Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
341
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 10 Jan. 2018, 22:49

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Végül mind a hatan sikeresen vették az akadályt, és átjutottak a leszakadt hegyi ösvényen. Hőseink valamivel kevesebb, mint egy órás, fárasztó séta után végül elérhetik a vonulat csúcsát, és megpillanthatják, mi várta őket a hegyen túl.
Ez nem más, mint egy újabb, hasonlóan magas hegy.
A kettő között egy több kilométer mély völgy húzódik, melynek alja feketeségbe burkolózik. Lefelé nem látni utat, ám a hegyláncra leült felhők párájában kirajzolódik egy óriási függőhíd, ami kb. 200 méter megtétele után közvetlenül a szemközti hegyre vezet át. A híd egy olyan kötélhíd, amelynek pallói nyikorognak, nyirkosak, ám láthatóan masszívak annyira, hogy biztonságban átsétáljanak rajta. A híd kötelei végig vannak aggatva mindenféle színes gömbökkel, éles szélű, arany csillagokkal és sokszínű cukorkákkal.
A hegyek között fújó hideg szél lengeti a hidat, így az imbolyog áthaladás közben. Az éhes yeticsalád dübögö léptekkel érkezik meg, és követik hőseinket a hídon. Ha a túlélők elég fürgék, még átérhetnek, ám a yetik egymás mögött felsorakozva, egyesével araszolnak egyre közelebb a közben túlpartot ért játékosok felé. Hatalmas fogaikat csikorgatva, nyálazva közelednek. Ezúttal kevésbé békések, mint cukorkaevés közben. Ha elérik a túlpartot, jó eséllyel ismét lakmározni fognak.


Megjegyzés: -


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 15:16



Christmas


Nem tetszik nekem ez az egész, és még a barlangba is kicsit gyanakvó vagyok, de hálásan iszom bel az egyik forró csokiba mert kellemesen átmelegíti az egész bensőmet bár hiányolom az erőmet, nem értem miért apadt el, és miért nemtudom felébreszteni magamban a skarlát erőfolyamot. Nagyon zavar, hogy nem működik az erőm, hiszen ez a leginkább jellemző rám, és nem tetszik hogy jelenleg senkinek nem tudok a hasznára lenni, és csak hallgatagon haladok többnyire.
A jeticsalád megjelenése megriaszt de próbálok nem pánikba esni és barátságos lenni. Szerencsére el is fogadják a cukorrudakat, és elvannak vele, amíg mi elindulunk kifelé, és Steve után én is kisurranok és tisztességes távolságban állok meg a bejárattól, figyelve hogy mindenki kijöjjön, de a szám elé kapom a kezem az iszonyattól ahogy egy újabb társunkat veszítünk el. Ezt nem hiszem el.
- Laura! - nyögök fel és érzem hogy a gyomromban megmoccan valami, így észbe kapva inkább Carol után iramodok, még ha ki is dobnám a kajámat nem itt akarom megtenni, ahol könnyen elehetnék én is a következő áldozat. Nem, nem.... Haza akarok jutni! Még nem lehet végem, itt és így nem! Pietro! Miért nem vagy itt?! Könnyekkel küszködve szaladok a töbiekkel, és a szakadéknál kissé megtorpanok, hogy mi legyen de Carol és Steve már ugranak is, így hát nekem sem nagyon van választásom. Nekifutok és előrevetődöm de pár centi kéne még, így csak kapaszkodom, de felhúzom magam és elfogadom Carol vagy Steve (?) segítő kezét, hogy lábra álljak.
- Köszönöm - biccentek feléjük, és tovább haladunk, mert mennünk kell, és mihamarabb szeretnék ebből a rémálomból felébredni. Közel egy órás kissé feszített tempójú gyaloglás után felárünk végre, és a térdeimre támazkodva fújom ki magam. Én nem túragyaloglásra szerződtem, de legalább ez a télapó bakancs kényelmes, és nem ázik át a sok hótól. A híd nem túlságosan bizalomgerjesztő, de nem mrad választásunk hogy elinduljunk, hiszen a dübörgő léptek nem jelentenek jót.
- Ezeknek semmi nem elég?! - fakadok ki, ahogy felszaladok a hídra és megkapaszkodom a kötélben és ahogy csak tudok haladok a túloldalra. Menet közben rámarkolok egy díszre is, ami megvágja kezem, és felszisszenek, de hirtelen ötlettől vezérelve letépem, és viszem magammal a megszerzett csillagot. Átérek a túloldalra és visszafordulok a híd felé.
- Vágjuk el a híd köteleit, akkor lezuhannak! - javaslom, és ha valaki is vevő rá, elkezdek a csillag éles szélével nyaszatolni a köteleket. Próbálok sietősen haladni, de kicsit pánikolok is így nem mondom hogy nem remeg meg a kezem olykor.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
145
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 18:31


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Carolról elmondható, hogy a legerősebbek közé tartozik. Nem képességeiben mérve, hanem, mint lelkileg. Ehhez bizonyára hozzájárul az, hogy fiútestvérek mellett nőtt fel, akik azért edzették őt akkor is, ha nem kérte. Másfelől a légieknél a kiképzés az ő idejében még nem abból állt, hogy kérdőívek tömkelegét kellett kitöltenie. Aztán jött az a pillanat, ami megváltoztatta őt. Felerősítette a vázát és megacélozta azt. Ezért lehet az, hogy miután felhúzza a Kapitányt, nem vár köszönetet. De azt sem, hogy a csillagnak a csúcsa felkaristolja mellkasát, belevésve, hogy Ő hibázott. Ajkai finoman elnyílnak, rácsodálkozik a hóban ücsörgő férfira, miközben maga is négykézláb tolja el a hómezőt, hogy feltudjon egyenesedni. Néma marad. Carol nem szól egy szót sem. S mindez nem elég, mielőtt a férfi útnak indulna, még egy friss véséssel ajándékozza meg Danverst, aki éppen csak felegyenesedik lesöpörve a hófehér szirmokat magáról.
Tekintete a távolodó kék katona hátáról a fénylő hószőnyegre kalandozik. Talán mondania kellene valamit, talán bocsánatot kellene kérnie, talán... Túl sok a talán. De nem bánja, hogy a férfit ott tartotta. Laura vele, vagy nélküle is elesik. Caroline pedig máskor is dönthetett volna úgy, hogy leszakad tőlük, és akkor utolérte volna a vég. Ezen morfondírozik, amikor a csapat már úgy tizenöt-húsz lépéssel lehagyja őt. Csak ezután, sereghajtóként indul meg utánuk. Nincs beszédes kedvében, ugyan ki lenne?!
Fáradt, fázik és szótlan. Minden olyasmi, ami őtőle új és ismeretlen. Valakinek fel kell a vállára vennie az elesettek terhét, s noha Amerika Kapitánya szereti ezt úgy érezni, csakis ő lehet az, akire a súlyok nehezednek, pedig nem igazán mutogathatnak mindig egy emberre. Akkor talán, ha a fegyver nála van. Rogers pedig úgy tűnik rendre elfelejti, hogy itt nem Carol, vagy bármelyikük döntése - az ellensége. A szőke nő pedig ezzel, nem tud mit kezdeni. Nem a szavak embere, ha érzelgősségről van szó.
Közel egy órája ropog már a hó a lábaik alatt, amikor újabb ponthoz érkeznek. Egy hosszú híd feszül a két hegy között, a szőke háta mögül pedig hallatszik a furcsa lénycsalád üvöltése. Danvers zárva a sort siet a többiek után. Rohanása közben megfeledkezik reflexből arról, hogy nem tud repülni, így ha lábai dermedtségük miatt botlanak, nincs mibe kapaszkodnia a környezetén kívül. A szőke az egyik csillagba tenyerel, s abba tartja meg súlyát. Bár nem érzi a hidegtől, a bíborja forrósága teletetoválja tenyerét. Mintha véresküt tett volna, olyan mélyen húzódik átlóban a vágás jobb tenyerén... Emiatt kissé lemarad. Így csak később hallja Wanda tervét. Mit neki egy kis fájdalom!? Letöri vérző karjával a csillagot és a lánnyal párhuzamosan a híd másik feléhez lép, besegítve neki abban, hogy elvághassák a híd köteleit.
- Siessünk! - buzdítja a lányt, illetve magát is. A vére egyre jobban serken, miközben erővel rámarkol a szúrós csillagra. Bárhogyan is - most nincs helye a sajnálatnak, s valódi ereje híján, szüksége van mindkét kezére.


pm, ha nem jó!  jajj  | sound of silence~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line...



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 18:42

Karácsonyi ámokfutás

Az egy órás menetelés sem képes kiűzni teljesen a csalódottságot és a reményvesztett búslakodást a férfiból, de kellemesen lezsibbasztja a tagjait ahhoz, hogy arra koncentrálhasson, ami még előttük áll. Nincs miről beszélgetni, így aztán nem is szól senkihez, csak támogatja, aki esetleg elfáradna, és igyekszik erősnek mutatkozni.
A függőhíd és a feketeségbe boruló völgy láttán kénytelenek eldönteni, a két rossz út közül melyiket választják. Steve a függőhídra szavaz, és remélhetőleg a többiekkel együtt arrafelé veszik az irányt. Ajánlkozik, hogy megy elől, mert talán ő a legnehezebb azok közül, akik idáig eljutottak. Ha őt elbírja a híd, akkor a többieket is. A jeti család felbukkanása azonban váratlan fordulat, mivel legelől megy, csak a hátulról érkező információk alapján azonosítja be a bajt. Egyből megszaporázza a lépteit és azon kezd el gondolkodni, hogyan segíthetne. Ha harcba száll velük vagy elhajítja a pajzsát, valószínűleg lezuhan a nagy semmibe és fegyvertelen marad.
Wanda ötletére helyeslőn bólint, és figyeli, ahogy Carol a kötélhíd másik oldalához lép. Felméri, hogy a híd hol ér véget, hogy a padlózatot tartó kötelek hova futnak; ha esetleg valami cölöp tartja, akkor pajzsát az alkarjára véve nekilát kiütni a cölöpöt Wanda oldalán, ha pedig másfajta illeszték, azt igyekszik eltörni, hogy a híd alja is megadja magát, ne csak a korlátként szolgáló kötelek.





...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 20:45

merry christmas ya filthy animal

Feszült pillanatok, míg arra várnak, hogy ezek a szörnyek elfogadják-e amit adnak, vagy átváltoznak azzá, amik, és véget vetnek a kalandnak. Már a tűz mellett is reszket, hideg verejték csurran végig a hátán, miközben figyel, egy pillanatra sem veszi le a szemét a tőle legközelebb állóról a szemeit, figyeli minden egyes apró mozdulatát, hogy a felé nyújtott tányért, vagy épp a karját akarja magához venni. Felsóhajt, amint előbbire esik a választás, majd a cukorkára. Nem bánja, ha ez az ára, vigyék, majd keres másikat, ha talál, vagy nem, amúgy se akarta megenni. Egy pillanatra gondolt arra, hogy visz valamit innen, amit megmutathat a testvérének, de egyelőre annyira retteg és gyűlöli a helyet, hogy már akkor el akarja majd felejteni, amikor kilép. Ha kilép. De úgyis visz majd valamit, ha odaér. Mire feleszmél, már jeleznek is feléjük, hogy ideje távozni. Több sem kell neki, amilyen gyorsan és hangtalanul lehet, úgy oson ki a helyről, és gyors léptekkel távolodna el a barlangtól. A hideg hirtelen mar a bőrébe, ahogy a sikoly is, hiszen észre sem vette, hogy egyel kevesebben lettek. Annyira lekötötte a menekülés, hogy aki mögötte volt, a távolba veszett, és nem figyelt rá. Ő is kiált, egy aprót, majd mikor az összetéveszthetetlen hangok zúdulnak ki a barlangból, a gyomra fordul egyet. Milyen jó, hogy nem evett! Most akkor aztán szépen nézne ki, ahogy előre dőlve percekig rókázna.
- Ezek.. megeszik.. - nem látja, nem is igazán hallja, de ahogy fenyegetőztek, megragadt benne, és biztos nem a teát szervírozzák fel neki. Aztán csend. Számára. - Megeszik.. épp most.. - hebeg-habog, majd előrébb lökik. Indulni kell. Épp eleget hallott, miközben káromkodva indul meg a többiek után/előtt, ki merre van. Kicsit sokkos ő is, ahogy mindenki, és csak bambul maga elé. Hóemberek, lavina, jetik, és ők egyre kevesebben vannak, ahogy telnek az órák, egyre kevesebb az esély, hogy túlélik. Talán épp ezt fogadta el magában mindenki? Fogalma sincs.
A szakadék előtt most mindenféle szó nélkül áll meg, és bambul lefele. Nincs szerencsére tériszonya, de lezuhanni sem kíván, így hallgat a bölcsebbekre, erősebbekre, és azon segítséggel vergődi át magát az akadályon. Neki nem kötődik össze azonnal, hogy a szakadék mélyén van valaki, Caroline egyik pillanatról a másikra tűnt el, ő úgy hiszi még, hogy előrébb tart az úton. Pedig ha tudná..
- Mára elég.. - mormogva söpri le magáról a havat, és amint megindul a kis csapat, halad előre. A hideg eléri, de nem kínozza, a kabát azért sokat javít a helyzeten, és nem bánja, hogy akkor és ott nem makacskodott amikor a kezébe került. Ha most ez nem lenne, a hóemberes incidens miatt már szépen ki is hűlt volna. Beleborzong, aztán abba, ami előttük áll.
Hosszú, szótlan menetelés a végtelenbe, a fehérségbe. Szemét egyre jobban bántja a vakító szín, és hogy nem is lát mást, csak akkor, ha ő néz rá másokra. Hunyorog, halad és kezeit a zsebében melengeti. Vörös üstökű társára pillant, akinek talán illene megköszönni, hogy ellökdöste a gyilokbarlang elől, de csak bámulja, mintha csak azt akarná, hogy ez égjen a tekintetébe. Végül mégis előre pillant, kisebbre húzva magát, nagy levegőt vége.
- A képzeletbeli haverodnak nincs semmi ötlete arra, hogyan kerülhetnénk ki ebből a fagyos temetőből? Nagyon csendben vagy.. Összevesztetek? - csak odaszúrja, de érezhető, hogy ebbe nincs benn az a maró irónia, amellyel az ilyen beszólásait vegyíteni szokta. Egyszerűen csak mondani akart valami, valakinek. Elég keserves helyzet ez, be kell vallania. Nevetni is kedve támad, de csak a kabát prémjébe mosolyog bele, egész addig, míg meg nem pillantja a végtelen út nyereményét. Pontosan olyan, mint amikor a gyerekeknek a karácsonyi csomagba két krumplit tesznek.
- Ne mááár...! Ez most.. ez most komoly? Nem hiszem el... egy kib..zott hegy, még egy! Wááá – szinte már őrjöng, toporzékol, már-már őrjöng, miközben eljut a függőhídig és rápillant. Erre.. komolyan? Ha eddig nem vesztek oda, most majd tuti. És ha mára nem lenne elég, a szörnyek ismét közelednek, aminek hírére Leo úgy nyüszít fel, hogy még a könnyei is majdnem kibuggyannak.
- Te a hócipőm ezzel a hellyel.. - kapaszkodik, amennyire tud, halad, amennyire lehet, és nem néz vissza. Vesszenek a jetik. Neki már nincs fegyvere, a cukorkarudat a dögök ették meg, ereje elhagyta. Feszülten vár, remélve, hogy ki tudják dönteni, és odavesznek a mocskok. Ha választani kell, akkor inkább a második hegyet választja meg. Kétszer.

[John bevonásával készült]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 21:30



Karácsonyi kaland
 A Mikulás világa újabb tanúbizonyságot tett arról, hogy ez nem is volt és nem is lesz gyermekeknek való hely. Hátunkon a szőrt először egy elnyújtott, velőtrázó sikoly borzolja fel, ezt pedig csak fokozza az utána következő csámcsogás, a csontok törésének eltéveszthetetlen, éles hangja. Hátrálás közben meredten bámulom a barlang bőrökkel fedett bejáratát, fejemben pedig, mintha film pörögne, úgy játszódik le a horrorisztikus, vérdús jelenet, ahogyan...
'Á-á-á van neked szíved?!' - rivall rám Mr. Dawson.
'Ezt többen is megkérdezték már és minden kérdésnél egyre inkább kételkedem benne.' - fordítok hátat az immáron mögöttem zajló rettenetnek és végigtekintek a megmaradt csoporton, melynek létszáma fokozatosan csökken, így ideje feltenni a kérdést, amit eddig nem akartam; én vajon meddig húzom? Meddig húzom a cukorral túlédesített és mégis keserű világban, amit elméletileg a jóság és a szeretet jár át, gyakorlatban pedig egy horrorisztikus túlélőpróba. Rémület ül az arcokon, félelem játszik a szemekben, mozdulatlanok, levegőt alig vesznek. Leonard mellett megállva nézek vissza a barlang bejárata felé, majd vissza a fiúra és kissé noszogatva bár, de fordítanám előre.
'Haladjunk tovább, mielőtt már nem lesz mit enniük. Attól még, hogy nézed és hallgatod nem fogod visszahozni, neked lesz rosszabb.' - tényleg szívtelen lennék, ahogy Mr. Dawson mondja? Meg sem fordult egy pillanatig sem a fejemben, hogy esetleg berohanjak utána hősiesen és a kezét megragadva rángassam ki onnan, majd szembeszálljak egy olyan lénnyel, ami nálam jóval magasabb és egy pöccintéssel eltörheti a gerincemet, de még ha ez meg is valósult volna, én egyedül rángattam volna, ők pedig bentről öten. Könnyen meglehet, hogy leszakadt volna a karja a testéről, vagy engem is berántanak magukhoz, utánam meg végképp nem jönne senki. Gonosz lennék? Egybehangzó szavazatok alapján mondhatom, hogy igen, az vagyok. Számító és önző, egy saját érdekeit mindenkiénél előrébb tartó... várjuk, hogy is mondta Mr. Dawson annak idején... áh, féreg! De nagyon szívesen megnézném a magasba lendülő kezeket, akik önzetlenül, sőt egyenesen boldogan vetnék magukat egy halálra ítélt után, hogy hátha, ha eléggé hisznek és imádkoznak, ha eléggé erősen gondolnak rá és megpróbálják, akkor talán sikerülhet. Nem vagyok egy hősies alkat és talán ezért is nem fogom soha megérteni ezeket az embereket.
Újra egyetlen, néma csapatot alkotunk. Egy csapat rohanó ember, akik pattanásig feszült idegekkel várják, hogy mi lesz a következő próba, amit a Mikulás világa eléjük tár és ki lesz az, aki nem megy át ezen a próbatételen. Sietve kelünk át a szakadékon, vigyázva egymásra és a hálásnak mondható köszönöm-ök után ismét hallgatásba burkolózik a társaság, még Mr. Dawson sem szól semmit. Az arca olyan, mint egy szoboré, no nem azért, mert olyan szépen faragott lenne, hanem a merevsége miatt. Bár rengeteg nő rácáfolna az előző állításomra, hogy társam arcával bármiféle hiba lenne, sőt egyenesen tökéletesnek, idealizáltnak mondanák, melyből sugárzik valami félelmet keltő is. Nem mosolyog, nem nevet, nem élvezi, hogy itt lehet az ősszakállú hihetetlenül kalandos és izgalmas földjén, nem viselkedik már úgy, mint egy tinédzser Amerika Kapitány láttán, egyszerűen csak hallgat és mered maga elé. És ez így a tökéletes! Hah! Alig vártam már, hogy eljöjjön ez a pillanat, hogy befogja a száját és ne kelljen azt hallgatnom, hogy bla-bla-bla-bla John bla-bla-bla-bla John és ezt csinálhatnám, illetve imitálhatnám a végtelenségig. Hangulatom ennek köszönhetően jóval vidámabb, mint azt vártam, ez pedig meg is látszik rajtam. Szinte szökdelek, újra dúdolni kezdem az általam - és mások által is - jól ismert karácsonyi dallamokat, melyeket a bevásárlóközpontokban, vásárokon, mindenhol hallani lehet az évnek ezen szakaszában, sulykolva ezzel az emberekbe, hogy Nemsokára itt a karácsony! Megvettél mindent, ami drága és hamarosan kiderül, hogy csak a szemétbe fog kerülni, mert túl nagy, túl szűk, nem akart ilyet, utálja a színét, mástól is ilyet kapott, már háromszor megvan neki?. És eeez, hohóóó! Ez az időszak az én aranybányám is! Ha két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány pénztárcát dobtam üresen a szemétbe, vagy hagytam ott egy padon, vagy csempésztem bele egy másik ember holmijai közé, akkor bizony nagyon sok ujjal rendelkeznék csak tíz helyett.
'Hm?' - pukkan ki a kis pénzzel teli buborékom és a mellettem haladó, kissé morcosabb Leonardra nézek. - 'Mr. Dawson? Ő most inkább azt választotta, hogy meggyászolja helyettem is az eddig elhunytakat, ha már nekem kevesebb sikerrel mennek az ilyenek. De nem tudná szerintem akkor sem, hogyha folyton járna a szája és idegesítene, szerintem viszont... hm... nagy eséllyel túl kell élni, ameddig el nem jutunk egy bizonyos pontig, ahol aztán számot adunk majd az életünkről és aki rosszul viselkedett, azzal példát statuálnak. Úgyhogy én leszek az a rossz gyerek, aki az összes virgácsot megkapja idén.' - vonom meg a vállam, mintha olyan könnyedén venném a dolgokat és nem érdekelne kifejezetten, hogy mi vár az út végén, valójában pedig igenis kíváncsi vagyok és az eddigiek alapján joggal tartok tőle, hogy mi lesz a rosszak büntetése a fekete listán. A kelleténél nagyobbat nyelve állok meg a híd előtt, ami annyira néz ki biztonságosnak, mint egy lyukas csónak. Újabb próbatétel.
'Nem fog ez mondjuk... leszakadni?' - lépek rá az előttem lévő legelső deszkára, ami olyan hangosan nyikordul, hogy az alattunk szélesen elterülő szakadék visszhangozza a fa fájdalmas és öreg jajdulását. Juhé! Mondhatjuk, hogy ez a kisebb baj, a nagyobb ott kezdődik, amikor nem találok biztonságos fogást a vastag kötélen, mert nehogy már Karácsony Országban pont a híd ne legyen feldíszítve. Az előttem lévők magabiztosan haladnak át a deszkákon, s nem sokkal azután, hogy meghallom a távolban felcsendülő, koránt sem barátságos, állatias és fenemód éhes kiáltást, nekem is megjön a bátorságom ahhoz, hogy az erősen fújó szelet és a nyikorgó cölöpöket semmibe véve, szinte átsuhanjak a híd túloldalára.
'Hogy az a megveszekedett... meg a tiéd is... téged meg agyontaposlak... letéplek a helyedről te vacak....' - akár egy zsörtölődő vénember, úgy gyűjtöm össze útközben kabátzsebembe az összes éles csillagot és hagyom, hogy kezemet szanaszét szabdalják, majd az út végére érve fordulok vissza a híd felé és kezdem el az élen haladó jeti lábát dobálni az éles díszekkel, valamit a pallókat, hogyha a bundájuk meg is védi őket és nem tudok rajtuk sérülést okozni, akkor legalább a talpuk fájjon, de kegyetlenül, amikor belelépnek. Ezzel remélhetőleg lelassítom őket, amíg a többiek elvágják a híd köteleit és örökre megválhatunk egymástól a vérengző családdal.

 szószám: 1015 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
71
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 21:36

Már nagyon elfáradtam a hosszas menetelésben,  jó volna egy kicsit megpihenni. Kb. egy órája indultunk el a barlang elöl,  és a nem tévedek, akkor a jeti család éppen falatozik, úgyhogy nincs mitől tartani, remélem...
Már majdnem felértünk, mikor meglátom a hegyet, ami még előttünk áll és a hidat.
-Francba...-mondom szinte motyogva, miközben lassan leereszkedek a hóba. A lábaim majd' leszakadnak, nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, úgyhogy most jól jönne egy kis pihenés. Ráadásul tériszonyos vagyok, nem bírom a magasságot, úgyhogy kizárt, hogy átmenjek azon. Visszasírom még azokat az időket, amikor a számlák miatt nyafogtam.
Lassan dübörgő léptekre leszek figyelmes, majd meglátom a jetiket, akik látszólag nem valami boldogak. Automatikusan felpattanok helyemről, majd a híd felé sprintelek. Habár az akadály előtt egy kis időre megtorpanok és tétovázom, nemsokára elindulok a hídon. Lassan, apró léptekkel indulok neki és habár a jetik a nyomunkban vannak, nincs kedvem elsiettni. A híd ringatózik a jeges szélben, annyira, hogy alig merem kinyitni szemeimet. Csak akkor húzok bele, mikor már majdnem mindenki átért. Hamarosan én is átérek és megkönyebbülve fújom ki magamat. Ilyet soha többé nem fogok csinálni! Bele is halhattam volna...
-Jó ötlet!-bólogatok Wandának, majd felveszek egy éles kőszilánkot a földről és elkezdem fűrészelni vele a másik oldalon lévő kötelet. Remélem, hogy ezzel gyorsíthatom a munkát és végzünk vele, mielőtt a jeti család átérne a hídon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
341
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 13 Jan. 2018, 23:21

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Az éhes szörnyek - hála hőseink leleményességének - nem érik el a másik hegyvonulatot. A csapat tagjai sikeresen megroncsolják a kötélhidat, és ahogyan csak tudják, lelassítják a lényeket. Így az átjáró engedve a yetik súlyának, megadja magát, és recsegve törik és szakad szét. Az öt tagú család minden tagja a mélybe zuhan.

• Az új hegyvonulat már kevésbé vészjósló, mint az előző. A köd, mely ezidáig a képességeiket nyelte el, itt már nincs jelen. Gyengén érezhetik, ahogyan képességeik kezdenek visszatérni.
Ha hőseink lepillantanak, a Hold fényében jól láthatják, hogy néhány kilométerrel lejjebb, a hegy lábánál sűrű fenyveserdő terül el, amerre csak a szem ellát.
Nincs ösvény lefelé, viszont a hegy ezen oldala sík, egyenletesen csökken, akárcsak egy sípálya. Nincsenek fák, sem bukkanók, csak a sima hótakaró.
Nem messze tőlük 3 db páros szánkó, és 4 pár síléc és a hozzájuk tartozó síbotok hevernek a hóba leszúrva. Mellettük egy szépen feldíszített karácsonyfára felaggatott olajlámpások világítják be az eszközöket.    
Lesétálni képtelenség, hiszen a hó meg van fagyva. Csúszni kell!

• Amikor leérnek, láthatják, hogy a sűrű fenyveserdőbe befelé visz egy tágas ösvény, amely rövidesen kettéágazik. Az elágazás előtt egy festett tábla mutat két irányba. A balra mutató nyílra egy ajándékdoboz van festve, a jobbra mutatóra pedig egy szánkó.


Megjegyzés: Mindenkinek egyértelműen választania kell, hogy melyik irányba indul el!


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line...



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Yesterday at 00:41

Karácsonyi ámokfutás

Közös csapatmunkával sikerül időben elvágni a köteleket. Steve kissé megkönnyebbül a mélybe zuhanó lények láttán; körbenéz a megviselt, fáradt csapaton és hálát ad a leleményességüknek, amiért nem kellett harcba bocsátkozniuk. Folytatják az utat, és meglepő módon a férfi pozitív változásokra figyel fel magán. Ahelyett, hogy még jobban kimerülne és elcsüggedne a megtett távtól, ereje mintha szép lassan visszaszivárogna, már a pajzs sem húzza úgy a karját, szuszogása, kapkodó légvétele is mérséklődik. Egyből Carolhoz fordul, hogy megtárgyalja vele a dolgot, de a nevét formáló ajkára forr a szó, nyelve megakad, ahogy rájön, épp rosszban vannak. Úgyhogy elfordítja a fejét és nem szól semmit.
A szánkók és a sílécek láttán Steve-ben feltámad az ösztön, hogy hátat fordítson és visszatérjen a jeti családhoz, meg a függőhídhoz. Nem igazán szereti az efféle dolgokat, ismer azonban valakit, aki talán igen... Így hát a Kapitány ezúttal sikerrel vesz erőt magán, és Carol mellé lép.
- Ez majdnem olyan, mint a repülés... Úgyhogy én a szakértővel tartanék - A nő pillantását keresi kékje, mielőtt állát leszegve, enyhülve folytatná. - Osztozna velem egy szánkón? - állával az egyik felé bök, egyértelműsítve szándékát. Ha a nő elfogadja a békejobbját, vele csúszik le, ha nem, akkor nem erőlteti a dolgot.
Kissé émelyegve hagyja maga mögött a szánkót, örül, hogy újra stabil a talaj a lába alatt. Hamarosan egy elágazáshoz érnek, és Steve percekig tanácstalanul bámulja a kétféle ábrát. Fogalma sincs, milyen logikát kövessen... Talán a szánkó logikusabb, mint az ajándékcsomag, de a férfinak, az ördögbe is, elege van mára a szánkókból.
- Kicsúszdáztam magam egy időre...- szól, s mivel senki sem választott még irányt, elsőként indul meg az ajándékdobozzal jelzett úton. Nem tudja, követi-e bárki is. Sajnálná, ha külön kéne válnia a többiektől, de nem befolyásol senkit a véleményével, csak nekivág az útnak.




...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Yesterday at 10:24

merry christmas ya filthy animal

Az összes virgács. Hát ha még az lenne ami várja őket a végén, meg is nyugodna, de érzi, hogy nemhogy virgács nem lesz, hanem semmi olyan, amivel érdemileg kezdeni tudnának valamit. Az, hogy a végén valójában mi várja őket, fogalma sincs, de ha eddig ez ilyen veszélyes és így hullanak a többiek.. nos, akkor gondolható, hogy ne számítsanak semmire. Semmi jóra, mert a yetik után még a virgács is jó.
- De nagyra vagy magaddal. Hidd el, más is fog abból a virgácsból kapni. Nem te vagy a legrosszabb ember – legyinti le a vöröset, hogy ne fényezze magát, ő sem túl kedves és aranyos, főleg mostanság, mióta furcsa barátságuk – vagy valami olyasmi – bimbódzik, és terjed. Mondjuk úgy, hogy kapnak a csizmába mind a ketten szenet is.
Egyelőre azonban hidat, és éhes szörnyeket kapnak
A többiek teszik, amit lehet, cselekednek, és reméli nyernek. Ő nem szaggatott le csillagot, de bánja, szívesen nyesetülne ő is, de inkább csak csendben figyel, vagyis nem annyira csendben, hiszen zihál a megtett táv és az adrenalin miatt. Nem is kicsit. Ha azok elérik a többieket.. bele sem akar gondolni, elég, ha csak egy pillanatra azt idézi fel magában, mi szűrődött ki a barlangból. És tuti nem laknának jól azokkal, akik a hidat gyepálják, elérne haragjuk mindenkit.
- Dögöljetek már meg.. - mordul, és tehetetlenségében valami keményebb darabot hajít el a földről kapva, a dögök felé, de hogy talált-e, nem tudja. Mire találna újat, a kötél reccsenése rázza fel a révületből, megállva összpontosít oda, mint valami kopó, aki szagot fogott. Ujjongana, de nem teszi, mert már lassan megtanulja, hogy amikor valami jó történik, vagy jobb, akkor egy lapát trágyát pakolnak rá, és sokkal rosszabb lesz, mint előtte. Oké, most ennek itt vége, és tovább? És ha vissza kell majd menniük, híd nélkül? Kicsit a száját rágva gondol bele abba, hogy lehet, hogy a kiutat teszik tönkre, elvégre a hegy tetején, ami előttük van ismét, nem biztos, hogy ajtót találnak, azonban nem kezd el nyavalyogni sem, majd lesz valami, no meg, kitalálnak majd valami újat. Más nem itt fognak megöregedni, édességen élve idő előtt diabéteszben elmenni.
Felsóhajt. Majd pár pillanat múlva örömködve kurjant fel, ahogy a híd végleg megadja magát, a kötelek elszakadnak, a deszkák hol eltörnek, hol kilazulnak. Egy hossza üvöltés, amely azt jeleneti, hogy épp zuhannak, majd.. csend. Hosszas, mély csend. Szinte idegen.
- Vége..? - lépked oda a szakadék széléhez, és mintha nem hinne az eddigi látványnak vagy épp az előbbieknek, letekint. Semmit se lát, de talán ez az, amit látni akart. - Fel ne másszatok, ha túléltétek! - és kedvesen a yetik után köp a mélybe, csakhogy nyugodtabban indulhasson meg az új úton a többiekkel.
Mintha minden könnyebb lenne. A köd eloszlik, lépései egy kissé gyorsabbak és könnyedebbek. Persze, még közel sincs a jóhoz, de az eddigi vacogása alább hagy, és észre sem veszi, hogy az erő, ami szinte elpárolgott, szép lassan csörgedezik vissza az ereibe.
- Be kell kötni? - pillant a vörös kezeire, amit a csillagokkal vághatott szét, majd ismét előre. Ahogy a látótáv nő, úgy a kedve is ahhoz, hogy befejezze az utat. Először az apró fénypontot veszi észre, amely szinte hívogatja őket, hogy siessenek, kapkodják a lábukat. Persze, nem azért, mert eltűnne, csak az apró, meleg fénypont jót ígér, biztonságot, de ahogy ismeri a helyet, ott is hasonló kedvességre számíthatnak, mint a barlangban.
- Szánkó..? - emeli meg a szemöldökét, majd arra, végül pedig a sílécekre pillant. A dolog egyértelmű, ha a saját seggén akar lecsúszni, akkor vége, síelni nem tud, más út.. akárhogy nézi, nemigen akad. Felsóhajtva dörzsöli meg az orrnyergét, elmordul egy sajátos imát, és a szánhoz lépve telepedik le rá. Angliában nemigen volt alkalma szánkózni, ide pedig már vén marhalként érkezett, így mondhatni, hogy ebben semmi tapasztalata. Igazából nem csak azért vár, mert még egyedül ül, hanem azért, mert azt hitte, elindul ez magától is. Pech.
- Na gyere már.. semmi kedvem ehhez az egészhez – kapaszkodik, amennyire tud, és amikor pajtása csatlakozik hozzá, nyel egyet, és hagyja, hogy meginduljanak lefele.
Csak egy kicsit kiabál közben.
Odalent kapáló szívvel mászik le a szánkóról, és megrázza magát. Hazudna, ha azt mondaná, ez jó volt, de akkor is, ha azt mondaná, nem. Vegyes. Felpillant, megméri a távot, majd szusszan. Túlélték, eddig. Előrébb haladva azonban ismét választás elé kerülnek. Egy erre, egy arra. Nincsenek már sokan, és ha megint szívózni kezd velük a hely, kevesebben mennek. Caroline esete megmutatta, mi történik akkor, ha szétválnak, és bár lehet csak ő látja így ezt, nem kockáztat.
- Szerintem.. mind menjünk egy irányba. Akkor talán nem.. nem esz meg minket semmi – talán. Majd lesz valami. Ha emiatt buknak el, hát így jártak. Egy cigaretta jól esne neki, annyi szent. Kettő még jobban. Franc. Lesz ami lesz alapon lépdel a Kapitány nyomában, az ajándékdobozzal jelzett úton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
145
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Yesterday at 14:31


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Halk sóhajjal nyugtázza, hogy megszabadultak a szörnyecskéktől. Egy pillanatot enged magának, hogy lehunyt szemeivel pihenjen pár másodpercet, mielőtt még folytatná útjukat. Lassú léptei közben összehúzott kabátjában halad előre, megvágott jobbja ökölbe. A bíbor cseppek alább hagynak, lassan megszárad a vére. Meglepetten tapasztalja, hogy egyik lépte túlságosan légiesre sikeredik. Döbbenten, rácsodálkozva lassít le, hogy a tenyereit mellkasa elé tartva pislákoló lángokkal fesse fel. Lágy, hitetlen ábrázata mosolyt tükröz, ám ez elillan, amikor tekintete találkozik a Kapitányéval. A férfi valószínűleg hasonlóan érzi magát, ám a kettejük közötti feszültség nem engedi a közös örömködést.
Danvers mosolya ismét arcára pihen, ahogy megpillantja a szánkókat, sí léceket. Meg is indul, hogy magához vegye az egyik síelésre alkalmas eszközt, amikor Rogers váratlanul mellé lép. Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a férfit, s talán tartaná is a túl komoly ábrázatát - jelezvén, nincs felejtve a korábbi, de Danvers nem ilyen.
- Csak ne legyen szégyenlős, ha kapaszkodnia kell... - pimasz mosollyal pillant a férfira, majd irányt vált és az egyik páros darabért nyújtózik el, hogy azt letéve, ő helyezkedjen sofőr pozícióba. (Meggyőződése, hogy Rogers be van tojva ettől az extrém sporttól!) Természetesen ők indulnak utoljára.
Amint leérnek, hátrahagyják a szánkót és az elágazás előtt ácsorognak. Végül Rogers töri meg elsőként a csendet és választ utat magának, Leonard pedig rögtön csapódik hozzá. Carol a másik irányba réved hosszú másodpercekig. Van abban valami rosszat sejtető, hogy újabb ajándékot kínálnak fel nekik... de pont nem Danvers lesz az, aki leválik tőlük.
- Ajándék, mi?! - ezt leginkább maga elő susmusolja, hogy aztán lassú léptekkel felzárkózzon a többiek után, bízva abban, hogy együtt maradnak. Habár logikus lépés lett volna elkerülni a jutalmat...

pm, ha nem jó!  jajj  | sound of silence~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Yesterday at 20:11



Christmas


Kezd egyre inkább elszabadulni ez helyzet és nem találok benne semmi jót vagy karácsonyit, noha mind mikulásnak vagyunk öltözve, bár a ruhánk nem bánja. Legalább tartós anyagból készült, és nem szakad ez jó benne. Na meg a csizma, hogy nem ázik át, ezt kifejezetten élvezem ebben a maskarában és már egészen megszoktam, de Steve-t páldául nem tudom megszokni, aki szemmel láthatóan Carol felé húz, de nem hibáztatom érte. Ők hasonlóak, de ettől még nem esik jól hogy igazán csak Norina figyel rám, és ő segített először a csillagokkal és a kötélhíddal.
Hallgatagon sétálok mögöttük, és valami furcsa bizsergést érzek meg, ami bennem mozdul meg, és egyből befelé kezdek figyelni és egy skarlát szikra lobban fel a csettintésemre. Az erőm!
- Az erőm! Kezdem érezni, bár még nem az igazi - jelentem ki csodálkozva, és kissé megkönnyebbülve is. Örülök ennek, hiszen annyira megszoktam, annyira a részem ez hogy most amíg nem tudtam használni, nem is éreztem igazán komfortosan magam a bőrömben. Nem fogok többet panaszkodni emiatt, ezt itt és most megfogadom. A lejtőhöz érve körbenézek, de...
- Én nem tudok síelni, mehe.... mindegy - sóhajtok fel ahogy látom hogy Steve már Carol mellett döntött, pedig egyikük mellett szerettem volna lenni. John-ban nem bízom miután belökött a barlangban és a barátja sem jobb.
- Norina? Csúszol velem? - fordulok felé, és ha biccent akkor vele csusszanok, enyhe halálfélelmemben szorítva derekát. Aztán leporolom magam, és körülnézek, de nem szakadok el.
- Én megyek - mármint Steve és Carolhoz felzárkózva.
- Ne hagyjatok el, jó? - pillantok rájuk, mert azért tartok tőle hogy mégis mit hoz még ez az út, és kit akar elragadni tőlünk. Szorongva pislogok előre. Jajj Pietro hogy ilyenkor nem vagy itt velem hogy bátor legyél kettőnk helyett is!




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Yesterday at 20:46



Karácsonyi kaland
 Jobbomat szemellenzőnek használva hajolok ki a szakadék szélére, vigyázva, hogy ne billenjek meg és zuhanjak a rémséges család után. Érdeklődő tekintette, O alakot formálva az ajkaimmal kísérem figyelemmel, ahogy nyeli el őket a végtelen sötétség, ordításuk pedig visszhangzik a völgyben, de az már lehet, hogy csak az ordításuk visszhangjának visszhangja és így tovább és így tovább.
'Pá-pá!' - kiáltok utánuk a mélybe egy széles mosoly kíséretében, miközben integetek a sötétségnek. A jetik eltűntek, üvöltésük visszhangja elhal, az én könnyekig hatott búcsúm kelt újabb visszhang hullámot, de hamar el is hal. Remek szórakozási lehetőség révén már adnám is ki az újabb hangokat magamból, ontanám lefelé a szavakat, beszélnék az ürességbe, mint a gyerek, aki először találkozik ezzel a jelenséggel, de egy közvetlenül mellettem elrepülő nyálgombóc rögtön kedvemet szegi. Undorodó arckifejezéssel nézek a köpet gazdájára, nevezetesen Leonardra, akit ennyire megijedve utoljára akkor láttam, mikor meglepetésszerűen - és meggondolatlanul - átjött szerény albérletembe, nem tudván arról, hogy a ház összes lakója finoman szólva sem épelméjű. Szinte sikítva rohant be a lakásba, miután ajtót nyitottam ki, a folyosón pedig a két ajtóval odébb élő házaspár veszekedett jó szokásukhoz híven; a nő kezében lőfegyver, a férfiéban pedig egy élesre fent konyhakés volt, a ház pedig a hangjuktól zengett.
'De, azért fognak felmászni, mert utánuk köptél és tudni fogják, hogy te voltál.' - kissé megrázva magam fordítok hátat a szakadéknak és nézek az előttünk álló útra és indulok a többiek után, hogy felzárkózhassak, menet közben pedig felmarkolok egy adag havat, hogy kezem vérzését azzal csillapítsam. A vágások hol mélyebbek, hol pedig csak épphogy súrolták a felszínt, a vérzése pedig hamar el is áll. Leonard mellé érve dobom el a véres hógolyót, hogy újabbat markoljak fel és tegyem vele rendbe a kezem. Hunyorogva fedezem fel a távolban következő megállónk fénypontját - ha-ha-ha -, melyet nem jelez más, mint egy hatalmas, díszbe öltöztetett fenyőfa, ami lassan elfogadottabbnak számít itt, mint a rendes fenyvesek.
'Mit? Jaaa! Nem, eláll ez magától.' - válaszolok a mellettem sétáló szőkének, s ez a véres hógolyó is a távolban landol. A vérzés valóban alábbhagyott, hála a hidegnek, most viszont az ujjaim kezdenek elgémberedni, pedig eddig egyáltalán nem fáztam, még csak ki sem rázott az időjárástól a hideg. Tenyerembe lehelve mozgatom át az ujjakat, a giccses fa pedig egyre közelebb és közelebb van, a rá aggatott olajlámpásokban pedig a lángok vígan táncolva várnak minket. A szánkók és sílécek egyértelműen jelzik, hogy erről a hegyoldalról vagy így vagy úgy, de le kell mennünk és jobb lesz nekünk, hogyha nem lábon vagy fenéken próbáljuk meg. Ezzel egyet kell értsek. A peremhez lépek óvatosan és pillantok le a mélybe, harmadik opcióként pedig még az is eszembe jut, hogy valaki nagy hólabda formájában is távozhat erről a helyről, csak nem biztos, hogy túléli. Megelevenedik előttem a kép, ahogy a golyóból lóg ki két kéz és két láb, mintha egy nagy gombóc fagylalt lenne négy darab pálcikára felszúrva.
'Mert elfogyott a tölcsér?' - kuncogok magamban és nézem a vészjósló fenyőerdőt, ami nem messze a hegy lábától helyezkedik el, sűrűjébe pedig nem lehet belátni egyáltalán, egy apró hézag sincs közöttük.
'Hááát csak akkor tudjuk meg, hogy mi van bent, hogyha lemegyünk.' - áll meg mellettem Mr. Dawson és vet egy röpke pillantást az előttünk álló útra.
'Zseniális, Sherlock! Rendőri munkán nem gondolkozott még? Vagy írjon bölcsességeket, mert ahogy hallom, azok nagyon mennének. "Csak akkor tudjuk meg, hogy mi vár ránk a mélyben, hogyha félelmeinket legyőzve lépünk az ismeretlen felé, s küzdünk, hogy szívünket a félelem indái ne hálózhassák be, melyek elrettentenének minket az új felfedezésektől." Írta Robert Dawson Coelho. Szerintem ezzel tuti befutó lenne.' - forgatom meg szemeimet és hagyom őt nézelődni tovább, én pedig visszasétálok a szánkókhoz, ahol utastársam már feszülten kapaszkodik a gyerekeknek kitalált csúszóalkalmatosságba, természetesen szidalmazva mindent és mindenkit.
'Téged össze kellene kötni Mr. Dawsonnal. Ugyanolyan nyafogógépek vagytok mind a ketten, jól megértenétek egymást.' - foglalok helyet mögötte és még mielőtt bármit szólhatna, vagy felkészülne lelkileg élete utazására, lábbal ellököm magunkat és hagyom, hogy a szán egyre gyorsuljon, míg végül már kezemet a magasba dobva, szinte visítva hagyom, hogy elragadjon az élmény, amit csak a vidámpark hullámvasútján érezhet az ember, vagy ehhez hasonló meredek csúszások közben, ám ez a móka is hamar véget ér és a célegyenesben találjuk magunkat.
'Menjünk még egyet!' - szívem hevesen, izgatottan zakatol mellkasomban, úgy érzem magam, mint a gyerekek, akik újra és újra le akarnak csúszni az apró domboldalról fából készült szánjukon a hidegtől kipirult arccal, csillogó szemekkel. Bár tudom, hogy én nem fogok még egyszer leszánkázni föntről, mert képtelenség lenne visszamászni odáig, meg mert amúgy is fontosabb dolgunk van, mint csúszkálni és mókázni, mégis úgy ugrom le a szánról, mintha máris indulnánk vissza és versenyt rendeznénk, hogy ki ér fel hamarabb. A szánkókat hátrahagyva indulunk el újfent a fenyőfák által alkotott erdőbe, s hamar el is jutunk az első útelágazásig. Államat tanácstalanul vakargatva nézem a jelzéseket, hümmögök halkan, mint aki éppen egy olyan dologról gondolkozik, ami megváltoztathatja mindenki életét, sőt az egész világot. Ajándék vagy szánkó, szánkó vagy ajándék? Mit mond a belsőmegérzés?
'Na arra inkább ne hallgasson senki, főleg akkor ne, ha a tiédről van szó, mert soha nem jutunk ki innen. Élve legalábbis.' - nézegeti a táblákat Mr. Dawson hátratett kézzel, én pedig abbahagyom állam vakarását és szúrós tekintettel nézek rá. Ezért kár, hogy nem lehet valakit kétszer megölni, mert most másodjára is megtenném.
'Háh! Micsoda gondolatok járnak a fejedben, ahelyett, hogy választanál végre.' - csóválja társam a fejét, én pedig nagy levegőt véve indulok el az ajándékos doboz irányába, nem elszakadva a többiektől. Bölcsebb, hogyha együtt maradunk, nagyobb esélyünk van a túlélésre. Kivéve, hogyha mindannyian most sétálunk bele a kelepcébe.

 szószám: 931 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Vissza az elejére Go down

Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Similar topics

-
» Karácsonyi event
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» [Event] SAO Karácsony 2026
» Gundan Tábor 2017

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-