HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: this is all my fault. [gamora + quill + drax]





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 24 Jan. 2018, 14:11
Ugrás egy másik oldalra




this is what i am?
stamora! ❥


A nyirkos beton, s a jellegzetes dohos szag visszataszító egyvelege oly emlékeket idéz vissza bennem, melyeket rég elfeledtem. Otthonomnak nevezett börtön. A hely, ahová akaratomon kívül hurcoltak el, s mindezért hálát vártak, hisz az én életemen megkönyörültek, ellentétben a többi fajtársammal. Nem tegnap volt már, most mégis oly élénken vibrál bennem a kép, mintha visszakerültem volna ugyan arra a helyre. Szemeim lassan felnyílnak, azonban nem vár más, csak a mindent beborító sötétség. Mi ez a hely? Léptek zaja üti meg a füleim. Kezeimre támaszkodva tapintanám ki az alattam húzódó talajt, azonban döbbenten konstatálom alkarjaimra fonódó acéltömböket, melyek egymáshoz forrasztva tartják fogja végtagjaim. Tehetetlenségemben rántok egyet rajta.  Csörren a lánc, a saját lendületem visszaránt. A léptek közelednek. Csörren a kulcscsomó, kattan a zár, s nyílik az ajtó. Vékony fénysugár jelenik meg, mely egyre csak hízik, s mögötte egy magas alak rajzolódik ki. Mielőtt megfogalmazódhatna bennem a kérdés, a fény elárasztja a teljes helyiséget. Fejem lecsapva hunyom be a szemeim, hogy ezt követően sűrűn pislogva szokjak hozzá a megváltozott fényviszonyokhoz.
- Gamora! A bájos, és nem kevésbé halálos Gamora. - csendül a negédes férfihang. - A hírneved már megelőzött. –
Vontatott mozdulatsor közepette nézek fel hunyorogva, majd húzom el kelletlenül a szám.
- Nagymester. - adok hangot a felismerésemnek. Ha már az én hírnevemről esett szó, az előttem álló férfi sem panaszkodhat. Ha pedig Ő itt van, azt is tudom, melyik bolygón vagyok, viszont az nem teljesen tiszta, hogyan..
- Most biztosan azt kérdezed magadtól, hogyan kerülhettél ide? - jókedvűen kacarászik, miközben még mindig engem méreget a szemeivel. Közelebb lépve felém nyúl, de abban a pillanatban mozdulok én is, s vicsorogva morranok rá. Láncaim azonban visszarántanak. - Milyen kis vadóc, egyenesen elbűvölő! Ezt imádni fogják a nézők. Te persze kevésbé fogod élvezni, de.. ennyi áldozatot igazán meghozhatsz Te is. -
Tovább hahotázva tapsikol a kezeivel, mint egy gyermek. A fejem erőteljesen zúg, és értelmetlen szavai nem segítenek a helyzetemen. Dühítő, hogy fogalmam sincs, mit keresek itt. Az utolsó emlékeim Nebulához köthetőek, amikor is megtámadták a hajónkat, miközben a Soonevh bolygó légkörébe léptünk. Akkor azonban felgyorsultak az események.
- Mit akar tőlem? – szegezem a férfinek a kérdést, mire válaszul csak hangosan felnevet.
- Ugyan mit akarhat a Nagymester Tőled? - zord arckifejezésemet látva a Nagymester hamar rájön, mennyire nem vagyok beszédes hangulatomban. Ez persze nem szegi kedvét. Ebben a percben másik két alak jelenik meg mögötte, igazi monstrumok, egyenruhában. - Ugye nem gondoltad, hogy minden bűnöd feledésbe merült, mert Ronan ellen fordultál, és profilt változtatva hősködésbe fogtál? Vagy mert végeztél Thanossal? Ó nem, nem, nem! Jaj, dehogy! Még mindig sokan a fejedet akarják Gamora. Bosszúra szomjaznak, én pedig megadom azt, amire vágynak! -
A Nagymester emberei mellém lépnek, s leakasztva a láncot a bilincsemről, ragadnak meg két oldalt, majd emelnek fel a földről.
- Harcolni fogsz az én csodálatos arénámban, Gamora! Küzdesz majd az életedért azok ellen, akikét tönkre tetted. Én pedig eme vezeklésedet folyamatosan sugározni fogom a galaxis minden szegletében! - karjait széttárva, örömittasan közli mindezt velem. Esélyem sincs ellenkezni az ellen sem, hogy most kihurcolnak a folyosóra. - Előkészítenek Téged az esti műsorra! Pár csak egy óra, és kezdődik a megmérettetés! Ugye Te is annyira várod, mint amennyire én, Gamora?! -
A lábam nem éri a földet, így csak lógok a monstrumok karjai között, miközben elsötétült tekintettel nézem az előttünk haladó Nagymester hátát.
- Utálom az együttállást. - morgom az orrom alatt.



 remélem elnyeri tetszésed egyetlen Lordom!  őrülten szeret  || LWYMMD ~



A hozzászólást Gamora összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 29 Jan. 2018, 13:51-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1028
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Vas. 28 Jan. 2018, 15:53
Ugrás egy másik oldalra



so can i save your pretty ass?
s t a r m o r  a
_________________________
Tehát elmondhatjuk rólam, hogy ingerültebb vagyok a szokásosnál. Olyannyira, hogy legszívesebben lepermetezném Grootot, amikor a fejemen ugrál. Képtelen vagyok koncentrálni, amióta az utolsó üzenetváltásunk megesett a zöldnőszeméllyel. Azt ígérte, visszajön a hajóra. De nem tette. Rohadtul nem tette. Egyetlen üzenetre sem válaszolt. A 367 hívásom mind mellőzve. A végén már kérdezősködtem, hátha legalább a többieknek üzent valami isteni csoda folytán - de nem. Senkinek, semmit. Én meg voltam akkora barom, hogy megesküdtem, nem csinálok semmit. Hát nem is csináltam semmit. Csak szétütöttem két nova bárót, meg három kocsmából lettem kitiltva, amúgy nem csináltam semmit. Ja és Draxxel összebunyóztam tegnap, mert az agyamra ment a csámcsogása. ((Igaz, ez a bunyó annyiból állt, hogy én ütöttem hevesen - ő meg egy tarkón vágással leterített, de mondhatjuk, hogy egy izzadság cseppet láttam a homlokán. Nem, nem volt olyan meleg a hajón... annyira nem.))
- Ne most... - ücsörgök a pilótafülkében, közben a műszerfal fölött bámulom a látképet. Mi a francot tehetnék? Groot meg persze most érzi úgy, hogy fel kell kapaszkodnia a vállamra. Lepöckölném! Annyira megtenném! Csakhogy látva aggodalmaskodó arcát, nem tudom megtenni. Mintha tükörbe néznék. Bár nem értem őt, a gesztikulálását igen.
- Fogalmam sincs pajti... - sóhajtok, lágyan vállat ejtve, amikor húzgálni kezdi a felsőm ujját, s a középhátsó ülésre mutogat. Az Ő helyére...
- Én vagyok Groot? - szalad keresztül rajtam, hogy a botkormányba csimpaszkodjon. Félmosolyra húzom a szám, szemöldökeim felvonva. Végül is, éppenséggel elmehetnénk... Mordály sehol. Drax meg valahol mulattja az időt, nincs a hajón tudomásom szerint.
- Hát végül is nem lepődne meg, hogy nem tartanám a szavam... - villantok egy fogvillantós - fültől fülig pofát.
- Én vagyok Groot!!! - toporzékolva viháncol, közben az apró gallykarját a szívére nyomja.
- Én is, én is. - lágyulnak vonásaim, majd összecsapva tenyereim dörzsölgetem azokat. - Nem is lennék felelősségteljes Kapitány, ha nem keresném meg. Nem? Meg aztán kitudja? Lehet a szilvaarcú úgy döntött, hogy át áll a sötét oldalra és a nőci meg éppen értünk kiált. - fejem csóválva kötöm be az övem, hogy aztán felbúgjon alattunk a kicsike. Csak úgy dorombol.
- Én vagyok Groot? - szalad fel a műszerfal tetejére, hogy apró tenyereit az üveghez nyomja. Kérdőn nézek rá, próbálom megfejteni, mit mond. Bár néha nem izgat, most kifejezetten. Hiszen Rólad van szó...
- Ne aggódj, megfogom találni. A retkes Kilenc Birodalom nem elég ahhoz, hogy elbújjon előlem... - hangom lány, hiába pajkosak szemeim, érzem, hogy őszinték szavaim. Azok után, ami történt közöttünk, sosem engedném el. És nem is fogom! Hülye voltam, hogy nem eredten rögtön utána. Bármi dolga is akadt, ott lenne a helyem mellette. - Menj, kapcsolj valami hősies aláfestést apucinak. - kacsintok a cserjére, ahogy lefut mellettem és a hátam mögött motoszkálni kezd. Én pedig az ezer gomb között babrálok, hogy végre felemeljük a gépet. A zene helyett a képernyő szólal fel, mire alig észrevehetően megforgatom a szemeimet. Azt hinném, hogy a törpe tudja, hogyan hangolódjunk - mert hát gyakran ő a felelős.
- Én vagyok Groot!!! Én.... vagyok... Groot!!!???? - olyan élesen sikít fel, hogy kis híján felrántom a kicsikém orrát! Rögvest felé fordítom a fejem vállam fölött, hogy lássam mit látott, amitől megrémült. Értetlen pofával nézem őt, majd amire mutogat. A számat eltátom, ahogy megpillantom az élő közvetítést...
- Mi a f....??? - ennyi szakad fel belőlem, majd felpattanok, letépve az övem és odasétálok Groot mellé, aki máris zaklatottan felsprintel a jobb vállamra és a fülem húzva mutogat. - Hogy kerülsz te oda? - olyan halkan kérdezem, hogy talán még a válltömésem sem hallja. Aprókat lépek, már majdnem megsimogatom a képernyőt, aztán mint akit kilőnek rohanok vissza az ülésembe. - Ott! - hajítom lágyan a másodpilóta ülésre az apró bébit, és magam felé húzva a kart, megindulunk. Érted. Értünk. Kettőnkért...




_______________________________


egyetleeeen? volt szó valaha másikról?  kacsint   |   L

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 28 Jan. 2018, 22:48
Ugrás egy másik oldalra





Gamora & Quill & Drax

This is all their fault...


Teljesen kimerültem. Egész nap vedeltem Quill számlájára abban a bárban, ahonnan még nem lett kihajítva. Az utolsó mentsvár a városban. A többi helyről már engem is kitessékelnek, ha nem fizetek. De azt meg nem szokásom, Quill a pénztáros, én a verőlegény. Rocket a fegyvermester, Groot a kabala, Gamora meg a harcosnő, akinek olykor vannak jó megmozdulásai. Nomeg, ha ő nem lenne a csapatban, akkor az igénytelenség netovábbja beborítaná a Milánót.
A hiánya több szempontból is égető. Először is: Quill önsajnáltatásba kezdett, és szánalmasan vedel. Az apró emberi teste nem bírja a szeszt, ezért kötekedik. Amit nem tolerálok, főleg, ha a személyes teremet zavarja meg. Aztán, Quill sárcsíkos ruhaneműi egyre több helyen találhatóak meg. Úgy van vele, hogy nincs itt Gamora, akkor nincs miért rendbe tartani a hajót. Végtére, mi férfiak szeretünk a szennyben dagonyázni, mint a kondás disznók. Nem merek belegondolni, hogy mekkora pöcegödör lesz ebből a járműből néhány hét múlva...
Most viszont semmi nem érdekel. Aludni akarok. A csomagtérben van egy jól bejáratott fekhelyem, hátul, a ládák között. Közel a hűtő, benne Quill szendvicsei és valami folyékony habzó alkoholos ital. Tele hassal már jóideje negédes álmomat alszom, amikor az ágyam elkezd bizseregni. Először csak vakaródzom, majd amikor megemelkedik a hajó, arccal a hajópadlóra puffanok.
- Mi a.. ki a... - hörgöm magam elé, a késeimért nyúlva, majd amikor rájövök, hogy nincs veszély, két kézzel nyomom el magam a talajtól. Szédülve kapaszkodom a rakományba, és így tántorgok egyre közelebb az ablakhoz. Felemelkedtünk.
- Csodálatos! Végre, kalandra indulunk! - örömömbe feltépem a hűtőszekrény ajtaját, és kiveszem az utolsó üveg serkészítményt. Fogammal tépem fel a szisszenő kupakját, majd sétálok a pilótafülke irányába. Egyik kezem segítségével kortyolom a selymes italt, a másikkal az álmot próbálom kidörzsölni a szememből.
- Te, Quill, épp arról álmodtam, hogy visszajött Gamora, és kitakarította a hajót. Lényegében mindent kihajított, beleértve Téged is... - szuszogom magam elé, a szomszédos helyiségből a fülke irányába szavalva, mire megakad a tekintetem az élő adáson. Mintha Gamorát látnám a képernyőn, valamiféle arénában. Izgatottan ülök le a képernyő elé. Kedvemre van az efféle erőszak!
- Végre, előkerült! Groot! Quill! Nézzétek, milyen jó műsor megy a televízióban! - mutogatok a képernyő felé, és kisfiús izgalmamban szinte ugrálok az ültő helyzetemben. - Hajrá Gamoraaa! - ordítva kortyolom ki az üveg tartalmát, és hátradőlve nézem a viadalt. - Quill, Te kinek szurkolsz?


Köszi, hogy bevettetek! Very Happy


• •
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 30 Jan. 2018, 08:10
Ugrás egy másik oldalra




this is what i am?
showtime a-holes! ❥


- Én ezt nem veszem fel. – közöltem nemes egyszerűséggel a Nagymester egyik szolgájával, aki arra rendeltetett, hogy az „arénához méltó megjelentést” biztosítson. Igen. Azt hiszem, pontosan eme szavakkal élt a Nagymester, aki a cellámból való kihozatalt követően távozott sürgős teendőire hivatkozva. Ha már arra kényszerülök, hogy mások szórakoztatására harcoljak, eszemben sincs az Ő szabályait követni. Válaszom azonban - mint az esetek többségében – nem aratott osztatlan sikert. Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a következő pillanatban a bordáim közé fúrnak egy elektromos sokkolót, és egész testemet átjárja a pokoli kín. Egyetlen rövid pillanatra elvesztem az eszméletem, s mire feleszmélek, már arra eszmélek, hogy az utolsó simításokat végzik a kinézetemen. A csuklóimon pedig újra csattan a bilincs, kiegészülve a bokáimra helyezett fémmel, és a láncán rángatva toloncolnak el egy sötét, alagsorhoz hasonlatos részhez.
- Igazán csodálatosan festesz! Remélem készen állsz arra, hogy megküzdj a hírnevedért! - miközben odaláncolnak a talajból kiemelkedő tömbhöz, az oldalsó falon megjelenik egy kivetített holografikus kép, ahol a Nagymester arca látható.
- Ha végeztem, maga lesz a következő. - felelem rezzenéstelen arccal, mire a Nagymester hangos nevetésben tör ki. Egy újabb nem várt reakció melyre valójában számítottam, csupán az adott szituációba igen groteszk hatást kelt.
- Ugyan Gamora, nem kell ezt ennyire véresen komolyan venni, hiszen ez csak egy kis játék.. , szórakozás! - unottan forgatom meg a szemeim, mire a férfi elégedetlenül felszisszen. Nem tudok szórakozásként tekinteni mindarra, ami következni fog. - Nem is tudod elképzelni, milyen sokan várják már az adást! Mint mondottam volt, az egész galaxisban sugározni fogom a Te kűzdelmedet! A közvetítés pedig indul.. most! -
A talaj egyszeriben megmozdul alattam, én pedig fél térdre borulok, elveszítve az egyensúlyom. A kőtömb megemelkedik, s felkapva a fejem látom, hogy a fejem fölött kitárul egy ajtó, majd másodpercekkel később az aréna képe fogad, s az ezzel járó fülsüketítő zaj. A Nagymester felerősített hangja zengi be az egész teret, de nem is figyelek rá. Szemeimmel körbe pásztázom a lehetőségeim, melyek ebben a pillanatban igen csekélyek. Végül egy újabb alak tűnik fel, szembe velem. Körvonalai ismerősnek tűnnek, de az, akire emlékeztet, a legjobb tudomásom szerint halott.
– Emlékszem még a Samothracei Po-ra? Mert Ő örökre a szívébe zárt, mikor a bolygóközi kardforgató versenyen veszített ellened, s két végtag veszteséggel zárta az ütközetet. - harsogja a Nagymester, s ebben a pillanatban lehullnak a láncok, és a karjaim s lábaim szabaddá válnak. Igen, pontosan emlékszem Po-ra. Bizonyítanom kellett rátermettségem Thanos előtt azzal, hogy Őt is legyőzöm, de ez nem volt elég, az életét is ki kellett oltsam. Rengeteg vért vesztett, mikor karjait tőből levágtam. Láthatóan azonban mégsem hullt el, s most fémkarok pótolják az általam elvett végtagokat. De nem csak ez az, ami elsőre feltűnik. Mindkét kezében egy-egy kardot szorongat, az enyémben pedig semmi. Oldalamhoz nyúlok, de nincs ott a fegyverem. - Az egyenlőség kedvéért a kardodat elvettük. Mégis csak így igazságos. Azonban ha jól küzdesz, megszerezheted. –
Felpillantva látom, hogy egy lebegő fémszigeten, üvegbúra alatt ott áll a kardom. A rohadt életbe. Po felé fordulok, majd karjaim felemelve megadóan nézek rá.
- Nem kell ezt tennünk! - kiáltok felé, miközben lassú lépésekkel indulok meg felé. - Sajnálom, ami történt, tudom, nem tehetem semmissé. -
Megtorpanok, és várok. Látszólag Po mintha elgondolkozna, azonban egy szemvillanás alatt vált, és hangosan üvöltve kezd el rohanni felém. Ez nem jött be. Nagyon nem. De végülis várható volt, s gyűlöletéért még csak nem is hibáztathatom.
Mielőtt még odaérne, én is felé iramodom, s a magasba szökkenve, ugrom el a felém döfő kardok elől, majd érkezek mögé. Hirtelen fordul meg, s közelharcba kerülünk. Pengéi nagyon közel érnek, s egy ízben fel is sértik a jobb felkarom. Szinte alig érzem a fájdalmat a bennem lüktető adrenalintól. A seben kibuggyanó vér látványa Pot oly örömmel tölti el, hogy a figyelme is lankad, ez pedig éppen annyira elég nekem, hogy sikerüljön az egyik kardot kivernem a kezéből, s megszereznem.


 kicsit szerényebben Quill.  nyalint  hello Drax!! imádom, hogy itt vagy velünk!!  awhh  || LWYMMD ~

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1028
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Vas. 11 Feb. 2018, 14:16
Ugrás egy másik oldalra



so can i save your pretty ass?
s t a r m o r  a
_________________________
Talán túl erőszakosan markolok rá a kormányra, de a fenébe is, teljesen máshol járok észben. Groot apró súlya és csápoló karjai ébresztenek rá, hogy talán koncentrálnom kellene a vezetésre. Csendes másodpilótám szétburjánzik, hogy biztosítsa magát. A Milano már az égben, mi pedig úton, amikor kis híján fegyvert rántok meghallva Drax hangját. És nem csak én, Groot is felkiált!
-  Én.... vagyok... Groot!!!???? - csápol össze-vissza, én pedig visszafordulok, hogy koncentrálhassak előre. Mert hát egy meteor az arcunkba elrontaná a napunkat. Mindhármunknak!
- Te egész végig a hajón voltál?! - nem tudok az álmával foglalkozni, leköt, hogy egyáltalán jelen van. Talán azzal kéne kezdenem, hogy bocs, hogy belerángatunk az apró csemetével életed talán legkínosabb kalandjába, de a fenébe is, a végén még vissza kellene fordulnunk.
- Ez komoly? - pillantok Groot felé, amikor hallom, hogy a viadalról beszél Drax a hátunk mögött. Kis híján felé hajítom a csizmám, amikor azt kérdezi kinek drukkolok. - Szerinted mégis kinek!?!? - összehúzódnak arcizmaim, ettől olyan ideges arcjátékom lesz, de nem tudom kisimítani az éleit, hagyom, had üljön rám a dühödt, zaklatottság. Elvégre az is vagyok! Azt mondta fontos dolga van, erre krediteket gyűjtöget ott?!
-  Én vagyok  Groot!! - gyanítom a hangviteléből ő is arra céloz, hogy Gamorának drukkol. Az eszem megáll. Drax időnként olyan ostobaságokat tud beszélni. Habár sosem találkoztam hozzá hasonlóval, meglehet, hogy a fajtársai közt ő a legértelmesebb, akkor pedig minden meg van magyarázva.
- Drax, épp oda tartunk. Kihozzuk onnan azt az átkozott nőszemélyt... ha kell a vállamra dobom. - felhergel a gondolata is, hogy férfiak csorgatják a nyáluk az öltözékére, meg arra, ahogy harcol. Persze, nyilván van aki a harc miatt nézi. Biztosan. A hátam mögött ücsörgő jó példa lehet rá.
- Két térugrás szükséges hozzá. Készen álltok? Mindjárt elérjük a váltópontot. - magyarázom, de talán felesleges. A mellettem ülő már fonott karfát csinált a másodpilóta ülésből, annyira betojt a stílusomtól - na nem mintha máskor kellemesebben vezetnék. A hátam mögött ücsörgő meg talán nem is figyel, lefoglalja, hogy Gamoráért drukkoljon. - Drax, mondd, hogy Gaminak drukkolsz! - csóválom a fejem finoman, de közben azért érzem a késztetést, hogy lelőjem, ha azt mondja, nem neki szurkol!
Minden izmom megfeszül, ahogy a színes ösvénybe hatolunk és hirtelen elmosódik a tér körülöttünk, velünk együtt. Meghajlik a tér, mi pedig fénysebességgel száguldunk előre. A következő percekben a Milano belassul, ahogy megpillantjuk a vágyott bolygót. - Esküszöm ezért még megölöm. Ha már kreditet akart gyűjtögetni, hozhatta volna magával Draxet is, szerintem simán szétveri a bajnokaikat... - magyarázom Grootnak, s leginkább magamnak. Az, hogy ilyen méreggel közelítem meg a bolygót, csak azért van, mert féltem ezt a nőt...




_______________________________


az áll a pólómon: szerény vagyok!  kacsint |Hello Drekszikekszi, üdv a kalandban!  szuper  ||  L

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 25 Feb. 2018, 22:36
Ugrás egy másik oldalra



Gamora & Quill & Drax
This is all their fault...

- Hol lennék? Máshol is láttál? Szóval mégiscsak igaz, amit a szőröstestú kispajtás mondott. Valaki Draxnak adja ki magát... - egészen felspanolom magam, amikor arra gondolok, hogy talán valaki hasonlóan nagy kaliber, mint én. Mert Quill kérdése akár erre is utalhat. De.. ezzel ráérünk máskor foglalkozni.
Kissé bágyadtan huppanok a képernyő elé, és élvezettel nézem, ahogyan a küzdelem kezdődik. Gamorát valami nyeszlett förmedvény igyekszik megfélemlíteni.
- Hát, az ellenfele eléggé satnya, még ha robotkarral és két karddal is próbálja levágni a fegyvertelen Gamorát. Nem sok esélye van annak a nyomorult gépembernek... én azért sajnálom. - egy pillanatra elmerengek. Képek suhannak el a szemeim előtt. Képek, ahogyan az igazi Pusztító lépteit hatalmas ováció kíséri az arénában. Ahogy a világegyetem legerősebb harcosa a legyilkolt ellenfeleinek hatalmas dombjain tapos, és végül vértől borított testével mindkét fegyverét a magasba emeli. A közönség őrjöng, sír a gyönyörtől.
Vajon kettejük küzdelmét ki nyerné? A Pusztító, a közönség kedvence, a végtelen univerzum leghatalmasabb harcosa? Vagy Gamora, Thanos vérengző leánya?
Gyorsan el is hesegetem a kéjes gondolatokat. Talán az alkohol utóhatása, hogy társam az életéért küzd, én pedig magamról fantáziálok. De.. ilyen gyönyörű dolog még soha sem fordult meg a fejemben!
- Gyilkosság van készülőben! Igeeen! - ordítom torkom szakadtából, ahogyan kezébe kaparintja az egyik kardot. - Vágd fel... de hagyjál nekem is! Az igazi gyilkoló gépezet hamarosan megérkezik. Hamarosan minden galaxisban megtudják, miért kaptam a Pusztító nevet! - halkan, két korty között mormogom magam elé, majd hangos nevetésben török fel, ahogyan ismét beindul a fantáziagépezet.
Amikor Quill arról beszél, hogy kihozzuk Gamorát, szomorúan csüggesztem le a fejem. Teljesen beleééltem magam, hogy élő adásban kibelezhetek pár öngyilkosjelöltet. Na majd a helyszínen úgy alakítom, hogy ne ússzuk meg harc nélkül... Máskülönben inkább hagyott volna otthon Peter.
- Ugorj! Már ott akarok lenni! ... Hogy mielőbb kihozzuk abból a rút rabigából Gamorát. - és persze a tőreim vérre szomjaznak. - Persze, persze! - de örülnék, ha legalább addig kitartana a küzdelem, amíg berobbanunk az arénába. Én akarom levágni a robotkezűt, szóval örülnék, ha maradna nekem is belőle valami.
Nem különösképpen kapaszkodom meg, maradok a fotelben. Persze, ugrás közben súlyos testemmel belesüppedek a háttámlába, és a söröm is kilöttyen. Mit is vártam?
- Finomabban már, kárba megy a habzó ser. Inkább a kreek vére folyjon mint a söröm! - zsörtölődöm, majd ismét a viadalra koncentrálok. Elnézek a képernyő mellett, és meglátom az aréna planétát. Elhajítok mindent a kezemből, és izgatottan a pilótafülke üvegére tapadok.
- Szóval megérkeztünk. Landolj rögvest! - ülök le a helyemre izgatottan. Aprótestű barátunk örömében a vállamra ugrál, én pedig magam alól kirántom a cukorkás zacskóját. Ezt szokta magába tömni, amikor nassolhatnékja van. Belemarkolok, és a számba tömöm az édességet, mire az ütlegelni kezd. - Jóvan jólvan. Amikor izgatott vagyok.. eszek. Ez volt a legközelebb. Tessék! - hümmögöm teli szájjal, majd a maradékot felnyújtom Grootnak, és hatalmasat nyelek, mielőtt ismét megszólalnék.
- Te, Quill. Ugye nem ússzuk meg harc nélkül?! - remélem nem!

 Bocsánat a megvárakoztatásért! Sad || Let's do this! ||
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 27 Feb. 2018, 09:01
Ugrás egy másik oldalra




this is what i am?
showtime a-holes! ❥


Ujjaim szorosan fonódnak az imént megszerzett kard nyelére, miközben Pora függesztem tekintetem. Nem kell, hogy mindez megtörténjen. Újra és újra erre hívom fel a figyelmét, de kudarcra ítélt próbálkozás mind. A harcos láthatóan megmaradt életét feltette egy lapra, melyen veresége s tönkretett életének megbosszulása szerepel. A bukása most is garantált, hisz győzelmemhez kétség sem fér. Tudom. A múltban lejátszódó harcunkhoz képest azonban ez elkerülhető lenne, ha belátóbban szemlélné mindazt, ami körül vesz bennünket. A képződmény közelít, mire a kardom felemelve várok. Nem kérem többször meghátrálását. Még ha nincs is ínyemre, hogy a Nagymester kedvéért harcoljak, saját magam védelmében kénytelen leszek megvívni ezt a csatát. Szerencsétlen alak.
A kardok összecsapnak, és érezhetően Po némi előnyre tett szert fémkarjai megépítésével, de az elmúlt évek engem is erősebbé tettek. Gyorsan reagálok minden engem ért támadásra, végül egy erőteljes csapással kirúgom a jobb térdét, melynek köszönhetően elveszíti egyensúlyát, és a földre zuhan. Innen már könnyedén ragadom el másik kardját is a kezéből, miután mellkason rúgom, és a földre kerül.
- Sajnálom. – suttogom halkan, egyenesen a fekete bogárszemekbe nézve, majd a magasba emelve a kardokat, sújtok le, s felsőtestét a talajhoz szegezem, átszúrva vékony bőrét. Hátrálva pár lépést, figyelem miként veszti eszméletét. Még túlélheti. Megadtam számára az esélyt. - Elégedett vagy? -
Fordulok a Nagymester megjelenő hologramja felé, teli torokkal üvöltve. A közönség zúgolódik, a fények idegesítően villóddzanak.
– Hatalmas élvezettel tölt el, hogy láthatlak éles harc közben Gamora, Thanos lánya, s ezzel nem vagyok egyedül. Élvezitek a műsort, ugye? - tárja szét karjait, mire a közönség tombol.
- Nem vagyok a lánya. - morgom az orrom alatt. A vállam fölött hátrapillantva nézem, ahogy négy robot érkezik a pályára, ebből kettő elviszi a testet, a másik kettő pedig engem tart távol az egész művelettől. Szükségtelenül.
– Gamora harca tovább folytatódik! Köszöntsük az arénában Jeutar Morat fejvadászt! - harsogja tovább a negédes hang, én pedig szinte azonnal kiszúrom a kűzdőtér másik felén felbukkanó magas alakot, ki hosszú, fekete köpenyt visel. Jól ismerem a hüllőszerű arcot, melyet a sötét anyag takar. - Jeutar évekkel ezelőtt leakarta vadászni Gamorát, azonban ahogy a példa is mutatja, nem sikerült. Most újabb esélyt kap arra, hogy megszabadítsa fejét csinos nyakától. Az egyenlő küzdelem érdekében Jeutar csatlósokat hozott magával, kik segíthetik a küzdelemben.  -
Ezen szavak elhangzásával egyidejűleg hat alak tűnik fel Morat mögött, kik ugyan olyan fekete csuklyás kabátot viselnek. Tehát nem tudhatom, kik azok, kik most eltakarják orcájukat.
– A Nagymester kegyes Hozzád. Újabb lehetőséget kapsz arra, hogy megszerezd kedvenc fegyvered. Ehhez azonban… - itt némi hatásszünetet tart. Biztos vagyok benne, hogy valami történni fog, és nem is kell várnom sokat. Hatalmas falak emelkednek a magasba, eltakarva előlem mindazt, amit eddig láttam. - A labirintus falai között kell megküzdenetek egymással. A kardod pedig elrejtettük az útvesztő egyik csücskében. De légy gyors! Ha nem Te érsz oda elsőként, a fegyvered elvész! -
- A rohadt életbe. – szorulnak ujjaim a kardokra, melyeket a Poval történő harcom során szereztem. Ezek szinte semmit nem érnek a saját fegyveremhez képest. Meg kell szereznem. Tétovázás nélkül indulok el a magas falak között.



 ez nem lett a legjobb, elnézést érte. :$ || I cry when angels deserve to die ~

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1028
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 03 Márc. 2018, 21:09
Ugrás egy másik oldalra



so can i save your pretty ass?
s t a r m o r  a
_________________________
- Mihhh?? Nem! Nem. Én csak azt mondom, hogy azt mondtad, hogy elugrasz valamelyik kocsmába leverni valami sakaarit és ebből azt következtettem, hogy nem vagy a hajón. Egy szóval sem mondtam, hogy láttalak máshol, de mindegy. - indulatosan magyarázok, de nem tehetek róla. Nyilvánvalóan zöld köd ül a fejembe, mert csak arra a nőszemélyre tudok gondolni, aki az előbb (Két hete?) még megfogadta, hogy nem hagy el, hogy velem marad és ölelkezett velem és csókolózott és kerekebb volt a világom, mint valaha... most meg azzal kell szembesülnöm, hogy férfigyilkos szerkóban nyomatja egy arénában és felszedi magát a francba. Komolyan, hogy szerethettem bele ebbe a nőbe?!
-  Én vagyok  Groot!! - vékonyka hangja arra emlékeztet, hogy csillapítanom kellene a kedélyeim, mielőtt még bármelyikünkben kárt teszek. A zöldnőszemély ezt nem úszhatja meg... márpedig sanszos, hogy megússza, ha nem hallgatok az apró csemetére mellettem.
- Én próbálkozom, de nem segít a tetkós kopasz mögöttünk... - intek az aprónak fejemmel a hátunk mögött ácsorgóra, de mindezt olyan halkan mondva neki, hogy Drax már ne hallja. Groot persze széles mosollyal bazsalyog mellettem, nyilván kedvére való a megjegyzésem. Én is nevetnék, csak hát semmi másra nem tudok gondolni, csak Gamora öltözékére küzdelmére.
- Drax!!!? Gamora az ellenfele, hogy sajnálhatod?? - kérdővé változik arcjátékom. Én esküszöm néha úgy érzem magam, mintha normális lennék. Legalábbis hozzá képest biztosan túl nyomóan eszesnek vagyok mondható. Pedig sose hittem, ha őszinte lehetek.., hogy valaha annak vallom majd magam valakihez képest, én, aki még az iskolát sem fejeztem be. Ugyebár. (Ja, köszi Yondu!)
- MI TÖRTÉNIK OTT? - ordítok, amikor gyilkosságról beszél. A Milano össze-vissza húz miattam. Megbolondulok az aggodalomtól, hogy bármi történhet vele ott... és rohadtul nem segít, hogy nem látom. Érzem, hogy izzadok. Ha bármi baja esik, én megölöm! - Drax!?! Mi történik ott? Gamora jól van??? - kiabálok hátrafelé a vállam fölött, nem mondhatnám, hogy nyugodtan. Kezdek szét esni darabjaimra. A kormányt csaknem kitépem a helyéről. Groot is távozik ülőhelyéről és hátraszalad. Nyilvánvalóan mindenki láthatja, hogy küzd a nőm, csak én nem. A nem nőm - nőm.
- Ugrás! - kiáltom, hogy megkapaszkodjanak, a hajó orra belenyúlik a térbe, majd hirtelen rántja magával annak a fenekét is, hogy teret váltsunk és belemosódva a fénysebessége, megközelítsük a bolygót, ahol a harcok folynak. Én a pilóta ülésben jól vagyok, de a másik kettőért aggódom. Térugrás közben nem szerencsés nagy levegőt venni, vagy beszélni, ezért hátra-hátra kapom a fejem. - Megvagytok? - kérdezem aggódva, amikor Groot a vállamra érkezik, kissé megborulva - de legalább egyben.
- Ne igyál már! Józan kellesz, ha kiakarjuk hozni onnan Gamit. Ó, Drax, veled is csak többen vagyunk... - motyogok az orrom alatt, ahogy előre tolva a kart megdöntöm a kicsike orrát, hogy a bolygó szféráját vegyük irányzékul. A gép finoman siklik a bolygó felé, áthasítva minden akadályt, amibe ütközhetnénk.
- Sietek már, ne sürgess... - rázom a fejem nemlegesen, ajkaim morzsolgatva. Groot eközben az ablakhoz tapadva figyeli a látképünket, majd Drax vállára ugrik és ott toporzékol tovább. Csendesen koncentrálok, hogy megleljem az arénát és minél közelebb tehessem le a gépet. - De, nyilván, engedik majd, hogy betörjünk élőközvetítésben az arénába és elhozzuk az egyik versenyzőt... - megforgatom a szemeim, majd amint találok a Milanonak megfelelő parkolót, le is rakom a kicsikét. - Kérlek, ne kelts feltűnést Drax, jussunk be észrevétlenül. Odabenn majd fitogtathatod az erőd... - igazítom be a Milanot, majd amint már lenn a feneke, felpattanok a helyemről és a képernyő előtt állva kapom két kezem arcom két oldalára. - Miért nem mondtad, hogy új ellenfele van? Hányadiknál járunk? - kétségbeesetten nézek Draxra, majd a vállán ücsörgő Grootra, széttárva kezeim. - Egyetlen dolgod lett volna út közben, erre eszel-iszol, miközben Gamora ott benn az életéért küzd... - csápolok a kijelző felé és egy pillanatra megakad szemem a zöld sziluetten. Mit keresel te ott?
- Haladjunk lefelé, Groot te itt maradsz! Vigyázz a hajóra! - adom ki az utasítást ellentmondást nem tűrően, meg sem hallgatva az esetleges ellenállást, majd a fegyverekkel az övemen, meg is indulok kifelé a gépből, bízva benne, hogy Drax velem halad...





_______________________________


remélem rendben van  ||  L

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 25 Márc. 2018, 16:29
Ugrás egy másik oldalra



Gamora & Quill & Drax
This is all their fault...

- Soha nem mondtam ilyet! Most hallom először e szavakat. - de még ha mondtam is, akkor sem adhatok neki igazat. Mindig nála van az utolsó szó joga, mindig mindenre emlékszik. Olyan az agya, mint egy szivacs. Túl jó emberi memóriát kapott. Sajnos emiatt zsebeli be a pénzem a kártyajátékokban, akárhányszor is nekifutunk.
- De... jó-jó... megértettem. Bánt, hogy így beszélsz velem. - fordulok el tőle üveges szemekkel. Nem szeretem, ha kiabálnak velem. Mintha ismét gyerek lennék, és az apám ordítaná le a fejemet. Rossz emlékek...
Durcásan nézem tovább az élő adást, de hangulatom szempillantások alatt megváltozik. Szinte extázisba esek, ahogyan Gamora harcol. Imádom a hasonló szórakozást! Hol felállok, hol leülök, egyszerűen képtelen vagyok egy helyben maradni az izgalomtól.
Peter Gamorát védi és félti szavaival. Talán sajnálnom kellene társamat. Mindenbizonnyal. Mélyen a szívemben úgy érzem, hogy nem jó, hogy harcolnia kell... veszélyben van, akár bele is halhat. De Gamoráról van szó! Ha egy ilyen senkitől kikap, mélyen csalódni fogok benne. Kizárt, hogy baja essen! És a szórakozás könnyedén elhesegeti az aggodalmas gondolatokat, mikor újra és újra lecsapnak egymásra.
- Igeeeen! Őőőööölj! - ordítom, kezemmel olyannyira szorítva az asztalt, hogy letörök belőle egy kisebb darabkát.
- Jól, jól... úgy néz ki, sajnos hamar vége lesz a harcnak. - szomorúan válaszolom Peternek néhány pillanat múlva, hogy némi megnyugvást nyerjen emberi lelke.
Az ugrás után a kép ismét visszajön, és már azt mutatja, ahogyan Gamora diadalmaskodik ellenfelén.
- De iszok, mert megnyerte! Ne aggódj értem! - kiáltok Quill felé. Felállok, hogy megnyugtassam, de újabb ellenfelet jelentenek be. Elbámészkodok a kijelzőn. Na... ez már valami! Bérgyilkos. És labirintusban kell küzdeniük. Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire kell sietnük, hogy nekem is jusson a jóból... mármint, hogy megmentsük! Izgatottan rohanok mellé, és elcsodálva kémlelem az előttük elterelülő apró bolygócsodát, mielőtt még helyemre ülnék.
- Ja, hogy az.. új ellenséget kapott. A második, talán. Ki számolja? - szólalok meg, miután lekorhol, és már tudja a nyilvánvalót.
- Már megint kiabálsz velem! Azt se tudtad, hogy a hajón vagyok. Inkább örülj, hogy itt vagyok, és megvédem az életed! - mormogom, majd durcásan összefonom karjaimat és elfolyok a székemben. Sok időm nincs ücsörögni, Peter megindul lefelé a landulás után.
- Megyek! - tépem fel övcsatom, és tőreim után nyúlva megnyugtatom magam. Minden a helyén van.

 Bocsánat a megvárakoztatásért! Azt hittem nem én jövök... Sad || Let's do this! ||
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 18 Ápr. 2018, 17:25
Ugrás egy másik oldalra




this is what i am?
showtime a-holes! ❥


[ Magamhoz véve az ideiglenes mesélői szerepet, adnék nektek némi támpontot a kis történetünket illetően! ; ) ]

Sikerül egy olyan részen landolnotok a Milanoval, mely elég közel van a stadionhoz, mégis elég kietlen ahhoz, hogy egy űrhajó elférhessen. Ez egy lakóépülethez hasonlatos szerkezet mögött található, mely ablakai mögött nem észlelhető semmiféle mozgás. Azonban amikor elhagyjátok a fedélzetet, füleiteket megüthetik a nem is olyan távolról érkező zsivaj - különféle hangok, kiabálások, skandálás és zene. Ha követitek ütemes hangokat, ez egyre hangosabbá válik, míg egyszer csak az egyik mellékutcából kilyukadtok egy szélesebb útra, mely körülöleli a stadiont magát. A hangzavarhoz most megannyi alak képe társul, kisebb bódék, árusok és zsebtolvajok, na meg rajongók. Azok, akiknek nem jutott hely a lelátók soraiban, a kivetített holografikus képeb követhezik a bent történő eseményeket, a ’Revans’-ként emlegetett összecsapást.
[ Kicsit úgy képzeljétek, mint a Ragnarökben. : 3 ]

A körém emelkedő hatalmas falakra pillantok, majd minden tétovázást mellőzve indulok el egyenesen, majd jobbra és ismét Valójában fogalmam sincs, merre tartok, hiszen a pálya fölötti fényszórókat leszámítva nincs semmi, amibe kapaszkodhatnék. Újabb kanyart véve lyukadok ki egy egyenes szakasznál, ahol futni kezdek, a falakon pedig apró nyílások jelennek meg, ahonnan lándzsák lövellnek ki rám, mindkét oldalról.

Megtorpanok, zajra leszek figyelmes, s miként a hátam mögé pillantva megfordulok, a labirintus falain apró pöttyök jelennek meg
- Nem csak Gamora korábbi áldozatai azok, kik szomjaznak a harcos amazon vérére. A labirintus megannyi csapdát rejthet magában, mely természetesen csak abban az esetben aktiválódik, ha imádott versenyzőnk alakját érzékelik. - duruzsol a mikrofonba a Nagymester, de alig jutnak el hozzám a szavak. Minden figyelmem leköti, hogy a lándzsák elől kitérjek, a földhöz lapulva, esetleg átugorva, még így is az egyik eltalál, s egyenesen a jobb combomba fúródik. Térde rogyok, miközben elmorgok pár nem kívánatos szót. A lándzsáért nyúlok, és összeszorítva a fogaim, tépem ki. A vöröslő vér szivárogni kezd a hegyes vég ütötte seben. Jelen helyzetben nem tudok ezen segíteni, s különben is. Volt már rosszabb is, és lesz is még, ha ezt így folytatom. Lábra állok, s elnyomva a fájdalmat, tovább szaladok, amikor is egy zsákutcába futok. Mielőtt azonban visszafordulhatnék, két pont jelenik meg a falakon, melyek egyre nagyobbá hízzák ki magukat, és két fekete köpenybe bújtatott csatlós bukkan fel bennük. Az egyikük hátulról ragad meg. Valami gumiszerű tárgy a nyakam köré fonódik, és fojtogatni kezd, a másik pedig előröl, támad. Folyamatosan kapom az ütéseket gyomorba, közben a levegőm fogyni kezd. Az oldalamhoz nyúlva rángom elő a kardot, melyet még az előző ellenfelemtől szereztem, s először az engem fojtogató oldalába szúrom, s onnan kirántva, azzal a lendülettel fúródik bele az ütlegelő kézfejébe. – Auh, ssz! Ez biztosan fájhatott! -
Kommentálja a Nagymester a történéseket. A sérülések épp akkorák, melyekkel kicsit kizökkenthetem az engem támadókat, s ezt kihasználva szerelem le őket. Némi közel harc árán mindkettő a földre kerül. Az egyik elveszíti az eszméletét a másikat pedig a vállán keresztül a kardommal a talajhoz szegezem. Egyikük életét sem vettem el. Azonban csak egyetlen kardom maradt. Tovább haladok, egyre mélyebbre jutva a labirintusban, amikor is kicsúszik a lábam alól a talaj, és egy vizes medence jelenik meg, melybe belezuhanok.

Ha sikerül átvergődnötök az utca tömegén, a stadion egyik hátsó bejáratához juttok, ahol négy őr áll. Könnyen felismerhetitek őket, hiszen felfegyverkezve, egyenruhában állnak, egymástól egyenlő távolságba. Azonban ahogy felbukkantok, a két szélső láthatóan összenéz, végül az egyikük elindul felétek.
- De Ő az, biztos, hogy Ő az! - kiált hátra a válla mögött, miközben egyre közelebb ér. - A társammal fogadtunk. Szerintem Te vagy Drax, a Pusztító! Ez.. király! -
Kezd el beszélni, közben a másik őr is elhagyja a helyét. Láthatóan mindketten Drax-re koncentrálnak.
- Hatalmas rajongóid vagyunk! Lehet.. szabad.. egy autogramot? - míg az egyikük előhalász egy filctollat, a másik a mellény zsebéből kihúz egy fotót, melyen Drax szerepel még azokból az időkből, amikor az arénában harcolt.





 elnézést, csak hogy most. :$ köszönöm a türelmetek, imádlak Titeket!! || I cry when angels deserve to die ~

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1028
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Kedd 24 Ápr. 2018, 19:58
Ugrás egy másik oldalra



that freakin' green woman...
s t a r m o r  a & drax
_________________________
- Drax! Könyörgöm ne bosszants most, mert esküszöm, hogy a fejedre húzom valamelyik alsómat és itt hagylak... - magyarázom, talán a kelleténél ingerültebben. Tudom. Ez a létező legrosszabb tulajdonságom. Hirtelen felkapom a vizet és üvöltök. De hát csessze meg az, aki így rakott össze! És nem az anyámra gondolok. Ahogy a mögöttem lévő kifejezi szavakkal, hogy durva vagyok, rögtön megbánom, hogy úgy szólok hozzá, ahogy. Ám az, hogy láttam a zöld nőszemélyt, hogy láttalak.., egyszerűen beborítja méreggel a fejem. Gamora mellett, melletted, nem tudok józan gondolkodni. Sosem ment. És soha nem is fog... - Hé, bocs. Nem akartam kiabálni veled. - rázom a fejem, de nem pillantok hátra rá. Egyébként annyira azért nem panaszkodhat. A beszélgetéseink java részében ő oltogat engem. Nekem úgy 12%-om van ellenében. Az a bizonyos 12!
Képtelen vagyok még azzal is foglalkozni, hogy Drax mögöttem mit össze pattog és drukker - ellen drukkerkedik. Legszívesebben tarkón csűrném, hogy térjen észhez és kezdjen aggódni a zöldemért, de közben meg tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg csak vissza-kézből kapnék egy maflást, amivel a Milano gyomrának egyik falára kenődnék és elveszteném az eszméletem is mellé. Így inkább csak elmorgok magamban és vezetek. Persze feltétlen gyilkosságról kell beszélnie mögöttem, miközben én már vért izzadok a pilóta ülésen. Sziporkázik a tekintetem, ahogy arról faggatom, hogy Gamora jól van-e. A szomorkás hangján kis híján elvisz a rosszul lét.
-  Drax?! - csapkodok a műszerfalon, miközben várom a válaszát, hogy mégis mi a franc történik a vásznon. Mit művel az az átkozott nőszemély!? A szívem olyan hevesen kalapál, ahogy eddig még soha. A fenébe, borzasztóan féltem őt! - Nem érted aggódok, Gamora küzd életre-halálra! - már el sem hiszem, hogy ezt ki kell mondanom. Mondjuk nem kellene meglepjen, mert Drax örök-értetlen, de ettől még az idegeim pattognak.

Landolunk egy kietlenebb, de nem túl távoli ponton a stadiontól, ahol is szívem hölgye fojtat valami őrült gladiátor harcot. Remélem, hogy nem a krediteket gyűjti, hogy megszabadulhasson tőlem, mert nem teszi zsebre, amit tőlem kap érte. Kissé kiakadva veszem tudomásul, hogy már a második ellenfelével néz szembe, én pedig mit sem tudok erről.
- Marhára örülök, hogy védelmezed az életem, néha az idegrendszerem is védelmezhetnéd, te hős. - morgok az orrom alatt. A haragom nem kifejezetten neki szól, de amikor én dühödt vagyok, akkor nem igazán megy a lágy bájcsevej. Gyakorlatilag senkivel szemben sem működik.
- Ki kell hoznunk onnan... - pillantok a mellettem haladó Drax tornyosuló alakjára, ahogy lelépek a Milanó ajtajáról. Groot fentről integet, - tőlem e percben a legőszintébb - mosollyal bólintok neki vissza, hogy aztán a kietlen, mozgolódás mentes körzetből haladhassunk a hangok felé. - Kérlek, ne csinálj jelenetet. - előre révedek, szedem a lábaim, de Draxt nem hagyom le.

El kell telnie pár percnek, hogy a túl zsúfolt utcára érjünk. Kis híján sokkot kapva leejtem az állam. A nyüzsgés valami fojtogató és a különféle fajok sikongatva ünneplik ezt az eseményt. Ó, és ne mondja senki, hogy a férfi népek nem azért bámulják kocsányokon lógó szemekkel a kivetítőket, mert Gamoránál jobb nő nincs a kicseszett galaxisban... Felmorranva vágok bele a tömegbe, az se érdekel, ha fel kell löknöm valakit/valakiket hozzá. Persze mély barna szemeim folyton a zöld sziluettet keresik az élő közvetítéseken. Tudni akarom, látni, hogy mi történik vele...
- Ne maradj le. - motyogok a vállam fölött. Ő, meg a figyelme eléggé rosszban vannak, ha engem kérdez valaki. Ám abban a hitben vágtatok előre, mint egy dühödt faltörő kos, hogy a harci szenvedélye vonszolja velem. Mellettem.
Addig vergődök (mert hát az köztudott ugye, hogy elég makacs tudok lenni?!), amíg át nem verekszem magam a kreténeken. Ahogy sikerül, bevárom hűséges bajtársam és a bejárat előtt ácsorogva végig követem szemeimmel, hogy hány őrt kell lelőnöm ahhoz, hogy bejussunk. Már épp a fegyveremért nyúlok, ahogy felénk indul az egyikőjük, de a mozdulatom megakad, amikor az kifejezi csodálatát Drax iránt. Oké. Azt hiszem kezdek sokkot kapni! Az állam már vonszolom magammal egy ideje, mintha kizuhannék a valóságból... Őszinte leszek! Ez az egész a stadionnal, Gamora harcos - feszes - cuccával, meg Drax menőségével kezd az agyamra menni. Mint egy valóra vált álom - rémálom. Eltátott szájjal, kikerekedett szemekkel bólogatok. Mégis mi a franc folyik itt? Mikor lettem én a népszerű csávóból hirtelen szürke és láthatatlan!?
- Nagyszerű, tényleg... - motyogom csóválva a fejem, és már-már az idegtől nem látok, amikor eszembe ötlik valami. - Áhh, igen. Ő itt a nagy és ... fantasztikus izomtömegből álló Drax, a Pusztító! - jó hangosan mondom, hogy magunkra vonjam valamennyi figyelmét. Jobban szólván Draxre. - Juttass be minket. Mondd, hogy kiakarod hívni Gamorát. - súgom oda bajtársamnak, majd izgatottan forgolódom. Ha túl nagy tömeg gyűl körénk, megpróbálok beosonni. Ha kell, őröket aprítok mellé. Ha elfogadják a kihívást, Drax oldalán vonulok be. Nekem mindegy, csak benn legyek!





_______________________________


ahhh imádom ezt a kört  szeretés ha valamit elírtam, dobáljatok szerelmetes levelekkel!  kacsint  ||  L

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 22:13
Ugrás egy másik oldalra



Gamora & Quill & Drax
This is all their fault...

- Semmi baj! Megbocsátok, mert fontos vagy nekem. - és mert egyszer ezt még behajtom rajta. De ezt nem kell tudnia. Durván beszélt velem. A legkevesebb, hogy egy hétig minden finom falat az én tányéromon landol, és mosolyogva eszi meg a különleges otthoni pörköltreceptem alapján készült bográcsosom.
A küzdelem igazán egyoldalú volt, de második izgalmasabbnak ígérkezik. Quill a szokásosnél is nyugalanabb, pedig hamarosan ott vagyunk, és végre mi is becsatlakozhatunk. Tudom, ő is harcolni szeretne, és a hírnevet elhappolni előlem, de Drax, a Pusztító ma ismét feltűnik, és jobban küzdeni akar, mint valaha az életben. Szinte látom és hallom, ahogyan az aréna a Halál hírhozójának láttán ismét megtelik boldogsággal, és ováció kíséri minden léptemet. Két kíváló fegyverem a magasba emelem, erre pedig női fehérneműk repülnek a pályára és reményt vesztett férfi sírások törnek fel a tömlöcök rejtekéből.

- Csakis azért vagyunk itt. Megmentjük a nődet, Barátom. - szavaim ezúttal megnyugtatók, ahogyan lépkedek mellette. A célunkat nem feledem el, bármennyire is szomjasak a késeim. Gamora a családunk tagja, és a családtagok az életük árán is megvédik egymást, mindegy mekkora csávába keveredtek. Ezért vagyunk itt. Akik pedig az út során elhunynak, csupán járulékos veszteségek... és újabb lépcsőfokok a Pusztító trónra kerüléséhez.
- Ne aggódj, türtőztetem magam, esküszöm! - higgadt leszek, és mindent tökéletesen fogok elvégezni. Gamora hamarosan szabad lesz.

A tömegben úgy osonok, mint egy szellem. Senki sem lát, senki sem hall engem. Beleidomulok a környezetbe... ehhez persze nagyban hozzájárul, hogy a kivetítőket bámulja mindenki.
Egy bár előtt elhaladva leemelem két hereállú lény poharát az asztalról, amíg azok kocsányon logó szemeik Gamorára tapadnak. Valami alkoholszagú édes ital van benne. Ha grog, akkor mindkettőt megiszom, ha más, Quill is kap belőle.
Eltorzul az arcom, amikor belekortyolok. Ez valami borzalmas gyomorsav! De mivel erős alkohol.. és ingyen volt:
- Quill, igyál! Kelleni fog az erő! - nyomom kezébe a poharat, hogy húzza meg. Talán, ha felpaprikázom, ezúttal nagyobb lendülettel veti bele magát a harcba.
- Gamorát nézi minden férfi. Láttam, ahogyan csurog a nyála az egyiknek. Az asztalt súrolta a nyálcsepp alja. Szóval.. most Gamorát akarja minden férfi. Jó, én nem... nekem túl Gamorás, de így az esélyeid jelentősen csökkentek nála. Szóval ne emészd magad, hanem maradj nyugodt! ... - Most biztosan megnyugtattam. tudok bánni a szavakkal. De mégis jobb lesz minél előbb kimenteni a nőt, mert ha a sok részeg megindul az aréna felé, mindannyian bajban leszünk. Gamora nem tud majd választani a sok daliás férfi közül, és ebből egy kisebb lázadás is keletkezhet. Ez talán az egész, csodás planéta végét jelentené. Ezt nem hagyhatom! Hatékony leszek és villámgyors.
- Haladjunk! - döcögöm oda Peternek, amikor az őrökkel találjuk szembe magunkat. Éppen a torkához rántanám a tőröm az egyiknek, amelyik közel merészkedik, ám meglep furcsa kérése. Nem mondom, hogy nem esik jól... Sőt!  
- Igeeheeen! A Pusztító megjelent. Eljöttem, hogy ismét én lehessek a leghatalmasabb! Add azt a fecnit, hogy örök lenyomatát hagyjam rajta hatalmasságomnak! - veszem el a papírost, és elégedett mosoly kíséretében aláírom. "DRX, a Pusztító! - minden nap moss fogat!" - szignózom, majd meghallva Quill ötletét, ismét az őrökhöz szólok.
- Barátaim! Odabent harcol az a zöld nőstény, akit éltet a tömeg. Azért jöttem, hogy kardélre hányjam! A segítőm ez a kisember. A fegyverhordozóm és késfényesítőm. Velem jön, de mint látjátok, nem jelent veszélyt. Csak a fegyveremet hozza. - nyomom kezébe tőreim. - Töröld át őket, szolga! .... Bocsáss meg Quill, a szerepemben kell maradnom! - suttogom oda az utolsó mondatot, amikor elhaladok mellette. A Nagy Pusztító imázsát rombolná az őrök szemében, ha ilyen csupasz lényekkel egyenlő félként bánnék, és bizonyosan az ajtóig sem jutnánk be.
Így viszont... kinyílnak az ajtók, és az aréna fényei egy Igazi férfit, egy ízig vérig harcost fénylenek be.
- Nagymester! A Pusztító visszatért! Gamora fejéért jöttem! Megküzdök vele, hogy újra én legyek az Aréna egyetlen és legerősebb harcosa! - emelem fel Petertől visszavett tőreim és elszántam Gamora felé mutatok velük. - Te zöld nőszemély! Állj ki ellenem és pusztulj! Új királya lesz ennek a helynek!


 Bocsánat a megvárakoztatásért! || Let's do this! ||
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 11 Május 2018, 11:01
Ugrás egy másik oldalra




this is what i am?
showtime a-holes! ❥


Sikeresen átjuttok a tömegen, és Draxnak köszönhetően hamar szóba elegyedtek az őrökkel, kik a stadion egyik bejáratát védik. Egészen elvannak ragadtatva, hogy a híres Pusztító jelent meg előttük, és még sikerül autogramot is szerezniük! Eme dicsőségben azonban nem osztoztok mindketten, mert egészen addig fel sem figyelnek a „fegyverhordozóra” míg azt ki nem emeli Drax. A kihívás hallatán az Őrök egy kis türelmet kérnek, majd pár lépést távolodva kis ideig tanácskoznak, végül az egyikük odalép Hozzátok.
- Kövessenek. - csupán ennyit mond, majd a stadion ajtaja kinyílik. Először egy gyéren megvilágított folyosón haladtok végig, majd onnan egyenesen az arénába léptek, legalábbis Drax.
- Te nem mehetsz tovább. - két őr állja az utad Peter, nem engedve, hogy beljebb haladj az arénában, azonban így is láthatsz mindent. A hatalmas tömeget, kik a lelátón ülnek, a pálya közepén terpeszkedő hatalmas labirintust, mely Gamorát és ellenfeleit rejti. Ebben a percben is dúl a harc


- Milyen csodálatos és különleges nap ez a mai! - Drax monológja elhangzását követően közvetlen előtte jelenik meg a Nagymester holografikus képe., aki egészen eufórikus állapotban van. – Drax, a hatalmas pusztító itt, az én arénámban! -
Lelkendezik, s a kivetülés ráérősen körbesétál Drax körül, többször is végigmérve az alakot.
- Mindig is hatalmas vágyam volt, hogy lássalak Téged, és Gamorát párbajozni. Milyen érdekes, hogy pont most tűntél fel a színen, szinte a semmiből!- a negédes hangszínbe némi gyanakvás kúszik. Talán nem meglepő, hiszen az univerzum olykor fojtogatóan apró tud lenni, ha a hírek áramlásáról van szó. - Ő meg ki? -
A tengelye körül megpördülve, most Quillre néz, s fejével felé bök, de meg sem várva a választ, elfordul. Láthatóan még sem érdekli annyira Drax kísérőjének pontos kiléte.
- Rendben! - tenyereit összecsapva lép ismét Drax elé. – Imádom a spontaneitást, egyenesen odáig vagyok az ötletért! Te és Thanos lánya.. imádom! Imádom, imádom, igazán nagyszerű ötlet! -
A hologram keze ügyébe most egy apró kis szerkezet kerül, s ahogy dolgozni kezd rajta, a labirintuson egy apró ajtó nyílik.
- Bár csodálatos kihívásnak lehettünk tanúi, Gamora sajnos nem látott ebből semmit, de annál nagyobb lesz majd a meglepetés, mikor összefuttok! De ne feledd, mások is vannak odabent, akik ugyan azt akarják. Rajtad áll, szövetségesekre lelsz bennük, vagy megölöd őket. - magyaráz a Nagymester, majd közelebb lép. – Csak semmi tükrözés, nagytermetű barátom. Különben mindannyitokat tömlöcbe vetlek.  -
Most először komorodnak el az arcvonások, de csupán egy futó pillanatra, mert a következőben ismét széles vigyorra húzódnak az ajkak.
- Jó szórakozást! - int kezével a labirintuson keletkezett bejáraton, majd tűnik el a holografikus kivetülése.

A Nagymestert könnyedén meggyőzhetitek arról, hogy Peter is Draxal tartson a labirintus falai közé. Az Őrök egészen a labirintusig kísérnek Benneteket, s mikor beléptek, a nyílás eltűnik. Több irányba is mehettek, amelyik tetszőleges. Pár másodperc múlva női sikoly üti meg a fületeket, melyről feltételezhetitek azt, hogy Gamoráé, de lehet, ez is csak a játék része, és a Nagymester manipulál benneteket. Ezzel egy időben egy fekete köpenybe burkolózott alak tűnik fel a semmiből.
- Ti kik vagytok? – dörren a mély hang, majd kivont kardjával elindul felétek.


Ahogy a vízbe kerülök, valami megragadja a bokám, és húzni kezd a mélybe. Minél jobban harcoloik, annál erősebb a szorítás. Azonban sikerül a megszerzett kardommal elvágni béklyómat, így a felszínre úszva azonnal megkapaszkodom a partban, s felhúzom magam. Lihegve kúszok el, négykézláb, miközben levegő után kapkodom. Kell pár másodperc, amíg összeszedem magam, végül felállok, s kissé sántítva, de indulok tovább. Sietősen haladok, amikor egyszer csak a labirintus falán egy átjáró keletkezik. S ahogy átnézek, meglátom a kardom. Átvillan a gondolat a fejemben, miszerint ez biztosan csak csapda lehet, azonban jelen helyzetemen már nem igazán ronthat semmi sem. Az egész labirintus minden négyzetmétere egy csapda a számomra. Mitől lenne ez más? Mielőtt még eltűnne az átjáró, átugrom, és egyenesen a kardomhoz futok, amit a legnagyobb meglepetésemre elérek, és minden akadály nélkül magamhoz vehetek.
- Nem is tudod, mióta várom már ezt a percet. - csendül a sziszegő hang a hátam mögött, s ahogy megpördülök, szembe találom magam a kihívommal.
- Morat. - kapcsolatunk sosem volt felhőtlen, de talán azt elmondhatom, hogy nem szánt szándékkal ártottam Neki. Parancsot teljesítettem. Éppen ezért nem célom most sem, hogy ártsak Neki, de érzem, hogyan szorul a nyakam körül a hurok. Fogalmam sincs, kik azok még, kikkel a Nagymester szembe akar állítani, de meg kell védenem magam. Éppen ezért, amikor nekem esik, nem térek ki az ütközet elől, hanem kivont kardommal veszem fel vele a harcot.

Természetesen a labirintus beépített csapdáin Rátok nem vonatkoznak, így ha szeretnétek, könnyed rátalálhattok Gamorára, és a vele közelharcot vívó Moratra. Abban az esetben ha így tesztek, számolnotok kell további két köpönyegbe burkolózott alakra, kik Morat csatlósai, s azt hivatottak megakadályozni, hogy a párbajozók közelébe jussatok.



 remélem megfelel!! :$ || I cry when angels deserve to die ~

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1028
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Hétf. 21 Május 2018, 12:18
Ugrás egy másik oldalra



that freakin' green woman...
s t a r m o r  a & drax
_________________________
Nehezen tudom elhinni, hogy itt vagyunk. Azt meg aztán pláne, hogy miért vagyunk itt. Morcos vagyok, meg idegbeteg, ez tény. De ezen kettő már úgy érzem, hogy a nevemhez tartoznak. Rosszallóan felmorranok, amikor piát nyom a kezembe Drax. Szívesen a fejére borítanám, a leghalványabban sincs kedvem most iszogatni, amikor tudom, hogy Gamora odabenn van, kreditekért harcol, vagy a franc tudja miért...
- Kösz nem, kösz. - adom vissza, ha még ott tartózkodik mellettem, ha nem, akkor lelocsolom vele az utunkat, erős szagot hagyva a nyomunkban ezáltal.
Eltátott szájjal fordulok Drax felé, amikor monológját a sok pasiról felveti nekem. A szemöldökeim homlokom fölött lehetnek és esküszöm - nagyon kevesen múlik, hogy sokkoljam.
- Hmmmhmmm. Te aztán tudod, hogyan nyugtass meg, barátom. - magamra erőltetek egy mosolyt, ami rögtön elillan, ahogy szemeimmel a kijelzőkön harcoló nőszemélyt bámuló faszikra pillantok. Kedvem lenne közéjük vetni egy gránátot, vagy valamit...
Az őrök diskurálni kezdenek Draxxel, amiről nem tudom eldönteni, hogy képzelem - vagy tényleg megtörténik-e. Rosszalló grimasz fut a képemre, ám amint eszembe ötlik a zseniális tervem, rögtön súgok felé valamit. Ami jó, csak aztán egy kicsit túltolja a szerepet.
- Hogy mi van?! - kapom fel a fejem, amikor nyilvánosan szolgának hív. Kénytelen vagyok fogni a tőreit, mert a kezembe nyomja azokat. A tekintetem hol a mellkasomnál heverő dolgaira, hol rá futnak. Sűrűn pislogva, állam leejtve nézek utána. - Haver?!?! Szolgának hívtál!? - durran el az agyam, s már hajítanám is barátom hátába az egyik tőrét, amikor eszembe jut - hogy miért vagyunk itt.
Bejutunk. Én pedig azt mantrázom végig, hogy csak ez számít. Semmi más. Csak ez. A folyosó végére érve Drax után lépnék magam is, de egy nyomorult őr az utam állja. A képem, ha lehet - tovább kerekedik.
- Hogy?! - kérdezek vissza kissé ingerültebben a kelleténél, amikor azt mondja, nem mehetek be. - A... a fegyverhordozója vagyok... - bökök állammal Drax felé, s ha méltóztatik tohonya barátom felém pillantani, akkor kérdőn nézek rá, utalva rá, hogy igazán szólhatna pár szót az érdekemben. Épp felrobbanna az agyvizem, amikor megjelenik valami összekent fejű csávó, a ruhájából leszűrve ... inkább nem szűröm le.
A bemutatkozásából hamar kiderül, hogy kicsoda. A szemeim forgatom már a sok nyálazástól, türelmetlen sóhajt vetve. Amikor megkérdezi, hogy én ki vagyok, a tőrök kiesnek kezemből - elhajítom őket igazából. - Ne már! - idegesen szólalok fel, türelmetlenül csapva egyet jobb talpammal. - Űr-Lord, hahóóó... te jó ég, hogy lehet egy hely ennyire elmaradott?! - ezt szinte már csak motyogom, de azért meghallhatja mindenki - mert annyira azért nem halk. Egy bunkó vagyok, tudom. De ők sem kedvesebbek velem!
- Jaj szereti a vérontást, itt minden kretén szereti. Engedjen be, akkor tuti lesz... - vonok vállat, átlépve Drax leejtett tőrei felett a főmuksóhoz beszélve. Majd annak reakciójától - igazából - függetlenül megindulok befelé magam is. Ha kell szét lövök mindent és mindenkit magam körül, de engem nem fognak távol tartani a zöld nőszemélytől.
Amint belépünk, hallható egy sikoly. - Gamora?! - kapom idegesen tekintetem Draxre, amikor valami idegen, köpenyes csávó kérdez tűnik fel, de meg se várja, hogy megszólaljak, nekünk ront. - Ó, csodálatos és fantasztikus Pusztító, volnál kedves?! - bökök állammal a támadónk felé, s amíg ő megoldja azt, addig én szemügyre veszem a labirintusba vezető járatok lehetőségeit. Előrántom fegyvereim, s ha bajtársam végzett a dolgával, neki indulok vele a labirintus egyik járatának. Meg kell találnunk...
Akkor lassítok le - egy perc tömény sprintelés után - amikor megpillantom a zöld nőszemélyt. A szám tátva marad, de sok időm nincs, még annyi se, hogy oda szóljak, mert ránk támad két köpenyes faszi. - Drax?! - figyelmeztetem, ha nem reagálna időben, majd lőni kezdem az egyiket. A másikat meghagyom bajtársamnak. A lövéseink már felhívhatják Gamora figyelmét, de ha mégse - akkor szándékosan Moratba lövök, az ellenségébe, hogy felfigyeljen rá - nincsenek egyedül.
- Helllokaaa, csak nem zavarunk?! - idegen kiabálom Gamorának, majd a rám támadóval próbálok végezni - ami nem olyan egyszerű. - Miből vagy te?! - morgom, majd sokkolom a csávót, hogy aztán fejbe csűrjem. Ha végzek vele segítek Draxnek, ha kell - ha nem, futok Gamora fele.
- Mi a francot keresel te itt?! - kiáltok rá, karjaim széttárva - mit sem törődve a figyelőkkel.




_______________________________


 ha valamit elírtam, dobáljatok szerelmetes levelekkel!  kacsint   szeretés  ||  L

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

this is all my fault. [gamora + quill + drax]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-