Frank & Logan

Igazából nem is tudom, mit érzek most. Talán elégtételt vagy inkább közömbösséget ez iránt a mocsok iránt, aki megérdemelte a sorsát. Ha ezzel a tettünkkel legalább egy lelki békét tudtunk adni azoknak a szerencsétleneknek, akkor már megérte. Frank-en e látok valami nagy megbánást, bár mindig ilyen fancsali képet vág. Hidegen hagy, ha arra gondolok, hogy aki majd meglátja a „művünket”, az mit fog szólni. Magasról tojok rá.
A kocsihoz megyek, és teljes természetességgel ülök be a Cimbora mellé. Valahogy nem tud érdekelni a magunk mögött hagyott csatatér. Nem vagyok büszke a gyilkolásra, de néha elkerülhetetlen.
- A nagykutyák amúgy sem százasok. - vigyorgom el magam, a Silvermane említésére.
- Van olyan érzésem, hogy neki is van gyenge pontja. Amúgy meg nem szándékozom összecsődíteni a médiát, főleg nem premier plane. Ezt ketten kezdtük el, és ketten is fejezzük be, Cimbora. Viszont ismerek egy mutánst, aki segítségünkre lehet... Kurt Wagner.. Teleportáló. - nézek rá, majd a füstöt kifújom a letekert ablakon.
- Szerintem meg jó kopogtató cédula számunkra, ha elhúzzuk előtte a mézes madzagot. Biztos képben van a szérum hatásaival, és ha mázlink van, akkor hamarosan kapkodni fogja a fejét, ha a sápadtképűt keresni fogja. Tuti, hogy azt hiszi, hogy a szajréval meglépett. – vigyorgom el magam, majd a gondolataimba merülök.
Bírom Frank stílusát. Van benne kurázsi. Aki megjárta a Háború borzalmait, az már egy bizonyos ponton túl nem a halált látja, hanem azon túl lévő semmit. Annyiszor szakadt ki a lelkemből egy darab, hogy már nem azt látom, amit a hétköznapi ember. Minden egyes napra emlékezem, ami néha teher, de ezzel együtt kell élnem. Sok harcot végigjártam, ahogy a Pokol is eltörpül a temérdek halál láttán. Nem tölt el büszkeséggel, de ok nélkül nem gyilkolok. Talán öntörvényű vagyok, de belül van szíve s érzéseim, amiket ne mutatok, de aki ismer, az tudja, hogy nem minden a külső.
Most viszont inkább érzem magam elégedettnek, mint dühösnek. Frank sok mindent átélhetett, de nagyon is hasonlítunk. Van benne elszántság és küzdőszellem, amit manapság sokan elítélnek, pedig példát is vehetnének sokan róla. Nem azt mondom, hogy mindenki tegye el láb alól a riválisát, de nagyban megkönnyítené az életet, ha nem ok nélkül harcolnának egymással az emberek, vagy mutánsok. Ezek a dolgok nagyobbra nőttek, de azért jó, hogy van olyan ember, aki nem a potenciális ellenséget látja a másikban, hanem egy esélyt ad neki. Frank ember létére elég nyitott a világgal, és ez is tetszik benne. Bár én nem a tervezéssel töltöm az időm nagy részét - vagyis semennyit - de nem vagyunk egyformák. Ami nagyon is jó dolog.
- Beszereztél végre sört a hűtőládádba?- teszem fel a kérdésem egy széles vigyorral, mikor eszembe jut a múltkori ígérete.
- Remélem, hogy nem egy dobozzal vettél!- nézek rá egy sanda pillantással. De ez valószínűleg csak ott derül ki, ha megérkezve kinyitom a hűtődoboz fedelét.

Logan és Frank ️️️️

A new york-i forgalmat elnézve nem kis teljesítmény, hogy egy óra alatt sikerült visszaérnünk a rejtekhelyemre.
Logan közben felvet pár ötletet, hogy miként végezhetnénk el diszkréten a dolgunkat Silvermane irodaházában. A teleportáló ötlete nem is rossz gondolat, de van egy olyan sejtésem, hogy neki már kicsit nehezebben venné be a gyomra azt amire most készülünk.
Kevés olyan embert ismerek, aki képes ennyire a saját kezébe venni a fajtáját ért sérelmek ügyét és három számjegyű összegben mernék rá fogadni, hogy ezt a Kurt Wagner sokkal példásabb tanítványa Xaviernek, mint Logan valaha lesz.
- Egy próbát megér - felelem Logannek miközben kiszállok a furgonból - Mond meg neki, hogy ha lehet ne használja a gépeteket amikor ide jön.
A Blackbird megjelenése kábé olyan lenne a maffiának, mintha egy hatalmas villogó neonreklámmal tábláznánk ki a rejtekhelyünket.
Akárhogy is nézem a dolgot ezzel az akcióval egyenes utunk lesz majd a Tv képernyőjére. Amilyen mázlink van J. Jonah Jameson kikiált majd minket közellenségnek és egy hét számjegyű vérdíjat tűz majd ki a fejünkre, az X-eket meg a Mutáns Testvériséghez hasonló terrorista szervezetnek fogja bélyegezni.
A magam részéről nem csinálnék problémát abból, ha tízzel több idióta loholna a nyakamban. Néhány napig meghúznám magamat, amíg elül a balhé.
Logan esete viszont egészen más. Még akkor is, ha a fajtájukat ért súlyos támadásért megy most hadba. Korábban is eszembe jutott, hogy a Silvermane-en való rajtaütéssel évekre vetheti vissza az ember-mutáns kapcsolatokat.
Az öreg szivar toronyháza pedig úgy be van kamerázva, hogy még azt is látják, hogy az alkalmazottak milyen állagút szarnak.
Csak egy felvételnek kell kiszivárognia és Xavier ügye olyan mélyre csúszik, amiből egy élet is kevés lesz visszakapaszkodni.
Sört ugyan még nem volt időm szerezni, de előszedem a vésztartalék wiskey-et, meg egy savas ásványvizet.
- Nem lesz egy Budweiser, de ha hígitod, akkor egész sörszerű dolgot kapsz majd - teszem le Logan elé az italt, mielőtt rátérek a terv következő pontjára - Mennyire bánsz jól a lőfegyverekkel?
Remélem magától rájön, hogy miért tettem fel a kérdést. Hasznos dolgok lapulnak az alkarjában, de a mostani akciónál nem biztos, hogy jó ötlet bevetni őket.
A média egyből ráharapna. Viszont ha arról szivárognának ki felvételek, hogy a Megtorló meg egy másik, kapucnit viselő fazon halomra lő néhány gengsztert, akkor nem kell aggódni amiatt, hogy előveszik a mutánsokat...

Frank  & Logan

Frank Cimbora búvóhelyére érve már nem is kell idegenvezetés. Már úgy közlekedem a felhalmozott ládái és fegyverarzenálja között, mintha már én is itt élnék egy jó ideje.
A kocsiban az út alatt elég sok mindenen gondolkoztam, de eszem ágában sincs belerángatni a Prof-ot vagy az Iskolából bárkit ebbe. Kurt Wagner is csak azért jutott eszembe, mert tudom. Hogy teleportáló. Elég érdekes figura a maga módján, de az is tény, hogy nagy segítségünkre lenne.
- Még csak az kellene, hogy a média még jobban felfújja ezt az amúgy is nagy disznóságot. Elég, ha egy szűk kör tud erről a mi… bizniszünkről. – vigyorgom el magam a megnevezésen. Nem igazán szoktam ennyire diplomatikusan megnevezni a dolgaimat, bár ritka az is, amikor társulok. Eddig inkább magányos farkasként jártam az utam, de mióta az Iskolába lakom, azóta másként látok dolgokat.
- Biztosan nem a Blackbird fedélzetéről fog integetni nekünk, ha idejönne!- huppanok le egy székre, és érdeklődve várom, hogy Frank előszedje az ígért italom.
- Rá se ránts! Jó lesz az a whiskey magába is. - veszem el az elém rakott üveget és töltök a poharainkba.
- A vizet rakd csak el nyugodtan. Nem hígítjuk a jó kis hordóban érleltet.. - töltöm tele a Cimbi poharát, majd a sajátomat.
- Amit kell, azt tudom. - kortyolok bele az italba.
- Huu.. ez remek! Régóta dugdoshatod!- nézem a pohárban hullámzó aranyszínű égetett szeszt.
- Nem is gondoltam Frank, hogy értesz a keményebb italokhoz.- veregetem vállon a Barátomat, majd töltök neki is, ha kiürítette volna a poharát.
- Szóval..  Ha benne vagy, akkor szólhatok Kurt-nak.  Tudja, ha én hívom, akkor nem publikus odabent. De biztosan nem a levegőből fog érkezni a madárral. Amúgy teleportáló. – emelem a poharam Frank-re és ha átgondolja, akkor üzenek is a kis segítségünknek, aki szerintem nem is sejti még, hogy elég nagy buli kellős közepébe csöppen, ha megérkezik.
Nem igazán akarok senkit akarata ellenére belevinni ebbe az ügybe, de ha csak tétlenül nézzük ezt a sok kísérletet és gyilkosságot a fajtánk ellen, akkor lassan egy mutáns se fog szabadon élni. Valami förtelmes börtönbe zárnak minket és tennének róla, hogy egy lélegzetünk se maradjon reggelre, ha ezt az aljasságukat elnéznénk, és csak legyintenénk a pusztításunkra. Nem hiszem, hogy most a homokba dugott fej- taktika lenne a nyerő. Inkább fejezzük be, amit elkezdtünk. Tudják csak meg, hogy büntetlenül nem ússzák meg ezt a gaztettüket. Bár az is bizonyos, hogy ez az eset a konténerben, nem egyedi, és első. De most eljött a visszavágás ideje. Nem vagyok büszke az életek kioltására, akiket eddig küldtünk Lucifer elé, de megérdemelten sínylenek a Pokol tornácán. De ha jól kezdem kiismerni Frank-et, akkor még egy pár cimborájukat utánuk küldünk.
- Ha átgondoltad, akkor szólj és üzenek Árnyéknak. Nagy arc! Biztos jól kijöttök majd egymással, csak nehogy a zsoltárokat említsd neki. Vagy a példabeszédeket! Volt szerencsém egy éjjelen keresztül a litániáit hallgatni, mikor a konyhába összeakadtam vele a sörömért indulva. - vigyorgom el magam, de Frank szerintem azt hiszi, hogy csak viccelek. Pedig nem.
- Na, mutassad, mid van. – mutatok a pisztolyokra és a puskákra, amik szép rendben sorakoznak az egyik tömött ládájában. Aztán felhajtom az italom maradékát a poharamból.

Logan & Frank ️️️️

Bár ránk férne egy alapos lazítás a mai nap után, nem adjuk át magunkat a pihenésnek. Logan persze rögtön rárepül a whiskeyre, de az ő esetében nem kell sokat törődnie azzal, hogy holnapra kialudja-e vagy sem.
Én sem vetnék meg néhány pohár italt, de most nem engedhetem meg magamnak, mert még van tennivalónk.
- A seregben nem válogattunk egy sikeres bevetés után.- felelek Logan meglepett kijelentésére az itallal kapcsolatban - Volt amikor csak ezzel tudtunk elaludni egy keményebb tűzharc után.
Az emberek általában csak azt látják a veterán katonákban, hogy képtelenek visszailleszkedni a "normális" világba. A hippik is csak a kegyetlen mészárosokat tudták felismerni a vietnámból hazatérőkben, pont úgy, mint a mostani pacifista vadliberálisok teszik ezt az Afganisztánból visszatérőkkel.
Abba bele sem gondolnak, hogy a háború mit vehet el egyes emberektől. Az állandó harckészültség felőrölheti egy gyengébb ember idegrendszerét, akinek így harctéri körülmények lesznek a normálisak.
Visszatérve a civilizációba vagy visszaszokik valaki, vagy hagyja, hogy eluralkodjon rajta a paranoia. Sok veteránt láttam, aki még mindig küzd a PTSD-vel.
Az én esetem viszont egyedi, mivel a családom halála miatt csak lecseréltem az afganisztáni harcteret a maffia uralta utcák háborús övezetére.
- Kurt haverod jól kijönne a Hell' Kitcheni Ördöggel. - húzódik egy apró mosolyra az arcom, ahogy Logan mesél a haverja vallásosságáról
Gondolom ő azért hozzám képest jóval hűbb a hitéhez és a "Ne ölj!" parancsolatot semmiképpen nem akarja megszegni.
Ez viszont probléma lehet. Lehet aggályoskodni fog azért, hogy bűnrészessé válik egy tömegmészárlásban és se én se Logan nem fogjuk tudni meggyőzni, hogy csak ilyen módszerrel fogunk tudni pontot tenni annak az aljasságnak a végére, amit a fajtája ellen elkövettek.
Logannek hasonló mód jár az agya mint nekem és máris afelől érdeklődik, hogy mit használhatna a karmai helyett a figyelem elterelése végett.
- Válogass kedvedre! - kattintom fel a fegyverállvány feletti villanyt
A falra szerelt tartókban mindenféle pisztoly, puska, gépfegyver pihent, míg a félig nyitott ládákból egy golyószóró és egy rakétavető csöve is kikandikál.
Szép kis arzenált összeszedetem az elmúlt néhány hónapban. Olyat, amivel simán a földdel egyenlővé lehet tenni egy komplett irodaházat, ha úgy alakul a helyzet.
Hagyom Logant, hogy válogasson a fegyverek között, míg én elmegyek zuhanyozni.
A mai nap mocska után rám fér egy kis felüdülés.

Frank  & Logan

Frank-ben van valami furcsa ötvözete a „karót nyelt” úriember és a gyilkoló gép között. Azt már szépen kiismertem, hogy az italt módjával iszogatja, de ha fegyverekről van szó, akkor nála nincs olyan, amit ne gyártottak volna. Teszem azt itteni vagy külföldi gyártmányban. A ládához lépve és a falon végignézve nem is tudnék olyat mondani, ami az elmúlt években ne dobtak volna „Piacra”. Azt már meg se merem kérdezni honnan vannak ezek, de jobb is!
- Szép gyűjtemény!- mondom magam elé, miközben válogatok a kínálatból.  Aztán, kis hezitálás után összeszedek magamnak egy pár „csúzlit”, de valójában bármelyiket magamhoz vehetném, ha nem utálnék cipekedni. Most viszont, elég nyomós érv van amellett, hogy egy pár darabbal felvértezzem magam, hogy még véletlenül se hozzák kapcsolatba az akciónkkal a Prof-ékat. Tudom, hogy nem kis dolog forog kockán, de Kurt tényleg nagy segítségünkre lehet, ha beleegyezne.
Cimbi elment zuhanyozni, és én visszaültem a rögtönzött fotelba, amit még múltkor rakosgattam magamnak össze a ládáiból. Fene nagy kényelmet nem várok, mert nem is szeretem, ha valami túl kényelmesre sikeredne. Akkor valószínűleg gyakoribb vendég lennék a Cimbinél. Bár a sör hiánya a hűtőtáskából, elég nyomós érv, hogy van mit javítani a vendéglátásán, de nem neheztelek rá. Ismerem jól a katonaéveim alatti körülményeket, és a kiképzések szigorát. Valahol meg is tudom érteni, hogy miért szereti ezeket a fegyvereket. Mindenkinek van valami nűnükéje a fejében, de Frank nem az a bolond fajta. Igen jól vág az esze. Talán, ha Kurt-ot rá tudnám venni a segítségre, akkor tényleg nyomós érvet kellene felvázolnom, hogy belemenjen ebbe. De aztán lehet, hogy jobb, ha nem rángatom bele. Nem szeretném, ha ez az akció a végére sülne el balul. Ami viszont a sört illati, ennél rosszabb hír nem is lehet, hogy egy árva üveggel nem találok a hűtőtáskába.
Viszont az a fél üveg jófajta Tennesse még van az asztalon. Magamhoz vettem ismét az üveget a pohárral, majd visszaültem a „karosszékembe”. Frank meg áztassa csak magát, míg én a fenekére nézek ennek a remek italnak.
- Legközelebb is beszerezhetsz ilyet, ha már sört nem vettél!- kiáltom utána a fürdőszoba felé, bár ezt inkább kijelentésnek szánom, mint megjegyzésnek. De Frank, talán nem sértődik meg a kissé nyers modorom miatt. Azt viszont meg kell hagyni, hogy van izlése az italok terén. Remek ez az évjárat!

Logan & Frank ️️️️

A víz hideg érintése segít szinte azonnal elűzi a fáradtságot. Tudom, hogy élhetnék a meleg víz csodájával is, de a megszokás nagy úr.
Odaát annak is örültünk, ha van vizünk, nem pedig azon finnyáskodtunk, hogy még meleg is legyen. A hideg zuhanynak amúgy is megvannak a maga előnyei. Nem csak felfrissít és elűzi a fáradságot, de az általa okozott sokkhatás ébren tartja a figyelmed és nem enged eltunyulni.
Ahogy a hideg vízsugár végigöleli a testemet próbálom átgondolni, hogy mi is történt eddig és mi áll előttünk.
Nem ritka, hogy a maffia az olyanokon élősködik, akik nem tudnak visszavágni. Az sem, egyedi eset, hogy a ténykedésük folyamán emberek tűnnek el nyomtalanul.
Ezek alapján nem kellene túlságosan felháborítónak találnom, hogy mutánsokkal kísérleteznek, de ennek ellenére akárhányszor a lelki szemeim elé kerül a hullákkal teli konténer képe, az olyan, mintha egy gyufát dobnának el egy olajfúró toronyban. Ez ilyen jellegű aljasságot sosem néztem jó szemmel és most hogy nincs semmi, ami megkösse a kezemet, tettem és tenni is fogok ellene.
Sírkő már nem fog túl sok vizet zavarni. Egy olyan fürdő, amiben részesült még Logan regeneráló képességét is túlóráztatni, Lincoln pedig csak egy szimpla albínó volt, aki nem tudott hangosan beszélni.
A maffia nem fog tanulni az esetéből. Ezt biztosra veszem. Túlságosan naivnak vagy optimistának kellene lennem ahhoz, hogy így gondolkodjak, de az utcán töltött idő megtanított arra, hogy bármilyen csúnya véget is ér egy gengszter élete, a többiek csak isznak egyet rá, majd minden folytatódik ugyanúgy, ahogy  eddig ment.
A hiánya okozta változás is csak addig fog tartani, amíg Silvermane nem talál valakit aki betölti a megüresedett helyét.
Ezzel a hozzáállással igazából csak az én malmomra hajtják a vizet. Ha nem hajlandóak változni, akkor nekem sem kell új elfoglaltság után néznem egy ideig.
A médiának hála azt is tudja minden rosszarcú, hogy az a fajta ember vagyok, aki szereti az önmaga által választott hivatást, még annak ellenére is, hogy a legtöbb jóérzésű rendőr és helyszínelő kifordult gyomorral hagyja el egy-egy közbeavatkozásom színhelyét.
Elzárom a csapot, majd megtörölkőzök. Egy újabb szett fekete ruhát magamra öltve megyek vissza a nappaliként szolgáló helységbe, ahol Logan már közelebbi barátságot kötött a whiskeyvel. Nem kárhoztatom érte, tényleg jó fajta pia.
- Azt hiszem érdemes lesz szólni Kurt haverodnak. - mondom neki, miközben egy újabb adag ellátmánycsomagot nyújtok fel - Ő tudja a legegyszerűbben biztosítani a be és kijutást.

Frank & Logan

Miután elment Frank áztatni magát a zuhany alá, kényelembe helyeztem magam és kortyolgatni kezdtem ezt a remek italt. Sok mindenen jár az agyam, de valahogy nem fér a fejembe ez az egész. Azok a szerencsétlen mutáns áldozatok ismét a szemem elé villannak. Kegyetlenséggel kínozták őket, pedig nem volt bűnük. Frank jó harcos, és sok mindenben hasonlítunk is. Bár ember, de helyén van a szíve. Nem hittem volna, hogy ennyire messzire és mélyre nyúlik az aljasság velünk, mutánsokkal szemben. Biztos, ha nyílt harcra kerülne sor, akkor hatalmas mészárlás venné kezdetét, amit nem akarok. Eddig is sok ártatlan esett áldozatul, de ha diszkréten el tudjuk intézni a dolgot, akkor a bűnösök meglakolnak, és nem robban ki egy nagyobb horderejű harc az emberek és köztünk. A Prof nézetei szerint is mindig van másik megoldás, de van, mikor csak harccal lehet visszaszorítani azokat a mocskokat, akik halomra gyilkolnak minket. A poharamban lévő italt nézve elmerengek, de aztán meghallom Frank Pajtás hangját a fürdő felöl, és bólintok.
- Remek! El lesz ragadtatva!- vigyorgom el magam, majd a kommunikátoromat előhalászom a zsebem mélyéről és üzenetet hagyok neki. Nem akarok másnak szólni, de ha mákom van, akkor záros időn belül válaszolni fog. Kissé szentfazék, de bírom a fejét!
- Hagytam neki üzenetet. Szerintem, imádni fogja!- kiáltom a fürdőszoba felé.
- Ezt a helyet nem adtam meg neki. Jobb, ha nem tud sokat. - hajtom fel az italom. De ahogy visszatenném a zsebembe a kütyüm, már egy üzenet érkezik rá.
- Most írt vissza… egy közeli Templomba találkozunk. Vajon miért nem lepődöm meg?- vigyorgom el magam ismét, és kikászálódok a székből.
- Amint kész vagy, indulhatunk. Majd ott felvázoljuk neki a nagyját. Minél kevesebbet tud, annál jobb! Nem akarnám belerángatni nagyon, de a képességei most jól jönnek! Hogy állsz, végeztél?- kérdem a Cimborát, és ha igennel válaszol, akkor összeszedem magam, és indulásra készen állok.
- A Trinity Church, Szentháromság Templomba vár minket. Éppen felújítás alatt áll. Ott jó lesz! Tudod merre van?- bólintok, és ha Frank is rábólint, akkor mehetünk. Nem akartam eddig belerángatni senkit közülünk, de az tény, hogy Kurt Wagner be tud minket „csempészni” úgy, hogy ne legyünk feltűnőek.
- Majd én beszélek vele. Kissé parás, de jó gyerek. Meglepődött, hogy kerestem. Hát, még ha meghallja, hogy mire kell a segítsége… - nézek a Cimbimre. - Kész vagy? Indulhatunk?- veszem el a kocsi kulcsot, majd felé dobom. – Menjünk. - indulok a Furgonja felé, ha ő is indulásra készen áll.

Logan & Frank ️️️️

Míg felveszi a kapcsolatot a mutáns cimborájával, addig nekiállok előkészíteni a felszerelésem a végső összecsapásra.
Az ilyen gyors rajtaütésekre nem érdemes túlságosan sok felszerelést vinni. Egyrészt, mert plusz súlyt jelent, ami lelassít. Az meg a francnak se kell, hogy három egyenként két kilós gépkarabély mellé, még mindegyikhez cipeljek vagy hat tárat. Bőven elég lesz ide a golyóálló mellényem, a Desert Eagleöm, meg egy automata gépkarabély és néhány gránát.
A másik ok, amiért nem szerencsés a nagy pakk, hogy a sok fegyver sok eltérő kalibert jelent, ami igencsak komoly problémákat okozhat egy bevetés közben. Éles harci szituációban a stressz és a körülmények miatt kapkodni fog, az alapvető cselekvésekre korlátozódik az agya és primitív logikát követ. Lehet bármilyen kiváló emlékezete valakinek, egy adrenalintól és vértől áztatott szituációban elég, ha csak egy zsebnyi távolságot téved a töltényövén és máris rossz kaliber kerül a csőbe. Annak pedig nem szokott jó vége lenni, hogy emiatt a töltény belerobban a csőbe.
Logannek is összekészítek egy egy hasonló csomagot, mint az enyém, majd ellenőrzöm a kiválasztott fegyvereket.
Az lenne az utolsó dolog, amire szükségünk van, hogy ne legyen kitisztítva a cső, amikor bemegyünk elrendezni az ügyeket.
Mindkét puskához az első két tárat gerilla stílusban egymáshoz rögzítem egy ragasztószalaggal, hogy az első körben nyerjünk néhány extra másodpercet.
Amint ezzel megvagyok, a felszerelést két sporttáskába és a kevlar mellényemmel együtt elhelyezem a kocsi utasterébe.
Logan ekkora már kapja is a választ, hogy hol lesz a találkozó.
Mondta, hogy a haverja vallásos, de azt nem sejtettem, hogy ennyire. Mindenesetre a templom nem rossz hely egy megbeszélésre.
A maffiacsaládok annak ellenére, hogy miből élnek elég elmélyültek a vallásban és senki nem rontana ránk, ha esetleg kiszúrna minket valamelyik rossz életű az utcán.
- Menjünk. - ülök be a furgon volánja mögé és bepöccintem a motort
Nem telik sok időbe, mire odaérek a megadott templomhoz. A felújításhoz használt állványok szinte teljesen belepik az épületet, ami még így is egy gótikus monstrumként magasodik a többi néhány szinten bérház fölé.
Kíváncsi vagyok, hogy Murdock tudomást szerzett-e már a kora esti kis felhajtásról és úton van-e, hogy lekapcsoljon minket.
Merem remélni, hogy más elfoglaltsága van, mert hiába nézzük más szögből az igazságszolgáltatást nem lenne kedvem végignézni, ahogy Logan rossz néven veszi a megfékezésünkre tett kísérletet.
Leparkolok az egyik kis utcában és kiszállok a kocsiból. A felújításhoz szükséges habarcs illatát még ide is elhozz a lassú szellő.
A papok számára fenntartott bejáraton surranunk be, majd a háttérbe vonulva átengedem Logannek a terepet.
Ahhoz képest, hogy felújítanak a hely úgy bűzlik a kéntől, mint egy borospince...

Frank  & Logan

Ahogy az események gyorsulnak, úgy sűrűsödik az adrenalin bennem. A Templomban a találkozó hamarosan kezdetét veszi. Frank-et elnézve, ahogy összepakol pár „csúzlit” és egy szép táskára való „alkatrészt”, ismét csak egy széles vigyorral nézek rá a szívarommal a számban. Tudom, hogy nem lesz egyszerű ez a menet, de ha Kurt is benne van a dologban, akkor több eséllyel veszi kezdetét a rajtaütésünknek. A kívülálló szemében ezt lehet úgy látja, hogy önbíráskodás, de ha azt is belevesszük, hogy egy nagyobb mészárlást tudunk ezzel megakadályozni, akkor már másként fest a dolog. Amúgy meg a Történelem folyamán sok olyan szállóigévé vált meghatározások láttak napvilágot, ami a mostani helyzetünkre is nagyon is illene. Ha azt vesszük, hogy manapság a bűnözőknek több joguk van, mint az áldozatoknak, akkor nem is csoda, hogy felbolydult ez a világ. Nem vagyok nagy erkölcsös, de vannak elveim nekem is. Az elmúlt éveim alatt számtalanszor kerültem olyan helyzetekbe, ahonnan csak az erő és a visszavágás tudott kihúzni. Most persze sokakban felmerülhet az is, hogy miért nem a Hatóságokra bízzuk ezt a műveletet. Hát! Mint az előző ábrák mutatják is, hogy a Rendfenntartók nem éppen a mi oldalunkon állnak. Vagyis több eséllyel a lekenyerezhető oldalra állva, szemet hunynának ez az eset előtt is. Mondván, hogy „ezek csak mutánsok”…  Na, ezért nem vonulok háttérbe, és nézem ölbe tett kézzel ezt a gyalázatos mészárlást a mutánstársaim halálával. Frank ember létére megért, és néha fél szavak is elegek ahhoz, hogy nem kell magyarázkodnunk. Azt az esetét viszont nagyon is meg tudom érteni, ami történt vele és visszavágott. Nem ítélem el, mert ha ezt gondolnám is, akkor nem állnék most mellette. Át tudom érezni a fájdalmát, mert én is átestem nem egy ilyen borzalmon. Rólam mindenki mást szűr le, de a hírnevem többnyire megelőz. Lassan megérkezünk a Templomhoz és a hátsó bejáratnál lépünk be az állványok alatt a Szentségbe. A bűz most is orrfacsaró, mint általában elég érzékeny vagyok a szagokra. Egy széles fintort vágok, majd beljebb lépek én is. A felújítás miatt belül is állványok és faltörmelékek vannak, de most nem ez a lényeges. Rendben kikerülgetem a halmokat és körbenézek a hajóban, Kurt-ot keresve.
- Helló Kurt! Itt vagyok. - kiáltom el magam, majd várom a választ.
Pár pillanat múlva dudorászást hallok, és az egyik állvány tetejéről mozgás hallatszik.
- Lejönnél, Pajtás?- igazítom meg a szivarcsutkámat és bólintok felé.
- Máris…- hallatszik egy erős akcentussal egy hang, majd előttem terem.
- Kösz. – bólintok felé. - Szóval.. Az lenne a lényeg, hogy… - hajolok a füléhez közel és felvázolom nagy vonalakban a dolgát. Amit segíteni kellene. Nem mindent részletezek az előző napokból, vagyis szinte alig, mert jobb, ha minél kevesebbet tud, és csak arra koncentrálna, ami most következik. Sok teendője nem lesz, legalábbis remélem, hogy „csak” a be- és kijutásban segédkezik, de az elmúlt eseményeket számításba véve, nem tudni mit tartogat számunkra a következő pár óra. Miután befejeztem a „gyorstalpalót” Kurt-nak, vártam a válaszát. Kissé kerek szemekkel nézett ránk, de aztán bólintott.
- Oké. Biztos oka van, hogy engem hívtál. - nézett rám, majd Frank-re. - Az Úr tudja, hogy mit, miért ró rám!- tette még hozzá, majd kis totyogással várta, hogy megadjuk neki a helyet, ahová most akarunk eljutni.
- De tudod, Logan … nekem látnom kell a helyet hová megyek.. vagy legalábbis nagyjából.
- Jól van Pajtás! Meglátod majd, hogy hova kell bejuttatnod minket. Nem lesz nehéz. Frank odavisz minket a címre, neked csak a helyre kell bejuttatnod, és aztán ki. Ennyi a feladat. Rendben?- veregetem vállon a Társamat, majd ha Frank is készen áll, akkor mehetünk tovább.  Nem hiszem, hogy sokat kell várakoznunk a rajtaütésig. Bízom benne, hogy a lehető legkevesebb nem várt tényező fog az utunkba kerülni. Bár, most Kurt segítsége hatalmas, hogy észrevétlenül be tudunk jutni a góc középpontjába, de aztán figyelnem kell, hogy a karmaim a helyükön maradjanak. Nem akarok nagyobb felhajtást, mint szükséges. Most viszont azokat a fegyvereket veszem magamhoz, amit a Cimbora előkészített nekem. Nem vagyok oda a lőfegyverekért, de most ez a helyzet sokkal kényesebb, mint az eddigiek. Nekünk meg nem kell nagyobb feneket keríteni, mint aminek lennie kell. De az biztos, hogy ha vége lesz ennek, akkor Frank-et és Wagnert meghívom egy sörre. Ami most is jól jönne, de első az ígéret, amit fogadtam, hogy megfizetnek azok, akik ezt művelték azokkal a szerencsétlen konténerben talált mutánsokkal…

Logan & Frank ️️️️

Amíg Logan megbeszéli a dolgokat a barátjával, addig én a háttérbe húzódok és próbálok nem sok vizet zavarni.
Számítottam arra, hogy nem egy hétköznapi megjelenésű fickótól fog segítséget kérni, de a médiaszerepléseikre visszagondolva nem nagyon rémlik, hogy lenne ilyen pofa az X-ek között. A karcsú kék bőrű és kék szőrrel borított ördögszerű figura villás farka izgatottan jár ide-oda, amíg Logan vázolja neki a helyzetet és néhány erős német akcentusú szóval válaszol neki.
Most megértem, hogy miért nem mutatkozik olyan sokat a nyilvánosság előtt. A megjelenése csak egy része a dolognak. A nyugati világban még mindig elég erősen él a németek sztereotíp gonoszságának a képe. Ez a fickó talán a lehető legrosszabb hátrányokat kombinálja, amit mutáns csak birtokolhat. A megjelenése miatt már sokan félnek tőle és amilyen egy átlagos mai ember a beszédét hallva ez a félelem csak fokozódna.
Őszintén sajnálom, hogy emiatt neki duplán meg kell szenvednie az emberek között.
De ahogy el-elkapom a szavait, talán ő a vallásban velem ellentétben megnyugvást és békét lel.
Ez mondjuk a mi esetünkben nem biztos, hogy a legideálisabb eset. Főleg, hogy ha komolyan veszi a Ne ölj parancsolatot.
Miután lezárták a beszélgetést, elindulnak felém, hogy elindulhassunk Silvermane toronyháza felé.
Ahogy a közelembe ér, megpróbálom összeszedni az egyik akár barátságosnak mondható arckifejezésem és kezet nyújtok neki.
- Hívj Franknek!
Az arcán látom, hogy gyorsan összerakja a névből és a kabát alól kivillanó fehér foltokból, hogy mi áll előtte. Egy pillanatra meg is mered, majd mint akit megcsípett egy darázs gyorsan előre nyújtja a három ujjú kezét és kezet ráz velem.
Úgy tűnik a hírneven ezúttal megelőzött. Bár örülök neki, hogy gyorsan túltette magát a felismerésen, hogy egy olyan embernek segít, akinek már legalább ötszáz gengszter élete szárad a lelkén.
A furgonban csak két ülőhely van, így Kurt hátra kényszerül a raktérbe.
Kisorolok a forgalomból, majd elindulok a Silvermane toronyház felé.
Vezetés közben néha ránézek az új társunkra a visszapillantó tükörből, aki egy kicsit még mindig idegesnek tűnik. Nem igazán tudom, hogy miként tudnám megnyugtatni és főleg nem tudom, hogy Logan mivel győzte meg, hogy segítsen. Amire készülünk, az a hite ellen van, akár meg lehet vele előzni egy komolyabb bajt, akár nem.
Kábé fél óra út után érkezünk meg. A furgont leparkolom az egyik kisebb forgalmú mellékutcába.
Hátra mászok Kurt mellé, majd előbányászom az épület alaprajzát és kiterítem, hogy mindenki láthassa.
- Akkor vegyük át még egyszer a tervet egy kicsit részletesebben. - mondom majd mindkettejükre ránézek majd rábökök az alagsorban lévő iratraktárra - Ide kell  észrevétlenül bejuttatnod minket. Az alaprajz szerint a raktár alatt közvetlenül húzódik egy metróhoz tartozó szervizalagút. Egy méter körül lehet a plafon vastagsága. Az alagút három méteres  belmagasságával és a raktár négy méteres belmagasságával számolva ha hat méternyit tudsz minket fentebb vinni akkor jók vagyunk. Ahogy beértünk, te elrejtőzöl a raktárban, mi pedig Logannel nekiállunk a meló mocskosabbik felének.
Az ujjam az alagsor egy másik részére bök.
- Az első dolgunk lesz lekapcsolni a kintre irányuló kommunikációt. Nem hiszem, hogy odalent ellenállásba ütköznénk, de készüljünk a legrosszabbra. - a kezemmel követem az utunkat az alaprajzon miközben magyarázok - Az alsóbb szinteken lévő jogi cégekkel nincs dolgunk, így a feltűnést kerülve a személyzeti liftet fogjuk használni. Amint felértünk a 45. emeletre és elsütöttük az első lövés heves ellenállásra kell számítanunk egészen a 48. emeletig, ahol Silvermane irodája van. Amint végeztünk a teherlifttel lemegyünk az alagsorba, Kurt pedig kivisz minket.

Frank & Logan

Árnyék nem egy olyan fajta, aki a temperamentumával villog ki köztünk, inkább az erős akcentusával hangzó szavai, és a sűrű imádsága az, amit hallok tőle. Sokszor nem értem mit halandzsázik, de bólogatni szoktam, így nem is firtatom sokszor, hogy mit csinál. Tudom, hogy a Szentjeit mindig elsorolja, de lehet, hogy a mai nap után megsokszorozódik a litániái felsorolása. Frank-re párszor sandán pillant, miközben felvázolom a dolgokat, de ismer már annyira, hogy jó okkal kerestem meg éppen őt.
Ahogy beszállunk a furgonba, és bekucorodik hátulra, érzem rajta, hogy izgatott. Tudom, hogy nem kis kéréssel hívtam ide, de ha nem lenne ennyire kényes a dolog, akkor nem is rángatom bele.
Hamarosan előkerül az épület tervrajza, amit Frank elég részletességgel tár elénk. A bejutásunk sokban attól is függ, hogy tudunk-e a meglepetés erejét kihasználni, és észrevétlenül bejutnunk abba a darázsfészekbe. Nem olyan vállalkozás, amilyennek egy tinikből álló cserkészcsapat röhögve megoldana, de ha már belevágtunk, akkor már alaposan végezzük a melót.
-Nyugi Kurt! – veregetem vállon, miközben hallgatom a Cimbora ismertetőjét a tervrajzról.
-Csak be kell juttatnod minket, és ha jelt adok, akkor meg ki. – vigyorgok rá egy sort, mert látszik rajta, hogy kicsit ideges. Tudja, hogy ez élesbe megy. Mert ha rajtakapnak, akkor nagyobb vérfürdő lesz, mint amilyet terveztünk, és az nem vetne jó fényt ránk.
-Oda be tudsz vinni minket? - mutatok arra a helyre, amit Frank jelölt és Árnyékot figyelem, hogy bólint.
- Ja. Menni fog. – bólogat és megnézi a tervezett helyet, ahová bejuttat majd minket.
- Remek! – vigyorgom el magam, majd az utolsó simításokat végzem a fegyverek ellenőrzésén és készen állok az indulásra.
-Mész te elsőnek, Frank? – nézek rá, majd Kurt-ra, s ha készen áll ő is az indulásra, mint Frank Barátom, akkor indulhat a menet!
Örülök, hogy Árnyék segítségünkre jött. Nagy bátorságra vall, hogy a hite és a meggyőződése mellett mégis segít nekünk bejutni abba az épületbe. Tudom, hogy nem lehet neki egyszerű feldolgozni a hallottakat, de azt megértette, hogy miért tesszük. A sok ártatlan, akik halálukat lelték, azoknak a lelke üdvéért. Én nem vagyok és nem is voltam soha szentfazék, de tiszteletbe tartom azokat, akik ilyen meggyőződéssel vannak, csak engem ne akarjanak megtéríteni.
-Ha ezen túl leszünk, akkor jelzek neked, és gyere értünk, oké? Aztán vendégeim vagytok egy óriási kupa sörre!- nézek rájuk, majd eloltom a szivarom, és ha Frank indul, akkor én is belekapaszkodom Árnyékba, hogy átvigyen a megbeszélt helyre. Remélem, hogy nem lesz semmi gond a kamerákkal, de nem nagyon szeretnék elsőnek menni. Mert a technika és az én tudásom két különböző. Ebben Frank szerintem bőven jobb nálam, de most a karmaimat a helyükön kell tartanom. Pedig azokkal egy pillanat lenne a „leszerelés” a falról, de most nem fogom használni a pengéimet. Tudom, mi forog kockán és nem lesz egyszerű.

Logan & Frank ️️️️

Úgy tűnik Logan-nek és Kurtnek nincs ellenvetése a tervvel kapcsolatban és mindketten készen állnak a rájuk váró feladatok teljesítésére.
Magamhoz veszem az akcióhoz előkészített pakkomat, kiszállok a furgonból és elindulok a legközelebbi csatornafedő felé. Bár nem a lefolyórendszer a legoptimálisabb a szerviz csatornába való lejutásra ha a higiéniai szempontokat nézzük, de a sok átfedés miatt könnyen és észrevétlenül el tudjuk érni a célhelyet.
Logan nem hiszem, hogy finnyáskodna egy kis bűzértés biztosra veszem, hogy Kurt sem éppen kifinomult orrú ember. Legalábbis a belőle áradó enyhe kénszag nem éppen arra enged következtetni, hogy zavarja a bűz.
Bár túl sok időt nem fordítottam arra, hogy memorizáljam a csatorna alaprajzát, de a jelölések értelmezésével egész könnyen boldogulok, így nem kell sokat húzni az időt azzal, hogy a szennylé felett kiépített hidakon lófráljunk.
Egy kicsit megkönnyebbülve szusszanok fel, amikor végre elérünk a behatolási pontra.
Lerakom a sporttáskát és előhalászom belőle a golyóálló mellényt.
- Was is das? - hallom Kurt önkéntelenül kiröppenő csodálkozását - Minek a koponya?
Ha nem néhány percre lennénk a bevetés kezdetétől még meg is mosolyognám az ördögszerű fickó elképedését, de most már kezdek olyan mentális állapotba kerülni, amiben nem veszem a szívemre, ha valakink kioltom az életét.
- Figyelem elterelés. - válaszolok a kis kék mutánsnak miközben becsatolom a mellény pántjait - Egy ekkora világos szimbólum egy fekete ruhán csak úgy vonzza a tekintetet. Meg a lövedékeket is.
Kurt bólint, én pedig felcsatolom a combtokot, az derekamra veszem tölténytáskát és átvetem a vállamon a gépkarabély hevederét.
- Indulhatunk, ha te is készen állsz. - nézek ismét Kurtre
- Legyünk túl rajta. - sóhajt fel, majd a vállamra teszi a kezét
Egy elég kellemetlen gyomorrontást idéző pukkanás, egy tizedmásodpercnyi tömény kénszag és mire kinyitom a reflexszerűen záród szememet, már az irattárolóban vagyok.
- Szép munka! - húzom elő a combtokból a Desert Eaglet - Hozd be Logant, én addig elintézem az épület elektromosságát és kommunikációját! A személyzeti lift előtt találkozok vele.
Az ajtóra tapasztom a fülemet, majd óvatosan lenyomom a kilincset. Még hallom a halk puffanásszerű hangot, ahogy Árnyék eltűnik.
Nem várom meg a visszatértét. Kilépek a folyosóra és a kamerák látószögét elkerülve, elérem a biztosítékokat tároló szobát.
Akkurátusan lekapcsolom a biztosítékokat és kihúzgálom a vezetékeket, majd a telefon és internet kábeleket tépem ki a helyükről.
Az épület egy pillanatra elsötétül, majd vöröses vészfény veszi át az uralmat a folyosókon.
A lift működése miatt nem aggódok, mivel az ilyen esetekre van rendszeresítve egy külön generátor, hogy tudják evakuálni az ekkora irodaházakat áramszünet esetére.
Gyorsan kisurranok a szobából és a közeledő léptek zajára az egyik tisztítószer raktárba rejtőzök el.
Néhány perc után hallom, hogy a biztonsági őrök szétszélednek és keresni kezdik a behatolót.
Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ide is be fog nézni legalább egy, így az ajtó mögé bújok.
Egy fél perc múlva már nyílik is az ajtó és egy kissé elhízott fickó lép be, hogy körülnézzen.
Amint beljebb merészkedik, előrébb lépek és gyorsan utána nyúlok. Nem megölni akarom, így csak a fel és alkarom közé ékelem a nyakát, így elszorítva a vérkeringést a nyakában, a másik kezemmel pedig megtámasztom a fejét a tarkójánál. Egy-két másodpercig ficánkol, de gyorsan elernyed. Leengedem a testét a földre és kilépek a folyosóra.
Ideje megcélozni azt a liftet.

Frank  & Logan

Ahogy látom őket teleportálni, kicsit idegesen nézek, de aztán sok időm nincs, hogy jobban belegondoljak ebbe a fajta utazásba, de be kell látnom, hogy így lesz a legjobb. Pillanatokon belül Kurt visszatér hozzám, és engem is átvisz Frank mellé az épületbe, majd el is illan, ahogy megbeszéltük. Megérkezésem után a falhoz lapulok és beleszagolok a levegőbe. Pár közeledő fickót érzek, még a folyosó túl oldalán vannak, de hamarosan beérnek a látókörünkbe, így fedezéket keresek. Egy ajtóra próbálkozom, hátha nyílik, de zárva. Közben a Cimbora lekapcsolta az áramot, így most a halovány infravörös fényként világít a neon, ami nekünk jó, a Pajtiknak meg pech. Ezt kihasználva a mennyezet alatt futó csövekbe kapaszkodva húzódzkodtam fel, és lapultam meg, míg elfutottak alattam. Jó Őr módjára felfelé egyik se nézett, így gond nélkül tudtam Frank után osonni. A kamerák kiiktatva vannak már és csak a lift van hátra, hogy odaérjek a megbeszéltek szerint. Kicsit könnyűnek találom a bejutásunkat, de remélem, hogy eljutunk a célunkig és kevés ellenállásba ütközünk. Gondolom, hogy már sejtik, nem véletlen az áramszünet, és ha jól tippelek, akkor nem kell sok idő, hogy az egyenruhások ellepjék a házat. Óvatosan haladok előre, hogy beérjem a Cimborám, és ha neki sem merül fel gubanc, akkor a liftnél találkozunk. A folyosón hangokat hallok, de szaporázom a lépteim, hogy előttük érjek oda Frankhez. Ha jól saccolom, akkor öt perc múlva itt hemzsegni fognak az Őrök, de a meglepetés ereje még mindig a mi oldalunkon áll. Az is bizonyos, hogy hamarább „kiszagolom” őket, mint ahogy a közelünkbe érnének, de azért szaporázni kell az osonásom, hogy időben találkozzunk össze a megbeszélt helyen. Amint ráfordulok a folyosóról a lift felé, már látom Frank-et, akihez halkan csatlakozom. Ha lehet, inkább kézjelekkel kommunikálok vele, mint régen a seregben a Társaimmal. Nem hiszem, hogy a Cimbinek idegen lenne ez a fajta „beszéd”, de jobb, ha óvatosságból nem a hangom hívná fel a figyelmet ránk. Így is elég kényes helyzetben vagyunk, de ha beszállunk a felvonóba, akkor már egy lépéssel közelebb kerülünk a célunkhoz. Bízom benne, hogy egy Hősködő Balfék sem fog nyíltan nekünk rontani, ha majd a felső emeletre érünk. Most a régi katonai emlékképeim villannak a szemem elé, és az az adrenalin löket, ami ilyenkor a szervezetet megdobja. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül, és ha Frank bólint a továbbhaladásra, akkor követem.

Logan & Frank ️️️️

A lifthez vezető utat meglepően könnyen teszem meg. Már-már furcsa, hogy ennyire nem ütközök semmilyen akadályba, vagy ellenállásba, de végső soron ez csak a hasznomra lesz. Így legalább több töltény marad azoknak akik megérdemlik az új szemgödröt a homlokuk közepébe.
Régi ismerősként köszöntöm az adrenalin-szint megemelkedésével járó tudatállapotot, ami lehetővé teszi, hogy a legösztönösebb szinten és a lehető leghatékonyabban tudjak reagálni az engem ért agresszív ingerekre. Az átlag emberekben is megvan ez a képesség, de jóval nyersebb, kimunkálatlanabb módon. Ahhoz, hogy egy konfliktus folyamán ezt a fajta feszültséget a maga javára tudja fordítani, több évnyi képzésre és edzésre van szükség. Ez különbözteti meg az olyan embereket, mint Kurt a hozzám vagy Loganhez hasonló vadállatoktól.
Mi tudjuk, hogy mit kell csinálni, ha majd szétvet az ideg és meg sem fordul a fejünkben, hogy visszafogjuk magunkat.

A lifthez csak annyi időt kell várnom, hogy megnyomjam a hívó gombot, mire Logan is felbukkan. Már majdnem meglepődök, amikor a katonai jelnyelvet használva kommunikál velem, de eszembe jut, hogy ilyen háttérrel és hozzáállással, mint az övé  már biztos megfordult egy-két katonai programban.
A bal kezem mutató és hüvelyk ujjának végét összeérintve jelzem neki, hogy vettem az adást, majd a mutató ujjammal egy hiányzó alapú négyszöget rajzolva mutatom neki, hogy lépjen be a liftbe.
A szerkezet kattan, majd az ajtó félrehúzódik és mindketten belépünk a felvonóba.
Az ökölbe zárt tenyerem élével nyomom be a megfelelő emelet számát és izgatottan várom, hogy elinduljunk.
A véremben tomboló adrenalinnak köszönhetően úgy érzem, hogy még csigánál is lassabban kúszunk fel a liftaknában.
Kihasználom az időt és még egyszer ellenőrzöm, hogy ki van-e biztosítva a géppuska, majd Logan felé fordulok.
- Ha tartani akarjuk az álcát, akkor neked is óvatosabbnak kell lenned. - sandítok rá a szemem sarkából - Ha kapsz egy fejlövést és utána felkelsz, akkor nehezen fogja elhinni a sajtó, hogy nem szupererővel bíró emberek jöttek leszámolni Silvermane-nel. Keresd a fedezéket és próbálj úgy tenni, mintha nem foltoznád össze magad pár perc alatt.
Kicsit nyersen fogalmaztam meg a mondandómat, de Logan-t ismerve nem  hiszem, hogy túlságosan a szívére veszi a dolgot. Mindketten voltunk már ilyen helyzetben és tudjuk, hogy a tömörség sokszor életet menthet.
A lift lassan eléri a célemeletet.
A vállamhoz emelem a fegyvert és átnézek a célkeresőn, hogy egy másodpercet se vesztegessek el.
Az utolsó néhány emeletet, mintha még lassabban tenné meg a felvonó, de amikor hallom a megérkezést jelző pittyenést már felkészülve lépek az ajtó felé. A szívem majd kiugrik a helyéről, ahogy kilépek a jól megvilágított folyosóra és a célkeresztembe kerül az első Armani öltönyös mocsadék. Két golyó a szeme közé és máris egy problémával kevesebb van.
Silvermane retteghet, mert ami most vár rá, ahhoz képest a Pokol egy könnyed wellness hétvége, hozzánk képest az Ördög pedig a jóságos Szent Miklós.

Frank & Logan

Mint a régi szép időkben…. Jutnak eszembe a lövészárkok és a rohamozások a szuronyos puskákkal. Még mindig az emlékeimben élnek azok az évek, mikor minden egyes nap a halállal néztek szembe a Bajtársaim, és a kegyetlen valóság, hogy láttam sokakat elhullani mellőlem. Frank is nagyon jól tudja, hogy a Háború nem olyan, amire szívesen gondol az ember fia, bár néha elkerülhetetlen a Szabadság kivívása erőszakos cselekedettel. A liftbe lépve is ez jutott eszembe, de most nemcsak arról van szó, hogy az elnyomókkal számolunk le, hanem az Igazságot és Lelki békét jöttünk kivívni azoknak a szerencsétlenül járt Mutánsoknak, akik szenvedtek ártatlanul ezeknek a mocskosaknak a keze által. Nem éppen törvényes úton vagyunk itt, de ha nem teszünk valamit, akkor még több áldozat lesz és sohasem lesz vége a gyilkolásnak. Mindig lesznek olyanok, akik ránk fenik a fogukat, de most visszacsapunk és többet ezek a Rohadékok már nem fognak kísérletekkel kínozni és halomra ölni a hozzám hasonlókat.
A liftbe belépve, én is rutinszerűen a fegyvereimet ellenőriztem, mint Frank. Jól látszik –és érzem is rajta- a felfokozódott állapotot, amit az adrenalin többszörös mennyisége okoz ilyen esetekben. Nem hinném, hogy kétségek merülnének fel benne sem a tettünk miatt. Inkább valami elégtételfélének érzem, hogy megtoroljuk a szenvedőkön esett borzalmakat. Nem vagyok Szent, és soha nem is voltam. Olyasmiket  tettem, amire nem vagyok büszke, de akadtak köztük olyanok is, amik elkerülhetetlenek voltak, mint példának okáért ez a mai nap. Ha lehetne, akkor gyorsan és „fájdalommentesen” iktatnám ki a bűnösöket, de lelkem mélyén tudom, hogy a vért csakis vérrel lehet lemosni, de ezek nem érdemelnek kíméletes halált.
-Azon leszek.- néztem rá egy kósza vigyorral, majd ahogy az ajtó kinyílt, félrehúzódtam az oldalához, és bólintottam a Cimborámnak, hogy készen állok. Ha jelt ad, akkor követni fogom, és fedezem, ahogy a Katonatársaimmal is tettem sok-sok éven át. Értem miért olyan kényes ez a dolog, de azzal is tisztában vagyok, hogy a képességeimre nem mindenki van felkészülve. Fékezni tudom az állatias ösztöneimet, de most jól jön, hogy hamarább kiszagolom a közelségüket, mint ahogy észrevennének. Lehet, hogy felkészültek a jövetelünkre, de nem hinném, hogy miránk számítanak. Valószínű, hogy az eddigi rémálmaikat összességében kapják a nyakukba. Talán nem áll távol a megállapításom az igazságtól, bár lehet, hogy elég finoman fogalmaztam. Frank-re néztem, majd elindultam vele, ahogy kilép a felvonóból.

Logan & Frank ️️️️

18+: Erőszakos tartalom.

Az első leadott lövés durva visszhangot ver a csendhez szokott folyosón. A célpontom kétszer megrándul, ahogy a koponyáján áthatoló golyó agyvelővel permetezi be a márványcsempét és a falakat, majd összeesik.
A karom lendítésével jelzem Logan-nek, hogy jöjjön, majd határozott léptekkel, a fegyvert magam előtt tartva haladok tovább. Számítok arra, hogy nagyon rövid időn belül reagálni fognak az eldördült lövésekre.
A gengsztereknek, legyenek bármennyire jó lövészek van egy hatalmas hátránya a katonákkal szemben.
Gyakorlás híján csak éles helyzetekben tudnak tapasztalatot szerezni a csapatmunka terén. Emiatt pedig nincs esélyük kielemezni a történteket, mivel örülnek annak, hogy túlélték a tűzharcot. Betyárbecsület ide vagy oda, de esélyük sincs olyan összehangoltan és koordináltan cselekedni, mint egy csapatnyi kiképzett katonának, mivel nincsenek kialakulva a szerepek. Mindenki egyenként és csak magának méri fel a terepet, így a figyelemmegosztás miatt jelentősen csökkent a helyzetfelismerési képességük hatásfoka és a reakcióidejük. Legfeljebb olyan alapvető manővereket tudnak megoldani a képzettségük hiányában, mint egy hátbatámadás megszervezése.
Nem számoltam el magam különösebben.
Két öltönyös fickó rohan ki az egyik folyosókanyarulatból, a sörétes puskát a mellkas előtt keresztbe tartva. Újabb két lövés, újabb két vöröses-rózsaszín vértócsával több a padlón.
Ha nem úgy rohantak volna a fogadásomra, mint naiv birkák a vágóhídra, akkor talán lett is volna esélyük arra, hogy ne kapjanak golyót a homlokukba, amint meglátom őket.
Mint mondtam a gengszterek amatőrök.
Hallom az ajtó nyílását a hátam mögül, de nem aggódok az orvtámadás miatt és nem várom meg a géppuska ugatását. Logan számára láthatóan nem voltak idegenek a lőfegyverek és bízom benne, hogy célozni is tud olyan jól, mint gengsztert csontozni, így nem érzem szükségét, hogy megtorpanjak és kezelésbe vegyem a problémát.
A két általam kitermelt hullán átlépve haladok tovább abba az irányba amerről áldozataim érkeztek. Bakancsos lábam léptei figyelmeztetőleg visszhangoznak a fényes márványpadlón.
A forduló előtt megállok és csak a fejemet kidugva kilesek, hogy felmérjem a terepet.
A fülem mögött elsüvöltő lövedék ellenére is fel tudom mérni, hogy legalább nyolc pisztolyokkal és uzikkal felfegyverzett maffiózó okozza a fennakadást, akik a legkisebb mozgásra is tüzet nyitnak.
Megvárom míg Logan mellém ér, majd közlöm vele, hogy mi a helyzet.
- Nyolc hullajelölt állig felfegyverezve. - hadarom az információkat- Amint kilépünk kapjuk az áldást. Felváltva fogunk előre nyomulni. Én fedezlek amíg te fedezékbe nem érsz, onnantól szerepcsere.
A fegyvert tengely mentén 45 fokban megdöntve kihajolok és eleresztek pár lövést, hogy egy letörjem egy kicsit az öltönyösök lelkesedését.
. Amit elég közel jut valamelyikőnk rájuk dob egy gránátot. Nem fogja mindegyik megölni, de elég lesz ahhoz, hogy szétzilálja a soraikat és jól beszarassa őket.
Nem hiszem, hogy túl sok ellenvetéssel élne a bajtársam, így felmutatom három ujjamat.
- Háromra indulunk.- mondom majd másodpercenként behajlítom egy ujjamat, amíg el nem érünk a nullához

Frank & Logan

18+ tartalom!

Frank-ről nem igazán lehet azt mondani, hogy beszari lenne. Az elmúlt napokban úgy ment sorjában a tervben, mintha egy előre megírt sémát követne, amiben nincs helye a tétovázásnak. Hihetetlen, ahogy gép módjára aprítja a rosszfiúkat. Ha nem tudnám, hogy ember, azt hinném, hogy egy mutáns génekkel felruházott robot. Szinte olyan akadály nincs előtte, ami megállítaná. Csípem a búráját! Sok közös van bennünk, még ha ő nem is hiszi, de igazából elismerésemet kivívta azzal, hogy véghez is viszi, amit célul tűz ki maga elé. Sok harcot láttam, és sok katonát, akiknek a halál megtörte az elméjét, de Frank nem ezek közé tartozik. Utána olvastam a múltjának, és amiken keresztül ment azok sokkal több fájdalmat és lelki sebeket martak belé, de ennek ellenére megtartotta a méltóságát és a küzdőszellemét. Azokat, amilyenek mi vagyunk, egy kíméletlen gyilkosnak tartanak, pedig ez nem igaz. Vannak nálunk rosszabbak is, akik gátlástalanul és őrültek módjára mészárolják le az életeket, és nem nézik, hogy Nő vagy Gyermek. Na, azokat kellene inkább gyilkosoknak nevezni és nem pedig minket. De ez is a Társadalom fekete foltja, amit a Politika igyekszik elkendőzni. Könnyebb a szőnyeg alá söpörni a problémát, mint megoldani. De legalább most megízlelhetik ezek a mocsadékok, hogy büntetlenül nem irthatnak ki ártatlanokat. Jó nagy önuralom kell nekem, hogy ne a karmaimmal nyessem fel a gennyládákat, mert azzal legalább érezhetnék a hideg és könyörtelen acél érintését, ahogy a húsukba mar. Persze megígértem a Cimbinek is, hogy nem tetézem a lebukást az akciónkban, mert most nem kell, hogy összefüggéseket találjanak a mutánsok és az emberek közt. A kezemben lévő gyorstüzelő inkább megfelelő, mint a karmaim. Amint mellé érek a folyosón, már vagy egy pár kilyuggatott teteme fekszik a padlón. Ahogy átlépek felettük egy vigyort azért eleresztek a látványra. Frank Cimbora lépteit is hullák szegélyezik, és most legalább ezzel sem vagyok egyedül. Volt egy pár évem, amikor mindennaposak voltak az összetűzéseim a Kocsmai HMCS-vel, de aztán szép lassan befogták a pofájukat, amikor megjelentem. Egy jó pár hónap volt, mikor idáig eljutottak, de ez az ő hibájuk. Ha nem értenek a szép szóból, akkor vessenek magukra!
Gyors léptekkel érem be a Társam és bólintok egyből a felvázolt tervére.
-Rendben. De ha nincs ellenedre, akkor maradj majd mögöttem, fedezéket adok neked, mivel ezek a Barmok azt se sejtik, hogy rajtam nem fog a golyó. - húzom a számat egy széles vigyorra, majd a „kis” MK-mat megmarkolva kilépek a folyosóra, ahogy Frank behajlítja az ujjait és indulásra készen áll. Amint a kis genyók látótávolba kerülnek, máris útjára engedem a táram egy részét, amik szépen átlyukasztva a testüket, ábraként festik meg a falat a vörös vérükkel.
Kettővel kevesebb!- mondom magamban, miközben a Cimbit fedezem az előrejutásban. Sok irgalmat ne várjanak tőlünk, ahogy ők se adtak a mutánsoknak. Tudom, hogy nagy tétje van ennek az akciónknak, de az is biztos, hogy megfizetnek mindenért. Határozottan megyek előre, és ahogy sejtettem, nem igazán tudnak célozni. Érzem a félelmüket a szagukon, de nem is lepődöm meg, hogy a lelkesedésük kezd alábbhagyni, ahogy látják az elszántságunkat. Gondolom, be vannak szarva, amiért nem ijedtünk meg tőlük. Frank módszeresen céloz és lő. Ezek meg nem miránk számítottak. De ez csak jobb lesz, ahogy szépen haladunk a főmufti felé. Már hullnak is, mint a legyek. A gránát csak szép ráadás, ha robban mellettük. Igyekszem Frank-et fedezni és a hátam mögött tartani, hogy a vaktában lövöldöző hullajelöltek engem találjanak el, hogy a Társam takarásban legyen. Nem hiszem, hogy sokáig ütközünk ellenállásba, ha azt nézzük, hogy rajtam nem fog a golyó. Furcsa az emberi reakció, amikor azt látja, hogy a kilőtt lövedék a testemből távozik, és nem azon a módon, amit gondolnak. De csak egy miatt van fenntartásom. Ezt a dzsekimet imádom, és ha több lyuk lesz rajta, mint amennyi eredetileg, akkor megízlelhetik az öklömet is, nemcsak a M-60-asom töltényeit. Egy- két törött orr reccsenése sem fog visszatartani, de ez csak egy apró ráadás a kabátomért. Viszont, lassan elfogynak a csicskásai annak a Rohadéknak, akiért jöttünk. Már alig várom a rusnya képét látni, amint a gatyájába rondít, mikor megérkezünk hozzá. De addig még kitakarítjuk ezt a szintet.

Logan & Frank ️️️️

18+: Erőszakos tartalom.

Amint az utolsó ujjam is behajlik, Logan a fegyver csövét maga elé szegezve kilép és felugat a fegyvere.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányolok valami mániákus röhögést tőle, amint fegyverrel a kézben halad előre és lő mindenre ami mozog.
Az mondjuk nem éppen a legegészségesebb dolog az ember-mutáns kapcsolatokra, hogy a harci láz kilúgozza az agyából, hogy nem kellene egy mindent elpusztító terminátorként viselkednie, de ha szerencsénk van, akkor helyszínt megvizsgáló szakember nem lesz olyan eszes, hogy rájöjjön, nem viselt kevlart.
A sarokból kifordulva én is megeresztem pár lövést, de Logan folyosót betakaró sziluettje csak a bal oldalt hagyja nyitva.
A mutáns bajtársam határozott léptekkel halad előre és rendíthetetlenül ontja a golyókat, de sokkal kevesebb lövést kap be, mint amire számítottam.
Nem tudom, hogy a félelemet az okozza, hogy egy feltartózhatatlanul közeledő, morcos képű férfi tart feléjül, vagy maga a tény, hogy a saját főhadiszállásukon csaptuk satuba a tökeiket, de a maffiózók keze rendre megremeg és a golyók nagy része a folyosó falába csapódik.
Miután hallom a gránát robbanását előlépek én is és gyorsan felzárkózok, hogy ne maradjak ki a tisztogatásból.
A tömegoszlató megtette a hatását. Aki nem tudott fedezékbe vonulni, az most a földön fekszik és a teste nagy részét darált hússá változtatta gránátból kiszabaduló ezernyi repesz.
A sokk valószínű még nem engedi a fájdalmat eljutni az agyukhoz, de még így is iszonyodva néznek ránk, ahogy egyre közelebb érünk hozzájuk.
Bár hagyhatnám őket szenvedni, de nem akarom megkockáztatni, hogy valamelyik még annyi erőt összeszedjen, amivel ránk tud lőni.
Három fejlövést osztok ki és ezzel megoldom az esetleges hátbatámadás problémáját.
- Ennyit arról, hogy nem bukunk le. - konstatálom Logan ruháinak új lyukait egy zord mosollyal az arcomon
Minden akciónál előfordul az ilyen. Tervet csinálsz, számítasz arra, hogy elcsesződnek a dolgok, kidobod a tervet az ablakon és improvizálsz.
Nem csinálok ügyet a dologból, maximum kifelé menet felrobbantjuk a pót-generátort és a szervertermet is, hogy ne tudják olyan könnyen visszafejteni a felvételeket.
Tovább indulok Silvermane irodájá felé, amikor hatalmas robaj rázza meg a helység falait. A festésen hatalmas repedés fut végig, majd egy újabb puffanás következtében egy méretes, majdnem ember méretű lyuk keletkezik a falon.
A kirepülő törmelék beteríti a várakozót és a felszálló téglaporban egy mokány fickó sziluettje bontakozik ki.
Ahogy elősétál a felhőből, feltűnik a széles homloka, ami makulátlanul fénylik a világításban.
Csodálatos....
Kalapácsfej az öreg maffiafőnők egyik leghűségesebb tacskója és ő is az épületben tartózkodik.
Azok alapján amit eddig kiderítettem róla normális ember volt, de valahogy hozzájutott egy Loganhez hasonló adamantium beültetéshez, amit még megfejeltek egy extra koponyaprotézissel. Azért volt képes homlokkal lebontani a közfalat.
- Mi a franc? Castle? Mi ette ide a koponyás pofádat, de kisstílű patkányírtó? - mondja, amint felismeri a kevlarra pingált koponyát - - Sebaj. Kifestem veled meg a haverod agyvelejével a szobát és aztán felmarkolom a kinyírásotokért járó prémiumot.
Innentől fog csak igazán beindulni a buli....

Frank & Logan

/ 18+ /


Az ellenállás elég gyenge volt, ahogy egyenesen feléjük mentem, közben a táram jó részét beleengedtem a testükbe. talán még most is azon merengenének, hogy miképpen tudok lábon állni egy pár találat után. Persze ez kissé vicces is, de ha belegondolunk, akkor nagyobb volt a meglepetés részükre, mint a pontos célzás. Arra meg nem igazán jutott idejük, hogy gondolkozzanak. Mert most már késő…
Frank-re csak futólag pillantottam, de a Pajti rutinnal és tapasztalattal jött a célzott ajtó felé. Gondolom, hogy most már kevesebb csicskása maradt ennek a jómadárnak, és ha az is figyelembe vesszük, hogy felkészültünk mindenre, akkor sok esélye nem lesz annak a rohadéknak. Amint tisztára söpörtük a folyosót, előre engedem Frank-et, hogy ő üdvözölje a Mocskot. De ahogy hallom, már régi Cimborák.
-Látom nem tétlenkedtél, hogy ennyi rohadék ismer már!- nézek a Társamra egy széles vigyorral, de a fegyveremet nem eresztem le. Ha kell, akkor teketória nélkül küldök bele pár darab ólmot, ha az ujjai éppen rángatózásba kezdenének a fegyverén, Frank Barátom felé.
-Szerintem, várt már téged…- teszem még hozzá kissé halkabban a Cimborámnak, de a műsort figyelve és azt a Gennyládát szemmel tartva várom a következő jelenetet. Rohadtul kíváncsi vagyok, hogy gondolta ez a csatornatöltelék felmarkolni a jutalmat… De várjunk csak! Ez a Szarzsák még azt képzeli, hogy élve elhagyja ezt a helyet? Ezt jól benézte!- támaszkodom neki az ajtófélfának, és a szivaromat előhalászom a belső zsebemből. Erre nagyon kíváncsi vagyok! De arra még jobban, hogy honnan rángat még elő pár Fickót, akit ránk akarna küldeni. Ahogy elnézem, nem sok mozgó „alkatrésze” maradt, mert szép sorban ott fekszenek kiterítve a lépcsőházban és szerte szét a falon.

Logan & Frank ️️️️

18+: Erőszakos tartalom.

A hírnév egy kétélű fegyver. Bizonyos esetben nagyon is jó, ha az emberek félnek a golyóálló mellényemre pingált koponyától, de amikor már kezdek túl sok fejfájást okozni egy-egy családfőnek, akkor mindig meggyűlik a bajom néhány idiótával, aki a kinyírásommal akar nagyot kaszálni.
Általában nem probléma kicsinálni őket. Néhány csapda, vagy megfelelő helyre leadott lövés és el is vannak intézve, hogy néhány hónap szünet után újabb balfácánok vessék magukat a nyomomba.
Az eddigiek alapján a maffia nem tulajdonított nekem túl nagy jelentőséget, egészen addig, amíg Eduardo Gnucciból a gravitáció segítségével modern aszfaltrajzot nem varázsoltam.
Volt néhány fura fazon, aki megpróbált a nyomomba szegődni, de olyan szuperpofák, mint Kalapácsfej, még nem döntötték el, hogy megpróbálnak hidegre tenni.
Egészen mostanáig.
Nem sok jót nézek ki ennek a két lábon járó, széles homlokú bontógolyónak a tekintetéből, aki fenyegetően közelít felém, majd néhány lépés után lendületet vesz és a fejét előre szegezve nekem ugrik.
A kis távolság miatt nem volt sok időm reagálni a dologra. Így is épp hogy ki tudtam térni a támadása elől. Az ütközést elkerültem, de a vállával csúnyán fellök miközben kifordulok előle és egy teljes kört pördülve a függőleges tengelyem körül földre kerülök, Kalapácsfej pedig átrombol a legközelebbi falon újabb betonpor felhőt feröppintve.
A landolás nem sikerült túl szépre és az sem segít, hogy a kevlar nem éppen a rugalmasságáról híres.
Egy golyóálló mellénnyel földre kerülni pedig nem éppen szerencsés dolog.
Úgy tűnik, hogy Logan X-menes beidegződései most nem éppen a legjobbat hozzák ki belőle, vagy csak nincs tisztában azzal, hogy ez a túlméretezett homlokú gengszter nem közönséges idióta, aki félálomban, a tökömet vakargatva is el tudok intézni.
- Csinálj már valamit! - szólok a mutánsnak, miközben kihalászom magam alól a gépfegyvert és megcélzom vele a falon tátongó újabb lyukat
Hallom, hogy újra lendületet vesz és a léptei egyre szaporábbak. Ha az a barom vetődéssel próbálja továbbvinni a lendületét egy ugrásba, akkor nekem végem. Felni nem tudok, így próbálok a fegyverrel olyan területekre célozni, amiket még talán a sima töltény is átvihet.
Rövid sorozatokat adok a rohamléptekben közelítő Kalapácsfej felé, a térdét célozva, de mintha fogpiszkálóval próbálnék átlyukasztani egy tömör betonfalat.
Nincs más hátra mint előre egy adrenalintől vezérelt ötlet gyanánt az ágyékára irányítom a célkeresztet és imádkozom, hogy ne acélból legyenek a heréi, majd meghúzom a ravaszt.
A fegyver felugat és a kirepülő golyók nem kapnak gellert. Valami iszonyú mázlim volt most, ahogy látom, hogy Kalapácsfej lendülete alább hagy, de ettől még botladozva folytatja az útját felém.
Látom, hogy mire megy ki a dolog, ezért felhúzom a lábaimat, hogy meg tudjam támasztani a felém dőlő jelentős súlyt.
Remélem, hogy Logan most már aktivizálja magát, mert semmi kedvem egy két és fél mázsás gengszterrel lábazni.

Frank & Logan

/ 18+ elemeket tartalmaz a hozzászólás/


Úgy látszik, hogy Frank elég nagy ívben koccolta le a falat, ahogy az a drabál Kalapácsfejű rohadék megküldte az öklével. Azt hiszem, hogy most jobb, ha közbelépek, bár megígértem a Cimbinek, hogy nem használom az adottságaimnak azt a részét, ami az X- man-hez köthető, de ez a Fickó sem éppen az átlag Baromarc, aki egy szimpla ember lenne. Frank sem az a puhány fajta, de ahogy ott elterül a törmeléken, nem sokat teketóriázom. Nekifutásból rohanom le a Faszfejet, aki a Barátomra támadt. Gondolom, nem számít rám, mert elég önelégült vigyor terül el rajta, ahogy Frank-re néz. De most meglepődik majd, ahogy találkozik a bal-egyenesemmel. Azt megígértem, hogy a karmaimat nem használom, de azt nem, hogy az öklömet se fogom. A lendületem olyan gyorsan érte a rusnyaképűt, hogy a pofájára fagyott a kárörvendés.
-Mi van? Csak nem tán meglepetés?- néztem rá egy vigyorral, majd egy lendítéssel ismét állon csaptam. Igaz nem számítottam ellenállásra, de éreztem, hogy a fém a fémhez koccan. A lendület megtántorította, de nagyon nem dőlt ki tőle.
-Mi a fene?! – lendültem ismét felé, s ahogy leeresztette a karját, már kapta is a következő sallert.
Igazából nem akarom a karmaimat használni, de ha nincs más választás, akkor fontolóra veszem. Oldalra nézek egy pillanatra, hogy megbizonyosodjak Frank-nek nem esett nagyobb baja, de ezt a bádogvasat lefoglalom annyira, hogy a Cimbi fedezékbe tudjon menni. Az adok-kapok szépen alakul, de nem igazán veszi fel a versenyt velem. A hátam mögött lejátszott több évtizedes rutinnal sokáig nem tud mit kezdeni. Lehet, hogy adamantium van az ő testébe is beültetve, de azzal nem tud mit kezdeni, amit én tudok. Háromszor körbetáncolom, mire megmozdul, s érzem rajta, hogy nem számított olyas valakire, mint én. Most megtapasztalja, hogy nem egy gyenge emberrel harcol.
-Hé, Bádogember! Mi lesz? Itt vagyok!- vele szemben állva várom, hogy támadjon. Az ütéseiből látszik, hogy nem tiszta már a tekintete, de nem is mondhatja, hogy nem adok neki esélyt a védekezésre. Lehet, ez kicsit nagyképűen hangzik, de nem vagyok gyilkos. Lehetőséget kap, mielőtt végleg leállna a szíve dobbanása. Én nem vagyok olyan kegyetlen, amilyenek ezek a Rohadékok, akik lelkiismeret nélkül lemészárolták a Mutánsokat. Nem fogom futni hagyni, de megadom neki a lehetőséget, hogy harcban vesszen el. Ezt viszont ők, nem adták meg azoknak a Konténerben lévő szerencsétleneknek.

Logan & Frank ️️️️

18+: Erőszakos tartalom.

Nagy szerencsémre Logan fejében minden mozaikdarabka a helyére kerül és végül ügy dönt, hogy becsatlakozik a pofozkodásba.
Ezt mondjuk azelőtt is megtehette volna, hogy Kalapácsfej földre vitt és emiatt távkasztrálással kelljen próbálkoznom annak érdekében, hogy leállítsam, de végső soron kihúzott a szarból, így nem panaszkodok
Bár a nem várt siker megfékezte a gengsztert abban, hogy az adamantiummal megerősített testének teljes súlyával rám vesse magát, mégis Logan segítsége kellett, hogy teljes biztonságban legyek.
Az ütéseit mindig a bőrrel bevont fém furcsa csattanása követte, így még azoknak is feltűnhetett, hogy fémprotézisekkel feljavított lények harcolnak egymással, aki életében nem látott még vérre menő verekedést.
Amíg Logan a határozott horgaival és felütéseivel arrébb tereli Kalapácsfejet, én a jobb lábam segítségével előbb a bal vállamra fordulok, majd a könyökömre helyezve a súlyomat felnyomom magam félülő helyzetbe, onnan pedig a törzsem alatt áthúzva a bal lábam féltérdelő állást veszek fel, majd két lábra állok.
Kalapácsfej fenyegetése miatt ezt nem nagyon tudtam volna gyorsan megcsinálni több kilónyi plusz súllyal, de Logan közbelépése alkalmat adott rá, hogy újból harcképesebbé tegyem magam.
Rozsomák a termetét és súlyát meghazudtoló gyorsasággal köröz Kalapácsfej körül, akit a már nem létező férfiassága elvesztése és az adamantiummal bevont öklök hathatósan elkábítottak.
A maffiózó körül cikázó mutáns miatt nem merek lőni, mert regeneráló faktor ide vagy oda, nem lenne jó ötlet megsebesíteni a társamat.
Amúgy is, ha csak simán tüzet nyitnék Kalapácsfejre, akkor nem igazán tudnám megsebezni ezt a mocskot, így közel kell kerülni hozzá, hogy a lágy részeken keresztül jussunk el egy kritikus pontig.
- Próbáld meg hátulról lefogni és tartsd szilárdan a fejét! - szólok oda Logannek, miközben félre hajítom a gépfegyvert és a combtokból előhúzom a Desert Eaglet
Nem hiszem, hogy ez különösebb gondot okozna legyűrni egy ilyen muksót a nagy Rozsomáknak, de a hangom, mintha kitisztítaná Kalapácsfej fejét, aki egy kicsit élénkebben kezd el mozogni, de a vérveszteség és Logan ütései túl sok erőt vettek ki belőle ahhoz, hogy menekülni tudjon a tarkóját satuba fogó Nelson-fogásból.
Amint stabilizálódik a satu, odalépek és negyvenöt fokban az álla alá nyomom a pisztolyt csövét.
Egy ilyen szögben bekapott lövés esetén az első csont amivel a töltény találkozik majd a fejtetőn lesz. Normális ember esetében folytatná tovább az útját amíg a plafonba nem fúródik, de Kalapácsfej esetében nem lepődnék meg, ha egy kondulást hallanánk a lövés után.
Nem mondok semmi tökös egysorost.
Az az akciófilmekbe való.
Csak meghúzom a ravaszt és élvezettel nézem végig, ahogy ennek a rohadéknak még egy utolsót rándul a teste majd elernyed Logan szorításában.
Ahogy sejtettem, sehol egy kimeneti seb, de az állát elárasztja egy világosbarna folyadékmassza, amiben sötétvörös vénás vér és szürke agyvelő keveredik.
- Ideje pontot tenni az ügy végére. - mondom miközben elteszem a pisztolyt és felveszem a földről a gépfegyvert
A tekintetemet a két szárnyú ajtóra vezetem, ami Silvermane dolgozószobájába vezet. Közel vagyunk a célhoz és innen már ha akarnánk se ronthatnánk el a dolgot.
Ahogy mondtam, épp ideje pontot tenni az ügy végére.

Frank  & Logan

/18 + kifejezéseket tartalmaz a hozzászólás és erőszakos elemeket/
Ha most azt mondanám, hogy meglepett ez a Bádogember, akkor hazudnék. A fém jelenlétét érzem, ahogy az öklöm a testét éri. Frank pár dolgot lehet nem osztott meg az itteni Rohadékokkal kapcsolatban, de nem is vártam, hogy sétagaloppal jutunk be hozzájuk. Az ilyen Alakok, mint Silverman, tuti, hogy minden aljassággal és hájjal megkent pribékeket gyűjtenek maguk köré. Annyira egyik gennyláda sem tökös, hogy Férfiként álljon ki. Példa ez is itt, ahogy a nyakára szorítok. Nem volt nehéz körbejárnom ezt a melákot, mert olyan lassú, hogy még a Nagyanyám is (ha élne), akkor kétszer körbetáncolná. De mivel most nincs időnk arra, hogy kegyességet gyakoroljunk és közel is vagyunk a célunkhoz, így meg sem lepődöm azon se, hogy a Cimbora egy jól megtámasztott fegyvercsővel egyetlen lövést ad le a Bádogember álla alól. Szép hanggal repül fel a fémdarabkán gellert kapott ólom, és a lágy részek mintha festői ábraként terítenek be mindent.
-Remek lövés!- engedem el az élettelen testet a karomból, bár a vörös lé nem kímélt engem se.
- Legközelebb majd megkapod a tisztítószámlát, Cimbora!- vigyorgom el magam a látványomra, ahogy leporolom a nagyját magamról, majd a dupla ajtó felé lépek, ahová Frank is tart. Remélem, hogy tudja ez a szemétláda, hogy jövünk érte. Egy grimasszal állok meg a fal oldalánál, nem hinném, hogy meglepetés nélkül lépnénk be a terembe. Ha jól belegondolok, akkor remélem is, hogy tartogat valami extrát a seggfej. Amint Frank készen áll, én is bólintok, hogy mehet tovább a menet.
- Ahogy mondod, Pajtás!
A fegyveremet ellenőrzöm még egyszer, és ha a Társam is elhelyezkedett, akkor a vállammal megfeszítem az ajtót, majd fedezékből belesek a nyíláson, keresve azt, akiért jöttünk. A szimatomat nem tudja becsapni, bárhová is bujt az a szemétláda Silverman.

Logan & Frank ️️️️

18+: Erőszakos tartalom.

Néhány napja még nem gondoltam volna, hogy ekkora felhajtás kerekedik abból, hogy néhány mutánsokon nyerészkedő dealer nyomába eredek. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy a Xavier intézet egyik legkevésbé médiaképes lakója fog nekem segíteni felgöngyölíteni a szálakat és kifilézni néhányat a maffia legkeményebb verőlegényei közül. Sírkő kivégzése nem volt egy sétagalopp, de kellő szervezéssel és sok aljas csapdával könnyen ki lehetett szedni mellőle a csicskásait, majd némi karmolászás és királyvíz-fürdő után megtudtuk ki áll ennek az egész gusztustalan ügyletnek a hátterében.
Némi tervezés, rengeteg kilőtt golyó és néhány tucat cafrangosra lyuggatott test után pedig már csak egy ajtó választ el minket attól, hogy a vén keresztapa életére pontot tegyünk.
Kalapácsfej teste még csak össze sem rogyott rendesen, amikor a bakancsos lábam hatalmas erővel csapódik be az ajtóba, pozdorjává rombolva a zárszerkezet körüli fát.
A fegyveremmel célt keresve, Logannel a nyomomban lépek be a szobába, ahol legnagyobb meglepetésemre Silvermane az íróasztalán fél fenékkel ülve kortyolgat egy pohár whiskeyt.
Nem sok kedvem van ahhoz, hogy belekezdjen a főgonoszok unalmas és öntömjénező nagymonológjába, így ahogy célkeresztbe kerül a feje máris megeresztek egy sorozatot.
A golyók luffballonként pukkasztják ki a koponyáját, legalább ökölnyi szélességű lyukakat tépve a fejébe. A teste eldől, az üvegpohár pedig csilingelve törik össze az esés után.
A biztonság kedvéért leellenőrzöm a hullát, de amint fölé hajolok már látom, hogy nem gondoltam át megfelelően a dolgokat.
Az öreg csotrogány koponyája már elkezdte újraépíteni magát és rohamosan húzódik össze a fején lévő seb, ami eltakarja az újratermelődő agyszövet szürkés színét.
Mire ösztönösen hátra lépnék, a keze szinte feldolgozhatatlan sebességgel csap ki és szorul a nyakamra.
Érzem, ahogy a levegőbe emelkedek miközben feláll a padlóról, majd a következő dolog amit felfogok az az, hogy kábultan próbálok feltápászkodni az italos pult romjaiból.
Nem tudom, hogy Logan erre mit reagál, de remélem, hogy lefoglalja az öreget, mert anélkül keresztet vethetek magamra meg az örökös háborúmra a gengszterek ellen.
Gondolnom kellett volna arra, hogy a vén lókötő próbálkozik majd valamivel, de az álmomban sem jutott volna eszembe, hogy telepumpálja magát a saját drogjával.
Próbálkozok felállni, de a rajtam lévő golyóálló mellény és a becsapódáskor lezsibbadt lában csak féltérdre enged emelkedni.
A gépfegyverem tőlem sok méterre van, így csak a pisztolyomra számíthatok.
A becsapódástól kábán egyensúlyozok és az éppen kitisztuló látásommal próbálom kivenni, hogy mi történik a helységben.
Most majdnem minden Logan-en múlik és már azt se bánnám, ha lebuknánk, mert úgy tűnik, hogy a terv most siklott ki és szükség van improvizációra.

Frank  & Logan

18+


A meglepetésnek talán lőttek, ahogy bevágódunk az irodájába annak a szemétládának, de Frank elszántságát ismerve, nem hinném, hogy ez egy kicsit is zavarná. Szó szerint egy sorozatot lő rá, de ahogy elnézem nem nagyon ártott neki. Mintha egy karcolás lenne, úgy billen meg a feje és rogy a padlóra. A kezében tartott pohár ripityára robbant, bár úgy látszott, hogy a nyakáról a feje is. A Társam szép munkát végzett, de ahogy Frank a cafatok fölé hajol, megnézve a végeredményt, a szitává lőtt testrésze újból visszanőtt ennek a gennyzsáknak.
-Mi a szar?!- ejtem ki a számon, de amint emelném ismét fel a fegyverem, már a nyakánál fogva emeli is fel a Cimborámat egy mozdulattal. Lőni nem tudok, nehogy őt találjam el ahelyett a barom helyett, így mást kell gyorsba kitalálnom, mielőtt élettelenül esne össze a Barátom.
-Francba!- dobom el a MK-mat, majd egy íves lendülettel megiramodok felé, ahogy elengedte Frank-et. A hátam mögül hallom, hogy zihálva tápászkodik fel a törmelékek közül, de legalább él…
A karmaim villámgyorsan elővillannak és a dühöm csak fokozódik, ahogy látom a rusnya képét. Még nem „változott vissza” teljesen, de látszik, hogy amit azoktól az ártatlanoktól vett képességeket el erővel, abból magának is benyomott pár szérumot. Gondolom, hogy nem fukarkodott ez a szemét a saját „adagjával”, de az is tény, hogy nem tarthat örökké a hatása.
Az meg megint a sors humorérzéke, hogy az ígéretemet nem tarthatom be, mert ez ellen a fegyver szart se ér. Hiába lőnénk bele több tárnyi golyót, azzal csak elodáznánk a halálát. Haladékot meg minek ennek a rongynak, ha ő sem kímélt senkit. A rohamomat nem tudja megállítani, és a pengéim is mások, mint az ólomlövedékek a puskából. Lehet, hogy most van „képessége”, de ha húzom az időt és kivárok, akkor a hatóidő is gyorsan csökken. Főleg, hogy nem veleszületett a mutációja, és az adrenalin miatt gyorsabban használódik el a belőtt anyag.
Egy kis macska-egér játékot kezdek vele, ügyelve, hogy a Cimbora a háttérben maradjon. Egy pár vágást is ejtek rajta, hogy érezze a törődésemet, de minél hosszabb idő telik el, annál lassabban kezdenek összeforrni a sebek rajta. Igazából mondanék neki olyan cifrákat, hogy a füle is kettéállna, de úgy vagyok vele, hogy ha nem veszem semmibe, az jobban „fáj”neki. Láthatja a szemével, hogy nekem nem ellenfél. Olyan harci tapasztalattal, ami nekem van, nem tud versenyre kelni, bármilyen adottságot is fecskendezett magába. Meg aztán minek szónokoljak, nem vagyok a szavak embere.
Egy idő után viszont megunom a dolgot és támadásba lendülök ismét. Valamit motyog nekem ez a szarzsák, de elengedem a fülem mellett. Mondja csak a magáét! Szép sorjában szabadítom meg a karjaitól, majd a nyakát célozva meg meggondolom magam. Túl egyszerű lenne a halála és gyors a tetteiért, így egy másik megoldást ötlöttem ki neki. A teste már nem olyan gyorsan szedi össze magát, mint az elején, így fetrengve csapódik bele a mellkasán átszúrt pengéimen, majd hanyatlik le az asztalára. Talán Frank nem veszi rossz néven, hogy „kölcsönvettem” egyik robbanó „játékszerét”. Bár ez az akció teljes mértékben az ő leszámolása, én csak segédkezem, de a végkifejlethez remélem, van annyi ereje, hogy egy szép biztosítószeget ki tudjon húzni a szemétláda szájából. Karja híján esélye nem sok, hogy megakadályozza a gránát behelyezését a szájába, így már csak egy mozdulat kell ahhoz, hogy szép ábraként kenődjön a falra. A tűz meg elvégzi a maradékot. Lehet, hogy nem éppen így tervezte ezt az estélyét ez a szemét, de most megismerheti a halált személyesen. Frank Cimborának segítek, hogy ha nem tud lábra állni, és ha elvégzi az utolsó mozzanatot, akkor rám számíthat a kijutásban. Van rá kábé 4 másodpercünk, de megoldható. A detonáció és a tűz csak szép „ráadás” a végkifejletnek, ha a Barátom is egyetért benne. Ha Frank elfogadja segítő jobbomat az épületből, akkor rám támaszkodhat. Pár pillanat alatt oda is érhetünk arra a helyre, ahol Árnyék vár minket a megbeszéltek szerint. Már csak pillanatok kellenek a robbanás bekövetkeztéig, de remélem, hogy a Cimbora is elégedett ezzel a végeredménnyel. Nem éppen úgy alakult minden, ami a tervekben szerepelt, de legalább eggyel kevesebb van megint ezekből a rohadékokból, akik már rég megérdemelték volna az ibolyát a sírjuk fölé.
-Gyere Pajtás! Meghívlak egy sörre!- veregetem vállon, mikor kijutottunk és nem veszi rossz néven. Ránk fér az ital.