Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
341
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 10 Dec. 2017, 00:11

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





2017. karácsony estéje
Ki ne ismerné a jó öreg Mikulást, aki megtölti szeretettel az emberek szívét és ajándékkal a karácsonyfák alját minden évben, egyetlen este alatt? Villámgyors rénszarvasai húzta szánján repülve körbeutazza az egész világot, összezsugorodva alábbszáll a kéményekbe, hogy aztán ki-ki kívánságai szerint megkaphassa az ajándékát. Amerre jár, hó hull, hogy az emberek fehér karcsonyra ébredjenek. Mikor a gyermekek felkelnek, a kandallók feletti zoknikat édességekkel tömve találják, és a fák alja roskadásig van ajándékokkal.  
S hogy ez megtörténhessen, a Mikulás és szorgos elfjei egész évben keményen dolgoznak.
Az idei karácsony nem olyan lesz, mint ezelőtt...

A Mikulás belefárad, hogy napról-napra keményen dolgozik, és még karácsonykor sincsen szabadnapja. Csak ő dolgozik, szórakozásra évszázadok óta nem volt már ideje.

Eljön a karácsony éjjel, a város már alszik, hiszen a Mikulás álmot bocsátott mindenkire, szerte a világon. Ezúttal viszont nem munka miatt érkezett New Yorkba. Nem ajándékokat hoz. Egy kis mókára vágyik. Találomra választ ki hősöket, mutánsokat és embereket, majd elrabolja őket az éj leple alatt, hogy aztán az általa kreált univerzumokban rakja le mindannyiukat.
Az egyik ilyen "játszótéren" ébrednek a játék résztvevői.


••

Szituáció:
Hangos csengőszó és hahotázás rázza fel a játékosokat legédesebb álmaikból. Ágyuk szokatlanul puha, s csak ezután eszmélnek rá, hogy nem a hálószobájukban vannak. Mindenki külön mézeskalács házban ébred, melyek levegőjét édes illat lengi be. A falak és a bútorok süteményből és csokis kekszből vannak.
Ha kitekintenek az ablakon, láthatják, hogy odakint szállingózik a hó.
Mindenkinek az ágya mellett egy, a nemének megfelelő szabású piros bundakabát és hozzá illő meleg nadrág hever.
A házaik elé kisétálva találkoznak a játék résztvevői.
Odakint is minden édességből van. A villanypóznák csavaros cukorkák, az út csokoládéostyából van, a fák fondűvel vannak körbecsavarva. Sötét van, csak a póznák fényei és a Hold világítanak.
A játékosok a világ széléről indulnak, ahonnan csak egy irányba visz az út. Egy erőtér határolja a különös világ szélét, amely borostyán színben ragyog.
Ha elindulnak az ostyaúton, a kis falujukat elhagyva oldalt látják a végtelennek tűnő havas tájat, s útközben kellemes karácsonyi zene kíséri végig őket.

***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Caroline Shione, T’Challa, Laura Kinney, Steve Rogers, Wanda Maximoff, Peter Parker

Jó szórakozást kívánunk!




A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 10 Jan. 2018, 21:41-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 10 Dec. 2017, 14:54



Karácsonyi kaland
'Boldog karácsonyt, Mr. Dawson!' - nyújtom a mellettem ülő férfi felé a tojáslikőrrel - még - színültig telt tejes dobozt, mintha koccintani szeretnék vele, de Mr. Dawson rám sem hederít, ami már meg sem lep. Bakancsos lábamat kényelembe helyezem a dohányzóasztalon, amelynek másik végén helyet foglal kicsi és ronda műfenyőm. Az évek hozzá sem voltak kegyesek, vagyis inkább én, mert minden karácsony után a spejzban végezte elcsomagolatlanul és a folyamatos ide-oda taszigálástól, rúgástól kissé megcsappantak a levelek és ágak számai rajta, meg ha jól látom, még kicsit el is görbült. A rajta lévő gömbök fakóbbak, fénytelenebbek, nem verik vissza a lámpák fényeit, de még a közvetlen közelükben lévő égősor káprázatos színeit sem. Megkoptak rajtuk a különböző díszítések és a vén Mikulás már csak egy és fél rénszarvassal szeli át a végtelen éjszakát a gömbön, a mézeskalács ember fél lábbal egyensúlyozik, az angyal szárnyak nélkül repül, mégis idén a legnagyobb hiányt a csúcsdísz okozza, amit nemes egyszerűséggel összetapostam véletlenül év közben, így helyettesítőként egy csavaros botnyalóka került a csúcsra, celluxszal odaerősítve. Nem nyerne szépségversenyt, de még mindig sokkal jobb, mint a fölöttem lakóké, akik minden egyes évben a veszekedés hevében egymáshoz vágják az üvegből készült gömböket és a fára jobb esetben fölkerül kettő darab, de lehet még ezzel is sokat mondok. A szeretet ünnepe a lakóközösségre is hatással volt s, mint minden évben, most is összegyűltünk a hetediken lakó Staub néninél, aki a legnagyobb és legrendezettebb lakást tudhatja a magáénak. Staub néni nagy tiszteletnek örvend a lakók körében, lassan negyven éve már, hogy beköltözött ebbe az épületbe és aktívan részt vesz a közösség életében a maga visszafogott módján, így minden évben karácsonykor kora délután fölvándorolunk hozzá ajándékokkal megrakodva, ő pedig ételekkel és italokkal roskadásig teli asztallal vár mindenkit. Staub néninél nincs veszekedés és feszültséggel teli légkör, nála még az egymással acsarkodó szomszédok is kézfogással üdvözlik a másikat és úgy tűnik, mintha ez is csak egy normális közösség lenne, mint a többi milliónyi. Az ajándékok kézről - kézre járnak, nyálas puszik csattannak, csilingel a gyerekek kacaja, koccannak a poharak, csörögnek az evőeszközök, a beszélgetések olyan hangosan zajlanak, hogy a melletted ülőt sem hallod rendesen és hiába evett az asztalnál egy fél hadsereg, úgy tűnik, mintha egy falat nem hiányozna sehonnan, így mindig van mit hazavinni az ünnepekre. Így esett meg, hogy egy egész lábosnyi levest el tudtam hozni, valamint megszámlálhatatlan mennyiségű édességet és három doboznyi tojáslikőrt. Az egész délutánon át tartó lakomának köszönhetően szemeimet épphogy nyitva tudom tartani, mégis olyan erővel szorongatom a nyalánkságokkal teli tálamat, mintha attól tartanék, hogy amint lehunyom a szememet, valaki rögvest el akarja majd tulajdonítani, s ugyanez érvényes az italos dobozomra. Még néhány lapos pillantást vetek a nagy zöld, szőrös manóra, aki élvezettel lopja el mások karácsonyi ajándékát, sőt magát a karácsonyfát is, de észrevétlenül, egy szempillantás alatt az álmok földjén találom magam.
Nem fáj a nyakam. Ez az első dolog, ami a még tompa agyamig eljut, miután a folyamatos, hangos csilingelés és a mély, öblös hahotázás másodpercek alatt visszajuttatott az ébrenlét állapotába. Haraggal eltelve nyitom ki szemeimet és készülök fel rá, hogy az ünnep alkalmából kórházba küldöm pihenni az illetőt, aki fölébresztett azzal, hogy a folyosón részegen játszik a csengővel és hangosan nevet hozzá, mert remek mókának tartja, ám a tervem másodpercek leforgása alatt változik meg, mikor is agyam befogadja és feldolgozza az elém táruló látványt. Valóban nem fáj a nyakam, mert nem a kanapén aludtam és ébredtem hátravetett fejjel, hanem egy számomra ismeretlen helyen, egy ismeretlen ágyban. Ha a tojáslikőr azzal jár, hogy alva járok, soha többé még egy kortyot sem iszom belőle. Gyanakodva mérem föl a terepet, már amennyit föl lehet, hogyha oldalra fordulva, egy szekrénnyel nézel farkasszemet, mialatt a csilingelés és a töretlen hahotázás egyre távolabbról hallatszik, de nem hal el. Miután kellőképp távolinak hallom már a kintről beszűrődő zajokat, rögvest megszabadulok a pehelykönnyű paplantól, ami alatt olyan meleg volt, mintha közvetlenül a kazán mellett vertem volna sátrat az éjszakára. Bakancsaimat valaki levette rólam és egymás mellé helyezte őket az ágy mellé, hisz mégsem lehet cipőben kényelmesen és igazán jót aludni, arról nem beszélve, hogy összekoszolja a ropogós, friss, fehér lepedőt. Kissé hunyorogva nézek körbe, orromat pedig csavarja a rengeteg sütemény és édesség elegyedő illata, ám ehhez hasonlókat mégsem látok sehol. Vagy tévedek? Egyáltalán hol vagyok? Cipőimet sebesen felvéve kelek ki az ágyból s járom körbe az apró szobát, melyben minden bútor úgy néz ki, mintha valamiféle süteményből készültek volna. Érdekes elgondolása ez a modern lakberendezésnek, mit ne mondjak. Az ablakhoz lépve tekintek ki a sötét éjszakába, ahol mindent hó borít,a eddig a szem ellát.
'Mr. Dawson, hol vagyunk?!' - fordulok hű társam felé, aki a szoba túlsó végén szobrozik a fal előtt, s olyan érdeklődéssel nézi, szagolgatja, mint akinek elment az esze. - 'Nehogy itt nekem megőrüljön, pont most! Mire megyek magával akkor? Mondjuk amúgy sem megyek sokra, tény, de érti gondolom, hogy mire gond...'
'Kóstold meg a falat!' - szakít félbe és kapar ki egy nagyobb darabot belőle. Elhűlve nézem a férfit és tanakodom magamban, hogy hol hagyhatta el az ép eszét, miközben megeszi a falból kivájt darabkát. Kócos üstökömet vakargatva lépek oda hozzá és vetek egy gyors pillantást a falra, amin a lyuk nem úgy néz ki, mintha rendes, omló beton, vagy téglafalból hiányozna egy darab, hanem mintha egy kekszből letört volna egy darab. Homlokomat ráncolva kaparok ki belőle én is egy darabot s kóstolom meg. Ez keksz! Hitetlenkedve kóstolok meg egy újabb darabot, majd még egyet és még egyet, egészen addig, ameddig egy öklömnyi lyuk nem keletkezik rajta, a kötő anyag, ami sűrűn folyó csokoládé, pedig csöpög a földre. Ha ez édességből van, akkor...? Tágra nyílt szemekkel nézek körbe a szobában és indulok el benne, miközben minden egyes bútorba, falrészbe belekóstolok. Ezer és ezer íz jár táncot ízlelőbimbóimon, mégis legjobban a karamellából készült szekrénygomb ízlik, mellyel a kezemben  visszaülök az ágyra és tanakodva nézek az ágy végén heverő piros kabátra és nadrágra. Mi ez a hely? Túl jól sikerült a karácsony Staub néninél és az ünnepről álmodom? Kíváncsiságtól vezérelve veszem magamhoz az ágyra készített ruhadarabokat és elhagyom a szobát, hogy a ház többi részét is fölfedezzem. Nem nagy ház, de otthonos és annál finomabb. A szobán kívül még egy nappali és egy kis konyha található benne, fürdőszobában viszont nem bővelkednek. Órákig tudnék még csodálkozni a házon, de van egy olyan sejtésem, hogy nem ezért kerültem ide ma este. Sietősen bújok bele a kapott ruhadarabokba, s búcsút intek fájó szívvel a mézeskalács ház belsejének, hogy kilépve a zord télbe jöjjek rá, hogy nem vagyok egyedül. Rengeteg az enyémhez hasonló ház áll a szomszédságban, mindből árad a lámpák fénye, amíg meg nem eszi őket valaki. Bakancsom alatt ropog az érintetlen, friss hó, de a legnagyobb ámulatot ismét az édességből készített díszítés okozza. A hahotázó személy eltűnt, bár most már sejtem, hogy ki lehetett a hang gazdája, s hogyha engem, a világ legrosszabb gyerekét, aki a feketelista élén helyezkedik el, elhozott erre a helyre, akkor valami nagyon komoly probléma állhat fenn. A nevetés helyett valahonnan véget nem érő karácsonyi zene hallatszik és érzem, hogy rövid időn belül egymás ellenségei leszünk azzal az akármivel, amiből szólnak a meghitt dallamok.
'Nincs más hátra, mint előre. Igaz?' - lépek rá a házam elől induló ostya útra, Mr. Dawson pedig a száját törölgetve nézi a lélegzet elállító tájat. Még egy utolsó pillantást vetek a szomszédos házakra, amikor az egyik ablakában meglátok egy elsuhanó árnyat. Úgy tűnik nem vagyunk egyedül, Mr. Dawson.

 szószám: 1225 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 10 Dec. 2017, 19:54

Valaki & Leonard

A szeretet ünnepén még egy méregzsák is visszafogja magát, és megmutatja, hogy képes a mosolyra is, persze, csak annak a személynek, aki megérdemli. Szerény, és apró karácsony, de az övék. Őt sosem fogta el nagyon a láz, nem érezte kényelmesnek sosem, így most sem állt neki kis gömböket akasztgatni a falra és a bútorokra, de persze, azért akadt dekoráció, amit unszolásra és némi veszekedés hatására segített feltenni. Nem az a cicomázós fajta, annyi szent. Ez is eljött azonban, megírta a karácsonyi üdvözlőlapokat is haza – mert addig jó neki, míg csak ennyit kell tennie – és belevetette magát a forgatagba. A tanulást is kicsit félretéve lazul, amit úgyis meg fog bánni, amikor majd éjjeleket átolvasva magol, azonban oda se neki, ennyit még ő is megérdemel. Az ajándékok terén előre gondolkodott, és már a hónap elején beszerezte, hiszen a cicoma mellett az emberek végeláthatatlan áradatát és böszmeségét végképp gyűlöli. Nem fogja ő magát átpréselni egyik helyre a másikra, mert vagy ötven ember épp akkor tátogat ott, mint akik sosem láttak karácsonyi dekort vagy épp akciós játékot, terméket, vagy épp mintha sose lenne arra már alkalom, hogy ezt tegyék. Így a nagy napon ő már otthon, kényelmesen sütöget, készíti a menü elemeit, és amit ennek is vége, már csak a kanapén döglés marad és a sokadszor ismételt karácsonyi filmek. Testvérével épp olyan a karácsony, amilyennek lennie kell. Nem nagy és nem is kicsi. Végre olyan, ahol nem éri magát a halomnyi ajándék között feszengve, mert ennek örülhetne is, de tudja, azért ennyi, hogy a következő ünnepig, szülinapig lefoglalja őket. Sehol a szeretet. Az, hogy most mennyire képes ezt átérezni, még maga előtt is kétséges. A lényeg annyi, hogy megbékélt a helyzettel, és a karácsonyi ronda pulcsikat kifejezetten megszerette.
Éjfél volt, mire becsoszogott a szobába, és az ágyára dőlt. Mamuszostól, mindenestől, mert a tojáslikőr helyett ő inkább a bort preferálta, és nem is vonta meg magától sem. Hamar el is nyomta az álomtalan álom, és csak sodródott a kajakóma és a spiccesség keverékében a sötétség felé.
Bal oldalára fordul át, és ösztönösen húzza feljebb magán a takarót, mint aki készül még öt percet aludni a szundiig, vagy épp csak azért, mert nem akar még felkelni, kimenni, vagy bármit tenni, ami mozgással jár. A zajok, melyek álmát zavarják felfele, elsőre úgy tűnnek, mintha a kint bekapcsolva felejtett tévéből szólnának, mintha a testvére előbb kelt volna, és egy tál müzlivel a kanapén épp ezeket a vackokat bámulná. De aztán olyan hangossá válik, mintha közvetlen a feje fölött ráznák azt a vackot, így, csapva egyet a karjával, egy hirtelen mozdulattal ül fel. Ez jó lenne arra, hogy azt a valakit megijessze, azonban keze nem fog semmit, és amint körbetekint, úgy rázza fel magát, mint aki az előbb nem is aludt volna.
- Mi a... - rázza meg a fejét, és dörzsöli ki a szeméből az álmot. Egy puha ágyban, puha takaró alatt feküdt eddig, és ezzel még gond sem lenne, csakhogy nagyon nem az a szobafal tekint rá, amit ő tapétázott ki pár éve, de még arra sem hasonlít, ami épp a testévre szobájában van.
- Daniel! - kajabál, miközben kiugrik az ágyból és megindul kifele. Apró kis házikó, kicsit sem a megszokott nappali, és az első ablaknál láthatja, hogy nagyon nem a new york-i látkép tárul elébe. Erősen csíp saját alkarja bőrébe, de nem ébred fel.
- Daniel ne szórakozz már.. mi ez, valami hülye hologram szoba? - és azzal rányomja a kezét a falra. De nem tűnik el, és nagyon is kézzel fogható. Morogva kapar rajta végig, minek hatására kekszdarabok hullanak kezére, és amit úgy ránt el onnan, mint aki áramba nyúl. Nagyokat pislogva forog ismét körbe, rúg bele így egy kekszbútorba, és áll meg káromkodva. Az már biztos, hogy Dan nincs itt, mert akkor már pörölne vele, hogy fogja vissza a mocskos beszédet.
Nem, nem pánikol.
Megállva, nagyokat lélegezve nyugtatja le magát, igyekszik nem szétrúgni azt, amibe előbb belerúgott, és végül az ajtóhoz csattog. A kilincs szerencsére reagál arra, hogy mozdítja, így kilépve szagolhat a hidegbe bele, és abba, hogy valami isten háta mögötti helyre került, vagy még attól is jó pár kilométerre.
- Az anyád.. - vacogva csukja vissza az ajtót, és tapogat a zsebére, ahol remélte, hogy telefonja lapult, azonban csak valami papírgalacsin körvonalait érzi benne. Nincs mese, ha itt marad akkor bekábul az édes szagtól, és őrjöngeni kezd, de ha kimegy, megfagy. Talán a takaró... Jó ötlet. Ahelyett azonban, mikor már épp megemeli, megleli a meleg holmikat. Elég fura látvány a piros holmi, főleg, hogy miután magához méri, még jók is. Pedig aztán nem egyszerű méret.. mindenesetre, amikor kilép az ajtón, megnyugszik, hogy már nem fázik. Csak marha röhejesen néz ki.
- Hahóóóó! Van itt valaki? Úgyis szétrúgom a segged, gyere már elő... - mordul a feltételezett elkövetőre, már ha létezik, és akármennyire is hihetetlen hogy itt van, még mindig inkább álomnak szeretné képzelni..


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 30 Dec. 2017, 22:19-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Kor :
31



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 10 Dec. 2017, 19:55




Karácsonyi ámokfutás

 
Karácsony estéje van. Én New Yorkban vagyok. A lágyan hulló hó megcsillan a karácsonyi fényekben, és éppen az esti járőrözésből tartok a lakásom felé. A város egész nyugodt, talán túl nyugodt. Tennék még egy kört a városban, de túl fáradt vagyok hozzá, már alig bírom nyitvatartani a szemem. Mire hazatámojgok semmire sincs erőm. Furcsálom is, mert nem szoktam ennyire fáradt lenni. Bevánszorgok a hálószobámba és párducruhástul bevetem magam az ágyba, és elnyom a nagyon mély álom.

Hirtelen felébredek. Nem a lakásomon vagyok. A helységet édes illat járja át. Hol lehetek? Késöbb észreveszem, hogy minden édességből és mézeskalácsból van. A  mézeskalács éjjeliszekrényen egy jó meleg piros kabát, és nadrág van. Mire kellhetnének ezek? Kinézek az ablakon és látom, hogy szakad a hó. Már szinte hóvihar van odakint. Feltápászkodok, odamegyek az ablakhoz és jobban szemügyre veszem a tájat. Egy egész mézeskalács falu van odakinnt ostyautakkal. Ezt mind csak pár lámpa világítja meg, ami különös módon cukorrúdból van. A falu mögött valami furcsa borostyán színben fénylő fal van. Visszamegyek az éjjeliszekrényhez felveszem a kabátot, de azért a nadrágot is felkapom, mert odakint sarkvidéki állapot uralkodik. Kilépek az ajtón, és tényleg hóviharhoz hasonló jelenség fogad. Na meg persze csontig ható hideg. Jobban szemügyre veszem a falat. Ez egy erőtér! Elindulok az ostyaúton, és 10-20 lépés után felnézek. Látom, hogy az erőtér enyhén ívesedik. Olyan, mintha egy hatalmas hógömb lenne. Tovább megyek az úton és látom, hogy a többi házból is hősök jönnek ki.






Megjegyzés ide
••

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
145
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Hétf. 11 Dec. 2017, 18:56


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Édeskés illat járja be a hálószobát, a falakról lecsapódik a mézeskalács sütemény enyhén fűszeres illata. Az éjjeli szekrényen a felismerhetetlenségig deformált zöld Hulk pofa (Bruce keze munkája) és mellette a szőke hercegnő (Carol keze munkája). Közvetlen az apró hasonmásaik mellett, a vörös takaró finoman emelkedik és süllyed. A bal oldal(!) tulajdonosa Bruce Banner mélyen alszik, horkolása már-már simogatja Carol lelkét. A nő laposakat pislogva mosolyog, elcsodálva nézi a férfit. Tenyerére támaszkodik, 'míg másik kezével Banner mellkasán csiklandozza és morzsolja apró görcsökre a sötét szőrt. A vékony ujjai felkalandoznak, hogy a férfi arcának peremén simíthassanak végig. Danvers most is - mint mindig, mióta Bruceal együtt élnek - mosollyal arcán csukja le szemeit, hogy a férfi vállára hajtva fejét álomba merülhessen. Meglepő módon azonban jóval korábban elalszik, mint amire számított...

*

Csengőszó. Nevetés. Ismeretlen hang... Az álomvilág gyorsan kiszaggatja Carol megpihent alakját önmagából, hogy intenzív erővel csapja bele a szőke nőt a valóságba. Abba a valóságba, ami az ő realisztikus elméjében minden bizonnyal tartós károkat okoz majd. Lassan tisztul a kép, akár a frissen leesett eső után letörölt szélvédő. Sűrűn pislog, karja automatikusan balja felé tapogatózik. Előbb finom koppanások a lepedőn, majd egyre durvábbak. Szemöldökei összefutnak, fejét nemlegesen csóválja, ajkait elnyitja, kiszáradt torkát nedvesíti, ahogy ülő pózba kapja magát. Az álomittas mámorfüggöny mögött érzi a sütemény édeskés illatát, ezért arra gondol, talán még jó helyen van.
- Bruce?! - elsőre nem is az ismeretlen hely tűnik fel, hanem inkább az oldaláról hiányzó ismerős. Válla fölött pillant a karcsú ágytest véges részeire, majd szemeivel rögtön körbe pásztázza a belterét 'új' székhelyének, s rádöbben, hiába ismerősek a szagok, nem otthon van. Idegesen emeli fel az ismeretlen, már-már durvának érzett anyagot, hogy az alól kimászva alaposabban szemügyre vehesse a színterét a bűvöletnek. Első körben az általa már kétszer is megmentett ifjú boszorkára gondol, hiszen az elméjével efféle játékot ismerősei közül, mindössze ő képes játszani. Ám amint az ablakhoz közelebb oson, már látja, hogy nem csak ő esett áldozatául annak a valakinek.
- A francbah... - szinte csak tátogják rózsaszín ajkai, ahogy eltávolodik az üvegtől, a hótól, a fagytól és a ház falára simítja jobb tenyerét. Morzsolódik keze alatt, minden bizonnyal innen az édes illat. Közelebb húzódik hozzá, hogy megszimatolja és megbizonyosodjon arról. Carolnak már azt is sok volt feldolgoznia, hogy Ő képes arra, amire. Nem hogy a Hulk, a galaxis, a Titán, és most még süteményházak is... Összezavarodottan lépdel hátrafelé, amíg bele nem ütközik az ágy végébe. - Hol vagy?! - az egyetlen kapaszkodóját keresi, a két férfit. Mély levegőt vesz, majd lehunyja a szemeit és a többi házra gondol. És arra, hogy bár nem kimondottan, de hős. - Na, és mi a hősök dolga? - susogja halkan, miközben felnyíló szemei alól megpillantja az ablakban ácsorgó tükörképét, amint határozott és céltudatos pillantással néz vissza rá.

*

Eltemetve a pánikot, ismét körbe futtatja tekintetét a szobán és meg is leli a kikészített nadrágot, valamint a kabátot. Felölti magára a neki szánt ruhát, majd távozik az ajtón. A hideg rögtön ruhái alá kúszik, hogy libabőrösre pettyezze a szöveteit. Fejét jobbra-balra kapkodja, s amint meghallja a jobbról fenyegetőző fiút, rögtön aranybarna lángra lobbantja tenyereit, hogy arcát és önmagát mutatva, biztosítsa arról Leonardot, hogy nem ellenség, sem pedig úgynevezett csínytevő.
- Hé, nyugalom! - szinte a mellkasáig hátra húzza lángoló tenyereit, hogy biztosítsa a fiút afelől, nincs ártó szándék benne. - Ugyanolyan áldozat vagyok, mint Te... és nem mellesleg én is szétrúgnám azt a segget! - halkan, lágyan beszél hozzá, majd amint úgy ítéli Leo nem fog rátámadni, rögtön körbenéz a hófedte tájon, hogy felmérje hányan vannak és mifélék.
- Mennyi ház van? - kérdezi a fiútól, majd meg nem várva a válaszát, a nyakát kezdi nyújtogatni, hogy belássa a teljes 'lakókörzetet'. - Tíz... - lép közelebb a fiúhoz, majd eloltja a lángjait. Az ostyaúton elindulók felé biccent állával, majd a fiúra néz. - Carol vagyok! - nyújtja a jobbját Leo felé, majd abban bízik, hogy az úton -talán- együtt indulnak el a többiek után, akik már megkezdték azt. - Haladjunk lassan, így ha valaki akar, még csatlakozhat hozzánk. - biztatja a fiút, majd tőle függetlenül, lassan megindul. A föléjük ívelő fal a horizonton találkozik a végtelen hótakaróval, annak fénye megcsillan azon. A felszólaló zenére hirtelen megrezzen, majd gyanakvóan figyel mindenfelé. A lámpák fényei elegendőek ahhoz, hogy rövidtávon lássanak. - Egy percet kérek... - pillant a fiúra (és a hozzájuk csapódókra?) s máris elrugaszkodik a földtől, hogy a magasból vegye szemügyre, hogy mégis hol a francban vannak.., s mi az, amit maguk előtt találhatnak.


pm, ha nem jó!  jajj  | christmas is coming...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
269
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Hétf. 11 Dec. 2017, 20:20


Karácsonyi ámokfutás
Végre készen lettem mindennel. A kötényemet levéve végig nézek az elkészült finomságokon, és jóleső érzés fog el. Már nem is kísért az elmúlt napok rohanása, bevásárlása és az otthonom csinosítása, amit megállás nélkül csináltam. Ha jobban belegondolok, akkor a Karácsony Ünnepe a legszebb az évben, és persze a legmozgalmasabb is az előkészületek miatt. A stresszről nem is beszélve! Most jött el végre, hogy az elmúlt napok, hetek rohanása után kicsit visszavegyek a tempóból, és kezdjek a jól megérdemelt pihenésre és semmittevésre koncentrálni. Nem igazán szoktam Vendégeket hívni az estékre, mert a barátnőim amúgy is okoznak meglepetéseket erre a napokra. De most végre minden készen áll, és nem kell az utolsó pillanatig robotolni a konyhába. Ez az este a láblógatós, kandalló mellett borozgatós időre van szánva, és a jótékony csend is ritka manapság. Holnap úgyis a házaló énekesek járják végig az utcákat, és a meghitt estének nyoma se lesz talán. De most egyik ritka pillanat, mikor egymagam vagyok otthon, mert a Barátaim is valahol töltik az estéjüket. Persze tudom, hogy nem valami csendes időtöltéssel, hanem a buli szervezéssel vannak elfoglalva. Már előre fogom a fejem, hogy idénre mit találnak ki. Tavaly egy Hajókirándulást szerveztek le, de csak azért nem lett belőle semmi, mert az utolsó pillanatba jutott eszükbe lefoglalni a szobát rajta, és mit mondjak?! Egy árva hely sem akadt már a Tengerjárón. Én azért nem bántam, mert nem vagyok éppen jó úszó, és amilyen szerencsecsillagom van manapság, biztos, hogy történne velem valami. Persze ez csak egy ürügy volt részemről, ha netalán mégis sikerült volna foglalniuk, de jobbnak látom magam a szárazföldön élni, mint a sok víz közelében.
De most nem is ez az, amire vágyom, hanem szépen elhelyezkedni a Kanapén és halk zenét hallgatva nem csinálni semmit. A rosé meg a poharamban járná illatos táncát, ahogy forgatom a kezemmel a poharat. Sokszor még a húgomtól kapott meleg takarót is a nyakamig húzom, és csak hallgatom a tűz ropogását, ami a kandallómból árad és a fahasábok lassan hamuvá érő altató ritmusát. Most is így vagyok. Fekszem a nappalim csendes zenétől áthatott kis oázisában, és nézem a kint hulló fehér hópelyheket, amik szerintem reggelre gyönyörű szőnyegként takarja majd be a házakat és az utcát. Valahol ezt vártam egész évben, és most, mikor az ünnepi díszbe öltöztetett lakást nézem, és a szomszédban a lámpafényeket, ilyenkor értem meg, milyen is a csend, és vele a csodákról szóló történetek. A Mikulás meseszerű létezése és az Angyalok zenéje, tényleg egy olyan világot teremt a szürke hétköznapok után, amit inkább csodának tartanak az emberek. Valahol igazuk is van. Bár sok emberrel találkozom egész évben, de a reményük és a hitük sokkal erősebb ezen az ünnepen. Teljesen igazat adok nekik! Most érzem én is át ennek a misztikus világnak a létezését, és azt, hogy talán a mesék nemcsak a gyerekeknek elevenednek meg, hanem nekünk felnőtteknek is. A munka sok mindenkiből kiveszi az erőt, de legalább van pár nap, mikor a Családdal és szeretteikkel tölthetünk időt, ha máskor nem is tudunk találkozni. A távolság eléggé elszakítja az embereket egymástól, de most van lehetőség együtt a megterített asztal mellé ülve együtt lenni velük.
Most éppen itt ülök a puha takarómba bugyolálva, és az édes gyümölcsboromat kortyolva nem is vágyom másra. Lassan az álom is elér, ahogy a tűz pattogását hallgatom. Szorosan magam köré húzom a takarót, és behunyva szemem, átadom magam a pihenésnek.
A fagyöngy és a mézeskalács illatára ébredek. Valahogy sokkal puhább és simogatóbb az ágy is, mikor megmozdítom a testem. A szemem alig hiszi el amit lát, mert már nem a nappalimban vagyok, hanem valahol máshol. Felkelve az ablakhoz sietek, hogy megbizonyosodjak álom-e, vagy valóság. De fogalmam sincs, hol vagyok.
Kint a hó hullik az éjszaka sejtelmes Holdsugaránál, mint odahaza. De még az ismerős fényeket se látom, ami a szomszéd házból áradt eddig minden évben. Ez most más. Mindenhol cukorka, kalács, sokféle édesség, és ráadásként egy gondosan összehajtott piros színű ruha is hever az ágy szélén, ahol eddig pihentem. Kíváncsian méregetem magamhoz a talált ruhadarabot, de éppen méretnek tűnik, és magamra veszem. Kintről érkező jeges szél is indokolttá teszi, hogy nemcsak egy pólóban és farmerban lépjek ki a házból. Miután felvettem a holmit, kimerészkedtem a ház elé. Olyan volt a látvány, mintha egy mesekönyv lapjairól másolták volna, és a többi kis viskó is ugyanolyan édes és illatos süteményekből lenne összerakva. Elindulok a háztól, talán van még rajtam kívül valaki, és megtudhatom hol is vagyok valójában. De ahogy pár lépés után meglátok alakokat egy ostyából kirakott ösvényen, feléjük igyekszem. A hó ropog a talpam alatt, és ahogy körbenézek, mindenhonnan csengőszó és karácsonyi ének hallható. Tetszik ez az álom, vagy akármi is ez. Mert lehet, hogy nem a valóságban vagyok, de a Karácsony Szelleme talán mégis létezik..
Hamarosan ismerős arcokat látok, és csatlakozom hozzájuk, bármerre is vezet ez az út velük.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Kedd 12 Dec. 2017, 16:01



I wish you a merry christmas..


A napom igazából nem telt eseménydúsan, és amikor este pizsamába kényelembe helyeztem magam az ágyban, nem érzem magam igazán fáradtnak. Nem csináltam semmi megerőltetőt, így hát nem is érzem magam fáradtnak. Elfészkelődöm és oldalt fekve bámulom tovább a tévémet, és valami akciófilmet nézek ami nem rég kezdődött, de elvigyorodom a gondolatra hogy ők mennyire máshogy látják a hősöket. Olyan más, mint mint Steve, vagy Vízió vagy akár Clint. Mert nekem ők azok a hősök, akikre szüksége van a világnak, én pedig csak egy szörnyűséges nőszemély vagyok. Felsóhajtok ahogy magamra húzom a takarót és a fal felé fordulok, hogy megpróbáljak aludni egy kicsit, mert pihennem kell. Eldöntöttem hogy valahogy hasznossá kéne tennem magam, és arra jutottam hogy segíteni akarok házakat építeni. Az erő, amivel rombolok, most építeni szeretnék vele.
Ezzel a gondolattal sikerül valahogy elaludnom nagy nehezen, de amikor felébredek valami nem klappol. Az én szobámban sosincs ennyire...tömény édsség szag. Mi ez egyáltalán? Kinyitom a szemeim, és pár másodpercig élvezem a kényelmes puha ágy rejtekét, aztán kitakarózom és körülnézek.
- Mi a fene... Tony lakberendezett már megint? Nem hiszem el hogy Pepper nem beszélte le... - sóhajtok de... mi ez a szag? Mézeskalács? Utálom ezt, még párologtatóba is, és ahogy felkelek, szinte átesek egy kupac piros valamin. Felemelem megnézni, és a fejem hirtelen ilyen dafuck kifejezést ölt.
- Most komolyan? - de körbejárva a szobát, semmi más ruhaneműt nem találok és nem bébidollban akarok mutatkozni a városban, így hát belebújok, és megállapítom hogy meglepő ugyan, de jó rám. Sehol nem feszül, és nem szűk. Megfordulok egy tükör előtt és a fejemre biggyesztem a sapkát is. Meg kell találnom Pietrot, ez a legfontosabb.
Kilépek az ajtón, és elnyílnak az ajkaim. Mint valami candyland, minden cukorkából és édességből van. Körülnézek ismerősök után kutatva és figyelmem egy nőre irányul aki  hangosabban beszél, és közelebb megyek. Még hallom ahogy bemutatkozik.
- Carol? Wanda vagyok, üdv. Mi ez az egész? Te sem tudod hogy kerültél ide ugye? - csatlakozom hozzájuk, és nézem ahogy elrepül. Én nem repülök, még nem. Tartogatom az erőmet egyenlőre, hátha valami veszedelmes helyzet áll majd elő, és vasorrú bábával kell küzdenünk.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
35
∆ Kor :
11
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Kedd 12 Dec. 2017, 22:20

Bár Mexikói vagyok, még is az amerikai hagyományt ápoljuk, hisz édes anyámat Amerikaiak vették magukhoz, és nevelték fel s én is e szellemben kapom a neveltetést. Az itézethez közel kaptunk lakást, ami jól jön főleg, hogy nem kell akkora távolságokat menni. Igyekszem jó kislány lenni, s túl vagyok mind a fürdésen, meg a fogmosáson is, s a TV ben egy mesét nézek, ölemben kedvenc püssömmel, Szürkivel. A mese, pont egy Mikulásos mese, legalábis ő is szerepel benne.
- Laura drágám fekvés. - Szól anya az öltöző szekrénye belsejéből, mire én a szemem forgatom.
- Mindjárt vége. - Szólok vissza, s tovább nézem a mesét, ám nem zavartalanul, mert anya a TV elé lép, ezzel eltakarva a képernyőt.
- Nem mindjárt ifju hölgy, hanem most különben nem lesz ajándék. Különben is ez megvan nekünk. - Mondja anya, mire én megint a szemem forgatom, s az orrom alatt morgok valamit, s Szürkit ölelve megyek a szobámba, s a saját ágyamba fekszem. Anya persze követ, smikor az ágyban vagyok, anya betakar, s jó éjt puszit ad.
- Jó éjt ordaskám.
- Jó éjt anyu. - Köszönünk el egymástól, s indulna ki a szobámból, mikor is eszembe jut valami.
- Anyu, Szürki nem kapot jó éjt puszit. - Mondom, mire anyu egy mosolyal vissza fordul, s Szürki is kap.
- Most már mind a ketten aludjatok. - Szól anyu, majd távozik én pedig behunyom a szemem, majd valamivel késöbb már alszom is. Mikor legközelebb fel ébredek, hangos csengő szó és hahotázást hallok, ami valahogy mintha ismerős lenne. A szoba amiben ébredek, nem az enyém, mint ahogyan az ágy se, de még a butorok sem. és minden sütiből van, ami nagyon emlékeztet engem egy mesére, amit még anya mesélt egy könyvből. Az ágy mellett egy bunda kabát, és egy meleg nadrág található és mind piros. Kint pedig havazik ha jól látom.
- Anya genetikus vagy mi, és nem csoda tevő. - Gondolkodom hangosan, majd azt is látom, hogy nem vagyok itt egyedül. Egy időre míg magamra veszem a holmit, leteszem Szürkit az ágyra, majd megint a kezembe, miután végzek és én is kimegyek a hó esésbe, egyenesen az idegenekhez, akikkel eddigi életemben csak a hírekben találkoztam velük, de személyesen még soha.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line...



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Kedd 12 Dec. 2017, 23:08

Karácsonyi ámokfutás

Steve Rogers álmodik. Nem azt az édes, kellemes álmot éli át, amit a legtöbben, akiket meglegyintett a közelgő karácsony szelleme. Steve álma szürreális és bizarr, már-már kellemetlen, de elég mély és jóleső ahhoz, hogy ne akarjon belőle idejekorán kiszakadni. Álmában zöld ruhás manók kapják hátukra az ágyát (akik pontosan úgy néznek ki, mint Thor öccse), hogy elcipeljék egészen az Északi-sarkig, ahol a Télapó, aki a jó öreg Erskine arcát viseli, az óceán jeges vizébe hajítja. Mégsem érez fájdalmat, sem hideget, kellemes meleg, édes illatok és lágy csengőszó öleli körbe, és az utolsó gondolatfoszlány, mely áttör kómás elméjén, mielőtt még kiszakadna az álmok képlékeny felhői közül, hogy a Mikulás szerepe kifejezetten jól illik a doktorhoz, és halála után ezt a munkát ő is szívesen elvállalná egyszer majd.
Rugóként felül az ágyban, amint ébredező ösztönei tudatják vele, hogy valami nincs rendben. Álmosan, értetlenül kapkodja körbe a fejét a furcsa szobában, mely egyáltalán nem hasonlít arra a helyre, ahol álomra hajtotta a fejét. Nem kérdez semmit, csak egyre éberebben kapkodja ide-oda a fejét, felmérve a környezetet, majd lerúgja magáról a takarót és az arcát átdörzsölve kikecmereg az ágyból. Ajtót keres, mely átvezethez bármilyen szomszédos szobába, de csak egyet talál, melyet alig nyit ki, máris bevág rajta a fagyos, téli hideg.
- Buck? - kétli, hogy itt lenne, mégis barátja nevét szólongatja és fülel, hátha válasz érkezik valahonnét. Tompa hangok ütik meg a fülét, ám egyik sem cseng ismerősen, viszont mindegyik odakintről jön. Nem habozik sokáig, jelmeze keresésébe fog, ám a kék-vörös maskara helyett valami egészen másfajta ruhára bukkan.
- Na ne... - - felmarkolja a ruhát és kiteríti maga előtt a levegőben, megforgatva mindenféle irányba. Hetvenöt évvel ezelőtt, amikor nevetséges, zászlómintás hacukában kiállították a táncoslányok elé, hogy Amerika nagyságát hirdesse... Akkor sem érezte magát annyira ostobán, mint a Télapó jelmezében. Más öltözéket azonban nem talál, és mivel alsónadrágban és atlétában mégsem mehet ki, kénytelen felöltözni, felcsatolni a szíjakat. Megnyugszik, amikor megpillantja az ágy mellé támasztott pajzsát. Régi barátként fogja kezébe, és egy rutinos mozdulattal a hátára akasztja - bárki is szabta számára új öltözékét, kifejezetten figyelt a megvalósításra.
Elszánt léptekkel maga mögött hagyja a kunyhót, s ahogy visszafordul, akkor eszmél csak rá, hogy mézeskalácsból épült. Értetlenkedve tapogatja meg a ház falát, majd ahogy körbenéz, szembesül azzal a különös álomvilággal, ahová kerültek. Igyekszik nem kiesni a hidegvéréből, azok után, amit a Thanos elleni küzdelem során látott, már próbálja lazán kezelni a különböző... természetfeletti dolgokat. Sokat segít az is, ahogy ismerős arcokat pillant meg nem is olyan messze a viskójától. Futóléptekben feléjük indul.
- Carol! Wanda! Mindenki jól van? - szólítja meg a hölgyeket már messzebbről, bár a szőke hősnőhöz kissé ki kell tekernie a nyakát, ugyanis épp a levegőben jár. Felzárkózik melléjük, s rögtön felteszi a legnyilvánvalóbb kérdést. - Tudja valaki, mi történt? Látsz valamit odafent, Miss Danvers?
Követi az összeverődött csapatot az úton, mely feltételezése szerint ostyából készülhetett. Felméri a környező erőteret is, de egyelőre nem kísérli meg áttörni a pajzsával; úgy érzi, még nem tudnak eleget erről a helyről. Viszont ahogy elhaladnak egy lámpaoszlop mellett, lekapja hátáról a kerekded fegyvert, hogy annak szélével belevágjon a csavaros cukorkába, ha sikerül, több apró cukorkadarabot törve le belőle. Megkóstol egyet, mielőtt megkínálná a többieket is belőle.
- Cukorból van. Ez az egész világ édességekből épült...
Hihetetlen. A maradék cukorkát a zsebébe süllypeszti, ha kijutnak innen, megmutatja a többi Bosszúállónak is.





szép álmokat, srácok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
71
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 13 Dec. 2017, 19:57



Karácsonyi ámokfutás


Karácsony van. Már besötétedett, a fehér hópelyhek lassan hullanak alá az égből, így teljes a karácsonyi hangulat. Norina otthon van, egyedül tölti az ünnepeket, mint mindig. Egyetlen társa a macskája, Macsek aki nem igazán érti a karácsony lényegét, ezért nem is szól közbe, csak fekszik hol a kanapén, hol pedig a konyhában és figyeli, ahogy gazdája készülődik az ünnepekre. Habár nem várnak vendégeket, Norina fontosnak
tartja, hogy minden fel legyen díszítve, legyen karácsonyfa, ajándékok és friss, ünnepi vacsora​. Mondjuk nem valami fényes a főzőtudománya, de mégis összedob egy könnyű menüt,  amit mindketten szeretnek.  
Miután minden elkészült, elfogyasztják a finom ebédet, utána​ leülnek a fa elé, beszélgetnek, gyönyörködni a fenyőben, majd végül elmennek egyet sétálni. Éjszaka fáradtan érnek haza, így hamar el is mennek aludni. Ennyi lenne számukra a karácsony. Nem valami tartalmas, nem is az a lényeg. A fontos az, hogy legalább ilyenkor együtt van az ember azokkal, akiket szeret, nem számít, hogy mennyien vannak. Norina általában​ soha nem ér rá, egyszerre tanul és dolgozik, így örül, ha legalább ilyenkor karácsonykor tud egy kicsit pihenni. Hamar el is alszik, hamarabb mint eddig bármikor, hiszen nem valami jó alvó. Reggel mikor felkel, furcsállja az ágya puhaságát és az édes illatot, ami átjárja az egész helyiséget. Gyorsan felkapja fejét, ijedten körbenéz és megállapítja, hogy nem az otthonában van. ~Ez meg mi a franc lehet?
Feláll, körbejárja a szobát, megvizsgálja a bútorokat, megízleli azt, miből rájön, hogy minden körülötte cukorból és mézeskalácsból van.
~De furcsa... Hogy kerültem ide?~gondolkozik el, majd elindul és kinéz az ablakon. Odakint hatalmas hóvihar van, ami nem valami bíztató. Felveszi a piros nadrágot és a kabátot, amit a szobában talált, majd elindul kifelé az ajtón. Amint kilép, majd' elsüllyed a hóban, ezért egy kicsit bénázva, de magabiztosan elindul a tömeg irányába, ami a mézeskalács falu közepén gyülekezik. Lassan ahogy közeledik​ a többiek felé, próbálja kivenni arcvonásait, hátha lát köztük pár ismerős arcot. De ahogy egyre közelebb és közelebb ér, felismeri az embereket és ledöbben. Látja köztük Amerika kapitányt, a Skarlát boszorkányt, Fekete párducot és Carol Danvers-t, akikkel már találkozott a Titánnal való küzdelemben. Nem szívesen​ emlékezik vissza arra a napra, hiszen mint mindenkit, őt is megviselték az akkor történtek. De sajnos a "zavaró​ tényezőket" nehéz elkerülni, főleg ha mindenütt ott vannak. Odamegy a többiekhez, akik egy részét nem ismeri, de a többivel már találkozott személyesen is és nem volt valami kellemes.
-Jó reggelt! -köszönti a jelenlévőket halál nyugodtan, mintha nem is egy ismeretlen, szürreális világban lennének eltévedve.
- Valaki meg tudná mondani, hogy mégis hol a francban vagyunk?-kérdezi egy kicsit idegesen, miközben hol fel Carolra, hol pedig lent a többiekre pillant. Nem szívesen maradna itt sokáig, főleg mivel odahaza sok dolga van még, ráadásul nagyon hideg is van, úgyhogy minél előbb ki akar jutni innen, nem számít, hogy velük vagy nélkülük.

Ha valami nem jó, pm Smile

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
341
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 13 Dec. 2017, 23:10

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• Ha Carol elég magasra repül, észlelheti, hogy az alacsonyan hullámzó hófelhőkön túl egy hatalmas hegy magasodik előttük, melyhez az előttük elnyúló út vezet. A kis falu és a hegy között néhány fát kivéve semmi más nem tarkítja a tájat. Ezt lentiek az egyre nagyobb pelyhekben hulló hó miatt aligha láthatják, hiszen a látási viszonyok odalent meglehetősen rosszak.
A fehér hópelyhek lassan hullnak hőseinkre, s ha véletlenül valaki megkóstolja, érezheti, hogy a megszokott víz íz helyett eper, vanília, citrom és még sok más, fagylalt ízű hópehely alkotja a talpuk alatt ropogó hóréteget.
Az útjuk felénél a vastag hótakaró hirtelen, lassan hömpölyögni kezd az ostyaút mindkét oldalán, mindaddig, mígnem tíz, hatalmas hóember fel nem épül. Méretük egyenként meghaladja a két métert is. Mindegyik másképpen ölt alakot. Kinézetre olyanok, mint amit hőseink gyermekkorukban építettek szeretteikkel. Répa orruk, kavics szemük van, ki-ki megleli benne egy kedves gyermekkori emlékét, ám a hatalmas méretük akár rémisztő is lehet.
A hóemberek körbeállják a kis csoportot, és egyszerre harsogják:
- Ölelj meg! Szeretem az ölelést! - így szökdelnek hőseink felé.

A játékosok teljesíthetik a hóemberek kérését, de akár szembe is szállhatnak velük.

***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Caroline Shione, T’Challa, Laura Kinney, Steve Rogers, Wanda Maximoff, Peter Parker

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
145
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Pént. 15 Dec. 2017, 13:34


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

A vörös kabátban kevésbé érzi a hideget, ráadásul, ha akarja, kezeit felmelegítheti képességének köszönhetően. Éppen csatlakozik Leonardhoz, amikor Wanda érkezik másik oldalára. A szőke nő meglepetten fürkészi a tőle fiatalabb lányt, - mert hát, ha illúzió, rögtön a kis boszorka jut eszébe - de amint a Maximoff lány befejezi a mondandóját, annak vállára rakja a tenyerét.
- Fogalmam sincs, hogy kerültem ide. De annak örülök, hogy látlak... - kiszélesedő mosollyal néz a leányzóra, hiszen már kétszer is közrejátszott annak megmentésében. Így tehát Carol számára nem idegen Wanda. Ahogyan a férfi sem, aki váratlanul kerek pajzsával felbukkan. Danvers még beszélne Wandához, de tudván, hogy a Kapitánnyal egy csapatot alkotnak, így a lánytól elfordul és a további hozzájuk csatlakozókra pillant. Van közöttük egészen apró, az ő szemének még gyermek is.
- Kapitány! Látom dominál a vörös, jól áll! - biccent finoman a nő Rogers felé, mikor a férfi a többség hogylétéről kérdez. Amikor Steve már uralja a káoszt, elrugaszkodik a földtől és a magasba emelkedik, hogy láthassa - merre tartanak ilyen bőszen.
A hófehér fátyol fölé repülve, javulnak a látási viszonyok. Danversnek kissé hunyorognia kell, hogy kivegye a távolban emelkedő hatalmas hegyet, ahová az ostyaút vezeti őket. - Egy hegyet látok az út végén! - ereszkedik le lassan a nő, hogy csatlakoz két lábon járó társaihoz. A szőke nő figyeli, ahogy a Kapitány megkóstolja a lámpaoszlopot. Hallja, hogy egy számára ismeretlen nő kérdéssel bombázza a többséget, de Danvers inkább nem válaszol, amíg nem tud biztosat.
Ha valakinek szüksége van rá, akkor betársul hozzá útközben. Egészen addig halad csendesen, vagy társalogva, amíg a hó hullámzó felszínéből hóemberek ugrálnak kifelé. A nő szinte alig pár másodperc leforgása alatt gyújtja aranyló lángfelhőbe tenyereit, hogy védelmére keljen a csapatnak, ha úgy alakul. Ám a hóból megformált óriás gombóc oszlopok meglepő kéréssel fordulnak hozzá.
- Ölelést? - ismétli, értetlenül rázva a fejét. Carol leejti pillantását, majd ajkait morzsolgatva habozik. Arra gondol, hogy még ha csapda is volna, még ha monumentális alakjuk gigantikus erővel is rendelkezik és az ölelés végül roppantásba, vagyis csonttörésbe végződne, neki akkor is ott a plusz ereje, a hő. Az a hő, amit talán nem bírnak el. És a fizikai ereje sem egyenlő egy halandóéval. Ami a nőt aggasztja, azok a képesség nélküli civilek. Végül elrugaszkodik a talajtól, és beleveti magát az óriás hóember ölelésébe. (Persze, legszívesebben megeskettné a jelenlévőket, hogy ezt soha, semmilyen körülmények között nem emlegetik majd fel, de erre nincs idő.) - A francbah... - Danvers tartása feszes, a tenyereit éppen csak ráfekteti a hűvös felszínre, s közben nyakatekert pózban figyeli a többieket.


pm, ha nem jó!  jajj  | we can get 'em running...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 16 Dec. 2017, 15:21



I wish you a merry christmas..


Megzavarodva indulok el a házból kifelé, és a nyugtalanságom csak az orvosolja kicsit hogy nem vagyok egyedül, más ismerős alakokat is észreveszek a környező sütiházakból kilépni. Nem messze például Steve Rogers, és nem bírom ki hogy ne kuncogjak egy kicsit azon hogy mennyire furcsán áll neki a piros mikulásjelmez. Persze nem gúnyolom ki, én se nézhetek ki kevésbé röhejesen, de nekem legalább a szín passzol, de neki inkább a kék lenne a menő. Oda is sétálok és reszketeg, kissé talán bűntudatos mosolyt eresztek meg Carol felé is. Emlékszem rá, a legutóbb is... együtt harcoltunk, egy ideig ellenem, aztán már velem.
- Steve. Carol. Nem tudom mi történt itt ébredtem fel, gondolom ti is. Nem találkoztatok véletlen Pietroval? - mert természetesen bátyámat keresem mindig, mindig. Ő számomra a legfontosabb de lassacskán mások is azok lettek. Steve, Clint, Vízió, Tony.
Figyelem ahogy Carol felreppen, én nem követem a példáját tartalékolok, és ahogy közli mit látott, elindulok én is velük együtt az ostyaúton, amikor havazni kezd.
- Esik a hó - mosolyodom el és kinyújtom a kezem a hópelyhekért, de ahogy elolvad a tenyeremen édeskés illata lesz és a következő pelyhet megnyalom.
- Fúj, málnááás - tüsszögök egy kcisit, nem szeretem ezt az ízt semmiben sem. Nagyon nem.
- Hegy? Remek, gondolom oda kell mennünk hogy kiderítsük mi folyik itt- tanakodok és egy másik lányra pillantok, Norina a neve ha jól emlékszem. A támadáskor találkoztunk, ezek szerint neki sem lett maradandó baja, ez megnyugtató. Megtorpanok ahogy a hóemberek előbukkannak, és a kezeim körül már a skarlát aura fénye dereng, de amikor megszólalnak, úgy meglepődök hogy kiesek a koncentrációból és a lelki békémből is.
- Hogy... mi? - rökönyödök meg, de ahogy elnézem ezzel nem vagyok egyedül, és Carol elindul hogy megölelje az egyik hóembert. Habozok hogy mit tegyek, de végül én is odalépek, legrosszabb esetben lebénítom az erőmmel ha ártani akar nekem.
- Hát jó, akkor ölelj meg - indulok el az egyik felé, ami hasonlít arra amit egykor Pietroval építettünk.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 16 Dec. 2017, 16:15

merry christmas ya filthy animal

Az, hogy itt minden édességből van, nemigen jut el a tudatáig, holott valamivel finomabb érzékenységű a szaglása, így érzi, hogy az egész hely egy merő cukorbaj. Így meg aztán még inkább viszolyog tőle, nemhogy még be is kapjon valamit. Mint egy elcseszett Grimm mese, komolyan. Mindjárt jön a banya, hogy aztán bevágja egy kemencébe, és ropogósra süsse a valagát. Na azt már nem. Persze, miközben óbégat, a szállingózó hó bele-belereppen a szájába, és meglepve érzékeli, hogy nem a hideg apró érzete ül meg ott, hanem inkább eper. Pislantva néz lefele, hiszen a hóban sétálgat, de leküzdi a vágyat, hogy lehajolva markoljon és betömje. Annyira nem elvetemült, de na.. ebbe vicces lenne „sárgával” beleírni a nevét, még a végén képes lenne abba is valaki belefalni, ő meg aztán fuldokolna a röhögéstől. Azonban nem ekkora disznó, és amúgy is, eszi az ideg, hogy mi ez az a beteg tréfa. Még ha drogos lenne, akkor megértené, hogy ilyeneket haluzik, vagy épp jelentkezett volna valami agyament reality show-ba, azonban ez a hely kimeríti a „WTF” kategóriát igencsak, fogalma sincs, mi a francot kezdjen vele. Így üvölt, és fenyegetőzik. Könnyű ez. Könnyebb agressziót mutatni, mert ha egy kicsit pánikol is, nem fog sírni, vagy könyörögni. Amint a visszhang elhal, úgy mutatkozik az első élet jele is. Gyorsan fordul az érkező irányába, és amint észreveszi annak tenyerén pihenő lángokat, akaratlanul szorulnak ökölbe az ő kezei is, amelyből ugyan nem tör elő semmi sem, de erő van benne.
- Mondja ezt az, aki piromán – nem támad, csak figyeli, elvégre ok nélkül felesleges bármit is tennie, és a nő sem lép előre, hogy megmutassa, mennyire forró is az érintése. - Remek, vagyis nem, nem az. Azt hittem egyedül én téptem be, de ezek szerint akkor ez.. valami valóság lehet – horkan fel, és rúg bele a hóba, amely apró felhőként száll vissza a többire. A kérdésre ő is jobban körbetekint, elvégre eddig valami, valaki bűnbakot keresett, nem azt számolta, mekkora lakóparkba költöztette valaki önkényesen. Most hogy elnézi az egyforma kis kunyhókat, kirázza a hideg, mert akkor ez igencsak összetett dolog, és megszervezett. Talán mindjárt felbukkan valaki, kamerával meg mikrofonnal, és a képükbe röhög, azonban még mindig minden túl csendes – kivéve az idióta muzsikát, ami tökéletes lenne egy tömött plázába, végtelenítve.
- Sok. És úgy nézem, mindnek van lakója. Fasza – szusszan egyet türelmetlen, mert ugyan kilépni egyelőre nem lát senkit sem, de mintha belül már mocorognának. Talán most van azoknál a pánik, hogy mégis ez mi. Vagy felzabálják a kunyhót. Mindenkin máshogy mutatkozik meg a stressz.
- Én meg Leonard – egy röpke kézfogás, amely jobban esik úgy, hogy már nincsenek ott a lángnyelvek. Ha választhatna, ezt a találkát egy szebb helyen ejtené meg, most így kicsit élcesebb a hangulata, de.. mindegy. Ez egy őrület.
- Willy Wonka kitett magáért, csakhogy én nem kértem abból az aranyjegyből – nemigen bírja az édes ízt annyira. Neki minden túl intenzív, és inkább a fűszeres a gusztusa, az illatoktól meg eleve forog a gyomra. Így inkább csak biccent és lépked mellette, a tájat kémlelve, hátha valahol megleli a végét, csakhogy nem leli. Mint egy végtelen világ, és akármennyit sétál, nem lesz sosem vége. Káromkodik egy sort, majd megáll, amint a nő ismét megszólal.
- Csak nyugodtan – követi tekintetével szórakozottan, majd nézelődni kezd, mintha csak a mosdóba ugrott volna ki, nem pedig a levegőbe röppenne. Ismeri a szuperhősök, meg minden mutáns világát, főleg, mióta neki is van hasonló erénye, és bár személyesen sosem bratyizott velük, nem fogja most elveszteni az eszét attól, mert valaki repül. Ha ő most köpne, sisteregne a hó.
- Valami odafent? Itt sem.. óóó – és szúrja kifele az érkezőket. Egy nő, kettő, egy kislány alakja. Ismeretlen vagy épp valahol látott arcok, ez inkább a Maximoff lányra igaz, de nem, ő nem az a fangörcsölős fajta. Csak megemeli a kezét, és int nekik. Mintha minden rendben lenne.
- Üdv a diabétesz-poklában – pillant végig az érkezőkön, majd, nem messze tőlük feltűnik egy vörös üstök, amely a mai nap elsőre vetít arcára egy apró és sunyi vigyort. Leguggol, belemarkol a hóba, és a kiszemelt áldozat (John) tarkóját becélozva, egy édes hógolyóval dobja meg, mint egy nagy gyerek. Egy-null neki.
- Na téged is ideevett a fene? - kiált neki, majd visszapakolva a zsebeibe a kezét, a közben befutó Kapitány felé biccent. Ettől kicsit libabőrös lesz, elvégre mégis csak nagy ember, és amerikai büszkeség, de ez nem az a perc, amikor előkotorja a füzetét és aláírassa vele. De ha ezt elmondja a testvérének... Hah!
- Aha, tudjuk. A ház is, de én inkább nem ennék belőle. Lehet abban van az LSD amitől ezt hallucináljuk – vagy ki tudja mi. Nem fogja felhizlalni magát előre senkinek sem. Csak lépdelnek tovább, és mire megnyugodna, hogy nincs itt semmi vészes, mikor is a semmiből felemelkednek a hóemberek. Ha az édességroham eddig nem volt elég, akkor az őrület most aztán végképp tetőzik. Felszisszen, akaratlanul hátrál egy lépést, miközben feltekint a monstrumokra. Jó, ez már aztán végképp sok.
- Öleljen meg titeket a hősugárzó. A franc egye ki a beteg ember fejét aki ilyet kitalál.. - forrong, miközben közelítenek felé. Nem, nem kíván ölelkezni egyel sem, de ha kell darabokra szedi, de az is lehet, hogy elbírja simán. Több erő van benne, mint amennyi mutatkozik, így amint közeledik felé egy, megpróbálja magától távol tartani. Jobb a békesség?


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 30 Dec. 2017, 22:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line...



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 16 Dec. 2017, 17:45

Karácsonyi ámokfutás

Ismerős és ismeretlen arcok bukkannak fel, és Steve néhány röpke pillanatig megpróbál összefüggést találni köztük, hátha valami titokzatos, múltbéli kapocs köti őket egymáshoz, és ennek köszönhetően vannak itt. Akárhogy nézelődik azonban, más Bosszúállókat nem lát, ahogy a korbeli eloszlás is túl változatos ahhoz, hogy párhuzamot lehessen vonni köztük. Így hát főként az ismerős arcok mellé sorol be, megajándékozva kisfiús mosolyával Carolt és Wandát - utóbbinak kis időre a hátára teszi a kezét, üdvözlése jeleként.
- Jó látni titeket - Bármennyire is hangozzék bizarrnak ez egy ilyen különös börtönvilágban, tényleg örül, hogy nincs egyedül. Csupán a többiek iránt érzett aggodalmát képtelen elnyomni, hiszen attól még, mert ők nincsenek itt, ugyanúgy bekerülhettek ebbe a furcsa illúzióba.
- Azt hiszem, egyet kell értenünk abban, hogy nem ez a mi színünk -Bárgyú mosollyal felel Carol évődő bókjára, hiszen tudja, hogy a csatamezőn általában hasonló színekben játszanak, most azonban kénytelenek a vörössel beérni. Wanda kérdésére, miszerint látták-e a testvérét, nemlegesen megrázza a fejét. Míg arra várnak, a szőke hősnő mit lát a levegőből, Steve megpróbálja összerázni a csapatot.
- Jól van, emberek, lehetőség szerint maradjunk együtt! Bárhol is vagyunk, nagyobb esélyünk van kijutni innét, ha összedolgozunk. -emelt hangon szól a társasághoz, elvárja, de nem követeli senki együttműködését. Carol jelentését hallva biccent, és máris katonásan szervezni-rendezni kezdi a csapatot. - A legkézenfekvőbb, amit tehetünk, hogy elindulunk a hegy felé. Maradjunk együtt!
Aki hajlandó tartani magát a szavaihoz, azt összetereli lehetőleg úgy, hogy akinek nincs valamilyen különleges fegyvere vagy képessége, az haladjon a csapat közepén, védve a többiek által. Megindul az ostyaösvényen, az élre törve, pajzsát karján cipelve, hogy ha bármi veszély törne rájuk, elsőként vele kelljen megküzdenie. Steve maga lesz a pajzs, mi megóvja a többieket a háta mögött. Legalábbis ez a terv, egészen addig, míg hóemberek nem törnek elő a semmiből, és pillanatok alatt körbefogják őket.
Egyből védekező állást vesz fel, készen rá, hogy pajzsát elhajítva kettészelje legalább a hóemberek felét. Nem hiszi, hogy beszélő és ugrándozó hóembereket ölelgetni olyan jó ötlet lenne... Ám a csapatból néhányan, főleg annak női tagjai eleget tesznek a furcsa hólények kérésének, ami Steve-t gyorsabban összezavarja, mint a váratlan támadás.
- Lányok?! - Nem használhatja a pajzsát, amíg a csapatból többen is a hóembereken csüngnek, ám még mindig ódzkodik a gondolattól, hogy a két méteres lény ölelésébe zárja. Ha úgy adódik, pajzsával és fizikai erejével talán ki tud törni, és talán jobb, ha nem bosszantja fel már az elején őket. Így hát Steve nem lép oda egyik hóemberhez sem, pláne nem kezdeményez ölelést, de ha valamelyik felé szökdécselő lény meg akarja ölelni, a Kapitány kínlódó fintorral az arcán hagyja és sután viszonozza.





szép álmokat, srácok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
269
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 16 Dec. 2017, 19:15


Karácsonyi ámokfutás

A kezdeti ámulatomból az összeszedve magam a többiekhez csatlakozom. Köztük látok ismerős arcokat, de olyanokat is, akikről csak hallottam a hírekben. Közelebb érve illendően bemutatkoztam, és igyekeztem megjegyezni a neveket.
- Hello! Caroline vagyok.- köszöntem a csapat tagjainak. Igaz kicsit kurtára sikeredett a bemutatkozásom, de jelen helyzetben talán elnézik nekem. Bár Leó, Peter és Steve ismerős volt, így nem mondhatom, hogy teljesen idegenekkel sodort össze ez az álom, vagy akármi. Kicsit feszengve lépkedtem köztük, mert, ahogy elnézem, ők jobban ismerik egymást. Különös volt látni Carol-t, aki a magasba emelkedett és onnan közölte, hogy egy hegy van előttünk. A hópelyhektől nem láttam majdnem semmit, de Leó vicces csínyjei most is megmosolyogtatnak. Jóleső érzés volt, hogy valami nem változott. Még mindig az a kedves vicces srác, akinek a tréfáitól még szerintem sokat fogunk nevetni, vagy éppen bosszankodni. Aztán Steve szavaira figyeltem, aki javasolta, hogy maradjunk együtt. Egyet is értek vele, mert ha a hóesés ilyen tempóban hull alá az égből, akkor hamarosan nemcsak a látási viszonyok csökkennek, hanem az előre haladásunk is. Nem mertem nagyon beszélgetésbe elegyedni a többiekkel. Ahogy néztem, eléggé el voltak foglalva. Bár nekem nincs semmilyen különleges képességem, így teljesen jogosan a menet közepe felé veszem a lépteim, hogy Steve mutatja, hova álljak be.
Hamarosan különleges alakok bukkannak fel az ösvény két oldaláról. Hóemberek! Hatalmas gömbölyded testükkel haladnak felénk. Kissé ijesztőnek hatnak rám, mert óriási termetükkel fölém magasodnak. Közelebb érve hozzánk nem is tudom, mit gondoljak. Ebben az elvarázsolt világban meg se kellene lepődőm rajtuk, de mégis valami oknál fogva félelemmel töltenek el. Az ölelésre való kérésük meg egyenesen furcsa. De látom, hogy a többiek közül a lányok, már oda is léptek, hogy eleget tegyenek a felkérésre. Steve-re néztem, akin talán ugyanazok a gondolatok merültek fel, mint bennem. De látom, hogy ő is magához engedi a nagy hókupacot. Végül én mellém is odaér ez egyikük, és rőzse karjaival átöleli a testem. Hidegnek éreztem, de belül reménykedek, hogy a jóságos Télapótól kapott ruha melegen tart. Így nem ellenkeztem az ölelésére, és én is megtettem amit a többiek. Talán ez az álomvilág nem is olyan rossz, vagy csak az előítéleteim kínoznak, mikor ezekre e hatalmas hóemberekre nézek? Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nem véletlenül vannak ezek a lények itt. Csak teszem amit a többiek, nem szeretném ha hátráltatnám a csapatot civil létemre. De igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt, amit csak tudok.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A zsebed közelében



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 16 Dec. 2017, 21:01



Karácsonyi kaland
'Továbbra sem értem mié... Abbahagyná az evést csak egyetlen pillanatra?!' - szúrós tekintettel nézem Mr. Dawsont, aki a hóban guggolva gyúrja szorgosan az apró hógolyókat, amik körülbelül egy kis kerek cukorka méretét érik el. Hogyha bárki más látná a hollóhajú, örökké morcos ábrázatú férfit rajtam kívül elgondolkozna azon, hogy vajon mik lehetnek a tervei a továbbiakban azzal a sok apró golyóval. Elcsomagolja kis cukros papírba és hazaviszi? Későbbre elteszi? Azt tervezi, hogy mindenkit megdobál velük? Tekintettel arra, hogy az öreg Mikulás világában minden cukorból van, így Mr. Dawson arra a döntésre jutott, hogyha már úgyis eltávozott az élők sorából, neki már édes mindegy, hogy életében vagy holtában fog-e szenvedni a nyalánkságok okozta gyomorfájástól, a szuvas, lyukas fogaktól, vagy a diabétesztől, és a havat apró golyókká gyúrva, takaros sorokba rendezve kapkodja be őket egymás után úgy, ahogyan más a fájdalomcsillapítót egy átmulatott éjszaka után. Szokásához híven oda sem figyel arra, amit mondok neki, lelkem apró zugában pedig fölébred a sajnálat, ahogy ezt az embert nézem, miközben a hóban guggol és megszállottan fogyasztja a jeges cukrokat. Nem tudom eldönteni, hogy egy hajléktalanra emlékeztet jobban, vagy pedig egy üzletemberre, aki túl sok tudatmódosító szert vett be egyszerre és saját delíriumának földjén járva észre sem veszi a körülötte lévő világot, eseményeket. Államat vakargatva próbálom Mr. Dawsont  a megfelelő környezetben elhelyezni ahhoz, hogy dönteni tudjak, de az elképzelt szavazó bizottság egyöntetűen adja le voksát az üzletember mellett, aki a kábítószer szenvedélyének rabja. Azt kell mondjam igazuk van! Már csak az aktatáska hiányzik a kezéből és tádááá! Fekete öltönye és élére vasalt nadrágja makulátlan, bár egy képzeletbeli szellemalak ugyan mivel tudná magát összepiszkítani? Inge fehér, akár a hó, frissen lett elhozva a tisztítóból, ahol már jó előre kivasalhatták neki és plusz pár dollár ellenében még por - és koszfogó zsákba is tették, hogy még véletlenül se eshessen bántódása a kocsiban eltöltött idő alatt, cipője pedig olyan fényesre van suvickolva, hogy az ember akár a saját tükörképét is láthatja benne. Persze ez a makulátlan külső már csak az én fejemben él ekképpen, a borzalmas emlékeket, emlék képeket a felesége őrzi arról a napról, amikor a férje találkozott egy roppant furcsa fiúval, aki miatt a nyugdíjba már nem két ember tesz bele, hanem csak egy, aki miatt az ágy másik oldalát sosem fogja már elfoglalni a szeretett személy, aki miatt mostantól csak egy főre kell főzni, aki miatt ideje korán kellett a temetést megszervezni, összehívni a világ minden pontjáról a rokonokat, ám előtte közölni velük a szomorú hírt, hogy Thomas Dawson tragikus módon életét veszítette.
'Szép, hogy még ebben a helyzetben is képes vagy egy rövidke kis megemlékezést tartani rólam. Ha lenne nálam zsebkendő, most sírva fakadnék, de jobbnak látom, hogyha most erős maradok. Ha élve visszajutunk abba a lepukkant kis koszfészekbe, amit te az otthonodnak hívsz, szívesen sírok a válladon az ócska kanapén.' - szólal meg teli szájjal az említett személy, miközben meg sem várja, hogy az apró hógolyó tisztességesen elolvadjon a szájában, máris erőszakolja be a következőt, ezáltal úgy néz ki, mint egy kifejezéstelen arcú hörcsög. De egy hörcsögnek hogyan lehet arckifejezése? Ebbe ne menjünk most bele! Agyamat kényszerítem arra, hogy leállítsa a témával kapcsolatos kérdések és feltételezések áradatát és a jelenleg fennálló problémával foglalkozzon, mialatt a vörös tincsekbe túrva tűröm hátra őket és vakarom meg végül tarkómat.
'Inkább tömje tele a száját olyan golyókkal, amik nem olvadnak el. Mindazonáltal köszönöm a bizalmat és néhány férfias vállon veregetéssel szívesen megvigasztalom, csak előbb jussunk ki ebből a helyzetből.' - arckifejezéséből ítélve gyorsan kitalálta, hogy pontosan mire is gondoltam el nem olvadó golyók címen, ajkaim pedig széles vigyorra húzódnak, ám mielőtt Mr. Dawson bármit is válaszolhatna, figyelmem középpontjába a fejem fölött magasan elsuhanó nő kerül, aki mindenbizonnyal a terepet térképezi fel, tehát előfordulhat, hogy ő sem tud semmit a hollétünkről. Ezzel akkor már ketten vagyunk! Ajkamon a vigyor továbbra is feszül, de homlokom nagyon hamar ráncokba gyűrődik, tekintetem pedig zavarodottságot tükröz. Nem mindennapos, hogy vadidegenek látok elröpülni a fejem fölött, na.
Halkan szisszenve kapok rögtön a tarkómhoz, melyet egy hirtelen, éles fájdalom előzött meg, tompa puffanással kísérve. Melyik manónak támadt kedve viccelődni? A kis sapkájánál fogva fogom elkapni és hajítom puttonyos munkáltatója után , vagy legalább az első fáig. Arcomon dühös kifejezéssel fordulok az érkezett dobás irányába és legnagyobb meglepettségemre a hátam mögött egy kisebb embercsoport verődött már össze.
'És én miért nem hallottam őket?' - nézem a csapatot megdöbbenten, s a legtöbben ismerősek a számomra, hisz a televízióban csak őket lehetett látni nemrégiben. A legismerősebb arc számomra mégis a turcsi orrú Leonarddé, aki kaján vigyorral a képén kiált felém, rögtönözni kívánt tervemet pedig ennek köszönhetően dobhatom is a kukába, mely szerint zavarodott, hisztérikus civilnek álcázva magam érem el a határtalan védelmet, amit a képességgel rendelkező személyek tudnak nekem nyújtani. Képességgel rendelkező... el sem hiszem, hogy ezt kimondtam. Fejben.
'Mi a helyzet?' - lép mellém Mr. Dawson, tenyerében egy tekintélyes méretű hógolyópiramissal, ám mielőtt bármit mondhatnék, belém fojtja a szót. - 'Uram atyám! Az ott Amerika Kapitány?! Uram ég! Az ő! Menj oda, beszélj vele! Mondd meg neki, hooogy... hogy, hogy, hogy... van egy ismerősöd, aki hatalmas rajongója és...'
'Állj, állj, állj! Egy; nem tudtam, hogy maga rajongana bármiért a világon és ez most meglepett. Kettő; én nem megyek oda maga helyett körbeugrálni azt az embert és autogramot kérni egy... halottnak. Kicsit túlzás nem?' - csóválom meg fejemet és megkettőzött tempóval csatlakozom az indulókhoz. Szemmel láthatóan mindenki remekül ismeri egymást, ami nem csoda, hogyha a világ megmentése érdekében össze kell fogni egymással. Leonard mellé lépve söpröm ki hajamból a maradék havat és Mr. Dawsont követve kóstolom meg. Eper fagylalt. Miért is lepődöm meg?
'Nem teszem fel az idióta kérdést, hogy merre vagyunk, gondolom itt senki sem tudja.' - szólok a fiúhoz, de úgy tűnik a beszélgetésünk indítómondata egyúttal a záró is volt. A kis csoport megtorpan, én pedig az előttem lévő hátába ütközve pattanok vissza pár lépést, az indokot, pontosabban az indokokat pedig nem kell sokáig keresnem arra, hogy miért álltunk meg. Elborzadva nézem az óriásra nőtt hóembereket, akik fülsüketítően hangot adva vágyakozásuknak, kitárt karokkal közeledek felénk. Többen a hóemberek kérésének eleget téve, baráti ölelésben részesítik őket, Leonard természetesen forrongva áll ellen és én lettem volna  a legjobban meglepve, hogyha másként cselekszik. Hamar kell dönteni és ez a döntés az életembe kerülhet mind a két értelemben. Meghagyhatja, vagy elveszi. Vagy itt maradok törött gerinccel a hóban fekve és itt fagyok meg, vagy tovább enged. A legerősebb megérzésnek utat engedve hagyom, hogy lábaim a hóemberhez vigyenek és kénytelen-kelletlen ölelésben részesítsem. Egek, nehogy egy hóember által kelljen meghalnom!

 szószám: 1077 || It's the hap-happiest season of all ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
341
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szomb. 16 Dec. 2017, 23:31

••  Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





Leonard Atkinson és Peter Parker kivételével mindenki más ölelésbe bocsátkozott a hatalmas hóemberekkel. Az ölelés pillanatában a bohókás lények elmosolyodnak, s csak ennyit mondanak:
- Szeretlek! - majd apró hópelyhekben pukkannak ki az ölelőik karjaiban. Ekkor a piros ruhájukban kellemes meleget érezhetnek mindazok, akik megölelték a hóembereket.
Ez a melegség mostantól folyamatos védelmet biztosít a kinti hideg ellen.

Peter Parker és Leonard Atkinson idegenkednek a hólények megölelésétől. A feléjük közeledő két lény így szól:
- Miért nem szeretsz? Miért félsz tőlem? Nem emlékszel rám? - szomorúan szipogja a két hóember, akik ezután váratlanul nőni kezdenek. - Akkor félj tőlem! Rettegj! - tekintenek le immáron 4 méteres magasságból haragos, pirosan izzó szemeikkel, majd két, jól irányzott ütéssel lesodorják a fiúkat az ostyaútról két külön irányba.
Először Peter kap ütést, aki legalább 50 méterrel odébb zuhan a hóba. A fiú gyorsan kezd merülni, hiszen a hóréteg olyanná változik alatta, mint a mocsári láp. Minél jobban kapálózik, annál jobban elmerül benne. Végül a hóembere utána ugrál, és eltűnik vele. Lerántja a hótakaró alá. Pár másodperc múlva az ifjú Peter Parker vére több méteres sugárban festi vörössé a hótakarót.

Leonard az ellenkező irányba repült legalább 100 métert. A hóembere ugrani készül. Ha hőseink nem intézik el még az ostyaúton és utána szaladnak, ők is könnyedén elmerülhetnek.
Leonard lassan süllyedni kezd...


Megjegyzés: Peter Parker jelentkezett a kalandba, de immáron második alkalommal nem írt, és sajnos egyik alkalommal sem jelezte távolmaradását. Arra kérünk mindenkit, hogy szóljon, ha nem tud írni! Nem lesz belőle baj, csak tudjunk rólatok!
Így Petert sajnos ki kellett írnunk a játékból.


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Caroline Shione, T’Challa, Laura Kinney, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!




A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 21 Dec. 2017, 14:52-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
269
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 17 Dec. 2017, 01:25


Karácsonyi ámokfutás
A Hóember, akivel átöleltük egymást, nagyon kedvesen elmosolyodik rám és aztán milliónyi csillámló hópehellyé változik. Kicsit megkönnyebbülve állok a történtek után, mert ezek szerint a félelmem alaptalan volt. A ruhám meg tényleg sokkal melegebbnek érzem most, mint egy perccel ezelött. Körülöttem a fagyos hideg, mintha nem is létezne. Olyan érzésem támad, mikor a szobámban a Kandalló mellett üldögélek, és most is egy jóleső melegség járja át a testem. A többiekre pillantok, akik ugyanígy jártak mint most én. De aztán két kiáltásra leszek figyelmes, ami a hátam mögül hallatszik. Arra fordulok, és rökönyödve látom, ahogy Peter és Leó métereket repül a levegőben és belecsapódik a friss hóba, távol az ostyaúttól, amin eddig jöttünk.
- Peter!!!! Leó!!!- felsikoltok a látványra, de ami utána következik az jobban megrémiszt.
Peter elsüllyed a hótakaró alá és ahogy eltűnik a felszínről, már nem hallatszik semmi…csak egy vérvörös folt jelzi a becsapódása helyét, miután az a nagy hógörgeteg ráugrott a fiúra.
Rémültem kapom a szám elé a kezem, és a könnyeimet nem tudom visszatartani.
-Peeetttteerrr…- suttogom el újra a nevét és nézek a távoli foltra, ami maradt utána.
Aztán a másik irányba nézek és Leó-t látom becsapódni a messzeségbe, de rohanok felé. A lábam éppen hogy lecsúszna az ösvényről, mikor érzem, hogy arra nem mehetek, mert nem érződik a biztonságos talaj a talpam alatt.
- Tarts ki Leó!!!- kiáltom torkom szakadtából felé, remélve, hogy meghallja, és nem kapálózik annyira, hogy egy kis időt nyerve valahogy kihúzzuk onnan és nem tűnik el, mint szegény Peter...
Az ostyaútról nem tudok letérni, mert én is elsüllyednék, de ha valami lenne, amivel kihúznánk?.. -jártak a gondolataim szélsebesen, mert most minden másodperc számít.
Körbenéztem és egy hirtelen ötlettől vezérelve eszembe jutott valami.
Emlékeztem, hogy az egyik cukorka oszlopon egy nagy repedést láttam, és hiányzott is belőle egy jó része. Így könnyedén el lehetne törni, és azzal Leó felé nyúlva kihúznánk magunkhoz.
Odarohantam ahhoz az oszlophoz és a testem súlyát kihasználva tolni kezdtem a helyéről, hátha az a rész, mi hiányzott már belőle, könnyen eltörik.
-Ha ezt az oszlopot ki tudnánk törni, akkor talán Leó ebbe megkapaszkodna, és mi kihúznánk vele....- Mondtam ki hangosan a gondolatomat, és remélem, hogy a többiek megértik a szándékomat. Aztán meglátom, hogy az a nagyra nőtt Hóember ugrásra készülődik, ahogy Petert is így rántotta le a mélybe az a másik. De remélni tudom csak, hogy valaki meg tudja állítani, míg én az oszloppal „harcolok”, hogy kidöntsem a helyéről. Igaz, hogy az adrenalin sokkal erősebbé teszi az izmaimat, de elég kevés vagyok egyedül hozzá. Talán, ha többen próbálnánk, akkor sikerülne. De én addig is próbálkozom különleges képességem híján. Nem hagyom magára Leó-t.
Sajnos Peter-en nem tudtam segíteni, Leonard-ot nem szeretném elveszíteni…
Ha a többieknek jobb ötletük van, akkor szívesen részt veszek benne, csak mentsük meg Leó-t!


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
145
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 17 Dec. 2017, 09:50


Karácsonyi ámokfutás
- carol danvers -

Carol karjai feszülten zárják közre a gigantikus hóember nyakát - vagy legalábbis próbálják. Ódzkodik kissé, hiszen szeme sarkából látja, hogy van, aki úgy döntött, nem ölelkezik. Aggodalmasan fordítja előre a fejét, hogy megtudja, mivel jár egy ilyen érintés. A hóember rámosolyog, amit Carol sután viszonoz is, majd tovaillan a kezei között és mellkasa körül forróságot érez. Jobb tenyerével oda is kap, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy nem e támadás éri éppen. Nincs sok ideje az elnyert melegségen mélázni, mert ketten is bajba kerülnek. Az egyikük Leonard, akit most ismerhetett meg. Mások aggodalmas kiáltására kapja tekintetét a fiúk után, látja, hogy Peterből nem is marad más, csak egy bíbor folt a végtelen hótengeren. Tekintete onnan tovább kapom és Stevere emeli, mintha csak a parancsot várná. Nem csak azzal van a gond, hogy Leo süllyed a hóban, azzal is, hogy a többiek nem tudnak letérni az ostyaútról, hogy elérjék. Mérlegelnie kell, hogy a mentésben segítsen, vagy a hóemberrel nézzen szembe. Végül elrugaszkodik az ostyaútról és Caroline mellett elsuhanva beleüt öklével a cukorkába.
- Tessék!. - ezzel segítve a nő szándékát arra vonatkozóan, hogy ki tudja húzni a fiút. Azonban Danvers nem marad egy helyben, csatlakozik azokhoz, akik a hóemberrel néznek szembe. A nő teljes lendületével csapódik bele a hűvös emberbe, hogy 'x'-et formálva alkarjaival, hogy legalább leterítse eredeti céljáról, attól hogy megtámadja Leot. Bárhogyan is, nem mozdul onnan. Ott segédkezét, ha kell, aranybarnára gyújtja a tenyereit, attól függően, hogy a többiekkel egységet alkotva mennyire hatékonyak.
Természetesen az elveszett fiú arca folyamatosan ott motoszkál a gondolatai között, ezért nehéz koncentrálnia és lehetséges, hogy emiatt szétszórt. Mindenesetre követi a Kapitány parancsait - még akkor is, ha egyébként ő nem tartozik alá -, ő az ismerős arc, ő adhat biztonságot és menedéket a civileknek. Így a szőke nő úgy tesz, ahogy Rogers kéri tőle. (Nyilvánvalóan, ha Leonardot nem sikerül kihúznia Carolinenak és a hozzácsatlakozóknak, akkor kihasználja a képességét a repülésre vonatkozóan és ő próbálja meg kiszedni a fiút a szorult helyzetből.)


pm, ha nem jó!  jajj  | we can get 'em running...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
97
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line...



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Vas. 17 Dec. 2017, 15:14

Karácsonyi ámokfutás

A Kapitány kissé feszengve mosolyog a hóember hűvös ölelésében, ám ahogy keblére szorítja a különös lényt, melegség járja át az egész testét, főleg annak bizarr, de valljuk be, egészen aranyos vallomásától. Értetlenül figyeli a kipukkanó csodát, tenyerét a hópihék alá tartva mereng el azon, ez mégis mi az ördög lehetett, amikor a vérfagyasztó hangok megütik a fülét. Mozdul, minden porcikájában ott a reflex, hogy elkapja a fiúkat, de egyiküket sem éri el időben, és ahogy a hóra gázolna utánuk, józan esze visszatartja. Nem bírná el a súlyát a massza, emberfeletti tempója pedig nem vetekedhet egy nagyra nőtt hószörny ugrásával ilyen terepen.
Steve kék szeme ösztönszerűen rebben balra, egyenesen Carol pillantásába kapcsolva a magáét, s mintha ezzel a röpke szemkontaktussal mindent le is beszéltek volna egymás közt, úgy mozdul a nővel ellentétesen, aki a mentésben segít, a hóember felé. Befarol az ugrani készülő hóember elé, elzárva az útját, és tenyerét békítőn a négy méter robosztus szörny felé emeli, mintha megvadult kutyát próbálna csitítani. Azok alapján, amit a saját hóemberén látott, ezek a lények nem eredendően gyilkos szándékúak, a Kapitány pedig nem feltétlenül híve az erőszaknak, ha el is kerülheti azt.
- Hohó, pajtás, nyugalom! Félreérted, nagyon szeret téged. Kérsz egy ölelést? - Eléggé sután érzi magát, nem nagyon szokott feldühödött hóembereket nyugtatgatni, de egy próbát azért megér. Ha viszont nem sikerül lebeszélnie a hóóriást arról, hogy Leonard után vesse magát, akkor Steve sem papol tovább, maga elé kapja a pajzsát és minden erejét összeszedve a hómonstrum testét alkotó golyók közül a legalsóba csap, azt próbálja meg nyers erővel és pajzsának élével szétzúzni. Abban bízik, ha kiüti a torony legalját, az egész összezuhan, vagy legalábbis képtelen lesz a fiú után szökdécselni. Igyekszik összehangoltan dolgozni azokkal, akik esetleg segítségére sietnek a hóemberrel szemben, és közben próbálja fedezni azokat is, akik a közvetlen közelükben vannak, és harcképtelenek.
A cukorkaoszlop mankóként való felhasználása nagyon jó ötlet, viszont azt már a szeme sarkából is látja, hogy a rúd nem elég hosszú a közel száz méteres táv áthidalására. Ha meg is próbálják a többiek és nem érik el, azt hamar átlátja emiatt, és a válla felett odakiált szőke kapitány-társnőjének.
- Carol, menj! - A hóban süllyedő fiú felé int, s csak reméli, hogy ez a rövid közjáték nem adott lehetőséget a hóembernek, hogy ellentámadást mérjen rá. Figyelme ezek után ismét a harcra irányul, hogy ha előbbi támadása esetleg nem vált volna be, akkor újjal próbálkozzon.





szeegény, csak egy ölelést akar!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
59
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 20 Dec. 2017, 21:51

merry christmas ya filthy animal

A fene sem kérte ezeket, ő meg főleg nem kérte azt, hogy itt kelljen lennie ezekkel a... valamikkel. Nem tudja, mi az isten a célja van annak, hogy most itt ébredt és hogy itt kell állnia, azon gondolkodva, hogy mit kezdjen egy beszélő, a semmiből felépülő hóemberrel. Amúgy is ő egy antiszociálisabb figura, egyéni játékos, aki nehezen kezeli azt, ha nem csak maga nevében kell döntenie, gondolnia, vagy bármi más. Nem, ez nem az ő szakmája, és eleve ebben a felkavart helyzetben kell döntenie abban, hogy mit tegyen egy ilyen... vacakkal. Döbbenten áll, nem képes semmi értelmeset mondani, vagy épp ráordítani azokra, akik belemennek az őrületbe. Az ő dolguk, igazából, persze, azért megvan a maga véleménye, de ahogy az szokott lenni, mindenki a maga ellensége. Vagy valami olyasmi?
- Mi..? - pislog fel a hóemberre, és el nem akarja hinni, hogy most komolyan beszélni kíván vele. Nem, nem, nem akar. Ez nagyon nem ő, a testvére biztosan jót mulatna rajta, miután kiüvöltözné magát, hogy mi a francot keresett egy ilyen helyen. Jó kérdés lenne. De most nem ez a fontos, lehet nem is lesz rá alkalma, hogy visszaemlékezzen? Reméli, nem. - Én nem, én.. soha. Komolyan már! - emeli meg a hangját, majd persze, ahogy hatalmassá nő a hóember, kicsit hátrébb lépve rezzen össze és ül ki arcára ki a riadtság. Agyában sok ötlet születik arra, mit is tehetne, és persze a futás győz, de mire mozdulhatna, bármit tehetne, amaz lecsap. Kegyetlen, erős ütés, és talál. Felordítva enged a fizika törvényeinek, és életében először, repül. Persze, nincs ennek teljesen tudatában, persze el sem vesztette, teljesen nem, így csak nagyon minimálisan tud annak örülni, hogy nem a nyers betonnal kellett találkoznia, mikor földet ért. Mintha hosszú idő telt el volna, egy óra, mire véget ér. Hangos puffanással simul bele a gyümölcsízű hórengetegbe, és ha olyan pillanata lenne, még örülhetne is egy kissé. De legalább csend van, és egyelőre az az átok hóember sem üvölt. Fájdalmasan nyöszörög, még kissé kábán, zakatoló fejjel. Hülye ötlet volt, hülye ötlet mindig az, ha szájal, ezt már igazán megtanulhatta volna, de valamiért mégis képtelen rá. Egy italozó társaság sem fogja megölelnie érte, vagy épp egy olyan ember, akibe véletlen futott bele. Miért is várná el, hogy valami istentelen helyen születő giga hóember jól viselje? Nem tudott volna megküzdeni vele érdemileg, és az ölelésbe sem halt volna bele, de Leonard mindig makacs és mindent gyűlöl. Talán majd most.
- Mocskos.. ro.. rohadék.. - motyogja magában, miközben igyekszik felmérni, mennyire is amortizálta le. A lassú süppedés pedig már csak a csúcs. Sajgó tagjaival nehezen bír teljes erővel kapálózni, de mint a futóhomok filmekben, itt sincs kegyelem. Küzd ő, próbál kitapogatni valamit, vagy valakit, hátha, de egyelőre kilátástalan minden. Csak ne, csak ne most érjen véget.
- Segítség! Valaki..! - kiabál, amennyire tud, és még a szemeit is összeszorítja. Kutat a megmentő után, és ha elé, ha sikeresen eljut hozzá, megragadja a segítő kezet, és menekülni próbál. Reméli, nem rántja magával a mélybe. Csak ne most érjen véget.


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 30 Dec. 2017, 22:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
35
∆ Kor :
11
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Szer. 20 Dec. 2017, 23:31

A rossz látási viszonyok miat, szinte alig jutok valamerre, mert úgy hull a hó. Az egyk hó a kinyújtott nyelvemre kerül, s ekkor szembesülök vele, hogy ez jóval több mint egy ho pehely, révén több finom ize is van. Alig tesszük meg az út felét, mikor is az ostya út két oldalán hömpölyögni kezd a hó réteg, majd nagyon nagy hóemberek jelennek meg, s körbe állnak minket, s az ölelésünket akarják.
- Akkor gyere ide nagy fiu. - Mondom, s megölelgetem a hóemberemet, aki erre azt mondja, hogy szeret.
- Tudom. - Felelek, majd a hó emberem szét pukkad, s a piros ruhámat egy kellemes meleg járja át. De amint hallom, ha jól hallom ketten viszont ezt nem tették meg, így az övék ellenük fordul, de csak az egyikkel végez a saját hóembere, a másikkal még nem. Bevalom, egyenlőre azt sem tudom, hogy mit is kéne tennem, hogy beszálljak-e a mókába vagy ne. Nem lenne valami sok kreativitásom, csak ész nélkül karmolásznék, s nem lenne semmi konrét tervem, így legjobb esetben is, csak várok inkább, mert ezek a... Nos szóval emberek, még nállam is tapasztaltabbak, s ők tudják, hogy mit is tesznek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
341
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Csüt. 21 Dec. 2017, 15:20

•• Karácsonyi ámokfutás ••

Ready, steady, go!





• A gigantikus hóember, aki Leonard után vetné magát megtorpan, miután Carol elsodorja, majd ízekre esik Stevenek köszönhetően. A hóembert így már elpusztíthatják, mielőtt lassan újjáépítené magát.
A cukorka oszlop rövidnek bizonyul az úttól 10 méterre zuhant Leonardnak, ám Carol az utolsó pillanatban még érte repülhet, és kimentheti a fiút.

A kalandorok folytathatják útjukat a hegyvonulat lábáig, melyre különösen sűrű köd ül, és hatalmas jég és hótömeg borítja be egészen a csúcsáig. Látszólag nem vezet ösvény a tetejére, és megkerülni képtelenség lenne, hiszen nem látni a végét.
A résztvevők érezhetik, hogy a belélegzett köd lassan gyengíti képességeiket. Így tehát Carol egyre alacsonyabbra tud repülni, Wandát egyre kevésbé járja át a skarlát erő, Steve szuperszérumának hatása egyre kevésbé érezhető, és így tovább. Erejük most még nem tűnik el teljesen. Egészségi állapotuk viszont nem romlik, csupán hamarosan éppen annyi erejük lesz, mint bármelyik más, erős fizikumú embernek.

Hirtelen morajlás hallatszik a hegy gyomrából és a föld remegni kezd. Leszakad a hegyoldal hótakarója, magával rántva mindent. Az egyik fa, amit a lavina magával sodor, a hegyoldalhoz legközelebb álló T'Challát találja el és felnyársalja a férfit, a többieket viszont még megóvhatja a hősök maradék ereje a biztos haláltól...


Megjegyzés: T'Challa jelentkezett a kalandba, de immáron második alkalommal nem írt, és sajnos egyik alkalommal sem jelezte távolmaradását, ezért T'Challát ki kellett mesélnünk a kalandból.
Arra kérünk mindenkit, hogy szóljon, ha nem tud írni! Nem lesz belőle baj, csak tudjunk rólatok!


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, és ne várjunk rátok a meséléssel! Természetesen nem lesz baj belőle, mi is emberek vagyunk! Második alkalommal, amikor nem szóltok, törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Carol Danvers, Leonard Atkinson, Norina Thomson, John Vicious, Caroline Shione, Laura Kinney, Steve Rogers, Wanda Maximoff.

Jó szórakozást kívánunk!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017) Csüt. 21 Dec. 2017, 21:01



I wish you a merry christmas..


Felkészülve mindenre ölelem meg a hóembert de nem érzem hidegnek és nem tudom mi történik majd, de érezhetően kicsit megnyugszom mikor kijelenti hogy szeret és valami melegség jár át, mintha a fagyban hirtelen egy pohár forralt bortól felmelegednék. Átjár és kellemesen megborzongtat. Mosolyogva figyelem ahogy kipuakkanva hópelyhekké válnak. Ezt legalább megúsztuk, de úgy látom nem mindenki ilyen szerencsés.
A két szipogó hóember felé nézek, és hirtelen horrorisztikus jelent kezd kialakulni előttünk és borzadva nyílik el a szám, ahogy rátámadnak Peterre és mire kiküldeném a skarlát erőmet már sehol sincsenek! Szinte lesokkol hogy ilyen hirtelen történik minden.
- Peter?! Neeeeemmmm - esek kissé kétségbe, de mikor másik segélykiáltást hallok kapcsolok. Caroline ötlete jónak tűnik, és Steve meg Carol is azonnal akcióba lendülnek. Én magam is bedobom magam, ha szükséges, és biztonságos terepről a kidőlt oszlopot skarláttal megküldve kinyújtom. Kipótolom a hiányzó távolságot, mintha az erőm egy kötél lenne úgy képzelem el, és tartom addig hogy Leonard kapaszkodhasson, amíg Carol érte nem repül (?), de remélem megteszi.
- Ez meleg volt... Köszi Carol - sóhajtok fel, és kicsit kifújom magam.
- Minden rendben Leonard? Egyben vagy? - kérdezem tőle ha végül megint velünk van, és mehetünk tovább. Nem mondom, ez a kis közjáték jobb volt mint egy reggeli kávé, de inkább... még Vízió vérszegény pörköltjét is hamarabb, mint ezt! Szívdobogva indulok meg újra Steve és Carol közelében, körbe pillantva néha, hátha fenyeget még valami.
- Ez meg mi? - hördülök fel, mintha nehezebb lenne a levegő és a skarlát erő is... mi ez?! Soha nem esett nehezemre előhívni, én nem tudom milyen normális emberi lénynek lenni! Kérem vissza.
- Az erőm! Mi ez a köd? Jézusom, lavina! Fedezékbe mindenki! - kiáltom el magam és összekaparom minden erőmet hogy védőfalat emeljek körénk nehogy agyonnyomjon a hó de úgy tűnik egy valaki még így is kívül esik, és éles sikoltással tudatom mindenkivel hogy újabb halál történt. Elborzadva fordulok el, hogy ne lássam T'Challa holttestét. Ez borzalmas.
- Uramisten... - suttogom magam elé. Ez azért... azért üt. Megint nem voltam képes megvédeni valakit! Ez az én sorsom?! A folyamatos kudarc? Könnyek csordulnak ki a szememből, de dühödten letörlöm őket. Most nem eshetek szét. Nem szabad. Ki tudja mi jön még?




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Vissza az elejére Go down

Alternatív Valóság - Karácsonyi ámokfutás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Karácsonyi event
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» [Event] SAO Karácsony 2026
» Gundan Tábor 2017

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-