Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
408
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 10 Jan. 2018, 22:49

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Végül mind a hatan sikeresen vették az akadályt, és átjutottak a leszakadt hegyi ösvényen. Hőseink valamivel kevesebb, mint egy órás, fárasztó séta után végül elérhetik a vonulat csúcsát, és megpillanthatják, mi várta őket a hegyen túl.
Ez nem más, mint egy újabb, hasonlóan magas hegy.
A kettő között egy több kilométer mély völgy húzódik, melynek alja feketeségbe burkolózik. Lefelé nem látni utat, ám a hegyláncra leült felhők párájában kirajzolódik egy óriási függőhíd, ami kb. 200 méter megtétele után közvetlenül a szemközti hegyre vezet át. A híd egy olyan kötélhíd, amelynek pallói nyikorognak, nyirkosak, ám láthatóan masszívak annyira, hogy biztonságban átsétáljanak rajta. A híd kötelei végig vannak aggatva mindenféle színes gömbökkel, éles szélű, arany csillagokkal és sokszínű cukorkákkal.
A hegyek között fújó hideg szél lengeti a hidat, így az imbolyog áthaladás közben. Az éhes yeticsalád dübögö léptekkel érkezik meg, és követik hőseinket a hídon. Ha a túlélők elég fürgék, még átérhetnek, ám a yetik egymás mögött felsorakozva, egyesével araszolnak egyre közelebb a közben túlpartot ért játékosok felé. Hatalmas fogaikat csikorgatva, nyálazva közelednek. Ezúttal kevésbé békések, mint cukorkaevés közben. Ha elérik a túlpartot, jó eséllyel ismét lakmározni fognak.


Megjegyzés: -


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
65
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 15:16



Christmas


Nem tetszik nekem ez az egész, és még a barlangba is kicsit gyanakvó vagyok, de hálásan iszom bel az egyik forró csokiba mert kellemesen átmelegíti az egész bensőmet bár hiányolom az erőmet, nem értem miért apadt el, és miért nemtudom felébreszteni magamban a skarlát erőfolyamot. Nagyon zavar, hogy nem működik az erőm, hiszen ez a leginkább jellemző rám, és nem tetszik hogy jelenleg senkinek nem tudok a hasznára lenni, és csak hallgatagon haladok többnyire.
A jeticsalád megjelenése megriaszt de próbálok nem pánikba esni és barátságos lenni. Szerencsére el is fogadják a cukorrudakat, és elvannak vele, amíg mi elindulunk kifelé, és Steve után én is kisurranok és tisztességes távolságban állok meg a bejárattól, figyelve hogy mindenki kijöjjön, de a szám elé kapom a kezem az iszonyattól ahogy egy újabb társunkat veszítünk el. Ezt nem hiszem el.
- Laura! - nyögök fel és érzem hogy a gyomromban megmoccan valami, így észbe kapva inkább Carol után iramodok, még ha ki is dobnám a kajámat nem itt akarom megtenni, ahol könnyen elehetnék én is a következő áldozat. Nem, nem.... Haza akarok jutni! Még nem lehet végem, itt és így nem! Pietro! Miért nem vagy itt?! Könnyekkel küszködve szaladok a töbiekkel, és a szakadéknál kissé megtorpanok, hogy mi legyen de Carol és Steve már ugranak is, így hát nekem sem nagyon van választásom. Nekifutok és előrevetődöm de pár centi kéne még, így csak kapaszkodom, de felhúzom magam és elfogadom Carol vagy Steve (?) segítő kezét, hogy lábra álljak.
- Köszönöm - biccentek feléjük, és tovább haladunk, mert mennünk kell, és mihamarabb szeretnék ebből a rémálomból felébredni. Közel egy órás kissé feszített tempójú gyaloglás után felárünk végre, és a térdeimre támazkodva fújom ki magam. Én nem túragyaloglásra szerződtem, de legalább ez a télapó bakancs kényelmes, és nem ázik át a sok hótól. A híd nem túlságosan bizalomgerjesztő, de nem mrad választásunk hogy elinduljunk, hiszen a dübörgő léptek nem jelentenek jót.
- Ezeknek semmi nem elég?! - fakadok ki, ahogy felszaladok a hídra és megkapaszkodom a kötélben és ahogy csak tudok haladok a túloldalra. Menet közben rámarkolok egy díszre is, ami megvágja kezem, és felszisszenek, de hirtelen ötlettől vezérelve letépem, és viszem magammal a megszerzett csillagot. Átérek a túloldalra és visszafordulok a híd felé.
- Vágjuk el a híd köteleit, akkor lezuhannak! - javaslom, és ha valaki is vevő rá, elkezdek a csillag éles szélével nyaszatolni a köteleket. Próbálok sietősen haladni, de kicsit pánikolok is így nem mondom hogy nem remeg meg a kezem olykor.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
241
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 18:31


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Carolról elmondható, hogy a legerősebbek közé tartozik. Nem képességeiben mérve, hanem, mint lelkileg. Ehhez bizonyára hozzájárul az, hogy fiútestvérek mellett nőtt fel, akik azért edzették őt akkor is, ha nem kérte. Másfelől a légieknél a kiképzés az ő idejében még nem abból állt, hogy kérdőívek tömkelegét kellett kitöltenie. Aztán jött az a pillanat, ami megváltoztatta őt. Felerősítette a vázát és megacélozta azt. Ezért lehet az, hogy miután felhúzza a Kapitányt, nem vár köszönetet. De azt sem, hogy a csillagnak a csúcsa felkaristolja mellkasát, belevésve, hogy Ő hibázott. Ajkai finoman elnyílnak, rácsodálkozik a hóban ücsörgő férfira, miközben maga is négykézláb tolja el a hómezőt, hogy feltudjon egyenesedni. Néma marad. Carol nem szól egy szót sem. S mindez nem elég, mielőtt a férfi útnak indulna, még egy friss véséssel ajándékozza meg Danverst, aki éppen csak felegyenesedik lesöpörve a hófehér szirmokat magáról.
Tekintete a távolodó kék katona hátáról a fénylő hószőnyegre kalandozik. Talán mondania kellene valamit, talán bocsánatot kellene kérnie, talán... Túl sok a talán. De nem bánja, hogy a férfit ott tartotta. Laura vele, vagy nélküle is elesik. Caroline pedig máskor is dönthetett volna úgy, hogy leszakad tőlük, és akkor utolérte volna a vég. Ezen morfondírozik, amikor a csapat már úgy tizenöt-húsz lépéssel lehagyja őt. Csak ezután, sereghajtóként indul meg utánuk. Nincs beszédes kedvében, ugyan ki lenne?!
Fáradt, fázik és szótlan. Minden olyasmi, ami őtőle új és ismeretlen. Valakinek fel kell a vállára vennie az elesettek terhét, s noha Amerika Kapitánya szereti ezt úgy érezni, csakis ő lehet az, akire a súlyok nehezednek, pedig nem igazán mutogathatnak mindig egy emberre. Akkor talán, ha a fegyver nála van. Rogers pedig úgy tűnik rendre elfelejti, hogy itt nem Carol, vagy bármelyikük döntése - az ellensége. A szőke nő pedig ezzel, nem tud mit kezdeni. Nem a szavak embere, ha érzelgősségről van szó.
Közel egy órája ropog már a hó a lábaik alatt, amikor újabb ponthoz érkeznek. Egy hosszú híd feszül a két hegy között, a szőke háta mögül pedig hallatszik a furcsa lénycsalád üvöltése. Danvers zárva a sort siet a többiek után. Rohanása közben megfeledkezik reflexből arról, hogy nem tud repülni, így ha lábai dermedtségük miatt botlanak, nincs mibe kapaszkodnia a környezetén kívül. A szőke az egyik csillagba tenyerel, s abba tartja meg súlyát. Bár nem érzi a hidegtől, a bíborja forrósága teletetoválja tenyerét. Mintha véresküt tett volna, olyan mélyen húzódik átlóban a vágás jobb tenyerén... Emiatt kissé lemarad. Így csak később hallja Wanda tervét. Mit neki egy kis fájdalom!? Letöri vérző karjával a csillagot és a lánnyal párhuzamosan a híd másik feléhez lép, besegítve neki abban, hogy elvághassák a híd köteleit.
- Siessünk! - buzdítja a lányt, illetve magát is. A vére egyre jobban serken, miközben erővel rámarkol a szúrós csillagra. Bárhogyan is - most nincs helye a sajnálatnak, s valódi ereje híján, szüksége van mindkét kezére.


pm, ha nem jó!  jajj  | sound of silence~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
135
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 18:42

Karácsonyi ámokfutás

Az egy órás menetelés sem képes kiűzni teljesen a csalódottságot és a reményvesztett búslakodást a férfiból, de kellemesen lezsibbasztja a tagjait ahhoz, hogy arra koncentrálhasson, ami még előttük áll. Nincs miről beszélgetni, így aztán nem is szól senkihez, csak támogatja, aki esetleg elfáradna, és igyekszik erősnek mutatkozni.
A függőhíd és a feketeségbe boruló völgy láttán kénytelenek eldönteni, a két rossz út közül melyiket választják. Steve a függőhídra szavaz, és remélhetőleg a többiekkel együtt arrafelé veszik az irányt. Ajánlkozik, hogy megy elől, mert talán ő a legnehezebb azok közül, akik idáig eljutottak. Ha őt elbírja a híd, akkor a többieket is. A jeti család felbukkanása azonban váratlan fordulat, mivel legelől megy, csak a hátulról érkező információk alapján azonosítja be a bajt. Egyből megszaporázza a lépteit és azon kezd el gondolkodni, hogyan segíthetne. Ha harcba száll velük vagy elhajítja a pajzsát, valószínűleg lezuhan a nagy semmibe és fegyvertelen marad.
Wanda ötletére helyeslőn bólint, és figyeli, ahogy Carol a kötélhíd másik oldalához lép. Felméri, hogy a híd hol ér véget, hogy a padlózatot tartó kötelek hova futnak; ha esetleg valami cölöp tartja, akkor pajzsát az alkarjára véve nekilát kiütni a cölöpöt Wanda oldalán, ha pedig másfajta illeszték, azt igyekszik eltörni, hogy a híd alja is megadja magát, ne csak a korlátként szolgáló kötelek.





...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 20:45

merry christmas ya filthy animal

Feszült pillanatok, míg arra várnak, hogy ezek a szörnyek elfogadják-e amit adnak, vagy átváltoznak azzá, amik, és véget vetnek a kalandnak. Már a tűz mellett is reszket, hideg verejték csurran végig a hátán, miközben figyel, egy pillanatra sem veszi le a szemét a tőle legközelebb állóról a szemeit, figyeli minden egyes apró mozdulatát, hogy a felé nyújtott tányért, vagy épp a karját akarja magához venni. Felsóhajt, amint előbbire esik a választás, majd a cukorkára. Nem bánja, ha ez az ára, vigyék, majd keres másikat, ha talál, vagy nem, amúgy se akarta megenni. Egy pillanatra gondolt arra, hogy visz valamit innen, amit megmutathat a testvérének, de egyelőre annyira retteg és gyűlöli a helyet, hogy már akkor el akarja majd felejteni, amikor kilép. Ha kilép. De úgyis visz majd valamit, ha odaér. Mire feleszmél, már jeleznek is feléjük, hogy ideje távozni. Több sem kell neki, amilyen gyorsan és hangtalanul lehet, úgy oson ki a helyről, és gyors léptekkel távolodna el a barlangtól. A hideg hirtelen mar a bőrébe, ahogy a sikoly is, hiszen észre sem vette, hogy egyel kevesebben lettek. Annyira lekötötte a menekülés, hogy aki mögötte volt, a távolba veszett, és nem figyelt rá. Ő is kiált, egy aprót, majd mikor az összetéveszthetetlen hangok zúdulnak ki a barlangból, a gyomra fordul egyet. Milyen jó, hogy nem evett! Most akkor aztán szépen nézne ki, ahogy előre dőlve percekig rókázna.
- Ezek.. megeszik.. - nem látja, nem is igazán hallja, de ahogy fenyegetőztek, megragadt benne, és biztos nem a teát szervírozzák fel neki. Aztán csend. Számára. - Megeszik.. épp most.. - hebeg-habog, majd előrébb lökik. Indulni kell. Épp eleget hallott, miközben káromkodva indul meg a többiek után/előtt, ki merre van. Kicsit sokkos ő is, ahogy mindenki, és csak bambul maga elé. Hóemberek, lavina, jetik, és ők egyre kevesebben vannak, ahogy telnek az órák, egyre kevesebb az esély, hogy túlélik. Talán épp ezt fogadta el magában mindenki? Fogalma sincs.
A szakadék előtt most mindenféle szó nélkül áll meg, és bambul lefele. Nincs szerencsére tériszonya, de lezuhanni sem kíván, így hallgat a bölcsebbekre, erősebbekre, és azon segítséggel vergődi át magát az akadályon. Neki nem kötődik össze azonnal, hogy a szakadék mélyén van valaki, Caroline egyik pillanatról a másikra tűnt el, ő úgy hiszi még, hogy előrébb tart az úton. Pedig ha tudná..
- Mára elég.. - mormogva söpri le magáról a havat, és amint megindul a kis csapat, halad előre. A hideg eléri, de nem kínozza, a kabát azért sokat javít a helyzeten, és nem bánja, hogy akkor és ott nem makacskodott amikor a kezébe került. Ha most ez nem lenne, a hóemberes incidens miatt már szépen ki is hűlt volna. Beleborzong, aztán abba, ami előttük áll.
Hosszú, szótlan menetelés a végtelenbe, a fehérségbe. Szemét egyre jobban bántja a vakító szín, és hogy nem is lát mást, csak akkor, ha ő néz rá másokra. Hunyorog, halad és kezeit a zsebében melengeti. Vörös üstökű társára pillant, akinek talán illene megköszönni, hogy ellökdöste a gyilokbarlang elől, de csak bámulja, mintha csak azt akarná, hogy ez égjen a tekintetébe. Végül mégis előre pillant, kisebbre húzva magát, nagy levegőt vége.
- A képzeletbeli haverodnak nincs semmi ötlete arra, hogyan kerülhetnénk ki ebből a fagyos temetőből? Nagyon csendben vagy.. Összevesztetek? - csak odaszúrja, de érezhető, hogy ebbe nincs benn az a maró irónia, amellyel az ilyen beszólásait vegyíteni szokta. Egyszerűen csak mondani akart valami, valakinek. Elég keserves helyzet ez, be kell vallania. Nevetni is kedve támad, de csak a kabát prémjébe mosolyog bele, egész addig, míg meg nem pillantja a végtelen út nyereményét. Pontosan olyan, mint amikor a gyerekeknek a karácsonyi csomagba két krumplit tesznek.
- Ne mááár...! Ez most.. ez most komoly? Nem hiszem el... egy kib..zott hegy, még egy! Wááá – szinte már őrjöng, toporzékol, már-már őrjöng, miközben eljut a függőhídig és rápillant. Erre.. komolyan? Ha eddig nem vesztek oda, most majd tuti. És ha mára nem lenne elég, a szörnyek ismét közelednek, aminek hírére Leo úgy nyüszít fel, hogy még a könnyei is majdnem kibuggyannak.
- Te a hócipőm ezzel a hellyel.. - kapaszkodik, amennyire tud, halad, amennyire lehet, és nem néz vissza. Vesszenek a jetik. Neki már nincs fegyvere, a cukorkarudat a dögök ették meg, ereje elhagyta. Feszülten vár, remélve, hogy ki tudják dönteni, és odavesznek a mocskok. Ha választani kell, akkor inkább a második hegyet választja meg. Kétszer.

[John bevonásával készült]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
74
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 21:30



Karácsonyi kaland
 A Mikulás világa újabb tanúbizonyságot tett arról, hogy ez nem is volt és nem is lesz gyermekeknek való hely. Hátunkon a szőrt először egy elnyújtott, velőtrázó sikoly borzolja fel, ezt pedig csak fokozza az utána következő csámcsogás, a csontok törésének eltéveszthetetlen, éles hangja. Hátrálás közben meredten bámulom a barlang bőrökkel fedett bejáratát, fejemben pedig, mintha film pörögne, úgy játszódik le a horrorisztikus, vérdús jelenet, ahogyan...
'Á-á-á van neked szíved?!' - rivall rám Mr. Dawson.
'Ezt többen is megkérdezték már és minden kérdésnél egyre inkább kételkedem benne.' - fordítok hátat az immáron mögöttem zajló rettenetnek és végigtekintek a megmaradt csoporton, melynek létszáma fokozatosan csökken, így ideje feltenni a kérdést, amit eddig nem akartam; én vajon meddig húzom? Meddig húzom a cukorral túlédesített és mégis keserű világban, amit elméletileg a jóság és a szeretet jár át, gyakorlatban pedig egy horrorisztikus túlélőpróba. Rémület ül az arcokon, félelem játszik a szemekben, mozdulatlanok, levegőt alig vesznek. Leonard mellett megállva nézek vissza a barlang bejárata felé, majd vissza a fiúra és kissé noszogatva bár, de fordítanám előre.
'Haladjunk tovább, mielőtt már nem lesz mit enniük. Attól még, hogy nézed és hallgatod nem fogod visszahozni, neked lesz rosszabb.' - tényleg szívtelen lennék, ahogy Mr. Dawson mondja? Meg sem fordult egy pillanatig sem a fejemben, hogy esetleg berohanjak utána hősiesen és a kezét megragadva rángassam ki onnan, majd szembeszálljak egy olyan lénnyel, ami nálam jóval magasabb és egy pöccintéssel eltörheti a gerincemet, de még ha ez meg is valósult volna, én egyedül rángattam volna, ők pedig bentről öten. Könnyen meglehet, hogy leszakadt volna a karja a testéről, vagy engem is berántanak magukhoz, utánam meg végképp nem jönne senki. Gonosz lennék? Egybehangzó szavazatok alapján mondhatom, hogy igen, az vagyok. Számító és önző, egy saját érdekeit mindenkiénél előrébb tartó... várjuk, hogy is mondta Mr. Dawson annak idején... áh, féreg! De nagyon szívesen megnézném a magasba lendülő kezeket, akik önzetlenül, sőt egyenesen boldogan vetnék magukat egy halálra ítélt után, hogy hátha, ha eléggé hisznek és imádkoznak, ha eléggé erősen gondolnak rá és megpróbálják, akkor talán sikerülhet. Nem vagyok egy hősies alkat és talán ezért is nem fogom soha megérteni ezeket az embereket.
Újra egyetlen, néma csapatot alkotunk. Egy csapat rohanó ember, akik pattanásig feszült idegekkel várják, hogy mi lesz a következő próba, amit a Mikulás világa eléjük tár és ki lesz az, aki nem megy át ezen a próbatételen. Sietve kelünk át a szakadékon, vigyázva egymásra és a hálásnak mondható köszönöm-ök után ismét hallgatásba burkolózik a társaság, még Mr. Dawson sem szól semmit. Az arca olyan, mint egy szoboré, no nem azért, mert olyan szépen faragott lenne, hanem a merevsége miatt. Bár rengeteg nő rácáfolna az előző állításomra, hogy társam arcával bármiféle hiba lenne, sőt egyenesen tökéletesnek, idealizáltnak mondanák, melyből sugárzik valami félelmet keltő is. Nem mosolyog, nem nevet, nem élvezi, hogy itt lehet az ősszakállú hihetetlenül kalandos és izgalmas földjén, nem viselkedik már úgy, mint egy tinédzser Amerika Kapitány láttán, egyszerűen csak hallgat és mered maga elé. És ez így a tökéletes! Hah! Alig vártam már, hogy eljöjjön ez a pillanat, hogy befogja a száját és ne kelljen azt hallgatnom, hogy bla-bla-bla-bla John bla-bla-bla-bla John és ezt csinálhatnám, illetve imitálhatnám a végtelenségig. Hangulatom ennek köszönhetően jóval vidámabb, mint azt vártam, ez pedig meg is látszik rajtam. Szinte szökdelek, újra dúdolni kezdem az általam - és mások által is - jól ismert karácsonyi dallamokat, melyeket a bevásárlóközpontokban, vásárokon, mindenhol hallani lehet az évnek ezen szakaszában, sulykolva ezzel az emberekbe, hogy Nemsokára itt a karácsony! Megvettél mindent, ami drága és hamarosan kiderül, hogy csak a szemétbe fog kerülni, mert túl nagy, túl szűk, nem akart ilyet, utálja a színét, mástól is ilyet kapott, már háromszor megvan neki?. És eeez, hohóóó! Ez az időszak az én aranybányám is! Ha két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány pénztárcát dobtam üresen a szemétbe, vagy hagytam ott egy padon, vagy csempésztem bele egy másik ember holmijai közé, akkor bizony nagyon sok ujjal rendelkeznék csak tíz helyett.
'Hm?' - pukkan ki a kis pénzzel teli buborékom és a mellettem haladó, kissé morcosabb Leonardra nézek. - 'Mr. Dawson? Ő most inkább azt választotta, hogy meggyászolja helyettem is az eddig elhunytakat, ha már nekem kevesebb sikerrel mennek az ilyenek. De nem tudná szerintem akkor sem, hogyha folyton járna a szája és idegesítene, szerintem viszont... hm... nagy eséllyel túl kell élni, ameddig el nem jutunk egy bizonyos pontig, ahol aztán számot adunk majd az életünkről és aki rosszul viselkedett, azzal példát statuálnak. Úgyhogy én leszek az a rossz gyerek, aki az összes virgácsot megkapja idén.' - vonom meg a vállam, mintha olyan könnyedén venném a dolgokat és nem érdekelne kifejezetten, hogy mi vár az út végén, valójában pedig igenis kíváncsi vagyok és az eddigiek alapján joggal tartok tőle, hogy mi lesz a rosszak büntetése a fekete listán. A kelleténél nagyobbat nyelve állok meg a híd előtt, ami annyira néz ki biztonságosnak, mint egy lyukas csónak. Újabb próbatétel.
'Nem fog ez mondjuk... leszakadni?' - lépek rá az előttem lévő legelső deszkára, ami olyan hangosan nyikordul, hogy az alattunk szélesen elterülő szakadék visszhangozza a fa fájdalmas és öreg jajdulását. Juhé! Mondhatjuk, hogy ez a kisebb baj, a nagyobb ott kezdődik, amikor nem találok biztonságos fogást a vastag kötélen, mert nehogy már Karácsony Országban pont a híd ne legyen feldíszítve. Az előttem lévők magabiztosan haladnak át a deszkákon, s nem sokkal azután, hogy meghallom a távolban felcsendülő, koránt sem barátságos, állatias és fenemód éhes kiáltást, nekem is megjön a bátorságom ahhoz, hogy az erősen fújó szelet és a nyikorgó cölöpöket semmibe véve, szinte átsuhanjak a híd túloldalára.
'Hogy az a megveszekedett... meg a tiéd is... téged meg agyontaposlak... letéplek a helyedről te vacak....' - akár egy zsörtölődő vénember, úgy gyűjtöm össze útközben kabátzsebembe az összes éles csillagot és hagyom, hogy kezemet szanaszét szabdalják, majd az út végére érve fordulok vissza a híd felé és kezdem el az élen haladó jeti lábát dobálni az éles díszekkel, valamit a pallókat, hogyha a bundájuk meg is védi őket és nem tudok rajtuk sérülést okozni, akkor legalább a talpuk fájjon, de kegyetlenül, amikor belelépnek. Ezzel remélhetőleg lelassítom őket, amíg a többiek elvágják a híd köteleit és örökre megválhatunk egymástól a vérengző családdal.

 szószám: 1015 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
109
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 21:36

Már nagyon elfáradtam a hosszas menetelésben,  jó volna egy kicsit megpihenni. Kb. egy órája indultunk el a barlang elöl,  és a nem tévedek, akkor a jeti család éppen falatozik, úgyhogy nincs mitől tartani, remélem...
Már majdnem felértünk, mikor meglátom a hegyet, ami még előttünk áll és a hidat.
-Francba...-mondom szinte motyogva, miközben lassan leereszkedek a hóba. A lábaim majd' leszakadnak, nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, úgyhogy most jól jönne egy kis pihenés. Ráadásul tériszonyos vagyok, nem bírom a magasságot, úgyhogy kizárt, hogy átmenjek azon. Visszasírom még azokat az időket, amikor a számlák miatt nyafogtam.
Lassan dübörgő léptekre leszek figyelmes, majd meglátom a jetiket, akik látszólag nem valami boldogak. Automatikusan felpattanok helyemről, majd a híd felé sprintelek. Habár az akadály előtt egy kis időre megtorpanok és tétovázom, nemsokára elindulok a hídon. Lassan, apró léptekkel indulok neki és habár a jetik a nyomunkban vannak, nincs kedvem elsiettni. A híd ringatózik a jeges szélben, annyira, hogy alig merem kinyitni szemeimet. Csak akkor húzok bele, mikor már majdnem mindenki átért. Hamarosan én is átérek és megkönyebbülve fújom ki magamat. Ilyet soha többé nem fogok csinálni! Bele is halhattam volna...
-Jó ötlet!-bólogatok Wandának, majd felveszek egy éles kőszilánkot a földről és elkezdem fűrészelni vele a másik oldalon lévő kötelet. Remélem, hogy ezzel gyorsíthatom a munkát és végzünk vele, mielőtt a jeti család átérne a hídon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
408
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 23:21

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Az éhes szörnyek - hála hőseink leleményességének - nem érik el a másik hegyvonulatot. A csapat tagjai sikeresen megroncsolják a kötélhidat, és ahogyan csak tudják, lelassítják a lényeket. Így az átjáró engedve a yetik súlyának, megadja magát, és recsegve törik és szakad szét. Az öt tagú család minden tagja a mélybe zuhan.

• Az új hegyvonulat már kevésbé vészjósló, mint az előző. A köd, mely ezidáig a képességeiket nyelte el, itt már nincs jelen. Gyengén érezhetik, ahogyan képességeik kezdenek visszatérni.
Ha hőseink lepillantanak, a Hold fényében jól láthatják, hogy néhány kilométerrel lejjebb, a hegy lábánál sűrű fenyveserdő terül el, amerre csak a szem ellát.
Nincs ösvény lefelé, viszont a hegy ezen oldala sík, egyenletesen csökken, akárcsak egy sípálya. Nincsenek fák, sem bukkanók, csak a sima hótakaró.
Nem messze tőlük 3 db páros szánkó, és 4 pár síléc és a hozzájuk tartozó síbotok hevernek a hóba leszúrva. Mellettük egy szépen feldíszített karácsonyfára felaggatott olajlámpások világítják be az eszközöket.    
Lesétálni képtelenség, hiszen a hó meg van fagyva. Csúszni kell!

• Amikor leérnek, láthatják, hogy a sűrű fenyveserdőbe befelé visz egy tágas ösvény, amely rövidesen kettéágazik. Az elágazás előtt egy festett tábla mutat két irányba. A balra mutató nyílra egy ajándékdoboz van festve, a jobbra mutatóra pedig egy szánkó.


Megjegyzés: Mindenkinek egyértelműen választania kell, hogy melyik irányba indul el!


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
135
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 17 Jan. 2018, 00:41

Karácsonyi ámokfutás

Közös csapatmunkával sikerül időben elvágni a köteleket. Steve kissé megkönnyebbül a mélybe zuhanó lények láttán; körbenéz a megviselt, fáradt csapaton és hálát ad a leleményességüknek, amiért nem kellett harcba bocsátkozniuk. Folytatják az utat, és meglepő módon a férfi pozitív változásokra figyel fel magán. Ahelyett, hogy még jobban kimerülne és elcsüggedne a megtett távtól, ereje mintha szép lassan visszaszivárogna, már a pajzs sem húzza úgy a karját, szuszogása, kapkodó légvétele is mérséklődik. Egyből Carolhoz fordul, hogy megtárgyalja vele a dolgot, de a nevét formáló ajkára forr a szó, nyelve megakad, ahogy rájön, épp rosszban vannak. Úgyhogy elfordítja a fejét és nem szól semmit.
A szánkók és a sílécek láttán Steve-ben feltámad az ösztön, hogy hátat fordítson és visszatérjen a jeti családhoz, meg a függőhídhoz. Nem igazán szereti az efféle dolgokat, ismer azonban valakit, aki talán igen... Így hát a Kapitány ezúttal sikerrel vesz erőt magán, és Carol mellé lép.
- Ez majdnem olyan, mint a repülés... Úgyhogy én a szakértővel tartanék - A nő pillantását keresi kékje, mielőtt állát leszegve, enyhülve folytatná. - Osztozna velem egy szánkón? - állával az egyik felé bök, egyértelműsítve szándékát. Ha a nő elfogadja a békejobbját, vele csúszik le, ha nem, akkor nem erőlteti a dolgot.
Kissé émelyegve hagyja maga mögött a szánkót, örül, hogy újra stabil a talaj a lába alatt. Hamarosan egy elágazáshoz érnek, és Steve percekig tanácstalanul bámulja a kétféle ábrát. Fogalma sincs, milyen logikát kövessen... Talán a szánkó logikusabb, mint az ajándékcsomag, de a férfinak, az ördögbe is, elege van mára a szánkókból.
- Kicsúszdáztam magam egy időre...- szól, s mivel senki sem választott még irányt, elsőként indul meg az ajándékdobozzal jelzett úton. Nem tudja, követi-e bárki is. Sajnálná, ha külön kéne válnia a többiektől, de nem befolyásol senkit a véleményével, csak nekivág az útnak.




...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 17 Jan. 2018, 10:24

merry christmas ya filthy animal

Az összes virgács. Hát ha még az lenne ami várja őket a végén, meg is nyugodna, de érzi, hogy nemhogy virgács nem lesz, hanem semmi olyan, amivel érdemileg kezdeni tudnának valamit. Az, hogy a végén valójában mi várja őket, fogalma sincs, de ha eddig ez ilyen veszélyes és így hullanak a többiek.. nos, akkor gondolható, hogy ne számítsanak semmire. Semmi jóra, mert a yetik után még a virgács is jó.
- De nagyra vagy magaddal. Hidd el, más is fog abból a virgácsból kapni. Nem te vagy a legrosszabb ember – legyinti le a vöröset, hogy ne fényezze magát, ő sem túl kedves és aranyos, főleg mostanság, mióta furcsa barátságuk – vagy valami olyasmi – bimbódzik, és terjed. Mondjuk úgy, hogy kapnak a csizmába mind a ketten szenet is.
Egyelőre azonban hidat, és éhes szörnyeket kapnak
A többiek teszik, amit lehet, cselekednek, és reméli nyernek. Ő nem szaggatott le csillagot, de bánja, szívesen nyesetülne ő is, de inkább csak csendben figyel, vagyis nem annyira csendben, hiszen zihál a megtett táv és az adrenalin miatt. Nem is kicsit. Ha azok elérik a többieket.. bele sem akar gondolni, elég, ha csak egy pillanatra azt idézi fel magában, mi szűrődött ki a barlangból. És tuti nem laknának jól azokkal, akik a hidat gyepálják, elérne haragjuk mindenkit.
- Dögöljetek már meg.. - mordul, és tehetetlenségében valami keményebb darabot hajít el a földről kapva, a dögök felé, de hogy talált-e, nem tudja. Mire találna újat, a kötél reccsenése rázza fel a révületből, megállva összpontosít oda, mint valami kopó, aki szagot fogott. Ujjongana, de nem teszi, mert már lassan megtanulja, hogy amikor valami jó történik, vagy jobb, akkor egy lapát trágyát pakolnak rá, és sokkal rosszabb lesz, mint előtte. Oké, most ennek itt vége, és tovább? És ha vissza kell majd menniük, híd nélkül? Kicsit a száját rágva gondol bele abba, hogy lehet, hogy a kiutat teszik tönkre, elvégre a hegy tetején, ami előttük van ismét, nem biztos, hogy ajtót találnak, azonban nem kezd el nyavalyogni sem, majd lesz valami, no meg, kitalálnak majd valami újat. Más nem itt fognak megöregedni, édességen élve idő előtt diabéteszben elmenni.
Felsóhajt. Majd pár pillanat múlva örömködve kurjant fel, ahogy a híd végleg megadja magát, a kötelek elszakadnak, a deszkák hol eltörnek, hol kilazulnak. Egy hossza üvöltés, amely azt jeleneti, hogy épp zuhannak, majd.. csend. Hosszas, mély csend. Szinte idegen.
- Vége..? - lépked oda a szakadék széléhez, és mintha nem hinne az eddigi látványnak vagy épp az előbbieknek, letekint. Semmit se lát, de talán ez az, amit látni akart. - Fel ne másszatok, ha túléltétek! - és kedvesen a yetik után köp a mélybe, csakhogy nyugodtabban indulhasson meg az új úton a többiekkel.
Mintha minden könnyebb lenne. A köd eloszlik, lépései egy kissé gyorsabbak és könnyedebbek. Persze, még közel sincs a jóhoz, de az eddigi vacogása alább hagy, és észre sem veszi, hogy az erő, ami szinte elpárolgott, szép lassan csörgedezik vissza az ereibe.
- Be kell kötni? - pillant a vörös kezeire, amit a csillagokkal vághatott szét, majd ismét előre. Ahogy a látótáv nő, úgy a kedve is ahhoz, hogy befejezze az utat. Először az apró fénypontot veszi észre, amely szinte hívogatja őket, hogy siessenek, kapkodják a lábukat. Persze, nem azért, mert eltűnne, csak az apró, meleg fénypont jót ígér, biztonságot, de ahogy ismeri a helyet, ott is hasonló kedvességre számíthatnak, mint a barlangban.
- Szánkó..? - emeli meg a szemöldökét, majd arra, végül pedig a sílécekre pillant. A dolog egyértelmű, ha a saját seggén akar lecsúszni, akkor vége, síelni nem tud, más út.. akárhogy nézi, nemigen akad. Felsóhajtva dörzsöli meg az orrnyergét, elmordul egy sajátos imát, és a szánhoz lépve telepedik le rá. Angliában nemigen volt alkalma szánkózni, ide pedig már vén marhalként érkezett, így mondhatni, hogy ebben semmi tapasztalata. Igazából nem csak azért vár, mert még egyedül ül, hanem azért, mert azt hitte, elindul ez magától is. Pech.
- Na gyere már.. semmi kedvem ehhez az egészhez – kapaszkodik, amennyire tud, és amikor pajtása csatlakozik hozzá, nyel egyet, és hagyja, hogy meginduljanak lefele.
Csak egy kicsit kiabál közben.
Odalent kapáló szívvel mászik le a szánkóról, és megrázza magát. Hazudna, ha azt mondaná, ez jó volt, de akkor is, ha azt mondaná, nem. Vegyes. Felpillant, megméri a távot, majd szusszan. Túlélték, eddig. Előrébb haladva azonban ismét választás elé kerülnek. Egy erre, egy arra. Nincsenek már sokan, és ha megint szívózni kezd velük a hely, kevesebben mennek. Caroline esete megmutatta, mi történik akkor, ha szétválnak, és bár lehet csak ő látja így ezt, nem kockáztat.
- Szerintem.. mind menjünk egy irányba. Akkor talán nem.. nem esz meg minket semmi – talán. Majd lesz valami. Ha emiatt buknak el, hát így jártak. Egy cigaretta jól esne neki, annyi szent. Kettő még jobban. Franc. Lesz ami lesz alapon lépdel a Kapitány nyomában, az ajándékdobozzal jelzett úton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
241
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 17 Jan. 2018, 14:31


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Halk sóhajjal nyugtázza, hogy megszabadultak a szörnyecskéktől. Egy pillanatot enged magának, hogy lehunyt szemeivel pihenjen pár másodpercet, mielőtt még folytatná útjukat. Lassú léptei közben összehúzott kabátjában halad előre, megvágott jobbja ökölbe. A bíbor cseppek alább hagynak, lassan megszárad a vére. Meglepetten tapasztalja, hogy egyik lépte túlságosan légiesre sikeredik. Döbbenten, rácsodálkozva lassít le, hogy a tenyereit mellkasa elé tartva pislákoló lángokkal fesse fel. Lágy, hitetlen ábrázata mosolyt tükröz, ám ez elillan, amikor tekintete találkozik a Kapitányéval. A férfi valószínűleg hasonlóan érzi magát, ám a kettejük közötti feszültség nem engedi a közös örömködést.
Danvers mosolya ismét arcára pihen, ahogy megpillantja a szánkókat, sí léceket. Meg is indul, hogy magához vegye az egyik síelésre alkalmas eszközt, amikor Rogers váratlanul mellé lép. Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a férfit, s talán tartaná is a túl komoly ábrázatát - jelezvén, nincs felejtve a korábbi, de Danvers nem ilyen.
- Csak ne legyen szégyenlős, ha kapaszkodnia kell... - pimasz mosollyal pillant a férfira, majd irányt vált és az egyik páros darabért nyújtózik el, hogy azt letéve, ő helyezkedjen sofőr pozícióba. (Meggyőződése, hogy Rogers be van tojva ettől az extrém sporttól!) Természetesen ők indulnak utoljára.
Amint leérnek, hátrahagyják a szánkót és az elágazás előtt ácsorognak. Végül Rogers töri meg elsőként a csendet és választ utat magának, Leonard pedig rögtön csapódik hozzá. Carol a másik irányba réved hosszú másodpercekig. Van abban valami rosszat sejtető, hogy újabb ajándékot kínálnak fel nekik... de pont nem Danvers lesz az, aki leválik tőlük.
- Ajándék, mi?! - ezt leginkább maga elő susmusolja, hogy aztán lassú léptekkel felzárkózzon a többiek után, bízva abban, hogy együtt maradnak. Habár logikus lépés lett volna elkerülni a jutalmat...

pm, ha nem jó!  jajj  | sound of silence~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
65
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 17 Jan. 2018, 20:11



Christmas


Kezd egyre inkább elszabadulni ez helyzet és nem találok benne semmi jót vagy karácsonyit, noha mind mikulásnak vagyunk öltözve, bár a ruhánk nem bánja. Legalább tartós anyagból készült, és nem szakad ez jó benne. Na meg a csizma, hogy nem ázik át, ezt kifejezetten élvezem ebben a maskarában és már egészen megszoktam, de Steve-t páldául nem tudom megszokni, aki szemmel láthatóan Carol felé húz, de nem hibáztatom érte. Ők hasonlóak, de ettől még nem esik jól hogy igazán csak Norina figyel rám, és ő segített először a csillagokkal és a kötélhíddal.
Hallgatagon sétálok mögöttük, és valami furcsa bizsergést érzek meg, ami bennem mozdul meg, és egyből befelé kezdek figyelni és egy skarlát szikra lobban fel a csettintésemre. Az erőm!
- Az erőm! Kezdem érezni, bár még nem az igazi - jelentem ki csodálkozva, és kissé megkönnyebbülve is. Örülök ennek, hiszen annyira megszoktam, annyira a részem ez hogy most amíg nem tudtam használni, nem is éreztem igazán komfortosan magam a bőrömben. Nem fogok többet panaszkodni emiatt, ezt itt és most megfogadom. A lejtőhöz érve körbenézek, de...
- Én nem tudok síelni, mehe.... mindegy - sóhajtok fel ahogy látom hogy Steve már Carol mellett döntött, pedig egyikük mellett szerettem volna lenni. John-ban nem bízom miután belökött a barlangban és a barátja sem jobb.
- Norina? Csúszol velem? - fordulok felé, és ha biccent akkor vele csusszanok, enyhe halálfélelmemben szorítva derekát. Aztán leporolom magam, és körülnézek, de nem szakadok el.
- Én megyek - mármint Steve és Carolhoz felzárkózva.
- Ne hagyjatok el, jó? - pillantok rájuk, mert azért tartok tőle hogy mégis mit hoz még ez az út, és kit akar elragadni tőlünk. Szorongva pislogok előre. Jajj Pietro hogy ilyenkor nem vagy itt velem hogy bátor legyél kettőnk helyett is!




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
74
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 17 Jan. 2018, 20:46



Karácsonyi kaland
 Jobbomat szemellenzőnek használva hajolok ki a szakadék szélére, vigyázva, hogy ne billenjek meg és zuhanjak a rémséges család után. Érdeklődő tekintette, O alakot formálva az ajkaimmal kísérem figyelemmel, ahogy nyeli el őket a végtelen sötétség, ordításuk pedig visszhangzik a völgyben, de az már lehet, hogy csak az ordításuk visszhangjának visszhangja és így tovább és így tovább.
'Pá-pá!' - kiáltok utánuk a mélybe egy széles mosoly kíséretében, miközben integetek a sötétségnek. A jetik eltűntek, üvöltésük visszhangja elhal, az én könnyekig hatott búcsúm kelt újabb visszhang hullámot, de hamar el is hal. Remek szórakozási lehetőség révén már adnám is ki az újabb hangokat magamból, ontanám lefelé a szavakat, beszélnék az ürességbe, mint a gyerek, aki először találkozik ezzel a jelenséggel, de egy közvetlenül mellettem elrepülő nyálgombóc rögtön kedvemet szegi. Undorodó arckifejezéssel nézek a köpet gazdájára, nevezetesen Leonardra, akit ennyire megijedve utoljára akkor láttam, mikor meglepetésszerűen - és meggondolatlanul - átjött szerény albérletembe, nem tudván arról, hogy a ház összes lakója finoman szólva sem épelméjű. Szinte sikítva rohant be a lakásba, miután ajtót nyitottam ki, a folyosón pedig a két ajtóval odébb élő házaspár veszekedett jó szokásukhoz híven; a nő kezében lőfegyver, a férfiéban pedig egy élesre fent konyhakés volt, a ház pedig a hangjuktól zengett.
'De, azért fognak felmászni, mert utánuk köptél és tudni fogják, hogy te voltál.' - kissé megrázva magam fordítok hátat a szakadéknak és nézek az előttünk álló útra és indulok a többiek után, hogy felzárkózhassak, menet közben pedig felmarkolok egy adag havat, hogy kezem vérzését azzal csillapítsam. A vágások hol mélyebbek, hol pedig csak épphogy súrolták a felszínt, a vérzése pedig hamar el is áll. Leonard mellé érve dobom el a véres hógolyót, hogy újabbat markoljak fel és tegyem vele rendbe a kezem. Hunyorogva fedezem fel a távolban következő megállónk fénypontját - ha-ha-ha -, melyet nem jelez más, mint egy hatalmas, díszbe öltöztetett fenyőfa, ami lassan elfogadottabbnak számít itt, mint a rendes fenyvesek.
'Mit? Jaaa! Nem, eláll ez magától.' - válaszolok a mellettem sétáló szőkének, s ez a véres hógolyó is a távolban landol. A vérzés valóban alábbhagyott, hála a hidegnek, most viszont az ujjaim kezdenek elgémberedni, pedig eddig egyáltalán nem fáztam, még csak ki sem rázott az időjárástól a hideg. Tenyerembe lehelve mozgatom át az ujjakat, a giccses fa pedig egyre közelebb és közelebb van, a rá aggatott olajlámpásokban pedig a lángok vígan táncolva várnak minket. A szánkók és sílécek egyértelműen jelzik, hogy erről a hegyoldalról vagy így vagy úgy, de le kell mennünk és jobb lesz nekünk, hogyha nem lábon vagy fenéken próbáljuk meg. Ezzel egyet kell értsek. A peremhez lépek óvatosan és pillantok le a mélybe, harmadik opcióként pedig még az is eszembe jut, hogy valaki nagy hólabda formájában is távozhat erről a helyről, csak nem biztos, hogy túléli. Megelevenedik előttem a kép, ahogy a golyóból lóg ki két kéz és két láb, mintha egy nagy gombóc fagylalt lenne négy darab pálcikára felszúrva.
'Mert elfogyott a tölcsér?' - kuncogok magamban és nézem a vészjósló fenyőerdőt, ami nem messze a hegy lábától helyezkedik el, sűrűjébe pedig nem lehet belátni egyáltalán, egy apró hézag sincs közöttük.
'Hááát csak akkor tudjuk meg, hogy mi van bent, hogyha lemegyünk.' - áll meg mellettem Mr. Dawson és vet egy röpke pillantást az előttünk álló útra.
'Zseniális, Sherlock! Rendőri munkán nem gondolkozott még? Vagy írjon bölcsességeket, mert ahogy hallom, azok nagyon mennének. "Csak akkor tudjuk meg, hogy mi vár ránk a mélyben, hogyha félelmeinket legyőzve lépünk az ismeretlen felé, s küzdünk, hogy szívünket a félelem indái ne hálózhassák be, melyek elrettentenének minket az új felfedezésektől." Írta Robert Dawson Coelho. Szerintem ezzel tuti befutó lenne.' - forgatom meg szemeimet és hagyom őt nézelődni tovább, én pedig visszasétálok a szánkókhoz, ahol utastársam már feszülten kapaszkodik a gyerekeknek kitalált csúszóalkalmatosságba, természetesen szidalmazva mindent és mindenkit.
'Téged össze kellene kötni Mr. Dawsonnal. Ugyanolyan nyafogógépek vagytok mind a ketten, jól megértenétek egymást.' - foglalok helyet mögötte és még mielőtt bármit szólhatna, vagy felkészülne lelkileg élete utazására, lábbal ellököm magunkat és hagyom, hogy a szán egyre gyorsuljon, míg végül már kezemet a magasba dobva, szinte visítva hagyom, hogy elragadjon az élmény, amit csak a vidámpark hullámvasútján érezhet az ember, vagy ehhez hasonló meredek csúszások közben, ám ez a móka is hamar véget ér és a célegyenesben találjuk magunkat.
'Menjünk még egyet!' - szívem hevesen, izgatottan zakatol mellkasomban, úgy érzem magam, mint a gyerekek, akik újra és újra le akarnak csúszni az apró domboldalról fából készült szánjukon a hidegtől kipirult arccal, csillogó szemekkel. Bár tudom, hogy én nem fogok még egyszer leszánkázni föntről, mert képtelenség lenne visszamászni odáig, meg mert amúgy is fontosabb dolgunk van, mint csúszkálni és mókázni, mégis úgy ugrom le a szánról, mintha máris indulnánk vissza és versenyt rendeznénk, hogy ki ér fel hamarabb. A szánkókat hátrahagyva indulunk el újfent a fenyőfák által alkotott erdőbe, s hamar el is jutunk az első útelágazásig. Államat tanácstalanul vakargatva nézem a jelzéseket, hümmögök halkan, mint aki éppen egy olyan dologról gondolkozik, ami megváltoztathatja mindenki életét, sőt az egész világot. Ajándék vagy szánkó, szánkó vagy ajándék? Mit mond a belsőmegérzés?
'Na arra inkább ne hallgasson senki, főleg akkor ne, ha a tiédről van szó, mert soha nem jutunk ki innen. Élve legalábbis.' - nézegeti a táblákat Mr. Dawson hátratett kézzel, én pedig abbahagyom állam vakarását és szúrós tekintettel nézek rá. Ezért kár, hogy nem lehet valakit kétszer megölni, mert most másodjára is megtenném.
'Háh! Micsoda gondolatok járnak a fejedben, ahelyett, hogy választanál végre.' - csóválja társam a fejét, én pedig nagy levegőt véve indulok el az ajándékos doboz irányába, nem elszakadva a többiektől. Bölcsebb, hogyha együtt maradunk, nagyobb esélyünk van a túlélésre. Kivéve, hogyha mindannyian most sétálunk bele a kelepcébe.

 szószám: 931 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
408
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Csüt. 18 Jan. 2018, 17:24

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Mindenki sikeresen lecsúszott a hegyoldalról, és megállapodott a sűrű fenyveserdő szélén. Az útelágazáshoz érve mindenki kivétel nélkül az ajándékosdobozt választotta. A jobbra mutató szánkó szimbólum egyenest a Mikulás repülő szánjához vezetett volna. Ám ők balra, az ajándék jelzésű ösvényen haladnak tovább.

• Amint az egész csapat előre haladt, a Hold fénye hirtelen tűnik el. Sötét, fekete felhők takarját az éjszakai eget, s az út, melyen beljebb haladtak, hirtelen sötétté, és titkozatossá változik. Mintha eltűnt volna az út hátrahagyott része, s már csak fenyőfákat látnak maguk mögött.
Hátulról farkasok vonyítása hallatszik, majd rövidesen egyre közelebbről hallhatják, ahogy az ordasok acsarogva osonnak a fák árnyékában.

A kb. 20 tagú farasfalka egyszerre támad hőseinkre. Ezek a farkasok nem nagyobbak a megszokott, termetes ordasoknál, ám némi létszámfölényben vannak. Vörös szemeik után már habzó pofájuk is látszódik a fák mögül, majd az első nekik ugró vérebet újabbak követik. Céljuk nem más, mint megkóstolni az ösvénye tévedt járókelőket.

• Az út előre még nyitva van, ezért a játékosok eldönthetik, hogy felhúzzák a nyúlcipőt, vagy harcba szállnak velük. Még jó, hogy erejüket most még erősebben érzik, mint a hegy tetején...


Megjegyzés: -


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
109
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 20 Jan. 2018, 11:16


Merry Chrismas
Karácsonyi ámokfutás


De jó volna már otthon lenni... Elegem van ebből a helyből, nincs kedvem azon stresszelni magam, hogy vajon mikor fog valami megölni, megenni vagy esetleg felnyársalni, nem! Elegem van!
Leszakad a híd és a jetik pedig lezuhannak a mélybe. Megkönnyebbülve fújom  ki magam és eldobom a kőszilánkot jó messzire. Bevallom kicsit kimerültem, de ennek egyik fő oka az, hogy a képességem eltűnt, így kénytelen vagyok saját izomból dolgozni, amit bevallok őszintén, nem szoktam. Ha elfáradok egy kiadós séta után, akkor leginkább repülök vagy otthon mindent a telekinézissel csinálok, egyszerre főzök, porszívózok, mosogatok, miközben én a kanapén heverek és olvasgatok. Sokkal egyszerűbb,  gyorsabb és sokkal energiatakarékosabb, mint hogyha mindent külön-külön csinálnék. Igaz, a képességem is nagyon kimerítő lehet, mondjuk egy harcban, de a hasonló hétköznapi teendőkben jól tud jönni. De most nincs és ez alaposan megnehezíti a dolgomat.
Lassan érzem, ahogy az erőm átjárja a testemet és újból érzem a körülöttem lévő tárgyakat, mondjuk eléggé halványan, de ennek is nagyon örülök.
Lassan közeledek a leejtőhöz, majd megpillantom a szánkókat és a síléceket. Kicsit furcsa a helyzet, hiszen szánkózni már rég nem szánkóztam, síelni pedig nem is tudok - legalábbis gondolom - úgyhogy elgondolkodtató. Wanda kérdésére egyből felkapom a fejemet, majd egy kis gondolkodás után, rábólintok.
-Persze, jobb mint egyedül csúszni -mondom, majd ráülök az egyik szánkóra. Megvárom, míg a nő is felül rá és ha ő is úgy gondolja, akkor elindulhatunk lefelé a többiek után. Nem mondom, hogy nem félek, sőt egyenesen rettegek, de szerencsére az erőm egy része visszatért, úgyhogy ha valami baj történne, akkor sikeresen elhárítanám azt.
Mikor épségben leértünk rövidesen újabb válaszpont elé érkezünk. Szánkó vagy ajándék?
Keresem a szimbólumok mőgött rejlő jelentéseket, de nem jut eszembe semmi. Szívem szerint az ajándékot választanám és mivel mindenki azon indul el, nincs más választásom.
Elindulok utánuk és igyekszem úgy beállni a sorba, hogy ne én legyek leghátul, de ne is legelől. Így is eléggé félek, ráadásul most, hogy az út egyre sötétebb és vészjóslóbb lett, így nincs kedvem elmozdulni a többiek közeléből.
Hamarosan furcsa morgásra leszek figyelmes. A fák mögött farkasok sorakoznak, akik bizonyára nagyon éhesek lehetnek. Igazából szeretem az állatokat, sőt, néha jobban mint az embereket, de ha meg akarnak enni, akkor azt már én sem szeretem. Szívem szerint elszaladnék, de az eszem azt súgja, hogy maradjak és küzdjek ellenük. Az utóbbi talán a legokosabb megoldás, mert ha elfutok és utánam rohannak, akkor nyilván kifulladnék és elkapnának.
De most, hogy az erőm egy része visszatért, így inkább úgy döntök, hogy maradok és harcolok a farkasok ellen.

Szöveg szöveg
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
241
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 20 Jan. 2018, 12:25


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Elhagyva az elágazást, Danvers jobb szélen halad. Léptei légiesek, el-el rugaszkodik a földtől, feszegeti határait. Pár méteren keresztül repül, majd gyalogol. S, ha ismét mellkasában nyílna a hűvös virág, mely egész testét megfagyasztja, akkor fel-fel izzanak tenyerei, hogy melegíthesse magát. A Hold hirtelen eltűnik az égről, sötétbe borítva az útjukat. Ám Carol tartaléklángra kapcsolva baljából arany sugarakat varázsol elő, hogy megvilágíthassa útjukat. Ám még így is megriad, ahogy látja, mögöttük az út eltűnt, s fenyő oszlopok zárják el azt.
- Remek... - motyogja maga elé, amikor farkasvonyítást hall, s bizony erősödik hang. Danvers megfordul, hogy a hang forrásai felé legyen arccal. Esze ágában sincs elfutni! Ahogy feltűnnek és rájuk támadnak, előre rugaszkodik és aranysziluettjével belecsapódik az első két farkas pofájába, elsodorva őket. Ha meg is karmolják, vagy harapják, nem hagyja abba azok támadását. Hiszen a legjobb védekezés, a támadás! Vagy fordítva?!
Nem csak közvetlen közelében küzd meg a méretes teremtésekkel, kezeiből lángcsóvákat lő rájuk, s próbál minél többet aprítani. El-el reppen előlük, s csalogatja az ő köré gyűlt ordasokat arrébb a többiektől.



ready to fly
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
65
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 20 Jan. 2018, 17:53



Christmas


Kissé kifulladva szállok le Norina mögül, mert ezek a téli sportok, nagyon nem az én eseteim, és soha nem voltam síelni sem, nem is tudok. Bár biztos jó móka, csak nem nekem. Én boldogan elnézem a testvéremet egy bögre forralt bor mellett az ablakban ülve. Legalább annyi örömöm van hogy ő nincs itt és érte nem kell aggódnom, és ez könnyebbség.
Haladok Steve és Carol mögött, valahol Norina közelében és nem foglalkozom a két másik fiúval ahogy haladunk, és ahogy beborul az ég hirtelen rossz érzés kezd bennem erősödni.
- Mi van már megint az ég szerelmére?! - fakadok ki ahogy felnézek a szürke, haragos égre és meghallom a morgást és körülnézek. Farkasok, de nem is kevesen. Láthatóan éhes farkasok, de nem tetszik ahogy ránk néznek.
- Na jó, mi lenne ha nem minket akarnátok megenni? Na? Nem lehetne hogy kivételesen elmennétek szép szóra? - fakadok ki ahogy magamban mélyre nyúlok és éledező erőmmel védve magam és a többieket is ha kell. Nem fogok megfutamodni egy falka farkastól, de olyan vad, olyan nemes lények, nem szívesen ártalmatlanítom őket. Persze hülyeség, hiszen ha meg akarnak enni, akkor nem olyan aranyos plüss farkasok, de mégis...
- Carol! Vigyázz magadra! - szólok a nő után, mert ha van is bennem egy icikepicike neheztelés hogy nem figyelt rám, de tudom hogy neki valószínűleg máson kattog az agya és nem hisztizhetek, nem vagyok már kisgyerek.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 20 Jan. 2018, 20:39

merry christmas ya filthy animal

Semmi biztató nincs ebben az erdőben, ugyanannyira süt belőle, hogy itt semmi sem normális, mint mondjuk a hegyen vagy épp a kunyhóknál. Ha belegondol, hogy mennyi ideje bolyonganak és mennyi utat tettek meg... talán pont ezért ők vannak itt, nem pedig névtelen valakik, akik az első megpróbáltatás után elmenekültek volna, vissza a kis házba, és zokogva kérnék a valakit, hogy mentse meg őket. Mondjuk nem érti, hogy ő miért van ebben a felhozatalban, mert se nem hős, se nem túl erős, a civilekről nem is beszélve, de arról már letett, hogy logikát keressen a dologban. Már nem.
Ő nem erőltet senkit sem, csupán egyszerűen felhozta a dolgot. Nem kérte, hogy X és Y jöjjön, csak tanácsot adott, hogy ami eddig történt, azt mutatta, nem érdemes egyedül maradni. De hogy igaz e.. fogalma sincs, ahogy arról sem, hogy mekkora célpontok így, csapatosan. Ugyan eddig a yetiken kívül más konkrétan nem támadt nekik, ami késik, az nem múlik, és több szem többet lát, és persze több az erő is, így könnyebben nyerhetnek. Az meg nem elhanyagolható, hogy a köd itt már nincs jelen, és egyre könnyebb minden, főleg azoknak, akiknek több erejük van, mint neki. Azért ennek azért kicsit örül, nem érzi magát elveszettnek, bár a sokk, amit a kislány elvesztése okozott, még ott ül benne. Nem is akar az onnan elmenni talán. Miután elhagyják a táblát, még egyszer visszanéz, történik-e valami olyasmi, amire nem számítanak, vagy épp bármi, de talán csak azt az utat akarja megjegyezni, ami visszavezeti majd őket, ha ez az út mégis csak zsákutca. Sosem lehet tudni, lehet a semmibe vezet, és majd jóól megszívják a dolgot. Hogy valóban ajándék lesz a végén? Abban nem reménykedik. Eddig csak a barlangban hihették, hogy kicsit kegyesek velük és meglepetést kaptak, és lám mi lett a vége. Ha idekint lenne valami, akkor annak nagyobb ára lenne, mint kellene. Nem, köszöni szépen, ő nem kér belőle, megtarthatják maguknak a meglepetést ő csak egy kijáratot kér, semmi többet. Nem nagy az, ugye?
- Az lesz vajon a meglepetés, hogy egy nagy büdös semmi fogad? - elmélkedik hangosan, miközben körbe-körbe pillantgat, és elhiszi kicsit, hogy semmi baj nem éri el őket, és ez csak egy unalmas erdő. Azért azt most ő próbálja ki, hogy mennyire ehető az erdő berendezése, már csak azért is, mert ahogy ereje mászik vissza, kicsi étvágya is támad, és először bántja, hogy nem tolt be egy csirkecombot, amikor lehetőse volt rá. Nem baj, kibírja ő még, pár falat, nem kell több. Majd egy nagy levegő.
- Van valakinél zseblámpa? - ahogy egyre beljebb haladnak, egyre kevesebb a fény, és ez még az álmoskönyvben sem lenne kellemes ómen. Felsóhajtva hunyná le pár pillanatra a szemeit, mert már lassan mindegy, hogy nyitva van vagy sem, amikor a vadak felvonyítanak. Összerezzen, hátán a jeges veríték csordul végig, és ösztönösen szaporázza meg a lépteit, de úgy tűnik, hiába, mert ezzel kicsit elkéstek. A hó roppan, a kisebb ágak zizzennek, és ezek lehet ők maguk voltak, de szinte tapintható, ahogy a beálló sötétben szép lassan köréjük gyűlnek, acsarognak, morognak. Aztán elébük kerülnek. Megtorpanva mered a farkasokra, már amennyit lát belőlük, és mire bármit is moroghatna, mondhatna, vagy akármi, már el is szabadul a pokol.
A fény, amely felvillan, Carol-é, és kicsit meg is lepi, de talán még magukat a farkasokat is. Jobb így, de a nő akcióba lendül, és küzd, ahogy a többiek is. És akkor most ő itt áll, a lassan feléje közeledő ellenséggel. John-ra téved a tekintete, arra, akinek semmi különleges képessége nincs azon kívül, hogy kiválóan metsz zsebeket, öt másodperc alatt az alacsony vérnyomásból képes extra magasat varázsolni, vagy épp az, ahogy a kis haverjával beszélget. Csakhogy a farkasoknak nincs zsebük, nem érdekli őket egy fárasztó vicc sem, és nem látnak láthatatlan embereket. Neki sincs tűzgolyó a kezében, sem villám, vagy akármi, csak saját maga.
- Olyat kérek amit talán megbánok, de.. - fordul a vörös felé, és amennyire gyorsan lehet, cselekszik. - Használj engem.. vagyis.. - nyújtja oda a kezeit. - Csinálj sebet, gyorsan. A vérem.. méreg, talán nekik is – közben kutat magánál, de ő nem hozott el egy csillagot sem, viszont ha John megteszi, ha nem, a seb felnyílik, és megpróbál sajátos erejével elrettentő lenni. Nem tudja őket megölni, de ha egy kicsit rossz nekik, talán nem akarnak majd jobban belekóstolni. Küzd, amennyire csak bír.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
74
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 20 Jan. 2018, 21:01



Karácsonyi kaland
 Nem vagyok egy nagy ivó, de az otthon megkezdett tojáslikőrömet most nagy örömmel fogyasztanám el az összes többivel együtt, hogy aztán boldogan dőljek végig a kanapén, rosszabb esetben a földön, hagynám, hogy forogjon velem a világ és még a sötétség is, hogyha lehunyom a szemem és nyüszögjek magatehetetlenségemben, mint a megvert kutya, mert úgy érzem, hogy ha most nem is, de otthon szükségem lesz rá, hogy a Mikulás rémföldjét ki tudjam verni a fejemből. Ugyan ki hinné el, hogy jártam az öreg földjén, egy olyan házban ébredtem, amibe bele tudtam kóstolni, meg lehetett enni a havat, hóemberek melegítettek fel és akarták a társaimat megölni, jetikkel találkoztunk, akik felfaltak egy gyereket és még ki tudja mi vár ránk? Ki hinné el a mese végét, pontosabban várná meg a végét és nem hajtana el már a legelső mondat után, amely így szólna: A Mikulás földjén ébredtem egy süteményből készült házban.? Elárulom: senki. Még én magam is alig akarom elhinni, pedig már itt lehetek legalább egy teljes napja, olyan emberekkel egy csapatban, akiket mindenki a televízióban szokott látni és a világ hőseinek tekintik őket, mégis azt várom, hogy mikor riadok fel horkantva a kanapén, elgémberedett nyakkal, miközben szentségelek, hogy a tojáslikőr kiborult a kanapéra és csöpög le a földre, a tévében vagy felnőtt tartalom megy már, mert vége a karácsonyi műsor palettának, vagy ugyanezen okból kifolyólag adásszünet van és szürke, valamint fekete bogyók cikáznak a képernyőn összevissza, megy az úgynevezett hangyafoci, vagy az idegesítően sípoló, színes csíkok mutatják a pontos időt és rémítenek meg kissé, mert a horrorfilmekben általában ilyenkor szoktak elkezdődni a paranormális jelenségek. De nem ébredek fel, nem fájlalom a nyakam, nem átkozódom a kiborult ital miatt, hanem egyre mélyebbre megyek egy ismeretlen erdőben, ami egyre baljósabbá, egyre sötétebbé válik. A fák fenyegetően magasodnak fölénk és vesznek körbe minket, a Hold fénye egyre gyérebben világít és a számunkra kijelölt utat egyre rosszabban lehet látni. Hoznom kellett volna magammal egy olajlámpást a fáról, bár könnyen megtörténhetett volna, hogy út közben baleset történik, példának okáért felgyullad a szánkó, vagy szerencsétlenül érkezünk az erdőbe, nekimegyünk egy fának, aminek nekicsapódik a lámpás és tádááá, felgyújtottam a Mikulás erdejét. Halkan felszisszenek a gondolattól, no meg attól, hogy a kezeim habár már nem véreznek, a sebek nyitva maradtak és csípi őket a kabát anyaga, miközben a zsebében pihennek. Zsörtölődve állok meg, hogy gyúrjak egy újabb hógolyót, amellyel ki tudom tisztítani a sebeket és enyhíteni tudom vele a szúró érzést, ám figyelmem középpontjába hamar beférkőzik egy másik dolog, nevezetesen egy hóban fekvő, vaskos ág, ami pont úgy tört le az egyik fáról, hogy a végét már ki sem kell faragni, szuronynak tökéletes.
'Az eddig történtekből kiindulva te most velem jössz.' - veszem magamhoz a darab fát és felegyenesedve indulnék a többiek után, de homlokomat ráncolva, értetlen arccal nézek az idáig magunk mögött ösvény szakaszra, amely mintha nem is létezett volna soha, eltűnt. Mintha az erdő összezáródna mögöttünk, hogy ne tudjunk visszafelé indulni, hogyha itt esetleg bajba jutnánk.
'Nem tetszik ez nekem, John. Indulj el a többiek után!' - adja ki az utasítást Mr. Dawson és most az egyszer nem ellenkezem, vitatkozom vele, sietősen felzárkózom Leonard mellé és újdonsült fegyveremet szorongatva pillantok hátra a vállam fölött, szinte másodpercenként. Bekebelez minket az erdő. Hát persze. Ez is megtörténhet, nem lepődöm már meg semmin.
'Valami rosszat sejtek és egyre kevésbé tetszik a romantikus félhomály meg ez a rengeteg fa körülöttünk.' - intézem szavaimat a fiúhoz, de nem azt a választ kapom, amire számítottam. Nem aggódó, vagy a tőle megszokott mogorva, hisztérikus, trágár szavakkal dúsított reakciót kapom, hanem egy sor állatias vonyítást, amitől nem csak minden idegszálam borzolódik fel, hanem a testem minden pontján megtalálható szőrszálak is. Újdonsült fegyverem egyre erősebben markolom és érzem, ahogy a sebekből újfent kiserken a vér, agyam dolgozik, lábaim készen állnak a futásra. Lássuk mit lehet tenni ilyenkor, azaz vizsgáljuk meg tüzetesebben a két lehetséges opciót, ami fennáll, plusz azt az egyet, ami elég gyér ötlet, de hasznos lehet. Első: elrohanok. Ezt kizárhatjuk hamar, mert a hangok gazdái koránt sem szégyellősek és nem váratnak azzal, hogy megmutassák magukat a vacsorának, azaz nekünk. Gyorsan futok, de egy farkas falkát még én sem vagyok képes lefutni, technikájuk pedig ugyanaz, mint minden ragadozóé: azt veszik célba, amelyik leszakad a csordától, vagy a leggyengébb. Tekintettel arra, hogy én vagyok az egyedüli, aki itt nem rendelkezik semmilyen képességgel, gyorsan ki lehet találni, hogy ki a leggyengébb és csak magamra hoznám a bajt, hogyha elrohannék. Második: harcba szállok. Magyarázni sem kell, hogy több eséllyel maradok életben, mintha elrohannék és legalább a botomat nem csak arra tudom használni, hogy szíven szúrjam magam. Harmadik és egyben utolsó: felmászok az első fára és elüldögélek ott, amíg meg nem oldódik a probléma. Nem is lenne rossz ötlet, hogyha nem kéne attól félnem, hogy leszakad alattam egy ág, vagy belemegy mindenembe a tűlevél.
'Pedig olyan szép lenne.' - nézek vágyakozva a rengeteg fára, ami menedékhelyül szolgálhatna, de ahelyett, hogy rohamléptekben elindulnék az egyik felé, elkapom Leonard kezét és a fa szúrós, éles részével mélyen felhasítom mind a két tenyerét, hogy utána sietve, nem törődve a tiltakozásával és káromkodásával bekenjem a mérgezett vérével a faág elejét (Leonarddal átbeszéltük, engedélyt kaptam erre).
'Később meghálálom, ne vedd le a fejem!' - fordítok neki hátat és nézek farkasszemet - mert ez kifejezetten a rossz szóviccek ideje - a felénk vicsorítva közeledő ordas párossal. Habzó szájukból a nyál úgy lóg le, akár egy hosszú kötél, szemeik vérben forognak. Éhesek és ölni fognak, hogy ezt csillapítsák. Ebből nem esztek! Hirtelen szúrok a legvéznábbnak tűnő állat felé, akár egy vívó, kardom végét viszont nem csupán egy újabb réteg vér vonja be, hanem fehér, kocsonyás anyag. A farkast félig megvakítottam, normális esetben elnézegetném a szem maradványát hosszabb ideig, most viszont jobban lefoglal a másik, aki társa óvatlanságából tanulva próbál körültekintőbben közelíteni felénk.
'Menj a pokolba!' - vetem rá magam az állatra és minden erőmet beleadva próbálok fölötte maradni, amíg a mérgezett vérrel bekent botot beleszúrom és beletöröm az oldalába. Ajánlom Leonard, hogy a mérged gyorsan hasson a megsebesített állatokon, nem szeretnék svédasztalos vacsorául szolgálni.

 szószám: 998 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
408
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 21 Jan. 2018, 01:44

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Hőseink csupán hatan vannak, húsz vérszomjas, éhes farkassal szemben. Erejüket és fondorlatosságukat felhasználva szállnak szembe a farkasokkal, egy csapatként. Ha kellő körültekintéssel védelmezik egymást, képesek lehetnek legyőzni a falkát. A harc során csupán egyikőjük sebesül meg, és ez nem más, mint John. Az egyik farkas a fiú lábába harap, ám annak vére a farkas szervezetébe jutva azonnal megöli támadóját. (John neve sorsolás útján jött ki).
Természetesen ettől még a harc után folytathatja útját a többiekkel, ám ezentúl egyik lábát nehézkesen használja.

• Miután legyőzték a farkasokat, folytathatják útjukat tovább. Hosszú percek múlva erős fényáradatra lehetnek figyelmesek a fenyveserdő végén. A hófödte tájon hóba leszúrt lámpások vezetnek tovább egy takaros faházhoz, mely telis-tele van díszítve karácsonyi izzókkal. Kéményéből sütemény illatú füst gomolyog. Az ajtaján ott van az ajándékdoboz szimbólum, amit korábban láttak. Ablaka különös módon nincsen a házikónak, ám az ajtó résnyire ki van nyitva, ahonnan aranyló fény vetődik a vastag hótakaróra. Odabentről kellemes muzsikaszó hallatszik és édes illat árad kifelé.
Ez az út vége.

• Mikor benyitnak hőseink, egy irreálisan nagy ajándékgyár képe tárul eléjük. Körülbelül kétszázszorosa annak, mint ami a házikó mérete alapján várható lenne. Meleg van odabent, jobb kéz felől egy asztal várja őket, tele süteményekkel, húsokkal, mindenféle innivalóval. Viszont a zenén kívül más hangosabb zaj nem hallható, ami szokatlan egy gyártól. Állnak a játékkészítő gépek, a szalagsor, ami az ajándékokat továbbítja. A levegőben magától játékrepülők, aprócska hőlégballonok repkednek. A helység hangulata melegséget áraszt, gyönyörű díszítés jellemzi, és a kellős közepén egy hatalmas karácsonyfa ékesíti. Az asztalok roskadásig vannak pakolva ajándékokkal, dobozokkal, szerszámokkal.

A játékosok nyugodtan ehetnek, ha éhesek. Ha valaki úgy dönt, hogy szétnéz a gyárban, akkor észreveheti, hogy a karácsonyfa alatt 6 db, méretes ajándékos doboz van felsorakoztatva, hőseink neveivel ellátva.
A saját döntésük, hogy kinyitják-e azokat...


Megjegyzés: -


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 24 Jan. 2018, 10:56

merry christmas ya filthy animal

Már-már majdnem úgy vicsorog, mint azok az ordasok, akik fel akarják őket falni. Nem adja fel, valamiért velük könnyebben áll szembe mint a yetikkel, mert hát a farkasok kézzelfoghatók, azok meg.. nos eddig csak mendemondák és mesék szereplői voltak. No meg, sokkal nagyobbak is, persze, az ordasok többen vannak, mégsem magasodnak az emberek fölé. Mindegy is, nem ezen fog most gondolkodni, agyában jelenleg az zakatol, hogy élje túl. Mindenki küzd, ahogy tud, ők is, és John is felveszi a lapot, amit nyújtott neki. Ahogy a tenyerét nyitja fel, csak szisszen, de tűri, mondhatni ez a része már nem nehéz, párszor, persze ennyire drasztikusan nem, de szüksége volt a fegyverére, ha még csak egy kicsit is. Tenyerét összeszorítva reméli, hogy a vérzés hamar eláll, és ha közelebb merészkedik egy is, támad, legfeljebb már csak saját öklével, hisz ő botot nem szerzett. Egy hangos nyüszítés, majd ordítás, és a kavarodás egyszer csak elül. Jobbra-balra kapkodja a fejét, hátha csak visszavonulnak kicsit, de eltűnnek, olyan gyorsan, ahogy érkeztek. Kissé zihálva vár ki, figyel minden apró neszre, a farkasok azonban messzire mentek, vagy nem is léteztek. Csak ekkor moccan, lép oda a vöröshöz, és pillant a lábra, amely megölte a fenevadat.
- Mutasd – guggol le mellé, és figyeli, mennyire vészes a helyzet. Egyelőre még bírja, de be kell kötözni, ahogy saját magát is. Szépen mutatnak. - Nem akarom tudni, milyen lábszag képes kinyírni egy farkast de.. tartsd magadon azt a bakancsot, amíg nem tudsz fürdeni – vigyorogva áll fel, és ha kéri, ha nem, támasztékot ad neki a továbbhaladásban. Ha jönnek a többiek, ha nem, ő elindul, nem marad itt, hogy még egyszer a seggükbe akarjanak harapni valami vadállatok. Ebből elég volt egy életre egyszer. A hideg csípi a tenyerén lévő sebeket, és mivel ereje még nem teljes, no meg, nem is ő a szuperember, igencsak véges így nem bánná, ha már lenne alkalom egy kicsit leülni, és semmit sem tenni. Már ha itt létezik ilyen. Ha nem lenne az a gyilkos lejtő, ő beérné a barlanggal is, elvégre, akik használtál, már nem élnek. Lehet még kaja is lenne valahol, amit nem ettek meg. Ennek gondolatára fordul egyet a gyomra, mert eszébe ötlik, miféle maradékot lelhetne ott, és inkább megbánja, hogy egyáltalán erre gondolt.
- Szerinted ennek az útnak a végén milyen szopatás lesz? - jegyzi meg csak úgy, inkább magának, mintsem társának, és azért hátrales, hogy más is jön-e, vagy elkeveredtek. Ha csak ketten érnek a végére az elég kellemetlen lenne. Felsóhajt csak, majd hunyorogva mered előre, amikor felsejlenek a fények. Először apró pontok, melyre azt hihetné, hogy szeme előtt táncolnak, aztán szép lassan kapnak alakot és bontakozik ki, hogy itt kéremszépen egy kivilágított út következik. A lámpások, majd pedig egy házikó. Nagy ára volt, annyi szent, és ha nem lenne fáradt, az ajtót úgy berúgná, hogy talán ki is szakadna, de ehelyett inkább beáll, és elengedi a vöröset kicsit.
- Én bemegyek megnézni, mennyire gyilkos a dolog. Maradj addig – azt nem garantálhatja, hogy hallgat-e rá, így elsőként ő nyomja be az ajtót, és kukkant befele. Aztán megdörzsöli a szemeit, jól lát-e.
- Azt a ku..  - löki be teljesen az ajtót, hisz ami pici faház kintről, hatalmas dög bent. Fényes, zajos, és meleg, majdnem olyan, mint amikor kilépett abból a házból, amit meg lehetett volna enni, ha szüksége lett volna rá. A sajátos illaton kívül a sütemény és más ételek is elérnek hozzá, így nagyot nyel, miközben besétál. Ha John nem megy be magától, besegíti, ha pedig igen, akkor első dolga, hogy az asztalhoz lépve kapjon fel egy süteményt, és mit sem törődve a dolgokkal, magába tömi azt. Vegyél le érte a fejét, de erre már szükség volt.
- Ülj le – most nem tuskó, mert épp azon van, hogy egy csíkot szaggasson le a terítőből, és ha engedi, azzal kötözi be a sérült lábat, majd a saját kezeit is – ezt biztosan, John engedélye nélkül -, hogy ha már idáig elértek, ne a vérveszteség végezzen velük. Felszusszanva pihen meg kicsit, míg tekintetét végighordozza a helyen. Akármilyen meleg, és hívogató, olyan, mint a barlang – a hideg rázza az egésztől.
- Ez egy gyár, de senki nem dolgozik. Ma van szenteste? Mert akkor lehet szabin vannak a manók, vaaagy.. a karókat élezgetik, hogy azzal essenek nekünk..  - húzza el a száját, és eszik még egy kicsit, miközben az asztalnak dől. - Remélem ebben meg méreg van – nyammog, miközben csendben vár, hogy valaki azért befusson rajuk kívül. Ha nem, akkor majd szétnéznek ketten, de egyelőre nincs gyomra hozzá, hogy megint olyanba fusson bele, amibe nem kéne. No meg, nem árt ha kicsit rápihennek az újabb szutyoktenger előtt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
135
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 24 Jan. 2018, 13:43

Karácsonyi ámokfutás

Remek, farkasok... Steve halkan szitkozódik csak a maga pedáns nyelvén, de visszafordulni vagy kerülőút után nézni már késő, a másik, elmulasztott opción bánkódni pedig felesleges. Karjára kapja pajzsát és felkészül a harcra. Meglepi, hogy senki sem választja közülük a menekülést, mindenki kiveszi a részét a harcból... Az út végére talán igazi csapattá lesznek. Mindenesetre nem áll le ezen gondolkodni, beveti magát a farkasok közé és igyekszik minél többet ártalmatlanítani, leütni, félrecsapni.
John kivételével mindannyian megússzák sérülések nélkül. Odalép hozzájuk, hogy megnézze, tud-e segíteni, de Leonard gondoskodik a fiúról, úgyhogy ráhagyja. Tudván, hogy ez az ösvény ilyesféle veszélyeket rejt, inkább fedezi a többieket és igyekszik éberen lesni minden irányba, hogy elsőként észlelhesse a veszélyt.
Elidőzik a tekintete a kunyhóra vésett ajándék jelecskén, és érzi gyomra összeszűküléséből, hogy semmi jó nem vár rájuk odabent. Azért a fiúk után maga is benyit, ám megtartja az ajtót és előre engedi a három hölgyeményt, mivel láthatóan nem várja őket semmilyen kéretlen meglepetés odabent. Körbeszalad a pillantása a tájon, alaposan szemügyre véve a fák misztikus sötétjét, mielőtt utolsóként belépne és behúzná maga után az ajtót.
- Ó, ebből egy is elég volt... - int a felhalmozott ételek felé, de esze ágában sincs leülni falatozni. Nem állítja meg azt, aki így tesz, de Steve kedvét a meglepetésszerű vendéglátástól az a bizonyos jeti család alaposan elvette. Inkább nekilát körbejárni a gyárban, kiutat vagy bármiféle értelmét keresve annak, miért is jutottak ide. Körbejárja a karácsonyfát, ekkor fedezi fel a dobozokat.
- Srácok, még ajándékokat is kaptunk! - kiált hátra a többieknek, és lábával óvatosan megbökdösi azt, amelyen a saját neve szerepel. Ha elbírja, akkor felemeli, óvatosan megforgatja a kezei közt, de nem nyitja ki a dobozt. Eddig semmi jó nem született az ajándékok elfogadásából. Visszateszi a helyére és csatlakozik a többiekhez az asztalnál.
- Kapcsolatba kéne lépnünk valahogy a többiekkel... - szól Carolhoz és Wandához egyaránt, az egyik szék támláján támaszkodva.





...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
241
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 24 Jan. 2018, 17:24


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Wanda kiáltására kiszélesedik mosolya, bólint a lány felé, hogy üzenje - vette a parancsot! Sebesen röpköd, s épp úgy, mint a többiek hasznos próbál lenni és minél több döggel igyekszik végezni. Amin az ordasfalka vereséget szenved tőlük, finoman landol a csapat közelében. A két fiú vigyáz egymásra, ezért feleslegesnek érezné, hogy közéjük kontárkodjon, de ha szükséges - akkor segít bármiben. Nem repül el, hogy fentről mérje fel a helyet, inkább a közelükben marad. Nem a félelem, inkább a féltés motiválja.
Semmiféleképpen nem menne be a házba, hiába a látszatra kellemes közeg, érzi, hogy a vesztükbe rohannak. Nyel egy nagyot, miközben figyeli az előre törő fiúkat, s amint Steve a hölgyeket engedi maga elé, Carol gondterhelt pillantást vet rá.
- Örültem. - mondja a férfinak, majd belép a házba. Egy fajta utalás - hogy boldogan szolgált a Kapitány oldalán, de nem hisz abban, hogy ez túlélik. Ő nem megy az asztalhoz, de nem is néz szét túlságosan. Egy helyben ácsorog, próbálja leküzdeni a gyomrában lévő görcsölést, pánikot. Felkészül rá, hogy bármikor újabb család rombolhat rájuk. Az ajándékokon megakad a tekintete, amint Rogers felhívja rá szíves figyelmüket.
- Hurrá. - jegyzi meg egykedvűen, s tekintetét a sérült fiúra szegezi. Látva, hogy az asztal köré gyűlnek, Danvers nyakatekerten mozgolódik, keresve a nyomokat, jeleket, bármit - hogy megtudják, ki szórakozhat velük!?
- Rám ne nézzen, nem vagyok telepata. - védekezően megemeli karjait, majd Wandára pillant. - Segítsen neki, elvégre maga a Csillagunk. - megveregeti a férfi vállát, majd ellép tőlük, jelezvén, hogy a férfinak segítenie kellene a lánynak, elvégre egy csapatot jelentenek.
Amíg mindenki elfoglalja magát valamivel, a szőke nő az ajándékához reppen. Alsó ajkát beharapva megérinti azt, tenyerét annak oldalára simítva. - Lehetetlen, hogy egy zöldgombóc legyél, ugye? - ujjai finoman simítanak a doboz peremére, lehajtja fejét. Nem egy érzelgős nőszemély, de az a két pasi olyan erősen bevéste már magát a nő szívébe, hogy szó szerint nyomorultul érzi magát nélkülük. S bármelyikőjüknek örülne! - Bár itt lennél... - olyan halkan motyogja lehunyt szemei alatt, hogy azt még ő sem hallja. Vicces, hogy Bannert kívánja az esze miatt, és közben mégis Hulkért fohászkodik annak ereje miatt. Legyen bármilyen erős Danvers, Hulk mellett lehet gyenge és törékeny. És szeretne az lenni... - Bármi is az, rosszabb nem lehet, mint nélküled. - von vállat széles mosollyal arcán (Brucenak üzenve ezáltal), majd a masniért(?) nyúl és felnyitja a neki szánt dobozt.


ready to fly
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
74
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 24 Jan. 2018, 20:45



Karácsonyi kaland
 Győztem? Győztem! Eszelősen, harsányan nevetve távolodom el az elpusztult állat tetemétől, mely Leonard mérgének hatására még a vártnál is hamarabb távozott az élők sorából. Velem nem babráltok ki! És körülbelül idáig is tartott az örömöm. Nevetésem úgy hal el, mintha elvágták volna, arcomon helyet cserél az öröm és diadalittasság a fájdalommal és a meglepettséggel. Torkomat egy halk nyekkenés hagyja el, semmi több és jószerével fel sem fogom először, hogy mi történt és mi fog ezután. Melegség önti el nagyon hamar a bokámat, ami terjeszkedik tovább a sarkam felé, majd az egész talpamat elönti, mintha egy bokányi meleg szutyokban állnék, vagyis szutyok lesz, amikor megalvad. Ez vér, méghozzá a sajátom, a sebesülésem okozója pedig rengeteg nagy, hegyes, hústépésére kiválóan alkalmas fog, amihez egy hatalmas, szőrös gazda párosul. Ez lenne az út vége? Nem jutok el mégsem a Mikuláshoz, hanem megrágva végzem ennek a szörnynek a gyomrában? Jobb esetben levágják az egyik lábam és elugrálok odáig? Nagyon úgy fest, de az elsődleges szabály: ne add magad könnyen. A fájdalomtól és a megkezdődött harc hevétől ordítva fordulok az ordas felé, hogy a kezemben maradt bot csonkját egyenesen a koponyájába ékeljem, de immáron másodjára szorul belém a hangom.
'Neked meg mi bajod?' - meg is felejtkezem a fájdalomról, mert annak okozója élettelenül hever a hóban, természetesen a bokámat továbbra sem ereszti el. Lehajolva csapkodom meg a fejét a törött ággal, de pár tompa puffanáson kívül egy hang nem érkezik tőle. Nem mondom, szeretem, ha könnyen mennek a dolgok, viszont ilyen könnyen még a szomszédokkal folytatott heves vita sem ért véget soha.
'Én itt felkészülök, hogy nyársra... tűzöm... a fejed... te meg erre kinyiffansz... és nem engeded el a lábamat sem... Hogy az a magasságos...' - magamban zsörtölődve, akár egy zsémbes vénember, dobom el messzire egyszer használatos fegyveremet és huppanok a hóba a tetem mellé, hogy állkapcsát szétfeszítve szabadítsam ki a bokámat a szájából, ez viszont már koránt sem megy egyszerűen. Fogai vörösen csillognak a véremtől és minden egyes mozdulattal, mintha egy apró tőrt akarnék kihúzni a sebből. Remélem nem csak elájultál, Ordaska, meg ha fel találnál kelni, mialatt én megmentem tőled a lábamat, olyat kapsz, hogy abból már tényleg nem ébredsz fel. Fogaimat összeszorítva, hangosan morogva szabadulok meg az állat fogazatától, a lyukakból pedig erősebben kezd szivárogni a vér. Pazar! És tudjátok mi lesz még pazarabb? Ha a vér megalvad és belerohad a bakancsomba. Véres, nyálas kezemet a hóban megmosva nézek körbe, felkészülve arra, hogy egy vörös szempár, hosszúkás pofával fog rám visszanézni és gazdája közelről is megmutatja majd hegyes fogait, de ehelyett szanaszét heverő tetemek borítják kis harcterünket. Közel sem annyi, mint amennyien jöttek, mindenbizonnyal a többi állat visszamenekült a fák rejtekébe, és ahogy látom, rajtam kívül mindenki kitörő egészségnek örvend. Éppen ideje volt már befejezni a temetkezési sorozatot. Elszabadult, csapzott és izzadt tincseimet visszatűröm a többi közé, miközben visszafordulok a sebesült lábamhoz, Leonard hirtelen feltűnését pedig egy koránt sem nőies, annál inkább meglepett sikkantással honorálom.
'Nem akartam mondani, de te meg igazán csukva tarthatnád a szádat, amíg nem jutsz fogkefe közelébe. Aggodalmadat viszont értékelem. Én sem tudom, hogy mitől adta fel ilyen hamar. Lehet rájött, hogy nem a legjobb emberrel kezdett és inkább előre elpusztult, minthogy én végeztem volna vele. Bölcsen döntött, nem azért mondom, de tényleg furcsa.' - markolok fel egy adag havat és nyomom a farkas élettelen pofájába, majd visszapillantok a lábamra és felszisszenek már előre a gondolattól, hogy erre rá kell állnom. Jaj ugyan már, ne játszd a királylányt! Voltál már sokkal rosszabb helyzetben és azt is túlélted, ne most kezdj kényeskedni. Nagy levegőt véve, majd azt kifújva számolok el háromig és állok ismételten talpra, közben belekapaszkodom ideiglenes támaszomba. Bicegve indulok tovább, végig mellette haladva, valamivel lassabban, mint az eredeti tempóm volt, de élek és ez számít. Adja az ég, hogy a következő próbatétel elől ne kelljen elfutni, mert akkor csak szomorúan fogok integetni a többiek hátának.
'Nem tudom, de ha találok szappant, kimosom vele a szádat, mert nagyon rondán beszélsz és zavar. Mondd azt, hogy idiótaság, ostobaság, idétlenség, rettenet és a többi, se eleje, se vége ezeknek a szinonimáknak, lehetnél kicsit kreatív.' - ki nem állhatom, hogyha valaki töltelékszóként használja a káromkodásokat. Persze, néha belefér egy-egy csúnyább, amikor a helyzet úgy hozza, de nem folytonosan. Nem vagyok egy szent, sem pedig jól nevelt, nem a Biblia volt az esti mesénk és hogyha valaki a családban nem káromkodott, akkor máris betegnek hitték, mert nálunk még a kötőszavak és b-vel, k-val, g-vel, f-fel kezdődtek, s talán ez az oka annak, hogy kissé tikkelni kezd a bal szemem, hogyha káromkodást hallok.
Lassan, de magabiztosan bicegek, bakancsomban az alvadó vér már cuppog minden egyes lépés után, zoknim pedig átázott tőle. Hogyha valaki lépkedett már egy üveg lekvárban, ahhoz hasonló lehet az érzés. De ki az az idióta, aki lekváros üvegben lépked? Meg egyáltalán hogy fér bele egy felnőtt ember lába? Oké, oké, most elég. Fejemet kissé megrázva lekvármentesítem az agyamat, még mielőtt túlságosan belemennék a történetbe s nézek körbe az erdőben, szem előtt tartva a tényt, hogy a falka bármikor visszajöhet, hogy újra megostromolják a vacsorájukat és lehet, hogy most sikerrel járnak. A földet pásztázva egyetlen fegyvernek alkalmas botot sem találok, viszont rövid időn belül el is terelődik a figyelmem bármiféle veszélyforrásról, ugyanis orromat megcsapja a frissen elkészült sütemény illata. Még egy barlang tele jetikkel, vagy most valami annál is rosszabb vár ránk? Tovább bicegve pillantom meg a hóba szúrt lámpásokat, melyek egyenesen egy csicsás, túldíszített, ablaktalan házhoz vezetnek. Biztosan innen származik a szűnni nem akaró sütemény illat.
'Remélem egy szék legalább lesz benne, hogy le tudjak ülni kicsit.' - támaszkodom a falnak, ameddig Leonard beljebb dugja a fejét a résnyire nyitott ajtón, hogy körbeszaglásszon, de nem kell rá sokat várnom, hogy én is meglássam mit rejt az apró ház. Elkerekedett szemekkel lépek be az ajtón, ahol a minden várakozásomat felülmúló látvány fogad, sőt. Elismerően, elnyújtottan füttyentek egyet és nézem, illetve próbálom feldolgozni a ragyogó, aranyló gyár képét, mely telis-tele van játékokkal, nyalánkságokkal és ajándékokkal, mindenfelé, ameddig a szem ellát. Ott vagyok, ahol gondolom, hogy vagyunk? Igen! Képes lennék napestig itt állni és gyönyörködni a látványban, hogyha Leo nem támogatna a legközelebbi asztalhoz, hogy leüljek és pihentessem a lábamat, ameddig ő ellátja a sebemet. Úgy látszik rá is hatással van az a bizonyos Szeretet Ünnepe érzés. Hol vannak a manók? Miért nincs zaj? Ez egy gyár, kell lennie egy alapzajnak, amitől az ember feje hamar megfájdul, de itt még egy kalapácsütést sem lehet hallani. Az asztalon mellettem lévő süteményekkel megrakott tálról elveszek egy darabot, remélve, hogy nem fog az asztal alól előugrani senki és semmi, amiért beleettem az ételükbe.
'Igen, ma van szenteste. Lehet, hogy ők is otthon nézik a tévét, amíg  a Mikulás egész este dolgozik. De megérdemlik. Egész évben, mindennap dolgoznak, rájuk fér a pihenés ennyi baba, kis vonat, kishajó, kis repülő, labda és ki tudja még milyen ajándék legyártása után. Jesszusom... úgy indultam el, hogy le akartam fejezni azt, aki szórakozik velem, most pedig úgy beszélek erről az egészről, mintha mindig is elhittem volna a meséket róla. Na gyere, nézzük meg, hogy mivel szívnak szerencsétlenek egész évben.' - söprögetem le kabátomról a sütemény morzsáit és állok fel, hogy Leonarddal együtt útnak indulva fölfedezzük a gyár minden zegét-zugát, miközben befutottak már a többiek is. Egy újabb kekszet magamhoz véve indulok el bicegve, figyelmem középpontjába azonban hamar a méteres karácsonyfa kerül, alatta hat darab tekintélyes méretű ajándékos doboz áll, mindegyiken a mi nevünk szerepel. John. Állok meg a sajátomnál és gyanakodva pöckölöm meg a dobozt, várva, hogy belülről biztos nekiugrik valami visongó, acsarkodó szörnyeteg, de nem történik semmi. A krampusz csöndben van.
'Hát... akkor nem tudom meg mi van benne, hogyha csak nézem.' - kapom be a kekszemből maradt utolsó falatot és Carol példáját követve húzom meg én is a az ajándék masniját, közben egyik szememet lehunyom, nyakamat behúzom és úgy várom, hogy meglássam mi lapul a dobozban.

 szószám: 1297 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
408
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Csüt. 25 Jan. 2018, 00:15

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Csupán hárman nyitották ki az ajándékdobozukat.
Ők név szerint: Carol Danvers, John Vicious, valamint Wanda Maximoff (a user kérésére kinyitotta).
Leonard, Steve és Norina ajéndékcsomagja még a helyén marad, miután Steve visszarakja a dobozát. A másik három, vállalkozó szellemű játékos ajándékbontásba kezd. Ha közben Norina, Steve vagy Leonard meggondolják magukat, és mégis kezükbe vennék a dobozaikat, azok maguktól kipukkadnak, és színes, vattacukor illatú felhőben tűnnek el. Egy perc múlva a három játékos ajándéka magától is kipukkan.

A három dobozban az alábbiakat találják:
- Wanda egy kb. fél méteres, kék ruhás, mosolygós Pietro plüssfigurát talál, aminek a hasán zipzár van. Benne egy fiolát rejt kék folyadékkal, amit parafa dugó zár le. A fiolán egy villám jel és egy felirat látható: "Idd meg, mindjárt szükséged lesz rá!"
- Carol egy szintén méretes, zöld Hulk figurát talál a dobozában. Hasonlóképpen Wandáéhoz, zipzáros hasa egy üvegcsét rejt. Ennek nincs dugója, ám van egy lánca, amivel akár a nyakába is akaszthatja. Egy Hulk fejecske van rajta, ami ezt mondja: "Rázz fel! Bearanyozom a napodat!"
- John önmagáról talál egy méretes plüssfigurát, aminek a hasa egy csokoládét rejt. A csomagolásán saját arcképét találja, és egy feliratot: "A szükséges energia".

Az étkezőket és az ajándéknyitogatókat egy váratlan esemény zavarja meg. A szalagsorok beindulnak, a zene felgyorsul. Majd egyik pillanatról a másikra a világítás pislákolni kezd, és kb. három másodpercre minden fény kialszik, ezzel koromsötétbe burkolva a csarnokot. Amikor visszajön a világítás, a terem hirtelen tele lesz több száz mosolygós törppel és elffel, akik már mindenhol ott vannak.
A kisebbek őszebbek, pufókák, szakállasak, piros, csúcsos sapkát viselnek. Zöld-piros ruhájukat egy csavart orrú cipő és egy széles deréköv cifrázza.
A magasabb elfek kékes bársony ruhát hordanak. Majdhogynem emberiek. Szőke hajuk van, hegyes fülük, kék szemük, akárcsak a mesékben.

A teremtmények másodpercekig meredten mosolyognak és billegetik a fejüket, ahogyan szemügyre veszik hőseinket. Majd a világítás hirtelen megint pislákolni kezd, és az egyik felvillanásra már nem a mosolygós lények nézik őket, hanem fekete szemű, tűéles fogú, hegyes karmú, magukból kifordult szörnyek. Bőrük sötétszürke lett, termetük és ruhájuk mit sem változott, mégis hasonlítanak inkább démonokra. Kezükben fegyverek, kardok, kések, csuzlik, fáklyák és egyéb kézi fegyverek.
A fény irritálja a szemüket, ezért minden egyes villanykörtét hirtelen lecsuzliznak. Ezután már csupán a tompa fényű izzók adnak némi félhomályt.  

Egyszerre, kísérteties sikoltással rohanják le a játékosokat!

- Ha Wanda megissza a fiolát, mozgási sebessége ötszörösre nő, ezzel körülötte minden belassulhat, beleértve a lényeket is.
- Ha Carol megrázza a nyakláncot, aranyló fénnyel vakítja és ártalmatlanná teszi a lényeket 5 méteres körzetében, ahányszor csak felrázza.
- Ha John megeszi a csokoládét, a lába azonnal begyógyul, majd testéből kilép egy homályos árnyék. Ez az árnyék átalakul egy szürkés energiamasszává, majd a fiú körül egy 1 méter átmérőjű erőteret hoz létre, amin nem tudnak bejutni a lények, ám ő sem képes kinyúlni rajta. Az energiát nemcsak védekezése tudja haszálni, akár fegyverré is alakíthatja, de ekkor a védelme eltűnik.  

Aki nem kapott ajándékot, ne csüggedjen, hiszen mostanra képességeiket már teljesen használni tudják harc közben.


Megjegyzés: -


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Vissza az elejére Go down

Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» Karácsonyi event
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» [Event] SAO Karácsony 2026
» Gundan Tábor 2017

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-