Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Crushed -Aana & Loki
írta: Loki
Yesterday at 13:20
•• Játékpartner keresõ
írta: M'Baku
Vas. 15 Júl. 2018, 12:02
•• Foglalt avatarok
írta: M'Baku
Vas. 15 Júl. 2018, 09:40
•• Great Gorilla
írta: Bruce Banner
Vas. 15 Júl. 2018, 00:22
•• Elkészültem!
írta: M'Baku
Szomb. 14 Júl. 2018, 21:04



Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 27 Jan. 2018, 18:31



Christmas


Végül azonban sikerül legyőzni a farkasokat, és haladunk tovább. Bár valahol sajnálom is kicsit őket, mert eléggé állatbarát vagyok, még ha vadakról is van szó, és  farkasokat tisztelem az önállóságuk és erejük miatt. Az ébredező erőmmel viszont sikerül győztesen kikeveredni a harcból, és elégedetten engedem le a kezeimet, ahogy felzárkózom Steve és Carol mellé, de fél szemmel figyelem ahogy a fiúk is jönnek, és Norina sem marad el messzire, ami jó.
- Ez meleg volt, de valahol azért kicsit sajnálom a farkasokat, még ha meg is akartak enni minket - sóhajtok fel, és ezután kicsit visszavonulok magamba és nem igen szólalok meg, amíg a gyárhoz nem érünk, ott viszont megint valamiféle szörnyűségre számítok. Már valahogy megszoktam hogy valami ami kecsetető, az később halálos lesz ránk nézve. A csomagok közül félve veszem a kezembe a sajátom és forgatom meg. Nem éppen bizalomgerjesztő, de végül apró sóhajjal mégis kinyitom, és elmosolyodom ahogy előkerül belőle egy Pietro figura.
- Oh, Pietro! Plüss Pietro. Istenem, hogy ezt nem láthathatja... - mosolyodok el, és észreveszem a zipzárat, és kihúzom hogy mi van benne. A fiolát forgatom a kezeim között, de végül kipattintom, és megiszom. Ha szükségem lesz rá, akkor meg pláne. Kivételesen elhiszem a furcsa világnak a szavait.
- Mik ezek? Miért... - kezdek bele ahogy meglátom a cuki, filmbeillő lényeket, de aztán hirtelen rémálomba fordul minden és  ránk támadnak, mint ilyen kis lidércek. Felmérgedek, már nem ijedek meg ilyesmitől.
- A ti hibátok! - kiáltom feléjük, és elindulok az egyik felé, hogy a skarlát erővel alaposan megüssem, de... mikor lettek ezek ilyen lassúak?! Körbenézek, de mindenki lassú. Vagy én vagyok gyors?
- Ó, értem! - ragyog fel a mosolyom, hiszen a Pietro figura és a villámot jelentő fiola összefügg. Most én is olyan gyors vagyok mint a fivérem! Ezt kombinálva a saját erőmmel, máris halálos csapásokat osztogatok.
- Hol van a kijárat?! Hogy jutunk haza innen? - intézek néhány kérdést, egy egy ocsmány kis lényecske felé, hátha kapok érdemi választ. A kezdeti ijedelem és rémület mostanra dühbe csapott át.




• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 27 Jan. 2018, 20:32

csak zombiszarvasokat ne

- Jaj hagyd már a hisztit a káromkodás miatt, komolyan mint valami öregasszony. Engedd el.. - morog még kicsit, igaz, ő már észre sem veszi, amikor olyan bukik ki az ajkain, aminek nem illene. És még ha tényleg minden mondatában ott lenne, de nem, csak épp ez a helyzet, ez a hely ezt hozza ki belőle. Ha ideges, ha feszült, vagy csak épp zavarja valami apróság, ez van, ezzel nem tud mit tenni, és igazából nem is akar, csak vannak olyanok, akik ezen akadnak fenn. A média is tele van vele, még ha van is cenzúra, vagy csak korhatár besorolás, ott van, nem kis mértékben, így nem érti, miért olyan meglepő az, ha valamikor neki is ki-kicsusszan valami a száján. Emberből van, igaz, egy kis plusszal, de ez nem nyomja el azt, hogy minden más gyengesége és érzete ott tombol benne, amelyek összekuszálják a mindennapjait. Ez van, megtarthatja a szappant.
- Akkor is lennie kellene pár alaknak, akik őrzik a helyet vagy mi. De nem? Furcsa nagyon így, sosem hagynak őrizetlenül egy ilyen helyet.. Nem mintha kis vonatokat akarnék lopni, vagy épp babákat, vagy mit – vonja meg a vállait, de valójában nagyon zavarja a helyzet, mert nem igen tud mit kezdeni vele, valami gikszer van, akad, és ott lebeg a levegőben, csak épp nem figyelnek rá, mert elvonja minden más a türelmüket. Azért követi a másikat, és közben örül, hogy befutnak a többiek is, ki-ki kicsit leharcoltan, de élve. Az a jó, hogy nem dőlt ki még valaki, a farkasok nem tudtak annyira kárt tenni a kis csapatban, hogy tovább csökkenjen a számuk. Épp elég volt idáig is, és csak ő is sóhajt, miközben köszön a betérők felé, és felfedezi, mit rejt a gyáracska. Ami eddig nem vonta magára a figyelmét, végül ott hever előttük. Az ajándékdobozok, amikre nem figyelt, amikor felszínesen körbefuttatta a tekintetét, hívogatóan csábítják a kibontásra gazdáikat, mintha azt akarnák mutatni: bocs az eddigiekért, meg, hogy majdnem meghaltatok, de itt egy kis meglepi!
Ha, ha, ha.. Csak fintorog a saját doboza láttán, csak cipőorral böki meg, és elhátrál. Mint ahogy a hóemberek szeretete se kellett neki, így valami idegen valakié sem, és ki tudja amúgy is, miféle ocsmány, beteg dolog lehet benne, vagy épp valami, ami kinyírja.
- Azért hallgasd meg, ha ketyeg, ne hidd, hogy egy Rolex lesz benne, hagyd a fenébe – ő inkább a süteményekkel törődik, és tovább tölti magát, hisz a szénhidrát jó, felpörgeti fáradt tagjait. Így, mint egy szülő, aki kíváncsi, mit rejt csemetéik doboza, úgy nézi, ahogy a bátrak nekiesnek a csomagoknak, és igyekeznek megfosztani a szalagtól és csomagolástól. A szemöldöke a magadba szökken, amikor bábuk kerülnek elő belőle, John darabja láttán még kitör belőle a nevetés is, de ha lenne ezüstkanala, amivel falatozgat, most bizony kiesne a kezéből. Amikor már elhitték kicsit, hogy egyedül vannak, és békés helyen, minden a feje tetejére áll. Ami eddig állt, most újra elindul, mintha csak szünet miatt állt volna meg, és nem is lenne ijesztő, de ahogy a lámpák vibrálnak.. Minden rossz horrorfilm ezzel kezdődik, amikor eljön a gyilkos, és az áldozat épp nyugalomban próbálna túlélni.
- Pics... - löki el magát az asztaltól, vagyis azt hiszi, de akkor jön a sötétség, és pont bele is rúg. De a fény hamar visszatér, és mire bármit mondhatna, megjelennek a kicsi, aranyos karácsonyi manók. Nem meglepő, hogy amikor megpillantja őket, meglepetten kiált fel, és ösztönösen borsódzik a háta attól a mosolytól, ami az arcukon pihen.
- Ezek tuti betéptek.. frász beléjük. Most mi le.. - húzódik John közelébe, majd megtörténik a karácsonyi csoda. Nincs mosoly, nincs csengőcske, vagy cukorka, helyette hatalmas fogak, kések, és minden, amit nem tudna senki se elképzelni egy aranyos manó kezében. Kínjában felröhög, még a könnye is kicsordul, bár azt nem tudja – és nem is akarná – megmondani, hogy ez a mókától, vagy épp síráshatáron áll.
- Rohadjatok meg, de komolyan.. - nyögi ki, miközben a kötéshez nyúl, amit nem is olyan rég fabrikált magának. Hát, nem farkasok, nem jetik és nem hóemberek. Innentől nem ünnepel többet karácsonyt.
Amint a manók támadnak, ő is. A sebbe vájva ujjait, vérét használja erejével szembe. Hol belerúg, hol ellöki azt, aki a közelébe ér, és reménykedik, hogy addig egy sem szúrja halálra. Fegyvert tőlük lop, egy kardot, hiszen nem kapott ajándékot a teremtőtől becsomagolva, így máshogy kell boldogulnia. Vérét a pengére kenve csapkod és szúr, nem egy bajvívó, de a törpék nem nagyobbak nála, minden erejével azon van, hogy ne érjenek nagyon a közelébe.
- Nem.. mész.. innen... - mordul, tekintetével néha a többiek fele pillant, de csak akkor, amikor megteheti, és reméli, hogy ezek a képek tényleg azok, és meg tudják ők is oldani, hogy nem egy manócsapat miatt lehelik ki lelküket. Sokan vannak, de talán van még remény. Addig is küzd, minden erejével, és persze, ha valakinek mindeközben használható védekezési módszere van, most nem undokoskodik, elfogadja és él vele.
[/color][/i]


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 27 Jan. 2018, 21:25-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
245
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 27 Jan. 2018, 20:46


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Annak tudatában fordul el Steve és Wanda párosától, hogy a lány segít a férfinak, ám válasz nem érkezik tőle. Danvers válla felett szomorkás mosolyt intéz a Kapitány felé, mintegy biztatva, talán csak nem tudja, hogyan lehetne képes rá. Aztán már a doboza mellett ácsorog és ahhoz beszél. Sosem mutatná, de gyenge e percben. A szívén ücsörgő zöld és még zöldebb fickóhoz suttog, majd kinyitja az ajándékot. Meglepetten pislog a Hulk figurára, majd kezeibe véve forgatni kezdi azt. Megpillantja a cipzárt rajta, majd bátran lehúzza.
- Elég gyenge. - motyogja magában, majd a fioát tartó láncot elveszi. A plüss figurát visszadobja oda, ahová való. A nyakláncot felveszi, majd fordul a többiek felé. Különösebben nincs elragadtatva. Nem erre a fajta zöld fickóra számított...
- Steve... - szólna a férfihoz, amikor kialszanak a fények. Danvers reflexből tenyere köré arany pontok születnek. A szőke nő körül megmarad így a fény. Beleivódott már a mozdulataiba, hogyha megrémül, elrugaszkodjon a talajtól, így hát felreppen biztonságos magasságba, de mégis elég közel, hogy rögtön segítse társait. Az ellenséges alakokra vet egy rosszalló pillantást, ám amikor támadnak Rogers mellett landol. /Hogy ne legyen csapda, felrázza a nyakéket, hogy megbizonyosodjon annak nincs semmi gyilkos hatása. /- Amikor kiderül, hogy legalább olyan erős fénye van, mint a nőnek Steve és ő nyernek elég időt. A fény ártalmatlanná teszi öt méteren belül a lényeket, ezért Carolnak van ideje levennie magáról és átadnia Rogersnek!
- Nekem nincs szükségem rá... - mosolyodik el, majd az ártalmatlanított lényekre támad. Carol körül egyébként is arany sziluett terül el, így minden lépte után vak ellenfelekkel találja magát szemben. Nem jelent túl nagy kihívást neki, leküzdenie őket!
- Keresem! - felel Wandának, majd elrugaszkodik és megpróbálja felkutatni a lehetőségeiket.

*Carol átadta a fiolát Steve Rogersnek!

ready to fly
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
113
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen gyémánt belsejében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 27 Jan. 2018, 20:55


Merry Chrismas
Karácsonyi ámokfutás


A farkasokat sikeresen legyőztük, úgyhogy mostmár szabad az út. Lassan kiérünk az erdőből és egy lámpásokkal kirakott úton indulunk tovább, ami egy faház fele ér. Szaporázom lépteimet, hiszen nagyon éhes vagyok már, attól az egy korty forrócsokitól, amit pedig még a jetiknél ittam, csak éhesebb lettem. Ráadásul már eléggé kimerültem, a harcban a maradék erőmet is elhasználtam, úgyhogy csoda, hogy el tudok jutni a faházig. Mikor már majdnem odaértem, meglátom a az ajándék doboz mintát. Ezek szerint itt az út vége. Megvárom a többieket, hiszen semmi kedvem sincsen egyedül bemenni, majd miután a bátrabbak beléptek az ajtón, én is követem őket.
Mikor beljebb megyek, elcsodálkozom ezen a helyen. Maga a ház sokkal nagyobb mind kívülről, így az egész még rejtélyesebb. Hamarosan megpillantom a terített asztalt és rohanni kezdek felé, akárcsak egy izgatott kisgyerek. Mindent, amit csak látok megkóstolok,  hiszen már nagyon éhes vagyok és kell a plusz energia.
A többiek elindulnak megnézni az ajándékaikat, de én tovább maradok és tömöm a bendőmet. Úgyis a Mikulásnál feketelistán vagyok, biztosan csak egy doboz szenet kapnék. Hamarosan pislákolni kezdenek a fények, mitől eléggé megijedek és inkább odamegyek a többiekhez.
Apró törpök jönnek elő, akik számomra olyan aranyosak, hogy legszívesebben mindegyiket megölelném egyesével.
-De aranyosak...-nézem a kicsi teremtményeket, akik mintha a mesekönyvből pattantak volna elő, néznek minket kíváncsian. A fények újból pislákolni kezdenek, majd az elfekből csúnya, szürkés fekete szörnyetegek lények lesznek. Elszörnyedve nézem őket, igazából én sem tudom, hogy mik lehetnek ezek. A lámpákat lecsuzlizzák, mitől a lámpák kialszanak és félhomály lesz.
A furcsa szörnyek támadni kezdenek, mire én is lassan támadni kezdek. Sajnos nem nyitottam ki a dobozt és nem tettem szert plusz képességre, de legalább kipihentem magam az asztalnál és az ételtől is lett egy kis energiám, szóval újból csúcsformában vagyok. Örömmel veszem észre, hogy képességem immáron teljesen visszatért, így újból használni tudom őket.
Először is elrugazkodom a földtől, hogy a lények ne tudjanak elérni, majd folyamatos energialöketet bombázom őket, amik valószínűleg be is válnak.
Ha kell akkor energiapajzsot állítok fel, hogy megvédhessem társaimat és jómagamat.

Bocsánat a kimaradásért Smile
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
148
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 27 Jan. 2018, 21:11

Karácsonyi ámokfutás

Rossz ötlet volt, hogy nem bontotta ki az ajándékot, de ez is csak meggyőzi Steve-et arról, hogy sokkal jobban boldogul a saját, valódi világában. Az alternatív univerzumok valahogy nem igazán neki valók, vagy csak hiányolja a csapat többi részét az oldaláról... Mindenesetre azok, akik kinyitják a dobozokat, értékes ajándékokra bukkannak. A Kapitánynak ott a pajzsa és visszatért az ereje is, így annyira nem bánkódik az elmulasztott lehetőség miatt. Ahogy kialszanak a fények, rögtön kézbe veszi a pajzsát és felkészül.
Gyanakvón méregeti a barátságosnak látszó manókat és elfeket, ám ahogy a fények ismét kialszanak és vendéglátóik szörnyeteggé változnak, belé fúl a szó.
- Semmi baj... - felel Carol hangjára, bár nyugtatása a többieknek is szól, és ahogy a lények támadni kezdenek, előre lendül kissé, hogy pajzsával egyfős sorfalat alkothasson a többiek előtt. Igyekszik félresöpörni és kiütni minél több lényt, persze a létszámfölény még így is nagy, amit erejével és a megszerzett rutinnal igyekszik behozni.
Tekintetét Carolra kapja, ahogy az a közelébe reppen és átadja a fénylő fiolát. Szabad kezével elkapja és egy fél pillantással szemügyre veszi, mielőtt újra a nőre nézne.
- Köszönöm! Legyen óvatos! - csuklója köré tekeri a láncot, öklébe zárva a fiolát. - Mit kell vele...? - érdeklődik, miközben megrázza, mire a felé lendülő szörnyek egy csapásra kidőlnek, ahogy ujjai közt felizzik a fény.
- Ó! - Hasznos kis kütyü, de Steve nem óhajtja megtartani magának. Körbenéz, felmérve a többiek állapotát, majd felugrik a padra és az asztalon átgázolva elrugaszkodik, hogy egy nagy ugrással Leonard mögé érkezhessen. Bukfenccel tompítja az esését, majd a fiú mellett felegyenesedve megrázza a fiolát, hogy bevédje mindkettejüket.
- Maradj a közelemben! - szól hátra válla felett a fiúnak, aki - úgy látja - egymaga is jól boldogul, de hát ketten talán többre mennek. Steve csak akkor rázza meg újból a fiolát, ha a szörnyek túlereje miatt épp vakfoltját érné az egyik, ha pedig úgy látja, Leonardot készül lenyomni valamelyik ellenfele, akkor a nevét kiáltva odapasszolja neki a fiolát. Igyekszik összehangolni a mozdulatait vele, hogy egymást segítve és egymás hátát védve harcolhassanak.





...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
74
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 27 Jan. 2018, 21:20



Karácsonyi kaland
 'Majdnem olyan jóképű, mint az eredeti.' - veszem ki a dobozból a rólam mintázott plüsst, aminek gonosz vigyora megszólalásig hasonlít az enyémre. Mit tervezgetsz kiskomám? Ismerem ezt a nézést, ezt a vigyort, tudom, hogy valami meglepetést tartogatsz nekem, már csak rá kell jönnöm. Belepillantok még egyszer utoljára a dobozba, hátha van hozzá használati útmutató, esetleg bármi tartozék, amire szükségem lehet, de csak az üres dobozbelső néz vissza rám. Vállamat megvonva nézek vissza a kis fickóra, hogy tüzetesen szemügyre vehessem újra, áttapogassam minden plüss végtagját vezetékek, apró chipek, bármi veszélyes eszköz után kutatva, ami aktiválódik, amint lehúzom a hasán - hasamon? - lévő cipzárt. Ohooo, nem kerülte ám el a figyelmemet! Túl egyszerű, túl kézenfekvő, túl nyilvánvaló.
'Jaj csak bontsd már ki! Húzod itt az időt fölöslegesen... a Mikulás gyárában vagy, szerinted itt mi baj történhet?' - türelmetlenkedik és kellemetlenkedik Mr. Dawson a fa díszítésének vizsgálata közben, a válasszal pedig nem is késem egy percet sem. Gúnyosan felhorkantok, miközben az idáig megtett utunkra gondolok és a jelenleg vérben tocsogó lábamra. Még hogy ITT mi baj történhet? Bármi! A Mikulásnak elmentek otthonról, ráadásul rettenetes környéken lakik, de majd pont a gyárában leszünk biztonságban. Addig álljak féllábon. De talán az ajándékba tényleg nem rejtettek el semmit és nyugodt szívvel kibonthatom. Sebes ajkamat harapdálva húzom le a cipzárt és csodák csodájára nem robban fel, nem kezd el kacarászni, nem kapálózik és nem támad meg, egyszerűen csak vizsgálja a körülötte lévő világot élettelenül. Ezt már szeretem! A kis üregbe nyúlva tapintok ki egy újabb ajándékot, melynek láttán hangosan fölnevetek. A legjobb karácsonyi ajándék számomra én vagyok. Lehet van valahol még egy szobor is rólam, amit külön nekem csináltak? Ennyire azért ne teljünk el magunkkal. 'A szükséges energia', áll a csomagoláson, a képen szereplő vöröske pedig szintén ugyanazzal a töretlen vigyorral mered rám, mint a rólam mintázott figura is. Miféle energia? Mihez kell energia? Elmélkedésemet három halk pukkanás zavarja meg, mire Leonard felé fordulva látom, hogy az ő ajándéka semmivé, pontosabban színes, vattacukros felhővé változott.
'Ha tippelnem kéne, a tiédben Barbie volt. De ne csüggedj, majd neked adom magam. Illetve őt.' - integetek neki a plüss John aprócska kezével, miközben fél kézzel szerencsétlenkedve kibontom az újabb ajándékot, ami láss csodát, édesség. Már kezdem átérezni azoknak a helyzetét, akik sűrűn járnak le a nagyszüleikhez és teletömik őket mindenfélével. Vércukorszintem amúgy is az egekben van már, hadd szóljon neki! Mit számít ez az adag? Fintorogva harapok bele a tejcsokoládés-karamellás csokoládé rúdba és annak ellenére, hogy az édességnek már a gondolatától is forog a gyomrom, ez mégis eteti magát, így hamarabb megbirkózom vele, mint ahogy észrevenném. Magamban morogva próbálom kipiszkálni a fogaimba ragadt karamellát a nyelvem segítségével, amikor a gyár úgy dönt, hogy a munkának szenteste sem szabad megállnia, s önálló életre kelve indulnak el maguktól a futószalagok. A szalagsorok mellett senki sem áll, rajtunk kívül egy teremtett lélek nem tartózkodik az épület ezen részén, mégis kezd az az érzésem támadni, hogy a karácsonyi horrornak nem most lesz vége. A zene felgyorsul és már csak a cincogásig vékonyodott énekszó hiányzik, amitől az embernek bereped a dobhártyája, de helyette a világítás gondol párat és megadja magát. Teljes a sötétség.
'Most bajban vagyunk?' - suttogom bele a sötétségbe, ami nem tart tovább pár másodpercnél, mégis mikor visszajön az áram, a hirtelen fény bántja a szemem és hunyorogva nézek körbe. Manók. Mindenhol manók. Ami terület eddig üres volt, most mindent benépesítettek az apró - és kevésbé apró - munkások. Mosolyognak csak és néznek, de nem szólnak, nekem pedig egyre inkább az az érzésem támad, hogy nem gyárlátogatásra akarnak minket invitálni. Nem mozdul, nem beszél, nem vesz levegőt sem, nyugton marad! Meredten figyelem a lényeket, akik egyszerre, billegetik a fejüket jobbra-balra, mintha csak előre begyakorolták volna az egészet, mosolyuk töretlen, mint amilyen az enyém volt az intézetben eltöltött utolsó nap alkalmával. Apró borzongás fut végig rajtam, ahogyan az elektromosság újra megadja magát, lelkem mélyén pedig tudom, hogy amikor visszajön a világítás tényleg bajban leszünk.
'Mi az isten...?' - képed el Mr. Dawson az újdonsült manósereg láttán, akik ha ruhájukban nem is, ellenben minden másban eltérnek a nemrég látott törpöktől és hegyes fülű micsodáktól. Úgy néznek ki, mint egy csapat rossz gyerek, vagy még azoknál is rosszabbul, kis kezeikben fegyverek, melyek a megszokott méretekhez képest irreálisan aprók, hozzájuk lettek igazítva, hogy elbírják. Remegő szájjal nézem a szörnyszülötteket, kedvem lenne fejhangon nevetni rajtuk, de egyszerre szeretnék ordítani a látvány okozta félelemtől is, mégis mind a kettő a torkomon akad. A semmiből elém lép egy magasságban velem teljesen megegyező árnyalak, mely a másodpercek töredéke alatt szertefoszlik és nem marad belőle más, mint egy szürkés burok. Mi ez? Ám mielőtt megfelejtkezhetnék a szörnyekről, az izzók hangos pukkanása adja a tudtomra, hogy ezzel még nem ért véget a móka mára. Félhomályba burkolózik a terem, a teremtmények pedig hangjukat sikoltás formájában kieresztve vetik rá magukat mindenkire, aki él és mozog. Halált megvető bátorsággal kezdek el hátrálni, amikor feltűnik, hogy lépéseim fájdalommentesek és ugyanolyan gyorsak, mint a harapás előtt. Meggyógyultam?! Hallelu... tompa puffanás és a fém éles csilingelés zavarja meg hálálkodásomat. Homlokomon a bőrt ráncokká gyűrve nézek le a földön heverő kardra, de mire észbe kapok, már süvít is felém egy újabb, melyet apró kövek kísérnek, lábamban pedig két másik kis rettenet próbál kárt okozni baltával, de a szürke burok csak alig észrevehetetlenül vibrál néhányszor, ellenállva a csapásoknak. Há! Há-há-há! Diadalittasan nézek körbe a félhomályban és sietve indulok el Leonard felé, aki karddal próbálja meg visszatartani a kis szörnyetegeteket.
'Hé! Hé! Idenézzetek! Nem harcolok veletek, sőt még el is futok!' - cuppogok és fütyülök nekik, mintha csak állatok lennének, miközben egyre hátrálok Leonardtól és csalogatom magamhoz őket. Egy dologba azonban nem gondoltam bele: ez meddig fog kitartani? Oké, ne pánikolj, nem szabad! Kissé sietve hátrálok a fény felé a megvakult manók tömegén keresztül, miközben vállam fölött néha hátrapillantva figyelem, hogy Leonard beért-e már a fénybe. Ajánlom neki!


 szószám: 967 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
409
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 28 Jan. 2018, 02:15

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Ha hőseink menekülni próbálnak akár valamelyik ajtón, vagy a mennyezeten keresztül, akkor egy olyan erőtérről pattannak vissza, mint amivel a süteményházaiknál találkoztak. Ez az aranyló erőtér nemcsak, hogy áthatolhatatlan, hanem rendesen lesokkolhatja a menekülni próbálkozókat.

A gyilkos szándékú lények egyre csak fogynak, hála hőseink erejének és újonnan szerzett képességeiknek. Ám mire végeznek a törp és elf szörnyek seregével, a hatalmas fenyőfa hirtelen - mint egy átjáró - nyílik meg. A félhomályban ismerős formák rajzolódnak ki.
Hulk dübögése rázza a csarnokot, mellé Pietro suhan kék villámával. Mögöttük lépdel Leonard bátyja, Daniel, és még két férfi. Egyikőjük nem más, mint a Tél katonája, James Barnes, és végül, de nem utolsó sorban John gonoszabbik énje a fiú arcát viselve. Leghátul egy lány sétál. Ő névszerint Luna, Norina nővére. A sötétben eleinte csupán alakjuk vehető ki, ám amint közelebb érnek, hőseink felismerhetik "hozzátartozóikat". Mindegyikőjükön piros nadrág lóg egy fekete derékövvel. Piros, plüss kabátot viselnek és fejükön Mikulás sapka csúcsosodik. Bőrük szintén olyan szürke, mint a manóké lett, ám az ő arcuk nincs eltorzulva. Csupán szemeik vörösek. Játékosaink hiába szólítgatják őket, azok csupán egy helyben állnak és merednek hozzátartozóikra.

A háttérben pár pillanat múlva mély, barátságos hahotázás hallatszik, majd csengők csilingelése közepette lép ki a fából maga a Mikulás. Eleinte halvány, piros aura veszi körbe, majd egy erős fény világítja meg alakját. Kinézete olyan, mint a mesékben. Kissé termetes, mosolygós arcú, fehér szakállú, ősz férfi, ki piros öltözéket visel, és hátán egy nagy, fekete zsákot cipel.  
- Ho, ho, ho... Boldog karácsonyt, Kedveseim! - mondja, miközben baljával integet, jobbjával pedig lerakja maga mellé a hatalmas zsákot.
Előhúz belőle egy nagy széket, ami jóval nagyobb, mint maga a zsák, majd leteszi maga mögé. Ráhuppan, és folytatja:
- Nohát, nohát, csúnyán elbántatok a munkásaimmal. Nem egyet már több száz éve ismertem. Az ott például Vidor volt, az ott pedig Pufi. Jövőre ki fogja így elkészíteni a gyerekek ajándékát? Ajjajj. Idén nagyon rosszak voltatok! - nevet fel a pocakos, jóságos vénember, miközben szétnéz a halott szörnyein.
- Tudjátok, ez a szeretet ünnepe. Így gondoltam, elhozom nektek azokat, akikkel szívesen töltenétek az ünnepet. Remélem nem okoztam csalódást. - mutat körbe a szürke bőrű Hulkon, Pietron, Buckyn, Danielen, Lunán és Johnon. - Ja, hogy a bőrük? Ne is foglalkozzatok vele! Majd Ti eldöntitek, hogy igaziak-e. De tudjátok, nem hagyhattam annyiban. A rossz gyerekeket meg kell büntetni. Remélem megértitek... Nos, nincs mit tenni. - nevet fel ismét, majd a szürkékre pillant.
- Barátaim, öl-el-jétek meg őket! - dől hátra karfás székében és nézi, ahogyan az előtte érkezők megindulnak.
Először Carolra csap le a szürke Hulk, így a nő nekivágódik az egyik betongerendának. Stevet Bucky kezdi el eszeveszetten ütlegelni és bevisz pár ütést. Daniel egy késsel ront Leonardra, akinek combját súlyosan megszúrja. A szürkebőrű Luna átváltozik a jól ismert, hatalmas róka alakjába. Auráját izzó tűz veszi körbe, és megindít Norina felé egyszerre több tűzlabdát is. Sebesen cikázik az ajándékhalmok és szalagsorok között, és megállás nélkül tüzel a lányra, így az egyik lövedék megégeti annak vállát. Wandába testével puffan bele Pietro egyik pillanatról a másikra, így a lány egy halom ajándékdobozon állapodik meg.  
John sötét énje most szintén rendelkezik az energiamanipulálás képességével, így védőburok helyett csápokat idéz maga köré, amivel sorozni kezdi a fiút...


Megjegyzés: -


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 31 Jan. 2018, 10:04

csak zombiszarvasokat ne

- Most bajban vagyunk – egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll. És akkor marha finoman fogalmazott, maradjunk annyiban. Nem is azzal van a baj, hogy lehetetlen elbánni velük, hanem az, hogy mocsok sokan vannak, és folyamatosan jönnek. Ki-ki a maga módján bánik el velük, hullanak, összeesnek, Leonard egy idő után már azt sem tudja, hogy a vér, amely bemocskolja, épp az övé, vagy a manóké. Kezei ellenére küzd, hajtja magát előre, hogy egy pillanatra se álljon meg, ne essen ki a kezéből az irányítás, hiszen akkor vége. Majdnem felbukik egy elesett manóban, és ha a földre kerül, akkor biztosan vége, örökre. De képes talpon maradni, annyit látni, hogy mindenki más teszi dolgát. Vannak olyanok, akik plusz erőkkel, vagy épp csak a sajátjukkal. Ide talán még ezek se elegek.
Nem érti, miért történik mindez. Nem érzi, hogy mi az, amiért ez a büntetése, amely miatt nem élvezhetik az otthoni semmittevést, hanem küzdeniük kell minden egyes apró lépésért. Egyszerűbb lett volna, ha már elengedik őket, de nem, kell még egy lapát, még egy löket, hogy végképp elveszítsék a józan eszüket. Nagyon dühös, ezt pedig támadóikon vezeti le, amennyire csak tudja. Nem kímél egyet sem, nem gondol arra, hogy ez csak valami trükk, és amúgy ott vannak benne a mosolygós, aranyos manók. Nem képes rá, csak irtani őket, egytől egyig. Talán kicsit a fejébe szállt minden, és csak cselekszik.
- Mi a.. - áll meg egy pillanatra, amikor is a Kapitány érkezik mellé, és fényt varázsol, valamivel. Fura zseblámpa. Felsóhajt azonban végül, kellett is már neki. - Köszönöm! Maradok.. - és valóban, nemigen moccan el mellőle, és még John is azon van, hogy egy dög se kerüljön túl közel. Talán már fogyatkoznak.. úgy érzi. Szép lassan csitul minden, és szép lassan jutnak egyre több levegőhöz. Reméli, hogy nem fog erősítés érkezni, így mikor az utolsó, közelben lévő manót iktatja ki, már igencsak nehéznek érzi a karjait, ujjai pedig igencsak elgémberedtek. A fájdalom mellett.
- Elég már.. komolyan.. - liheg picit, miközben megtámaszkodik a térdein. Egy-két pillanatnyi nyugalom és béke, majd ajtó nyílik, csak nem épp olyan, mint amit az ember várna. Ajkain kusza káromkodás csusszan ki, amikor Hulk sétál be a képbe, mellette azzal a gyors csávóval. De ha még ez nem lett volna elég..
- Daniel..? Mi a francot keresel itt?! Daniel! - kiabál neki, de amikor meglátja, hogy arca olyan színű, mint a friss holtaké egy zombis filmben, maga is elsápad. - Nem ajánlom, hogy valami dög legyen a testedben! Se semmi a fejedben, térj már észhez! - kiabál töretlenül, hiába. Nem hall, vagy ha hall is, nem számít. Valami nincs rendben vele, és nem tudja, hogy ez most valami mocskos illúzió, vagy tényleg ő az. Kéri vissza a farkasokat!
- Te rohadék.. - megjelenik a piros ruhás átokfajzat. Szóval igaza volt a vörösnek, ez tényleg az ő melója és lakhelye, és akkor mégsem olyan jó, mint ahogy azt hiszik. Ha kijut, akkor ebből olyan botrányt csap.. egyből senki nem fog kérni a Mikulásból. Betiltatja. A Mikulás szavaira egy igencsak velős adagot köp a földre.
- Mert az nem számít, hogy ők meg akartak ölni minket. És jóval előbb..  - szeretet a fenéket. Ez egy elmebeteg. Agyára ment a sok száncsengő, kémény és csokis süti. Nagyot nyel azonban csak, és tekintetét testvérére függeszti. Őt sosem akarta bántani, akármekkora is volt a harag, őt védeni próbálta, amitől csak lehetett. És tessék, most itt vannak.
- Bocsáss meg – motyogja, és amikor nekiront, meg is kapja érte a jutalmát. Annyira nem tud mit kezdeni ezzel, hogy elfelejt rendesen védekezni. Egy üvöltés, és a fájdalom, ami a combjába mar. Nem tud sokáig állva maradni, így akármennyire fáj, muszáj tennie valamit. Ha csak nézi ők, megöli, és talán nem is az igazi..
- Térj észhez! - ront rá testvérére, amennyire csak tud. Nem akarja megölni, minden erejével azon van, hogy egy erős ütéssel elkábíthassa, vagy épp más módszerrel. A lényeg, hogy a földre kerüljön, és egy ideig ne tudjon moccanni. Nem is akarja látni a többieket, elég hallani.. Borzalom.
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
113
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen gyémánt belsejében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 31 Jan. 2018, 20:25


Merry Chrismas
Karácsonyi ámokfutás


A szürke törpök lassan elfogynak, Norina pedig megkönyebbülve fújja ki magát.
-Szép volt, skacok!-tapsol közben fáradtan, önelégedetten, leginkább csak a levegőbe. Ebben a pillanatban hirtelen kinyílik egy ajtó, ahonnan hamarosan sötét alakok jönnek ki. Nehezen kivehető, hogy ki kicsoda, számára a nagyja ismeretlen. Csupán csak egy valakit ismer fel közülük. A háttérben egy lány sétál, akit Norina akár tíz méterről is feismerne álruhában, a tömeg kellős közepén, egy folyó túloldaláról, a vaksötétben. Lassan lebénítja a felismerés, mikor rájön, hogy az illető nem más, mint a nővére, Luna. Lassan ahogy egyre előrébb jön, már rendesen látható az alakja. Ugyanazt a piros nadrágot, plüss kabátot viseli, mint bárki közülünk. Csak két dolog más rajta: bőre sötétszürke, akárcsak az elfeké, és a szemei a jól megszokott zöld helyett vörösen virítanak.
Norina értetlenül áll egy helyben, akárcsak a többiek.  Nem érti, hogy Luna mit keres itt, miért viseli ezt a ruhát -ő önszántából soha nem venne fel pirost pirossal- de legfőképpen hogy miért ilyen az arca. Tuti van valami a háttérben.
Lassan egy megnyugtató nevetésre lesz figyelmes. A fából egy kedvesen mosolygó, szakállas öregember lép ki, maga a Mikulás. Ez az egész olyan, mint a mesékben. A termetes bácsit fényáradat veszi körbe, mintha csak álmodna, Norina megállás nélkül csípkedi kézfejét, de csak nem akar felébredni, mert ez igenis a valóság.
Figyelmesen hallgatja a Mikulás szavait, amik egyre  rosszabbul hangzanak.
-Nemááár! Pedig a Mikulás jó ember, ugye? Igaz, Norina nem emlékszik a gyerekkori mesékre, de azért csak hallott már a jó öreg télapóról.
Hamarosan Luna is elindul a többi szürke bőrű fazonnal együtt, mire Norina egyből felveszi a támadóállását. A vöröskéből hamarosanegy nagyobb vöröske lesz, azaz egy hatalmas róka, égő aurával és üldözőbe veszi Norinát. De azért ő is felkészült, hamarosan felemeli védőpajzsát, amin a tűzbombák nem tudnak átjutni. Futásba kezd, menekül a monstrum elől, közben folyamatosan cikázik a szalagsorok között. Gondolta, hogy a szűk helyekre egy ekkora állat úgysem fér be, de tévedet. A hatalmas róka megállás nélkül kergeti Norinát, aki végül megunja a futkározást és leereszti a pajzsot.
-Ugyan! Te nem is vagy az igazi Luna!-mondja szemrehányóan, miközben elereszt egy félmosolyt.
-Az igazi Luna nem akarna engem megölni, sőt, ő inkább folyamatosan csak azt lesi, hogy miként járhatna kedvemben. Fejébe vette, hogy belelopja magát a szívembe, sikertelenül ugyan, de nála jószándékúbb embert aligha ismerek-mondja a róka szemébe, miközben folyamatosan kitér a bombák elől. De hirtelen az egyik lövedék eltalálja a vállát, amin mostmár egy hatalmas égett seb van. Norina hátraesik és a hatalmas  fájdalomtól a vállához kap.
-Az-anyádat-csúszik ki a száján miközben folyamatosan a sebet fogja. Az arca eltorzul a fájdalomtól, úgy pillant fel a hatalmas állatra, aki egyre inkább közelebb jön.
-Légyszi, ne bánts! Kérlek! -kérleli, már majdnem sírva. De mintha a levegőbe beszélne, a róka csak jön előre és előre megállás nélkül...
Remélem megteszi Smile
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
148
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 31 Jan. 2018, 21:08

Karácsonyi ámokfutás

Örökkévalóságnak tűnik, mire végre leszámolnak a törpékkel és elfekkel, de végül csak sikerül győztesen kikerülniük a harcból. Steve kihasználja a rövid szünetet, hogy pihenjen, illetve Carolt keresi a tekintetével, hogy megtudakolja tőle, talált-e esetleg bármiféle kijáratot. Talán most végre körbenézhetnek, felfedezhetik jobban is a helyet. Hiú ábránd, mert a karácsonyfa szinte életre kel, egyből odavonzva a férfi tekintetét.
- Banner? - Steve álla enyhén szólva leesik az ismerős alakok láttán, bár Hulk az, akit elsőként megpillant és akinek a leginkább örül, hiszen ha ő itt van, könnyedén kirobbanthatja őket bármilyen szorult helyzetből. Kell pár másodperc, hogy észlelje, valami nem stimmel, ahogyan ahhoz is, hogy felfedezze Buckyt.
- Bucky? - hunyorog, mert szinte alig ismer rá. Újabb alak csatlakozik a csapathoz, akit azonban bármikor felismerne, és talán az ő jelenlétét a lehető legnehezebb elhinni. - Az ott... Az ott tényleg a Mikulás? - fordul Leonardhoz, mert ő áll hozzá a legközelebb, Steve-nek meg muszáj megerősítést kapnia, hogy nem őrült meg. Nem így emlékszik a gyermekek példaképére, a két lábon járó ajándékcsomagra.
Mielőtt azonban bármi többet konzultálhatna a többiekkel, a kis csapat megindul feléjük. Látja, Hulk hogyan üti ki Carolt, és menne, hogy segítsen lenyomni a zöld óriást, azonban Bucky útját állja és még arra sem hagy időt, hogy Steve rendesen maga elé kapja a pajzsát. Meg-megtántorodik barátja ütései nyomán, kis híján egyensúlyát vesztve, ám végül visszatalál a talpára, sarkát a földbe mélyesztve.
- Megint? Nem unod még? - érdeklődik, heves múltjukra célozva, majd aprót dob a pajzson, jobban rászorítva annak fogókájára és máris előre lendül, hogy viszonozza a kiosztott pofonokat. Tudja, hogy Buckyval nem kell finomkodnia, eleget látta már megszállás alatt, épp ezért nem újdonság számára, hogy legjobb barátja ellen kell harcolnia - már ha ez egyáltalán tényleg ő. De Steve szeretné hinni, hogy igen, épp ezért nem ölné meg, ha nem muszáj.
- Nem azt mondta, hogy "ölelés"? Csak én értettem úgy, hogy "ölelés?" - felesel tovább, hátha a szavakkal elvonja némileg a másik figyelmét, és így könnyebben bemérheti saját ütéseit. Bucky támadását igyekszik a pajzsával felfogni, szabad kezével pedig támadásokat soroz ellene. Visszasírja kissé a törpéket, azok hiába voltak többen, könnyebb ellenfélnek bizonyultak, mint barátja - benyel jó néhány ütést tőle, melyekből érzi, hogy Bucky egyáltalán nem fogja vissza magát. Így aztán Steve sem teszi.
Eszébe jut, hogy még mindig nála van az aranyló fiola, hát jól megrázza és szemmagasságba emeli, hátha még mindig működik annak vakító hatása, és sikerül elvakítani a vörös szempárt annyira, hogy Steve átvehesse az irányítást csatájuk felett. Ha nem működik, csak elhajítja, lévén nincs már rá szükség.




...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
245
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 31 Jan. 2018, 21:22


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Danvers körül aranyló sziluett ragyog, ahogy a vakká dermedt lények mindenféle fajtáját és méretét elkapva döngöli őket. Aztán egy átjáró nyílik, aminek a hangja sisteregve hasít a folytonos morajlásba. Danvers fejét rögtön annak irányába kapja, ám az, ami a szívét millió darabra töri nem más, mint egy üvöltés, ami miatt a padlóra zuhannak talpai, finoman csattanva rajta. Mintha csak kizuhanna önmagából, amikor a sötétből előbukkan a zöld fickó. Annak öltözéke szokatlan, ahogy tekintete is ködös. Korábban már volt példa rá, hogy a tudatukkal játszadoztak, így a szőke nő meg sem fontolja azt, hogy az ott nem a valódi Bannert rejtő zöld óriás.
*mesélővel egyeztetve*
- Hé, zöldcsoda! - rugaszkodik el a helyzetétől, hogy neki repülve a távolságnak a hatalmas alkat előtt érjen földet. Kezei már nyúlnának is, hogy legalább a zöldebbik kedvese nyaka köré fonja karjait, s kifejezze örömét, amiért látja szerettét, ám annak vaskos ujjai torkára fognak és annál fogva emelik a nőt a levegőbe. - Hunhhmmppp... Hulkmmmhhphpp... - motyogja, alig kapva levegőt, ahogy hirtelen a magasba emeli, s ott tartja a zöld forma. Danvers tenyerei a zöld óriás csuklójára fonódnak. Kétségbeesetten lebeg, ezzel segítve ezt az ostoba pózt, s szemei Brucet keresik odabenn. Előfordult már, hogy Hulkkal összezördültek, de olyan is, hogy Bannerrel. Mikor melyik pasas van hangulatban...
Kapálózik, próbál megszólalni, nyöszörög, amikor a Mikulásnak álcázott dög beszélni kezd, ám nem tud vele foglalkozni. A vörösben izzó szemekre fókuszál, próbál némán beszélni hozzá. Simogatná a nyaka köré csavart kezet, ám ahogy elhal a barátságosnak nem mondható vénember hangja, hirtelen üt bele Hulk a nőbe, aki ennek következtében belerepül a háta mögötti falba, s jókora krátert hagy azon. Hiába zuhan előre, a bíbor vér ajkai szélén már le is gördül, de még csak észhez térni sincs ideje, mert zöld szerette megrohamozza. Ő pedig egy valamiben biztos: soha sem lenne képes bántani Bannert...
- Nem foglak bántani... - kézfejével törli le a vért, hogy közben felegyenesedve nézzen szembe a zöld hullámmal, ami könnyedén sodorja el oldalra. Danvers belezuhan a polcok közé, s azok teljes tartalma rázuhan. Ott nyöszörög, ám hiába, mert odafentről már ugrik is rá Hulk, hogy gyomorszájba verje. Az a baj, hogy Carol emlékszik rá, hogy megfogadta, sosem fogja azt bántani, aki Bannert védelmezi, márpedig a Stark elmélet szerint Hulk sosincs Bruce ellen, csak hát mindketten külön személyiségek, ugyebár.
- Kérlek... - susogja a nő halkan, hogy Hulk tenyere ismét torka köré fonódik, s a másik ökle ismét levegőbe, hogy egy utolsó ütést bevigyen a nőnek. Meggyötörten, véresen, koszosan, csapzottan hever a zöld óriás előtt a romokban, de még a porfelhőn túl is látszik, ahogy a szőke fényei kialszanak. És nem támad...


f a l l
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
74
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Csüt. 01 Feb. 2018, 00:07



Karácsonyi kaland
 Elfogytak! Térdemen megtámaszkodva nézek a halott szörnyekből álló csinos, szürke halmokra és egyre erősebben érzem, hogy jövőre nemhogy a karácsonyt nem fogom megünnepelni, sem a húsvétot, sem pedig egyéb más ünnepet, mert csak a bajjal jár. Húsvétkor mi lesz? A húsvéti nyúl rabol el minket és óriás csirkékkel kell harcolni a hímes tojások között? Halloweenkor pedig vajon milyen horrorfilmbe fogunk belecsöppenni? Nem mintha ez nem lenne az kellőképpen, csak a kíváncsiság kedvéért érdeklődöm.
'Jobban járunk, hogyha az érdeklődést is mellőzzük, mert ha ezt nem tartod elég rémesnek, minden dupla olyan rossz lesz.' - járkál Mr. Dawson a kupacok között hátratett kezekkel, mintha csak egy múzeumban lenne. Szinte rugózva lépdel, épphogy nem dúdol hozzá a rend  és a helyzet kedvéért valami karácsonyi dallamot, amitől már egyenesen a rosszullét kerülget. Szórakozott, ez a helyes szó. Szórakoztatja a sok zűr, amibe belekerültem eddig, s titokban örül, hogy visszakapok az élettől most mondhatni mindent a gaztetteimért.
'A karmára vonatkozó tanácsait és bölcseleteit tartsa meg a születendő könyvének, nehogy a remek ötletek elvesszenek két életveszélyes helyzet között. Még jó, hogy nem maga volt a karácsonyi ajándékom, mert biztos, hogy üres lett volna a hasa. Nemhogy csokoládé, még egy zsebkendő nem lett volna benne, amibe kifújhattam volna az orromat, hogyha éppen úgy hozza a helyzet.' - egyenesedem fel és tolom félre fél lábbal az egyik manó tetemét. Hú! Egész jó súlyban volt, akár egy egészséges öt éves. A törpöket és a terem romjait kerülgetve térek vissza a karácsonyfához és állok meg a többiek mellett, remélve, hogy a világítás varázsütésre visszatér eredeti állapotába és valaki magyarázatot ad erre az egészre, ám magyarázat és fény helyett a fölénk magasodó karácsonyfából újabb alakok tűnnek elő. Fejemet lehorgasztva kezdek el nevetni az ismerős és ismeretlen arcok láttán, különösen az egyik látványa derít jó kedvre, az pedig nem másé, mint a sajátomé. Nevetésem egyre hangosabbá válik, míg végül már fájni kezd a hasam tőle és akárhányszor a szürke arcra és a sapka alól kikandikáló vörös hajra nézek, még erősebben kell kacagnom. Mr. Dawson, mit szólna, hogyha hazavinnénk szürke John-t és ketten lennénk? Örülne? Két Johnnal már nem tud elbánni ugye? Az már nehéz lenne, mert nem tud egyszerre két embert idegesíteni folyamatosan. Na jó, de, amikor egy helyen vagyunk és nagyjából mindig egy helyen lennénk. Örülnék vajon? Viszont még mielőtt jobban belegondolhatnék fényes életünkbe a másik Johnnal, megérkezik az, akit az út eleje óta keresünk és szeretnénk kérdőre vonni, a maga teljes, nagydarab, puttonyos piros ruhás, szakállas valójában, a Mikulás. Ez már nem olyan vicces. Fokozatosan hal el a nevetésem, arcomról lehervad széles vigyorom, helyettem pedig a jóságos, mesebeli alak folytatja a hahotázást, aki most már nem is annyira mesebeli. Azt hittem, hogy amikor meglátom a szemei vérben fognak forogni, habzani fog a szája, nekünk ront kérdés nélkül és mögötte fog jönni a gonosz, aki felelős ezért az egészért és majd ő fog ilyen jóízűen nevetni. Zavarodottan pillantok a többiekre, majd vissza a szürke személyekre és gazdájukra, akinek jókedve töretlen, a karácsony számára ugyanolyan boldog és felhőtlen, mint a tavalyi. Vagy mégsem?
'Nem akarok elégedetlenkedni, távol álljon tőlem. Sőt! Évek óta először kaptam valamit, aminek többé-kevésbé, de örülök, de mégis. Mi ez?' - mutatok a vézna, vörös hajú, mikulás ruhába öltözött hasonmásomra, akinek szemei valóban vérben forognak és gondolom nem azért jött, hogy együtt sakkozzunk egy jót néhány sütemény és egy pohár tej mellett, ahogy a többiek ajándékai sem szórakoztatás céljából vannak itt. Illetve de, azért, hogy szórakoztassák a Mikulást, aki hatalmas székében hátradőlve várja, hogy mindenki elnyerje méltó büntetését, amiért megöltük az összes gyári munkását és barátait. Elismerem, hogy rossz gyerek voltam, nem tagadom egy percig sem, de a virgácsot és a szenet most jobban díjaznám a fa alatt.
'Megölelni? Isten ments, ne siessünk ennyire, mindenki maradjon ott a helyén, ahol van, nekem innen is tökéletes, hogy szemlélhetem magamat, nem kell közelebb jönni!' - megölelni mi? Inkább megölni. Sosem gondoltam bele abba, hogy valaha önmagam ellenfele leszek a valóságban, hogy saját magamra fogok úgy nézni, mint potenciális préda, aki vagy életben marad, vagy sem, szürke John pedig leginkább a sem részére hajlik a dolgoknak, ahogy én is. Mit mondott az öreg? El kell dönteni, hogy igazi vagy sem? Tehát megeshet, hogyha kinyomom a szemeit, akkor én is megvakulok? Persze, csak hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolgom. De ha a burokban vagyok nem bánthat, viszont nem is maradhatok benne örökké. Túl sok gondolkodási időt nem kapok azonban, mert számomra is meglepő módon, de megtanulok repülni, persze nem magamtól, hanem szürke John és az őt körülvevő sötét csápok közreműködésének köszönhetően. Még a védőburkomon keresztül is érzem, ahogy gerincem kíméletlenül megismerkedik a kemény fallal, de sajnos nem úgy csúszom le róla, ahogy a mesékben szokás; csikorgó, nyikorgó hanggal kísérve, hogy utána befolyhassak az asztal alá, hanem egyenesen a süteményekre és ajándékokra érkezem az asztal legvégére, melynek hála megborul az asztal egyensúlya és teherbíró képessége. A tányérok, tálak, poharak mind csilingelve, apró és nagyobb darabokká törnek a földön, az oda került ételek mindent beborítanak az asztal közelében, hatalmas disznóólat csinálva ezzel, az ajándékok pedig szanaszét gurulnak, mintha menekülnének az elől, ami rám vár. Én meg? Én meg széltében az oldalára fordítom az asztalt és bebújok a lapja mögé a gyilkos csápok elől. Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz! Agyamban a fogaskerekek úgy pörögnek, hogy szinte már füstölnek, mégsem jut eszembe semmi használható ötlet, hiszen magamat kell túlszárnyalnom, ami pedig eléggé nehéz feladat. Közelharcba nem bocsátkozom vele, túl kockázatos, ha távolról támadnám, nem biztos, hogy célba érnének, mert a csápokkal elütheti őket, hátulról sem tudom megtámadni, nem tudok mögé osonni. Marad a felső és az alsó szint. Mi az, ami fentről és alulról is tud támadni? Pók? Nem, a pók nem jó. A kicsinek nincs értelme, a nagyot könnyen megölheti. Mi az, mi az, mi az... biztonságérzetem egyszer csak megszűnik, a szürkés burok eltűnik és olyan szánalmasnak, gyámoltalannak érzem magam az asztal mögé bújva, mint az iskolás kisfiú, aki nem mer kiállni azok ellen, akik mindennap bántalmazzák. Itt a vég, még a védelmem is elpártol mellőlem. Mennyi időm van még? Elhasalok az asztal mögött és óvatosan szagolok ki ideiglenes menedékhelyem mögül, hogy megnézzem szürke John merre jár, de a tekintetem megragad egy kis zöld növényen, pontosabban indán, ami mindenhez képest túl gyorsan nő ki a földből, mérgező tüskéit pedig egyáltalán nem rejti el. Ez az én művem? Másodpercek alatt eljutottam a pókoktól a veszélyes és mérgező növényekig, melyek segítségemre lehetnének ebben a szorult helyzetben, most pedig a földből nő ki rekord gyorsasággal, s úgy tekeri magát, mintha saját életet élne. Mi lenne, ha több lenne? Még csak ki sem hűlt a gondolat, a plafonból újabb vaskos, tüskés indák ereszkednek alá és mindahányan szürke John után kapnak, hogy visszarántsák tőlem, még mielőtt túlságosan közel érne. Az indák elkezdenek végigtekeredni rajta, mint óriási kígyók, olyan erővel és szorosan, hogy szinte elkerülhetetlen, hogy a nyugtató méreggel átitatott tüskék ne fúródjanak abba a gusztustalan szürke bőrébe. Nem akarom megölni, nem akarom magamat megölni - de lehet, hogy most ezt teszem? -, így jobb mindenkinek, hogyha alszik pár órát, amíg ellátjuk az eszement Mikulás baját.

 szószám: 1163 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Csüt. 01 Feb. 2018, 11:18



Egyre elborultabb és elborultabb lesz ez a nap, és már szívem szerint sikítva rohannék ki a világból is, de ezek a manószerű lények nem hagyják és már elegem van belőlük. Az első két próbakörben, ahol majdnem felborultam a szokatlan sebesség hatására, rájöttem hogy nem is olyan egyszerű Pietronak ezzel a képességgel létezni, de mégis ahogy próbál hétköznapi szintre lelassulni... Más megvilágításba kerülnek a dolgok. A kék és vörös erő összeadódva elég ahhoz hogy legyőzzem a szörnyeket, és annyit ütök amennyit csak tudok hogy a többieknek is segítségére legyek ezzel és Steve, Carol és Leonard körül állok meg jómagam is, amikor valami  horror eseményként a karácsonyfa nyílik meg. Kezeim magam előtt tartom és a skarlát erő kavarog körülötte kész vagyok bármit megtámadni ami nem... ekkora.
- Bruce Banner? - pislogok a hatalmas alakra, mert őt aztán eltéveszteni sem lehet, de Pietrot sem. Az ő alakját még sziluettként is felismerem bárhol és bármikor, ezer közül is. Nem értem mit keresne itt.
- Pietro? Te meg...? Nézzétek, a szemük... mi lett velük?! - háborodok fel hiszen az én bátyámnak nem vörös a szeme, hanem kék! Gyönyörű kék!
- Boldogat? Neked ez boldog?! Mégis hogy merészeled kiforgatni magukból ezeket az embereket?! - akadok ki ahogy a piros ruhás Mikulásra nézek, aztán Steve-re.
- Tudod, ha ez a Mikulás, örülök hogy sosem hittem benne! - jelentem ki megvetően ahogy újra a férfire nézek, de aggodalmas vagyok, mert nem tudom mi fog történni és nem akarok Pietro ellen harcolni. Mondjuk a többiek ellen sem, mert lássuk be Hulk és Barnes ellen... mennyi esélyem lenne? Kb mint Loki ellen. Semmi.
- Mi? Ők támadtak ránk, pedig mi csak haza akarunk jutni innen - morgolódok ahogy figyelem hogy helyet foglal és közben Pietrot szuggerálom hogy térjen észre vagy tűnjön el, vagy nem tudom, történjen valami. Nem sok időm marad ezzel foglalkozni, mert közben megindulnak aszürke bőrűek, és figyelem ahogy Carol nekiesik egy betonoszlapnak, és Steve Buckyval küzd. Elszorul a torkom, úgy fest ez az ő életútjuk hogy egymással küzdjenek, de ekkora kiszorul a levegő belőlem és repülni kezdek hátrafelé. Egy hatalmas kupac ajándékosdoboz közé zuhanok Pietroval. Nyögve próbálok feltápászkodni és lelökni magamról.
- Ölelés, érted, ölelés. Nem öklelés! - szólalok meg, és ha éppen nem támad meg én is vagyok most olyan gyors mint ő, kiugrom alóla, és hátulról ölelem magamhoz.
- Pietro, kérlek... veled nem tudok küzdeni, képtelen vagyok... - suttogom és nem eresztem. Fizikai erőben nem tudom melyikünk a jobb, de majd most kiderül.  Csak ne kelljen bántanom, nem is tudnám de... Kissé homályos szemmel pislogok, a könnyeimnek nem tudok parancsolni, és dühödten szipogok egyet. Nem, nem sírok, ez csak...por.

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
409
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Csüt. 01 Feb. 2018, 22:16

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• A játékosok több, többé-kevésbé súlyos sérülést szenvedtek el az ellenük meginduló ismerős, mégis szürke alakoktól. A támadók - vagy éppen ártalmatlanítottak - egyik pillanatról a másikra, egyszerre dermednek meg, és abbahagyják a rohamozást / vagy a fogságban vergődést. Minden fény hirtelen ismét alszik el, ám ezúttal teljesen koromsötét lesz.
Néhány másodperc múlva minden fény vakítóan felizzik. A Mikulás mellett sorakoznak fel a támadók, ám ezúttal bőrük nem szürke már, hanem emberi (illetve a Nagyfiú esetében mélyzöld). Szemük továbbra is vörösen izzik, és semmibe révedő tekinteteikkel bámulják a velük szemben állókat.
- Gyermekeim! Tudjátok, messze ez a játéktér volt ma a kedvencem... sajnos a többiben már mindenki halott, de ti... erősek vagytok. Jól bírjátok szusszal. - dől előre térdén támaszkodva az Öreg, majd hőseinkre mutat.
- Ajánlok valamit. Mivel már kezdtem unatkozni, kitaláltam valami újat. Ha a következő kört túlélitek, hazamehettek! És az egyikőtöknek - akit kiválasztok - lehet egy kívánsága is. Bármi! De tényleg bármi lehet az... kivéve persze, hogy öljem meg magam. A szavamat adom! Ho-ho-hoo! - hangosan felnevet, miközben a hasát fogja jókedvében. Ezután váratlanul elkomorodik. - De sajnos ez nem fog megtörténni, mert mind meg fogtok halni. - ráncolja öreg homlokát és a körülötte állókra mutat.
- Látjátok őket? Én irányítom mindet. Azt továbbra sem árulhatom el, hogy a valódiakkal van-e dolgotok, de egyet mondhatok... Nem lesz könnyű menet! - egyet tapsol, és "bábjai" ismét célba veszik hőseinket, de nem a megszokott felállásban.
- Carol elé Pietro lép,
- Norina elé Bucky,
- Wanda elé Hulk,
- a Kapitány elé Luna (róka alakjában),
- Leonard elé John másolata,
- míg John elé Daniel sétál, támadásra készen.

- Ajándék! Nem azt kell megölnötök, aki közel áll hozzátok, hanem társaitok szeretteit.. kivéve Te, Leonard. Lehet, ha meghal a másolat, Johnt is megölöd. Ajjajj... Ki tudja? - tárja szét kezeit, majd ismerteti a feladatot.
- Arról lenne szó, hogy ők most teljes erejükkel nektek rontanak, és nektek két percetek van harcolni ellenük úgy, hogy közben, akár részletekben is, de elmondtok egy szép verset a Mikulásnak. Nagyon fogok figyelni! Tudjátok, mint gyermekkorotokban. Ha elbuktok.. hát az nem lesz jó. A legszebb verset elszavaló kapja a kívánságot. Ennyi az egész. - kisvártatva előhúz zsákjából egy ember meretű homokórát, és maga mellé teszi. - Rajta! És boldog karácsonyt!!! - dől hátra karfás székében és figyelni az eseményeket. Jól láthatóan jól szórakozik. Élvezi a műsort.
A homok sebesen kezd el lecsurogni, hőseinket pedig elkezdik rohamozni "párjaik".

A hipnotizált Pietro villámsebesen szalad Carolba, aki ismét hátrarepül. Karjában reccsen az egyik csont. Bucky egy kézi fegyvert vesz elő, és Norinát lábon lövi, majd fémkarjával ront neki. Hulk öklével feltöri a betont maguk alatt, és kisebb ember méretű darabokat hajít Wanda felé megállás nélkül. Az egyik súrolja Wandát, ezzel felszakítva combját. Az oroszlánméretű Luna róka képében tűzlabdákkal sorozza a Kapitányt, akit hiába véd a pajzsa, válla súlyos égési sérülést szenved az egyiktől. John másolata lábával egy tőrt rúg széles mosollyal Leonard felé, míg körülötte megszűnik a gyilkos aura. Már ő is csak egy ugyanolyan kést használ, mint amit odarúgott, amivel meg is vágja a fiú felkarját, miután örült kaszabolásba kezd. Viszont a John másolat erejét most Daniel kapta meg. Leonard testvére körül jelenik meg a sötét massza, amit egy embernél nagyobb buzogánnyá formál, és az első lendítése után John a fenyőfáról pattan vissza jónéhány méternyi repülés után, nem messze a Mikulástól. Ha marad ereje, versmondás közben ellentámadásba kell lendülnie neki is, mert az idő vészesen fogy...

A játékosok erejüket és a berendezést is használhatják védekezés közben, ám a versmondás alól nincs kitérő!


Megjegyzés: -


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
74
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 03 Feb. 2018, 07:57



Karácsonyi kaland
 Tudja Mr. Dawson, hogy milyen az, amikor nagy kő esik le az ember szívéről? Hogyne tudná, idióta kérdés, biztos maga is volt ilyen helyzetben, hacsak nem volt olyan remek és izgalommentes élete, ami mentes volt az efféle stresszes és rémes történetektől, mint amilyen ez itt. Amikor a hatalmas indákba bugyolált csomag abbahagyja a rángatózást, de én még mindig élek és lélegzem, no meg persze tudatomnál vagyok, megkönnyebbülve fekszem el az asztal mögött és bámulom a falra fölkenődött ételmaradékokat. Volt borsófőzelék is a kínálatban? Sokáig azonban nem tudom szemlélni pacák által alkotott művészeti remeket, mivel a fények ismét kialszanak, mint amikor először azok a torz apróságok támadtak ránk és nagyot, szinte már lemondóan sóhajtva törődöm bele abba, hogy ennek talán sosem lesz vége, a vénember örökké fogságba ejtett minket és harcolnunk kell mindennel, amit kitalál, amíg világ a világ. Hunyorogva és kissé összébb húzódva reagálok a hirtelen fényárra, felkészülve, hogy az orrom előtt több párnyi kunkoros zöld cipő fog sorakozni, nyalóka csíkos kis zoknival, gazdáik pedig fekete gomb szemeiket meresztik rám, melyben az összes gonosz szándék ott lapul, de ehelyett - szerencsére? - csak a Mikulás hangja zendül fel a romos terem falai között. És ha mondjuk hátulról fejbe vágnám valamivel, ami mondjuk olyan erővel csapódik a fejének, hogy le is szakítja egyből? Tudnék olyat csinálni biztosan és hamarabb véget érne ez a ketrecharc szerű förtelem. Elnyűtten feltápászkodva söpröm le magamról a rám ragadt ételmaradékokat, majd rúgom félre az asztalt és sétálok kissé közelebb a piros ruháshoz. Én is tudnék valamit ajánlani, ami összefüggésben van a világ összes ajándékos listájával, illetve az ő kis privát Jó vagy Rossz listájával, valamint egy tégelynyi vazelinnal. Halkan felkuncogva nézek inkább le bakancsomra, még mielőtt azt hiszi, hogy pitiáner feladatként tekintek az életveszélyes kihívására és előránt egy Joker kártyát, amit biztosan nem tudnék eltángálni és még a támadásait sem tudnám kivédeni. Köhintve nézek fel újra a képmásomra, akinek bőre habár már nem szürke, szemei ugyanúgy vörösen izzanak és fáradhatatlan Terminátorként készen áll egy újabb menetre. Gyere csak, most már nem félek tőled! Vajon mi lehet azokkal, akik már meghaltak? A rénszarvasok vagy a törpék megették őket vacsorára? És miből lehetnek ezek a hasonmások? Fel lehet őket idegesíteni, vagy csak parancsra mozdulnak meg? Morfondírozásom közepette kezemben megjelenik egy golfütő, lábamnál pedig tengernyi labda, hogyha esetleg szeretném kipróbálni, hogy türelmük véges-e, de úgy érzem ez nem a megfelelő alkalom, a kisördög viszont nem hagy nyugodni. 'Csak egyet John, csak egyetlen egyet!' Ellenállva a kísértésnek támaszkodom ütőmön és hallgatom a Mikulást, akinek már valóban tele lehet a mindene a munkájával, hogyha ajándék helyett inkább megölni szeretné az embereket és erőt próbáló kihívások elé állítja őket. Mi lehet a gyerekekkel, akik sírva fakadnak, amikor meglátják itt anyut és aput, vagy a testvéreiket? Vagy már a manóknál eltörik a mécses, feltéve ha túlélik a farkasokat és a jetiket. Azért csak nem lehet ennyire elege mindenkiből? Vagy mégis? Felszisszenve hessegetem el magam elől a további förtelmes képeket és gondolatokat, mialatt Leonard testvére, Dan odaér hozzám. Mindig is szívem csücske volt ez a fiú. Egy mondattal rá lehet hozni a frászt és rögtön menekül a szobájába nézni a kis híradóját, hogy attól még idegesebb legyen és rosszullétig hergelje magát. Leonard felé siklik a tekintetem, aki előtt én ácsorgok ott és remélem eljutott a tudatáig a kulcs mondat, mely szerint hogyha meghal a képmás, meghalok én is. Nagyon remélem.
'Hát nincs más hátra mint, el...' - fáj a gyomrom. Nem is a gyomrom, mindenem, mint akin átment az úthenger és még vissza is tolatott utána egy kicsit. Recsegve, ropogva törnek le sorozatosan alattam az ágak, szakadnak le a díszek, nyalóka pálcikák, talán még az égősort is rántom magammal, mire végre földet érek. Azt hiszem belsővérzésem van.
'Hogy szakadna rád az ég...' - átkozódom kissé hörögve, miközben felülök a fa alatt és a körülöttem heverő romokat nézem. Széttört díszek, darabokra tört nyalóka botok, kilapított szaloncukorkák, hibátlanul működő égősor és természetesen tűlevélágy. Ruhám is ehhez mérten néz ki és gondolom hajamból agancsokként állnak ki a fa ágai, melyek beleragadtak, kezemben az összetört gömbök szilánkjai. Nem sok, néhány darab, de elég ahhoz, hogy visszakívánjak mindenkit a születés előtti állapotába. Na jól van Daniel, ezt te akartad. Gyomromat fogva maradok a fa előtt ülve, erőm pedig ugyanúgy, mint a legelején, kissé átlátszó szürke burokként vesz körbe, mintha egy igluban ücsörögnék. Az iglu elején apró, ablak szerű rés található, ami előtt megjelenik egy ágyú, a rám eső részén két fogantyúval, hogy tudjam forgatni, s mivel félő, hogy a vénember kitalálná, hogy a nagy kalamajkában nem hallotta a gyönyörű Mikulás versemet, a kis építmény oldalán egy megafon jelenik meg, ami remélhetőleg fölerősíti annyira a hangomat, hogy túlszárnyalja a zűrzavart és a lövések hangját.
'Tűz!' - kiáltom el magam és az ágyút forgatva, végig abba az irányba, amelyikbe Daniel halad, lövöm őt folyamatosan vasgolyókkal. Két percem van, hogy verset szavaljak, két teljes percet kell életben maradnom és nem szabad magamhoz közel engednem ezt a bestiát.
'Ehem... A Mikulás gyorsan eljő feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját. Kövér puttony van a vállán, hópihe ül a szakállán. Mikor hozzád megérkezik, cipőd sok-sok jóval telik. Hull a hó, nézd, odakint, a Mikulás néked int.' - köhintek egyet, majd kezdek rá a versmondásra, szemem végig a célon tartva, a megafon pedig nagyszerűen látja el feladatát, hangomat a terem legtávolabbi zugában is lehet hallani. Bumm egy találat! Há-há-há! A vers végén az öreg felé eső kezemmel elengedem az ágyú kormányát és a Mikulásra nézve intek be neki kissé görbe középső ujjammal. John is int a Mikulásnak, csak kicsit máshogy. Figyelmem a lehető leghamarabb ismét a csatatérnek szentelem, hogy távol tartsam azt a kis görcs Danielt, ameddig szükséges - és ha lehet kezét lábát eltörve a találatok miatt - , igyekezve közben, hogy másokat ne találjak el, maximum az izzószemű hozzátartozókat, ami nem egy egyszerű feladat, hogyha sorozatlövő ágyúja van az embernek. Még hogy boldog karácsonyt, megáll az ész!

 szószám: 978 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 03 Feb. 2018, 18:08

csak zombiszarvasokat ne

A lába néha meg-megrogy, és ideje sincs arra, hogy legalább egy kicsit ellássa magát, hisz szürke Daniel egy percre sem pihen, mintha belőle egy szem erőt sem venne ki az, amit csinál. Nem látja lihegni, nem látja azt, hogy a karja, amelyet kicsavart, fájna a következő mozdulatban. Ez így nagyon nem lesz jó, mert neki viszont kicseszettül fáj minden egyes apróság. Ez így nagyon nem fair, de ha az lenne.. nos, akkor bizonyára nem is lenne igazi kihívás és szívás. Ő viszont elkövet mindent, hogy ha nem is nyertesen, de élve jusson ki ebből a kalandból, amennyire az csak lehetséges. Terve, miszerint megbénítja vagy elkábítja a szürke testvérét, talán épp be is jön, hisz amikor megdermed, apró győzelmet érez, és már-már ujjongana, ha épp nem a tüdejét készülne kiköpni. De csak egy apró pillanatra. A fények ismét kialszanak, és úgy merevedik meg, mintha fagyasztó átkot szórtak volna rá. Szíve hevesen kalimpál, ostromolja odabent hiszen arra gondol, hogy most jön a nehezebb ellenség, mint a manók után a szeretteik, vagy épp azok bábjai. Hosszú pillanatoknak tűnik az, amíg fény nem éri őket, és egy apró része azt reméli, ennyi volt, vége az egésznek. Nem tudja, hogy mégis honnan venne ilyet, amikor az egész pálya egy merő horror és túlélőpróba, mégis miért pont most lenne majd épp kellemes? Semmi se utal rá, csak a remény, talán másokban is ott van még, mert nem hallja mások hangjait, akik ellenkeznének vagy épp vitáznának. Aztán persze mindenre fény derül, vagy épp terül. Daniel arca immáron nem szürke, csak szeme villanása mutatja, hogy semmi sincs rendben vele. Ez kicsit még jobban összezavarja, mint eddig, mert könnyebben tudja elképzelni, hogy valami megszállta őt, nem önmaga és így kell ellene küzdenie. Nem könnyű, nyel egyet és felsóhajt. Nem jutottak el hozzá a szavai láthatóan, és az se derül ki, hogy a Mikulás bábokat, vagy a valódiakat ragadta el. Halkan káromkodik, miközben az öreg ismét beszélni kezd. Ideje akad arra, hogy amit eredetileg a kezére készített kötést, azt a combsebére köthesse, miközben elfintorodik a hallottakon.
- Játssz azzal, ami veled egy idős.. - horkan fel, majd felegyenesedik, és úgy néz vele farkasszemet. Az ígéretre viszont nem bírja visszafogni magát, nevetni kezd. Miért most történne meg? Ugyan már, túl szép, hogy igaz legyen. Mint amikor azt hitték, biztonságban lehetnek. Itt semmi sem az, aminek látszik. - Na azt nem adjuk olyan könnyen – utal arra, miszerint meg fognak halni. Lehet, hogy lesz aki igen – és itt leginkább magára tippel -, de hogy mindenki? Ó nem. A nő, a Kapitány, a Skarlát lány, ők nem. Ők erősek, szemmel láthatóan, ami megijeszti és elkápráztatja őt. Már nem is érdekli mi lesz a vége, csak Danielnek ne legyen nagy baja, ha valóban ő az. Csak öt percet kapna arra, hogy megtudhassa, mi van vele..
- Mi a.. - pislant nagyokat, amikor a támadok helyet változtatnak, és mindenki elé más kerül. És ekkor a vörös szemű John szemébe kell néznie, Daniel pedig a másik elé áll. Ezzel most könnyebb? Nem sokkal, mert ismeri, hogy a vörös mennyire képes lelketlen lenni, de.. na azért neki sem kell messzire mennie. De azért még mindig retteg valahol. Nagyot sóhajt, amint elhangzanak a kérések, és a kést is elé rúgja az ál-John.
- Remek, játszani akarsz? Fulladj meg – mordulva veszi fel, épp időben, de még így is egy kiáltás hagyja el ajkait, amikor belevág. Mi a szerencse? Ez nem olyan mély, hisz a kabát anya megvédte. Az pedig még nagyobb, hogy a vére a felszínre tőr, hiszen nem tudja, hogy reagál a báb arra, ha a méreg a közelébe kerül. Érdekes kísérlet. De nincs ideje gondolkodni, hiszen folyamatosan támad, mint egy rossz horrorfilm őrült, késes támadója. Csak össze-vissza kaszabol.
- Ó komolyan már! - védekezik, szúr ő is, ha épp úgy adódik, meg is vágja, és nem érez akkora bűntudatot, hogy megtörténik. Nem akarja megölni, azt azért nem kockáztatja meg, hogy a valódi meghaljon, ahhoz túlságosan megkedvelte már, de azért, tudja a módját, hogy hogyan bánjon el vele.
- Az a k..va vers.. - mordul bele a támadások sűrűjébe. Hol a kést, hol az öklét használja, üt, rúg, sőt, még egy kis pillanatra meg is harapja a másikat. Mindent belead, hogy ne itt purcanjon ki, ha már eddig eljutott. A francba is, ki kell bírnia!
- Szemben velem üveghegyek, a tetejük cukorsüveg. … - kezd bele kissé lihegve, hangosan, miközben tovább üti az ellenfelét, vagy épp védekezik. - Tejfehér a határ, télapó erre jár.. - most támad kedve köpni egyet, de félő, hogy ettől bekattan az öreg. Inkább lenyeli, vért köp, mivel John másolata betalált, és folytatja. - Lába nyomán zúzmara, havas, jeges az útja. - húzódik el egy szúrás elől, megkerülve a másikat, és elkapva annak azt a karját, amelyben a kés pihen. - Kíséri a förgeteg..  meghozza... az.. - a kés a földre kerül a kezéből, erősen tartja, hogy hiába hat majd ez ki a másikra, muszáj. Nem öli meg, de törött kézzel még vígan élhet. - Meghozza az ünnepet! - és reccs, szinte hallja, ahogy az összes erejével csavart, kínzott tag remélhetőleg el is törik, és a másikra is figyel, mert nem lenne kellemes, ha épp akkor akarná leszúrni, amikor ilyen szépeket szaval. Rohadt ünnepek...
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 03 Feb. 2018, 18:21



Christmas


Fájdalmasan nyekkenek fel, ahogy Pietro nekifeszül a szorításomnak, de aztán hirtelen elsötétedik minden és mire újra felgyúlnak a fények, már csak a levegőt karolom át, így leengedem a kezeim, és ha fizikailag lehetséges lenne az én szemem is vörösben égne a Mikulás játszadozása miatt, de van egy olyan érzésem ha meg is támadnám, minden szörnyét rám küldené. Nem kockáztatom meg, de így meg...
- Mi jöhet még ezután, de most komolyan? - sóhajtok fel, ahogy az undok piros ruhást nézem, akinek elvileg kedvesnek és jóságosnak kellene lennie, ahogy a mesékben. Sosem hittem igazában benne és most látom csak mennyire jól is tettem. Ez egyszerűen rémálomba illő, de már dühös vagyok, nem is kicsit. Ki nem állhatom hogyha szórakoznak velem, de ha a testvéremmel is... na azt nem bocsátom meg, mert nekem csak ő van és volt mindig is. Amikor az emberek kiközösítettek, egyedül csak ő volt aki mellettem volt.
- Hogy, mi van?! Te megvesztél... - fakadok ki, ahogy felnézek Hulkra, aki elém lépdel robajló lépésekkel. Teljes erőből küzdjek ellene, és még verset is mondjak? Honnan szedjek én verset?
- Bruce, ne.... - kiáltok ahogy betöri a talajt és annak részeivel kezd el dobálni, és kicsit sem könnyű kitárni előle, vagy visszatartani, persze a gyorsaság azért ad némi pluszt de hiba lenne lebecsülni a hatlmas zöldember erejét és fürgeségét. Mikulás vers, mikulásvers.... jár az agyam, ahogy az idő telik, és közben el is talál egy törmelék, és vastagon felsérti a jobb combom, mire felnyögök. Azért ez fáj ám.
- Pilinkélnek kósza pelyhek..... betakarnak rétet berket, mindent beföd puha hó.... készülõdhet Télapó - kezdek bele végül, ahogy egy újabb törmelék elől térek ki, és behúzom a nyakam. Az erőmmel én is hozzávágok pár súlyos betomtömböt, hátha lassíthatom egy kicsit ahogy a versecske második felén töröm az agyam. Tudom hogy tudom, tudom... miért nem jut eszembe...
Az egyik támadás elől kitérve megint beborulok az ajándékos dobozok közé és valami a hátamba áll, mire élesen felkiáltok, és próbálom a szöveget is felidézni.
- Csengettyûs szán vígan csusszan... a fene már... hat rénszarvas nagyot szusszan, s fölröppen, mint víg...rigó útnak indul Télapó - fejezem be, nehézkesen, hiszen fáj mindenem, és nem vagyok jól, ráadásul Hulk még meg is akar ölni. Minden erőmmel ellenállok neki, és nem hagyom hogy a törmelékek rám zuhanjanak, visszalököm őket rá, hogy maguk alá temessék.




• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
148
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 03 Feb. 2018, 19:45

Karácsonyi ámokfutás

Felreped az ajka, vér patakzik a feje több pontján, de nem áll le. Egész nap bírná ezt, hogy önmagát idézze, habár minél több ütést kap és minél többet oszt ki, annál inkább elkeseredik a támadásai eredménytelenségén. Nem akarja ennél jobban megsebezni Buckyt, és butaság lenne azt gondolnia, hogy képes lehetne többre. Nem akar ismét harcolni vele, ismét könyörögni neki, hogy térjen magához, hogy emlékezzen... Így hát minden egyes ütésével azt reméli, a következő pofon magától helyrerázza a dolgokat.
Valami történik is, bár nem épp az, amire Steve számít. Kihasználja a rövid szünetet, hogy a térdére támaszkodva kifújja magát. Piros kabátja ujjával letörli a vért a szájáról, majd felegyenesedik, kihúzza magát, ahogy felméri a többiek állapotát. A csapat teljesen kész van, és dühíti, hogy semmit sem tehet értük jelenleg.
- A többi? - motyogja az orra alatt a Mikulás beszédét hallgatva. Ezek szerint nem ők az egyetlenek, akik ebbe a furcsa világba kerültek? Vajon mit ért azalatt az öreg, hogy játéktér? - Egy kívánság... - motyog tovább, tekintetét a földre szegezve. A pajzson rugóztatja az ujját, ahogy töpreng. Bármit kérhetnek... A többiek. Visszahozhatná vajon a többieket a halálból? A Kapitány egészen gondolataiba feledkezik, csak arra eszmél, amikor egy termetes róka lép elé. Körbekapkodja a tekintetét Buckyt keresve, ám ahogy odakiáltana neki, ellenfele rögtön támadásba lendül. Leguggol, pajzsát maga elé kapva igyekszik felfogni a tűzgolyókat, ám az így is megkapja a ruháját. Érzi a vállába maró fájdalmat, el is ejti a pajzsot, amíg kigyulladt ruháját igyekszik eloltani. A többiek már javában verset mondanak, Steve azonban pajzsát hátrahagyva fedezéket keres, egyelőre a csatározás hevében felborított asztal mögé húzódik be, hátát nekivetve.
- Ööö... - töri a fejét, de hát ő meg a versek... Nem egészen ez az évszázad voltak. Meglepően nehéz úgy gondolkodni, hogy közben fel akarják gyújtani. Kiles, hogy lássa a róka állapotát, majd sérült vállára borítja óvatosan tenyerét. Carol felé pillant, széttárt kezekkel jelzi felé tanácstalanságát, ám a szőke hajkorona láttán megszállja az ihlet.
- Hópihe-csillám landol a pillán, tó fagyos medrén jég ragyog. Szállnak a varjak, hóember baktat, dermedt kezében sétabot. Nézd... - behúzza nyakát, ahogy lángra kap körülötte az asztal. Máris odébb ugrik, s bár sérült válla belesajdul a mozdulatba, bukfenccel vetődik pajzsáért, amit maga elé kap, felfogva a következő támadást. - Nézd, földet érve tél ölelése csillan a fázós völgyeken! Angyalok szállnak...
Nem akar komolyabb sérülést okozni ellenfelén, de azt sem hagyhatja, hogy szabadon randalírozzon. Becélozza és ép karjával elhajítja pajzsát, remélvén, azzal megsebezheti, vagy legalább elvonhatja a figyelmét addig, míg pajzsa után rohan.
- ...szívmeleg árad, fénylik e boldog ünnepen.
Pajzsáért vetődik, felkarolja a földről és azzal próbál meg ütést bemérni a rókának, hátha így kiütheti. Arra nem is igazán figyel, milyen verset mond közben, csak darálja, ami eszébe jut.


...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
245
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 03 Feb. 2018, 21:35


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Sötétség. Ahogy Hulk két öklével a nőre csap, az belezuhan a törmelékbe, hátával óriási krátert karcolva a betonra. Danvers nem tud a többiekkel foglalkozni, túlságosan leköti, hogy a szívét finom zöld fátyollal bevont kedvesét észhez téríts. Újabbat ugrik a zöld óriás, mire a szőke nő tenyereivel felfogja az újabb csapásokat. Meggyötört, megkínlódott, megsebzett. Poros, véres, szakadt ruhában fekszik a hátán, és próbálja kinyújtani a karjait, miknek végén ott a zöld fickó.
- Ismersz engem... - sziszegve nyöszörög az ólomsúly alatt - s nem Hulk testének nehézsége az, sokkal inkább, amit a vörös szemek eltakarnak előle. Keresi, kutatja a nagyfiúban azt, amit már olyan sokszor meglelt benne. Hihetetlen csoda, hogy a zöldebbik elfogadta őt, de hát annyiszor mentették már egymást, hogy talán inkább az lenne csoda, ha nem így lenne. - Nem akarlak bántani... - ujjai már feszülnek, ahogy a másik fölé tornyosul, aztán mintha csak észhez térne - elugrik előle. Carol nem hallotta a küzdelmük alatt, hogy mit mondott a Mikulásnak csúfolt tapló, ezért meglepetten fordítja fejét a távozó irányába, közben sebesen felkönyökölve a törmelék között. Ajkai elnyílva, felegyenesedik, bár gyönge, azért az nem mondható el róla, hogy nincs kitartás benne. Valószínűleg sosem adja fel... - nem tudja, mikor kell.
Tekintete ide-oda ugrál, a vers kérésre felszöknek szemöldökei az egekbe, aztán hirtelen kék villám cikázik belé, hogy hátra zuhanjon - ám mielőtt becsapódna a falba, lebegő erejével megtorpan, s akár egy kolibri lebeg helyben. Elkapja Steve tekintetét, mire értetlenül tárja szét a karjait a férfi felé. Szemei a zöld foltot keresik, a kék nem igazán érdekli. Amint megpillantja, hogy Hulk Wandára támad, már indul is feléjük, ám Pietro újra és újra útját állja, amit egy idő után, megun. A kék sebes, ám röpképtelen, amit Danvers kihasznál. S amikor Pietro úgy dönt, hogy felfut a falakon és ráveti magát, rossz tűzre tesz. Carol hagyja, hogy elkapja és zuhanásra kényszerítse őt, lefogva a nő minden egyes végtagját, ám közben olyan magas hőre kapcsol, amit a kék nem bírhat. Ha máshogy nem is, így biztosan elengedi a szőkét - egy időre.
- Engedd el őket vörösbe bújt seggfej... - fordítja tekintetét az igazi ellenségre, majd hagyja, hogy ereje kiteljesedjen, s feszegesse annak határait. Arany sziluettje beragyogja a teret. - Vagy te leszel a karácsonyi desszert. - rugaszkodik bele a távolságba magára erőltetve egy félmosolyt, majd sebesen célba veszi a Mikulást. Kezeiből nyalábokat lő rá, vagy megpróbálja megütni. Attól függ, mennyire tud közel férkőzni hozzá. Bárhogyan is, Pietroval és vele, vagy csak a vörössel, de a Télapóra koncentrál.


i'm not one of your toy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
113
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen gyémánt belsejében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 03 Feb. 2018, 21:42


Merry Chrismas
Karácsonyi ámokfutás


Luna hirtelen megdermed, mitől meglepődök. Lassan feltápázkodok a földről, de mire két lábra állok újból sötét lesz, de ezúttal annyira, hogy nem látok semmit. Hamarosan visszatérnek a fények, amelyek elvakítanak és akkor meglátom, hogy Luna a Mikulás mellett áll a többi ellenféllel együtt.
Őszintén örülök, hogy az öreg ennyire jól szórakozik, de gondolom, lehetne jobb dolga is a kinyíratásunkon kívül. Evégre karácsony van. Ilyenkor a Mikulás éjjel-nappal dolgozik, ha nem tévedek.
Szavai egyszerre nagyszerűek és egyszerre lelombozóak. Az különösen jó, hogy ha túléljük a következő kört, akkor hazamehetünk.Ami viszont nem jó, hogy lesz egy következő menet, amit nem biztos, hogy túlélünk. Mondjuk még mindig nem tudom, hogy az ellenfelek valódiak e - igaz, meggyőződésem, hogy Luna nem valódi, de ez még mindig nem biztos - úgyhogy igyekszek egyenlőre senkit sem megölni, bár az erőviszonyokat elnézve, inkább ők ölnének meg minket. Mennyire biztató...
Ezúttal nem a róka indul meg felém, hanem James Barnes, akit a hírekből ismerek. Előkap egy fegyvert, majd egy szép, pontos lövéssel eltalálja a lábamat. Fájdalmasan kapok a megsebesült végtagom felé, majd a további támadásait a körülöttünk lévő berendezésekkel védem ki. Különleges erőm segítségével hol egy széket, hol a nagyobb karácsonyfa díszeket repítem felé.
-Deres szánon didereg, fázik a Karácsony...-kezdek bele a versecskébe, miközben folyamatosan támadom az ellenfelemet. -...Zendül a jég a tavon, amin által jönnek
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep...A kályhánkban láng lobog. Gyere be, Karácsony
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőágon!
-mondom néha, meg-megakadva, mivel James folyamatosan támadni próbál fémkarjával, de igyekszem kivédeni az ütéseket. Na, ekkor jön jól a szuperképesség...
-Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!...
-fejezem be megkönnyebbülve a verset, de bárcsak ennyi lenne a feladatunk... Ugyanis Bucky folyamatosan támad, én pedig megsérültem... két helyen is. Egyre lehetetlenebbnek tűnik ez a feladat. Félek, hogy ezt nem fogom túlélni. Márcsak a remény maradt számomra, hogy hamarosan vége lesz ennek a borzalmas rémálomnak.




Remélem megteszi Smile
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
409
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 04 Feb. 2018, 01:58

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Bár a Mikulás minden szitkot, rágalmazást hall, olykor inkább nem vesz tudomást róluk. Ez most az ő szórakozása. Úgy érzi, végre, idén karácsonykor neki is jut a jókedvből, amit évszázadok óta önzetlenül adott, így nem hagyja, hogy bármi elrontsa lelkesedését. Leonard sokadjára intéz szót az öreg felé, így a legutolsó mondatára viszonozza mély tekintetét, és ennyit azért válaszol neki:
- Reméltem, Atkinson úrfi. Akkor oda lenne a móka! - simít végig dús szakállán, széles, ördögi vigyorral az arcán.
A Mikulás figyelmesen nézi a harcot, és hallgatja a szebbnél-szebb verseket. John középső-ujj gesztusára csupán a fejét csóválja, és széles mosollyal reagálja le.
Minden játékos túlélte a két percet, sőt, még verset is mondtak, így sikeresen teljesítették az utolsó próbatételt. Még Carol sértő, gyenge próbálkozását is betudja teljesített feladatként. Amint az utolsó szem homok is lepereg, az ellenfelek megállnak a támadó mozdulatban, mint amikor a gépekből elfogy az üzemanyag.
Carol vakmerően támad rá minden erejével, ám az meg sem mozdul székében, csupán elmosolyodik. A felé lőtt lövedékbe Hulk ugrik bele villám sebességgel, így az erős találat a Zöld Óriást kapja el, aki sebesülten, vérezve esik össze. A talajból csövek robbannak ki, és Carol alakja köré fonódnak, így lerántva őt a földre, néhány méterrel a Mikulás elé.  
- Ejjnye, rossz kislány! Talán, a Te világodban ez beválhatott volna. De ezt a helyet én teremtettem, és én irányítom! Azért értékelem a próbákozásodat. - a csövek nemcsak testére, hanem nyakára is felkúsznak, erősen fojtogatva őt. Az öreg Mikulás tekintetét a megdermedt bábokra, majd a játékosokra vezeti.
- Végül mindannyian mondtatok verset, és lám, éltek is. Köszönöm! Évszázadok óta nem voltam ennyire boldog! Gratulálok! Tényleg Ti vagytok a kedvenceim! Újra és újra meg tudtok lepni! - erre Steve felé néz, akin elidőzik egy kicsit.
- Drága Fiam! A Te versed tetszett a legjobban! Szívemhez szóltál! És ezért... - ...erre Steve körül vörös aura jelenik meg. Az öreg kézmozdulatára elemelkedik a talajtól, és egészen Carolig lebeg, majd mellette állapodik meg. - ...lehet egy kívánságod! Jól gondold meg! Kívánhatsz, de csak egyet!
Ti pedig...
- néz körbe a túlélőkön. - ...hogy lássátok, szavatartó vagyok, mindannyian hazamehettek, ahogy ígértem! - erre hangosan felnevet. A bejárati ajtó kinyílik, és a Mikulás rénszarvasai topognak be. Sorban, mind a kilencen megérkeznek. Az egyiknek még az orra is világít. Ekkor az Öreg Leonardra néz, és elmosolyodik.
A jövevények arca eltorzult, nyáladzanak, hatalmas, tűhegyes fogaik vannak, és testük sokkal izmosabb, mint egy átlagos rénszarvasé.
A fények ismét elalszanak, csak a karácsonyi izzók világítják be a termet. Az eddig halott elfek és törpök lassan felállnak a földről, és felsorakoznak a réMszarvasok mellett.
A megdermedt bábok pedig elborulnak a földre zuhanva, akár egy zsák. Egyik sem mozdul, csupán a szörnyek indulnak meg a játékosok felé.
- Hazamehettek... de azt soha nem ígértem, hogy egészben! Ho-ho-hoo! Boldog karácsonyt, és köszönöm, hogy itt voltatok! - erre a lények megindulnak Leonard, Norina, Wanda és John felé. Ha egy helyre tömörülnek, még egy kis ideig állhatják az ostromot képességeiket használva, ám túlerővel néznek szembe. A szörny-szarvasok repülve támadnak felülről, míg a szürkebőrű törpök és elfek alul jönnek. Carolt nem engedi a többiek mellé, testét a haldokló Hulk felé irányítva tartja fogságban.
- Steve, Te biztonságban vagy. Sajnos nem tudok mindenkivel jót tenni. Választanod kell, hogy kit mentesz meg! Carol hamarosan megfullad, de így a többiek is meghalnak. Eddig mindig jót tettem. Belefáradtam. De... van egy kívánságod a szép versedért és kitartásodért! Had halljam!


Megjegyzés: Ezúttal van reagsorrend! Steve Rogers kezd! Mindenki más csak a reagja után írhat!


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
148
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 04 Feb. 2018, 22:00

Karácsonyi ámokfutás

Úgy tűnik, a korral ezúttal előnye is jár, mivel a Mikulás az ő versét ítéli a legszebbnek. Ha tudta volna, milyen felelősség jár a győzelemmel, talán épp úgy cselekszik, mint Carol. Elnyílnak ajkai a nő vakmerősége láttán, ám hiába kiált rá, hogy megpróbálja lebeszélni őrült tervéről, ezúttal sem ér oda időben, ráadásul a szőke ciklon magánakciója a csapatot is kettévágja. Nem valószínű, hogy Steve valaha került nehezebb helyzetbe, mint amiben most van, hiszen egyik legkedvesebb barátja és egy maréknyi ártatlan élete kerül a mérleg két nyelvére. Annak idején, amikor el kellett döntenie, megöli-e Buckyt a hajón, ledobta a pajzsot. Most is ezt tenné, az elvei, a lelke, egyetlen porcikája sem akar dönteni, hiszen az nem ő, aki csak úgy a halálba küld valakit, aki csak úgy elsétál, míg más még bajban van, amikor létezik más megoldás is.
Mindig létezik más megoldás.
De nem a Mikulásnál, így felesleges, mennyire ágál vagy mennyire próbál kiskaput találni, mikor bebizonyosodik, hogy a Mikulás nem vevő az ilyesmire, s mikor már a halál kesernyés szaga beszökik a fagyos levegőbe, s amikor szívdobbanás választja el mindkét oldalt a teljes pusztulástól, akkor Steve meghozza a döntését. A többséget választja Carollal szemben, még ha helytelen döntésének fájdalma árnyékokkal is torzítja el vonásait és lyukakkal szaggatja tele lelkét. De elég csak egyetlen pillantást vetnie a nőre, hogy kimondatlanul is tudja, ő hogyan döntene.
Kívánságnak pedig azt kéri, hogy a Mikulás engedje el a báboknak használt személyeket is, engedje mindannyiukat épségben és egyenes úton haza. Kívánságába beleveszi Carolt is, de úgy véli, hiába ígérte meg korábban a piros puttonyos, hogy bármit kérhet tőle, mégsem várhat teljes őszinteséget a Mikulástól. S bár versével elnyerte állítólagos sértetlenségét, Steve nem lesz ugyanaz többé. Talán épségben hazajuthat, de lelke leszaggatott, nagyobb fele a hó és jég birodalmában rothad tovább.
Valószínűleg örökre.


...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 07 Feb. 2018, 10:35


Kissé kifulladva és enyhén sántítva egyenesedek ki ahogy a két percnek vége, és még élek. Ha nem lenne a helyzet ennyire kétségbeesjtő, talán még örülni is tudnék hogy felvettem a harcot a Zöld emberrel és meg bírtam állni kettő teljes percig a lábaimon, igaz nem sérülés mentesen, de azért... még élek. Fáradtan pillantok körül, mindenki küzd,  Leonard és John is, de senki nem bírja a végtelenségig, én sem. Még a bátyám erejével sem, és tudom hogy ő sem kimerülhetetlen, bár hihetetlen energia van benne. Carol kissé öngyilkos akciójára felkiáltok, de nem tudom megállítani így csak aggodalmasan figyelem ahogy a Mikulás felé repül és Hulkba csapódik bele. Felszisszenek a jelenetre.
- Carol! - kiáltok fel, ahogy a csövek lefogják és nagyon kedvem lenne a vén potrohos torkát kitépni. Ez minden csak nem a mesebeli kedves figura. Nagyon meg fogja et még bánni. Figyelem ahogy a Kapitány körül vörös aura jelenik meg, mintegy elkülönítve őt tőlünk és a bejárati ajtó hirtelen kinyílik. Odafordulok és rénszarvasokat pillantok meg.
- Most komolyan? -morranok fel, és szemügyreveszem őket, de persze ennek sem lesz jó vége, hiszen megint megszólal és hirtelen már rémszarvasok lesznek.
- Na ne, az előbb öltük meg az összeset! - kerekedik el a szemem ahogy a szürke kis gnómok és elfek felkelnek. Összeszorítom a szám, és felkészülök egy újabb csatára, mert nem adom magam küzdelem nélkül erre ne is számítson senki. Végül Steve előadja a kívánságát, és valahol mélyen bánatos mosolyra húzódik az ajkam, mert döntést hozott, és tudom hogy miként döntött. Nem Carolt választotta, holott olyan hasonlóak, hanem minket, többieket, pedig talán meg sem érdemeljük hogy éljünk.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 07 Feb. 2018, 11:42

csak zombiszarvasokat ne

Kezd csillagokat látni. Az a két perc is iszonyatos lassúsággal pergett le, hiszen a báb fáradhatatlanul támadott és támadott, hiába tett ellene akármit is. Annyit megúszott, hogy szúrt sebbel kelljen átkelnie a szivárványhídon, de azt se mondhatja, hogy minden tökéletes rendben van. Mondhatni, nagyon nem. Ha még két percet kellene kibírnia ilyen iramban, lehet, hogy nem lenne ilyen szerencsére. Fogalma sincs, azonban, amikor a támadás egyik pillanatról a másikra megáll, felsóhajt. Fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz. Most már örülne a yetiknek, vagy épp a farkasoknak, azoknál legalább nem volt kés, vagy iszonyatos és pusztító erő.
- Azt a magasságos.. - szusszanva dől neki a megmaradt asztalnak, és le is ül rá, hiszen sebes lába igencsak fáj, illene egy kicsit pihentetnie is. Körbenéz a többieken, és örül, hogy egyben maradtak, még John is, bár most akárhogy veszi, ő a leggyengébb, hisz a vörös egy igen fura képességgel futkározik. Csak egy pillanat az egész, Carol pedig támad, ám most nem az ellene indult báb felé, hanem maga a piros ruhás szörnyeteg a célpont. Szemei kikerekednek, még kiált is valamit, maga se tudja mit, amikor a hatalmas erő csattan.. szerencsétlen Hulk másolaton – vagy épp igazin, ő ezen már rég nem tud kiigazodni. Felszisszen, tekintetét elveszi onnan, és megcsóválja a fejét. Örült volna, ha el tudta volna a Mikulást pusztítani, mert ezek után simán megengedné, azonban.. nos, itt semmi sincs az ő oldalukon, minden csak ellenük. Talán maguk a bútorok is. Sajnálja a nőt, senki sem érdemli ezt, főleg nem úgy, hogy halálos béklyóba csavarják. A hideg rázza ki a látványtól, és tudja, hiába könyörögne, nem lenne kegyelem számára, maximum őt is odacsavarná.
- Mocskos egy helyzet.. - eltekint a Daniel báb felé, remélve, hogy nem az igazit kell itt látnia, és nem utolsónak. Lehunyja kissé a szemeit, és azt se bánja, hogy nem az övé a kívánság. Mire kellene? Ha valóban igazat mondott, mindjárt vége – így vagy úgy, már nem számít. Már épp tápászkodik fel, kicsit hálás arccal, hogy végre elengedi őket, amikor megérkeznek az újabb vendégek.
- Szarvasok, komolyan..? - morfondírozik, és ha most az jön, hogy ezek a szavasok viszik majd haza a hátukon, akkor ahhoz lesz egy két szava. - Miért mosolyog? - borsódzik a háta ettől, mintha gyerek lenne, és egy öreg cukrosbácsi tette volna ezt. Viszonzásképp egy apró fintor húzódik ajkaira, aztán... észreveszi, mit is jelentett ez. Egy újabb rövid sötétség, és az eddig halottnak hitt manók is újra a porondon vannak. Nyüszít egyet, vállai megrogynak, és körülbelül abba az állapotba kerül, mint a hídnál – fogalma sincs mit tegyen, csak pánikol. Tagjai reszketnek, és nem is igazán félelem ez, csak hatalmas adag kimerülés és gyűlölet. Nem érti, miért ilyen, hiszen mindenki azt mondta, a Mikulás kedves, aranyos. Nem érti mi tette így tönkre, és miért pont őket akarja megbüntetni ezért. Vannak nagyobb mocskok az életben...
- Könyörgöm, ne.. elég.. elég.. hagyjuk már ezt – szorulnak ökölbe az ujjai, megkeresi a kését, amit az ál-vörös rúgott oda neki, és már azon van, hogy nem a lényekbe, hanem saját magába vágja bele, hogy véget vessen ennek az őrületnek. A Kapitány kívánsága talán nem ér semmit, de míg kiderül, míg kiderül, hogy mit kér, és teljesül-e, egy utolsó lökettel szolgál azoknak, akik ellenük jönnek. Semmi több. Ha ezek után is csak szórakozik a Mikulás, nem fogja már bírni. Elege van az egész karácsonyból, mindenből. Haza akar menni...
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
245
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 07 Feb. 2018, 21:42


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Ha ezerszer élné át ezt a fájdalmas és lélektipró pillanatot, akkor sem döntene másképpen. T'Challa elvesztése, a Póksrác, és Caroline, Larura... éppen elég volt ahhoz a szőkének, hogy azt mondja, ne tovább. Az ő döntése, hogy nem hagyja, hogy bábként mozgassák. Az ő döntése, hogy szembe száll az ellenséggel. És az ő döntése az is, hogy belehal ebbe.

Carolról tudni kell, hogy földhöz ragadt, hiába élt meg szó szerint mindent, egy része most sem képes felfogni, feldolgozni azt. Azt pedig pláne nem, hogy a Mikulás szórakozik velük.

Teljes ereje is kevés a vörös ruhás elintézésére, hiszen a zöld pajzsként vetődök közéjük. A szőke nő rögtön abbahagyja a támadást, amikor Hulkot találja el, s így még könnyebb dolga van ellenségének ahhoz, hogy lefogja őt. Felszisszen, összetör, kínlódik, de nem a saját fájdalma miatt - azt nem tudja nézni, ami szerettével történik. A szíve megreped. Belehal a fájdalomba, hogy talán ő öli meg kedvesét...

A nyöszörgő zöld és a torkát fojtogató csöveknek hála, nem tud arra figyelni, hogy mit mond ellensége. Szédül, a látképe homályosul, a hangok visszhangzanak, egyetlen pont tiszta és éles. Haldokló zöld szíve... Fájdalmában vonaglik, nem tud másra figyelni. Könnye is kicsordul, arca vöröslik, torka lilul. Hangszálait összenyomják a csövek, hiába bocsájt ki magas hőt, nem tud kitörni. Hallotta az ő érte kiáltókat, mikor neki lendült - de az aranysziluettű amazon minden, csak nem szófogadó...

Szinte eszméletlen, amikor a Mikulás választás elé állítja a Kapitányt. Émelyeg, talán haldoklik is. Hiszen a szíve ezer darabban, a lelke szaggatott. Azt mondják, ha meghal a lélek, magával viszi a testet is. Érzelemmentesen pillant körbe, fel sem fogja mit lát társai körül, tekintete a kékekbe merül. Halovány mosolyra húzza ajkait, finoman bólintva - ezzel jelezve Rogersnek, amit csak ketten érthetnek.

Nincs annyi lélekereje, hogy ébren maradjon. Hulk haldokló, vergődő alakja felé fordítják, ő pedig nem kap levegőt, elszorul a tüdeje, és roppannak a csontjai. Az aranyfény kialszik. Csendesen, szerettére nézve végül íriszeiből is kialszik a világ, a barátai, a társai iránti rajongás. A szenvedélyes ragyogás parázslik még bennük, de fokozatosan halványul. Halkan, puhán távozik, azzal a tudattal, hogy az ő döntése volt, és a Kapitány, a szeretett Kapitány túléli ezt a borzalmat... Steve Rogers, a legjobb ember, akit Carol ismerhetett.

A nő teste lassan elenged, s a szőke hajzuhatag előre omlik, eltakarva arcát ... s a halál finoman alá hull, hogy nyugalmat árasztó lepelként békében eltemesse.


s a t u r n ||
és ezt a Kapinak, meg ezt is, csakhogy tudja,
hogy imádom őt, annyira, hogy szavak sincsenek rá! <33333 éseztisneki  || Köszönöm szépen a kalandot, nagyon élveztem!  őrülten szeret

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Vissza az elejére Go down

Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» Karácsonyi event
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» [Event] SAO Karácsony 2026
» Gundan Tábor 2017

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-