HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Pietro & Kelda

avatar

∆ Hozzászólások száma :
45
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Kelda
Elküldésének ideje Szomb. 13 Jan. 2018, 01:29
Ugrás egy másik oldalra

Pietro & Kelda

Majdnem mindennap ugyanúgy telik számomra, felkelek, hogy süteményeket készítsek, és tortákat. Valamint fagylaltot, ha annak van a szezonja. Bár elnézve az embereket teljesen mindegy milyen hideg van számukra, képesek megenni három-négy gombócot is. Aminek örülök, csak aztán meg ne rám fogják, hogy megfáztak. Nem én mondtam, hogy hajrá csak tessék, télen még a kínálatot is lecsökkentem, akkor több a süti, és a forró csoki.
Mosolyogva rakom ki a nyitva táblát az ajtóra. Itt az idő egy kis bevétel szerzésre. Már Asgardban s megtanultam, csak az a biztos, amit saját magadnak teremtettél meg, legyen ez pénz, hobbi, akármi. De most a hobbimat csinálom, pénzszerzés miatt, azt hiszem erre mondják, hogy kellemest a hasznossal.
Három órát üt az óra, amikor pakolászni kezdek néhány dobozba, a nyomott, törött, számomra nem tökéletes édességeket mindig elajándékozom ingyen. Azért van az üzlet előtt egy tároló az viszi el, aki akarja, néha még a sikátorban lévő hajléktalanoknak is adok, vagy saját maguk viszik el. Borzasztónak találom a mélyszegénységet, ám egy fecske nem csinál nyarat, pláne, hogy a tél istennője vagyok.
- Önnek is további szép napot. – nyújtom át a papírzacskót a vevőnek egy széles mosollyal, majd felpillantok a rendelésekből a belépőre.
- A szokásos lesz, Pietro? – kérdezem kíváncsian, amennyiszer bejött a boltba kénytelen voltam megkérdezni a nevét, még az időpontot is tartja. De ebben hasonlítunk az emberekkel, nekem is van mások számára fura szokásom, mint például mindent bal oldalra pakolok.
- Habár az utolsót most vitték el, de van egy új sütim. Gyömbér és narancs, sok csokival. A vendégem vagy rá, mert még csak tesztelem. Már, ha megfelel, de van mentás is, természetesen az is csokival körítve. -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
29
∆ Tartózkodási hely :
By my sister's side



A poszt írója Pietro Maximoff
Elküldésének ideje Szer. 07 Feb. 2018, 00:29
Ugrás egy másik oldalra


Kelda & Pietro

Egy örökkévalóságnak tűnik, mire meg tudok szabadulni a birtokról, hogy újonnan felfedezett törzshelyemre mehessek. Félre értés ne essék, első sorban nem az édesség az, ami arra motivál, hogy minden délután a szokott időben oda menjek, és ugyan olyan süteményt rendeljek, mintha nem is lenne más a világon. Nem, az ok, ami miatt ezt teszem, az az, hogy a cukrászda tulajdonosa a legszebb nő, akivel valaha találkoztam, és úgy néz ki egészen jól megértjük egymást. Ezt abból szűröm le, hogy el tudok beszélgetni vele anélkül, hogy az ordas nagy marhaságaim elrémítenék, és még nem dobott ki egyszer sem, pedig sokszor volt, hogy zárásig nyomtam neki a sódert. De nem tehetek róla, ilyen vagyok, ha valaki nagyon tetszik.
Éppen ezért döntöttem úgy, hogy ma egy nagy csokor virággal fogok oda állítani, és végre valahára bátor leszek. Tempómból ugyan kizökkent, hogy meg kell állnom virágot venni, de a lényeg az, hogy neki tetsszen. Félig-meddig ez a köszönet is, a rengeteg édességért, amit az elmúlt hetekben magamba tömtem, de leginkább annak szánom, hogy kifejezzem, nem csak egyszerű barátként tekintek rá.
Mikor oda érek, természetesen hatalmas a tömeg, mint mindig. Az emberek rajonganak ezért a helyért, de ez nem is csoda. Minden amit Kelda csinál, fantasztikusan néz ki, és még annál is finomabb, egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Ellavírozom az asztalok között a pultig, ahol a szőke szépség már mosolyogva vár, ezek szerint már várt rám. Gyorsan rá pillantok az órámra, és megnyugtatom magam, hogy időben jöttem. Rá mosolygok.
- A csokis-gyömbéres remekül hangzik szépségem… de először hadd adjak valamit –mosolygok, és elő húzom a mindenféle kék és fehér virágokból kötött csokrot a hátam mögül, ahol eddig rejtegettem. – Tudod… már elég régóta motoszkál ez a dolog a fejemben… szóval, lenne kedved esetleg, eljönni velem, vacsorázni? – térek rögtön a lényegre, úgy érzem, ez nem egy olyan kérdés, amiben teketóriázni kellene. Elnézem az arcát, ahogy felé nyújtott kezemmel a válaszát várom.







A hozzászólást Pietro Maximoff összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 12 Márc. 2018, 20:49-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
45
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Kelda
Elküldésének ideje Csüt. 01 Márc. 2018, 19:16
Ugrás egy másik oldalra

Pietro & Kelda

Néha lehetséges, hogy túl sokat dolgozom,mármint a hétből hét napot biztos végig dolgoztam az utóbbi hónapban, viszont még mindig nem jutottam oda, hogy felvegyek egy-két cukrászt. Meg pénztárost, aki azért ért valamennyire a sütéshez. Ennyi megrendelést nem lehet megcsinálni, főleg, mert varázserőt nem használunk ilyenre, csak kivételes alkalmakkor, nyáron és a fagyiszezon kezdetekor, akkor nem bízom az emberi technikában. A meleg miatt amúgy is rengeteg áramot használnak a légkondi miatt, ami meg szerintem káros, én nem is használok, mivel kellemes az idő a negyven fokos napsütésben.
Az új sütemények behozatalával az a probléma, hogy néhány régebbit ki kell vonni a forgalomból, és az sem biztos ízleni fog-a közönségnek. De újítani meg muszáj, különben unalmassá válnék, mármint nem én, az üzlet.
Kaldr is előcammog a konyhából, a halandók elég furán néztek rá, sőt a hatóságok mindig belém kötnek, viszont megvan a megfelelő engedélyem, hogy az üzletben járkáljon, tábla is felhívja rá a figyelmet, éppen ezért jöhetnek be terápiás állattal hozzám. Jó persze tudom miért jött elő, Pietro megérkezett. Szerencsére idebent már nem szélvészként közlekedik.
Már éppen mennék a tányérért, és utána ki is tudnám szolgálni. Adni? Nekem? Mégis mit csináltam? Pislogok egy párat, valami nedves böki meg a térdem, egy husky-orr, vagyis farkas, aki husky-nak van álcázva, hogy pontos legyek. Úgy állok itt, mint egy idióta. Mosolyogva veszem át a virágot. A két kedvenc színem. Az egész üzlet elcsendesedett, nekem mondjuk fel se tűnik, miért is kéne? Az előttem álló férfira, s a kérdésére kocentrálok.
- Természetesen elfogadom a meghívást! Hova megyünk, és mennyire készüljek el? - kérdezem kíváncsi csillogó szemekkel, izgatott vagyok, ugyanakkor kissé félek is, nem tudom mikor voltam vacsorázni, másokkal. Ez meg egy randi lesz, azon meg pláne nem voltam, úúgy ezer éve. Oké. Túlzás. Akkor is régen voltam.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
29
∆ Tartózkodási hely :
By my sister's side



A poszt írója Pietro Maximoff
Elküldésének ideje Hétf. 12 Márc. 2018, 20:52
Ugrás egy másik oldalra


Kelda & Pietro

A virágboltban is vagy egy fél órát válogatok. Szálanként szedem össze a csokrot, és köttetem meg úgy, mintha legalább is a kezét készülném megkérni. Pedig egyelőre csak a randi volt tervben, ha sikerül közöttünk a dolog, majd akkor agyalhatok ilyesmin. Nem is tudom mikor realizálódott bennem, hogy szerelmes vagyok, de ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy amikor azon kaptam magam, hogy minden délután a cukrászdában lógok, és már tűkön ülve várom a délutánt, hogy oda mehessek. És hogy mindez nem azért van, mert zseniális a sütemény, bár az is igaz, hanem azért, mert a szívem szinte elolvad, ha Kelda kék szemeit látom. Azon kaptam magam, hogy minden percemben róla álmodozom, és hogy igenis késztetést érzek rá, hogy randizni vigyem. Amilyen szerencsétlen vagyok, az utóbbi időben már nem mertem randizni, mert féltem, hogy valamit nagyon elszúrok. De most, még ezt a kockázatot is hajlandó vagyok vállalni.
Már fel sem tűnök senkinek, ahogy belépek az ajtó, csak a hatalmas husky érezte meg a szagomat már messziről. Elmosolyodva megsimogatom a fejét, ahogy hozzám siet, jó jelnek veszem, hogy ennyire kedvel, mert olyannak tűnik, aki minden erejével védelmezi a gazdáját.
Ahogy állok ott, kinyújtott karral, arcomon bárgyú mosollyal, szinte érzem, hogy csurog rólam a víz izgatottságomban. Izzadok, mint hazug a templomban, mert félek, hogy nemet mondd. Épp ezért hatalmas kő esik le a szívemről, amikor elveszi a virágot, és meghallom a kérdését, és látom az érdeklődő kifejezést az arcán. Ostoba mosolyom még jobban kiszélesedik, képtelen vagyok elnyomni, annyira örülök, hogy szinte kiugrom a bőrömből.
- Hát, ismerek egy elegáns éttermet a belvárosban, arra gondoltam oda mehetnénk, oda pedig csinosan kell felöltözni. Bár, te mindig csinos vagy Szépségem   –mondom, és megengedek magamnak egy kacsintást. Végre nyeregben érzem magam, és azt akarom, hogy ez az este felejthetetlen legyen neki.
- Szóval, mikorra jöjjek érted?   –kérdezem, és elmosolyodom, ahogy a megszokott asztalom felé kezd terelgetni. Még így, hogy ennyire zavarban van sem felejtkezett el a kis rituálénkról, és ez megmelengeti a szívemet.




A hozzászólást Pietro Maximoff összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 15 Okt. 2018, 23:12-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
45
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Kelda
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 18:01
Ugrás egy másik oldalra

Pietro & Kelda

Bővíteni is kéne a boltot, mondjuk még több asztallal, ha hideg idő jön, bár az még odébb van. Na meg nekem a tél nem is hideg igazából, olyan, mint másnak a nyár. Az emberek számára pedig jön a jó idő, így megint kipakolhatok a teraszra, még több gyerek jön majd fagyiért. Imádom a gyerekeket, és Kaldr is hanyatt vágja rögtön magát, hogy megsimogassák, a bundás barátom igazán sok vendéget csalogat be. Van, amikor nyafognak is miatta, ha nincs a vendégek között, de Kaldr kedvétől függ, hogy mennyit bír el a ragacsos kezű kölykökből.
Most sem azért jön elő, hanem Pietro miatt. Legalább valaki mást is kedvel, elég nehéz eset, és csodálkoztam is, amiért megkedvelte, de ennek örülök, mert szeretem azt az időt, amikor bejön hozzánk. A kedvenc virágomat is eltalálta, meg a színeket, pedig erről sosem beszéltem neki, lehet csak nagyon mázlis. Óvatosan mosolygok rá, igent mondtam neki, itt az idő, hogy ne csak itt találkozzak vele, hanem új szintre emeljük a kapcsolatunkat. Mármint elég régóta lehet sejteni, hogy a sütik csak másodlagosak neki, persze ezt se én vettem észre, hanem egy másik kollégám.
- Rendben van, menjünk akkor oda. Hogyne..most is lisztes vagyok. – legyintek egyet fülig vörösödve, tortát csináltam nem is olyan régen, de be kellett ugranom a pénztáros helyére. – Mondd csak foglalásod van az étterembe? Elmondásod alapján elegánsnak kell lenni, akkor gondolom felkapott is. - hümmögök kicsit, lehet gondolt rá, nem tudom, inkább megkérdezem.
- Legyen mondjuk, hét óra? – gondolkodom el egy pillanatra, és ki is szolgálom.

Hogy időben elkészüljek Cassie-nek adtam át a mai nap zárását, és az esti műszakot is, csoda egyébként, mert sosem szoktam ilyet csinálni. Megsimogatom a farkas fejét, aki a kanapén feküdt.
- Ne aggódj, nem lesz bajom, ide tényleg nem vihetlek magammal. Amúgy is Pietroval megyek, nem egyedül. - a csengetésre fel is kapom a fejem, megadtam neki a rendes címem, az órára pillantok. Nem késett. Ez egy nagyon jó pont.
- Szia!- köszönök rá, amikor kinyitom az ajtót, és egy sugárzó mosollyal pillantok fel rá. – Jól nézel ki. – fura egyébként nem futó cuccban látni, kimondottan elegáns. – Azt hiszem, vagyis biztos vagyok benne, hogy mehetünk. -  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
29
∆ Tartózkodási hely :
By my sister's side



A poszt írója Pietro Maximoff
Elküldésének ideje Hétf. 15 Okt. 2018, 23:16
Ugrás egy másik oldalra


Kelda & Pietro
A szívem onnantól kezdve, hogy igent mondott a randira egész nap ki akart ugrani a mellkasomból. Fogalmam sem volt, hogy hova fog ki futni a dolog, de vagy ezer verzió le játszódott a fejemben arra vonatkozólag, hogy, hogyan tudom el szúrni az estét. És ami még frusztrálóbb volt, hogy nem is fordulhattam senkihez. Senkinek sem volt még dolga a közvetlen baráti körömből Asgardi nővel így sötétben tapogatóztam. Ahogy a saját szerencsémet ismerem, rá fogom borítani az asztalt vagy valahogy máshogy el szerencsétlenkedem.
A délután egy nagy eszeveszett rohanással telt. Zuhany, virág, jaj ez a bolt zárva van, gyorsan másikat, öltöny, megizzadtam így nem vehetem fel, megint zuhany, ez az öltöny nem jó, gyorsan másikat, jaj ne, el fogok késni. Csak a szokásos. És nem akartam futva el menni érte, a motorom meg nem olyan gyors mint én. Sehogy sem volt jó, valami csoda folytán mégis oda értem időben, és még a kis csokor sem hervadt el, amit neki vettem. Az, hogy azt ki válasszam egy fél óráig tartott. Nem akartam megint nagyot, így inkább egy ruhára tűzhető mellcsokor mellett döntöttem. Az öltönyben meg úgy éreztem magam mint egy pingvin, de azért ez mégis csak az első randink, adjuk meg a módját.
Zakatoló szívvel várom, hogy ki nyissa az ajtót. Mikor a kilincs el fordul, és szembe találom vele magam, el áll a lélegzetem is. Gyönyörű ruhát visel, azt hiszem soha életemben nem láttam még ilyen szép nőt. Szinte nyálcsorgatva figyelem.
-Fantasztikusan nézel ki! -bukik ki belőlem nagy nehezen a bók, mert az agyamat teljesen el lepte a rózsaszín köd.
-Akkor indulás! -nyújtom felé a könyököm, hogy belém karolhasson. Ugyan a ház előtt áll a motorom, de addig is, hadd legyek úri ember. Úgyis a város egyik leg elegánsabb éttermében készülünk, oda így kell majd be vonulni. A járműhöz érve mosolyogva nyújtom át neki a női bukósisakot, rá villantok egy mosolyt.
-A hajad miatt ne aggódj, úgy van ki alakítva, hogy ne tegye tönkre. Akkor, kapaszkodj jó erősen, és indulás! -pattanok fel a motorra és várom, hogy a derekamba kapaszkodjon.


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Pietro & Kelda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» And we can't stop - [Pietro&Wanda]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Utcák, terek, stb.-