Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Rakami
írta: Bruce Banner
Today at 00:26
•• home - Steve & Carol
írta: Steve Rogers
Yesterday at 22:30
•• Elkészültem!
írta: Rakami
Yesterday at 16:22
•• Enoros
írta: Peter Quill
Yesterday at 14:12
•• Zren
írta: Zren
Yesterday at 13:49
•• Piroska és a Farkas
írta: Nadine Amita Carlisle
Csüt. 20 Szept. 2018, 22:03



Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
Caroline és Frank - Judge and Jury


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Caroline és Frank - Judge and Jury Kedd 09 Jan. 2018, 18:45

Fisk jóvoltából ugyan kikerültem a Ryker-szigetről, de azért nem ártott óvatosnak lenni és megülni a hátsómon egy ideig. Mondjuk addig amíg egy kicsit elül körülöttem a médiafelhajtás és nem Frank Castle nevével és képével lesz tele a TV, a rádió, a Facebook meg a nagyobb netes hirportálok.
Nagyon viszket az ujjam egy jó kis hajtóvadászat után, de türelmet erőltetek magamra és magamtól nem keresem a bajt.
A pénzem jól elrejtettem, így a zsaruknak lövése nem volt, hogy mit és hol keressenek, amikor letartóztattak és lefoglalták az arzenálom. Volt köztük néhány olyan fegyver, ami igazán a szívemhez nőtt volna, ha azok a mocsok gengszterek nem ölték volna belőle az emberséget a családom lemészárlásával.
Akárhányszor csak eszembe jut a dolog ritka éles emlékképeket látnak a lelki szemeim és felforr bennem a harag. Soha, semmilyen körülmények között, senkinek sem szabad átélnie ezt, ha tehetek ellene. Márpedig megvan hozzá a tudásom és a hatalmam, hogy másokat megkíméljek ettől.

Megint túlságosan elmerültem a gyászban és a haragban.

Szóval visszaszereztem a pénzem és nekiálltam újból felépíteni a fegyvergyűjteményem. Szép sorra jártam a környék fegyverboltjait, egyesével szereztem be a legnagyobbat ütő pisztolyokat és mordályokat. Csak módszeresen és mindig kp-ban fizetve, hogy ne hagyjak nyomot.
Vettem magamnak egy jó teherbírású furgont is, aminek felcicomáztam kicsit a riasztóját. Bárki aki meg akarja fújni igen megrázó élményben fog részesülni. Így senki nem fogja rátenni a kezét a cuccaimra.

A napok nagy részét a Murdock titkárnőjétől kapott anyagok olvasgatásával töltöm és edzéssel töltöm. Az a nő hitt bennem, annak ellenére is, hogy tudta milyen módszerekkel akarok elégtételt venni. Biztosan összeszólalkozott emiatt néhányszor a vak cimborájával. Nem tudom ki az akit igazán sajnálni kellene ebben a helyzetben. Murdockot kicsit álszentnek tartom, hogy a törvény betartatásáról papol közben meg esténként bucira veri a Pokol Konyhájának gengsztereit.
Én legalább nem áltatom azzal magam, hogy törvényes az amit teszek. Ha gengsztert látok, akkor pontot teszek az életére.

A napon elég monoton telnek így, de valahol a lelkem legmélyén nem is bánom, hogy van egy kis pihenőm. Legalább felkészülhetek a hadjáratomra.

Miközben serényen nyomom az egykezes fekvőtámaszaimat meghallom, hogy a szemközti szomszéd ajtaján kopogtatnak.
- Itt a rendőrség! Szeretnénk feltenni néhány kérdést! - van valami gyanús a fickó hangjában
Talán a kiejtés, talán a hangsúly, de az ösztöneim azt súgják, hogy a fickó nem zsaru.
Lenyomom az utolsó ismétlést, majd felállok és felveszek egy pólót. A kukucskálón kilesek, hogy lássam mi a helyzet. A szomszéd ajtaja előtt csak egy zsaru áll. Ez már gyanús. A járőr kopók általában párban járnak.
- Mi a franc folyhat itt? - dörmögöm óvatosan a kilincs után nyúlva
Lassan elcsavarom a gombzárat. A kezemben érzem  hang nélküli kattanást, ami jelzi, hogy kinyitottam az ajtót.
Tovább nézelődök a kukucskálón, hogy minél hamarabb tudjak reagálni, ha rossz irányba mennének el a dolgok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Kedd 09 Jan. 2018, 19:30


Frank & Caroline

Ma elég későn ébredtem. Tegnap sok Beteget látogattam meg, és későn értem csak haza. A Gondnok mondta, hogy új Lakó költözött a szomszédomba, de még nem találkoztam vele. Egy kedves mosollyal köszöntem meg neki az információt, mert ha leállok vele diskurálni, akkor még jövő héten is ott állhatnék a Kapuban. Kedves kisöreg, de a szóáradatát nem éppen hajnali 3-kor tudtam volna végighallgatni. Kicsit a lelkiismeretem „csengetett” a fejemben, de majd valamelyik nap lemegyek hozzá és kártyázhatunk egyet, vagy csak meghallgatom a szokásos összefoglalóját, amit minden hónapban egyszer legalább előterjeszt nekem. Kedvelem őt, de most nagyon fáradt voltam.
Úgy 10.37 -et mutatott az óra, mikor kikecmeregtem az ágyamból. A Konyhába siettem a teámért, és aztán indultam megengedtem a fürdővizet. Amíg megiszom a jázminteám, addigra elég forró lesz a víz. Jólesően álltam a zuhany alatt, aztán gyorsan felöltöztem, mert csöngetést hallottam az ajtó felől.
Kapkodva betekertem a vizes hajam egy törülközővel, és igyekeztem megtudni, ki az, aki ilyenkor veri az ajtóm. Reméltem, hogy nem a Gondnok bácsi, hogy valamit elfelejtett..
-Máris megyek!- kiáltottam a várakozónak, és felvettem a papucsom.
Lánccal nyitottam ki résnyire az ajtóm, miután a kukucskálón kinéztem. Egy egyenruhás állt az ajtóban, de egyáltalán nem tudom miről beszél..
-Tessék?! Miben segíthetek?- nyitottam ki résnyire a az ajtóm, de a láncot viszont reteszen hagytam még.
-Rendörség? Mit akar kérdezni?- tettem fel a kíváncsi kérdésem, de azzal a lendülettel már be is szakította az ajtómat és teljes súllyal nekilökött a falnak. Még a lánc is elszakadt, amitől meg is ijedtem. Hátrébb akartam lépni, de az a Férfi egy késsel nekemesett. A falnak szorulva igyekeztem távol tartani magamtól az éles fegyverét, de aztán a torkomat szorította, amitől lassan kezdett minden homályossá válni. Még kiáltani se tudtam, mert minden levegővétel egyre nehezebben jutott a tüdőmbe. Nem értem mit akarhat tőlem? Nem is ismerem!!!- villant át a gondolat rajtam, de csak hörgést tudtam kipréselni magamból, hogy segítségért kiáltsak.
Most még Mary-ék sincsenek itthon, hogy ne lennék egyedül.
A támadóm nem adta fel a fojtogatásomat, de a késes- kezét még távol tudom tartani egy ideig talán….de nem tudom meddig sikerül. Lassan másfél perce nem kapok levegőt, ami  már közelít a  tűréshatárhoz, hogy oxigénhiány lépjen fel. Érzem, hogy a karom egyre gyengébben tudja szorítani a másikét. Igyekszem még tartani magam, de a férfi karja, sokkal erőteljesebb, mint az enyém.
Lassacskán távolodni látszik a tudatom, ahogy egyre sötétebbé válik a külvilág. Nem tudom mi fog történni, de az utolsó pillanatig kitartok. Már csak a járólap hideg érintését érzem egy másodpercre az arcomon, aztán  már csak a néma csendet. Talán nem ez volt a vég, de ebben csak reménykedni tudok.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Caroline & Frank - Judge an Jury Kedd 09 Jan. 2018, 20:08

Sejtettem, hogy nem fog becsapni a megérzésem. Talán túl élesre csiszolódott a seregben eltöltött idő alatt, talán kezdek kicsit paranoiássá válni, de úgy tűnik ösztönösen ismerem fel a balhés tagokat.
A kamuzsaru nem igazán akarja jól játszani a szerepét, egyszerűen ráront a nőre ahelyett, hogy előadna valami hivatalosnak tűnő szöveget. Vagy türelmet, vagy végzetesen amatőr.
Őrült gyorsasággal tépem fel az ajtóm, amikor meglátom, hogy egy erős taszítással letöri a szomszéd biztonsági láncát és három hosszú lépéssel a küszöbön állok.
A szemem elé táruló látvány olyan, mintha gyufát dobnának egy olajfúró kürtőjébe. Egy pillanat alatt fellángol bennem a harag, amit már rég megtanultam átvezetni a harcba. A szememben gyilkos tűz lobban, ahogy oda lépek a testem minden grammját beleadom  fickó fültövére helyezett ütésbe.
A csapásom lendülete  felém fordítja őt az egyensúlyából és pillanatnyi haladékot ad az áldozatának. Ne teketóriázok, megcélzom az ágyékát egy rúgással, de a támadónak van annyi lélekjelenléte, hogy hátrébb húzza a csípőjét. A lábfejem lendületét vesztve a hasát kapja el, de már ez is elég ahhoz, hogy teljes egészében rám terelődjön a figyelme.
A kiszemelt áldozatát otthagyva nekem ront, a kését nekem szegezve alulról próbálja belém döfni.
A kiképzésben és éles bevetéseken is számtalanszor láttam már ilyet. Haragból, felindulásból indított támadás, kétségbeesett próbálkozás arra, hogy visszaszerezze a kontrollt az összecsapás felett.
A karomat derékszögbe hajlítva az alkarommal eltolom a törzsem elől az alkarját és ezzel egy időben egy egyenes ütést indítok a szabad kezemmel.
A nem várt ellentámadástól visszatántorodik és pislogva próbálja felfogni, hogy nagyon nem a saját súlycsoportjával kezdett.
- Ha most leállsz, akkor megúszod egy bevert orral. - mondom neki száraz, rekedt hangon, minden indulatomat visszanyelve
Minden összecsapásnál ez a kritikus pont. Amikor eldől, hogy a képes-e valaki felmérni a helyzetet és megadni magát. Amikor kiderül, hogy a józan ész erősebb-e az egonál.
A tapasztalt harcosok itt megadják magukat, hogy a mihamarabbi elégtétel reményében megússzák néhány felszínes sérüléssel és kicsorbult büszkeséggel.
Az éretlen, kivagyi ficsúrok ilyenkor próbálják felszívni magukat és ezzel a hatványra emelik azt, amit eddig kaptak.
Tapasztalt harcos, vagy kivagyi hülyegyerek? Melyik vagy a kettő közül?
A fickó pislog kettő. A szemében látszik, hogy most szállt el minden önuralma és átengedi az irányítást a sérült büszkeségének.
Hosszan üvöltve veti rám magát, miközben előre döf a késével...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Kedd 09 Jan. 2018, 20:34


Frank & Caroline

Az öntudatom lassan kezd visszatérni, bár a fájdalom az, ami szerintem a testemet uralja most. Kábán próbálok életet verni magamba, hogy a padlóról fel tudjak kelni, és támasztékot keresve üljek le az előszoba falának dölve. Még nem fogtam fel, hogy mi történt, de a nyakamon és a karomon éktelenkedő horzsolások és foltok kezdenek emlékeztetni mi is történt az imént. Riadtan és félve néztem körül, hogy itt van-e még az Férfi, aki az életemre tőrt ismeretlenül. De aztán dulakodás hangjaira figyeltem fel, ami a konyha felől érkezett. Félve néztem arra, de sokat nem értettem az egészből.
Ki lehet az? Hogyan??...Mi történhetett?- kerestem a válaszokat a kérdéseimre, de a fájdalom eléggé letaglózott. A régi emlékek is újra felszínre bukkantak, ahogy az ütések hangjai a fülemig értek. Nem mertem megszólalni sem, mert azt hittem, hogy a képzeletem játszik velem tréfát, de aztán megláttam a támadóm kezét. És egy idegen férfiét is..
Ki lehet? Hogyan került ide? –kezdtek el sokasodni a megmagyarázhatatlan dolgok, amikkel szembesülni vagyok kénytelen. Pár percig még ülök a földön, hogy teljesen magamhoz térjek, majd a nappaliból megkerülve a konyhát, belesek az ajtófélfánál. Nagyon félek, de szeretném tudni, hogy ki az, aki a megmentésemre sietett. Nem szeretném, ha miattam veszélybe sodorná magát, de ahogy látom, elég jól használja az öklét. Talán ő az új Szomszéd? Csak nehogy baja essék! Nem bocsátanám meg magamnak.


zene | megjegyzésed



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Kedd 09 Jan. 2018, 21:09

A fickó üvöltve rohan nekem a kést maga elé szegezve. A jó öreg katona reflexeim életbe lépnek, ahogy a másodperc tört része alatt feldolgozza az agyam, hogy mivel lehet egy ilyen támadást hárítani.
A bal kezemmel nagy ívben megcsapom a karját, hogy eltereljem a mellkasomnak szögezett kés hegyét az eredeti irányából, majd a jobb kezemmel rámarkolok kést tartó csuklójára, miközben egy lépéssel az oldalába kerülök.
Láthatólag nem olyan ellenfelekhez szokott, akik ellenállnak, mert ezt a védekező mozdulatsort olyan könnyedén hajtom végre, mintha csak az edzőteremben gyakorolnék, nem pedig éles harcban küzdenék az életemért.
Az ökölbe szorított kezem élével egy kalapácsütést mérek a rossz arcú tarkójára, amitől előre dőlve összerogy. Valószínű még nem kapott akkorát, hogy bármilyen lágy része komolyan sérüljön, de a bunyóhoz való kedve már érezhetően elkezdett párologni.
A csípőmet előre tolva egy határozott térdrúgással kínálom meg a mellkasát, amit egy alig halható finom reccsenés követ.
Minden valószínűség szerint most törtem el vagy roppantottam meg néhány bordáját.
Nyögve görnyed még összébb, amivel az éri el, hogy a törzstől egyenesen eltartott karja megcsavarodik, tökéletes alkalmat kínálva lefegyverzésre.

Csodás dolog az anatómia, főleg akkor, ha tudod, hogyan használd fel bunyó közben.
Azt például kevesen tudják, hogy minél nagyobb szöget zár be a csukló az alkarral, annál nehezebb megfogni bármit is. Ha pedig egy kis külső behatás éri a kezet simán ki el is ejtheti azt, amit a kezében tart.

A bal kezemmel behajtom a fickó csuklóját, majd a gyengülő markából szedem a kés.
A lábammal elé lépek, miközben mellé fordulok és elkezdem előre nyomni a fogásban tartott karját.
A többi a fizikai szabályaira bízom.
A tag nagy csattanással esik orra, miközben elbukik a lábamban. A karján érzi, hogy fokozódik a csavarás okozta nyomás, így még a felállás szándékának a gondolatát is kiirtom az elméjéből.
- Ha leálltál volna tényleg megúsztad volna egy törött orral. - sziszegem a fülébe mielőtt megsemmisítő erejű ütést mérek a tarkójára
Ha jól gondolom, akkor most egy piszok gyors filmszakadás következett be nála, amit nem különösebben kellemes másnap fog követni.
A kés magam mellé dobom miközben lihegve felállok. Akárki akármit is mondjon az éles harc sok energiát vesz ki az emberből.
Csak néhány nagy kortynyi levegő után hallom meg a nappaliból jövő levegőért kapkodó, köhögéssel elkevert zihálást.
A kamuzsaru kapott akkorát a fejére, hogy nem fog felállni vagy egy óráig, így a figyelmemet a nappaliban lévő nőre fordítom.
- Kap levegőt? - térdelek le mellé - Jól érzi magát?
Egy kicsit meg is lep, hogy mennyire törődőnek tűnik a hangom. Azt hittem, hogy nincs már bennem, csak elfojtott düh és kitörni készülő vérszomj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Kedd 09 Jan. 2018, 22:10


Frank & Caroline

A lábam is alig mozdul, de az akaratom hajt előre. A nappali falának lapulva lesek a Konyhába, ahol most teljes valóságban látom a két férfit verekedni. Vagyis inkább a „verés” szót használnám, ahogy látom a Megmentésemre sietőt olyan mértani pontossággal a bordái közé mért rúgásával teljesen harcképtelenné tennie, de igazából nem is mertem nézni már az egész jelenetet. Alig tudom még a levegőt rendesen vennem, csak a zihálásomat hallhatják, ha figyelnek a harcuk közben. Kétségbeesetten hajtom tenyerembe a fejem, és igyekszem megnyugtatni remegő testemet. Ahogy végigsimítok a hajamon, akkor veszem csak észre, hogy nemcsak a tusolás nyomait láthatom magamon, hanem egy apró vércsíkot is, ami a tarkómról fut egyenest lefelé, és ahogy megtapogatom a nyakam, akkor érzem azt a sebet, amit talán a falnak esésem okozott. Nem tudtam mit tegyek, A kihallatszó hangokból ítélve hamarosan befejeződik ez a rémálom, de alig mertem újra leskelődni. Összehúztam magam az állólámpám árnyékában és vártam, hogy vége legyen…
Egy hatalmas csapódás…egy rugás…reccsenés…koppanás… rémültem húzódtam még közelebb a falhoz, de egyszer csak csend lett. Könnyeimmel küszködve néztem körbe menekülő utat keresve, ha megint rám támadnának, de a lábam nem mozdult. Csak ott ültem rettegve, amikor egy hang szólított meg. Lassan emeltem fel a fejem, hogy lássam, ki szólít, de nem volt ismerős. Még sohasem láttam. Kis idő kellett, míg a szavai is elértek az agytekervényeimig, és felfogjam amit kérdezett..
-…a fejem…vérzik…- nyögtem ki végül, de nem is tudom miért mondtam ezt. Ez a Férfi megmentett és még csak egy értelmes mondatot sem tudok kinyögni. Ha segít felállnom, akkor leülök a fotelba, és a törülközőmet a sebre szorítom.
- Köszönöm amit értem tett!.- mosollyal mondom az ismeretlen férfinek, ahogy kezd a tüdőm levegővel telítődni és a zihálásom is alább hagyott. Nem tudom ki lehet a Megmentőm, de még a hangja is nagyon jól esett.
- Ki volt ez? Mit akart tőlem? Miért akart megölni?!- nézek rá kérdő tekintettel, de aztán kitört belőlem a zokogás. Pedig már azt hittem, hogy régen kiszáradtak a könnycsatornáim, de most minden fájdalom és félelem kijött rajtam.
Nem tudom mit csináljak.. Csak remegek a félelemtől, ahogy belegondolok, mi lett volna velem, ha nem jön ez a Férfi időben. Már biztos nem élnék…- hajtottam le a fejem a térdemre, és utat engedtem a sírásnak..



zene | megjegyzésed



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Szer. 10 Jan. 2018, 16:45

A lakásban lakó nő követte az összecsapást, még annak ellenére is, hogy a alig szedte össze magát a sokktól. Elhaló hangon közli velem, hogy megsebesült.
Leguggolok elé és a hónalja alá nyúlva talpra állítom, majd leültetem a konyhaasztal mellet lévő székre.
- Hadd nézzem azt a sebet! - mondom neki és megpróbálom gyengéden lefejteni a törölközőt a fejéről
Nem tudom, hogy a hangom a harc jelentette megterheléstől, vagy a légszomjtól tűnik a szokásosnál szárazabbnak és karcosabbnak, de remélem nem hat túlságosan rémítőleg a hölgyre.
Afganisztánban és kiképzés alatt már láttam elég sok sebet, ami piszok ronda volt, de úgy tűnik ez a nő még olcsón megúszta. Egy kábé két centis, nagyon sekély kis árok húzódik a halántéka mellett. Ahogy elnézem még varrni sem kell, de a biztonság kedvéért le lehetne fertőtleníteni.
- Szerencse, hogy a nappalimban voltam és meghallottam a dulakodást. - próbálok egy biztató mosolyt erőltetni az arcomra, de most valahogy nehezebben megy, mint odaát
Megszoktam már a hálás tekinteteket a kiszabadított túszoktól és az afgán falvak lakosaitól, így tudom, hogy az elnyomás, vagy támadás áldozata miként tekinthet az őt kisegítő "hős"-re.
Úgy látok félig magának címezve a támadó kilétét firtatót kérdést, a nő elméje már megpróbálja feldolgozni az őt ért támadást tényét.
- Fogalmam sincs. - vonom meg a vállamat - De ahogy elnézem elég nagy amatőr. Volt pisztolya és késsel támadt magára. Viszont a támadás hevessége és jellege arra utal, hogy nem kirabolni akarta magát.
Rövid szünetet tartok, ahogy végignézek a konyha padlóján végigterülő, szabálytalanul szuszogó félnótáson.
Feladattal jött ide, ami azt jelenti, hogy a nőnek van vagy volt kapcsolata egy bűnszövetkezettel. Lehet, hogy futár volt, vagy nepper, de simán csak megmenekült áldozat is.
Vagy az is megeshet, hogy egy sült bolond az ex-pasija, aki nehezen viseli a szakítást.
- Foglalkozunk majd még vele is, de most ellenőrizzük le, hogy maga jól van-e. - fordulok vissza a széken ücsörgő nőhöz - Azt felesleges kérdeznem, hogy fáj-e a feje, de remélem nem szédül és nincs hányingere.
Bízok benne, hogy nemmel válaszol mindkét lehetőségre, mert akkor nem kell aggódni agyrázkódás miatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Szer. 10 Jan. 2018, 17:11


Frank & Caroline
Teljesen összezavarodtam. A támadó most ott fekszik a Konyha padlóján. Aki meg Megmentett, az is egy idegen Férfi, akit szintén, életemben nem láttam. A sebem kicsit lüktetett, de nem éreztem émelygést vagy esetleg más agyrázkódásra utaló tünetet. Miután felsegített a földről, és leültetett, rájöttem, hogy magamtól még lábra se tudnék állni a reszketéstől. A levegőt már nem zihálva szedem, és ez jó hír. Bár a fájó karom és a kéklő foltok rajta, elég csúnya látványt nyújtanak.
- Köszönöm…- suttogom ismét, ahogy gyengéd kézzel nézi meg a sérülésem, de igazából még mindig nem tudom mire vélni a támadását annak a gazfickónak, aki késsel akart jobb létre szenderíteni..
- Nem tudom, ki lehet! Életemben nem láttam!- nézek a földön fekvő bűnözőre.
- Nem, nem fáj semmim!- nézek körbe magamon, aztán újra felé fordulok - Kedves Öntől, hogy így törődik velem! Maga nélkül nem tudom mi lett volna…- hajtom le a fejem, majd ismét felnézek rá.
- Nagy Szerencse, hogy a közelben volt. - hálás szemmel nézek az ővébe, de gyorsan elkapom a pillantásom, nehogy félreértse azt.
-Caroline vagyok. Dr. Caroline Shione. Még a nevét sem tudom! Kérem, mondja meg, hogy kinek köszönhetem az életem?..Uram!- próbálom magam összeszedni és a kezemet nyújtom felé, ha elfogadja.



zene | megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Szer. 10 Jan. 2018, 17:56


Frank & Caroline

A nő láthatóan még mindig sokkos állapotban van, bár már kezd magához térni. Úgy tűnik tőle már nem tudok meg semmilyen információt azzal kapcsolatban, hogy miért történt ez a támadás. A meglepettsége még a körülményekhez képest is túl hiteles ahhoz, megjátssza magát és egyetlen gyanús elszólása volt. Ennyire profin még a hivatásos színészek sem tudják előadni az áldozatot.
Bemutatkozik nekem. Doktor név hallatán majdnem felszalad a szemöldököm, de ura vagyok már annyira a testemnek és a gesztusaimnak, hogy ne áruljam el a meglepettségem.
Ha szeret valaki odafent, akkor van olyan szerencsém, hogy nem kvantumfizikából doktorált.
- Hova is tettem az illemet? - mondom zavarodottan - John Smith. Itt lakom a szembeközti lakásban.
A seregben is jól belénk verték és a tapasztalat is megerősítette, hogy az álca fenntartásához érdemes következetesnek és egyszerűnek lenni. Ezért használtam a bérleti szerződés aláírásakor a létező legszimplább álnevet, amit kitalálni lehet. Ez a név van olyan gyakori, hogy összekeverjenek valaki mással. Ráadásul legalább százezer John Smith mászkál a csak ebben a városnegyedben és ebből tízezernek fekete haja és kék szeme van.
Valamilyen irányba azért el kellene indulni, mert ezzel a locsogással nem fogjuk kideríteni, hogy ki ez a fickó és mit akar.
- Mit kezdjünk ezzel a szerencsétlennel? - nézek a földön ájultan heverő fickóra - Tudom, hogy ilyen esetben szólni kellene a rendőröknek, de nem sok kedvem van a velük való bájcsevelyhez. Elég volt, hogy a korrupt rendőrfőnök miatt be kellett zárnom az irodám. Ha most hozzákötnek bármilyen ügyhöz, akkor biztosan elintézik, hogy néhány évet üdüljek a rácsok rossz oldalán.
Remélem elég meggyőzően adtam elő a rendszernek áldozatul eső magánnyomozó szerepét. Ha úgy nézzük még valamilyen szinten őszinte is voltam Carolinenal, annak ellenére, hogy a tényeket igencsak kifacsartam. Végső soron tényleg a rendszer áldozatává kellett válnom, hogy megértsem a rendszer alapjaiban hibás.
Mindezek mellett még mindig piszkálja az oldalam, hogy miért estek neki ilyen durván ennek a nőnek és be kell valljam, égek a vágytól, hogy ezt egy ellenálló alanytól tudjam meg.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Szer. 10 Jan. 2018, 20:05


Frank & Caroline

-Nagyon örvendek, Mr Smith! A Gondnok bácsi említette, hogy nemrég költözött ide.- egy kedves mosollyal bólintottam felé, de ahogy elnéztem közben az arcát, egy rezdülést is alig fedeztem fel rajta. Biztos valami katonaféle lehet? A mozdulatai is eléggé gyakorlottak.. - finoman mértem végig a testbeszédét, de nem mertem nagyon figyelni, mert nem akarom, hogy félre értse a fürkésző tekintetem. Inkább magamra koncentráltam, hogy fel tudjak állni, és végre a testem felett visszavegyem az irányítást. Kis idő volt még, hogy a lábaim megnyugodtak annyira, hogy biztonsággal felálljak. John szavaira bólintok egyet, majd a földön fekvő felé léptem, hogy jobban megnézzem. Nem nyúltam hozzá, de talán látok valamit rajta, ami esetleg nyomra vezethetne, hogy ki is lehet?! Próbáltam minden részletet megfigyelni rajta, de még most sem tudom hova rakni. Egyáltalán nem volt ismerős sehonnan. De aztán a lábára siklott a tekintetem – ahol a nadrág szára felcsúszott, és a bokája szabadon látszódott – ijedten kaptam a szám elé a kezem, ahogy felismertem AZT a tetoválást, amitől rettegésben éltem több mint egy éven át…
- Ohhh…Istenem!!- riadtam meg a látványától és hátrálni kezdtem.
- Fel kell hívnom a Testvéremet!- mondtam magam elé, amit a Férfi is hallhatott, ha a közelemben áll még.
Hirtelen azt se tudtam, hogy merre menjek a táskámért, amiben a telefonom volt. Riadt és zaklatott lettem, amikor megláttam az egykori Emberrablók bandájának egyik rajzát, - egy tekeredő kígyó-motívum- amit nagyon is jól ismerek. Sok rúgást és verést kaptam tőlük, akiken ez a jel volt rajzolva.
- El kell mennie innen!- nézek John-ra egy pillanatra, de láthatja, hogy a remegés és a tanácstalanság egyre jobban kezd a hatalmába keríteni.
- Azt hittem, hogy örökre Annak vége!- törnek ki a könnyek a szememből, és a kezem is remeg, ahogy a számokat tárcsázom.
A Bátyámat próbálom hívni, de csak sípolást hallok.
-Nem felel a bátyám…- teszem le a mobilt, és nézek körbe a konyhába.
-Biztos bevetésen van….Azért nem hallhatja...- próbálom újra a számokat, de ugyan az a sípoló-hang jelentkezik.
-John…nem lehet itt maradnia! – nézek rá aggódó szemekkel- Ezek a gazfickók sohasem járnak egyedül!...Nehogy baja essék!! Nem szeretném belekeverni semmibe! Ezek nem kímélnek senkit..- mondom szomorú hangon, és nagyon remélem, hogy hallgat rám.
- Nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön! Nem bocsátanám meg magamnak! Hálával és Köszönettel tartozom Magának! Nem keverhetem bele...
A Bátyuskámat nem tudom elérni, de tárcsázom egy titkos „kódszámot”, amit a Kormány adott arra az esetre, ha vészhelyzet állna fent. Beütöttem azt az ötjegyű számot, amire szerintem hamarosan fel is bukkanhatnak a Hivatalos Személyek. De nem szeretném, hogy a Megmentőmnek valami baja legyen belőle. Igaz nem tudom kicsoda, de nagyon aggódom érte. Én megtapasztaltam Azoknak a szemeteknek a kegyetlenkedését! Már lassan kezdtem is volna feldolgozni valahogy a traumát, ami régen történt. Nem igazán tudom elfelejteni, de mostanra új Életet kezdtem, viszont, most féltem a Barátnőimet is, ahogy most John miatt is aggódom.
-Kérem…menjen el..Mr. Smith!- nézek rá esdeklő szemekkel, de azt is tudom, hogy most itt nem maradhatok. Nem tudom azt sem, hogy hallgat-e rám, de bízom benne, hogy megérti ezt. Pár napig lehet, hogy nem tudom hazajönni ide, vagy amíg le nem csendesedik ez a borzalom.
Gyorsan magamhoz veszem a táskám és a kocsim kulcsát, majd rohanok az ajtó felé, ha nem állít meg a Férfi engem.
Egy pillantásra még ránézek, de talán látja rajtam, hogy valamitől nagyon megijedtem, jobban, mint a Támadótól.
A szemeim csak némán pillantanak rá, de biztos vagyok, hogy kérdések merültek fel benne. De ebben a pillanatban nem hiszem, hogy itt és most, tudnék ezekre válaszolni. Talán, ha velem tart, és nem néz valami őrültnek. Amiben csak reménykedni tudok.



zene | megjegyzésed




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Csüt. 11 Jan. 2018, 12:19


Frank & Caroline

Caroline csak végigtekint a földön heverő fickón és valóságos pánikroham tör ki rajta. Ezek szerint ő egy korábbi áldozat és a fickó azért jött, hogy elvarrja a szálakat az elcsendesítésével.
Érthető, hogy ilyen heves érzelmi roham kapja el, de ott már majdnem fennakad a szemem, amikor előveszi a mobilját, hogy megeresszen néhány hívást.
Az elsőt nem veszik fel, amire kicsit fellélegzek. A második hívásának a számát pedig bepötyögi a telefonba. Ráadásul túl rövid ahhoz, hogy tényleges telefonszám legyen. Ez valami biztonsági kód.
Csodás. A végén még kiderül, hogy valami ügynöknő mellé kevert a rossz sors.
Igyekszem a lehető legkedvesebben magam felé fordítani és belenézek a szemébe.
- Caroline! - mondom egy hangyányit lemélyítve a hangomat, hogy kicsit jobban meg tudjam nyugtatni - Tudom, hogy most megfordult önnel a világ, de kérem szedje össze magát!
Megpróbálom visszaültetni a székre. Ha elengedi a telefont, akkor leteszem mellé az asztalra.
- Csak lélegezzen hosszan és mélyen. - nézek a szemébe, miközben megfogadom a saját tanácsomat és látványosan ki és be fújom a levegőt
Apró trükk ez a légzéskontroll, de sokat segít abban, hogy megőrizze az ember a nyugalmát - vagy éppen visszaszerezze - egy stresszes helyzetben.
Ha sikerült lenyugtatnom, akkor megpróbálom meggyőzni arról, hogy nem kell aggódnia miattam.
- Elhiszem, hogy félt mindenki ezektől a mocskoktól, de miattam ne aggódjon. Volt már dolgom bűnszövetkezetekkel. Tudok és merek is segíteni magán, de ahhoz szükségem van arra, hogy maga is higgadt fejjel álljon a dolgokhoz.
Caroline pánikrohama csak még inkább alátámasztja, hogy pont azokra a munkamódszerekre van szükség a szervezett bűnözés ellen amikkel én dolgozok. Ha nincs túlélő, nem lesz, aki bosszút álljon. Most pedig itt a remek alkalom ahhoz, hogy a nyomára bukkanjak egy ilyen bandának és végképp felszámoljam a működésüket.
- Először is, ha vannak lakótársai, akkor szóljon nekik, hogy pár napig húzzák meg magukat valahol. Csak készpénzzel fizessenek és ne használják az internetet se okostelefont. Ezek alapvetőek lesznek ahhoz, hogy ne tudjanak a nyomukra lelni.
Igazából magától értetődőek lennének ezek a dolgok, de nem árt elmondani. Csak, hogy biztos legyen. Olyan ez, mint az ejtőernyősöknél a felszerelés. Minden ugrás előtt érdemes leellenőrizni, ha az ember nem szeretne egy véres pacaként földet érni.
- Akárkit is hívott szóljon nekik, hogy téves riasztás volt. Ezeknek a maffiózóknak nagyon sok és nagyon magas helyekre elér a kezük.

Ez a javaslatom is helytálló, bár nem csak puszta szívjóságból mondom, hanem, hogy a hátsóm is fedezve legyen. Ha ez a nő kapcsolatban áll bármilyen hivatalos szervvel, vagy kormányügynökséggel, akkor én vagy sittem fogok ülni életem végéig, vagy megkapom a visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy dolgozzak nekik. Az pedig nem kell nekem.
- Menjen át a lakásomba és ott várja meg, amíg visszajövök. - próbálom úgy mondani, hogy kérésnek tűnjön a dolog és ne parancsnak - Csak akkor nyisson nekem ajtót, miután kétszer egymás után lekopogtam a két hosszú, két rövid ütemet.
Még szerencse, hogy a fegyvereimet a furgonomban tárolom és minden Karentől kapott nyomozati anyagot elzártam egy számzáras, állfenekű ládába.
- Én elbeszélgetek majd a kis barátunkkal a pincében. Utána meghallgatom a maga történetét is és kifundáljuk, hogy merre tovább.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Csüt. 11 Jan. 2018, 13:36


Frank & Caroline

Kétségbeesetten próbálom hívni a bátyuskámat, de egyikre sem felel. Aztán a kódot ütöm be a billentyűkön, de meg se néztem, hogy jól sikerült- e bepötyögnöm. Hirtelen kapkodtam magam össze, és még arra sem volt figyelmem, hogy papucsban vagyok. Rémületemet az is fokozta, hogy ez a Fickó, aki most ott hevert a konyhában, az egykori Bandából való lehet, akikre nem is számítottam több mint egy éve történt dolog után. Fogalmam sincs hogyan jött ide, mert a lakást nem is egyedül bérlem, de az is lehet, hogy követett már egy ideje, csak nem vettem észre. Mikor John mellé érek egy mozdulattal megragadja a vállam, és maga felé fordít. Nem tőle félek, hanem attól a tetovált embertől, aki rám támadt, de most összerezzenek a férfi fogásától is.
A szavaira, csak bólintani tudok, és leülök a székre. Tényleg igaza lehet, hogy a pánik rossz tanácsadó, de most ez az eset nagyon felzaklatott. Talán nem árt nekem se, egy nagy levegőt vennem, és engedelmeskednem John-nak.
-Rendben…- Nézek én is a szemébe, majd bólintok ismét, amitől lassan kezd a légzésem is visszaállni a „normálisabb” helyzetbe. Igaz most lassabban is sikerül a kontrollom az érzelmeim feletti írányításban. De a John hangját hallva, picit megnyugodtam, hogy nem vagyok most egyedül.
-A lakótársaim elutaztak, és csak jövő héten fognak hazajönni. Nem tudom értesíteni őket addig, mert a hegyekben vannak síelni. Ott nincs tér-erő. - hadarom el gyorsan neki, és aztán a mobilomra nézek.
-Ahh….nem is jó számokat ütöttem be..- fújom ki a levegőt egy sóhajjal. Bár most nem is tudom, hogy ennek örülnöm kellene vagy éppen ellenkezőleg. De igyekszem bízni a Férfiben, aki eddig nem tett nekem rosszat. Sőt! Eddig is segített rajtam,
-Gondolja, hogy nem jönnek át, a maga lakásába?... Félek…- fogom össze a remegő kezem az ölemben.
-Értem…két hosszú és két rövid…- ismétlem el a kopogási sorrendet, amire majd kinyitom neki az ajtót.
Összeszedem magam, és gyorsan a gardróbban keresek valami normális ruhát és cipőt, hogy a papucsomat is végre levegyem. Aztán a holmimmal átmegyek a lakásába, ha bekisér.
-Itt maradok, amíg nem jön vissza, John.- kicsit félve, de becsukom az ajtót ha elindult, és várakozom, amíg nem hallom a kopogásait. Remélem nem marad olyan sokáig. De hogy egy kicsit teljen az idő, addig a nappalijában körbenézek a falon, ha vannak kirakva képek róla. Nem vagyok egy vájkálós személy, de kíváncsi az nagyon.


zene | megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Csüt. 11 Jan. 2018, 19:43

A poszt tartalma súlyosan felkavaró lehet az érzékenyebb személyek számára, így elolvasását 18 feletti személyeknek ajánlom csak és kizárólag saját felelősségre.


Frank & Caroline

Úgy tűnik Carolinet nem sokat kell győzködni arról, hogy jobb kihagyni ebből a hatóságokat. Az már csak hab a tortán, hogy úgy tűnik, a nagy izgalomban még félre is nyomott a telefonon, így nem kell amiatt aggódni, hogy kormányügynökük lepik el ezt a kis lakást.
Örülök neki, hogy hajlik a szép szóra és láthatóan a szavaim eléggé kijózanították ahhoz, hogy ne befolyásolja az ítélőképességét a félelem.
- Ők magát keresik. - jelentem ki próbálva nem túl nyersen tálalni a tényeket - Azt megtudhatják a házmestertől, hogy nem rég költöztem ide és magával szemben lakom, de arra valószínű nem számítanak, hogy már komolyabb ismeretséget kötöttünk. Ráadásul magánál is csak a biztonsági lánc sérült az ajtónál. Ha bezárja a lakást, akkor kívülről nézve semmi nyoma nem lesz a támadásnak.
Amiatt nem aggódok, hogy Caroline bármi kompromitáló dolgot találna a lakásomban. A fegyvereimet és golyóálló mellényemet nem ott tárolom, az árulkodó dokumentumok úgy el vannak dugva, hogy egy mesterdetektív sem tudná megtalálni. A feleségem és a gyerekeim fotóiból, abból a néhány Conan könyvből, meg a két tekintélyes súlyú kettlebellemből legfeljebb arra fog rájönni, hogy szeretem a kard és varázslat történeteket és nem vetem meg a strapás dolgokat.
- Nem fogok sokáig elmaradni. - suhan át az arcomon egy biztató mosoly árnyéka, miközben felnyalábolom a támadót és elindulok vele a pincébe
Út közben úgy teszek, mintha dohognék, amiért az alkoholista haverom Simon éppen a küszöbömet hányta volna le és elég hangosan megjegyzem, hogy elkísérem a legközelebbi metróig.
Ahogy az épület bejáratához érek körülnézek, hogy ki láthat meg, de nagy mázlim van, mert egy teremtett lélek sem jár erre.
A pinceszobám körülbelül akkora, mint egy nappali és sok hasznos dologgal van tele. Rozsdás szegek, forrasztópáka, harapófogó, egy kannányi víz. Az előző lakó zenész lehetett, mert a falak tele vannak ragasztgatva tojástartókkal, amik remekül szigetelik a hangot. Nem is gondolná, hogy most mekkora szívességet tett nekem ezzel.
Az általam cipelt tagot leültetem a helységben lévő karfás székre, majd gyorskötöző és szigetelőszalag segítségével elintézem, hogy csak akkor álljon fel, amikor én úgy látom jónak.
Kinyitom a kannát és egy határozott mozdulattal az arcába löttyintek vagy egy fél liter vizet.
A fickó felköhög, majd szaporán lihegve körbenéz. A légzése szaggatott és sípoló. Ezek szerint tényleg elég csúnyát kapott a bordája.
- A kurva anyádat te faszkalap! - kezd el hepciáskodni - Ezért holnapra a fejed már a házra lesz kitűzve.
- Neked is jobb reggelt! - veszem elő a kíméletlenebbik oldalamat és elég baljóslatú a tekintetem ahhoz, hogy tudja mi a dörgés - Mi lenne ha beszélgetnénk egy kicsit?
Magam alá kanyarintok egy széket és a karjaimat kényelmesen a szék támláján pihentetem olyan távolságba, hogy le tudjak keverni egy nyakast, ha úgy hozza a szükség.
- Nem mondok neked lószart sem! - próbálja játszani a magabiztosat a fickót, de a hangjában van egy furcsa remegés ami másról árulkodik
- Ma már betörtem az orrod és azok alapján ahogy sípolsz egy bordádat minimum porrá zúztam. Én a helyedben nem gyarapítanám a fizikai traumáid számát. - sokatmondóan mustrálom körbe a munkaasztalom és a polcokon lévő szerszámokat - De ha mindenáron játszani akarod a kemény fiút, akkor rajtam ne múljon.
- Meg ne merd tenni te rohadék! - ereszti ki a hangját - Ha megcsinálod, akkor nem csak azt a kurvát, hanem  téged és az egész családodat is el kivéreztetjük.
Ez volt a második nagy hibája a mai nap. A családommal való fenyegetőzés miatt most már ég bennem a vágy, hogy beverjek néhány szeget a körmei alá.
A sikolya elég kétségbeesettnek hat, amikor felállok a székről és kézbe veszek egy harapófogót.
Magamban már az Úr bocsánatáért fohászkodom, mert amit tenni fogok azt még az Ördög is csak a paplan alól kilesve meri majd megnézni.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Csüt. 11 Jan. 2018, 21:14


Frank & Caroline

Miután magamra maradtam John lakásában, kicsit toporogtam az ajtónál, de aztán úgy döntöttem, hogy elterelem a figyelmemet. Utólagos engedelmével, ha nem bánja, akkor körbenézek a nappalijában a falon kiakasztott képeit nézve. A lakása tiszta és rendezett. De elég minimalista berendezésű. Amolyan „Legénylakás”, ahogy szokták mondani. A képek szép sorban felfüggesztve a falon, a könyvespolcon a könyvei ”katonás” rendbe állítva. Látszik, hogy nemrég költözött ide, de ahhoz képest nagyon rendszerető, ahogy látom. Szép képek lógnak a falon, de az egyik megragadja a pillantásom. A Családjáról egy szép pillanatkép, ahogy egymást ölelik. Egy ideig időzöm előtte, és gyönyörködöm benne. Aztán a könyveinek a gerincén húzom el az ujjam óvatosan, hogy lássam, miket szeret olvasni. Kalandregények és a Lovagi kor legszebb történetei. Egy kedves mosollyal lépek tovább, mert kellemesen csalódtam az elképzelésemhez képest. Azt hittem, hogy egy „legénylakás” csak üres italos-dobozokkal és többnapos ételmaradékokkal lehet csak tele. Bár tudom, hogy nem vagyunk egyformák és sokféle ember létezik, de ez itt most meglepetéssel szolgált. Látszik, hogy van Családja, de …..akkor Ők hol vannak most, ha ide egyedül költözött? Elváltak talán?- futott át a gondolat rajtam, de gyorsan elhessegettem, mert nincs semmi közöm ahhoz, hogy most miért egyedül látni ebben a Lakásban. Biztosan megvan az oka annak, de nem is kérdezhetem meg. Nincs jogom hozzá.
Még nézelődtem egy kicsit, aztán a Kanapé szélére leülve várakoztam, hogy visszaérjen a Férfi. Nem tudom mi történhet azzal a tetovált Fickóval, de remélem, hogy John-nak nem esik baja. Mondta, hogy ne aggódjak miatta, de akkor is az eszembe jut, mert miattam került bele ebbe a helyzetbe. Megsimítom a hajam, de már száraz. A sebem viszont eléggé lüktet. Ahogy az adrenalin csökkenni látszik a szervezetemből, a fájdalom is kezd erősödni. Megkerestem a Fürdőszobát és a tükörbe néztem, hogy a seb milyen mély, és hogy vérzik-e még?! Örültem, hogy nem egy pár centivel arrébb kaptam azt az ütést, mert ha a halántékomat csapta volna oda a falnak, akkor… de ebbe jobb már nem is belegondolni. Kikerestem a táskámból a gyors-kötöző kis készletemet, és elláttam a sebemet. Szép tapasszal le is fedtem, így most már fertőzés sem jut bele. Még kicsit megigazítottam a sminkemet és a hajamat, hogy rendezettebben lássam magam, majd visszaültem a kanapéra. Hamarosan kopogást hallok. Magamban számolom, hogy a megbeszélt „kettő hosszú- kettő rövidet” hallom-e. Ha igen, akkor kinyitom az ajtót.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Pént. 12 Jan. 2018, 14:29

A poszt tartalma súlyosan felkavaró lehet az érzékenyebb személyek számára, így elolvasását 18 feletti személyeknek ajánlom csak és kizárólag saját felelősségre.


Frank & Caroline

A székhez lekötözött fickó egyre gyorsuló, zihálással kevert apró sikolyokat hallat, ahogy közelítek feléd a harapófogót csattogtatva. A szemében vegytiszta rémület iszonyat sejlik fel és egyre kétségbeesettebben rángatja a béklyóit.
Pont ezért szeretem a gyors kötegelőt és a szigetelőszalagot. Olcsók, erősek és hatékonyak.
- Ez az utolsó lehetőség. - mordulok rá gyakorlott hóhérként - Ki küldött és mit akartok ettől a nőtől?
- Cseszd meg seggfej! - a szemében fellángol a dac, amitől néhány másodpercre összeszedi magát - Ha köpök a főnök kicsinál engem.
- A  főnököd a nap végére halott lesz. Akár segítesz akár nem.
A képébe tolom az arcom és hagyom, hogy jól megnézzem magának.
- Felismersz? - kérdezem hideg szenvtelenséggel - Néhány hónapja elég sokat volt a képem a TV-ben.
A fickó arcra elnyúlik az megújuló félelemtől, ahogy felismeri kivel hozta össze a rossz sorsa.
- Jézusmáriaszentjószef! - hadarja őrült módjára - Te vagy az. Castle. A Bűntető. Nem a Megtorló!  hogy a faszba vagy te életben? Te meghaltál a Rykerben!
Az utolsó szót már teli torokból üvöltve mondja, de egy határozott, állra mért balhorog belé akasztja a szót.
- Még az alvilág legnagyobb fejese is belátta, hogy jobb, ha tisztán tartom az utcákat. - a szenvtelenségemből még egy morzsa sem mállik le - Szóval akarsz egy kicsit csicseregni, vagy eldöntötted már, hogy melyik fogad húzzam ki?
Megcsattogtatom az orra előtt a harapófogót, hogy érezze a helyzet súlyát, majd megragadom az jobb kezét és a mutató ujján lévő körömre csattintom a szerszámot. Elsőnek csak annyira húzom meg, hogy eléggé fájjon neki ahhoz, hogy felfogja: innen már csak rosszabb lesz.
- Azt mondtad, hogy a fogamat húzód ki baszd meg! - üvölt gyérülő ellenállással a hangjában
- Meglepetés. Az élet tele van vele. - nézek rá olyan izzó tekintettel, azon húst lehetne grillezni - Gondolkozz már te észkombánj. Beszédhibásan mit érnék veled? Most pedig válaszolj, ki küldött és hol találom meg?
- Menj anyádba te köcsög! Ha kiszabadulok innen, akkor ropogósra sütünk téged is meg a cafkát is.
Ez a senki azt hiszi, hogy pusztán fenyegetőzéssel képes lesz meggátolni abban, hogy kiszedjem belőle, amit akarok.
- Rossz válasz. - vonom össze a szemöldököm
Fokozom a körmére kifejtett húzóerőt, ami lassan kezdi megadni magát és egy roppanás kíséretében a körömágy elengedi a körmöt. A fickó felsikolt fájdalmában és egy hosszas átkozódás után az arcomba köp.
Letörlöm az arcomról a nyálát, majd belekenem az ujján lévő eleven sebbe.
- Kinek dolgozol és hol találom? - kérdem tőle miközben egy másik ujjához közelítek a harapófogóval
- Uram Isten Castle hagyja abba! - kérlel kétségbeesetten - Én csak egy kis hal vagyok. Szart sem tudok.
- Még mindig rossz válasz. - kattintom rá a harapófogót a következő körmére - Még van tizenkilenc körmöd mielőtt valami komolyabbra váltanánk.
A fickó kérlel, fenyegetőzik, alkudozni is próbál, de nem hat meg. Ha egy bérgyilkost azért küldenek, hogy megöljön valakit, akkor az tudja, hogy ki a megbízója.
A jobb kezéről még két körmöt szedek le, de nem hajlandó válaszolni. Egy fokkal ellenállóbb, mint vártam, de nem fog ki rajtam.
Egy határozott rúgással célzom meg a mellkasát, ami akkora lendülettel csapódik be, hogy székestül feldönti.
- Azt látom, hogy elég jó tüdőd van. - kapom fel a vizes kannát - Kezdek kíváncsivá válni, hogy meddig bírod levegő nélkül.
Innentől kezd komolyodni a játék. Fogok egy vastagabb rongyot és ráterítem az arcára.
Visít, mint a malac a mészárszéken, de nem hat meg a dolog. Ez a fickó meg akart ölni egy embert. Nem érdemel irgalmat.
A kanna tartalmának negyedét rázúdítom. Hörög, köhög, és fuldoklik, miután leszedem róla a rongyot.
- Gnucci. - krákogja elhalóan - Eduardo Gnucci.
- Na látod tudsz, csak kicsit ösztökélni kell. - vetek rá egy halvány mosolyszerűséget - Akkor most mondd meg szépen, hogy hol találom.
- Dugd a farkad egy húsdarálóba te szemét! Már ezért is ki szicíliai nyakkendőt fogok kapni.
- Az a legkevesebb, amit érdemelsz. - mondom és újból letakarom a fejét egy ronggyal
Most egy kicsivel több ideig folyatom rá a vizet, hogy legyen ideje gondolkodni mi fontos és mi nem.
- Nos? - nézek rá egy egy ragadozó madár szemével
- Mario étterme a Hell's Kitchenben. - hörgi miután levegőt kap - Minden este ott vacsorázik.
Felállítom a széket és mélyen a szemébe nézek.
- Ezért kellett ennyire erősködni? - vetek rá egy gúnyos mosolyt - Akkor most elmondom mi lesz. Elmész Eduardohoz és megmondod neki, hogy a nő az év védelmem alatt áll. Akárki hozzá mer nyúlni, annak a kezébe adom a fejét. Holnap délután négyig álljon egy kellően drága kocsi az épület előtt. Legalább negyven ezer dollár értékű legyen. A hivatalos papírjai a z anyósülés felőli kesztyűtartóban legyenek. A nő postaládájába dobjátok be a kulcsot és egy nagyon szívhez szóló bocsánatkérő levelet, amiben biztosítjátok, hogy ő, a rokonai és a barátai a Gnuccik védelme alatt állnak. Ha egy percet is késtek azt nyílt hadüzenetnek veszem és Eduardo fejével holnap már a kóbor kutyák fognak focizni. Világos voltam?
Miközben a fickó bólint, látom felismerte a helyzet realitását és úgy elönti a félelem, hogy majdnem összetojja magát.
- Akkor jó éjt!
Az öklöm egy gyors mozdulatával lecsapom. A letépdelt körmeit az ingzsebébe teszem, majd leszedem róla a gyorskötegelőt és a szigszalagot.
Felnyalábolom és ügyelve, hogy vegyen észre senki, az épület hátsó bejáratán kiviszem és beledobom az egyik kukába.
Ezután vissza megyek az lakásomhoz és a megbeszélt jelet kopogom le az ajtón.
- Nyomon vagyunk. - mondom Carolinenak amint beenged
Remélem nem kell elmesélni neki, hogy szedtem ki a fickóból az információt. Cseppet sincs rá szükség, hogy tudjon róla.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Pént. 12 Jan. 2018, 15:28


Frank & Caroline

A várakozásomban volt időm kicsit megnyugodni. Talán jót is tett, hogy itt vagyok John lakásában, ami szintén megnyugtatott, hogy a támadás nyomait nem látom. Nem lett nagy rendetlenség, mert csak a lánc elszakadása árulkodhat bármiről. De attól még a szemem előtt újból lezajló borzalommal nem tudok mit kezdeni. Biztos, hogy látni fogom magam előtt azt a Támadót, és a lelkembe vésődik minden egyes bántalmazása.
Kicsit sokáig marad távol John, de az is lehet, hogy nekem tűnik hosszú időnek. Kis idő múlva járkálni kezdek és feszülten várom a jelet, amit az ajtónyitásra beszéltünk meg. Talán baja esett? Uramisten! Csak nem bántotta az a Mocsok, John-t!- jártak az egyre aggódó gondolataim, de elég nagy önuralomra kellett intenem magam, nehogy utána induljak a Pincébe, hogy magam bizonyosodjam meg, nem esett-e baja. Annyira sokáig van már el…- villant át a fejemen, de mielőtt még tovább gyártanám a képzeleteimben a történéseket, végre kopogást hallok az ajtaján. Feszülten figyelek a jelre, és csak akkor nyugszom meg, mikor őt látom az bejáratnál, mikor kinyitom az ajtót előtte.
-Ohh…igen? Mondott valamit? Mi történt? Ugye Maga nem sérült meg? – nézek gyorsan végig rajta, és látom, hogy csupa vér az inge ujja.
-Megsérült? Mutassa!- lépek hozzá közelebb, ha engedi, akkor megnézem a ruhájánál, mitől lett vérrel szennyezett.
- Sebész vagyok!….Értek a sérülésekhez…- mondom neki gyorsan, de a lelkem mélyén nagyon nem szeretném, ha megsérülne…főleg, hogy miattam keveredett bele ebbe az ügybe.


zene | megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Pént. 12 Jan. 2018, 17:35


Frank & Caroline

Caroline ajtót nyit. Látszik a tekintetén, hogy már sokkal nyugodtabb, mint a támadást követő percekben. Még talán látok felcsillanni valami aggodalomfélét is a szemében, bár ezt nem tudom hova tenni.
Az elmúlt egy évben kevés ember aggódott igazán értem. Legalábbis őszintén. Matt Murdock aggódott miattam és megpróbált hatni rám, de ő még nem ébredt rá arra, amire én.  A rendszer korrupt és belülről rothad. Így nem lehet igazságot szolgáltatni. Naivan hisz abban, hogy a törvény erejével képes tisztán tartani az utcákat és megpróbált rávenni, hogy én is így lássam a dolgokat. Azonban az én felfogásomat igazolja, hogy akiket elintézek, azok csak nagyon ritkán folytatják áldatlan tevékenységüket, míg az ő "ügyfelei" fél év börtön után ott folytatják, ahol abbahagyták. Murdock társa, Foggy Nelson nem sokat törődött velem. Számára csak egy ügy voltam, amivel szerezhet egy kis hírnevet az irodájának. Nem hibáztatom ezért. Talán még segített is egy kicsit a közvéleménnyel elfogadtatni, hogy amit csinálok, az nem teljesen rossz.
Egyedül Murdock titkárnője, Karen Paige volt az, aki megértett abból a trióból és őszintén törődött velem. Az ő szemében láttam tükröződni az őszinte aggodalmat.
Pont ezt az őszinteséget látom Caroline szemeiben is most. Sajnálom, hogy egyre kevesebb az olyan személy, mint ő és Karen. De egy rossz világban a rosszal tudnak csak érvényesülni az emberek.
- Ne aggódjon Caroline! - nyugtatom a nőt - Csak kiosztottam néhány erős pofont, de nem sérültem meg.
A sarkammal betolom magam mögött az ajtót.
- A fickó úgy gondolta, hogy ellen tud állni a meggyőző erőmnek, de a gyakorlatban nem működött az elgondolása. Nem tagadom nem kérdeztem túl szépen, de kibökte, hogy a Gnucci család egyik tagja áll a támadás mögött. - mondom, miközben a szobakonyhás nappalimban lévő csaphoz megyek és kezet mosok
A szappan lehozza fickó vérét a kezemről. Nem kell sokat dörgölni, de furcsa mód a kézmosástól inkább érzem magam koszosnak, mint tisztának. Mintha ez húzna maszkot arra, hogy mi vagyok valójában.
- Elég jól meghatározott üzenettel küldtem vissza a fickót Gnuccihoz, bár nem reménykedek abban, hogy teljesíteni fogja a feltételeimet. Azt javaslom, hogy keressünk egy olcsó szállodát néhány háztömbnyire innen. Ezek a Gnuccik elég heves vérmérsékletűek. Nem biztos, hogy jól viselik majd a történteket.
Miközben beszélek odalépek a szekrényhez és egy tiszta pólót húzok ki belőle, majd gyorsan átveszem. A seregben olyan természetes volt az egymás előtt való átöltözés, hogy már csak akkor jut eszembe, hogy ezzel zavarba hozhatom Carolinet, amikor a póló rásimul a testemre.
-Elnézést. A szokás hatalma.
Gyorsan a hűtőhöz megyek és belenézek.
- Kér valamit esetleg? - kérdezem - Van egy kis ásványvíz, meg tea, de össze is üthetek valamit.
Magamat is meglepem azzal, hogy egy kínvallatás után mennyire "normálisan" tudok viselkedni. Lehet, hogy Murdocknak talán igaza volt, amikor ötletként felvetette, hogy megpróbálhatnának felmentetni arra játszva, hogy az elmém nem egészséges?


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Pént. 12 Jan. 2018, 18:17


Frank & Caroline

Aggódva lépek John mellé, hogy a saját szememmel láthassam, tényleg nincs sérülése. Jól végignézem a karját és csak akkor nyugszom meg, mikor tényleg nem látok rajta sebet. Nagyon féltem őt még most is, de igyekszem leplezni, nehogy lássa rajtam. Bár lehet, hogy a szemem elárulta őszinte aggódásom miatta.
Egy megkönnyebbült halk sóhajjal lépek kicsit hátrébb tőle, és hallgatom, amit megtudott attól a Mocsoktól a Pincében. Még elgondolni se tudom mi minden történhetett kettőjük közt, ha ennyi vér van a kezén és a ruháján. Elmerengésemből egy név billentett ki, akiről még sohasem hallottam.
-Kik azok a Gnucci-k?- szaladt ki a számon a kérdés, de amikor a Férfire nézek, hirtelen elfordulok, mert éppen egy tiszta pólót vesz fel magára. Láttam már sok meztelen férfitestet a hivatásom során, de most kicsit zavarba hozott. Igyekeztem nem rá pillantani, míg fel nem veszi a ruhadarabot. Tudom, hogy sokan örömmel nézték volna ezt a jelenetet, de én úgy éreztem, hogy nem lenne helyes végignéznem az öltözését. Bár egy pillanatra azért láthattam kidolgozott izmait, és pár régről „szerzett” sérülés nyomait is.
-Ohhh....Ne haragudjon..- suttogom inkább magam elé a gondolataimért, ami eszembe jutott az előző pillanatért. Inkább gyorsan úgy teszek, mintha nem is történt volna semmi és a kérdésére válaszolok.
-Esetleg egy kis ásványvizet kérnék. Köszönöm!- lépek a konyhához közelebb. Enni nem hiszem, hogy tudnék. A gyomrom remegése még mindig tart. Talán majd később pár falatkát megpróbálok majd magamhoz venni.
- Ismerek egy nagyon kedves Betegemnek a Sógorát, aki egy Motelben dolgozik. Innen nem messze van az a hely. Ha az megfelelne, akkor mehetünk oda is. - próbálom valami ötletfélével segíteni John segítőkészségét. Talán én is tudok valamit tenni, és nem ölbe tett karral várni hogyan alakul a sorsom. De azt is tudom, hogy John-ban sokkal több van, mint ami kívülről látszik. Ez csak egy megérzés, ami egyre erősödik bennem.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Pént. 12 Jan. 2018, 19:13


Frank & Caroline

Kiveszek egy fél literes ásványvizet a hűtőből és Caroline felé nyújtom.
- Azt hiszem az a motel megfelelő lesz majd.
Lehet, hogy nem kellene mindent elmondani a Gnuccikról neki, mert nagyon bepánikolna, de jobb lesz tiszta vizet önteni a pohárba.
Képletesen és átvitt értelemben véve is.
- A munkám miatt már volt velük dolgom. Régi vágású szicíliai gengszter família. - próbálom felvezetni valahogy a dolgokat - Ha látta már a Keresztapát, akkor lehet fogalma arról, hogy működnek. Szívességet tesznek a kisembernek, de cserébe szolgálatot várnak. Ez általában azt jelenti, hogy egy életre zsebre is tették az adósukat. Mindig megtalálják azt a zsebet ahova a kenőpénz a legjobban illik és a legrosszabb ebben az, hogy tisztességes üzletembernek álcázzák magukat. Vannak embereik magasabb helyeken. Gyanítom a rendőrfőnökkel is elég belsőséges viszonyt ápolnak.
Fenegyerek elég nagy hatalmi vákumot csinált azzal, hogy börtönbe jutatta Wilson Fisket. Ezt kihasználták és agresszív terjeszkedésbe kezdtek. Kiszorították az íreket a Hell's Kitchenből és hatalmi csatározásokba kezdtek a Triáddal, amíg Eduardo Gnucci és Madame Gao dűlőre nem jutottak a területek új felosztásának kapcsán. Nagyrészt embercsempészetből, stricihálózatból, drogkereskedelemből és védelmi pénz szedéséből tartják fenn magukat. Elég sok zsaru van ahhoz a zsebükben, hogy ezeket a dolgokat gond nélkül megússzák.
Eduardo a New Yorki család feje és elég sok van már a rovásán ahhoz,
hogy valaki elverje rajta a port.

Talán túlságosan is sokat mondtam el neki egyszerre és lehet, hogy ezzel megint megrémítem. De inkább lásson tisztán, minthogy vakon menjen bele egy olyan helyzetbe, amin az élete függhet.
- Tudja, hogy mit akarhat  magától a Gnucci familia? - próbálok puhatolózni - Ha csak simán el akarták volna rabolni, akkor azt egy bárban is megjátszhatták volna, ha bevetnek egy kis partidrogot.
Azt hiszem nem kell sokat várnom arra, hogy beigazolódjon az a feltételezésem, hogy Caroline korábban áldozatul esett egy Gnuccik által üzemeltetett embercsempész bandának, de sikerült megszökniük tőlük.
- Caroline, nem kell félnie. Úgy tűnik nagy bajba keveredett, de tudom, hogy kell az ilyen fickókkal bánni. - próbálom biztatni arra esetre, ha túlságosan félne attól, hogy belekever ebbe az ügybe - Ígérem segítek kikeveredni ebből és utána nem fogja senki zaklatni a Gnucci-családból.
Azt nem teszem hozzá, hogy túlságosan halottak lesznek ahhoz, hogy bárkinek is gondot okozzanak. Talán már kapizsgálja, hogy nem hétköznapi magánnyomozó vagyok. Ha nem tesz fel néhány kellemetlen személyes kérdést amíg meg nem oldjuk az ügyet, akkor valószínűleg nem fogja  kitalálni, hogy a Megtorló vette őt a védelmébe.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Pént. 12 Jan. 2018, 19:57


Frank & Caroline

Az ásványvíz gondolatára máris jobban érzem magam. Egész nap nem ettem, így most egy kis víz legalább a gyomromba kerül. Mikor John felém nyújtja a palackot, hirtelen azt se tudom, merre rakjam, mikor meghallom, hogy valamiféle Szicíliai családhoz tartozik ez a Gnucci- nevű ember. És még talán számtalan tagja, akik a nyomomra akadva az életemre törnek. Ámulatomat még jobban fokozta, mikor mindenféle hatósági Személy és Szervezet is benne lehet a nem éppen tisztességes „üzletben”.
- Biztos benne, hogy ezek a Gnucci-k engem akarnak megölni?- ejtem ki halkan a mondatot, és egyáltalán nem értem miért akarnak engem. Nem tettem semmit. Ők raboltak el és kínok közt tartottak a többi lánnyal együtt…ha ez tényleg az ő művük..
Nem tudom mitévő legyek! Félek elmondani Johnnak ami történt több mint egy évvel ezelőtt..
Nem tudom, hogy megértené-e azt, amit át kellett élnünk, és most újra a halálos fenyegetés tényével kell szembenéznem. Tudom, hogy sok idő eltelt az óta, de nem tudom, hogyan mondjam el neki.

Leraktam a palackot a pultra, és magamba mélyedve lépkedtem a konyhában. Tipródtak az érzéseim és a gondolataim, hogy mit tegyek. Elmondjam John-nak a teljes történetet a legelejéről kezdve? Meg fog érteni engem? Nem ítél majd el, amiatt ami történt a „végén”? Nem nevez öntörvényűeknek, ha meghallja, hogy a többi lány megölte és felgyújtotta az ottani Fejeseket, akik ezt tették velünk? Igaz én nem maradtam a Barátnőimmel a végkifejletre, de el tudom nagyon is képzelni a mészárlásukat. Nekem annyi elég volt, hogy tudatában vagyok annak a Mary-ékkel, hogy sikerült megmentenünk több száz életet a magunkéval együtt.
Pár percig a gondolataimba merülök, de aztán úgy döntök, hogy elmondom a teljes történetet John-nak. Onnan kezdve, hogy azoknak a Mocskoknak a kezük közé kerültem abban a bizonyos Motelben..
-Akkor kezdődött minden, mikor a New York-i buszról leszálltam, és egy Motelben kerestem szállást azon az estén....- kezdtem bele a teljes történetbe, amit nagyon kevesekkel osztottam meg ilyen részletességgel.
Ha a végére értem a történetemnek, akkor csak reménykedem, hogy megérti miért nem beszélek ezekről a borzalmakról.
-…..És most itt vagyok Magával, John… Amit már tud, innentől kezdve...- sóhajtok egy nagyot, és a testem teljes libabőrbe tör ki, ahogy visszaemlékeztem ezekre az eseményekre.
- Bocsásson meg…..ki kell mennem….- nézek rá esdeklő pillantással és a Fürdőszobába rohanok, mert úgy érzem, hogy a gyomrom üres tartalma is menten kikívánkozik. Ahogy becsukódik az ajtó mögöttem, már nem érek el a csapig sem. Remegni kezdek és elönti a víz a testem. Próbálom összeszedni magam, de a testem nem engedelmeskedik. Megkapaszkodni akartam a mosdó szélében újra, de már csak a járólap hűvösét érzem a testemen egy másodpercre..  


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Szomb. 13 Jan. 2018, 11:50


Frank & Caroline

Caroline tekintetében látom az egyre elhatalmasodó aggodalmat, ahogy a Gnuccik viselt dolgait részletezem. Talán mégsem volt a legjobb ötlet ennyire direkt módon közölni vele, hogy mibe keveredett.
Remélem képes lesz megbirkózni azzal a tudattal, hogy egy rakás olajozott hajú vérmes gengszter célkeresztjébe kerül.
Számomra a tudat, hogy veszélyben vagyok nem annyira zavaró. Afganisztánban megszoktam már, hogy golyó süvítenek el a fülem mellett, késekkel ugranak nekem, vagy gránátokkal lőnek. Sokszor még élveztem is az ilyen helyzeteket, mert tudtam, hogy egy újabb adrenalin fűtötte lövöldözésben írthatom a hazám ellenségeit.
De Caroline civil és ebből eredően a tudat, hogy bármikor baja eshet, nem éppen jó kilátás számára.
Az arca apró rándulásaiból, a szeme vívódó villanásaiból látom, hogy nagyon tépelődik azon, hogy megossza velem, miért lehetnek a nyomában ezek az aljas paraziták.
Végül arra jut, hogy megbízhat bennem és elmeséli a történetét. Néhol megakad, többször elhalkul miközben mesél. Még a vak is láthatja rajta, hogy újra megjárja azt a poklot, amibe a Gnuccik vetették.
Ahogy halad a történetével egyre szilárdabb lábakon áll az elhatározásom, hogy ólom általi hízókúrára fogjam az aljadék Eduardo Gnuccit.
Bár tősgyökeres amerikaiként tekintek magamra mélyen elszomorít, hogy mindkettőnk felmenői ugyanabból az országból érkeztek.
Nem is csodálom, hogy a történet végére felfordul Caroline gyomra. Az az időszak egyáltalán nem volt könnyű számára és a mai nap eseményei sem tettek arról, hogy nyugodt legyen.
A történetet mérlegelve levonom a következtetést, hogy nem csak azért vannak a nyomában, mert megkárosította őket. A lázadása során több emberük is halálát lelte. A Gnuccik pedig családként tekintenek egymásra még akkor is, ha nincs köztük vérségi kapcsolat. Ráadásul még mindig él a köreikben a "szemet szemért elv", amit egy Vendetta kihirdetésével is megerősíthetnek.
Kétféleképpen oldható meg a probléma: Vagy elteszem láb alól Eduardo Gnuccit vagy bosszúból annyi emberével szagoltatom alulról az ibolyát, amíg rá nem jön, hogy érdemes békén hagyni Carolinet.
Szívem szerint az elsőt választanám. A család fejének annyi lenne. Rám Vendettát hirdetnének és ezzel meglenne a napi rosszfiú kvótám is, amíg a végére nem érünk a dolgoknak. Egy probléma van ezzel az intézési móddal kapcsolatban. Egy maffiavezér kinyírása nagyon felkavarná az állóvizet. Murdock tuti felkapná az ördögszerkóját és utánam jönne. Erre az eshetőségre ki kell találnom valamit.
Egy nagy csattanást hallok a fürdőszobából. Tudom, hogy senki nem tudott ide bejutni. Ha ezt lehetséges lenne Caroline már nem élne.
Szapora léptekkel benyitok és látom, hogy a védencem a földön elterülve fekszik.
A jobb kezem mutató és középső ujját nyakára téve ellenőrzöm a pulzusát. Csak elájult és szerencsére nem esett nagyot.
Felnyalábolom és elviszem a nappaliban lévő kanapéra. Talán nem ez volt a legjobb módja, de így legalább pihenhet egy kicsit.
Míg alszik fogok egy sporttáskát és összekészítek néhány napra elegendő ruhát, könyvet és pipereszert. Legalább ezzel is előrébb vagyunk.
Megfordul a fejemben, hogy átmegyek hozzá és neki is összekészítek egy kis pakkot, de nem tudom, hogy reagálná le. Semmi szükségem arra, hogy magamra haragítsam.
Leülök a fotelba és nekiállok átgondolni, hogyan adagoljam be neki azt, hogy egy olasz vérbosszú célpontjává vált.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Szomb. 13 Jan. 2018, 12:21


Frank & Caroline

Lassan kezd a tudatom visszatérni. Ahogy vele minden borzalom is, amit átéltem újra, ahogy eszembe jutott az a több hónap, amikor bezárva tartottak és kínok közt kellett tengődnöm a többi lánnyal együtt. Félve nyitom ki a szemem, mert nem tudom, hogy most hol lehetek. A felelevenített emlékek nagyon is valóságosnak tűntek, és  most egy nap alatt, újra át kellett élnem minden fájdalmat. Óvatosan próbálok felülni, és körbenézni, hol lehetek. Az utolsó emlékem, hogy a mosdóba igyekeztem, de most nem ott vagyok..
-John..- halkan merem csak kiejteni a nevét, mert attól tartok, hogy Őt is elveszíthetem, mert nagyon félek, hogy miattam veszélybe kerül.
- Bocsásson  meg nekem…nem akartam gondot okozni…A Családja biztosan aggódik magáért, mert bajba keveredett miattam. Láttam a képet a falán. Gyönyörű szép gyermekei vannak. Nem akarnám, hogy én miattam baja essék. Én csak egy porszem vagyok. Nem kérhetem, hogy törődjön velem. Így is sokat tett értem. Amiért végtelen hálás vagyok Magának!- nézek felé, de a szívem összeszorul, ha arra gondolok, hogy -….ha valami baja esne, akkor nem tudnék a Felesége szemébe nézni, ahogy a gyermekeiébe sem.
Összeszedek pár holmit, és máris jövök
…- ültem még pár percet a kanapé szélén, aztán elindultam a lakásomba, hogy egy táskába pakoljak pár holmimat. Nem tudom mennyi időre kell elmennem itthonról, de hallgatok John szavaira. Úgy látszik tényleg nagy bajba kerültem.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Vas. 14 Jan. 2018, 10:12


Frank & Caroline

Minél tovább gondolkozom azon, hogy kellene Caroline-t kihúzni a csávából, annál inkább vonzóvá válik az az ötlet, hogy elkapjak néhány verőlegényt, uzsorást, meg dealert akik a Gnucciknak dolgoznak és elég határozott üzenetet küldjek azoknak a mocskoknak.
Az a fickó, aki az általam nyújtott anti-wellness szolgáltatást élvezte már valószínű eljutott Eduardoig és elmondta, hogy a Megtorló vette őt kezelésbe. Ha szerencsém van, akkor Eduardo sült bolondnak nézte, amiért egy egyszerű betörésnek álcázott gyilkosságot eltolt és a fickó lábábra ma este a próbálják fel a betoncsizmát.
Caroline nem tűnik túl vad nőnek, de egy áldozat rettenetes dolgokra képes a korábbi kínzói ellen. Ezt a tényt nem csak az én tapasztalatom igazolja, hanem többek közt olyan történelmi tények, mint Spartacus felkelése.
Szóval ha van egy kis mázlim, akkor a Gnuccik még mindig egy elcseszett meló fedősztorijának hisznek és nem állnak neki hajtóvadászatot szervezni.
Vagyis lesz időm megtervezni néhány igen csúnya üzenet jellegű leszámolást. De ügyesen kell csinálnom, nehogy a média szagot fogjon. Legutóbb amikor az újságban és a TV-ben szerepeltem harminchét ember különös kegyetlenséggel való meggyilkolásáért ültem a vádlottak padján. Most pedig egy egész bűnöző famíliát tervezet magamra szabadítani. Akárhogy is számolom itt bizony három számjegyű lesz áldozatok száma.
Caroline időközben magához tér és halkan az álnevemen szólít.
- Itt vagyok. - állok fel a fotelből - Hogy érzi magát?
A reakciójából ítélve még mindig zaklatott. Amikor a családomat említi egy pillanatra megfeszül az állam és felvillanak a Central Park-beli lövöldözés emlékei. A fiam golyótól lyukas homloka, a feleségem, a lányom és az anyám vértől áztatott blúza, ahogy elszökik az élet a szemeikből....
Megemberelem magam és visszafojtom a feltörő emlékeket.
- Higgyen nekem. Nincs veszteni valóm. - a hangom talán kicsit ércesebb a kelleténél, de még számomra is jól kivehető belőle szomorúsággal vegyes letargia
Nem akarok neki semmi konkrétat mondani, mert akkor megint hazudnom kellene neki és nem szeretném meggyalázni a családom emlékét azzal, hogy egy rossz sofőr hibájának hazudom a halálukat. Remélem ebből az egy megjegyzésből rájön, hogy miért élek egyedül.
Caroline átmegy a saját lakásába, hogy összeszedjen néhány fontosabb dolgot.
- A folyosón megvárom. - mondom neki
Leellenőrzök mindent a lakásban, majd egy kis krétaport szórom a küszöb elé. Régi trükk, de a klasszikusokat nem véletlenül szeretik az emberek. Így tudni fogom, ha valaki járt nálam.
Kulcsra zárom az ajtót és megvárom Carolinet
- Azt hiszem jobb lesz, ha a furgonommal megyünk. Nem nagyon várnák egy fiatal nőtől, hogy egy olyan kocsival furikázzon, mint az enyém.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
423
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Vas. 14 Jan. 2018, 10:58


Frank & Caroline

Teljesen összetört vagyok. A tény, hogy az életemre törnek, nem tölt el megnyugvással. John is belekeveredett miattam ebbe, pedig azt hittem, hogy soha többé nem kell félelemben vagy rettegésben élnem. A gyógyításra és az Emberek segítségére esküdtem fel, mert láttam sok borzalmat és kínt, hogy tudjam, mit is jelent. Magam is átéltem a sok kínzást és ütlegelést, pedig semmi rosszat nem tettem soha senkinek. Most megint egy olyan helyzetben találom magam, amiről inkább a regényekben olvashatnának az emberek, mintsem átélnék azt. Nem tudom meddig tart majd ez a rémálom, de azt is fel kellett fognom, hogy John nélkül nem hiszem, hogy egymagam boldogulnék. Annyira szomorúvá tesz, hogy ennyi gondot és munkát vesz miattam a nyakába, pedig én nem vagyok senki. Csak egy lány, aki nagy reményekkel és álmokkal indult el a Családi Farmról, hogy életcélt és valami hasznosat tegyen másokért. A Becsület –Érdemkeresztet is nekem ítélte a Kormány, pedig csak azt tettem, amit minden Állampolgár megtett volna. Abban a helyzetben, ha tudott volna bármit is a Hatóság, biztosan cselekedett volna, és nem hagyott volna magunkra….szeretném ezt hinni, és bízni az Igazságban. De most amit John mondott, nem tudom mit is higgyek valójában. „ Még a Rendőrfőnökkel is elég belsőséges viszonyt ápolnak..”- rémlett fel a Férfi szavai újból, és egyre csak szomorúbb lettem a felismeréstől. Teljes szívemből hittem, hogy mindenki a Jóra törekszik és a Becsületre, ahogy én is nevelkedtem, de rá kellett döbbennem, hogy tényleg egy porszem vagyok csak, és nincs helyem ezen a világon..
A táskámba gyorsan bepakolok pár holmit, ami elegendő lesz talán több napra. Majd az orvosi táskám is magamhoz veszem. Aztán gyorsan még egy pillantást vetek a kis lakásra, abban a reményben, hogy viszontláthatom még és a Barátnőimet is ebben az Életben.
-Mehetünk..- mondom John-ra nézve és bezárom az ajtót.
-Nekem megfelel.- mosolygok rá a furgonja hallatán. Bár a kocsim talán gyorsabb, de hallgatok mindenben a Férfire, akinek az arcáról már eltűnt az a rezdülés, amit a Családja említésénél észrevettem, de biztosan neki is valami fájdalom érhette a szívét…és ezért nem beszél róluk. Annyira sajnálom…Biztosan valami borzalmakon mehetett keresztül..
- Az a Motel, amit említettem, nem messze van a Dokkoktól. Mr. Fisher, akit ismerek onnan. Ő a Fűtő a Motelban. Talán segíthet nekünk meghúzódni pár napig.- mondtam John-nak a helyet, ahol talán egy kicsit nyugodtabban időzhetünk, míg lezajlik ez az egész.


zene | megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
118
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
New York Hell's Kitchen



Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury Vas. 14 Jan. 2018, 19:00


Frank & Caroline

Kimegyünk az utcára és én gyorsan lekapcsolom a furgon igencsak megrázó riasztóját.
- Üljön be, addig én bepakolok. - mondom Carolinenak
A raktérben minden el van rendezve. A fegyvereket fém ládákbanban tartom, a lőszerek nagy része pedig karton dobozokba van felhalmozva. Egy katonai málhazsákban pedig a kevlar mellényem pihen. A halálfejes. Egyik sincs jelölve a biztonság kedvéért.
Arra az esetre, ha valaki be akarna nézni a járművembe. Caroline se látna semmi olyat ami alapján gyanakodhatna a valódi kilétemre, de nem árt óvatosnak lenni. Ha eddig nem jött rá arra, hogy ki vagyok, akkor nem kellene valami amatőr hibával felfedni magam.
Berakom a táskákat a csomagtérbe és gyorsan beülök a volán mögé. Ránézek a műszerfalra kirakott két fotóra. Az egyiken a feleségem, a lányom és a fiam van, a másik pedig akkor készült, amikor meglátogatott minket a legjobb barátom az egységből. Billy Russo. Mióta ismerem Szépfiú volt a beceneve. Mitagadás tényleg jóképű volt és ritkán találkozott olyan nővel, akiről ne tudta volna ledumálni a bugyiját. Úgy hallottam, hogy alapított egy valami véget az Anvilt. Ha lesz majd egy kis időm utána nézek.
A járgány pöcre indul és gyorsan besorol a forgalomba.
- Amíg elintézi a szobát azt hiszem háttérben maradok. Jobb, ha nem keltünk tál nagy feltűnést.- mondom miközben balra kanyarodok a furgonnal- Ne használjon bank vagy hitelkártyák még akkor sem ha minden kötél szakad.
Az átlagos bronxi forgalomhoz képest még gyorsan eljutunk a motelhez.
Leparkolom a kocsit és hagyom, hogy Caroline elintézze nekünk a szobát. Addig raktérben keresgélek egy kicsit. Rátalálok a Desert Eageljeimre. A fél-automata pisztolyok királynője. Hatalmas tűzerő, jó lőtávolság és akkora lyukat egy emberbe, mintegy ágyúgolyó.
Magamhoz veszek még két uzit, egy kisebb kaliberű pisztolyt és egy műanyag golyókat kilövő airsoft pisztolyt. Néha már az a tény, hogy fegyvernek látszó tárgya van a kezedben elég ahhoz, hogy elkerüld a nagyobb bajt.
Ha segíteni akarok Carolinenak, akkor érdemes lesz megtanítani lőni. Viszont nincs arra lehetőségünk, hogy lőtérre menjünk és pisztolyok pedig hangosak. Nem fogom tudni felkészíteni az olyan dolgokra, mint a pisztoly visszarúgása, de jó lesz ha tud egy kicsit gyakorolni és megszokja a fegyver súlyát.
Magamhoz veszek még egy fogazott bowie kést és a fegyvereket berakom a csomagomba.
Megnézem, hogy Carolinenak sikerült-e elintézni a szobákat és közben elgondolkozom arról, hogy mikor lenne érdemes felvezetni neki a fegyverhasználati leckék lehetőségét.


 megjegyzésed




A hozzászólást Frank Castle összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 15 Jan. 2018, 11:29-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Caroline és Frank - Judge and Jury

Vissza az elejére Go down

Caroline és Frank - Judge and Jury

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Caroline Forbes
» Caroline szobája
» Love Bites
» Caroline Forbes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-