» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
James & Erik - take the pain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
unknown



Tárgy: James & Erik - take the pain Csüt. 26 Okt. 2017, 23:10


James & Erik

Mindenhol magamat látom. A tévécsatornákon, újságokban, hirdetőtáblákon … ahol csak lehet, ott kérik a lakosságot, hogy bármit is tudnak rólam, ne féljenek megosztani azt a hatóságokkal, hogy elnyerhessem méltó büntetésemet. Nem ez az első ilyen eset már, de legutóbb minden más volt. Legutóbb elfogadtam a vereséget, és úgy tettem, ahogy Charles mondta. Elvegyültem, csendben, azt az életet élve, amit ők is. Feleségem lett, lányom született. A világ keresett ugyan, de én elzárkóztam tőle. Azonban megtalált, és visszarántott a valósába. Abba a valóságba, ahol az ember megöli azokat, akik mások. Nőket, gyerekeket … az ember nem változik.
Szemüveget és egy kalapot viseltem, egy elegánsabb fekete öltönyben sétáltam végig az utcákon, ruganyos léptekkel haladva a célom felé. A mellettem elhaladó emberek nem foglalkoztak velem, néhányuk tekintete rám tévedt, de egyből tovább is néztek. Nem ismertek fel, és nem is akartak felismerni. Az ember nem szereti beismerni, ha fél. Elpusztítaná, de … nem ismerné be.
Megtorpanok, ahogy az autószerelőműhely cégérét megpillantom. Senki nem figyel fel rám, autó nélkül jöttem, nem foglalkoznak velem. Csak akkor szegeződik rám néhány tekintet, mikor teszek feléjük pár lépést. Nem zavartatom magam, hiába tudom, hogy nem éppen a város … barátságos környékére sodort a dolgom. A barátságos rólam sem elmondható minden esetben.
- Nem rossz. – szólalok meg James háta mögött, mikor megpillantom. – Én Lengyelországban voltam gyárimunkás. – de az régen volt, egy másik életben. – Megpróbálhatsz elvegyülni, úgy élni, mint ők, de … mindig megtalálnak majd. – mondtam, közelebb lépve, körbe pillantva a műhelyben. – Nem nyugodnak, míg el nem vettek tőled mindent. – tőlem elvettek. A szüleimet, a feleségemet, a lányomat. Ártatlanok voltak, akiket bűnösek ítéltek halálra. Az emberek szeretik az igazságot használni pajzsként, de jogtalanul teszik.
- Nem volt könnyű rád találni. Gondot okozhatnak? – kérdeztem, hátra pillantva a munkatársai felé, akik pár pillanattal ezelőtt még minket figyeltek. Ő se engedheti meg magának, hogy néhány ostoba ember miatt bajba kerüljön, aki túl sokat beszél. Jobb megszabadulni tőlük, mint megvárni, míg gondot okoznak. – Részvétem. Ismerem a veszteséget. Ne harcolj ellene, nem fog elmúlni. – csóváltam meg a fejem. – De megszokod majd. Gyászolni fogsz minden percben. Így tartod életben őket, így emlékszel az örömre, amit okoztak neked. Érezned kell a hiányuk, hogy ne öld meg őket magadban. – én is ezt teszem. Életben tartom őket azzal, hogy szenvedek. A hiányuk okozta fájdalom az egyetlen dolog, ami itt tartja őket velem. – Ragadd meg a fájdalmat, James!  Ez az egyetlen módja, hogy megtartsd őket. – nem lehet továbblépni, nem lehet belenyugodni. Nincs olyan, hogy újrakezdés. Csak a bűntudat és a fájdalom, ami elől menekülni akar az ember, de ha így tesz, megöli a szeretteit végleg, az emléküket. Minden percben meg kell halni a fájdalomban, hogy ne veszítsd el őket.


man in the mirror |  szólj, ha nem jó valami!  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
⇻ A sötétben bujdosva



Tárgy: Re: James & Erik - take the pain Szomb. 04 Nov. 2017, 23:34

To; Erik
elveszve
A poklok polka. Vagy talán annál is rosszabb. Odabent minden mar, szúr, és lüktet, egy nyílt seb, amely újra meg újra csak begyullad, amibe sót szórnak és forró tűt szúrnak. Ha aludt is, keveset és keserveset. Minden ott van előtte, ha becsukja a szemét, minden egyes apró képsort tökéletesen fel tud idézni, szinte megérinthetné, ha akarná. De nem akarja. Szabadulna tőle, legszívesebben eldugná mélyre, azonban nem teheti. Egy részre nem is akarja.
Talán soha nem is fogja.
Ahelyett, hogy az ivásba menekülne, amely enyhíthetne egy kis időre a tüneteken, józan marad. Muszáj, hisz amellett, hogy marcangolja magát, ébernek kell lennie. Ő most már űzött vad az áldozat és az elkövető mellett. Mindenből egy kicsi, de a legtöbb mégis az a megtört ember, amellyé sosem akart válni. Volt lakásukban csak egy órát töltött, titokban, éjjel, amikor összeszedte azt, amely életének eddigi szakaszában fontosak voltak és hasznosak lehetnek a jövőre nézve. Vagy csak a szép emlékek foszlányainak. Amikor az ajtó becsukódott, benne is lezárult valami, valami, amit már sosem lehet visszaforgatni, hisz sosem lesz ugyanaz az ember. Már nem. Az, hogy ez most jó, vagy sem.. ítélje meg valami felsőbb hatalom.
Él. Ennyi számít és a szabadsága. De meddig?
A munkába menekülve próbál annyira kikapcsolni, amennyire lehet. Az üzemben lévő koszos rádió valami mexikói muzsikál játszik. Errefele sok az illegális munkás, vagy épp azok, akik álnéven élve próbálnak szerencsét az államokban. Ő, mint körözött személy, már ki sem tűnik a felhozatalból. Csak annyit látnak, amit enged; egy csendes srácot, aki magába zárkózva húzza le a hosszú órákat, és aki csendben szenved.
Olajos kezével épp szerszámért nyúl, mikor hirtelen hang csendül a háta mögött. Megpördülve, fegyverként tartja maga előtt a csavarkulcsot, miközben afelé tekint, aki épp csevegni készül vele. Beletelik egy kis időbe, mire feleszmél, ki áll előtte. Ez a kinézet neki új, máshoz volt igencsak szokva, így nem meglepő az arcán a kifejezés, amely odaült. Sok mindenkit várt, de őt talán pont nem.
- Te..? - ereszti le a kezét, és áll meg immáron előtte. A csavarkulcs a dobozba kerül, kezét pedig már - már rutinszerűen törli a ruhába, mely a zsebéből lógott kifele. Nem tudja, nevetni vagy kiabálni lenne kedve szívesebben, így inkább csak egy apró sóhaj hagyja el ajkait.
- Azért jöttél, hogy a múltról és a jövőről beszélj? Tudom jól, hogy megfognak. De már nincs mit elvenniük - az élete? Hiába védi, nem ér annyit, mint hiszik. A szabadsága? Az csak az önzés, amelybe keveredett és amelyet őriz, semmi több. Vagyona nincs, neve sosem jelentett nagyot. Mi más lehetne még? Ő sosem lesz a kormány bábja, még ha kényszeríteni is akarják. Mondja meg bárki, ezek után mit tudnának még találni?
- Menjetek ki - int a fejével a bámészkodóknak, és rájuk bízza, maradnak-e vagy sem. Nem érdekli. - Nem akarok elvegyüni, csak.. dolgozni. Kikapcsol - teszi le a rongyot, és mivel szék nemigen akad, amelyre a tiszta szövet rákerülhetne, abbamarad az udvariasság eme formája. Ahogy a jókedve is. A szavak hallatán horkant egyet, mintha erről tájékoztatni kellene, mintha képes lenne egy percre is keverni őket a fejéből. A kapcsolat túl szoros volt, és nincs anélkül egy pillanat se, hogy ne érezné, hogy valami nincs rendben. Most is, ebben a pillanatban.
- Nem akarok harcolni, nem felejtek egy pillanatot sem. De nem mehetek ki üvöltözni sem az utcára, mert nem érek el vele semmit. Nem fognak.. kimászni a sírból és újra mellettem lenni. Én.. csak vagyok. Csinálom amit tudok - tárja szét a karjait, mint aki valóban csak ennyit tudna felmutatni. Lehet így is van.
- Nem ölöm meg őket, a gyilkosukat sem talán, nem kell emlékeztetned erre. Attól még.. hogy nem mutatom - nem akar gyengének mutatkozni, már rég nem. Elég könnye volt, elég szó, amely most elapadt. De mégsem a legerősebb.
- Megragadni? Minek? - tekintete kérdővé válik, nem érti, csak sejti, mi lehet a férfi szándéka. - Rohanjak ki leöldösni valakiket? Csak olyan lennék, mint ők. Nem tudom mit akarsz.. eleget szerepeltem, nem hiszem, hogy hasznos lehetnék - ha tombol is benne minden, ha lángol is, a fájdalom jelenleg túl mélyre nyúl. Mégsem menekülhet, ebben igaza van, azonban nem tanácsos fejjel a falnak rohanni sem. Már nem.





 War pigs  | 681 szóban
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
unknown



Tárgy: Re: James & Erik - take the pain Pént. 10 Nov. 2017, 21:22


James & Erik

A kérdését meghallva csak bólintok. Én. A történtek után mindannyiunk másként dolgozta fel azt, ami történt. A fél világ minket keres, és mégsem úgy talál meg, hogy el sem mentünk. A történtek csak megerősítettek abban, amit így is tudtam. Ez nem arról szól, amiben Charles-ék is reménykedtek. Börtön vár azokra, akik úgy döntöttem nem hajtják önként rabszolgaságra a fejüket. Milyen élet ez? Megfosztanának minket a szabadságunktól, csak mert … félnek tőlünk. Ez az első lépés a pusztulás felé.
- Mindig van mit elvenniük, James. – az ember mindig újrakezd. Ezt teszi ő is, akár tudja, akár nem. Ezt tettem én is, ezt teszem most is. Mindig elvesznek tőlünk valamit, mi pedig mindig megpróbálunk felépülni belőle, de soha nem lehetünk már ugyanolyanok, mint régen.
Hátrapillantok a többi munkásra, mikor James hozzájuk szól, és bár nem mindegyikük mozdul egyből, végül az összes úgy dönt, hogy hamarabb veszi ki az ebédszünetét. Okos döntés.
- Más is kikapcsolhat. Sőt, elégtételt okozhatna, egy időre. Többet is tehetsz ennél. – Charles nem értene velem egyet. Ő elutasítaná a bosszút, a haragot. Charles azonban ezt nem értheti meg, ő ezt nem élte át. Nem sanyargatták az emberek, nem tették tönkre. Miért lenne igazságos gyilkosokat életben hagyni? Miért ne szenvedhetnének úgy, mint azok, akik életét elvették? Hívhatják bosszúnak, de attól még így igazságos.
- Ennél te többet tudsz. – rázom meg a fejem. – Sokan vannak olyanok, mint mi. Sokan vannak, akik csak olyanok lesznek, mint mi. A mi fájdalmunk megakadályozhatja az övéket. A fájdalom erő, James, ahogy a gyűlölet is, ha használod. Így csak … elfojtod, és addig fog mérgezni, amíg fel nem adod. – mutatok körbe a műhelyben. Nem itt kéne lennie, nem ezt kéne csinálnia, és ezt ő is tudja. Ez nem az ő útja, csak eltévedt.
- Meg kell ölnöd, James. Képes lennél úgy élni, hogy … odakint talán éppen olyan boldogan él a gyilkosuk, ahogy most nekik kéne? Többet érdemelnek ennél! – igazságot, egy okot, egy célt. A halottak nem tudnak kérni, de ők sem akarnák másként.
- Jobb vagy, mint ők! Jobbak vagyunk! – felelem indulatosan. – Nem attól leszünk jobbak, hogy büntetlenül hagyjuk a tetteiket. Ezt akarják, ezért ők uralkodnak, és nem mi. – ezt nem érti meg Charles sem. Az emberek kihasználják azt, hogy hisz bennük. – Jobb akarsz lenni, James? Odakint sok olyan van, mint te. Mutánsok, akiktől elfogják venni a szeretteiket. Újra és újra. Te segíthetsz nekik. Végezhetsz a gyilkosokkal, mielőtt még elvennének mindent. – nem a bűn teszi a bűnöst. A bűn csak egy tett, egy felhívás, bizonyítani akarnak vele valamit. A bűn az emberben van, benne fogalmazódik meg. – Nem akarod holtan látni őket? A gyilkosukat? Az összes gyilkost, aki megnyomorítana minket? A fájdalmad most a tiéd, de minden nap többen lesztek. Egyre több testvérünk fog így érezni, és elveszni, ha nem teszünk semmit értük. Szerelheted a kocsijukat, dolgozhatsz velük, meghalhatsz, cél és értelem nélkül. Vagy ... az lehetsz, amitől félnek. – az igazság eszköze, a bíró, a hóhér … nem lesz több ember, aki büntetlenül ölhet mutánsokat, aki büntetlenül kínozhatja őket … a népünk szenved, mert elmerül az önsajnálatban, mert nem használják a fájdalmuk. A gyűlölet sosem céltalan, csak úgy hasznos, ha célja van.


man in the mirror |  szólj, ha nem jó valami!    


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: James & Erik - take the pain

Vissza az elejére Go down

James & Erik - take the pain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Erik/Karl Larsen
» Uchiha Oricho
» James Jeffrey Cooper (kapott karakter)
» Aiden & Alicia
» Erik Lehnsherr - Magneto /Foglalt/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-