HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Samy & Logan

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 04 Jan. 2018, 20:48
Ugrás egy másik oldalra

Samy & Logan

So was I
Ez az este se telik el valami nyugisan. Két nagyszájúval állok éppen szemben, akik nem akarnak sehogy sem békén hagyni, hogy megihassam a söröm. Valami csajról beszélnek, akit nem is tudom kicsoda. Most meg ezek itt nyomják a szöveget egy Nőről, akit állitólag én vittem el szobára. Jó sokat ihattam, ha erre sem emlékszem. De kezd nagyon idegesíteni a lökdösésük.
-Mondtam, hogy húzzatok el a francba! Nem mondom még egyszer.- forgattam meg a szivarcsutkám az ajkaim közt.
-Nem mondtam világosan?- nézek oldalra a székemről feléjük, de nem fordulok meg a Pulttól.
-Ne szövegelj, Hapsikám! A nőt te vitted el, és most fizess!!- húzódik széles vigyorra a képe a hátam mögül.
-Nem hallod? Perkálj, de gyorsan!!!

Csendben emelem a poharam a számhoz, hogy újabb kortyot igyak a habos hideg sörömből, mikor az egyikük kiveri a kezemből.
Nem igazán akarok most balhét, de ha már ennyire kedvesen invitálnak a verésre, akkor csak megadom nekik a kezdő lökést. Pedig várok valakit, és valahogy nem piszkolnám be a frissen vasalt ingem, amit a tisztítóból most hoztam ki.
-Mondtam, hogy húzzatok el! Melyik része nem volt érthető?- préseltem ki halkan magamból, hátha a hangom elég lesz, hogy nem ajánlatos velem kezdeni. De úgy látszik, hogy ezek itt ketten a Hősök Csarnokába kívánkoznak, vagy éppen ott aludtak hajléktalanként.
Ahogy elveszek egy másik poharat a pultról - amiben szintén sör van - igyekszem higgadt maradni.
De aztán ugyanezzel a mozdulatsorral kiveri ezt a poharat is a kezemből.
- Megmondtam! Tipli van!- mondom egy kicsit erélyesebben, de ahogy elnézem nem fognak tágítani addig, míg be nem gurulok.
-Nézd már! Nem tudja meginni se a sörét!- kezd el röhögni a szétszórt üvegszilánkokon.
-Mocsok Disznó! Így pazarolod a sört?- tette hozzá nagy pofával a Bárban ülők előtt, akik, ha eddig nem figyeltek fel ránk, akkor most biztos.
Megígértem a Profnak, hogy nem szabdalok szét minden utamba akadót, de ezekkel szívesen kivételt teszek.
A kiömlő sör-ami a pulton végigcsorgott-a nadrágomra is jutott belőle, és most ahogy lassan felállok a székről, a hátam mögül kuncogást hallok.
-Nézd már! Pelus kellene neki, nem pedig az a finom sör!- hahotázva mutogatnak rám.
Eddig tartottam magam az ígéretemhez, de ezek a görények csak nem hagynak békén.
-Pelus, mi?!- fordulok rá hírtelen és a nyakánál megemelem a talajtól ez egyiküket.
-Most pofázzál, Pajtás!- szorítom a nyakánál egy kicsit. Jó. Nagyon.
A másik semmirekellő meg hirtelen felkap egy üveget és az egyik asztal szélének koccantja, hogy leválik az alja. Aztán azzal hadonászik felém.
Akit meg tartok a magasba, az meg rúgkapál a levegőben azokkal a csökött nyúlványaival, amit maga talán lábnak nevez, de amúgy meg egy nyeszlett ürge.
Ahogy az üveggel felém közeledik, bízva, hogy meg tud vele sebesítem, egy félmosoly suhan rajtam át. A másik karomat kinyújtva felé mutatom, az ujjam ingatásával, hogy én a helyében nem tenném. De remélem, közelebb jön és befejezi, amit elkezdett.
Most aztán fuccs az ígéretnek - bár vannak benne enyhítő körülmények- persze, hogy kezdem élvezni a két barmot, aki reggel még nem sejtette, hogy velem akadnak össze. Nekem meg pont ma kellett ide betérnem egy korsó sörre, és kifogni ezt a két idiótát, aki nem ért a szóból. De a verésből biztosan.
-Na ezt gondold át újra!- vigyorgom a képébe, és a szemem sarkából figyelem mind a kettőt.
-Szerintem nem sokáig kap levegőt a Cimborád!- teszem hozzá én is vigyorogva, ahogy nézek felé.
-Nem akarsz ugye húsz évig fizetni ennek a Bárnak a kártérítését? De aztán lehet, hogy úgy fogtok csengetni, hogy még az Üknagyapátok is …- kezdtem volna bele az élvezetbe, hogy végre cafatokra tépjem ezt a két Barmot, mikor meglátok az ajtón bejönni egy 10 éves forma fiút, és egyenesem mellém jön, kezében tartva valamit.
-Bácsi! Magának küldték ezt a levelet.- mielőtt szólhattam volna egy szót is a gyerek már ki is futott az ajtón, ahol bejött.
-Bocsi Fiúk! Most nem érek rá!- mondom nekik félvállról, ha megértik jó, de ha nem akkor is az.
Leteszem a földre a mostanra már szép kékben pompázó pofájú tagot, és ránézek.
-Ha nem akarok magatoknak egy kis emléket vinni haza tőlem, akkor futtok innen, de tüstént!- fogom meg a kis borítékot, amit a gyerek a zsebembe csúsztatott.
- Talán ismételjem el újra?- nézek rájuk szúrós szemmel.
-Ne pofázzál! Nem fogunk beijedni a fenyegető hangodtól.
Na szerintem most jött el az ideje annak, hogy rövidre zárjam a diskurálásunkat.
Hirtelen mozdulva, egy szép íves vágással a csuklója fölötti résznél leválasztottam az üveget tartó kezfejét, és a másik - aki még mindig pompásan nézett ki a kéklő bőrével- afelé fordulok a karmaimat lassan a torkához emelve.
-Mit mondtam? Takarodjatok! Vagy szeretnél te is emlékbe elvinni valamilyen testrészedet?- vicsorgok a füléhez közel hajolva, és ha eddig nem kellett nadrágot cserélnie, akkor most szerintem esedékes lett.
-Szerezzél be magadnak egy szép ágyékkötőt és még egyszer ne kerüljetek a szemem elé!- lökők rajta egyet, hogy érezze nem a levegőbe beszélek. De aztán úgy látszik, hogy az együgyűség nagy úr náluk, mert ahelyett, hogy eleget tettek volna a „kedves meggyőzésemnek”, inkább egy székkel akarna megleckéztetni, mikor hátat fordítok kifelé menet.
Egy grimasszal fordulok vissza felé, és látva, hogy teljesen komolyan gondolta a székes marasztalást, így nem hagyott sok lehetőséget számára.
Egy lendítéssel a székkel együtt elhasítottam a vállát, és a kifröccsenő vérben úszó talán meggondolja, hogy még egyszer nagy lesz a pofája velem. Pedig én figyelmeztettem.
Otthagyva a szép csendéletet, indultam kifelé az ajtón. Lazán odadobtam a söröm árát a tátott szájú Pultosnak, aki még lehet, sohasem látott ilyet- vagy ha mégis, akkor Dezsa-vue-je van.
A papírost most már nyugodtan el tudtam olvasni, és egy mondat állt rajta.
Empire State Building kilátója.”- olvasom a kurta sort, és nem ismerem fel a kézírást. Biztos, hogy engem keres az a valaki? Vagy éppen összetévesztett?
Jobban megnézve az írt betűket, egy Nő írhatta. De látszik, hogy nagyon gyorsan pingálta oda, amit közölni akart.
Most amúgy sincs más dolgom, és kiderítem, hogy miért nekem címződött ez a levél. Talán valami Ex, akinek tartozom valamivel? –vakarom meg az államat egy pillanatra, ahogy végig gondolom a jóakaróim listáját, és sehogy sem jut eszembe semmi.
De jobb ennek utánajárni, mert név szerint nekem címezte az a valaki.
Arra veszem az irányt, és visszacsúsztatva a cetlit a zsebembe, kényelmesen szivarozva felkeresem a Kilátót. Talán választ is kapok erre a dologra, honnan is tudtam hogy hol talál meg most engem?- haladok szépen a jelölt helyhez, de remélem nem randira hív az a valaki. Mert most rothadtul bűzölgők a sörtől ami a ruhámra folyt. De legalább tisztességes Állampolgárnak nézek ki, aki péntek este nem maradt szomjas. Porolgatom le a nadrágomról az éktelenkedő foltot, de úgy látszik, hogy újra Mosodai utam lesz. De csak a levélíró után.
Megérkezve a „megjelölt” helyre, csak egy fiatal nőt találok egymagában és egy lármás turista családot, akik éppen szelfit készítenek a látképről.
Kicsit várok, hogy elcsendesedjen a hely, és várakozom. Nem tudom kinek kellene itt lennie rajtam kívül, de remélem, hogy eljön a levelet író személy. Rothadtul kíváncsi vagyok ki az, aki engem akar!
Talán kiderül, ha megjelenik.


A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat



A hozzászólást Logan James Howlett összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 05 Jan. 2018, 20:07-kor.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 05 Jan. 2018, 12:05
Ugrás egy másik oldalra

Kedves barátunk hajnalban kelt fel aznap, de már rég nem mint turista, hanem, mint egy New Yorkban élő ember. Munkát keresett magának, ugyanis az a kevéske pénz amit az állam fizetett neki arra elég volt, hogy az étel-ital igényeit fedezze, arra már nem, hogy az új apartmanjának a bérleti díját is álja.
Még rózsaszín pizsamájában ült ki a tágas modern konyhájába lapozgatni az újságot az álláshirdetések között.
Így akadt fenn a szeme egy "felszolgálólány" munkakörön.

Egy dologban igazatok van, nem állna jól Samynek, de a rugalmas munkaidő, ami egyébként is csak négy órás, azért nem olyan rossz, pláne, hogy mellette tud a laborjában is dolgozni. Így Samantha úgy döntött, hogy ad neki egy esélyt, és elmegy a helyre.
-Majd kicsit később, most még megyek szundizok picit- Miután Samy visszafeküdt, gyorsan szaladt az idő, délkörül kikelt az ágyból, kinyújtoztatta magát, egy picit edzett és felöltözött. Majd úgy döntött, ideje elmenni arra a helyre.

Kora délután volt. Samy egy fekete szoknyában és egy lila blúzban volt, kedvenc lábbelijével és a szokásos napszemüvegével. Leérve az utcára egy árustól vett magának egy Orange-os Chuppa Chupps nyalókát, és kibontva azt a szájába rakta, majd leintett egy taxit.

A sárga kocsi, mintha csak megbolondult volna, rántotta ki a kormányt az út szélére, majdnem elvitte az újságos standját. Samy lassan ült be az autóba, és bár odafigyelt, mégis beverte a fejét az alacsony tetejű Crown Vic-be. Sajgó fejjel mondta be a címet és közben azt is észre vette, hogy a sofőr jót kuncog magában...

Samy nem méltatta szóra sem.

A bárhoz így csendben értek oda, Samy fizetett, majd kiszált és bement. Nem egészen az fogadta amit várt, egy kellemes kis modern hely helyett egy már-már romkocsma kinézetű bár volt, de ez nem tántorította el semmitől, kellett a pénz és sok ilyen ajánlat nem volt a városbam, pláne nem a lakásához közel.

Pulthoz érve a srácnak elmondtam miért jöttem, erre ő kicsit arcátlanul Samy melleit kezdte bámulni...
Hé hé itt vagyok fent-kezdett csettintgetni és a srác kissé elpirulva engedte be a hátsó helységbe a lányt.

Úgy negyed órával később Samy már a felszolgálók ruhájában jött ki és az első napját kezdte a helyen. Gyorsan szaladt az idő, amíg egy kitudja-honnan-ismerős alak jött be a helyre, épp mikor végzett a munkaidejével. Visszaöltözött és már az ajtóban járt, amikor hallotta, hogy balhé van
~még jó, hogy mára végeztem~gondolta és a válla felett fordult vissza, amikor látta éppen a leeső kezet, ekkor döbbent rá, hogy kicsoda is ez a figura. Nem akart odamenni, valószínüleg a rendőrséget Chris már kihívta, így csak egy üzenetet írt, majd egy kissrácnak adta oda egy dollárossal.
-ezt add oda annak a fickónak légyszíves-majd egy csábos mosollyal megsimította a fejét és elengedte, az ifjú pedig nem habozva szaladt oda, átadva az üzenetet.

~miért is akarok én vele beszélni? Mondjuk azthiszem ritkán lát az ember egy majdnem hírességet, biztos ez az oka, na mindegy menjünk az Empire State Buildingbe, hamár odahívtam.~gondolta, de mivel taxit most nem látott, így gyalog indult el, ami viszont egyben azt is jelentette, hogy Sam nagyon lassan ér oda...

Így is lett. A kilátóba amikor felért, kicsit már fáradt volt, de szerencsére nem hiába jött ide. Egy turista család és egy lány nézelődött fent, meg a fickó, akit idehívott. Kellemetlenül vallotta be magának Samy, hogy épp a nő fenekén csücsült a tekintete az alaknak.

Így óvatosan közelítette meg, mögé érve kicsit megköszörülte a torkát, hogy felhívja a figyelmet magára és megpöckölte a Farkas vállát.
-KHM nem hiszem örülne a lány neki, ha megtudná....-majd kicsit várva tette hozzá Sam-bocs, hogy csak így idehívtalak, nem is tudom az indokát, de egyszerűen nem tudtam ellenálni a kísértésnek. A nevem Sam..-~miért is mondtam el neki a rendes nevemet nem tudom... ne kérdezzétek~-nagyon szép idefent a kilátás nem?-sétál oda Samy a korláthoz, hogy ne legyenek annyira feltűnőek idefent, remélve Farkas is tudja miért is teszi.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 05 Jan. 2018, 19:51
Ugrás egy másik oldalra

Samy & Logan

So was I
A fene se tudja, hogy miért pont ide hívott az a Nő. Mert az már tuti, hogy nem férfi írta azt a cetlit. Nem is jutna eszembe a legjobb söröm mellett ülve, hogy valaha ide eljöjjek. Most már viszont itt vagyok. De tele van mindenem ezekkel a díszpintyekkel akik ebbe az Országba jőve egy cirkuszt csinálnak maguk körül. Néztem azt a Családot, akik valami istenverte nyelven hadoválnak, még ráadásként a holtakat is felébresztenék a sivításukkal. Az Asszony meg hangtompítót is nyelhetne, olyan éles rikácsoló hangja van. Fene essen beléjük! –húzom a szám egy grimaszra, ahogy elfordítom a fejem róluk. De megérte! Éppen lehajolt valamiért az a kis Vörös, és szép domborulatokkal áldotta meg a genetika. - vigyorogtam el magam elé, nem törődve, hogy meglátják-e. Legalább legeltethetem a szemem én is a „kilátásra”. Aztán egy másik Nő is megérkezik a díszes társaság mellé, de mintha a szemeivel követne? Nem látszik át a szemüvege, de én érzem a pillantását. Felém is jön, a mondata viszont meglep, miután a vállamat kocogtatja.

-Hogy, mi?! Jahh, a Vöröske!- vigyorgom el magam  – Szép a látvány, nem tagadom - fordítom vissza a fejem a csinos Vöröshajú Nő-re.
-Ha te mondod! Rendben!- bólogatok a helyszín választására.
-Logan vagyok.- biccentek egy kurtát felé, de azt látom, hogy valami miatt nagyon ideges. Azt már megtudom, hogy Sam-nek hívják, de az még rejtély, hogy engem miért keresett meg. Nem vagyok egy Társaságkedvelő tipus. Vagy aztán lehet, hogy ő ismer engem valahonnan.
-Ha jobb helyet nem tudtál, akkor ez is megteszi.- válaszolom halkan, de valójában nem is ez izgatott, hanem az, hogy miért éppen én kellek neki?
-Az. Csodás!- lépek én is korláthoz. Most már szépen kivárom, hogy elmondja, miért is bámulunk kifelé az üvegen, ebben a kicseszett magasságban? Mert az nagyon érdekelne!
De milyen kísértésről beszél? Remélem nem Scott ex csaja, akit megint rám küldött. Na már csak az hiányozna! A Bájgúnár mindig keresztbe tud tenni nekem, pedig csak párszor nyúltam le a Mociját. Az irigy dög! Ahelyett, hogy örülne, hogy tankolhat bele, én meg karban tartom, hogy ne rozsdásodjon meg benne a motorja. Szép kis Alak!
-Ha gondolod akkor mehetünk máshová is! Amúgy se rajongok a magasságért.- vetem oda neki halkabbra véve a hangom, mert azt észrevettem, hogy valami nem gömbölyű nála. Valaki vagy valami megrémiszthette. Bár a látványom sem egy ficsúros fazon.
Türelmesen állok mellette, és talán elmondja, hogy miért vagyok én itt. Rá könyöklőm a korlátra, bár azt mintha olvastam volna egy felfüggesztett táblán, hogy „korlátra támaszkodni tilos!" De szerinted érdekel? Nem! Inkább a lányra nézek a szemem sarkából, és várom, mit felel. Próbálom nem feltűnően bámulni, de valami nagyon furcsát érzek körülötte. A megérzésem nem szokott csalni.



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 11 Jan. 2018, 12:24
Ugrás egy másik oldalra

-Igazából...-mondta Samy miközben kellemetlenül érezte magát
-nem tudom miért hívtalak ide, dehát, hamár itt vagyunk érezhetnénk magunkat jól is, nem?-mondta Samy, miközben a korlát alsó rúdját megmarkolta, és szépen azt belül elvékonyítva két doboz sört varázsolt elő belőle.
Hogy ez hogyan is nézett ki, az kicsit érdekesebb azért.
Az alsó rudazat lassan vibrálva és hullámozva Sam keze felé mozgott és amikor odaért az kis golyóvá gömbölyödött, majd a kezébe esve a darab először egy vasgolyós sörösüveggé, majd lassan megtöltve a sötétes üveg anyagú palackot a keserű nedüvel, majd miután a Farkas kezébe adta, elkezdte a másik sört készíteni.
-nem kell félni tőle jó kis Guinness sör, igyál belőle nyugodtan.-tette hozzá.
Közben Samy jól tudta, hogy a kamerában láthatták, deha a kamerákon vissza is néznék, akkor is csak egy vibráló képsort látnak...
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 13 Jan. 2018, 15:33
Ugrás egy másik oldalra

Sam & Logan

So was I
A Városkép elég szép látvány volt, de a magaslati helyzet nem éppen nekem való. Sokat nem töprengek rajta, inkább a korlátról vissza fordulva bámulom megint azt a kis Vöröskét, aki még szebb „látképet” mutat a testével.
-Semmi gond! Úgyse jártam még itt.- vigyorgok magam elé, miközben a magam találta látványt bámulom újra. Aztán csak arra leszek figyelmes, hogy egy üveg sör emelkedik felém, ahogy a lány a kezében tartja.

-Ezt meg honnan? - veszem el tőle, és egy húzással meg is rövidítem az üveg tartalmát. – Köszi!
-És most merre?- teszem fel a kérdést, mikor már legalább a fele eltűnt a sörből - Mert kezd kicsit émelyíteni ez a sok felhő a közelemben.
-Talán elmehetnénk a lifttel kicsit lejjebb, és bekaphatnánk valamit a Kajáldába?  Benne vagy?- nézek rá, és remélem, hogy velem tart egy jó ebédre.
-Üres hassal amúgy se tudok koncentrálni!- nevetem el magam, de ha velem tart Sam, akkor a lifthez lépek, és a hívógombot megnyomom.
Szép kerek csengetéssel meg is érkezik a lift, és előre engedve, mint egy úriember, tartom neki az ajtót.
-Csak utánad!- széles vigyorral az arcomon engedem magam elé.
Miután megnyomtam a "Étkezők"- feliratú gombot el is indult a lift, de nem ment sokáig. A Kijelzőjén egy felírat jelent meg: "Áramszünet miatt egy kis türelmüket kérjük!"
-Hát ez remek! Ennek is most kellett bedögleni!- vágtam egy grimaszt magam elé, mert ha éhes vagyok, akkor nincs nagyon humorérzékem. És most ez a helyzet állt elő.
Nyomni kezdtem az újra-indító gombot, de semmi reakció.
- Most a kaja vár egy kicsit!
-Ez meg mi a franc?!- szalad ki belőlem a gondolat, és nyomogatom az újra-indítót.
-Menj hátrébb Sam..- kérem meg a lányt sietősen és körbe nézek a lift belsejében., és egy aknafedelet látok a fejünk felett. Ha eleget tesz a lány a kérésemnek, akkor egy mozdulattal kieresztem a karmaim, és két szép íves metszéssel szabaddá teszem a tetőt. Felugrom a nyíláson és visszahajolva a karmok nélküli kezem nyújtom felé.
-Gyere! Fogd meg a kezem. – remélem elfogadja, és nem rémült meg tőlem emiatt. De ha sokáig ebben a függő dobozban maradunk, akkor esélyes, hogy a földszinten végezzük, és nem a terített asztalnál. Én meg elég kajás vagyok.



]

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Jan. 2018, 22:27
Ugrás egy másik oldalra

-az legyen az én titkom.-felelte Samy Logan kérdésére mellette rákacsintott.
~vicces, hogy nem vette észre...~úgy gondolta Samy, hogy jóval figyelmesebb lesz a Farkas, de amikor meghallotta, hogy éhes, erre el is könyvelte. Majd kacagni kezdett.
-Rendben menjünk harapni valamit. Csak nem félsz a magasban?-tette hozzá gúnyosan amíg a lift felé tartottak, majd beszállva a kicsiny helyre a tükrött kezdte el nézni, a frizuráját igazgatta éppen amikor a lift megállt.
-lehet picit várni kéne-mondta Samy feltartott ujjal, de mire befejezte, már késő volt, Logan már szétvágta a helyet, bár a kis kallantyúval is kitudta volna nyitni a tetejét. Amikor kimászott a társa hősnőnk arcon csapta magát, hogy mégis miért ennyire ideges ez az alak, de végül vele tartott.
Majd amikor kimásztak a fedőre megszólalt.
-tudod, ilyenkor nem ezt szokás csinálni ugye? Mert lent egyszerűbb lett volna megvárni az emberkéket és így ki is kell fizetni a javítást-kezdte csóválni a fejét miközben le nézett, majd felmérve a helyet felfelé kezdett kiutat keresni
-nézd ott fent!-mutatott Samy az alig egy méterrel fejük felett lévő ajtóra
-24-ik szintnél járunk, ha feljuttatsz oda, én kitudom magunkat engedni azt hiszem-Samy terve egyszerű volt, általában egy kapcsoló irányítja az ajtókat, és azt akarta rövidre zárni, nem igényelt nagy tudást, csak magától ő nem érte volna fel. Így ha Logan segít neki akkor hamar ki is nyitja. Mindez után a szintre kimászva mosolyogva néz rá a fickóra:
-az ebédlő két szinttel van lejjebb azt hiszem, akkor irány oda?
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Hétf. 15 Jan. 2018, 20:53
Ugrás egy másik oldalra

Sam & Logan

So was I

Mikor beszálltunk a liftbe, nem azon jártak a gondolataim, hogy esetleg bedöglik-e a rendszer, hanem valami furcsát éreztem. Nemcsak az éhség volt, ami feszülté tett, hanem az az érzés, ami egyre erősödött bennem.
Sam-et elég gyorsan meggyőztem a finom ebéd hallatára, így kétségem se volt, hogy hamarosan tele rakhatjuk a hasunk.

Nem félek, csak nem a kedvencem.- válaszoltam végül a kérdésére, bár egy vigyort megeresztettem mellé.- Nem erősségem a türelem.- vágtam rá egy kis szünettel, miután kihasítottam a fülke tetejét.
A kijutásunk elég gördülékenyen ment, főleg, hogy Sam nagyon ügyesen feltalálja magát.
- Ha akarod?! De aztán kapaszkodj erősen!- ragadom meg a derekánál, és egy nagyobb lendítéssel felemelem a felettünk lévő szintig, ahogy kérte.
- Minden oké?- nézek a lányra, és mászom is utána ki az aknából, ha ő is kiért.
-A Francba! Lefelé kellett volna akkor menni. Most már mindegy!- legyintek a dologra és visszanézek a lift tetejére. –Még hogy várni a Szakikra! Persze!- dobom magam elé a megjegyzésemet, de mikor ezt kiejtem a számon, a lift sodrott acélkötelei, elpattanva eresztik el a szállítófülkét.
A robajra visszanézek, és aztán a lányra.
- Szerintem nem kell aggódni már a javíttatással. Na, huzzunk innen!- nyújtom meg a lépteim, és remélem, hogy Sam is követ. Kezdek nagyon hinni az előző megérzésemben, hogy nem véletlen szakadtak el azok a kötelek. Főleg, hogy nyolc acélkötél egyszerre szakadjon el.. Valaki azt szeretné, ha nem jutnánk ki innen élve, vagy legalábbis nem egyben..
- A lépcsőkhöz. Nem szeretnék lemaradni a Buliról. - mutatom a lánynak, majd elindulok a lépcsőház felé. A szimatom nem szokott csalni, így egyre jobban arra hajlok, hogy nem vagyunk itt egyedül akik „mások” vagyunk. Most inkább a szivarom hiányzik, és egy kiadós verés annak, aki még a „szabadnapomon” se hagy békén.
- Jó kis nap ez a mai!- nézek a lányra, és az orromat követve lépek be a lengőajtón, elötte jól körbenézve, hogy megbizonyosodjak róla, nincs veszélyben Sam. De ha a közelemben marad, akkor igyekszem kivinni innen.
Nem tudom milyen képességek birtokában van, de a sörös mutatvány tetszett! Arról nem is beszélve, hogy ezt minden nap el tudnám viselni! Csak a Prof-nak kellene valahogy beadagolni, hogy miért van alkohol az Iskolai Hűtőben. Mintha nem tudná…- vigyorodok el a szép elképzelésemre, ahogy a reggeli söröm a hűtőben várna! Micsoda gyönyör lenne! Még Scott orra alá is dörgölhetném minden nap! Remek!- villant belém a gondolat, de aztán a lépcsőfordulóba különös szagokat éreztem. Még csak a XXII.-en járhatunk, de itt valami bűzlik.






Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 15 Jan. 2018, 21:33
Ugrás egy másik oldalra

Sam gondolatai akörül forogtak aki éppen segített neki, egy egyszerű teremtésnek tűnt, aki jót akar. Kezdte úgy érezni, valami olyanba csöppent ami nem jó, vagy inkább egészen gonosz és fárasztó.
-Minden rendben köszönöm! Egy pillanat és kint is vagyunk a lyukból!-felelte magabiztosan a lány, amikor egy egyszerű érintéssel rövidzárat okozott a biztosítékon, így a fém ajtó hamar megnyílt előttük, felkapaszkodtak és kimásztak, Sam lrt fel elsőnek pozíciójából adódó előnyéből fakadóan.
-jó erőben vagy, kicsit sokáig tartott kinyitnom, köszönöm. De ugyanakkor... honnan tudtad,
hogy nem lesz elég időnk kijutni?
-bár sejtette, hogy valamilyen "ösztön és az évek" dolog, de ami a szívén az a száján, picit sokkolta a dolog.

Ugyanakkor elkezdett benne épülni egy dolog, valamiért megnyugtatta, hogy legalább nem egyedül van a bajban, feltéve, hogy tényleg igaza van Logannak, bár a másik gondolata az volt, hogy vajon ha nem találkozik vele mi lett volna?

-a lépcsők.... nem rossz ötlet, pláne, hogy most szakadt le egy lift...-jegyezte meg Sam miközben követte az alakot.
~Miért miért pont most történik ez meg? Még jó, hogy rávett, hogy kimásszunk belőle, ott haltam volna meg~gondolta Sam

Hamar leértek az ebédlőbe, úgy tűnt paranoid képzelgése van Samnak, itt minden nyugisnak tűnt, így nem habozott az egyik asztalhoz ülni és kérni az étlapot, Loganra nézett aki kicsit bambultan nézelődött...
-miért nem ülsz le, együnk valamit, hamár idehívtál-kacsintott egyet, tudva, hogy végülis ő hívta ide őt, csak Logan éhes lett. Ahogy odaért a pincér rendelni kezdett
-Öhm Jó napot! Először is szólnék, hogy az egyik lift nos... rossz... és am ami a rendelést illeti,
egy kis kólát kérnék. Ételnek pedig... hmm még azt kitalálom amíg visszatér, okés?
-egy apró kedves mosolyt engedett meg a pincérnek és Loganra nézett, hogy rendeljen, majd miután a pincér elment,szólt Logannak, miközben kis előétel pirítóskákat kezdte majszolni
-Minden rendben Logan? mmh nem is rossz kóstold meg!
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 16 Jan. 2018, 00:15
Ugrás egy másik oldalra

You & Me

So was I

A lépcsőkön át hamar leértünk az Étkezőrésbe. Talán jobb is, ha nem leszünk feltűnőek, és az eredeti tervhez tartom magam. Így leültem én is az asztalhoz.
- Rendelj nyugodtan!- nézek a lányra, és az étlapot böngészem én is.
A Pincér megjelenésére, egy félmosolyt eresztek meg, de Sam gyorsan reagál, és hamar eltűnik a Pasas az asztalunk mellöl.
- Valami nem tetszik nekem. - mondom magam elé, miközben a Jónépet vizslatom a szemem sarkából.

- Nem lehet véletlen a Liftes ügy. Lehet valakinek szemet szúrt az ittlétünk. – nézek a lap fölött a lányra, de az aggodalmam nem szűnt meg, ahogy a megérzésem sem.
-Együnk!- igyekszem a jobbik modoromat elővenni, mert nincs szándékomban Sam-re ráhozni a frászt, mg nem vagyok biztos a szimatom helyességében.
Tudom, hogy bűzlik itt valami!- nézek újból szét, és keresek valami szokatlan jelet, hátha időben észlelem a fenyegető személyt vagy személyeket.
-Én egy steaket kérek! Te?- nézek újból a szemben ülő lányra, és ha sikerült választania, akkor intek a Pingvinnek, aki itt ólálkodik megint körülöttünk, és ha elmondjuk neki a kért ételeket, akkor lekopik. Remélem.
- jó étvágyat!- bólintok a kihozott tányér felé.
-Nem vagyok biztos, de abban igen, hogy nem véletlen „baleset” volt az iménti lift lezuhanása. Főleg azért, mert egyszerre nem szakadhat el nyolc acélsodrásos kábel. Készül valami, és tudják, hogy mi itt vagyunk. - vázoltam fel gyorsan a gondolatmenetem, de az orrom sohasem csalatkozik, mert most is érzem, hogy közel van a baj. Csak az a kérdés, hogy honnan fog lecsapni ránk legközelebb.






Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 17 Jan. 2018, 12:10
Ugrás egy másik oldalra

-hmm, akkor én is egy steaket kérek, jól átsütve-bár nem úgy tűnt, hogy Samy el fog bírni a hatalmas szelet hússal, ami pár pervre rá megérkezett, mégis bátran látott neki. Késével magabiztosan vágta át a szelet húst, miközben Logan zavaró szavait hallgatta, majd a másik kezében lévő villát beleszúrta a kis húskockába és a szájába tette. Farkas szavai egy kicsit zavarták, és ezt felete neki:
Jó étvágyat! Hmm ez nagyon finom, jó választás volt ez a hely, kissé ropogós és mégis milyen szaftosnak tűnik, nem?-hagyott egy kis szünetet amíg rágott és nyelt egyet-tudod nem tudom mire gondolhatsz, hogy miért vadásznának ránk, de egyben biztos vagyok én nem vagyok olyan érdekes személy, mint te. Mindig meghúztam magamat és most, hogy belegondolok-Samy kinézett az ablakon, látszott rajta, hogy valami nagyon zavarja, kérdés, hogy jól tudja-e ezeket a dolgokat szavakba önteni.
Közben ha szemfüles volt Logan észrevehette, hogy a lány üdítőjéből szinte semmi nem fogyott, pedig jópárszor látta belekortyolni.
-tudod ez az egész nekem teljesen új. Akkor kezdődött amikor New Yorkba jöttem és valamiért nagyon fontos ember lettem rögtön, pedig sosem akartam az lenni. Hé nézdcsak!-ekkor odakint egy galamb repült el az ablak előtt és leszált az egyik terasz korlátjára. Egyedül volt.
-olyan voltam, mint az a galamb, egyedül voltam, de ugyanakkor biztosságban-Sam egy nagyobb falatott tett a szájába, amíg a madár mellé pár másik galamb is érkezett, jól láthatóan valamilyen pici kenyérdarabon kezdtek vitatkozni.
-éés igen, ez várható volt, látod amikor belecsöppen az ember, pont ez történik-nagyot nyelt Samy, amikor ha Logan is figyelt egy különleges dologra lehettek figyelmesek, egy másikember mászott kint az üvegen.
-mi a? Ugye nem csak képzelődöm?
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 18 Jan. 2018, 13:14
Ugrás egy másik oldalra

Samy & Logan

So was I

Nem igazán voltam elragadtatva a steak-em minőségével, de egynek megteszi. Sam- ből ki sem néztem, hogy meg tudná enni azt a darab húst, de láttam már ezt-azt.
- Ettem már jobbat is.- teszem hozzá, nem kis grimasszal, de nem ecsetelem tovább a dolgot.

- „Jóakaróim”-ból elég sokat szereztem. –mondtam kicsit nyersen, de nem is akarok ezzel foglalkozni. Mindig akad olyan, aki az erejét akarja fitogtatni ellenem. A Prof-nak igaza volt abban is, hogy lesznek mindig olyan Mutánsok, vagy éppen emberek, akik nem férnek a bőrükbe. Na ez igaz! De most megenném a húsomat, amit kértem.
Sam mondatára figyeltem, inkább, mint én beszéljek. A galambok láttán nem nagyon értettem az összefüggést, ám de legyen!
Aztán majdnem kikerekedett a szemem, mikor azt a mászó fickót megláttam az üvegen. Szép tapadókorongjai lehetnek, ha így halad felfelé a tető felé.
- Asszem’ társaságunk akadt!- kirakom az asztalra a számlánk árát, és felállok.
- Az aprót tartsa meg.- nézek a meglepett pincérre, majd felveszem a kabátom.
- Induljunk.- nézek a lányra.- Megkérdezzük tőle, hogy mit keres itt.
Remélem nem riasztottam meg nagyon Sam-et, de kezd viszketni a tenyerem egy kiadós verésére, annak a rusnya Kaméleonfajzatnak.



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 18 Jan. 2018, 18:09
Ugrás egy másik oldalra

Samy kissé meglepődött az üvegen akármilyen felszerelés nélkül felmászó emberen, bár nem tudta mit kéne kezdenie vele, erre Logan felpattant lecsapta az asztalra a pénzt és menni akart.
-És mégis mit kéne csinálnunk vele?- nem akart Samy ok nélkül belekeveredni a bajba.

Felnézett az egyik falat után, egyenesen a Farkas szemébe akin látta az elhatározottságát.
-Jól van jól van értem én... úgysem tarthatnálak vissza, akkor legalább veled tartok... Uram ezt elcsomagolná nekem, nagyon finom volt, kár volna ha kárba veszne- Egy bájos mosollyal mondta a pincérnek, majd amikor a kicsi műanyag dobozban visszahozta a jókora szelet húst, Samy készen állt az indulásra.

Kilépve az étteremből azonban megállt egy pillanatra.
-Várj picit Logan.- szólt neki, és kinyitotta a dobozt.
Benne a még meleg hús szelet volt, amit megérintett, és kis idő elteltével egy nem túl nagy de annál élesebb párbajtőr volt a dobozban.
-Nos azt hiszem megteszi... Kérlek ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek amit az imént láttál- nézett komolyan a Farkasra hősnőnk, közben kicsit izgult, hogy most mi fog történni.
~sosem voltam még ilyen balhéban, és remélem Logan tudja mit csinál
-és öhm most mi a terv?
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 19 Jan. 2018, 09:48
Ugrás egy másik oldalra

You & Me

So was I

A szimatom után szoktam menni, ahogy most is. Tervekkel nem pocsékolom az időmet, mert amúgy sem szoktak az elképzeléseim szerint alakulni a dolgok. Már hozzászoktam, hogy sokaknak szemet szúrok. Mindig van, aki feltűnési- viszketegségben szenved.
- Nem csinálunk semmit. Kiderítjük, mi a frászt keres itt. –közlöm szárazon, majd egy másik liftnek a hívóját megnyomva feljebb fogunk jutni. Biztos vagyok benne, hogy valami készül. De ha megtudom, hogy mi a célja, akkor talán még tervet is kiagyalok. Amit utálok.

- Nem rossz!- elismerően bólintok a tőr láttán.
-De az enyémek jobbak!- vigyorgom el magam, és kivillantom egy pillanatra a karmaim, majd visszahúzom őket.
- Tartsd magadnál, de remélem nem lesz rá szükség. Maradj mellettem, és ne mutatkozz. – Mondom Sam-nek, de remélem, hogy a nyers mondatom nem bántja meg. Nem igazán vagyok hozzászokva, hogy valaki mellettem van, még kíséretnek. De ebben a lányban van valami, ami elég jó hasznát tudjuk majd venni a képességének.
Kikeresgélem a szivarom a zsebemből, és a számba veszem. Nem nagyon izgat az épületen belüli tilos dohányzás. Sokkal jobban izgat, hogy ez a Varangyképű, mit keres éppen ebben az Épületben!
Megnyomom a legfelső gombot, és várok. Valószínűleg oda tart a „pók tappancsú” is, bár nem hiszem, hogy egyedül idemerészkedne.
Ahogy kinyílik az ajtó, óvatosan kilesek a takarásából, és a lányt előtte a hátam mögé terelem.
- Maradj mögöttem. - mondom neki ismét, és mindenre felkészülve, kilépek a folyosóra, ahol egy tábla fogad. „Zártkörű rendezvény”.
- Remek! – nézek körbe, és a szimatom nem csalt. Két őrt látok a földön fekve, akiket jó nagy ütés érhetett. Lehajolok, hogy megnézzem élnek-e, aztán tovább is lépek, mert ha magukhoz térnek, nem a magyarázatukat akarom hallgatni. És ha már itt vagyok, akkor körbenézek.
- Csatlakozzunk a Bulihoz!- vigyorgom el magam, és a szivarom csutkáját megforgatom az ajkaim közt.
A fal mellett igyekszem előre haladni és fülelni, merről jönnek a hangok.
Nem is kell sokat várnom, egyik ajtó mögül, kiáltások hallatszanak. Némán mutatom a lánynak, hogy maradjon a fal mellett mögöttem, míg én benézek, mi folyhat ott.





Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 19 Jan. 2018, 11:34
Ugrás egy másik oldalra

-láátom az arcodon, hogy nem csak beszélgetni akarsz vele-tette hozzá kuncogva Samy Logan válaszához -dehát, végülis ez így van rendjén, nem?-követte Logant és amikor a lifthez értek akaratlanul is megijedt, ~mi lesz , ha ez is leszakad amikor benn vagyunk?~gondolta, de bízva saját és legfőbbképp a Farkas képességeiben beszállt vele végül.
-tudod, inkább az íjat és a nyilat szeretem, csak kevés volt a husi hozzá...-még Hősnőnk is meglepődött azon, hogy mennyire nyugodtnak hangzott ez tőle, pedig nem állt szándékában annak lenni. Elrejtette a mostmár bőrkapucnis kabátja alá, így legalább nehéz lesz felismerni, ha már bajba készülnek. Amikor kész lett a kabát, akkor hallották az ismerős
BING
hangot. Kinyílva az ajtó két kiütött őrt tartogatott számukra és Samy hamar a pulzusukat kezdte nézni és ekkor egy valami nem kerülte el a figyelmét...
-Nézd! Nem szokatlan ez egy picit két sima őrhöz?- Sam egy picit fordított az egyiken, hogy jobban a nyakához férjen, és ekkor egy kis gépfegyver fittyent ki a ruhája alól.
A lány látott már ilyet, de csak kommandós katonáknál, nem egy rendezvény őreinél, ami két dolgot jelenthetett
-Logan, biztos vagy benne be akarunk menni? Mert ezek vagy túlgazdag maffiózók, vagy kormányerők és egyik sem jó ha meglát minket... Pláne nem ha nem tehetünk semmit, mert nálunk csak pár kés van végülis....-ekkor ha Logan jól megnézte látta a társa arcán az ijedtséget, és érezhette, hogy csak miatta tart vele már a lány, nem tudná elviselni a bűntudatot, ha történne vele valami.
-még élnek és nincs komoly látható sérülésük, úgy néz ki-tette hozzá, miközben állt fel, akaratlanul is arra gondolva mi lesz odabent...
-Logan azért ha lehet előbb kérdezzünk utána üssünk-fogta meg a vállát a férfinek mielőtt az benyitna.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 19 Jan. 2018, 12:29
Ugrás egy másik oldalra


Sam & Logan

So was I

Máris jobb a kedvem, hogy történik valami. Elég sokáig voltam távol a „Támadás” óta, és fent a Hegyekben akartam kicsit kiszellőztetni az agyam. De most is szembesülnöm kell, hogy ezek a gazfickók egy pillanatra sem tudnak a fenekükön megülni. Sam biztosan értetlenül áll most, hogy belecsöppentünk valami piszkos dologba, de ezek az öltönyösök nem mindig azok, akiknek látszanak.

-Láttam, de azt jobban furcsállom, hogy a kamerák ki vannak iktatva ezen a szinten..- biccentek a folyosón lévő biztonsági rendszerre.
-Maradj mögöttem, érted?- nézek újból a lányra, de remélem, hogy nem fog sor kerülni a harcra. De abban biztos vagyok, hogy megnézem magamnak ezt a „Zártkörű rendezvényt”. Még egy meghívót se küldtek nekem, de itt vagyok!
Benyitok az ajtón, majd lazán belépek. Nem is lep meg, hogy nem számítottak rám.
-Helló! Itt van az a jó buli? – nézek körül egy széles vigyorral, szivaromat kivéve a számból.
-Mi van? Nem is üdvözletek a Vendéget?- pillantok rá az egyik Pasasra, aki egy Uzie-val tart sakkban pár túszt. Gyorsan felmérem a terepet, de elég amatőröknek látszanak, mert öten vannak csak. Már azt hittem, hogy legalább húszan állnak majd szemben velem, de látszik, hogy sokat változott a világnézetük a mocskoknak.
- Egy kis italt?- emelem fel a Whiskys üveget a bárpultról és töltök magamnak egy pohárba.
- Valaki felvilágosítana, mi folyik itt?- nézek körbe a megrökönyödött arcokon, de már hozzászoktam, hogy kevés ember tudja értékelni a sajátos humorom.
A földön ülő túszok rémült szemeiből látom, hogy nem éppen így képzelték el az estélyüket, de arra sem számítottak, hogy velem akadnak össze.
Remélem, Sam a háttérbe marad, mert nem akarnám, hogy baja essen. Nem szívesen mondom ezt, de lehet, hogy nem egyben távoznak majd ezek a bambaképűek.
Na, most biztos örül a lány, mert nem egyből estem nekik. Még magamat is meglepem, milyen lágyan állok most ehhez a fejleményhez. Azt viszont nagyon jól tudom, hogy ezt a napot megemlegetik, még azt is, hogy ártatlanokra támadtak. Gyűlölöm a rusnya képűeket, de mostanra elég közel járhat kis barátunk a kinti üvegen.
Sokat nem is kell várnom, hogy az egyikük egy lendülettel felém jöjjön. De a lendületét gyorsan le is hervasztom. A karmaim keresztbe vetett vágásával a fegyverét miszlikbe aprítom egy széles vigyorral.
-Ugye erre nem számítottál, Öcskös?- lépek oldalra, és egy jól irányzott vesére mért ütéssel máris a földre kényszerítettem, majd a nyakára kulcsolódó karommal megtámasztottam, és a karmaim hegyét az ütőeréhez illesztettem.
- Van még valakinek ellenvetése?- nézek a többire, de nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen hamar vége ennek a Bulinak.





Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 19 Jan. 2018, 20:54
Ugrás egy másik oldalra

Samy halgatag módon bólintott csak Logan kérésére.
~na persze maradjak mögötte, és akkor az én hátamra ki vigyáz?~fordult meg a fejében, dehát sokminden mást nem is tudott volna tenni.

Logan berontott és egyenesen a pulthoz ment, bár Samy stílusa nem a várakozás volt, de legalább valami hasznossal töltötte addig az időt...
Egyszerűen megállt az ajtóban és nekidőlt a félfának. Vagyis ennek tűnt.

Említette Logannak, hogy az íjjal jobban megbarátkozott, és a fal elég vastag volt, így elkezdett gondolkodni, majd végül arra jutott, hogy elkezdi az anyagot manipulálni.

Halvány csíkon keresztül felhúzta a testére a fát és a betont, ami a hasa és mellkasa elé érve kevlárrá vált, sosem árt a biztonság, majd a hátára is megtette ugyanezt, közben halkan kuncogott Logan nyers mivoltán.

Aztán úgy tűnt elszabadul a pokol.
Logan elővette késeit és majdnem minden a feje tetejére állt, amikor Samy úgy érezte ideje lenne közbelépni.
-Ejnye Ejnye nem erről volt szó!-lazza lökéssel távolodott el az ajtófélfától Samy, majd csábosan előre lépkedett Logan mellé, figyelve, hogy bőrfelsőjének kapucnija jól eltakarja mivoltát, még a hangját is egy picit megváltoztatta
-nem akarunk mi rosszat vele, ugye? Sőt ti sem azért vagytok itt, hogy meghaljatok, végülis az senkinek nem lenne jó, csak egy dolgot akarunk tudni, megkapjuk a választ és itt sem vagyunk.-ilyenkor azért jól jön a hát mögött keresztbe kulcsolt ujj poénja, mert Samy is elsütötte. Bár ha átgondoljuk nem is hazudott, mert válaszolnak, és ha az nem tetszik nekik akkor nos baj lesz, kérdés kinek, ami gyorsan lezajlik és elmennek, vagyis Samy fejében ez így nézett ki.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 20 Jan. 2018, 02:16
Ugrás egy másik oldalra

A hozzászólás olvasását 18+ alattiaknak nem ajánlom!

Sam & Logan

So was I

Ahogy látom, nem igazán akar senki próbálkozni velem. Kissé együgyűnek tartom a félnótást, amiért így inába szállt a bátorsága, de még ha jobban bele is gondolok, akkor volt ez halott ügy, mikor ide betették a koszos lábukat, és túszokat ejtettek.
-Na? Csak azt ne mondjátok, hogy elszállt a lelkesedésetek? Kis színt hozok az életetekbe, amíg tart. Na, igen! Ez mondjuk igaz.- tettem hozzá egy kis grimasszal, és felrángattam az alanyomat a térdelő helyzetéből.

- Most szépen összeszedjük a haverjaidat, és elbeszélgetünk. Vagyis én kérdezek, és ti szépen válaszoltok! Értve?- taszajtok rajta egy nagyot és a társai felé biccentek.
- Azokat meg letenni!- mutatok a fegyverekre. – Ha nem szeretnéd szárnyak nélkül megnézni, milyen magasan tudsz repülni innen, Pajtás!- lépek közelebb hozzá, de látszik rajta, hogy nem jutott el a szavaim abba a kis csökevényes agyáig.
- Vagy, talán segítsünk kideríteni?- mozdulok rá, de szerintem még most sem fogta fel, hogy közel 110 emelet magasban vagyunk.
Sam időközben mellém lépett, ami nem is lepett meg annyira. A Nők elég makacsok, de ezért is imádom őket! – egy biccentéssel nézek felé, és remélem, hogy tudja mit akarok, mert ha valamelyik szarzsáknak rángatózna a keze, akkor remélem, hogy a hátam mögé lép. Nem akarnám, hogy baja essék, de most még a túszokért is aggódom, nemcsak a lányért. Nem egy értelemmel megáldott banda, már előbb is kétszer kellett megkérdeznem, hogy érti-e amit mondok, így nem sok jövőt jósolok nekik. Inkább hulljon a férgese.. A Prof viszont nem lesz tőle elragadtatva. - Ismételjem? – lépek hozzá közelebb, hátha csak halkan mondtam.
Ahogy felé lépek pár lépést, erre viszont reagál már. Ezek szerint nem béna vagy csökött agyú, csak szimplán, hülye.
A túszok felé nézek, és aztán Sam-re.
-Vidd ki a túszokat, kérlek! Nem biztos, hogy látniuk kell, ami következik. - mondom a lánynak. Remélem, hogy ért a mondatom súlyából. Tudom, hogy elég önzőnek tarthat emiatt, de nem szeretném, ha ő is látná, ami fog következni. A gazfickók félelmének a szagát érzem, de abban is biztos vagyok, hogy normális hangon nem fogunk szót érteni velük. Érzem és látom, Sam nem egy elveszett lány, de nem is szeretném, ha valami balul sülne el, és megsérülne. Nem tudom, mi mindenre lehet képes, de nem neki való lesz a látvány.
Közben az ablaknál álló a géppisztolyát felém fordítja, majd mikor meghúzza a ravaszt, egy csomó golyó áll a testembe, amitől hanyatt esem. Egy pillanatra megállított. Aztán a nagy röhögését hallom, ahogy közelebb lép hozzám, hogy megcsodálja művét. Persze dicsően az egész tárát belém eresztve hiszi, hogy végleg elnémított. De amikor közelebb lép, egy mozdulattal a fegyverével együtt kettéhasítom alulról- felfelé, mint egy érett dinnyét. Úgy hanyatlik le két részben mellettem, hogy öröm nézni.
Lassan felállok, majd a golyók sorban távoznak a testemből, majd a sebek is összezáródnak egy pillanat múlva.
- Lehet, nem voltam eddig érthető!- lépek a másik megdermedt fickóhoz.
-Azt mondtam, hogy én kérdezek, ti meg válaszoltok!- nézek szúrós szemmel felé.
- Mi a frászt kerestek ti itt? Talán nem tanították meg, hogy nem szép dolog túszokat ejteni? Beszélj, faszfej!- emelem meg a nyakánál fogva, de már a türelmem végét járja.
Kissé kékül, de valami mozgást vélek felfedezni a száján. Enyhítek a szorításomon, és figyelek.
-Neee! Mi csak parancsot teljesítünk! Ne ölj meg! Azért kaptuk a pénzt, hogy idejöjjünk és túszokat ejtsünk, mert akkor te is itt leszel…
- Ki mondta? Ki adott parancsot nektek? Beszélj!- rántok egyet rajta, de lassan összeáll a kép a lift és a mostani balhé között.
- Beszélj! Vagy úgy jársz, mint a Cimborád!- biccentek a fejemmel a kettéhasított felé.
-Stryker…Stryker ezredes…A listát akarja megszerezni, ami az új kísérleteihez kell. - nyögi ki végül.
- Egy új lista van a Mutánsokról, abból kell neki valami. Többet nem tudok!
- Hol van most? Beszélj!- villog a szemem rá.
- A Központi Kórházba ment. Ott van valaki, akivel találkozik. De többet tényleg nem tudok!
Egy pillanatra elakad a szavam, de aztán a düh elhatalmasodik rajtam.
Elengedem a markomból, de egy lendítéssel a fejét veszem a nyakáról.
-Ezt üzenem az Ezredeseteknek!
Lehet, kissé feszült vagyok, de ha igaz, amit ez a rohadék mond, akkor megint valamire készül az a Szemétláda! – nézek szét a művemen, majd azzal a lendülettel futok is Sam után, remélve, hogy ezt nem nézte végig, és kint vár a folyosón.
Elég nagy szarba léptem bele. De ha megszerzi az új listát, akkor megint egy őrült kísérlet veheti kezdetét, amit meg kell állítani! Csak remélni tudom, hogy időben érkezünk, és megelőzzük a bajt. Vagyis, talán nem lesz belőle még nagyobb.
Sam-nek elmondom nagy vonalakban, ha netán nem tudna róla. Szerintem nem kell attól tartanom, hogy mindent úgy tett, ahogy én kértem.-Velem tartasz? - nézek rá, de már sejtem a válaszát- De nem lesz veszélytelen..- teszem hozzá, bár kicsit aggódom, mi fog várni ránk, ha a lány úgy dönt velem tart. Még talán jó a megérzésem vele kapcsolatban.
Most még egy sör is jólesne, de nincs sok időnk. Indulni kell tovább.



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 20 Jan. 2018, 21:12
Ugrás egy másik oldalra

Nem nagyon kellett volna Samnek beleszólnia, végül úgy érezte, egy kicsit idegesnek tűnt Logan amikor megkérte, hogy vigye ki a foglyokat, így nem is habozott.
Elkezdett lépkedni, de már korán sem volt olyan magabiztos, mint mikor bement oda. Pár lépés volt csak a túszokig és épp mielőtt odaért volna két torony magas figura állt elé, kezükben egy egy UZIval.

Samy megállt felnézett rájuk, majd köhhintett
-ha szabad lesz-lökte el a két alakot akik nem akartak elmenni előle.
Megijedt Sam ilyenkor, sosem volt ilyen helyzetben... mit kéne most tennie vajon?
Arcán pici verejték cseppek jelentek meg és egy mosoly után esett le neki, hogy ez egy zsákutca.
Felnevetett. De hogy miért?
-Mégis kinek hiszitek magatokat? Ha vele jöttem ide, szerintetek ÉN mit tudok tenni? Ezen nem gondolkodtatok el?
Az ötlet a megfélemlítés.
A két fazon felnézett Loganra és a kezéből kiálló pengékre, majd rájöttek, hogy igaza van a hősnönknek.
Arról kezdtek beszélni, hogy ez is valamilyen állat lesz aki szétcincál mindenkit, így hamar inkább elengedték.

Samy jót vigyorgott a csuklyája alatt és tovább ment.
-kérem jöjjenek velem-mondta kissé remegő hangon az embereknek, akik egy szó nélkül követték őt, kissé aggódva, nehogy lelőjék őket.
Ahogy mindenki kiért Samy bezárta maguk mögött az ajtót, és kint mindenki elszaladt a maga útjára.

Sam nekidőlt a falnak és levette a csuklyáját, majd térdére támaszkodott és szép lassan leült a fal tövébe
~minek keveredtem ebbe bele? Nem nekem való ez...~kezdett gondolkodni rajta amikor lövéseket halott. Először életében.
Befogta a fülét és próbált nem belegondolni mi folyik odabent.
Majd amikor vissza felnézett Logan állt ott mellette.
-minden rendben? Úristen tiszta vér vagy! Mi történt? Nincs bajod?-kezdett picit pánikolni, de ahogy körbetapogatta a férfit, látta semmi baja.
Kikerekedett a szeme és ránézett.
-hogy veled tartoke? Veled tartoke? Hmm am Bocs igen mehetünk!-jött rá Samre a tettvágy, ha Logan képes ilyenre, akkor ő is tehetne valamit, végülis eddig szinte semmire nem használta az erejét ami a jó ügyért lett volna.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 21 Jan. 2018, 14:02
Ugrás egy másik oldalra

Sam & Logan

So was I

Gyorsan felvázolom Sam-nek amit megtudtam ezektől, és talán addigra valami tervet kiötlünk közösen. Én nem szoktam nagyon előre tervezni, mert amúgy sem fog bekövetkezni. Vagyis legalább nem úgy, ahogy eltervezném. A lányon látszik, hogy megijedt, de talán meggyőzi, amikor végig tapogatva nincs rajtam sérülés. Az ingem elég pocsékul fest, ahogy az arcom is, de ha letörlőm magamról a vérüket, akkor nem lenne hiteles, ha a Kórházba lépnénk. Egy kis álca, meg nem árt. Amúgy sem vagyok egy balhé nélküli, de most legalább sima ügy lesz bejutnunk. Vagy remélem, simán megtalálom azt a Stryker-t!

Az épületből kilépve máris jobb volt a friss levegő. Nagy mocskot hagytunk a teremben, majd a Takarítók fogják a fejüket. De ez van, mikor előjönnek a véletlenek.
- Menjünk. Van egy kis dolgunk a Kórházban!- intek le egy taxit és megmondom a címet. A Sofőr kissé rosszallóan tekint rám. Egy pillanatra ránézek a visszapillantó tükrében, amiben láthatja nem éppen vidám arckifejezésemet.
- Nyomás!- ejtem ki a szavaim, és látszik rajta, hogy jobb, ha nem akadékoskodik, inkább a címre visz.
Talán nem tart sokáig, amíg megtaláljuk, és kiverem belőle a gondolatát is, hogy újból kísérletezzen rajtunk, Mutánsokon.
Hamarosan megérkezünk a Mentőbejárathoz, és kiszállok, remélem Sam is követ.
Az ablakhoz hajolva kifizetem neki a viteldíjat.
- Ugye, hogy gyorsan is tud vezetni?- nyújtok neki oda egy tizest.- Az aprót tartsa meg…- lépek a bejárat elé, és elolvasom a táblát.
Központi Kórház Emergency
Pont jó helyen vagyunk.



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 21 Jan. 2018, 19:15
Ugrás egy másik oldalra

Logan elmondta Samnak amit tud, bár így is sok rész maradt ki neki, például ki is ez az ezredes akiről beszél és milyen listáról van szó nem értette. De beleegyezett, hogy követi és így is fog tenni, ebben biztos volt.
A taxis aki értük jött nagy kerek szemekkel nézte mitől néz így ki Logan ahogy, persze eddigre Sam úgy csinált, mintha támogatná őt, a "álruha kedvéért"
-ne nézzen ennyire! Sietnünk kell mert elvérzik!-mondtam neki a még mindig ilyedt hangomon, emiatt és Logan szavai miatt is lehetett, hogy alig pár perc és néhány elkerült karambol után a sürgősségin kötöttünk ki.
-nem tudom innen hogyan tovább, de beviszlek, csak kérdés, hogy magyarázzuk ki magunkat,
hogy nem is vagy sérült más tészta.
-nézett rá a mellette magasodó Farkasra, akit besegített az épületbe és innen a férfire bízta a sztori beadását, hisz amikor a nővér odasietett, csak ennyit tudott mondani Sam:
-Így találtam már rá, de eléggé egyben van még, siettünk nagyon
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 26 Jan. 2018, 04:54
Ugrás egy másik oldalra

Samy & Logan

So was I


Na, ez jól ment.
Amúgy se gondoltam, hogy üres lesz a váró, így gond nélkül bejutottunk az épületbe. Most jön inkább az izgalmas rész, mikor meg kell találnunk azt a félnótást, akinek eddig nagyobb volt a szerencséje, mint a tehetsége.

- Ügyes húzás volt, Sam!- bólintok elismerően.
- Keressük meg azt a Pasast, aztán húzás innen!- vázolom fel nagy vonalakban a tervet. Ami talán kissé részlethiányos, de amúgy sem tervezek előre.
- Oda…- mutatok a lépcsőházra. A lifthez is mehettünk volna, de ha Stryker agyával gondolkozom, akkor arra nem számít, hogy idejövünk meglepni őket.
Valószínű, hogy olyan helyet választ, ami zárt és nem nagyon zavarhatják meg a „üzleti” dolgában.
- Az Intenzív…- ugrott be az a hely, ahova én mennék a helyébe.
- Felső szint. - olvasom a tábláról, majd szaporán veszem felfelé a lépcsőfokokat, remélem a lány is lépést tud tartani velem.
Felérve óvatosan kilesek a résnyire tárt ajtó mögül. A folyosó közepén vagyunk most, de egy lelket sem látok kint.
A lányra nézek, de nem szólalok meg. Tudom, hogy óvatosnak kell lennünk. Stryker nem egy ostoba, de elég elfogult magával. Ha tényleg idejött, akkor felkészült ránk, és nem szeretném, ha valaki megsérülne.
Kiléptem a lépcsőháztól, és a fal mellett osonok végig. Nem tudom melyik ajtó mögött találunk rá, de abban is biztos vagyok, hogy itt van a közelbe. Érzem a szagát..
- Maradj a közelemben. Veszélyes ez a …Stryker. ..- súgom Sam-nek.
- Kísérletezett egy olyan szerrel, ami a tudatot befolyásolja. Úgyhogy mindenre képes.
A folyosó végére érve, körbe nézek, de a Nővérpultnál nem látok senkit.
- Ez nem  jelent jót…- lesek be az egyik ajtón, de nem látok semmi biztatót.
- Lehet, itt vannak. - mutatok az ajtóra, ahonnan érzek valamit, de a fertőtlenítő minden elnyom, és csak egy halovány érzés az, ami megerősítene benne, hogy itt jártak.
Benyitok óvatosan, de bent csak egy férfi fekszik gépekre kötve.
- Nincs itt…- lépek vissza a folyosóra.
Már kezdem azt hinni, hogy a szimatom megtréfált, de visszanézek a lift irányába, és meglátom, ahogy belép rajta.
- Stryker!- üvöltöm, de ahogy megiramodnék felé, gyorsan beugrik a lift ajtaján és a tűzjelzőt megnyomva, vijjogni kezd a kiürítésre hívó csengő.
- Te rohadék!- kiáltom dühösen, és egyszerre minden megelevenedik. A vész esetén életbe lép a kiürítés és mindenhonnan emberek rohannak ki a kórtermekből. A Nővérek gyors mozdulatokkal veszik irányításuk alá a menekülési tervet, majd a csendet a sziréna hangja és a Betegek rémülete népesíti be.
- Tűnjünk innen!- mondom vicsorogva. Most nagyon felhúzott ez a rohadék. Kerülgetve visszamegyek a lépcsőhöz, és Sam remélem, nem marad le.
- Hova mehet? Biztos nem lefelé. - tűnődöm, aztán döntök.
- Fel a tetőre!- remélem, hogy nem késünk el. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, de lehet, hogy meglép…



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 28 Jan. 2018, 20:04
Ugrás egy másik oldalra

Sam csodálkozott és csendben követte a férfit, tulajdonképpen nem tudta merre vezet az útjuk, egyszer felfelé egyszer lefelé, össze vissza tekeregtek az épületben, furának tartotta, hogy senki nem állította meg őket, rossz előérzete támadt Samnek
Sosem volt ilyen érzése még eddig, és nem tetszett neki a bizsergető dolog.

Logan mintha megőrült volna mellette kezdett el rohangálni a fickó után.
-biztos ennyire el kell kapnunk? tudod egy kórházban szerintem csak látogatóba jön egészséges ember
Fogta meg a felsőjének a hátát, de mivel a Farkas nagyon erőltette a "játékot" így vele tartott, reménykedve, hogy nem érik el a DEAD END-et.

Sam ekkor vette észre, a sok-sok kis fecnit az egyik falon, ami csupa balesetről, maffia gyilkosságokról és hasonló tragikus esetekről szólt. Lépkedett Logan után fel a lépcsőn, de előre tudta, hogy a tetőn vagy nem lesz senki, ami a jó lett volna, vagy pedig csomó fegyveres és a halál várt rájuk. Nem akart meghalni, még korai volt neki, de nem akarta az újságban látni a másik hírét sem, hogy meghalt volna.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 30 Jan. 2018, 03:55
Ugrás egy másik oldalra

16+
Samy & Logan

So was I

Éreztem Samy aggodalmát és talán a vívódását, ahogy elhaladtam mellette. Nem igazán tudom neki elmagyarázni, miért annyira kényes ez az ügy. Stryker nem az a fajta, aki jó célokat szolgál. Vagy éppen jóra használná fel a tudását. Már volt vele dolgom, ami után elég nyomatékosan a tudtára adtam, hogy ha az utamat újból keresztezi, akkor nem leszek vele kíméletes. Mostanában alig hallottam felőle. Talán jó hír volt, de most annál inkább felbosszantott a ténykedése. Tudtam, hogy egy Rohadék, de már megint nem fér a bőrébe!
-Ez a Sryker nem ismeri a Kegyelem fogalmát, mondjuk mást se! Egy Címeres Barom!- mondtam hozzá halkabban, bár az idegeimet eléggé felkorbácsolta ez a húzása.
A tetőre érve, nem is tudom mit vártam. Talán egy tucat felfegyverzett egyenruhást. Helyette két félnótást, akik nagy igyekezettel ugranak be a Helikopter ajtaján.
-STRYKER!!! NEM MENEKÜLSZ! MEGTALÁLLAK!!- kiabáltam  felé. A rotor hangja eléggé elnyomta a hangom. De azért remélem, hogy hallotta! Nem fog még több Mutánst halálra kínozni!
-ROHAGYJ MEG!- eresztem ki a pengéimet, de már hiába rohanok felé, a gép gyorsan emelkedik. Csak a gúnyos vigyorát lehet látni, ahogy távolodik.
Samy-re nézek, ha a közelemben van, de csak remélni tudom, hogy nem ijesztettem halálra.
- Sok Mutáns halt meg a kísérleteitől. Most megint valamire készül!- mondom a lánynak, mert szerintem nem nagyon ért ebből az egészből semmit.
- Gyere… menjünk.. - indulok vissza a lépcsőházba, de az ajtónál egy darab papírt veszek észre, leesve a lépcsőnél.
Felveszem. Az egyik aktából eshetett ki, amit valószínűleg nem vett észre, vagy az is lehet, hogy szándékosan hagyták itt.
Egy műholdkép. A Mexikói határhoz közeli hely volt rajta bejelölve.
- El Paso. – olvasom le a bekarikázott jelölést.
- Csinálsz valamit az elkövetkező napokban? Kirándulunk egyet. - teszem hozzá egy fél mosollyal, bár szerintem nem nagyon gondolt arra Samy, hogy pár napig útitársak leszünk. Ha egyáltalán van kedve velem tartani.
- Szerzünk egy kocsit, és holnap indulunk. Sok holmit nem kell hozni, nem akarok sokáig időzni. Rendben?- nézek a lányra, remélem, hogy érzi rajtam, hogy nem véletlenül vagyok ennyire feszült ettől a Stryker-től. Sok gondot okozott már. Ha tényleg megkaparintotta azokat az aktákat, akkor még a Prof sem tudja megakadályozni, hogy ne legyen áldozat.
- Holnap reggel 7- kor találkozzunk a Hídnál. Ott várok rád. Oké? Sört hozzál!- mondom viccesen, és a kezébe nyomok 100 dolcsit.
- Magadnak is vásárolj valamit. Hosszú utunk lesz. – igyekszem a lehető legkedvesebb arcomat mutatni, de ha a szimatom nem csal, akkor nem lesz zökkenőmentes ez az ügy.
Elköszönök a lánytól és remélem, hogy holnap reggel a megbeszélt helyen fog lenni. Ha nem…akkor magam kell, hogy utána eredjek és megállítsam Stryker-t. Talán, Samy velem tart. De holnap minden elválik. Meg az is, hogy egy járgányt hol szerezzek az indulásig.



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Samy & Logan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-