Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia]


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Csüt. 01 Feb. 2018, 03:33

Gregory & Crystalia

Two shots of whatever


New York apránként vedlette le magáról a pusztulás nyomait, hegein lassacskán új bőrként emelkedtek az épületek, melyek a semmivel váltak egyenlővé az őrült titánnal vívott keserű ütközet alatt. A filmekben sosem mutatják a megsemmisülés utáni felépülés folyamatát, a szalag többnyire egy napfelkeltével ér véget, ami a reményt szimbolizálja valami vészesen sekélyes módon. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam ilyen mértékű káosszal és dekadenciával, természetes módon az én sejtjeimbe is beleette magát a sürgető sóvárgás a régi egész iránt… így ajkaimon alig látható mosollyal szemléltem, hogyan kapaszkodtak minden nap egyre magasabbra a felhőkarcolók, mintha szent céljukká vált volna az égbolt megérintése. Az élet pezsgése óvatosan ellensúlyozta a veszteséget, az emberek vontatottan kezdtek el örülni az apróbb dolgoknak, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Az egyik első cselekedetem volt, hogy egy telefonkészüléket ragadva kerestem fel egykori társaim közül szívemnek legkedvesebbet, a Lényt, akivel talán egyedüli módon baráti kapcsolatot tudtam kialakítani. A szálak pedig a megéltek után szorosabban fűztek minket egymáshoz, addig el-elmaradó találkáinkra ezután mindketten időt szakítottunk és különös módon nem jött közbe semmi halaszthatatlan teendő sem. Ennek okán sziklaszilárd tényként könyveltem el, hogy ha egyetlen percet is késni fogok, nem állhatok meg előtte. Az intézetbeli szobám tükre előtt állva húztam végig a fésűt hosszabbra nőtt szőkés tincsimen és végezetül végigsimítottam a vöröses anyagon, ami testemet fedte. Belebújtam a fekete bőrkabátba és olyan kritikus tekintettel mértem végig magamat, mintha bármi érzékem lenne a földi divathoz. Végül a vörös rúzs is ajkaimra került és hosszú léptekkel indultam meg a bár felé, ahová a találkánkat beszéltük meg. A hűvös éjjeli szél felborzolta tincseimet, de nem szeghette jókedvemet az eleredő szemerkélő eső sem- éjszaka lévén nem tartottam tőle, hogy bárkinek is szemet fog szúrni, engem titokzatos módon elkerülnek a fagyos, sűrűn hulló vízcseppek. Egyetlen lehetőség aggasztott csupán- Johnny legjobb barátja révén készpénznek vehetem, hogy fel fog hozódni néhány feles után az a téma, amit én úgy kerülök, mint átlagos ember a nukleáris katasztrófa helyszínét. Erőltetve, türelmetlenül préselem ki tüdőmből a levegőt és fejben igyekszem összeállítani azon semleges kifogásokat, amikkel beléfojthatom a szót- valamiért Ben immunis a hercegnői hűvös viselkedésre. Próbáltam lefegyverezni így is, de… kudarcot vallottam. A nappali nyüzsgéshez képest néptelen utcákon keringve éppen időben értem oda az ódon épülethez, aminek vaskos, feketére lakkozott faajtajait két tenyeremmel löktem be magam előtt. Azonnal arcon csapott a tömény füst, izzadság és alkoholszag keveréke, amihez a fülsiketítő zaj is társult- pár másodpercig sűrűn pislogva próbáltam felülkerekedni a helyzeten és kicsiket lépve jutottam egyre beljebb és beljebb, míg a pulthoz érve félig mutogatva kértem magamnak egy teljes pohár skotchot. A pohár szélén érintésem nyomán vékony zúzmara-réteg húzódott végig és megkönnyebbülve nyeltem le a torkomat maró folyadék egy részét, majd lehúztam a kabát cipzárját a meleg ellen védekezve. Smaragdjaim érdeklődőn vizslatták a tömeget, ismerős arc után kutatva, de a folyamatosan villódzó fényektől nem sokat láttam, így végül annak ellenére adtam fel a kutatást, hogy valaki súlyos, figyelő tekintetét éreztem a hátamon. Vállaimat finoman megvonva engedtem el a dolgot és a bejárati ajtó felé fordulva szinte felragyogtam- a kusza fürtök és a mogorva, kialvatlan arc egyetlen emberhez tartozhatott csak. A bárszékről lecsúszva a férfi nyakába ugrottam és szorosan öleltem magamhoz.
- Micsoda öröm, hogy a Fantasztikus Négyes legbecsesebb tagja időt szakított rám! - Szólaltam fel ajkaimon gonosz vigyorral és kezébe nyomtam a poharát.


remélem, megfelel! | words: 541 |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Csüt. 01 Feb. 2018, 23:58

A nap ritka pocsékul indult. Egy olyan telefon hívásra keltem hajnali 11 kor amire évek óta nem volt precedens. Hála égnek. A céges telefonom csörgött, az pedig sok jót nem jelent. Vagy a céggel vannak gondok, vagy apám az... Sajnos az utóbbi volt. Biznisz ügyben természetesen. Nem mondhattam nemet a dologra de onnantól kezdve a vonal csak izzott... A nap már lemenőben volt amikorra végleg eluntam a dolgot. Az ember azt hinné ennyi pénzért képesek megbirkózni a dolgokkal nélkülem is. Nagy csalódás. Felöltözni és borotválkozni sem volt időm ami éppen kapóra jött. Meglátva magam a pizsama alsómban ötletem támadt. Magamra varázsoltam a szokásos öltöny nyakkendő kombót, a lemenő nap fényében távoztam az intézet kapuján. Eltűnve a horizonton az öltöny egy farmerrá, sport cipővé, ami mellesleg roppant kényelemlennek találok, és egy szolid inggé avanzsált a ruházat. Hajamat is kicsit megigazítottam. Hívtam egy taxit majd kikapcsoltam a telefonom. Engem ma már senki.
A krimó ahova végül betértem vágni lehetett a savanyú sör és cigaretta szagot. Volt ott még más is, kis kokain, hasis, vér... meg egyebek. Mélyet szippantottam a levegőből és elégedetten fújtam ki.
~Ez kell most nekem...
Leültem egy színpatikus asztalnál és nekiálltam fogyasztani. De tisztességes mennyiségben és tempóban. Nyolc óra sem lehetett, néhány üveg whiskynek nyoma veszett... Köztük olyan is ami egy motoros banda kedvence volt. Szerencsétlenségükre én is kedveltem.
-Pech. Na húzzatok innen mert fáradt vagyok.
Vontam vállat és legurítottam az utolsó kortyot a szóban forgó italból. Több sem kellett nekik, az üveg a következő pillanatban a fejemen csattant volna. Helyette elloccsant és kopogva hullottak a darabok a padlóra. Lassan fordítottam az elkövető felé arcomat. Tekintetemben a fáradtság és megvetés kavargott. Felvontam szemöldökömet de nem szóltam. Biccentettem, hogy jobban teszik ha mennek... Szapora léptekkel tolongva távoztak. Rosszallón megcsóváltam a fejem és össze szedtem az üvegeket. A pult felé indultam velük. Útközben különös érzés fogott el. Megtorpantam és körbenéztem a helységben. Egy piros ruhán akadt meg a tekintetem. Ismerős testalkat, a haja sem volt idegen. Egy rövid másodpercig mintha Crystalia arcát láttam volna, de elfordult. Tanácstalanul pillanottam az elfogyasztott italok üvegére.
~Nem létezik...
Rázom a fejem és az ismerős alakra pillantok ismét. Egy hatalmas alak felé siet és gyakorlatilag a nyakába ugrik.
~Most már biztos, hogy nem ő az...
Nyugtázom magamban és felpakolok a pultra nagy csörgés közepette.
-Van még valamid?
-Skotch.
Csak bólintottam, hogy jöhet. Megragadtam a teli poharat és vissza indultam a helyemre. Azonban ami fordulás után a szemem elé tárult az mondhatni sokkolt. Kezem amiben a poharat tartom ökölbe szorul. Az üveg és a scotch furcsa egyvelege pedig az ujjaim között préselődik ki, lassan körbe úszva a kézfejemet, mint valami bizarr kesztyű. A pult oldala megolvadt mögöttem a talaj is fodrozódni kezd pár röpke másodpercre. Egy közeli üres korsó pedig megfolyik, bizarr alakot öltve. Döbbenten állok szembe Cryssel, izmaim szinte pattanásig feszülnek miközben próbálom feldolgozni a látottakat és úgy az egész szituációt.
~Mi?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Pént. 02 Feb. 2018, 04:15

Gregory & Crystalia

Two shots of whatever


A legmeredekebben változó ritmusú zene dübörgése nyomán fejem hamarosan zsongva kezdett el lüktetni, így többször kérdeztem vissza, mit is mondott Ben. Ujjaimmal ösztönösen simítottam végig körkörösen, újra meg újra a pohár száján, aminek aljában hanyagul lötyögött az aranyló, jeges szesz. Néha bántam, amiért különösen sokat és gyorsan kellett innom ahhoz, hogy becsapjam a szervezetemet és érezzem az alkoholmámort- volt precedens, hogy szerettem volna olyan állapotba merülni, ahol már minden mindegy. A Johnnyval való különválás után sikerült is, de már nem tudtam felidézni, hány üveg töményre volt rá szükség. Azt pedig bölcsen nem emlegettem fel magamnak, hogyan nézett ki a külvárosi épület, amit lakásként használtam azután az este után.
- Szóval, tanár néni lettél. Még illik is hozzád. - Húzódott vigyorra Benjamin szája, mire én vállat vontam. Saját magamtól sosem jutott volna ez az opció eszembe, de amióta rábólintottam, elkezdte háttérbe szorítani az attilani feladataim fontosságát. Ezt hangosan nem ejtettem volna ki ajkaimon, mert abban a pillanatban bántam volna meg. Nagyobbat kortyoltam az alkoholból és lenyaltam morzsáit alsó ajkamról.
- Szeretem a kihívásokat. Mondhatni, tetszik az emberi élet egyszerűsége. - Pillantottam körbe megint és Aliciára tereltem a szót, s kedves barátom elfelejtett faggatni és végre ömleni kezdett belőle a szó. Ismerem, meglehet jobban, mint sajátjaimat… tart tőle, a lány csak másik énjét fogja szeretni, de amennyit hallottam róla, kétségeim voltak ezt illetően. Megnyugtatással próbálkozva elvettem az üres poharat és a pult felé indultam, átfurakodva a feltorlódott tömegen. Már éppen letehettem volna a poharat, amikor belefagytam a mozdulatba- az előttem álló férfiban pontosan azt az embert ismertem fel, akit egyre nehezebben tudtam hová sorolni. Hosszasan fújtam ki a levegőt és megemelkedő szemöldökkel figyeltem az ujjaid körül fodrozódó anyagot.
- Gregory! - Szólaltam meg másodpercekig húzódó dermedt csönd után. - Elég sok civil előfordul itt, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne… - Tekintetemmel próbáltam sugallani, mire is gondolok pontosan. Összébb húztam magamat, minden sejtemmel éreztem a felőled áradó hűvösséget. Smaragdjaim a barnákra tévedtek, megpróbálva kiolvasni mi járhat a fejedben, végül elengedve a próbálkozás ábrándját is. Ha volt valami, amire nem számítottam, az a te felbukkanásod volt- bár meg kellett volna már szoknom, hogy lépten-nyomon beléd ütközöm, bármerre tévedjen is az utam. Feltételezhető lenne, hogy egyedül Attilan holdfelszín alatti folyosóin nem fenyegetne ez a lehetőség engem?
- Két tripla skotchot kérnék, jég nélkül. - Rendelem meg a következő kört és visszafordulok feléd, arcom szoborszerűen érzelemmentes maszkja mögé rejtve tanácstalanságomat. Míg az italokra várok, balommal fülem mögé söpröm hajamat és kibújok a fekete kabátból, alkaromra terítve azt. A teremben uralkodó fülledt meleg rám is hatással van, immár egyáltalán nem érzem a hideg csontig hatoló nyomát.
- Kerítettem asztalt és csirke szárnyat. Nem mondom, hogy egyszerű volt. - Mögöttem Ben robosztus alakja rajzolódott ki, fürge mozdulattal húzta le karomról a kabátot és hajította fel széles vállára lezser mozdulattal. Csak azután fordult feléd, hogy nem reagáltam a szavaira, némán toporogtam egy helyben azt sem tudva, miért éreztem kellemetlenül magamat. Végigmér, amikorra észbe kapok és torkomat köszörülve, húzom a poharat kettőtök között hadonászva beszéd közben.
- Ben, ő itt Gregory Severald, ő… is tanít az Intézetben. - Nyeltem egyet, hirtelen fontosnak tartottam, hogy Ben kezébe nyomjam az italát. - Gregory, ő Benjamin Grimm. Ismertebb nevén, a Lény. - Fújtam ki a levegőt. Háromból két világom találkozása szürreális robbanással járt fejemben. - Egy ideig egy csapatban voltunk.   - A kötelező kört lefutva úgy éreztem, kiérdemeltem, hogy kiszáradt torkomat megnedvesítsem, így négy méretes kortyként fenékig ittam a whiskyt.



remélem, megfelel! | words: 566 |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Pént. 02 Feb. 2018, 13:54

-Hercegnő...
Ocsúdtam fel a révületből. Még nem sikerült teljesen a helyükre tenni a dolgokat de a szituáció megkövetelte, hogy halasszam az agytornát.
-Hogy ez?
Tekintek a markomra. Öklöm szorítása elernyed. Ujjaim kiegyenesednek, köztük fut pár kört a keverék mielőtt vissza nyerné eredeti állapotát. Finoman fogok rá. Látszólagos jókedvvel pillantok fel rád. Vállat vonok.
-És még több a részeg.
Azzal le is hörpintem a pohár tartalmát, oldalvást fordulva a pultnak utat engedek neked. A poharat leteszem a pultra.
-Legyen 4.
Egészítem ki a csapost és a poharamra mutatok. Kíváncsian kémlellek. Szokásosnál is csöndesebbnek talállak. Nem firtatom a dolgot, így inkább halovány gesztusokkal próbálom jelét adni kíváncsiságomnak. Meg is szabadulsz a kabátodtól. Ha ezt annak idején tudom, ezzel kezdem az ismerkedést is. Akaratlanul pásztázlak végig. Nem túl sietősen. Komótosan, gyönyörködve a látványban.  Nyakszirtednél járok amikor érzékelem a mögötted lévő mozgást. Az idegen szavai elvonják rólad a tekintetem. Sajnos most lemaradok a smaragdokról. Végig mérem az illetőt. Ahogy mélyebben is megnézem magamnak szemöldököm szinte magától rándul össze. Oldalra biccentve bámulom Bent. Kíváncsian nézegetem. Végül össze akad a tekintetünk. Higgadtan állom tekintetét. Biccentek felé. Nem terveztem többet de miután bemutattál minket egymásnak elismerően bólintok.
-Ejj ha! Meg tiszteltetés megismerni.
Nyújtom felé jobbomat egy kézfogásért. Ha elfogadja ha nem, folytatom.
-Ne vegye tolakodásnak, de... valamivel robosztusabbnak képzeltem el. Talán csak a TV...
Ekkor pillantok ismét rád. Halovány mosolyt csal arcomra ideges, tétova topogásod. A mindig kimért, távolság tartó hercegnő talán nem is annyira rideg, mint a szülőbolygója. Most igazán élettel teli és emberi. Ennek határozottan örülök. Végre valami jó hír is van ma. Vonásaim talán meglágyulnak egy pillanatra, de hamar vissza húzom a vaskos egoista maszkot.
-Mondom én, hogy fantasztikus nő vagy...
Erre emelem poharam és kiiszom a tartalmát és a másik pohárért nyúlok.
-Aztán ésszel, holnap reggel évértékelő ülés lesz.
Intek felé az itallal mielőtt bele innék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Csüt. 08 Feb. 2018, 01:29

Gregory & Crystalia

Two shots of whatever


Viszonylag gyorsan oldódott a fagyott légkör, bár ereimben meglepő, megmagyarázhatatlan feszültség keringett. Szinte határos volt a felháborodással, amit sötét, szinte szemrehányó tekinteted keltett bennem. A szándékoltnál erőteljesebben markoltam a poharat és követtem mozdulataidat figyelemmel.
- Az meglehet. - Hagyom rád, nem áll szándékomban ellenkezni, de ettől függetlenül felelőtlenségnek tartom az attrakciót. - De az óvatosság sosem ártott senkinek sem. - Jelzem semlegesen és érkező társam felé pillantok. Megkönnyebbülök, hogy nem nekem kell a továbbiakban cipelnem a kabátomat, hálásan pillantok a kusza fürtök alatt rejtőzködő, vidáman csillogó szemekre.
- Még mindig meglepően jól találod ki, mit akarok enni. - Ajkaim vigyorra húzódnak és a jelzett irányba tekintek-, nem árt sietni, ha nem akarjuk, valaki elfoglalja a helyet. Ámbár, nem járna túlzottan jól. Egy embertelen és egy kozmikus szörnyeteggé átalakulni képessé vált férfi haragja nem hangzik túlzottan kifizetődőnek.
- Helyzete váltogatja. A magánéletben jobban kedvelem ezt a formát. - Ben hangjára fordulok vissza felétek, fülem mögé simítva a tincseket, amik mintha nővéremé lennének, olyannyira nem hallgatnak rám. A bókot elengedem fülem mellett, már csupán azért is, mert biztosra veszem ismerve téged, napjában minden veled szembejövő nőnemű lénynek elsütsz valami ehhez hasonlót. Gyanítom, leginkább már rutinból teszed, semmint komolyan gondolnád.
- Emiatt nem kell aggódni. Időben oda fogok érkezni és teljesítem a feladatomat. - Mosolyom hűvös, enyhe sértésnek érzékelem mondandódat. Ha valaki, hát te is pontosan tudod, számomra milyen bonyolult folyamat ezt a fajta szórakozást túlzásba vinni. Hosszan fújom ki a levegőt, mielőtt elköszönnék. - További jó szórakozást, Gregory! - Biccentek, Benjamin búcsút int és én türelmesen lépdelek mögötte, míg ő utat tör a tömegben. Hálás vagyok a színtér váltásért, könnyeden koccan poharam a sötétre lakkozott faasztal lapján és a kihúzott székemre ülve tanulmányozom a csípős panírban sült rántott szárnyakat, míg végül találomra választva kettétépek egyet és hozzálátok az elfogyasztásához. Kellemesen pikáns és fűszeres, élvezettem fogyasztottam- akárhányszor eszem ilyet, agyam hátsó részeiből elősettenkedik a gondolat, milyen szomorú, hogy Attilanon nincs mód húsevésre. Velem szemben foglal helyet kísérőm és lát ő maga is a vacsorának, szótlanul fejezzük be, utána élénk beszélgetésbe elegyedve térünk át a léghokis asztalhoz, darts táblához és a többi játékhoz, ami sorra következett. Nem én voltam az a típus, aki sűrűn mulatta volna idejét ilyen helyeken, de elismerem, üdítően hatott a kikapcsolódás. Miután poharaink kiürültek, felismerem a kissé homályossá vált tekintetet és kikísérem a kissé… ellágyult lényt a taxiig, amit rendelt. Ezután szemöldökeimet összébb vonva nyomulok vissza a verejték- alkohol- füstszagtól terhes levegőjű terembe és nem adom fel, amíg el nem érem a pultot. Amíg soromra várok, lassan húzom össze kabátom cipzárját és zöldjeimmel keresem a pultos tekintetét, hogy rendeljek egy jó adag szárnyat elvitelre.


remélem, megfelel! | words: 434 |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Csüt. 08 Feb. 2018, 23:40

Aprókat bólogatok Ben szavaira.
-Még szerencse, hogy variálható a dolog. Képzelje el, ha télen-nyáron vaskos kék bundája lenne...
Kezdek mondandómba. Ahogy szóba jön a dolog össze szalad a szemöldököm. Jobb kezemet átvetem bal vállam fölött és a lapockámnál kihúzok a felsőmből egy hosszú kék szőrszálat. Rosszallón csóválom fejem és elpöccintem Hank szőrszálát. Szavaid hallatán először tekintetemmel kereslek meg. Nem fordulok feléd, csak szemöldökeim alól leslek. Különös, őrjítő érzéssel töltenek el szavaid. Ez a hivatalos stílus. Akaratlanul is összébb rándulnak szemhéjaim. Nem akarok hunyorogni, valójában nem igazán szeretnék semmit megmutatni abból a nyers indulatból ami érthetetlen módon bennem kavarog. Nem is igazán tudom hova tenni ezt az idegen érzést.
-Viszont kívánom.
Felelem hasonlóan ridegen s biccentek. A pult felé fordulok, hogy még egy adagot kikérjek. Noha tekintetem hamarosan ismét rajtatok csüng. Nem számoltam hány kör után untam meg ezt a bosszantó érzést. Haragot és bánatot éreztem. Az alkohol pedig nem igazán segített a dolgon. Az épület másik végébe indultam. A szivar és cigaretta füstöt szinte vágni lehetett. Két izomagy állta a helység bejáratát. A lefizetős fajtából. A helység az alvilági figuráknak volt kisajátítva. Csak hamar találtam egy "színpatikus" asztalt és leültem. Ellenfeleim arcberendezésre is legalább 10 évet kapnának. Szivar, whisky, póker és rengeteg pénz. Ez a hatalmas összeg csak hamar 2 kézbe került. A nagyja hozzám. Hosszas ám egyenlőtlen küzdelem után végül nálam kötött ki az egész összeg. Itt nem volt sem ritka, sem szokatlan, hogy a vesztes a győztes torkának esik. Akár gyorsan és egyszerűen is lerendezhettem volna, de nagyon rosszkor kereste a bajt. Valamennyire hasonlított Mr Grimm-re... Talán ezért is húztam el egy kicsit az elpáholását. Én is gazdagodtam néhány lila folttal, a ruhám is kicsit viseltesebb volt, mint ahogy egy tanártól az egyébként elvárható. De Logan is ment már haza rosszabb állapotú öltözetben. Mindenesetre a frusztrációt kiadtam magamból. Mosolyogva felmarkoltam a pénzt és a kinti pulthoz mentem. Alakodat messziről felismertem. Elégedett mosolyom szinte vigyorrá húzódott. A marék $100-ost a pultra csaptam Crystalia mellett. 2-3000 dollár lehetett összesen.
-A vendégeim voltak. Illetve az anyagi károkért... A visszajáró a magáé...
Kihúztam magam, hogy elnézzek a fejed fölött. Feltűnően keresve valakit. Végül őszinte kíváncsisággal néztem zöldjeidbe. Röpke másodpercre lebénulva tőlük.
-A nagy fiú?
Valamiért jóérzéssel tölt el, hogy nélküle látlak. Ám ezt is hamarosan beárnyékolja a kétely és a szorongás. Agyam kattogni kezd, hogy miféle kapcsolatban is vagytok ti? De főleg, hogy hogyan...
~Ki vagy te lány?
Morfondírozok és a pultosra lesek, hogy leszámolta e már a pénzt. Illetve, hogy elég lesz e vagy megint meg kell vernem valakit úgy, mint azt a palit akit éppen most hoznak ki a pókerszobából.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Csüt. 15 Feb. 2018, 21:32

Gregory & Crystalia

Two shots of whatever


Többnyire hidegen hagyott mások feszélyezett, vagy elítélő viselkedése. Miért foglalkoztatott volna? Hiszen ha mindenkinek meg akarnék felelni, rövid úton bomlana meg elmém épsége. Most viszont gerincem csigolyáin egymás után, görcsös elszántsággal kapaszkodott felfelé a jeges indulat, sötét szemeid kissé megvető kereszttüzében úgy éreztem, fel tudnék robbanni. Próbáltam körvonalat adni a mellkasom környékén hullámzó érzésnek, de nem sikerült- némán álltam mellettetek és figyeltem a Ben ajkaira kiülő gúnyos mosolyt.
- Nos, el tudom képzelni. - Szemöldökeim összébb húzódnak megkeményedő vonásai láttán és pillantásom rád siklik. A levegő közöttetek megtelik feszültséggel, míg halkan elviaskodtok. Vannak pontok, amik homályosak számomra- leginkább részemről. Azzal tisztában voltam, hogy Benjamin pusztán védelmezni akar minden sérüléstől és ezért őszinte hálával adóztam irányában. Nekem nincs rá képességem, hogy átérezzem mások kínjait, de azzal tisztában voltam, hogy eleinte szívesebben halt volna meg, semmint Narancsként éljen. Ez a kérdéskör volt az egyik legérzékenyebb pontja, így nyugtató jelleggel helyeztem jobbomat vállára és pillantottam feléd. A hűvös hangnem mintha pengévé alakult volna, enyhe szúrást érzékeltem szívem tájékán, csupán némán bólintottam. Nem kedveltem azt, akivé váltam a társaságodban… Annyi érzelem kavargott bennem, számot adni róluk? Bukásra ítélt vállalkozás lenne. Ben derekamra helyezetett karjára ocsúdtam fel gondolataimból és egy lépéssel kerültem el a mellettem elrobogó párost. Újabb példával szolgál az este arra, hogy képes vagy megzavarni fagyos nyugalmamat… Hosszan fújtam ki a levegőt és szükség volt rá, hogy elfogyjon egy-két pohár ital ahhoz, hogy teljesen fel tudjak oldódni. Ez pedig rövid úton vezetett ahhoz, hogy társaságomat átjárja az ital- ő talán még többet fogyasztott, mint én. A másik formájában ez nem jelentett volna problémát és így sem fenyegeti veszély, de egyetértettem vele, amikor telefont ragadva fuvart intézett. Hosszú, rugalmas léptekkel indult meg, de jobbnak láttam elállva követni őt- kevés ember iránt viseltettem olyan mértékű aggodalommal, mint iránta. Mintha a testvéremmé vált volna az itt töltött hosszú évek alatt, így csupán akkor nyugodtam meg teljesen, amikor a sötét autó kifarolt az épület előtt és elnyelte a new yorki füsttől terhes, nyirkos levegőjű sötétje. Torkomat kaparta a levegő, elfojtott köhintésekkel igyekeztem megnyugtatni a tüdőmet, mielőtt visszaindultam és az ételt megrendeltem volna. Keresztbe font karral álltam soromra várva, amikor a felkavarodott levegőben ismerős illatot éreztem meg. Betöltötte orromat a felőled áradó kölni, izzadtság és enyhe vérszag… Ösztönösen fordultam meg, lélektükreim végigpásztázták megtépázott vázadat. Elidőztem a foltoknál, a mindig tökéletes helyett ezúttal kusza tincseidnél. Egy leheletnyi ütemet kihagyott a szívem, amikor felismertem, hogy mennyire jól áll a hanyagság neked és éreztem, arcom árnyalatokat sápadt. - Úgy látom, jól szórakoztál. - Mutattam az egyik foltra, amit nem fedett ruha és fordultam vissza a pulthoz, hogy átvegyem a becsomagolt ételt. - Köszönöm! - Ujjaimmal szorosan fogtam a zacskót és előrébb léptem, közelebb hozzád, majd oldalra, hogy elengedjem az erőteljesen nyomuló úriembert. Sötét pillantást vetettem a hátára- nem riadtam meg az agressziótól és jelen esetben késztetést éreztem megjutalmazni néhány erőteljesebb ütéssel, amiért oldalba taszított. Balommal beletúrtam tincseimbe és felvont szemöldökkel pillantottam arcodra. - Benjamin hazament, nekem is hasonló terveim vannak. - Semlegesen figyeltem a pénzt számoló pultost. Nem volt nehéz leszűrni, hogy hogyan jutottál hozzá a pénzhez és hogy ennek mi volt az ára, bár ami álmélkodásra adott okot az a küllemed. Láttalak már a Thanos ellen vívott elkeseredett harc alatt küzdeni és néhány ittas kocsmai halandót nem tartottam volna elegendőnek ahhoz, hogy akár egy gombot is leszakítsanak ingedről. Úgy tűnik, tévedtem. - Mint ahogyan említetted, holnap hosszú nap elé nézek. - Udvarias, üres mosollyal szemlélem vonalaidat, tökéletesen elzárva előled, mennyire ingatag is vagyok.


remélem, megfelel! | words: 573 |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Csüt. 15 Feb. 2018, 23:10

Koszos kezemmel simítottam hátra csapzott tincseimet. Néhány az égnek meredve maradt, a java azonban élettelenül zuhant vissza.
-Van aki kevésbé...
Mozgattam meg jobbom ujjait. Ahogy ökölbe szorítottam a csontok halkan ropogva találták meg ismét helyüket. Mosolyogva tekintettem fel rád.
-Remélem Te nem tartozol közéjük.
Kérdem némi szigort vegyítve a jókedvbe. Válasz helyett azonban váratlan közeledést kapok első körben. Reflexből kapok feléd, hogy véletlenül se ess el. Érezvén, hogy talpon maradsz a stabil fogás gyöngül. Követi mozgásod és amint magam mellett tudlak egy lépéssel közéd és a siető úriember közé lépek. utána nyúlok és megbököm a vállát.
-Valamit elfelejtettél bumburnyák.
Az ipse fordulásból már lendíti is az üveget. Ittam eleget Logannel ennél rosszabb helyen is, jobban kiöltözve ahhoz, hogy hozzá szokjak az ilyesmihez. Rezzenéstelenül várom végig, hogy a sörösüveg elcsattanjon a fejemen. Sérülést nem okoz, a sör belepi a ruhámat, már ami marat belőle. Elhúzom a számat és leseprem a bal vállamon maradt szilánkokat. Észlelve, hogy figyelme elterelődik a vállamra, balommal egy gyors horgot indítok amitől kulturáltan oldalra borul aludni.
-Bocsánatot kérni...
Rázom le a kezem és rögvest feléd fordulok.
-Jól vagy?
Magam sem tudom miért kérdem, hiszen már aggódó tekintetem végig is pásztázott a sérülés helyét kutatva. Még válaszod előtt meg könnyebbülten sóhajtok. Amennyire le én látom, komoly sérülés nem ért, de a fájdalom mértékét megsaccolni sem bírom.
-Támogatom az ötletet, menjünk.
Kezem derekadra simítom és finoman tolni kezdelek, finoman jelezve, hogy sietős a dolog. Ezt talán hangomból is letudtad szűrni. Szemem ide-oda ugrál. Keresve a gyanús elemeket. Aki a pultnál verekszik jobban teszi, ha azelőtt lelép, hogy valaki fegyvert rántana. Főleg ha egy bandatetkós alakot üt ki.
-Sajnos nekem is részt kell vennem az ülésen és még csak nem is alhatok...
Kapcsolódom be a beszélgetésbe valamivel nyugodtabban. hiszen az ajtó már nincs messze. Sajnálatos módon nekünk most nem sikerül időben elérni. A kakas jellegzetes recsegésére megtorpanok. Derekadról elveszem a kezem és megragadom a tiedet. Szemeimet forgatva fordulok a fegyverrel szembe. Közben kezednél fogva igyekezlek a hátam mögé terelni és mihamarabb eléd kerülni teljes valómmal.
-Szerintem ez most nem...
A fegyver kakasa abban a minutumban rácsap a lövedék végére és a sörétek a hangnál valamivel lassabban de elhagyják a fegyver csövét...
-kéne...
Sziszegem a mondat végét lehunyt szemmel. Kezem a tiedre szorít teljes erőmből. Remegek ahogy próbálok úrrá lenni a fájdalmon. A sörétek lassan potyogni kezdenek a lábam elé. Felsőm itt-ott kilyukadt, de bőrömön már nem hatolt át a lövedék. Pontosabban azon a különös kőszerű anyagon ami Ben-t védi az ilyesmitől. Lassan elengedem a kezed. Fájdalomtól remegve kapirgálok ki néhány sörétet mellkasomból. Ez a fura anyag nagyon szépen felfogta őket de nem sikerült elég vastagra a hibátlan védelemhez. Pár lemez eltört és ennek nyoma lesz holnapra. Vagy már ma estére.
-Jövök eggyel a barátodnak...
Nyöszörgöm és kihúzom magam. A törött lemezek a földre hullanak a sörétek mellé. Kihasználva a döbbent csöndet, felszólalok.
-Mi akkor mennénk is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Pént. 16 Feb. 2018, 17:45

Gregory & Crystalia

Two shots of whatever


Erőteljes szusszanással fújtam ki a levegőt szavaidra és nem feleltem azonnal, megvártam, míg befejezed mondókádat. Csontjaid fülsértő ropogása vonta magára a figyelmemet, szemöldökeim feljebb kúsztak összeráncolódott homlokomon. Kíváncsi lennék, merre rejtőznek határaid- van-e egyáltalán valami, amit a képességed révén nem valósíthatsz meg? Amihez nem juthatsz hozzá, nem teheted meg? Egyre inkább úgy gondoltam rád, mint valamiféle mindenhatóra, akinek pusztán szórakozatására találták ki a valóság szabályait és csupán azért, hogy kénye-kedve szerint áthágja szabályait.
- Igen kellemesen éreztem magamat, bár, teljesen más értelemben vett szórakozásról van szó nálam, mint nálad. - Ha nem veled állnék szemben, esély sem lenne rá, hogy ennyi váratlan és ösztönös reakció törjön elő belőlem- képes lennék kapaszkodni a kimértségbe, ami minden nap minden percében körüllengett. Persze, ráfoghatnám, ezt csak én gondolom így, de elegendő visszajelzést kaptam éveim során, hogy bizonyosságot szerezzek. Még Johnnynak is fejtörést okoztam számára idegen viselkedésemmel, talán ez és a vad, szeszélyes lelkem vezetett ahhoz, hogy egyszer csak elfáradt és véget ért a kapcsolat, ami hosszú ideig jobban lángolt és tombolt, mint egy zabolátlan kaliforniai erdőtűz. Kimerülten tűröm, hogy kezedet derekam karcsú vonalára simítva húzz magadhoz, holott semmi szükség nem lenne rá- stabilitásom tökéletes, képes lettem volna rezzenéstelen maradni. Végtére is, embertelen vagyok. Ahhoz, hogy elveszítsem lábam alól a talajt, túlságosan kevés egy feldúlt és ittas emberi lény, aki talán híján van mindenféle különleges képességnek.
- Ez rendkívül felesleges megmozdulás, Gregory. - Indulataim csupán fokozódtak magánakciódat figyelve. Tarkómon a pihék felborzolódva meredtek szanaszéjjel a bőrömön végigfutó libabőrtől, jobbom ujjait óvatosan szorítottam lazán ökölbe. Sosem kedveltem túlzottan a felesleges dolgokat, ámbár ez egyszer sem akadályozott meg abban, hogy heves vérmérsékletem ösztökélésére a közepébe ne gyalogoljak valami konfrontációnak. Az ilyen szituációkban pedig csöppet sem kedveltem, ha valaki helyettem cselekedett. Fogaimat összeszorítottam és állkapcsomon megugrott egy izom- milyen különös, hogy az előbb ellágyulva figyeltem sötét szemeidet, most pedig legszívesebben én magam szálltam volna szembe veled! Zöld íriszeim parázslottak, vérnyomásom emelkedésével egyenes arányosságban kezdett el csökkenni a teremben uralkodó hőmérséklet. Hamarosan szabad szemmel is láthatóvá vált a kilélegzett levegő, de én nem éreztem zavarónak a hideget. Én más voltam, mint a legtöbb ember. Gregory unszolására elsőre nem engedtem és nagy nehezen mozdultam, sötéten nézve tekintetedbe. Amint megütötte fülemet a fegyver elsütésének zöreje, izmaim megmerevedtek és penge vékonyra préseltem ajkaimat, hogy a kikívánkozó vulgáris szavakat véletlenül se mondjam ki. Erőteljes húzással szabadítom ki magamat szorításodból és csöndesen figyelem a jelenetet, ahogyan bőröd leveti magáról a narancsos páncélzat darabkáit és kipréseli tested a deformálódott fémgolyókat. Látom én szenvedésedet és talán ez is vezet ahhoz, hogy ellépek mellőled. - Akkor menj. - Vetem oda hűvösen neked és lassan indulok meg a társaság felé, akiknek problémát jelentett az, hogy éppen rosszkor álltam az útjukba. A tömeg még az előbbi közjáték során feltűnően gyorsan oszlani kezdett- kétség sem fér hozzá, holnap néhány újságban szalagcímen fog heverni a ma esti események sorozata. Íriszeimet rezzenéstelenül tartom a fegyver csövén. Lassan, másodpercenként emelem a hőmérsékletet, szinte észrevétlenül, míg a férfi meglepett, fájdalom ittas üvöltése harsan fel és döbbenten szemléli a lábai mellé esett, izzó fegyvert. Tekintetét iszonyodva kapja rám, mire ajkaimra megvető félmosoly ül ki.
- Mocskos mutáns! - Üvölti el magát és nyúl valami használható harci eszközért- végül egy ütött kopott szék szétvert darabjait találja alkalmasnak. Nem áll szándékomban felvilágosítani, hogy ez mennyire rossz ötlet lesz részéről, ráér összerakni magában a képet, hogy ha egy pisztolyt alig tíz másodperc alatt izzó, formálható masszává alakítottam, mennyi időre lehet szükségem egy könnyen égő anyag felgyújtásához…
- Tévedés. Mondja csak, hallott már az embertelenekről? - Szenvelgek, amíg felé sétálok. Óvatosan feszítem ki pajzsomat a többi, ártalmatlan ember és magunk közé- nem fogok veszélybe sodorni senkit sem, aki nem érdemli meg. - Szívesen megmutatom, hogy az mit is jelent. - Tekintetem a rózsaszín és fehér egyvelegével fénylik fel, mozgásom a visszafogottból természetesre váltva válik gyorsabbá és meglepő könnyedséggel üti meg a fülemet karcsontjának roppanó hangja, a fadarab pedig lángot vetve hull a földre. Egy precíz gyomorszájon-rúgás után a földre kerül a férfi, félrehajolok a következő elől és elhúzom fejemet a torkom felé hasító törött üvegdarab elől. Megragadom a csuklóját és átvetem testét a fejem fölött, robajló csörgéssel érkezik meg a bárpultba és méretes port ver fel, amíg lesodorja magával a poharakat és polcokat. Mély levegőt véve figyelem, hogyan párolog el tekintetéből a józanság és csúszik az eszméletlenség felé. Kisimítom hajamat homlokomból és körbepillantok a már-már kiürült termen. Az ilyenek miatt tekintik a különleges képességű embereket szörnyetegnek, amikor a saját, egyszerű halandóik között is ilyen erőszakos véglények lappangnak? Gratulálok, emberiség. Megvetően rándul egyet arcizmom, két tenyeremet az ajtóra fektetve lököm ki magam előtt és odakint várlak meg. Végigmérlek, elidőzve a sérült felületeidnél- kíváncsi lennék, hogy miként vagy képes még ha csak részlegesen is, de lemásolni Ben kozmikus energiával átitatott molekuláit. Ezt a kérdést azonban későbbre kell halasztanom, van valami, ami sokkal inkább kívánkozik ki belőlem…
- Nem szeretem, ha helyettem akarják megoldani a problémáimat. Nem vagyok gyenge, hogy védelmezésre szoruljak. - Fogalmam sincs, mi járhat a fejedben, de én nem a ti szokásaitok szerint nevelkedtem. Az, amit tettél nagyjából egyenlő volt számomra azzal, hogy nem tartasz képesnek arra, hogy megvédjem magamat. Ez pedig sértő. - Lépj kicsit közelebb, de tarts távolságot tőlem. - Mordulok fel elmélyült hangon és amint megteszed, laza kézmozdulatomat követően öleli körbe kettősünket az átlátszó burok, ami szélsebesen emelkedni kezd. Lehunyom szemeimet és csak akkor nyitom fel szemhéjaimat, amikor már a birtok fölött járunk-, ha közben szóltál volna hozzám, egy oldalpillantással jeleztem, hogy ez nem a megfelelő idő a bájcsevejre. Ingerülten fújom ki a levegőt és kezdek neki az ereszkedésnek, majd miután földet érünk közvetlenül a bejárat előtt, a táskámban tárolt készülék rezgésére leszek figyelmes. Oda sem figyelve veszem elő a készüléket és amikor a kijelzőn meglátom felvillanni Ben képmását, árnyalatnyival higgadtabban fogadom a hívást és sétálok arrébb mellőled telefonálni.


remélem, megfelel! | words: 955 |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Pént. 16 Feb. 2018, 19:07

-Meglehet... de roppant mód jólesett...
Ráztam le a kezemet. Feléd fordulva szinte éreztem, hogy valami megváltozott. Nem a molekulák zizegésére gondolok. Az ekkor még fel sem tűnt. A zöld lélektükörben némi harag és ami a legfontosabb tüzet véltem felfedezni. Ez mosolyt csalt az arcomra, annak ellenére, hogy nekem szánod és nem azért, hogy mosolyogjak. Nem zavartatva magam a haragos pillantásaidat egy kacsintással reagálom le mielőtt nekiindulnánk...
Szemöldököm a magasba szalad szavaid nyomán. Ez az amire valamiért nem számítottam. Pedig minden okom meg lett volna rá. Mellkasomat fájlalva és dörzsölgetve követem mozgásodat. Ahogy mellém érsz nemes egyszerűséggel kinyújtom a kezem, te pedig ahogy megérzésem súgta, átadod a zacskót, benne az élelemmel. Fintorogva ingatom a fejem és kezemet is a pasasnak, hogy ezt nem kellett volna mondania. Szerencsétlennek ideje sincs felfogni a jelzéseimet. Crystalia nemes egyszerűséggel csomagolja össze az illetőt. Én összefont karral elismerő bólogatások közepette nézem végig a jelenetet. Furcsa úgy kocsmában verekedni, hogy az emberek végtagjai a helyükön maradnak. Logan hasonló temperamentummal megy az embereknek, de jóval kevesebbet hagy belőlük. Te legalább sokkal csinosabb, kedvesebb vagy és kevésbé...
~Kártékony...
Fejezem be a mondatot magamban, amikor a bárpult összedől. Rosszallón ingatom a fejem.
~Van még mit tanulnod. A pult mögötti rész szent és sérthetetlen...
Magyarázok, de csak magamban. Hiszen bármennyire is lenyűgöz, hogy ismét ennyire elemedben vagy, most nem viselnék el tőled egy pofont... Összeszalad szemöldököm. Éppen sikerül elkapnom arcod egy rezdülését. Nem tudom hova tenni, de nem jó érzéssel tölt el. Még vissza nézek a kocsma maradékára majd utánad megyek a levegőre.
Látva, hogy mondandód van pár lépéssel előtted állok meg. Némán, kissé tétován várok. Érdeklődve nézek végig rajtad, végére sem érek, meg szólalsz. Visszasiklik tekintetem a tiedre. Látom és érzem is haragodat. Önelégültnek nevezhető mimikával reagálok.
-Tudom jól és felettébb örülök neki, hogy nem kell dajkálni. Még ha valamiért jól is esik...
Válaszolok elviccelve a végét. Még ha igazat is mondtam és komolyan is gondoltam. Ezt még nem kell tudnod biztosra. Közelebb lépek. Nem tudom, hogy mit tervezel, de kíváncsian figyelem. Térdeim megrogynak ahogy elemelkedünk. Egyensúlyomat keresem a gömbben de fölösleges hiszen végig megvan.
Némi csöndet követően megszólalok.
-De tőled ki védi meg az ilyen barmokat?
Hangom halk, vonásaim ellágyulnak. Arcodon látom, hogy nem szeretnél beszélni így ha nem is felé fordulva de folytatom, tudomást sem véve a figyelmeztető pillantásodról. Helyetted most a tájban gyönyörködöm.
-Öntudatlan ostoba jószágok. A kutyát is elég egyszer megütni ahhoz, hogy értse, nem kell ilyen szépen kikloffolni...
Nem bírom és megmosolygom a dolgot, tényleg elég látványos volt. ha netán ismét felém néznél észlelheted némi légmozgást követően, hogy ismét tetőtől talpig a szokásos öltönyös kivitelemben pompázok. Tiszta hajjal néhány heggel és pár lila folttal.
-Köszönöm a fuvart.
Ekkor hallom meg a telefon búgását. Hanem is őszinte mosollyal de biccentek és az ajtó felé indulok. A kilincs felé nyúlva tudatosítom, hogy a kajád még a csuklómon csüng. Mire vissza fordulok te már kicsit odébb haladtál. Lemondóan sóhajtok és nehézkesen de leülök a lépcsőre.
~Hú B+ ez nagyon fog fájni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Pént. 06 Ápr. 2018, 01:22

Gregory & Crystalia

Two shots of whatever


Feszülten fújtam ki a levegőt, még mindig kavargott bennem az indulat és te sem segítettél csitítani azt a megjegyzéseiddel. Megnedvesítettem ajkaimat, oldalra pillantva figyeltem arcéledet, míg beszéltél. Lassan emelkedtünk az égbolt felé és egy pillanatra átfutott a fejemen az, mi lesz, ha valaki meglát… De már nem azt a kort éljük, hogy aggódnom kellene emiatt. Még ha szükség is lenne rá sem tenném, jelenleg túlzottan feldúlt voltam az ilyen apróságokhoz.
- Nem szokásom alapos indok nélkül bántalmazni másokat. Itt pedig még bele sem lendültem. - Mormogtam. Miért ne védhetném meg magamat? Csupán azért, mert nem nézték ki belőlem, képes lennék rá s ezáltal meglepetést okoztam? Ugyan. Összébb húzódtam, hogy több teret adjak neked- méreteit tekintve nem volt túl nagy a megidézett gömb, de célomnak tökéletesen megfelelt. Csöndbe burkolóztam, s bár néhány percnél nem tartott tovább, óráknak tűnt az út melletted. Nem is sajátos stílusod bosszantott, sokkal inkább a gyöngyöző harag, amit felelőtlenséged váltott ki belőlem. Földet érvén arrébb lépek tőled, a buborék fehéres fénnyel hullik atomjaira, mint valami abszurd hóesés. Nyakamra helyezem balomat és megropogtatom csontjaimat, izmaim mereven feszülnek az előbbi közjáték nyomán. Az adrenalin elpárologni látszott, tagjaimon lassan hullámzik végig az ólmos, meleg fáradtság és néhol tényleg meg kell erőltetnem agyamat, hogy oda tudjak figyelni Benjamin vérszomjasan dühös és megrovó szavainak áradatára. Válaszom pusztán szelíd, üres nemtörődömség: sokkal, sokkal sötétebb helyzetekből is kikeveredtem már. Elég visszagondolni arra, amikor Maximus fellázadt és ki akarta végezni az egész családját… Ajkaim összepréselődnek és a kelleténél erőteljesebben reagálok a dorgálásra, amit legkedvesebb fényem nem vesz túlzottan jó néven. Megadó sóhajjal szakítom meg a hívást, néhány másodpercig még figyelem a kijelzőt, majd mikor elsötétedik, vontatott léptekkel indulok el az épület felé. Alakodat messziről észreveszem, eléd érve végigmérlek és fejemet megcsóválom, mielőtt megszólalnék.
- Nem festesz túl jól. Gyere, ellátlak. - Lépdelek fel melletted a lépcsőfokokon gyorsan és kinyitom az ajtót. Ösztönösen kanyargom a folyosókon, az útra már nem is figyelve- nem emlékszem, mikor nőtt hozzám annyira az épület, hogy így kiismerjem magamat. Az elején pedig rengetegszer tévedtem el… A gyengélkedő ajtaja elé érve szerencsétlen mozdulatokkal keresem elő táskámból a kulcscsomót és szemöldökömet ráncolva bogarászom, melyik lehet a gyengélkedő kulcsa. Ez még szokatlan volt. Attialnon nem voltak kulcsok, többnyire biometrikus záraink voltak… Végül sikerül megtalálnom és egy határozott mozdulattal nyitok be a klórszagú helyiségbe.  - Folalj helyet. - Egy tálba és pakolom le ezeket egy asztalra sorban, egymás mellé. Homályosan dereng, hogy neked talán nincs szükséged ilyesmire, mintha a háború után is gyorsabban rendbe jöttél volna, mint a többiek… megrázom fejemet, tincseimet fülem mögé simítom és lefertőtlenítem kezeimet. Feléd fordulva pislogok néhány másodpercig, majd torkomat megköszörülve mutatok felső ruházatod felé. - Azt lehet jobb lenne, ha levennéd… - Tanácstalanságomban- amit természetesen igyekszek palástolni- nyúlok az előkészített vizes szivacs felé. Nem követem figyelemmel mozdulataidat és miután ismét feléd fordulok, barnáidra pillantva fagyok meg egy pillanatra, majd gépies mozdulatokkal igyekszem eltakarítani bőrödről a vér jelentősebb részét.

remélem, megfelel! | words: 479 |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia] Pént. 06 Ápr. 2018, 21:41

A zacskóban raboskodó döglött csirkedarabokat unalmamban hintáztatom középső ujjpercemen. A semmit bámulom, rettentő kitartással és odaadással. Teljesen belefeledkezek a monoton szürke betonlap látványába. Olykor még a levegővétel sem fáj annyira, mint tehetné. Csöndes mélázásomból éles, haraggal telt hangod rángat ki. Csupán szemöldököm emelkedik és szemeimet fordítom rád. Picit emelek államon, hogy jobban lássalak. Bevallom, furdal a kíváncsiság, hogy ki tud még ennyire kihozni a sodrodból rajtam kívül.. vagy miattam. Hiába próbálnék a dolgon töprengeni. A kijelző gyönge fénye csak sejtetni engedi gyönyörű vonásaidon megülő érzelmeket. Nem mintha te magad engednéd azokat látszani. Végül a fény kialudt. Kecses alakod így sem maradt észrevétlen. Szemeim kérlelhetetlenül rád akaszkodtak. Akkor sem engedtek amikor elém tornyosultál. Elidőztem zöldjeiden, mire össze szedtem magam annyira, hogy mozdítsam a vacsorádat tartó kezemet. Időm sem volt hallatni a hangom. Ajkaim elnyíltak de a te hangod csendült fel hamarabb. Egyenesen és ellentmondást nem tűrőn. Nagyot pislogtam, és értetlenül fordultam utánad. Elmosolyodtam és megcsóváltam a fejem. Nagyot sóhajtottam és feltápászkodtam. A mozdulat félúton megszakadt egy éles és több tompa fájdalom hirtelen fellépése miatt. óvatosabban folytattam a mozdulatsort és utánad indultam. Magam mögött becsuktam és egy kósza gondolat erejével bezártam azt. Sietősebbre vette ma lépteimet, hogy behozzam a lemaradást. Elsőre ötletem sem volt, hogy hova akarunk menni. Az alagsor nem erre van... A második forduló után kapcsoltam, hogy a földszinti gyengélkedőt nézhetted ki. A maga módján barátságosabb volt, mint a lenti, rideg fémmel burkolt terem.
Rövid ideig elmélázom rajta, ahogy ezzel az őskorszaki módszerrel bíbelődsz. Öt ujjamat a falra tapasztom, hogy kisegítselek, de addigra szinte már fel is szakítod az ajtót. Utánad megyek, virgoncan felpattanok a vizsgáló asztalra, úgy se ültem még ilyesmin. A hirtelen mozdulatra megrezzenek és oldalamhoz kapok ahol már sokadjára hasít belém a fájdalom.
~Talán egy bordám megadta magát...
-Hm? Ja... Igazad lehet

Lecsusszanok az asztalról. Ez sem esik jól. Nagy levegőt veszek és lassan kifújom ki fogaimat össze szorítva. Fejemet ingatom. Egy határozott mozdulattal levetem magamról az öltönyt és a fogasra dobom. Nekilátok az ingem gombjait is kigombolni. Szegycsontomig jutok amikor eszembe jut, hogy van ennél egyszerűbb módszerem is. Hasamnál megmarkolom az anyagot, és húzni kezdem. Hátamon némán hasad fel az anyag, és mintha valami nejlon szerű anyagot tépnék le magamról úgy szedem le, felfedve a rózsaszínes csíknak látszó halovány heget, ami szinte körbe futja az egész felső testem. Nem értem magam sem, hogy miért, de a hógolyó csata óta nem tűnt el teljesen. Hidegben még be is lilul. Megrázom az inget, mire az vissza nyeri eredeti alakját. A zakó mellé dobom. Övemhez nyúlok és anélkül, hogy kicsatolnám azt is kihúzom a helyéről és megy a többi mellé. A nadrágomra markolok amikor felötlik bennem, hogy ezt azért illene fenn hagyni. Tekintetem a tiedre akaszkodik amint találkozik. Elmélyülök benne, az sem zavar, hogy sajátod elvonod. Egészen addig bámulok rád amíg nem érzem testemen a szivacsot. Tarkómból robbanásszerűen egy különös érzés fut végi rajtam. Másodpercek alatt forróság önt el. Lenézek munkálkodó kezeidre és mondhatni bambán nézem mit csinálsz. Vissza nézek rád és arcodat nézem, próbálom kifürkészni, mi járhat a fejedben. Jólesik a törődés, szokatlan de határozottan jó. Úgy érzem jó kezekbe kerültem, magabiztosan mosolygok rád, még ha nem is figyelsz. Lerí rólam, hogy élvezem a helyzetet. ha felnéznél akkor megpróbálom véka alá rejteni a dolgot. Ha vigyort sikerül is, a hálás mosolyt már nem tudom levakarni magamról. A szivacs néha elkenődik egy-egy sérülés közelében. Próbálom tudatosan elfojtani a dolgot, cserébe ilyenkor felszisszenek és a padló is bele remeg, mint a kocsonya.
-Azért valld be, hogy egy kicsit élvezed... SZ! áú...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia]

Vissza az elejére Go down

Two shots of whatever. [Gregory & Crystalia]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Szórakozóhelyek-