé talán beletörődve abba, hogy nem fogom túlélni ezt.


imádlak  szeretés  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 07 Május 2018, 19:39




Fogalmam sincs, hogy hol volt. Nem tudtam Manaan létezéséről, így nem is tudtam volna utánamenni. Nehéz megtalálni valamit, amiről az ember nem tud, még nekem is. A szökését tervezte mikor engem odavittek, kitudja, talán nélkülem is sikerült volna megszöknie … vagy épp meghalnia. Ez már soha nem derül ki, de nem túl igazságos engem hibáztatni … majdnem minden miatt.
Mellette pedig Sif, Fandral és Volstagg is. Kész mentőcsapat. – jegyzem meg, kiegészítve a szavait. Habár, ők Thor-nak segítettek, és hármukból kettő nem felejtett el emlékeztetni arra, hogy végeznek velem, ha esetleg megint elárulnom Thor-t … nos, végül is nem tettem, igaz? Becsaptam, igen, de megmentettem, őt és a kis szerelmét is. A további szavait hallva csak enyhén megemeltem az állam és úgy pillantottam le rá, miközben beszélt. Abban a helyzetben ott, ő volt az üldöző, én az üldözött, honnan tudhattam volna, hogy mit is akar? Nem csak őt, hanem jó néhány másik asgardi hajót is eltérítettem, ők pedig vagy túl sem élték a Manaan-ra érkezést, vagy … kitudja, az univerzum hasonlóan kegyetlen helyeire kerültek, ahol az emlékük megfakult, és az enyészetté lett a lényük. Ő még él, nevezzük a sors fintorának, hogy végül én is a Manaan-on kötöttem ki, ahová ő is került.
- Nők. – morogtam halkan, ahogy felsóhajtottam, az arcom masszírozva, ahol pillanatokkal ezelőtt csattant a tenyere. Nem ez volt az első pofon, amit kaptam, és kitudja, talán nem is az utolsó. A nőknek valamilyen különös ösztön súghatja azt, hogy kezet emeljenek rám. Sok idő azonban nem telik el, és Aana a földre kerül. Gyenge, a mérget sem tudtam teljes mértékben eltávolítani a testéből, arról nem is beszélve, hogy egy idegen világban a felelőtlenség nem szül mást, csak szenvedést és fájdalmat, amik pedig egyenes úton vezetnek a halálhoz, amit úgy gondolom nem csak én, de ő is szeretne elkerülni.
- Bölcs döntés. – bólintok, mikor beleegyezik abba, hogy felhagy az öngyilkos küldetésével. – Nem kell most rögtön. – rántom meg a vállam, egy halovány mosolyt varázsolva az arcomra. A szavaim persze nem komolyak, nem várok tőle köszönetet, ami azt illeti … soha nem is vártam senkitől sem. Figyelmet, elismerést, azt igen, de soha nem kaptam meg, és ha tettem is érte, ha küzdöttem is azért, hogy így legyen … végül mindig csak elutasítást leltem, csalódást, abból pedig nem kér az ember. – Persze, hogy nem. A mérget nem tudtam teljesen eltávolítani, ha küzdesz, csak még jobban terjed. – kétségkívül okos dolog, egy más helyzetben elismerném a manaan-iak módszereit. Egy méreg, ami megöl, ha mozogsz, harcolsz, küzdesz. Lényegében megöl, ha … élsz. Ezért kellett volna nyugton maradnia és nem felfedező túrát tartania. – Nem hinném. – felelem halkan, ahogy lepillantok rá, mikor a földre roskad és egy fatövébe kúszik. Elszöktem és megöltem pár katonát is, megölnének ugyanúgy, mint őt, hiába adnám át. – Én mondtam, hogy maradj nyugton. – pillantottam rá, egy „én megmondtam” kifejezést varázsolva az arcomra, ahogy leguggoltam, hogy alaposabban szemügyre vegyem. – Harapj erre rá! – adtam át neki a ponyvát, amit más célra szántam, de … most erre is megteszi. – Ez fájni fog. – mondom őszintén, ahogy lehunyom a szemem, a tenyerem pedig zöldes-sárgás fényben kezd el világítani és Aana oldalára tapasztom, ahonnan a méreg is terjed. Égető meleget érezhet, mintha csak a húsába marna a tűz, felperzselve a bőrét, a húsát nyalogatva. A gyógyulásnak mindig ára van, ha siettetjük. Ott tartom néhány pillanatig a kezem, majd hirtelen kapom el, hátraesve a lendülettől. Fájdalmasan grimaszolva szorongatom a kezemet, ökölbe szorítva azt, elnyelve egy fájdalomtól teli kiáltást. Aana érezheti az éget hús szagát, csakhogy az nem az övé, hanem az én tenyeremből árad. – Az erőm itt véges, nem regenerálódok olyan gyorsan … -  felelem magyarázatként, ahogy feltápászkodom a földről. -  … a mágiának pedig mindig ára van. Gyere, már így is épp eléggé magunkra vontuk a figyelmet. – nyújtottam felé a kezemet, hogy felsegítsem. Segítek neki járni, ha szüksége van rá, vagy, ha nem tud, akkor felemelem őt, elindulva vele vissza a barlang felé. Legalábbis remélem, hogy arra … kissé egyforma itt minden.

tudod, hogy jobban szeretés

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 21 Május 2018, 17:17



Crushed
Loki & Aana

A nevek felsorolásakor az egyiken külön megakad a figyelmem. Fandral... Olyan nekem, mintha a fivérem volna. Ő tanította meg azt a kevéske vívói készséget, ami bennem van. Mellette jöttem rá, hogy íjászatban igenis jó vagyok. Fáj hallanom a nevét. Ő az egyetlen kötelékem Asgarddal. A világokkal. És ki tudja, hogy mi van vele...
Képtelen voltam megállni, hogy megüssem. Egyszerűen a jelenlétét sem bírom elviselni, nem hogy az érintését. Elvonulok előle. Próbálok minél távolabb kerülni. Nem akarom, hogy köze legyen hozzám, de aztán összeesem. A méreg másként gondolja, ahogy a szervezetem is. Eszméletemnél maradok, de mintha csak megbénulnék. Reszketegen fordulok a mellém térdelőhöz. Máskülönben nem fogadnám el a segítségét, de muszáj vagyok. Ráadásul rettenetesen fázom, s bár ő nem ont magából túl sok meleget, az mégis több, mint amit a hűvös avar nyújthat. Közelebb húzódom hozzá, s hagyom, hogy felsegítsen. Továbbra sem értem, hogy miért ragaszkodik ennyire görcsösen az életemhez, de azt teszi. Akkor is, ha nem ismeri be. A szavait hallva lefojtok egy halovány mosolyt. Bár vénáimban érzem a gyűlöletet iránta, megmosolyogtat a csökönyössége.
 - Akkor csak hagyjam, hogy terjedjen? Ez a terved? Hogy végig nézd, ahogy szépen lassan belehalok?! – egy fának támaszkodom, abba kapaszkodva pillantok rá. Sokkal gyengébb vagyok, mint hittem. A szemeim nyitva tartása is fájdalmasan nehéz. Érzem, ahogy a láz forrósága homlokon csókol, késztetve rá, hogy elveszítsem az ébrenlétem. Pillantásom kíváncsi, de nem támadó, ahogy hangom sem az többé. Ahhoz túl gyönge. - Loki... ostobaságot csinálsz. – csóválom a fejem nemlegesen, lassan. Ha háta hagy, vagy figyelemelterelésnek használ, megmenekülhet. A mérget nem tudja eltávolítani belőlem. Én pedig kétlem, hogy lábra tudnék állni és harcolni mellette, velem csak elbukna. És ez benne van a pillantásomban. - Muszáj ezt most?! – nyöszörögve nézek rá, lágyan csóválva a fejem, enyhén unott arccal, amikor az igazával jön. Kérdőn pillantok a rongyra, amit a számba akar dugni. - Mit... mit akarsz tenni? – próbálok felülni, ám ahogy kékjeibe pillantok, felfedezem bennük az őszinteséget, ezért úgy teszek, ahogy kérte tőlem. Ráharapok az anyagra és elfordítom a fejem. Átfut rajtam, hogy végezni akar velem, de amit csinál - az valami más. Rettenetesen fáj, üvöltenem kell. A ponyva tényleg hasznunkra van. A könnyeim kiszöknek szemeim sarkán, ahogy üvöltök. Eltorzul arcom, a fájdalomtól görcsbe rándulok, s csak hátra vetem fejem, amikor Loki hirtelen hátra vágódik mellőlem. Jobb, persze, hogy jobb. Lihegve kapkodok levegő után, zilálva nyitom fel szemeim. Arcom elázik a nedvességtől, érzem az égett szagot. De nem belőlem árad...
- Mit csináltál? – figyelmem hol a kezén, hol a szemein telepszik meg. Lassan feltornázom magam, próbálom felegyenesedni a fal mentén, kezemben a kapott anyaggal, amire ráharaptam imént. Megpillantom a felém nyújtott kezét, majd aggodalmasan elfogadom, s hagyom hogy felsegítsen. Neki támaszkodom, pihegve húzódom közelebb. Homlokom nyakába fúrom. - Nem tudnál elvarázsolni innen minket? – lapos pillantásokat vetek magam elé, közvetlen a mellkasába fúródva. Lépteim esetlenek, így nyakába fúrom karjaim, s ha máshogy nem is, de teljes súlyom ránehezedik. - Sajnálom a pofont... – hogy a láz beszél belőlem, vagy a gyengeségem, nem tudnám megmondani, mindenesetre szükségem van rá, hogy kapaszkodjak. Jobban, mint bármikor. Nem tudom, hogy merre felé megyünk, de követem őt. A válla fölött kukucskálva látom meg a barlangot a zölden túl.
- Loki... – gyengén húzom el tőle a kezem, hogy arrafelé mutathassak, majd visszabújok hozzá. Egyrészt a testének melege az, amire szükségem van. Másrészt, hogy megtartson. Láttam a kezét, és nem lehet könnyű neki. Azt is tudom, hogy gyűlöl engem. Így még rosszabb. De elhiheti, biztosan tudja, hogy én is szívesebben lennék itt mással, ha kérhetném. Ha eljutunk a barlanghoz, vagy máshol húzódunk fedezékbe az eső elől, apróra görnyedek, s ott didergek tovább.
- Itt maradsz velem? – nyúlok a karja után, ha elkapná tőlem. S bár csak gyengén, de nem eresztem el. Szükségem van rád...

nem hinném (: | how  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Vas. 03 Jún. 2018, 19:48




Az agyamra menne, ha végig nézném, ahogy meghalna. Egyébként is, ha meghal, azzal nem segít se nekem, se magának, úgyhogy jelenleg egyikünk érdeke sem az, hogy eggyel kevesebb lélekszámot számláljon a mi kis … szükséges szövetségünk. – Nem ez a tervem, de … a végén még megkísért a gondolat. – pillantottam rá száj húzva. Nem a rosszindulatot vélheti felfedezni a hangomban, inkább csak a … csalódást. Eddig talán ezt tettem volna? Néztem, ahogy szenved? – Először is, jobb lenne, ha  nem erőlködnél. – úgy több időt hagy magának, kevésbé terjed a méreg. A Manaan-on értenek ahhoz, hogy miként öljenek meg valakit úgy, hogy előtte megtörik. Mi elkeserítőbb annál, mint az életedért való küzdelem, amivel lényegében …saját magad ölöd meg? Szinte lenyűgöző. – Sokat hallottam már ezt.  – jegyzem meg a szavait hallva. Asgard-ban is, a legtöbben ostobának tartottak. Gyávának, amiért több időt töltöttem a könyvek közt, mint karddal a kezemben. Amiért jobban érdekelt szinte … minden, mint a harc. Asgard-ban ez olyan dolog, amit nem fogadnak el. – Talán most utoljára mondhatom el…    vontam meg a vállam, egy halovány mosolyra húzva a szám. Ha rajtam múlik, akkor nem most, és nem is itt fog meghalni. Az igazam sulykolása viszont olyan dolog, amiről csak nehezen tudok lemondani. – Időt nyerni. – felelem egyszerűen és őszintén, felpillantva rá, mielőtt engedné, hogy tegyem, amit kell. Jó néhány tiltott varázslatot ismerek. Frigga tanított, egy idő után azonban többre vágytam. Titkokat akartam megismerni, olyan dolgok tudójává válni, amit senki más nem ismer. Előnyt kovácsolni a tudásból, hatalmat. Ez a fajta varázslat pedig … nos, nem épp tiszta.
- Megfizettem az árát. – mondtam, ahogy az égett tenyeremre pillantottam, majd az Aana kezében szorongatott rongydarabért nyúltam, hogy azzal kössem be a sebet. Túl sokat nem használ, de jobb, mint a semmi. – Nem, túl gyakoriak itt a viharok, bent tartják az energiát, nem engedik ki. Manaan-on is ezt használták ki. Ha megpróbálok átjárót nyitni Asgard-ba, vagy nem jutunk sehova, vagy … rosszabb helyen kötnénk ki. – benne ragadnánk egy olyan valóságba, ami nem a miénk. Ahol nincs tér, sem idő, csak .. üresség. Ott lennék mindenhol, és sehol. Darabokban, de mégis egybe. Olyan lét lenne az, amit ő sem akar megtapasztalni. – Nem hiszek neked. – felem könnyedén, miközben segítettem neki lépésről lépésre előrébb jutni. Szinte biztos vagyok benne, hogy már nagyon régóta vágyott rá.
- Látom.  – bólintottam, követve az ujját, majd jobban áthúzva a kezét a vállam felett mentem vele tovább, hogy biztosabban tudjam fogni. Két perc múlva pedig már ismét a barlang fedezékében vagyunk. Amint lesegítettem őt ülni, ellépnék mellőle, de megállít, mikor nem ereszt el. – Igen.  – feleltem néhány pillanat múlva kissé zavartan, majd nyeltem egy nagyot, mielőtt leültem volna mellé, a barlang falának vetve a hátam.
Így könnyű célpont vagyunk. – mondtam, ahogy kinyújtottam a kezem, és néhány pillanat múlva egy átlátszó búra vette körbe a barlangot, ahol voltunk. Amíg van erőm, ez a varázslat táplálkozik belőlem. Elrejt minket, a tűz fényét, füstjét, a hangunkat. A jelen állapotunkban, ha bárki ránk is talál, nem sokáig húznánk ellenük. – A száműzetésem ehhez képest könnyed szórakozásnak tűnik. – sóhajtottam fel. Voltam ott is nehéz helyzetben, de … ilyenben nem. Nem voltam börtönben, nem estem csapdába egy idegen világban. Odin fiaként utaztam be az ismeretlen világokat, sok mindent láttam, amit mások el sem hinnének. – Sok mindenről lemaradtál. Talán jobb is, nem volt túl szép látvány.  – még emlékszem arra, hogyan nézett ki Asgard. Odin halála után, mikor Hela elpusztította. Thor talán újraépítette, de romokra, és semmi sem lesz már ott ugyanolyan, mint azelőtt.

hinni egy dolog (:  

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Vas. 01 Júl. 2018, 11:02



Crushed
Loki & Aana

A hangjában felcsendülő bánat miatt elszégyellem magam. Lehetséges lenne, hogy tényleg volt benne csalódottság? Mindenesetre aprókat bólintok, hogy éreztessem vele, felfogtam. Nem fog hátrahagyni. Elég szomorú beismernem, hogy minden rossz ellenére, ami velem/velünk történt, ő az egyetlen kapaszkodóm és ezt ki is kell használnom.
- Rendben, de ugye tisztában vagy vele, hogy ez azt jelenti, neked kell segítened? – elfogadom a tényeit, miszerint nem mozdulhatok és nem csinálhatok ilyen hirtelen ötlettől vezérelt ostobaságokat, de remélem azt is belekalkulálta, hogy ezzel jár az is, hogy őneki kell. A méreg nagyon ötletesen van kitalálva. Elég sokáig mar és elég undorító módon megölet saját magaddal. Nem is rossz... - Nem megbántani akarlak. – lehelem puhán, ahogy közelebb húzódok hozzá. A haragom szinte teljesen elpárolgott. A gyengeségből adódó tompaság uralkodik fölöttem. Csendesen próbálom felmérni a vonásait. Rájönni, hogy ezek a szavak milyen érzéseket hordoznak magukban. Lehet, hogy félreismertelek? Vagy tényleg megváltoztál? - Hé... – finoman a vállára nyomom a tenyerem, mintha csak lökni akarnék rajta. És lágyan lökök is, hogy éreztessem vele, mennyire nem szép, amit mond. Finom mosoly húzódna ajkaimra, ha hagynám, de lefojtom. Nem akarom, hogy azt érezze kedvelem, mert nem. A bizalmam is inog iránta. Csak most, hogy utánam jött és segít, mintha valami mást is éreznék a rengeteg negatív érzelmen túl. Nem felelek, csak meglepett, kissé zavart pillantással követem, amit bűvöl. Lehunyt szemekkel élvezem a varázslatát, hiszen rajtam később segít. Ő az, aki megsérül miattam. És látva kezét, kissé elszégyellem magam amiatt, mert nem hittem el, hogy képes rá. Kezdem úgy érezni, hogy semmit nem tudok róla. És ez egyszerre üdítő és borzasztóan irritáló.
- Biztos vannak errefelé gyógynövények. Égési sérülésre... Ha találnék egy kevés körömvirágot... – támaszkodom teljes súlyommal rá, miután a rongy már a kezén és ő felsegített. Az arcom a nyakába fúrom, úgy bukdácsolok vele előre. Persze lassan haladunk, de legalább haladunk. - Értem... – halkan súgom, lehet nem is hallja meg a válaszom. Próbálom nyitva tartani a szemem és lépkedni, de elég nehezen megy, így hát furcsán kapaszkodva, szinte vakon követem őt. Kiszárad a torkom és émelygek, de határozottan jobban érzem magam, most, hogy segített. A válaszát hallva elnevetem magam, bár nem túl lelkes kuncogás ez. - Talán egy kicsit élveztem... – vallom be, közben somolyogva sötét tincsei alatt. Jobban átölel, amitől könnyebb és picivel gyorsabb tempóval tudunk haladni. A barlanghoz érve megnyugszom. Hiába ismeretlen hely és hiába ad okot ezer félnivalóra, rám mégis nyugtató hatással van a hely. Legalábbis az odúnk.
Leenged a fal mentén, ahol a pokrócba gabalyodom. Látom, hogy ellépne tőlem, de nem engedem el a kezét és arra kérem, hogy maradjon velem. Tudom, hogy nem helyes. Azt is tudom, hogy milyen érzéseink vannak egymás iránt, hogy szokatlan és idegen tőlem, de szükségem van rá. Meglep, hogy igent mond. Az még inkább, hogy végül tényleg leheveredik mellém. A közelségében nem merek megmozdulni, hiszen már nem volna szükséges segítenie, sem támaszt nyújtania. Amíg ő a varázslattal babrál, fejem felé fordítva figyelem vonásait. Végül átdobom fölötte a pokrócot és a hozzám közelebb eső karját átölelve, neki támaszkodom. Kissé kényelmetlen a barlang kemény fala miatt, de határozottan jobb, hogy hozzábújhatok, ha nem húzódik el. Lehunyom szemeim és arcom felkarjához préselem, betakargatva gondosan magunkat.
- Merre jártál? – álomittas hangom, szemeim lehunyva. Ébren vagyok és figyelek rá. Minden szavát észben tartom, feljegyzem, de elég gyenge vagyok ahhoz, hogy felemeljem a fejem és szemkontaktust tartsak. Kényelmes csak úgy ücsörögni mellette és hallgatni a hangját. Kellemesen mély. - Sajnálom, ami történt Asgardon. Mindent. – az igazat szólom, fejem enyhén megcsóválom. Bele sem tudok gondolni, mi történhetett. Más valamiről beszélni, mint átélni. - Loki... – kezdek bele, de érezhetően nyom az álom. Ő kellően puha, még a feszes ruha ellenére is, továbbá elég meleget is bocsájt magából és ott a tűz altató, ropogó hangja is. - Ne vedd magadra, de egészen kedves is tudsz lenni... – félek, hogy amint kimondom elrontja, de ki kell mondanom. Érzem benne, hogy igenis van benne jó. Talán csak nem volt, aki észrevegye. Igaz, hogy azért amit velem tett egy kanálban meg tudnám fojtani, de az utóbbi napban tett mentései billentenek a mérlegen. És persze az is, hogy kómás vagyok.


mondani is (: | how  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
297
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki Hétf. 16 Júl. 2018, 13:20




- Ijesztő, igaz? – mosolyodtam el, kérdéssel felelve az övére, miközben segítettem neki feltápászkodni. Az én segítségemből kevesen érnének, akkor is, ha rá lennének szorulva. Az utóbbi időben rajtam ragadtak az olyan jelzők, mint a … megbízhatatlan, áruló, gerinctelen és társai. Tettem is érte, de képmutató az, aki azt hiszi, hogy én vagyok az egyetlen, aki gondolkodik és nem valami nagyobb jó érdekeit képviseli. – Hát persze, hogy nem. Az udvarhölgyek ahhoz túl modorosak. – nem, finoman szólva sem, de érezheti a szavaimban a szarkazmust. Asgard-ban kevés olyan ember van, volt, aki ne bántott volna így, vagy úgy. Szerettek rólam suttogni, pletykálni. A hercegről, aki nem elég erős, hogy király lehessen. A hercegről, akit senki nem fogadna el királyának, de még csak vezérének sem. Nem tiszteltek. Thor-t viszont imádták. Lehetett bármilyen ostoba, neki mindent megbocsátottak.
- Erre felé szerintem az is ölnek. – vonom meg a vállam, ahogy a kezem felé pillantok. Ennél volt már sokkal rosszabb is. – Túlélem. – ellenben vele. Nem sokat segítene az állapotán az, ha most elkezdené járni az erdőt körömvirág után. Ez egy idegen világ, ami nem tűnik túl barátságosnak. És bár, a látszatnem minden, ebben az esetben úgy érzem, hogy semmi szépséget nem rejt a felszín alatt számunkra ez a bolygó. – Magasabbra kell jutnunk, ahol a vihar gyengébb. – őrültségnek hangzik, mert az is. Egyikünk sem élni túl, a mostani állapotunkat elnézve. A vihar itt erősebben tombol, mint odafent. Egy ponton   túl, legalábbis. Ehhez viszont … meglehetősen magasra kéne jutni.
Kissé kényelmetlenül, zavarva nyelek egyet, ahogy leülök mellé a fal tövébe, amolyan párnaként funkcionálva a számára. Hamar szertefoszlana a „hírnevem” ha ezt bárki más látná.
- Távoli világokban, ismeretlen népek közt. Láttam csillagokat születni és meghalni. Helyeket, amik ellent mondanak a józan észnek. – akkor megértettem, hogy a világ milyen hatalmas is, és én milyen keveset láttam belőle. Olyat láttam ott, amit sehol máshol. Erőt, amihez semmi nem volt fogható. Az ismeretlent jártam, valami ismerőst keresve, de nem találtam semmit. Célokért kutattam, de nem találtam. Lehetőséget viszont igen. Visszavágni, bosszút állni. – Mostanra minden a régi lehet ott. Egy új királlyal. – Thor-ral … végül is, teljesült Odin kívánsága, nem igaz? Thor király lett, ami engem illet, nos … a tervei velem kapcsolatban vakvágányra siklottak. – Te is egész ... elviselhető vagy.  – viszonzom mosolyogva a „bókot”. – Fel kell fedeznünk majd a szigetet, amíg itt vagyunk. Ha keresnek minket, jobb, ha mi találunk rájuk, és nem fordítva. – mondom, de lehet már csak magamnak, mert Aana már a tudatalattijában jár. – Visszamegyek majd a roncshoz, hátha maradt rajta valami használható. – étel, ital, bármi, ami egy kicsit is segít a túlélésben. Nem szívesen kockáztatnék a bolygó növény- és élővilágával.

az már két dolog:)  

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Crushed -Aana & Loki

Vissza az elejére Go down

Crushed -Aana & Loki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Loki & Thor - A long time ago
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: A világűr más pontjain-