Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
NOBODY MOVE! [Avery & Natasha]


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Kedd 02 Jan. 2018, 21:37



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Határozott mozdulattal lököm be a Washingtoni Nemzeti Bank robosztus, fából készült ajtaját. Alig múlt dél, a nap a legmagasabb pontján ragyog, erős fényével elvakítva a szabad ég alatt tartózkodókat. Azonban mindez semmiségnek bizonyul, amikor az épület gyomrába lépek. Nem ez az első alkalom, hogy itt vagyok, így az impozáns belsőépítészet ezúttal nem vonja fel a figyelmem. A fekete tűsarkak visszhangozva koppannak a csillogó márványon. Céltudatosan haladok előre, egészen az aula közepén elnyújtózkodó recepciós pultig, mely grandiózus mérete egész egyszerűen indokolatlan.
- Miben segíthetek, hölgyem? –
- Máris megmondom én, miben segíthet! - tuskó módon könyökölök fel a pultra, majd hajolok bele a banki alkalmazott személyes terébe. A várt reakciót látom viszont; kissé hátrahőköl, arcán az elfojtott nem tetszés apró szarkalábai villannak fel. - Anton Kashnikov széfjét szeretném, vagyis annak a tartalmát. -
- Tudja esetleg a szóban forgó széf számsorát? -
- Chöh! Minek néz engem, lexikonnak? Ez nem az én dolgom! - húzom el látványosan a szám, s jobb kezemmel futólag megérintem a napszemüvegem, melyet az illemnek megfelelően a legkevésbé sem vettem le. - Szóval megnézhetem? -
- Elnézést hölgyem, de ha az említett úr nevén van a széf, csak Ő az, aki.. –
- Személyesen?! Hozzam ide a férgek által megrágott testét a temetőből? -
- Elnézést, én nem tudtam.. - kezd el mentegetőzni, mire csak legyintek, majd a fekete kabátzsebemből előveszek egy orosz útlevelet, és az alkalmazott elé dobom.
- Blablabla, ez engem nem érdekel. Nézzen utána! -
- Persze, máris! Elnézést.. - az egészen apróra zsugorodott alak sietősen távozik, mire unottan megfordulok, és a pultnak támaszkodva nézek körbe.
Az útlevélben szereplő adatok tökéletesen megfelelnek a valóságnak. Kashnikov özvegyének adatait szerepelteti, azonban a szóban forgó hölgy képe helyén az enyém szerepel. A valódi személy pedig éppen Malibu partjain sütteti a hasát, élvezve a kisebb vagyont, amelyet megboldogult, s legkevésbé sem szeretett férje ráhagyott. Engem természetesen a pénz nem érdekel. Tudom, hogy az a széf, amit most felakarok nyittatni, valami egészen mást tartalmaz. Tekintettel arra, hogy nem akartam betörni a bankba, egy egészen más módját választottam a bejutásnak. Nem okozott nehézséget az, hogy egy kellemetlen természetű nő szerepét magamra öltsem.
A következő pillanatban ellököm magam a pulttól, és félre söpörve pár fekete tincset, nézelődök körbe, mintha csak most először járnék itt. Épp az egyik beugróhoz érek, amikor egy csapat feketeruhás ember beront a terembe, és egy emberként hurrogják; ”Senki se mozduljon! Ez itt egy bankrablás!” S szavainak nyomatékot adva fegyverek is elsülnek. Ösztönösen cselekszem. Az éppen mellettem elhaladó személy karját megfogva rántom be magammal az oszlop mögé, ahol takarásba kerülünk, és a rablók nem láthatnak meg bennünket. Egyelőre.




 
 
_______________________________


hello szöszi!  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szer. 03 Jan. 2018, 19:35



Natasha & Avery
What should we do now?

Bár Washingtonban semmi szükség rá, hogy álcázzam magam, megszokásból feszes lófarokba fogtam a hajam és magammal hoztam a szemüvegemet is. Annyira hozzászoktam, hogy elkülönítsem a civil énemet az önjelölt hősétől, hogy már-már kényelmetlenül éreztem magam kibontott hajjal, ha épp nem az S betű virított a mellkasomon. Márpedig banki ügyek intézéséhez Avery Jones is teljesen megfelelő, nem szükségeltetik a Napleány közreműködése, így hát egyszerű, kényelmes, hétköznapi ruházatomban várakozom az egyik kényelmetlen széken ülve, és másodpercenként ellenőrzöm hol a sorszámomat, hol a kijelzőn szereplő számokat. Sajnos e kettő igencsak távol áll egymástól, pedig már húsz perce várakozom. Ki hinné, hogy egy poros kisvárosban az ember gyorsabban elintéz mindent, mint a nagy és fejlett Washingtonban? De hát ha a húgom az FBI tagja, nincs mit tenni.
A karórámon ellenőrzöm az időt, és halkan felciccenek. Alig egy órám maradt, hogy odaérjek a találkámra Ellie-vel, és még mindig nem jutottam sorra. Türelmetlen sóhajjal felkelek a székemről, hogy tegyek egy kört, hátha az bármivel is felgyorsítja az adminisztrációt, amikor kiélezett érzékeim jelzik, hogy valami baj van. Különös hangok ütik meg a fülem, és alig fordítom a fejem a bejárat felé, máris megpillantom a símaszkos csapatot, kezükben a fegyverrel. Azt elfelejtettem az előbb említeni, hogy nagyváros lévén az egy négyzetméterre eső bűnözők száma is nagyobb Washingtonban, de hogy pont most, pont itt, pont ma! Egy pillanatra teljesen lefagyok, aztán már épp a szemüvegemhez nyúlnék, hogy levegyem azt, amikor valaki megragadja a karom és egy oszlop mögé ránt. Annyira megszeppenek, hogy elfelejtek ellenkezni, hagyom, hogy elrejtsenek a rablók szeme elől.
- Mi? Ööö, elnézést...? - suttogom, miközben az oszlop takarásába helyezkedem, hátam idegesen nekivetve. Ez így nem jó... Át kell öltöznöm valahogy, hogy berepülhessek megakadályozni a rablást, de nem hiszem, hogy ez a fekete hajú nő mellettem díjazná a látványt, ha nekiállnék vetkőzni. Épp csak kilesek az oszlop mögül, de nem akarom, hogy meglássanak, úgyhogy vissza is rántom a fejem, enyhén nekikoccintva tehetetlenségemben az oszlopnak. - Ahj... Miért pont ma...?
A mellettem megbújó nőre sandítok, azon kezdem el törni a fejem, hogyan védhetném meg. Ha magamra irányítom a rablók figyelmét, akár ő is megsérülhet.
- Semmi pánik, minden rendben lesz... - suttogom, megpaskolva az alkarját, ha nem húzódik el. Nem vagyok az a kifejezetten lelkesítő típus, aki olyan jól értene a motivációs beszédekhez, de hát szegény nő talán még sosem látott ilyesmit; meg kell nyugtatnom valahogy és kihasználni, hogy a rablók még nem vettek észre minket.

sziaaaa! őrülten szeret

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szer. 03 Jan. 2018, 22:26



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
A tervem abban a pillanatban bukott meg, mikor egy alig tucatnyi ember úgy döntött, a gyors meggazdagodás útját választja. Hazugság volna azt állítanom, hogy több hétnyi munkám veszett most oda, hiszen a kigondolt koncepció sokkal inkább volt egyszerű, és az egyik legrövidebb út. Ha azok az alakok nincsenek, már rég úton lennék Kashnikov széfje felé. Ehelyett az épület egyik vaskos tartóoszlopa mögé húzódom, magammal rántva az első olyan személyt, aki kartávolságban helyezkedett el a fegyverdördülés pillanatában. Eme etettem mögött sokféle cél is húzódhat, amely több, mint  a másik fél megmentése, de a történések majd kiforrják magukat.
Néma fejrázással reagálok a szavaira, majd a falnak dőlve rántom le a fejemről a napszemüveget, és mélyesztem a táskámba. Csendben hallgatok, a lépteket, elhangzó szavakat. Sem a hely, sem pedig az idő nem alkalmas a felesleges csevejre. A következő megjegyzést is elengedem a fülem mellett, miközben óvatosan az oszlopra simulok, és az aulában történteket térképezem fel.
Óvatosan húzódom vissza, s ahogy a felkaromat paskolás éri, úgy kapom oda hirtelen a fejem, és nézek először a kezeire, majd lassan felveszem vele a szemkontaktust. Enyhén összeszűkölő szemekkel mérem végig.
- Igen. - válaszolom színtelen hangon, majd megragadom a csuklóját. - És te segítesz nekem ebben. -
Szavaim kijelentők, s rezzenéstelen arcomon pontosan jól látszik, milyen komolyan is gondolom. Az ismeretlen, fiatal nő az áldozat szerepéből most avanzsált át társsá, kivel ezt az egész ügyet felgöngyölíthetjük.
”Mindenki le a földre, kezeket a tarkóra! Hé, nézd meg ott, maradt e még valaki.” – a szavak tisztán verődnek vissza a világos falakról, mire megragadom a nő csuklóját, majd magammal rántom a szemközti ajtóhoz. A kilincset lenyomom, szerencsénkre azonnal nyílik. Elsőként hatolok be, és hacsak nem ütközök ellenállásba a másik fél részéről, Őt is magammal vonom, az ajtót pedig becsukom.
- Az igazgatót fogják először megkeresni. Találjuk meg mi előbb. - egyoldalúnak tűnhet a kommunikációm, de tekintettel arra, hogy egy hétköznapi civil emberről van szó, jobbnak látom, ha ebben az esetben is én adom az utasításokat.
Az ajtón túl egy hosszú folyosó terpeszkedik el előttünk, s miközben elindulok előre, jobb karom emelem mellmagasságba. A vékony csuklóra simuló, érintőképernyős karórán pár gombot megnyomva egy holografikus kép jelenik meg fölötte. - Ez itt a bank alaprajza. Mi most itt vagyunk, és itt van az igazgató irodája. -
A vállam fölött hátrapillantva ellenőrzöm most, hogy itt van e még a nő, majd mutatom a kivetülésre, miközben beszélek.
- Szükséged lesz egy fegyverre. Tudod használni? - szegezem neki a kérdést, mert bár itt Amerikában a fegyvertartás alapvető jogokhoz tartozik, nem feltételezhető, hogy mindenki ért is hozzá, és használni is tudja.




 
 
_______________________________


elnézést a modoromért.  lángoló muki   -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Csüt. 04 Jan. 2018, 19:36



Natasha & Avery
What should we do now?

A nő pillantása arra késztet, hogy a lehető legóvatosabban és legbűntudatosabban húzzam vissza a kezem, remélve, nem kap utána és nem tépi le tőből a karom, amiért meg mertem érinteni. A tekintete valahogy azt sugallja, képes rá, és legalább hat különböző módon. Aprót nyelek, megakad a gombóc a torkomban. Összerándulok, ahogy megragadja a csuklómat, és mielőtt bármit is reagálhatnék eléggé vészjósló szavaira, máris magával ránt. Tiltakoznék, miszerint nem menekülhetünk, én nem menekülhetek, hiszen meg kell... De olyan gyorsan történik minden, épp csak bezáródik mögöttünk az ajtó, míg én a menet közben meglógott bátorságomat keresgélem a padlón.
- Az igazgatót? Honnan tudod? - kíváncsiskodom, pillantásom egyből visszakapva rá, majd rögtön beharapom az alsó ajkam. A kérdés csak úgy kicsúszott, és csak remélem, hogy nem tűntem túlságosan számonkérőnek. Biztosan tudja, ha ezt mondta, nem akartam én megkérdőjelezni semmiben... Csak érdekel. Ahogy végigmérem, egyre inkább gyanúsabbnak találom őt. Valami azt súgja, hogy kettőnk közül nem én vagyok az egyetlen, aki titkol valamit.
Ekkor villan fel a karórájából egy hologram, és nem tudom, hogy ledöbbenjek vagy tapsoljak. Annyira meghökkent maga a látvány, hogy nem is nagyon sikerül felfognom magát az alaprajzot; észrevétlenül megtapogatom a karórámat, amit a húgomtól kaptam karácsonyra, és megjegyzem magamban, hogy felrovom neki, amiért azt mondta, ez a legújabb model. A legújabb model láthatóan sokkal többet tud, mint időt meg pulzusszámot mérni...
- Wow... Király... - igyekszem lépést tartani a nővel, és már kezdem magamat is meglepni a nagy hallgatagságommal. Nem szoktam ilyen hosszú ideig csendben maradni, de most annyi mindent kell megemésztenem, hogy messze magunk mögött hagyjuk már az ajtót, mire végre megszólalok.
- Ki vagy te? Mármint... Az FBI-nak dolgozol? CIA? - bizonytalan pillantást vetek az órájára. - ...NASA? Tudod, mit akarnak ellopni a bankból?
A kérdések csak úgy kibuknak belőlem, már végig sem gondolom, melyikkel haragíthatom magamra esetleg. Ahogy a fegyverről kezd beszélni, már semmi kétségem afelől, hogy nem egy hétköznapi nő, aki csak besétált ügyet intézni a bankba. Nos, nem mintha én az lennék...
- Ó, nem, én nem... Mármint igen, de nem... Szóval én nem igazán... Tudod, megoldom, ühüm. Jó vagyok. Egész jó vagyok. Mármint fegyver nélkül, én... Jó vagyok, hidd el - motyogom, zavartan igazgatva a szemüvegemet. Nem tudom, hogyan magyarázhatnám el neki, hogy semmi szükségem fegyverre... Hogyan magyarázhatnám el az egész kilétemet, a képességeimet. Ha eljön az ideje, majd megmutatom neki, de addig is jobb, ha nem kezdek el félrebeszélni, még őrültnek nézne. - Csak higgy nekem, rendben? - teszem még hozzá egy fokkal komolyabban, néhány hosszabb pillanatra a nőn felejtve a szemem, kérlelőn. Nehéz dolog bizalmat kérni egy vadidegentől, aki láthatóan ugyanolyan titokzatoskodó, mint te magad, de nincs más választásom, úgyhogy megteszem.
Ahogy elérjük a következő ajtót, óvatosan kinyújtom elé a karom, jelezve, álljunk meg.
- Várj! - leveszem a szemüvegem és hunyorgok kissé, röntgen pillantásommal feltérképezem, mi van az ajtón túl. Nem észlelek semmiféle mozgást, a következő folyosó legalább olyan kihalt, mint amin jöttünk. - Oké, tiszta! Mehetünk. - elégedett biccentéssel visszabiggyesztem az orromra a szemüveget, és oldalra sandítok, remélvén, újdonsült partneremnek nem akadnak idő előtt kínos kérdései.
- Ó! - kapok hirtelen a válla után, ha esetleg megindult volna, és gyorsan, riadtan visszarántom. - Egyébként Avery vagyok. Gondoltam, jó, ha... Tudod. Tudjuk egymás nevét. - A kezem nyújtom neki széles, boldog mosollyal az arcomon, hiszen nincs is jobb a közös mentőakciók során köttetett barátságoknál.

hol lehet kapni olyan órát? őrülten szeret

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Pént. 05 Jan. 2018, 13:13



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Nem ütközöm heves ellenkezésbe, és tiltakozás nélkül vonom magammal a nőt az ajtó mögé. A szőke hajú teremtésnek egyetlen hibája volt csupán, rosszkor volt jó helyen. Bár ez a bizonyos rossz is relatív, hisz mellettem sokkal inkább biztonságban van, mint a nyíltterepen. Csak ezt Ő még nem tudja.
- Nem véletlenül választották ezt a bankot. Az alagsorban halomban állnak a II. világháborúból származó aranytömbök. Csak az igazgatónak van hozzáférése ahhoz a páncélteremhez, melyben őrzik. - ez pusztán feltételezés, azonban a teóriáim nagyszázalékban helyesek. Alaposan utánanéztem az intézményt érintő információknak, melyek közül van olyan is, mely nem publikus. - A retinaszkennerhez vagy odaviszik magát az igazgatót, vagy kivágják a szemgolyóját és úgy oldják meg. -
Szenvtelen hangon mondom mindezt, mintha egy ilyen öncsonkítás még gondolati szinten sem rázna meg. Valljuk be, ez így is van. Kicsit más az ingerküszöböm, mint az átlagnak.
Nem foglalkozom a csodálkozásával, ahogyan a személyemet érintő találgatásokat is könnyedén elengedem a fülem mellett. Mintha meg se hallanám.
- Rengeteg, mások számára vágyott értéket tartanak itt. - a következő pillanatban a fegyverre terelem a témát, s a reakció hallatán a jobb szemöldököm, kételkedve kúszik fel egyre feljebb a homlokomon. - Aha. -
Hangom elárulja, a legkevésbé sem hiszek Neki. Viselkedését látva zavart fedezek fel. Érdekes. Arra kér, higgyek neki, mire csak kelletlenül elhúzom ajkaim, és elfordítva tekintetem, haladok tovább. Természetesen nem hiszek Neki, és nem is bízok benne. Egyik sem az erősségem, ha idegenekről van szó.
Az ajtóhoz érve megállít, s türelmetlenül nézek rá. A kép azonban, ami elém tárul, több, mint furcsa. Hunyorogva mered az ajtóra, majd kijelenti, hogy tiszta a terep.
- Röntgenlátás. Ügyes. - minden lelkesedést mellőzve osztom meg közönyösen a felismerésem. Harcosok, és tudósok között élem a mindennapjaim. Nehéz nekem meglepetést okozni. Feltételezhetően mutáns. Már épp elindulnék, amikor a hirtelen utánam nyúl, s visszaránt. Ösztönösen cselekszem, s azt a kezét megragadva, mellyel hátraránt, enyhén hátracsavarom. - Fejezd be a felesleges fecsegést, és kerüld az ilyen hirtelen mozdulatokat az irányomba. - dörrenek rá, majd elengedem a karját, és kissé lelazítva a vállaim, nyúlok a kilincsért.
- Több koncentráció, kevesebb beszéd. Gyerünk. -
Eszemben sincs ismerkedős estet tartani, és ha eddig ez nem lett volna teljesen egyértelmű, hát most tisztázom a helyzetet. Belököm az ajtót, ahonnan egy kisebb aulába jutunk, középen pedig a lift ebben a pillanatban nyílik ki, és kilép belőle egy férfi. Ezzel egy időben azon a folyosón másik három alak bukkan fel, ahonnan mi érkeztünk. A liftből kilépő ember esik hozzám közelebb. Nekifutással ragadom meg a vállát, majd taszítom le a földre, s ahogy lenyomom a padlóra, könyökkel fejbe ütöm, ezzel elérve, hogy elveszítse az eszméletét. Miközben a földön térdelek, felkapva a fejem, nézek Avery és a másik három fickó irányába.




 
 
_______________________________


beszélek Starkkal az érdekedben. Wink  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szomb. 06 Jan. 2018, 00:35



Natasha & Avery
What should we do now?

Értőn bólogatok, elborzadva kissé a nő szavain. Felmértem és elismertem a helyzet komolyságát, de hogy kivágják valakinek a szemét és átcipeljék a fél bankon... Zsebre teszik közben, vagy mi? Fujj!
- Azt csak nem tennék meg... - kínosan, feszengve mosolygok a feltételezésen, összefonva magam előtt a karjaimat, ezzel is elutasítván a gondolatot, de a nő érzelemmentes arckifejezése elbizonytalanít. - Ugye nem...?
Bárhogy is, jobb lesz, ha mi találjuk meg előbb az igazgatót, ebben határozottan igaza volt korábban. Kész vagyok együttműködni, és ha kell, felfedem a képességeimet is. Jobb lett volna, ha ehhez a jelmezemben lát, de talán elég messzire jöttem a városomtól ahhoz, hogy ne találjon összefüggést az arcom és a repkedő szőke ciklon közt. Talán errefelé nem is néznek tv-t...
Mesterien tereli a témát és azt is látom, hogy nem igazán győztem meg. Nos, lehet, hogy sosem leszünk legjobb barátnők, de ha már társakká verbúválódtunk össze erre a mentőakcióra, akkor nem adom fel, hogy jól kijöjjünk. Enyhén grimaszolok hát csak, amikor válaszok nélkül hagy, és kissé értetlenkedve kapom felé a fejem, amint egyetlen pillanat alatt átlát a trükkömön.
- Röntgen...? Pfff! - nagyzolva legyintek, mintha a világ legnagyobb képtelenségéről beszélne, aztán nagy, kelletlen sóhajjal elismerem nem csak az ő igazát, hanem azt is, milyen pocsék hazudozó vagyok. Barátkozási szándékom az irányába azonban végleg kudarcba fullad, ahogy megcsavarja a karom. Halkan felszisszenek, és esküszöm, egy pillanatra átfut a fejemen, milyen szívesen megütném... - Ouch! Az ég szerelmére! Jó! - vetem oda duzzogva, és ahogy elenged, kirázom a karomat, szúrós pillantással méricskélve a hátát - amíg rám néz, addig nem merek látványosan puffogni.
- Vettem a lapot... - dünnyögöm az orrom alatt és hagyom, hogy előre menjen. Amilyen kemény természet, csak rárivall bármelyik rablóra és azok biztosan sírva megadják magukat neki.
Alig érünk be az aulába, a lift csippanva kinyílik. Egyből megtorpanok, de már nincs hova bújni, mire azonban kitalálhatnám, hogy a férfi, aki előlép, barát-e vagy ellenség, a nő máris leteríti. Ámulva pislogok rá, kis híján megtapsolom a mutatványt, de szavak nélkül hagy. Minden pimasz gondolatot azonnal törlök a fejemből róla, mielőtt még engem is ugyanígy leterít...
- Hű!
Sokkal többet azonban nincs időm agyalni rajta, mert valaki megragad hátulról és a szemközti oszlopnak taszít. Összepréselem az ajkam és szembefordulok a fickóval, karommal felfogva a következő ütését, és egy jobb horoggal máris eltántorítom magamtól. Igazából sikerül beleeresztenem az ütésbe a haragomat, és ezáltal 5-6 métert repítek szerencsétlenen. Gyors oldalpillantással felmérem a számukat: ketten maradtak, egy jön nekem, egy a vörös amazon ellen indul.
Leveszem a szemüvegem, hogy ne legyen útban, és hanyagul a farmerem zsebébe gyűröm. A közelharc nem erősségem, úgyhogy ahogy a fickó nekem ront, reflexből felrepülök a levegőbe. Nem tudok olyan magasra emelkedni a plafon miatt, de ez a távolság bőven elég ahhoz, hogy vegyek egy mély levegőt, amit keskeny átmérőjű, tölcsérszerű légörvényként fújok ki, leterítve a lábáról a fickót, és mivel kiütni nem szeretném, egy újabb jeges fújással a talajhoz fagyasztom a törzsét és a karjait.
Ha Natasha addigra ártalmatlanította az ellenfelét, akkor óvatosan landolok mellette, aprót biccentve a lift felé.
- Hányadikra?

istennő vagy! őrülten szeret

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szomb. 06 Jan. 2018, 12:17



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Reménykedő kérdésére csupán megrántom a vállam. Valójában félszemmel is lehet élni, erről akár Fury is tudna mesélni. Sokkal humánusabb, mintha a torkát vágnák el, esetleg kivéreztetnék. Ha nem végeznek barbár munkát, nagyesélyei lesznek a fickónak a túlélésre. Azonban most épp azon vagyunk, hogy ezeket az eshetőségeket megakadályozzuk.
Egy oldalpillantással nyugtázom szavait, melyben éppen az általam megállapítottak ellenkezőjéről kíván meggyőzni. Természetesen nem fogok a saját igazam mellett érvelni, hiszen pontosan tudom, mit láttam. Ezen tényt pedig másodpercekkel később maga is elismerni.
Avery barátkozási szándéka valóban nem éppen a legjobban sül el. Az ehhez hasonló helyzetekre nem igazán reagálok jól, mint ahogy az az imént is bebizonyosodott.
Miután sikerül tisztáztunk az erőviszonyokat, tovább haladunk, s ekkor futunk bele az első ellenséges személybe, aki nem éppen azért jött ide, hogy a hosszú távú befektetések iránt érdeklődjön. Egyetlen pillantással felmérem az öltözetét, s konstatálom, nem a bank egyik dolgozója, így teszem azt, amit tennem kell. Kiiktatom. A szemem sarkából látom, ahogyan az Averyre támadó fickó igen tisztességes távolságba kerül tőle egy látszólag teljesen normál ütést követően, majd a levegőbe repül. Most én mondom azt magamban, hogy ”hű!”
A felém iramodó fickó sem kerüli el a figyelmem. Futva indulok el felé, és a falnál magányosan ácsorgó fénymásoló gépet használva ugrok fel rá, s onnan lendületet véve rúgom teljes erőből fejbe, majd érkezek ruganyosan a földre.
- A másodikon van az irodája. - először a megfagyasztott fickót nézem, majd a mellém megérkező alakot. - Te nem mutáns vagy. -
Állapítom meg, miközben fürkészve nézem a vonásait. Nem, a mutánsok legerősebbike sem birtokol ilyen sokrétű képességeket, mint ez a nő. Csak rövid ideig tanulmányoztam a mutáns fáj mibenlétét, de az a minimális, kissé felületes tudás is elegendő ahhoz, hogy tudjam; igazam van.
- Használjuk a lépcsőházat. Elkerülvén azt az eshetőséget, hogy megpiszkálják a liftrendszert, és ezzel akadályozzanak minket a továbbjutásban. - a lift melletti ajtóra mutatok, ahol az épület lépcsőháza húzódik. - Hacsak nincs fémeket uraló képességed is. -
Megjegyzésem csak leheletnyi cinizmust tartalmaz. Egyre biztosabb vagyok, hogy a kis átlagos, szemüveges szürke egér imidzs egészen mást takar.
Hacsak nincs egyéb ötlet, a lépcsőház felé veszem az irányt. Határozott mozdulattal lököm be az ajtót, majd remélhetőleg Averyvel a nyomomban szedem kettesével a lépcsőfokokat. Tompa hangok szűrődnek be az aulából, és verik vissza a fehér falak.
- Tudják, hogy itt vagyunk. - és nem mellesleg szembeszálltunk velük. Intek a kezemmel, hogy gyorsabban!, majd belököm azon ajtót, mely fölött egy fémtábla jelzi a 2. szintet.
- Megállni! – két férfi rivall ránk, amikor belépünk az ajtó mögötti szűk folyosóra. A két maszkos alak egy reszkető férfit fog közre, kinek orrából omlik a vér, összemaszatolva méregdrága öltönyét. Averyre nézek egy sokatmondó pillantással. Megelőztek bennünket.




 
 
_______________________________


az sokkal inkább Te vagy szöszi!  nyáladzik  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szomb. 06 Jan. 2018, 17:10



Natasha & Avery
What should we do now?

Fogalmam sincs, sértegetni próbál-e, vagy lemaradtam valami washingtoni titkos kódnyelvről. A mutáns az én szótáramban nem egy szép, okos, kedves dolog, habár akkor talán bóknak kéne felfognom, hogy nem tart annak? A nő láthatja a teljes értetlenséget az arcomon, csoda, hogy kérdőjelek nem ugrálnak a fejem felett.
- Tudtommal nem... - felelem végül kissé elbizonytalanodva, mivel nem merem megkérdezni őt a mutánsokról. Érthetően a tudtomra adta, hogy  nem óhajt cseverészni és nem veszi szívesen azt sem, ha csak én csacsogok. Ettől függetlenül látszik rajtam, hogy nehezen állom meg a további kérdéseket ezzel a mutáns-dologgal kapcsolatban.
- Lépcsőzünk? - nyögök fel panaszosan, de aztán megemberelem magam. Valaki, aki most fagyasztott a földhöz egy megtermett fickót, nem igazán panaszkodhat néhány lépcsőfok miatt, igaz? Cinikus megjegyzésére elnevetem magam, aztán gyorsan az ajkamba harapok és igyekszem elfojtani a jókedvemet, hiszen sejtem, hogy nem viccnek szánta. - Nincs, nincs... De ez jó volt... - csúszik ki a számon, majd mély levegőt véve utána eredek, ahogy elindulunk a lépcsőházba. Menet közben hátranyúlok a lófarkamhoz és kibontom a hajam. Bevallom, levegő után kell kapnom, mire felérünk a másodikra, és letámasztom a falat, előre engedve a nőt. Nem udvarias vagyok, csak be kell várnom a tüdőmet, aki a földszinten maradt.
Az ajtón belépve azonban igencsak kellemetlen látvány fogad minket. A vérző férfi láttán összeszorul a szívem, de úgy látom, a szeme a helyén, és ettől megkönnyebbülök. A vörösre sandítok magam mellett, kérdőn, hiszen ő volt eddig is a főnök, én általában csak az ösztöneimet követem, sosem gondolom át, mit kéne tennünk.
- Merre van a toilet? - érdeklődöm ártatlanul, ám válaszul mindkét férfi ránk szegezi a fegyverét és anélkül, hogy fontolóra vennék a lehetőséget, hogy civilek vagyunk, tüzelni készülnek. Egyszerre csak az egyikükkel tudok foglalkozni, úgyhogy a bal oldali fickót választom ki, összepréselem az ajkam és a fegyverére koncentrálok, mire lézersugár tör elő a szememből. Elég néhány pillanatig égetnem a kezében a fegyvert, hogy magától elejtse azt - szerencsére, mert ha túl sokat használom a szemem, hamar kimerülök. A jobb oldali fickó tüzelni kezd ránk, ha Nati nem intézi el valahogy.
Bár a baloldali eldobta a fegyverét, odarepülök hozzá és elsodrom őt az igazgató mellől. Nem tudom, mi ezzel a célom, úgyhogy csak pár méterrel hátrébb reptetem őt a folyosón, mielőtt a földre zuhannánk mindketten, néhány méterre gurulva egymástól. És lőn, már megint itt jön a közelharc... Csakhogy most a fickó gyorsabb és edzettebb nálam, és míg én csak tápászkodnék fölfelé, ő már talpon van és készül nekem rontani.

úú, de ugye aláírod majd a pólómat? nyáladzik

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szomb. 06 Jan. 2018, 22:33



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
A szőkeség olyat tett, melyet nem sokak képesek elérni nálam az első találkozás során; felkeltette az érdeklődésem. Láthatóan nem tudja, mire gondolok pontosan, amikor kizárom ama lehetőségét, hogy mutáns. A felnyögést hallva csak elhúzom a szám, azonban amikor elneveti magát - láthatóan jót szórakozva az iménti megjegyzésemen - szúrósan nézek rá, majd nyitok be a lépcsőház ajtaján. Erre most nincs időnk. Ütemesen szaladok fel, átugorva a köztes lépcsőfokokat. Felérve a második emeletre, egy pillanatra megtorpanok az ajtó előtt. Nem kerüli el a figyelmem Avery szabadjára engedett tincseit. Ami azt illeti, nekem is viszkethetnékem támad a fekete paróka alatt.
- Ha ennyire rossz a kondid, miért nem repültél? - szaladnak össze a szemöldökeim értetlenül. Hangomban akaratlanul is némi korholás hallható ki. Túl sok időt töltök harcedzett katonák között, így szakmai ártalomnak tudom be.
Meg sem várva a válaszát, lököm be az ajtót, mely mögött meglepetés vár bennünket, mégpedig a bosszantó fajtából. Persze Avery képtelen magában tartani bármit is, ami a világos fürtök fedte kobakban dübörög. Valószínű valami nem éppen kedves megjegyzéssel reflektálnék a szavaira, de nincs időm rá, hisz a két férfi azonnal támad. A felém érkező golyók elől kitérek, ahogy lehajolok, és a csizmámba nyúlva veszek elő egy kis fém sokkolót, amit a férfi fegyverére dobok. A szerkezet megtapad a fegyveren, és elektromos kisüléssel teszi tönkre, mely a férfit is megrázza kissé. Bajtársam szeméből valamiféle sugár (?) lövell ki, ami megolvasztja a másik támadó fegyverét. Ha jól láttam. Hogy is volt az a bizonyos erőviszony rendezés?
Elrepíti a folyosó végére, azt már nem látom, hogyan kerülnek mindketten földre, mert a saját célpontom felé szaladva vágom le magam a földre, hogy a lábai alatt átcsúszva teljes erővel az ágyékára üssek. Az alak összerogy, én pedig egy jól célzott rúgással rúgom fejbe, mire eszméletlenül csuklik a padlóra. Avery felé pillantva azonnal látom, hogy a helyzet nem túl rózsás. Az általa leterített fickó felkel, és elindul felé.
- Hé! - vonom magamra a férfi figyelmét, s ahogy megfordul már futok is, majd elrugaszkodva a földtől, ugrok fel, egyik lábam átvatve a vállán, másikkal a mellkasába térdelve nyomom a kezeim a tarkójához. A fekete, hosszú ujjú felső alatt megbújó karperecek teszik a dolgokat, elektromos sokkal rázzák meg a férfi testét, ami élettelenül csuklik össze. Bukfencet vetve érkezek a földre, majd felállva lépek oda a nőhöz, és nyújtom neki a kezemet. - Jól vagy? -
Kérdezem, miközben futólag végigmérem, s ha elfogadja, akkor segítek felhúzni. Végül az igazgató felé indulok meg, s menet közben a fekete parókámhoz nyúlva rántom azt le magamról, és dobom félre hanyagul, így válnak láthatóvá a vállamra omló vörös tincsek.
- Igazgatóúr, a nevem Natasha Romanoff. Már értesítettem az illetékes hatóságokat a jelenleg is zajló rablási kísérletről. - kezdek el beszélni a falnak dőlt alakhoz, aki láthatóan megkönnyebbül, miután felfedem valós kilétem. A karja alá nyúlok, hogy felsegítsem, görnyed testtartásából. Avery felé biccentek a fejemmel, hogy jöjjön Ő is segíteni. - Épségben kijuttatjuk innen, de ehhez azt kell tennie amit mondok, rendben? -
Az alak bólogatni kezd, én pedig - remélhetőleg Averyvel karöltve – elindulok abba az irányba, ahol az ajtó van.




 
 
_______________________________


lehet én fogok Tőled kérni, mert sokkal menőbb vagy nálam! <3 -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Vas. 07 Jan. 2018, 14:12



Natasha & Avery
What should we do now?

Tányérméretűre kerekedett szemmel, megilletődve bámulok a nőre, amikor számon kéri, miért nem repültem. Nem igazán szokták felróni nekem, főleg nem úgy, mintha magától értetődő lenne, hogy képes vagyok rá.
- Ööö... Hát... Tartalékolni szoktam az erőm, mert hamar kifáradok, és... Zárt terekben még nem igazán... - szabadkozom, és ettől máris hülyén érzem magam. Nem kéne magyarázattal tartoznom senkinek, főleg nem kéne azt bizonygatnom, mennyire gyakorlatlan és tapasztalatlan vagyok, és fáradékony. De szerettem volna rendesen megválaszolni a kérdését, amit végül némi hablatyolás után inkább feladok. Van fontosabb dolgunk, ő maga mondta.
Konkrétan abban az öt másodpercben, míg feltápászkodnék, hogy felvegyem a harcot a férfival, a nő egy ugrással leteríti és elintézi. Annyira meghökkenek rajta, hogy felállni is elfelejtek, aztán hirtelen bevillan valami, ami annyira sokkolja az agyam, hogy további másodpercekre a padlóhoz szegez. Végül Natasha keze ránt ki az álomvilágomból; megfogom és feltápászkodom.
- Köszönöm! Te... Annyira... Hú... Az előbb... Wow! Mármint... Ejha! - tátogok, mint valami hal, aztán kibököm, ami zavar már egy ideje. - Olyan ismerősnek tűnsz... - nézegetem a fekete haját, a gyilkos, fürge, precíz mozdulatait és tudom, hogy láttam már őt valahol, de képtelen vagyok rájönni, hol. Akciófilmekben? Kissé lemaradva követem csak, és ahogy lerántja a fejéről a parókát (??!!) és bemutatkozik az igazgatónak, az első, ami eszembe jut, hogy egy vadidegennel barátkozni van ideje, de nekem még a nevét sem mondta el...
Aztán leesik, és a szám elé kapom a kezem, de egy koordinálatlan "kyaaaahhhh!!" még így is kiszalad. Mindkét tenyeremet a számra szorítom és úgy bámulok Natashára, mintha az előbb az egész fejét lerántotta volna a helyéről, nem csak a parókáját. Úristen. Ez ő. Ezőezőező. Ez ő! Ez... Úristen! Úristen!! Ez...
- Te vagy az! Te vagy.. Te! - Kész, sokkot kaptam, csak állok ott mellettük, fittyet hányva rá, hogy egy bankrablás közepén vagyunk, és csak fülig érő, teliszájas vigyorral bámulom a vörös hajú nőt, majd büszkén rábökök, ahogy az igazgatóra nézek. - Ő az... Magasabb, mint a tv-ben, biztos azért, mert mindig Amerika Kapitány mellett mutatják, ő meg... Várj, mi? Mikor? - kapom vissza a fejem Natashára, mert azt mondta, már értesítette a hatóságokat. De hát végig vele voltam... Bármilyen kütyüt is használ, remélem, egyszer kipróbálhatom. Bár ha azok Stark-termékek, és belegondolok, hogy Tony Stark akár csak egyszer is megérintette őket... Azt hiszem, nem vagyok rá méltó, hogy egy élő legenda lenyomatát viseljem magamon.
- Hatalmas rajongótok vagyok! A Bosszúállóknak. Amerika Kapitány tényleg olyan izmos, mint a tv-ben? Egyes pletykák szerint csak kitömték a ruháját, de szerintem ez nem igaz, egyszer láttam, hogy megemel egy egész iskolabuszt, hogy segítsen kiszedni alóla valakit. És a Vasember... Istenem, Vasember! - felkarolom közben az igazgatót a másik oldalról és segítek az ajtó felé terelni. A szabály, hogy tilos a csacsogás, értelmét vesztette abban a pillanatban, hogy kiderült, ki a partnerem, és most gondosan ügyelek rá, hogy az igazgatót pajzsként kettőnk közt tartsam, nehogy megint kicsavarja a karom.
Te jó ég, a Fekete Özvegy csavarta ki a karom!!

miii, tuti nem ugyanazt a műsort nézzük! Razz

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Vas. 07 Jan. 2018, 20:56



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Csupán egyetlen, semmitmondó pillantással nyugtázom szavait, vagyis azt az összeszedetlen monológot, amit épp az imént ad elő egy olyan kérdésre, mely akár költői is lehetett volna. Botor gondolat volt a részemről, hogy pont a szőkeség lenne az, aki a hallgatást választja a felesleges fecsegés helyett. Valójában nem igazán érdekel, mikor és hogyan tartalékolja az energiáját, csupán csak egy felvetés volt a repülés ötlete arra, hogy megelőzze az ilyen kifulladásos helyzeteket. Ha már van egy remek képessége, éljen vele.
Összevetve a repülést, fagyaszást, és sugár szemeket, biztosan mondhatom, hogy a szőkeség könnyedén kiiktathatna bárkit az élők sorából - még engem is. A reakcióideje azonban rémes. Pontosan ezért iktatom ki azt az alakot, aki az életére kíván törni.
Keze az enyémbe simul, én pedig rászorítva, húzom fel a földről vékony alakját.
- A „köszönöm”-nél kellett volna abbahagynod. - morgom az orrom alatt, és elfordulva tőle indulok meg az igazgató felé. Hallom elmélkedő gondolatát, de nem is reagálok rá. Ha Starknak igaza volt, akkor talán Ő is azok közé tartozik, aki a előszeretettel használja a közösségi médiát, és találkozott azzal a bizonyos rajongói (?) oldallal. Nevetséges.
A paróka lekerül, s megpróbálom a rémült férfit visszarántani a valóságba. Megnyugtatásképp mutatkozom be, és biztosítom arról, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. A hátam mögül egy artikulálatlan hang töri meg a csendet, de nem törődöm vele. Felnyalábolom a sérült férfit, majd Averyre nézek.
- Lelepleztél! - forgatom meg a szemeim, miközben színtelen hangon szólalok meg. És akkor jön megint. A fecsegés. Egek. - Amikor éppen a bemutatkozó estedre gyakoroltál. -
Valójában egy gombnyomás volt az egész. Elküldtem a koordinátáimat a központnak, s valószínűleg már Tony is tudomást szerzett róla, hogy itt vagyok. Ez utóbbit mondjuk inkább elkerültem volna. Elindulunk az ajtó felé, és megint jön az a rész, amit annyira nem kedvelek. Avery szinte okádja az információkat, amiről valamiért úgy gondolja, érdekelhet engem, vagy a meggyötört férfit, akit éppen kiakarunk menteni.
- Ha válaszolok, befejezed végre? - csattanok fel kissé türelmetlenül, és igen csak szúrós pillantással nézek a nőre. Ez most komoly? - A Kapitány pontosan olyan izmos, mint a tv-ben, és igen, Stark tényleg azt hiszi magáról, hogy egy Isten. Mehetünk végre? -
S azzal a lendülettel ki is lököm az ajtót, hogy a lépcsőházba érve szembesüljünk azzal, amit sejtettem. Üvöltő hangok harsannak; ”Ott vannak! Kapjátok el!”
- Maradjatok itt, amíg nem jelzek! - az övemhez nyúlok, mely egy átlagos kiegészítőnek tűnhet, de ahogy megnyomom rajta az övcsat gombját, egészen más funkciót tölt be. Könnyedén ugrok fel a korlátra, majd nyúlok hátra és rántok ki egy vékony drótot, melynek a végén egy apró kampó van. Beakasztom. A combomra erősített fegyverekért nyúlok, és hezitálás nélkül ugrok. A fegyverek eldördülnek, és másodpercek telnek el, amikor újra megszólalok, immáron a földszintről. - Tiszta! -





 
 
_______________________________


de-de!  nyalint te vagy a szupercsaj, nem én! Wink ultralove  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Hétf. 08 Jan. 2018, 19:37



Natasha & Avery
What should we do now?

- De az volt az első..... Ó! - Nem szoktam hozzá a szurkálódó megjegyzésekhez, így egy kicsit még lassan esik le néha, mire célozgat Natasha. Ezúttal csak egy "nagyon vicces -.-" jelzésértékű grimaszra futja tőlem, majd teljesen belefeledkezem a ténybe, hogy ki is ő pontosan. Így már a modora is sokkal elviselhetőbb, hiszen mégis csak a Fekete Özvegy! Köztudottan nem egy barátkozós, mások felé könnyen nyitó karakter, de hát pont ez a hideg profizmus teszi annyira menővé. Úgyhogy a türelmetlenségén is csak mosolygok, és izgatottan kapkodok minden elszórt információmorzsa után.
- Úgy tudtam! - bólogatok, amint megerősíti az információkat, és nagy, ábrándozó sóhajjal belegondolok, milyen lehet neki együtt dolgozni a többiekkel. Hatalmas mázlista... Mindannyian hatalmas mázlisták, hogy ott vannak egymásnak.
A hangok hallatán egyből megtorpanok és magunk mögé húzom a férfit, hogy védve legyen az esetleges támadástól. Mielőtt bármit is ellenkezhetnék, Natasha máris előre megy. Nem akarom magára hagyni az igazgatót, úgyhogy addig vele maradok, és a korlát felett kikukucskálva figyelem, mit csinál.
- Azta! Elég menő, nem igaz? - fordulok hátra a férfihez, megerősítést várva, majd a nő hangjára ismét lekukkantok, és ha megpillantom őt, feltartom a hüvelykujjam. - Ez klassz volt! - Bár nem szorul a dicséretemre, de hát muszáj körülrajongnom egy kicsit. Elnézegetem a lenyúló drótot és a kis kampót, és ahogy mérlegelni kezdem a lehetőségeket, hallom, hogy a férfi mögöttem a lépcsőre bök, mondván, inkább maradjunk a hagyományos megoldásnál. Annyira merengek, hogy fel sem tűnik, hogy megszólalt.
- Jól van, menjünk! - megragadom a férfi derekát és átrántom a korláton. Tompítok a zuhanáson és a repülést kihasználva, egész elegánsan érkezem meg Natasha mellé, leeresztve a férfit is. Őt láthatóan megviselte a szabadesés, és jóhiszemű, boldog mosolyomra, "na, ugye jó volt?", csak bárgyún elzöldülve, idétlen mosollyal bólint, amitől még büszkébbnek érzem magam.
- Nem kéne itt megvárnunk a hatóságokat? Lehetnek még többen is az épületben a rablók közül. - vetem fel Natashának, egyértelműen tőle várva a végszót, hiszen ő jártasabb ezekben az akciókban nálam. Ám alighogy felteszem a kérdést, hirtelen világosság gyúl a fejemben, és az agyam egy szeglete, amire eddig teljes sötétség borult, rikítani kezd. - A civilek! Az emberek a bankban! - Nem is értem, hogy feledkezhettem el róluk az akció hevében! Mi van, ha megsérültek, vagy még mindig túszként használják őket? Vagy mi van, ha...?
A pánik elemi erővel önt el, két kézzel, idegesen túrok a hajamba, a tarkómon kulcsolva össze az ujjaimat, és rögtön járkálni kezdek.
- Vissza kell mennünk, segítenünk kell... De az igazgatót nem vihetjük oda... De valamit akkor is csinálnunk kell... - Annyira rágörcsölök arra, hogy civilek is vannak az épületben, hogy képtelen vagyok gondolkodni és bármiféle tervet kieszelni. Kétségbeesetten pillantok Natashára, tőle várva a megoldást.

na jól van, veled inkább nem vitatkozom, csak némán csodálom tovább, milyen menő vagy  szuperhős  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Kedd 09 Jan. 2018, 11:32



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Minden bizonnyal Stark hozzászokott már az ilyesfajta reakciókhoz. Sőt, elképzelhetőnek tartom, hogy még Rogers sem jön zavarba a rajongók hada láttán, csak türelmes mosollyal az arcán firkantja nevét az orra alá dugott papírokra. Azonban mindez engem hidegen hagy. Nem, szó sincs arról, hogy zavarba hoz, egyszerűen nem érdekel. Így aztán nem tudom Avery rajongását úgy kezelni, ahogy az elvárt lenne. Engem most csak és kizárólag a fuccsba ment küldetésem, és a jelenleg is folyamatban lévő bankrablás érdekel.
Kecses mozdulatot követően érkezem a földre, majd akasztom ki az övemből a drótkötelem akasztóját, és hátrébb lépve pillantok fel, majd jelzek a megbeszéltek szerint. Ekkor felbukkan a szőkeség, azzal az idétlen vigyorral az arcán, és a hüvelykujját felemelve megdicsér. Soha nem áll le. Szemeim forgatva rakom el a fegyvereim a helyére, és igazítom meg a karpereceim a helyén, mikor végre megérkeznek mellénk. Látva kettejük arcát az eljutásuk módja nem mindegyiküknél aratott elsöprő sikert. Már majdnem megsajnálom a férfit, de aztán mégsem. Örülhet annak is, hogy még életben van.
- Avery, nyugodj meg! - szólok rá, mikor egy kisebb pánik elkapja, amikor tudatosul benne, hogy a teremben civileket hagytunk mindezidáig magunk mögött. Látszólag nem hallja amit mondok, így kénytelen vagyok odalépni, és a kezeimmel erősen megragadni a vállait, és enyhén megrázni egy kicsit az alakját. - Elég! Szedd össze magad! Ha bepánikolsz, azzal nem segítesz nekik! Kell egy terv! -
Abban az esetben, ha látom Avery szemeibe visszatérni az értelem s figyelem szikráját, elengedve lépek hátrébb egy lépést, majd érintem meg az állam, miközben az igazgatót méregetem. - Uram, az aranytömböket tartalmazó páncélteremhez van még valakinek hozzáférése önön kívül? -
- Nem, nincs, de.. Honnan tudja..? - nem hagyom befejezni a kérdését, egy legyintéssel lököm félre annak lehetőségét.
- Belülről kitudja nyitni?  -
- Nem, de.. -
- Van olyan biztonsági protokoll, mely lehetővé teszi, hogy ha Ön bent van, az kintről kinyitható legyen? -
- Persze, de csak a gyártó képes a helyszínen.. -
- Rendben, nincs több kérdésem. - látom a férfin, hogy nem igazán érti a helyzetet, és még csak az esélyét sem adom meg neki, hogy ez másképp legyen. - Bezárjuk a széfbe az igazgatót, majd visszamegyünk az aulába, és megmentük a civileket, rendben? Igazgató úr, mutassa az utat, kérem! -
Remélem sikerül a szőkeséget együttműködésre bírnom, különben kénytelen leszek más tervhez folyamodni.





 
 
_______________________________


némán? ez a szó nem is szerepel a szótáradban! Razz -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szer. 10 Jan. 2018, 18:05



Natasha & Avery
What should we do now?

Ahogy Natasha megragadja a vállam, tudatosul bennem, hogy valószínűleg gond nélkül képes lenne kettétörni - de komolyan, amilyen erő van benne! Aztán persze ez a felismerés újra beleveri az értelmet a fejembe. Halk sóhajjal engedek fel a nő keze alatt, majd ahogy ellép, lassan, megfontoltan hátratúrom a fejem búbján a hajam.
- Igen... Egy terv... - Bár törni kezdem a fejem, mit találhatnánk ki, mégis kérdőn nézek rá, mintha tőle várnám a megoldást. Ahogy elkezdenek diskurálni az igazgatóval, kapkodva váltogatom köztük a pillantásomat, Natasha kérdéseinél értetlenül grimaszolva, a férfi válaszainál pedig értőn bólogatva. Natasha ötlete meglepően jó volt, nem mintha nem néztem volna ki belőle, de még mindig képes volt meglepni a profizmusával. Nem esett pánikba, és ezt csodáltam benne. Elismerőn biccentettem.
- Menjünk! Nincs vesztegetni való időnk - egyezek bele, és fel sem tűnik, ha az igazgatónak esetleg ellenérzései adódnának. Nem figyelek rá, csak az lebeg a szemem előtt, hogy megoldjuk az ügyet. Most tényleg nincs idő azon gondolkodni, hol és hogyan lenne a legjobb.
- Hol vannak azok az aranytömbök, uram? - fordulok kérdőn a férfihoz, miközben haladunk. Természetesen az épület legeldugottabb és legjobban őrzött részében, és ahogy a széfhez indulunk, egyre inkább csak az jár a fejemben, hogy időt pazarlunk. Az igazgatót nem tehetjük ki veszélynek, de akkor is... Így aztán miután tördeltem egy darabig az ujjam, mély levegőt véve Natashához fordulok.
- Ez így nem elég gyors, túl sok időt elvesztegetünk... Talán szét kéne válnunk. Én elviszem az igazgatót, elég gyorsan tudok repülni és tudja mutatni az utat, így nem tévedek el. Te meg addig megnézhetnéd a civileket, és amint tudok, csatlakozom hozzád - tisztában vagyok vele, hogy nem bízik bennem, ezért eléggé bizonytalanul, félhangosan vetem csak fel az ötletemet. A magam részében biztos vagyok, hiszem, hogy meg tudnám csinálni, de hogy szerinte ez jó ötlet-e, arról egyáltalán nem vagyok meggyőződve. Így aztán csak ismét ráhagyom a döntés jogát. A sarkamra kéne állnom, de még mindig nem igazán merek. - Ezzel lényegesen több időt megspórolhatunk, de mindkettőtöket nem tudlak elvinni - teszem még hozzá, habár biztos vagyok benne, hogy Natasha egyedül is megoldaná az egész bankrablást, de azért szeretnék a segítségére lenni, és talán így jobban megy majd. Amúgy is csak néhány percet kell távol lennünk egymástól, köszönhetően a gyorsaságomnak - hacsak neki nem repülök az egyik falnak véletlenül...

cshhhh! Razz

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Szer. 10 Jan. 2018, 22:10



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Képes repülni, a szemével égetni, lélegzetvételével akár fagyasztani is, a stresszhelyzetben mégis leblokkol. Nem úgy tűnik, mint akinek gyakorlata lenne hasonló helyzetekben, így újfent kénytelen vagyok az irányítást magamhoz venni, és észhez téríteni, mert így semmire sem megyek vele. Gyors, pörgős társalgás keretein belül szerzem be a tervemhez szükséges információt, melyet csak mindezek után osztok meg Averyvel.
Esélye sincs a férfinek ellenkezni, hiszen közrefogva kérjük meg arra, mutassa meg a páncéltermet. Az igazgató némi bizonytalansággal az arcán, indul meg. Először csak a karjával mutat a megfelelő irányba, halk mormogás után pedig elindul. Feltételezhetően még mindig az események okozta sokk alatt áll. Nem róható fel a számára.
A szemem sarkából látom Avery kezeinek tördelését, és hogy lopva rám pillant. Nem könnyítem meg a helyzetet a számára, így nem kérdezek rá, mégis mi a fészkes fenét akar mondani. Megteszi ezt Ő is, egy mély levegővételt követően, én pedig kissé kelletlenül nézek rá, egy amolyan ’már megint mit akarsz?’ nézéssel.
- A bankrablóknak soha nem a civilekben való kártétel a céljuk. - húzom el a szám, mikor végéhez ér a monológjának. A legkevésbé sem tetszik az az ötlet, hogy a fickót rábízzam, hiszen nem is ismerem ezt a nőt. Akadékoskodása azonban csak egy újabb akadály, melyet muszáj leküzdenem. - Repülésfóbiám van. -
Rezzenéstelen arcom még azt is sugallhatja, hogy ez tényleg így van, de persze szó sincs erről. Eszem ágában sincs Vele repülni, még akkor sem, ha bírná.
- Rendben. - bólintok végül, majd azzal a lendülettel megfordulok, és futva elindulok az ellenkezőirányba. Csupán azért mentem bele ebbe az egészbe, mert a legkevésbé sincs kedvem hallgatni a siránkozását. Biztos vagyok benne, hogy a civilek sértetlenek, és a bankrablók jelenleg is a túsztárgyalókkal egyeztetnek.
Kilépve az ajtón, az oszlop mögé húzódom, majd onnan észrevétlenül a recepciós pult mögé lopakodok, hogy közelebbről mérhessem fel a helyzetünket.
A civilek a fal mellé állnak felsorakoztatva, kezeiket felemelve, míg a bank alkalmazottak külön csoportban, középen térdelnek.
”Hol van az igazgató?” – harsogja az egyik, mire mindenki összerezzen. Ő lesz a főnök a csapatban, látszik a leosztás így elsőre is. Vele együtt még négyen vannak a teremben. Hátrapillantok, s amint felbukkan a szőkeség, intek neki a kezemmel, először hármat mutatva, majd kettőt, és egyet.
Előreemelve a karom, nézem ki a főnököt, és célzom be, és abban a pillanatban, hogy felfognák a jelenlétem, lövök, kétszer egymás után, így dupla sokklövedékkel terítem le a földre az eddig üvöltő fickót. Ennek hatására ketten felém indulnak, és tüzet nyitnak.





 
 
_______________________________


netán szeretnél mondani valamit? Razz -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Csüt. 11 Jan. 2018, 18:27



Natasha & Avery
What should we do now?

Beletelik néhány pillanatba, mire felfogom Natasha válaszának valódi értelmét. No nem azt, hogy repülésfóbiája van, azt a részt naivan elhiszem  és még rá is bólintok, hanem ami utána jön. "Rendben." Egyetlen, helyeslő szó, én mégis kíváncsian figyelem őt, a folytatást várva. A szidást, a jobb ötletet, azt, hogy miben tévedtem vagy mit nem vettem számításba. Amikor a csend már kezd túlságosan hosszúra nyúlni, csak akkor világosodok meg: rábólintott. Mérlegelte és elfogadta az ötletem, még ha nem is rajong érte, és ettől rögtön a férfira sandítok, tőle várva megerősítést, hogy nem képzelődöm.
- Rendben? Tényleg? Mármint... Semmi ellenvetés? Semmi...? - tétován rázom meg a fejem, aztán inkább elharapom a kérdést. Nem akarom túl sokáig faggatni, mert a végén még tényleg kitalál valamit, ami miatt nem támogatja az ötletemet. Azt a bárgyú, boldog, és határozottan büszke mosolyt azonban nem tudom elfojtani, ami szétterül az arcomon.
De Natasha már itt sincs, én meg csak bambán vigyorogva bámulok utána.
- Köszönöm! - teszem hozzá még, a távolodó alakja után kiáltva, aztán az igazgatóhoz lépek és átkarolom a derekát. Mielőtt beavathatnánk szegényt a tervbe, megkérem, hogy kapaszkodjon, aztán már el is rugaszkodunk a talajtól. Annyira gyorsan mégsem tudunk haladni, mint terveztem, hiszen számtalan ajtó, kanyar és egyéb akadály lassít le minket, de így is perceken belül elérünk az adott páncélteremhez, ahová az igazgató utasításait követve be is zárom a férfit.
A visszafele vezető út már gyorsabb, hiszen nem kell senkit magammal cipelnem. Biztos vagyok benne, hogy Natasha remekül kézben tartotta a dolgokat, de a rémképeket így sem sikerül kiűznöm a fejemből, úgyhogy sietek. És végre nőies magányomat kihasználva van időm leszaggatni magamról a civil jelmezt, hogy felöltsem kék-vörös uniformisomat.
Azon az ajtón érkezem, amelyiken korábban bementünk. Az oszlop mögé lopakodom, onnan nézek körbe, és Natashát meglátva odabiccentek neki. Érdeklődön figyelem a kézjeleit. Oh, hárman vannak? Ketten... Öten? Egy? Ez visszaszámlálás? De mire?? Teljesen összezavarodok, ezért ahogy felpattan a pult mögül és lő, kis fáziskéséssel vetődök ki én is. Könnyedén leteríti az egyik fickót, ám ketten máris tüzet nyitnak rá, és bár tudom, hogy boldogulna velük, mégis úgy döntök, hogy először őket szerelem le. Natasha tökéletesen magára vonta a figyelmüket, úgyhogy ezt kihasználva oldalról repülök oda ahhoz a kettőhöz, a repülésem lendületére rájátszva elsodrom őket, megszüntetve a golyózáport. Legalábbis ami ezt a kettőt illeti, mert rajtuk kívül még vannak ketten, de a civilek sikoltozása és a kialakuló zűrzavar megkavar.
Nem szeretnék harcba szállni a leterített kettővel, ezért a korábban bemutatott trükkömet veszem elő, és jeges fújással megpróbálom egymáshoz fagyasztani a két rablót, az ártalmatlanítja őket, míg a hatóságok ideérnek. Csak hát nem egy gyors folyamat, és amíg ezzel foglalatoskodom, nem tudok figyelni a másik két rablóra, akik máris menekülőre fogják, magukkal rángatva egy-egy túszt.

csak azt, hogy egész jó a csapatmunkánk! Razz

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Csüt. 11 Jan. 2018, 21:20



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Olybá tűnik, hogy Avery mindent megtesz annak érdekében, hogy meggondoljam magam az imént meghozott döntésemet illetően. A felvetése, miszerint nyerjünk időt azzal, hogy Ő egyedül elviszi az igazgatót a széfen repülve, nem volt épp tökéletes. Azonban a fejemben felsorakoztatott lehetőségek közül ez tűnt a legkevésbé rossz opciónak. További akadékoskodására látványosan megforgatom a szemeim, majd nemet intve a fejemmel inkább elindulok az aula felé. Elvégre mindezidáig a civilekért aggódott, tehát nincs vesztegetnivaló időnk. Még hallom, ahogy köszönetet mond, de nem reagálva semmit rá, tűnök el a kanyarban.
Amikor megjelenik a szőkeség, azonnal jelzek neki a pult mögül. A kezemmel visszaszámolok - számomra egyértelmű, hogy a kézjelem erre utal, de nem vagyunk egyformák ugye -, majd felfedem magam. Kiiktatom a főnököt, aki a sokkolók hatására eszméletlenül rogy a földre. Ketten tüzet nyitnak, mire lebukom ismét a pult mögé, menedéket keresve a golyók elől. Avery cselekszik, s ahogy elrepül, és magával sodorja a két alakot, veszem észre a szembetűnő változást, ami az öltözékét illeti. Nocsak. Miből lesz a cserebogár? A másik kettő felé iramodok, és aki közelebb esik hozzám, azt térdelem mellkason. A fájdalomtól összegörnyed, mire a karperecekhez nyúlok, és kirántom a kötelet, mellyel elkapom a torkát, és egy mozdulattal kötök rá egy hurkot, majd rántom le a földre, közben kitérek a másik ütése elől, és kigáncsolom. Miután végzek mindkettővel Avery felé pillantok.  Addigra valószínűleg már jégbe fagyasztotta a másik kettőt.
- Úgy tűnik, a veszély elmúlt. - felelem, miközben körbejáratom a tekintetem a termen, és a túszokon, akik reménykedő pillantással néznek minket. Felemelve a karomat,  a karórámon egy gombnyomással megkeresem az ötméteres körzetben használt frekvencia sávot, majd a rendőrségére rácsatlakozom. - A túszok velünk vannak, nincs áldozat, sem súlyos sérülés. -
Magyarázom, mire némi habozást követően jön a válasz; „Rendben, akkor behatolunk.” S ennek megfelelően másodpercekkel később felfegyverkezett rendőrök és kommandósok lépnek be a bank épületébe.




 
 
_______________________________


a csini ruhád meghozta a kellő önbizalmad ; ) -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Csüt. 11 Jan. 2018, 22:01



Natasha & Avery
What should we do now?

A világért sem vallanám be, de sokkal jobban érzem magam a feszülős, kék felsőben és a szoknyában. Civilként még mindig különös érzés, ha a képességeimet kell használnom. Mintha nem illene hozzám, nem lenne jogom eltulajdonítani a vörös köpenyes nőszemélytől. Még hogy nem a ruha teszi az embert... Ezek szerint mégis csak felszínes vagyok.
Már meg sem kéne lepődnöm azon, hogy mire végzek, Natasha könnyedén kiiktatja a másik két fickót. Őszinte elismeréssel figyelem, és ahogy a túszok megkönnyebbülnek, velük együtt sóhajtok fel. Néhányan megtapsolnak minket, majdnem abba is beszállok, mert nekem elég kevés részem volt csak a mentőakcióban; az igazi hősnek Natashát tekintem. Ekkor esik le az örömmámor és diadal közepette, hogy megmentettük a napot, ami azt is jelenti, hogy ha Natasha igazi hős, akkor fennáll a veszélye, hogy hamarosan lelép.
- Egész jók voltunk, nem igaz? - somfordálok mellé, miközben a beáramló rendőröket figyelem, és a kifelé örvénylő, megkönnyebbült és felszabadult embereket. Tetszik ez a zizegés, élettel teli és boldog, és ez engem is azzá tesz. Örülök, hogy jól sült el minden és a túszok is jól vannak. Hogy az aranytömbök sorsa is kedvezően alakult, az annyira nem köt le.
- Azért ez elég izgalmas volt... - összefonom a mellkasom előtt a karjaimat, majd eszembe jut valami és huncut félmosollyal Natashához fordulok. - Szerinted elmondjuk nekik, hogy az igazgató odalent van? - Természetesen elmondjuk, de egy kis komiszság talán még belefér, hátha a nő erre a féle viccelődésre vevőbb, mint a korábbi kezdeményezéseimre.
- Szóval, most... Elmész? - bököm ki végül a kérdést, egészen elkámpicsorodva. Nem kívánom, hogy újra fegyveresek törjenek be a bankba, de jó volt egy igazi hőssel együtt dolgozni és sajnálom, hogy ilyen hamar vége.

neked is jól állna ez a szín! nyáladzik  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Pént. 12 Jan. 2018, 13:03



Nobody move! This is a bank robbery!
Avery & Natasha
_________________________
Elégedett lehetnék mindazzal, amit sikerült elérnünk egy egészez bizarr társulás keretein belül a szőkeséggel. Ám némiképp bosszúságra ad okot, hogy nem a terveim szerint alakult a bankban tett látogatásom. Nem azért jöttem, hogy egy ilyesfajta bűncselekményt megakadályozzák. Tettem amit tennem kellett, hisz nem csak a világot fenyegető terrorcselekmények elhárítása a feladatom. Képtelen lennék egy hasonló incidens mellett csak úgy elsétálni.
A civilek megkönnyebbültem lélegeznek fel, s a tapsot hallva fel sem nézek immáron a telefonkészülékemből, ami a szinte a semmiből került a kezeim közé. A hivatalos szervek megkezdik az épület teljes átfésülését, és civilek ellátását, a leterített rablók begyűjtését.
A mellém somfordáló nőre csak egy lapos oldalpillantást küldök, s kissé megemelkedett szemöldökkel ingatom meg a fejem, ezzel jelezvén, hogy személy szerint nem vagyok elragadtatva a teljesítményünktől. A maximalizmus ára az örök elégedetlenség magammal szemben.
- Aha. - morgom az orrom alatt, amikor az izgalomról beszél, majd eltéve a telefonom, pillantok rá. Rezzenéstelen arcomon azonban változás következik be. Megjegyzését hallva a telt ajkakra egy egészen apró mosoly kúszik. - Lehet inkább választja a páncélterem kényelmét, minthogy még egyszer Veled kelljen repülnie. -
Pillantok a fiatal nőre hunyorogva - ebből is érződik, hogy szó sincs itt maró gúnyról, inkább némi évődésről. Látványosan végigmérem az alakját, majd újra a szemeibe fúrom zöldjeim.
- Csinos ruha. - összegzem a látottakat, és ejtek meg egy nem várt dicséretet. Természetesen nyílt titok, hogy vannak a Pókemberhez hasonló önjelölt igazságosztók, akik helyettünk is ott tudnak lenni, és védik az embereket, felhasználva a képességeiket. A szőke lány szerelését látva pedig arra a következtetésre jutok, hogy egy hasonló személyhez van most szerencsém. - Igen. -
Bólintok a kérdésére, majd a lassan hömpölygő tömegre emelem tekintetem, s vissza a lányra. Meglep, hogy a távozásom negatív értelemben érinti. Pedig nem bántam vele kesztyűskézzel, és még csak kedvesnek nem nevezném magam.
- Köszönöm az együttműködést. - biccentek egyet, s ezt egy amolyan búcsúként is felhasználva fordulok meg, majd indulok el a kijárat felé.
- Hé, szöszi! - pár lépést követően azonban megfordulok, és megszólítva a lányt, vonom magamra a figyelmét. Ha tekintetünk újfent találkozik, felemelve a kezem, lóbálom meg benne a karórámat, majd egy jól irányzott mozdulattal dobom felé, ívesen, hogy könnyedén elkaphassa. - Az olyan hősökre, mint Te, mindig szükség van. -
Mosolyodom el, majd az azt követő pillanatban eltűnök a tömegben. Ha Avery elkapta az órát, a számlapra pillantva láthatha a hófehér betűket felvillanni; ”Köszönjük, hogy a Stark Industries termékét választotta.” Természetesen minden adatot töröltem róla, így teljesen újként használható.

S bár eltűntem Avery szemei előtt, s abban a hitben hagytam Őt, s mindenki mást, hogy elhagytam a bank területét, valójában nem így történt. Kihasználva a felfordulás adta káoszt, kerestem fel, majd ürítettem ki azt a széfet, amiért eredetileg is jöttem, s majd csak ezután távoztam észrevétlenül a bank területéről.




 
 
_______________________________


minden bizonnyal. azonban Te egyenesen dögös vagy benne!  nyalint  köszönöm a játékot, imádtam!  awhh  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
60
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ always different



Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha] Pént. 12 Jan. 2018, 16:41



Natasha & Avery
What should we do now?

- Naaa, annyira azért nem volt rossz! - nevetve felelek évődő megjegyzésére, hiszen én szeretek repülni és élvezem is. Nem tudom elképzelni, milyen lehet, ha valaki nem osztozik ezen az élvezeten. Ekkor esik le, hogy Natasha igazából viccelt. Mutatóujjam hegyét egyből ráirányítom.
- Óóó! Jó vicc! - kuncogva visszafordulok az előttünk zajló események felé, megkönnyebbülten figyelve, hogyan tér vissza a rend és az élet a bank épületébe. Bele sem gondolok inkább, hogy nem sikerült elintéznem, amiért Ellie küldött, és hiába szereltünk le egy bankrablást, ez nem lesz elég jó mentség számomra, tuti mérges lesz, amiért vissza kell jönnie.
- Köszönöm! - mosolyom kiszélesedik a dicséretét hallva. Ha tudom, hogy tetszik neki ez a ruha, hamarabb átöltözöm, de így legalább pozitív felhanggal zárjuk az egész akciót. Ez a gondolat rögtön leolvasztja a mosolyt az arcomról. Annyi mindent kérdeznék tőle, annyi mindenről szeretnék beszélgetni vele... Mégsem mondok semmit, csak mosolyogva figyelem, ahogy búcsúzkodik, a köszönetére pedig szerényen megrázom a fejem. - Köszönöm, hogy megmentetted a hátsóm. Jópárszor...
Kissé csüggedten figyelem, ahogy távozik, röviden még integetve utána, majd amint visszafordul és felém hajít valamit, csak a reflexeimnek köszönhető, hogy meglepettségemben nem talál vele orron.
- Akkor mindent beleadok! - Értetlenül bámulok utána, majd pillantásom a kezemben szorongatott tárgyra esik. Az órát meglátva kihagy egyet a szívem, aztán jóízűen felnevetek a kijelzőn szereplő felirat láttán. Felkapom a fejem, tekintetem a nőt keresi, hogy megköszönjem még egyszer utoljára, de már nem látom őt sehol. Értetlenül fordulok körbe, ám amilyen észrevétlenül megjelent, olyan észrevétlenül el is tűnt a bankból. A mosoly még sokáig időzik az arcomon, ahogy az órát nézegetve rágódom az utolsó megjegyzésének értelmén, majd mély levegőt véve elrugaszkodom a talajtól, hogy elmosódott foltként eggyé váljak az ég kékjével.
Gyakrabban kéne Washingtonba jönnöm.

én köszönöm az egész kört és a szuper mentőakciót!  szeretés 2  meglepi ölelés 2  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: NOBODY MOVE! [Avery & Natasha]

Vissza az elejére Go down

NOBODY MOVE! [Avery & Natasha]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Natasha Winmer
» Natasha Romanoff ~ Black Widow
» Thomas "Tom" Avery
» Natasha Romanoff - Fekete özvegy /Foglalt/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-