» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 05 Nov. 2017, 14:01

Psychoville 2.0

Vérszagra gyűl az éji vad..
Az emberek sokasodnak, egész csapat gyűlt össze, de ez természetes, ezek a tenni akaró emberek, akik nem a szájukat tátogatják - bár lehet az is van köztük, nem tudni - , hanem valamit lépni. No meg azok, akiknek valakijük eltűnt. Neki nincs gyermekkorú kistestvére, azonban ismeri azokat akik eltűntek, nem egyre egy kis plusz pénzért vigyázott is, holott ő kifejezetten nem szereti a gyerekeket, mindig is zajos, nyálas, hisztis bandának tekintette őket, mégsem lenne képes soha arra, hogy egyet is bántson. Ezek szerint más, valaki beteg állat megteszi. A hideg futkos a hátán ettől a hátán, és azért még neki is kell pár másodperc, hogy összeszedje magát. Most legyen faszagyerek, ugye-ugye, ne csak akkor, amikor valami trollságot kell művelni, vagy cigit csenni a fatertól.
Nem olyan könnyű ez.
Elsőként lop a néhai alkalmazott készletéből, és bár erősebbnek nem érzi magát, mégis jobb, mint puszta kézzel szembenézni a valami ellen. Nem látott odabent mindent, de jobb is, talán akkor még ennyi bátorsága se lenne, vagy épp gyomra, mert biza ha itt kezdene el rókázni, nem lenne a legszebb látvány. És így sem, ha azt nézzük. Szinte meg is feledkezett kinézetéről, míg nem a szöszi lány majd' sírógörcsöt kap tőle. Ha most nem ez lenne a helyzet, ami, akkor büszkén kihúzna magát, hogy na igen, ez az igazi halloweeni jelmez lényege, nem valami cicafül és társaik. Most viszont csak szusszant, de nem kezdi el leműteni magáról, nem az a fontos.
- Nyugi, totál jó vagyok. Ez lett volna mára a jelmezes, csak műseb és művér. El ne sírd magad - rázza meg a fejét, majd mikor okoskodik, megemeli a csákányát, és ha nem is lendíti meg, biztosan tartja. - Dehogynem. Ez a szép hegyes vége megy annak a pöcsnek a fejébe, aki ezt csinálta - persze, ezek csak szavak, fogalma sincs, mivel állnak szemben, és hogy tényleg képes lenne ilyenre, de.. beszélni könnyebb róla. Azonban hiába, ő mégis pityeregni kezd. Még szerencse, hogy a lovag a közelben van, és már vígasztal is. Inkább arrébb lép, hogy legalább a látvány ne nehezítse.
- Ha mindenki önfejűen belerohan az éjszakába, akkor kevés esélye lesz a kölyköknek. Többen érünk valamit, szerintem.. - csóválja meg a fejét a kirohanások láttán, és persze ő is így érezne, bár kicsit érez is, hisz a haverja kishúga is köztük van, aki azért már egyel közelebb van hozzá, mint egy idegen. Aranyos kislány, nem érdemel ilyesmit. Már ezért is van nagy kedve a csákányhoz.
- Le kéne feszegetni egy keresztet, hátha.. - várja be Alf-ot, amíg ő karókat hegyez, majd amint végez, már lépdelnek a sötétségbe. A köd úgy telepedik körülöttük, mint egy puha, alacsonyan heverő felhő, mintha rá lehetne huppanni. A helyzeten azonban csak ront. Vállán a csákjával túr bele a zsebébe, és húz elő egy cigarettát, nem törődve azzal, ki van itt és ki látja, csak csökkenteni akarja a stresszt, amely felgyűlt benne. A gyufa sercenve világot gyújt, és ezzel valami mást is megvilágít. Egy apró csillanás.
- Mi a.. - guggol le, kezében az égő szállal, és a nedves foltra irányítja. A fényben megmutatkozik a valódi színe, a mélyvörös csillanás amely elterül előtte. És tovább, és tovább. Hosszabban, mint hinné, és csak egy ideig követheti. Szisszenve esik ki a kezéből a gyufa, ahogy megégeti ujjait de a csákányt letéve túrja bele az ujjait a folyadékba. Biztosság kell, hogy valóban ott van.
- Hé, hé, hé, hé...! Itt egy.. itt.. csomó vér. Valaki, fényt ide! - mutogat felpattanva, kissé sokkos állapotban, és ahogy előrébb lépkedve szembe találja magát az első ruhafoszlánnyal, melyet megemel, közben pedig a másik irányból is feljül száll a sikoly.
- Ketten vannak.. - sápad le egy pillanat alatt. Az előbb balra, most jobbra rohannak. Csákányt vesz vértől mocskos ujjai közé, és tanácstalanul bámul a többiekre.
Mert a Rémnek ezer a hangja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
124
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 05 Nov. 2017, 15:35


Halloween-i Borzongás
Nagyon félek.
De tudom, hogy a gyerekeink még nagyobb félelemben és veszélyben vannak. Scott és Nimellos mellé érve, kicsit megnyugszom, mert mégiscsak Férfiak, de ugyan úgy aggódnak és rettegnek attól, amit a gyermekeink is átélnek. Tudom nagyon jól, hogy mit éreznek, mert én is azt érzem. Eddig alig tudtam megszólalni azon a pár szavamon kívül, de Jane megérkezésének örültem, mert jó barátnők vagyunk. Legszívesebben megölelném, hogy a bajban sem hagy magamra, pedig azt is megtehette volna, hogy az otthona biztonságában maradjon. De nem tette, és ennek nagyon örülök. Támaszom volt sok éven át, ahogy most is számíthatok rá. Ez kicsit megnyugtat.
A Gondnok bácsi halála nagyon megviselt. Ismertem őt gyerekkorom óta, ahogy a lányomék is. De most, amivel szemben állunk az ismeretlen számomra. Ahogy az is, hogyan szabadítsuk ki a gyerekeket. Kevin kétségbeesett hangja, és a félelem, amit érzek megerősít benne, hogy bármi is az ára, de nem hagyom egyik gyermeket se magára. Az enyém is köztük van, ahogy az utcából még páran, de amikor nyomokat fedez fel Leo…rohanok a lámpámmal világítani neki.
- Uramisten!- kapom a szám elé a kezem a látványtól. Szakadt ruhadarabok és sok vér van a lábam előtt. Remegő kézzel emelem feljebb a lámpát, hogy többet láthassunk, merre vezetnek a nyomok. De a szívem újra összeszorul, mikor a kisfiú üvöltését hallom.
- Ketten?- nézek Leo-ra és a földön hagyott nyomokra.
- Igazad van! Az egyik helyen, mintha mélyebb lenne a barázda. – mutatom, mire gondolok.
- Remek szemed van, Leo!- veregetem vállon, ha engedi. Már fiatal felnőtt, de nekem még mindig a Szomszéd „kisfiú” marad, akit megismertem, mikor ide költöztek. Igaz sok borsot tört mindannyiunk orra alá a csínytevéseivel, de én akkor is nagyon kedvelem. Mostanra pár év eltelt már, de a tréfái a mai napig eszembe jutnak. Amiken most már jókat mosolygok, de volt idő amikor pár tányérom összetört a konyhakövön, miután a frászt hozta rám a csínyjeitől- De persze ezt nem árulom el neki-.
Viszont egyre sötétebb van idekint. Nem sokat látni a ködtől, de a viharlámpám fénye sokkal messzebbre világít, mint egy sima. De még így sem látni eleget, ami közelebb vinne minket Kevinhez. A hangja a lelkemet marcangolja, olyan kétségbeesett.
- Ha Kevint megtaláljuk, akkor a többieket is. Remélem. – nézek reménykedő szemekkel az Apukákra.
Valószínűleg Scott-ék is egyetértenek ebben a meglátásomban.
Próbálok minél jobban világítani a környékre. Félre állok, hogy megnézhesse a mentőcsapat többi tagja is - ha szeretnék látni- mit fedezett fel Leo.
A Sheriff viszont jobban ért a nyomolvasáshoz, mint én. Inkább Jane mellé állok, és várom, mire jutnak az ebben jártasabbak. De amint megtudok valamit, akkor indulok Kevin után. Talán Jane is velem tart.

zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
182
∆ Kor :
36
∆ Tartózkodási hely :
♦ New York ♦



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Kedd 07 Nov. 2017, 20:55




when witches go riding, and black cats are seen, the moon laugh and whispers...

This is Halloween


Sajnálom szegény Caroline-t, Scottot és Nimellost. Elképzelni sem tudom, hogy milyen rossz érzés lehet elveszteni az embernek a saját gyerekét. De az biztos, hogy nagyon rossz. Látom, ahogy mások mennyire óvják, féltik csemetéiket, én biztosan nagyon meg lennék rémülve. Nekem sajnos még nem adatot meg az anyaság öröme, ami miatt szomorú vagyok, de most nem szívesen lennék egy szülő helyében sem. Ami miatt csodálom őket, hogy ennyire kitartóan keresik fiaikat, lányaikat; igazi minta szülők. Én bizonyára annyira meg lennék rémülve és annyira össze lennék zavarodva, hogy nagy igyekezetembe azt sem tudnám, hogy merre menjek. Valószinűleg csak állnék bepánikolva a temető mellett vagy berohannék egyenesen a végtelenbe, valószinűleg a vesztembe.
Az igazat megvalva, most is nagyon féle, de leginkább aggódom a gyerekekért, hogy épségben megkerülnek e. Megpróbálom Caroline-t vigasztalni, hiszen nagyon jó (és egyetlen) barátnőm és nem bírom elviselni, hogy így látom. Ezért én is próbálok segíteni a keresésben, amennyire csak tudok. Egyre jobban sötétedik és a köd is egyre nagyobb és nagyobb lesz, ami még dob a hely rémisztő hangulatán. Egyre hidegebb van, de nem törődöm vele. Csak megyek a többiek után, hátha találunk valamit, amiből kiindulhatunk, mert így nem megyünk sokra. Csak a gyerekek hangját hallani, amellyek annyira keservesek, hogy a szívem majd' megszakad. ~Szegénykék...
Hirtelen Leo talál valami nyomot, mire gyorsan odarohanok. De a látvány nem valami bíztató. Mindenütt vér és ruhadarabkák láthatóak. A vérrel semmi bajom nincsen, evégre orvos vagyok, nekem a vér mindennapos jelenség, de ha belegondolok, hogy ez a sok vér egy gyerektől származik, a szívem belesajdul. Leo nagyon jól kiolvassa a nyomokból, hogy ketten is vannak. A többieket hallgatom, én inkább csak figyelek, evégre nem nagyon értek az ilyesmihez. Caroline mellett állok és várom a fejleményeket. Én mindenesetre Caroline mellett tartok és segítek Kevin megtalálásában, nem szívesen hagynék senkit sem magára. Remélem, hogy a többiek gyorsan kitalálják, hogy merre tovább, mert az idő szorít és a köd kezd egyre sűrűbb lenni.





Remélem megteszi Smile Ha valami nem jó, pm!
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
32
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
☼ next to Pria



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 08 Nov. 2017, 13:09



Halloween-i borzongás

Eszemben sincs bemenni a viskóba, még akkor sem, amikor látom, hogy néhányan felfegyverkezve jönnek ki. Legyen az ő bajuk, úgysem tudnék mit kezdeni egy ásóval; hiába a halálfélelem, a harci ösztönök teljes hiányával úgyis képtelen lennék bárkit is bántani. Plusz a többiek itt vannak és vigyáznak ránk - ezzel próbálom nyugtatni magam, de az idegesség erőt vesz rajtam. Peter nyugtató szavaira és a csókjára koncentrálok, még halványan el is mosolyodom, apró biccentéssel jelezve, hogy talán igaza van és tényleg túlreagáljuk... De ilyen borzasztó, vérfagyasztó lármával a háttérben elég nehéz nem halálra rémülni.
Ahogy Peter besiet szemügyre venni a történteket az apja kiáltását követően, hátamat a viskó falának vetve várakozom, nem akarok egy centivel sem közelebb menni. És bőgök. Nem is Leonard idétlen jelmezén, inkább csak a feszültségtől, jól esik kiereszteni kissé a gőzt.
- Tök élethű lett... - dörmögöm, bár nem biztos, hogy meghallja a bókot. Kételkedve rázom a fejem, amikor a csákányról beszél. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is felkészült arra az izéra, ami elragadta Kevint... De Peter visszajön, úgyhogy nem is foglalkozom tovább a fiúval, hanem átölelem a barátomat.
- Te is? - bökök kérdőn az ásójára, majd megtörlöm a pulcsim ujjával az arcomat és rendbe szedem magam.
Elindulunk, nem is nagyon figyelem, merre megyünk, inkább a ködtől alig látszódó árnyakat és sziluetteket figyelem, amíg egy elágazáshoz nem érünk, és Leo nyomokat fedez fel a földön. Elborzadva fordítom el a fejem, hogy ne kelljen arra néznem, inkább az ellentétes irányba bámulok, és esküdni mernék, hogy fényt látok... Biztosra veszem, hogy kezdek megőrülni, ugyanis jobbról ismerős hangokat hoz erre a szél.
- Csssh! - kalimpálok balommal a többiek felé, hogy jobban hallgatózhassak, majd kérdőn Peterre nézek. - Ez nem Lucy?
Igazából meglehetősen biztos vagyok benne, hogy ő az, sőt, további gyerekeket is hallani vélek. Elég sokszor beszélgettem már a kislánnyal ahhoz, hogy egy ilyen hátborzongató helyzetben is felismerjem a hangját, úgyhogy kivételesen nem is nagyon várok a többiekre, hanem jobbra, a viskó felé indulok. Inkább az, mint a vérrel taposott ösvény...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Hangyavár



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 08 Nov. 2017, 13:50

Nem tudom mit tehetnénk, de mindenki annyira kétségbeesett, meg kell kicsit nyugodnom, de egyszerűen képtelen vagyok rá, ahogy haladunk a temető felé. Nem csak én, de Caroline is a lányát keresi, és Nimellos fia is ugye eltűnt. Csatlakoztak még egy páran hozzánk, fiatalok akik szerintem éppen házibuliztak, mielőtt ez a zavargás megtörtént volna.
A temetőben sem éppen az fogad minket aminek kellene, és a szörnyű ködnél csak a sikoltozás rosszabb, és berontok a temető őrhöz, szinte őrjöngve a pániktól hogy mi folyik itt, de nem éppen azt kapom amire számítok. Nem tudom igazából hogy mire számítok, de erre nem, és megtántorodva lépek hátra, enyhe szívrohamot kapva az egyik fiataltól, akit lesokkol a látvány. Hát nem mondom hogy én örülök ennek. Nimellos is befut ahogy szólok neki, és egyenlőre csak... a vállába kapaszkodva fordulok el én is, hogy felmérjem mi van még itt, és bárhová szívesebben nézek mint a halottra.
- Én... nem tudom haver de ez... - csóválom a fejem, és az asztalra nézek, hátha találok ott valamit, de csak egy kinyomtatott rajz az, amin a parcellál és sírok elhelyezkedése van, nem éppen hasznos, de ki tudja? Mindenesetre elteszem. Kifordulok a kis viskóból, és magamhoz veszek egy masszív feszítővasat, akkor botlok el majdnem Carolineban aki felajánlja a dzsekit.
- Köszönöm Car, igazán figyelmes - mosolyodom el halványan, ahogy kilépve a fiamra és Averyre siklik a pillantásom. Odalépek hozzájuk. Legalábbis Averyhez, akit szemmel láthatóan eléggé megviselt az incidens, de kit nem?
- Avery, kérlek... mondanám hogy menjetek vissza Peterrel, de aligha ott még veszélyesebb lenne mint itt, és nem vagytok már kisgyerekek. Nem bánhatok veletek úgy, pedig szeretnék, de... nyugodj meg. Szedd össze magad jó? Meg kell találnunk Lucyt, Kevint Erika-t és a többieket, oké? Rád is szükségünk van - guggolok le mellé hogy megpróbáljak kicsit lelket önteni bele, de valószínűsítem Peternek ez jobban fog menni majd. Én túlságosan ideges vagyok, és inkább át is ruházom a feladatot, én meg a seriffhez lépek és Nimelloshoz.
- Semmi baj serrif, ne haragudj. Én is elragadtattam magam, de egyszerűen szétvet az ideg - tárom szét a karom kicsit, aztán a fiamra nézek.
- Peter! Peter! Már nem vagy gyerek, és utálom ezt beismerni, mert imádtalak kissrácként de most... meg kell védened Avery, oké? Én is mindent megteszek, de ahogy a seriff is mondta, ennyi felé nem figyelhetünk és te már... majdnem férfi vagy, szóval... nyűgözd le szíved hölgyét - mosolyodom el, és az utolsó szavaim csak ő hallja. Elindulunk nyomokat keresni, és a seriff és Nimellos mellett én is az élvonalba török, de a kereszteződésnél megtorpanok.
- Ez Lucy hangja! De ott meg a vércsík... Aligha nem azt akarja ez azzz... akármi hogy ketté váljunk, de ... merre menjünk? Nem akarom elszalasztani a lányom, de tudom hogy Nimellos sem a fiát... Seriff? Te mit mondanál? - pillantok rá, megerősítve a tényt hogy Avery jól hallotta és a hang Lucyé volt. Bármikor felismerem a lányom hangját, bármikor!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 08 Nov. 2017, 20:41



Valaki & Luna


A tömegben elkeveredem Kittiéktől és egy nagyobb csopoportal a sírásö házához megyek. Kicsit lemaradtam ezért késöbb érek oda és nem látom, hogy ki ment be a viskóba. Késöbb Nimellost és Scottot látom kijönni a viskóból. A csoport elindul, és én még mindíg leghátul vagyok. Szerintem még észre sem vették, hogy hozzájuk csapódtam. Lassan a félelem lesz urrá rajtam. Az erdő sötétje mintha próbálna magávalrántani, mintha valami figyelne és lecsapni készül. Minden apró neszre felfigyelek és az erdő amit olyan jól ismerek, egyre idegenebb és félelmetesebb lesz számomra. A kis társaság hirtelen megáll. Szinte mindenki megdermedt. Érezni, hogy mindenki fél. Kicsit várok, hogy kiderüljön miért is álltunk meg, de hátulra nem túl sok információ jut el, ezért előrréb furakszom. Most már biztos, hogy legakább a fele társaság tud a jelenlétemről. Sikerül előrréb jutnom, és látom hogy minden tele van vérrel. Ekkor jövök rá, hogy ez nem egy halloween- i csíny, hanem véresen komoly dolog. Megint felhangzik a sikoly. És nem is egy, hanem több gyerek sikolya. Egyre rémültebb mindebki. Mi lehet ennyire vérszomjas, hogy ennyi mindenkit megkínozzon és megöljön?




Megjegyzés ide
••

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 08 Nov. 2017, 22:15



Halloween-i borzongás
Music: Hallo? ... It's me!
°°
Notes: halloweeeeen


A lábam szinte visz előre. Minden egyes fölöslegesen elszavalt gondolat egyre távolabb rántja tőlem Kevint. Wade az utcánk lakója, soha nem házaltunk nála süteményekkel, mikor Anne még élt, de tudom jól, az utóbbi időben neki is megvan a maga baja. Ám most nem tudok mosollyal bólogatni, amikor a gyerekem bajban van. Nem tudok bizakodni, csak a karjaim közé akarom szorítani a kisfiamat.
Wade szavaira, mely eltökéltségét alátámasztják, egy bólintással nyugtázom, hogy értékelem elszántságát, és mintegy megköszönöm, hogy törődik a környék srácaival.
A sírásó öreg halott. A szemeit kivágták. A hideg és a vad düh egyszerre borzolja a hátamat. Becsületes ember volt, világ életében mindig segítőkész volt. Erősen markolok az ásó nyelére, és szinte már morzsolgatom az ujjaim között, hogy legalább egy hangos ordításba ne törjek fel. Na nem a félelemtől, hanem a kétségbeesett dühtől, ami minden porcikámat szét akarja feszíteni. Valamiféle szekta lehet, ha ilyen gusztustalanságra képesek egy öregemberrel. És komolyan... ezek kezében vannak a gyerekeink?!
A zseblámpáját magamhoz veszem, hiszen a Hold fényére sem igazán számíthatunk. Az ifjú Parker szavai hallatán bólintok, de a seriffére  nem igazán tudok mit reagálni. Nem láttam pontosan, mi húzta hátra a fiamat, életemben nem hittem a természetfelettiben, de ami meglep, hogy éppen ő hisz. Én még mindig kiállok amellett, hogy valami álruhás szekta tagja lehetett. Így vagy úgy, mindegy, hogy embert vagy szörnyeket kell ölnöm, nekem csak Kevin maradt. Nem hagyom, hogy bántalmazzák őt.
Scott közelében mozgolódok, mikor Jane is a közelünkbe jön. Bólintok felé. Caroline barátnője, és mivel Erika is eltűnt, bizonyosan segíteni jött. Látom, hogy fél. Bárcsak lenne nálam egy kés, hogy a kezébe adjam, de egy ásón és egy zseblámpán kívül nincs másom.
Bosszant, hogy megint összegyűltünk, mint kint az utcán, és igazából arra várunk, hogy valaki meginduljon, így elejét veszem a dolognak.
A vonszolás felé mutatok a többieknek, valamint egyértelműen, szóban is jelzem, hogy ezt a nyomot kell követnünk. Megindulok, hasítom a sűrű ködöt, mellettem és mögöttem a kis csapattal. Az öreg zseblámpája hasznosnak bizonyul, így magam előtt világítok a nyomvonal mentén.
A temető szélére érve megtorpanok. Balra keresgélek, mikor Leonard kiált fel. A zseblámával bevilágítom a helyet. Rengeteg vér látvány vetü elém. A gyomrom hirtelen apróra szorul. Elém áll egy véres ruhafoszlánnyal. Kevin Drakula jelmezének egy darabkáját tartja a kezében! Azonnal odarohanok, s elveszem tőle.
- Ez a fiamé! Bassza meg! - szorítom a rongyot a markomban, miközben a többiek felé mutatom. Nem sok kell, hogy összeessek, de az adrenalin nem engedi. Kényszerít, hogy talpon maradjak.

Jobbra váratlanul Scott lánya hangját halljuk, messziről, tompán, abból a rohadt házból, amiben rohadtul nem lakik senki már évek óta. Most pedig fények pislákolnak ott. Kevin hangja balról sejlik fel.
- Az anyád! Ezek szét akarnak választani minket! Ez Scott lánya, jobbról! A lakatlan házból! - nézek hátra a csapatra. Nem is kérdés, hogy Scott jobbra fog menni. Én egy percig sem habozok. Balra megyek! Kevin véres ruhadarabjától kisebb pánikroham ül ki rám. Majd jobban körülnézek, és újabb ruhacafatokat találok. A köpenyét szinte széttépte valami. Vérrel vezet tovább a nyomvonal.
- Az istenit ennek a torzszülöttnek! Én erre megyek! Ha van valaki, aki Kevinért jönne, indulás! A többiek menjenek a gyerekekért a házba! ... Vigyázzatok magatokra! - Kevin ismét kiált balról. - Meg..meg kell találnom! Kinyírom azt a mocsadékot! - annyira dühös vagyok, hogy legszívesebben szétütnék valamit. Ha valaki velem tart, bevárom, de a lépteimet szaporán szedem. Már nem is nézem, hogy milyen darabokat szórtak szét. Azt biztos, hogy a fiamat erre hurcolták. És a ruhadarabok és vér ellenére is képtelen vagyok elhinni, hogy a fiam talán.. halott.

BALRA MEGYEK KEVINÉRT!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 08 Nov. 2017, 22:40

br>

When witches go riding, and black cats are seen, the moon laughs and whispers 'tis near Halloween

Halloween-i borzongás
Biztos vagyok benne, hogy ez az egész sikítozás meg tömörülés ott a temetőnél mind csak valami hülye halloweeni vicc. Hogy lehetne komoly? Ilyenkor mindenki ijesztgeti a többieket mindenfélével. Hogy valakit végighurcoltak az utcán? Nagy dolog! Persze lehet, hogy a kölyök megijedt (nem láttam rendesen, melyik utcabeli kissrác volt az, de talán nem is annyira fontos) és őszintén üvöltött, de kizárt, hogy valami komoly dologról legyen szó. Legalábbis még akkor is meg vagyok győződve erről, mikor odaérünk a lányokkal a tömeghez.
Talán a bor hatása is, de eléggé elvagyok magamnak, szinte fel se fogom, mi ez a nagy felbolydulás körülöttem és azt is csak későn veszem észre, hogy a lányok elsodródnak mellőlem. Így már nem is olyan jó móka! Szerettem volna szólni hozzájuk, együtt kielemezni ezt a helyzetet, vagy valami. Így viszont, hol a vicc?
Mielőtt azonban bárkihez szólhatnék, a társaság megindul és hamarosan egy elágazást is elér. Mielőtt még lenne esélyem bárkit megszólítani (bár mind a szomszédok lehetnek feltehetően, a sötétben nem tudom beazonosítani, ki kicsoda), a csapat két részre kezd szakadozni. Az egyik oldalon egy sötétbe vesző ösvényt, a másikon egy viskót látok, ahonnan gyerekek kiáltozása hallatszik. Bár látnám, Hollie és Luna merre tart! Alapvetően nem vagyok egy bátor lány, még úgy sem, hogy az elfogyasztott bor miatt kevésbé érzem magam ijedtnek, de a vak sötétbe nem indulok el mégsem, inkább a viskó felé fordulok. Amúgy is pont látok egy korombelinek tetsző lányt is arra megindulni, a sötétben nem ismerem meg Averyt, meggyőződésem, hogy akár Luna vagy Hollie is lehet. Végül is lehet, hogy tényleg csak poénból visítoznak azok a gyerekek, akkor meg miért is félnék? Nem érhet semmi baj, ez csak Halloween, csak egy vicc az egész. Ugye?



This is Halloween!
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Cambridge



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 08 Nov. 2017, 23:01



This is Halloween
A kísérteties köd mindent belep. A fák koronája eltűnt, nem látni az avart, hogy hova lépek, miben botolhatok el, vagy hogy mi nyúl éppen a lábamért… Mert ami itt folyik, azon egy bokorból kinyúló kéz már nem sokat súlyosbítana. Legalább meglenne az a valami, ami elrabolta Kevint és akár másokat is…
A sikítás már-már folytonos. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ilyen hosszan, hogy egy ember torka szakadtából üvölt, hisz… én már biztosan elfáradtam volna. Mindenesetre, Kevin okos fiú. Azzal, hogy üvölt, jelzi a helyes irányt, így a hangot kell követni. Az más kérdés, hogy bizonyára retteg, és ezt igazándiból meg tudom érteni. Nem lehet sétagalopp elrabolva lenni…
- Most is cigizel? Komolyan…? - kérdem fintorogva Leotól, de  lehajol, és vizsgálgat valamit, akkor azért hálát adok annak az apró kis parázsnak, ami miatt meglátta a… vértócsát… Ez kezd egyre ijesztőbb lenni, és lassan ott tartok, hogy komolyan, úgy rendesen beparázok, vagy nem tudom. Mindig lazán veszem a dolgokat, de most ez valahogy nem megy…
Két hang, két irány. Egyértelmű, hogy Kevin hangját követem, hisz a kunyhó… Nem tudom igazából, mért döntök Kevin mellett. Talán azért, mert a testvérem vele lehet. Mindig is felnézett arra a Kevin gyerekre, vagy szerelmes belé, nem tudom már. Amúgy sem lehet szerelemről beszélni tizenegynéhány éves korban. Az még javában kölök. Bár, ha jobban belegondolok, a húgom lehet épp a kunyhóban is, de… Az nem olyan izgalmas!
Szorongatom a vaslapát fa nyelét, és én igazándiból már indulnék is, de egyedül mégsem lenne célravezető. Nem akarok meghalni, ahogy egyesek, akik felszerelés és társaság nélkül rohannak a ködbe.

//Nem a leghosszabb, legizgalmasabb, legélvezetesebb, de a miénk... az enyém!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
324
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 08 Nov. 2017, 23:50

••  Halloween-i borzongás ••

Are You Ready?




Erdő mélyén:  
• Azok, akik balra követték az elvonszolt gyerek után hagyott ösvényt, elszórva Kevin további holmijait találhatják meg. (A fiú szemüvegét, a karóráját, a fél pár cipőjét...) A kis srác továbbra is üvölt a fák takarásából, azonban pár perc múlva véget ér a nyomvonal. Mindenhol bokrok, sűrű köd. A ház, ahová a csapat többi tagja indult, innen még csak nem is látszódik. Nimellos, aki fia után kutatva választotta ezt az irányt, léptei közben halk reccsenésre lehet figyelmes. Ha úgy dönt, megnézi mi az, amire rálépett, egy fényképet találhat saját arcképével a súlya alatt megrepedt keretbe foglalva. Közvetlen a kép mellett elszórva egy bicska hever és egy nyalóka.

Sajnos az ösvénynek vége szakad. Két lehetőség adott:
- Balra lebegő nyalókák mutatják az utat, be a fák közé.
- Jobbra a fák tetején megtört ágak, vérfoltok, elszórt ruhadarabok észlelhetők, így azokat követhetik tovább a sűrű gazban.

Az elhagyatott házban:  
• Azok, akik jobbra, a házhoz indultak, ahhoz közeledve már nem hallhatják a gyermekek sikolyait, a környéken minden csendes. Bentről továbbra is pislákolnak a fények. Hosszú évtizedek óta lakatlan már a terület. Kívülről egy egyszerű, faszerkezetű viskónak tűnik. Udvarában a töklámpások tompán világítanak felaggatva a kerítésre, körbe a ház körül. A tornác recsegve jelzi a rálépőknek, hogy rothad már a fa, amiből készült. Ahogy belépnek az ajtón, a ház mintha nem is ugyanaz lenne. Belülről elegáns, kitapétázott, fényáradatban úszó emeletes otthona valakinek, mintsem egy nyomorult hajlék.

Rögtön három irányba indulhatnak:
- Balra a konyhába.
- Fel a lépcsőn.
- Jobbra a nappaliba.

Mindenkinek döntést kell hoznia, ha fel van kínálva több választható lehetőség. Nem várakozunk a többiekre, önálló feladatot oldunk meg. Aki mégis hezitál, illetve nem egyértelmű a választása - azt sajnos a jövőben ki kell zárnunk a kalandból, mert csak azokkal tudunk haladni, akik egyedül is képesek dönteni. Köszönjük a megértésetek!

***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön! Második alkalommal törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Avery Jones, Caroline Shione, Jane K. Foster, Luna Thomson, Hollie Winter, Nimellos, Peter Parker, Leonard Atkinson, Wade Wilson, Katherine Pryde, Alfred Gätes, Scott Lang

Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
124
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Pént. 10 Nov. 2017, 23:46


Halloween-i Borzongás
A szétszórt holmikat és a temérdek vért látva, még jobban elborzaszt ez az éjszaka. Nimellos fiára gondoltam újra, és arra, hogy az Apukáját most még nagyobb fájdalom és kétség gyötörheti, ahogy így látja a gyermeke ruháit.
Kevint, aki/k/ elhurcolták, nem hagytak még esélyt se neki, hogy megvédje magát. A cafatokra szakított ruhája meg - az erdő felé vezető ösvényen, a fák ágain csüngve és a földön elszórva- „vezet” minket a ködös semmi felé, ahová most tartunk.
Szaporán szedtem a lábamat, követve a szörnyű nyomokat, abban a reményben, hogy hamarosan rátalálunk a kisfiúra, és vele a lányomra is. A lámpámmal világítottam előre, de ahogy egyre távolodtunk a Temetőtől - egészen a sűrű fák közé- úgy kezdett fogyni belőlem a remény. A fiú nyomait követve, még nem sejtettem, hogy nemcsak a Temetőt játjuk be, hanem a közeli erdőt is. De a Fák kísérteties ágai még jobban ridegséget és kopárságot mutatnak ezen az éjszakán, mint amit egyébként is szoktak.
Kevint és Erikámat szólongatom hangosan, hátha egy apró hang vagy nesz elárulja, merre is találjuk őket.
-KEVIN !!! ERIKA !!!! MERRE VAGYTOK?- szólítom a gyerekeket, és próbálom a szívem zakatolását annyira elcsendesíteni, hogy meghalljam, ha válaszolnak. De csak a fájdalommal teli üvöltést hallani, ami eddig is errefelé vezetett minket.
Gyorsan beérjük a további nyomokat, de amit aztán találunk, az inkább egy rémisztő regényhez hasonlítható.
RECCCSSSSHHHH”- hallok egy hangot, amitől kiráz még a hideg is, de amint lepillantok Nimellos lába alá a lámpával, megdöbbenve látom, mi az.
Egy fénykép róla, amit talán a lakásában tartott, de most idekint van elszórva egyéb tárgyakkal.
Kevin törött lencséjű szemüvegét emelem fel a földről és a szemembe szökő könnyeknek már nem tudok megálljt parancsolni. Egy szó sem tudja elhagyni az ajkam, csak arra tudok gondolni, hogy meg kell találnunk a gyerekeinket minél hamarabb!
Remegve szorongatom a kezembe a törött kis szemüvegét, abban bízva, hogy segít megtalálni a gazdáját. A természetfeletti dolgok eddig hidegen hagytak, de ebben a pillanatban valamibe kapaszkodnom kell, hogy elég erőm legyen folytatni a kutatást. Odakint van a lányom is, és csak ránk számíthat, ahogy Kevin is várja, hogy kimentsük ebből a borzalomból.
A nyomok viszont itt más irányt vesznek, mert eddig vezettek minket, de most egy különös dologra lettem figyelmes. Balra, nyalókák lebegtek a levegőben, és egy irányba „hivogattak” minket.
Furcsának és ijesztőnek hatott a látványuk, de talán arra kell menni…
-Én a nyalókák mutatta utat választom….- néztem a Férfire, és Jane-re, akit talán nem nagyon hagytam le a futásommal.
Titkon azért remélem, hogy ők is erre jönnek majd velem. Mert nem igazán szeretnék egyedül nekivágni ennek az útnak, de ha kell, akkor magam megyek végig rajta. Kevin-ért és Erikámért mindent megteszek, ahogy a többi eltűnt gyerekért is.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
18



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 11 Nov. 2017, 13:35











Halloween-i borzongás

Kicsit meglepett a szó szerint szemtelen temetős fickó, de a szörnyekben még mindig nem hittem. A valós problémára akartam koncentrálni és nem elterelni a figyelmem ilyen ostobaságokkal. Fel is fegyverkeztem. Egy ásó lett a fegyverem, ami lehet nem a legjobb, de ha jól meglendíti az ember, akkor ki lehet ütni a másikat.
Csak pár percre hagytam kint a barátnőmet, de már nem bírta ezt az egészet és elsírta magát. Szerettem őt és meg akartam nyugtatni, ezért öleltem át őt szorosan.
- Igen, nem ússza meg az, aki elrabolta a húgom. - mondtam határozottan, miközben forgattam a kezemben az ásót. A családért bármire képes lettem volna. Közben Apa is megjelent és leguggolt hozzánk, hogy megnyugtassa Averyt.
Végül úgy érezte, hogy belém is lelket kell önteni, ezért belekezdett egy lelkesítő beszédbe. Én figyelmesen hallgattam és végig bólogattam.
- Ez természetes. - halkan megszólaltam közben, de az öreg még folytatta a mondandóját. A végénél felvontam a szemöldököm.
- Mi az hogy csak majdnem? - A fiúk mindig is minél hamarabb fel akartak nőni, hogy ne csak egy gyereknek tekintsék őket. Ezzel én is így voltam.
Végre elindult a csapat és én még mindig szorosan a barátnőm mellett mentem, sőt át is karoltam menet közben őt. A másik kezemben meg az újdonsült fegyverem szorongattam. Egy elágazáshoz értünk és az egyik irányból Kevin hangja jött, a másikból pedig Lucy kiabálása. Apámon egy kis bizonytalanságot véltem felfedezni, de én biztos voltam benne, hogy merre kell mennünk.
- Ez egyszerű! Mi sokan vagyunk. Páran menjenek Kevinért mi meg a többi gyerekért. Csak nem lennél képes a másik irányba menni, mikor tudod, hogy Lucy arra van. - magyaráztam apámnak. Kevint is bírtam, aranyos kisfiú volt, de a család az első. A páromra is ránéztem, hogy neki van e valami más elképzelése, mert nem akartam ráerőltetni, de én biztosan a húgom felé vettem az irányt.

Egész hamar odaértem a házhoz. Kívülről elég réginek tűnt, de belül nagyon szép volt. A hangokat már nem hallottam, szóval elkezdtem átkutatni a házat. A házban jobbra fordultam, hogy ott kezdjem a körülnézést. Igyekeztem nem egyedül maradni, de ha nem jött arra senki, akkor csak magamra számíthattam. Meg az ásómra.







Remélem elfogadható lett Very Happy



 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
32
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
☼ next to Pria



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 11 Nov. 2017, 15:48



Halloween-i borzongás

Peternek és az apjának sikerül egy kis lelket önteniük belém. Bár nem eresztem el a fiút, serényen bólogatok Scott szavaira, és halkan szipogok már csak, mire a mondandója végére ér.
- Igen, Mr Scott... Köszönöm - mély levegőt veszek, szárazra törlöm az arcom és halványan elmosolyodom, ahogy a férfi Peterhez intézett szavait hallgatom. Látszik, mennyire szeretik egymást. Én állandóan csak veszekszem az öregemmel... Ezért is szeretek annyira náluk lógni, a családjuk sokkal összetartóbb, mint az enyém.
A válaszúthoz érkezve fel sem merül bennem a kérdés, merre kéne tovább menni, és Peter is ugyanilyen határozottnak tűnik. Számunkra Lucy az első, úgyhogy bevárom a fiút, míg az apjához beszél, és akár jönnek többen, akár nem, Peter oldalán indulok tovább a viskó felé. Érdekes módon ahogy közelebb érünk, elhalnak a kiáltások, és máris megbánom, hogy leszakadtunk a felnőttektől. Ennek nem fordítva kéne lennie? Minél közelebb, annál hangosabb? A furcsaság ellenére a ház igazán hangulatos az udvarán felakasztott töklámpásokkal.
Előre engedem Petert, mégis csak nála van az ásó, ám ahogy belépünk az ajtón, egészen más látvány fogad minket, mint kívülről gondoltuk volna. Meglepetten pislogok körbe, hiszen nagyon is modern, lakható épületnek tűnik. De miért van ekkora csend? Ez sehogyan sem hagy nyugodni, s kissé rosszallón figyelem, hogyan kezdi el Peter egyből átkutatni a házat.
- És ha lakik itt valaki? - suttogom utána, majd összeszedem a bátorságomat és az emeletre vezető lépcsővel kezdek el szemezni. Megemelem a hangom, hogy jól hallhassák odafent is. - Hahó! Van itthon valaki? Lucy? - fülelek, hátha válasz érkezik, de a hideg is borsódzik a hátamon ettől az egész helyzettől. A gyerekek, akik képesek olyan hangosan kiabálni, hogy a házon kívül is tisztán értsük, nem hallgatnak csak el úgy. Nem, ha minden rendben.
Nem akarok rögtön az emeletre menni, egyedül nem, úgyhogy én is jobbra indulok, Peter után, hogy minél előbb felzárkózhassak mellé.
- Találtál valamit? - kíváncsiskodom a nappaliba belépve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Hangyavár



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 11 Nov. 2017, 17:24

Kész rémálom ez az egész, és a hajam tépném legszívesebben, de erre nincs igazán alkalmam, sem időm és a kevéske hajamhoz amúgy is ragaszkodok, nem akarok idő előtt megkopaszodni. Bár ha ez az este tovább folytatódik így, még az is meglehet hogy sikerül. Meg kell találnunk Lucyt, Kevin és a többieket. A temető őr házából végül lassan tovább indulunk és a közelemben tudom a fiamat és Averyt is. Aranyos lány, és szerintem jót tesz Peternek.
- Azért majdnem, mert még ötvenévesen is a fiam leszel, és sosem foglak teljesen elengedni - mosolygok rá, szeretetteljesen, hiszen imádom a fiam, és a fél szemem mindig is rajta lesz, akkor is ha majd családot alapít egyszer. Ahogyan Lucyn is, ha végre megtaláljuk, és mivel ki tudja mi történik éppen, az elágazásnál csak biccentek, és akik Kevin nyomait figyelik inkább azokhoz szólok.
- Vigyázzatok magatokra srácok, és legyetek óvatosak. Gyertek, menjünk mi is - indulok el a ház felé, ahonnan Lucy hangját sejtjük. Ezer közül is felismerem a lányom hangját, és a házhoz érve megtorpanok. Hirtelen nagyon rossz érzésem lesz, pedig nem látok semmi különöset vagy ijesztőt de mégis, még a kölcsön dzseki alatt is végigráz a hideg.
- Rossz érzésem van, legyetek óvatosak - ismétlem meg magam ahogy fellépek a tornácra és félig leengedve, támadásra késze tartom a feszítővasam. A házba lépve a gyerekek jobbra indulnak, én balra, hátha találok ott valamit. Felfelé nem merem kockáztatni egyedül, a végén még valami baj érne. Egyenlőre itt nézzünk körül, és utána együtt mehetünk fel.
- Van valami a nappaliban? - kérdezem tőlük, amíg én a konyhát nézem át tüzetesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
182
∆ Kor :
36
∆ Tartózkodási hely :
♦ New York ♦



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 11 Nov. 2017, 20:48



when witches go riding, and black cats are seen, the moon laugh and whispers...

This is Halloween


Követem a nyomokat, melyek a vérfoltos úton vezetnek. Caroline továbbra is Erikát keresi, aki még mindig nem került elő. Igazából nem értem a helyzetet. Milyen elmebeteg ember lenne képes gyerekeket rabolni. Az ilyeneknek nincsen szíve, komolyan mondom...
Az idegességem mellett most eltörpül a félelem a rizikós helyzet miatt. Egyedül csak akkor rezzenek össze, mikor hirtelen valami ijesztő hangot hallok. Nem volt hangos, de azért lehetett hallani. Hátrapillantok és látom, hogy egy fénykép volt az. Körülötte látni elszórva még pár holmit, amellyek Kevinhez tartoznak. ~Szegény fiú, remélem, hogy megkerül... Továbbra is hallani a gyerekek sikolyait, amelyek még szívszorítobbnak hallatszanak. Szegénykéim, vajon mi lehet velük.
Hamarosan az ösvénynek vége szakad és válaszúthoz érkezünk. Szemeim megakadnak a lebegő nyalókákon, melyek kicsit szürreálisan hatnak, legalábbis számomra. Elvégre nem mindennap lát az ember lebegő nyalókákat az erdő kellős közepén. De mellette sok vért látni, letört ágat és ruhadarabot látni. Szívem szerint Caroline-nal tartanék, de azt gondolom, hogy a legjobb az lesz, ha különvállunk és megyek tovább a vérfoltok után.
-Szerintem a legjobb, ha most szétvállunk. Én inkább követem tovább a nyomokat a gazban. Ki tart velem?-kérdezem, majd szomorúan Carolra nézek, de ez lesz a legjobb. A sok vér nyilván azt jelenti, hogy valaki megsérült, és ha valaki megsérült, akkor kötelességem segíteni rajta. Elvégre orvos vagyok, ez a hivatásom.





Remélem megteszi Smile Ha valami nem jó, pm!
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
16
∆ Kor :
41
∆ Tartózkodási hely :
Sokszor én sem tudom.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 11 Nov. 2017, 22:12


Wade Halloween kalandjai



Bent vagyunk páran a házban, de kintről is hallok beszélgetéseket. Úgy tűnik eljöttünk páran, aminek nagyon nem örülök, mert képesek az emberek száz fele foszlani. Seriffként az a dolgom hogy mindenki éppségét biztosítsam, ahogy csak tudom. Kurvára nem hiányzik nekem bébiszitternek lenni, főleg ha nyomot követek amit épp nézegetek. - Parker, szerinted mi vitte el a kölyköket ha nem egy szörny? Mindegyis. - Reagálok Peter visszaszólására majd otthagyom. Elindulva Nimellos és Scott mellett rátalálunk rengeteg vérre. Erre Leonard hívja fel a figyelmünket. - Elvonszolta őket valami, de még is mi? - Motyogom magamba, és pörög az agyam. Elég sok mindenről olvastam Seriff létemre. Hisz elég sok városi legenda terjed amit az akadémián tételként is emlegetnek. Már csak azért is mert ennek fele igaz. Mondjuk ilyen szörnyről nem hallottam ami Halloween estéjén csap le gyerekekre. De nagy valószínűséggel ezen az estén kiderül hogy mivel állunk szembe. - Az miatt lenne tanácsos jobban odafigyelni, mert több valami van. - Jegyzem meg. - Scott! Nem ígérem hogy minden rendben lesz, látod a körülményeket... De igyekszek én is rendben letudni a dolgokat. - Szólok felé bizakodóan, majd odafordulok Nimellos felé, és meglátom hogy ott a kezében egy ruhadarab. - Nimellos! A helyzet mást diktál, de biztosra veszem hogy csak leszakadt róla! A vér nagy valószínűséggel nem a fiadé, csak az elkövető meglehet hogy így akar akár téged, akár mást csapdába csalni. Félelmet kelt benned a szeretted után, ne hagyd magad! - Emelem fel a hangom, de jó indulat érdekében. Nem szabad most elveszteni a kontrollt, attól csak elgyengül az ember. Hirtelen Scott lánya hangját halljuk a másik irányból, s ezután szólít meg ismét Scott, és tanácsot vár. - A szíved azt diktálja hogy a lányod irányába indulj, de mivan ha az elkövető egy olyan lény ami megtud szólalni a lányod hangján? Ha már sikerült úgy elrángatnia Nimellos fiát mint a villám, ezt sem tartom kizártnak... - Jelentem ki, majd felszólal Nimellos. - Jól gondold meg Nimellos! Ez ugyanúgy érvényes lehet a fiadra is! Ketten vannak ahogy azt láthattuk Leonard szemlélete láttán. Két irány van! Gondold meg! - Szólalok fel, de mindhiába. Elindult Kevin irányába. - Scott! Te menj a többiekkel a ház felé! Én nem hagyhatom egyedül Nimellost! Ha valóban ott lesznek a gyerekek, vigyétek vissza őket. Mi is érkezünk vissza ha úgy van! - Szólok Scott és a többiek felé akik Scottal tartanak majd elindulok Nimellos után. Hamar utolérem és már mellette folytatom az utamat, a többiekből csak Caroline és Jane látszik ha hátra tekintek. - Nimellos! Eléggé sokat szoktam beszélni, és csak úgy szokott dőlni a faszság a számból... De most elég komoly ügyet intézünk. A fiadat és a többi kétségbe esett szülő gyerekeit kutatjuk fel! Amit most random tettél, megértem. Én is önfejű vagyok! De kurvára nem szabadott volna ketté válnunk, mert mind a két irány kecsegtető volt mindkét részről! Két kibaszott lény van, két tervvel! - Szólalok fel, majd meglátok egy szemüveget a földön. Felveszem és átnyújtom Nimellosnak. - Nem lehet tudni hogy ki mire fog rátalálni, és erre a helyzetre nincs megoldás, de most másokat is ugyanúgy veszélybe sodortál mint magadat. Nem magamra gondolok, én egy senki vagyok! De az a dolgom hogy legalább most közösen mindenki éppségét próbáljam szolgálni. - Mondom a szemébe. - Ez a fiad szemüvege, de ez egy nyom! Meglehet hogy közel vagyunk! Nagyon közel! Lehet ő szórta el. Okos gyerekről van szó! - Majd elindultunk tovább. Úgy érzem találunk még elhagyott ereklyéket, és ez jó jel. - Az előbbivel csak azt akartam mondani, hogy most itt tart az úton velünk Caroline is! Legalább rá is figyelj, ahogy én is. Oldjuk meg ezt közösen! Rendben? - Kérdem biztatóan. Mellette állok, az ő útját választottam... De akkor sem tetszett amit csinált hirtelen. Lassan az ösvény végére érkezve Nimellos hirtelen rálépett valamire. Nem látom konkrétan mi az, de mintha képkeret lenne. Ha elveszi a lábát jobban megtudom nézni mi az. - Nimellos! Azon te vagy! - Ahogy más holmival együtt szétszórva ott hever a földön. - Van egy olyan érzésem hogy van egy rajongód. Keressük meg, és lepjük meg némi ólommal. - Dühödt hangon felszólalok. - Caroline! Jól meggondoltad? Nem vicces egy kicsit hogy lebegő nyalókák vannak itt? Te meg pont arra mész? Ez kurvára olyan mint a maci a málnásban story! Csak nem egy medve kap el... - Szólok rá, majd Jane-hez fordulok. - Én biztosan arra megyek mint te, de annyi szívességet tégy meg nekem hogy ha megölöm azt a valamit, azt nem látod el... - Mosolyodok el és várom Nimellos válaszát. - Nimellos! Nem hinném hogy lebegő nyalókákkal kikövezett út visz el a fiadhoz. S ha Caroline azt választja - csak a szopás várja - akkor nem tudok rá figyelni... Nem nagyon örülök neki, de erre folytatódnak a vérfoltok. Ez az ami biztos számomra!

Chimichangaa
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 11 Nov. 2017, 23:11



Valaki & Luna


[size=31]A csoport még egy darabig áll, de mikor indulunk tovább hátrébb meglátom kóvájogni Kittit. Odaszaladok hozzá, megfogom a karját és magammal rángatom a többiek után.[/size]
- Gyere! Érjük utól a többieket.
[size=31]Nem  nehéz ezt teljesíteni, mert nem ment a társaság olyan gyorsan. Eközben Peter, Scott bácsi és Avery leváltak a csoportról és egy félelmetes ház felé vették az irányt. Én és Kitti ( aki még mindíg részeg egy kicsit) tovább követjük a többieket. Az erdő egyre sűrűbb és félelmetesebb. A félelemtől a mellettem haladó lány karját szorongatva hakadunk az ösvényen a nyomokat követő csapat végén. Egy nagy reccsenést lehet hallani, és csak egy kicsin múlik, hogy ne ugorjak Kitti nyakába. Nyakamat nyujtogatva nézek át a vállak fölött, hogy mi volt a zaj okozója. Látok valami keret szerűt. Nimellos bácsi lépett rá erre az izére, de nem csak az van ott. Minden féle vicik-vacak van szétszórva, köztük egy törött szemüveg, ami Keviné. Tovább haladva az ösvény véget ér, degy egy újabb út kezdődik onnan. Elég furcsa nem tudom, hogy csak halucinálok a bor hatása miatt, vagy tényleg nyalókák lebegnek az úton. Ahol az út végetér ott egyenesen folytatódnsk a vérnyomok és a ruhafoszlányok letötrt ágak kiséretében. Elgondolkodom, hogy merre lenne helyes folytatni az utat, de mivem a nyalókák nem annyira ijesztő, mint a gazban folytatódó vérfoltok ezért inkább a lebegő nyalókákat választom. Nem tudom, hogy Kitti merre akar menni, de én mindenesetre elindulok azok után akik eddig a lebegő édességek felé mennek.[/size]




Megjegyzés ide
••

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 12 Nov. 2017, 00:52



Halloween-i borzongás
Music: Hallo? ... It's me!
°°
Notes: halloweeeeen


A félelem a legkevesebb, amit érzek ebben a pillanatban.
Figyelmesen hallgatom Wadet, aki a pszichikai ráhatást említi.
- Nézd, nem fogsz meggyőzni, hogy ez valamiféle .. szörny. Nem tudom, hogy valóban a fiam vére van-e a ruhán, de az övé a jelmez darabkája. Tudom, a boltban vettem, ahol dolgozom. - És ez teljesen kiborít! Nem fogok a többiekkel tartani a ház irányába, ha egyszer a nyomok erre mutatnak. És nem érdekel, mit diktál a józan ész, ha egyedül megyek, akkor egyedül vágok neki, de a vonszolást fogom követni.
Vagyunk elegen, és amint látom a tömeget két táborra oszlani, megbizonyosodom arról, hogy leszünk elegen mindkét irányba. Caroline, Luna, Jane, Wade és jómagam már biztosan balra megyünk Kevin(ék)ért. Remélhetőleg ott megtaláljuk Erikát is, ám annak ellenére, hogy jó barátok voltak, lehetséges, hogy a lány ott lesz, ahonnan Lucy hangja is kiszűrődött. Könnyebb több gyermeket egy nagy házban fogva tartani, mint keresztül hurcolni az erdőn.

A fiam élete mindenkinél fontosabb, de más helyzetben, az elsők között rontanék be Scott lányáért és a többi gyermekért. De önző apa vagyok, és a fiamat mindenki elé helyezem. Most a fiam élete forog kockán. És nem fogom megbocsátani, ha valami baja esik. S ettől a gyomrom apróra szűkül. A hideg és a forróság kegyetlen játékot játszik a testemmel. Balra, a vonszolás nyomán haladva valami aprócska fény felsejlik a zseblámpa fényében. Közelebb lépkedek, és rémülten veszem fel a földről azt az órát, amit alig egy hónapja kapott a születésnapjára. Megmutatom a többieknek, majd némán bólintok: Ez a fiamé. A zsebemre teszem, és tovább haladok a társasággal. A többiek egyre messzebb kerülnek tőlünk, míg a végén már a zseblámpáik fényét sem látom.
- Egy cipő! ... És a szemüvege! - kiáltok fel, majd odafutok, hogy megmutassam a csapatnak. Kevin fekete keretes szemüvege jellegzetesen néz ki, ezt biztosan ő hagyta hátra!
Wade szavaira bólintok. Bárcsak így lenne. Hogy direkt hagyta hátra...
A fejemet kapkodom, de az erdő egyre inkább magába szívja Kevin hangját, míg egy ponttól eltompul. Az ereimet az adrenalin kellőképpen kitágította már, érzem, ahogyan a szívem zakatolva pumpál a mellkasomba.
Az ösvény hirtelen véget ér.
Hogyan lehetséges, hogy eddig tisztán látni lehetett a vonszolás nyomát, majd most, szinte varázsütésre hirtelen vége szakad a nyomvonalnak? Ennek látszódnia kellene! Valószínűleg itt lesznek valahol! Vagy talán csapdát állítanak? Esetleg... a fákon... De hogyan? Tekintetemmel a lombkoronákat fürkészem, amikor a lábam alatt megroppan valami. A reccsenésre mindannyian megrezzenünk, hiszen ebben a sötét csendben a legapróbb nesz is gyanakvásra ad okot. Ki tudja, ki les ránk a köd és a sűrű gaz mögül? Épp ezért az ásót egy pillanatra sem teszem le a kezemből.
A törött üveghang irányába nézek, le, egyenest a lábam alá, ahová Caroline világít.
Leseprem a földet és a törött keret mögül kihúzom a fényképet.
- Képtelenség! - fordulok teljes testtartásommal a többiek felé, és sápadtan mutatom nekik a fényképet, ami engem ábrázolt. Nem raktam Kevin zsebébe még csak hasonló képet sem.
- Ezt egy albumban tartottam. Mi az isten folyik itt? - nézek Lunára, Janere és Carolinera, majd Wade felé fordulok. Értetlenül állok a dolgok előtt.
- Az emberrablók valószínűleg jó előre kiterveltek mindent. - Kutattak utánunk. Carolinet, Scottot, és mindenki mást titokban megfigyeltek, és várták a pillanatot, amikor a gyermekeinkért jöhetnek. Az Istenit!
A fejem Caroline felé kapom, aki meredten néz valamit. Furcsa, lebegő nyalókát szinte egy ösvényt rajzolva vezetnek be, a fák közé. Mintha ez lenne a korábbi ösvényünk folytatása.
A szemeim dörzsölöm, hátha csak rosszul látok! Közelebb megyek, az elsőhöz és mellette és felette elsuhintok a kezemmel, hátha megtalálom a damilt, amin lóg. De... nem... ez rohadtul nem lóg semmin! Ez levitál! Lebegő édesség...? Mivan? Hirtelen jobbra hátrálok, és szívem szerint messzire rohannék.
Ez egy rémálom! Illúziókkal ijesztegetnek minket. Nem tudom, mi folyik itt, de az biztos, hogy nem megyek a lányok után. Zihálva megtámasztom az egyik fát, ahol a vonszolás nyoma megszakadt. Nem fogok bemenni oda!
Sápadtan nézek Wadere, majd Janere, aki a gazban indul el.
- Caroline, Luna, Ti tudjátok! Én inkább a gazban dúrok tovább. - nem látom értelmét besétálni oda. Talán megtaláljuk Jancsit és Juliskát is valami cukorka kunyhóban? Ez nekem túl bizarr, és teljesen értelmetlen.
- Ho-hogyan? - amíg az ágat fürkészem a magas gazon túl, felfedezek rajta egy újabb darabot. Mintha azon folytatták volna az utat. Mi van, ha Wadenek van igaza? És ezeket tudatosan hagyta hátra Kevin? Hogy fára mászott, és ott haladt tovább? Talán ott bújt el a támadója elől. Aggaszt, hogy Caroline lányáról nem tudunk semmit, de az még jobban, hogy a két nő egyedül ment be az erdőbe a cukorkák mentén. Mire kiabálnék, hogy a fán van valami, a két nő már eltűnt az úton.
- Ott fenn! Még egy ruhadarab. A törött ágon. - dúrom magam előre a gazban, és követem az irányt, mit a fák mutatnak. A vad gaz vágja a kezem, de ez a legkevesebb, ami most érdekel. - Az is Keviné! Erre kell mennünk! - Ez már nem lehet véletlen!

A GAZBAN MEGYEK TOVÁBB...




A hozzászólást Nimellos összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 12 Nov. 2017, 01:00-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
324
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 12 Nov. 2017, 00:59

••  Halloween-i borzongás ••

Are You Ready?




Erdő mélyén:  
A nyalókaösvényen haladók a lebegő édességeket követik. Elszórva megközelítőleg harminc darab sorakozik fel előttük. Az út végén a talajból kiáll egy kéz, egy gyermeki tenyér, melynek ujjai rángatóznak segítségért nyújtózva. Az ott tartózkodók megpróbálhatják kihúzni a földből a látszólag elásott gyermeket, vagy tovább haladhatnak.

• Azok, akik követik a vérfoltokból, megtört ágakból kirakott nyomokat, egy vastag törzsű fa mellett haladnak el. A széles fa odvából gyermeksírás hallatszik, ám maga a hely túl sötét és szűkös ahhoz, hogy bármi látszódjon. Az ott tartózkodók közül valaki lehet olyan bátor, hogy belepillant, vagy akár tovább is haladhatnak.

Az elhagyatott házban:  
A konyhában evőeszközök lebegnek a plafon alatt. Az asztal meg van terítve, számtalan édesség tarkítja a fehér abroszt. A tűzhelyen forr a víz, benne levágott gyermekujjak úsznak. A kamra ajtaján ott szerepel a felirat: "KUKUCS". Az ott tartózkodó bepillanthat az ajtó mögé, vagy irányt válthat a folyosó felé, esetlegesen az emeletre.

A nappaliba nem jut fény, nincsenek bútorok. Ahogy beljebb haladnak az arra kíváncsiskodók, talpuk alatt szétnyílik a parketta és az alagsorba zuhannak, közvetlenül a pincébe. A lyuk, amin átzuhannak, szinte rögtön összeforr felettük. Az ajtó, ami visszavihetné őket a folyosóra belülről nem nyitható. A poros dobozok között, a szétszerelt, letakart ócskaságok mögött kuporog a sarokban egy bohóc. Az ott tartózkodók megpróbálhatnak segítséget hívni, vagy foglalkozhatnak a rájuk mosolygó, egyelőre mozdulatlanul gubbasztó pincelakóval. A bohóc arcán hófehér púder, haja bongyor, méregzöld színű. Ujjain a körmök túl hosszúak és a rúzsa túlságosan folyékony ahhoz, hogy valódi legyen. A mosolya mégis hátborzongató, akár a tekintete, 'mit nem vesz le vendégeiről.

Mindenkinek döntést kell hoznia, ha fel van kínálva több választható lehetőség. Nem várakozunk a többiekre, önálló feladatot oldunk meg. Aki mégis hezitál, illetve nem egyértelmű a választása - azt sajnos a jövőben ki kell zárnunk a kalandból, mert csak azokkal tudunk haladni, akik egyedül is képesek dönteni. Köszönjük a megértésetek!

***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön! Második alkalommal törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Avery Jones, Caroline Shione, Jane K. Foster, Luna Thomson, Hollie Winter, Nimellos, Peter Parker, Leonard Atkinson, Wade Wilson, Katherine Pryde, Alfred Gätes, Scott Lang

Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
124
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Hétf. 13 Nov. 2017, 18:20


Halloween-i Borzongás
Elindultam a lebegő nyalókák után, ahol úgy vélem, hogy megtalálhatom a lányomat, és Kevint is. Jane végül nem jön erre, amit megértek. De azért jó lett volna, ha mégis velem tart. Luna-val együtt léptem arra az ösvénye, amit rajtunk kívül más, talán nem választott. Elfogadtam azt, hogy mindenkinek a saját döntése a helyes. Nimellos ugyanúgy aggódik a fiáét, ahogy mindünk a gyermekeinkért. De talán ezt a furcsa - csapdának is látszó utat- választottam, de remélem, hogy találunk valami nyomot és végre nem csak a semmibe vesző hangok hívogatnak. Lehet, tényleg, hogy Jancsi és Juliska Házához vezetnek ezek a rémisztően lebegő édességek, de talán még jobb is, hogy különváltunk a többiektől. Így meg tudjuk nézni a lehetőségeket és a helyeket, ahol lehetnek a szeretteink. Ahogy ráléptünk az ösvényre, mintha egy mesebeli úton járnánk. Nekem Óz jutott eszembe, amit a kisfiamnak meséltem nemrég az esti mesében. Valahol fura is, hogy egy ilyen hátborzongató helyen egy mese jut az eszembe, de csak a gyerekeim körül forognak a gondolataim. Kevin is egykorú a lányommal, és ugyanolyan kedves a szívemnek, mint az utcában lakó szomszédjaim. Sokszor jártak át hozzánk a környékbeli gyerekek, és szinte együtt nőttek fel. Ezért még nehezebb választani közülük. Igaz, hogy mindenkinek a saját csemetéje a legdrágább és a legkedvesebb, de valahol minden utca béli kicsit a ”sajátom „is. Ahogy szerintem többen így vagyunk.
Luna már nagylány Erikámhoz képest. Ő már fiatal felnőtt, bár a napokban nem sokat beszélgettünk, de a Fiataloknak más az érdeklődési körük, mint a háztartási munkák és a vacsora megfőzése. De nagyon is megértem, mert én is a bulizással és a szórakozással töltöttem az időm, főleg, hogy ha a Szüleim nem voltak otthon. Én kedvelem őt, hasonlít is a fiatal önmagamra, és nagyon örülök, hogy velem van.
Ha szeretné, akkor nyújtom a kezem, hogy megfoghassa. Talán így erőt meríthetünk a bajban és a fokozódó félelem csitításához. Ahogy a lámpámmal világítok magunk elé, egy mozgó valamit pillantok meg nem messze a lábunk előtt. Egy kicsi kéz! Olyan volt a felismerés, mintha lapáttal sújtottak volna fejbe, de azonnal rohantam kiásni a földből, amint megfogtam a kezét, hogy érezze, itt van valaki érte. Luna is látta szerintem a csepp kezet, és ha úgy dönt, segíthet kiszedni a gyermeket, akit megtaláltunk. Akkor együtt kaparjuk ki a gödörből. Kerestem gyorsan egy vastagabb ágat, amivel a földet hamar ki tudom kotorni fölüle.
- Itt vagyunk! Ne félj! Segítek kimászni!! Tarts ki!!- söpörtem a kezemmel is olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, közben szorongattam a kis kezet, hogy érezze, nincs már egyedül. Remélem épségben kimentjük ezt a gyermeket, és magamhoz szoríthatom, bárkié is ez a kicsiny angyalka.
De egy gyerkőcöt legalább már megtaláltunk, aki életjelet mutat.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
18



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 15 Nov. 2017, 11:02











Halloween-i borzongás

Rendes volt apától, hogy ő is próbálta megnyugtatni Averyt. Mindig is összetartó család voltunk, de a nyálas dolgokat már nem szerettem. Még kicsiként igen, de ebben a korszakomban nem bírtam az ilyet. Főleg nem a barátnőm előtt, bár az ő agya biztos nem ezen járt.
- Jaj apa. - megforgattam a szemem és tovább haladtunk. Egyre kevésbé tudtuk, hogy mi is történik, de én még mindig nem adtam fel az elveimet. A seriff megint jött a szörnyes zagyvaságaival és már válaszra is nyitottam a szám, hogy felvilágosítsam, de ott hagyott. Nem is bántam, mert nem kellett hallgatnom azt a sok hülyeséget. Nem volt kérdés, hogy melyik irányba haladok tovább és a családom is egyetértett velem, szóval elindultunk a húgom hangja irányába.
- Ha lakik itt valaki, akkor az valószínűleg az, aki elrabolta a gyerekeket. - magyaráztam a barátnőmnek. Már alig vártam, hogy bevethessem az ásómat, amit még mindig a kezemben szorongattam.
- Amíg ez nálam van, addig nem lesz gond papus. - mutogattam a fegyverem. Én egyből a nappali felé vettem az irányt. Nagyon sötét volt bent, alig láttam valamit. Nem is nagyon volt mit látni odabent.
- Nincs itt semmi. Még bútorok se. - válaszoltam a lánynak. Még jobban szét akartam nézni, de a padló szétnyílt és lezuhantam valami pincébe. Nagyot estem, de sokkal inkább az érdekelt, hogy Avery hogy van.
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? -  Odamásztam hozzá.
- Ki kell jutnunk innen. - az ásóm kezdtem el keresni, de mást találtam. Egy ijesztő bohóc figyelt minket, egy rémisztő vigyorral az arcán.





Remélem elfogadható lett Very Happy



 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
32
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
☼ next to Pria



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 15 Nov. 2017, 12:00



Halloween-i borzongás

Leszakadunk a többiektől és elindulunk Lucyékért, de a ház nem egészen olyan, mint vártam. Sőt. Azt hittem, tele lesz élettel és gyerekekkel, de úgy tűnik, nincs itthon senki. Akkor honnan jöhetett a kiabálás? Ha valami régimódi, nyomozós filmben lennénk, most suttogná azt a főhős mély, drámai hangján: "Ez csapda..." De nem egy filmben voltunk, és nagyon érdekelt, mi lehet az emeleten. Mégis Peter után indulok, mert úgy gondolom, együtt kéne maradnunk. Nála van az ásó, nélküle vagy Mr Scott nélkül úgysem sokat tehetnék, úgyhogy utána megyek.
A helyiség meglepően sötét, rögtön lelassítom lépteimet, óvatosabban osonva befelé, tekintetem pedig ablakok vagy villanykapcsoló után kutat, hogy egy kis fényt varázsoljak a helyiségbe. Mire azonban feleszmélhetnék, a talaj egyszercsak szó szerint szétnyílik alattam. Még a sikoly is a torkomra forr a meglepettségtől, és annyira megijedek, hogy a pincével történő kellemetlen találkozás következményeit elsőre nem is érzem. Az agyam próbálja felfogni, mi történt, hol vagyok, hogy kerültem oda, és csak Peter hangját hallva eszmélek rá, hogy a karomra estem és nem volt valami boldog landolás.
- Mi történt? Hogy az ördögbe estünk le? Volt valami csapóajtó? - Jó nagy csapóajtó lehetett... Értetlenül kutatom a plafont, majd gondterhelten, halványan Peterre mosolygok. Legalább ő itt van, és remélhetőleg az ásója is. - Jól vagyok. Te is?
Feltápászkodom, hanyagul leporolva a ruhámat, majd rögtön a kiutat kezdem el keresni. Peter talál valami bohócot a sarokban, de elég egyetlen pillantást vetnem rá, hogy egész testemben beleborzongjak. Szinte rosszul vagyok a látványától, borzasztó érzés fog el, ahogy arra a hátborzongató mosolyára nézek.
- Azt inkább hagyd... Nem tűnik túl kedvesnek. - igyekszem elviccelni a dolgot, de még hosszú pillanatokig kétkedve bámulom tovább a bohócot, mintha azt várnám, mikor mozdul meg. Sóhajtok. Csak egy bohóc, Avery, csak egy bohóc... Körbenézek inkább, valamiféle kiutat keresve. Látok is egy ajtót, ami valószínűleg fölfelé vezet, úgyhogy odasietek és megpróbálom kinyitni... Mindhiába, mert belülről nem nyitható. Nem finomkodom, rávágok az ajtóra, majd vadul dörömbölni kezdek.
- Hahóó! Mr Scooott, itt vagyunk lent! Hall minket valakiii? - kiabálok egy sort az ajtót püfölve, hátha Peter apja meghallja és lejön értünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 15 Nov. 2017, 12:15

Psychoville 2.0

Nem kérdés, hogy mit akar kezdeni. Mondjuk, elsősorban üvölteni. Akármekkora faszagyerek, most kicsit lehozta az életről az, amit talált. Nem egy gumi, nem egy elszórt tárca, vagy olyan, amit az emberek elhagynak véletlen és épp vicces is lehet. Nem, ez itt vér, valaki vére, és még HA nem is a kiskölöké, akkor is.. basszus.. Nem kis mennyiség, hiszen ahhoz, hogy láthatóan beszínezzen egy kopár földszakaszt, ahhoz nem egy-két csepp kell. Remeg kissé, gyomora öklömnyire szorult, és miközben a többiek ténykednek, és döntenek, remegő ujjaival gyújtja meg azt a cigarettát, ami ide vezette. Nem tud mit tenni, egyszerűen most képtelen rá. Szabad kezében a csákány, amelyen támaszkodik kissé, a másikban a rudacsak, és ő csak nézi, ahogy a többiek tanakodnak, majd szétválnak. Nem lepi meg, elvégre ő is hallotta, hogy mindkét oldalról dől a hang, és mindkét oldalon van valami. Fogalma sincs mi, lehet, hogy csak egy valami, ami két áldozatot hagyott, de nem elhanyagolható.
- Ez teljesen képtelenség.. ez.. ez.. abszurd.. Senki nincs ilyen beteg. Senki - mondja inkább magának, mintsem bárki másnak. El is mehetne, igen, kimaradhatna ebből az őrületből, ki innen a nyomorúságos helyről, otthon lemosna magáról minden mocskot, bebújna az ágyba és.. és mi lenne? Ébren forgolódna, hogy mégis mi folyik idekint? Kit kapott még el, és eljön-e érte? Nem, az nem ő lenne. Kíváncsi, vakmerő és idióta. Minden hülyeségben bennevan, még akkor is, amikor az veszélyes. Aztán pedig.. úgy néznének rá, mint egy gyáva nyúlra. Lehet hogy most is az, de legalább próbál valamit tenni.
- Ve.. veletek megyek én is. Itt vagyok - törtet a csapáson a többiek után, maga mögött hagya a házikót, és az onnan felhangzó sikolyokat. Hátratekint még, megszemléli azokat, akik arra tartanak, majdhogynem úgy, mintha sosem látná őket. Nem akarja ezt. Nem akarja, hogy valaki odavesszen. De valamiért nincs jó érzése. A dekket a fű tisztább részén tapossa el, és felveszi a tempót, nem marad el annyira, hogy most ő vesszen el. Elől újabb bizonyítékok kerülnek elő amelyek azt igazolják, az a Kevin srác erre van. Hogy ez most jó hír-e, vagy sem.. nem tudja eldönteni. Reméli, csak a ruháit szaggatta szét.
Hogy képes az a seriff ennyit dumálni..?
Ő csak némán ballag, előre, bele a vakvilágba, követve a nyomot, elnézve azt, ami a lába előtt hever. A cipő... fehér tornacipőjén már látszanak a nyomok. Ha ennek vége, biztosan eltüzeli.. A legutolsó dolog amire valaha gondolt, hogy vér szennyezi be.
- Valóban képtelenség - túrja előre kicsit magát, és megszemléli, mit is találtak. A fénykép mivolta olyan idehen ebben az őrületben, hogy majdhogynem nevetésben tör ki - az az ideges nevetés, amely semmit sem old meg, de eltakarja az üvöltést -, azonban visszafogja magát, hosszasan fújja ki a levegőt, és megrázza magát.
- Nem kellene szétválnunk egyáltalán.. - pillant azokra, akik nyalókák után akarnak rohanni. Persze, mert abban semmi furcsaság nincs, ugye. A nyalókák a nyalókafán teremnek, ha nem épp lebegnek. Jó, oké, mi a f..
- A lehető leghülyébb ötlet, az biztos. Erre vannak a nyomok zöme, arra meg a mézeskalácsház? - ez öngyilkosság? Nem, reméli nem. De azért sem nézi meg magának, menjenek, ha akarnak. Ő a többeiekkel tart, és amint a gazba érnek, próbál figyelni, azonban az agya vészesen azon kattog, a többiek hogy jártak a nyalókákkal.
- Biztos, hogy jó volt őket elengedni? - dörmögi a többiek felé, majd felpillant a fára, ahol az újabb nyom van. Felmászott volna? Meglehet, a kölkök imádnak fáramászni, annyi szent, és ha már tudnak, amikor megijednek, oda is menekülhetnek, mint a macskák. Legalább ennyi biztos, miközben törtetnek előre a semmibe.
- És itt me... - megborzong egy pillanatra. Hunyorogva bámul előre, ahogy a hang megüti a fülét. Nem, nem ő a mindenes, aki észlel mindent, egyszerűen ez egy idő után körbeöleli őket, csak épp a forrás..
- Ti is halljátok..? Valaki sír - lassít le, és nem veti bele magát az újabb gazcsomóba, hanem körbefordul. - Kevin? - forog tovább, míg el nem szédül. Na jó nem, de a nagytörzsű fa irányába pillantgat. - Arra lehet az irány! Vagy... - mutogat, és közelebb lépked, de mégsem messze a többiektől. Reméli, nem most kattant meg, és hall mindenféle agyrémet..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Hangyavár



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 15 Nov. 2017, 15:53

Két csapatra oszolva haladunk tovább, és nem tagadom hogy a borzalmasabbnál borzalmasabb gondolatok elárasztották a fejem, és a gyerekeimmel haladok tovább. Igaz Avery nem az, de mivel Peter barátnője és elég sokat időz nálunk, lassacskán már őt is a családomhoz számítom. Értük is aggódom, ahogy haladunk, hiszen nekem kell megvédeni őket is.
- Legyetek óvatosak, mindketten - figyelmeztetem őket, és ezt nem tudom elégszer elmondani, legszívesebben papagájként ismételgetném, de beérem azzal hogy vállon veregetem a fiam, ahogy befordul a nappaliba én magam pedig a konyhába tartok hogy ott nézzek kissé körül. Belépve megterített asztal fogad, mindenfelé cukrok és édesség, de ez érdekel a legkevésbé. A tűzhely felé indulok és az egyik fazékba pillantok, de azonnal hátra is ugrok.
- Szentég! Mi ez a beteges mánia?! - kiáltok fel ahogy tovább nézelődök és keresek valamit, bármit a kicsinyem nyomára vezetne. Lucy.
- Lucy? Lucy? - szólongatom hátha kapok valamiféle választ aztán hirtelen valamire felfigyelek, de nem tudom mire és valami rossz érzés uralkodik el rajtam.
- Peter? Avery? Jól vagytok? - szólongatom őket, de nem kapok választ. Visszafordulok amerről jöttem, de nem látom őket sehol. Felmentek volna, nélkülem? A konyhába térek vissza és a kamra irányába nézek, benézek az ajtó mögé, hátha rejt valami használhatót. Ha ott nem történik semmi, akkor a folyosó felé indulok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 15 Nov. 2017, 21:57



Halloween-i borzongás
Music: Hallo? ... It's me!
°°
Notes: halloweeeeen


- Nem tudom, mit higgyek. De Kevinnek erre kell lennie. Majd a lányok után megyünk, ha megvan a fiam. Addig remélhetőleg vigyáznak magukra. - lihegem vissza az Atkinson fiúnak.
Caroline és Luna a nyalókákat követik. Az efféle dolgok inkább megrémisztenek. Még mindig képtelen vagyok hinni abban, hogy valamiféle ufó vitte el a gyermekem, mint ahogyan Wade azt látta. Annyi sör után én is ufókat látnék. Ilyenkor nem csak a gyerekek képzelőereje szárnyal. Túl sok horrort nézett a TV-ben. Szörnyek? Akkor már jöjjön a Mikulás is!
Kell lennie logikus magyarázatnak a rejtélyes fényképre, és a lebegő nyalókákra is. Talán hallucinogén anyagokkal mérgeznek, és lehet, hogy a köd valójában egy kemikália, ami tévképzeteket ébreszt az agyunkban. Ennek kell lennie! Valami hülye kísérlet. Kormányzati program. Az Isten se tudja! De ha a fiamat bántják, az ásóval a fejüket fogom ketté szelni, és ebben a seriff sem akadályozhat meg!
A sűrű gazban haladunk előre. A fákat követem, azokon a hurcolás nyomai jól látszódnak. Letört ágak, ruhadarabok. Csak reménykedem, hogy Kevin direkt hagyta hátra nekünk, hogy elvezessen az elrablóihoz. A fákon hagyott véres tenyérlenyomatok, és a rubint vérfoltok láttán már a legrosszabb is megfordul a fejemben, és ettől képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Csak vissza akarom kapni, és megbüntetni azokat, akik így bántak a gyerekemmel. Titkon mégis remélem, hogy nem az ő vére, csak valamiféle jól kidolgozott tréfa részei vagyunk. Nem tudom mit higgyek. A tudatlanság megőrjít...
Ahogyan a fiú jelzi, hogy hall valamit, én is megállok, és fülelni kezdek.
- Mi az Isten... Ez gyerek... Sírás? Én is hallom. - nézek először Leonardra, aki felhívta a figyelmünket, aztán a seriffre, majd Janere.
- Maradjatok itt! Előre megyek! Nem vagyok biztos, hogy a fiam... de meg kell néznem! - ha velem tartanak, akkor is tartozom ennyivel a fiamnak. Azt akarom, hogy engem lásson meg először, ha valóban ő bújt el a fa odvában. Biztosan halálra van rémülve.
- Kevin... Az apád vagyok... - lépkedek közelebb a hatalmas, odvas fához, lassan, hogy ha egy csapda lenne, akkor legyen időm reagálni az ásómmal. Mikor már szinte egy karnyújtásnyira vagyok, erősen hunyorítok, hátha meglátom, ki bújt el a fában. Próbálok világítani a zseblámpámmal, de a bejárat túl szűkös. Egy soványka fiú, mint Kevin, éppen még beférne. A sírás annyira kétségbeesett, hogy nem tudom beazonosítani, hogy kié. Mi van, ha ide bújt el? Elég jó búvóhely, sötét, nehezen hozzáférhető, a gaz jól takarja. A gyerek sírása nélkül ide sem találtunk volna.
- Fiam, jól vagy? - szuszakolom be a fejem és a jobb kezem, hogy világítsak valamicskét.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017)

Vissza az elejére Go down

Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Happy Halloween [Event]
» [Játékos Küldetés] Halloween Party!
» Halloween-i "rémség" tabló [2014.]
» Halloween-i szerepcsere [2016.]
» This Is Halloween

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-