HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Natasha & Tony - Double Agent(?)

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Csüt. 30 Nov. 2017, 21:29
Ugrás egy másik oldalra



Double Agent(?)

Natasha&Tony

Kényelmesen elfeküdtem az egyik fotelben, miközben a telefonomból megjelenő holografikus képeket, videókat és híreket olvastam. A legtöbb arról szólt, hogy hatályon kívül helyezték az Egyezményt, majd utána, hogy a Földet ismét megmentették … beírom majd az önéletrajzomba. A galaxis más pontján nem nagyon ismerhetik a statisztikát, egy kisgyerek is tudja, hogy nem érdemes minket megtámadni. Eddig mindent legyőztünk, ami ránk támadt, lassan kezdem elhinni, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. Legalábbis, kezdeném, ha nem tudnám, hogy nem az számít, ki jön odafentről. Azzal megbirkózunk, a baj azzal van, mikor egymásnak esünk. Az nehezebb, mint űrlényekkel és démonokkal harcolni.
- Natasha! – köszöntöttem a mögülem érkező nőt. A kamerák képét is láttam, így bár bejönni nem hallottam, az alakját láttam feltűnni. – Mogyorót? – nyújtottam felé egy kisebb zacskót, aminek a tartalmát fokozatosan pusztítottam el. Nem tudom, hogy a kémeknek mit szokás enniük, most így jobban belegondolva még nem is láttam őt enni. Talán fotoszintetizál, ez sok mindent megmagyarázna. – Örülök, hogy benéztél. – szóltam PÉNTEK-nek, hogy akárhol is van, szóljon Romanoff-nak, hogy beszélnünk kell. Jelen pillanatban mi voltunk itt a … felnőttek. Nem épp így képzeltem el az első apai szerepemet. Rogers lelépett, Clint is eltűnt, Thor ismét űrbéli Asterix-et játszik, Banner pedig … nos, ő legalább Banner. – Olvastad? Ódákat zengenek rólunk, talán még Becsületérdemrendet is kapunk. Az még hiányzik. – meglepő, de elég sok kitűntetést kaptam az évek során,  és ebből csak néhányat a Playboy villában, ami azért esetemben elég … megrázó. Soha nem hittem volna, hogy egy nap majd hősként fognak emlegetni. – Te lehetnél az első orosz, aki amerikai Becsületérdemrendet kap. – elsőnek lenni majdnem mindig jó. Oroszként gondolom … még inkább.
Felteszem, felakarod keresni őket. – nem mondom ki ugyan, hogy kiket, de sejtheti. Clint-et, Steve-t. – És felteszem azt is tudod, hogy hol keresd őket. – pillantottam rá, miközben a számba dobtam néhány mogyorószemet. – Remélem nem eltitkolni akartad. Ez nem a SHIELD, egy csapat vagyunk, meg kell bíznunk egymásban. Szóval, merre vannak? – én magam próbáltam nem ezzel foglalkozni. Túl nagy lett volna a kísértés, hogy rájuk küldjem a hadsereget. Barton-t messziről elkerültem volna, gondolkodtam, hogy felkeresem a családját, de aztán inkább lemondtam róla. Kissé érzékeny, ha a családjáról van szó.


Youth |  ha valami nem jó, szólj! Smile


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Csüt. 30 Nov. 2017, 22:52
Ugrás egy másik oldalra



double agent(?)
Tony & Natasha
_________________________
Kár is lenne tagadnom ama tényt, hogy sokkalta több időt töltök külső helyszínen, mint a Bosszúállók bázisán. Mint mindenkinek, úgy nekem is megvolt a magam útja, melyet szerettem egyedül járni. Tettem a dolgom, kiképeztem az újoncokat, ha éppen szükséges volt, de nem átallottam oly helyzeteket keresni, mikor nem liheg senki sem a nyakamba. Igen, virtuálisan sem. Stark által megálmodott, s minden részletre kiterjedően megtervezett fellegvárában az ember nem mehet úgy el a mellékhelyiségbe, hogy azt ne kövesse nyomon egy mesterséges intelligencia. Volt egy olyan feltételezésem, hogy az egyezmény aláírását követően Tony paranoiája csak tovább nőtt, és olyan helyekre is szerelt fel lehallgató s megfigyelő rendszereket, ahol korábban nem volt. Reklamációnak nem volt helye, aki itt hajtotta álomra a fejét, azzal együtt beleegyezett Stark játékszabályaiba. Persze, ha nagyon zavart volna a dolog, akkor megkeresem ezeket a kis kütyüket, és kiiktatom őket. Így hát ha őszinte akarok lenni, olyannyira még sem izgatott a dolog.
  - Tony. - feleltem enyhén rekedtes hangon, miközben beljebb haladtam. A hangomból nem áradt a túlzott lelkesedés, de ez igazán nem vethető a szememre. Nehéz napokon vagyunk túl, s koránt sincs vége. A renoválások hosszasan eltartanak még. - Nem, köszönöm. -
A konyhapult felé kanyarodom le, s magamhoz véve egy bögrét, kiöntöm a maradék kávét, majd ütemes léptekkel a férfi felé veszem az irányt.
- Tudod a számom, mégis személytelenül egy programmal üzensz. Lehet egy ilyen invitálásnak nemet mondani? - nem igen emlékszem, mikor mondtam nemet Starknak. Már ami az ehhez hasonló invitálásokat jelentette. Kellemetlen tulajdonságait jól ellensúlyozta az is, hogy feleslegesen nem kérte, hogy beszéljünk. Viszont ez a tény magával vonta azt is, hogy nem véletlenül vagyok most itt. Helyet foglalok a kanapé túlsó végén, ahol most fekszik. - Szerintem pont nem hiányzik az egódnak. -
Belekortyolok a kávéba, majd kissé előrehajolva, teszem le a bögrémet az asztalra, s dőlök hátra, balom a karfára fektetve fordulok Stark felé.
- Kétlem. Nem vagyok a szenátusi tagok kedvence. - ó igen. Főleg azok után, hogy a S.H.I.E.L.D. teljes lezúzása után beintettem nekik, és faképnél hagytam őket. Az, hogy az egyezmény aláírásakor ott voltam, az akkor - s az azt megelőző - történéseket nem teszi semmissé. Természetesen nem dőlnék kardomba, ha mindenki kapna rajtam kívül. Nem egy plakettért teszem azt, amit kell.
Tony, a Rá jellemző módon, gyorsan letudva a kötelező köröket, máris a tárgyra tér. Az általa feldobott téma pedig nem okoz meglepetést. Pontosan tudom, kikről beszél, nem kell nevén neveznie egyik volt csapattársunkat sem. Bólintok egyet, ezzel megerősítve a szavait. A mondandóját olyan gyorsan folytatja, hogy ha akarnék, sem tudnék megszólalni.
- Hogyan is lehetne eltitkolni bármit is Tony Stark elől? - emelkedik meg enyhén a jobb szemöldököm, miközben válaszolok. - Egy csapat vagyunk, de nem közösek a céljaink. -
Nem terveztem beavatni, csak utólag mondtam volna bármit is Neki. Ez picit komplikálja a helyzetet. Jobban oda kell figyelnem arra, hogy még véletlen se lehessek lenyomozható, amikor felkeresem Steveet.
- Felteszem, nem békülési célzattal akarod felkeresni Rogerst. - az iménti stílusát lemásolván válaszolok.   - És felteszem azt is, hogy tudod, Barnes is vele van. Felteszem úgy érzed, van egy lerendezetlen meccsed a Tél Katonájával. -
Nyilvánvaló, hogy nem egy villás reggelire akar beugrani. Thanos most akarta lerombolni a világunkat, és épp, hogy túléltük, de Ő már megint háborúzni akar. Hihetetlen.
- Mivel Te, Tony Stark, köztudottan egy zseni vagy, felteszem azt is tudod már, hogy mi lesz erre a válaszom. És ha csak ezért hívtál ide, akkor kár volt. - Clint nem érdekli. Ebben biztos vagyok. Már nem csak én ismerem a családját, s azok hollétét, hanem Ő is. Ha annyira akart volna, odament volna. De Ő is tudja, hogy a család Barton számára sérthetetlen, pont mint Neki Pepper.


 



 
 
_______________________________


mit szólhatnék? hisz tudod! Wink -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Szomb. 02 Dec. 2017, 00:06
Ugrás egy másik oldalra



Double Agent(?)

Natasha&Tony

Hogy paranoiás vagyok-e? Nem. Talán, egy kicsit. Harcoltam már űrlényekkel és démonokkal, elég gyakori vendég egy fickó, akit elég megverni Twister-ben, hogy dühöngő zöld szörnyé változzon. Nem, mintha nem bíznék Banner-ben. A Hulk klopfoló, ahogy én szeretem hívni, csak vészhelyzet esetére van. Akárhogy is nézzük, ezt a helyet én húztam fel. Én adtam a pénzt, a király ötleteket és a menő dizájnba is volt egy kis beleszólásom. Kaptak medencét és jakuzzit, nem is egyet. Van tréningcsarnok, teniszpálya, egy külön terem, hogy Rogers keresztrejtvényt fejthessen az egykori bajtársaival. Mindezek után az az apróság, hogy a hely tele van kamerékkal és a legmodernebb védelmi rendszerrel van felszerelve, nos … azt hiszem elnézhető.
A szavaira csak megvonom a vállam, ahogy a zacskóba nyúlok. Több marad nekem. Ők kémek biztos valami sajátos diétát folytatnak, hogy mindig a toppon legyenek. A végén még kiderül, hogy a világ legjobb titkos kémeit valójában a különleges étrend teszi. A topmodelleknél bejön, kell legyen valami realitása.
- Csak saját felelősségre idd! – figyelmeztettem, mikor láttam, hogy magához vesz a kávéból. Azt hiszem ki kéne térnem a szerződésekben arra, hogy nem vállalunk szerencsét a kávéfőző okozta egészségügyi problémákért.
- A szokás hatalma. – vontam meg a vállam. Szerettem régen is így intézni mindent. Ha jobban belegondolok, Pepper-en kívül nem nagyon beszéltem senkivel sem személyesen. Kivéve talán Happy-t. – Tudod, nem olyan régen még Vízió is egy ”személytelen program” volt. – idéztem a szavait. – PÉNTEK a legfejletebb és legkorszerűbb MI, ami létezik a világon, folyamatosan fejlődik. – megállom, hogy firtatni kezdjem az ebben játszott szerepem, de mivel én alkottam, ez talán egyértelmű. – Tudsz vele sakkozni, tanulmányokat elemezni és … imádja a Hannah Montana-t. – elég sajátos és érdekes ízlése van. Le sem tagadhatná, hogy Stark gyártmány. – Tudod, az lehet neked is tetszene. Abban is kettős életet él a főszereplő. – volt néhány este, mikor nagyon unatkoztam és nem értem el Pepper-t, szóval … belenéztem pár részbe. Öreg vagyok én már hozzá.
- De jól mutatna a „Tony Stark vitathatatlan érdemei és hőstettei” falon. – mert van ilyen fal, bizony. Kaptak medencét, ennyi igazán jár nekem. Azok után, hogy majdnem minden világi díjat bezsebeltem, és még egyszer a Nobel-díjat is visszamondtam, hogy dobjak pár morzsát a többi tudós kollégának. Az a tag nyerte meg, aki feltalálta, hogy lebegtessen egy ceruzát, míg én lényegében ’’feltaláltam’’ a világbékét.
- De a Facebook imád téged. – vontam meg a vállam, magamra öltve a „nézd a jó oldalát” tekintetem. Egész szép kis rajongói oldala van, de persze nem olyan széles, mint az enyém. Nem, mintha számon tartanám a dolgot … azt PÉNTEK csinálja.
- Ez így paradoxon. – döntöttem oldalra a fejem, habár sejtettem, hogy mire gondolt a célokkal kapcsolatban. A világmegmentés meg a többi hasonló munkahelyi elvárás adott. – Hogy bízzak benned, ha folyton kémet játszol? – nem teszi könnyűvé a dolgot az, hogy folyton figyelnem kell a hátam mögé is, mikor elvileg ott egy barát áll. Barát … már, amikor éppen az, igaz?
Elhúzom a szám, mikor az én stílusomban válaszol. Hozzászokhattam volna mostanra, hogy mindenki Tony Stark szeretne lenni. Na persze, a szavaiban van valami, de attól még ez nem oldozza fel a titkolózás alól.
- Ami azt illeti… ajándékot is vittem volna. – böktem a fejemmel a rozsdás kávéfőző felől. – És igen, van rá egy … reális esély, hogy vele van Barnes is. – egy egészen kevés, de ez persze nézőpont kérdése. Ha abból indulunk ki, hogy valószínűleg létezni sem tudnak egymás nélkül, akkor talán kissé több. – Fáj, hogy nem bízol meg bennem. – Rogers akármilyen idegesítő is, szükség van rá. Habár, jól helyt állok,  belőlem hiányzik a … katona, az a fajta vezér, ami ő. Az igazság rendíthetetlen védelmezőjében viszont ez meg van.
- Új barátra vágysz, ezért hagynál ki belőle engem? – célzok Barnes-ra. Rogers-szel már meg van a közös előéletük. – Tudod, a fickó egy időzített bomba. Abból pedig van már nekünk egy. Banner ráadásul tudja irányítani. – legalábbis, az esetek többségében. Azért még mindig jobb, ha hagyjuk győzni Activity közben. Barnes viszont egy orosz esti mesétől agymosottá válik. – Plusz, őt kedvelem. – Banner és én egy nyelvet beszélünk, és akárhogy is nézzük, lehet, hogy egy hatalmas A betű van az épületen, de csak szerénységből nem írattam mellé, hogy Stark. – Visszahoznád Clint-et? Remek. Rogers-t? Egye fene, de fizetnie kell lakbért. – csak viccelek, Amerika Kapitánynak a gatyája is rámenne arra, ami … nos, lássuk be szívesen, elég vicces látvány lenne. – De Barnes-t … nincs itt semmi keresnivalója. Azt hitted ezt legalább Te megérted. – elvégre, rajta keresztül lőtt egy golyót, nem? Őt is próbálta már megölni és ő is látta, hogy mi történik Rogers barátjával, ha elsuttognak neki néhány szót. – Az pedig, hogy a hátam mögött csinálnád mindezt, kérdéseket vett fel. Tudod, megnehezíted, hogy az ember megbízzon benned. Még a medencét is kaptál. – amit ezután tuti, hogy nem használhat, legalább egy hónapig. Talán kissé idős már az ilyesfajta büntetésekhez, de ilyen viselkedéssel nem hagy más választást.


Youth |  ha valami nem jó, szólj! Smile


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Kedd 05 Dec. 2017, 22:13
Ugrás egy másik oldalra



double agent(?)
Tony & Natasha
_________________________
Azt el is felejtettem, hogy pár éve Tony Stark megmentette a világot. Önként, a roppant értékes életét kockáztatva (!) térítette el a várost célba vevő rakétát, és repült vele egyenesen a féreglyukba. Valójában még soha nem került ez szóba. Ahogyan a többi hős tette sem, melyek végrehajtásakor az önzetlenség vezérelte. Éppen ezért soha sem várt érte különösebb hálát, esetleg elismerést, ó nem. Az Ő feltűnésmentes életébe egyébként sem férne ez bele. Na ugye. Pontosan ezen logika mentén még nem fordult elő, hogy a bázis létrejöttét - mely tagadhatatlanul az Ő nevéhez kötődik - a szemünkre vetette volna.
- Kész szerencse, hogy Pepper kezét nem PÉNTEK kérte meg. - a kávéra vonatkozó megjegyzését elengedve a fülem mellett, kortyolok bele jóízűen a mások által fekete méregnek becézett italba. - Köszönöm, hogy megosztottad velem a programod érdemeit. Még nem volt alkalmam az iménti felsorolás ismertetését hallani. -
Fogalmam sincs, ki az a Hannah Montana, annak ellenére, hogy korunk médiatartalmával valamelyest tisztában vagyok. PÉNTEK tulajdonságait azonban már volt alkalmam több felvonásban is meghallgatni. Szerencsémre Tony nem hagy engem teljes tudatlanságban, ami az imént említett ismert személyt (?) illeti. Tekintetem a plafonra emelem, majd egy apró sóhaj kíséretében ismét Starka pillantok, egy amolyan ”Már megint itt tartunk?” pillantást vetve Rá, mely reakció mellékterméke egy kelletlenül elhúzott száj is. Verbálisan azonban nem kívánok rá reagálni.
- Falon? Ugyan, kit akarsz átverni Tony? Egy komplett szobát tartasz fenn erre a célra. Biztos oda jársz meditálni is. - elképzelem, ahogyan egy rosszabb napján besétál, s a vitrinek mellett elsétálva elégedetten veregeti meg a mellkasát. Kinek mi, valaki egy kiruccanással, esetleg egy kis vásárlással vezeti le a felgyülemlett feszültséget. Starknak az is elég, ha három másodpercnél tovább bámulja a tükörképét. Az újonnan teret nyert közösségi média felületek is csak tovább simogatják a kis lelkét, míg engem teljesen hidegen hagy, így a facebookos felvetését is egy laza vállrándítás kíséretében elengedem. - Olykor Te magad is az vagy Tony. -
Pontosan emlékszem arra a bizonyos értékelésre, melyet Nick Fury kért, hogy írjak meg Tonyról. Még csak dédelgetett terv volt, hogy a Bosszúállók létrejöjjenek, és ami Tony felvételét illeti, nos.. nem csak nekem voltak aggályaim.
- Megbíztál bennem valaha is? - nincs sértettség, vagy számonkérés a hangomban. Az személyem iránt táplált bizonytalanság nem újszerű felfedezés a számomra. A múltam nem tehetem semmissé, de a jelenben megteszek mindent annak érdekében, hogy jóvátegyem egykor elkövetett bűneim. Ezen próbálkozásom azonban kevesen akarják felismerni, avagy felismerni.
Rogers kedvenc kávéfőzője felé biccent, én pedig követem pillantásommal a mozzanatot. Pár másodpercig a gépet figyelem, miközben Ő tovább beszél rendületlenül. Végül vontatottan ismét Rá emelem a tekintetem. - Te is tudod, hogy nem erről van szó. -
Előre hajolva nyúlok az asztalon pihenő bögrémért, majd emelem ismét az ajkaimhoz, és hörpintem ki a maradékot a kávéból. Tony legyen.. bármilyen is, azon kevesek közé tartozik, akiben megbízom, és egyben ismerem is. Ez utóbbiból kifolyólag feltételezem, szándékai nem éppen jók, ami Rogerst és Barnest illeti.
- Természetesen nem. - kétlem, hogy Tony úgy ismert volna meg engem, mint aki „barátokra vágyna”, erre azonban most nem hívom fel külön a figyelmét. Miközben hátradőlök a kanapén, tovább hallgatom a kifakadását. Ami azt illeti, elég szórakoztató performansz, csak most éppen nincs kedvem nevetni. - Megértem, én sem ugrálok örömömben, hogy kétszer is golyót küldött belém, de itt most nem ez a lényeg. -
Jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy Tony a feltételezéseit valóban komolyan gondolja. Már csak azon okból kifolyólag, hogy némely állítás, mely elhagyja a száját, egyszerűen bődületes baromság.
- A medencét nem csak én „kaptam”, hanem közös használatú. Ezzel nem fogsz rám nyomást gyakorolni. - vonom fel a szemöldököm. Nem igazán tudom, hogyan gondolhatta, hogy akár csak a gondolatai is a medencének meghat. - Azért nem avattalak be a tervembe, mert tudtam, hogy így fogsz reagálni. -
Hordozom tekintetem végig az alakján, miközben kissé lentebb ejtve az állam, pillantok fel Rá.
- Lehet, hogy Te nem akarod itt látni Barnest, közöttünk. Megértem. Tényleg. De a felállás mostanra megváltozott. Ha szeretnénk, hogy Steve újra csatlakozzon hozzánk, akkor el kell fogadjuk azt is, hogy Barnest hozza magával. - nem bonyolult a képet, még egy olyan normál ember is megértené, akinek az intelligencia hányadosa jóval kevesebb, mint a mellettem lévő férfié. - Te ajtóstul akarsz berontani, és erre most, hogy végre csitultak a kedélyek, és az egyezmény is hatályon kívül került, nincs szükség. -
Barátként megyek oda, hogy oly sok idő elteltével, szemtől szembe beszélhessek Rogersel. Nem pedig rájuk robbantom a házat. Nagy különbség.
- Neked még időre van szükséged Tony. Több időre. Én addig is megpróbálok egy.. mindenki számára kielégítő megoldást találni. - tessék, nem kell többet képzelni az egész mögé, mint amennyi valójában van.
 



 
 
_______________________________


ho ho ho!  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Csüt. 07 Dec. 2017, 20:31
Ugrás egy másik oldalra



Double Agent(?)

Natasha&Tony

Mindig is Rogers volt a főnök. Neki ez jobban megy, a … parancsolgatás és az ilyesmik, én csak a király cuccokat adom ehhez és a lehengerlő stílust. Mikor pedig a szememre vetik az általuk ”hibának” emlegetett egyes személyiségvonásaim kénytelen vagyok felidézni, hogy micsoda elévülhetetlen érdemeim vannak. Kockáztattam az életemet a Földért, azelőtt kizárólag akkor csináltam ilyet, mikor megakartam magam öletni. Hozzáteszem, ez sem jött össze, pedig … felborultam egy Forma-1-es autóval, rám támadt egy őrült … nem felvágni szeretnék mindezzel, csupán eszükbe juttatni, hogy van némi közöm az épületen díszelgő hatalmas A betűhöz.
- Máshogy alakultak a dolgok, improvizálnom kellett. – vontam meg a vállam. Mert persze az tervbe sem volt véve, hogy esetleg PÉNTEK is közrejátsszon mind ebbe … a gyűrűt is Happy őrizte, igaz? Minden engem igazol. – Rettentően sok érdemem van, megbocsátható bűn. – feleltem kissé lazán, és teljes mértékben szerényen. Az én esetemben ez több, mint szerénység. A tudomány számos területén alkottam már … nos, korszakalkotót, hogy kissé fényezzem is magam. Az MI csak az egyik a sokból, PÉNTEK felel majdnem mindenért a Bosszúállók komplexumában, arról nem is beszélve, hogy Pepper után ő a vállalat fő mozgatórúgója. Jarvis gumiemberré avanzsálása után megüresedett a hely.
- Nem tehetek róla, hogy az érdemeim nem férnek egy falon. Én csak … adok és adok, az a néhány díj és éremrend csak … hab a tortán. – egész pontosan az a 137 díj és éremrend, amit eddig bezsebeltem. Nem, mintha számon tartanám. – Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.  ráztam meg a fejemet, mintha tényleg így is volna. – Fura is, hogy itt vagyunk. Minek is ajánlottál először? Tanácsadónak? – tanácsadónak. Emlékszem, nem gyakran utasítanak el, úgyhogy … ez a néhány ritka alkalom megmarad az emberben.
- Amikor igen, akkor átvertél. – feleltem, néhány pillanatnyi gondolkodás után. Nehéz valaki olyasvalakiben bízni, aki … nos, átlép rajtad, néha a tudtod nélkül. – De, mondjuk, hogy úgy … 70%-ban megbízom benned. – tettem aztán hozzá. Elég jól áll, de vigyáznia kell, egy bizonyos százalék alá süllyedve ugrott a medence és a jakuzzi.
Elhúzom a szám a szavait hallva, de ahelyett, hogy megszólalnék, csak veszek egy mély levegőt. Nem sok újdonságot tudnék mondani Barnes-ról, amit ne tudna. Ami azt illeti, nem nagyon beszéltem erről senkivel se a történtek óta és … ez jól is van így.
- Jó úton haladsz, hogy ne hívjalak meg a következő medencés partimra. – még, hogy közös használatú … elfelejtik, hogy rögeszmés és önimádó vagyok. A medence használata megvonható, ha úgy határozok. Habár, egy csapat vagyunk, azáltal, hogy ezt az egész helyet én építettem fel, kaptam néhány … opcionális jogot. – Na és arra gondoltál, utána hogyan fogok reagálni? – kérdeztem kíváncsian. Nem lett volna túl szerencsés, ha Barnes csak úgy átlépi a küszöböt, anélkül, hogy tudnék az érkezéséről.
A szavait hallva csak felsóhajtok. Elképesztő, hogy Rogers képes … egyre idegesítőbbé válni még úgy is, hogy nincs itt. Kezdek majdnem biztos lenni abban, hogy Rogers apám bosszúja minden bűnömért.
- Azzal, hogy idehozod azt, aki megölte a szüleimet? – kérdeztem kétkedve. Ez nekem nem úgy hangzik, mint … kielégítő megoldás. – Na és mi lesz, ha idehoztad őket? Együtt fogunk vacsorázni, twisterezni? Az egy … társasjáték. – adtam magyarázatot, mikor beugrott, hogy ő orosz. Gondolom náluk az orosz ruletten kívül nem sok társasjáték létezik. – Nem lőhetlek le és zárhatlak a szobádba. Pepper megtudná …  - húztam el a szám, merengve a dolgon. 47 éves vagyok, nem lőhetek már csak le úgy embereket, mint régen. Egyszerűbb volt botrányhősnek lenni, mint egyszerű hősnek. - Nem akarom itt látni, Natasha. Egyébként is … hogy bízhatnánk meg benne? Ha ő fedezné a hátad, nyugodt lennél? – én nem, és  kétlem, hogy ő olyan bizalmas kedvében lenne. – Egyébként is … hol vannak most? Nem úgy látom, mintha Barnes törné magát, hogy bekerüljön a mi kis … csapatunkba. – csak azért nyomom meg jobban ezt a szót, mert úgy tűnik most már mindenkit fel fogunk venni ilyen alapon. – Már nem szökevények, mégis bujkálnak. Nem csak miattam, és ezt Te is tudod. – ha olyan szörnyen bánná a dolgot, akkor … most nem valami vidéki viskóban bujkálnának, vagy akárhol máshol, ahol nincs internet és civilizáció. Rogers egy régimódi fickó, szinte biztos, hogy valami ilyen helyen bujkálnak. – A kielégítő módszered csak … nekem nem kielégítő, úgy tűnik. – vágtam rosszalló képet, ahogy rápillantottam. Idehozni Barnes-t és Bosszúállót csinálni belőle … megkérhetem PÉNTEKET, hogy számolja ki ez hány százalékban jó ötlet, de tudom magamtól is. Natasha is tudja, csak … Oroszországban minden bizonnyal az oktatás is katasztrófa, nemcsak az időjárás.


Youth |  ha valami nem jó, szólj! Smile


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Szer. 13 Dec. 2017, 10:49
Ugrás egy másik oldalra



double agent(?)
Tony & Natasha
_________________________
Azon véleményt képviselem, hogy a szerénység mint olyan, egyáltalán nem szerepel Tony szótárában. Még egy olyan felvehető jellemvonásként sem, melyet időközönként, a közjó érdekében opcionálisan eljátszhatna. Nem. Merőben más személyiségjegyeket képvisel, melyek egyszerűen összeférhetetlenek az imént említett tulajdonsággal. Ez is egy megbocsátható bűn.
- Önzetlenséged megható, Tony. - csupán ennyit felelek erre az egész kitüntetéssel kapcsolatos témakörre, és arra a bizonyos szobára, ahol az érdemrendjei s egyéb elismerései sorakoznak. Félreértés ne essék, nem irigylem mindazt, amit elért. Teljesen mások vagyunk. Csupán az önimádat ezen szintjét képtelen vagyok megérteni. Stark azonban már csak ilyen. - Én nem ajánlottalak semminek sem. Azt a pozíciót Fury találta ki Neked, mert ragaszkodott Hozzád. -
Pontosítok az elhangzottakon, legalábbis én így emlékszem. Én csupán azt a feladatot kaptam, hogy írjak egy pontos és mindenre kiterjedő jellemzést Tony Starkról, és véleményezzem a Bosszúállókba való felvételét. Azóta eltelt némi idő, s a férfi minden várakozásomat felülmúlta - ezt jobbnak látom nem megosztani Vele, ahogyan azt sem, hogy némi jellembéli változást is vélek felfedezni, ami az elmúlt évek során következett be nála. Nem drasztikus, épp csak egy parányi dolog, de egy fokkal elviselhetőbbé vált mindenki számára. S nem utolsósorban a barátommá vált.
- Mondhatnám azt, hogy sajnálom, de nem teszem, mert az hazugság lenne. Biztosan megvolt az okom, amiért félrevezettelek. - némi szenvtelenséggel fűszerezett nyíltsággal reagálok az engem ért vádra.  Nem kérem, konkretizálja, melyik ügyünkre is gondol. Jómagam nem tartom számon, kit mikor játszok ki. Azonban tetteim mögött mindig valamiféle ok áll. Nem kedvtelésből keverem a szálakat. - Most jön az a rész, hogy megköszönöm a bizalmadat? -
Tonyt ismerve az általa említett arányosított bizalom nem is olyan vészes. Pár százalékkal rosszabbra számítottam. Természetesen nem célom, hogy direktmód rontsak ezen a számon, s remélem elkerülhető következmény lesz ez. Kérdez. Én válaszolok, nem kertelve. Némán figyelem azon ritka pillanatok egyikét, mikor elhallgat. Hangosan szívja be a levegőt, én lustán fűzöm össze ujjaim, és várok. Majd érkezik a válasz, én pedig elhúzom a szám. Pontosa tudja, mennyire érdekelek a medencés partijai.
- Számításba vettem, igen. - aprót bólintva adok nyomatékot szavaimnak. Valóban gondoltam rá, de az egészen más kérdés, hogy figyelembe vettem e a lehetőségeket. Ha mindig mindenkire tekintettel lennék, soha nem jutnék egyről a kettőre. - Első lépésként biztosan nem tartom jó ötletnek, hogy Ő is ideköltözzön.  -
Egyetlen szóval sem említettem, hogy ez lenne a legjobb megoldás, mert nem. Ezzel én is tisztában vagyok. Pontosan ezért kellene találnunk egy harmadik, aranyközép utat. Feltéve, ha létezik ilyen. A „twister” megnevezés hallatán enyhén megemelkedik a szemöldököm, s Tony azonnal pontosítja is, miről van szó. - Nem éppen erre gondoltam. Az is hatalmas előrehaladás lenne, ha letudnátok mindketten ülni, és beszélni egymással. -
Gyanítom, eme felvetésem csak olaj lesz a tűzre, de ugyan mi értelme lenne ennek a beszélgetésnek, ha nem az, hogy őszintén megvitatjuk nézőpontjainkat egy adott témát illetően.
- Nem. De ha Steve fedezné a hátam, akkor igen, nyugodt lennék, és Te is. Mert akkor újra összeállhatna a csapat. - a személyemre vonatkozó kiiktatási tervét figyelmen kívül hagyva válaszolok. Én sem bízom Barnesban. Egyelőre biztosan nem. - Nem tudom, mi a véleménye Barnesnak eme felvetésről, de többek között szeretném ezt is kideríteni.  -
Hogyan várhatunk törekvéseket egy olyasvalakitől, aki sokáig azt sem tudta, kicsoda? Ennek taglalásába azonban most nem megyek bele.
- Nem szökevények, de a Barnesra sütött Tél katonája billog még nem került eltörlésre. - s ahogy kiejtem az utolsó szót, elhallgatok, és várom, hogy egy újabb adag kifakadást rám zúdítson. A kielégítő módszeremről beszél, s eme megjegyzés nem több, mint szavaim kiforgatása, így csak elnézően megingatom a fejemet, és nem veszek tudomást a kis szurkálódásáról. - Steve nem fog lemondani a barátjáról, Te pedig nem akarod őt semmilyen formában elismerni. Be kell látnotok, hogy mindkettőtöknek engednetek kell, legalább egy kicsit. -
Nem akarok oly nagy szavakkal dobálózni, mint elfogadás, alkalmazkodás és kompromisszum, túl klisésnek hatna, még ha erről is szól ez az egész.
- Megértem a dühöd, a gyűlöleted, melyet Barnes irányába táplálsz. Megölte a szüleidet, igen. Viszont azt is vitathatatlan tény, hogy James nem egyenlő a Tél katonájával. Egy orosz kísérlet hatására vált azzá a személyé, aki végzett ártatlan emberekkel, miközben parancsot teljesített. - nem akarom ezt a témát túltolni, hisz feltételezem, Steve is elmondta már mindezt, más szövegkörnyezetben. Sokkal hitelesebben, mint én. Hisz az imént elmondottak akár rám is igazak lehetnének. Azzal az egy különbséggel, hogy nekem más módszerekkel mosták ki az agyam, de parancsokat teljesítve végeztem vétlen emberekkel.




 
 
_______________________________


tudod, ha valami nem jó..! ; ]  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Csüt. 14 Dec. 2017, 19:04
Ugrás egy másik oldalra



Double Agent(?)

Natasha&Tony

Csak megvonom a vállam, ahogy az önzetlenségemről beszél. Habár, a legtöbb embernek valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem ez jut először eszébe rólam, a világon kevés ember annyira önzetlen, mint én. Rendkívül sokat adományozok és segítek, nem kamucégeken keresztül, amik profitot gyártanak nekem adományozás címszó alatt. Nekem erre nincs szükségem, elég sikeres vagyok enélkül is. Én közvetlen nyújtok támogatást és segítséget, hogy az biztosan úgy működjön, ahogy azt kitaláltam. Azaz, ezt Pepper csinálja, de nem vagyok ellene, csupán csak … Pepper jobban intézi ezt az egészet, szóval ez ilyen közös önzetlenség, úgymond.
- Akárhogy is, nem készítettél eléggé … pontos jellemrajzot – nem azt mondom, hogy nem stimmelt egy-két dolog, de sok mindent a pillanatnyi állapotomból vont le, az pedig egy haldokló ember esetén nem túl igazságos. – Fury pedig remek emberismerő. – vontam meg a vállamat. Elvégre, felismerte azt, hogy mekkora szükség van rám. Na persze, ehhez egy invázió kellett, de végül … csak eljöttek hozzám. Megmondom őszintén, elsőre nem igazán volt kedvem a dologhoz, de mikor láttam a többieket … kellett oda egy normális ember.
- Ezt vitatnám. – ráztam meg a fejemet, de nem gondoltam túl komolyan a szavaimat. Egyébként is, kém, gondolom ez nála már egy jól berögzült szokás. – A hetven százalékát. – javítom ki, a bizalmamat illetően. – De nem várom el, hogy megköszönd. Ajánlott, de nem elvárt. Semmi kényszer. – tártam szét a kezemet mosolyogva. Ettől csak az függ, hogy milyen hamar használhatja majd újra a Bázis igencsak luxus szolgáltatásait. Nem vagyok szőrösszívű, de fent kell tartani valahogy az ember tekintélyét.
- Ezzel egyetértek. De még csak az államba se. Ha jobban belegondolok … költözhetne egy másik kontinensre is. – vontam meg a vállam. Vagy akár egy másik bolygóra, ha megkértem Thor-t, biztosan szívesen eldobja valami kietlen bolygóra az univerzum végén. – Szóval már széket is adnál neki? – kérdeztem hitetlenül, ahogy felsóhajtva csóváltam meg a fejemet. Kezd ellágyulni. Leülhet, ha hoz magának széket, és ha … beengedem azt a széket. Barnes lényegében egy fegyver, a szék is lehet komoly veszély faktor a kezében, úgyhogy … biztonsági előírások miatt sajnos talán még le se ülhetne.
- Kiderítenéd akkor azt is, hogy mire allergiás? – kérdeztem csak úgy mellékesen. – Csakhogy tudjam mivel kínáljam, ha idejön. – gyerekes, komolytalan szavak ezek persze, nem vagyok ennyire kicsinyes. Általában.
- Még?  kérdeztem felvont szemöldökkel. Talán tanúskodni is fog amellett, hogy ne használhassák „szegényre” ezt a jelzőt? Nem, mintha nem lennék híve az újrakezdésnek, de vannak dolgok, amiket nem lehet csak úgy … lemosni az embernek magáról. Ha így lenne, könnyű lenne kibújni a dolgok alól, amit mi nem tehetünk  meg, ezért vagyunk itt, erről szól ez az egész. – Egy kicsit. – ismétlem meg a szavait. – De a Bosszúállóvá avanzsálása az kissé … erős. – még akkor is, ha nem itt akarjál elszállásolni. Nem rajongok az ötletért, hogy az életem esetlegesen Barnes-on múljon, azért  meg végképp nem, hogy az övé múljon rajtam. Így is elég nehéz jónak lenni.
- Csak nem szimpatizálsz vele? – pillantottam fel rá, ahogy kiejtette a száján az utolsó szavakat. – Nem csak ez számít, Natasha. Barnes veszélyforrás, akárhogy is nézzük. Rogersnek ő a gyengepontja. Az ő gyengepontja a mi gyengepontunk is. – azokat pedig nem túl könnyű elrejteni, ha ott állnak mellettünk. A körülmények talán mások voltak, de Rogers nem hagyná fordítana hátat a barátjának, akkor se, ha tudná, hogy azt kéne tennie. Nem menne neki. – Rogers tudta, hogy Barnes mit tett. Tudta, de nem mondta el. Megvédtem volna őket, megvédtem volna mindenkit, amennyire csak tudtam volna. Békejobbot nyújtottam. – beismertem, hogy hibáztam, amit ritkán teszek, történelmi pillanat volt. – Cserébe végig nézhettem, ahogy kivégzik a szüleimet. – mondtam érzelemmentes hangon. Rogers tartozott volna nekem azzal, hogy elmondja ezt, de nem tette meg. Barnes miatt. Ez pedig … nem olyan dolog, ami nyugalommal tölt el.


Youth |  nem jó. Szuper Very Happy


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Szomb. 23 Dec. 2017, 07:14
Ugrás egy másik oldalra



double agent(?)
Tony & Natasha
_________________________
Túlzás volna azt állítani, hogy időtlen idők óta ismerem a mellettem helyet foglaló alakot. Elvégre a Vasember szerkezetének megalkotásáig egészen más perspektívában vonta magára a figyelmet. Leginkább botrányairól volt híres, na meg persze arról a bizonyos cégbirodalomról, melyet apja ráhagyott. Ledér életvitele ama tényt is feledtette, hogy Tony sokkal többre képes annál, mintsem, hogy minden évben lecsavarja az aktuális Miss Universe fejét. Aztán jött az a bizonyos eset, elrabolták, halálhírét keltették, de végül előkerült, s sikerült lelepleznie a Stark Industries falai közé beépült korrupciót. Fury felfigyelt rá, s itt kerültem én a képbe. Küldetésem során beépültem, és lehetőség szerint közel kellett férkőznöm a célponthoz, aki ebben az esetben Tony volt. Testhezálló feladat volt a számomra. Azóta sokféleképpen keresztezték egymást útjaink. Most pedig itt vagyunk. Igen. Tony sokat változott az elmúlt évek alatt. A kitüntetéseit okkal nyerte el. Azt azonban, hogy az önzetlenség minden tettét átjárta volna, vitatom.
Csupán egy enyhén megemelkedett szemöldök a válaszom szavaira. A leírásom a lehető legpontosabb volt, amelyet akkor készítettem, arról nem is beszélve, hogy jómagam sem panaszkodhatom, ha emberismeretről van szó. Az, hogy az általam vázolt jellemrajz nem nyerte el Tony tetszését, már nem az én gondom.
- A jövőben igyekszem dolgozni a fennmaradó harminc százalékon. - pillantok rá kissé hunyorogva, miközben halovány mosoly jelenik meg a telt ajkakon. Némi irónia fűszerezi hangszínem, de ama tényhez kétség sem fér, hogy Tony számomra hasonló számokkal bír. Sőt, még annál is többel. Hisz azon kevesek közé tartozik, kire barátként tekintek, s tűzbe mennék érte. Kevesen vannak, akik ezt elmondhatják magukról, és azt is tudom, hogy ennek a beszélgetésnek a végkimenetele nem fogja ezt az érzést tovább növelni a férfiban. Pedig Tony tényleg fontos a számomra. Csak éppen én másképp kezelem a kapcsolataimat, mint az átlag. Többek között nem török az életére, és nem kémkedek utána - ha nem feltétlenül szükséges. - A Barnes iránt érzett gyűlöleteden az sem enyhítene, ha egy másik bolygóra költözne. Így nem gondolom, hogy ez hosszútávon bármit is érne. -
Tudom, hogy Tony most nem éppen a kompromisszumra törekszik, hisz számára az lenne a legkézenfekvőbb, hogy Steve hagyja maga mögött múltjának azon részét, meg Buckyhoz köti, és térjen vissza hozzánk. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez képtelenség. Pontosan ezért dolgozom azon, hogy egy kicsit más nézőpontból közelítsem meg ezt az igen kényes témakört.
- Ami azt illeti, elég jó állóképességgel rendelkezik ahhoz, hogy akár állva is lefolytassátok a szükséges diskurzust. Persze ehhez Neked szükséged lesz a páncélra - ne feledkezzünk meg arról a fizikai fölényről, mellyel Barnes rendelkezik. Tudom, hogy ezért a megjegyzésemért nem leszek éppen népszerű, de ostoba kérdésre hasonló szintű válasszal tudok szolgálni. Épp felhívnám Tony figyelmét arra, hogy ezt a témát kicsit vehetné komolyabban is, mire jön egy újabb roppant elmés megjegyzés. - Tony. -
Szólítom a nevén, és egy igen komoly pillantást vetek rá, hosszan, némi önfegyelemre felszólítva. Nos igen, ez a szó egy lapon szerepel az önzetlenséggel. Ugyan időmből kitelik, csak éppen kedvem nincs sok gyerekes megjegyzéseihez. A téma komolyságánál maradva a Tél katonája megnevezésről beszélek, de a megfogalmazásom nem éppen nyeri el a férfi tetszését - meglepő fordulat -, s erre fel is hívja a figyelmem.
- Mindenki megérdemel egy második esélyt. - felelem óvatosan, miközben Tony pillantását keresem. Tisztában vagyok azzal, hogy erőteljesen feszegetem a másik határait. Azonban úgy vélem, erre szükség van. - Barnes egykoron katona volt, és hasonló értékeket képviselt, mint Steve. Harcba indult a hazájáért. Az, hogy rajta kívülálló okok miatt eltérítették a helyes útról, nem az Ő hibája. Ez pedig arra késztet, hogy más szemszögből nézzük a történteket. -
Nem vitatom, hogy a csapatba való belépése hagy némi kívánnivalót maga után. Azonban arról se feledkezzünk meg, hogy Barnes is egykoron harcos volt, és hasonló elvek mozgatták, mint minket. Csak éppen azóta eltelt pár évtized, s bekövetkezett egy orosz kísérlet az életében, mely mindent megváltoztatott.
- Itt most nem az a lényeg, ki szimpatizál kivel. - orrnyergemen apró bevésődések jelennek meg, miként kissé fentebb húzom orrom. Ez tökéletesen jelzi nem tetszésemet Tony megjegyzését illetően. Kérdése akár igaz is lehetne, ha azt az igen erős közös pontot vesszük alapul, hogy Barnes és én is egy orosz kísérlet eredményei vagyunk. Nem szeretem az efféle bújtatott szemrehányásokat. - Igazad van, ezt nem is vitatom. De ha kiiktatjuk azon veszélyforrásokat, melyek által Barnes egy agymosott gyilkoló géppé avanzsál át, már nem beszélhetünk róla úgy, mint egy opcionális veszélyforrásról. Elérhetjük azt, hogy erősítsen minket. -
Nem gondolom, hogy James Barnesról úgy kellene vélekednünk, mint egy, magát megvédeni képtelen személyről. Elvégre a képességei és szakértelmei adottak ahhoz, hogy valódi harcossá váljon, aki az oldalunkon áll.
- Mi mindannyian egymás gyengepontjai vagyunk Tony. Az egyezmény szétzilálta a csapatot, és lásd, mi lett belőle. Káosz. Most kaptunk egy új esélyt arra, hogy ezt megelőzzük. - az egyezmény hatályon kívül került. Úgy vélem, ez egyértelmű lehetőség arra, hogy rendezzük sorainkat, mielőtt még túl késő volna. - Mi lett volna, ha hamarabb tudod meg? Kevésbé fájt volna az igazság? Változtatott volna bármit is a Barnes iránti hozzáállásodon? Nem hiszem. - rázom meg a fejem. Újabb kényes téma ez. Érthető, hogy Tony szüleinek halála, legfőképp az újonnan kiderült körülmények, mélyen érintik. Minden jóérzésű ember hasonlóképpen reagálna.
- Steve két rossz opció közül választott egyet, az, hogy ez volt a rosszabbik e, nem tudhatjuk. Te sem. - az életünk, s munkánk során mindig útelágazások sokaságába futunk bele. Felmérjük a helyzetet, mérlegelünk, majd hozunk egy döntést, melynek következményeit nem láthatjuk előre. Ez sok mindent meghatározhat, és mindig csak utólag derül ki, jól cselekedtünk e. A felismerés azonban nem változtat rajta. - Senki sem kéri Tőled, hogy legjobb barátok legyetek. Csupán azt, hogy próbáld meg kicsit más szemszögből nézni a történteket. Megérteni, hogy James Barnes és a Tél katonája valójában két külön egyén. -
Ahogyan az utolsó szó is elhagyja ajkaim, elhallgatok. Fürkészve nézem Tony vonásait, miközben ujjaim összekulcsolva ejtem kezeim az ölembe. Fogalmam sincs, beszélt e erről az egészről Pepperrel, hiszen a nő az egyetlen, akinek Tony képes őszintén megnyílni. Én csupán a felszínt kapargatom abban a reményben, hogy célt is érek vele.




 
 
_______________________________


te vagy a szuper! én csak igyekszem lépést tartani! :-*  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Pént. 29 Dec. 2017, 18:37
Ugrás egy másik oldalra



double agent (?)
natasha & tony

Nem igazán vagyok hozzászokva az elutasításhoz. Az pedig, hogy a Bosszúállókba való besorozásom eleinte egy „nem”-mel indult, nos, akárhogy is nézzük, elutasítás. Persze, az azóta eltelt időben azt hiszem bizonyítottam, hogy nemcsak tévedtek, de nélkülem meglehetősen szegényes lenne a mi kis csapatunk, arról nem is beszélve, hogy … ki adná a menő cuccokat az egészhez? Kellek nekik. Talán ők is nekem, de előbb kezdek el hazárdírozni a tőzsdén, minthogy ezt bevalljam. Régen csináltam, és akárhogy is próbáltam meg pénzt veszteni, végül mindig pénzt csináltam. A Stark név igen régóta egyet jelent a vagyonnal, ezt láttam eleinte én is, azóta már tovább látok, mint a pénz és a csillogás.
A szavait hallva egy halovány mosolyra rándul a szám széle. Fura egy dolog ez a bizalom. Évek óta együtt harcolunk és próbáljuk jobbá tenni a világot, nézőpont kérdése, hogy mekkora sikerrel. Nem látom sokkal jobbnak, mint mikor elkezdtük. Mindeközben pedig mégis ott vagyunk mi és … a problémáink. Az emberi tényező, ami csak a bajt jelenti. Elsősorban emberek vagyunk, nem hősök. Nem tudom milyen katonának lenni, soha nem voltam az és soha nem is leszek az. Egy jobb világot akartam, örökséget, amit büszkén magam mögött hagyok, de mindemellett … önzőség talán, de azt is akarom, hogy nekem jó legyen.
- Ha azon a másik bolygón nincs oxigén és víz, akkor még az útját is fizetném. – feleltem készségesen. Abban a pillanatban útnak indítanám. Sajnos, itt még nem tartunk. Nem hinném, hogy ne lennék készséges, de való igaz, a legkevésbé sem akarom Barnes-t itt látni. Ez a hely nem kis mértékben az én érdemem, a Bosszúállóknak hoztam létre, Barnes pedig … nem Bosszúálló.
- Ez fájt. – húztam el a szám Natashát hallgatva. – Nem kell a páncél, hogy én legyek Vasember. – anélkül is az vagyok. Sokáig inkább azt hittem, hogy a páncél tesz Tony Stark-ká. Aztán felnőttem, szép lassan, és rájöttem arra, hogy több vagyok ennél, hogy többre vagyok hivatott. Persze, attól még a páncél jól jön, ha leakarok zúzni valakit.
Felsóhajtok. Második esély … igen, szeretjük mondogatni, de főleg azok, akiknek szüksége van rá, vagy akik már megkapták. Natasha megkapta, élt vele. Én megkaptam, szintén. Barnes-nak is joga lenen hozzá, nem igaz? Nos … nem akarok igent mondani. – Az apámnak pedig elvitathatatlan érdemei vannak a háború lezárásában. Sőt, a Kapitány is az ő keze munkája. Ettől még nem fogok rá az évszázad apjaként emlékezni. – felelem kissé morcosan. Igen, az apám nem a szívem csücske, soha nem volt köztünk apa-fia kapcsolat, bár a maga módján kiderült, hogy szeretett engem és hitt bennem, de … nos, inkább voltam a projektje, mint a fia. Viszont akkor sem érdemelte azt, amit kapott, végképp nem az anyám.
- Egy kicsit talán mégis. – vontam meg a vállam. Ha Rogers nem szimpatizálna úgy a barátjával, akkor most nem is lenne miről beszélnünk, igaz? Az pedig tény, hogy Natasha és Barnes között van hasonlóság, már ami az előtörténetüket illeti. Nem lenne meglepő, ha akaratlanul is szimpátiát és megértést táplálna Barnes irányába. – Szóval iktassuk ki az … agyát? Nem tagadom, az én fejemben is megfordult a gondolat …-   az, hogy a napló kinél van, nem számít. Barnes tíz szó hallatára szovjet bérgyilkos lesz, nem kell 140-es IQ ahhoz, hogy valaki azt a tíz szót megjegyezze. – Amíg Barnes-ban ott van a … „Tél Katonája program”, addig veszélyt jelent. – arról nem is beszélve, hogy … a kapcsolata Rogers-szel, szintén valamilyen szinten veszélyt jelent. Rogers, mint kiderült, soha nem bírná hátra hagyni Barnes-t. Mi lesz, ha egyszer muszáj lesz? Ha ez dönt életekről … egyszer már volt hasonló kérdés, és akkor Barnes-t választotta.
- Az egyezmény logikus volt és szükséges, te is tudod. – pillantottam Natashára. Nem voltam túl nagy közösségkedvenc azért, mert az egyezmény mellé álltam, holott nem tettem mást, mint … Rogers. Kiálltam, azért, amiben hiszek. Az, hogy ez miként sült el … inkább volt a körülmények és a megvalósítás hibája. – Más lett volna. Ha Rogers elmondja … -  nem éreztem volna magam elárulva és becsapva. Legalábbis, nem annyira. -  … úgy érzem, mintha csak az én hibáim számítanának. – csóváltam meg a fejemet, ahogy félrenéztem néhány pillanatra. Logikus, mindenki a tökéletesben keresi a hibát, nem igaz? Nem tartom magam rosszindulatúnak, tudok az lenni, de alapvetően nem így gondolok magamra. Viszont tényleg fura, hogy az én hibáim kerülnek általában nagyító alá.
Ha gondolod kiszámoltatom PÉNTEK-kel. – vontam meg a vállam. Habár, elég magas az IQ-m, hogy én magam is tudjam, ennél rosszabb megoldás aligha volt. Még akkor is, ha Rogers-t nem vezérelte semmiféle rossz szándék. Néha nem is kell, hogy az ember ártani akarjon. Nem akartam embereket ölni, mikor fegyvereket terveztem, de mégis meghaltak a fegyvereim miatt, nem igaz? A rossz szándék nem feltétlen mindig mutatkozik meg.
- Úgy gondolod? – pillantottam fel pár pillanatnyi gondolkozás után. – Nem ismerem Barnes-t. Te sem, igazából Rogers-en kívül senki sem. Lehet, hogy egyébként is egy kiállhatatlan alak, nem kell hozzá másokat megölnie … elég sokáig játszottak az agyával a szovjetek. Őszintén szólva, Natasha …   gondterhelten simítottam végig az arcomon. -  … hiszem, ha látom. Ha Barnes azt akarja, hogy máshogy nézzem a dolgokat … bizonyítson. Te is jobban tennéd, ha csak azután bíznál benne. – lehet, hogy most sem teszi, mindenesetre az, hogy megpróbálná elérni Barnes besorozását közénk, egy kicsit másról árulkodik. Én azonban nem vagyok pozitív véleménnyel Barnes-ról, ha azt akarják, hogy én máshogy lássam … adjanak rá okot.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Hétf. 08 Jan. 2018, 18:42
Ugrás egy másik oldalra



double agent(?)
Tony & Natasha
_________________________
A Bosszúállók többet jelent nekem, mint egy feladat. Egy munkahely, egy egység, melynek szerves részeként feladatokat hajtok végre. Nem vagyok az az érzelgős fajta, ahogyan Tony sem. Pontosan ezért egyikünk sem vallja be, igenis fontosak vagyunk a másik számára. A látszat ellenére számomra fontos, hogy a férfi megbízzon bennem. Ha az életét bízná rám, helyesen döntene, hiszen megtennék mindent annak érdekében, hogy megvédjem. Azonban nem tudok minden szempontból megfelelni Neki. Hisz az azzal járna, hogy teljesen adjam fel önmagam, s az elveim. Nem tehetem.
- Te vagy Vasember Tony, ezt senki sem vitatta. - némi engesztelő szándékkal mondom mindezt, puhán ejtve a szavakat, miközben Őt nézem. Azon részét a mondandómnak inkább nem is firtatom, melyben arra a tényre kívántam felhívni a figyelmét Tonynak, hogy Barnes különféle szerkezetet nélkül is figyelemreméltó képességeket tudhat magáénak. Nem kívánom tovább rontani egyébként sem fényes helyzetemet.
- Azért apádat és Barnest ne említsük egy lapon. - természetesen értem a hasonlatot, de akkor sem gondolom, hogy igazságos mérlegetlés lenne az öreg Starkot és tetteit egy kategóriába sorolni Barnes cselekedeteivel. Az, hogy Howard nem volt mintaapa még inkább megbocsátható bűn, mint az a sok gyilkosság, ami a Tél katonájához köthető. – Egy rossz döntés miatt akarod, hogy Steve vezekeljen élete végéig? -
Billentem kissé oldalra a fejem, s teszem fel a kérdést, minden számonkérést mellőzve. Elvégre csak azért beszélhetünk most erről, mert Ő felhozta. Alapvetően nem biztos, hogy feljogosítva érezném magam ebben az ügyben. De. Egy kicsit mégis.
- Igazad van. - a Barnes agyára vonatkozó kiiktatással kapcsolatos megjegyzését mellőzvén adok helyt azon meglátásának, hogy James veszélyt jelent. Mindenkire. Ez egy olyan tény, melyen botorság lenne elsiklani, vagy szemet hunyni. – Viszont ezt a javunkra is fordíthatjuk. Ha egy kontrollált környezetben tartanánk, ahol mi figyelünk rá, sokkal kisebb az esélye, hogy valaki újra felbukkan a múltjából, és aktiválja a Tél katonáját. -
Azt hiszem pont Tonynak nem kell arról beszélni, milyen a „kontrollált környezet”.
- Tudom, ezért írtam alá. Azonban a közelmúltban történt események hatására szükségtelenné vált. - számomra az egyezményben sokkal inkább az volt a fontos, hogy a csapat együtt maradjon. Pár évvel ezelőtt beintettem volna egy ilyesfajta korlátozásra, de idővel mindenki változik. Én is alkalmazkodom. Ahogyan most is ezt teszem. Barnes megjelenésével változott a felállás. - Miért érzed így? -
Nem gyakran kérdezek vissza, hisz sokszor inkább a megfigyelő szerepét választom. A néma hallgatóság, aki indokolt esetben szólal meg. Most azonban valóban érdekel, milyen érzések bújnak meg Stark szavai mögött.
- Steve nem egy mesterséges intelligencia, hanem egy ember, és mi emberek hibázunk. - természetesen a gépek is, azonban erre nem térek ki, elkerülvén ezzel a hosszas elmélkedését a technika ezen oldaláról. Nem igazán vagyok most erre kíváncsi. – Nem ismerem Barnest, és nem is bízom benne, de Steveben igen. Ha pedig Steve azt mondja, hogy a mi oldalunkon áll, akkor én képes vagyok ezt elfogadni. Nyilvánvalóan azért megy ez könnyebben nekem, mert nem ölte meg a szüleim. -
Ez pedig igazán nem róható fel Tonynak, és senki nem is veti a szemére. Maximum Steve az, aki kicsit türelmetlenebb mindannyiunknál, és szeretné, ha máról holnapra rendeződne a két barátja közötti viszony. Mert tudom, hogy mindkettőjük barátként tekint a másikra, a történtek ellenére is.
– Ezek szerint nyitott lennél arra, hogy bizonyítson? - nem óvatoskodva teszem fel a kérdést, hanem nyíltan, egyenesen Stark szemeibe nézve. Arcomon nem látszik semmi, csupán érdeklődés. Valóban érdekel, hol van az a pont, ami jelenállás szerint még belefér. Mert ehhez tudok majd viszonyítani én is.





 
 
_______________________________


tánci 2 tánci 2  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Csüt. 11 Jan. 2018, 18:32
Ugrás egy másik oldalra



Double Agent(?)

Natasha&Tony

Kicsit olyan nekem a Bosszúállók, mint a gyerekem. Amibe már önmagában is elég fura belegondolni. Azonban ezen túl ott van az is, hogy eleinte nem is számoltak velem. Ennek ellenére én fizetem most mindannyijuk számláját, és még lakbért sem kérek el azért, hogy itt héderezhessenek. Mégse látom a „Te vagy a legjobb” és a „Tony Stark = nagylelkű” transzparenseket sehol.
- Még szép. – dőltem hátra, elhúzva a szám. Akárhogy is nézzük, Barnes le van maradva. Nekem két karom, van neki egy. Nekem stabil kapcsolatom van, neki … oké, Rogers-t megadom neki stabil kapcsolatnak, mert jófej vagyok. Nekem van medencém, neki nincs. A lista még hosszú, de szerintem egyértelműen kilehet jelenteni, hogy előrébb járok. Csupán a korrektség jegyében nem említem még meg a kitüntetéseket és díjakat, amik hozzám vándoroltak. Én voltam az első, aki legalizálta a világbékét, és akkor még Amerika Kapitány is Jégkirálynőt játszott.
Megvonom a vállamat, mikor apámról és Barnes-ról beszél. Tény, hogy az apám … nem említhető egy lapon a gyilkosával. Tény, hogy értette a dolgát és az érdemei nem elvitathatók (ez amolyan Stark dolog), de nem volt jó ember. Legalábbis, jó apa semmiképpen sem. Nem ismertem úgy, ahogy akartam, ahogy kamaszodtam, úgy pedig … nem megismerni, hanem bosszantani akartam. Én az apámnak csak azt oldalát ismertem, ami … a világ jobbá tétele mellett jutott belőle. Egy rideg, számító ember, akit látszólag nem érdekel a fia.
- Hosszú élete lesz, beérem azzal is, ha addig vezekel, míg élek. – rántottam meg a vállamat egy hanyag mosolyt varázsolva az arcomra. Utána már úgyse élvezhetem a dolgot, nem? A Natasha vélhetően szúrós pillantását látva kicsit komolyabban hozzáteszem. – Egy kis vezeklést ki fog bírni. Én is vezekeltem. Jellemerősítő. – lényegében így készült a Vasember páncél is. Tudom, sajátos vezeklési módszerem van, de … elég egyedülálló vagyok, ez több, mint mentség rá. Nyilván nem Rogers ellen vagyok, sokkal inkább az ellen, hogy … a barátja a mindennapjaink része legyen.
Kétfajta érzés találkozásának lehet tanúja, ahogy igazat ad nekem. Egyrészt, még mindig meglepetten tapasztalom, ha igazat ad nekem, másrészt … persze, hogy igazam van, elég jó százalékkal operálok ebben is, az olykori nyilvánvaló hibáim ellenére is. – Szóval azt mondod, hogy építsek neki egy mókusketrecet? – dióhéjban. A kontrollált környezet megvalósításával vannak gondok, ha közben azt akarják, hogy Bosszúállósdit játsszon a nagyfiúkkal. Egy akció minden, csak nem kontrollált. Az pedig, hogy az időm nagyrészét az tegye ki, hogy odafigyeljek rá és kontrolláljam a mindennapjait … nem túl testhez álló feladat.
- Ebben nem értünk egyet. – húztam el a szám, de nem fűztem hozzá semmit. Az egyezménnyel nem az volt a baj, ami benne volt, hanem az, ahogy … megvalósult, ahogy lereagálták. Ami történt az nem megerősítés, hanem egy vészhelyzet, amire reagálni kellett. Alakulhattak volna rosszul is a dolgok …a megoldás azonban nem az, ami az egyezmény előtt volt. Talán nem is az, amit az egyezmény adott, akkor meg dolgoznunk kell még rajta.
Natasha kérdését hallva homlokráncolva figyeltem őt. Egy kezemen megtudnám számolni, hányszor kérdezett csak úgy vissza. Főleg rám irányítva a kérdést. – Tudod miről beszélek. Ott voltál, mikor a Kapitánnyal együtt lelaktátok Washingon-t. Rogers hozat a formáját Bécsben is, míg mi próbáltuk nem börtönbe juttatni az Igazság Bajnokát. – persze, magasból tett rá. Valahogy így érezhetett apám is, mikor mindent megtettem, hogy agyvérzést kapjon miattam. – De amikor én hibázok … az robban. Nemcsak Ultron-ról van szó, az elismerem, nagyrészben az én saram. – meg Banner-ré, valakivel meg kell osztanom ezt is, nem? – De ott van Bécs! Kit kiáltottak ki rosszfiúnak? Engem. – mindent megtettem, hogy senki ne kerüljön bajba, próbáltam megóvni őket még saját maguktól is, erre mit kapok? Rogers fogócskázik a belvárosban, Wanda kikéri magának, hogy bezártam egy kisebb királyságba, Clint meg Wilson pedig úgy viselkednek, mintha én küldtem volna őket börtönbe. Mind egy dolog miatt kerültek oda: Barnes miatt. Mert mikor a helyes dolog és Barnes közt kellett dönteni, Steve utóbbit választotta. – A felelősségről volt szó. Én vállaltam, mi vállaltuk – mutattam előbb Natashára, majd magamra. – ők nem. – én pedig nem lehetek okos helyettük mindig. Nem olyan dolog ez, amit ne élnék túl, csupán … fura, hogy ennyire szeretnek hibáztatni.
Szívesen kikérném magamnak a „mi emberek” részt, de nem teszem. Azt hiszem már többször is elég belátóan viselkedtem az évek során ezzel kapcsolatban. Emberek haltak meg a hibámból, én pedig kész voltam vezekelni érte. Én nem vagyok katona, nálam ez nem így működik.
- Igen, úgy …. hetvenszázalékban. – idézem a saját szavaim. Vannak ezzel még így néhány millióan a Földön. – Egyébként is le lettem szavazva, nem? – tártam szét a kezemet tehetetlenül. Ő visszaakarja kapni Rogers-t, szóval belemegy a Barnes dologba. Valószínűleg a többiek is, úgyhogy … talán ideje lenne valamiféle diktatúrát bevezetni. Egyre kevésbé tetszik ez a demokrácia. – Ha idehozza őt … nincs medence. Sem jakuzzi, szobafogságban kell legyen.  nincs tévé, csak újság. Az is legyen kínai, hogy ne értse. Amit leírtam hely, akár … a Hold is lehetne. Persze, a szavaim komolytalanok, de … a lényeget kiszűrheti belőle könnyen. Ha nyitott is vagyok arra, hogy bizonyítson, nem látom itt szívesen Barnes-t.


Youth |  Igyekszem zárkózni Very Happy


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Hétf. 19 Feb. 2018, 17:35
Ugrás egy másik oldalra



double agent(?)
Tony & Natasha
_________________________
Szemeim a fölöttünk húzódó mennyezet masszív szerkezetére emelem, miközben nyelvem hegyét végig futtatom a felső fogsoromon, ezzel elnyomva egy feltörni készülő ásítást. Azonban még így is sem kerülhetem el azt, hogy Tony számára nyilvánvalóvá váljon, mennyire untat a beszélgetésünk azon része, melyben újfent az elrablására terelődik a szó. Igen. Ezt a lemezt is hallottuk már, rajta szerepel a top tízes listán.
- Kétségtelenül jót tett Neked az a kis ’incidens’. - célzok itt az afganisztánban történtekre. Természetesen ez, és minden más Vele kapcsolatos információ szerepelt az aktában, melyet akkor kaptam, mielőtt beépített emberként a közelébe férkőztem volna. Az igazság az, hogy zavarba ejtően sokat tudok Starkról, de ezt betudhatjuk a munkám részeként. - Az egész világ hálás a Tíz Gyűrűnek, amiért elraboltak. -
Az ott történtek hatására született meg Vasember, de ami még fontosabb, a férfi más szemszögből figyelte meg az Őt körülvevő világot. Jellemerősítő. Igen. Így is fogalmazhatunk, de ezúttal nem adok hangot egyetértésemnek. Nem kell túlzásokba esni.
- Élete végéig vezekelni fog azon bűnök terhe miatt, melyeket pszichés kényszer alatt elkövetett. Még csak tenned sem kell érte, hogy így legyen. - némiképp komoly pillantással nézek Stark szemeibe, megannyi kimondatlan gondolatot hagyva a levegőben. Pontosan tudom, miről beszélek. - Úgy gondolom az is elegendő lenne, ha egy privát részleget leválasztanál az épületből, és több érzékelővel szerelnéd fel. Barnes nem egy állat, még ha Te annak is tartod. -
Szükségesnek érzem, hogy némiképp korrigáljam Stark megállapítását, mielőtt teljesen félreértené a javaslatomat. Szeretném azt az eshetőséget elkerülni, hogy őrült ötletének megvalósítását rám vetítse vissza, mondván az én ötletem volt.
- De ha még egy állatról is lenne szó, egy élőlény sem szereti azt, ha egy szűk ketrecbe kényszerítik. - egészítem ki az iménti gondolatom. A megfigyelés és a tömlöcbe vetés között nagyon vékony határ húzódik, éppen ezért kell odafigyelnünk arra, mit teszünk. Elvégre nem az a cél, hogy rontsunk az egyébként sem túl rózsás helyzetünkön. Épp úgy ezen a társalgáson sem, így elsiklok Tony megjegyzése fölött. Nem, nem értünk teljesen egyet az egyezménnyel kapcsolatosan, és most nem is ez a legfontosabb megvitatnivalónk.
- Az, hogy az Egyezmény elfogadása mellett döntöttél, nem tett rossz emberré Tony. - ahogyan engem sem. Az viszont tény, hogy az erőviszonyok igencsak átrendezésre kerültek, s mi, akik egy oldalon álltunk, egymással szembe kerültünk. - Nem Te váltál üldözötté, hanem Rogers, s ezért nem Te vagy a felelős, hanem Ő, aki meghozta ezt a döntést. Ezzel mindenki tisztában van. -
Arra nem térek ki, hogy az Ultronos botránya valóban nagy hangsúlyt kapott, de nem véletlenül. Képtelen volt megálljt parancsolni magának, s olyan kísérletbe fogott bele, melyet már gondolati szinten elkellett volna vetnie. Hatalmas károkat okozott.
- Gyanítom Rogers sokkal inkább érzett felelősséget Barnes iránt. Még mindig magát hibáztatja azért, ami a férfival történt. Épp ezért döntött úgy, hogy a barátja mellé áll, nem pedig mellénk. De ettől még Ő nem rossz ember, ezt Te is tudod. - még ha kezdetben nem is szimpatizáltak egymással, valamiféle megmagyarázhatatlan kapcsolat alakult ki a két férfi között. Tudom. Mert láttam, mily módon viseli meg Starkot és Rogerst egyaránt az, hogy egymással szembe kerültek. - Nekem sem volt könnyű felvenni a harcot Clinttel, s remélem ez a jövőben nem fog újra előfordulni. -
Mindenki felelősséggel tartozik aziránt, amit képviselünk, azonban ezt mindenki másképp értelmezi. Sok pontja nekem sem tetszett az egyezménynek, de az önös érdekeimen felülemelkedve inkább azt néztem, mi a legjobb a csapatnak. A lényeg az lett volna, hogy együtt maradjunk, ez azonban nem sikerült. Nem mindenkinek nyerte el a tetszését az, hogy a kormány, egy egyfajta zsoldosként tekintsen ránk, akik parancsra bevethetőek.
- Tony. - mosolyodom el halványan, miközben puhán ejtve a nevét, nézek Rá, majd ingatom meg a fejem. - Szó sincs holmi szavazásról. Csupán egy esélyről, amit szeretnénk, ha megadnál Barnesnak, és magadnak is. -
A feltételek sorolása közben ujjhegyem a halántékomhoz érintve enyhe nyomást gyakorlok rá, s egy pillanatra lehunyom a szemeim.
- Kedvellek, de a humorod olykor igencsak fárasztó. - szavai komolytalanok, én is tudom. De így sokadjára már nem találom szórakoztatónak a kijelentései mögött megbúvó gyermeteg sértettséget. - Van időd átgondolni ezt az egész.. projectet. Nem kell most döntened. Én pedig itt leszek, hogy segítsek Neked. -
Nyílnak fel szemeim, majd nézek rá komolyan, miközben az ölemben összekulcsolom az ujjaim.




 
 
_______________________________


ez nem lett az igazi, nézd el nekem! :$  -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Vas. 25 Feb. 2018, 12:00
Ugrás egy másik oldalra



Double Agent(?)

Natasha&Tony

Néha úgy érzem, hogy figyelnek oda rám eléggé. Igen, tudom, fura. Még most is sokan azt hiszik, hogy az életem olyan, mint egy valóra vált álom. Igazuk van, tényleg olyan, de voltak benne elég rossz pillanatok is, például, mint mikor túszul ejtettek, aztán ott van a New York feletti hatalmas féregjárat … amit ott láttam, egy életre beleégett az emlékezetembe. Hogy szeretek-e vele hencegni? Csak egy kicsit, mégiscsak megmentettem egy várost, nem? Ennyi igazán kijár nekem, nevezhetjük akár vígaszdíjnak is azért, hogy Fury eleinte be sem akart venni a csapatba. A beugróból pedig a nap hőse lett … a nap egyik hőse, de a lényeg ugyanaz.
Natasha szavait hallva nem reagálok, de csak mert én másokkal ellentétben nem igazán szeretek arról beszélni, ami ott történt. Jót tett … de attól még nem kell, hogy szeressem, igaz? – Azért túlzásokba nem kell esni. – jegyzem meg aztán végül. Az újságíróknak sem beszéltem róla, Pepper-nek is csak keveset arról, ami ott történt. A világ egy olyan részét láttam, amit akarva-akaratlanul, de én döntöttem romba, legalábbis többek között. Addig nem gondoltam bele abba, hogy fegyverek, amiket gyártok, célba is találnak. Mindenki a saját bőrén tanul, igaz? Én pedig úgy döntöttem, hogy fegyver helyett pajzsot építek inkább.
Natasha szavaira szívesen rákontráznék, de inkább lenyelem azt. Nem akarok érzéketlenebbnek tűnni annál, mint amilyennek gondolnak. Barnes-nak egyetlen egy bűne érdekel igazából. Sokszor eszembe jutott az utolsó találkozásom velük, hogy mennyivel rendesebb is lehettem volna, hogy az egóm helyett cselekedhettem volna helyesen is. Nehezen kezelhető kölyök voltam. – Már is kapjon egy egész részleget? – kérdeztem kissé hitetlenkedve. Nem a kényelme a célom. – Seggfejnek tartom. – javítom ki őt. – Az állatokat szeretem. Van egy robotkutyám is, még nem láttad? – jó, nem épp úgy néz ki, mint egy kutya, de úgy viselkedik, mint egy kutya.
- Jó, akkor … a ketrec kilőve. Aludhat nálad is. – vontam meg a vállamat javaslatot téve, de persze inkább csak csipkelődtem vele. Zavar, hogy ennyire megérti Barnes-t.
- Mégis rám pikkel mindenki. Majdnem mindenki. – teszem még hozzá, mielőtt esetleg magára venné. Értékelem, hogy itt van, kissé megfogyatkoztunk. Nem lehetek mindenki apja, és nem is akarok, én próbáltam vigyázni Rogers-ékre, együtt tartani a csapatot, míg ez az egész lecseng, de ő … faltörő kos akart lenni.
Natashát hallgatva dobolni kezdtem az ujjaimmal az asztalon. Nem, Rogers tényleg nem rossz ember, inkább csak … idegesítő. Néha szívesen behúznék neki egyet, ha nem törne el a kezem az állában. Van abban valami ironikus, hogy apám ott volt, mikor az Igazság Pajzsos védelmezője lett belőle. Mintha csak ő hagyta volna hátra rám, bosszúból. Rá vallana. Mondanom kéne valamit Clint-et érintően is, de … nem tudom mit. Nyugdíjba vonult, aztán hagyta, hogy visszarángássák. Ő döntött így, nem én. A maga hibájából került ebbe a helyzetbe. Én direkt kihagytam őt az egészből.
Egy esély … na igen. Értsem mer Barnes-t, képzeljem magam a helyébe és a többi. – Egyet. – mondom aztán halkan, a halántékom dörzsölve. Elvégre, nem szeretett szolgálat vagyok agymosott szovjet bérgyilkosoknak, aki a visszailleszkedésükért felel. Az inkább Rogers.
- Ez romantikusan hangzik. – fejezem ki a hálámat, ahogy felülök a székben. Valójában tényleg hálás vagyok azért, hogy segíteni akar, és tényleg értékelem, csupán csak … nem vagyok valami jó a hálálkodásban. Általában nekem szoktak, azt jobban is szeretem.
- Jól van, megadom az engedélyt, hogy találkozz Rogers-szel és Barnes-szel. – sóhajtok fel, kissé rájátszva a szerepemre. Nem, mintha az engedélyemmel ne törölné egyébként ki a … -  Szerencséd van, benne vagy a Stark bizalmi körben. De rajtad a szemem! – mutatok előbb mutató és középső ujjammal magam felé, majd Natasha-ra. Ha Robert De Niro-nak lehet, akkor nekem is.
. Kilencre van foglalásom, el kell ugranom még Pepper-ért. – pillantok az órámra, ahogy felállok a székből és magamra kanyarintom a zakómat. Nem, mintha a foglalás bármit is érne. Az enyém a hely, de gondoltam formális leszek. – Üdvözlöm Rogers-t. – teszem Natasha vállára a kezem, mielőtt még az ajtóhoz lépnék. Barnes-t majd ő üdvözli helyettem. – Oh, és ami a kocsit illeti … óvatosan lépj neki oda, gyűjtői darab. – kérem szájhúzva Nat-et, mielőtt kilépnék a szobából és a garázs felé venném az irányt. Néha elgondolkodom, hogy miért nem zárom el az autóimat is.


Youth |  Köszönöm a játékot, szuper volt jajj  


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



A poszt írója Natasha Romanoff
Elküldésének ideje Szer. 21 Márc. 2018, 10:30
Ugrás egy másik oldalra



double agent(?)
Tony & Natasha
_________________________
Pontosan látom miként nyeli vissza a feltörni kívánó szavait a másik fél. Stark azon emberek közé tartozott, akinek mindenre volt válasza, és minden helyzetben az Övé kellett legyen az utolsó szó. Így hát a vonásain megjelenő finom mimika, mely gondolatainak gátat szab, rég nem - vagy sohasem - látott ismerősként üdvözölhetjük. Sokan ezt egy aprócska győzelemnek könyvelnék el, de én korántsem vélekedem így eme gesztusról. Ez a társalgás nem a győzelmekről, hanem a kompromisszumról szól.
- Ha valaki, Te pontosan tudod, milyen grandiózus méretekkel bír ez a bázis. Igazán nem jelenhet problémát egy aprócska rész lekerítése. - tisztában vagyok vele, hogy nem a kivitelezés a problémája a másik félnek, hanem maga az ötlet, az elv, miszerint tegyük a lehető legkényelmesebbé Barnes ittlétét. Azt már nem teszem hozzá, hogy eme gesztust Rogers is biztosan értékelné, ami csak még inkább elősegíti a feszültségmentes légkört, és a csapat egyesülését. Valójában minden erről szól. - Te sokkal inkább messziről szereted az állatokat, de nem is ez a lényeg most. -
Ahogyan én sem vagyok alkalmas arra, hogy felelősséget vállaljak egy kisállatért, úgy Tony sem. Talán nem kell részleteznem miért, hisz a lista végtelen, de talán épp elég megemlíteni az életvitelünket, mely nem éppen a szokványos közé tartozik.
Enyhén felvont szemöldökkel nyugtázom a szavait a szobám megosztását illetően. Természetesen ha ez a feltétele annak, hogy Rogers visszatérjen, vállalom az áldozatot. Nem vagyok az a szégyellős alkat, de ezt már biztosan Ő is tudja.
- Szerintem ezt csak Te látod így. Már rég mindenki túllépett az Ultron incidensen.  - billentem kissé oldalra a fejem. - Egyébként sem körülötted forog a világ, bármennyire is hiszel az ellenkezőjében. -
Nem igazán emlékszem olyan alkalomra a kettőnk kapcsolatában, amikor ily komoly beszélgetést folytattunk le. Tényekként és tervekként ábrázolt stratégiai megbeszélés ez, legalábbis annak álcázott. Valójában a múltból eredő félelmekről sem feledkezhetünk meg, melyek a jelenkor érzéseit, gondolatait körülfonja. Pontosan ezért - tőlem szokatlan módon -, ütök meg egy olyan hangnemet a másik féllel szemben, mely sokkal inkább bizalmi, mintsem érzelemmentes.
- Adhatok pár leckét. Pepper biztos értékelné, ha előnyödre változnál. - mosolyodom el a hosszas merengését követő válaszán, s csípőből reflektálok rá. Ironikus azonban, hogy az sem kizárt, Starkban több romantika lappang, mint bennem. - Nagylelkű vagy. -
A fintorgás nem maradhat el. Szükségtelennek tartom azt, hogy felhívjam a figyelmét ama tényre, miszerint nincs szükségem semmiféle engedélyére. Szereti abba a hitbe ringatni magát, hogy a főnököm, de ez azért még sem helytálló. A bizalmi körre inkább nem is felelek semmit, csak bólintok egyet.
- Érezzétek jól magatokat. Üdvözlöm a nőt, aki béke Nobel díjat érdemel, amiért elvisel Téged. - ugratom kissé, miközben előre hajolok a bögrémért, hogy az utolsó korty kávét kiigyam. A vállamra helyezi a kezét, én pedig felpillantok. Sajátom az Övére helyezem, s barátian megpaskolom. - Átadom. -
Elengedve a kezét figyelem, ahogy ellép, s a garázs felé indul, ajkaimon pedig még mindig ott ül egy halovány, s elégedett mosoly. Ebben a percben úgy érzem, elértünk valamit, ami apróságnak tűnhet mások szemében, de valójában hatalmas előrelépés Tony és a csapat életében.
- Ígérem, nem robbantom fel. - de még ezt az egyet se mondhatom biztosra, hiszen nálam bármi megtörténhet.
Miután magam maradok, még pár percig a kanapén ülve emésztem az iménti beszélgetésben elhangzottakat, végül felállok, és elindulok a szobám felé.



 
 
_______________________________


részemről a szerencse, Stark! imádtam, és köszönöm a játékot! <3  -
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Natasha & Tony - Double Agent(?)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Natasha Winmer
» Natasha Romanoff ~ Black Widow
» Tony Stark - Vasember
» Deborah Wales, special agent of the FBI
» The monster's running wild inside of me - [Pepper&Tony]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-