Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Tartózkodási hely :
in Scotland



Tárgy: Outlander - [Gwen&Sam] Szer. 13 Dec. 2017, 17:38



Gwen&Sam
“Open your eyes and tell me yourself, Sassenach."
Ropog talpa alatt az avar, miközben a leejtőn halad. A karja még felkötve, nyikorog a csontja, pihentetésért kiabál, de ha egy skóthoz tartozol - ne várj arra. A csizmája csúszik a nedves köveken, a gallyakba bele-bele akad a lába. A cél kitűzve. A térdeit rogyasztva halad előre. Szabad karjával csinálja az utat magának, kemény vonásain szigorú, elgondolkodó ábrázat ücsörög. Birtokba veszi lénye egészét a porcelánbőrbe bújt, sápadt nőszemély. Nem tudja kiverni a fejéből. Sam kisfiús sármjáról azt hinné az ember, hogy csirkefogó és szoknyavadász természetet rejt, pedig az igazság fakóbb ennél. Megacélozott vázzal felruházott katona, aki nem éppen a kiltje alatt megbújt férfiasságának szenteli életét. Vénáiban áramlik a gyermekként fejébe vert skót hazafiasság. Így hát a kardforgatás mindennél előbbre van. Most, ahogy jobbra balra dönti felső törzsét, mégis be kell látnia, hogy valami, mintha apró hangot hallatva kattant volna benne. Mintha a tekintetük összetalálkozásakor a Sassenach beindított volna valami ritka, megállíthatatlan hullámot, ami forróbb és erősebb minden korábbi mélyre gyökerező érzésnél, 'mit valaha birtokolt.
Ahogy közelebb találja magát a folyóparthoz, már hallja a halkan kavicsos peremet nyaldosó hullámokat. A folytonosság jut eszébe róla. Megrázza fejét, ahogy a lehajló ágakról egy-egy levél vörös hajzuhatagába fúrja magát. Léptei csak akkor lassulnak, amikor megpillantja a víz mellett lévő nő sziluettjét. Szája sarka rándul, lepillant egy másodpercre maga elé. Azt hihetné egy idegen, hogy a patak halk és mellette minden ágreccsenés fülsüketítő - pedig ez tévedés.
- Halò. – ejti ki erős hangszínen, megköszörülve torkát, hogy ha a szavát elfújná a népdalaikba annyiszor emlegetett skót felvidéki szél, akkor az utószónak kevésbé csúfolt krákogása eljusson a nőhöz. Napok óta hevert már ágyban, most először mutatja meg magát Gwen előtt. Teljes képében. Felépülve. Pár lépés és már a nő mellett álldogál, el-elkapva annak tekintetét. - Tapadh leat.., hogy segített. – dől előre kissé, le nem véve íriszeit a nőről. Ajkai elnyílva maradnak, szemöldökei lágyan összefutnak. Tudja, - hogyne tudná- hogy a nő brit, így talán nem volna helyes éleznie anyanyelvét. Felemeli lágyan a karját, állával afelé bök, hogyha nem is szavaiból, de gesztusából megértesse az idegennel, hogy erről beszél.
- Jòl van? – kérdőn megdönti fejét, amitől kisfiúsnak tűnik mimikája. Szemöldökei göndör, csapzott frufruja alá futnak, miközben féltérdre ereszkedik Gwen mellett, s épp karját belelógatja a patak vizébe. Ujjába ütközik a sodrás, mintha csak irányíthatná a vizet. Tekintete azonban egy pillanatra sem hagyja el a nő fehér alakját.



*Tapadh leat=Köszönöm
Sassenach  nagy szemek || dance of the riverside ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Kor :
294
∆ Tartózkodási hely :
in Scotland



Tárgy: Re: Outlander - [Gwen&Sam] Vas. 17 Dec. 2017, 13:01

Barbárok!
Hiába töltötte az elmúlt hónapokat a Skót-felföldön, apja nélkül valahogy jóval nehezebben boldogul. Tagadhatatlan honvágya ellenére sem tért vissza azonban Angliába, nem csak azért, mert ezek a skót barbárok - ahogy rosszabb napjain magában puffogva hívja őket - a ropogós, pergő r-jeikkel és durva, nyers akcentusukkal, vagy ez a különleges, vadregényes, álomszép táj máris a szívéhez nőtt volna. Sokkal inkább azért, mert ha meg akarja találni az édesanyját, ha ki akarja deríteni, mennyi igaz apja történeteiből, az összes nyom ide vezeti. Craigh na dun... Az utolsó hely, ahol szájról szájra járó mendemondák és írásos feljegyzések szerint felbukkant a szárnyas macskaszörny, hátán a földöntúli szépségű tündérrel. Gwen mindig is jókat mosolygott ezen a bájos mesén, apja elszórt bókjain, miszerint a szeme pont olyan, mint az anyjáé, ám komolyan csak apja halála után kezdett el foglalkozni a mendemondával.
Erős bariton rántja ki iszapos gondolataiból, s nem is ez hozza rá a frászt a nőre, hanem az a váratlan közelség, melyből a hang felcsendül. Most érzi csak meg a tarkóján égnek meredő pihéket, a gerincén végigszaladó lúdbőrzést, mely árulkodó előjele lehetett volna a férfi közeledtének, ha Gwen elemében van és figyel. Így viszont összerándul ijedtében, és ahogy mellkasához kap, a fűző által kidomborított dekoltázsára szorítva tenyerét, ujjai közül kicsusszan a vizes lepedő és a lábai elé hullik. Halk, sziszegő brit káromkodás szalad ki a száján, ahogy törzsével az érkező felé fordul, majd látván, ki áll előtte, rögvest hajához kap, hogy a nagy mosás közben kiszabadult fürtjeit visszasimogassa a kontya mögé. Különös járni és beszélni látni valakit, aki napokig csak aludt és nyöszörgött. Gwen úgy hitte, a skót férfi meglepően vonzó, ám most, hogy itt áll előtte teljes vállszélességgel, somolyogva, újra kell értelmeznie a vonzó fogalmát.
- Hello - biccent, majd zavarából eszmélve sietve lehajol, hogy felvegye a rongyot, mit elejtett. Kirázza maga előtt, majd az ázott ruhadarabokból álló kupac tetejére dobja. Kényszert érez, hogy tovább mozogjon, zizegjen, Sam tekintete mintha égetné a bőrét, s mindegy, hova néz, mennyire távol tőle, az érzés nem akar múlni, pillantása pedig végül újra és újra visszatalált a férfihoz. Kiszélesedik arcán a mosoly a köszönetét hallva, s mivel nincs semmi, mivel leköthetné kezét, összefűzi melle alatt karjait.
- Minden rendben, köszönöm. Hogy van a karja? - feleli, majd röpke tétovázás után közelebb lép, óvatosan, mintha vadon élő musztángot közelítene meg, kezét kérdőn Sam bekötözött karja felé nyújtva. Mozdulata nem azt a kérdést tükrözi, fáj-e, hanem hogy megnézheti-e, és ha engedélyt kap rá, bekukkant az ing alá, a folyó vizétől átfagyott ujjaival simítva félre az anyagot a férfi válláról.
- Szerencséje van, hogy nem fertőződött el a seb. - összegzi végül, amint eleget látott, s amint már úgy érzi, nem bírja tovább elviselni a másik közelségét, a testéből áradó hőt, az orra előtt göndörödő, vörös fürtök jellegzetes illatát. Elhúzódik, lágy mosolyával ajándékozva meg a férfit, majd visszalép a dézsához, melybe a tiszta ruhákat púpozta, és felkapja a földről, csípőjéhez támasztva.
- Éhes? Szereztem élelmet, míg aludt - Bár kedveskedő gesztusnak tűnhet, kérdése valójában költői. Azok után, milyen rossz bőrben volt a másik és mennyire legyengíthette a sérülése, magától értetődő Gwen számára, hogy enni fog, hiába is ellenkezik vagy finnyáskodik.



Sam & Gwen

Wide awake in a sleeping world

he was all | te vagy minden  szeretés  |



A hozzászólást Gwendolyn Lyra Fraser összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 30 Márc. 2018, 02:38-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Tartózkodási hely :
in Scotland



Tárgy: Re: Outlander - [Gwen&Sam] Kedd 02 Jan. 2018, 20:25



Gwen&Sam
“Open your eyes and tell me yourself, Sassenach."
Talán azzal, hogy bármiféle előjel, vagy elővigyázatosság nélkül kezd el beszélni a nő háta mögött csak aláhúzza azt, amit mindenki gondol a skótokról, mintha csak a génjeikbe lenne kódolva: pofátlanok. Nem egy előzékeny nép, sosem gondolkodik mielőtt cselekszik. Öntörvényű, makacs és mocskos. Milyen mocskos! Ez alól a hármas alól Sam sem kivétel, talán csak kisfiús modora hiteti el az ismeretlenekkel, hogy ő más, hogy jobb, talán még azt is, hogy tisztább. Lelkiismeretesebb. Pedig nem igazán tesz különbséget ő sem egy ifjú, s egy vén vörös-kabátos között. Ő maga is egyetlen éles suhintással vágja el a torkát minden korosztályba tartozónak! (Állítása szerint, bár ránézésre húszas évei alatt járóval még nem végzett, hiába a skótoknak ez inkább szégyenfolt, mint dicsőség!)
Ajkai elnyílnak, ahogy észleli a nő ijedtében szinte reszketni kezd, mint a nyárfalevél, vagy a jól elkészített kocsonya. A vörös fürtök alól elejt egy bocsánatkérő, ámbár kissé gúnyos mosolyt. Arcélein a bőr húzódik, mintha csak lefojtana egy nevetést. Pedig nem szokása a kárörvendés, ha teszi, azt akkor titokban! Amint szemben találja magát a nővel, rögvest katonásan kihúzza magát. Gerincének görbéje nyúzott egyenesbe vág, álla felemelkedik. Lapos pillantást vet a nőre, s ahogy tekintetük találkozik, kénytelen kissé hunyorogva végigmérni Gwen arcának minden szegletét. Felfedezést tesz, vagy gyönyörködik, nem megállapítható.
Sam enyhén feltolt szemöldökei alól figyeli, ahogy a nő felkapja a rongyot, majd annak helyére ejti. Követi a mozdulatot, ám a kupac nem köti le annyira rókaszemei figyelmét, mint a nő sápadt sziluettje. Féloldalas mosollyal néz rá, miközben enyhén megdöntött fejjel nedvesít ajkain, hogy tovább beszéljen, mert valamiért kétli, hogy a nő válaszolni akarna neki. Téved, s a meglepettség arcára is kiül, lelkes bólogatás kíséretében.
- Is mise… öhm, jòl vagyok. Kőszőnőm! – kissé rekedtes hangon kezd bele, meg is köszörülve torkát. Jobbról-balra lépeget, mintha képtelen volna egy helyben maradni, főleg, amikor a nő közelebb lép hozzá. Mintha a puszta jelenléte felzaklatná úgy torzul arca. A vékony ujjak közeledtére bólint, majd nedvesítve torkán, elfordítja sebe felől fejét, hogy még több helyet adhasson a gyógyító kezeknek, közben bár feje elfordulva, szemeivel a nő arcán pihen.
- Az volt a szerencsém, hogy ott volt. – félmosolyra görbülnek ajkai, fejét megdöntve. Tekintetével fürkészi a nőt, s ha lenne hozzá külső szemlélője bizonyára megesküdne rá, hogy túl sok időt tölt a hölgy némely pontjain, ami már zavarba ejtő lehet, így aztán megköszörülve a torkán leguggol a patakhoz, hogy belemártsa ép kezét, amíg Gwen összerendezi a dolgait.
- Tapadh leat. – víg bólintás, a vöröst fürtök felugranak, majd engedelmesen alásimulnak, ahogy kéjes pillantással réved a nőre. Lassú, komótos mozdulat, ahogy felegyenesedik. Ajkai résnyire nyílva, nem titok, hogy azon gondolkozik, miért ilyen kedves vele a nő. Egy dolog, hogy megsérült, de a mai időkben ez nem olyasmi, ami érdemli a kényeztetést.
- Dè an t-ainm a tha ort? – érdeklődve lép közelebb, csizmája nedvessége miatt belesüpped az iszapba, furcsán lucskos hangot hallatva, miközben élénk kacaj, röpke és finom hallatszik tőle. - Bocsánat. A nevére volnék kíváncsi... – szemöldöke érdeklődőre húzódik, szemei mintha hálóként vetődnének a nő köré, s fognák közre, szorosan, hogy többé szabadulni se tudjon onnét. Sam ellép mellette, kezét nyújtva, hogy segíthessen a felhordásban, vagy a szikláról átlépni a füves részre. Bármiben.






*Tapadh leat=Köszönöm
Te vagy!  szeretés  || dance of the riverside ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Kor :
294
∆ Tartózkodási hely :
in Scotland



Tárgy: Re: Outlander - [Gwen&Sam] Csüt. 18 Jan. 2018, 17:07

Különös az a feszültség, mely finom szemcséivel észrevétlenül kettejük közé telepedik. Nem kellemetlen, inkább kényelmetlen, érezhetően feszíti a két idegen közt a levegőt, mint az ágyúszó előtt sistergő puskapor, a robbanás azonban elmarad, csak a csend honol köztük, és az a furcsa pír, mely belülről égeti.
Derű fénylik fel szemében a férfi válasza hallatán jóval azelőtt, hogy ajka feszes mosolyra húzódna. Őszintén örül neki, hogy a másik jól van, és nem csak humánus, brit természete miatt, hanem mert ő viselte gondját a férfinak; a szívére vette volna, ha nem sikerül hatékonyan lekezelni a sebét.
- - összegzi tömören és helyeslőn, vadul megbiccentve fejét, majd újból feszengni kezd a rájuk telepedő, kínos csend alatt. Fogalma sincs, miért nem képes oldottan beszélgetni, hiszen a férfi épp olyan idegen számára, mint bárki más ezen a vidéken, akikkel könnyedén szót ért. Mégis, ha a férfira néz, a gyomra görcsbe ugrik, pillantása pedig ösztönösen menekülőre fogja. Talán annak köszönhető mindez, hogy mások még nem mentették meg őt felbőszült farkasoktól.
Sam sebének tanulmányozása néhány pillanatra elvonja a figyelmét, ám annak válasza hitetlenkedő grimaszt vált ki a nőből, szeme kékje egyből a vörös fürtök tulajdonosára rebben.
- Nem sokat tehettem volna, ha nem ment meg előbb. Tulajdonképpen miattam sérült meg - S bár hangja bocsánatkérő, szemöldöke bűnbánó ráncba fut össze, annyira nem érzi magát felelősnek a történtekért, hisz nem ő tervezte így. Kölcsönösen segítették egymást, ámbár ettől még kifejezetten hálás a férfinak. Háláját még elmulasztotta kellőképpen kifejezni, de még nem érezte úgy egyszer sem, hogy megfelelő lenne az alkalom - főleg, hogy Sam javarészt aludt rövidke találkozásuk nagy része alatt.
Ismeretlen szavak rebbennek a férfi szájáról, arra késztetve Gwent, hogy megpördüljön a tengelye körül, értetlen pillantást küldve a másiknak. Túl éles a váltás Sam skótja és angolja közt, nehezére esik követni.
- Parancsol? - kérdi, s hangja elcsuklik, ahogy a férfi közelebb sétál. A tekintetük mintha összeragadt volna, a nő sziruposnak érzi mindenét, ahogy törzsével követi a mellette elhaladó férfit, akárcsak ha láthatatlan fonál kötné össze őket. Vagy csak nem akarja elmulasztani egyetlen gödröcskéjét sem Sam mosolyra húzódó szájának. - Oh! Gwendolyn. Gwendolyn Bell - feleli végül, bár annyira elvarázsolja a férfi arcjátéka, hogy kis híján elmulasztja az angol szavakat is. Kihúzza magát, igyekszik rendezni méltóságát, mélyen elrejteni érzékenységét, melyet a másik vált ki belőle. Megkapaszkodik a felé nyújtott kézben, belepirulva annak forró, határozott szorításába, és felkapaszkodik a sziklákon.
Amint stabilan áll, egyből elhúzza a kezét a férfitól, szoknyája aljának felfogásával kerít ürügyet szabad keze fontosságára, leplezvén, hogy sokkal inkább Sam érintése volt túl sok számára.
- Ön pedig? - Kontyba fűzött csigái táncolnak fején, ahogy hátrakapja pillantását a válla felett. Pár lépéssel előre tör, nem mintha mutatnia kéne az utat a másik számára, de jó érzés újra nyeregben lenni, nem csak megszállottként loholni a másik után. Hiszen nincs itt szó semmiféle megszállottságról... Csak egy skót férfi meg egy brit nő szokatlan találkozása, s itt véget is ér a történetük, mielőtt akár csak egyet is lapozhattak volna.
Igen, így kell lennie.
- A közelben él? - kíváncsiskodik, hiszen Sam olyan váratlanul bukkant fel az erdőben... Gwen mérföldeket rohant az élet, a civilizáció legkisebb jele után kutatva, míg végül abszurd módon egy erdőben talált rá a segítőjére. Nem lát rá egyelőre más okot, minthogy a férfi arrafelé él.
Közben megérkeznek a szállásukhoz, ám Gwen nem lép be a lefüggönyzött bejárat mögé, hanem a szabadban kifeszített kötelekhez lép, hogy kiteregesse a frissen mosott ruhákat. Pillantása néha a férfira téved, hogy beazonosítsa, éppen merre jár.
- Hol tanult meg ilyen jól angolul? - faggatózik tovább, nem aggodalmaskodva amiatt, túlságosan tolakodóak-e a kérdései. Szeretne többet tudni a szépszeműről, és ennek hangot is ad a maga körmönfont, burkolt módján.



Sam & Gwen

Wide awake in a sleeping world

skye boat | te vagy minden  szeretés  |



A hozzászólást Gwendolyn Lyra Fraser összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 30 Márc. 2018, 02:37-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Tartózkodási hely :
in Scotland



Tárgy: Re: Outlander - [Gwen&Sam] Hétf. 19 Feb. 2018, 11:30



Gwen&Sam
“Open your eyes and tell me yourself, Sassenach."
A férfi széles vállaival, megacélozott vázával és feltűnően vörös aurájával úgy áramlik a nő köré, mintha csak minden oldaláról ismerkedne annak puha sziluettével. Pillantása azonban más a megszokottnál. Elidőzik a nő halovány körvonalain és a göndör hullámokon. A ragyogó szemeibe evez, akkor is, ha éppen tekinteteik elsiklanak egymás mellett. Sam odaadóan, törődőn és talán vágyakozón nézi a sápadt angyalt. Hiába van meg benne jócskán - s, valamivel több is a skótok durvaságából - képtelen Gwenre azzal a szemmel nézni, mely általában társítható képéhez. Sokkal komolyabb, sokkal lágyabb, ami még egyelőre őt is zavarba ejti, pedig hát férfi! Skót férfi! A zavar és a skót vér nem igazán cimborák.
Ahogy a nő tanulmányozni kezdi a sebhelyet, a vörös férfinak több esélye van megbillenteni a fejét, hogy újabb szögekből csodálhassa meg a gyógyítóját. Van abban valami varázslatos, ahogyan nézi. Pontról pontra jár. Adatról, adatra. Egyetlen információ sem juthat át az alapos szűrőjén, tanulmányoznia kell a nő járomcsontjának ívét, a telt ajkainak görbéit, a nyakának vonalait, a bőrének látszólagos ízét...
- Nem maga karmolt össze... – villantja kisfiús mosolyát, féloldalasan felhúzva mosolyra száját, szemöldökei ívét felfuttatva finoman homloka közepéig. És valóban, nem hibáztatja a nőt. Veszélyben volt. Sam pedig el nem viselheti, ha a gyengébbik nem tagjai veszélyben vannak, s saját fizikai képtelenségüket használják mi más emberek, teremtmények, vagy bármi, ami ellen Ő kész tenni. Bár nem igazán ügyes a nők terén, vannak helyzetek, ahol valószínűleg minden nő őt választaná heves és kitartó védelmező készsége miatt...
Nem telik el túl sok idő, hogy a nő visszakérdez és és Sam pontosít, jobban szólva angolosít, hogy érthető legyen. Nehéz megszokni az idegen nyelvet, de mindkettejüknek szerencséje van, amiért a férfi igencsak jól beszéli. Közelebb húzódik menet közben a nőhöz és ettől azt a látványt nyújtja, hogy mintegy' őrző, védő, nagy, behemót sziluett caplat mellette. Jócskán mulatságos a nő törékeny alakja mellette. - Gwendolyn... – ízlelgeti a szót, mintha csak fűszert morzsolgatna ujjai között. Örömmel nyújtja kezét, mikor a nőnek segítségre - lehet szüksége. És ahogy a finom, sápadt, hosszú ujjak belesimulnak az ő merev, feszes, kemény és határozott tenyerébe, a gyomra bukfencezik egyet. Szokatlanul és ismeretlenül, ám nem képes ezzel foglalkozni, leköti, hogy felsegítse magához, a sziklákhoz a nőt és gyöngéden átkarolja, a csúszós, nedves peremen vissza ne zuhanjon. Csak, ha már stabilan áll, beljebb lépve, akkor engedi el. Amint eltávolodnak tőle, kissé előre döntve fejét követi a hölgyet.
- Sam, Sam Harris McLean. – villant egy somolyt a nő háta mögé sorolva. Tekintetét nem is veszi le az előtte ringó szoknyáról. Már-már beleolvad a nőbe átható pillantásával, amit 'mint egy szúrást a tarkón érezhet Gwen.
- Igen, van egy kisebb... házam, fenn a szirtvidéken. – mutatóujjával még felfelé is bök annak irányába, de a nő ugyebár nem láthatja. Ajkait morzsolgatva lépdel nem lemaradva Gwen mögött, közben tekintete ide-oda futkos a szakasz mellett. Errefelé nincs veszély, de mégis csak jobb odafigyelni. Katonai ártalom... már, ha a skót vadállatokat lehet ilyen finom köntösbe bújtatni!
- Tudja asszonyom, ha sokat tartòzkodik a harcmezőn, magára ragad ez-az... – von vállat hegykén, közben a fejét is megingatva hozzá, majd lehajtott fejét hirtelen kapja fel, alsó ajkába harapva. - Na, és maga? Sűrűn akarják megenni farkasok? – villant egy szépfiús vigyort, - igen, sose mondta senki, hogy Sam ért a nők nyelvén -, majd közvetlen megszólalása után, megbotlik a saját lábába, emiatt ügyetlenül lépked a nő mögött. S, csak a szerencséjén múlik, hogy vajon látja ezt a kellemetlen incidenst a sápadt angyal...
- És mindig ezt csinálja? Úgy értem most is egyedül volt az erdőben... – bök állával a hátuk hagyott útra, ezzel igazából arra volna kíváncsi, hogy a nő szándékosan botorkál-e magában a fák között egymaga. Ez egy fajta hobbi lehet?





*
leszek én minden, csak körülötted keringjek  szeretés   || dance of the riverside ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Kor :
294
∆ Tartózkodási hely :
in Scotland



Tárgy: Re: Outlander - [Gwen&Sam] Pént. 30 Márc. 2018, 02:32

Van valami zavaró a férfi pillantásában - nem kínosan, feszengőn zavaró, sokkal inkább mintha tűzzel égetnék a bőrét. Képtelen sokáig szemkontaktust tartani Sammel, a lángoktól megriadva, a hőtől ódzkodva menekül újra és újra előle, ám sosem lehet eléggé távol tőle, valami újra és újra visszavonzza tekintetét, egész lényét a férfi köré. Bőrén ott vibrál kettejük mágnesessége, életre kelti a pihéket a tarkóján.
- Attól még érezhetem magam felelősnek - felesel vissza a férfinak, bár hangja nem tükrözi az arcán játszó, vakmerő mosolyt. Lágy és mosolygós, ám szembogara bohón fénylik, jelezvén elszántságát, miszerint nem szokása olyan könnyen megadni magát mások akaratának, ha a sajátja oly szilárd.
- Sam - Ajkáról könnyedén pereg le a név, s mintha Gwen örülne is neki, hogy így hívják. Eddigi tapasztalatai alapján azt szűrte le, hogy a skótok szeretik a hosszú - ó, de mennyire hosszú - és fárasztóan bonyolult neveket, a férfié azonban könnyed és jegyezhető. Vagy talán csak a megnyerő modora teszi azzá? Létezik, hogy a nevét is jobban csodálja személyisége egésze miatt? - Szép - fűzi hozzá mosolyogva. Jelentése: egyszerű. Másodjelentése: gyönyörű. Pillantása ismét hosszasan időzik a másikon, míg az mögé nem kerül, hogy égető árnyékként kövesse, ismét táncra keltve a pihéket a tarkóján, nem beszélve a gerince mentén száguldó vibrálásról, melyet az élénk szempár figyelme vált ki belőle. Vagy talán a feltámadó széltől lesz libabőrös mindene? Nem biztos, hogy tudni óhajtja a választ.
Bólintással könyveli el Sam válaszát, s mivel nem biztos benne, hogy a másik ezt látja, mosolyt villant rá a válla felett. Gwen ügyesen lavírozik az egyenetlen talajon, félig hátratekert törzzsel sem botlik el semmiben, stabilan tartja csípőjéhez szorítva a megpakolt kosarat, ellenben némán kuncog a férfin annak csetlését látva. Más esetben talán segítő kezet nyújtana, most csak gyengéden annak karja után nyúl, könyöke felett érinti, s amint meggyőződött jóllétéről, vissza is húzza a kezét. Bevárja ellenben maga mellé a férfit, hogy láthassa őt, miközben beszélgetnek - noha kontyából kiszökött, rakoncátlan fürtjeit újra és újra az arcába fújja a szél, ám igyekszik úgy forgatni a fejét, hogy átlásson rajtuk.
- Talán meglepi, de... Nem, nem igazán - somolyog Sam kérdésén, könnyedén a lábához ejtve a kosarat, hogy aztán elkezdje kipakolni belőle a vizes ruhákat. Rendezetten felteregeti őket a kötélre, csipesszel rögzítve őket két-két végüknél. - Általában egész jó barátságban állok az állatokkal - teszi még hozzá kissé bosszankodva, mintha sértené büszkeségét, hogy az első találkozásuk alkalmával kis híján vadeledel lett. Sérti is. Nem mintha olyan erős nőnek tartaná magát, de azt sem szereti, ha gyengeségén érik, hiszen kifejezetten büszke erős gyökereire.
Szükségtelenül sokáig időzik a férfi egyik inge felett. Igyekszik kibújni a válaszadás elől, legalábbis fontolgatja, megossza-e titkát Sammel. Határozottan szimpatizál a skót harcossal, ez igaz, és határozottan szüksége van valakire, aki segít neki, ez is igaz... De vajon nem neveti-e ki a másik, ha meghallja a történetét? Hiszen sokáig még ő maga sem hitt benne, ezek a skótok és a vérmérsékletük meg... Kiszámíthatatlan. Ujjait hosszan végigfuttatja a víztől elnehezült anyagon, mielőtt arcélével a férfi irányába fordulna.
- Keresek valakit. Valamit... - A földre szegezett pillantása lassan vándorol fel a férfira, bár útját állja egy göndör fürt, melyet vállával töröl félre. - Craigh na dun - ejti ki végül kissé habozva, akcentusa erősen töri a nyelvet. Meghagy néhány szívdobbanást kettejüknek, hogy ellenőrizhesse a férfi reakcióját, mielőtt további magyarázkodásba vágna.
- Ismeri? - egyelőre még nem bocsátkozik merészebb felvetésekbe, minthogy Sam esetleg el is tudná-e vezetni oda... Inkább megedzi lelkét, felkészülvén az esetleges kérdésekre, mint hogy miféle kísértethistóriákat kerget egy brit nő a skót felföldön. Mégis úgy érzi, nem elég ennyit mondania, így hát folytatja, törzsével visszafordulva a teregetés felé.
- A falusiak szerint az erdőn túl futó folyó vonalát kell követni északnak, és onnan csak pár mérföld. A folyót kerestem, azért bóklásztam az erdőben - Arról sem tesz még említést, hogy meg is találta, mielőtt eldurvult volna az ismerkedése a farkassal. Ha Sam esetleg tudja az utat, akkor úgyis felesleges, hiszen teljesen rábízhatná magát a férfira. Meg is tenné vajon? Képes lenne bizalmat fektetni belé?
Úgy érzi, erre a kérdésre már rég tudja a választ.



Sam & Gwen

Wide awake in a sleeping world

skye boat | micsoda elfogultság!  szeretés  |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Tartózkodási hely :
in Scotland



Tárgy: Re: Outlander - [Gwen&Sam] Szer. 02 Május 2018, 13:38



Gwen&Sam
“Open your eyes and tell me yourself, Sassenach."
Sam nem ismeri a nők nyelvét. Ebből kifolyólag időnként meggyűlik a baja a társalgással. Noha Gwendolyn szemrevalósága és a férfiban feltűnően felkeltett érdeklődés miatt mégis igyekszik törekedni rá, hogy idomuljon mondandója ahhoz, amit érez és gondol. McLean nem kifejezetten a szoknyabetyár fajta, és bár tapasztalatlansága sok oldalú, azt pontosan tudja, hogy amit a nő kivált belőle, nem egyfajta testi vonzódás.
- Örülök, ha tetszik... – kissé meglepetten pillant a nőre, széles mosollyal a képén. Szemgödrei kissé összehúzva, ahogy ajkai elnyíltan maradnak. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy a nevét dicsérjék. A skótok elég vadak ahhoz, hogy ne is foglalkozzanak mással, csak a küzdelemmel és a heves szenvedéllyel, ami hozzá jár. Szemeit nem vonja le a nőről. Képtelen rá. Olyan érzése támad tőle, mintha elillanna a keleti szélben, hacsak egy másodpercre is levenné róla figyelő szemeit. Így aztán, még mögötte haladva is a nő körvonalán időznek szemei.
Csetlik-botlik a férfi. A karjára simuló puha kéz megtartja. Finom mosoly kúszik vékony ajkaira, göndör vörös fürtjeibe tép a szél. Rögtön beszélni kezd, kérdez. Bízik abban kitörölheti korábbi ügyetlensége emlékét szavaikkal. Ahogy lelassítanak, acélozott tartással ácsorog a nő mellett, figyelve, ahogy munkálkodik. Asszonyi teendőkbe nincs beleavatkozása, így csendes szemlélője a nő munkálatainak.
- Ne vegye magára, biztos csak éhes volt. – von vállat puhán, mintha csak a legtermészetesebb dolgot közölné a hölggyel. Nyilván, valószínű, hogy ezt Gwen magától is kitalálta már, így összeszaladó szemöldökei alól morgolódik. Mérges, amiért értetlennek tűnhet. Szeretne több lenni. Vonzó...
Elpillant az előtte dolgozó nőről. Az udvarban szaladgáló gyerekeket figyeli, így hát a tovább tartó csend nem vonja magára a figyelmét. Férfi. Ennél fogva egyébként sem túl jó megfigyelő. Tekintete zabolatlanul fut végig a látképen, s csak amikor beszélni kezd a nő, akkor fordítja felé a fejét. Elgondolkodik a nő szavain, az akcentuson még el is mosolyodik faragatlanul.
- Ó, igen! Nincs messze! – tegyük hozzá, hogy messze van, de a skótoknál nincsenek távolságok, amíg lovaik, vagy két ép lábuk van! Képtelen tovább gondolni, hogy mit akarhat egy Gwen-féle nő attól a helytől. Szimplán végül csendben marad és aprókat bólintva hallgatja a teregető nő szavait.
- Négy nap alatt megjárható. – von vállat ép oldalára, majd a kőkerítés tetejére ugrik, hogy onnan lógatva a lábát figyelje a nőt. - De árulja már el nekem... – mosolyogva beszél, igazgatva termetes alkatát a sziklaszéken. - ... mit akar egy halom kőtől?! – értetlenül pillant a nőre. A szemeiből a csillogás nem vesz ki, még akkor sem, mikor józan hangja odabentről erőteljesen sugallja, hogy Gwen gyönyörű és kedves, de meglelte benne a rosszat. Talán túl babonás, ezért riad meg, ha egy nő rögtön efféle boszorkány terepekre tévelyedne.
- Remélem nem olyan ... susmusos. – még a levegőbe emelt karjával zongorázik is, hogy mutassa, mire gondol pontosan. Sam arcán ott a riadtság, de játékosan. Hinnie kell az efféle dolgokban, mert skót. De attól, mert skót, egyfajta kihívást jelent számára a modern felfogás. És lázadó! Kell ennél több?





*
én máshogy nevezném...  szeretés   || dance of the riverside ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Outlander - [Gwen&Sam]

Vissza az elejére Go down

Outlander - [Gwen&Sam]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-