» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
324
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 28 Okt. 2017, 19:22

••  Halloween-i borzongás ••

Are You Ready?






'1981. 10. 31. - 20:04
A Kilences gyakorlatilag zsákutca. Pontosan annak végéről nyílik a temető. Elsőre ijesztő lehet, azonban azok, akik itt élnek, már megszokták a sírkövek adta hangulatot, ráadásul Halloween este kifejezetten remek díszelem a kerteket narancsfénnyel beborító tökök mellett. A legtöbb utcalakó ma éjjel nem alszik, ugyanis a gyerekbandák előszeretettel csengetnek be minden ajtón, egy kis édesség reményében. A kamaszok kihasználják az alkalmat és a saját korosztályukkal buliznak. A felnőttek pedig mind másképpen állnak az ünnepnek csúfolt gyerekszórakozáshoz.

Azonban nem minden gyerek gondolja úgy, hogy a Halloweennak ki kell merülnie annyiban, hogy a szomszédok zsebeibe nyúlnak. A tizenkét évesekből álló négy fős utcai banda bátorkodik a halottak nyugalmát megzavarni, és a temető túloldalán elterülő széles erdőben elhelyezkedő, elhagyatott viskót választani bátorságuk bizonyítására. És milyen rosszul döntenek...


••

Szituáció: Nimellos fia, a tizenkét éves Kevin lihegve rohan keresztül az utcán. Talán senkinek sem tűnik fel, hogy a ruhája nem szándékosan szakadt, és hogy az egész testét vörös pöttyök tarkítják, hiszen minden gyerek be van öltözve - és érthető, ha mindenki úgy dönt, hogy a fiú csak tréfál.
- Apa! - üvöltözik, nem foglalkozva olyan világi dolgokkal, mint saját vére nyugalma, vagy a szomszédoké. - Apa! Apa! Segíts! Apa! - a dörömbölés egyre hevesebb, a kisfiú szemeiből könnyek dagadnak fel, hogy aztán a lábtörlőbe csapódjanak. - Apa! Nyisd már ki! A többiek... a többiek a temetőben... volt ott valami! Apa!! - hirtelen elhal a kisfiú hangja. A teljes utcában kiégnek a fények, mindössze a töklámpások fényei világítják be a teret. Hosszú, vékony, fekete ujjak fonódnak a gyerek törzse köré, hogy aztán követhetetlen tempóban végigvonszolják az utcán. (Ezt bizony már többen is láthatják!) Kevin apja, Nimellos későn ér a verandára. Elérni nem, de látni még láthatja, ahogy a gyerek sötét csíkot hagy maga után. Az őt elvonszoló alak magasabb az embereknél és karcsúbb is. Hosszabb végtagjai vannak. A gyerek üvöltése közben mind hallhatják, hogy Caroline lánya, Alfred öccse, valamint Scott lánya is az eltűntek között van. A gyermeket elragadó lény - karjaiban Kevinnel - a temető sírkövei között eltűnik a leült ködben...

Sikolyok, ajtó csapkodások, valamint az utcán összegyűlt családok tagjai próbálnak rájönni, hogy mi is történt pontosan. Kevin üvöltéseitől visszhangzik a temető...

***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön! Második alkalommal törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Avery Jones, Caroline Shione, Jane K. Foster, Luna Thomson, Hollie Winter, Nimellos, Peter Parker, Leonard Atkinson, Wade Wilson, Katherine Pryde, Alfred Gätes, Scott Lang

Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Hangyavár



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 28 Okt. 2017, 21:00

- Lááálálálááááá halloween party.... - dúdolgatok magamban ahogy a konyhában forgolódok, ahogy minden évben ilyenkor. Alapvetően nem voltam valami nagy szakács, de amikor Maggie elhagyott, és gyerekek rám maradtak, meg kellett tanulnom nem éhen halasztani magunkat. Szóval már ünnepi pulykát is egészen élhető módon tudok csinálni, és ezzel foglalkozom éppenséggel, amikor is eszembe jut hogy nem is csináltam hozzá semmi mást.
- Áh, milyen köret legyen? Valami gyors kéne, Peter és Lucy mindjárt hazaérnek és sehol nem áll a fejem... - kapkodok egy kissé, ahogy a nyitott ablaknál párolok némi zöldséget amit majd rizzsel keverek össze. Majdnem elejtem a serpenyőm is ahogy meghallom a szomszédom felől a kiáltozást. Nimellos lakik ott, elég különc alak, de nem gonosz és a fia gyakran kosarazik Peterrel. Kidugom hát a fejem hogy mi történt, de nem látom Kevint sehol, csak azt hogy....
- Miazaatyaúristen?! - kiáltok fel kétségbeesetten, hiszen akármi is történik, az nem normális! Kirohanok a verandámra, ahogy vagyok, fekete kötényben és fakanállal a kezemben. Többek is megjelennek az ajtóban és kialakul egyfajta káosz. Lucy! Hol van Lucy, a lányom?!
- Mi folyik itt? Mi történik, hová lett Lucy?! - próbálok valamiféleképp információhoz jutni, de elég kétségbeesett mindenki. Hát nem mondom, bennem is megállt a keringést, mintha maga a sötétség húzta volna azt a fiút magával...Ez nagyon nem jó vicc!
- Mondjátok hogy ez csak egy rossz vicc, és ne... - hallgatok el, ahogy a fiú üvöltseit hallgatom. Ez nem vicces! Felismerem az igazi kiabálást, voltam katona hiszen kötelező volt, és ott elég sokszor volt ilyen. A fiú fél! Meg kell találnunk a gyerekeinket!
- Ki tűnt el Lucyn és Kevinen kívül? - próbálok egy kis bátorságot csepegtetni magamba. De a jóégcsesszemeg! Ettől még én is elsápadtam!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
124
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 28 Okt. 2017, 21:17

Carol vagyok, a férjem, John. Két gyermekünk van, Erika (12), Marc (5). Péntek este van. Lefektettem a gyerekeket, és lekapcsoltam a szobájukba a villanyt. Mi meg készülünk, a holnapi Helloween-i partira.. A Kedvesemre is ráfér egy lazítós hétvége, mert egész héten keményen dolgozik. A munkatársaival indulnak egy kis lazításra, ahová elviszi Marc-ot magával. A fiúk úgyis jobban megértik egymást maguk között, és én is kicsit lazíthatok a lányunkkal az itthoni háztartási robot után. Egész héten ezt várták a gyerekek, és igyekeztem megvarrni a jelmezüket a héten. Nemsokára be is fejezem az utolsó öltéseket a ruhájukon, ami reggel ott fogja várni őket az ágyuk mellett, mikor felébrednek. Jó nagy öröm lesz szerintem, mikor felkel a Nap. Marc elég nehezen aludt el az izgalom miatt, de a meseolvasás után csak sikerült ágyba fektetnem. Az Apja viszi holnap magával, és ez nagy élmény számára. Alig látjuk John-t a hétköznapokon, de tudom, hogy miattunk hajtja az igát, hogy én csak a Családdal tudjak itthon maradni.
Reggel korán indultak a fiúk. Csomagoltam nekik útravalót, és egy kicsit én még lazíthattam az ágyba, mire felkel Erika. Pici lustálkodás után összeszedtem minden gondolatomat, hogy nekikészüljek a napnak, és gyorsan rendbe szedtem magam. Lassan reggeli, aztán a szomszéd asszonnyal főzőcskézünk, és sütünk az esti programra. A lányom is hamar felkelt, és máris a borzongós ruhájába bújva sétálgatott a lakásba. A reggelit is futtában ette meg, mert Scott lányával találkozik, aki a legjobb barátnője, és együtt várják a csoki gyűjtést.
Jó előre beszereztem én is az édességeket, és eldugtam előlük. Biztosan jönnek majd a szomszéd gyerekek az utcából és tudom, hogy nagyon várják már, hogy végigjárják a házakat, és a kosarukba gyűjtögessék a finomságokat.
Mire előkészítem a sütikhez és a kajához a hozzávalókat, már csönget is Jane, a szomszédasszonyom.
Neki is állunk a készülődésnek, hogy készen legyünk, mire hazaérnek a kis csoki gyűjtő, házaló „szellemeink”.
Este egy hatalmas sikításra rohanok ki a ház elé, de a lányomat nem látom sehol.
A nem messze lakó Scott-ot látom, hogy ő is idegesen rohan ki a házból…
Az ő gyermekét, Lucy-t sem látom sehol.
-Eriiiikkkkaaaaa!!!! Merre vagy, Kicsim ?????- vesz rajtam úrrá a pánik és tanácstalanul állok a történtek előtt, de egy gyermek kétségbeesett hangja a távolból hallatszik…
Futok Scott-hoz, ahogy a többi szülőhöz.
- Mi történt? – rohanok oda hozzájuk. De ahogy végignézek az utcán, nem csak én szaladtam ki a gyerekemet keresve.
Eddig nevetéstől volt hangos a környék, de most síri csönd van, csak a hosszúra nyúlt árnyakat látni a pislákoló töklámpásokból, és a sikításokat a Temető felöl.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
16
∆ Kor :
41
∆ Tartózkodási hely :
Sokszor én sem tudom.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 29 Okt. 2017, 01:30


Wade Halloween kalandjai



Nem is értem miért kell ekkora hangot adni ennek a Halloween-nek, habár legalább ezt is betudhatom olyan ünnepnek ahol a város lakói szemében nem gáz ha annyi sört iszok hogy utána úgy megyek ki az utcára mintha zombi lennék. Legalábbis a tekintetem és a járásom detto ugyanolyan mint egy zombié ha részeg vagyok. Csak annyi különbséggel hogy én nem édeséggel ünneplem a Halloweent. Világ életemben hülyeségnek tartottam hogy a kis szarosok beöltöznek valami ijesztő lénynek az utcán aztán bekopogtatnak az ember nyugalmát megzavarva hogy : Csokit vagy csalunk! Őszintén, mégis ki a rossebb ijedne meg egy fehér lepedős alacsony kislány hangú gyerektől? Mondjuk ez mindenki ünnepe, ha elfogy a söröm én is magamra húzhatom a plédemet és bekopoghatok hogy : Sört, vagy kijózanodok! Még értelmesebb is, na és bárhol eltudok aludni ha kiütöm magam. Legalább nem fogok fázni. Na de nem akarok én semmi rossz elrontója lenni, nyugodtan jöhetnek kopogni, csengetni. Megmutatom én nekik mi az ijesztő, és akkor rájönnek hogy a csokiért nem kell becsengetni valakihez, hanem bármikor tudnak csinálni a gatyájukba. Na és akkor értelmet nyer a "Szaros kölykök" kifejezés amit az öregektől szoktam hallani. Na jó, ez egy kicsit nyers. Nyers, érted? Hahahaha. De jobban foglalkoztat az a sok furcsaság a környéken, és a város Seriffjeként mindenre kell gondolnom, mert ha becsokiznak, legalább a nyomkövető kutya tud szag után menni, érted? Na jó, befejeztem. Komolyságot! Sok mindenre gondoltam már, és noha keresem az összekötni való szálakat, valahogy nem sikerül értelmes nyomot találnom. Kimegyek körülnézni, megnézem a példa embereket hogy mártírkodnak. Mert a drága ex barátnőm is szépen eljátszotta hogy jól megvagyunk két héttel ezelőttig, de persze valami bájgúnárral lelépett. Ebben a kisvárosban úgy tűnik vagy te lépsz le, vagy téged visznek el. Mondjuk nem csodálkozom, hisz itt van mellettünk egy szaros temető. Kilépve az ajtón, látom hogy Nimellos fia fut el ordibálva. - Úgy sem veszi be senki! De vissza fele hozz már pár sört apádtól! - Kiabálok utána. De most komolyan... Halloween van, mindenki így viselkedik. Az ilyenek miatt áll a nyomozás, hisz elhülyéskedik. Mi van ezzel a Kevinnel? Már két perce azt hallom hogy apa, apa, apa... Ennyire azért nem fontos nekem az a sör. Van még a hűtőben bőven. Elindulok kifelé amikor hirtelen nagy sötétség lesz úrrá. Elejtem a sört, amint meglátom hogy valami sötét magas vékony alak ragadja meg a srácot, és elkezdek a gyerek után futni. Szemvillanás alatt eltünik, s csak nézek a sárga fények sokaságába hogy merre vált köddé. Majd figyelmes leszek hogy a temető felől jön Kevin sikolya. - Ne! - Ordítok felé. Majd észre veszem hogy a lakók is kijöttek a gyerek sikolyára. Na ezek láttán én csokiztam be majdnem! Elindulok Scott felé, hisz az ő lánya is az eltünt gyerekek közt van már. Mellette van már Caroline is, ami nem sok jót jelent hisz ő egy anya macska.- Scott! - Szólok felé, majd meglátom hogy kötényben van meg fakanál van a kezében. - Öhm. Az a fakanál nem lesz elég az ellen ami elragadta Kevint. De legalább látom felkészültél. - Szólok felé, majd felszólítom az embereket. Meg kell előznöm a pánikot, hisz az semmit sem segít ilyen helyzetben. Ezért meghirdetek egy ivászatot. Vagyis egy megbeszélést. - Figyelem mindenki! Scott! Kérlek vedd már le azt a kötényt, és tedd már le valahova a fakanállal együtt. Így nem tudok beszélni... - Szólok Scott felé, majd belekezdek újra. - Figyelem mindenki! Én sem így terveztem az éjszakát! Azt hittem a legborzalmasabb az lesz, hogy elfogy a söröm, és a kanapémon fogok bánkódni az exem miatt. De épp ez az! Nincs miért bánkódni! Vagyis, most van... De hisz ha összefogunk, megtalálhatjuk mindenki gyerekét! Igen, én vagyok az aki itt a legjobban utálja a Halloweent, és akit legalább most már békén hagynának a gyerekek. De mint a Seriffetek, az a dolgom hogy mindenkinek a boldogságát, azaz a gyereketeket segítsek vissza szerezni, akármi is ragadta el őket. A temetőből jönnek a sikolyok! Én felfogom őket kutatni, és vissza szerzem őket nektek! De Scott-on kívül, ha bárkinek van kedve velem tartani, az betársulhat mellém! - Szólok mindenki felé, majd oda fordulok Scott-hoz. - Ne vedd magadra, de az a kötény és fakanál kombináció beleégett az agyamba, és elkezdtelek most félteni. - Mondtam felé miközben a többiek reakciójára vártam. Bármi is volt az, ez az én városom és a kötelességem biztonságot teremteni...

Chimichangaa
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
18



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 29 Okt. 2017, 02:21











Halloween-i borzongás

Elérkezett az év ezen napja. Az összes pisis beöltözött valami nemlétező lénynek és járkáltak a városban. Én sosem láttam ennek az értelmét. A gyerekek is csak azért élvezték, mert kaptak egy rakat egészségtelen nyalánkságot és azt képzelték, hogy ők valami szörnyek. Hülyítették a kölyköket, hogy tényleg ilyenek, pedig mindenki tudta, hogy nem létezik semmi, aminek ilyenkor beöltöztek. A húgom lelépett, mert még ő is kicsinek számított, apám meg főzőcskézett, ahogy ilyenkor szokta, szóval végre kettesben lehettem a barátnőmmel. Apámnak nem mondtam, hogy hova megyek, csak hogy én sem maradok otthon. Nem mentünk messzire, ugyanis a verandán lévő nyugágyon ringatóztunk össze bújva.
- Mennyivel jobb veled lenni, mint a sok kölyökkel csokiért kuncsorogni. - közben a sok gyereket néztem és a fejem csóváltam.
- Bár egy olyan dolog sincs, ami jobb lenne, mint veled lenni. - felé fordultam és megcsókoltam. Én már nem gyerek voltam, hanem egy igazi 17 éves férfi. Legalábbis én annak tartottam magam, ezért sem volt olyan nagy dolog egy csók. Próbáltam egy kicsit több szenvedélyt belevinni. Megragadtam a lányt és az ölembe húztam, hogy ott folytassuk a csókcsatánkat. Az akkori fiatalok már csak ilyenek voltak. Állandóan nyalták-falták egymást, ahogy mi is. Egyszer csak kiabálást hallottunk meg.
- Nyugi, ez csak Kevin. Tudod milyen, főleg ilyenkor. - ha sikerült megnyugtatnom akkor az ajkam ismét az övére tapadt. Nem láttam, hogy mi történt, csak a hangokat hallottam, de ilyenkor ilyet játszottak a gyerekek, szóval nem foglalkoztam vele. A szép pillanatunkat az apám zavarta meg, ahogy kirohant a verandára.
- Veled meg mi van? - néztem rá felvont szemöldökkel, aztán én is abba az irányba tekintettem, amelyikbe ő is. A gyereket elvitte magával egy vézna alak. Közben megjelent több szomszéd is. Kicsit én is megijedtem, de szörnyek nem léteznek.
- Emberek! Nyugalom! Nem léteznek szörnyek. Valószínűleg valaki szórakozik velünk vagy annak a hajléktalan megint gyerekeket rabolgat. - magyaráztam a felnőtteknek és felálltam a hintaágyból.
- Veletek tartok, hogy bebizonyítsam az igazam. -






Remélem elfogadható lett Very Happy



 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
182
∆ Kor :
36
∆ Tartózkodási hely :
♦ New York ♦



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 29 Okt. 2017, 09:40

Hát csak megéltem ezt a napot is. Őszintén, nem nagyon vagyok oda ezért az ünnepért, de legalább az vígasztal, hogy van aki jól érzi magát. Nagy öröm számomra, amikor látom a gyerekeket az utcán, ahogy jelmezbe öltözve játszanak és csokit vagy cukorkát gyűjtenek. Emlékszem még, hogy mennyire szerettem az év ezen napját, amikor még én is gyerek voltam. Mindig a naptárat figyeltem és a napokat számlálgattam, hogy még mennyit kell várnom az édesség gyűjtögetés és a rémisztgetés ünnepére.
De mostmár felnőttem és van jobb dolgom is, mint hogy ezekkel foglalkozzak. Ma túlóráznom kellett a kórházban, mert az egyik beteg állapota váratlanul rosszabb lett és maradnom kellett egy kicsit. Szerencsére az egyik éjszakás kollégám átvette a beteget, így végre hazajöhettem. Remélem nem fogok csalódni az ápolónőben, hiszen eléggé ügyes gyógyító.
Sajnos a túlóra miatt nem volt időm otthon se díszíteni, sem készülődni, de ez nem is baj, hiszen ma este a szomszédomnál leszek és sütünk, főzünk.
Lassan meg is érkeztem Caroline-hoz, a szomszédomhoz, akinek gyermekei valószinűleg már el is indultak gyűjtögetni.
Éppen segítettem a sütésben, mikor sikítást hallottam az utcáról.
Egyből lerohanunk az utcára, ahol Caroline pánikolva keresi gyermekeit. Látom Scottot is, de a gyermekeit sehol sem látom. Az egész utca leözönlött az utcára, legtöbben a kisgyereket keresik. Vajon hova tűnhettek. Meglátom a seriffet is, aki embereket gyűjt maga mellé, hogy megkeressük az eltűnt gyerekeket.
-Nyugi, Car, megtaláljuk a gyerekeket-mondom neki megnyugtatóan. Ha jól ismerem, biztosan elindul megkeresni a gyerekeit, de szerintem jobb ötlet volna csatlakozni a többiekhez. Én mindenképpen a seriffel tartok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
32
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
☼ next to Pria



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 29 Okt. 2017, 20:52



Halloween-i borzongás

Kinőttem már a jelmezbe  bújásból, ez igaz, de a Halloweent nem lehet ilyen könnyen levedleni. A kézzel faragott töklámpások, a beöltözött gyerekek, az utcánkban pislákoló mécsesek és a kísérteties, csípős sötétség adják meg az ünnep hangulatát, és persze a borzongás, a kategórián aluli horrorfilmek és Peter. Semmire sem cserélném el azt, hogy vele tölthessem ezt az estét.
- Pár éve még jó mókának tűnt... De már el sem tudom képzelni, hogy ne veled legyek Halloweenkor. - felelem halkan, szinte suttogva, mintha attól félnék, más is meghallhatja titkos vallomásom, és felemelem a fejem a válláról, ahová befészkeltem, hogy ránézhessek. Megcsókol, én pedig teljesen beleveszek a csókjába, az ölébe húzódva karolom át a nyakát, hogy még szenvedélyesebben becézhessem ajkait. Ekkor hallom meg egy kisfiú kiabálását, ahogy az apját szólongatja, és egyből riadtan elrebbenek Petertől. Tekintetem zaklatottan kutatja a hang forrását, van valami a hangszínében, amibe beleremeg a gerincem... Kellemetlen, fojtó érzés lesz úrrá rajtam egy pillanat alatt, és csak Peter hangja ránt ki ebből a horrorisztikus állapotból.
- Hát, tavaly is elég durva volt a műsor, de talán... Nem kéne...? - A nyugtalanság beékelődik a mellkasomba, kissé feszülten mocorgok Peter ölében. Mi van, ha tényleg baj van? Nem kéne odamenni, megnézni őt? Ajkai végül azonban elvonják a figyelmem, s először kissé tétován, majd egyre lelkesebben feledkezem bele újból a csókjába. Ám ahogy a fiú felordít, kis híján leborulok a nyugágyról, főleg, hogy ezzel a lendülettel az ajtó is kivágódik, és Peter apja ront ki rajta, láthatóan feldúltan.
- Mr Scott...? Mi történt? - Nem értem, mi történik, mintha fontos képkockáról maradtam volna le. A borzasztó hangok, a kiabálás, a sikolyok, az utcát elözönlő embertömeg, a gyerekeket szólongató rokonok... A frászt hozzák rám, halálra rémít a fejetlenség, az eluralkodó káosz. És az a vérfagyasztó, horrorfilmbe illő jelenet, ahogy a fiút elvonszolják... Mintha nem is ember lenne! Azok a hangok...! Koordinálatlanul sikoltok fel, kezem a szám elé kapva igyekszem tompítani a hangon. Kiráz a hideg, leugrok Peter öléből és egészen a falhoz behátrálok, isten ments, hogy közelebb menjek! Hamarosan tömeg gyűlik az utcába, Peter mellé oldalazok, a mellkasához bújok, arcomat a vállába temetve próbálom kizárni magam a jelenből. Ez nem történik meg... Ez csak valami vicc. Ez az egész egy rossz vicc!
- Mégis mi a fene történt? - szipogom a mellkasába, a félelemtől reszketve. Képtelen vagyok figyelni a seriff szavaira, de ahogy Peter közli, hogy szörnyek nem léteznek és ő ezt bebizonyítja, mind a tíz körmömmel a felsőjébe kapaszkodom.
- Elment az eszed?! Ne hagyj itt egyedül! Én is veled megyek! - gondterhelt pillantásomat Scott bácsira fordítom, lévén ő a hozzánk legközelebbi felnőtt, és ha ő rábólint, akkor mindegy, a barátom mit mond. Nem fogok egyedül maradni egy üres házban, egy ilyen este...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Cambridge



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Kedd 31 Okt. 2017, 16:05



This is Halloween
Cinkos mosolyt villantok Leonardra, miután a kezemben tartott petárdára pillantok. Az Újév és a Halloween ad csak ilyen jó alapot arra, hogy a frászt hozzuk az utca lakóira. Imádom, beszari egy banda, és a legapróbb durranástól is összeszarják magukat. Fergeteges! Csak ezért szeretem az ünnepeket. Lehet, hogy gonosz vagyok, de legalább jól szórakozok, miközben kicseszek a többiekkel.
Leszúrom a házi készítésű petárdát a földbe, és úgy célzok, hogy Peter és Avery mellett, nagyjából fejmagasságban robbanjon majd. Illetve, ne robban ténylegesen, mert nem raktam bele semmi olyat, ami ezt indokolná, de a hangja valami elképesztő. Mintha ráülnék vagy húsz fingópárnára... EGYSZERRE!!! Haláli. Ennél jobbat még nem találtam ki. Ez életem fő műve - ami részben szomorú, részben pedig dicsőség, elvégre ki ne akarna fingópárna hangú petárdát venni? Mindenkinek ez kell majd!
- Most kezdődik az igazi halloweeni buli... - vigyorgok, mint a tejbetök. (Érted. Tök. Mert halloween van... Nem? Hát jó, azért csak: tök.) Kezembe veszem az öngyújtómat, és pár pöccintés után már lobog is a tetején az apró lángocska. Leguggolok, hogy a legjobb, a páros számára legalkalmatlanabb pillanatban tudjam meggyújtani a kanócot, de mielőtt ezt megtehetném, az utcán végigrohanó szaros kiabálása miatt sikeresen elejtem a tüzet. - Hogy az a...- elharapom inkább a mondat végét. Takarodjon a francba az a kis rohadék!
Kinézek a rejtekhelyről, hogy megnézzem, ki miatt hiúsult meg az akció. Hát nem az a hisztis kis nemmondomkimilyen Kevin kölök az? Mindig is tudtam, hogy van valami flúgja, de ezt mért pont Halloweenkor kell nagyban élnie?
Zsebre vágom az öngyújtót, a másikba pedig a petárdát - nem lenne jó, ha a zsebemben kelne életre -, és a kis idő alatt összeverődött tömeg felé indulok. Úgy tűnik, tényleg gáz van... Szememmel Kevint keresem, hogy egy kicsit elbeszélgethessek vele, és meg is találom egy...
- Mi a kénköves pokol az ott? - oké, ez bárkinek is a vicce, kurvára abbahagyhatja, mert nem jó vicc. Nagyon nem jó vicc egy rettegő kölköt elrabolni. Főleg ha az a kölök ebben az utcában lakik. Bosszú, abszolút bosszú lesz ebből, ha megtudom, melyik szomszéd utcabeli találta ezt ki. Tudok én még ebbe a petárdába mást is rakni bizonyos gázokon kívül...
Egy lány kiáltása hasít az éjszakába, majd egyre több, számomra beazonosíthatatlan gyerekhang is hallatszik. Nem igaz, hogy valaki erre vetemedik! Melyik francos hülyegyerek hiszi azt, hogy vicces egy sötét temetőbe vinni egy rakás szarost? Ki a franc ilyen idióta?
- Segítek én is. - szólalok meg Wilson szavai után. Ez egy agyrém, és amilyen állapotban vannak néhányan, nem biztos, hogy mindenkinek jönnie kellene, így hát... Nos, mondhatni feláldozom magam, ellenben tuti, hogy ez csak egy irdatlanul rossz vicc akar lenni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Kedd 31 Okt. 2017, 17:27



Halloween-i borzongás
Music: Hallo? ... It's me!
°°
Notes: halloweeeeen


- Jó szórakozást, Fiam! Este 10-ig hazaérni, mert holnap reggel kelés van! - kiabálok Kevin után, akit a kis barátai türelmetlenül várnak már az ajtó előtt, be-bekiabálva, hogy "A szomszéd Murple néni dobozos nugát csokit osztogat!"...
- Kevin, várj! - rohanok utána, és szorosan megölelem. - Vigyázz magadra, jó? Félretettem nektek egy tálat a kedvencedből. Majd gyertek be ide is! Oké?- suttogom a fülébe, ezzel megigazítom a drakula köpönyeget, mely hanyagul lóg válláról, s elengedem útjára. Még az ajtóból nézem, ahogyan megrohamozzák a nénit, és a fülébe ordítják, hogy "Csokit, vagy csalunk!". Jót mosolygok rajta, ilyenkor hiányoznak igazán azok az évek, mikor még Anne velünk volt. Gondosan válogatta össze Kevin ruháit, megvarrta, foltozta a különböző köpenyeket, maskarákat. Sütött, főzött, tudta, hogy a fiunk mennyire imádja a Halloweent. Azóta többnyire egy fehér lepedő kilyukasztására futotta tőlem, ha közeledett az ünnep, de idén már tényleg cikis lett volna ismét szellemnek öltöznie. A lányok már kinevetnék.
Amint a kisboltba a beszállító meghozta a maskarákat, azonnal lecsaptam a Drakula jelmezekre. KisDraki jelmez Kevinnek, nem is volt kérdés, hogy megveszem-e neki. Egy heti fizetésem ment el édességre, rendesen betankoltam, hiszen előszeretettel nyomják a helyi srácok a mi csengőnket is. Nincs mit tenni, ami jár az jár!
Kikullogok a ház elé, és meggyújtom a mécseseket mind a tizenkettő töklámpásban, amit ma reggel óta faragtunk ki. Szabit vettem ki Kevinék miatt. Jó kis munka volt, de csak-csak megérte, mert a gyerekek ezt valahogy imádják, én pedig szívesen asszisztálok ehhez. A házba visszaérve a fogasra felaggatott piros egyenruhámat nézem. Rajta csüng a kis névtábla: Nimellos King, pénztáros. Kevin King édesapja, megözvegyült férfi, akinek hamar át kellett vennie az édesanya szerepét is, miután egy évnyi szenvedés után a testét felemésztette a rák. Rohadt betegség! Így hagyom, hogy a srácok kiélvezzék ezt az ünnepet, Kevin gondolatai legalább a csokigyűjtésen járnak. Tudom, hogy holnap már korántsem lesz ilyen jó kedélyű... hiszen Mindenszentekkor átsétálunk a temetőbe Anne sírjához, ahogyan 7 éve mindig tesszük...
Amíg a gyerekek 10 percenként csöngetnek, az üresjáratokban a konyhában tüsténkedek. Minden évben megpróbálom megsütni nejem titkos csokitortáját, de valahogy soha nem tudom olyan ízletesre készíteni. A fiunk értékeli, hogy próbálkozok, de többnyire vagy nyers lesz vagy megég az alja. Az idei tökéletes lesz! Annak kell lennie!
A Rémület éjszakája megy ismét a televízióban. Harmadik éve, hogy levetítik halloweenkor. Milyen változatos. És még mindig unalmas... de hát nincs jobb, szóval ezt kell nézni.
- Na lássuk azt a süteményt! - nyúlok be érte a sütőbe a konyharuhával, majd a pultra ejtem. - Forró! - sziszegek fel hangosan, de nem lett nagy baj. A késsel lassan kezdem szeletelni, és kiemelek egy szeletkét, hogy megnézzem, ezúttal sikerült-e átsülnie.
Ekkor hallom Kevint az ajtón dörömbölni...
- Már itt is vagytok? - mosolyogva dobom el kezemből a konyha ruhát. Jöhet a csokit vagy csalunk! - Elkészült a sütemény! Gyertek... - a hangom elcsuklik, mikor egyre kétségbeesettebben dörömböl. - Mi van a temetőben? Már megint meg akartok tréfálni? - lépteim gyorsak, határozottak. Biztosan ismét valami tréfa, előszeretettel ijesztenek meg, miután ajtót nyitok nekik. Az, hogy a temető az út túloldalán van, csak még jobban felbuzdítja az utca fiataljait. Tavaly például zombiknak öltözve rohamoznak meg a sírok mögül, miután az egyikőjük becsöngetett és elbujt a tuják mögött.
Szinte kirántom az ajtót, hogy majd jól rájuk ijesszek, de Kevin sehol. A hangját hallom még, kétségbeesetten kiabál.
- Kevin! Mi... Hol vagy? Kevin! - a lámpák fénye mögött látom még, ahogy temetőbe rángatja valami, sebesen, mintha rohanna vele. Azonnal megindulok utána, de a fények egyszerre alszanak ki, és hirtelen minden koromsötét lesz.
- Keviiin! - Szaladok a temető felé, s hirtelen botlok meg a járdaszegénybe. Hatalmasat puffanok a kövesúton, talán még át is fordulok párszor, mire felállok. - Hol.. hol vagy? Fiam! Valaki! Segítsenek! - rohanok a szomszédokhoz, akik a verandáról néznek le, páran pedig összegyűltek az utcán is. Köztük a helyi seriff, Wade Wilson.
- Seriff, Kevin és a srácok együtt járták az utcát. Azt kiabálta, hogy a temetőben láttak valamit. Kétségbeesettnek tűnt a hangja. Segítsen! - szinte már rángatom a vállánál fogva, de nem tűnik túl megrémültnek. Én helyette is pánikolok. Magasztos szónoklásba kezd, én pedig türelmetlenül toporgok.
- Na jó! Amíg maga szónoklatot tart, addig a fene tudja mi történik a gyerekekkel! Lehet valami perverz állat elrabolta őket. Vagy a nagyok terrorizálják a kicsiket! Én bemegyek abba a szaros temetőbe, és szétrúgom a seggüket! - ezzel meg is indulok, nem törődve semmivel. Alfred is előkerült. A haverjaival szívesen szívatja a kisebbeket. Ha megtudom, hogy ők állnak e mögött...
Azért még Scottra pillantok, remélve, hogy jön utánam, az ő Lucyja is Kevinékkel volt. Biztosan együtt mozogtak. Amikor a lámpásokat gyújtottam meg, mintha Caroline lányát is láttam volna hozzájuk csapódni és a kisebbik Gates fiút.
Ismét Kevin kiáltását hallom.
- Fiam! Fiam! Hol vagy? Az istenit! - ezzel berombolok a temetőbe, de iszonyat sötét van. Ha legalább a Hold jobban világítana, de a rohadék felhők szívesen takargatják ma este.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Kedd 31 Okt. 2017, 19:35




When witches go riding, and black cats are seen, the moon laughs and whispers 'tis near Halloween

Halloween-i borzongás

Imádom a Halloweent. De komolyan. Oltári nagy buli. Mindig is az volt. Persze a beöltözős, "csokit vagy csalunk" korszakból már régen kinőttem, nem is járom az utcákat, de ettől még tetszik az a fajta misztikum, ami körüllengi ezt az ünnepet. Mintha egy másik dimenzióba kerülne egy kicsit ilyenkor az ember.
Na persze ma este teszünk is arról a csajokkal, hogy megtapasztaljuk azt a másik dimenziót! Mert az őseim elutaztak a hétvégére, én pedig idén végre ki tudtam könyörögni tőlük, hogy nekem ne kelljen csak azért átautózni velük az államot, hogy virágot és mécsest tegyek velük apa egyik, általam sosem ismert unokatestvére és az ő szülei sírjára. Mennyivel nagyobb buli egyedül itthon maradnom a házunkban (ami az egyik legnagyobb az utcában, mert nem állunk rosszul anyagilag, azt el kell ismernem) és áthívni a barátnőimet egy igazi csajos halloween-i partira. Hogy azt mondtam a szüleimnek, tanulnom kell egy dolgozatra? Az nem volt hazugság, de ezt az estét nehogy már egyedül, egy könyv felett görnyedve töltsem!
És mennyivel jobb is így. Hollie és Luna természetesen elfogadták a meghívásomat és már órák óta itt vannak. És minden tök jó! Pletykálunk, kibeszéljük a pasikat, a tanárokat, minden ilyesmit, amit egy középiskolás lánytrió általában szokott. Az emelkedett hangulatról, ha már ünnep van (mert a Halloween mégiscsak ünnep, nem igaz?), még apu egyik igen finom borának is a nyakára hágunk sztorizgatás közben. Úgyis sok van neki, nem fog feltűnni az az egy vagy két üveg hiány igazán... Talán a bornak is köszönhető, hogy egyre önfeledtebben érzem magam és úgy látom,  barátnőim sincsenek ezzel másként.
- Csajok! Táncoljunk! - ugrok fel hirtelen önfeledten, maximumra tekerem a hangszórót, amiből természetesen a legmenőbb diszkózene harsan fel és rázni kezdem magam, bízva abban, hogy a csajok is követik a példámat. A hangos zene és a bor hatása talán, de semmi más nem érdekel most, csak hogy jól érezzem magam. Hogy az utcán fura kiabálások hallatszanak és a közvilágítás is kialudt? Ugyan, ki foglalkozik ilyesmivel? Csak valami halloween-i hülyülés. Nem különösebben rendkívüli ilyenkor az ilyen. Minek zavartassam magam ilyesmivel? Ma este csajbuli van és nekem csak ez számít!



This is Halloween!
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 01 Nov. 2017, 18:13

Halloween-i borzongás
 







When black cats prowl
and pumpkins gleam,
may luck be yours on Halloween.


Gyerekkoromtól fogva kissé kétkedve fogadtam mindenféle ünnepet, különösen azóta, hogy kiderült, éveken keresztül fedték el a valóságot szüleim kissé homályos kijelentésekkel. Így, tizenévesen már koránt sem zavar az, hogy évekig az orromnál fogva vezettek a Mikulást illetően, de akkoriban ez különösen fájó pont volt számomra. De még ennél is varázslatosabb ünnep volt számomra a Halloween- tágra nyílt, csillogó szemekkel hallgattam a különféle történeteket. Amióta pedig Luna és Kitty barátságát élvezhettem, különösen izgatottam vártam az idei ünnepet, már csak a kis titkos szövetkezésünk miatt is. Az én táskámban is ott lapult egy üveg bor, amit anyám féltve őrzött gyűjteményéből loptam el. Éppen azért élveztem annyira a kilépést a komfortzónámból, mert ez nem volt rám jellemző- és biztos voltam benne, hogy ezt az estét életem végéig emlékezetembe fogom vésni.
Hamar kezdetét vette a beszélgetés és Kittyék lakásában otthonosan mozogva öblítettem el a poharakat, amikbe kiöntöttük magunknak a vöröslő nedűt, miközben végigbeszéltük a hátvédről hallott pletykát és a jövő heti közelgő felmérőt is. Észre sem vettem, hogy milyen könnyedén csúszik le torkomon a hűvös alkohol, és kissé furán köhintettem el magamat, amikor Kitty felpattanva zenét kapcsolt. Ajkaim egyből mosolyra húzódtak és hamarosan már kacarászva csatlakoztam hozzá, invitálva Lunát is. Közben hörpintettem egyet a poharamból és mialatt leraktam, figyelmes lettem a hangos zenén is átsejlő hangokra. Szemöldökeimet összébb vonva köszörültem meg a torkomat és megigazítottam az edzőcipőm madzagját, ami megoldódott.
- Ti is hallottátok? -  Mutattam a ház falára jelezve, hogy merről véltem hallani a zajokat. Azon sem lepődnék meg, ha csak az én fejemben játszódott volna le a dolog, tekintve, hogy már belekezdtünk az üveg bor elfogyasztásába.



dallam || megjegyzés || •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 01 Nov. 2017, 20:47



Valaki & Luna


Már vártam ezt a közös estét a csajokkal. Halloween van, de ez különösebben nem zavar. Már kinőttem az efajta kicsinyes mulatságokból. Öt évesen talán még jó bulinak tűnt az édesség gyűjtés, de már nem érdekel ez az egész hacacáré. Szívesebben bulizok a barátnőimmel, Hollie-val és Kittyvel, akik mint mindig, igyekeznek gondoskodni a jó hangulatról.  Milyen régen is mulattunk már egy jót. Már egy ideje itt vagyunk Kittynél és csajos dolgokról, pasikról és egyéb finomságokról duncsizgatunk pár üveg jó bor társaságában. Az így is laza hangulaton dob egy kicsit, hogy diszkózenét hallgatunk és nagyon jól érezzük magunkat. Hamarosan kezdem úgy érezni, hogy mindenki kezd kicsit becsiccsenteni. De szerencsére nekem különösen jó a májam (de amúgysem ittam túl sokat). Kitty ad a zenére egy kis kakaót, és ekkor hirtelen sikoltásokat hallani az utcáról. Lekapcsolódnak az utcai lámpák és kinézek az ablakon. Egy sötét árny egy gyereket vonszol a temető felé (ahhoz túl sötét van, hogy kivegyem ki az a gyerek).  A többiek felé fordulok és megkérdezem tőlük:
- Csajok! Szerintetek ez csak tréfa vagy komolyan kéne venni?
Erre Hollie is idejön az ablakhoz és ő is megnézi, hogy mi a helyzet. De ügyet sem vetve erre tovább táncolunk.





Megjegyzés ide
••

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
324
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szer. 01 Nov. 2017, 23:57

••  Halloween-i borzongás ••

Are You Ready?




Szituáció: A temetőből folyamatosan hallatszik a gyermek kiabálása. Egyetlen percre sem némul el, mindössze távolodik a hang forrása. A sírkövek közé leereszkedő köd miatt alig látni valamit, de egyértelmű nyomot hagy maga után a lény, azzal, hogy vonszolja magával a fiút.

A temetőbe érve rögtön jobb kéz felől, három sor után található a sírásó háza. Pislákol odabenn az olajlámpás fénye, szól a rádió. Résnyire nyitva van az ajtó. Ha valaki úgy dönt, hogy az útja a házba vezet, az alábbi látvány tárul elé:
Apró szoba, néhány kopott bútorral berendezve. Szemben egy széles ablak, ami előtt ott ül az ajtónak háttal a gondnok. Jobb kéz felől ásók, gereblyék, csákány van a falnak támasztva. Az étkező asztalon egy kanál, illetve pár falat kenyér látható. A háttal ülő kezében ég a zseblámpa, de nem reagál a hangokra, nem válaszol... Ha valaki közelebb merészkedik, láthatja, hogy a középkorú férfi szemei kivágva, arca vérbe van fagyva.
Azok, akik nem térnek be a sírásó házába, haladhatnak a hang irányába vagy bevárhatják a többieket a ház előtt.

- Azok a játékosok, akik úgy döntenek, hogy nem reagálnak a gyermek sikolyaira és nem indulnak el a temetőbe a megmentésére, azok számára a kaland véget ér.

***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön! Második alkalommal törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Avery Jones, Caroline Shione, Jane K. Foster, Luna Thomson, Hollie Winter, Nimellos, Peter Parker, Leonard Atkinson, Wade Wilson, Katherine Pryde, Alfred Gätes, Scott Lang

Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Hangyavár



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Csüt. 02 Nov. 2017, 00:45

Fogalmam sincs mi a fene folyik itt, de az biztos hogy Kevin sikolya túlságosan is igazi volt ahhoz, hogy ez csak arra menjen ki hogy megviccelje az apját és az utca lakóit. A jelenségre ahogy vagyok szaladok ki, nem érdekel hogy mit gondolnak rólam, hiszen egyedülálló apaként nekem kell sütnöm, én vagyok a felnőtt, ráadásul Peter és Avery is izgatottak a pulyka miatt. El se hiszem, az én nagyfiamnak komoly barátnője van! Méghozzá nagyon kis aranyoska, de nem érek rá ezen kattogni, hiszen a kis utca lassan összeszalad és Caroline is a gyermekét szólongatja, ahogy sokan mások is.
- Leszarom a kötényt meg fakanalat! Nem fogod fel hogy a gyerekem, a gyerekeink eltűntek?! Ki nem tojja le hogy mégis mi van rajtam, meg kell találunk őket és segítenünk nekik! - fakadok ki dühösen az értetlenkedő Wade nagymonológján és ott is hagyom. Sosem kedveltem igazán, és nem tartom elég tökösnek a feladatára, mert csak szövegel, szövegel és közben telik az idő, és ki tudja, talán éppen megkínozzák a lányom!
- Nem úgy hangzott, mintha valami vicc lenne, Peter! Mindegy, menjünk derítsük ki! - indulok meg, és menet közben tépem le magamról a kötényt hogy ne legyen útban. A verandára hajítom, és a temető felé indulok hatalmas lendülettel, de ugyanakkor torkomban dobogó szívvel. A gyermekem, Lucy, én... istenem, sosem hitted benned de ha megússza akkor majd izé, megtanulok egy két imát, megígérem!
Nimellos szavaira csak biccentek, és követem őt a temetőbe, ha már nem vagyok egyedül.
- Nem tudom mi folyik itt, de megyek én is. Ha ez valami rossz vicc, én minden egyes segget szétrúgok! - jelentem ki zordan, mert amúgy magam vagyok a lazaság, és viccek királya ezt a fiam is tanúsíthatja, de most az egy szem lányomról van szó! Még egy vérmes anyatigris is elbújhatna mögöttem. Hiszen kiért aggódjon az ember ha nem a gyerekeiért?!
A temető hideg, fagyos és kezdem úgy érezni hogy nem öltöztem ehhez fel eléggé. A farmer még okés és a hosszú ujjú könyékig feltűrt felső is, de nem valami meleg és itt... határozottan valami csontomig hatoló hideg van. Belépve észreveszem a kis fényt, és a sírásó vagy gondok, vagy a franc se tudja minek a háza felé indulok.
- Elnézést! Kérem! Nem hallott sikolyokat innen? Gyerek sikolyokat, most úgy pár perce... - kezdek bele ahogy kopogtatok és és megpillantom az üreg sziluettjét, de gyanúsan nem mozdul meg. Mintha csak aludna.
- Hé! - lépek oda hozzá, de ahogy megpillantom az arcát, rémült kiáltással tántorodok hátra. A szemei! Illetve, nem, nincsenek neki ilyenek, csak véres undorító gödrök. Sosem voltam oda az ilyen brutális horrorért még filmek terén sem, és most is inkább kihagytam volna ha lehet.
- Nimellos, hé haver! - kiáltok ki neki ha esetleg nem követett, de látva a felhorgadását, biztos vagyok benne hogy jött ő is, de ez... Kilépek a temető szolga kunyhójából.
- Oké, az öreg halott. Valamitől halálra rémülhetett, ha és az a valaki aki feltételezem a gyerekeinket elvitte az öreg szemeire is igényt tartott - azaz aki gyenge idegzetű az inkább ne menjen be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Csüt. 02 Nov. 2017, 01:25

Psychoville 2.0

- Gyújtsd már meg azt a szart -pillantok Alf remekművére, ami amennyire ígéretes, még mindig csak egy darab valami, és így egészen unalmas. Jó, de majd ha beindul.. Bla bla bla, ismeri már ezt a tekintetet és persze azt is, mit ígér a műsor. Persze, ő elsősorban a csajok miatt vonszolta ki magát ide, no meg persze ha már ő kérte, hisz a horrorfilmek a tv-ben hiába csábítóak, az esetleges kalandok még jobban. Haha. Azonban, ha itt gubbasztanak, akkor lemaradnak mindenről. Egy türelmetlen szusszantással söpri el a viszketési ingert, ami műsebei alatt keletkeznek, és amivel tönkre tenné a hosszú órák gyümölcsét, és az alkotó aztán végképp dühös lenne. No meg a munkáért fizetett 20-as is igencsak fájdalmas emlék lenne, de ez az ára, ha az utolsó pillanatban kell keresnie valamit, és nem azt felvenni, amit az anyja úgy gondolt, tökéletes lesz számára. Csak azzal nem számolt, hogy a fia lábai túl hosszúak a konfekciómérethez. Teljesen mindegy, így sokkal menőbb.
- Hát ha kihozom apám fészeréből azokat a söröket, akkor meg végképp elkezdődik a mulatság - ha már lúd, legyen kövér, és már nem dedósok, hogy a cukorkák érdekeljék őket elsősorban. Azonban, most félretéve az italozás gondolatát, érdeklődve figyeli, amint a petárda élete lassan megkezdődik de ezt a feszült csendes a rikoltozás hangja töri meg. Összerezzen - mert hirtelen és a semmiből jön, de mégis röhög, amikor a másik ettől berezelve ejti el a tüzet.
- Béna vagy – legyinti le, majd mond le a mókáról, amikor elpakolja azokat. Komolyan, egy kiskölök miatt elhalasztani? Nevetséges, és pazarló dolog. De kinek micsoda alapon lépked Alf után, és pillant ő is a hangok, no meg a csőcselék tekintetének célja felé.
- Hiszt.. - már kezdene bele, de a torkán akad a szó. Nem látott sok mindent, de épp elég ahhoz, hogy egy artikulálatlan üvöltést lenyeljen egyelőre. Szemeit összeszorítva rázza meg a fejét, és ha tudná, százszor is megnézné újra azt, amit... de.. Jó ez lehetetlen. Itt valaki nagyobb disznó, mint ők, és nagyobb parádét akar. Értetlenül áll a dolog előtt, és a a felé szálló sikolyoktól a hátán is feláll a szőr. Amit bulinak gondolt, most talán kicsit komolyabb? Azonban, mire kettőt pisloghatna és kérdezne, azon találja magát, hogy belecsöppent a dolgok közepébe.
- Itt a Halloween, és előjöttek az elmebetegek.. - vagy valami sorozatgyilkos, vagy rosszabb. Persze ez csak a rémtörténetekben volt így, miért lenne pont valóságos? Ugyan már. Ugyan.
Csakhogy a seriff beszéde pontosan ezt idézi.
És csak elindul ő is.
- Én totál idióta vagyok - mormog, miközben egyenesen fejest ugrik az őrületbe. A hangulat élesedik, a szavak marnak és lassan kitör a pánik. Nem épp az az empatikus fajta, de amikor a távolból folyamatos sikításokat hall az ember, felmerül benne a kérdés, hogy mit tudna tenni. És mi fog.
Jelen esetben a csőcselék, és a többiekkel tartva a temetőbe érkezik. Gyermekként rettegett bemenni ide, ilyenkor pedig, ezen az éjszakán még jobban. Azonban elmúltak azok az idők, amikor a legnagyobb kaland az volt, hogy ki mert a harmadik sorig elmenni. És amúgy is, jelenleg túlságosan másvilági a hangulata. Hamar elérve a gondnok házát, ő csak bepillant, épp elég a kinti ricsaj, és amúgy is, ott a seriff, meg az apák hada, ő csak bámészkodik, szokás szerint.
- Mit csináljunk..? - fordul Alf felé - Velük menjünk vagy külön? - rágódik a kérdésen, egész addig, amíg az üvöltés ki nem hallatszódik odabentről. Kimeredt szemekkel tolakodik befele, és csak addig merészkedik, ameddig némi vért lát, és meg nem hallja Scott szavait. Oké, az már hol vicc, ha valaki szemét kiszedik?!
- Jézusom.. - leheli, miközben hátrál, és lába nekiütközik valaminek. Most rajta a sor, hogy üvöltsön, de csak apró, miközben megpördülve találja szembe magát az ásók és egyebek rengetegével. Szemek, őrültek, sikolyok.
Leonard már egy csákánnyal a kezében lépked ki.
- Lehet, hogy hülyén néz ki, meg én is.. de.. én ezt viszem.. - még mindig próbálja azt felfogni, hogy nincs itt semmi gáz, ez csak valami folklór műsor része, mégis, miközben a durva felületű nyélbe kapaszkodik, elfogja a rég nem látott páni félelem. Amekkora nagy a szája, néha előbújik az is, aki annak idején nem mert sötétben kimenni pisilni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
124
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Csüt. 02 Nov. 2017, 16:45

Kétségbe esetten kiabálok Erika után, de Nimellos-t és Scott-ot látva még jobban aggódni kezdek a gyerekekért.
A Sheriff is igyekszik higgadtan és józan fejjel irányítani a mentést, de valahogy a pánik meg a félelem sokkal erősebb, mint amit a józan ész diktálna.
Most nincs idő a megfontolásra, ahogy minden perc számít. Én eddig nem is figyeltem, hogy köténybe rohant ki Lucy Apukája, mert szerintem nem olyan szokatlan, ha egy Férfi főz, de rajtam se egy estélyi van, amikor a konyhába sütök...
Egy pillanatra megtorpanok, mikor látom, hogy többen elrohannak. Rajtam is egy vékonyabb póló van, farmerral. Igyekszem összeszedni minden erőmet, hogy utánuk tudjak menni, de előbb a kocsi csomagtartójából magamhoz veszek pár holmit, ami eszembe jut, egy autós pokrócot, az elsősegély dobozt, John vadászkését(amivel horgászni szokott járni), meg a dzsekijét. Ami hirtelen a kezem ügyébe akad. Ezeket gyorsan bedobálom a hátizsákba. Felkapom a viharlámpát a kezembe, amit nemrég vettem neki a túráihoz. Aztán magamra kapom a vastag kardigánom, amit tegnap véletlen benne felejtettem a kocsiba, és rohanok utánuk ahogy a lábam bírja.
Hamarosan utol is érem őket a Temető Gondnokának a házánál. Amint meglátom az arcukat, ahogy kijönnek, nem biztos, hogy bemegyek én is megnézni mit találtak, mert a rémült tekintetük mindent elmondott.
Valahogy kiráz a hideg, ahogy elképzelem azt, hogy a gyerekeink idekint vannak.. Rémültek és egyedül vannak..
Magamról tudom, milyen egyedül lenni egy elhagyatott helyen. Gyerekkoromban féltem a Padlásra is felmenni, pedig csak poros ládákkal volt tele. De itt a sötét temetőben még a Hold sem világít.
A viharlámpám legalább elég erősen szórja a fényt, hogy lássak is valamit.
Scott és Nemellos alakját veszem észre elsőnek, de nemsokára Leonard-ot is megpillantom egy csákánnyal a kezében....
A Sheriff is itt van nem messze szerintem, meg a többiek, bár a felfokozott adrenalinomtól és a gyerekekről forgolódó gondolatomtól lehet, hogy elmentem mellettük.
Teljesen megértem Leo-t, mert én is hoztam magammal egy vadászkést, bár lehet, hogy a szellemjárta helyen nem igen tudom hasznát venni, de egy kis biztonságérzetet ad, ha meg kell védenünk magunkat és a gyermekeinket, azok ellen akik elrabolták őket. Vagy nem is tudom mire gondoljak...
~ Ha ezt valaki Emberfia csinálta tréfából, akkor biztos vagyok benne, hogy amit fog kapni tőlem, azt nem rakja zsebre! Csak a Gyerekek kerüljenek épségben elő!!!!~

Gyorsan odamegyek Scott-ék mellé világítani nekik is. Ha Scott elfogadja a dzsekit, akkor neki adom, mert a vékony pólójára ránézve még jobban fázni kezdek..
Próbálok higgadt maradni, de az aggódás és a félelem kiül az arcomra. Sötét és félelmetes hely ez a Temető, de az még jobban, hogy a Szívünk Kincsei idekint vannak valahol. Mindent megteszek, hogy megtaláljuk őket.
A Férfiak mellé lépek, hogy együtt maradjak velük. Jobbnak gondolom, ha nem válunk szét..






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 00:15



Halloween-i borzongás
Music: Hallo? ... It's me!
°°
Notes: halloweeeeen


Utam egyenest a sötét temetőbe visz. Hallom még Kevin hangját, de egyre tompábban. Szívem zakatol, egyszerre lennék mindenhol, egyszerre rohannám meg a temetőt. Berombolok a kapun, és megtorpanok, rögtön a viskó mellett, ami a sírásók esti pihenőjeként szolgál. Ritkán beköszönök az öregnek, némi plusz pénzért mindig figyel, hogy Anne sírja rendben legyen, megigazgatja, letisztítja. A fiatalabb sírásók csak zsebre rakják a pénzt, megígérnek mindent, aztán nem adnak semmit. Mióta gyomron vágtam a pápaszemest, inkább kerül, mintsem, hogy megint lehúzzon. Az öreggel nincs baj, mióta csak őt bízom meg, mindig rendben találom a sírt.

Egyszerre hallom mindenhonnan Kevin sikoltását, mintha a temetőben mindenhol ott lennének, de mégsincsenek sehol. A gazban látok valamiféle csíkot, ami hurcolás jeleit mutatják. Kövessem? Mi a frászt csináljak? Nem látok, nem vagyok felfegyverkezve. Nem gondolkodok sokat, Scott után én is bemegyek a házba, hogy az öregtől kérjek egy lámpát, meg lehetőleg egy bozótvágót, vagy valami nagyobbacska kést, és ha kell, én magam fogom kicibálni a hintaszékéből. Tudnia kell, mi folyik itt. Mindenről tudnia kell, ami itt zajlik! Azt sem értem, hogy juthattunk el idáig. Látnia kellett, hogy készülődik valami.
Amint belépek, a szerszámokba botlok. Egy ásót meg is ragadok. Azzal fogom széthasítani a támadók fejét! Még jó, hogy Wade is itt van, mert egyből vihet majd be a sittre. Nem fogom tudni megállni, ha baja esik Kevinnek..
Amikor Scott szólít az öreg szobájából, ásóval a kezemben rohanok beljebb. Közelebb megyek, hogy jól lássam, miért kiabál ennyire. Bántották volna a sírásót is?
- Mi a...? - öklendezek egyet, de gyorsan a szám elé tartom az öklöm. A teljes testem rázza a hideg, szinte reszketek. Hirtelen elkezdek fázni és izzadni. Ezek kezében vannak a gyerekeink? Mi a franc történik?
- A rohadt életbe. Ki a fene képes ilyesmire? - még egy pillantást vetek a szem nélküli öregre, hogy az elmémbe égessem jól ezt a pillanatot. Segíteni fog abban, hogy az ásót a támadókba vájjam mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül!
A holttest kezében lógó elemlámpáért nyúlok.
- Ez még jól jöhet! - morgom Scottnak, és kifeszítem a dermedt ujjakból. Az ujjpercek törnek, de végül kihámozom, majd megindulok kifelé.
A seriffre nézek, aki remélhetőleg készen áll lelőni pár szemétládát.
- Induljunk! Meg kell találunk a gyerekeket! A gazban nyomot hagytak. Én ezen követem őket. Jön még valaki? - Caroline-ra pillantok, majd bólintok szavaira. Hátra fordulok, de nem várok sokat. Kevin hangja már olyan távoli, mintha nem is e világról jönne. Mintha utcákkal lejjebb lennének, de azért még mindig hallani, hogy nehogy elfelejtsük, hogy a fiam ebben a percben is szenved és fél. És ez engem egyszerűen ... összeroppant.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
32
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
☼ next to Pria



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 14:04



Halloween-i borzongás

Peter oldalához tapadok, mint egy utánfutó, és olyan erővel szorongatom a karját, hogy eszébe se juthasson még csak viccből sem egyedül hagyni. De közben Scott bácsitól sem akarok elszakadni, szóval hol hagyom, hogy a barátom vonszoljon, hol én vonszolom őt az apja után. Mire elérjük a temetőt, a kiáltásoktól lassan elpárolog minden bátorságom és a térdem is úgy remeg, hogy félő, mindjárt összeesek.
- Nem kéne inkább...? - kezdek bele halkan, nyüszítve, és fejemmel a házak felé bökök, de aztán Peterre nézek és arra gondolok, hogy a húga is odakint van, úgyhogy az alsó ajkamba harapva nem fejezem be a kérdést. Ha ő megy, én is megyek, ő pedig azt mondta, menni fog, tehát nincs miről beszélni.
A kunyhó elé érve viszont megtorpanok, Scott bácsi kiáltása már túl sok nekem, lecövekelek az ajtó előtt. Ha Peter be akar menni, hát hagyom, hadd menjen, és reszketve összefonom magam előtt a karomat, ha mellettem marad, akkor csak őt ölelgetem tovább, és az ajtó mellett hallgatózok. Eszemben sincs bemenni. Ahogy Scott bácsi kijön és közli, hogy valaki meghalt, a szám elé kapom a kezem és igyekszem lenyelni a rosszullétet. Sós könnyek marják a szemem, hátam a kunyhó falának vetem és mély levegőket szippantok, mielőtt még visszaöklendezném az ebédet. Ilyesmi csak a filmekben történik... Gyerekeket vonszolnak el, holtan találunk embereket... Ez az egész egy rossz vicc, mégis annyira valóságos, hogy attól félek, el fogom veszíteni a józan eszemet, ha nem lesz vége mielőbb.
Egészen addig végzem ezeket a légzőgyakorlatokat, a többiekre várva, míg az egyik szomszéd srác ki nem lép egy csákánnyal a kezében a kunyhóból. Folyton keverem őt azzal a másik sráccal, akivel állandóan együtt lóg, ezért kell pár pillanat, hogy eszembe jusson a neve.
- Leonard - szólítom meg végül -, van valami a... Jól vagy? - bökök a műsebei felé aggódva, aztán az ajkam egyszer csak lekonyul, mint aki menten elbőgi magát. Ez már túl sok... Tényleg meghalt valaki odabent? Muszáj elterelnem a figyelmemet, úgyhogy a kezében szorongatott csákányra bökök.
- Nem is tudod, hogy kell használni... - jegyzem meg, de közben eltörik a mécses és elbőgöm magam, nagyokat hüppögök, mert a lányok képesek egyszerre sírni és beszélni, és még az észt is osztják közben, ha félnek. Mi már csak ilyen csodabogarak vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
16
∆ Kor :
41
∆ Tartózkodási hely :
Sokszor én sem tudom.



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 14:45


Wade Halloween kalandjai



Nem is értem az ember miért hinné azt hogy pont Halloween este nem történik valami szar. Az igazság az, hogy úgy terveztem hogy jól bepiálok és elijesztegetem a gyerekeket. A részeg felnőtt elég ijesztő tud lenni. Jól emlékszem gyerekkoromban én is találkoztam részeg felnőtekkel, és szarba se nézték akkori hősies mivoltomat. Na jó, nem volt hősies mivoltom csak egy szaros kölyök voltam mint a mostaniak, annyi különbséggel hogy engem nem vitt el valami Michael Jackson alkatú szörnyszerűség. Ahogy ott áltam a lakosság között és próbáltam összehozni a közösséget kiment belőlem a maradék pia érzet is. Szabályosan feleslegesen ittam, de a mostani helyzethez tekintve jobb is hogy nem egy részeg Seriff van jelen. - Parker! Lehet hogy eddig nem hitted el hogy vannak szörnyek, de ez az volt. Én vagyok itt a legszkeptikusabb általában Seriffként, de egy plusz ember jól jön. De csakis akkor tarts velünk ha valóban oda tudsz figyelni, és nem kell pótpelenkát hoznod. - Szegezem komolyan Parker felé a mondatom. Hallom ahogy Jane nyugtatja Caroline-t és Seriffként a dolgom ezt alátámasztani. - Ahogy Jane Foster is említette... Közösen elindulhatunk megkeresni az eltünt gyerekeket, és meg is fogjuk találni.. Ebben biztos vagyok! - Szólok nyugtató hangon. Már végképp nincs bennem pia, és noha nem szeretném bajba sodorni a lakosságot, mert könnyen elragadhatja őket is az a valami, de úgy gondolom csak is akkor lesznek nyugton, ha eljönnek. Én sem tudnék itthon ülni és várni. - Scott! Most meg hova mész? - Kiáltok utána majd elnézést kérek. - Hé! Scott! Ne haragudj, kicsit elragadtattam magam, de csak a feszültséget szerettem volna oldani. Tudod milyen vagyok. De az a kötény tényleg gázos volt, de segítek megtalálni a gyerekeket! A szavamat adom! - Mondom felé biztatóan. - Megpróbálok mindenkire figyelni! Nem nyugdíjas Seriff vagyok! Eleget letettem az asztalra harc terén, ezért tudok miből kiindulni. - Mondom a bíztató szavakat továbbra is. Kevin édesapja türelmetlenül, de jogosan szól hozzám, hisz előbb nem valami jól reagáltam le a dolgokat. - Nimellos! A szónoklat azért van, mert nagyon nem szeretném hogy több ember eltünjön! Ha csak úgy belevágunk úgy, hogy még csak sejtésünk sincs mi a fene hurcolta el a gyerekeket, akkor nagy valószínűséggel ugyanerre a sorsra jutunk! - Emelem fel a hangom, majd látom ahogy elindul. - Nimellos! Várjon! Elég sok dolgot vesztettem el az életemben, azért is lettem ilyen... De kurvára nem fogom hagyni hogy az a valami bántsa a fiát. - Majd elindulok be a házba vissza és a padló alját felnyitva előveszek némi fegyvert. A töltény táskámat felkötve két fegyvert viszek magammal. A magnumomat és a colt.1911-esemet. Sokan nem tudják honnan jöttem, ezért is nem bíznak bennem. Elég hülye vagyok ez tény, de ha szar van, azt feltakarítom! Mármint nem. Nem pucolok szart, nem vagyok én takarító. A türelmetlen lakók már elindultak a temetőbe, amit nem bánok, hisz ha nem a megbeszéltek alapján cselekszenek, magukra vessenek ha hátrányba kerülnek. Látom ahogy Caroline fut előttem, levágom az utat a házhoz ahol láttam bemenni Scott-ot és Nimellost is. Meg is érkeztem a másik oldalról amikor meglátom az öreget... Szemeit valaki, vagy valami kivéste. - Kurvára erről beszéltem! - Majd előkapom a magnumot a fegyvertartomból. - Ez most már nem gyerek felderítő kaland lesz, hanem háború! Láttam azt ami Kevint elragadta, és kurvára nem ember volt. Most itt ez az öreg és szemtelen.. Bárkinek baja eshet. Aki vissza szeretne fordulni, az most még megteheti, aki nem, annak tudnia kell hogy mindenkit nem tudok megvédeni sem én, sem Scott, sem Nimellos. - Szólok hátra, majd nyomok után kutatok amiket a gazban találok. - Mi a fene lepte el a városom? - Mondom halkan miközben gugolva nézem a nyomokat.

Chimichangaa
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
18



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 15:33











Halloween-i borzongás

A sok befolyásolható emberre megint a frászt hozta a Halloween. Ilyenkor sokkal hajlamosabbak elhinni, hogy tényleg léteznek szörnyek. Még a felnőttek is azt hiszik, hogy valami nem e világi lény rabolta el a gyerekeket. Az év többi napján is rabolnak el gyerekeket és nem zombik vagy ehhez hasonló lények teszik azt. A húgom is elrabolta valami idióta és ezekkel a rémtörténetekkel csak hátráltatnának az öregek, azért próbálom felvilágosítani őket. Szegény Averyre is a frászt hozták és ezért hozzám bújt én meg próbáltam nyugtatgatni a karját simogatva és még jobban magamhoz húzva. Figyeltem az emberekre, akik közben megérkeztek. Egyre többen gyűltünk össze. Apám szavaira elgondolkodtam egy kicsit.
- Abban igazad lehet, hogy nem vicc, de akkor sem valami szörny tette. Egy pedofillal vagy egy hajléktalannal simán elbírunk ennyien. - reméltem, hogy apa sem hisz el ilyeneket. A városunk védelmezője, a Seriff is ilyeneket terjesztett. Ez a nap előtt se gondoltam alkalmasnak, de ezek után főleg nem.
- A húgomat is elrabolták és ha a szörnyek miatt aggódunk, akkor csak rontjuk az esélyét, hogy elkapjuk azt a pedofilt. Nincsenek szörnyek és ezt be is bizonyítom! A pelenkára magának lesz szüksége. - ugyan olyan komolyan reagáltam a Seriff szövegére, mint ahogy ő tette. Értettem, hogy ő a Seriff és feladatának érzi a város megvédését, de más is volt olyan jó, mint ő. Ha jól emlékszem apám is tanult verekedni, meg engem is beíratott még régebben megtanulni pár önvédelmi dolgot, a suliban meg akrobatikára jártam több éven keresztül, szóval hasznos tagja voltam a csapatnak.
Ideges voltam a tesóm miatt, de nem akartam, hogy ez kívülről is látható legyen. Akkor a barátnőmet nem tudtam volna megnyugtatni és a felnőttek is máshogy kezeltek volna, szóval próbáltam a nyugodtat játszani. Meg sok gyerek eltűnt és egy ember nem tud annyival gyorsan mozogni, szóval egyértelmű volt a számomra, hogy utolérjük.
- Dehogy hagylak! Úgy sincs semmilyen szörny és amíg nem érek vissza csak aggódnál, szóval gyere csak. - nem engedtem el és átölelve követtük az apám. Apa elől ment és én is ott akartam lenni, amikor kiderül, hogy nekem van igazam. A temetőben hamar megláttuk a kis házat és hajtott a kíváncsiság, de láttam a barátnőmön, hogy már nagyon kivan készülve, szóval nem hagytam kint egyedül.
- Nyugi nem lesz semmi baj. Elkapják a fickót aztán folytathatjuk, ahol abba hagytuk. - nyomok egy puszit a szájára, hátha segít neki, de akkor meghallom apám kiáltását. Ekkor rémültem meg egy kicsit és az is eszembe jutott, hogy talán tényleg van valami természetfeletti, de nem akartam elhinni, szóval berohantam. Már voltak bent páran és körbe álltak valamit. Vagyis valakit. Kíváncsi voltam, szóval közelebb mentem és megláttam, hogy a pasasnak nincsenek szemei.
- Basszus! - kiáltottam fel és elfordítottam a fejem.
- Szóval nem pedofillal van dolgunk, hanem egy pszichopatával. - szép lassan visszavándorolt a tekintetem a hullára. Kezdett összeállni a kép. Az egyik fiatal srác elvett egy csákányt és azzal távozott.
- Ez jó ötlet. Lehet van valami fegyverük, szóval nekem is kell valami. -
Körbe néztem, de csákányból nem volt több, viszont az ásó is hasznosnak tűnt, szóval azzal tértem vissza Averyhez. Mikor kiértem, már sírt.
- Jaj szerelmem, nem kell aggódnod. - odasiettem hozzá és szorosan magamhoz öleltem és el sem engedtem, amíg nem sikerült egy kicsit megnyugtatni.






Remélem elfogadható lett Very Happy



 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Cambridge



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 18:29



This is Halloween
- Igen, az vagy. - idióták vagyunk igazából mindketten. Kizárt, hogy belépjek Halloween éjszakáján a temetőbe, de ha egyszer úgy hozta a sors, hogy a húgom is ott van, akkor nincs mit tenni. Félre kell tennem minden félelmemet, merthogy félek, és ez tagadhatatlan. Félek a temetőtől, félek a ködtől, és leginkább: félek ettől az egész francos helyzettől. Szeretném elhinni, amit mantrázok magamnak, hogy ez csak egy rossz vicc, de egy réteggel mélyebben már érzem, hogy ez nem csak tréfa. Valami itt nagyon nem kóser, és a mellett a nem kóser lény mellett van talán a húgom is!
Fejemmel intek csak Leonard kérdésére, hogy velük megyünk. Még én, önfejű barom is felérem ésszel, hogy többen talán nagyobb esélyünk van ez ellen a valami ellen. Talán...
A kis csapat megindul a temető felé, én pedig az elsők közt lépem át a kapuját, mint valami bátor hős... Hát, ezt sem gondoltam volna, de ez az utca van annyira összetartó, hogy ebből rám is ragadt egy kevéske, így egyszerűen kötelességem segíteni a felderítésben. Még az elhasználatlan petárda is jól jöhet valamire. Belerakunk egy kis homokot, vagy szöget, kavicsot, és máris használható fegyverként, vagy csak szimpla elterelésként.
A kunyhóba először nem szándékozok bemenni, mégis, mikor barátom egy csákánnyal a kezében lép ki onnan, jobbnak látom, ha én is keresek valamit.
- Aki tényleg jön, az fegyverkezzen! - kiáltom el magam, és kezembe veszek egy ásót, miután a seriff is felszólalt. Nyilván ő most a vezér, nem értem, hogy mi baja van mindenkinek. Értem én, hogy aggódnak a gyerekeikért, de ez ne vakítsa már ennyire el őket. Ezzel csak azt érik el, hogy ők is valami szörny áldozatai lesznek.
Oké, mikor felfegyverkeztem, vagy mi a szösz, a seriff mellé állok, és hallom, hogy valamit mond, de ha nem emelte fel a hangját, akkor nyilván nem tartozik rám. Mindenesetre, ahogyan a nyomokat nézem, én is kezdek istenesen beszarni. Ez mára több, mint amit akartam, szóval... Khm... talán ezt nem itt kellene, de előveszem a petárdát, és a kabátom belső zsebéből egy kést. Ugyan, a lapát miatt kicsit nehézkesen fogom mindet, de a lapátot egy pillanatra leteszem, így már kicsit könnyebb. Felveszek egy botot, eltördelem, és elkezdem kihegyezgetni őket, amíg a többiek készülődnek. Amint kész, belerakom mindet a petárdába, és lezárom azt, hogy harcra kész legyek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 21:43




When witches go riding, and black cats are seen, the moon laughs and whispers 'tis near Halloween

Halloween-i borzongás
Szuper ez a Halloween! A legjobb Halloween eddigi életemben! Most legalábbis így érzem, ahogy önfeledten beszélgetünk, iszogatunk, partizunk a csajokkal. Mi mást is kívánhatnék? Olyan jó a kedvem, talán az elfogyasztott bornak is köszönhetően, hogy nem is bírok megmaradni egy helyben, felpattanok és maximumra tekerve a zenét, táncra perdülök, nem is törődve semmi mással. Szerencsére a csajok hangulata is elég emelkedett a bulizáshoz, így Hollie is csatlakozik hozzám, aki Lunát is felhúzza, ami ellen természetesen neki sincs ellenvetése.
Annyira átadom magam a táncnak, hogy fel sem tűnik, mikor Luna megáll és kifelé néz az ablakon, egész addig, míg Hollie is fennhangon meg nem szólal. Kicsit értetlenül nézek én is ki az ablakon, és még egy sötét alakot mintha látnék elsuhanni az elsötétült utcán, de nem vagyok teljesen biztos benne. A lányok azonban mintha kicsit megijedtek volna tőle. Csak egy pillanatra nézek értetlenül, majd széles mosoly terül szét az arcomon.
- Csajok, menjünk és nézzük meg! - jelentem ki eltökélten és meg sem várva a válaszukat, már a kabátomért is nyúlok a szekrénybe. Remélem, legalább egyikük csatlakozik hozzám, ahogy kilépek a ház ajtaján, persze ha valamelyiküknek sok lenne, a házban is maradhat, de a cukkolást nem ússza meg, bízom benne, ez elég arra, hogy mindketten, többé vagy kevésbé vonakodva, de velem tartsanak. Az utcán mintha egy távolodó gyerek visítása, sikítozása hallatszana az utcavégi temető felől.
- Ez aztán az ijesztő cirkusz! - jegyzem meg szórakozottan. Természetesen egy percig sem hiszem, hogy nem csak valami ijesztgetés, vicc lenne az egész, ahogy a bortól még mindig kótyagos fejjel, remélhetőleg a barátnőim társaságában, kifejezetten jó hangulatban a temető felé indulok, hogy megnézzem, mi is ez a mókázás, ami ott folyhat és ilyen hanghatásokkal jár.



This is Halloween!
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
182
∆ Kor :
36
∆ Tartózkodási hely :
♦ New York ♦



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 21:49




when witches go riding, and black cats are seen, the moon laugh and whispers...

This is Halloween


Caroline-t nyugtatgatom, aki kétségbeesetten hívogatja Erikát, a kislányát. Körbenézek és látom, hogy szépen, lassan az egész utca kiözönlött a házaikból a gyermekek sikolyait hallván. Igazából nem gondoltam volna, hogy ez a kemény nap tud még keményebb is. Az élet néha tartogat meglepetéseket, de azért az ilyenek mégis csak azok a szituációk, amelyeket az ember leginkább egy horror filmekben tudna elképzelni. De vajon ki képes gyerekeket rabolni? Nem értem hova fajul ez a világ. Az embernek már egy perc nyugta sem lehet...
Mikor a nevemet hallom, egyből a seriff irányába kapom a fejemet. Hűha, de jó füle van ennek az embernek... Bezzeg mikor nyomom nála a csengőt vagy dörömbölök az ajtón az meg nem hallja. De ez most pillanatnyilag mindegy, hiszen itt a legfontosabb, hogy megtaláljuk a gyerekeket és ahogy a seriff is mondta, meg is fogjuk őket találni.
Caroline-t követem, ahogy elindul a kocsi felé és kivesz belőle pár fontos dolgot, ami még jól jöhet. Közben feveszem a kabátomat, amit még akkor hoztam le, amikor lerohantunk az utcára. Nem a legvastagabb és nem a legkényelmesebb, de megteszi. Evégre itt senki sincsen kiöltözve, Scott is egy kötényben és egy fakanállal jött le, rajtam is csak egy póló és egy kényelmes nadrág van.
Lassan elindulunk a temető felé, a gyerekek sikolyait követve. Egy percre sem hagyom el Caroline-t, hiszen semmi kedvem sincsen most egyedül lenni ezen a bizarr helyen. Nincs mit ezen tagadni, félek egyedül a sötétben, még most is, főleg így Halloween este. Ezért nem szeretek ezen az ünnepen egyedül maradni otthon. Megpillantom Nimellost és Scottot, ahogy kijönnek a sírásó házából és nem valami vidámak. Vajon mi lehet odabent? Szerintem nem akarom azt tudni. Szóba sem hozom a témát, nincsenek jó előérzéseim. Lassan odacsapódunk Scotthoz és Nimelloshoz, aminek örülök, hiszen mellettük sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Remélem, hogy ők sem bánják, hogyha követem őket, mint valami árnyék.





Remélem megteszi Smile Ha valami nem jó, pm!
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
23
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Szomb. 04 Nov. 2017, 23:47



Valaki & Luna


Mikor Hollie is kinéz az ablakon Kitty is leáll a tánccal. Ő is kinéz az ablakon. Minden bizonyára elcsíp egy kicsit a jelenségből, mert meg akarja nézni, hogy mi az. A lány fe is veszi a kabátját és az ajtó felé indul. Reméli, hogy mi is veletartunk Hollie- val. Kis cukkolással bátorít minket, de a végén mindketten beadjuk a derekunkat. Felveszem a kabátomat és hármasban elindulunk a temető felé, ahol már egy nagyobb tömeg áll, élén a seriffel. Ha jól látom az egész utca összegyűlt a sikoly hallatára. De hova tűntek a gyerekek? Mi a fene történt? Úgy látszik, hogy túl sok mindenről maradtunk le. A már megszokott temető most mégis ijesztő a viszhangzó sikolyoktól.






Megjegyzés ide
••

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
324
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017) Vas. 05 Nov. 2017, 00:59

••  Halloween-i borzongás ••

Are You Ready?




Szituáció:  A köd továbbra is sűrű, ahogy a sírásó házát elhagyja a részben felfegyverkezett csapat. Miközben nyomokat keresnek, elágazáshoz érkeznek. A temető túloldalán egy hatalmas erdő terül el.

• A csapattól balra húzódik egy vércsík, amit az elvonszolt fiú hagyott maga után. A lény által letaposott ösvényen elszórva hevernek Kevin ruháinak darabkái, melyek a gyökerekbe, ágakba akadtak. És Kevin egyre csak üvölt...

• A csapattól jobbra a fák sűrűjében álló, elhagyatott viskóból árad a fény, s onnan tisztán kihallani Scott lányát: - Apa!? Apa?!...
Évek óta lakatlan a ház, de mintha több gyermek is kiabálna Lucy mellett...

Mindenkinek döntenie kell, hogy a fiú után megy, vagy a többi gyerekért.


***

» Általános leírás: Szerdánként, illetve szombatonként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön! Második alkalommal törölhetünk a játékból.

- Résztvevők: Avery Jones, Caroline Shione, Jane K. Foster, Luna Thomson, Hollie Winter, Nimellos, Peter Parker, Leonard Atkinson, Wade Wilson, Katherine Pryde, Alfred Gätes, Scott Lang

Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017)

Vissza az elejére Go down

Alternatív Valóság - Halloween-i borzongás (2017)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Happy Halloween [Event]
» [Játékos Küldetés] Halloween Party!
» Halloween-i "rémség" tabló [2014.]
» Halloween-i szerepcsere [2016.]
» This Is Halloween

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-