Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Gene Therapy - Frank & Logan


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Pént. 02 Márc. 2018, 21:17


Frank & Logan

Nem terveztem túlságosan elázni ma este és ehhez tartom is magam. Tiszteletből és kegyeletből megiszom az abszintot, de azután maximum csak sört fogyasztok.
Ha Logan tovább unszolna a töményezésre, akkor emlékeztetem, hogy nekem nem olyan könnyű talpra állni az ivászatból, mint neki.
A pincérnő kihozza a söröket, de elég lassan megy el. Remélem egyikünket sem ismerte fel.
A halotti tort helyettesítő piálások esetén illik kicsit nosztalgiázni az elhunytakhoz kapcsolódó történetekkel. A bökkenő most ott van, hogy nem ismertünk egyet se azok közül, akiknek a bosszúját a nyakunkba vettük. Így pedig nehéz lesz sztorizni.
Talán kicsit másképp kellene megközelíteni a dolgot.
Hallgatok néhány percig miközben a sörömet kortyolom. Sosem voltam túl jó a társalgásban, de most különösen nehezemre esik bármilyen témába belekezdeni.
Most nem a "munkáé" a főszerep, de illően megemlékezni sem tudunk azokról, akiknek a nevében holnap romba döntjük a fél alvilágot.
Próbálom úgy felfogni a helyzetet, hogy két haver beült egy pubba egy jó beszélgetésre.
- Tudod odaát Afganisztánban nem volt ritka az ilyen. - kezdek bele a történetembe - Sok társunkat lelőtték és szinte minden este a takarodó előtt körbement az üveg  a sátorban. Ittunk egyet ha bajtárs esett el. Ittunk, amikor a kimenekítendő célpont. Még akkor is, ha valaki az apja halálhírét kapta otthonról, de nem engedték haza.
Húzok egyet a sörből, hogy megnedvesítsem az ajkaimat.
- Nem voltam még, csak éve a seregnél, amikor kaptunk egy küldetést. Túszmentésről volt szó. A fickóért elég komoly váltságdíjat követelt egy Tíz Gyűrű nevű terrorszervezet, de az a hír járta, hogy még ha meg is kapnák a pénz, akkor se lenne sok hátra neki. A felvételen látszott, hogy shrapnelek fúródtak a mellkasába. Még a legóvatosabb becslések szerint is legfeljebb egy hete lehetett hátra annak az ürgének- Korán felráztak minket, bár ebből mi nem sokat érzékeltünk. A nap úgy perzselt, hogy majd kifolyt a szemed, ha nem kented le valamivel a fedetlen bőröd tíz percen belül rákvörösre sült az adott felület. Gyorsan megkaptuk az ukázt: A fickó már úgy is halott, de ha mást nem, a hulláját hozzuk el a rajtaütés színhelyéről. Bepakoltak minket a helikopterekbe, aztán egy kilométerrel a célterülettől ledobtak. Képzelheted mennyire meglepett minket, amikor megláttuk, hogy a tábor lángokban áll és több tucat ládányi Stark-rakéta is elpusztult. A szakaszvezetőnk Rodney kiszedte az egyik túlélőből, hogy mi történt, mi pedig majdnem felröhögtünk, amikor meghallottuk, hogy a Bádogember Óz meséjéből életre kelt és kicsit lelakta a tábort. Jelentettük a dolgot a feletteseknek, ők meg azt mondták, hogy a fickó hadovál, de a radar szerint nagy erejű becsapódás volt tőlünk kábé fél kilométernyire délre úgy néhány perce. Az új feladat felderíteni a terepet és túlélőket keresni. Amit ott találtunk arra nagyon nem voltunk felkészülve. Mint kiderült maga Tony Stark volt a kimentendő személy. A fickó mellkasában ott lüktetett az a kék kis kütyüt, amiről kiderült, hogy egy marha erős elektromágnes. Elvittük a bázisra, majd onnan haza repítették. A többit már te is tudod.
Iszok még egyet a sörömből és ránézek Loganre.
- Sokan hitetlenkedtek, amikor Stark nagy médiafelhajtással leleplezte magát, mint Vasembert. Én csak röhögtem rajtuk. Nem vagyok a legokosabb kölyök a városban, de az az elektromágnes, a bádogemberes hadoválás és az a terelést, ami a gulmira feletti vadászgép baleset körül folyt túlságosan is egybevágott ahhoz, hogy ne legyen egyértelmű a dolog. Stark ugyan kiverekedte magát a táborból, de ha akart se tudott volna eljutni semmilyen civilizált helyre, ha mi nem mentjük ki akkor.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szomb. 03 Márc. 2018, 02:44


Frank & Logan

 
Ahogy a habját néztem a sörömnek, és Frank történetét hallgattam, egyre jobban erősödik bennem, hogy helyesen cselekszünk. Talán egy kicsit szélsőségesnek látszik, de a valóságban nagyon is egyértelmű, hogy logikus lépések. Ok és okozat. Sokan ezt már nem tartják fontos tényezőnek, de amit mesél a Cimbora, nem is csodálkozom, hogy minden- mindennel összefonódik. Erre szokták azt emlegetni, hogy nincsenek véletlenek. Ez meg aztán tényleg igaz erre a történetre. Ha abban a pillanatban nem ott lettek volna, hanem egy másik bevetésen, akkor másként alakulnak a dolgok. Nem vagyok egy jósoló alkat, de abban biztos vagyok, hogy apró kis mozzanatok teszik ki a nagy egészet. De most a sörhabokban nem a világ értelmét és a létezését látom, hanem egy olyan kegyetlen mészárlás áldozatainak arca körvonalazódnak ki, akik nem is tehettek semmit ellene. A lelkemben dúló viharok nem tomboló forgatagként söpörnek el mindent és mindenkit, hanem csak azokat, akik ezt művelték. Nem ismertem őket, de azt a látványt soha nem felejtem el. A lelki üdvükért fogok harcolni, és nem fogok leállni, míg befejezettnek nem tartjuk Frank-el. Neki se lehetett könnyű élete eddig, de ha tudná, hogy nekem nem egy emberöltőnyi ilyen hasonló emlékkel kell együtt élnem, akkor talán sok mindent másképp látna bennem. Nem is egyszerű átélni lassan két évszázadot. Sok értelmetlen halált láttam. Többet, mint bárki gondolná. Azért is szomorít el még jobban, hogy nem tanulnak a hibáikból az Emberek, de némelyik Mutáns se.
- Igyunk Pajtás! – emelem ismét a poharam, de nagyon is értem Frank meglátását. Soha nem egyszerű megérteni mi miért történik, de az tuti, hogy vannak dolgok, amik nélkül – vagy velük – nem formáltak volna minket ilyenné, amik most vagyunk. Nem szégyellem, hogy akadtak kétes kimenetelű ügyeim, de tudom azt is, hogy nézőpont kérdése. Ami meg a mészárlást illeti, azt meg megtorlom. Nem hagyom, hogy büntetlenül a semmibe vesszen ez a gaztett.
- Még kérünk két sört!- intek a pult felé, és arra gondolok, hogy a Cimbi is hasonló emlékekkel élhet. Nem egyszerű átélni, de emlékezni még nehezebb.
- Ennek a Sírkőnek lehetne találnunk egy frappáns feliratot a fejfájára. Szép tűzeset. – terelem el a beszélgetés menetét, mert egyre kíváncsibb vagyok erre a Mocsokra. Méltón kell bűnhődnie, amit tett azokkal az ártatlanokkal.
- Mostanra már biztos keresi a ládát. - vágok egy kaján vigyort az orrom alatt.
- Egy kis szeretetcsomagot kaphatna, hogy érezze, amikor a fagyi visszanyal. - húzom meg a söröm. Tudom, hogy a Barátom is sokszor élte már át a bosszú édes mámorát, de most nemcsak a vihar szelét kapja a nyakába az a rohadék, hanem egy Tornádót, a személyünkben. Mert most nem fogom vissza magam.  


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Hétf. 05 Márc. 2018, 18:46


Frank & Logan

Telik az idő és szép lassan fogynak is a sörök.
Egy pillanatra hatalmába kerít a de javu érzése. Ez az egész kísértetiesen emlékeztet arra az alkalomra, mint amikor Billyvel először mentünk el kocsmázni, miután mindketten végérvényesen hazajöttünk Afganisztánból. Billy csak húzta le a tequilákat, miközben ér kortyoltam a söröm. Sokáig csak felszínes témákról beszélgettünk: Mihez fogunk kezdeni magukkal ezután, hogy vannak a szüleim, hogy mikor fogom már randira hívni Mariát.
De ahogy fogytak a piák és ahogy nőtt a véralkohol szintünk, úgy szabadultak fel bennünk azok a rejtett félelmek, amiket a hazatérés jelentett.
Soha nem fogom elfelejteni, ahogy Billy a könnyeivel küszködve mesélte nekem, hogy retteg attól, hogy fegyver nélkül kell érvényesülnie. Én ott ültem és néztem rá, mint egy bamba macska és csak azt tudtam kinyögni, hogy rám mindig számíthat.
Az volt az utolsó tégla, ami befejezte a barátságunk építését. Attól az estétől fogva inkább voltunk testvérek, mint barátok.
Bár rengeteg módon különbözik Billytől, de a közösen átélt csetepaték, a mutánsok megrendítő sors és a hajó elsüllyesztése akaratlanul is kialakította azt a bajtársi viszonyt, amit egy búfelejtő közös ivászat a szó leghagyományosabb értelmében vett barátsággá kovácsol. Olyanná, amiről - bár hiteltelenül, de  -  Vin Diesel beszél a a Halálos Iramban filmekben. A jóban-rosszban egymás mellett kitartó barátok testvérebbek lehetnek a vér szerinti testvéreknél.
- Sosem voltam jó a hatásos szövegekben. - vonom meg a vállam, amikor Logan megemlíti Lincoln sírkövét - Én csak annyit írnék rá, hogy úgy halt meg ahogy élt: Csótányként egy cipőtalp alatt.
Rozsomák úgy tűnik túljutott a csendes gyászolás fázisán és már revansot tervezgeti. Tetszik, hogy ilyen gyakorlatias a hozzáállása a dolgokhoz.
- Azt hiszem, hogy van annyi esze, hogy ne tolja oda a képét hozzátok a ma este után. - suhan át az arcomon egy felettébb kegyetlen vigyor, amint átgondolom a lehetőséget, hogy Xavier diákjai mit művelnének egy ilyen aljas rohadékkal, békés együttélés ide vagy oda - Bár megnézném, ahogy az orosz haverod kormányrudat hajtogat a gerincéből. Nem kicsit lenne kielégítő látvány.
Már több alkalommal hallottam pletykákat a műanyag pohár gyorsaságával fogyó spiclijeimtől, hogy kiféle miféle ez a Lincoln, de soha nem tudtak annyi infóval szolgálni, hogy ténylegesen a nyomába eredhessek. Azok alapján Sírkő nem véletlenül kapta a nevét. Már-már albínó mód sápadt és strapabíró, mint egy páncélozott harckocsi. Sokan azt rebesgették róla, hogy valami félresikerült kísérlet alanya volt, amit a maffia pénzelt, hogy legyen fegyverük az olyan pofák ellen, mint amilyen Logan vagy az a Tarzan-imitátor kölyök Queensben.
Mindenesetre, ha csak a fele igaz, amit róla mondanak, akkor érdemes lesz bekészíteni a nehéztüzérséget. Bum-bum golyók, golyószórók, gránát és rakétavetők.
Nem lesz könnyű menet az biztos.
- Ésszel kell csinálnunk. - nézek rá Loganre - Lincolnről az hírlik, hogy nem fogja a pisztolygolyó. Lehet, hogy a karmaid sem fogják annyira könnyen szeletelni, mint ahogy azt megszoktad. De a ládát már elveszítette, ami miatt a nyomunkban lehet. Mit szólnál ahhoz, ha elkapnánk egy férget, aki neki dolgozik és rávennénk, hogy átadjon meghívót egy pofás kis házibuliba. Az a raktárépület, ahol összefutottunk tökéletes lenne. Telepakoljuk bukózsinóros aknákkal, lőporral töltött villanykörtével, meg villanykapcsolóra kötött sörétekkel. Csak, hogy érezze milyen az, amikor hullanak mellőle az emberek.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Kedd 06 Márc. 2018, 02:54


Frank & Logan

Már számtalanszor átéltem a veszteség érzését, és talán úgy lehetne jellemezni, hogy egy új kor kezdete. Sok Bajtárs és Barát esett el a harcok alatt, amiket talán egy kis szerencsével,  vagy talán némely személy kivételével elkerülhető lett volna. De nem ez történt, sajnos. A veszteség mindig fájdalmas, ahogy az is, mikor Gyermekek és nők esnek áldozatul a végtelen gonoszságnak. Sohasem értettem meg, hogy hogyan lehet ilyen kegyetlenséget elkövetni. Tanos után sok minden átértékelődött bennem, ahogy a lelkemben dúló viharok is nemhogy lecsendesedtek, hanem inkább erőteljesebbé váltak. A Prof sokszor nem értette, hogy miért távozok egy kis- vagy egy nagyobb időre el az Iskolából, de ami g nem tudom rendbe rakni a gondolataimat és rendezni a dühöm viharait, addig jobb, ha távol vagyok egy időre mindenkitől. Nem ölök ok nélkül, de sokan nem tudják hol ez a határ. A pusztítást látva és átélve teljesen más mindenre emlékezni. Sokszor vetül a szemem elé azok a képek, amikor sokan odavesztek a harcokban, és láttam a halványodó tekintetüket, amiket sohasem fogok elfelejteni. De ezt is csak az tudja megérteni, aki hasonlókon ment keresztül. Példának okáért, Frank is sok szörnyűséggel találkozott, és élt át. Neki nem kell magyarázni a gyász és az elmúlás veszteségét. Valahol talán ő az, aki tudja, és át is érzi azt, ami bennem dúl. A vihar és a béke. Ez a kettősség mindenhová elkísér. Még akkor is, amikor mindenhol nyugalom honol. Nem egyszerű ezzel élni. Igyekszem megtartani az egyensúlyt magamban, de tudom azt is, hogy ez egyre nehezebb.
- Teljesen igazad van, Pajtás! Ez tényleg tökéletes felírat lenne neki. - gyújtom meg a szivaromat ismét, és a sörhabot kémlelem. Már ez a harmadik kör, de egyáltalán nem érzem, hogy megártott volna. Talán azt hiszik, hogy én állandóan vedelek, de ez nem teljesen igaz. Az alkoholra teljesen immunissá váltam, hatalmas mennyiséget kell ahhoz meginnom, hogy másnapossággal ébredjek a következő napon. Volt már sokszor az, hogy egy átmulatott éj után nem egyedül ébredtem, de ezek inkább kellemes emlékek közé tartoznak.
-Ha az Iskolához tolná azt a rusnya képét, akkor nem biztos, hogy úgy zárná a napját, ahogy elképzelte. Senki sincs tisztában azzal, ami ott várná a hívatlan vendéget. De ez már annak a baja legyen, aki a kíváncsi orrát odadugja, ahová nem szabadna. – vigyorodom el a söröm mögül.
-Szerintem meg nagyon is akarná ezt a ládikát. Képes lesz mindenre, hogy megszerezze. Legalábbis, én így gondolom. - bólintok Frank eszmefuttatására. Eszembe jutott sok minden, de annyira nem ismerem ezt a Tagot. Az viszont teljesen biztos, hogy esélyt nem fogok adni neki, ha felbukkan. Át fogja érezni, amit tett azokkal a szerencsétlenekkel.
- Ha feldíszítjük azt a Raktárat nekik, akkor kirobbanó élményben fog részesülni! - emelem a korsót a Cimborám felé, majd húzom meg az italom ismét. De már nemcsak egy halvány somolygás suhan át az ajkamon közben, hanem egy széles bájvigyor.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Kedd 06 Márc. 2018, 19:08


Frank & Logan

A társamnak tetszik az ötletem.
Neki amúgy sem sok félnivalója van, mivel pár óra alatt rendbe szedi magát, ha esetleg olyan sérülést kap, ami kivonná a forgalomból.
Én én esetem már kicsit kényesebb. Képességek nélküli emberként jobban oda kell figyelnem magamra. Ráadásul megeshet az is, hogy Lincoln annyira elveszti a hidegvérét, hogy kiadja parancsba az MNH használatát. Akkor pedig ledolgozhatatlan hátrányba kerülnék a nyílt harc bármilyen formájában.
De a jól előkészített terep tökéletes eszköze lehet az egyenlőtlen esélyek hatékony kiegyensúlyozásának.
Nem a legtisztességesebb eszköze ezt aláíróm, de a háborút nem tisztességgel, hanem ötletes tervezéssel szoktak nyerni.
- Azt mondom pihenjük ki a ma estét és reggel nekilátunk a felkészülésnek. - Logan elé teszem a furgon kulcsát - Tudom, hogy három sör nem sör, de ha elnéznék valamit,
akkor magadra maradnál ebben, szóval te vezetsz.

Leteszem az asztalra az italok árát és kimegyek a furgonhoz.
Az arcomba csapó késő éjszakai-kora hajnali levegő hideg kézzel simogat és egy kicsit fokozza az éberségemet.
Megrázom a fejemet, hogy elejét vegyem annak a borzongásnak, ami végigfut a gerincemen.
Próbálom feldolgozni a tényt, hogy holnap egy szuperhumán végrehajtóval fogok összecsapni.
Amikor Afganisztánban szolgáltam ez az egész szuperhős dolog annyira szürreálisnak és lehetetlennek tűnt volna. Csak nevettünk volna Billyvel azon, ha azt mondták volna, hogy egy zöld izomkolosszus elfogására vezényelnének ki minket, vagy egy idegen invázió ellen kellett volna harcolni.
Csak Xavier, Magneto és az ő népük lógott ki még akkor, de nem zavartak annyira sok vizet.
Ma meg már úgy leszaporodtak ezek a szuperemberek, mint a csótányok egy romos házban. Ma még csak a a maffia nagyobb verőlegényei jönnek sérthetetlen bőrrel. Ezt még akár kezelni is tudnám, csak kicsit nagyobb tűzerőt vetek be.
De ha néhány év múlva minden második utcasarki dealer láncfűrésszel fog borotválkozni, akkor mi lesz a helyzet? Én, Murdock, meg azok akik nem bandáznak Starkkal hogy fogják kordában tartani a városi szintű fenyegetéseket?
Lehet, hogy egy kicsit tényleg becsíptem és emiatt kezdek el ilyeneken aggódni. Az abszint alattomos egy jószág. Már egy felesnyi is csúnyán meg tud csapni.
A hadsereg biztos nem hagyná szó nélkül a szuperképességek ilyen erőteljes burjánzását. Ami azt jelenti, hogy lennének ellenük fegyverek a fekete piacon....
Megvárom míg Logan kijön a kocsmából. Megmondom neki a búvóhelyem címét és beülök az anyósülésre.
Holnap háborúzunk. Egy kis alvás után hozzá kell látnunk ahhoz, hogy biztosítsuk a győzelmünket....


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szer. 07 Márc. 2018, 11:46

Frank & Logan

So was I


A sztori-mesélésünk közben elég szépen fogyasztottunk. Nekem nem árt meg pár üveg sör, de Frank emberként kicsit kevesebbet bír. Nem tartom puhánynak miatta, mert szépen hörpintette le az absintot is, ami elég kemény italnak számít. Lassan eltelt három óra a gyászivásunkból, de aztán újra felmerült a holnapi akció, amit tényleg tiszta fejjel kellene előkészítenünk. A kocsi kulcsot elém teszi a Cimbora, és jól tudom, miért.
-Rendben, Pajtás!- veszem el az asztalról a kulcscsomót.
- Vezetek szívesen. Nem szeretném, ha egy fával csókolóznánk az úton!- veregetem vállon egy széles vigyorral, miközben követem a Furgonjáig.
-Huppanj be!- nyitom az ajtót és arra megyek, amerre navigál. Belül nekem is rendszereznem kell a holnapot, de a pihenés nagyon is ránk fér.
- Holnap sűrű lesz a program. Pihenteknek kell lennünk. - bólintok a meglátására.
Amint elfordítom a kulcsot a motor dörmögő zúgása felveri a csendet, de lassan éjfél van, így az utca elég jól járható. A búvóhelyéhez invitál és leparkolok a közelében.
Sok mondanivalóm most nem igazán akad, mert látszik rajta, hogy azért a pár üveg sör megtette a hatását nála. Nem részeg, de kellemes kábulatot vélek rajta érezni. Nagyon sok minden történt ezen a napon, és egy jó alvás rendbe is fog tenni bennünket.
-Megérkeztünk, Cimbora. – állítom le a kocsit és várom, hogy mutassa tovább az utat, merre kell menni, hogy minél hamarább álomra hajthassa a fejét, ahogy én is. Holnap nagy napunk lesz, de fel kell készülnünk mindenre. Frank-re nézek, majd elismerően bólintok, hogy jól bírja az italt, ember létére. Gyújtom meg a szivaromat ismét és lezárom a kocsit, ha már ő is kiszállt belőle.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szer. 07 Márc. 2018, 19:15


Frank & Logan

Még senki nem járt úgy egyik búvóhelyemen se, hogy túlélte volna a látogatást.
Amint begördül megáll a furgon mér élesítem is az óvintézkedéseket. Mivel jóval korlátozottabbak a lehetőségei, mint a seregnek, vagy az Anvilnek, ezért primitívebb eszközökhöz folyamodom és áramot vezetek a bejáratként használható dolgokba. Kilincsek, ablakpárkányok, a garázsajtó.
Az egészben az a legszebb, hogy annyira primitív módszer, hogy a meze bűnözők is számolnak vele. Annyira kézenfekvő, hogy eszébe sem jutna senkinek.
Lehet mondani, hogy az egyszerűség a végső kifinomultság, meg hogy alkalmazom Occam borotvájának elvét, de erről szó sincs.
Ha korlátozva vannak a forrásaid, akkor sokkal találékonyabb leszel, mintha mindenhez meglenne az eszközöd. Ennyire egyszerű a dolog. A seregben ez az első szabály, amit megtanulsz.
Nincs konzervnyitód? Csinálj magadnak. Nincs késed? A nedves homok csodákat tesz egy hegyes kődarabbal. Minden csak azon múlik, hogy mennyire akarsz életben maradni.
Leteszem a fegyvereimet a konyhaasztalként funkcionáló masszív fémládára, majd előkeresem a tartalék szétnyitható tábori ágyat.
- Nem túl kényelmes, de mind ketten aludtunk már rosszabb körülmények között.- nyújtom oda Logannek
Ettől a helyzettől is furcsa érzés fog el. Arra emlékeztet, amikor mindketten hazakerültünk Billyvel.
Eleinte egyikünk sem tudta, hogy mi miatt, de mindketten úgy éreztük, hogy valami nagyon nincs rendben. Túlságosan békés volt minden. Mintha egy mesében lettünk volna.
Hetekig gondolkoztunk azon, hogy mi lehet a baj, mire rájöttünk, hogy elszoktunk a civil élet kényelmétől. A puha ágy. Az, hogy akkor és annyit ehetsz, amikor csak akarsz. Hogy nem kell mindig arra figyelned, hogy mikor csillan meg egy távcső lencséjén a fény. Túlságosan biztonságba éreztük magunkat, mert megszoktuk, hogy mindig résen kell lennünk.
Úgy oldottuk meg a dolgot, hogy elmentünk egy hétre a vadonba. Sátor, félkész katonai kaja, tábori ágyak és vadászat. Sokkal jobban éreztük magunkat utána...
Felnyitom az egyik ládát, amiben a fejadagjaimat tárolom. Halálra aszalt gyümölcsök, agyonszárított hússzeletek, porított krumplipüré, ledarált tojásfehérje. A végítéletig elállnak és csak egy kis víz kell hozzá és már eheted is. Nem egy éttermi ízkavalkád, de a seregbe sem azért mész, hogy jól lakj.
Ha az a sok fitneszbolond tudná, hogy milyen magas tápértékű kajákkal tömik a katonákat a seregben, Amerika már rég a világ ura lenne.
Kiveszek egy zacskót és odahajítom Logannek.
- Strapabírás ide vagy oda ez most jó fog jönni.
Keresek magamnak is egy dobozzal valami húsosabbat és felbontom, majd leülök a saját ágyamra..
Alapból sem néz ki túl jól, a víz sem segít sokat rajta, de egy egész napra való energia van benne. A félig kába fejemnek ez most nagyon jól fog jönni. Öntök hozzá egy kis vizet, majd elkezdem kevergetni, amíg egy egy félig híg massza nem lesz belőle.
Magam elé bámulva nyámnyogok rajta, miközben átgondolom a holnapi nap menetrendjét...


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Csüt. 08 Márc. 2018, 01:14

Frank & Logan

So was I

Leparkolás után csak néztem Frank tüsténkedését a kapu lezárása meg valami védelmi rendszer aktiválásán ügyködött. Még nem voltam ilyen helyen, ahol ilyen bonyolított riasztási akármik lennének, de csendben leültem egy ládára és a szivaromra gyújtottam. Igazából nem értettem mire ez a nagy védelem, de Frank bunkere, így ő az úr benne.
-Rendben, Pajtás!- bólintottam, ahogy a kezembe nyom egy összecsukható kincstári priccset, de csak somolygok a hozzátett mondatán.
- Jahh! Volt már rosszabb is!- veszem el a kezéből, aztán lerakom egy megfelelő helyre, ahol nagyjából nincsen semmi akadály, mint például lőszeresláda, gránátokkal megtömött doboz, vagy éppen a stukkereinek az arzenálja. Mintha egy katonai raktárban érezném magam. A Seregben sokszor aludtunk a lövészárokban, de az sem volt ritka, hogy a szabad ég alatt egy ágakból rögtönzött fedezékben vártuk a reggelt éberen. Sok mindent átéltem én is, és Frank-nek a Búvóhelyét látva nem is csodálkozom, hogy felkészült mindenre. Egy pillanatra átsuhant a gondolataimon, hogy honnan szerzünk muníciót a holnapi akcióhoz, de most már egy fikarcnyi kétségem sincs, hogy itt több fegyver és lőszer van, mint a Hadseregnél. - vigyorgom el magam, mikor körbenézek, amíg az étel is előkerül valahonnan. Ahogy elkapom a csomagot, előtörnek a lövészárkokban eltöltött evések emlékei. Sokszor fejadagjainkat tartalékoltuk, mert nem tudtuk, hogy másnap lesz e egyáltalán valamit ennünk, ha nem ért be minket az utánpótlás. De most már ezek is emlékek, ahogy az is, mikor a legnagyobb ünnepünk az volt, hogy Otthonról kaptunk csomagot. Na, az volt mindenkinek a Karácsony!
- Kösz, Cimbora!- bontom ki az élelmes zacskót.
- A régi szép idők! – Bólintok a látványra. Le is ülök az ágyam szélére, és falatozni kezdek.
Nem igazán tudok mit mondani, mert látom Frank Cimbi is magába mélyed. Biztosan a holnapra gondol, és én meg ne akarnám megzavarni az evésben, és a gondolkodásban. Mikor végzek lerakom a kiürült dobozt és elnyúlok az ágyon. Nem éppen rám van méretezve, de azért elférek rajta. A szivarommal füstöt eregetek és nézem a mennyezet felé repülő karikákat. Ritka pillanat, mikor nem gondolok semmire. Most csak egyszerűen a lazításra koncentrálok. Nem is szerencsés, ha az esemény előtt túlbonyolítanám a dolgot. Amúgy sem tervezek nagyon előre, mert eddig talán 5%- ban alakult, úgy ahogy szerettem volna. Így meg is hagyom a Cimborára az agyalást. Én meg úgyis sodródok az árral.
- Már csak egy doboz sör kellene. – ejtem ki hangosan a gondolatomat, de aztán egy vigyorgással el is intézem a dolgot. Frank nem hiszem, hogy tartogat a hűtőben egy üveggel is.
Lassan elég a dohányom és igaza van a Pajtinak, hogy pihenni kellene a holnapi bulink előtt. Nem tudom mikor csukódott le a szemem, de valahogy elnyomott az álom. Hamarosan reggel lesz.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szomb. 10 Márc. 2018, 13:47


Frank & Logan

Vagy az eseménydús nap tette, vagy az alkohol, de gyorsan elnyom az álom. Valami furcsa oknál fogva most nem kísért egyik szerettem halála, sem az afganisztáni csatatér emléke sem, míg pihenek.
Csak lehunyom a szemem és amikor egy szempillantás múlva kinyitom reggel van.
Ritkán tapasztalok ilyet, de ez általában az jelenti, hogy olyan mélyen alszom, hogy még az álom is elkerül. Ritkán tapasztalom meg, hogy ennyire gyorsan elrepül az alvás ideje, de általában akkor történik ilyen, ha valami fontos dologra készülődök másnap. Az első bevetésem is ilyen volt, az esküvőm napján és a bosszú-hadjáratom minden egyes reggelén is így keltem.
Szokatlanul frissen és kipihenten kelek fel a tábori priccsről. Logan még mindig durmol. Nem idegen számára az éjszakázás, szóval nem lep meg, hogy későn kell.
Nekikezdek a spártai jellegű reggeli rutinomnak.
A zuhany hideg vízesését már fel sem veszem, annyira megszoktam. Odaát nem sok lehetőségünk volt tisztálkodni és az időjárás meg olyan volt, hogy inkább örült az ember egy kis hűvösnek, ahelyett, hogy felforralja magát egy forró zuhannyal. A körülmények rákényszerítettek a hideg vízre és szép lassan annyira megszoktam, hogy már nem is igényeltem a forró fürdőket. Az már csak mellékes dolog, hogy még egészséges is.
Miután letusoltam, néhány gyakorlott mozdulattal lehúztam a borostámat a régi borbélypengémmel. Ritkán használnak már ilyet az tény. Ha nem szicíliai bevándorló lett volna az apám, akkor talán én se tanulom meg használni. Az öreg elég maradi volt és senkit nem ismert el férfiként, aki nem tudott anélkül megborotválkozni ezzel a szerszámmal, hogy elvágja a saját torkát.
A reggelit sem bonyolítom túl. Újabb doboz kész kaja. A biztonság kedvvért Logannek is kirakok egyet a pultra. Ha olyan étvágya van, mint amennyit inni bír, akkor nem fog neki ártani.
Lassan elérkezik annak is az ideje, hogy nekilássak felkészülni a mai összecsapásra.
A lőszeres ládákat átnézve előkotrom a nagy kaliberű, robbanófejes lövedéket, amiket az igazán csúnya és heves rajtaütésekhez szoktak adni a bakáknak.
Lehet, hogy Lincoln verőlegényei nem lesznek olyan strapabírók, mint azt várnám, de sosem árt, ha egy kicsit túlfegyverkezik az ember.
Az M-16-os gránátvetőjéhez készített robbanólövedékekkel telepakolok egy lőszerhevedert. Végül a Dragunov mesterlövész puskához készítek be néhány tárnyi töltényt. Nem a legmodernebb fegyver, de szovjet gyártmány, ami garantálja, hogy nem esik szét a kezedben egy kis széltől.
Végül még néhány tégla C4-est is előbányászok.
Az ilyen mennyiségű fegyver elég lenne ahhoz, hogy egy kisebb falu összlakosságát kiirtsam, de biztosra akarok menni, így néhány aljas csapdára is szükségem lesz.
Nekiállok szétszerelni néhány doboznyi sörétes töltényt és több tucat villanykörtét.
A lőporral megtöltött villanykörte elég aljas húzás, de ha van lehetőség maximalizálni a pusztítást, akkor az a lőpor keverése söréttel. A létező leggyorsabb módja az ellenfél darált hússá redukálásának.
A bukózsinóros aknák sem adják meg a lehetőséget a szép távozásra. Aljas kis rohadékok, de pont az ilyen aljas trükkökre lesz szükségünk, ha el akarunk bánni a túlerővel.
Az arzenál előkészítése után bepakolok minden a furgon rakterében.
Nem nagyon figyeltem oda Loganre miközben ügyködtem, de esélyes, hogy már ébren van, csak még pihenteti a szemét néhány percig.
Akárhogy is legyen lassan ideje indulnunk.
Egy egész épületet kell úgy átrendeznünk, hogy minél hatékonyabban szedje atomjaira a ránk támadó gengsztereket...


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szomb. 10 Márc. 2018, 14:54


Frank & Logan

A régi szép időkre emlékeztet ez a tábori ágy, de még nem felejtettem el, hogy milyen rajta az alvás. Hamar elnyom engem is az álom, de szerintem Frank Cimborám is az igazak álmát alussza. Még a horkolásomra sem ébred fel. Reggel viszont nem keltem korán. Igaz, hogy hozzá vagyok szokva az éjszakázáshoz, de most mélyen aludtam, ami nem hozott álmot. Nem is bánom, hogy nem törtek fel az emlékek, csak pihentem. Mikor kinyitottam a szemem, Frank már a reggelijét fogyasztotta. Egy nagy ásítással és nyújtózással tápászkodtam fel a priccsről.
- Jó reggelt, Pajtás!- mondom ki álmos hangon, de valahogy a zuhany nekem se ártana. Inkább oda tartanék, mint a reggelinek előkészített készételre. Gyors mosakodást rendezek, mert a hidegvíz eléggé kényelmetlenül hat. A Seregben hozzászoktam, de mostanában inkább a forró vizes áztatást kedvelem. De most ez is megteszi, mert amúgy is késésben vagyok. Vagyis nem kapkodom el az ébredést. A zuhany alól kikecmeregve magamra kapom a ruháimat, és kimegyek a konyhának mondott helyre. Legalábbis azt hiszem, hogy annak mondható.
- Kössz!- bólintok a nekem kikészített ételre. – Söröd is van?- teszem fel a kérdésemet, bár tudom, hogy nem valószínű, hogy ezt is tart itt a hűtőjében.
Mikor befejezem a falatozást, nézem, hogy miket pakol befelé a ládából a Furgonba. Van itt minden. Aknavető, gránát, puska, pisztoly…és még számtalan olyan fegyver, amit egy hétköznapi ember nem is látott.
-Látom, felkészültél Cimbi!- vigyorgom el magam, aztán a szivaromra gyújtva követem, elég mozgalmas napunk lesz.
- Mehetünk..- veszem magamra a dzsekimet és indulásra készen állok.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Vas. 11 Márc. 2018, 20:48


Frank & Logan

- Csak akkor iszok ha van kivel. - vonom meg a vállamat a sört illetően -Talán legközelebb lesz majd egy adag a hűtőládában.
Még nem nagyon fordult elő, hogy bárkit is beengedtem volna a főhadi szállásomra és általában szeretem megtartani a józanságomat minden körülmények között, így italt tartani nem éppen a legjobb ötlet. Nem vagyok nagy piás, de jobb még a kísértés lehetőségét is kiiktatni.
- A győzelem fele az alapos felkészülés. - mondom Logan-nek miközben a felszerelést pakolom be a furgonba
Nem akármilyen összecsapásra készülünk az már biztos. Számítok rá, hogy Soapnak lesz néhány kellemetlen pillanata az őrsöm a mai nap után. Gnucci befolyás ide,vagy oda, egy ilyen jelentős mészárlás esetén biztos számon fogják kérni rajta, hogy mi a francért nem kerített még rendőrkézre.
Bár a legtöbb rendőrt nem különösebben izgatja, hogy Charles Bronsot példáját követem, sőt szerintem a vezetőség sem nézne rám alapvetően rossz szemmel, ha nem lennének a maffia zsebében a fejesek a városi rendfenntartó soraiból.
Berakom az utolsó doboz lőszert is a furgonba, majd bezárom az ajtaját. Körülbelül egy mázsányi ellátmánnyal lett nehezebb a jármű, de a nap végére ebből a súlyból nagy eséllyel csak a fegyverek fognak plusz terhet jelenteni.
Lekapcsolom a rögtönzött riasztót és kiállok a kocsival, majd újra behatolásbiztossá teszem a helyet.
- Mindketten egyet értünk, hogy az akció folyamán a nincs fogoly, nincs kegyelem opció háromszorosan lesz aláhúzva. - sandítok Loganre, miközben a reggeli forgalomban tötymörgő kocsikat előzgetem - Lincolnt is csak addig hagyjuk életben, amíg ki nem szedjük belőle, hogy kinek dolgozik.
Tudom, hogy közös nevezőn vagyunk az ügyben, de ezeket a dolgokat jobb egyértelműen is tisztázni.
Egy kis kiképzői pszichológia, semmi több.
A közös cél összeköt. Egyértelműen jelölj ki ezt a szakaszodnak és máris javítottál a csapatmunkán és a morálon.
Logan nem egyszer ejtett már olyan megjegyzéseket, hogy volt már köze a sereghez, így ő is tisztában van ezzel.
Lincoln ma rájön, hogy kapzsiságból másokat halálig szipolyozni nem kifizetődő dolog.
- Azt hiszem a legoptimálisabb az lenne, ha én találnék egy jó lőállást a főteremben és onnan fedeznélek téged. - vetem fel Logannek
Bármi is történjen, neki nem kell sok idő a talpra álláshoz. Én bár tudom, hogy mibe mentem bele, nem szándékozok hosszú hónapokat lábadozással tölteni. Logan jobb a közelharcban én pedig távolról ki tudom egyenlíteni az esélyeket, ha elharapódzna a helyzet.
Körülbelül egy órányi út után visszatérünk oda, ahol az egész együttműködés elkezdődött.
Leállítom a furgont a raktárépület előcsarnokában és kiszállok. Az orromat megcsapja a tegnap kiontott vér szaga, ahogy meglátom Logan tegnapi ámokfutásának áldozatait. Még nem telt el annyi idő, hogy oszlásnak induljanak, de a vérük szagára már odagyűltek a patkányok és a legyek, de a kocsi zajára szétfutnak, mint a pacifista tüntetők, ha kapnak egy kis könnygázt.
Ennyit értek ezek a fickók a maffiának. El lehet felejteni a Keresztapában látott puccos gengszter-temetéseket. A valóság az, hogy a nagyfőnökök le se szarják az embereiket. Mindig lesz helyettük más, aki átveszi a helyüket és kevesebbel is beéri.
Kinyitom a raktár ajtaját és nekiállok előszedni a csapdák kellékeit.
- A polcok közzé feszít ki néhány bukózsinórt. - nyomom Logan kezébe az aknák elsütő mechanizmusait tartalmazó ládát - Én majd beszerelem a gyutacsokat.
Ez a raktár alapvetően is tökéletes lenne egy brutális akadálypálya felállapításához, de az itt található anyagok és a hozott csapdák segítségével egy olyan csapdalabirintust lehet kiépíteni, amit még a Fűrész filmek főgonosza is megirigyelne.
Nekilátok én is a munkámnak és a kisebb szobák össze villanykörtéjét kicserélem a saját gyártmányú sörétes égőkre.
Talán egy kicsit túl jól is érzem magam, miközben előkészítem a nagy mészárlást.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Hétf. 12 Márc. 2018, 12:32

18 +

Frank & Logan

Sokat nem tudok hozzátenni a dologhoz, amíg pakolja a Furgonját, Frank. Szép csendben vigyorgok magam elé, ahogy hallom az ivászattal való viszonyát és a kísértéssel magyarázó maszlagot.
- Egy sör mindig jól jön, főleg ha kartonnal van a hűtőládádba! - forgatom meg a szivarom csutkáját a számban, majd egy mozdulattal beülök mellé az anyósülésre.
- Nem hiszem, hogy nagyon különbözne a meglátásunk fogolyejtés terén - habár a sör hiányával nem is - de a többiben, teljes mértékben egyet értek veled, Cimbora!- bólintok felé egy bájvigyorral.
- Majd Te fedezel, én meg odalent leszek! Gyorsan lerendezzük, aztán megyünk inni! – sorolom fel a tervemet és belegondolva nem is bonyolítottam túl.
Valószínűleg már felfedezték az előző napi ittlétünket, és felkészülnek. Csak akkor ötlik belém a felismerés, mikor megérkezünk és orrfacsaró búz fogad az épületből. Már messziről érzem a kiontott vér szagát. Ahogy közelebb érünk, úgy húzódik grimaszra az arcizmom.
- A fene ezekbe! Úgy bűzlenek, mintha egy hete itt rohadna a testük! Mocskos Banda! – gyújtok rá a szivaromra és nézek körül. Nem igazán hat meg a látványuk, inkább férgekre hasonlítanak, mint egykor emberi lényekre. Nem is nagyon törődöm a csatatérrel, inkább Frank után nézek, aki egy ládát nyom a kezembe.
-Oké. – rakom a helyére a szerkezetet. - Bár, ezt tegnap fel kellett volna gyújtani a picsába!– jegyzem meg úgy mellékesen, miközben a Cimborám a villanykörtékkel bíbelődik. Biztos valami apró meglepetést készít még elő, de ehhez sem tudok nagyon hozzátenni. Inkább tovább folytatom a műveletem, ami után Frank be tudja kötni a zsinórjait.
Miután kész vagyok, leülök egy ládára és várok. Amúgy is most az következik. Hiszem, hogy hamarosan felbukkannak a várt vendégeink és akkor elszabadul a Pokol a személyünkben.
Addig meg legalább kényelmesen elszívom a bagóm.


Megjegyzés ide


☆☆

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szer. 14 Márc. 2018, 16:21

18 +: Káromkodás és profán erőszak sejtetése


Frank & Logan

A hely becsapdázása némileg több időt vesz igénybe, mint ahogy azt gondoltam. De minden plusz másodpercnyi munka meg fogja érni a belefektetett energiát, ha majd Lincolnt egy királyvízzel teli medence fölé fogom lógatni.
Hallottam már, hogy milyen strapabíró fickó. Ennek ellenére remélem, hogy a só- és kénsavak szerelemgyereke elég erős lesz ahhoz, hogy kicsikarjon belőle néhány hasznos szót.
Ha mégsem hozza el a módszer a kívánt hatást az oxigénhiány még mindig egy járható út arra, hogy megoldjuk a nyelvét.
Még egyszer leellenőrzöm a csapdákat és nyugtázom, hogy minden a megfelelő helyen van.
Ezzel az akadálypályával még Afganisztánban is megadásra kényszerítettem volna az ellenfeleimet, akik sokkal keményebb pofák voltak néhány drogfüggő gengszternél.
Az igazi kérdés most már csak az, hogy milyen erős szerekkel próbálják majd kiegyenlíteni az erőviszonyokat ezek a férgek. Nagyon merem remélni, hogy a nagy kaliberű lőszereimmel nem fogok befürödni. Ilyen zárt helyen nem lesz a legjobb ötlet a rakéta és gránátvetőket használni, de ha rá fogok kényszerülni, akkor nem finnyáskodhatok.
- A nap végére itt már semmi nem fog állni. - biztosítom Logant az épület jövőbeli állapotáról
Már csak egy dolog maradt hátra ahhoz, hogy működébe hozzuk a tervünket.
Találni kell egy mocskot, aki megüzeni Sírkőnek, hogy mi a helyzet.
Elnézve a helyet a környéken nem sok ilyet fogunk találni, így a kevésbé gusztusos megoldáshoz kell folyamodnom.
Átnézem a Logan által hátrahagyott holttesteket mobiltelefonok után kutatva.
Azok alapján amit látok ezeknek a gengsztereknek nem sok eszük van. Csicsás okostelefonnal mászkált mindegyik és még annyi fáradságot sem vettek, hogy lejelszavazzák a készüléket.
Még így is az lett volna a csoda, hogy nem akadtak rendőrkézre. A Yard azon fele, aki nem szimpatizál velem olyan mélyen van a maffia zsebében, hogy még egy hidrogén bombával sem tudnám kirobbantani onnan őket.
Feloldom az első készüléket és megkeresem a híváslistákat. A leggyakrabban hívott számokat keresem. Van esélyem arra, hogy valamelyik haverral vagy családtaggal fogok csevegni, de megkockáztatom a dolgot.
Elindítom a hívást és várom, hogy kicsengjen a telefon. Néhány másodperc múlva egy harlemi akcentussal beszélő férfi szavait hallom. Ilyen kiejtéssel és hanghordozással nincs az az Isten, hogy ne gengszter legyen.
- Mi a pálya Joey?- vakkant bele a telefonba- Már kezdtem aggódni miattad, hogy tegnap nem hívtál.
Határozott, vészjósló hangon szólok bele a telefonba.
- Talán azért nem hívott, mert kisimult az EKG-ja.
Kapkodó lélegzetvételt hallok a vonal túloldalán, majd jön a kétségbe esett kérdés.
- Ki a fasz maga?
- A Megtorlóval beszélsz. - válaszolok neki halálos nyugodtsággal - Most pedig úgy figyelj rám, mintha az életed múlna rajta! Elmész Sírkőhöz és elmondod neki, hogy jöjjön ahhoz a régi raktárhoz, ahol Joey haverod tárolta az MNH-t. Ott várok rá egy haverommal együtt. Mindkettőnknek lenne egy kis beszélnivalója a nagyfőnökkel. Minél több embert hoz ide annál boldogabbak leszünk.
Nem várom meg amíg válaszol, egyből bontom a vonalat.
Tudja, hogy nem vicceltem és azzal is tisztában van, hogy ez nem telefonbetyárkodás volt.
Maximum egy óra múlva megnyitjuk a mészárszéket.
Elfog a bevetés előtti izgalom, miközben a búvóhelyemre bekészítem a fegyvereimet és a hozzá tartozót lőszereket.
Eddie Gnucci halála után a szervezetbűnözés újabb vénáját fogom csúnyán elmetélni.
Nem tagadom élvezni fogom a dolgot, mint alkoholista az ingyen piát....


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szomb. 17 Márc. 2018, 02:32


Frank & Logan

Be kell vallanom, hogy Frank módszerei eléggé egyediek. Főleg, hogy olyan aprólékosan is kidolgozottak, amiket én nem igazán szoktam előre megtervezni. Azt meg kell hagyni, hogy mindenre gondolt. A csapdáktól kezdve a robbanó villanykörtéig. Az elkövetkező órákat elnézve, nem is csodálom, hogy ennyi előkészületet tettünk( vagyis többségében ő tett), mert én csak a „kukta” szerepét tudom neki előadni ezekben a dolgokban. Én inkább a spontán eseményeket szoktam, minthogy egy előre eltervezett és felkészült csapdahegyen álljak és várakozzak. De be kell azt is látnom, hogy ezek a Mocskok ellen csak ez a hatásos módszer. Éppen elég ártatlan szárad a lelkükön, és itt az ideje, hogy megtapasztalják ők is a veszteséget. Frank Cimbi, nagyon is ért ehhez a fajta meglepetéshez, amit fognak most kapni tőlünk. Nem szoktam előre inni a Medve bőrére, de az is biztos, hogy megemlegetik ezt a napot ezek a rohadékok.
- Az remek lesz! -gyújtok rá a szivaromra s várakozom. Általában sem vagyok egy bőbeszédű, de most nem zavarnám meg a Pajtit a munkájában. Nem tudok egyebet tenni, mert amúgy sem egy gyors menet lesz ez a pár óra, amikor idetolják végre a pofájukat  ebbe a szép raktárba, ahol egy centiméter sincs szabadon hagyva, csak azért, hogy a buli teljes legyen számukra. Most azt hinnék, hogy lelkiismeret furdalásom kerekedik, ahogy belegondolok a jövőjükbe, de kiábrándítok mindenkit, hogy egy cseppet sincs kétségem, hogy helyesen cselekszünk. Amikor meghallom a telefonvonal másik végéről kiszűrődő hangot, már tudom, hogy a társam nagyon érti a dolgát ebben is. Csak annyit mondott, amennyit kellett és a folytatás csak azon a Rohadékon múlik. Remélem, a büszkesége legalább három tucat lenyalt-hajút küld erre a címre és vele saját magát. Tudatosan nem szóltam bele a kedves invitálásba, de ahogy sejtem, nem kell sokat várnunk a válaszára. Én meg kifejezettem örülök, hogy megmozgathatom magam és visszaadhatom a sok „kedvességet” amit azok a szerencsétlenek szenvedtek el. Már talán nem is kell sokat várakoznunk, de én addig is leülök egy ládára, és várok. Frank-re hagyom az irányítást, mert ebben ő a jobb. Én majd a megbeszéltekhez tartom magam. Tudom, azt is, hogy ne lesz könnyű vagy éppen sétagalopp ez a menet, de bízom abban, hogy az összehangolt visszavágásunk elég nagy ütőképességű, hogy egyszer s mindenkorra ezt a bandát kiiktassuk. Türelemmel várakozom, és ahogy leteszi a mobilt a Cimborám, már érzem, hogy nincs messze az összecsapás. Ráérősen szívom a szivaromat, de egy sör most jól esne. Az biztos, hogy ha ennek vége, akkor nem hagyom ki a hideg aranyló italomat, de Frank-el koccintani fogok, az is hót ziher, hiába papol nekem az ital ártó mellékhatásaira. Megérdemelten húzzuk majd le azt a pár üveg sört, amit ez után meg fogunk inni! Most viszont a várakozásé a főszerep, és a lelkiekben felkészülésé. Én aztán ezekben is az élen járok, főleg, hogy előbb ütök aztán kérdezek. Előre élvezem ezt a műsort!


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Hétf. 26 Márc. 2018, 19:10

18 +: Káromkodás és profán erőszak sejtetése


Frank & Logan

Elpepecselek még vagy egy órát minden apró részlettel. Nem nagy dolgok, de az ördög mindig a részletekben rejlik.
Egy-két jobban meghúzott csavar, néhány alaposabban rögzített gyutacs és máris jobb esélyünk lesz arra, hogy elkapjuk Lincolnt.
Lehet, hogy más számára kicsit túlságosan rákészülök egy erre az összecsapásra, de ha szóvá tennék ezt nekem, akkor csak annyit mondanék, hogy egy Bowie késsel nem fogsz megölni egy olyan mesterlövészt, akinek a célkeresztjébe kerültél.
Én elsősorban katona vagyok és átlag emberek elleni harcra lettem kiképezve.
Perpillanat pedig egy olyan banda ellen készülök háborúzni, akik mutánsokból nyert szuperdroggal lövik be magukat, mielőtt eljönnének a rögtönzött kis mordhuas-omba.
Nem fogok kilenc milliméteresekkel nekik menni. Ez a rákészülés semmi más csak józan logika.
Miután végeztem a csapdák ellenőrzésével, felmászok a magaslesnek kinézett helyre. Igyekeztem úgy megválasztani, hogy jó rálátásom legyen az egész raktárra, de minél kevesebb látszódjon ki belőle.
Ez utóbbi azért nem teljesült maradéktalanul, de pont azért állítottam fel ennyi csapdát, hogy ne azzal törődjenek hogy ki lő rájuk a homlokzaton rejtőzve.
Ehhez a kihíváshoz mást nem is választhattam volna, mint a Druganov távcsöves puskámat.
A sereg elvi okokból nem szereti az orosz fegyvereket, de nálam ez az elvi ragaszkodás addig tartott, amíg választhattam a feladatom ellátása, vagy a halál között Afganisztánban.
A ruszkik nem az ultramodernségükről híresek, de amit összeraknak, az sokáig és jól működik.
Felállítom a csőre rögzített támasztékra és leellenőrzöm a távcsövet.
Gyönyörűen nagyít, úgy látom az ablakon keresztül a telepre begördülő fekete kocsik márkajelzését, mintha csak előttük állnék.
Lassan suhannak a raktárépület bejáratához és szinte hang nélkül állnak meg előtte.
Ahogy számítottam a gengszterség mindkét véglete képviselteti magát. Lincoln bandájában éppúgy ott vannak a bőrdzsekis kopsz skinhead-ek, mint a stílusos öltönyt hordó pomádés hajú majmok.
A nap végén úgy is hulla lesz mindkettő, szóval egyre megy, hogy kiket hozott.
Az egyik kocsiból kiszáll a főnök is.
Jókora termetű, fehér öltönyt viselő albínó, hidrogén szőke hajjal. Tényleg úgy néz ki, mint egy Sírkő.
A távcsövön keresztül látom, hogy utasításokat ad ki az embereinek. Előkerül néhány ampulla, amit a fickók nyakába szúrnak. Azok rángatóznak vagy fél percig, aztán újult erőre kapva elindulnak, hogy tegyék a dolgukat.
Egy kicsit azért csalódtam Sírkőben. Legalább némi kiabálást, meg provokálást vártam volna, hogy megmutassa, hogy az ő farka nagyobb, mint az enyém.
Talán mégis csak szorult egy kis ész a fehér koponyája alá és nem játssza a macsó gengsztert.
Ezirányú reményeim öngyilkosságot követnek el, amikor a szájához emel egy hangosbemondót.
- Azt hitted szórakozhatsz velem Castle?- hallatszik a jól felerősített suttogás - A fiúknak annyi MHN-t adtam, ami elég lenne az egész haditengerészet számára. Elkapnak és a szádba gyömöszölik a tökeidet!
A gengszterek és a beteges megszállottságuk a férfi nemi szervekkel kapcsolatban...
Célba veszem a hangosbeszélőt és meghúzom a ravaszt. A golyó fémszilánkokat szórva szedi szét a szerkezetet, de Lincoln fejét elkerüli.
Megeresztek egy másik lövést is, amit a Sírkő mellett álló fickó homlokára növeszt egy új és felettébb nagy orrlyukat, miközben agyvelővel teríti be a körülötte állókat.
Induljon a banzáj...


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szer. 28 Márc. 2018, 02:35


Frank  & Logan

Az előkészületeket olyan precizitással csinálta Frank Cimbora, hogy csak néztem a fejemből kifelé. Ha még sört is adott volna, akkor teljesen jól el is nyújtóztam volna a priccsen. Bár így is élmény volt látni az aprólékos mozdulatokkal előadott c4-es és még ki tudja milyen fegyverarzenál készenlétbe helyezését. Kezdem bírni ezt a precíz és hangtalan Fickót, akinek szerintem a vérébe van ez a harci stílus. Én nem szoktam ennyit pöcsölni az előkészítéssel, de igazat adok Frank-nek, hogy ez most más, mint egy szimpla Banda leharcolása. Az a szérum ki tudja, miket vált ki egy olyanból, aki azt se tudja, hogy a mutánsokat eszik vagy isszák. Szeretik fennhordani az orruk, de sokszor beesik az eső, ahogy egyik Ivó-Cimbimet idézzem.
Sokbalhés napon vagyok túl, de ez a mai sem fog eltörpülni az előzőektől. Inkább úgy mondanám, hogy ha nem lenne egy csomó tenyérbe mászó arcú, akkor nem is lenne annyi bunyó, ha meghúznák magukat és nem kötözködnének. Főleg, mert ahogy tartja is a mondás, ahogy kivillantod a fogad fehérjét, azt is kapod vissza. Lehet nem pontosan idéztem azt a  Pultost, de van benne igazság és nem is kevés.
Most viszont elérkezett az idő, hogy fogadjuk a vendégeinket. Frank már elfoglalta a helyét a magaslaton, így én a lenti fedezékes helyről vártam az érkező autókonvojt, akiknek úgy látszik, hogy nemcsak a hajuk lenyalt, hanem a verdájuk is csillogóra van súvickolva. Biztos, hogy ezzel a feltűnőséggel kompenzálják a férfiasságuk hiányát, vagy aztán ki tudja, milyen testi fogyatékosságot akarnak leplezni. A franc se tudja ezeknél! Amint beáll a kocsisor az épület mellett, már tudom miért mondta Frank, hogy Sírkő név nem véletlen a Figura megnevezésére. Majd kitört belőlem a röhögés, amikor a szájához emeli a hangost, és kiabálni kezd a barátomnak. Az még hagyján, hogy sápadt, mint a megalvadt tej, de még hangja sincs, ami ne a földön- túlikra emlékeztetnének. De amint ezen, jókat röhögök magamban, a Cimborám szépen kezdi őket ritkítani. Én sem maradok alul, mert a hátuk mögé kerülve – ami persze sok gondot nem okoz - szép csendben ragadom ki egyesével a hátsó embereit. Még nyikkanni se nagyon tudnak, mert elég meggyőző tudok lenni, mikor a karmaim belemélyednek a válla feletti részen, és a gégefőn át villan elő a karmom vége. Szép sutyiba elrejtem a tehetetlen testet és kivárom a következő alkalmat, hogy elkapjam a következő pomádéhajút. Ezt is Frank-től tanultam. Látszik, hogy ragad rám elég szépen a Cimbi szóarzenáljából is, nemcsak a csendességéből, amikor kaját készít. Még talán a sör tárolásáról kell majd egyeztetnünk, de szerintem jó úton halad. Már beszerzett egy hűtőtáskát és ez kezdetnek nem is rossz! Most viszont tovább osonok a háttérben, hogy az első körben szép számmal legyenek emberhiányban. Azt a fakóképűt meg Frank-re bízom, biztos szeretne elbeszélgetni vele. Velem nem hinném, hogy jobban járna, de ezt meghagyom Frank-re. A karmaimat ismét kieresztem, és máris megtaláltam a következő rohadékot, akinek a tarkójába nemrég adagolták be a szérumot. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de most meg fogja tapasztalni egy igazi mutáns erejét. Nem a kotyvasztott lé az, ami erőssé tesz, hanem az elszántság. Én meg megfogadtam, hogy bűnhődni fog minden aljas, aki ártatlanokat gyilkol. Le is csapok azokra, akik megérdemlik a szenvedést. Azokból meg van itt most bőven.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Csüt. 29 Márc. 2018, 19:39

18 +: Káromkodás és profán erőszak sejtetése


Frank & Logan

Pont úgy történik minden ahogy sejtettem.
A  fickó, akinek új szellőzőt lőttem a homlokára lehanyatlik, Lincoln meg miután lemosta a képéről az agyvelő darabkákat, kiadja a parancsot a pribékjeinek, hogy szabad a pálya és vadászidény van dörzsölt ex-katonákra.
Kioldom az újabb golyót a fegyverben, de még nem szándékszom újra célra tartani.
Egy lövésből még tudnak rájönni, hogy hol rejtőzködhetek, én pedig jelen pillanatban nem szándékozom megosztani velük ezt az információt.
Hagyom, hogy megpróbáljanak megkeresni. Amíg ezzel törődnek, óhatatlanul bele fognak futni néhány kellemetlen meglepetésbe.
Arról már ne is beszéljünk, hogy így Logannek is remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy néhány új testnyílással gazdagodjanak.
Ahogy elnézem az előbb emlegetett karmos cimborám nem is tétlenkedik sokat. Egy orvtámadás, egy határozott gégemetszés és máris egy rossz arcúval kevesebb jelent problémát.
Felülről végignézek a helységen és felmérem a terepet.
A taktika, vagy ésszerűség mindennemű hiányát fedezem fel a gengszterek mozgásában, amikor látom, hogy több két fős csoportra oszlanak a keresés közben.
Vagy túl magabiztosak, vagy túl ostobák.
Azt meg kell hagyni, hogy Sírkő legalább nem egy olyan pofa, aki csak a parancsokat osztogatja.
Nincs nála fegyver, de ő is részt vesz a kutatásban és láthatólag bízik annyira a sérthetetlenségében, hogy egyedül menjen.
Az emberek ilyen mértékű elaprózása csak a mi kezünk alá játszik. Így könnyű lesz úgy leszedegetni őket, hogy a végére csak Lincoln maradjon.
Figyelem a fickók mozgását és az arcomon megjelenik egy kaján félmosoly, amikor az egyik páros elindul az irodába vezető lépcsőn.
Nem kell sokat várnom, a lépcsőfokok alá beszerelt mechanika elsüti a puskagolyókat és a két jómadár már az ágyékát fogdosva gurul le a lépcsőn.
Az általuk húzott vércsík biztosít abban, hogy nagy eséllyel már nem fognak többé szülők lenni.
- Minden balfasz marad a helyén! - hallok Lincoln "kiabálását" a hangosbemondón keresztül
Ezek szerint a pofa tudja, hogy az ilyen csapdákat felhasználhatjuk arra, hogy újabb támadásokat készítsünk elő, amíg az ellenfeleink lecsekkolják a társaikat.
Az örömöm talán kicsit túl korai volt.
Az egyik pofa gurulás után végigterül a padlón, de kábé fél perc múlva már fel is áll. Ahogy látom a távcsövön keresztül a sebei elég gyorsan hegednek.
Azt hiszem az ő esetében a fejben kell majd komoly kárt tenni.
De legalább másikkal nem kell már foglalkozni.
- Rendben vagyok! - kiálltja el magát a tag
Megcsóválom a fejem az ilyen jellegű hanyagság láttán. Kiadni egy ilyen információt az ellenségnek elég amatőr húzás.
De van még néhány igen csúnya trükk a tarsolyomban...
Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogja értékelni, ha a képébe robbantok majd egy fél tégla C4-est....


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Kedd 03 Ápr. 2018, 01:07

18+

Frank & Logan



Azt a díszpintyet úgy szedtem le, mintha csak a fán csücsült volna szenderedve. Az is beleszámított talán, hogy egy pillanat alatt teremtem előtte, és ahogy fordulásból villantottam elé a karom, már csak a pengéimet láthatta utoljára csillogni a szürkülő szemében. Legalább nem hangoskodott. Igaz, hogy egy pillanatra egy szusszanást engedtem neki, de a felhasított bőr, már nem volt kétséges, ahogy az sem, hogy jobb létre szenderedjék. A szétszóródott banda nem is nagyon ügyelt arra, hogy azt a fehérképűt biztonságba helyezzék, Vagy legalábbis törekedjenek rá, nehogy idő előtt Főnök nélkül maradjanak. Igaz ez nem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy szép lassan ember-böjtre fogjuk az Albínó uraságot. Kezdem élvezettel kaszabolni a háttérből ezeket a mocskokat. Frank Cimbora is szépen halad a fizimiska átrendezéssel, és ha ezután is szépen haladunk a megbeszélt tervvel, akkor még van esély egy új tűzijátékra, amit a Cimbora helyezett ki nekik. Azt tudom már, hogy miként működik a „szép ívben repülés”, amint meglátom azt a balféket felemelkedni a levegőbe. Egy széles vigyor magam elé, és máris lendültem a következő totyogóra, aki nagy mellénnyel jelentette ki, hogy rendben van. Én meg pont kapóra jöttem, hogy megcáfoljam a kijelentését. Lassan már nem marad embere ennek a temetői nevűnek, de azért szép módszeresen terelgetem én is befelé őket, hogy megtapasztalják a kedvességünket. Én tudom mindegyik „meglepetés”helyét, s nagyon jól tudom kikerülni. Ezt már ezek a mutáns-utánzók, már nem mondhatják el önmagukról. Én meg csak élvezem a jó kis műsort, szép csendben mozogva a hátuk mögött, arra várva, hogy összetalálkozzanak Frank egyik szépséges mutatványával. Imádom ezt a harcmodort, de azt jobban élvezem, hogy megfizetnek a sok ártatlan társ lemészárlásáért. Nem állok meg a vége előtt, de ezt a Sírkő-t Frank- nek hagyom. Én meg addig is terelgetem a nyársra- való csőcseléket a csapdák felé. Közben pár apró testrésszel azért bővül a repertoárom, mert eddig négy fejjel strigulázhatom a trófea listámat. De azért remélem, hogy ez a szám még bővül, mondjuk egy jó párral, amit nem is kétlek. Veszem a lendületemet ismét a közben harci állásba helyezkedőre, aki remélem, hogy végre mutat is valamit, nemcsak áll mint a faszent.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szer. 04 Ápr. 2018, 17:06

18 +: Káromkodás és profán erőszak sejtetése


Frank & Logan


Ahogy elnézem Logannek sem kell bemutatni, hogy milyen előnyökkel jár, ha lesből támad és utána egyből lelép.
Módszeresen haladva, az egyedül maradtakat célozva szedegeti le Sírkő droggal telepumpált embereit és biztosra megy. A fejek nélküli hullák népsűrűsége igen gyors ütemben növekedett az elmúlt öt perc alatt végrehajtott támadásainak hála.
Ennek a gerilla módszernek hála nem kell attól tartanunk, hogy valamelyik fickónak is lehetősége lenne bármilyen formában i elszabadítania az ideiglenes és kontrollálhatatlan képességeit.
Az meg alapvető tananyag biológiából, hogy az emberi lények képtelenek fej nélkül élni.
Odafentről figyelem az egyre gyérebb létszámmal járőröző maffiózókat.
Már kezdik felismerni a helyzet komolyságát és ennek megfelelően kettes csoportokba rendeződnek. Csak Lincoln játssza tovább a magányos farkast.
A figyelmemet rá fókuszálom, amint egyre közelebb megy az egyik bukózsinórral ellátott C-4-es téglához.
Feszülten figyelem, amint a lába beleakad a drótba és addig feszíti, amíg a kioldószerkezet működésbe nem lép.
Most fog kiderülni, hogy tényleg van valami alapja a szívósságával kapcsolatos szóbeszédnek, vagy csak városi legenda-e az egész.
A bomba kattan egyet mielőtt robbanna, de Lincolnak még így sincs elég ideje ahhoz, hogy elugorjon. Bár ahogy látom semmi ilyen nem állt a szándékában.
A robbanás mellkason kapja és a levegőbe taszítja. A röppályáját több alumínium polc keresztezi, amiket úgy szaggat szét, mintha papírból lenne. A helyükről kilendülő fémszerkezetek pedig működésbe hoznak egy rakás másik csapdát is.
Robbanások és szétrepedő égőtestek hallatta pukkanások közepette ér földet nem túl kecses ívben.
A becsapódási szög alapján azt mondanám, hogy ha tényleg átlag ember lenne, akkor most menne a családja a temetkezési vállalkozóhoz, de a nyaka nem bicsaklik meg a becsapódástól.
Rongybabként végigpörög a padlón és elterül.
Nagyon merem remélni, hogy nem patkolt meg, mert számára különleges meglepetéssel készültem.
De úgy tűnik, hogy odafent kedvelik amit csinálok, mert néhány másodpercnyi fekvés után Sírkő felkel.
A robbanás csúnyán szétszaggatta az drága öltönyét, de ahogy látom a bőrének semmi baja.
Leporolja magát, ledobja a cafatokra szakadt zakót a földre és kiáltásra nyitja a száját.
- Castle! Ezért kirakom a fejed az Empire State Bulding tetejére! - próbálja harsogni, de a hangja alig erősebb, mint egy lehalkított TV
Ha nem állt volna be az a nagy csend, akkor talán nem is hallanám, hogy mit mond.
Az emberei a korábbi utasítása ellenére is odasereglenek köré és megpróbálják támogatni.
Ostoba barmok.
Leereszkedem a főraktáros irodájának tetőablakán át és előveszem az odakészített gránátvetőt.
Becélzom a vidám fiúkat és eleresztem meghúzom a ravaszt.
E robbanás után Logan karmait igen komoly lakoma fogja várni és mindketten nekieshetünk ennek a susogós albínónak.



 megjegyzésed




A hozzászólást Frank Castle összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 07 Ápr. 2018, 15:13-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Csüt. 05 Ápr. 2018, 02:21

16+

Frank & Logan

Tanult Cimborámtól elég sokat ellesve az elmúlt napokban, egyre jobban hajlok az élvezetre, ahogy látom, mennyit tett, hogy előkészítette a terepet a gazfickóknak. A karmaimra nem igazán vannak felkészülve ezek a mondva csinált mutánsutánzatok, és szép sorban hallanak is mint a legyek. Nem is kell nagyon erőlködnöm, hogy leszedjek pár fejet és kellő végtagot ahhoz, hogy még egyszer meg ne mozduljon egyik se. A szérum láthatóan elég kevés ideig hat az olyanokra, akiknek ez a gén nincs születésük óta bennük. Az a balfácán Sírkő ezt szerintem nem vette számításba, persze ez csak jó nekünk, mivel a „kapott” képességüket nem is tudják ez által használni, vagy csak kevés sikerrel. Szépen módszeresen szedem őket le a háttérből, de mire feleszmélnének, már egy másik helyen bukkanok fel és aprítom a népet. Nem érzek szánalmat irántuk, egy cseppet sem. Az igaz, hogy valahol parancsot teljesítenek, de önszántukból teszik, s ezt nem felejtem szem elől. Azok a szerencsétlenek, akik halálukat lelték a kísérleteik során, azok sem kaptak irgalmat. Én sem adok.
Aztán egyik pillanatban egy nagy robbanás rázza meg a falakat. Tuti, hogy Frank egyik szeretetcsomagjára lépett valaki és most szerte-szét heverhetnek a darabjai. De aztán, amint odanézek, az a fakó-képű tápászkodik fel a földről, s mint akinek egy szimpla egyszerű pofon lett volna ez csak, úgy kel fel a robbanás után.
-Ez meg mi a franc?- eresztek el egy meglepett mondatot halkan, és befejezem a vágást a nyakról való elválasztásból. Sok esélye nem volt ennek az Ürgének se, de most az érdeklődésemet az a kesebőrű keltette fel, aki egy adag c4-est után úgy kel fel, mint aki éppen most ébredne az ágyból. Frank jól mondta, hogy különleges ez a Sírkő nevezetű, de azt nem gondoltam, hogy valamiféle zombi lenne.
Kissé hátrébb húzódok, hogy megtartsam az inkognitómat, mert látom, hogy köré sereglik a sok balfék a Főnökük mellé. A Cimborát is látom, hogy elhagyta az eddigi őrhelyét és lemászik a tetőről. Igyekszem úgy helyezkedni, hogy segítségére legyek, de még nem fedem fel magam. Hadd higgyék, hogy csak Castle műve ez az egész, majd csak akkor lépek a színre, ha jelt kapok a Társamtól. Tudom, hogy ő akarja likvidálni a tagot, így meghagyom neki ezt az örömöt. Türelemmel várok, míg alkalmam nyílik egy újabb sétáló Jancsit leszedni a többiek közül, de vigyázok, hogy ne vegyen észre semelyik. Még nincs itt az idő, hogy porondra lépjek, de nagyon remélem, hogy ezt egy életre megjegyzik, hogy semmi sem marad büntetlenül. Főleg ez az aljasság, amit elkövettek. Csendben várakozom, és közben hangtalanul aprítom az embereit. Csak vége lesz a lelkesedésüknek is, ha látják a sok élettelen társaikat. De igazán nem nagyon tud meghatni a haláluk. Szépen módszeresen iktatjuk ki őket, elég bajt okoztak már a Mutánsoknak, és azzal a szérummal, amit a Piacra akarnak dobni. Csak Frank-re számítottak, és rám nem. Ez pedig még jól jöhet.



Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szomb. 07 Ápr. 2018, 15:57

18 +: Káromkodás és profán erőszak


Frank & Logan


A kilövés és a becsapódás közötti rövid idő pont elég arra, hogy felülről át tudjam látni a terepet.
Logan szorgosan hallgattatta el Lincoln embereit, így a kezdeti létszámnak több, mint a fele egy hullazsákban fogja tölteni a mai estét.
Ez a tény felveti a kérdést, hogy mennyire jó minőségű anyaggal lettek ellátva ezek a világtalanok, ha három pár fémkarom elég ahhoz, hogy gyorsan pontot tegyenek az életükre. Sírkő vagy nem vette komolyan a dolgokat, vagy olyan ember bérelte fel őt, aki gyalázatos rossz drogot állít elő.
A gránát becsapódik, majd nagy durranás kíséretében szabadjára engedi azt a darabka poklot, amit eddig őrzött.
A felszabaduló energia gyors és kíméletlen pusztítást visz véghez a gengszterek között. A robbanás utáni látkép olyan, mintha egy hentesboltban kiömlött volna egy nagy tál darált hús a padlóra.
Lincoln hófehér öltönyét a vörös különböző árnyalatai mocskolják be, és körülötte hat méteres sugarú körben mindent vér, minimális kiterjedésű hús cafatok, béldarabok és csontszilánkok borítanak be.
Ha esetleg volna is túlélő Logan a közelben van és szíves örömest kilapítja az EKG-jét az illetőnek.
Sírkő egyedül maradt, bár szemmel láthatóan semmi baja.
Azok alapján amit eddig láttam, a külső behatásoktól nem nem nagyon lesz baja, de a fizika alaptörvényei még hatnak rá.
Más szóval, ha felrobbantom, akkor repülni fog. Ha pedig fejbe lövöm, akkor a találat leborítja a lábáról.
Érdemes lesz ezt az elméletet a gyakorlatban is kipróbálni.
Mindezek ellenére azért bízok abban, hogy a Logan csontvázát borító különleges fém elég erős lesz ahhoz, hogy néhány dekát lefaragjon a hófehér hátsójából.
Úgy tűnik, hogy még a közvetlen beosztottjainak halála sem készteti gondolkodásra ezt a jómadarat. Ahelyett, hogy megadná magát, láthatóan fő a feje és nem kicsit dühös. Az ajkai haragos szavakat formálnak, de még annak ellenére sem jut el hozzám a hang, hogy láthatóan kiabál.
Valahol ezt elég komikusnak találom, de az arcom egy apró rezzenésénél többre nem is méltatom a tényt.
Újra magamhoz veszem a mesterlövész-puskát és célra emelem.
A heves gesztikulálás és a dühödt toporzékolás miatt állandóan mozgásban van a feje, így elég nehéz becélozni a két szeme közét. Emiatt elég sokáig kell visszatartanom a lélegzetem, mire sikerül tiszta célpontot találnom. Lassú, de határozott mozdulattal húzom meg a ravaszt.
A puska eldörren, majd egy fél másodperccel később Lincoln hanyatt vágódik.
A feje nem durran szét, a koponyájának darabkái nem keverednek a padlót beterítő valaha emberként létező maffiózók darabkáival. Csak dob egy hátast és elterül a vértől iszamos PVC-n.
Ebből már nem kel fel olyan gyorsan. Bár a golyó nem ütötte át a homlokát, de a lövedék lendülete azért megmozgatta a koponyája mögött rejtőzködő csekélyke szürkeállományt. Egy agyrázkódást meg még egy magafajta faszagyerek sem fog egy perc alatt kiheverni.
Logan számára itt a lehetőség, hogy rávesse magát és kipróbálja a karmait a Sírkő bőre ellen.



 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Csüt. 12 Ápr. 2018, 03:17

16+

Frank & Logan

Már kezdtem azt hinni, hogy ez egy szimpla akció lesz, de ezt a kese-bőrűt látva, kicsit elgondolkodom. Ahogy feltápászkodik a robbanás és a fejlövés után, egy széles vigyorral nézek a látványra.
- Remek! Egy kelj fel Jancsi! Legalább van egy kis izgalom. - forgatom meg a szivarcsutkámat a szám szélén.
A fedezékemből már simán előlépek, mert az embereit szépen leamortizáltam, ahogy Frank is adott nekik egy kis ólmot, így most már nincsen csicskása, akiket rám küldhetne, de attól sem lenne kevésbé bátorságom előlépni a háttérből.
Lassan közeledek felé. Nincs is miért sietnem. A karmaim még nem villantom elő, hogy egy kis előnyt adjak neki. Gondolom elég nagy meglepetés ez neki így is, hogy nem az jön, akit várt.
Amíg Frank ideér, addig egy kicsit szórakozom én is vele. A szérum rá másként hat, de amit tapasztaltam, hogy nem igazán hatásos az összetétele a nem mutánsokra. A bőre és a génállománya viszont a pigment hiány miatt más, de ez sem fog vissza a karmaim megkóstolására.
- Frank-et vártad, nem igaz? Meglepetés!- eresztem ki a pengéimet, ahogy látom rajta az előtörő dühöt, amiért nem a Cimbora áll itt előtte. De ahogy szokott lenni, a harag rossz tanácsadó…
Amint támad, felém egy íves lendülettel hárítom a lendülő karját, de amint a nehézkedési erő felém halad, azzal a lendülettel kifordulok az ütés elől és a másik kezem pengéit végighasítom a hátán.
Egy lökéssel taszítok is rajta, de amint nagy nehezen megállította a beton, a hátán a sebek összeforrtak.
- Csak, nem? – terül szét egy szélesebb vigyor rajtam. Úgy látszik, hogy gyógyulási képessége van neki is. Bár a hegek ott maradtak ahol végigszántottam a bőrét. Ezek szerint a szérum egy másik összetevőjével van dolgunk.
Jó kis mókának ígérkezik, és ahogy támad, simán hárítom. Feltartom, míg Frank ideér, de van is egy ötletem, hogyan tudnánk „megkerülni” a bőre védelmét. Ha kívülről nem tudjuk átvágni, akkor belülről kell megoldanunk a dolgot, és talán egy kis tartalék C4-es megfelelő is lenne, hogy véghezvigyem a tervemet. Remélem Frank nem használta fel mindet. Addig is jó kis edzésnek tartom, mert az adamantiumom ellen nem tud tenni semmit. Én meg élvezem, hogy addig is elszórakozhatom vele. Kicsit érezze, hogy nem minden mutáns védtelen.
- Gyere! Most mutasd meg, mit tudsz! Én nem egy védtelen mutáns vagyok, mint azok, akikkel kísérleteztél, te rohadék... - mondom komoly hangon, most egy cseppet sem viccelek. Amit tett azokkal a szerencsétlenekkel, még jobban élvezem a kaszabolását, bár ahogy elnézem, nem egy harcedzett. Nyeszlett és ráadásnak még rusnyaképű is. Egyáltalán nem bánom, hogy ütött az utolsó órája… De a Cimborának meghagyom a végső leszámolást. Ha már ennyire jóban vannak.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Pént. 13 Ápr. 2018, 16:21

18 +: Káromkodás, rasszizmus és profán erőszak


Frank & Logan


Miközben lemászok az iroda kijárata melletti létrán, hallom, hogy Logan kezelésbe vette ezt a mocskot. A puffanás, a szakadó, majd újra összeforradó hús hangja nem éppen a legbiztatóbb dolog, ami a fülembe juthat, de figyelembe veszem azt is, hogy Lincoln már kapott egy fejlövést és legyen bármilyen erős és ellenálló a bőre, egy agyrázkódást még egy olyan Loganhez hasonló szívós pofa sem hord ki lábon egy óránál rövidebb ideig.
Leugrok a létráról a föld felett egy méterrel, majd futólépésben elindulom a detonáció színhelyére.
Amint a bunyó helyére érek, látom, hogy tényleg felesleges volt Logan miatt aggódnom.
Sírkő bár tapasztalt utcai gengszter, de ez ismeretei nagyrészt abból állnak, hogy miként kell bánni a nála gyengébbekkel. Megfélemlíteni és fenyegetni tud, de ha egy olyannal kerül szembe, aki visszaüt....
Nos éppen ebből látok bemutatót.
Logan a terepviszonyok ellenére is könnyedén kitér a támadásai elől és szinte már lekicsinylően, csak a karmai hegyét használva karcol bele a bőrébe.
- Állj már meg te Istenverte mutkó! - próbál ordítani, de nem jön ki több a torkán, mint halk motyogás - Castle! Állítsd már le ez a barmot!
Meg kell valljam, azért valahol szórakoztató a látvány. Ritkán van olyan szerencséje az embernek, hogy ilyen kiszolgáltatott állapotban láthat egy ekkora alvilági nagykutyát.
- Milyen érzés Lincoln? - dőlök neki a falnak, miközben Logan újból megtűzdeli a rohadékot - Le merem fogadni, hogy nem egy erotikus masszázs.
Újabb csapás, újabb seb, még egy heg.
Sírkő csak egy közvetítő, akit meg lehet puhítani. Bár én is készültem számára egy különösen szadista meglepetéssel, de nem tagadom meg Logantől, hogy elégtételt vegyen a fajtáját ért sérelemért.
- Mondom, hogy innentől fogva mi lesz. - markolok bele a hajába, miután egy újabb karmolást bekap - Szépen kiköhögöd, hogy kinek dolgozol. Akkor megfordulhat a fejemben az a is, hogy ne vegyelek kezelésbe.
- Baszd meg Castle! Meg a kis mutkó szerelmed is! - röhög a képembe kárörvendően - Belőlem egy szót sem fogtok kihúzni.
- Helyes.- húzódik kárörvendő mosolyra az arcom, majd Loganhez fordulok - - Ne fogd vissza magad!
Míg Logan Lincoln puhítását fáradozik én elmegyek a gengszterek kocsikonvojához.
A sejtésem nem csalt és van még néhány adagjuk a MNH-ból, ami most igencsak jól fog jönni.
Sírkőnek minden doppingra szüksége lesz, ha túl akarja élni azt a amit neki szánom.
Ezek a mocskok már egész kifinomult módszereket alkalmaznak arra, hogy ne hagyjon egyértelmű nyomokat a szer bevitele. Inhalálók, orvosi pipák, gyorsa felszívódású tabletták.
Nem lehet mondani, hogy a bűnözés nem tart lépést a modern világgal.
Felmarkolok egy adagot a cuccból és az egyik darut az ütlegelés helyszíne felé vezérlem.
- Rozsomák ábrázatából ítélve még mindig nem nyitottad ki a szádat.
Egy gúnyos mosolyt, egy felemelt középső ujjat és egy lábam előtt landoló véres köpést kapok válaszul.
Senki nem mondhatja, hogy én nem adtam neki egy esélyt.
Odalépek hozzá, majd durván beletuszkolom a szájába a tablettákat. Az orrát és a száját lefogom, hogy ne jusson levegőhöz. Így arra fog kényszerülni, hogy lenyelje, ami a szájában van.
Nem túl tiszta módszer, de hatékony.
- Innentől kezdve már nincs visszaút. - mondom és a csuklójára kattintok egy rozsdamentes acélból készült bilincset, miközben köhécselve levegőhöz próbálj jutni a nagy falat után
A daru kampójára akasztom a bilincs láncát, majd a távirányítóval felemelem Lincolnt a levegőbe.
- Ez tetszeni fog. szólok Logannek, miközben elindulok felfelé a lépcsőn gondosan ügyelve a csapdák kikerülésére
Az a jó az ilyen raktárakban, hogy hatóságilag szabályozva van a higiénia. Ez pedig ezt jelenti, hogy ipari mennyiségű vegyszert kell tartaniuk.
Lincoln nagy szerencsétlenségére itt gabonát is tároltam, így csak annyi dolgom volt, hogy feltöltsem a silót kén és sósavval. Abban nem vagyok biztos, hogy tökéletesek az arányok, de a világ két legmaróbb hatású anyagáról beszélünk, amik így keverve még az arannyal is elbánnak.
Nem véletlenül adtam be neki ezt a rakás MNH-t. Szüksége lesz rá.
Odasétálok a silóhoz, majd a távirányítóval beigazgatom Lincolnt a nyitott tartály felé.
- Az utolsó esélyed. - jelentem ki síri hangon
- Mész te a Pokolba! - susogja félelemmel vegyes haraggal
Megnyomom a gombot, Lincoln pedig átkozódva kezd el közelíteni a halálos fürdő felé.
Ahogy a vegyszerkoktél eléri a lábát, a bőrcipője sercegve kezd el oldódni. Amikor a bokáját ellepi a folyadék, akkor megállítom a gépet.
Hagyom, hogy a sav egy kicsit megmarcangolja a szöveteit, majd kiemelem, hogy tudjon regenerálódni.
- Még mindig köt a némasági fogadalmad?
Válaszul röhejesen halk, de heves káromkodást kapok, aminek eredménye az alsó lábszár megfürdetése lett.
Újabb kérdés, újabb anyázás, újabb pihenő. Egészen addig, amíg el nem jutunk ez első teljes alámerülésig.
Hagyok neki fél percet, hogy átgondolja a dolgokat. Ez elég ahhoz, hogy nagyon fájjon neki, de bőven marad még levegője ahhoz, hogy ne kezdjen el fuldokolni.
Amint levegőhöz jut meg is van az áttörés.
- Silvermane! Silvermane a te embered!
Na szép. A vén Silvermane. Aki a fiatalság megszállottja. Mindenfelé misztikus halandzsától kezdve a legújabb tudományos módszereken át kipróbál mindent, ami azzal kecsegteti, hogy megújíthatja az öregkorára alaposan elhasználódott testét.
- Mutánsokat rabol el és velük való kísérletek mellék termékeiből befolyt összegből pénzeli az igazi szérumot mi? - mondom undorodva
Sírkő hevesen bólogat, abban a reményben, hogy megvásárolta a szabadságát.
Nagyobbat nem is tévedhetett volna...
Ellövöm a láncot a bilincsén, neki pedig először sikerült teli torokból felüvöltenie a mai nap folyamán, amint elnyeli a savmedence.
Nem szép halál, de ennél jobbat nem érdemel.



 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
157
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Szer. 18 Ápr. 2018, 10:10


Frank  & Logan


Miközben én lelkesen feltartom ezt a gusztustalan fickót, hogy Frank ideérjen, már csak arra várok, hogy dalolásra bírja. Még edzésnek se utolsó, mivel a sebei összezáródnak, amiket ejtek rajta. Kezdem élvezni, hogy egyfajta Macska- Egér játékot űzök vele. Megérdemli ez, az embernek a legkevésbé nevezhető mocsok. Képes volt ártatlanokat gyilkolni, csak azért, hogy valami fejesnek előállítson egy szérumot, meg persze magának. A szánalmas üvöltése meg nem tud meghatni, még akkor sem, mikor a Cimborám bólint a „keményebb edzésre”, vagyis nem fogom vissza magam, bármennyire is kiabál ez a félnótás. Most már nem csak a karmaim hegyével játszadozom, hanem keményebben csapok oda neki. A bőre hasadásai csak egy ízelítő volt neki az adamantiumomból. Biztosra veszem, hogy erre a tényre nem készült fel. Azt hitte, hogy minden mutáns egy gyenge és elesett testtel él, akiket megkínzott? Van úgy, hogy visszacsapnak, és nem nézik ölbe tett kézzel, hogy az életét elvegyék. Most aztán gondolkozhat rajta, hogy miket művelt velük…
Valahogy egyáltalán nem érzek szánalmat iránta, mikor a lánc rákerül a testére, és egy maró anyaggal teli medence felett fog himbálódzni. Talán akkor eszébe jut majd az a sok gaztett, amit elkövetett. Nem is nagyon foglalkoztat az a gúnyos megjegyzésekkel teli fröcsögése, mikor Frank rátekeri a fémet a csuklójára. Nem vagyok egy kárörvendő, de most elégtétellel nézem végig a jelenetet, azokra a szerencsétlen mutánsokra gondolva, akiknek az arcai a szemem előtt vannak még mindig. Bármennyire is üvölt ez a kesehajú, akkor sem érzek késztetést, hogy megállítsam a Társamat. Helyesnek tartom, hogy megleckéztetve küldje át a másvilágra, hogy ott majd számot adjon a tetteiért. Lassan, de módszeresen húzza ki belőle azt a nevet, amit meg akartunk tudni tőle. Végül megtört a fürdőzésében, és egy nevet adott ki, hogy a bőrét mentse. Szánalmas! Ugyanolyan bűnös ő is, mint az a Silvermane nevezetű ürge. Aztán, ahogy egyre lejjebb ereszkedik a lánc, úgy merül el a halálos elegyben. Nincs semmiféle megbánás az arcán, pedig azt hinném, hogy a halála küszöbén legalább egy apró rezdülést mutatna az elmúlását megélve. De egy csöpp ilyenre utaló rezdülést sem fedeztem fel rajta. A szivaromat ismét a számba vettem, és egy mozdulattal meggyújtottam. A felszálló füst most is egy elégedettséggel töltött el, hogy az ígéretemet betartottam ezzel a Fickóval, bár tudom, hogy koránt sincs vége ennek a mocskos ügyletnek. Vannak még társai, akiket felkutatjuk és megmutatjuk, hogy vannak olyanok is, akik nem ártatlanul viselik a sorsukat, hanem visszacsapnak, nekik. Kezdve ezzel az újabb ronggyal, akit Silvermane-nek hívnak.
A medencébe merülő megkapta a megérdemelt jutalmát, és most következik a másik kolompos, aki mindezt kiagyalhatta. Ő se várjon kegyelmet, mehet ez után a mocsadék után, ahová megérdemelten fog kerülni ő is. Hang nélkül nézem végig a jelenetet, bár az jól esik a lelkemnek, hogy ahová most került, ott szembe nézhet a saját maga művével, és azok arcával, akiket kegyetlenül megkínzott. Megkapta méltó büntetését, amit megérdemelt.
- Menjünk, Cimbora.- fújom ki a füstöt a számból.
- Találjuk meg ezt a Silvermane-t. – bólintok Frank felé, majd hátat fordítva a sistergő savas egyvelegnek, a kocsi felé tartok.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
114
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan Hétf. 23 Ápr. 2018, 19:56


Frank & Logan


Az biztos, hogy ha valaki a hangzavar után meg meri nézni, hogy mi történt itt, akkor pszichoterapeutára lesz szüksége.
Legalábbis akkor, ha nem olyan harcedzett és erőszakhoz szokott egyén, mint Logan vagy én.
Emlékszem, hogy eleinte sokszor elszörnyedtem a bevetések után, amikor a sebesült bajtársaimat látogattam meg, vagy a halottakat mentem azonosítani.
Fiatal kölyökként még nem tompult el annyira az emberségem, hogy nem rázzon meg az, amit a háború tesz az emberrel. A csonka végtagok, a roncsolt izmok, vagy maradandó hegek még csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Az igazi megpróbáltatás akkor jön, amikor elkezdenek kísérteni az emlékek.
Eleinte csak az álmodat fertőzik meg.
Alvás közben visszatérsz a csatatérre és újra éled azt, amikor valaki a semmiből kap golyót a fejébe, vagy meghallod a taposóakna kioldását jelző kattanást. Magadat kezded el vádolni, hogy miért nem tudtad megmenteni a társad és elkezd gyötörni a túlélők bűntudata.
Ilyenkor vagy meggyőzöd magad arról, hogy nem mind hülyeséget az agyturkász, vagy hagyod, hogy elkezdjen enni a magadnak beképzelt felelősség.
Én az előbbire hajlottam és meggyőztem magam, hogy a társaim a haza védelmében estek el. Ezt csak így lehet csinálni.
Vagy elhiszed, hogy volt valami haszna a haláluknak, vagy szembenézel a valósággal és összeroppansz a súly alatt, amit az a felismerés okoz, hogy olyanok céljait szolgálták, akik számára csak egy szám vagyunk a veszteségek listáján és fogyóeszközként tekintenek ránk.
Jó drága, de könnyen pótolható fogyóeszközként.

Beszállok a furgonomba és még egyszer utoljára végigtekintek a csatatéren. Nem érzek megbánást, vagy szánalmat és úgy érzem ezzel Logan is így van.
Ezek az embernek nehezen nevezhető férgek úgy élősködtek a város ÖSSZES lakóján, mint rákos sejt a gazdatesten.
Mi csak vállaluk az agresszív kemoterápia szerepét és halálos hatékonysággal léptünk fel az egyik legnagyobb áttét ellen.
Mert a fő tumort Silvermane jelenti.
Megvárom, míg Logan is beszáll, majd nekihajtok a bejárat előtt összegyűlt méregdrága kocsiknak.
A megerősített lökhárító arrébb löki a kocsikat, amint utat tör magának.
Néhány apró mellékutat használva visszajutok a városi forgalomba és a kötelező lerázó körök után a búvóhelyen felé veszem az irányt.
- Silvermane-nel nem lesz ilyen könnyű dolgunk. - szólok Loganhez -Fenntartja a köztiszteletben álló üzletember álcáját.
Nem tudom leolvasni az arcáról, hogy mire gondolhat. Talán elégtételt érez, talán megkönnyebbült, de a vonásaiból semmi efféle nem tudok kivenni.
Talán ilyen lehet rám nézni azután, hogy kivégeztem néhány élősködő férget.
Talán mindkettőnket pont annyira viselt meg az eddig életünk, hogy csak a lelkünk legmélyén tudunk örülni annak, ha valami hasznosat teszünk. Nem jót hasznosat.
- Az irodaház ahol tanyázik híres arról, hogy úgy őrzik, mint az Alcatrazt. - folytatom a gondolatmenetemet - Ha megtámadjuk az minden bizonnyal benne lesz a hírekben.
Próbálok a józanul beszélni vele és remélem, hogy nem kell sokat gondolkodnia azon, amit az előbb mondtam.
Ha köze lesz egy ilyen támadáshoz, akkor azzal csúnyán keresztbe tehet Xavier erőfeszítéseinek és évekre visszavetheti azt a fejlődést, amit a mentora elért-



 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Gene Therapy - Frank & Logan

Vissza az elejére Go down

Gene Therapy - Frank & Logan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Régi ipartelep-