Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Loki & Aana - Planet of Death


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Loki & Aana - Planet of Death Vas. 05 Nov. 2017, 21:24



What are you doing here?
Loki & Aana

A sötétben kivehetetlen formájú, ám éhségtől csillogó szemek megfagyasztják ereimben a vérfolyamot. Torkom pánik szorítja össze, végtagjaim még képesek  követni tudatomnak sürgető kiáltását. Ismét új foglyokat hoztak. Ismét újabbak estek rabságba ezen a nyamvadt bolygón. Tekintetem idegesen ugrál ide-oda a lehetséges menekülőutak után kutatva -hiszen tervezem már egy ideje a szökést-, végül nagyot nyelve négykézlábra ereszkedem, hogy becsúsztathassam a hatalmas gladiátor alkatnak vacsoráját. Hallom ocsmány, mocskos szavait, de mintha nem így lenne- egyenesedem fel onnét, hogy tovább haladjak. Műszakváltás. Most nekik jár az 'alapellátás'. Egy pillanat múlva négy mancs lomha dobogását hallom a ketrecen túlról. Nem üldöz ő senkit, csak terel. Szemeim sarkából már látom, ahogy ragyogó sárga íriszeivel méreget, készen rá, hogy áttörje ketrece falait. De téved. Csuklómon fityegő bilincseim nem elegendőek bizonyítékául, hogy magam is rab vagyok?
A kaput keresem, hogy betolhassam a tálat hozzá. Karmával belekap az egyik ujjamba, felsebzi, de még csak szisszenést sem hallatok. A kocsi, a négy kerekű asztalnak csúfolt tálca az, ami nyikorog előttem. Hallom a rabok elégedetlenségét. A fáklyák fényei finoman hullámzanak a falakon. Tüdőm sípol a feszített tempótól, de csak lelassulok, amikor egy homálylepte, viszonylag csendes cella elé térdelek. Miközben kisöpröm szememből a ködpára elegyétől nedves tincsem, újabb tálért nyújtózom.
A hosszú évek alatt megtanultam nem foglalkozni azzal, kinek szolgálom fel az ételt. Nem érdekel már, belefáradtam. Sem szavaik, sem méregetésük, de még ütéseik sem foghatnak rajtam. Így talán betörhetetlennek gondolnak majd és megunják a jelenlétem. Azt mondták, mikor ide kerültem, hogy szabadon engednek, ha engedelmeskedem. Így teszek. Minden nap. Minden órában. Minden átkozott percben. A testem, sem a lelkem nem eladó. Valószínűleg ez az, amit fájlalnak. Én pedig már tudom, hogy az egyetlen kiutam a szökésemben rejlik. De csak egyszer próbálkozhatok!
Ahogy csúsztatom befelé a tálat, felpillantok a sötétbe. Magam sem értem, hogy miért, de amit benn lelnek meg szemeim, arra nem érkeznek szavak a számra. Loki van ott. Itt. Ezen a bolygón. Talán fel sem ismer. Nagyon régen volt már...
- Hogy kerülsz te ide? – nézek rá értetlenül. A sötétben talán kivehetetlen arcom, így nem tartom lehetetlennek, hogy nem ismer meg. És ha megismer, akkor is lehetek rossz ismerőse a múltból, elvégre kölyökként magam is elősegítettem a rossz napjait.
- Malekith? Megállítottátok? – hiába a csörömpölése a többi rabnak, hallanom kell, hogy az otthonomról mi híre. Addig biztosan nem moccanok egy tapodtat sem innét.


 sziaa  awhh  || fire
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
291
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Hétf. 06 Nov. 2017, 16:06




Nem ismeretlen a száműzetés. Egyszer már jártam a világokat, cél és értelem után kutatva, valami olyan után vágyakozva, ami kitölthetni a bennem lévő űrt, ami … többé tesz engem. Akkor rátaláltam a hatalomra, az egyetlenre. Lehetőséget kaptam, és bár kihasználtak, végül mégis megleltem azt, aki vagyok. Legalábbis, egy részét. Azóta azonban a világ változott, voltam bebörtönzött rab és király is. Megmentő és bűnös, ismét. Lehettem volna király, de nem éltem vele. Egész életemben azért küzdöttem, hogy elismerjenek, hogy ne csak opció legyek, hanem egyértelmű választás. Odin sosem tett volna meg királynak, és ez nem változott. Thor pedig … nem kellett tőle a korona, nem ajándékként kaptam, hanem elvettem Odin-tól. Csak az ő akarata valósult volna meg, ha leveszem Thor válláról az uralkodással járó súlyt. Senki álmait, senki terveit nem teljesítem, a sajátomon kívül.
A galaxis végtelen, a jól ismert, távoli világok helyett az ismeretlen felé vettem az irányom és … kötöttem ki itt. Egy cellában, egy bolygón, amit halálraítéltek népesítenek be. Nem vagyok régóta itt, de a rövid itt tartózkodásom alatt is sikerült megtudnom néhány dolgot. Egyrészt, hogy csak központilag lehet kikapcsolni a gépezetet, ami blokkolja az erőmet, másrészt, hogy vagy nem érdekli őket, vagy nem tudják, hogy ki vagyok, így hasznot húzni sem tudok ebből. Habár, a fogva tartóim nem is tűnnek túl tájékozottnak.
Lassan fordítom a fejemet a hang irányába, ami kérdést intézett hozzám. Nem igazán beszéltem senkivel sem, mióta itt vagyok, a többség nyelvét nem is értem, olyan világok szülöttjei, amiket nem ismerek. A fény hiánya nem könnyíti meg a helyzetem, hunyorognom kell, hogy kivegyem legalább a sziluettjét annak, aki megszólított.
- Imádom a sötét, hideg helyeket, ahol láncra verhetnek. – válaszoltam gúnyosan, ahogy felültem a kényelmetlen szikla kitüremkedésen, amit itt minden bizonnyal ágynak hívnak – Minden bizonnyal úgy, mint te. – felelem komolyabban, miközben továbbra is a másik arcát próbálom kivenni. A képességemmel sokkal könnyebb volna, de azt most nem használhatom. A valódi énem is csak azért marad titokban, mert Frigga egy ősi varázslata teszi azt lehetővé, amit nem tud blokkolni a gépezet, amit itt használnak. Ezt az egyet nem.
- Nézzenek oda … örülök, hogy otthonra leltél! – gúnyos mosolyra húzom a szám, mikor felismerem a másikat. A helyzetemen ugyan nem javít sokat az, hogy itt van, de kétségkívül jó érzés látni láncra verve.
A kérdése azonban meglep. Malekith? Ilyen régóta lenne itt? Ki hitte volna, hogy még a galaxis ezen eldugott, sötét helyén is találok valamit, ami jobb kedvre derít. Emlékszem, hogy követet minket, mikor Thor-nak segítettem, ahogy arra is, hogy direkt egy másik átjáróba vezettem, de … nem hittem volna, hogy itt köt ki. Szerencsés véletlen.
-Nem. – hazudtam. – Asgard elpusztult, Thor meghalt, Odin-t kivégezték, míg te nyaraltál. – felelem ridegen, tényszerűen, a vonásait figyelve, a fájdalom vagy … bármi más olyan érzés után, ami miatt ez a néhány szó kimondhatatlan szenvedést okoz neki. Ha pedig ezt megkaptam, hozzáteszem még. – Vagy talán mégsem. – vontam meg a vállamat. – Asgard talán jobban néz ki, mint most te …  - miután Thor újjáépítette, nem úgy néz ki, mint egy temető. Most uralkodhat, büszkévé teheti Atyánkat.

planet of Death

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Kedd 07 Nov. 2017, 00:18



What are you doing here?
Loki & Aana

Hunyorognom kell ahhoz, hogy legalább a sötét sziluettje köralakján tudjam tartani szemeim. Egyáltalán nem segít, hogy a hátam mögött hullámzik a fáklyák falakra akasztott sora. Mindenesetre elég közel húzódom, hogy láthasson ő is, ha egy picit megerőlteti magát. A szomszédai dübörögnek, üvöltenek, ami miatt jobban kell koncentrálnom arra, amit mond. A válasza lecsapódik a közöttünk feszes határvonalként álló falról. Az apró láng a mellkasomban, a remény jegyében elalszik szavai hallatán. A fejem megrázom, érzem, hogy türelmem reszketeggé válik, tenyerem a börtöne falára tapad. Mély levegővel kell töltenem tüdőm, ha nem akarok olyat szólni, mely illetlen egy udvarhölgyhöz. Volt udvarhölgyhöz.
- Asgard az otthonom! – csüggedten, talán kissé lobbanékonyan csapok tömlöcére, amikor otthonomnak nevezi ezt a nyamvadt koszfészket, ahol megnyúzzák büszkeségünket, addig, amíg lelkünk már meztelenül övék elé nem tárul. - Agh, töröld le a képedről azt az öntelt mosolyt... – unottan, talán kissé dühödten fordítom el róla a fejem, hogy megforgathassam szemeim. Tényleg miatta vagyok itt? Komolyan őt akarta Frigga életben tartani? Természetes, hogy egyszer fordítok hátat a nálam bölcsebbnek, egy ilyen helyen találom magam és a sors fintora, hogy még Loki is a képembe mosolyog, jelezvén, hogy mennyire elégedett vele, hogy itt láthat. Ami alighanem nevetséges. A gyermekként élt személyiségeink komolyodtak. Noha akkoriban csúfan viselkedtem vele, mára kinőttem a szerepemből.
Félretudom tenni a csalódást, amit okoznak nekem szavai. Sokkal fontosabb tudnom, hogy Királyunk, Odin jól van-e, valamint szeretett otthonom. Hiánya gyötör minden átkozott nap...
- Nem... – bicsaklik ki belőlem ez a karcsú tagadás, amikor felsorolja miféle szörnyűségek történtek Asgardban. A szívem belereped még az elképzelésébe is, talán tudatomig el sem jut a fájdalom. Elhúzódom egy pillanat alatt a korábbi helyzetemből, mellkasomra kapok tenyeremmel. A szívem túl hevesen dobog ahhoz, hogy elhiggyem, képes vagyok kordában tartani, mintha tarkómra költözne. - Tessék? – felkapom a fejem, értetlenül bámulva rá a félhomályban. Ahogy folytatja tovább, érzem, hogy az ereimben felváltja a vért, valami sokkal ősibb. A gyűlölet. Talán. És a szánalom. Eszembe sem jut végig nézni magamon szavait hallva. - Több, mint két éve tartózkodom ezen az elátkozott bolygón, tele mocskos alakokkal... Tényleg úgy gondolod, hogy sértésnek veszem majd a gyerekes gúnyolódásod? – erőltetett mosollyal, felszegett állal fordítom el a fejem, hogy aztán hirtelen felpattanva a kocsit igazítsam. - Hogy van Odin? – lépek el tőle, hogy a következő rabnak nyújthassam át az adagját. Kész csoda, hogy nem rombolták még le az ősrégi technológiával épült zárkákat. A szőrös teremtés karja már súrolja köralakom, úgy húzódom el tőle, rögvest. Az ilyen érintések mindennaposak. Hozzászoktam már, hogy úgy méregetnek, akár egy járókelő árut. És nem csak a rabok. A fogvatartóink is.
- Megbosszultad? – a cellája felé sem fordulok, haladok még eggyel tovább. Természetesen sejtheti, hogy a Királynéra gondolok. Aligha érti bárki a nyelvet, amit beszélünk, így ha mégis beleszólna valaki, mit sem törődve vele fókuszálok arra az egy hangra. Tényleg ilyen keserű íze van a véletleneknek?  

 pm, ha nem jó awhh  || what?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
291
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Pént. 10 Nov. 2017, 19:26




Azt hittem mostanra hozzászokok majd a bezártsághoz, a láncokhoz. Tévedtem, pont ugyanúgy zavar, mint először. Ami azonban ennél is jobban zavar az nem más, mint a tehetetlenség. Az erőm hiányában nem tehetek sok mindent a jelenlegi helyzetem ellen, és balszerencsémre ezek az idióták sem részesítenek másfajta bánásmódban a származásom miatt. Ha tudnak is Asgard létezéséről, a nevén kívül nem sok mindent hallottak róla.
- Asgard-nak nem hiányzol. – vontam meg a vállamat. Senkit nem érdekel, hogy hova tűnt, senki nem kutat utána a galaxisban. – De találtál egy sokkal hozzád illőbb helyet, nem értem, hogy miért vagy ilyen … elégedetlen. – játszom az értetlent, de valójában remekül szórakozom. Még az ilyen sötét lyukakban is lehet találni valami örömforrást. – Inkább szomorú,  mint öntelt. Ha tudok erről a helyről, mindegyikőtöket ide küldöm … lett volna társaságod. – ha azóta raboskodik itt, mióta Thor megszöktetett, nos … már itt van egy ideje, és sajnálhatnám őt ezért, de … nem tudom. Ahogy a többieket sem, akik úgy ütötték el az idejüket, hogy engem próbáltak megalázni. A király fiát, a hercegüket … nevettek rajtam az udvarban, egészen addig, míg tettem róla, hogy ne vicc tárgya legyek, hanem a gyűlöleté. Gyűlöltek, mert féltek, habár ezt soha nem  ismerték volna be maguknak. Elég volt párszor példát statuálni és … meggondolták mit mondanak nekem legközelebb. Onnantól kezdve a hátam mögött sugdolóztak.
Elégedett mosolyra késztet a gyötrődése. Vajon ilyen érzés lehetett nekik is? Valamiért soha nem értékelték, ha épp rajtuk nevetett mindenki és nem rajtam. Nem tudták elviselni, amit okoztak, a pillanatnyi szégyen rendkívül humorosnak bizonyult, ha épp én voltam az alanya.
- Én bóknak szántam! – rázom meg a fejemet. – Két éve? Nagyot fordult a világ, én rabból királlyá lettem, te pedig rabbá váltál. Ironikus. – de nem kevésbé szórakoztató. Biztos sokan elégedettek voltak, mikor megtudták, hogy Odin egy cellába dugott, ahol eltölthetem majd életem hátralévő részét. Önelégülten mosolyoghattak a hír hallattán. Nem is sejtve, hogy nem sokkal később a király, akit szolgáltak, valójában én voltam.
- Nem tudom, meghalt. – vontam egyet a vállaimon. – Gondolom jól. – az őseivel, Friggával … kitudja, hogy a halottak éppen hogy érzik magukat. Nem vagyok ugyan asgardi, de ismerem a kultúrájukat, próbáltak aszerint nevelni engem. A halál az asgardiak szerint csak egy … másfajta élet.
- Meg. – bólintottam, habár ő ezt nem láthatta. Megtettem Odin helyett. Ő a Birodalmat akarta védeni, mintha … Frigga után maradt volna bármilyen is, amit védenie kellett volna. Elbukott, és ahelyett, hogy kiirtotta volna az utolsó szálig a sötét elfeket, inkább Asgard-ban maradt. Megtört, a visszatérésem után könnyen félreállítottam. Talán még hagyta is, hogy megtegyem, kitudja.
- Miért nem szöktél még meg? – váltok témát. Nem akarok sem Odin-ról, sem Friggáról beszélni vele. Senkivel se. – Vagy talán itt szeretnél meghalni? Kétségkívül pompás temetést kapnál, már, ha … nem vetnek a szörnyek elé, amiket azokban a ketrecekben tartanak. – nem láttam jól őket, de a hang alapján nem is igazán szeretném. Akármilyen világ is ez, az életet nem becsülik valami sokra, ahogy … én sem. Épp ezért mindent meg kell tennem, hogy minél hamarabb kijussak.

planet of Death

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Szomb. 11 Nov. 2017, 11:35



What are you doing here?
Loki & Aana

Szeretnék eltűnni innen, köddé válni. A helyzet azonban ennyire nem egyszerű. El kell jutni az irányítóba ahhoz, hogy egyáltalán a zárakat feloldhassuk. Ráadásul tele van a hely csapdákkal. Egy részük már megismertem -más- kevésbé sikerek próbálkozások után, amiket különböző rabok vittek véghez. És még ha sikerül is, a rendszer megbuktatása után időben kiérni az építményből, jön a vadvidék. Ahol megint csak lehetnek járőrök, így álruhát kell szerezni. Senkinek sem sikerült még kijutnia, de nem adom fel. Nem adhatom fel...
Nem felelek a kijelentésére. Vélek felfedezni benne igazságot, hiszen még gyerekkoromból hozzám ragadt Erus, sem Fandral, senki nem sietett utánam. Rólam van szó, nem arról, hogy hiányzom-e valakinek. - Ezt én is elmondhatom rólad. Jól állnak a láncaid, .. remélem a bányában is meg vannak elégedve veled. Úgy hallottam, kimerítő. És az a rengetek sokkolás... – grimaszolok egy erőltetett mosolyt. A harag munkál benne. Gyerekkorunk miatt? Ó, ugyan. Ostoba, ha még mindig emiatt érez irántam ellenszenvet, habár elősegíti az én döntéseimet. - Azt mindjárt gondoltam. – csóválom a fejem, ahogy elhúzódok a közeléből. Kölyök voltam még, amikor gúnyolódtam rajta. Beláttam, hogy nem volt helyes, de az ő részéről sem volt jobb húzás bokán szúrnia egy másik gyereket. A legsúlyosabb tettem ellene, hogy elloptam a könyveit. Szükségem volt rájuk, hirtelen cselekedtem. Mindenesetre olyan mélyen gyökerezik benne a gyűlölet irántunk, hogy talán jobb is a világnak, ha itt ragad. Távol mindenkitől. Biztonságban lesz, de nem okoz problémát sem. Abban biztos vagyok, hogyha beválik, mint munkaerő, nem fogják elengedni egy hamar. Én pedig akkor már rég otthon leszek!
Bár elgondolkoztat, hogy királynak titulálja magát, nem adom meg neki az örömet, hogy újabb kérdést tegyek fel, mire érdemi válasz majd nem érkezik.
- Felség, hát akkor a vacsorája tálalva, a trónja pedig pompásan csillog... – forgatom meg a szemeimet. Mindig is király akart lenni, talán ez nem volt titok. Vagy, ha mégis - árulkodó jelei voltak. Néha egy elejtett pillantás. Olykor a hátteret kell figyelni. Frigga mellett én így tettem. Az udvarhölgyek pletykásak, sosem tartoztam közéjük. Én nem a fülem használtam, hanem a szemem.
Megdermedek egy pillanatra, amikor azt feleli, hogy Odin meghalt. A tál a kezemben marad, pedig megesküdnék rá, hogy a hirtelen csapás miatt harmatgyenge lettem. Nem felelek, némán végzem tovább a dolgom. Annyit kell még megtudnom Lokitól, hogy szeretett  királynémat megbosszulta-e. A tömör, könnyed válasz pedig elég nekem. Tovább lépek, úgy rab elé. Csendesen figyel a falain túlról. Érzem. Loki kérdésére fejem az ő tömlöce felé fordítom, de nem látjuk már egymást ebből a helyzetből. Mire megszólalnék, már folytatja is. Ajkaim vékony vonallá préselem, mély levegővel töltöm fel tüdőmet.
- Mert jól levédett építmény, tele van csapdával. És még senkinek sem sikerült kijutnia... – magyarázom sóhajokkal fűszerezve. - Közeledik a bolygójuk születésének ünnepe, akkor kevesebb lesz az őr. Akkor fogok lelépni én innen... – vonok vállat, amit nem láthat, miközben a szemközti cellákhoz fordulok, hogy folytassam a 'dolgom'. Ha nem sikerül, végezzenek csak ki. Elég volt a rabságból. Így vagy úgy, de nem maradok itt.


 pm, ha nem jó awhh  || my ground
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
291
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Szomb. 11 Nov. 2017, 21:49




Asgard … otthon? Inkább börtön. Többször éreztem annak, semmint egy biztonságot nyújtó helynek. Különc voltam, és tettek is arról, hogy annak érezzem magam. Bántottak és megalázták, kinevettek, majd másnap úgy viselkedtek, mintha mi se történt volna. Aztán újra és újra. Asgard nekik egy gyönyörű, élettel teli hely lehetett, az én emlékeimben azonban egy magányos és hideg helyként él a gondolata.
A szavait hallva a kezeimre pillantottam, amik összevoltak láncolva, hogy ne nagyon használhassam őket másra, mint az evésre. A bőröm alá beadott szerkezet pedig tett róla, hogy engedelmetlenség esetén kimondhatatlan kínokat éljek át. Jó módszer, hogy engedelmessé neveljék a rabokat, de … én nem olyan vagyok, mint az itteni rabok. – Ellentétben veled, én nem éltem mindig Asgard szívének melegében – jegyeztem meg, ahogy a kezemről felpillantottam rá. Éltem már száműzetésben, messze Asgard gondolatától is, keresve magamat, keresve valami … célt. Nem volt más, csak én, nem segített rajtam sem a bátyám, sem Odin. Hozzászoktam, mondhatni. – Na és te mit csinálsz itt? Az ágyukat tartod melegen? – vontam fel a szemöldököm, majd gúnyos mosolyt villantottam felé. Ha nem dolgoztatják a bányákban, akkor mást aligha tudok elképzelni. Ha annyi a dolga, hogy ételeket hord, akkor … valójában ugyanazt csinálja, mint, amit Asgard-ban is. Ugyanúgy szolga.
- Szinte sajnálom, hogy itt ragadtál. Remek szolgálóm lehettél volna …   merengtem el, de persze egy pillanatra sem gondoltam bele. Csupán aljas késszúrásnak szántam a szavaim. A trón már nem az enyém, a bátyám ül rajta, ahogy azt Odin akarta. Végül minden úgy lett, ahogy ő szerette volna, nem igaz? Majdnem minden úgy … nem lettem volna neki képes megadni ezt az elégtételt még holtában sem. Nem vagyok szolga, többnek születtem, és ezt újra és újra bizonyítanom kellett.
- Szerencsére ebben jó vagyok. ¬– jegyeztem meg. A szökésben. Habár, Thor szöktetett meg a legutóbb, én tettem róla, hogy … nélkülözhetetlenné váljak a számára, nemde? Kellett neki valaki, aki ismeri a titkos átjárókat, én pedig … nos, gyerekként sokat kutattam őket. Habár nem asgardinak születtem, jobban ismerem a világukat, mint bármelyikük, aki otthonának nevezi. – Miért lenne kevesebb? Ha ünnepséget rendeznek, pont, hogy sokan lesznek, nem? – legalábbis ez volna a logikus. Akárkik is ennek a nyavalyás bolygónak az urai, talán ők is ott lesznek. Rajtuk keresztül pedig … nos, könnyű lehet megszökni. Persze, eljutni hozzájuk nehezebb lehet. – Tévedsz. Nem mész innen sehova. – jelentem ki nemes egyszerűséggel, miközben az étel felé nyúltam, amit nem olyan régen belökött hozzám. – Addig nem, amíg itt vagyok. Hacsak nem szeretnéd, hogy … a remek terved már most az őrök fülébe jusson. Bizonyára megjutalmaznának, ha egy elégedetlen szolga szökését megakadályozom. – gondolkodtam hangosan, hogy jól hallja minden szavam. – Persze, nem kell így lennie. Talán segíthetek, ha … szépen kérsz. – mondom ki mosolyogva az utolsó szavakat, fel nézve rá, ha időközben visszatért volna a cellám elé.

planet of Death

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Hétf. 13 Nov. 2017, 15:23



What are you doing here?
Loki & Aana

Hallom, amit mond, még a sötét sziluettje ellenére is látom, hogy a kezeire pillant, majd onnan rám. Gyermekfejjel nem foglalkoztatott az, hogyan érez egy herceg, ha kinevetik. Én a magam részéről sem őt, sem Thort nem kíméltem anyám szoknyája mögül. Sőt, ami azt illeti senkit sem. Ahogy nőttem úgy komolyodtam és fordítottam hátat ennek, hogy tanuljak, hogy az életem ne csak arról szóljon, hogy a királynő árnyéka vagyok. Amikor Loki eltűnt Frigga mellett bőven kijutott azokból a beszélgetésekből, amik róla szóltak. Azonban nekem közvetlen kapcsolatom vele sosem volt azon túl, hogy a könyveit elloptam. Később felnőtt fejjel már persze bántam, hogy azok közé tartoztam, akik csúfolták őt. Egészen kölyökként még sajnos ez is felírható a számlámra. Tartom a szemkontaktust egy darabig.
- Hagyom, hogy megalázzanak. – arcomra ül a mosolyának másolata. Nem adom meg az örömet, hogy tudjon róla. Főleg nem tőlem. Előbb-utóbb, úgyis láthatja majd, hogy milyen szolga munkákat végeztetnek velem. Az ételhordás még a legkellemesebbek között van. Ilyenkor van egy kis szabadságom. Van még bennem annyi tartás, hogy ne álljak be azok közé a nők közé, akik átadják magukat fogvatartóinknak. Igaz, ha valamelyiknek sikerül megszerettetnie magát, még jó sora is lehet. De mind a faj, mind a földalatti élet, nekem nem való. Mintha egy madarat akarnál vakond járatokba záratni.
- Akkor hát tekintsünk itt létemre végre egy kicsit pozitívan... – vonok vállat kacéran. Ahogy elfordulok persze megkomolyodnak vonásaim. A létező legtávolabb érzem magamtól, pedig reménytelen napjaimon eljátszottam a gondolatával, hogy egy asgardival találkozom. Minden új cella mögé áhítattal pillantottam, vágyva rá, hogy szövetségesre leljek a falakon túl. Most mégis magányosabbnak érzem magam, mint előtte. Igaza van, Asgardon nem vár haza senki. Talán bölcs döntés volna fontolóra vennem, hogy ne a múltamban gondolkodjak.
Megforgatom a szemeim, mikor kijelenti, hogy jó ebben. Biztos így van, hiszen legutolsó alkalommal, amikor láttam, épp távozott Asgardból. Bárhogyan is, nekem meg kell próbálnom a hátam mögött hagyni ezt a helyet. Hiányzik a friss levegő, a napfény és persze a csillagok.  Rosszallóan sóhajtok, amikor okoskodni kezd. - Nem, tévedsz. A csillaguk ünneplik, ez a Mereth Nuin Giliath. Felmennek a felszínre, imádkoznak és mulatnak… ezen az estén nem törődnek velünk. Egyikünkkel sem. A csapdáikat élesítik,.. így oldva meg a problémát. – vonok vállat, majd folytatom a dolgom. A legtöbbről tudok. Nem szokásuk helyezgetni őket, hiszen a rabjaik alighanem két-három évente váltják egymást, ha derékba törnek. Márpedig az olyanok, akik folyamatos kínzásnak és éhségnek vannak kitéve, inkább nem kockáztatnak. Én viszont igen. Lemállik arcomról minden jóérzésem, helyére értetlenség ül, miközben vissza lépek a cellája elé.  - Parancsolsz?! – nézek rá kérdőn. Nedvesítenem kell torkomon, mielőtt az idegtől kiszáradna. Összeszaladnak szemöldökeim, szemréseim, gyanakvóan hallgatom. Nem hiszem el, hogy képes erre?! Megilletődött haraggal nézem őt. - Neked elment az eszed. – érzem a mellkasomban szétnyíló gyűlöletet vénáimba áramolni. Dühösen nézek rá, majd elfordítva fejem rázom azt. Nincs okom bízni benne, ő az, aki nemes egyszerűséggel végezhet velem, mikor első léptem teszem a felszínre, tudom jól. De az mégiscsak biztosabb, hogy szól az őrségnek, mint az, hogy aztán mi lesz velem. Ezt kikalkulálva még van esélyem felkészülni a későbbi meglepetésre. Ha azonban most elárul, akkor biztosan elesek az esélyemtől. - Gyűlöllek… – mondom ki halkan, szinte csak morogva, de persze ettől ő még hallhatja. - Kérlek szépen.., segíts nekem. – megjátszott kétségbeeséssel mondom, rá sem nézve közben. Inkább a mellette lévő cella előtt ácsorgok, mint az övé előtt. Közben persze azon gondolkozok, hogyha kijutunk, ha túljutunk a csapdákon, akkor még éberebbnek kell lennem. Hiszen ő talán még jobban is a vesztem kívánja, mint az itteniek. Itt bent biztonságban vagyok, mert tudom a kiutat. A felszínre érve ez a helyzeti előnyöm megszűnik majd. - Ha ezek után elárulsz, vagy megpróbálsz megölni, én esküszöm.., azt kívánod majd bár itt maradtál volna... – nézek határozottan rá, arcomról lerí a végtelen gyűlölet. Nem könnyíti meg, de csak magam okolhatom. Én fecsegtem el a tervem, én voltam ostoba.



 pm, ha nem jó awhh  || truth
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
291
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Szer. 15 Nov. 2017, 17:29




- Hízelgő, de … ezt inkább megtiszteltetésnek kéne vedd. – hiszen, egykori királyának szolgálja fel az étkét éppen, nem igaz? – Miért hagyod? – kérdeztem kíváncsian, habár tudtam a választ. Pont ugyanazért, amiért én sem tudtam tenni ellene. Nem voltam abban a helyzetben, hogy megakadályozhassam. – Milyen érzés? – kétlem, hogy olyan jó, mint megalázni a másikat. Ahogy minden gyerek, akit bántottak, én is rájöttem, hogy … ártani sokkal jobb, mint szenvedni. Visszavágtam, újra és újra, mindig keményebben, egészen addig, amíg egyszer csak … már nem próbálkoztak. Csak azt alázhatjuk meg, aki felett hatalommal bírunk. A hatalom pedig az ostobák kezéből előbb-utóbb kicsúszik.
- Mást se csinálok. – vontam meg a vállamat. Eltudnék még képzelni néhány ismerős arcot itt. Még mindig akad olyan, aki nem szenvedett azért, ahogy velem bánt. Gyerekként elképzeltem mindent. Ahogy legyőzöm, megalázom őket, majd … egyszerűen végzek velük. A halálukat akartam, akárhányszor csak kinevetett az egyik nemes Odin mellett. A nevetés azonban elhalt, és síri csend maradt utána, gyűlölködő pillantások, de nem nevettek többé rajtam. Ráébredtem, hogy a félelem épp elég. A tiszteletüket sehogy sem vívhattam volna ki, így hát arra hatottam, amit nem tudtak szabályozni: az érzelmeikre. A becsületükre, ami a legtöbb asgardi számára szent és sérthetetlen. Mintha érne bármit is a világon.
- Látom, része lettél a helyi kultúrának …  - jegyeztem meg, amikor konkrétabban beszél az ünnepségről. Nemrég betérő vendégként alig tudok valamit erről a helyről, és még kevésbé azokról, akik üzemeltetik. A foglyok számtalan fajból és világból származnak, az őrök pedig általában eltakarják az arcukat. Így még véletlen sem alakulhat ki semmiféle személyes kapcsolat. – Mondj valami újat. – rántottam meg a vállam mosolyogva. Már Asgard-ban is őrültnek neveztek, ostobának, bolondnak és bár egyik sem voltam, ezek a jelzők rajtam maradtak. Jobban vágott az eszem, mint bármelyik nagydarab, ostoba asgardi-nak, mégis én voltam az, akin élcelődtek. Fájdalmas lehetett nekik bennem  meglátni azt, aminek oly híján voltak. – Meggondolhatom. – feleltem jókedvűen még ebben a kifejezetten rossz helyzetben is. Azt hittem nehezebb lesz kihúzni belőle bármit is a szabadulására vonatkozóan, de … elég egyszerű dolgom volt. – Remélem nem várod, hogy én is megesküdjek. – nem szokásom és … egyébként is, hinne nekem? Kötve hiszem. – De megígérem, ha így teszek … te leszel az első, aki megtudja! – húztam önelégült mosolyra a szám. Nem áll szándékomban sokáig itt raboskodni, ha pedig egyetlen esélyem van a közel jövőben, azt ki is fogom használni.
- A többit hogy tervezted? Csak úgy … kisétálunk majd? A csapdákról gondolom nem tudsz sok mindent. A kapukat is ki kell valahogy nyitni. Ha kiakarsz innen jutni, akkor … tudnom kell mindent, amit tudsz róluk. – a bizalmatlanság bizalmatlanságot szül, az pedig árulást, és épp az előbb mondta, hogy szeretné ezt elkerülni, igaz? Csak kevésbé választékosan.  

planet of Death

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
58
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Csüt. 16 Nov. 2017, 22:21



What are you doing here?
Loki & Aana

- Ha érdemes lennél rá, annak venném. – keserű mosollyal nézek rá. Sokat hisz magáról ahhoz képest, hogy hol van most. Tudom, hogy nem voltam túl barátságos, de őt sem nevezném annak, így kvittek vagyunk. - Nem is tudom.., talán mert élni akarok?! – feleltem hasonló gőggel és szarkazmussal, ahogy ő feltöltötte vele korábbi próbálkozásomat. Miért is? Mert hangozzék bármilyen gyenge kifogásnak is, de nincs választásom. Ha ellenszegülök végül úgyis én húzom a rövidebbet. Sokan vannak és erősek. Ha nem ölnek meg csak megtépik a büszkeségemet. Láttam már mi vár arra, aki nemet mond, vagy fenn hordja az orrát. Így hát bölcsebb árnyékba húzódni és szürke mellékszereplővé olvadni egy ilyen helyen. Megfigyelőként jobban átlátom a dolgokat. A kérdését hallva pontosan tudom, hogy mennyire messzire nyújtózik ez a két szó. Elfog egyfajta rossz érzés, ... bűntudat?!  - Kellemetlen, fojtogató... – vallom meg, de már nem látom az arcát. Lepillantok magam elé. Folytatnom kellene... Most kéne megtennem, amit elszalasztottam, ahogy a trónon láttam őt. Most. Elmúló pillanat. Ki kellene engednem azokat a szavakat, amiket olyan sokszor egymás mögé pakoltam már a fejemben. Ha továbbra sem lesz közöttünk béke, az nem érdekel. Saját lelkemen könnyítenék, hogy legalább egyszer kimondjam és a bocsánatát kérjem, amiért ártottam neki és egy lettem a lidércei közül. Gyermekfejjel persze fel sem fogtam, hogy mit művelek. Nem láttam át a nagy egészet. De erre senki sem hivatkozhat örökké. A tetteinkért vállalnunk kell a felelősséget. Én is része vagyok a kirakósnak -akármilyen kicsi is-, ami megalkotta azt a személyiséget, ami Midgardon pusztított. Most? Mostanra pedig már késő. Olyan messzire sodródtunk, amennyire csak lehetséges. Így hát eltemetem a szándékot és átlépek ezen a nyamvadt érzésen. Változtatni nem tudok azon, ami megtörtént. Ebben a percben pedig talán erejét vesztett próbálkozás lenne részemről...
Arcom rosszalló. Mély levegővel telítem fel tüdőmet, hogy aztán magabiztosnak tűnjek még akkor is, amikor szavaival újra és megint belém próbál szúrni. Ebben jó. Az évek alatt kitapasztalhatta, de én magam is megacélozódtam már a csipkelődésekkel szemben.
- Az idő teszi. – és a figyelmességem, de ezt nem teszem hozzá. Az őröknek is fel kell szolgálni az ételt. Ők beszélnek ezt-azt. Olykor pedig kifejezetten kedvesen tudják ölre csábítani a naivabb rablányokat. Szerencsére engem keményebb fából faragtak! Az, hogy árulással fenyegetőzik felönt méreggel. Ha nem lenne közöttünk fal, biztosan nem tudnék parancsolni a tenyeremnek. Akármilyen sebet is ejtettem rajta kölyökként, azt hinném, hogy felnőttként már képes túltenni magát rajta. - Van időd, gondold át alaposan, hogy megéri-e az életed kockáztatnod!? – intézem hozzá kedves szavaimba bújtatott reménykedésem. Ha elég ideig gondolkozik, talán itt sem leszek, mire kitalálja mit szeretne. Alig egy hét maradt addig. Ha sikerülne kiokoskodnom, hogyan cseréljek valamelyik lánnyal addig, akkor nem találkoznánk... akkor pedig nincs üzlet. - Tőled? Nem várok semmi mást, csak egy tőrt a hátamba... – motyogom az orrom alatt. Hallom, milyen vígan közli, hogy én tudom meg először, ha megpróbál megölni. Mit is mondhatnék? Nagyszerű esélyekkel indulok neki a szökésnek! Oldalamon valakivel, aki leginkább a végem kívánja ezen a bolygón. Nincs, csak úgy hetvennégy csapda kifelé... Kifelé, ahol nem tudom mi vár majd ránk. Az esélyeim rohamosan csökkennek!
- Ó, Loki. – mosolyodtam el, széles, fültől fülig érő görbével ajkaimon. - Ha csapdák közelében leszünk, majd szólok. Vagy nem. – grimaszolok lágyan, hogy aztán hátat fordítsak neki és a szemben lévő cellákba szolgálhassam fel a vacsorájuk. Komolyan azt hiszi, hogy az egyetlen helyzeti előnyöm megosztom vele?! - Az ajtókat az irányítóból kell inaktiválni, amihez szükség lesz egy őr karperecére... – hogy azt hogyan szerzem meg, az én dolgom. - Amint az ajtók kitárulnak, a rabok egy része belerohan a csapdákba. Az juthat ki, aki tudja az utat... és aki figyelt az előző próbálkozások hol és hogyan történtek. – az utolsó két folyosónak a képe nincs meg a fejemben, de hiszem, hogyha oda eljutunkok, akkor onnan már gyerekjáték. És ezt a hiányosságot inkább nem közlöm vele... még. - Én inkább a felszín miatt aggódom. – vetek vállam fölött egy pillantást felé. Ezzel célozva rá, hogy vele együtt még eggyel több okom van aggódni emiatt. Másrészt, semmi elképzelésem nincs arról, hogyan építették fel ezt a börtönt. A tálak közben érkeznek vissza, így azokat dobálom fel a kocsira. A cellasor végén lévő őr már kalimpál nekem.
- Gondold át. A magadfajtát elengedik hamar, úgy két év után... – vonok vállat, amit persze nem feltétlen láthat a mozgásom közben.

 pm, ha nem jó awhh  || this is the start
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
291
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death Pént. 17 Nov. 2017, 14:34




A szavait hallva csak hitetlen mosolyra görbül a szám széle, ahogy kissé hátrahőkölök. Ha érdemes lennék rá … sok mindenre nem tartottak érdemesnek, és végül megszereztem mindent, amit távol próbáltak tartani tőlem. Hitegetek vele, de visszafogtak, azzal motiváltak, de soha nem adták volna oda. Ez nem hazugság, ez sokkal inkább … kegyetlenség. – Élni? Elég gyenge kifogás. – vontam meg a vállamat, de persze tudom, hogy értette a szavait. Mindennél erősebb az életösztön, ha az élet veszélybe kerül, hirtelen mindenre képesek vagyunk, hogy túléljünk. A túlélés nem olyan egyszerű, ahogy hiszik, és nem is szerencsén múlik. Túlélni csak az tud, aki tesz is érte. A beszámolóját hallgatva nem szólalok meg, helyette viszont egy vékony, de elégedett mosolyra görbül a szám. Helyes … érezze csak magát rosszul miatta. Érezze magát gyengének, kevesebbnek minden egyes nappal, amit itt tölt el. Hitegesse magát azzal, hogy túlél, miközben egyre kevesebb rá az esélye. Érezze ahogy lassan, de az idő  megöli a reményt, amit táplálni próbál.
- Kockáztatnom? – kérdeztem vissza kissé értetlenül. Nem kockázat az, ha okosabb vagy másoknál. Az életem már elég régóta pengeélen táncol és még mindig meg van, igaz? Tudni kell alkalmazkodni, ha leragadunk egy oldalnál, az a biztos bukást jelenti. Az idő változik, épp így az érdekek is. Amit ma még akarok, holnap talán már nem is kell. – Úgy nem ér váratlanul. – mosolyogtam rá. Ha számít rá, nem is lephetem meg, igaz? Mindig a legrosszabbal kell számolni, ismerhetsz valakit bármennyire, mindenkinek van egy oldala, amit nem mutat meg, amit csak akkor vesz elő, ha már … semmije sem maradt. A végső menedék, egy utolsó esély.
Elhúzom a szám, ahogy megemlíti a csapdákat. Figyelmesen hallgatom, megjegyezve minden szót, amit kiejt a száján. Mikor azonban a többi rabot említi, egy pillanatra meglepettség ül ki az arcomra. – Oh, ilyen kegyetlen lettél? Örömmel áldoznál fel másokat az életedért? Ez … tetszik. – nevettem fel halkan. Ez a hely talán mégiscsak jótékony hatással van rá, ezelőtt kétlem, hogy képes lett volna bárki életét feláldozni azért, hogy ő élhessen. Mit nem tesz egy sötét verem az emberrel, igaz? Mindent megtenne, hogy még egyszer lássa a fényt. Egyszerre csak egy problémával érdemes foglalkozni. – vontam meg a vállamat. Nem tudtam figyelni az idevezető utamon, a fejemre húzott zsáknak köszönhetően teljesen vakon érkeztem.
A magamfajta nem vár két évig. – feleltem kissé halkabban, majd elmosolyodtam. – Még találkozunk. – mondtam búcsúzóul, mikor az őrök sürgetni kezdték. Ha azt hiszi, hogy elhagyhatja ezt a világot nélkülem, nagyot téved. Komolyan gondoltam a szavaim. Kijutok innen, az, hogy mennyire lesz hasznos nekem élve, az már csak … tőle függ.

köszönöm a játékot!!  jajj

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Loki & Aana - Planet of Death

Vissza az elejére Go down

Loki & Aana - Planet of Death

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Világ Vége (Másik Világ 3)
» Loki & Thor - A long time ago

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-