Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
this is all my fault. [gamora + quill + drax]


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
104
∆ Tartózkodási hely :
galaxis / milano ✧ ✧



Tárgy: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Szer. 24 Jan. 2018, 14:11




this is what i am?
stamora! ❥


A nyirkos beton, s a jellegzetes dohos szag visszataszító egyvelege oly emlékeket idéz vissza bennem, melyeket rég elfeledtem. Otthonomnak nevezett börtön. A hely, ahová akaratomon kívül hurcoltak el, s mindezért hálát vártak, hisz az én életemen megkönyörültek, ellentétben a többi fajtársammal. Nem tegnap volt már, most mégis oly élénken vibrál bennem a kép, mintha visszakerültem volna ugyan arra a helyre. Szemeim lassan felnyílnak, azonban nem vár más, csak a mindent beborító sötétség. Mi ez a hely? Léptek zaja üti meg a füleim. Kezeimre támaszkodva tapintanám ki az alattam húzódó talajt, azonban döbbenten konstatálom alkarjaimra fonódó acéltömböket, melyek egymáshoz forrasztva tartják fogja végtagjaim. Tehetetlenségemben rántok egyet rajta.  Csörren a lánc, a saját lendületem visszaránt. A léptek közelednek. Csörren a kulcscsomó, kattan a zár, s nyílik az ajtó. Vékony fénysugár jelenik meg, mely egyre csak hízik, s mögötte egy magas alak rajzolódik ki. Mielőtt megfogalmazódhatna bennem a kérdés, a fény elárasztja a teljes helyiséget. Fejem lecsapva hunyom be a szemeim, hogy ezt követően sűrűn pislogva szokjak hozzá a megváltozott fényviszonyokhoz.
- Gamora! A bájos, és nem kevésbé halálos Gamora. - csendül a negédes férfihang. - A hírneved már megelőzött. –
Vontatott mozdulatsor közepette nézek fel hunyorogva, majd húzom el kelletlenül a szám.
- Nagymester. - adok hangot a felismerésemnek. Ha már az én hírnevemről esett szó, az előttem álló férfi sem panaszkodhat. Ha pedig Ő itt van, azt is tudom, melyik bolygón vagyok, viszont az nem teljesen tiszta, hogyan..
- Most biztosan azt kérdezed magadtól, hogyan kerülhettél ide? - jókedvűen kacarászik, miközben még mindig engem méreget a szemeivel. Közelebb lépve felém nyúl, de abban a pillanatban mozdulok én is, s vicsorogva morranok rá. Láncaim azonban visszarántanak. - Milyen kis vadóc, egyenesen elbűvölő! Ezt imádni fogják a nézők. Te persze kevésbé fogod élvezni, de.. ennyi áldozatot igazán meghozhatsz Te is. -
Tovább hahotázva tapsikol a kezeivel, mint egy gyermek. A fejem erőteljesen zúg, és értelmetlen szavai nem segítenek a helyzetemen. Dühítő, hogy fogalmam sincs, mit keresek itt. Az utolsó emlékeim Nebulához köthetőek, amikor is megtámadták a hajónkat, miközben a Soonevh bolygó légkörébe léptünk. Akkor azonban felgyorsultak az események.
- Mit akar tőlem? – szegezem a férfinek a kérdést, mire válaszul csak hangosan felnevet.
- Ugyan mit akarhat a Nagymester Tőled? - zord arckifejezésemet látva a Nagymester hamar rájön, mennyire nem vagyok beszédes hangulatomban. Ez persze nem szegi kedvét. Ebben a percben másik két alak jelenik meg mögötte, igazi monstrumok, egyenruhában. - Ugye nem gondoltad, hogy minden bűnöd feledésbe merült, mert Ronan ellen fordultál, és profilt változtatva hősködésbe fogtál? Vagy mert végeztél Thanossal? Ó nem, nem, nem! Jaj, dehogy! Még mindig sokan a fejedet akarják Gamora. Bosszúra szomjaznak, én pedig megadom azt, amire vágynak! -
A Nagymester emberei mellém lépnek, s leakasztva a láncot a bilincsemről, ragadnak meg két oldalt, majd emelnek fel a földről.
- Harcolni fogsz az én csodálatos arénámban, Gamora! Küzdesz majd az életedért azok ellen, akikét tönkre tetted. Én pedig eme vezeklésedet folyamatosan sugározni fogom a galaxis minden szegletében! - karjait széttárva, örömittasan közli mindezt velem. Esélyem sincs ellenkezni az ellen sem, hogy most kihurcolnak a folyosóra. - Előkészítenek Téged az esti műsorra! Pár csak egy óra, és kezdődik a megmérettetés! Ugye Te is annyira várod, mint amennyire én, Gamora?! -
A lábam nem éri a földet, így csak lógok a monstrumok karjai között, miközben elsötétült tekintettel nézem az előttünk haladó Nagymester hátát.
- Utálom az együttállást. - morgom az orrom alatt.



 remélem elnyeri tetszésed egyetlen Lordom!  őrülten szeret  || LWYMMD ~



A hozzászólást Gamora összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 29 Jan. 2018, 13:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
882
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Vas. 28 Jan. 2018, 15:53



so can i save your pretty ass?
s t a r m o r  a
_________________________
Tehát elmondhatjuk rólam, hogy ingerültebb vagyok a szokásosnál. Olyannyira, hogy legszívesebben lepermetezném Grootot, amikor a fejemen ugrál. Képtelen vagyok koncentrálni, amióta az utolsó üzenetváltásunk megesett a zöldnőszeméllyel. Azt ígérte, visszajön a hajóra. De nem tette. Rohadtul nem tette. Egyetlen üzenetre sem válaszolt. A 367 hívásom mind mellőzve. A végén már kérdezősködtem, hátha legalább a többieknek üzent valami isteni csoda folytán - de nem. Senkinek, semmit. Én meg voltam akkora barom, hogy megesküdtem, nem csinálok semmit. Hát nem is csináltam semmit. Csak szétütöttem két nova bárót, meg három kocsmából lettem kitiltva, amúgy nem csináltam semmit. Ja és Draxxel összebunyóztam tegnap, mert az agyamra ment a csámcsogása. ((Igaz, ez a bunyó annyiból állt, hogy én ütöttem hevesen - ő meg egy tarkón vágással leterített, de mondhatjuk, hogy egy izzadság cseppet láttam a homlokán. Nem, nem volt olyan meleg a hajón... annyira nem.))
- Ne most... - ücsörgök a pilótafülkében, közben a műszerfal fölött bámulom a látképet. Mi a francot tehetnék? Groot meg persze most érzi úgy, hogy fel kell kapaszkodnia a vállamra. Lepöckölném! Annyira megtenném! Csakhogy látva aggodalmaskodó arcát, nem tudom megtenni. Mintha tükörbe néznék. Bár nem értem őt, a gesztikulálását igen.
- Fogalmam sincs pajti... - sóhajtok, lágyan vállat ejtve, amikor húzgálni kezdi a felsőm ujját, s a középhátsó ülésre mutogat. Az Ő helyére...
- Én vagyok Groot? - szalad keresztül rajtam, hogy a botkormányba csimpaszkodjon. Félmosolyra húzom a szám, szemöldökeim felvonva. Végül is, éppenséggel elmehetnénk... Mordály sehol. Drax meg valahol mulattja az időt, nincs a hajón tudomásom szerint.
- Hát végül is nem lepődne meg, hogy nem tartanám a szavam... - villantok egy fogvillantós - fültől fülig pofát.
- Én vagyok Groot!!! - toporzékolva viháncol, közben az apró gallykarját a szívére nyomja.
- Én is, én is. - lágyulnak vonásaim, majd összecsapva tenyereim dörzsölgetem azokat. - Nem is lennék felelősségteljes Kapitány, ha nem keresném meg. Nem? Meg aztán kitudja? Lehet a szilvaarcú úgy döntött, hogy át áll a sötét oldalra és a nőci meg éppen értünk kiált. - fejem csóválva kötöm be az övem, hogy aztán felbúgjon alattunk a kicsike. Csak úgy dorombol.
- Én vagyok Groot? - szalad fel a műszerfal tetejére, hogy apró tenyereit az üveghez nyomja. Kérdőn nézek rá, próbálom megfejteni, mit mond. Bár néha nem izgat, most kifejezetten. Hiszen Rólad van szó...
- Ne aggódj, megfogom találni. A retkes Kilenc Birodalom nem elég ahhoz, hogy elbújjon előlem... - hangom lány, hiába pajkosak szemeim, érzem, hogy őszinték szavaim. Azok után, ami történt közöttünk, sosem engedném el. És nem is fogom! Hülye voltam, hogy nem eredten rögtön utána. Bármi dolga is akadt, ott lenne a helyem mellette. - Menj, kapcsolj valami hősies aláfestést apucinak. - kacsintok a cserjére, ahogy lefut mellettem és a hátam mögött motoszkálni kezd. Én pedig az ezer gomb között babrálok, hogy végre felemeljük a gépet. A zene helyett a képernyő szólal fel, mire alig észrevehetően megforgatom a szemeimet. Azt hinném, hogy a törpe tudja, hogyan hangolódjunk - mert hát gyakran ő a felelős.
- Én vagyok Groot!!! Én.... vagyok... Groot!!!???? - olyan élesen sikít fel, hogy kis híján felrántom a kicsikém orrát! Rögvest felé fordítom a fejem vállam fölött, hogy lássam mit látott, amitől megrémült. Értetlen pofával nézem őt, majd amire mutogat. A számat eltátom, ahogy megpillantom az élő közvetítést...
- Mi a f....??? - ennyi szakad fel belőlem, majd felpattanok, letépve az övem és odasétálok Groot mellé, aki máris zaklatottan felsprintel a jobb vállamra és a fülem húzva mutogat. - Hogy kerülsz te oda? - olyan halkan kérdezem, hogy talán még a válltömésem sem hallja. Aprókat lépek, már majdnem megsimogatom a képernyőt, aztán mint akit kilőnek rohanok vissza az ülésembe. - Ott! - hajítom lágyan a másodpilóta ülésre az apró bébit, és magam felé húzva a kart, megindulunk. Érted. Értünk. Kettőnkért...




_______________________________


egyetleeeen? volt szó valaha másikról?  kacsint   |   L


_________________





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Vas. 28 Jan. 2018, 22:48





Gamora & Quill & Drax

This is all their fault...


Teljesen kimerültem. Egész nap vedeltem Quill számlájára abban a bárban, ahonnan még nem lett kihajítva. Az utolsó mentsvár a városban. A többi helyről már engem is kitessékelnek, ha nem fizetek. De azt meg nem szokásom, Quill a pénztáros, én a verőlegény. Rocket a fegyvermester, Groot a kabala, Gamora meg a harcosnő, akinek olykor vannak jó megmozdulásai. Nomeg, ha ő nem lenne a csapatban, akkor az igénytelenség netovábbja beborítaná a Milánót.
A hiánya több szempontból is égető. Először is: Quill önsajnáltatásba kezdett, és szánalmasan vedel. Az apró emberi teste nem bírja a szeszt, ezért kötekedik. Amit nem tolerálok, főleg, ha a személyes teremet zavarja meg. Aztán, Quill sárcsíkos ruhaneműi egyre több helyen találhatóak meg. Úgy van vele, hogy nincs itt Gamora, akkor nincs miért rendbe tartani a hajót. Végtére, mi férfiak szeretünk a szennyben dagonyázni, mint a kondás disznók. Nem merek belegondolni, hogy mekkora pöcegödör lesz ebből a járműből néhány hét múlva...
Most viszont semmi nem érdekel. Aludni akarok. A csomagtérben van egy jól bejáratott fekhelyem, hátul, a ládák között. Közel a hűtő, benne Quill szendvicsei és valami folyékony habzó alkoholos ital. Tele hassal már jóideje negédes álmomat alszom, amikor az ágyam elkezd bizseregni. Először csak vakaródzom, majd amikor megemelkedik a hajó, arccal a hajópadlóra puffanok.
- Mi a.. ki a... - hörgöm magam elé, a késeimért nyúlva, majd amikor rájövök, hogy nincs veszély, két kézzel nyomom el magam a talajtól. Szédülve kapaszkodom a rakományba, és így tántorgok egyre közelebb az ablakhoz. Felemelkedtünk.
- Csodálatos! Végre, kalandra indulunk! - örömömbe feltépem a hűtőszekrény ajtaját, és kiveszem az utolsó üveg serkészítményt. Fogammal tépem fel a szisszenő kupakját, majd sétálok a pilótafülke irányába. Egyik kezem segítségével kortyolom a selymes italt, a másikkal az álmot próbálom kidörzsölni a szememből.
- Te, Quill, épp arról álmodtam, hogy visszajött Gamora, és kitakarította a hajót. Lényegében mindent kihajított, beleértve Téged is... - szuszogom magam elé, a szomszédos helyiségből a fülke irányába szavalva, mire megakad a tekintetem az élő adáson. Mintha Gamorát látnám a képernyőn, valamiféle arénában. Izgatottan ülök le a képernyő elé. Kedvemre van az efféle erőszak!
- Végre, előkerült! Groot! Quill! Nézzétek, milyen jó műsor megy a televízióban! - mutogatok a képernyő felé, és kisfiús izgalmamban szinte ugrálok az ültő helyzetemben. - Hajrá Gamoraaa! - ordítva kortyolom ki az üveg tartalmát, és hátradőlve nézem a viadalt. - Quill, Te kinek szurkolsz?


Köszi, hogy bevettetek! Very Happy


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
104
∆ Tartózkodási hely :
galaxis / milano ✧ ✧



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Kedd 30 Jan. 2018, 08:10




this is what i am?
showtime a-holes! ❥


- Én ezt nem veszem fel. – közöltem nemes egyszerűséggel a Nagymester egyik szolgájával, aki arra rendeltetett, hogy az „arénához méltó megjelentést” biztosítson. Igen. Azt hiszem, pontosan eme szavakkal élt a Nagymester, aki a cellámból való kihozatalt követően távozott sürgős teendőire hivatkozva. Ha már arra kényszerülök, hogy mások szórakoztatására harcoljak, eszemben sincs az Ő szabályait követni. Válaszom azonban - mint az esetek többségében – nem aratott osztatlan sikert. Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a következő pillanatban a bordáim közé fúrnak egy elektromos sokkolót, és egész testemet átjárja a pokoli kín. Egyetlen rövid pillanatra elvesztem az eszméletem, s mire feleszmélek, már arra eszmélek, hogy az utolsó simításokat végzik a kinézetemen. A csuklóimon pedig újra csattan a bilincs, kiegészülve a bokáimra helyezett fémmel, és a láncán rángatva toloncolnak el egy sötét, alagsorhoz hasonlatos részhez.
- Igazán csodálatosan festesz! Remélem készen állsz arra, hogy megküzdj a hírnevedért! - miközben odaláncolnak a talajból kiemelkedő tömbhöz, az oldalsó falon megjelenik egy kivetített holografikus kép, ahol a Nagymester arca látható.
- Ha végeztem, maga lesz a következő. - felelem rezzenéstelen arccal, mire a Nagymester hangos nevetésben tör ki. Egy újabb nem várt reakció melyre valójában számítottam, csupán az adott szituációba igen groteszk hatást kelt.
- Ugyan Gamora, nem kell ezt ennyire véresen komolyan venni, hiszen ez csak egy kis játék.. , szórakozás! - unottan forgatom meg a szemeim, mire a férfi elégedetlenül felszisszen. Nem tudok szórakozásként tekinteni mindarra, ami következni fog. - Nem is tudod elképzelni, milyen sokan várják már az adást! Mint mondottam volt, az egész galaxisban sugározni fogom a Te kűzdelmedet! A közvetítés pedig indul.. most! -
A talaj egyszeriben megmozdul alattam, én pedig fél térdre borulok, elveszítve az egyensúlyom. A kőtömb megemelkedik, s felkapva a fejem látom, hogy a fejem fölött kitárul egy ajtó, majd másodpercekkel később az aréna képe fogad, s az ezzel járó fülsüketítő zaj. A Nagymester felerősített hangja zengi be az egész teret, de nem is figyelek rá. Szemeimmel körbe pásztázom a lehetőségeim, melyek ebben a pillanatban igen csekélyek. Végül egy újabb alak tűnik fel, szembe velem. Körvonalai ismerősnek tűnnek, de az, akire emlékeztet, a legjobb tudomásom szerint halott.
– Emlékszem még a Samothracei Po-ra? Mert Ő örökre a szívébe zárt, mikor a bolygóközi kardforgató versenyen veszített ellened, s két végtag veszteséggel zárta az ütközetet. - harsogja a Nagymester, s ebben a pillanatban lehullnak a láncok, és a karjaim s lábaim szabaddá válnak. Igen, pontosan emlékszem Po-ra. Bizonyítanom kellett rátermettségem Thanos előtt azzal, hogy Őt is legyőzöm, de ez nem volt elég, az életét is ki kellett oltsam. Rengeteg vért vesztett, mikor karjait tőből levágtam. Láthatóan azonban mégsem hullt el, s most fémkarok pótolják az általam elvett végtagokat. De nem csak ez az, ami elsőre feltűnik. Mindkét kezében egy-egy kardot szorongat, az enyémben pedig semmi. Oldalamhoz nyúlok, de nincs ott a fegyverem. - Az egyenlőség kedvéért a kardodat elvettük. Mégis csak így igazságos. Azonban ha jól küzdesz, megszerezheted. –
Felpillantva látom, hogy egy lebegő fémszigeten, üvegbúra alatt ott áll a kardom. A rohadt életbe. Po felé fordulok, majd karjaim felemelve megadóan nézek rá.
- Nem kell ezt tennünk! - kiáltok felé, miközben lassú lépésekkel indulok meg felé. - Sajnálom, ami történt, tudom, nem tehetem semmissé. -
Megtorpanok, és várok. Látszólag Po mintha elgondolkozna, azonban egy szemvillanás alatt vált, és hangosan üvöltve kezd el rohanni felém. Ez nem jött be. Nagyon nem. De végülis várható volt, s gyűlöletéért még csak nem is hibáztathatom.
Mielőtt még odaérne, én is felé iramodom, s a magasba szökkenve, ugrom el a felém döfő kardok elől, majd érkezek mögé. Hirtelen fordul meg, s közelharcba kerülünk. Pengéi nagyon közel érnek, s egy ízben fel is sértik a jobb felkarom. Szinte alig érzem a fájdalmat a bennem lüktető adrenalintól. A seben kibuggyanó vér látványa Pot oly örömmel tölti el, hogy a figyelme is lankad, ez pedig éppen annyira elég nekem, hogy sikerüljön az egyik kardot kivernem a kezéből, s megszereznem.


 kicsit szerényebben Quill.  nyalint  hello Drax!! imádom, hogy itt vagy velünk!!  awhh  || LWYMMD ~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
882
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Vas. 11 Feb. 2018, 14:16



so can i save your pretty ass?
s t a r m o r  a
_________________________
Talán túl erőszakosan markolok rá a kormányra, de a fenébe is, teljesen máshol járok észben. Groot apró súlya és csápoló karjai ébresztenek rá, hogy talán koncentrálnom kellene a vezetésre. Csendes másodpilótám szétburjánzik, hogy biztosítsa magát. A Milano már az égben, mi pedig úton, amikor kis híján fegyvert rántok meghallva Drax hangját. És nem csak én, Groot is felkiált!
-  Én.... vagyok... Groot!!!???? - csápol össze-vissza, én pedig visszafordulok, hogy koncentrálhassak előre. Mert hát egy meteor az arcunkba elrontaná a napunkat. Mindhármunknak!
- Te egész végig a hajón voltál?! - nem tudok az álmával foglalkozni, leköt, hogy egyáltalán jelen van. Talán azzal kéne kezdenem, hogy bocs, hogy belerángatunk az apró csemetével életed talán legkínosabb kalandjába, de a fenébe is, a végén még vissza kellene fordulnunk.
- Ez komoly? - pillantok Groot felé, amikor hallom, hogy a viadalról beszél Drax a hátunk mögött. Kis híján felé hajítom a csizmám, amikor azt kérdezi kinek drukkolok. - Szerinted mégis kinek!?!? - összehúzódnak arcizmaim, ettől olyan ideges arcjátékom lesz, de nem tudom kisimítani az éleit, hagyom, had üljön rám a dühödt, zaklatottság. Elvégre az is vagyok! Azt mondta fontos dolga van, erre krediteket gyűjtöget ott?!
-  Én vagyok  Groot!! - gyanítom a hangviteléből ő is arra céloz, hogy Gamorának drukkol. Az eszem megáll. Drax időnként olyan ostobaságokat tud beszélni. Habár sosem találkoztam hozzá hasonlóval, meglehet, hogy a fajtársai közt ő a legértelmesebb, akkor pedig minden meg van magyarázva.
- Drax, épp oda tartunk. Kihozzuk onnan azt az átkozott nőszemélyt... ha kell a vállamra dobom. - felhergel a gondolata is, hogy férfiak csorgatják a nyáluk az öltözékére, meg arra, ahogy harcol. Persze, nyilván van aki a harc miatt nézi. Biztosan. A hátam mögött ücsörgő jó példa lehet rá.
- Két térugrás szükséges hozzá. Készen álltok? Mindjárt elérjük a váltópontot. - magyarázom, de talán felesleges. A mellettem ülő már fonott karfát csinált a másodpilóta ülésből, annyira betojt a stílusomtól - na nem mintha máskor kellemesebben vezetnék. A hátam mögött ücsörgő meg talán nem is figyel, lefoglalja, hogy Gamoráért drukkoljon. - Drax, mondd, hogy Gaminak drukkolsz! - csóválom a fejem finoman, de közben azért érzem a késztetést, hogy lelőjem, ha azt mondja, nem neki szurkol!
Minden izmom megfeszül, ahogy a színes ösvénybe hatolunk és hirtelen elmosódik a tér körülöttünk, velünk együtt. Meghajlik a tér, mi pedig fénysebességgel száguldunk előre. A következő percekben a Milano belassul, ahogy megpillantjuk a vágyott bolygót. - Esküszöm ezért még megölöm. Ha már kreditet akart gyűjtögetni, hozhatta volna magával Draxet is, szerintem simán szétveri a bajnokaikat... - magyarázom Grootnak, s leginkább magamnak. Az, hogy ilyen méreggel közelítem meg a bolygót, csak azért van, mert féltem ezt a nőt...




_______________________________


az áll a pólómon: szerény vagyok!  kacsint |Hello Drekszikekszi, üdv a kalandban!  szuper  ||  L


_________________





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Vas. 25 Feb. 2018, 22:36



Gamora & Quill & Drax
This is all their fault...

- Hol lennék? Máshol is láttál? Szóval mégiscsak igaz, amit a szőröstestú kispajtás mondott. Valaki Draxnak adja ki magát... - egészen felspanolom magam, amikor arra gondolok, hogy talán valaki hasonlóan nagy kaliber, mint én. Mert Quill kérdése akár erre is utalhat. De.. ezzel ráérünk máskor foglalkozni.
Kissé bágyadtan huppanok a képernyő elé, és élvezettel nézem, ahogyan a küzdelem kezdődik. Gamorát valami nyeszlett förmedvény igyekszik megfélemlíteni.
- Hát, az ellenfele eléggé satnya, még ha robotkarral és két karddal is próbálja levágni a fegyvertelen Gamorát. Nem sok esélye van annak a nyomorult gépembernek... én azért sajnálom. - egy pillanatra elmerengek. Képek suhannak el a szemeim előtt. Képek, ahogyan az igazi Pusztító lépteit hatalmas ováció kíséri az arénában. Ahogy a világegyetem legerősebb harcosa a legyilkolt ellenfeleinek hatalmas dombjain tapos, és végül vértől borított testével mindkét fegyverét a magasba emeli. A közönség őrjöng, sír a gyönyörtől.
Vajon kettejük küzdelmét ki nyerné? A Pusztító, a közönség kedvence, a végtelen univerzum leghatalmasabb harcosa? Vagy Gamora, Thanos vérengző leánya?
Gyorsan el is hesegetem a kéjes gondolatokat. Talán az alkohol utóhatása, hogy társam az életéért küzd, én pedig magamról fantáziálok. De.. ilyen gyönyörű dolog még soha sem fordult meg a fejemben!
- Gyilkosság van készülőben! Igeeen! - ordítom torkom szakadtából, ahogyan kezébe kaparintja az egyik kardot. - Vágd fel... de hagyjál nekem is! Az igazi gyilkoló gépezet hamarosan megérkezik. Hamarosan minden galaxisban megtudják, miért kaptam a Pusztító nevet! - halkan, két korty között mormogom magam elé, majd hangos nevetésben török fel, ahogyan ismét beindul a fantáziagépezet.
Amikor Quill arról beszél, hogy kihozzuk Gamorát, szomorúan csüggesztem le a fejem. Teljesen beleééltem magam, hogy élő adásban kibelezhetek pár öngyilkosjelöltet. Na majd a helyszínen úgy alakítom, hogy ne ússzuk meg harc nélkül... Máskülönben inkább hagyott volna otthon Peter.
- Ugorj! Már ott akarok lenni! ... Hogy mielőbb kihozzuk abból a rút rabigából Gamorát. - és persze a tőreim vérre szomjaznak. - Persze, persze! - de örülnék, ha legalább addig kitartana a küzdelem, amíg berobbanunk az arénába. Én akarom levágni a robotkezűt, szóval örülnék, ha maradna nekem is belőle valami.
Nem különösképpen kapaszkodom meg, maradok a fotelben. Persze, ugrás közben súlyos testemmel belesüppedek a háttámlába, és a söröm is kilöttyen. Mit is vártam?
- Finomabban már, kárba megy a habzó ser. Inkább a kreek vére folyjon mint a söröm! - zsörtölődöm, majd ismét a viadalra koncentrálok. Elnézek a képernyő mellett, és meglátom az aréna planétát. Elhajítok mindent a kezemből, és izgatottan a pilótafülke üvegére tapadok.
- Szóval megérkeztünk. Landolj rögvest! - ülök le a helyemre izgatottan. Aprótestű barátunk örömében a vállamra ugrál, én pedig magam alól kirántom a cukorkás zacskóját. Ezt szokta magába tömni, amikor nassolhatnékja van. Belemarkolok, és a számba tömöm az édességet, mire az ütlegelni kezd. - Jóvan jólvan. Amikor izgatott vagyok.. eszek. Ez volt a legközelebb. Tessék! - hümmögöm teli szájjal, majd a maradékot felnyújtom Grootnak, és hatalmasat nyelek, mielőtt ismét megszólalnék.
- Te, Quill. Ugye nem ússzuk meg harc nélkül?! - remélem nem!

 Bocsánat a megvárakoztatásért! Sad || Let's do this! ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
104
∆ Tartózkodási hely :
galaxis / milano ✧ ✧



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Kedd 27 Feb. 2018, 09:01




this is what i am?
showtime a-holes! ❥


Ujjaim szorosan fonódnak az imént megszerzett kard nyelére, miközben Pora függesztem tekintetem. Nem kell, hogy mindez megtörténjen. Újra és újra erre hívom fel a figyelmét, de kudarcra ítélt próbálkozás mind. A harcos láthatóan megmaradt életét feltette egy lapra, melyen veresége s tönkretett életének megbosszulása szerepel. A bukása most is garantált, hisz győzelmemhez kétség sem fér. Tudom. A múltban lejátszódó harcunkhoz képest azonban ez elkerülhető lenne, ha belátóbban szemlélné mindazt, ami körül vesz bennünket. A képződmény közelít, mire a kardom felemelve várok. Nem kérem többször meghátrálását. Még ha nincs is ínyemre, hogy a Nagymester kedvéért harcoljak, saját magam védelmében kénytelen leszek megvívni ezt a csatát. Szerencsétlen alak.
A kardok összecsapnak, és érezhetően Po némi előnyre tett szert fémkarjai megépítésével, de az elmúlt évek engem is erősebbé tettek. Gyorsan reagálok minden engem ért támadásra, végül egy erőteljes csapással kirúgom a jobb térdét, melynek köszönhetően elveszíti egyensúlyát, és a földre zuhan. Innen már könnyedén ragadom el másik kardját is a kezéből, miután mellkason rúgom, és a földre kerül.
- Sajnálom. – suttogom halkan, egyenesen a fekete bogárszemekbe nézve, majd a magasba emelve a kardokat, sújtok le, s felsőtestét a talajhoz szegezem, átszúrva vékony bőrét. Hátrálva pár lépést, figyelem miként veszti eszméletét. Még túlélheti. Megadtam számára az esélyt. - Elégedett vagy? -
Fordulok a Nagymester megjelenő hologramja felé, teli torokkal üvöltve. A közönség zúgolódik, a fények idegesítően villóddzanak.
– Hatalmas élvezettel tölt el, hogy láthatlak éles harc közben Gamora, Thanos lánya, s ezzel nem vagyok egyedül. Élvezitek a műsort, ugye? - tárja szét karjait, mire a közönség tombol.
- Nem vagyok a lánya. - morgom az orrom alatt. A vállam fölött hátrapillantva nézem, ahogy négy robot érkezik a pályára, ebből kettő elviszi a testet, a másik kettő pedig engem tart távol az egész művelettől. Szükségtelenül.
– Gamora harca tovább folytatódik! Köszöntsük az arénában Jeutar Morat fejvadászt! - harsogja tovább a negédes hang, én pedig szinte azonnal kiszúrom a kűzdőtér másik felén felbukkanó magas alakot, ki hosszú, fekete köpenyt visel. Jól ismerem a hüllőszerű arcot, melyet a sötét anyag takar. - Jeutar évekkel ezelőtt leakarta vadászni Gamorát, azonban ahogy a példa is mutatja, nem sikerült. Most újabb esélyt kap arra, hogy megszabadítsa fejét csinos nyakától. Az egyenlő küzdelem érdekében Jeutar csatlósokat hozott magával, kik segíthetik a küzdelemben.  -
Ezen szavak elhangzásával egyidejűleg hat alak tűnik fel Morat mögött, kik ugyan olyan fekete csuklyás kabátot viselnek. Tehát nem tudhatom, kik azok, kik most eltakarják orcájukat.
– A Nagymester kegyes Hozzád. Újabb lehetőséget kapsz arra, hogy megszerezd kedvenc fegyvered. Ehhez azonban… - itt némi hatásszünetet tart. Biztos vagyok benne, hogy valami történni fog, és nem is kell várnom sokat. Hatalmas falak emelkednek a magasba, eltakarva előlem mindazt, amit eddig láttam. - A labirintus falai között kell megküzdenetek egymással. A kardod pedig elrejtettük az útvesztő egyik csücskében. De légy gyors! Ha nem Te érsz oda elsőként, a fegyvered elvész! -
- A rohadt életbe. – szorulnak ujjaim a kardokra, melyeket a Poval történő harcom során szereztem. Ezek szinte semmit nem érnek a saját fegyveremhez képest. Meg kell szereznem. Tétovázás nélkül indulok el a magas falak között.



 ez nem lett a legjobb, elnézést érte. :$ || I cry when angels deserve to die ~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
882
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Szomb. 03 Márc. 2018, 21:09



so can i save your pretty ass?
s t a r m o r  a
_________________________
- Mihhh?? Nem! Nem. Én csak azt mondom, hogy azt mondtad, hogy elugrasz valamelyik kocsmába leverni valami sakaarit és ebből azt következtettem, hogy nem vagy a hajón. Egy szóval sem mondtam, hogy láttalak máshol, de mindegy. - indulatosan magyarázok, de nem tehetek róla. Nyilvánvalóan zöld köd ül a fejembe, mert csak arra a nőszemélyre tudok gondolni, aki az előbb (Két hete?) még megfogadta, hogy nem hagy el, hogy velem marad és ölelkezett velem és csókolózott és kerekebb volt a világom, mint valaha... most meg azzal kell szembesülnöm, hogy férfigyilkos szerkóban nyomatja egy arénában és felszedi magát a francba. Komolyan, hogy szerethettem bele ebbe a nőbe?!
-  Én vagyok  Groot!! - vékonyka hangja arra emlékeztet, hogy csillapítanom kellene a kedélyeim, mielőtt még bármelyikünkben kárt teszek. A zöldnőszemély ezt nem úszhatja meg... márpedig sanszos, hogy megússza, ha nem hallgatok az apró csemetére mellettem.
- Én próbálkozom, de nem segít a tetkós kopasz mögöttünk... - intek az aprónak fejemmel a hátunk mögött ácsorgóra, de mindezt olyan halkan mondva neki, hogy Drax már ne hallja. Groot persze széles mosollyal bazsalyog mellettem, nyilván kedvére való a megjegyzésem. Én is nevetnék, csak hát semmi másra nem tudok gondolni, csak Gamora öltözékére küzdelmére.
- Drax!!!? Gamora az ellenfele, hogy sajnálhatod?? - kérdővé változik arcjátékom. Én esküszöm néha úgy érzem magam, mintha normális lennék. Legalábbis hozzá képest biztosan túl nyomóan eszesnek vagyok mondható. Pedig sose hittem, ha őszinte lehetek.., hogy valaha annak vallom majd magam valakihez képest, én, aki még az iskolát sem fejeztem be. Ugyebár. (Ja, köszi Yondu!)
- MI TÖRTÉNIK OTT? - ordítok, amikor gyilkosságról beszél. A Milano össze-vissza húz miattam. Megbolondulok az aggodalomtól, hogy bármi történhet vele ott... és rohadtul nem segít, hogy nem látom. Érzem, hogy izzadok. Ha bármi baja esik, én megölöm! - Drax!?! Mi történik ott? Gamora jól van??? - kiabálok hátrafelé a vállam fölött, nem mondhatnám, hogy nyugodtan. Kezdek szét esni darabjaimra. A kormányt csaknem kitépem a helyéről. Groot is távozik ülőhelyéről és hátraszalad. Nyilvánvalóan mindenki láthatja, hogy küzd a nőm, csak én nem. A nem nőm - nőm.
- Ugrás! - kiáltom, hogy megkapaszkodjanak, a hajó orra belenyúlik a térbe, majd hirtelen rántja magával annak a fenekét is, hogy teret váltsunk és belemosódva a fénysebessége, megközelítsük a bolygót, ahol a harcok folynak. Én a pilóta ülésben jól vagyok, de a másik kettőért aggódom. Térugrás közben nem szerencsés nagy levegőt venni, vagy beszélni, ezért hátra-hátra kapom a fejem. - Megvagytok? - kérdezem aggódva, amikor Groot a vállamra érkezik, kissé megborulva - de legalább egyben.
- Ne igyál már! Józan kellesz, ha kiakarjuk hozni onnan Gamit. Ó, Drax, veled is csak többen vagyunk... - motyogok az orrom alatt, ahogy előre tolva a kart megdöntöm a kicsike orrát, hogy a bolygó szféráját vegyük irányzékul. A gép finoman siklik a bolygó felé, áthasítva minden akadályt, amibe ütközhetnénk.
- Sietek már, ne sürgess... - rázom a fejem nemlegesen, ajkaim morzsolgatva. Groot eközben az ablakhoz tapadva figyeli a látképünket, majd Drax vállára ugrik és ott toporzékol tovább. Csendesen koncentrálok, hogy megleljem az arénát és minél közelebb tehessem le a gépet. - De, nyilván, engedik majd, hogy betörjünk élőközvetítésben az arénába és elhozzuk az egyik versenyzőt... - megforgatom a szemeim, majd amint találok a Milanonak megfelelő parkolót, le is rakom a kicsikét. - Kérlek, ne kelts feltűnést Drax, jussunk be észrevétlenül. Odabenn majd fitogtathatod az erőd... - igazítom be a Milanot, majd amint már lenn a feneke, felpattanok a helyemről és a képernyő előtt állva kapom két kezem arcom két oldalára. - Miért nem mondtad, hogy új ellenfele van? Hányadiknál járunk? - kétségbeesetten nézek Draxra, majd a vállán ücsörgő Grootra, széttárva kezeim. - Egyetlen dolgod lett volna út közben, erre eszel-iszol, miközben Gamora ott benn az életéért küzd... - csápolok a kijelző felé és egy pillanatra megakad szemem a zöld sziluetten. Mit keresel te ott?
- Haladjunk lefelé, Groot te itt maradsz! Vigyázz a hajóra! - adom ki az utasítást ellentmondást nem tűrően, meg sem hallgatva az esetleges ellenállást, majd a fegyverekkel az övemen, meg is indulok kifelé a gépből, bízva benne, hogy Drax velem halad...





_______________________________


remélem rendben van  ||  L


_________________





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Vas. 25 Márc. 2018, 16:29



Gamora & Quill & Drax
This is all their fault...

- Soha nem mondtam ilyet! Most hallom először e szavakat. - de még ha mondtam is, akkor sem adhatok neki igazat. Mindig nála van az utolsó szó joga, mindig mindenre emlékszik. Olyan az agya, mint egy szivacs. Túl jó emberi memóriát kapott. Sajnos emiatt zsebeli be a pénzem a kártyajátékokban, akárhányszor is nekifutunk.
- De... jó-jó... megértettem. Bánt, hogy így beszélsz velem. - fordulok el tőle üveges szemekkel. Nem szeretem, ha kiabálnak velem. Mintha ismét gyerek lennék, és az apám ordítaná le a fejemet. Rossz emlékek...
Durcásan nézem tovább az élő adást, de hangulatom szempillantások alatt megváltozik. Szinte extázisba esek, ahogyan Gamora harcol. Imádom a hasonló szórakozást! Hol felállok, hol leülök, egyszerűen képtelen vagyok egy helyben maradni az izgalomtól.
Peter Gamorát védi és félti szavaival. Talán sajnálnom kellene társamat. Mindenbizonnyal. Mélyen a szívemben úgy érzem, hogy nem jó, hogy harcolnia kell... veszélyben van, akár bele is halhat. De Gamoráról van szó! Ha egy ilyen senkitől kikap, mélyen csalódni fogok benne. Kizárt, hogy baja essen! És a szórakozás könnyedén elhesegeti az aggodalmas gondolatokat, mikor újra és újra lecsapnak egymásra.
- Igeeeen! Őőőööölj! - ordítom, kezemmel olyannyira szorítva az asztalt, hogy letörök belőle egy kisebb darabkát.
- Jól, jól... úgy néz ki, sajnos hamar vége lesz a harcnak. - szomorúan válaszolom Peternek néhány pillanat múlva, hogy némi megnyugvást nyerjen emberi lelke.
Az ugrás után a kép ismét visszajön, és már azt mutatja, ahogyan Gamora diadalmaskodik ellenfelén.
- De iszok, mert megnyerte! Ne aggódj értem! - kiáltok Quill felé. Felállok, hogy megnyugtassam, de újabb ellenfelet jelentenek be. Elbámészkodok a kijelzőn. Na... ez már valami! Bérgyilkos. És labirintusban kell küzdeniük. Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire kell sietnük, hogy nekem is jusson a jóból... mármint, hogy megmentsük! Izgatottan rohanok mellé, és elcsodálva kémlelem az előttük elterelülő apró bolygócsodát, mielőtt még helyemre ülnék.
- Ja, hogy az.. új ellenséget kapott. A második, talán. Ki számolja? - szólalok meg, miután lekorhol, és már tudja a nyilvánvalót.
- Már megint kiabálsz velem! Azt se tudtad, hogy a hajón vagyok. Inkább örülj, hogy itt vagyok, és megvédem az életed! - mormogom, majd durcásan összefonom karjaimat és elfolyok a székemben. Sok időm nincs ücsörögni, Peter megindul lefelé a landulás után.
- Megyek! - tépem fel övcsatom, és tőreim után nyúlva megnyugtatom magam. Minden a helyén van.

 Bocsánat a megvárakoztatásért! Azt hittem nem én jövök... Sad || Let's do this! ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
104
∆ Tartózkodási hely :
galaxis / milano ✧ ✧



Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax] Szer. 18 Ápr. 2018, 17:25




this is what i am?
showtime a-holes! ❥


[ Magamhoz véve az ideiglenes mesélői szerepet, adnék nektek némi támpontot a kis történetünket illetően! ; ) ]

Sikerül egy olyan részen landolnotok a Milanoval, mely elég közel van a stadionhoz, mégis elég kietlen ahhoz, hogy egy űrhajó elférhessen. Ez egy lakóépülethez hasonlatos szerkezet mögött található, mely ablakai mögött nem észlelhető semmiféle mozgás. Azonban amikor elhagyjátok a fedélzetet, füleiteket megüthetik a nem is olyan távolról érkező zsivaj - különféle hangok, kiabálások, skandálás és zene. Ha követitek ütemes hangokat, ez egyre hangosabbá válik, míg egyszer csak az egyik mellékutcából kilyukadtok egy szélesebb útra, mely körülöleli a stadiont magát. A hangzavarhoz most megannyi alak képe társul, kisebb bódék, árusok és zsebtolvajok, na meg rajongók. Azok, akiknek nem jutott hely a lelátók soraiban, a kivetített holografikus képeb követhezik a bent történő eseményeket, a ’Revans’-ként emlegetett összecsapást.
[ Kicsit úgy képzeljétek, mint a Ragnarökben. : 3 ]

A körém emelkedő hatalmas falakra pillantok, majd minden tétovázást mellőzve indulok el egyenesen, majd jobbra és ismét Valójában fogalmam sincs, merre tartok, hiszen a pálya fölötti fényszórókat leszámítva nincs semmi, amibe kapaszkodhatnék. Újabb kanyart véve lyukadok ki egy egyenes szakasznál, ahol futni kezdek, a falakon pedig apró nyílások jelennek meg, ahonnan lándzsák lövellnek ki rám, mindkét oldalról.

Megtorpanok, zajra leszek figyelmes, s miként a hátam mögé pillantva megfordulok, a labirintus falain apró pöttyök jelennek meg
- Nem csak Gamora korábbi áldozatai azok, kik szomjaznak a harcos amazon vérére. A labirintus megannyi csapdát rejthet magában, mely természetesen csak abban az esetben aktiválódik, ha imádott versenyzőnk alakját érzékelik. - duruzsol a mikrofonba a Nagymester, de alig jutnak el hozzám a szavak. Minden figyelmem leköti, hogy a lándzsák elől kitérjek, a földhöz lapulva, esetleg átugorva, még így is az egyik eltalál, s egyenesen a jobb combomba fúródik. Térde rogyok, miközben elmorgok pár nem kívánatos szót. A lándzsáért nyúlok, és összeszorítva a fogaim, tépem ki. A vöröslő vér szivárogni kezd a hegyes vég ütötte seben. Jelen helyzetben nem tudok ezen segíteni, s különben is. Volt már rosszabb is, és lesz is még, ha ezt így folytatom. Lábra állok, s elnyomva a fájdalmat, tovább szaladok, amikor is egy zsákutcába futok. Mielőtt azonban visszafordulhatnék, két pont jelenik meg a falakon, melyek egyre nagyobbá hízzák ki magukat, és két fekete köpenybe bújtatott csatlós bukkan fel bennük. Az egyikük hátulról ragad meg. Valami gumiszerű tárgy a nyakam köré fonódik, és fojtogatni kezd, a másik pedig előröl, támad. Folyamatosan kapom az ütéseket gyomorba, közben a levegőm fogyni kezd. Az oldalamhoz nyúlva rángom elő a kardot, melyet még az előző ellenfelemtől szereztem, s először az engem fojtogató oldalába szúrom, s onnan kirántva, azzal a lendülettel fúródik bele az ütlegelő kézfejébe. – Auh, ssz! Ez biztosan fájhatott! -
Kommentálja a Nagymester a történéseket. A sérülések épp akkorák, melyekkel kicsit kizökkenthetem az engem támadókat, s ezt kihasználva szerelem le őket. Némi közel harc árán mindkettő a földre kerül. Az egyik elveszíti az eszméletét a másikat pedig a vállán keresztül a kardommal a talajhoz szegezem. Egyikük életét sem vettem el. Azonban csak egyetlen kardom maradt. Tovább haladok, egyre mélyebbre jutva a labirintusban, amikor is kicsúszik a lábam alól a talaj, és egy vizes medence jelenik meg, melybe belezuhanok.

Ha sikerül átvergődnötök az utca tömegén, a stadion egyik hátsó bejáratához juttok, ahol négy őr áll. Könnyen felismerhetitek őket, hiszen felfegyverkezve, egyenruhában állnak, egymástól egyenlő távolságba. Azonban ahogy felbukkantok, a két szélső láthatóan összenéz, végül az egyikük elindul felétek.
- De Ő az, biztos, hogy Ő az! - kiált hátra a válla mögött, miközben egyre közelebb ér. - A társammal fogadtunk. Szerintem Te vagy Drax, a Pusztító! Ez.. király! -
Kezd el beszélni, közben a másik őr is elhagyja a helyét. Láthatóan mindketten Drax-re koncentrálnak.
- Hatalmas rajongóid vagyunk! Lehet.. szabad.. egy autogramot? - míg az egyikük előhalász egy filctollat, a másik a mellény zsebéből kihúz egy fotót, melyen Drax szerepel még azokból az időkből, amikor az arénában harcolt.





 elnézést, csak hogy most. :$ köszönöm a türelmetek, imádlak Titeket!! || I cry when angels deserve to die ~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: this is all my fault. [gamora + quill + drax]

Vissza az elejére Go down

this is all my fault. [gamora + quill + drax]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: A világűr más pontjain-