Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Aurelion Sol
írta: Bruce Banner
Today at 01:40
•• 4. nagy kaland
írta: Aurelion Sol
Today at 01:30
•• Daily News
írta: Peter Quill
Yesterday at 23:01
•• Activity Check
írta: Peter Quill
Yesterday at 21:47
•• Edward Brock - Venom
írta: Edward Brock
Yesterday at 18:25



Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
Fandral && Aana - Swords


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Fandral && Aana - Swords Vas. 17 Dec. 2017, 10:28



Be my Master, Blonde
Fandral & Aana

A szoknyám pereme susog, ahogy levegőért kapkodva pihegek futólépteim követően. Asgadban nem szokás ilyen kései órán egy udvarhölgynek sem egyedül lófrálni, hát még a hálókörletek között. Nem mintha ne lennénk istenekkel gazdagak, de a gonosz bárhol megbújik, nem kifogása a fenséges létünk annak, hogy történnek Asgard kevésbé megfigyelt utcáin szörnyűségek. Nem lehetek elég óvatos - mégis elhatározásra jutottam, éppen ezért. Szüleim elvesztésének gyászolását már eltemettem mélyen. Most szeretnék újat tanulni, készen rá, ha kell megvédhessem magam. A palotából volt alkalmam figyelni az edző katonákat, de szívemnek egyik sem okozott akkora katarzist, mint a herceg barátai, közülük is egy, kinek tehetsége páratlan, s kinek személyisége lehet elég nyílt ahhoz, hogy beengedje személyem sziluettjét napjaiba. Jól tudom, hogy minden bizonnyal busásan meg kell majd fizetnem a férfit, ha rábólint kérésemre, én mégis vállalom. Fürgén húzódom egyik árnyékból a másikba, hogy aztán a szőke bajvívó ajtajánál lassítsak le egy pillanat erejére.
Elég sokáig tartott kiderítenem, hogy mi az az időintervallum, amikor már magányosan törhetek rá és nem épp egy mézédes együttlétét zavarom fel, mert a másik ismertetőjegye ugyebár a hölgyek iránti szenvedélye. Én magam nem tapasztaltam, de hallottam udvari körökben mozgó asszonyokat áradozni Fandralról.
Kopognom illene, még sem teszem. Finoman belököm ajtaját, éppen csak bekukucskálva. Az asztalon égnek a gyertyák és bizony mintha valaki lakomázott volna, vagy talán lakomázni fog, bárhogyan is bebújok. Sosem csináltam még ehhez hasonlót. Nem törtem be, nem kértem senkit rá, hogy tanítson, magam bújtam fel a könyvtárunk minden rejtett lapját, hogy az univerzum és világaink szerény bölcse legyek, vagy legalábbis kevésbé tudatlan másoknál.
Megfeszül vázam, miközben tekintetem ide-oda reppen a lakban, végül nem habozok, levetem magam az egyik székbe és finoman megköszörülöm a torkom, hogy magamra vonjam a férfi figyelmét, tartózkodjon éppen bárhol. Tarkómra mar a feszültség, ha arra gondolok, hogy talán édes légyottját szakítom félbe udvariatlanul, de történjen bárhogyan megacélozom a vázam, s nem jövök tőle zavarba. Talán csak egy egészen picit...
- Fandral uram!? – hangosabban szólok érte, mert annál kínosabb nem történhetne, hogy a megsúgott információk félre csalnak és nem tartózkodik itthon. A gondolatától, hogy a hátam mögötti ajtón át érkezhet kissé megborzongok. Bárhogyan is, - türelemmel kivárom megjelenését és állam szegve, mosolyommal köszöntöm.

 szervusz mester  awhh   || gods and monsters
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Tartózkodási hely :
• hell



Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords Vas. 17 Dec. 2017, 14:41



Aana & Fandral
Have you got the wrong door, milady?

A kongó csend és üresség, mely mozdulatlanságba fagyasztja a szobát, lassan oldódni látszik, ahogy Aana kopogó lépteivel helyet foglal a széken. Az enyhe kupleráj alól tisztaság és katonás rend tűnik ki, melyet még a néhány szétdobált ruhadarab és egyéb fegyvertartozék sem csúfít el nagyon. Körülbelül háromszor kell minden sarkot gondosan megszámolnia az udvarhölgynek, amikor tompa hangok, dübörgő léptek zaja csendül fel a folyosó irányából. A közeledő, egyre erőteljesebb neszek az ajtó előtt érik el tetőpontjukat, majd a súlyos, fa keret kitárul, hogy utat adjon a betérőknek.
Vagy inkább beesőknek. Hárman vagyunk, egy-egy oldalamon lengén öltözött hölgyet ölelek, s első látásra nehéz meghatározni, ki támogat kit. Az alkohol édeskés bűze leng körbe hármunkat, ahogy hangosan nevetgélve és lármázva betessékelem magunkat a szobába. Fel sem tűnik hívatlan látogatóm, a hölgyek pedig jól leplezik, ha számukra igen. Ledobálják ruhájukat, mely csak áttetsző lepel csupán, és máris felcsüccsennek az ágyamra, éhes vadmacskaként kúszva rajta feljebb. A fürdősó és Asgard vizének kénes illata csaphatja meg a kisasszony orrát, ahogy eltrappolok mellette, egy szál nadrágban csupán, s azt is fürgén bontogatva.
- Egyedül győzted le mindhárom szörnyet? - kérdi az egyik nő, telt combjai közé gyűrve a takarómat, míg telt keblei felett szőke loknijával játszik.
- Kardom három erős csapásával! - suhintom meg a levegőbe tokjában lévő fegyveremet, majd visszatérek a nadrág gombjainak ostromlásához.
- Na és láttad már a herceget mezítelenül? Tényleg igaz, hogy akkora neki, mint a pörölye? - érdeklődik a barna hajú, s a terpesz, melybe széttárja lábait eddig még felfedezetlen vendégem felé, már-már Asgardon is csúf istenkáromlásnak tűnhet. Habár, kinek e látványról a csúfság jut eszébe, azon talán már semmi sincs, mi segíthet...
- Ó, nos... Nem igazán érdekelnek a... Pörölyök... - Homlokomon mély ráncok gyűrűznek össze, ahogy értelmet nyer fejemben a bizarr kérdés, majd a kezemben fogott kardnak valami támaszt kutatok, amíg fogom ugyanis, képtelen vagyok rendesen hozzáférni nadrágom bajos gombjaihoz. - Megfognád nekem, édes? - nyomom a fegyvert az asztalnál ülő kislány kezébe, s már épp folytatnám anekdotáimat a hölgyek felé fordulva, amikor leesik, hogy valami az előbbi jelenettel nem stimmelt. Nem az, hogy nő kezébe nyomtam legbecsesebb kardomat - s ebbe semmiféle pajzánságot sem szabad belegondolni -, sem pedig az, hogy mit keres egy nő a szobámban, lévén, két másikat is most hoztam. A furcsaság inkább, mely arra késztet, hogy visszaszívjam a levegőt és törzsem rugóként pördüljön a bájos arcú szépség felé, hogy nem tudom, a gyengébbik nemnek e különleges példánya mégis hogy került a székemre. Mert nem általam, az biztos - arra egészen biztosan emlékeznék!
Némán formálják ajkaim a kimondatlan szavakat, ahogy értetlenkedő grimasszal a kishölgyet méregetem, s a félig letolt nadrág, mely láttatni engedte már kivételes hátsó fertályi adottságaimat, egyből visszakerül a csípőmre, illendően begombolva.
- Kisasszony... - hajtom meg fejem az udvarhölgy felé. Be sem kell mutatkoznia, felismerem őt az udvarból. Az ágyon heverő lánykák csak buján integetnek, pilláikat rebegtetve Aana felé. A kardomat, a hölgy engedelmével, sietve visszaveszem. - Hölgyek, miért nem kerítetek némi bort a konyháról?
Nem sokat kell nyüstölni őket, feltápászkodnak az ágyamról, hogy meztelenül végigcsattogjanak a szobán, majd ruháikat felkarolva - egyiktől csók, másiktól pajkos kacsintás és az említett, nemes testrészemre mért paskolás a búcsú -, nevetgélve elhagyják a szobát. Felkapom a szék támlájára vetett ingemet és belebújok, eltávolodva kissé a nőtől meg a széktől, hogy szembefordulhassak vele, és az asztal túlfeléről villanthassam rá lehengerlő mosolyom.
- Hölgyem... Miben lehetek szolgálatára ezen a kései órán?
Úgy vélem, nem kell elnézést kérnem az illetlen belépőért, hiszen ő volt az, aki kvázi csak úgy betört a szobámba, viszont kissé bizonytalan vagyok a szándékait illetően: felöltözzek, vagy folytassam a vetkőzést és hívjam vissza a lányokat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords Szer. 20 Dec. 2017, 18:31



sorry for i'm blocker
Fandral & Aana

Türelmem határait nem kell feszegetnem, mert látogatásom oka rögvest beront az ajtón. Ahogyan sejtenem lehetett, nem egyedül érkezik. Állam szegve, a szék kartámláira kapva egy-egy tenyeremmel fordítom törzsem, elvégre a berobbanó csattanás, az éles hang megrémiszt egy magamfajta galamblelkű hölgyet. Nincs még rajtam máz, ami segítene megtartani gyönge vázam, ez érkezésem oka. Barna, sötét íriszeimben a szőke vívó és oldalain a csodaszép múzsái kitöltik a teret, én pedig ahogy általában, most is szürkévé változom. Talán észrevétlen is maradhatnék, ha lenne hozzá bátorságom, hogy végig üljek egy ilyen meghittnek csúfolt pillanatot, ’mit-e hármas éppen átélni készül egymásba gabalyodva, mégsem hiszem, hogy neveltetésem és vérem engedné. Hirtelen mellkasomba szétnyíló pánikom heves emelkedésre-süllyedésre készteti a fűzőmtől dagadó dekoltázsom. Rezzenéstelenül követem tekintetemmel az útvonalát társaságomnak. Bevallom, az efféle fizikai kontaktusban tapasztalan vagyok, így hát próbálom elkapni szemeim a csupasz lelkekről. Nedvesítenem kell torkomon, tartok tőle, még udvariatlan köhögéssel zavarnám meg az eszmecserét.  Ajkaim hol elnyílnak, hogy szólásra biztassanak, hol elcsendesednek, hogy illetlenségem leplezhessék. Éppen elhatározásra jutnék, hogy fürgén távozom, láthatatlanul – ahogyan vagyok, mikor Fandral kardja váratlanul a tenyerembe idomul. Ujjaim hamar rásimulnak a merev tárgyra, én pedig értetlenül nézek a férfi után. Képtelenség volna megmondani róla, hogy ennyire nem zavarná, ha nézőévé válnék, vagy talán olyannyira belefeledkezett a telt keblek halmába, hogy minden további nélkül képes volt kizárni a külvilágot. És ha így van, minden férfi rabja ennyire a lepedők között megbúvó szenvedélynek?
Kissé sután hajtom meg fejem, visszafojtva egy mosolyt, amikor a férfi visszapördülve felém ráeszmél jelenlétemre. E pillanat bizonyítja gondolataim hitelességét. Tehát képes elveszni a keblek halmazában… Ajkaim végül vékony vonallá formálom, s csak lassan – elég időt hagyva az öltözködésre – emelem fejem, hogy tekinteteink találkozzanak. Vontatottan emelkedem fel a székből, amikor megszólít, s hajolok meg előtte lágyan, ahogy a hölgyeinknek illendő. Bár mostanra már nem is volna szükséges azzal foglalkoznunk, hogy mi illendő.
- Fandral uram. – lágyan ejtem ki e két szót, mintha csak kóstolnám az ismeretlen ízvilágot. Lehajtott fejjel, kissé pironkodva, óvatosan emelem rá ismét tekintetem. Mikor kardjáért nyúl, habozás nélkül engedem át neki. Az én kezemben egyébként sem mutat jól. Ajkaimon nedvesítek, amikor az ágyon heverésző kedves nőszemélyeknek feladatot ró fel udvarias köntösben kérve azt. Arcizmaim rendezem hamar, próbálva lebeszélni a belső hangjaimat a mihamarabbi távozásról. Némán figyelem a könnyes búcsút édes hármasuk között, majd lágyan csücsörítve igazgatom szoknyám peremeit, el-elbabrálva a fodrokkal, csipkékkel, amíg a férfi ismét hozzám szól. Beledermedek a percbe, lágyan, bocsánatkérően nézem Őt.
- Bocsásson meg, hogy betörtem és zavartam, a forrásaim minden bizonnyal tévedtek. Úgy tájékoztattak, egyedül találom... – szemöldökeim szomorkás íve tükrözi a belső érzéseim. Kissé zavarodott vagyok az előbbi jelenés miatt, az én világom sokkal kisebb, lágyabb és törékenyebb annál, amit láttam. - Mindössze pár percről van szó. Tudja... – mély sóhaj, érzem, hogyan karistolja fel-alá a csontjaim, rájuk vésve a szót, amit már legbelül mantrázok egy ideje: ostobaság. - Szeretném megtanulni a kardforgatás művészetét, vagy legalábbis éppen csak annyira megtanulni bánni vele, hogy ne essék bajom a későbbiekben. – ködösítem a szándékom, de valójában hazugság nem hagyja el ajkaimat. - Úgy gondoltam, Ön volna a legjobb lehetőségem, természetesen megfizetném minden velem töltött percéért. – rövid szünet, várakozás, ami alatt leolvashatom arcának játékáról, hogyan vélekedik kérésemmel kapcsolatban. Nem foglalok helyet, hacsak meg nem kínál vele. Bár látva az előbbit, kétlem, hogy helyes volna hagynom, hogy bármivel megkínáljon.


 remélem nem rontottam el semmit  zavarba jöttem  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Tartózkodási hely :
• hell



Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords Hétf. 25 Dec. 2017, 19:58



Aana & Fandral
What can I do for you?

Ahogy vendégem felemeli a fejét, hogy rám nézzen, elakad egy pillanatra a lélegzetem. Hiszen kislány ez még! Lázasan kutatok az emlékeimben, mindhiába, ugyanis bizonyossá válik, hogy nem ismerem. Nem szokásom válogatni, ha a szerelemről van szó, sokféle formáját kipróbáltam már a gyönyörnek, de lánykákkal sosem kezdek, virágot is csak akkor tiprok, ha jónak látom. A kissé kényelmetlen feszengés mégsem szökik a mellkasomból, hiszen fogalmam sincs, miért keresett fel ilyen kései órán, mit óhajthat tőlem egy udvarhölgy (ami korához és megjelenéséhez is illendő), na meg hogy miként jutott be, habár magamat ismerve könnyedén előfordulhat, hogy nyitva hagytam az ajtót. Szeretem a meglepetéseket. No nem az efféléket, hanem a... pajzánabbakat.
- Nem szükséges bocsánatot kérnie, kisasszony. A forrásai nem tudhatják, hogy társaságom megléte, vagy épp annak hiánya kiszámíthatatlanabb, mint az időjárás. - felelem színpadias legyintéssel, hogy biztos legyen benne, nem haragszom meg a tettei miatt. - Sokkal inkább én tartozom bocsánatkéréssel, amiért... Nos... Kitettem bizonyos látványnak.
Habár még mindig úgy hiszem, semmi bocsánatos sincs abban, ami történni készült a lányok és köztem, de hát az illem mégis csak így kívánja. Már első látásra is lejött, hogy vendégem nem bohém fajta, márpedig a galamblelkű fruskák lelki világa még kényes, formálódó és roppantul törékeny. Nem szeretném, ha miattam sérülne.
- Ó! - Ajkam meglepett kört formál kérése hallatán, és amint a döbbenet madara elillan lelkemről, szemem keskeny ívbe húzva zárom össze ajkam, megfontolt hümmögéssel rágódva szavain. Mielőtt bármit is felelnék érdemben a kérésére, a székre bökök, melyen eddig észrevétlenül meglapult.
- Kérem, foglaljon helyet! - Azzal magam is helyet foglalok. - Hogy hívják, kedves? - érdeklődöm tovább, egyelőre még semmivel sem reagálva a szavaira. Semmivel, leszámítva fürkésző pillantásomat, mely úgy vizslatja az arcát, mintha apja volnék, s azt lesném, mikor kaphatom hazugságon. Megvárom a válaszát, mielőtt felelnék, ezúttal már a nevén szólítva őt.
- Szokatlan dolog manapság, hogy egy udvarhölgy karddal vívni vágyjon. Jómagam természetesen megértem, miért szeret bele valaki a kardvívásba, miért érez ellenállhatatlan vonzalmat az acél fémes csattogását hallgatva, vagy miért vonzza a levegőben hasító pengék suttogása... De egy kegyedhez hasonló, kifinomult hölgytől szokatlan kérés ez. - összegzem végül gondolataimat, lezserül hátradőlve a székemben. Egyik karomat a támlán nyugtatom, a másikat az asztalon, ujjaimmal ábrákat firkálva annak lapjába. - Hiszen Asgard legkiválóbb harcosai esküdtek fel kegyedék védelmére. Nincs mitől féltenie testi épségét. Szavamat adom, hogy meg fogjuk védeni, akár az életünk árán is - Önt, és minden védtelen asszonyt és gyermeket Asgardon. - Válaszom nem rejt elutasítást, inkább csak további motivációi után puhatolóznék. Ha egy nő unatkozik, gyöngyöt fűz, varr vagy a konyhában lebzsel. Ritka, hogy valaki, aki nem harcosnak született, egyszer csak úgy döntsön, meg akar tanulni kardot forgatni.
- Az anyagiakról később, kedves - tartom felé az asztallapon nyugvó tenyeremet, jelezve a téma iránti elutasításomat. Nem érdekel a pénz, sokkal fontosabb számomra a lélek, az elme és a test. Azt hiszem, vagyok annyira megszállottja a harcnak és a gyengébbik nemnek, hogy igent mondjak Aana kérésére akkor is, ha csak unaloműzés a cél, de jobb szeretném, ha felfedné előttem az összes lapját. Nem szeretem a titkokat, ellenben tudni akarom, milyen ember az, kinek kezébe hatalmat, erőt, s nem kevésbé kardot adnék.

imádtam! ultralove
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords Hétf. 01 Jan. 2018, 17:50



sorry for i'm blocker
Fandral & Aana

Finom pír, apró rezzenés, ahogy sziluettem még kisebbre formálom a gyertyaláng hullámzó fényeiben. A feszültség vibrál a térben, a falakról lecsapódik a mázaikba szívott sikoly és örömkiáltások egyvelege. Szinte hallom miféle kéjbarlang a vívó otthona, így hát természetes, hogy gyenge jelenlétem szokatlan, túl idegen lehet neki. Apró görbe ajkaim szegletében, miközben próbálok udvariasan, tartózkodóan, de mégis barátságosan beleolvadni a pillantásába, amikor szemeink összetalálkoznak. Látom rajta, hogy felméri jelenlétem, a személyem, külsőm és talán belső elrejtegetett tulajdonságaim sem maradhatnak titokban előtte.
- Valóban, bár örömteli hír, hogy az élete nem nyitott könyv Asgard lakó előtt. – leejtem tekintetem, mintha bűn volna már az is, hogy szemei tengerében úszkálok lelkemmel, felfedezve íriszei minden árnyalatát. Hangom dallamos, játékos. - Ugyan, kérem, erre semmi szükség! Azt hiszem ezt nevezhetjük szakmai ártalomnak, ha már betörőnek álltam... – vonok vállat lágyan.
Túl sok közöm egyébként sem életéhez, sem annak darabkáihoz sincs. Főként, hogy úgy robbantam bele az estjébe, mint váratlan zivatar a forróságba. Irdatlan nagy szemtelenség a részemről, ha elfogadom a bocsánatkérést, lévén én voltam a szórakozása blokkolója.
Elszavalom ittlétem okát, majd várakozóan pihegve nézek rá. Mellkasom domborulata szelíden emelkedik-süllyed, közben nedvesítek torkomon. Pillantásom a szoba számos pontján keres megnyugvásra okot, amikor int a korábban elfoglalt ülőalkalmatosság felé. Akkor bólintok puhán, hogy aztán elhelyezkedjek és onnan, kissé megdöntve fejem várjam válaszát.
- Köszönöm, Uram. – kényelembe fészkelem magam, mielőtt lágyan köhintenék újabb szavaim előtt. - Aana vagyok, a Királynő egyik udvarhölgye, tisztelettel. – finom mosoly, ami megtölti arcom kedvességgel, barátsággal és talán a reménykedésem szirmai is pírba borulnak már. Látom gyanakvó tekintetét, amitől tán' zavarba volna illő esnem, én mégis kihúzva vázam állom azt, s szegem is állam, hogy minél magabiztosabbnak tűnhessek.
Némán hallgatom szavait arra vonatkozóan, mennyire megérti a szenvedélyt, 'mit a fegyverek és a harcok kiválhatnak személyekből, ám bár nem mondja ki, érzem hangjában az elutasítást olyan értelemben, hogy nem szolgáltam elég magyarázattal, miért akarnék éppen most, épp tőle, épp kardforgatást tanulni. Megértem én! Még mennyire. Főleg, aki belső körökben mozog, lázadással is vádolhatnának érte. - És nincs is kétségem afelől, hogy Asgard harcosai minden birodalom legjobbjai. Nagy becsben tartom szívemben a királyság minden egyes katonáját, kérem ne higgye, hogy szándékom bizalmatlanságon alapul. Ó, korán sincs erről szó. A feltételezése megmosolyogtat! – és valóban, nevetőráncok húzódnak szemeim, ajkaim köré, miközben halk, puha és finom kuncogás hallatszik tőlem.
- Tudja, a legutóbbi támadáskor szüleimet elveszítettem, amikor a körzetünkből a palota felé tartottunk. Szégyenszemre nem volt birtokomban a tudás, hogy kellő védelmet és biztonságot nyújtsak a számukra... Félő, hogy Királynőm mellett sem lennék hasznos, ha -Odin óvja- történne vele valami. Én pedig sosem bocsátanám meg magamnak, ha elveszíteném őt saját tudatlanságom miatt... – vallom meg őszintén szándékaim miértjét, állam továbbra is felszegve, tekintetemmel övébe kapaszkodva, ha nekem szenteli szemei fényét. - És egyébként is úgy vallom, hogy bár Ön és társai tiszta szívű harcosok, minden birodalomban akadnak sötét lelkű, megalomániás gonosztevők, főként, ha egy nő... hajlamos nemet mondani. Vagy, ha további motivációra van szüksége részemről, magam is szeretnék egy nap családot és úgy hiszem, hogy senki más nem képes vére védelmére hatékonyan, mint a sajátja, hiszen elsősorban mindenkinek a családja a legfontosabb. – próbálom megacélozni belsőm, hogy megtartson a büszkeség és a határozottság, ha elutasít szavaim ellenében.
- Uram, ha úgy véli nem osztaná meg velem tudását, megértem én, úgy keresek mást. – szavaim élesek lehetnek, hangom mégis bársonyos és simogató, továbbra sincs színében él. Finoman mocorgok ülőhelyemen, karjaim combjaimra fektetve, tenyérrel fölfelé, hogy babrálhassak ujjaimmal, miközben kimérten és türelemmel várakozom Fandral válaszáért.

 én meg téged imádlak  awhh   
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Tartózkodási hely :
• hell



Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords Csüt. 18 Jan. 2018, 15:26



Aana & Fandral
What can I do for you?

Nem idegen számomra a tanítás, gyakran ajánlom fel szolgálataimat Asgard ifjú tehetségei számára, és gyakran kérnek kétségbeesett szülők, hogy próbáljak erőt és tudást verni gyermekük bohóságtól elgyengült karjába. Az izmok talán gyarapodnak a fizikai kiképzéstől, de amíg a lélek nem áll készen, addig az értelem, mit fejükbe vernék, üres. Remek példa erre Thor barátom, aki meglehet, hogy Asgard legerősebb harcosa, ám a lelke és az elméje mindig máshol jár; míg nem áll készen, veszíteni fog. Megtaníthatok rá bárkit, hogyan tartsa a kardot és hol a leggyengébb az ellenfél páncélja, de ettől még nem válnak jó harcossá. Ahhoz olyasmire van szükségük, amit nem adhatok nekik, melyre egyedül ők jöhetnek rá, s amit ott látok csillogni vendégem fátyolszín lélektükrei mögött.
És ez tetszik.
De még tartom magam, mert az erő nagy hatalom, ezért óvatosan kell megválasztani, kinek a kezébe adjuk. Érdeklődve szegem fel állam a neve hallatán, kissé megkönnyebbülve a ténytől, hogy nem ismerem őt. Kezdtem már ki a Királynő udvarhölgyeivel, de az asszony annyit korholt miatta, hogy egy ideje már kerülöm a susogó szoknyák finom társaságát. Csendben hallgatom Aana szavait, együtt érzés és megértés fénylik szememben a szülei említésekor, mégsem szólok semmit, nem akarok közbeszólni, amikor feltárja előttem a gondolatait. Összefonom karomat mellkasomon és le sem veszem róla a pillantásom, ám tekintetem nem tolakodó, nem kutakodó, csak pihen bájos vonásain, míg emésztgetem minden szavát.
Utolsó, éles megjegyzése dörmögő, karcos nevetést csal ki belőlem, és töprengve körberajzolom két ujjam begyével bajszom vonalát.
- Könnyedén találhat bárkit, aki megtanítja, hogyan szúrjon a karddal és hogyan védje meg magát vele - bólintok helyeslőn, majd testsúlyomat előre döntve megtámasztom karom az asztal lapján. - Csakhogy kegyednek nem erre van szüksége. Ennél többre vágyik, ne értsen félre, de látom a szemén. Olyan, mint az enyém volt az ön korában, habár én jóval korábban megkezdtem már e tudomány magamévá tételét. Szó mi szó, többet csak tőlem kaphat - felelem az arrogancia legkisebb jele nélkül. Nem hiszem azt, hogy mások felett állnék, hogy értékesebb lennék Asgard bármelyik polgáránál, de hiszem, hogy képességeim a bajvívás terén messze magasabbak harcostársaiménál. Nem kérkedek vele, de elismerem, hogy így van.
- Hallott már Midgardról, kedves? Ismeri a többi birodalomról szóló dalokat? - érdeklődöm, s mielőtt visszakérdezhetne a miértjére, folytatom. - Midgardon egész fiatalon elkezdik már a gyermekek kiképzését. A legénykéket, amint megtanulnak szaladni, elszakítják szüleiktől, hogy fegyvert nyomhassanak kezükbe. Talán kegyetlennek tűnik, de nem véletlenül. Az elme és a test is friss és formálékony, s minél inkább megöregszünk, annál merevebbé, berögzültebbé válunk. Megtanítani kegyedet kardot forgatni az ön korában még nem késő, ám nem tudom, mik lehetnek a határai. Az elméje még befogadó, de a teste már merev. Meglátjuk, mennyire fogékony az újra - teszem hozzá az utolsó félmondatot halkan morfondírozva, majd az asztalra csapok elhatározásom jeleként.
- Jól van! Odin nevére mondom, tanítványommá fogadom. - Barátságos, meleg mosolyt villantok Aanara, mielőtt folytatnám. - A legelső feladata pedig az lesz, hogy kerítsen inget és nadrágot. Nem gyakorolhat szoknyában.
Nem csak azért, mert megbotlik annak szegélyében és leszúrja saját magát, hanem mert elvonja a figyelmemet a lágyan fodrozódó anyag arról, hogyan fogja a kezében azt a kardot. Minél férfiasabb gúnyát talál, annál könnyebb lesz a mestere szíve.
- Mikor óhajtja kezdeni a gyakorlást? Éjjeli bagoly vagyok, nagyra értékelném, ha kegyed nem a hajnali órákat részesítené előnyben... Nincs is jobb például, mint vacsora előtt átmozgatni a testet. - javaslom a kora esti órákat, kérdőn várva a válaszát. Az ő napirendje jóval kötöttebb az enyémnél, ezért hajlandó vagyok alkudozni. Asgardra mondom, a mosolyáért talán még a reggeli madárszó előtt kikelnék az ágyból...

nem sokáig fogsz angyalka  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords Szer. 24 Jan. 2018, 15:08



sorry for i'm blocker
Fandral & Aana

Nincs bennem ártó szándék, pusztán szeretnék készen állni arra az esetre, ha a szükségórája értem szólít. Lehetséges, hogy gyönge és törékeny vagyok, de ez az állapot változtatható, én pedig törekednék rá, minél gyorsabban. Nem vagyok nyugodt. Világaink hiába pihennek Odin kezében, s hiába sugallja, hogy béke honol mindenütt, mind tudjuk, hogy a béke nem állandó. Sosem volt az! Éppen csak szünet, hiszen a gonosz sosem szunnyad. . .
Épp elnyitnám ajkaim, hogy megköszönjem értékes perceit, amikor aztán pontosít megjegyzésén, bővítve azt, s tudtomra adva, hogy mire van szükségem. Őszerinte. Kiszélesedik mosolyom. Meglep, hogy olyan fiatalkának gondol.., bár ez egy hölgy köreiben mindenféleképpen bók! - Tisztában vagyok vele, hogy Ön az, aki megtestesíti, amire szükségem van, különben nem törtem volna magára. – bólintok lágyan, majd fejem megdöntöm kissé. Hagyom én beszélni őt, de azért közbe kell szólnom finoman.
Halkan elnevetem magam, amikor Midgardi meséje után merevnek nevez, illetve arra próbál utalni, hogy nem lehetek tanulékony. Pedig, ha sejtené, mennyi időmet töltöm a könyvtárban, s miféle tudásra tettem már szert így is, talán más véleménnyel lenne rólam. Habár nem izgat, minek gondol, tartson csak gyengének, annál nagyobbat zuhan majd feltételezése szárnyainak megvonása miattl.
- Szerencse, hogy nem Midgardon vagyunk... – pajkos mosollyal szegem állam, felvéve a szemkontaktust. Alsó szemhéjaim felfutnak kissé, nem csak ajkaim, íriszeim is nevetnek a férfira. Hölgyhöz méltatlan talán viselkedésem, de szórakoztat Fandral uram hozzáállása.
Amikor kijelenti, hogy tanítványává fogad, mosolyom karcsúbb, barátságosabb, sokkal intimebbé válik. Boldogan sóhajtok fel megkönnyebbülésem során, hogy aztán fejem döntve engedjem barna loknijaimnak, hogy vállaimra hulljanak. - Hálásan köszönöm! – fejemmel mélyen bólintok, tiszteletem fejezvén ki ezzel. - Ó! Rendben. Atyám ruhái között biztosan akad majd valami... – hangos gondolkodásomnak mutatóujjam vet véget, ahogy ajkaimhoz emelem, mintha csak csendet kérnék - pedig valójában magam gondolkodom el. A férfi kérdése vonja magára végül a figyelmem.
- Ha Ön úgy gondolja, hogy a vacsora előtti időszak volna alkalmas, akkor én idomulok szavához. – kiszélesedik mosolyom, ujjaimmal babrálok ölemben, finoman hátradőlve a székben. Tekintetem nem vonom el a férfi arany sziluettjéről, megmosolyogtat, hogy kész elvállalni, persze nem várom ingyen - ahogy azt már elhintettem korábban is.
- Heti két alkalomra gondoltam, továbbá úgy vélem a kovácsok nem szívesen adnának a kezembe kardot, így hát ha Önnek plusz juttatásért nem okozna problémát, esetleg megrendelésre készíttethetne nekem egyet. Habár sejtelmem sincs, hogy van-e hozzám való,.. könnyebb. – lágyan vállam ejtem, amint belegondolok, hogy nem biztos, hogy egy ólom-nehéz karddal elboldogulhatnék. Pillantásom kérdő, továbbá bocsánatkérő.
- Részemről akár holnaptól is kezdhetünk, jelentem a Királynőnk felé, hogy mellőznie kell ezen napok - ezen időszakában. Bár úgy hiszem, nem fog problémát okozni. A kérdés inkább az, hogy az Ön hölgyei hogy viselik majd a hírt, hogy lefoglalom... – mosolyom sokatelmondó, miközben lassan felegyenesedem székemből. Elvégre a legtöbb információt megbeszéltük. Hacsak nem marasztal, nem zavarnám tovább.
- Úgy vélem mindent megbeszéltünk, s helyettünk a vas ropogása az, minek szólnia kell a közeljövőben... – kivirultan pillantok rá, megkerülve a széket.

 ez nem hangzik túl jól  riadt    
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Tartózkodási hely :
• hell



Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords Hétf. 05 Feb. 2018, 20:28



Aana & Fandral
Well it's a deal then, my dear.

Hagyom elsiklani Aana közbeszúrását, nem azért, mert ne érdekelne a mondandója, hanem mert úgyis csak helyesel, én meg ha beleélem magam a mesélésbe, nem szívesen torpanok meg senki kedvéért. Az emberek azt mondanák erre, hogy szeretek beszélni, s való igaz, hogy szíves örömest hallgatom a hangomat, elégedettséggel töltenek el jól körített történeteim, .... Jó, tényleg szeretek beszélni, és értékelem, ha teret adnak számomra.
Pajkos felelete komisz mosolyt csal az arcomra. Szeretem a meglepetéseket, ha jófélék, és a kisasszony igazán annak tűnik. Tele van feltáratlan lehetőségekkel, és alig várom, hogy én legyek az, ki elsőként felfedezheti, mi minden van a rakott szoknya és a finom mosoly mögött. A királyné mindig is okosan választotta meg az udvarhölgyeit, ha ő látott valamit Aanában, az előttem sem maradhat sokáig titokban.
- Azzal még ráér - emelem fel tiltakozón tenyerem, ahogy kifejezi köszönetét. Ha kibírja az első hetet, ha már szilárdan áll kezében a kard és a tőlem kapott tudással egyszer életeket ment, akkor majd jöhet köszönetet mondani. Míg meg nem térül, csak befektetni érdemes a hálát.
Aana rugalmassága meglep, azt hittem, kevésbé lesz szófogadó. Tapasztalatom szerint a nők szeretnek visszabeszélni, főleg, ha kiszagolják, hogy a másik fél csak lustaságból cselekszik, de ez a lány elég jámbor ahhoz, hogy idomuljon a döntésemhez, még akkor is, ha számára talán akadna kedvezőbb időpont.. Ezt határozottan értékelem benne, felírom képzeletben a többi jó tulajdonsága mellé - szerencsére akad belőlük egy listára való.
- Rendben, legyen így. Hetente két alkalommal, alkonyatkor - összegzem a megállapodásunkat, és azon kezdek el töprengeni, mennyire tartsam ezt titokban a többiek előtt. Nincs mit titkolni azon, hogy tanítványommá fogadtam egy udvarhölgyet, mégis, talán bölcsebb nem verni nagy dobra, főleg nem az elején. Mégis csak hosszú órákat fogok eltölteni kettesben a lánykával, nem szeretném, ha az én hírem esetleg bemocskolná az övét - és itt nem a mesteri bajvívó címemtől féltem őt...
- Nem a súlya határozza meg a kard erejét - dörmögöm, mert hihetetlen módon képes vagyok egyszerre gondolkodni és őrá figyelni. Nem mindig megy, de ha kardokról van szó, azt még félholtan és ájultan is meghallanám. - Nagyon is igaza van. A második lecke, a megfelelő öltözetet követően, a megfelelő kard. Önre is szükségem lesz hozzá azonban, úgyhogy együtt megyünk. Szeretném, ha a legjobb fegyvert kapná, ami nem csak eszközévé, hanem társává válhat majd a gyakorlások során, épp ezért fontos, hogy ott legyen a születésénél, és teljes mértékben illeszkedjen kegyed stílusához. Kezdjünk ezzel holnap - teszem még hozzá, egyúttal reagálva az utóbbi javaslatára is. Sokatmondó mosolya dörmögő kuncogást csal ki belőlem, szórakozottan pöndörgetem a bajszom végét, ahogy figyelem, hogyan kel fel a székről.
- Bájos, hogy ennyire a szívén viseli a hölgyek sorsát. Bízzon bennem, nem hagyom, hogy sokáig magányosnak érezzék magukat... A nők egyébként is szeretik a gyakorlatozó férfiak látványát, ez még előnyömre válhat. - Magam is feltápászkodok a székről, és pár nyújtott lépéssel megtöröm köztünk a távot, hogy elé léphessek. Enyhén meghajtom a törzsem, és ha engedi, lágy csókot lehelek a kézfejére.
- Megtisztel a bizalmával, Aana! Alig várom, hogy lássam, hogy áll a kezében a kard. - búcsúzom, és kikísérem egészen az ajtóig. Karomat hetykén a félfának vetem a fejem felett, lazán keresztezve lábam. - Ha gondja akadna, itt bármikor megtalál. Talán szerzek kegyednek pótkulcsot, hogy ne lássa az ajtóm kárát kifinomult lopódzkodásának. Habár a meglepetések, főleg, ha egy ilyen gyönyörű hölgyet rejtenek, igazán kedvemre valók - megeresztek felé egy pajkos kacsintást, pimaszul somolyogva az orrom alatt, s mielőtt még finomkodó bókjaimat véletlenül túlzásba találnám vinni, kurta biccentéssel útjára engedném.
Érdekes fordulata ez az estének, és bármi is jön ezek után, epekedve várom... No, hova is mentek azok a lányok?

majd szépen apránként haladunk Cool köszönöm a játékot, gyönyörűm! találkozunk a gyakorlópályán! szeretés  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Fandral && Aana - Swords

Vissza az elejére Go down

Fandral && Aana - Swords

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-