Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Samy & Logan Csüt. 04 Jan. 2018, 20:48

Samy & Logan

So was I
Ez az este se telik el valami nyugisan. Két nagyszájúval állok éppen szemben, akik nem akarnak sehogy sem békén hagyni, hogy megihassam a söröm. Valami csajról beszélnek, akit nem is tudom kicsoda. Most meg ezek itt nyomják a szöveget egy Nőről, akit állitólag én vittem el szobára. Jó sokat ihattam, ha erre sem emlékszem. De kezd nagyon idegesíteni a lökdösésük.
-Mondtam, hogy húzzatok el a francba! Nem mondom még egyszer.- forgattam meg a szivarcsutkám az ajkaim közt.
-Nem mondtam világosan?- nézek oldalra a székemről feléjük, de nem fordulok meg a Pulttól.
-Ne szövegelj, Hapsikám! A nőt te vitted el, és most fizess!!- húzódik széles vigyorra a képe a hátam mögül.
-Nem hallod? Perkálj, de gyorsan!!!

Csendben emelem a poharam a számhoz, hogy újabb kortyot igyak a habos hideg sörömből, mikor az egyikük kiveri a kezemből.
Nem igazán akarok most balhét, de ha már ennyire kedvesen invitálnak a verésre, akkor csak megadom nekik a kezdő lökést. Pedig várok valakit, és valahogy nem piszkolnám be a frissen vasalt ingem, amit a tisztítóból most hoztam ki.
-Mondtam, hogy húzzatok el! Melyik része nem volt érthető?- préseltem ki halkan magamból, hátha a hangom elég lesz, hogy nem ajánlatos velem kezdeni. De úgy látszik, hogy ezek itt ketten a Hősök Csarnokába kívánkoznak, vagy éppen ott aludtak hajléktalanként.
Ahogy elveszek egy másik poharat a pultról - amiben szintén sör van - igyekszem higgadt maradni.
De aztán ugyanezzel a mozdulatsorral kiveri ezt a poharat is a kezemből.
- Megmondtam! Tipli van!- mondom egy kicsit erélyesebben, de ahogy elnézem nem fognak tágítani addig, míg be nem gurulok.
-Nézd már! Nem tudja meginni se a sörét!- kezd el röhögni a szétszórt üvegszilánkokon.
-Mocsok Disznó! Így pazarolod a sört?- tette hozzá nagy pofával a Bárban ülők előtt, akik, ha eddig nem figyeltek fel ránk, akkor most biztos.
Megígértem a Profnak, hogy nem szabdalok szét minden utamba akadót, de ezekkel szívesen kivételt teszek.
A kiömlő sör-ami a pulton végigcsorgott-a nadrágomra is jutott belőle, és most ahogy lassan felállok a székről, a hátam mögül kuncogást hallok.
-Nézd már! Pelus kellene neki, nem pedig az a finom sör!- hahotázva mutogatnak rám.
Eddig tartottam magam az ígéretemhez, de ezek a görények csak nem hagynak békén.
-Pelus, mi?!- fordulok rá hírtelen és a nyakánál megemelem a talajtól ez egyiküket.
-Most pofázzál, Pajtás!- szorítom a nyakánál egy kicsit. Jó. Nagyon.
A másik semmirekellő meg hirtelen felkap egy üveget és az egyik asztal szélének koccantja, hogy leválik az alja. Aztán azzal hadonászik felém.
Akit meg tartok a magasba, az meg rúgkapál a levegőben azokkal a csökött nyúlványaival, amit maga talán lábnak nevez, de amúgy meg egy nyeszlett ürge.
Ahogy az üveggel felém közeledik, bízva, hogy meg tud vele sebesítem, egy félmosoly suhan rajtam át. A másik karomat kinyújtva felé mutatom, az ujjam ingatásával, hogy én a helyében nem tenném. De remélem, közelebb jön és befejezi, amit elkezdett.
Most aztán fuccs az ígéretnek - bár vannak benne enyhítő körülmények- persze, hogy kezdem élvezni a két barmot, aki reggel még nem sejtette, hogy velem akadnak össze. Nekem meg pont ma kellett ide betérnem egy korsó sörre, és kifogni ezt a két idiótát, aki nem ért a szóból. De a verésből biztosan.
-Na ezt gondold át újra!- vigyorgom a képébe, és a szemem sarkából figyelem mind a kettőt.
-Szerintem nem sokáig kap levegőt a Cimborád!- teszem hozzá én is vigyorogva, ahogy nézek felé.
-Nem akarsz ugye húsz évig fizetni ennek a Bárnak a kártérítését? De aztán lehet, hogy úgy fogtok csengetni, hogy még az Üknagyapátok is …- kezdtem volna bele az élvezetbe, hogy végre cafatokra tépjem ezt a két Barmot, mikor meglátok az ajtón bejönni egy 10 éves forma fiút, és egyenesem mellém jön, kezében tartva valamit.
-Bácsi! Magának küldték ezt a levelet.- mielőtt szólhattam volna egy szót is a gyerek már ki is futott az ajtón, ahol bejött.
-Bocsi Fiúk! Most nem érek rá!- mondom nekik félvállról, ha megértik jó, de ha nem akkor is az.
Leteszem a földre a mostanra már szép kékben pompázó pofájú tagot, és ránézek.
-Ha nem akarok magatoknak egy kis emléket vinni haza tőlem, akkor futtok innen, de tüstént!- fogom meg a kis borítékot, amit a gyerek a zsebembe csúsztatott.
- Talán ismételjem el újra?- nézek rájuk szúrós szemmel.
-Ne pofázzál! Nem fogunk beijedni a fenyegető hangodtól.
Na szerintem most jött el az ideje annak, hogy rövidre zárjam a diskurálásunkat.
Hirtelen mozdulva, egy szép íves vágással a csuklója fölötti résznél leválasztottam az üveget tartó kezfejét, és a másik - aki még mindig pompásan nézett ki a kéklő bőrével- afelé fordulok a karmaimat lassan a torkához emelve.
-Mit mondtam? Takarodjatok! Vagy szeretnél te is emlékbe elvinni valamilyen testrészedet?- vicsorgok a füléhez közel hajolva, és ha eddig nem kellett nadrágot cserélnie, akkor most szerintem esedékes lett.
-Szerezzél be magadnak egy szép ágyékkötőt és még egyszer ne kerüljetek a szemem elé!- lökők rajta egyet, hogy érezze nem a levegőbe beszélek. De aztán úgy látszik, hogy az együgyűség nagy úr náluk, mert ahelyett, hogy eleget tettek volna a „kedves meggyőzésemnek”, inkább egy székkel akarna megleckéztetni, mikor hátat fordítok kifelé menet.
Egy grimasszal fordulok vissza felé, és látva, hogy teljesen komolyan gondolta a székes marasztalást, így nem hagyott sok lehetőséget számára.
Egy lendítéssel a székkel együtt elhasítottam a vállát, és a kifröccsenő vérben úszó talán meggondolja, hogy még egyszer nagy lesz a pofája velem. Pedig én figyelmeztettem.
Otthagyva a szép csendéletet, indultam kifelé az ajtón. Lazán odadobtam a söröm árát a tátott szájú Pultosnak, aki még lehet, sohasem látott ilyet- vagy ha mégis, akkor Dezsa-vue-je van.
A papírost most már nyugodtan el tudtam olvasni, és egy mondat állt rajta.
Empire State Building kilátója.”- olvasom a kurta sort, és nem ismerem fel a kézírást. Biztos, hogy engem keres az a valaki? Vagy éppen összetévesztett?
Jobban megnézve az írt betűket, egy Nő írhatta. De látszik, hogy nagyon gyorsan pingálta oda, amit közölni akart.
Most amúgy sincs más dolgom, és kiderítem, hogy miért nekem címződött ez a levél. Talán valami Ex, akinek tartozom valamivel? –vakarom meg az államat egy pillanatra, ahogy végig gondolom a jóakaróim listáját, és sehogy sem jut eszembe semmi.
De jobb ennek utánajárni, mert név szerint nekem címezte az a valaki.
Arra veszem az irányt, és visszacsúsztatva a cetlit a zsebembe, kényelmesen szivarozva felkeresem a Kilátót. Talán választ is kapok erre a dologra, honnan is tudtam hogy hol talál meg most engem?- haladok szépen a jelölt helyhez, de remélem nem randira hív az a valaki. Mert most rothadtul bűzölgők a sörtől ami a ruhámra folyt. De legalább tisztességes Állampolgárnak nézek ki, aki péntek este nem maradt szomjas. Porolgatom le a nadrágomról az éktelenkedő foltot, de úgy látszik, hogy újra Mosodai utam lesz. De csak a levélíró után.
Megérkezve a „megjelölt” helyre, csak egy fiatal nőt találok egymagában és egy lármás turista családot, akik éppen szelfit készítenek a látképről.
Kicsit várok, hogy elcsendesedjen a hely, és várakozom. Nem tudom kinek kellene itt lennie rajtam kívül, de remélem, hogy eljön a levelet író személy. Rothadtul kíváncsi vagyok ki az, aki engem akar!
Talán kiderül, ha megjelenik.


A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat



A hozzászólást Logan James Howlett összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 05 Jan. 2018, 20:07-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
17
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Samy & Logan Pént. 05 Jan. 2018, 12:05

Kedves barátunk hajnalban kelt fel aznap, de már rég nem mint turista, hanem, mint egy New Yorkban élő ember. Munkát keresett magának, ugyanis az a kevéske pénz amit az állam fizetett neki arra elég volt, hogy az étel-ital igényeit fedezze, arra már nem, hogy az új apartmanjának a bérleti díját is álja.
Még rózsaszín pizsamájában ült ki a tágas modern konyhájába lapozgatni az újságot az álláshirdetések között.
Így akadt fenn a szeme egy "felszolgálólány" munkakörön.

Egy dologban igazatok van, nem állna jól Samynek, de a rugalmas munkaidő, ami egyébként is csak négy órás, azért nem olyan rossz, pláne, hogy mellette tud a laborjában is dolgozni. Így Samantha úgy döntött, hogy ad neki egy esélyt, és elmegy a helyre.
-Majd kicsit később, most még megyek szundizok picit- Miután Samy visszafeküdt, gyorsan szaladt az idő, délkörül kikelt az ágyból, kinyújtoztatta magát, egy picit edzett és felöltözött. Majd úgy döntött, ideje elmenni arra a helyre.

Kora délután volt. Samy egy fekete szoknyában és egy lila blúzban volt, kedvenc lábbelijével és a szokásos napszemüvegével. Leérve az utcára egy árustól vett magának egy Orange-os Chuppa Chupps nyalókát, és kibontva azt a szájába rakta, majd leintett egy taxit.

A sárga kocsi, mintha csak megbolondult volna, rántotta ki a kormányt az út szélére, majdnem elvitte az újságos standját. Samy lassan ült be az autóba, és bár odafigyelt, mégis beverte a fejét az alacsony tetejű Crown Vic-be. Sajgó fejjel mondta be a címet és közben azt is észre vette, hogy a sofőr jót kuncog magában...

Samy nem méltatta szóra sem.

A bárhoz így csendben értek oda, Samy fizetett, majd kiszált és bement. Nem egészen az fogadta amit várt, egy kellemes kis modern hely helyett egy már-már romkocsma kinézetű bár volt, de ez nem tántorította el semmitől, kellett a pénz és sok ilyen ajánlat nem volt a városbam, pláne nem a lakásához közel.

Pulthoz érve a srácnak elmondtam miért jöttem, erre ő kicsit arcátlanul Samy melleit kezdte bámulni...
Hé hé itt vagyok fent-kezdett csettintgetni és a srác kissé elpirulva engedte be a hátsó helységbe a lányt.

Úgy negyed órával később Samy már a felszolgálók ruhájában jött ki és az első napját kezdte a helyen. Gyorsan szaladt az idő, amíg egy kitudja-honnan-ismerős alak jött be a helyre, épp mikor végzett a munkaidejével. Visszaöltözött és már az ajtóban járt, amikor hallotta, hogy balhé van
~még jó, hogy mára végeztem~gondolta és a válla felett fordult vissza, amikor látta éppen a leeső kezet, ekkor döbbent rá, hogy kicsoda is ez a figura. Nem akart odamenni, valószínüleg a rendőrséget Chris már kihívta, így csak egy üzenetet írt, majd egy kissrácnak adta oda egy dollárossal.
-ezt add oda annak a fickónak légyszíves-majd egy csábos mosollyal megsimította a fejét és elengedte, az ifjú pedig nem habozva szaladt oda, átadva az üzenetet.

~miért is akarok én vele beszélni? Mondjuk azthiszem ritkán lát az ember egy majdnem hírességet, biztos ez az oka, na mindegy menjünk az Empire State Buildingbe, hamár odahívtam.~gondolta, de mivel taxit most nem látott, így gyalog indult el, ami viszont egyben azt is jelentette, hogy Sam nagyon lassan ér oda...

Így is lett. A kilátóba amikor felért, kicsit már fáradt volt, de szerencsére nem hiába jött ide. Egy turista család és egy lány nézelődött fent, meg a fickó, akit idehívott. Kellemetlenül vallotta be magának Samy, hogy épp a nő fenekén csücsült a tekintete az alaknak.

Így óvatosan közelítette meg, mögé érve kicsit megköszörülte a torkát, hogy felhívja a figyelmet magára és megpöckölte a Farkas vállát.
-KHM nem hiszem örülne a lány neki, ha megtudná....-majd kicsit várva tette hozzá Sam-bocs, hogy csak így idehívtalak, nem is tudom az indokát, de egyszerűen nem tudtam ellenálni a kísértésnek. A nevem Sam..-~miért is mondtam el neki a rendes nevemet nem tudom... ne kérdezzétek~-nagyon szép idefent a kilátás nem?-sétál oda Samy a korláthoz, hogy ne legyenek annyira feltűnőek idefent, remélve Farkas is tudja miért is teszi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Samy & Logan Pént. 05 Jan. 2018, 19:51

Samy & Logan

So was I
A fene se tudja, hogy miért pont ide hívott az a Nő. Mert az már tuti, hogy nem férfi írta azt a cetlit. Nem is jutna eszembe a legjobb söröm mellett ülve, hogy valaha ide eljöjjek. Most már viszont itt vagyok. De tele van mindenem ezekkel a díszpintyekkel akik ebbe az Országba jőve egy cirkuszt csinálnak maguk körül. Néztem azt a Családot, akik valami istenverte nyelven hadoválnak, még ráadásként a holtakat is felébresztenék a sivításukkal. Az Asszony meg hangtompítót is nyelhetne, olyan éles rikácsoló hangja van. Fene essen beléjük! –húzom a szám egy grimaszra, ahogy elfordítom a fejem róluk. De megérte! Éppen lehajolt valamiért az a kis Vörös, és szép domborulatokkal áldotta meg a genetika. - vigyorogtam el magam elé, nem törődve, hogy meglátják-e. Legalább legeltethetem a szemem én is a „kilátásra”. Aztán egy másik Nő is megérkezik a díszes társaság mellé, de mintha a szemeivel követne? Nem látszik át a szemüvege, de én érzem a pillantását. Felém is jön, a mondata viszont meglep, miután a vállamat kocogtatja.

-Hogy, mi?! Jahh, a Vöröske!- vigyorgom el magam  – Szép a látvány, nem tagadom - fordítom vissza a fejem a csinos Vöröshajú Nő-re.
-Ha te mondod! Rendben!- bólogatok a helyszín választására.
-Logan vagyok.- biccentek egy kurtát felé, de azt látom, hogy valami miatt nagyon ideges. Azt már megtudom, hogy Sam-nek hívják, de az még rejtély, hogy engem miért keresett meg. Nem vagyok egy Társaságkedvelő tipus. Vagy aztán lehet, hogy ő ismer engem valahonnan.
-Ha jobb helyet nem tudtál, akkor ez is megteszi.- válaszolom halkan, de valójában nem is ez izgatott, hanem az, hogy miért éppen én kellek neki?
-Az. Csodás!- lépek én is korláthoz. Most már szépen kivárom, hogy elmondja, miért is bámulunk kifelé az üvegen, ebben a kicseszett magasságban? Mert az nagyon érdekelne!
De milyen kísértésről beszél? Remélem nem Scott ex csaja, akit megint rám küldött. Na már csak az hiányozna! A Bájgúnár mindig keresztbe tud tenni nekem, pedig csak párszor nyúltam le a Mociját. Az irigy dög! Ahelyett, hogy örülne, hogy tankolhat bele, én meg karban tartom, hogy ne rozsdásodjon meg benne a motorja. Szép kis Alak!
-Ha gondolod akkor mehetünk máshová is! Amúgy se rajongok a magasságért.- vetem oda neki halkabbra véve a hangom, mert azt észrevettem, hogy valami nem gömbölyű nála. Valaki vagy valami megrémiszthette. Bár a látványom sem egy ficsúros fazon.
Türelmesen állok mellette, és talán elmondja, hogy miért vagyok én itt. Rá könyöklőm a korlátra, bár azt mintha olvastam volna egy felfüggesztett táblán, hogy „korlátra támaszkodni tilos!" De szerinted érdekel? Nem! Inkább a lányra nézek a szemem sarkából, és várom, mit felel. Próbálom nem feltűnően bámulni, de valami nagyon furcsát érzek körülötte. A megérzésem nem szokott csalni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
17
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Samy & Logan Csüt. 11 Jan. 2018, 12:24

-Igazából...-mondta Samy miközben kellemetlenül érezte magát
-nem tudom miért hívtalak ide, dehát, hamár itt vagyunk érezhetnénk magunkat jól is, nem?-mondta Samy, miközben a korlát alsó rúdját megmarkolta, és szépen azt belül elvékonyítva két doboz sört varázsolt elő belőle.
Hogy ez hogyan is nézett ki, az kicsit érdekesebb azért.
Az alsó rudazat lassan vibrálva és hullámozva Sam keze felé mozgott és amikor odaért az kis golyóvá gömbölyödött, majd a kezébe esve a darab először egy vasgolyós sörösüveggé, majd lassan megtöltve a sötétes üveg anyagú palackot a keserű nedüvel, majd miután a Farkas kezébe adta, elkezdte a másik sört készíteni.
-nem kell félni tőle jó kis Guinness sör, igyál belőle nyugodtan.-tette hozzá.
Közben Samy jól tudta, hogy a kamerában láthatták, deha a kamerákon vissza is néznék, akkor is csak egy vibráló képsort látnak...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Samy & Logan Szomb. 13 Jan. 2018, 15:33

Sam & Logan

So was I
A Városkép elég szép látvány volt, de a magaslati helyzet nem éppen nekem való. Sokat nem töprengek rajta, inkább a korlátról vissza fordulva bámulom megint azt a kis Vöröskét, aki még szebb „látképet” mutat a testével.
-Semmi gond! Úgyse jártam még itt.- vigyorgok magam elé, miközben a magam találta látványt bámulom újra. Aztán csak arra leszek figyelmes, hogy egy üveg sör emelkedik felém, ahogy a lány a kezében tartja.

-Ezt meg honnan? - veszem el tőle, és egy húzással meg is rövidítem az üveg tartalmát. – Köszi!
-És most merre?- teszem fel a kérdést, mikor már legalább a fele eltűnt a sörből - Mert kezd kicsit émelyíteni ez a sok felhő a közelemben.
-Talán elmehetnénk a lifttel kicsit lejjebb, és bekaphatnánk valamit a Kajáldába?  Benne vagy?- nézek rá, és remélem, hogy velem tart egy jó ebédre.
-Üres hassal amúgy se tudok koncentrálni!- nevetem el magam, de ha velem tart Sam, akkor a lifthez lépek, és a hívógombot megnyomom.
Szép kerek csengetéssel meg is érkezik a lift, és előre engedve, mint egy úriember, tartom neki az ajtót.
-Csak utánad!- széles vigyorral az arcomon engedem magam elé.
Miután megnyomtam a "Étkezők"- feliratú gombot el is indult a lift, de nem ment sokáig. A Kijelzőjén egy felírat jelent meg: "Áramszünet miatt egy kis türelmüket kérjük!"
-Hát ez remek! Ennek is most kellett bedögleni!- vágtam egy grimaszt magam elé, mert ha éhes vagyok, akkor nincs nagyon humorérzékem. És most ez a helyzet állt elő.
Nyomni kezdtem az újra-indító gombot, de semmi reakció.
- Most a kaja vár egy kicsit!
-Ez meg mi a franc?!- szalad ki belőlem a gondolat, és nyomogatom az újra-indítót.
-Menj hátrébb Sam..- kérem meg a lányt sietősen és körbe nézek a lift belsejében., és egy aknafedelet látok a fejünk felett. Ha eleget tesz a lány a kérésemnek, akkor egy mozdulattal kieresztem a karmaim, és két szép íves metszéssel szabaddá teszem a tetőt. Felugrom a nyíláson és visszahajolva a karmok nélküli kezem nyújtom felé.
-Gyere! Fogd meg a kezem. – remélem elfogadja, és nem rémült meg tőlem emiatt. De ha sokáig ebben a függő dobozban maradunk, akkor esélyes, hogy a földszinten végezzük, és nem a terített asztalnál. Én meg elég kajás vagyok.



]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
17
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Samy & Logan Vas. 14 Jan. 2018, 22:27

-az legyen az én titkom.-felelte Samy Logan kérdésére mellette rákacsintott.
~vicces, hogy nem vette észre...~úgy gondolta Samy, hogy jóval figyelmesebb lesz a Farkas, de amikor meghallotta, hogy éhes, erre el is könyvelte. Majd kacagni kezdett.
-Rendben menjünk harapni valamit. Csak nem félsz a magasban?-tette hozzá gúnyosan amíg a lift felé tartottak, majd beszállva a kicsiny helyre a tükrött kezdte el nézni, a frizuráját igazgatta éppen amikor a lift megállt.
-lehet picit várni kéne-mondta Samy feltartott ujjal, de mire befejezte, már késő volt, Logan már szétvágta a helyet, bár a kis kallantyúval is kitudta volna nyitni a tetejét. Amikor kimászott a társa hősnőnk arcon csapta magát, hogy mégis miért ennyire ideges ez az alak, de végül vele tartott.
Majd amikor kimásztak a fedőre megszólalt.
-tudod, ilyenkor nem ezt szokás csinálni ugye? Mert lent egyszerűbb lett volna megvárni az emberkéket és így ki is kell fizetni a javítást-kezdte csóválni a fejét miközben le nézett, majd felmérve a helyet felfelé kezdett kiutat keresni
-nézd ott fent!-mutatott Samy az alig egy méterrel fejük felett lévő ajtóra
-24-ik szintnél járunk, ha feljuttatsz oda, én kitudom magunkat engedni azt hiszem-Samy terve egyszerű volt, általában egy kapcsoló irányítja az ajtókat, és azt akarta rövidre zárni, nem igényelt nagy tudást, csak magától ő nem érte volna fel. Így ha Logan segít neki akkor hamar ki is nyitja. Mindez után a szintre kimászva mosolyogva néz rá a fickóra:
-az ebédlő két szinttel van lejjebb azt hiszem, akkor irány oda?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Samy & Logan Hétf. 15 Jan. 2018, 20:53

Sam & Logan

So was I

Mikor beszálltunk a liftbe, nem azon jártak a gondolataim, hogy esetleg bedöglik-e a rendszer, hanem valami furcsát éreztem. Nemcsak az éhség volt, ami feszülté tett, hanem az az érzés, ami egyre erősödött bennem.
Sam-et elég gyorsan meggyőztem a finom ebéd hallatára, így kétségem se volt, hogy hamarosan tele rakhatjuk a hasunk.

Nem félek, csak nem a kedvencem.- válaszoltam végül a kérdésére, bár egy vigyort megeresztettem mellé.- Nem erősségem a türelem.- vágtam rá egy kis szünettel, miután kihasítottam a fülke tetejét.
A kijutásunk elég gördülékenyen ment, főleg, hogy Sam nagyon ügyesen feltalálja magát.
- Ha akarod?! De aztán kapaszkodj erősen!- ragadom meg a derekánál, és egy nagyobb lendítéssel felemelem a felettünk lévő szintig, ahogy kérte.
- Minden oké?- nézek a lányra, és mászom is utána ki az aknából, ha ő is kiért.
-A Francba! Lefelé kellett volna akkor menni. Most már mindegy!- legyintek a dologra és visszanézek a lift tetejére. –Még hogy várni a Szakikra! Persze!- dobom magam elé a megjegyzésemet, de mikor ezt kiejtem a számon, a lift sodrott acélkötelei, elpattanva eresztik el a szállítófülkét.
A robajra visszanézek, és aztán a lányra.
- Szerintem nem kell aggódni már a javíttatással. Na, huzzunk innen!- nyújtom meg a lépteim, és remélem, hogy Sam is követ. Kezdek nagyon hinni az előző megérzésemben, hogy nem véletlen szakadtak el azok a kötelek. Főleg, hogy nyolc acélkötél egyszerre szakadjon el.. Valaki azt szeretné, ha nem jutnánk ki innen élve, vagy legalábbis nem egyben..
- A lépcsőkhöz. Nem szeretnék lemaradni a Buliról. - mutatom a lánynak, majd elindulok a lépcsőház felé. A szimatom nem szokott csalni, így egyre jobban arra hajlok, hogy nem vagyunk itt egyedül akik „mások” vagyunk. Most inkább a szivarom hiányzik, és egy kiadós verés annak, aki még a „szabadnapomon” se hagy békén.
- Jó kis nap ez a mai!- nézek a lányra, és az orromat követve lépek be a lengőajtón, elötte jól körbenézve, hogy megbizonyosodjak róla, nincs veszélyben Sam. De ha a közelemben marad, akkor igyekszem kivinni innen.
Nem tudom milyen képességek birtokában van, de a sörös mutatvány tetszett! Arról nem is beszélve, hogy ezt minden nap el tudnám viselni! Csak a Prof-nak kellene valahogy beadagolni, hogy miért van alkohol az Iskolai Hűtőben. Mintha nem tudná…- vigyorodok el a szép elképzelésemre, ahogy a reggeli söröm a hűtőben várna! Micsoda gyönyör lenne! Még Scott orra alá is dörgölhetném minden nap! Remek!- villant belém a gondolat, de aztán a lépcsőfordulóba különös szagokat éreztem. Még csak a XXII.-en járhatunk, de itt valami bűzlik.






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
17
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Samy & Logan Hétf. 15 Jan. 2018, 21:33

Sam gondolatai akörül forogtak aki éppen segített neki, egy egyszerű teremtésnek tűnt, aki jót akar. Kezdte úgy érezni, valami olyanba csöppent ami nem jó, vagy inkább egészen gonosz és fárasztó.
-Minden rendben köszönöm! Egy pillanat és kint is vagyunk a lyukból!-felelte magabiztosan a lány, amikor egy egyszerű érintéssel rövidzárat okozott a biztosítékon, így a fém ajtó hamar megnyílt előttük, felkapaszkodtak és kimásztak, Sam lrt fel elsőnek pozíciójából adódó előnyéből fakadóan.
-jó erőben vagy, kicsit sokáig tartott kinyitnom, köszönöm. De ugyanakkor... honnan tudtad,
hogy nem lesz elég időnk kijutni?
-bár sejtette, hogy valamilyen "ösztön és az évek" dolog, de ami a szívén az a száján, picit sokkolta a dolog.

Ugyanakkor elkezdett benne épülni egy dolog, valamiért megnyugtatta, hogy legalább nem egyedül van a bajban, feltéve, hogy tényleg igaza van Logannak, bár a másik gondolata az volt, hogy vajon ha nem találkozik vele mi lett volna?

-a lépcsők.... nem rossz ötlet, pláne, hogy most szakadt le egy lift...-jegyezte meg Sam miközben követte az alakot.
~Miért miért pont most történik ez meg? Még jó, hogy rávett, hogy kimásszunk belőle, ott haltam volna meg~gondolta Sam

Hamar leértek az ebédlőbe, úgy tűnt paranoid képzelgése van Samnak, itt minden nyugisnak tűnt, így nem habozott az egyik asztalhoz ülni és kérni az étlapot, Loganra nézett aki kicsit bambultan nézelődött...
-miért nem ülsz le, együnk valamit, hamár idehívtál-kacsintott egyet, tudva, hogy végülis ő hívta ide őt, csak Logan éhes lett. Ahogy odaért a pincér rendelni kezdett
-Öhm Jó napot! Először is szólnék, hogy az egyik lift nos... rossz... és am ami a rendelést illeti,
egy kis kólát kérnék. Ételnek pedig... hmm még azt kitalálom amíg visszatér, okés?
-egy apró kedves mosolyt engedett meg a pincérnek és Loganra nézett, hogy rendeljen, majd miután a pincér elment,szólt Logannak, miközben kis előétel pirítóskákat kezdte majszolni
-Minden rendben Logan? mmh nem is rossz kóstold meg!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Samy & Logan Kedd 16 Jan. 2018, 00:15

You & Me

So was I

A lépcsőkön át hamar leértünk az Étkezőrésbe. Talán jobb is, ha nem leszünk feltűnőek, és az eredeti tervhez tartom magam. Így leültem én is az asztalhoz.
- Rendelj nyugodtan!- nézek a lányra, és az étlapot böngészem én is.
A Pincér megjelenésére, egy félmosolyt eresztek meg, de Sam gyorsan reagál, és hamar eltűnik a Pasas az asztalunk mellöl.
- Valami nem tetszik nekem. - mondom magam elé, miközben a Jónépet vizslatom a szemem sarkából.

- Nem lehet véletlen a Liftes ügy. Lehet valakinek szemet szúrt az ittlétünk. – nézek a lap fölött a lányra, de az aggodalmam nem szűnt meg, ahogy a megérzésem sem.
-Együnk!- igyekszem a jobbik modoromat elővenni, mert nincs szándékomban Sam-re ráhozni a frászt, mg nem vagyok biztos a szimatom helyességében.
Tudom, hogy bűzlik itt valami!- nézek újból szét, és keresek valami szokatlan jelet, hátha időben észlelem a fenyegető személyt vagy személyeket.
-Én egy steaket kérek! Te?- nézek újból a szemben ülő lányra, és ha sikerült választania, akkor intek a Pingvinnek, aki itt ólálkodik megint körülöttünk, és ha elmondjuk neki a kért ételeket, akkor lekopik. Remélem.
- jó étvágyat!- bólintok a kihozott tányér felé.
-Nem vagyok biztos, de abban igen, hogy nem véletlen „baleset” volt az iménti lift lezuhanása. Főleg azért, mert egyszerre nem szakadhat el nyolc acélsodrásos kábel. Készül valami, és tudják, hogy mi itt vagyunk. - vázoltam fel gyorsan a gondolatmenetem, de az orrom sohasem csalatkozik, mert most is érzem, hogy közel van a baj. Csak az a kérdés, hogy honnan fog lecsapni ránk legközelebb.






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
17
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Samy & Logan Yesterday at 12:10

-hmm, akkor én is egy steaket kérek, jól átsütve-bár nem úgy tűnt, hogy Samy el fog bírni a hatalmas szelet hússal, ami pár pervre rá megérkezett, mégis bátran látott neki. Késével magabiztosan vágta át a szelet húst, miközben Logan zavaró szavait hallgatta, majd a másik kezében lévő villát beleszúrta a kis húskockába és a szájába tette. Farkas szavai egy kicsit zavarták, és ezt felete neki:
Jó étvágyat! Hmm ez nagyon finom, jó választás volt ez a hely, kissé ropogós és mégis milyen szaftosnak tűnik, nem?-hagyott egy kis szünetet amíg rágott és nyelt egyet-tudod nem tudom mire gondolhatsz, hogy miért vadásznának ránk, de egyben biztos vagyok én nem vagyok olyan érdekes személy, mint te. Mindig meghúztam magamat és most, hogy belegondolok-Samy kinézett az ablakon, látszott rajta, hogy valami nagyon zavarja, kérdés, hogy jól tudja-e ezeket a dolgokat szavakba önteni.
Közben ha szemfüles volt Logan észrevehette, hogy a lány üdítőjéből szinte semmi nem fogyott, pedig jópárszor látta belekortyolni.
-tudod ez az egész nekem teljesen új. Akkor kezdődött amikor New Yorkba jöttem és valamiért nagyon fontos ember lettem rögtön, pedig sosem akartam az lenni. Hé nézdcsak!-ekkor odakint egy galamb repült el az ablak előtt és leszált az egyik terasz korlátjára. Egyedül volt.
-olyan voltam, mint az a galamb, egyedül voltam, de ugyanakkor biztosságban-Sam egy nagyobb falatott tett a szájába, amíg a madár mellé pár másik galamb is érkezett, jól láthatóan valamilyen pici kenyérdarabon kezdtek vitatkozni.
-éés igen, ez várható volt, látod amikor belecsöppen az ember, pont ez történik-nagyot nyelt Samy, amikor ha Logan is figyelt egy különleges dologra lehettek figyelmesek, egy másikember mászott kint az üvegen.
-mi a? Ugye nem csak képzelődöm?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



Tárgy: Re: Samy & Logan Today at 13:14

You & Me

So was I

Nem igazán voltam elragadtatva a steak-em minőségével, de egynek megteszi. Sam- ből ki sem néztem, hogy meg tudná enni azt a darab húst, de láttam már ezt-azt.
- Ettem már jobbat is.- teszem hozzá, nem kis grimasszal, de nem ecsetelem tovább a dolgot.

- „Jóakaróim”-ból elég sokat szereztem. –mondtam kicsit nyersen, de nem is akarok ezzel foglalkozni. Mindig akad olyan, aki az erejét akarja fitogtatni ellenem. A Prof-nak igaza volt abban is, hogy lesznek mindig olyan Mutánsok, vagy éppen emberek, akik nem férnek a bőrükbe. Na ez igaz! De most megenném a húsomat, amit kértem.
Sam mondatára figyeltem, inkább, mint én beszéljek. A galambok láttán nem nagyon értettem az összefüggést, ám de legyen!
Aztán majdnem kikerekedett a szemem, mikor azt a mászó fickót megláttam az üvegen. Szép tapadókorongjai lehetnek, ha így halad felfelé a tető felé.
- Asszem’ társaságunk akadt!- kirakom az asztalra a számlánk árát, és felállok.
- Az aprót tartsa meg.- nézek a meglepett pincérre, majd felveszem a kabátom.
- Induljunk.- nézek a lányra.- Megkérdezzük tőle, hogy mit keres itt.
Remélem nem riasztottam meg nagyon Sam-et, de kezd viszketni a tenyerem egy kiadós verésére, annak a rusnya Kaméleonfajzatnak.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Samy & Logan

Vissza az elejére Go down

Samy & Logan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Empire State Building-