Egy két hasonlat és a profán szóhasználat miatt 16 feletti olvasóknak ajánlott.
Frank & Logan
Dolgos volt az elmúlt néhány napom. Új búvóhelyet kellett keresnem azután, hogy a modern aszfaltrajzot csináltam a Gnucci família fejéből. Kitört a káosz, belső csaták robbantak ki, de ez a marakodás elég rövid életű lesz. Elkaptam néhány bandavezért és egyöntetűen azt állították, hogy nem más mint Isabella Carmella Magadalena Gnucci jön a városba, hogy elejét vegye minden felfordulásnak és kezelésbe vegyen engem. Ez körülbelül olyan, mintha egy mezei ördögűzésre a Pápa menne ki. Nem mondom, hogy napokon belül a nyakamba szakad egy jelképes atomtámadás, de nem számítok arra, hogy spórolnom kell a töltényekkel. Az új lakásom annyira nem kényelmes, mint az előző, de sokkal tágasabb és eldugottabb, így lehetőségem nyílt arra, hogy az arzenálomat ne a kocsiban tároljam. Számolok azzal, hogy Gnucci Mama olyat talál ki, hogy attól érezni fogom a satut a tökeimen, de nem csak az elfuserált földijeim lépéseivel kell csak törődnöm. Az utóbbi napok újságait átböngészve szomorúan kell tudomásul vennem, hogy az emberek nem lettek jobbak az alatt az idő alatt, amíg én Fiskkel egy börtönben hűsöltem. A mutáns-hisztéria az egekbe szökött. Rengeteg súlyos testi sértéssel végződőd támadás, még több megcsonkított hulla és ezek mind köthetőek néhány keménykedő utcai bandához. A legtöbb ember nem értene velem egyet abban, hogy nem feltétlenül rossz az, ha valaki más. Főleg az volt gyülekezetem papja, aki akkora homofóbiás volt, amit én még nem láttam. Szóval megkerestem egyet kettőt ezekből a bandákból és elláttam a bajukat. Nem kellett hullazsákban elcipelni őket, de azért szilárdat nem fognak enni egy darabig. Murdock biztos büszke lenne rám, hogy nem brutális kegyetlenséggel kezeltem a helyzetet, de rasszista fasznak lenni még nem bűn. Csak igen súlyos értelmi fogyatékosság. Ami érdekesebb, hogy majdnem mindegyik bandánál találtam néhány érdekes fiolát. A rajtaütések miatt nem volt esélyük használni, de MNH* volt náluk. Az udvarias kérdések nem sokat segítettek, így a körfűrész, a szögbelövő és a csiszológép kreatív használatával sikerült megtudnom, hogy honnan származik ez a mocsok, amit mutánsokból nyernek, hogy a használóik mutánsokat veressenek meg. Adolf biztos büszke lenne erre a söpredékre, ha látná azt, hogy mit csinálnak. Így jutottam el oda, hogy most egy raktárépület tetején kuksolva, egy távcsöves puska segítségével derítem fel dealerek tevékenységét. Hányan vannak, mennyi fegyverük van és hasonló információk. Legszívesebbek mindegyiknek golyót röpítenék a fejébe, de úgy járnék, mint a dróton ülő verebekkel. Ha egyet lelősz, a többi elrepül a francba. A környék csendjét egy berregő motorkerékpár zaja töri meg. A távcsővel odanézek és látom, hogy egy torzonborz, elég nagydarab faszi parkolta le a motorját az épület udvarán. Se sisak, se protektor és olyan frizurája van, mintha valaki frissen borzolta volna össze a haját. A tartásából látszik, hogy nagyon nem nyugodt a tag. - Mi lesz ebből? - mormogom magam elé, miközben követem a mozgását a távolból
Hajnali 2 óra van. Csörög a telefonom. Aki ezt a kibaszott mobilt feltalálta, azt húznám karóba egy jól sikerült kocsmai buli után. - Mit akarsz? Tudod, hány óra van?! Remélem fontos… vagy húzzál el a francba!- veszem fel a legjobb álmomból ébredve. Kissé morcos vagyok, ha nem magamtól ébredek. És most különösen pipa vagyok a tegnapi nap miatt. -Oké….majd utánanézek…Neked is hasonlókat!- dobom le az ágy végébe a telefont. Eddig is rühelltem ezt a kütyüt. De megígértem Vadócnak, hogy ismerkedem a Technika adta vívmányokkal, és nem ragadok le az „Őskorban”. A fenét! Tuti biztos, hogy egy pár nap múlva úgy tanítom meg repülni ki az ablakon, hogy az alkatrészeit sem ismeri fel senki! Eddig olyan csodásan telt ez az éj. Most meg Hank hangjára kell ébrednem, ahelyett, hogy visszabújnék az este megismert "Vöröske" mellé, aki most is itt szuszog mellettem. Sokra nem emlékszem az estéből, de nem lehetettem valami pocsék, ha egy nő fekszik itt az ágyamban. Sokat ittam, arra emlékszem, - aztán egy szünet következik - majd itt ébredek egy ismeretlen nőcskével, akit mellesleg nem is olyan rossz domborulatokkal áldott meg a természet. Az ágy szélére ülve rágyújtok a kedvenc szivaromra. Hank szavai csengenek fel ismét a fülemben, valami piszkos ügyletet említett. Szérumokat meg egyéb ismeretlen hangzású vegyületeket sorolt fel nekem, pedig nagyon jól tudja, hogy leszarom magas ívről ezt a tudományos maszlagot. Egy Raktárnál tud valami Fazonokról, akik nagyon meg akarják szerezni ezt a MNH- nevű, új összetételű mutáns szérumot. Nem fűlik a fogam megint valami mocskos ügybe keveredni, de a hangja elég gondterhelt volt. Ismerem Bestiát már nagyon régóta, és ha nem lenne fontos, akkor biztosan nem merészelne felhívni éjnek évadján. Magamhoz veszem a söröm, és beülök a Fotelomba. Aludni már úgysem tudok, de legalább gyönyörködhetem a formás idomokban, amiket sejtetve láthatom a takaró alól. Elég hamar virrad, és nem is igazán vagyok egy búcsúzkodós fajta. A párnán hagyott elegendő összeggel le is zártam az estét. Scott motorja még mindig a kedvencem közé tartozik, és úgy döntöttem a reggelt várva, hogy mégis csak utánanézek a dolognak. A Prof biztosan fogná a fejét, de nem vagyok egy otthonülő Pasas, amire már rájöhetett volna… Le is állítom a motoromat a megadott címnél, és az ajkam közt megforgatom a szivarcsutkám. Azt látom, hogy pár autó itt parkol, de emberek nincsenek idekint. De ahogy közeledem, még valakit érzek, aki az épületen kívül tartózkodik. Egy gyors pillantást vetek a tetőre, ahonnan érzem a „szagát” annak az illetőnek, de abban is biztos vagyok, hogy nem együtt érkezett a bentiekkel. Valahogy nem érzem rajta azt a bűzlő áporodott csatornaszagot, amit a bentiek árasztanak. A dealerek olyanok, mint a patkányok. Bűzlenek a pacsulitól és az olajszagtól, amikkel a Kocsijaikat is kenegethetnék, hogy a drog vagy egyéb illegális cuccuk ne keltsen feltűnést egy jobbfajta kopókutyának. De most nem is csak ezért vagyok itt. Bestia hangja jobban aggasztott. Jobb is, hogy utánanézek ennek az ügyletnek. Ha tényleg igaz, amit mondott, akkor sok Mutáns van veszélyben. Én meg amúgy is régen találtam magamnak egy kis szórakozást edzés gyanánt. Ők meg kapóra is jönnek, hogy ne „rozsdásodjak”be. Közelükbe érve már látom is, hogy nem nagyon vártak ide vendéget, főleg engem.. -Üdv! Talán rosszkor jöttem?- veszem ki a számból a dohányt, és egy fél mosollyal nézem az arcokat, ahogy felismerik a végzetüket. Nyolcan vannak, majd rám is szegezik a pisztolyaikat, amint kilépek a dobozok takarásából. Egy ezüstszínű aktatáskát szorongat az egyikük, aki most, hogy megzavartam a kis idillt, távozni készülne. - Hova ilyen sietősen? Még csak most érkeztem…- eresztem ki a pengéimet, és egy íves karlendítéssel a kettő közelemben lévőt ártalmatlanná is teszem. Akik hangos puffanással érnek földet két darabban. Hamarosan lövedékek süvítenek el a fülem mellett, amiből pár darab a testembe is fúródik, de nem tudnak megállítani. Pár perc múlva a kezembe van az a táska, és elégedetten nézek szét a művemen. - Milyen szépen indul ez a nap…- vágok egy széles vigyort a szétkaszabolt tetemek felett, majd indulok kifelé a motoromhoz. Kint, megint érzem azt a valakit. Úgy teszek, mintha észre se vettem volna, de azért a jelenlétét az érzékeimmel, szemmel tartom. Nem tudom, ki lehet, de az biztos, hogy figyel. Nem Amatőr, amilyenek a bentiek voltak.
Egy két hasonlat és a profán szóhasználat miatt 18 feletti olvasóknak ajánlott.
Frank & Logan
A motorral érkező fickó nem tököl sokat határozott léptekkel megy az épület felé és a tartásán látszik, hogy nem fogják szeretni, ha olyat mondanak neki, ami nincs az ínyére. Van valami ismerős a megjelenésében és a mozgásában. Nem tudnám száz százalék biztonsággal megmondani, hogy hol, de láttam már ezt az embert valahol. Nem kell sokat várnom arra, hogy rekordgyorsasággal eszkalálódjon a helyzet. Fegyverek kerülnek elő és dördülnek el, de a jövevény sem éppen az a fajta, akit félteni kell a balhétól. Csak félig meddig lep meg az, amikor a fickó kézfejéből előpattannak a karmok és megoldódik annak a rejtélye is, hogy honnan olyan ismerős a fizimiskája. Még Afganisztánban láttam őt egy műholdas adásban. Egy csapatnyi mutánssal volt, akik próbálják elfogadtatni magukat a világgal. Talán az X-mennek hívják magukat, ő pedig a Rozsomák. De ez a csóka már akkor kilógott abból a bandából. A legtöbbjük koordinált volt, de sok olyan helyzetet nem használtak ki, amivel pontot tehettek volna a csata végére. Rozsomák ezzel ellentétben nem habozott, ha valakit bántani kellett. A mozdulatain látszott, hogy nem ez az első bevetés amin részt vett. Jelen pillanatban is tanúsítja, hogy ért a gyorsan eldurvuló konfliktusok hatékony kezeléséhez. Annak ellenére, hogy őrült vagdalkozásnak tűnik amit csinál, fel lehet benne fedezni a módszerességet. Szisztematikusan csapja le a rá támadók karját, fontos helyekre szúr és még az sem állítja meg, ha kap a fejébe egy golyót. Megfordul a fejemben, hogy besegítek neki néhány lövéssel, de nem feltétlenül jó ötlet felfedni a fedezékem. Vad, véres, végtagokat szóró tornádóként tombol a helységben egészen addig, amíg ki nem lapítja mindenkinek az EKG-ját. Vagy nagyon elkapta az indulat, vagy már elborult aggyal jött ide, de elkövette azt a hibát, hogy nem hagyott túlélőket és így nem tud nyomokat gyűjteni, amikkel eljuthatna a tényleges felelősökig. Ettől függetlenül még hasznát látnám egy ilyen fickó segítségének. Nagyon meg tudná könnyíteni a dolgomat, ha egy olyan társam lenne, aki nem aggályoskodik, amikor új lyukat lövök valakinek a seggébe. Összeszedem a cuccaimat és lemászok az épület tűzlétráján miközben a művének hátat fordítva kiballag a motorjához. Mire leérek már majdnem felült a járgányára. - Az esetleg nem érdekelt volna, hogy kinek dolgoznak ezek az akasztófavirágok? - lépek elé az épület oldalának takarásából Nem aggódok azon, hogy elrejtsem ki vagyok, így a mellkasomat fedő golyóálló-mellényre festett koponya elég látványosan néz az arcára Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja különösebben törni magát azzal, hogy rendőrkézre adjon. Akárhogy is nézzük az elmúlt tíz percben ő sem a xavier-i együttélés elveit reklámozta. - Megérdemelték, hogy felkockázd őket, de ezzel csak a főnökeiknek okoztál némi HR-es problémát. Holnapra meg csak annyi változik, hogy mások fogják teríteni ezt a szart.
A megszerzett táskával a kezemben haladok a motorom felé, mikor az a Férfi lemerészkedik a tetőről, ahol eddig takarásban hitte magát előttem. Nem igazán lepett meg a jelenléte, de a szavai se. - Miből gondolod, hogy érdekel? Amit tudni akarok, azt már tudom. - veszem a számba a szivarom. - Amúgy meg, hogyhogy lemerészkedtél? Tetszett a műsor odafentről?- vetem oda neki egy fél mosollyal. - Jó a szerkód, Pajtás!- biccentek a maskarája felé. Vigyorgom el magam, miközben a csomagtartóra erősítem az ezüst-színű „dobozt”. - Akinek tudnia kell, az tudja. Végignézek a férfin, és látok rajta nem egy fegyvert. Talán valami Biztonsági, aki néha szabadidejébe tetőkön kuksol és a békés járókelőket vizslatja. Remek! Mikor felerősítettem a megszerzett tárgyat, amiért jöttem, végül visszanézek a feketében álldogálóra. - Iszol sört? Ismerek egy Csehót a közelbe. Tudsz követni? Vagy gyalog jöttél?- nézek végig a Fickón, de nem állom meg, hogy ne dobjam fel neki ezt a magas labdát. - A „ Boldogasszony” Bárnál leszek, ha jössz…- ülök fel a motorra, és egy vigyorral le is lépek előle. Ha van benne kurázsi, akkor utánam jön. Talán nem csal meg a szimatom, mert ez a Fickó elég dörzsöltnek is tűnik, nemcsak Profinak. Leparkolok a hátsó bejáratnál, és belépek a Bárba. Fényes nappal van, így annyian nem lézengenek, mint éjjel szoktak, de így is megcsap az a fülledt füsttel teli levegő, amit szerintem ma még nem is szellőztettek ki. De én meg pont így szeretem ezt a Helyet. Bűzlőnek és fertőnek. De abban is biztos vagyok, hogy meg fog jelenni a „kukkoló”. -Két sört kérek!- intek a Csaposnak és leülök a bárszékre. Ráérősen szívom a szivarom, várom, hogy belépjen a koponyás. A sört már kikértem, így csak ő hiányzik.
Ezt a fickót sem a modora miatt tartja Xavier az már biztos. A megjegyzései elég epések és egy érzékenyebb ember akár is fel is húzná magát azon a nagypofájú gúnyosságon, amit alapjáraton megenged magának. Biztosan nagyon népszerű lehet a csapata körében. - Nagy eséllyel magasról teszel rá, de a mutatványod után keresni fognak téged, meg a hozzád közelállókat is. - mutatok rá a lényegre - Sokat nem árthatnak neked, de nem tenne jót a barátaid hírnevének, ha a maffiával kezdenétek háborúzni. Te pedig nem tudnád, hogy kit kellene hamburgerhússá aprítani. Ahogy elnézem Rozsomák nem nagyon követi a híreket. Legalábbis az, hogy nem ismert fel rögtön annak ellenére, hogy néhány hónapja az összes újság, híradó és a közösségi média is tele volt az arcommal erre enged következtetni. Vagy esetleg csak simán nem érdekli, hogy egy tömeggyilkosnak kikiáltott emberrel kell egy levegőt szívnia. - Csak simán megelőztél. - próbálom nem hanyagul odavetni neki a válaszom - Azt elnézve, hogy milyen gyorsan kibelezted ezeket a férgeket gyorsan kivertem a fejemből, hogy meghúzzam a ravaszt. Miközben társalgunk a megszerzett anyagot felpakolja a motorjára. Nem mondom van bátorsága a tagnak. X-men ide vagy oda, ha leállítják igazoltatni, akkor nehezen fogja kimagyarázni, hogy mit keres nála egy dipótáskányi drog. - Húsz percen belül ott leszek.- válaszolok az invitálására A fickó elhajt én pedig a két utcával arébb leparkolt furgonomhoz megyek. Lepakolom a felszerelésem, elrakom a golyóálló mellényt és elindulok a megadott címre. A forgalom nem nagyon akadályoz, könnyedén manőverezve a kocsik között még egy kicsit hamarabb is ott vagyok, mint terveztem. A bár első ránézésre olyan, ahova azok a tagok járnak, akiknek a darabkáit egy szemeteskonténerbe szórom, miután kivertem belőlük a válaszokat a kérdéseimre. Sötét, a bagófüstöt késsel is vágni lehet és olyan bandák számai szólnak a rádióból, akik még nem döntötték el, hogy soft vagy hard rockot akarnak játszani. A kevés vendég közül egyből kiszúrom a bárpultnál üldögélő fickót. Ilyen megjelenéssel mondjuk nem nehéz. Ezt a frizurát bármelyik punk banda énekese megirigyelné. A fickó ott ül a bárpultnál, sört kortyol és úgy termeli a szivarfüstöt, mint Winston Churchill. Leülök mellé, majd a még teli sörösüveg után nyúlok. - Látom azért nem teljesen idegen tőled, hogy elkapj néhány nagykutyát. - húzom meg az üveget - Ezek nem Magneto meg Mr Sinister szintű ürgék, de ők is tudnak komoly gondot okozni. Amúgy honnan kaptad a fülest, hogy hol tanyáznak ezek a patkányok?
Már majdnem megittam a söröm, mikor megérkezett a "Koponyás" Fickó. Tudtam, hogy a kíváncsisága és a tudásvágya ide fogja hozni. Már csak azért is, mert eléggé gúnyosan álltam hozzá, pedig nem tudhatja, hogy alapjáraton ilyen „megnyerő” modorom van. - Nem mondták még, hogy sokat kérdezel?- vigyorodom el a söröm ivása közben. - Vannak eszközeim, hogy ne keressenek azok, akiket nem akarok látni, vagy legalábbis egy darabban. - fújom ki a füstöt. - Amúgy meg, van hozzá szimatom, hogy tudjak Ezt - Azt. - emelem az üveget a számhoz. - A motoromhoz meg nem nyúl senki. Ismernek már, hogy nem vagyok egy béketűrő, ha a holmimhoz nyúlkálnak illetéktelenek.- jegyzem meg mellékesen, mert biztosan felmerült benne, hogy miért is hagyom kint az utcán őrizetlenül. Nem is olyan rég a Csapos is megtapasztalta már az öklöm súlyát, mikor a kulcsaimat akarta lenyúlni, hogy kipróbálja éberségemet húsz sör után. Nem jött neki össze! Azóta inkább tisztes távolságból törölgeti a poharait. Néha azért elcsodálkozom az emberek együgyűségén. De ezért is szeretek ide jönni. Mocskos fazonok, meg elég lenge öltözetű lányok vannak itt. Néha egy jó kis bunyó is kilátásban van, ha a szomszédos kerületből a Motoros-bandák tagjai átjönnek egy kis Utcai harcra. Már alig várom! Kezdek unatkozni, hogy mindenkit szétvertem már, és egy kötekedő sem talál meg. Most itt ül velem ez a Fickó, és azt érzem, hogy többet tud, mint amit elárul. Furcsán is hallom a szívverését. Érzem, hogy igazat szól, de nem árul el mindent. -Te, hogy kerültél fel a tetőre, Pajtás? Lehet, hogy a kismadarak csiripelték neked is a buli helyszínét?- kérdezek vissza, és intek a Csaposnak, hogy még kettő üveg sörrel dobjon meg. Érzem, hogy tud valamit rólam, mert akkor nem említette volna Magneto-t, de igaz, hogy én sem mondtam el neki, hogy nézek tévét és híreket is olvasok. Tudom, hogy ki ő, de még előbb kíváncsi vagyok, mit fed fel nekem ezzel az üggyel, amit Hank csak nagy vonalakban mondott a telefonba az éjjel.
Elnézve az majdnem kiürült üveget és azt a tényt, hogy még nem múlt el délelőtt tizenegy óra meg kell állapítsam, hogy ennek a fickónak édes mindegy mikor piál. Valószínűleg a szervezete úgy is semlegesíti az alkoholt egy bizonyos szintig. - Általában nincs lehetőségük megemlíteni. - teszem le az üveget a pultra - Túlságosan lefoglalja őket, hogy az életükért rimánkodjanak. Sokkal többre nem jutok azon a téren, hogy miként kerül egy lepukkant külvárosi raktárba egy nagymenő X-men. A fickó láthatóan nem szavaz egyből bizalmat nekem, de ez nem tartozik azok közé a dolgok közé, amik miatt álmatlanul forgolódnék az ágyamban. - Figyeltem a híreket és feltűnt, hogy kicsit megszaporodott az eltűnt mutánsok, meg a mutánsellenes drogosok által elkövetett bűncselekmények száma. Ami igazán aggasztó volt, hogy valami új szar került az utcára, ami időlegesen képességeket ad ezeknek a rasszista barmoknak. Nem sejtettem, hogy van kapcsolat az eltűnt fajtársaid és ezek között a mocskok között, amíg elő nem került az első hulla. Ezért már ki kellett lépnem a felderítés fázisából és több infót szerezni. Meglátogattam néhány fajgyűlölő pöcst és vertem beléjük egy kis értelmet. Egy ideig csak szívószállal fognak enni, de kiköhögték, hogy ki ezek a fickók. Éppen megfigyeltem őket, amikor felbukkantál. Kortyolok még egyet a sörből és Rozsomák felé fordulok. - Most viszont zsákutcában vagyok. Elismerem ez kicsit hatásvadász volt és nagyon az arcába tolta, hogy a vad tombolásában mindenkit lekaszált, aki érdemleges infóval tudott volna szolgálni a szervezet fejével kapcsolatban. Nem tudom, hogy miként reagál majd rá, de merem remélni, hogy egy vállrándítással majd elintézi a dolgot. Elég nemtörődöm figurának látszik ahhoz, hogy ne vegye a szívére azt, ha másokkal kitol. - Mindkettőnk le akarja kapcsolni ezt a bandát. A kérdés csak az, megrekedünk-e ezen a holtponton, vagy tovább tudunk lendülni. Nem mondanék nemet egy olyan társra, aki szag alapján követ embereket és tud magára vigyázni a bajban. - ránézek a dzsekijére, amin legalább két golyó ütötte lyuk van - Neked meg jól jönne egy tag, aki lekap néhány rossz arcút mielőtt odaérsz frontvonalba. Láthatóan az egyik lerenitensebb pofát kaptam ki Xavier emberei közül, de merem remélni, hogy az a kopasz Ghandi alapos csoportépítő tréningeket tartott a tanítványainak és megtanította nekik a csapatmunka értékét. Rozsomák segítsége nélkül elég sok munkámba tellene, amíg új informátorokat szereznék.
Legalább a söröm hideg! Ennek a Fickónak is be nem áll a szája! Hogy is hívták a hírekben? Jahh! Frank Castle! A Megtorló! Kibaszott jó név! Tetszik. Talán lehet vele kezdeni valamit. - Elég sokat tudsz ezekről a szarháziakról.- teszem le az üveget a pultra. - Akkor rólam is tudhatod, hogy nem vagyok egy csapatjátékos fajta. De lehet, hogy veled kivételt teszek! Tetszik a hozzáállásod a dolgokhoz! Azért van mit tisztáznunk az elején! – húzom meg a sörömet. - A Motorom, tabu! Ha hozzá nyúlsz, akkor kettéhasítalak...- vágok egy fél vigyort a szivarommal a szám szélén. - Második. Nem szeretem a hősöket! Ha ki akarod nyíratni magad, akkor nem én vagyok az embered. Szóval, nem csinálunk semmi olyat, amit nem beszélünk meg. Értve? - Három. Nem nyúlod le a söröm! Szerintem jó haverok leszünk, Frank Pajtás!- hamuzok le, majd előveszek a zsebemből egy kis noteszt és egy mobilt, amit azoktól a Mocskoktól nyúltam le. - Itt van a nyom, amit hiányoltál! Nekik nem volt már rá szükségük. – kortyolom tovább a habos italom, aztán a pultra dobom a pénzt a kedvenc Csaposomnak. - Az aprót tartsd meg Öreg!- szállok le a székről. - Ha kiolvasgattad magad, akkor van egy kis dolgunk. - felveszem a szemüvegemet és kifelé indulok a motoromhoz. Ezt a táskát, meg el kell juttatni Hank -hez. Jobb, ha a repülő járgánnyal jönnének érte. Most nincs kedvem visszacammogni a Birtokra. Főleg, hogy sok gyökérarcú felbukkant ezzel a maszlaggal. Nem hiányzik még, hogy több bajt okozzanak. Meg kell előznünk őket. Tárcsázom is Hank-et, hogy igyekezzen utánunk küldeni a megfelelő járgányt. Nem hiszem, hogy sokáig itt időzünk. - Várunk ide valakit, aki elviszi ezt a koffert, addig művelődhetsz. - gyújtok rá egy másik szivarra, míg várakozunk. A hívást követő tíz percen belül meg is érkezett a „csomagszállító” aki átvette a cuccost. -Ha kész vagy, indulhatunk! Ismerem is azt a Tanyát, ahol csövezni szoktak ezek a nyálasszájúak. - biccentek a notesz felé, amiből elég érdekeseket olvastam ki. - Nálad lehetnek. - mutatok az elkobzott holmik felé. – Amúgy is rühellem a mobilokat. - teszem hozzá a vállam felett és ráülök az ülésre. - Itt az ideje szétrúgni pár segget!- bőgetem fel a motort és hátralököm a lábammal a támasztékot. - Van kérdés? Ha nincs, akkor mehetünk egyet szórakozni. Ma lesz egy kis látnivaló, abban a Leprafészekben!
Logan hajlik az együttműködésre, de csak bizonyos feltételekkel. Ezekből kettő olyan, mintha csak bizonygatni akarná a férfiasságát és a rátermettségét számomra. Remek. Egy territoriális fazon. Tény és való, hogy én sem szeretem, ha az engedélyem nélkül piszkálják a fegyvereimet, de a Rozsi által bemutatott tulajdonféltés már egy kicsit átmegy a macsóskodásba. Legalább az kiderül, hogy mégsem rohan bele annyira fejetlenül a dolgokba, mint az elsőre gondolná az ember. Felveszem a notesz és gyorsan átlapozom, utalásokat keresve arra, hogy kiknek is dolgozhattak ezek a drogkufárok. A lapokon csak egymás után következő betűhalmazokat és számokat látok, amiből első ránézésre nem tudok semmit sem kivenni. Úgy tűnik rejtjelezve írták le az infókat. Mázli, hogy a seregben kénytelenek voltunk néhány kódrendszert megtanulni. - Kódolva vannak az infók. - mondom neki miközben kifizeti az italokat - Pár perc és visszafejtem. Logan megemlíti, hogy vár egy repülő egységet, aminek a tagjai elviszik a majd a drogot analizálni. Jelenlegi társam az X-men tagja, de elég lazán kezeli a törvényességet. Nem tudom, hogy a mutánstársai mennyire ragaszkodnak a társadalmi szabályok betartásához, de nem akarom megkockáztatni, hogy valamelyik tájékozottabb felismerjen, vagy az egyik agyturkászuk kiolvassa a gondolataimat. A végén még a békés együttélés jegyében átadnának a hatóságoknak. Ennek megfelelően ügyet sem vetek az utca felett lebegő repülőgép hajtóművének zajára. A notesz üres lapjaira elkezdem visszafejteni a kódolt információt. Az első két próbálkozásom nem jár sikerrel, de harmadjára már megfelelő visszafejtő kulcsot használok ahhoz, hogy valami hasznosat tudjak előbányászni. Az adatok alapján Lonnie Lincoln, más néven Sírkő lesz a mi emberünk. Nem jártam még alaposabban utána, de a tag neve felmerült néhány maffialeszámolás kapcsán. Gyanúsan sok dolgot élt túl az a rohadék ahhoz, hogy csak szimpla maffiózó lehessen. Elhal a repülőgép zaja én pedig kisétálok az utcára, ahol Logan már a motorján ül. Elrakom a tőle kapott nyomokat, majd hozzá fordulok. - Ez a Lincoln nevű tag elég szívós fazonnak tűnik. Tartogasd neki a legmocskosabb húzásaidat. Odasétálok a teherautómhoz és beszállok. - Mutasd az utat! - szólok neki oda az ablakból miközben bepöccintem a furgonom Bár nincs rá bizonyítékom, hogy egy szuperképességű gengszterrel kezdünk, de azt hiszem, hogy jobb lesz majd előszedni a nagyobb kaliberű fegyvereimet.
A táska már úton van a Birtokra és én meg vigyorogva húzom hátra a gázkart, hogy egy kicsi ízelítőt is adjak ennek a Frank -nek amiért nagyon is csapok, ha valaki hozzányúlna a kicsikéhez. Úgy hasítja az utat, hála Scott előrelátó nitro beépítésének, hogy ha nem fogom vissza a sebességet, akkor állva hagyom azt a Furgont, amivel követ az újdonsült Társam. Meg kell mondjam elég jól bírom a társaságát. Talán csak a sok dumáját nem igazán tudom tolerálni, de emiatt meg, hogy még nem ragasztottam be a száját. Most a Prof értékelné a fejlődésemet. Ami meg azt a kódokkal írt noteszt illeti, magasról teszek rá, mi áll benne. Nekem elég követni amit megérzek belőle. A bogarászást meg meghagyom aki ráér vele foglalkozni. Eddig sem kötött le az a sok tudományos szarság, amivel a kódokat fejtik meg. Frank-nek meg itt a lehetőség, hogy lekösse magát, ha akarja tudni mi áll benne. A Tanyához érve nem is nagyon kellett megnéznem az utcaszámot, mert a szaguk már a kerület elejéről bűzlött. Leállítom az utca másik oldalán a Moci-t, és biccentve Frank felé, mutatom, hogy hova tartunk. Szerintem nem nagyon kell felhívni a figyelmét, mert egy pár lépésre érve a lepukkant ház egyik ablakából egy tag repül ki éles ívben, aztán nyekkenve a földre zuhan elénk. Felnézek a bejárat feletti táblára. "Angyaltanya”. -A lehető legjobb helyen vagyunk!- forgatom meg a szivaromat az ajkam közt és a két kezemmel belököm a lengőajtót. Csak úgy áramlik kifelé a büdös füst és az olcsó italok posványos szaga. A folyosók oldalán kíváncsi szemek kísérnek, ahogy beljebb lépek a táncteremnek hívott nagyobb aulában, ahol egy majd’ 4 méter magas acélketrec van körbehúzva. Mögöttük meg nagy hangzavarral adják az éppen aktuális „szerencsésnek” a fejére a fogadásokat. Elég sok Csőcselék torlódott fel ma este, de talán Frank is tud követni a tömegen haladva. A szimatom után megyek most is, nem is kell sokat várni, hogy megtaláljak egy kalácsképű mocskot, aki most Buki -nak csapott fel erre az estére. Egy halom pénzt markol, amit csak nagy nehezen tud eldugni a zsebeibe. Még nincs szándékomba felfedni miért is vagyok itt. Egy kis szórakozás nem árthat meló közben. Szerintem a Társamnak se válik ellenére, ha egy kis zsozsót szerzünk az elkövetkező napok kiadásainak fedezésére. - Hééé! – üvöltöm felé. - Fogadnék, hogy 2 perc alatt kiütik azt a kék-ingest! 50 dolcsit teszek erre!- nyújtom a pénzt felé, és talán csak a dohány érintése, de a szemében felvillan a gazdagság reménye, mert eddig mindenki a másik tagbaszakadtra fogadott. Aki nem mellékesem kék inget visel. Frank-re pillantok, majd egy kicsit hátrébb lépek, hogy élvezzem azt a pillanatot, mikor beigazolódik a szimatom. Tudom, hogy az fog bekövetkezni, amire tippeltem, mert ahogy nem árultam el magamról sok mindent, úgy azt sem, hogy nemcsak a szaguk után tudok követni bárkit, hanem a kifolyt vérükből is meg tudom állapítani a sérülésük mértékét. Lehet nem nagyon hihető, de én tudom, hogy annak a kék-ruhásnak belső vérzése van, még ha nem is látszik rajta. A lépe és a mája leszakadt az előbbi erős vasdorong csapásától… De majd két perc múlva, lesz nagy meglepetés, ha a lé-t leszámolgattam. Aztán meglátjuk, mire megyünk a ketrecben az infószedéssel. Főleg, hogy nem is ártana egy kis költőpénzt összeszednünk magunknak az információk mellé.
Logan nem nagyon törődik azzal, hogy követendő példa legyen a fiatal mutánsok felnövekvő generációjának. Bukósisak nélkül, a lakott övezeten belül megengedett sebességhatárt jócskán átlépve cikázik át a forgalmon. Mondjuk ha nekem is pillanatokon belül behegedne az összes sebem, akkor nem biztos, hogy én is sok figyelmet szentelnék a biztonságnak. Követem őt a furgonommal, de nem szeretnék olyan dolgon lebukni, mint a gyorshajtás, így viszonylag hamar elveszítem őt a szemem elől. Szerencséjére tudom, hogy hol van az a hely ahova menni akar. A kocsma előtt leállítom a furgont és felmérem a terepet. A helyről lerí, hogy nem tisztességes dolgok folynak itt. De nem hiszem, hogy Lincoln itt lenne. Ahhoz ő túl nagy kutya, hogy holmi motorosokkal, meg csőcselékkel vegyüljön. Nem fogom túllihegni a fegyverkezést. Egy pisztoly a derékba, egy rohampuska a kabát alá rejtve és egy bowie kés a bakancsszárba csúsztatva bőven elég lesz, ha kitör a balhé. Mire bemegyek Logan már rég elvegyült a tömegben. Ahogy látom már fogadott is. Legalábbis a felderülő képét elnézve nem tudok másra gondolni, ahogy kidől a kék inget viselő fickó a ketrecben. Nem tetszik nekem ez a ketrecharc dolog, de amíg csak egymás püfölik ezek a rossz életűek, addig annyira nincs is vele baj. Ellenben ha hajléktalanokat cibálnának be harcolni... Elindulok a társam felé, de egy kisebb fickó vállal nekem ütközik. - Figyelj már oda a kurva anyádat! - ripakodik rám Egy másodpercre elkerekedik a szája, amint a tekintet-e megtalálja az arcomat. Még reagálni sincs időm, olyan gyorsan szakad fel ennek a szerencsétlennek a torkából a kiáltás, ami túlharsogja a ketrecből jövő puffanásokat, a beszélgetés hangjait és a zenét is. - Baszki! Ez a Megtorló! A rohanjon mindenki, akinek kedves az élete. Na csodás. Ez a seggfej is egy pillanat alatt elcseszi az álcám. Az egész kocsma felzúdul. Vannak, akik pánikolva menekülnek, míg mások már le is törték a sörös üveg alját, hogy rögtönzött fegyverhez jussanak. Már nyúlnék is a fegyveremért, de az egyik bátrabb pofa, már tarkón is vág egy faszékkel, ami ripityára törik. Megszédülök és féltérdre esek, amit kihasználva ketten már hátra is csavarták a karomat. - Most megdöglesz, de kibaszott anyaszomorító! - hallom a fegyver kakasának a kattanását a fejem mögött - Ne legyél már ilyen balfasz Stu! Ritkán akad horogra ilyen nagyvad. Legalább legyen belőle egy kis hasznunk. Ennyit arról, hogy csak maguk közt bunyóznak.... Leszedik rólam a kabátot és minden lőfegyveremtől megfosztanak, majd betaszigálnak a harctérre. - Hölgyeim és uraim! - veszi át a konferanszié szerepét a buki - A Fortuna asszony igencsak nagy kegyben részesített minket, amiért soha nem múló hálával tartozunk neki! Ritka, hogy az ember kedvenc kocsmájába egy olyan rohadt alak sétál be, aki már mindegyikőnktől elvett valakit! Azt mondom használjuk ki az alkalmat és törlesszünk neki! Íme bemutatom az est fő attrakcióját: A Meeeeeeeeeeeeeeeeeegtorlóóóóóóóóóóóóóóóót! Ki lesz az, aki elsőnek szembe mer vele nézni? Na csodás. Sose bírtam a pankrációt, erre most egy rögtönzött esemény nagyágyúja lettem. Ha ezt túlélem, elmegyek Vince McMahonhoz egy szerződésért. Ha pedig mázlim lesz, akkor ezek a majmok egyesével jönnek majd és nem használnak majd MNH-t. Egy erősebb testalkatú fickó máris berobog a ringbe és lekapja a pólóját. A buki le se szarja a bemutatását, csak begyűjti a téteket és megkongatja a gongot. Mintha csak a pavlovi reflexeket aktiválták volna, érzem, hogy előkúszik az elmém rejtett szegleteiből a gyilkolás utáni vágy. Meg fogom ölni ezt a söröshordót és utána mindenkit, aki az utamba kerül. Az ellenfelem egy fújtató bika lendületével jön nekem. Néhány határozott lépés után a klasszikussal nyit. Parasztlengő jobbról. Nem akarok sokat szarakodni ezzel a dologgal, mert nem azért jöttem, hogy Spartacust játsszak. A bal alkarommal hárítom a támadást miközben a jobb kezemmel kinyúlok és elkapom a nyakát. Megragadom a fickó csuklóját és durván belerántom a mellkasát az előre lendülő térdembe. A jobb karom satuként fogja be felülről a fejét, majd egy lendületes dobással oldalra hajítom a tagot, miközben stabilan tartom a nyakát. Hangos reccsenés hallatszik, a gengszter pedig ernyedten csapódik a ketrec falának és többet ne mozdul. - Csak ennyire futja tőletek ti szarháziak? - eresztem ki a hangomat
Már azt hittem, hogy pár perc nyugton évezhetem ki a nyereményem pillanatait, mikor meghalom a hangosba mondott felkonferálást. Azt hittem rosszul hallok! Mi a fene? Nem sokáig tartott, hogy csendesen „beosonjunk” és egy kis pénzt is zsebre rakhassunk. Amit a kék-inges szutyoknak köszönhetek az már itt lapul a szememben. A Buki elég nehezen perkálta le a 1000 dolcsimat. Ahogy sejtettem, nem igazán volt olyan hülye, aki ellene fogadott volna. Nekem ez csak jó. A többi meg nem érdekel. Most viszont a ketrecre figyelek, ahol Frank Pajtást elég nehéz helyzetbe hozták. - Még szerencse, hogy mondtam ne hősködjön! Remek! – mondom magam elé, igazítva meg a szivaromat, majd kezdtem körbejárni a rácsot, hogy figyeljem és felmérjem a tömeget. Elég részegek voltak már, de sohasem lehet tudni, hogy mikor kerül elő egy olyan fegyver, amit az újdonsült Barátomra irányítanának, csak úgy játékból. Nem szeretem a meglepetéseket. Ha már így alakult, akkor játszunk nagyban! - Fogadok, hogy a Megtorlót kiüti az a Nehézfiú! Teszek rá, 50 dolcsit!- kiáltottam el magam, és lobogtatom a pénzt a Buki felé. Nem is kellett sokat várni, hogy tömegével induljanak megtenni a tétjeiket. Tudom, hogy genyóságnak tűnik, hogy ellene fogadtam, de megvan ennek az oka. Főleg, hogy így azonosítani tudom azokat a szemétládákat, akik amúgy is ellene vannak. Ki is szúrok egy kisebb társaságot, akik elég nagy összeggel szálltak bele a dologba. Egyébként is kirívóak a többi csürhe közül, a makulátlan olajos kencével, amit magukra kentek. Most épp feléjük tartok, amolyan „diszkréten” haladva. Az egyik Balfaszt arrébb löktem, mert utamba állt – majd, ahogy tántorodott - a sörét meg kivettem a kezéből. Kissé szúrósan néztem rá, de a látványom elég volt, hogy ne akadékoskodjon az italáért. Kipöccintettem a kupakot és meghúztam egy embereset az üvegből. Nem igazán lepett meg, hogy felismerték a Megtorlót. De ha már így kerekedett, akkor hozzuk ki a legjobbat belőle. Nem buktattam le Frank-et, meg magamat azzal, hogy együtt érkeztünk. De azért a fél szemem rajta és a csőcseléken, akik még a hóviharnál is rosszabbak. Az Időjárás legalább kiszámítható, ha valamilyen évszak van, de ezek a szarháziak, nem arról híresek, hogy tisztességes eszközökkel „játszanának”. Ismerem a fajtájukat! De engem se felejtett el némelyikük. Frank nagyon jól csinálja a műsort. Még az is rá figyel, akinek a védelmezés lenne a feladata. Gondolok arra a két gorillára, akik a „nyáltenger” mögött sorakoznak. Mint két szerencsétlenség. Nagy test, üres agy. Legalább papírforma. Szóval, szépen haladok afelé a csoportosulás felé, akit kiszúrtam a tömegből. Közben egyik lelkes pojáca, egy pisztolyt emelne fel a barátom felé, ezzel rövidítené le a küzdelmet az arénában. Gyors mozdulattal kapott tőlem egy tockost, amitől már rogyott is össze. A könyököm meg se érezte a csapást. De ennek a fazonnak, holnap sajgó fejfájás lesz a jutalma. Közben figyeltem mi folyik bent a küzdőtéren, de el kell ismernem, hogy a Cimbora nem egy mai kezdő. Látszik, hogy katonai kiképzésen vehetett részt, mert a mozdulatai kifinomultak. Legalább jó kis kalamajkát csinál, de ha eldurvulnának, akkor én is beszállok, bár azt sem teszik zsebre. De most éppen ahhoz az öltönyöshöz tartok, akit kiszúrtam magamnak. Van benne tömény ital rendesen, de az ajzószerekkel is full -on van. Közelébe érve a sörömből egy kortyot még lehörpintek, közben meredten bámulom a műsort. Fél füllel meg a beszélgetést hallgatom, ami köztük folyik. Sokat nem értek belőle, de azt kihámozom, a röhögésük közül, hogy holnap nagy szállítmány érkezik abból a szérumból, amiből már egy adagnyit Hank- nek jutattunk. Kicsit még fülelek, de sok mindent nem mondnak ezzel kapcsolatban. Valami fehér Yacht-ot emlegetnek és egy fatökű embert, aki hozza a szajrét. Meg valami Gnucci- Familiát akiknek a területük most felosztásra kerül. A hallottak birtokában visszafelé indulok Frank -hez, aki láthatólag elég jól boldogul. Már nem olyan makulátlan és sima az arcbőre, de még áll. Hihetetlen nagy ütéseket mérnek egymásra. Látszik, hogy a Barátom jól bírja a fájdalmat. Van rajta pár „cicoma” ami be fog esetleg kékülni, de egy kis jég csodákat művel! Még egy kicsit hagyom érvényesülni a rivaldafényben, de aztán nekem is viszket a tenyerem ezektől a barmoktól. Nem is kell nagyon erőlködnöm, hogy kitörjön a tömeg-hiszti. Egy szépen irányzott balhorog a mellettem állónak, és máris kész a káosz. Két pillanat alatt már a fél banda egymást püföli, és az elszabadult indulatok közt ki tudom hozni Frank-et a szorult helyzetéből, ha nem veszi zokon a segítő szándékomat. Nem mintha nem tudná kiverekednie magát, de ideje lenne ritkítanunk ezt a díszes gyülekezetet. Szerintem nem lesz ellenére egy kis plusz testmozgás. Aztán iszunk valamit, majd jeget is kerítek a Cimborának! -Na! Vágjunk bele a közepébe!- villantom ki a pengéimet, és néhány testrészt megszabadítok a tulajdonosától. Amúgy is kell a testedzés. Frank meg kereshet „daloló madárkát”, akit annyira akart már a raktárnál is szedegetni magának, csak megelőztem. Most kap tőlem esélyt, hogy kiválassza magának a „desszertjét”.
Számítottam rá, hogy az első fickó csak étvágygerjesztő lesz. Bár szívesebben lőttem volna új orrlyukat a fejére, de a nyaktöréssel sem elégedetlenkedem. Azt viszont sajnálom, hogy tiszta és gyors halála volt. Több kínt és szenvedést érdemelt volna meg. A dühös üvöltésem meghozta a hatását. Egy újabb fickó ront be ketrecbe. Csinál néhány látványosabb rúgást, dob egy hátra szaltót, hogy tömeget hergelje. Egy ugribugri Bruce Lee. Csak ez kellett nekem. A harcművészekkel egy kicsit nehezebben boldogulok lőfegyver nélkül, de oda se neki. Hozzászoktam már a fájdalomhoz és nem zavar, ha egyszer-kétszer pofán vágnak. A tag felveszi az alapállást, majd hívogatóan int egyet a kezével. - Azt hiszed, hogy faszagyerek vagy? - köpök a lába elé megvetően Azt hiszem jobb lesz, ha kicsit eljátszok ezzel a hülyével. Szerzek egy kis időt magamnak, hogy minél később küldjenek rám csoportos támadókat, meg Logan-nek is lesz lehetősége arra, hogy villantson valamit a helyzet megoldásának érdekében. Jól éreztem, hogy a fickó érzékeny arra, hogy szarba sem nézik a barna övét és eszébe sem jut, hogy provokálni akarják. Idióta harcművészek. Hisznek a csata tisztaságában meg a becsületességben... Nem gondolkodva ront nekem. Tesz néhány lépést, hogy lendületet szerezzen, majd a jobb lábával a gyomrom felé tapos. A támadás elől kifordulok oldalra, így a lába elzúg mellettem. Nem várom meg, hogy a testsúlya továbblendüljön a támadó lábára. A bal sípcsontom hátulról belevágódik a térdhajlatába, kibillentve őt az egyensúlyából. Az előre ható lendület megforgatja a testet, aminek az eredménye egy kecses ívű félszaltó és egy csúnya pofára esés lesz. Két lépést hátrálok a fickótól, hogy húzzam kicsit az időt. Őt is könnyen ki tudnám végezni, de legyen egy kis szórakozása ennek a bandának, mielőtt mindegyiknek kieresztjük a belét. Az ellenfelem még mindig fent akarja tartani a hozzáértés látszatát. Állig húzza a térdeit,majd kilő, mint egy összenyomott rugó és már talpon is van. Megtapsolnám az atletikusságát, ha ennek az egész kunsztnak lenne bármilyen tényleges köze a harchoz és nem csak rajolni akarna vele. Szó nélkül hagyom a dolgot és várom, hogy magához ragadja a kezdeményezést. Most már kicsit óvatosabb és nem lerohanni próbál. Gyenge ütések gyors egymásutánját zúdítja rám. Néhányat szándékosan bekapok, hogy legalább úgy tűnjön, mintha egálban lenne velem ez a majom. Az ütései erejéből arra számolok, hogy valami lágy stílust használ. Talán Jet Koon Do-t, vagy Daru stílusú kung fu. Csak annyit tanultam meg ezekből a távol-keleti dolgokból, ami hasznomra vált. Emiatt nem vagyok nagy szakértője a dolgoknak. Simán összekeverem a Shotokant a Jiujutsuval. Néhány ütés után már fel tudom mérni, hogy mennyire jelent veszélyt a fickó és ellentámadásba lendülök. A következő ütését eltolom a törzsem elől, majd a bakancsos lában sarkával előre rúgok az ágyékára. A fickó képe elkerekedik, majd magas hangon hörögve térdre rogy. Az arcára kiülő fájdalom kaján élvezetet okoz. Ha szerencséje van, akkor nem kell beérnie a keresztapasággal. Bár az ágyékán terjedő vérfolt nem arról árulkodik, hogy valaha szülő lesz belőle. A biztonság kedvéért, még rárúgok egyet a fejére, hogy egy ideig nem álljon fel. Az agyrázkódás garantált, de egy gengszterről beszélünk. Az se lenne kár érte, ha élete végéig ágyban feküdne és maga alá szarna. Körülnézek és meglátom, hogy a bunyó nem korlátozta magát a ketrecre. Logan már a ring felé küzdi magát a tusakodó tömegben. Nem használja a pengéit, de biztos vagyok benne, hogy nem fog senki repetát kérni a sallerjai után. Előszedem a bakancsom szárába rejtett kést és kilököm a ketrecajtót. Precíz, jól időzített döfésekkel indulok meg a társam felé, aki időközben átkapcsolt mészárosba. - Jól sejtem, hogy semmi közöd ehhez a tömegbunyóhoz? - kérdezem meg, amikor a közelébe érek
Kezd szépen alakulni ez a kis bunyó! Ha azt kellene mondanom, hogy így képzeltem el, akkor nem állok messze az igazságtól. Frank szépen aprítja az ellenfeleit, amit azért egy elismerő biccentéssel nyugtázok. Nem gondoltam volna, hogy Ember létére ilyen keményen tud küzdeni. Bírom a Srácot! Lassan azért kezd fogyatkozni az állva maradt csőcselék, és ahogy így végignézek a maradékon, nem hiszem, hogy erre gondoltak, mikor ma este ide gyülekeztek. Sok infót nem tudtam meg ezektől, de talán így is nyomukra bukkanhatunk. Nem hinném, hogy sok fehér Yacht fog kikötni a napokban a Kikötőben. Főleg nem ilyen puccos társasággal. Szerintem holnap lesz fejfájásuk és zúzott csontjuk, ha felkelnek innen. Némelyik még kardot is rántott dühében, ahogy megzavartuk a kis szórakozásukat. De ha nem kezdtek volna ki a Barátommal, akkor nem is lett volna ennyire elharapózva ez az egész. Na, jó. De! Viszont akkor lehet, hogy nem feküdt volna mindegyik a padlón, vagy csak néhányuk. De mit is mentegetőzőm? Hulljon csak a férgese! Aki kikezd a Mutánstársaimmal és az ártatlan emberekkel, akkor megkeserüli! Sohasem tanulnak a hibáikból! A Prof szerintem nem lesz elragadtatva a megoldásunktól, de néha csak harc árán lehet kivívni a Szabadságot. Sok mindent tettek ellenünk, és ha nem vágunk nekik vissza, akkor megint egy csúnya összecsapás lehet az eredmény, ahol még több ártatlan szenvedne. Ahogy az Iskolánál a gyerekek… Nem fogom hagyni, hogy kísérletezzenek velük és senki mással! Meg, aztán ha nyomoznának ebben az ügyben, akkor sima Bandaleszámolásnak tűnik. Mi csak békés nézelődők voltunk Frank Cimborámmal. Szépen hullanak a részeg disznók, így már csak páran állnak velünk szemben, akiket Frank hamar le is csap egy szépen kidolgozott ütés sorozattal. Mikor odaérek mellé, egy kérdéssel fogad, amire csak egy széles vigyorral és pár szóval válaszolok. - Úgy nézek ki, mint akinek köze van hozzá?- gyújtom meg a szivarom csutkáját ismét, és az egyik közeledő fegyverest egy hatalmas orra mért csapással megállítom. - Szerintem ezek egymást püfölték. Mi csak erre jártunk. - bólintok a földön fetrengőre, és ha a Cimborám is úgy gondolja, akkor mehetünk. - Jól esne egy hideg sör! Kérsz? Ismerek egy jó kis Kocsmát, ahol nyugisabb a környezet. Ott egy bögyös Pultos-nő szolgál fel. Itt meg, majd takarítanak, ha reggel megérkezik a Személyzet. Nem ártana egy kis jeget rakni a képes feledre, Pajtás!- veregetem vállon, ha engedi, és kifelé veszem az irányt a motoromhoz. - Van is majd mit beszélgetnünk. Megtudtam valamit, de most egy hideg ital jól esne, szerintem neked is!- mondom a kijárat felé menet, ha ő is „befejezte” a testedzést. Meg egy kis friss levegő se árthat.
A kérdésem költői volt most már belátom. Ahogy Logan hangsúlyozza a válaszát és a vigyor ami szétterül az arcán beszédesebbek, mint egy tucat agyonkínzott Gnucci-verőlegény. Ahogy elnézem, azért ő sem tétlenkedett a kialakult bunyóban, akármennyire is próbálja tartani történet hivatalos verziójához. A csonkolt végtagok, feltépett hasfalú testek és levágott fejű hullák száma kiugróan magas a környezetében. Bár gondolom ez a tolószékes tar mentorát sokkal jobban fogja zavarni majd, mint amennyire nekem böki a csőrömet perpillanat. - Jogos önvédelem volt akármit is csináltunk. - húzódik zord mosolyra arcom Bár tetszik a társam ötlete, hogy kopjunk le innen, azért egy kicsit lehet finomítani a dolgokon. Ennyi bűnöző egy rakáson. A fele már úgy is haldoklik azoktól a sebektől, amiket mi ketten kiosztottunk, meg van néhány hulla is. A többi meg sebesült. Ez egy svéd asztalos vacsora a magamfajtáknak. - Mehetünk, csak itt hagyok még egy szeretetcsomagot. Kimegyek az utcára és a furgonom hátsó ajtaját felnyitva elkezdek kutakodni a bekészített fegyverek között. Bár a gránátvetőt Lincolnak szántam, de a nagytakarításhoz is jól fog jönni most. Magamhoz veszem a fegyvert és a tárba három gránátot csúsztatok. Nem nagy a csehó, de azért biztosra kell játsszani. Megvárom, amíg Logan is elhagyja a helyet, majd néhány méterre megállok a bejárattól és célzok. Az első gránát az ajtón repül be, a másik kettőt meg az utcafronton lévő nagy üvegtáblákon keresztül lövöm be a megfelelő detonációs pontokra. Néhány lépést hátrébb lépek, hogy ne kapjon el a kicsapódó lángcsóva, meg az üvegszilánkok és várom, hogy a gránátok teljesítsék a feladatukat. Néhány másodperces csúszással mindegyik töltet felrobban. Az épületet alapjaiban rázza meg a detonáció ereje. Az üvegtáblák egy pillanat alatt szilánkokra robbannak és nem kell sokat várni a bunyót túlélő mocskok halálsikolyára sem. Nem túl szép halál felrobbanni, repeszt kapni, vagy megégni, de ezek mindegyike megérdemli, hogy ne párnák közt érje a vég. Beszállok a furgonba és jelzem Logan-nek, hogy mutassa az utat. Csak azután érzem meg, hogy kaptam néhány maflást attól a Bruce Lee utánzattól, miután az adrenalin hatása elmúlik. Logannak igaza volt, ezt majd jegelni kell. Ha mázlim van, akkor a következő kocsmában tudnak adni majd egy jeges zsákot.
Teljesen elégedett vagyok. Nem a széthullott tetemek látványa töltött el ezzel az érzéssel, hanem az utána következő kis „szeretetcsomagra” gondolok, amit Frank nagy buzgósággal repít fel az épületbe. Megáll az eszem! Ez a Fickó jobb, mint gondoltam! Már arra sincs gondunk, hogy esetleg minket is „belekevernének” a Hatóságok, amit persze úgyis tagadnék. De ezt a látványt nem hagytam volna ki, az már biztos! -Meg kell hagyni, van stílusod a befejezéshez, Cimbora!- veszem a szivaromat a számba egy széles vigyorral, és pattanok is fel az ülésre. - Most jól fog esni az az ital!- rúgom be a motort és pár percen belül, hírünk sincs a környéken, hogy ott jártunk volna. A Kocsma pár háztömbnyire van innen. A forgalom most sem olyan erős. Könnyedén eljutunk a célállomásig. Leállítom a járgányt a szokott helyemre, és megvárom, míg Frank is odaér mellém. Ezt a helyet már régen ismerem, de pár hete egy új nő a Pultos, aki elég szemrevaló. Ahogy odalépek a bárhoz, máris felém tart a hölgyemény. Egy táblácska van a ruhájára tűzve, de nemcsak a leolvasásáért figyelem mindig a nevét rajta. -Két sört, Tündérem!...Rozy!- teszem hozzá egy bájvigyorral. - Mellé még egy jéggel teli zacskót a Barátomnak! Köszönöm!- emelem fel a söröm és nyitom ki egy mozdulattal. Majd Frank-hez fordulok, és tolom elé az övét. - Igyál, Pajtás! Nem semmit műveltél! Remek voltál! Húzd meg az üveget!- emelem felé az enyém.- Ezt rád! – aztán nagyot húzok belőle. - Majd, ha te is leveszed a szemed a „látnivalóról”, akkor elmondom, hogy mit tudtam meg, míg te odabent voltál a ketrecben. – sorra mondom el, amit arról a fehér Yacht -ról megtudtam, és a vele érkező szállítmányról. - Abba a noteszba nincs valami feljegyzés erről a Vizi járműről? Talán többet tudhatunk meg róla, főleg, hogy hova érkezik. – iszom tovább az italom, és agyalni kezdek a dolgokon. Ha ezt a hajót ennyire nyíltan engedik kikötni, akkor van valami turpisság ebben az egészben. Nekem ez bűzlik. - Nem gondolod, hogy túl egyszerű lenne, ha csak így bedokkolna az a Yacht és senkinek nem szúrna szemet? Vagy már várja őket valaki ott?- kezdtem el gondolkodni hangosan. - Talán bevillan még valami ezzel kapcsolatban, de többet nem nagyon hallottam. Abból tudunk táplálkozni, amink van. De most inkább igyunk! Ránk fér egy kis szusszanás. - veszem újra a számba a szivarkámat, és kezdtek járni a gondolataim azokon a jegyzetelt lapokon, amik abban a noteszkébe állhatnak.
Az már biztos, hogy Logan nem mindenben ért egyet Xavier idealista és meglehetősen pacifista nézeteivel. De az is lehet, hogy csak a gránát vetős mutatványom abszurd túlzása nyűgözte le ennyire. Mindenesetre a fickó tudja, hogy miként viselkedjen ha elszabadul aHáború lovasa. Neki azért nem vallanám még be, de kezdem megkedvelni a torzonborz képét. - Csak szeretek biztosra menni. - válaszolok neki, miközben berakom a nehézfegyvert a furgonom csomagterébe - Se több, se kevesebb. Lehet, hogy a bunyó szította izgalom miatt, vagy a tudattól, hogy az előbb sok tisztes polgárnak tettem szívességet, de egy kicsit kevésbé figyelem arra, hogy betartsam a sebességhatárt, miközben követem a "bűntársamat" a következő kocsmába. Remélhetőleg itt senki nem kezd el kekeckedni és tudunk majd nyugodtan beszélgetni. A bárba belépve látom, hogy Rozsi nem túlzott a pultos méreteit illetően. Nagyon el tudnék csodálkozni ezen a nőn, ha a családom halála nem törölt ki volna belőlem majdnem mindent, ami egy egészséges személyiségnek megvan. Így is szembeötlenek bizonyos dolgok, de a szervezetem már nem reagál úgy rá, mint a legtöbb emberé. Nem úsznak be fantáziaképek arról, hogy milyen dolgokat tennék ezzel a nagy és arányos arányos mellel, nem lódul meg a szívverésem. Bizonyos értelemben olyan, mintha családom halálának traumája kasztrált is volna. Tudom, hogy hangzik ez és még szarabbul hangzana ha erről hangosan beszélgetnék valakivel, de sajnos másképp nem tudom megfogalmazni. Logan láthatóan még mindig fel van spanolva attól, hogy a ravasz háromszori meghúzásával egy századnyi embert küldtem a másvilágra. Elég sokban különbözik attól, amit egy ember várna Xavier békeaktivistáitól, de talán pont ezért is tartja maga mellett a vén kopasz. Hogy rámutasson arra, hogy a mutánsok is annyira különböznek egymástól, mint az átlagemberek. Hozzákoccintom a sörösüvegemet Loganéhez mielőtt kortyolnék egyet belőle, majd a Rozytól kapott jeges pakolást az arcomnak nyomom. A jég kellemetlenül öleli körbe a képem, de különösebben nem izgat. Varrtak már össze érzéstelenítés nélkül, így egy kis hideg még annyit se jelent, mintha egy szúnyog csípne meg. Nem nagyon szégyenkezen amiatt, amit a kocsmánál tettem, de nem is vagyok rá büszke. Csupán a munkámat végeztem. Tény, hogy szeretem amire most munkaként hivatkozom, de akkor is munka. Egy péket sem dicsérsz meg azért, mert nem fordulsz fel a kenyerétől. A társam végre az érdekesebb dolgokat kezdi el mesélni. Egy yachton érkezik a következő szállítmány, de nem tudni, hogy hova. - Érdekes, hogy nem egy teherhajón próbálják becsempászni. kevésbé feltűnő és sokkal kevesebb embert kell megkenni ahhoz, hogy elintézd a dolgot. Valami itt nem stimmel... A notesz említésére újra előveszem a jegyzetfüzetet a kabátzsebemből és elkezdem lapozgatni. Egy kicsit dolgoznom kell a kódolt jelekkel, de sikerül visszafejtenem a megfelelő infót. - Azért tűnik túl kézenfekvőnek és feltűnőnek, mert tényleg az. - fordítom a noteszt Logan felé - Ez csak az elterelés, amit a zsaruknak szántak. Az igazi árút nem a yacht hozza, hanem egy Augustából érkező teherhajó. Kezd összeállni egy elmélet a fejemben, hogy miként működtetik a hálózatot, de még elég légből kapott ahhoz, hogy ne legyen igazan. De ha találunk mutánshullákat azon a teherhajón, akkor már lesz ami alátámassza az elképzeléseimet. De ha igazan lesz, akkor néhány napra majd le kell lépnem a városból, ha a közös küldetésnek vége lesz.
Most biztosan fogná a fejét a Prof, amiért ilyen brutálisan zártuk le az Angyaltanyán a látogatásunkat. Tudom, hogy ezt felhánytorgatja majd, de nagyon is tudja, hogy nem vagyok egy könnyen „kezelhető”. Mindig is a magam útját jártam és eztán is így teszek. Sokat gondolkoztam a múltamon, és az évszázadon, amit már jócskán túléltem, de még mindig bennem van az a sok rémkép, amire talán senki sem emlékszik. A képességemmel nemcsak a gyógyulás azonnali erejét tudhatom magaménak, hanem az emlékezést mindenre. Néha jó lenne kitörölni a fájdalmakkal teli eseményeket, de azt is tudom, hogy ezáltal lettem az, aki most vagyok. Nem értenek meg, de legalább a Professzor próbálkozik a „terelgetéssel”, amiért tényleg hálás is vagyok neki. De azt is tudja, hogy velem nem ér el olyan látványos eredményeket, mint például Scott-nál, vagy Ciklonnál. Ők tényleg jó Tanárok lettek és a fiatalok követendő példákat látnak bennük. Jean…ohhhh …Jean!…Mindig eszembe jut a leggyönyörűbb nő, akit láttam eddigi életemben… Most viszont más problémák kerültek elő, amire jobb odafigyelni. Frank képe lassan „normálissá” lohad, a jégnek köszönhetően, de így is szép kis foltok jelennek majd pár nap múlva rajta. Kemény a Fickó, az már biztos! - Igyál, Pajti! – emelem én is koccintásra az üvegem az övéhez. - Szerintem is büdös ez a nagy csinnadratta azzal a fehér farok-nagyító borzalommal. Ha viszont elterelésnek szánják, akkor még nagyobb szállítmány érkezhet. Ekkora felhajtást nem hiszem, hogy kockáztatnának a Vámosokkal. Vagy aztán lehet, hogy még benne is tapicskolnak ők is ebben a nagy szarságban. - húzom meg az üvegben lévő sörömet. - Mit szólnál, ha este kilátogatnánk a Kikötőbe? Csak úgy. – vonom meg a vállam. - Szerintem szép lehet a hullámzás egy hajóról nézve. - nyelem le a vigyorgásomat, mert a végén még azt hiszi, hogy rohadt humoros vagyok. De ez a pár óra, amióta összeakadtam Frank Barátommal, azóta nem tudom megállni, hogy ne röhögjek a fejleményeken. Eddig azt hittem, hogy én tudom csak vonzani a bajt, de már jóleső érzés, hogy némely dologban nagyon is egy húron pendülünk. - Éhes vagy? Rendelj valamit! Rozy remekül főz, nemcsak a sört tudja eléd rakni. - nézek Frankra, akinek egy kacsintással bólintok a Pultos nő irányába, hogy nyugodtan kérjen valami harapnivalót. -Én is megéheztem. Egy nagy adag Steak-et be tudnék falni! Napnyugta után meg sétát tehetünk a Parton, előtte ránk is fér egy kis plusz kalória. Kezdi kifúrni az oldalam, hogy miféle dolgokat rejthet még az a notesz.
Miközben visszafejtem a rejtjelezést nekinyomom a jéggel teli gumipalackot az arcomnak. Nem szokatlan a hideg - meg a fájdalom se- a szervezetem számára, így szinte fel sem veszem azt a kellemetlenséget, ami miatt egy átlag ember sziszegne, meg huhogna a hirtelen sokkhatás miatt. Mire végzek a rejtjelfejtéssel már egész elfogadhatóan néz ki a fejem. Az új infók láttan Logan-nek is pörögni kezd az agya. Azért az látható, hogy nem sokszor akasztott még tengelyt a szervezett bűnözéssel. Én már kicsit többet tudok arról, hogy miként mennek a dolgok az ilyen esetben. - Sanszos, hogy a vámosokat megkente a maffia. - mondom, miközben lerakom az asztalra az olvadófélben lévő jéggel teli gumipalackot - Az ilyen dolgoknál általában így megy ez. Nem kell hibáztatni őket. Általában választhatnak a pénz vagy a családi betoncsizma között. Ők pedig nem nem olyan vérmesek, mint mi, hogy kínáljanak egy harmadik lehetőséget is. Logan ötlete igencsak tetszetős. Egy kis magánrazzia igencsak ráfér ezekre a rohadékokra. A bűnözők egyik fajtájáért sem vagyok oda, de az erőszaktevőknél csak a drogban utazókat rühellem jobban. Szándékosan belerángatni valakit egy súlyos szenvedélybetegségbe az embertelenség egyik legsötétebb példája. Egy bandatag maximum összeveri az áldozatát, egy gyilkos meg megöli. Tiszta sor, hogy ez is trauma, de nem a jellem nem szenved tőle helyrehozhatatlan változásokat. De drogterítők kiforgatják az embert saját magából. Egy függő, legyen az alkoholista vagy cigis egész élete a függőség körül kezd el forogni. Mindent megtesznek azért, hogy hozzájussanak a napi adagjukhoz. Mintha az éhség és a szomjúság mellé egy új testi igény is megjelenne. Egy drogos esetében ez pedig azt jelenti, hogy a szer kiváltotta öröm lesz az új éhség. Aminek a kielégítéséért mindent meg fog tenni. Lop, csak hazudik, akár kurválkodik is csak azért, hogy meglegyen a napi adagja. A drogkufárok, meg ezt használják ki. Ha engem kérdezne valaki, ezért legalább háromszor kellene a legvéresebb kínhalált halniuk. - Tényleg nem ártana szétnézni. - húzok egyet a sörből - De a gránátvetőt most kihagyom a buliból. Csak nyomot hagynék vele a zsaruknak. Apropó zsaruk. Jobb lesz ha értesítem a téglámat a yardon. Előszedem a majdnem kőkori telefonomat és küldök róla egy SMS-t Soap nyomozónak, hogy ma este próbálja meg a leglasabb és legbénább embereket kiküldeni a teherhajóhoz. Nem mintha nem tudnék annyi pénzt kiverni egy maffiózóból, hogy okostelefonom legyen, de ha csak belegondolok, hogy mennyi nyomkövetésre alkalmas extra van azokban a szarokban, máris kiver a víz. GPS, Facebook, Felhő alkalmazások. Hasznos cuccok, de nem egy magamfajta törvényen kívülinek, aki nem akarja, hogy a nyomára bukkanjanak. A jó öreg Nokiák pont tökéletesek a céljukra és ha nem tartanak szóval, akkor esélytelen, hogy bemérjenek vele. - Én is el tudnék viselni egy steak-et egy ilyen dolgos nap után. Leadjuk Rozynak a rendelést, aki meglepő gyorsasággal rakja elénk az ennivalót. - A ma esti kiruccanásra visszatérve.... - mondom az első falat hús után - Ki kell kérdeznünk a vámosokat és megszerezni tőlük a hajó szállítólevelét. A plusz konténereket általában "elfelejtik" az ellenőrzés során, szóval azokra kell majd rámenni. Próbáljunk nem túl nagy felfordulást csinálni, nehogy tönkre vágjuk a nyomokat. Nagyon remélem, hogy nem igazolódik feltételezésem a bűnbanda munkamódszerével kapcsolatban. Leginkább Logan érdekében. Nagyon nem kell az, hogy elborítsa az agyát a düh...
A notesz körül jártak a gondolataim. Tudjuk, hogy nem amatőrökkel van dolgunk, de azért mégis bűzlik nekem ez az egész. Rozy hamar elénk varázsolja a steakjeinket, és falatozás közben Frank kezdi körvonalazni a tervet. Mondhatni nem vagyok egy előre tervezgetős, de végighallgatom az eszmefuttatását. Nekem is gyanús, hogy ilyen elterelést kockáztatnak, de akkor más is lehet azon a teherszállítón. - Bemegyünk, körbenézünk, kijövünk. – teszem hozzá két falat közt a leegyszerűsített tervemet. - Ha bizonyítékot tudunk szerezni, amit nem is kétlek, akkor legalább pár mocsokkal kevesebb lesz. De ha a Vámosok is benne vannak, akkor nem hinném, hogy elől hagynának olyan szállítópapírokat, amik nem éppen legálisak. - Remek volt a sült, Drága Rozy! Egyszerűen mesés!- tolom az üres tányérom a pultra. – Mindig elvarázsol a szakértelme a konyhaművészet terén!- csókolom meg a kezét lágyan érintve, ahogy a tálca felé nyúl. - Szerintem nézzünk utána ennek a dolognak. - utalok a hajó papírjaira, amit előbb kellene megtalálnunk, mint akik várják a szállítmányt. - Biztosan nem számítanak Társaságra. Főleg a miénkre!- teszem a pultra a fogyasztásunk összegét, aztán ha Frank is befejezte, akkor nekigyűrközhetünk a következő dolognak, ami bizonyítékot is adhat, hogy nemcsak egy rohadék áll a háttérben, hanem egy egész Szervezet. - Készen állsz, Pajtás?- veszem a számba a szivaromat, és ha a Cimbora is elérkezettnek látja az időt, akkor indulhatunk máris. - Kényelmes a furgonod?- említem meg kifelé menet a férfinek. – A Motorom elég zajos, ha érted mire gondolok. - veszem fel a dzsekimet és indulok a kijárat felé, remélve, hogy Frank is követ engem. -Rozy, Drága! A Motoromért később visszajövök!- mondom a hölgynek visszafordulva, ahogy az ajtón kilépek.
Látszik, hogy Logan nem szereti túlkomplikálni a dolgokat. Három szóban összefoglalja, hogy mit tervezünk ma estére. Végső soron igaza van. Az már teljesen mellékes, hogy mennyi hullát fogunk az akció ideje alatt kitermelni. - A vámosokkal csak el kell majd beszélgetnünk. - mondom két falat között - Általában nem kell sokat győzködni őket arról, hogy kiadják az infót. Ők se szeretik a maffiát, de nem tudnak sokat tenni ellenük. Meg kell hagyni Rozy tényleg ért a steakekhez. Ritkán kerül elém ilyen markáns ízvilággal rendelkező hús, az pedig már csak hab a tortán, hogy tökéletesen sikerült eltalálnia, hogy mennyire kell átsütni az ételt ahhoz, hogy mindent kihozzon belőle. Nevezhetnek paranoidnak, de a lebukás elkerülése miatt nem szokásom túl gyakran ugyanabba az étterembe járni. De lehet, hogy ezt a helyett kicsit gyakrabban fogom látogatni, mint a többit. Logantől nem vártam egy olyan úriemberi gesztust, mint amit a pincérnő felé tett. Úgy tűnik sokkal több van ez alatt a torzonborz külső alatt, mint azt bárki gondolná. Talán Xavier pont ezért is tartja maga mellett ezt a fickó. Lehet, hogy kicsit túl érdes a modora többi tanítványához képest, de ennek ellenére jó helyen van a szíve. - Hacsak nem hallottak a kirobbanó sikerű látogatásunkról, akkor esélyes, hogy nem kell nagy ellenállásra számítanunk. Logan kifizeti a vacsora árát és még indulna is. Gyorsan lenyomom az utolsó falatokat és én is megyek vele. - Sok a fegyver az raktérben, volt már rá példa, hogy a kocsiban aludtam. Nem lep meg, hogy a motort hátrahagyja. Elég feltűnő és az alapján amit láttam szépen fel van spécizve a járgány. Az ilyen jellegű teljesítményfokozás pedig nitro injektorral is jár, ami találat esetén csúnyán megdobja a robbanás hatósugarát. Érthető, hogy nem akar egy potenciális bombára ülni. Kinyitom a kocsit, beszállok, majd beindítom a motort. - Ugorj be! - szólok Logannek miközben áthajolok az anyósülésen, hogy kinyissam neki az ajtót Ha beszáll, akkor elindulok a kikötő felé. Az esti csúcsforgalom már enyhült, így egész könnyen tudok manőverezni a kocsik között és körülbelül egy óra kocsikázás után már a célhelyen is vagyunk. Leparkolom az egyik sikátorban a furgont és magamhoz veszek egy M-16-ost, meg az egyik Desert Eagel-ömet. Nem számítok túl nagy balhéra, de azért jobb ha nem hangyafasznyi kaliberrel megyek be egy potenciális tűzharcba. A kikötő bejárat ajtajait egy vastagabb lánc végén lógó lakat fogja össze. Nem lenne a legszerencsésebb dolog lekapni onnan a záart. Még túlságosan gyanús lenne a dolog. - Kerüljünk valami kevésbé feltűnő helyre és ott vágjuk át magunkat a drótkerítésen. - teszek javaslatot a társamnak - Kérdezzük ki a vámosokat és amíg meg nem érkeznek ezek a majmok, addig kerüljük a feltűnést.
Frank járgánya kifejezetten tetszik. A régi szép időimre emlékeztet, mikor azzal a szakadt lakókocsival jártam az Északi vidékeket. Hamarosan be is szállok az ülésre, mikor kinyitja az ajtót. - Szép Furgon. Az enyémhez képest még tiszta is. - eresztek el egy apró megjegyzést az orrom alatt, miközben elhelyezkedem. - A tűzijátékunkat még nem fedezték fel, mert elég kihaltnak nézem a helyet. - mutatok a kerítés mögötti területre, ami már régen nyüzsögne, ha hírt kaptak volna a szeretetcsomagról. -A kerítést bízd csak rám. –szállok kis a járműből, és várom be Frank-et. A szállítmány még nem érkezhetett meg, de mozgást azért érzékelek a melléképületből. Egy villanás alatt a pengéimmel széthasítom a drótot, ami szép ívvel nyilik szét utat engedve nekünk. Óvatosan lépek át rajta, és a szimatom segítségével be is határolom azt a területet, ahol gond nélkül tudunk előre nyomulni. Frank remélem követ, és mögöttem marad egy ideig, mert ha hírtelen mozdulni kellene, akkor talán gyorsabban reagálok. Nem mintha félteném a Cimborát, de a meglepetés ereje nagyobb csapás nekik, minthogy felfedve a kilétünket, nyíltan bevonulnánk. Hamarosan elérünk ahhoz a házhoz, ahonnan érzem a mozgást. Intek, hogy benézek az ablakon, addig maradjon mögöttem, míg jelet nem adok, hogy tiszta a levegő. Két fickó hagyja el a házat, akik beszélgetve távoznak. Nem is vették észre, hogy mi a háttérben várakozunk. - Most! - lépek oda az ajtóhoz, és nyitom a kilincset. Bent gyér világítás van, és most, hogy üres a helyiség, már csak meg kell találnunk, amiért ide jöttünk. - Én a jobb oldalt nézem át. - mutatok a sor szekrényre, ami a szobában van. Reménykedem, hogy meg is találjuk azokat a papírokat. Talán van még egy óránk addig, míg kikötőbe ér az a Teherhajó.
Egy kicsit meglep, hogy Logan milyen természetességgel használja a karmait a kerítés megrongálására. Talán pont azért, mert számomra kicsit még szokatlan ez egész mutáns meg szuperhős biznisz. Ha Amerika Kapitánnyal járnék bevetésre, talán nem lenne ennyire "idegen" számomra, hogy olyan emberek is mászkálnak a világon, akiknek egy rugós kés van beépítve az alkarjába. Miután egy lendületes csapással embernyi méretű lyukat vág a kerítésbe, Rozsomák már be is hatolt az ellenséges területre. Gondolom Xavier most fogná a fejét, hogy a sztárdiákja olyan ostobaságra vetemedik, mint a magánterületre való engedély nélküli behatolás, de a mufurc társam nagy valószínűséggel elintézné a vitát a középső karma felvillantásával és odább állna pár napra, amíg az öreg lecsillapodik. Elég csendes a környék, de nem túl csendes ahhoz képest, hogy nemsokára egy illegális cuccokat szállító hajó fog befutni. Előveszem a Desert Eagle-t a lehetséges búvóhelyeket fedezve követem a partnerem. Nem kell sokat mennünk, hogy elérjük a vámosok bódéját. Logan jelez, hogy várjuk ki, amíg a fickók elmennek. A két esti műszakos tag a Superbowlról cseverészve meg el, miközben cigire gyújtanak. A távolodó, fel-fel villanó lángok és a fokozatosan halványuló, fanyar cigarettafüst illata biztosan mutatja, hogy egyhamar nem fognak visszatérni. Be kell valljam, hogy ezek a fickók nem igazán mintapéldányai a védelmi protokollok betartásának. Az ajtó nincs kulcsra zárva, a riasztó nincs bekapcsolva. Szinte tálcán kínálják fel a betörés lehetőségét mindenkinek, aki elég bátor ahhoz, hogy rávegye magát a tőlük való lopásra. Logan már bent is van és nekiáll a kutatásnak. Szó nélkül csatlakozom hozzá és hozzáfogok a a bal oldali iratszekrények átnyálazásának. Ha jól sejtem, akkor a ma esti iratokkal kezdeni a legcélravezetőbb, így nekiállok a legfrissebb papírok átnézésének. Nem kell sokat kutakodnom, hogy megtaláljam a célpontunk papírjait, amint tételesen listázva vannak a leszállítandó konténerek. Egy sárga öntapadós jegyzetlap is ott virít a dokumentum bal felső sarkában, amin még két konténet kódja van. - Ha jól sejtem ezt keressük. - mutatom meg Logannak a papírt - Ez a két tároló lesz érdekes számunkra. A fejemben még mindig ott motoszkál, hogy túl könnyen ment a dolog, de igyekszem betudni a két vámos hanyagságának. Nem lennék ennek a két pancsernek a helyében, miután kiderül, hogy pont ahhoz a hajóhoz tartozik az ellopott lista, amin most készülünk kicsit körülnézni.
A drótkerítést általában távolságtartónak szerelik fel a Telephelyek körül, de engem aztán nem tart vissza, hogy bemenjek, ahova szeretnék. Gyors és hangtalan ívben hasítottam ketté az acéldrótot, aminek nem is tulajdonítok nagy feneket. Amúgy is gyér az őrzése ennek a területnek, mert kire gondolnának éjnek- évadján, hogy bemerészkedjen egy Államilag őrzött épületbe. Senki. Mi csak kihasználjuk az adott helyzetet és megkönnyítjük a Hatósági Szervek nyomozását. A francokat! Ha most nem lennénk itt, akkor még több ártatlan Mutánstársam szenvedne, és ezt nem fogom engedni. A szimatom jó, ezt úgysem tudják kijátszani. Főleg, hogy elég nagy távolságból érzek mindent és mindenkit. Ezt a két Barmot is, ha majd felfedezik a papírok hiányát. Majd előveszi a felettese, de ez már az ő bajuk! - Remek!- bólintok, mikor Frank megtalálja, amiért idejöttünk. - Hova érkezik az a teherhajó? Ideje lenne indulni…- sürgetem kicsit a Cimborát, mert égek a vágytól, hogy sétát tehessek a fedélzetén. Valószínűleg nem számítanak a társaságra, mert akkor már nyüzsögne itt legalább száz lenyalt hajú nyálas-képű rohadék. Egy pillantást azért teszek Frank fegyvereire, amikkel szerintem álmában is tudna célozni, de nekem a lőfegyverek elég hangosak, de van nála jobb céleszközöm. Elismerően bólintok a Desert Eagle- pisztolyaira nézve. - Szépek a „kicsikéid”.- villantok egy gyors vigyort felé, aztán kinézek a folyosóra, hogy megbizonyosodjak a szabad légkörről. Az a szállítóhajó elég feltűnő a méreteit tekintve, és ha a szimatom nem csal, akkor az a két „őrök gyöngye”, akik az előbb hagyták el az épületet, mielőtt bejöttünk, azok fogják mutatni nekünk az irányt a dokkokhoz. - Hamarosan sétálhatunk a konténerek közt. - veszem a szivaromat a számba, és elindulok a part felé. Most már nem kell óvatosnak lenni, mert úgyis azzal vannak elfoglalva, hogy átvegyék a szállítmányt. A világítás meg elég gyér ahhoz, hogy szemet szúrjunk a sok fegyveres mellett, akik most inkább valahol a hajó körül sündörögnek. Mindig is rühelltem a mocskokat, de most ezzel a szérummal kiverték a biztosítékot nálam. Eddig sok Társamat kínoztak meg és kísérletek alá vetették, beleértve engem is, de Stryker után másként látok sok mindent. Nem fogom hagyni, hogy az utcára kerüljön ez a szarság, főleg, hogy a gyerekeket akarják ezzel kábítani. Elég veszteség ért már minket, ahogy a fiatalokat is. Lehet, hogy mindig akad egy seggfej, aki azt képzeli, hogy megváltoztathatja a génjeinket. Majd rájön, hogy nem minden Mutáns egyforma. Főleg, aki szembe is mer szállni vele. A teherhajó lassan közeledik a kikötőbe. Azért nem csalódtam, hogy ezt elég titokban akarják tartani, mert csak négy Matrózt látni a kötelek feszítésénél. Még a háttérbe húzódok a reflektorok hatósugarától, de amint elcsendesedik a fedélzet, akkor indulhatunk is megnézni, mit rejtegetnek ezek a tárolók.
Logan nem csépli a szavakat az új infó hallatán, hanem gyorsan a lényegre tér. Ritka, de becsülendő tulajdonság. Még a seregben is. Gyorsan átfutom még egyszer a lapot, hogy megbizonyosodjam az információ valódiságáról. Sosem árt kétszer is ellenőrizni az írott forrásokat. - Hatos móló. - bökök rá a lapra A társam nem sokat tököl sokat. Bókol egyet a fegyvereimnek, aztán már indul is, hogy kövesse a két cigiszünetet tartó fickót. Elteszem az öntapadós ragaszt a szállítólevélről. Nem mintha rossz lenne a memóriám, de feszült helyzetekben a legragyogóbb elméjű ember is képes csődöt mondani és eltorzítani a létfontosságú információt. Nem egyszer láttam már ilyet. Elszámolják a náluk lévő tárakat, rosszul olvassák le az adatokat, vagy elrontják a beléptetőkódot. Az elme ilyenkor annyira el van foglalva a környezetben fellelhető veszélyforrások fellelésével, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a kevésbé lényeges infókat. Nem éppen a legszerencsésebb tulajdonsága az emberi léleknek, de nem véletlenül lettünk így összerakva. Afganisztán óta egyre kevésbé jellemző rám az, hogy hibázzak, szóval meg lehet szokni a dolgot, de én se leszek fiatalabb. Most még rendben van a fejem, de ha valami csoda folytán megélem az ötven éves kort a jelenlegi életmódon mellett, akkor nem fog ártani az előrelátás. Követem Logan, aki az őrök után lopódzik, akik technikailag elvezetnek minket a mólóhoz. Az oké, hogy Xavier csapatában ő a leglazább mutáns, de azért néhol kicsit túlzottnak érzem a magabiztosságát. Megeshet, hogy az a tudat, hogy bármiből felépülsz felszabadítja kicsit a gátlásokat, de emiatt nem kell gondatlannak lenni és nyakra főre pöfékelni. Főleg úgy, hogy más dohányosok is vannak a közelben és a maffia emberei között is lehetnek bagósok. - Oltsd el! - mutatok a szivarjára - A bagósoknak meg tudják különböztetni a dohányfüstöket szuperorr nélkül is. A hajó úgy ki van világítva, mint egy karácsonyfa és ha nem is hemzsegnek itt a maffia emberei, hogy biztosítsák a szállítmányt, azért legalább harmincan itt vannak, hogy elejét vegyék a bajnak. Maximum puskákra számítok, így nem kell nagyon aggódnunk. Logan nem fog sokat aggódni a ruhájáért ha közéjük ugrik, én meg észnél leszek annyira, hogy ne ugorjak egy medveölő elé. A fickók egész ügyesen lefedik a terepet. Elsőre nem is látok olyan pontot, ahol ne vennék észre, ha valamelyik hirtelen eltűnne, de alaposabb vizsgálódás után már látom, hogy van néhány feltornyozott doboz, ami akadályozza a közvetlen rálátást az egyik pofára. Nem számoltam túl diszkrét akcióval, így nem hoztam hangtompítót, de gondolom Rozsomák sem nindzsaként akar végig osonni a maffiózók között. - Csendben leszünk, vagy beköszönünk? - teszem fel a felesleges kérdést a társamnak Sejtem, hogy mi lesz a válasz, így kibiztosítom az M-16-ost. - Kerülj jobbra és szedd le azt a felzselézett hajú marhát! - mutatok a dobozok által fedezett helyre elsétáló gengszter irányába - Aztán köszönj be nekik! Ez eltereli majd a figyelmüket és lesz lehetőségem néhány gyors fejlövésre.
