» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
the encounter of the truth and the mischief

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: the encounter of the truth and the mischief Pént. 13 Okt. 2017, 20:05




Lassú, óvatos léptekkel követtem az előttem haladó nőt. Kellemetlen volt a helyzet, de nem akartam, hogy ezt bárki is felfedezze rajtam. Kihúztam magam, a lépteimet pedig megnyújtottam. Közben a tekintetemet jobbra-balra vándorolt, ahogy egyre többen bukkantak fel a semmiből. A kíváncsi tekintetek perzselték a tarkómat, oda se kellett néznem, hogy tudjam: engem néznek. Na nem azért, mert olyan … lenyűgöző látvány volnék. Habár, ezek a nők valószínűleg igen régóta nem láttak már férfit, így talán kissé mégis. Azonban az afféle tekintetek inkább Thor kiváltsága. Engem általában a bizalmatlan és lesajnáló pillantások találnak meg. Részben ez az oka annak is, hogy most itt vagyok.
Mit kereshet itt? Odin fia, egy férfi? Efféle kérdések cikázhattak azoknak a nőknek a fejében, akik a tekintetükkel követték az alakomat. Ide nem jönnek csak úgy vendégek, főleg nem férfiak. Aki a valkűrök földjére lép, azon tudatban teszi azt, hogy ez a világ lesz az új otthona. Titokzatos egy hely ez, akárcsak a lakói. Atyám őrzi a titkaikat, ahogy ők őrizik Asgard-ot. Azonban a titkok nem maradhatnak örökké a tudatlanság leple mögött. Ismerem Asgard-ot, ismerem a titkait, azokat az ajtókat, amik válaszfalként szolgálnak két világ közt. Azokat a mostanra elfeledett járatokat, amik összekötik a világokat. Heimdall szeme pedig … nem lát mindent, csak majdnem.
Atyám nem tud arról, hogy itt vagyok. Aligha értékelné az ötletet, de nem terveztem neki elmondani. Nem akarok gyengének tűnni előtte. Nem vagyok nagy harcos, márpedig Asgard-ban ezt az egyet mindennél többre értékelik. Főleg, ha a király fia az illető. Másként küzdök, mint ők. Csalásnak hívják, gyengeségnek, hogy a mágiát hívom segítségemül. Gyávának neveznek a hátam mögött, mikor azt hiszik, hogy nem hallom őket. Azt hittem, hogy  elismernek majd így, de épp ellenkezőleg történt, annyira se tartanak, mint előtte. Anyám említette, hogy a harcosok világában talán megoldást találok a problémáimra. Nem mondta ki nyíltan, de tudtam jól, hogy mire gondol.
- Loki vagyok, Odin fia. – szólalok meg, miután a vezetőm megtorpan, majd mutatja, hogy megérkeztünk. – Angelát keresem. Odin lányát. – teszem hozzá, körbe hordozva a tekintetem az előttem álló nőkön. Régen láttam utoljára, még gyerekként, azelőtt, hogy itt élt volna, nem ismerem fel őt az előttem állók közül. – A segítségét szeretném kérni. – egészítem ki a szavaimat. Odin fia segítségért folyamodik … remekül mulatnának ezen a nemesek, ha a tudtukra jutna. Azonban nem fog. Ez egy elszigetelt világ, én pedig tudom a módját, hogy miként rejtsem el magam.

the god of justice and the god of mischief

Angela & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
↷ new york now



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Vas. 15 Okt. 2017, 18:46



the god of mischief&the god of justice 
L  o  k  i  &  A  n  g  e l  a

Minden mozdulatom a kecsesség és a precíz vonalak jegyében lendül. Megpróbálok a tőlem telhető legkönnyedebb mozgással véget vetni az ellenfelemnek, vagy... legalábbis lefegyverezni őt. Pörgök körülötte, átugrom, ha kell és addig sújtok rá éltelen kardommal, amíg hátra nem hőköl előlem. A mozdulatsor végül sikeres - de mint, mindig, most is történik valami, ami miatt minden körülöttem ólálkodó Valkűr szétszéled és a világunk egy másik pontjára siet. Tétován ácsorogva, hátra maradva kezemben a kardommal nézek utánuk. Talán Atyám szólítja őket?!?
Mi lehet olyan fontos, hogy a valkűrök mindegyikét egy pontra terelje. Nem kell sok, hogy magam is utánuk siessek. Minden léptem sebes. Úgy ugrálok keresztül a sziklák fölött, mintha a szél segítene. Szlalomozok közöttünk, legelőre kívánok tolakodni. Bármi is az - úgy érzem, nekem látnom kell. A nyakam nyújtogatom, ajkaim elnyílnak, próbálok rájönni, hogy mi az, ki az, ami ekkora figyelmet igényel. Végül az első sorok egyikébe fészkelem magam és két valkűr társam válla fölött kukucskálok az érkezőre. Egy férfi az... Számomra ismeretlennek tűnik, így hát mások arcáról próbálom leolvasni, hogy örülünk-e a feltűnésének. És legnagyobb meglepetésemre, szinte minden szempár rám tekint. Én pedig nem értem, hogy miért. És arcom el is árulja, hogy nem tudom mi okból kapom meg a figyelmük másodlagosságát.
Ahogy megszólal és a nevének visszhangja kongani kezd szívemben és fejemben egyaránt, a meglepettségtől hátrálok párat. A fivérem?! A fivérem jött el?! Ajkaim cserepesre száradnak, térdeim megremegnek, hogy látom őt. Oly' hosszú ideje már, hogy láttam őt. Még gyerekek voltunk. Mindez a bukfenc semmi gyomromban, amikor kimondja a nevem. Ekkor már a körénk gyűlt valkűrök egy része magunkra hagy bennünket, a maradék női szempár pedig rám szegeződik, így adva fivérem tudtára, hogy én vagyok az... Szelíden lépek előre, állam csak finoman emelve.
- Én pedig megadom azt neked... – ejtem ki hangosan e szavakat. Biccentek mélyen, ezzel kérve a valkűr amazonokat, hogy hagyjanak minket magunkra. Nyelnem kell, és tennem pár lépést, hogy Loki előtt találhassam magam. Csodálkozó pillantással nézem őt,.. szeretném átölelni, de kétlem, hogy helyes volna. - Szervusz Bátyám. – kiszélesedik a mosolyom, belső vázam megfeszítem. Kihúzom magam. Bár arcomon ott bujkál a csalfaság, mégis szeretetteljesen nézek végig testvéremen. - Mondd kérlek, miben segíthetlek? – próbálok puhatolózni, finoman kíváncsiskodni. Egy arasznyit közelebb lépek hozzá, enyhén megdöntve fejem. Bármiért is jött el hozzám, állok rendelkezésére...

 hello brother  nagy szemek  || dallam ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Kedd 17 Okt. 2017, 19:20




Hízelgő is lehetne, hogy ilyen sokan gyűlnek körülöttem. Thor minden nap valami hasonlót élhet át. Azonban ott őt inkább csodálják, míg engem inkább … meglepve és furcsállva figyelnek. Ez pedig ismerős. Hasonlóképp néztek egész életemben. Figyeltem az arcokat, ahogy Thor mögött mentem és nem láttam mást, csak … közömbös, érdektelen tekinteteket. Soha nem kaptam meg azt a kitüntető figyelmet, azt a csodálatot, ami körül lengte a bátyámat. Nem vagyok ostoba, pontosan tudom, hogy nem is fogom soha. Habár, Asgard hercege vagyok, Odin fia, mindig is kevésbé voltam az, mint Thor, kevésbé láttak annak és kevésbé is kezeltek úgy. Nem kaptam meg a tiszteletük, a figyelmük … az már mind Thor-é volt.
Hallom, hogy néhányan morognak, ahogy elhangzik a nevem, egymásra néznek, hátra, oldalra … keresik azt, azt, akit én keresek. Majd elsétálnak, én pedig a körülöttem állók arcát figyelem, próbálva kitalálni, hogy melyikük lehet a nő, aki miatt a földjükre léptem. Ahogy a tekintetem végig járja az arcokat, nem kerüli el a figyelmem, hogy majdnem az összes szempár egyetlen nőre szegül. Akárcsak az enyém, azonban nem szólalok meg, néhány pillanattal később pedig felfedi magát. Lopva mérem csak végig, hogy ne találjon tolakodónak. Kisgyerek voltam még, mikor utoljára láttam, nem ismertem volna fel. Akárcsak Thor, vagy én, ő is felnőtt.
- Húgom. – bólintok mosolyogva, majd várok néhány pillanatot, míg a többi amazon is magunkra hagy minket. Néhányuk arcán felfedezem azt a pillantást, ami már Asgard-ban hozzám nőtt. Bizalmatlan tekintetek ezek, akik úgy méregetnek, mintha csak … az adódó pillanatra várnék, hogy eláruljam a birodalmat és a családomat. – Rég nem találkoztunk. Nem ismertem volna rád. Bizonyára … otthon érzed itt magad, közöttük. – ejtek meg egy pillantást a többi amazon felé. Valójában persze fogalmam sincsen, hogy mennyire érzi  magát itt otthonosan, Odin lányaként minden bizonnyal sokkal inkább bizonyítania kell, mint másoknak.
- A segítséged szeretném kérni. Atyánk nem tudja, hogy itt vagyok. Ami azt illeti, senki sem tudja. – Friggát kivéve, de mivel kimondva-kimondatlanul az ő ötlete volt … nos, kétlem, hogy Odin tudtára hozná a dolgot. – Úgy tudom, ti amazonok rendkívül jó harcosok vagytok. Úgy hírlik Asgard legjobbjai. – Thor minden bizonnyal most felhorkanna. Habár ugyanazokon a történeteken és meséken nőttünk fel, és nem nézik le a valkűröket, de a legtöbb asgardi soha életében nem látja őket, így csak történeteket hallhat róluk. – Abban reménykedtem, hogy … talán segítenél nekem jobb harcossá válnom. Sajnos nem vagyok olyan jó harcos, mint a bátyám. – semmint Sif, Fandral, Volstagg … atyám ugyan nem említette soha, de látom rajta, hogy szégyenkezik. A főurak persze jót nevetnek rajtam, ahogy mindig is tették. A hercegen, aki nem bírja magát megvédeni. – Szeretném bizonyítani, hogy nem vagyok kevesebb. Szükségem lenne hozzá a … segítségedre. – először Frigga segített ki. Látván, hogy a többi gyermek gúnyolódik rajtam és újra és újra megaláznak. Úgy döntött, hogy megajándékoz a tudással, amivel kevesen bírnak, főként Asgard-ban. Erősebbé tett, valamiért mégis gyengébbnek láttak az urak. Ők többre tartják a jó fegyverforgató kezet, mint a mágiát.

the god of justice and the god of mischief

Angela & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
↷ new york now



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Vas. 29 Okt. 2017, 00:06



the god of mischief&the god of justice 
L  o  k  i  &  A  n  g  e l  a

Atyám csalódott bennem. Szavakkal sosem mondta ki, de a tekintetében láttam, -már gyermekként-, hogy mást várt tőlem. Hiszen kapott már harcos fiúkat, belőlem előkelő hölgyet akart faragni, épp olyat.., mint amilyen anyám is. De ez nem én vagyok! Engem ösztönből vonz a harcok szenvedélye. Nem tudok a ruháimra gyűrődéseire koncentrálni, ahogy édes nedűt iszogatva társalogni a harcosok izmairól, vagy bájosan, szelíden bólogatni a férfiak ostoba tréfáira. Nem. Nem vagyok olyan, mint amilyennek megálmodtak. Elég kiábrándítható lehet, hogy a gyermekünk nem válik olyanná, amilyennek kívántuk, főként, a mi világunkban. Ez a kereszt, mindig velem lesz. Mindig eszembe jut majd. Anyámat és Atyámat sem látom sűrűn. Előbbi legalább látogat. Utóbbi arcára már nem is emlékszem, ahogy fivéreim vonásait sem tudnám felidézni. A hangjukat sem. Semmit belőlük. Ezért történik az, hogy mikor Loki felbukkan ezen a szent helyen, nem ismerem fel...
Ajkaim elnyílnak, rácsodálkozok a fivéremre. Egészen felismerem benne magam. A sötét hajkoronáink, annyira elütnek a megszokott aranyzuhatagoktól. És még az állának ívében is felfedezem sajátom - pedig ez ostobaság a részemről. Nedvesítek kiszáradt torkomon, majd megkerülöm az utamba állókat, hogy Loki elé léphessek teljes és egyszerű pompámba. Az öltözékem a valkűrök sajátja, nincsen benne semmi isteni. Akár egy is lehetnék közülük. Tekintetem övébe felejtem. Megvárom, amíg kettesben maradunk, nem hinném, hogy minden nőnek fültanújává kellene válnia a beszélgetésünknek.
Elfojtom türelmetlenségem. Ha valami, a lobbanékonyság, a kíváncsiság jellemez. A tűz kiolthatatlan bennem. Mosolyára mosollyal felelek, próbálom elővenni legistenesebb viselkedésem. Nem akarnám szégyenbe hozni anyánk taníttatását, vagy magam - előtte. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy az amazonok úgy méregetik, mintha már csak azzal ártana, hogy eljött hozzám. Ez dühít! A jeges pillantás, mellyel bátyámat illetik pontos tükre annak, amivel rám néznek. Nem fogadtak be. Sosem fognak, jól tudom. És emiatt se nem tartozom Atyám családjába, se nem tartozom a valkűrök közé.
- Igen, régen volt. Szégyellem beismerni, hogy nem ismertelek fel. – arra nem válaszolok, hogy mennyire érzem magam otthon itt. Nem érezhetem magam otthon igazán sehol. De ez nem tartozik ide, akkor sem, ha a vérünk miatt őszintének kellene lennem. Kölyökként még elhittem, hogy a kötelék köztem és fivéreim között erős, mostanra már felnőttem. Tudom, hogy mindannyian a magunk útját járjuk. Nem férünk bele egymás világaiba, akkor sem, ha születésünk jogán bármikor belegázolhatnánk térdig egymás pillanataiba.
Amikor beszélni kezd, enyhén megbillen arcom, kérdőn nézek rá, mégis csendben hallgatom. Meglep a titokzatossága. Ahogyan az is, hogy csend és titoktartás övezi a látogatását. Hirtelen magamat látom benne. Az egykori énem, aki vágyott a tudásra és bármire kész volt, hogy olyan erős legyen, mint Thor. Tény, hogy nem ez motivált, nem a népszerűség, ahogy a szőkét, de bennem is munkált a vágy, hogy a legjobb lehessek. És a legjobbak között vagyok.
- Ó! – meglepett mosollyal nézek rá, folytatnám, de újabb szavakat tördel elém és akaratlanul is együttérzést ébreszt fel bennem. A testvérem. Akkor is, ha csak évezredenként látom, vagy ha egyáltalán soha többé... És bár a valkűröket kellene nővéreimnek hívnom, a szívem mélyén sosem teszem majd őszintén. A szemében látom és a hangján hallom, hogy mennyire nehezére esik ilyesmit kérnie tőlem. - Megtisztelsz. – lépek el előle, közben ejtve felé egy bátorító mosolyt. Nem akarom, hogy gyengének érezze magát. Hogy bárki bántsa azért, mert nem olyan erős, mint Thor. Én... ugyanezt éltem meg. És élem meg itt, minden nap. Nem azok vagyunk, akiknek szeretnének minket. - Nem egyik napról a másikra lesz valakiből jó harcos. De... – a letámasztott gyakorló kardokért nyúlok közben, az egyiket határozottan a mellkasához nyomva, ezzel kérve rá, hogy vegye el tőlem. - Megtanítalak mindarra, ami szükséges hozzá, hogy közelebb kerülj hozzá. – állam szegve mosolygok rá, majd a kardja felé bökök. - Vívni tanultál, de nem vagy elég erős... – a saját kardom hegyével mutatok végig az alakján. Nem egy kigyúrt férfi ember, sőt, még az amazonok között is van nála szélesebb. - De a közelharcokat nem izmokkal nyerik, hanem ésszel. – elismerően grimaszolok a megjegyzésemre, hogy aztán végig simítsam a saját pengém az övén. - Mutasd meg, hogy mit tudsz! – látnom kell, hogy mire képes. Ki kell tapasztalnom a hibáit, hogy aztán felépíthessek vele egy új stratégiát. Egy olyan technikát, ami az ő lényéhez képes idomulni.

 hello brother  nagy szemek  || dallam ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Kedd 31 Okt. 2017, 22:42




Elég elszigetelt egy világnak tűnik az övéké, de talán rosszul mértem fel a helyzetet és mégsem élnek olyan szinten külön, mint hittem. A tekintetükből túl sok jót nem olvasok ki, ismerem már ezeket a tekinteteket, más arcokon ugyan, de sokszor láttam már. Habár Asgard hercege vagyok, Odin fia, sokszor érzem magam idegennek, megtűrtnek. Sok mindennel próbálkoztam már, hogy kivívjam a tiszteletüket, a szeretetüket, de mind hiába. Asgard népe mindennél többre tartja a becsületes harcost, azonban a mágiát a többség ördögtől valónak gondolja, a gyávaság jelének. Így még inkább ellenszenvvel viseltetnek irányomba, mikor a mágiát segítségül hívva győzedelmeskedem. Nem tartják királyi sarjhoz méltónak.
-Semmi gond, Asgard-ban is akad, aki nem ismer fel. – vontam meg a vállamat, mosolyra húzva a szám. Értek hozzá, hogy miként rejtsem el valódi énemet, ugyanakkor az igazsághoz az a fájdalmas tény is hozzájárul, hogy valóban akadnak, akik az igazi valómban sem biztos, hogy felismernének. – Thor szembeötlőbb jelenség. – tettem hozzá. A fivérem mellett nem hárul rám figyelem, ha megjelenik valahol, ott imádják és ünneplik őt. Mögötte, az árnyékában pedig nem vesznek észre, akkor se vennének, ha akarnának. Asgard hiába népes város, hiába ragyogó, nem olyan nehéz egyedül érezni magunkat benne, ebből a szempontból pont ugyanolyan, mint az összes többi világ.
-Valóban? Akkor … segítesz? – kérdezem kissé meglepve. Őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy … sokat kell majd győzködnöm. Amiben bár nem vagyok rossz, a segítségkérés soha nem volt erősségem, annak ellenére, hogy szinte mindig ehhez kellett folyamodnom. Egyedül soha nem voltam elég, mindig lemaradtam, mindig csak a második voltam, az utolsókat pedig nem várják meg.
Öhm …  - köszörülöm meg a torkom, ahogy a mellkasomat éri a gyakorló kard, amit pár pillanatnyi habozás után el is veszek tőle. – Azért nem vagyok olyan gyenge sem. – jegyzem meg, mikor végigmér a kardjával. Asgard-on is vannak tükrök, a szavait sehogy nem tudnám meghazudtolni. Már gyerekként is kilógtam a sorból, reménykedtem benne, hogy később ez változni fog, hogy … belőlem is olyan férfi válik, mint a bátyám, vagy atyám, de … ez sem adatott meg. – A bátyám csukott szemmel is legyőzz, pedig jobban fog az eszem. – jegyeztem meg a szavait hallva, majd lendítettem párszor a kezemben lévő karddal. Idegennek éreztem, furcsának. A nehezebb fegyvereket nem bírom el, a tartásukban is elfáradok, a kard pedig … nos, az utolsó megoldás kéne, hogy legyen, mégis furcsa érzés a kezemben tartani.
Előre léptem, balról egy íves csapást indítva felé, az üres kezemet pedig a mellkasom elé húztam, ahogy még gyerekkoromban tanították. Könnyebb így reagálni az ellenfélre, mintha csak a kezemet lógatnám, emlékszem ezekre, sokáig tartott, mire rögzült bennem.

the god of justice and the god of mischief

Angela & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
↷ new york now



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Csüt. 02 Nov. 2017, 21:58



the god of mischief&the god of justice 
L  o  k  i  &  A  n  g  e l  a

A felelete szíven üt. Hogyan lehetséges, hogy nem ismerik fel hercegüket? Igyekszem nem túl feltűnően rácsodálkozni szavaira, de az igazság az, hogy nem jeleskedem túlságosan a megjátszás oltárán. Sőt. Képtelen vagyok eltüntetni gondolataimat arcomról. Lehetséges, hogy ezért vagyok az igazság istennője...
- Hát, engem még annyian sem ismernének fel... – vigasztalást lel-e szavaimban, kétlem. De úgy hiszem, hogy egy próbálkozást részemről megér. Engem nem kifejezetten érdekel mások véleménye, ezért is vagyok ott, ahol más isten nem bukkan fel. Soha. Pillantásom bocsánatkérő. Szerény az együttérzésem eszköze, de annál őszintébb. Thor nevét meghallva szívem hatalmasat dobban. Gyermekként jól kijöttem vele, velük, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy ők inkább egymással voltak elfoglalva, mint velem. És engem ez sosem zavart. Halovány mosoly, finom fejrázás. - Ezt még az előnyödre kovácsolhatod. – vállam fölött, lapos, finom oldalpillantást ejtek felé, kacér görbülettel ajkaimon. Talán nem olyan erős, mint a mennydörgés, az arany és vörös csodafickó, de ez nem feltétlen jelenti, hogy emiatt ne kerülhetne előbbre Atyánk szemében. Ha jól sejtem, Odinnak óhajt megfelelni.
A meglepettségére nem reagálok szavakkal. Megindulok a magam komfortos tempójában, hogy fegyvert ragadhassunk és a lényegre térhessünk. Hiszen a technikákat gyakorlati síkon és nem elméleti síkon kell elsajátítania. Az, hogy ennyire meglepi segítőkészségem, engem lep meg. Talán nem vér szerinti kötelességem a segítségére sietni?
- Bizonyítsd be nekem. – mosolyom kiszélesedik, miközben a kard az ő kezébe kerül. Az enyémet forgatom, finom köröket rajzolva a pengével a levegőben, miközben sejtelmes pillantással fürkészem tartását, lépéseit, mozgását. Hallva feleletét, felsóhajtok. A fejem lágyan megrázom, majd a lendítésit figyelem. Aztán hirtelen felém szúr. Túlságosan nem is kell megerőltetnem magam, hogy kivédjem. A kardjaink élei össze-összeütköznek. - Tehát azt mondod, hogy nyilvánvalóan csak azért, mert izmosabb, erősebb nálad... – szavalok, ahogy lassítok az ütéseim ívén. Próbálom úgy forgatni a kardot, hogy ő a maga oldaláról tanuljon belőle. - ... mindig nyerhet? – meglepetten grimaszolok, hogy aztán felcsapva a kardját (talán ki is ütve a kezéből) mögé pördüljek, s sajátom élét a torka elé emelhessem. Lefegyverezve ezáltal. - Akkor hát, hogyan lehetséges Bátyám, hogy legyőztelek? – búgom, majd elrántom kardom előle, hogy szabadon fegyveréért mehessen - ha elejtette.
- Ha a karddal nem bánsz jól, akkor ne használd. Mire tanítsalak meg? Fegyver nélküli harcra? – kérdőn nézek rá, türelemmel szegve állam, finom kis mosollyal méregetve fivérem. Ha a kard idegen tőle, akkor arra fecsérelni az idejét, még akkor is, ha évezredekig élünk...

 hello brother  nagy szemek  || dallam ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Szomb. 04 Nov. 2017, 19:48




Nem vagyok túl népszerű. – egészítem ki a szavaim, mikor meglátom a rácsodálkozást és nem értést az arcán. Mindig is Thor volt kettőnk közül a népszerűbb, az erősebb, a vonzóbb, a … jobb. Nekem utána csak a morzsák maradtak, míg őt mindenki ismerte és dicshimnuszokat zengtek róla, addig rólam suttogva beszéltek, nem túl hízelgő szavakkal illetve.
A válaszát hallva csak mosolyogva bólintok. – Igen, attól tartok, hogy … valóban így van. – felelem, habár nem úgy látom, mintha emiatt olyan rosszul érezné magát. Bizonyára okkal van itt, valószínűleg megbarátkozott már azzal, hogy a Valkűrök világa az otthona mostantól és nem az az Asgard, amit én ismerek. Habár, nekem sem igazán az otthonom, egy otthonhoz képest meglehetősen sok fájdalmat és viszontságot okozott. – Eddig nem jártam vele túl nagy sikerrel. – feleltem, tőlem szokatlan mód őszintén. Nem sok minden maradt, amit felhasználhattam. A többség erősebb volt nálam, de … én okosabb. Egy idő után rájöttem, hogy irányíthatom őket. Hogy a megfelelő szavakkal terelgethetem őket az akaratom irányába. Még csak nem is kellett folyton hazudnom, olykor elég volt csak néhány megfelelő szó, amire épp vágytak, és már is ott voltam a fejükben, látta a gondolataikat, a vágyaikat. Ha ezt valaki tudja, már nem védtelen az illető.
Bizonyítsam be … sokszor hallottam már ezt. Atyám hajtogatja folyton, hogy bizonyítanom kell, hogy nem érdemes vagyok a címemre, és nem csak származásom okán birtokolt cím. Ő könnyen beszélt, mindig is remek harccos volt, nem okozott számára gondot, hogy kivívja mások tiszteletét. Sokan gúnyoltak már azzal, hogy … talán mégsem vagyok Atyám fia.
- Nem mindig, de gyakorlatilag …  - mondom, miközben a kardomat az övével hasonlatosan mozgatom, hogy kivédjem a csapásait, viszont ahogy beszélek, még kevésbé tudok odafigyelni arra, hogy szabályosan és úgy használjam a kardot, ahogy tanították azt nekem. Így mikor felüti a kardom és mögém kerül, megpróbálok gyorsan utána fordulni, de csak azt érem el, hogy a kard kicsúszik a kezemből, én pedig a kardja nyelével találom szembe magamat, amit megpillantva úgy meglepődöm, hogy elvesztem az egyensúly érzékem és hátraesek. - … igen. – fejezem be az előbb megkezdett mondatomat, immár a földön ülve. – A kard … kicsúszott a kezemből. ¬– mondtam kissé bosszúsan a kérdésére, miközben feltápászkodtam a földről. Mondhatnám, hogy nem ismerős a helyzet, de … nagyon is az.
- Ez … bölcs tanács. – mondom, kis szarkasztikus éllel, ahogy a lábammal arrébb rúgom a kardot. Valami hasonlót mondott nekem a tanító is, mikor lehetetlen esetnek bélyegzett. – Fegyver nélkül nem sokat érek majd a csatákban. – ráztam meg a fejemet. Márpedig Atyám elvárja tőlem, hogy harcoljak, Thor oldalán, az elsősorban. – Vannak itt … tőrök? – pillantottam aztán fel rá. Fiatalabb koromban, mikor folyton legyőztek, azt mondták, hogy tőrt kéne használják, mert az az … asszonyok fegyvere. Nem tartják túl sokra, pedig praktikus, ha jól használják. Mivel nem becsülik, nem is ismerik. A tudatlanság pedig gyengeség.

the god of justice and the god of mischief

Angela & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
↷ new york now



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Szer. 08 Nov. 2017, 12:34



the god of mischief&the god of justice 
L  o  k  i  &  A  n  g  e l  a

- Sajnálom. – fejezem ki együttérzésem. Sokra nem megy majd vele, de legalább megérzi, hogy van bennem iránta. Én sem vagyok népszerű, sem otthon, sem itt. Ezért megértem az érzést, ismerem jól. Árnyként követ mindenhová. Sokan nem is tudnak róla, hogy Odinnak leánya is van, mivel nem élek ott. Frigga is csak ritkán látogat. De Lokival ellentétben nekem nem kell naponta elviselnem bátyánk pompáját, nem érzem aprónak magam. Értetlenségem persze nem illan tova, csak mert kiegészíti pár szóval. A hercegük.., tisztelniük kellene. Ostobaság részemről a naivitásom, hiszen én is hercegnő vagyok, itt mégsem számít.
Az apró mosoly, amit megvillant felém elönt reménnyel, hogy sikerül megvigasztalnom szerény próbálkozásommal. A válaszát hallva csak kiszélesedik ajkaim íve. Nem igazán érdekel, hogy tudnak-e rólam, hogy felismernek-e. Nem vágyom hírnévre. Erős szeretnék lenni. Olyan, mint a Valkűrök...  - Talán rosszul próbáltad. – pillantásom sokatmondó. Hiszem, hogy azért, mert valaki gyengébb, még nem lesz háttérelem. Én ugyanazt élem meg, amit ő. Ahogy Ő Atyánk és a nép tiszteletéért küzd, én ugyanezt teszem itt. Fájdalmas beismerni, ha nem az vagy, akinek szeretnének. Kín úgy élni, hogy bármit teszel, mindig kevés maradsz. Ha tudod, ha hiszed is, hogy jobb lehetsz és akkor is csak lesajnáló pillantásokat, illetve a tömegben elsúgott rosszallást nyered el, az ... fáj. Tudom, hogy bátyám mit érez. Ezt érzem én is.
Talán szigorúak és ellenvetést kiváltóak szavaim, de fel kell készülnie rá, hogy a harctéren nem lesz, aki kedvesen kérje, hogy küzdjön meg vele, vagy pátyolgassa, hogy igenis jó harcos. Látnom kell, hogy mennyire bánik jól a fegyverekkel, hogyan mozog, miként reagál a gyors csapásaimra ahhoz, hogy tudjam, honnan kell építkeznünk. Nem fordítok hátat valakinek, mert kevésbé harcol úgy, mint a többi asgardi. Ha így tenném, saját magam árulnám el.
Sikerül meglepnem. Talán a szavai miatt támad fel bennem a szándék, hogy meggyőzzem téved. Thor erősebb, izmosabb, tapasztaltabb, de ez nem jelenti, hogy nincs esélye ellene. Ha így volna, nekem sem lenne. Előttem pedig nincs olyan, amit lehetetlenként emlegetnek. Éppen ezért, amikor a földre kerül, felvonom szemöldökeim és lágyan elmosolyodom. Bocsánatkérő a pillantásom, de közben eltökéltségem is csillog íriszeimben.
- Mert gyorsabb voltam és okosabb. –  vonok vállat lágyan, miközben nézem őt. A karddal tehát nem bánik valami ügyesen. Ettől még persze nem lesz kevesebb, hiszen nem mind termettünk vívóknak.
- Loki... – hangom parancsoló, de egyben kérlelő is.  - Számos fegyver létezik még a kardon kívül, ha azt nem forgatod jól, ne erőltessük. – vonok vállat, széttárva a karjaim. Szemöldököm íve ismét felfut. Számos harcos az eszével nyerte a csatákat, de ezt nem teszem hozzá. Helyette őt figyelem. A fejem kissé megdöntve, elmosolyodom. - Vannak! – derűsödik arcjátékom, szemeim összeszűkülnek, ahogy mosolyom aligha nem fültől fülig ér. Biccentek állammal, arra kérve, hogy kövessen. Fegyverekben bőven akad választék. A gyakorló felhozatal mellé lépek, rámutatva jobbommal a tőreinkre. Mielőtt azonban választhatna, közvetlen elé lépek elállva az útját.  - De előbb... – letámasztom hátam mögé a kardot, majd ellépek hívva magammal. Miután mellém ér, a felkarjára csapok tenyeremmel.  - Harc közben mindig feszítsd be,... – oldalára lépek, a térdhajlatába vágva tenyerem peremével.  - Mindig hajlítsd... – kerülöm meg, hogy mögé állva a könyökhajlatiba hajtogassam ujjaim, hátrahúzva őket.  - Derékszög. Innen a legkönnyebb fel és le vágnod a tőrökkel, vagy kerüljön kezedbe bármilyen fegyver a harcmezőn... –  búgom ellépve helyzetemből, hogy szembe találjam magam vele.  - A leggyengébb pontok... – bökök mutató-, illetve középső ujjaim peremével álla alá finoman, oldalának baljára, majd az ágyéka felé.  - Ha ölsz, torok és szív. – próbálom határozottan, nyomatékosan mondani, hogy biztosan ne felejtse el.  - Ha mögéd kerül valaki... – kerülöm meg, a karjait lefogva, épp csak lágyan, hogy éreztessem a példát.  - Gyomorba könyök, ágyékba -bármilyen nagyfiú, ott fájni fog.., vagy ha képes vagy kiszakítani a karod, akkor képen törlöd, vagy állcsúcson... – finoman mozdítom, -ha engedi-, a mondandóm alátámasztva. Ha még gyakorolja, ott maradok, ha megérti, ismét szembe lépek vele.  - Lassan, támadj meg. Mutasd, hova ütnél, én pedig megmutatom, hogyan védd ki. – alapállásba állok, s várom, hogy kövesse a gyorstalpalóm.  - Utána tiéd a tőreink bármelyike, de most koncentrálj és tanulj. – felemelem karjaim, behajlítva őket derékszögbe, s várom, hogy neki kezdjünk.

 hello brother  nagy szemek  || hey brother ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Szomb. 11 Nov. 2017, 22:15




Az együttérzését kifejezvén csak bólintottam egyet hálásan. A legtöbben ezt nem értik. Azt gondolják, hogy könnyű a király fiának lenni, eleget tenni az elvárásoknak, miközben a saját bátyád árnyéka vagy, amiből nem tudsz kitörni, és amiből nem is engednének kitörni. Nem egyszerű hercegnek lenni, megfelelni mindenkinek, miközben … elnyomnak és megaláznak.
- Talán. – ismétlem meg a szavait, de nem fűzök hozzá többet. Értelmetlen lenne. Sok mindent megpróbáltam már, hogy megpróbáljak felérni Thor-hoz, de … ha valamiben jobb is vagyok nála, az nem számít. Ő az első, a viszonyítási alap, az, akinek nekem is lennem kéne. Legalábbis ez a hír járja, és, hogy Odin szerencsés, amiért legalább az egyik fia ér valamit. Az urak finoman szólva sem kedvelnek.
Elhúzom a szám és keserűség ül ki az arcomra, ahogy a fűre pillantok. Szerencsére nem láthatja az arcom. Épp elegen láttak már így. Legyőzötten, gyengén. Mikor megemelem az állam már nyoma sincs ennek, legalábbis nem olyan intenzíven, mint néhány pillanattal ezelőtt. Nem ismeretlen az érzés, gyerekként sokszor kerültem a földre. Volt, hogy nem is engedtek felállni onnan, míg nem harcoltam meg érte. Aztán végül elmentek, mikor megunták a játszadozást. Éjszakánként arra gondolok, hogy én is eljátszok velük valami … hasonlómódon. Azt kapnák vissza, amit adtak.
Szívesen hozzátenném, hogy csak képzettebb, de … inkább csendben maradok, miközben talpra küzdöm magam. Nem szerentém magamat megutáltatni vele, úgy nem lenne túl sikeres az, hogy … tőle tanuljak. Nehezen viselem a vereséget, azt hinné az ember, hogy, aki hozzászokik, azt nem is érdekli, de … ez messze áll az igazságtól.
A szavait hallva felsóhajtok. Számos fegyver van a kardon kívül, de olyan, amit az asgardiak is használnak, és amit én is tudok, olyan … nincs. Márpedig így nehéz lesz kivívni a tiszteletüket, az Atyám tiszteletét, ha nem vagyok képes még elbírni sem a fegyverem. – Talán azzal … menni fog. – jegyzem meg, habár nem túl vidáman. Nem fognak tőle jobban tisztelni, akármilyen jól is tudnám forgatni. Habár … lehet, hogy nem is fognak. Mi van, ha valami olyanért küzdök, ami soha nem lehet az enyém? Ha csak áltatom magamat azzal, hogy valaha is egynek tekintenek maguk közül. Ha mindig is az a Loki maradok, akit megvetnek és kinevetnek?
Kissé meglepve nézek rá, mikor a karomra csap, majd nem számítva a következőkre, meg is rogyok egy pillanatra, mikor a térdhajlatomba vág. Közben persze próbálok úgy maradni, ahogy mondja, de … igencsak testidegen a helyzet. Nem érzem kényelmesnek. – Erre azt mondták a tanítóim, hogy … ne engedjek senkit magam mögé. – mikor rákérdeztem arra, hogy ilyenkor mit kell tenni, csak kinevettek és közölték, hogy kerüljem el. Abban a pillanatban sok mindenki szívét célba tudtam volna venni. – Rendben … -  mormolom halkan, egy-két pillanatot még várva, amíg az előbb hallottakat memorizálom magamban, majd oldalra lépve a jobbommal a testének baloldalát veszem célba.

the god of justice and the god of mischief

Angela & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
↷ new york now



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Szer. 15 Nov. 2017, 12:45



the god of mischief&the god of justice 
L  o  k  i  &  A  n  g  e l  a

Tehát itt vagyunk mi. Két testvér, aki a harmadik árnyékában nő majd fel. Szomorú, hogy engem nem érdekel? Talán foglalkoznom kellene azzal a nővel, akivé anyám és atyám együttes erővel próbálnak nevelni, de nem tudok. Belefáradtam, hogy azt tettessem, aki nem vagyok. Elég volt a játszmákból és az álarcokból. Talán emiatt nem vagyok hercegnő, sem méltó atyám szemében, de mi lennék akkor, ha nem is vállalnám azt, aki én vagyok? Nem vagyok olyan erős, mint a bátyám. Nem vagyok trónra szánt, sem felejthetetlen királyi sarj. Soha nem is leszek. Hát akkor miért ne használjam ki az öröklétem? Miért ne tegyem magam azzá, akivé születtem? Lokival ellentétben nekem nem kell a palotában élnem, nem kell elismerésért küzdenem, sem a nemesek csúfolódásait hallgatnom. Ha hazatérnék, talán már a nevem sem tudnák. Előnyösebb helyzetem, de csak azért, mert engem nem érdekel a vérem.
Amikor földre kerül, rossz érzés fog el. Megjelenik előttem az a lány, aki én voltam, mikor először ide jöttem. Az, akit újra és újra leküzdöttek. Elmosódik a jelen, megelevenedik a múlt. Én is tudom, mennyire rossz földre kerülni, milyen az, amikor kinevetnek. Ettől bukfencezik a gyomrom. Leejtem fejem, a fűbe simul pillantásom, hagyok időt, hogy felküzdje magát és talpra álljon. Amikor szemmagasságba kerülünk, halványan elmosolyodok. Ahogy a szemébe nézek, mintha egy tükörbe tenném. Talán az indokaink és a szándékaink eltérőek, de ugyanazét küzdünk.
 - Kérlek, ne add fel. Addig keresgélünk, amíg meg nem találjuk a leginkább hozzád illő fegyvert... nem sietek sehová. Hát te? – pillantok rá vállam fölött egy bátorító mosollyal. Lelassítok, mellette haladok. Szeretném, ha lángra lobbanna benne a remény. Érzem a keserűséget hangján. Meg is értem, de szükségünk lesz rá, hogy érezze van miért itt lennie és próbálkoznia.
Látom, hogy meglepik ütéseim. Határozott, célzott mozdulatokkal igyekszem magyarázatom alátámasztani. Megjegyzésére felpillantok. - Olykor nem rajtad múlik. – értetlenül megrázom a fejem. Ostoba tanács.  - Én ezért cseréltem... – utalok itt a tanítókra, egy cinkos pillantást ejtve bátyám felé. Nagyon sok bölcs ember irigy a tudására. Ráadásul beleesnek abba a hibába, hogy azt képzelik, a megszerzett tudásuk már születésüktől fogva övék és bárki aki képzetlen azon a téren, ostoba. És ez, nagy hiba!
Az ütését kivédem, méghozzá úgy, hogy jobbjának öklét jobbomba fogom, hogy aztán balommal könyökhajlatába ütve hárítsam támadását, mindezt lassan, jól láthatóan.  - Ha tudod, tükörfogással védd az ütéseket, így a hajlatokba csapva kivédheted a támadásokat... – magyarázom hangosan, de nem kerüli el a figyelmem a távolból figyelő valkűr páros. Rendezve arcizmaim fivéremre figyelek.  - Most én jövök,.. lassan, te pedig mutasd, hogyan véded ki... – megvárom a beleegyezését, s már pördülök is bele az ütésbe, ahol könyököm hasfalába érkezhet. A következő mozdulatok alatt hol hátulról, hol szemből ütök, támadok, kivárva, hogy védekezzen. Majd felemelem balom és ujjaimmal hívom, hogy ő támadjon.  - Ne kímélj... – biccentek állammal felé, kiszélesedő mosollyal, majd várom, hogy bele vigyen mindent.

 hello brother  nagy szemek  || hey brother ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Kedd 21 Nov. 2017, 18:56




Miért erőszakos az ember? Azért, mert jólesik neki. Mert olyankor úgy érzi hatalma van, ha bánthat valakit az … többé teszi őt abban a pillanatban. Ha pedig olyan felet érzünk hatalmat, aki felettünk áll, az egy … részegítő érzés, hirtelen függőké válunk, ettől kezdjük többnek érezni magunkat és hirtelen ott találjunk magunkat a kard egyik végén. Én általában azon a végén, ami kevésbé … barátságos. Mindenki, aki sértegetett, megalázott és bántott, egyazon okból tette ezt: mert élvezték, mert az én fájdalmam az ő hataloméhségük elégítette ki. Tőlem kezdtek függeni, bennem keresték az önigazolást, és ha nem találták, csak még jobban próbálkoztak. Éppen ezért, az erőszakos ember csak addig élvezi a fájdalom okozását, amíg az áldozat küzd.
-Ami azt illeti … lesz egy fogadás este, azon ott kell majd lennem. – nem mintha bárkit is érdekelne, hogy Odin kisebbik, jelentéktelenebbik fia ott van-e. Azonban elvárják tőlem, hogy támogassam atyám és a bátyám, miközben tudomást sem vesz senki sem rólam. – A hiányom feltűnik, ha keresnek. – általában nem szoktak, épp ezért nem is veszi észre senki sem azt, hogy nem vagyok ott. – Ha pedig megtudják, hogy itt vagyok, többé … nem jöhetek. – ez a világ a valkűröké, kívülálló nem szabad, hogy belépjen, kivéve a királyt. Odin pedig … Thor-t is távol tartja ettől a helytől, kétlem, hogy engem szívesen engedne.
-Na és jobb? Azt kaptad itt, amit … akartál? – akármi is volt az, amit akart. Hatalmat aligha, ez a hely annak az ellentétje. A valkűrök áldozatot hoznak, nem hatalmat birtokolnak. Az életük eszköz, akárcsak a kardjuk, habár a kettő majdnem egy és ugyanaz. – A tanítóim nem szeretik a kifogásokat. Azt mondják, hogy nem illik egy … herceghez. – nehezen ejtettem ki a szavakat a számon. Én a legkevésbé sem éreztem magam annak, ilyenkor. Egy hercegnek feleslegesnek és gyengének kéne éreznie magát? Megalázottnak? Vicc tárgya kéne, hogy legyen?
-Bonyolultnak tűnik. – jegyeztem meg, miközben próbáltam megjegyezni mindent, amit csinált. Tükörfogás … lénygében ugyanazzal a mozdulatsorral kéne hárítanom, amivel támadnak is. Míg nekem ez tanulás során ment csak, Thor-nak inkább ösztönös alapon. – Mindig ilyen kíváncsiak? – nem néztem ugyan a minket figyelők felé, de tudom milyen érzés, ha az embert árgus szemekkel figyelik. Hátrébb lépek, ahogy felém üt, hogy a könyöke elkerüljön, miközben az előző szavait a fejemben tartva próbáltam ugyanazokkal a mozdulatokkal védekezni, amikkel ő támadott. Könnyebb volt úgy, hogy lassan mozgott, ez tagadhatatlan.
A szavaira csak biccentek, majd néhány pillanat múlva előre lépek és indítom meg ezzel a bal kezemmel az oldala felé az első ütést, szinte egyből átfordulva a bal oldalára, lopva a távolságot, hogy minél kevesebb helye legyen védekezni.

the god of justice and the god of mischief

Angela & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
↷ new york now



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Szer. 22 Nov. 2017, 20:34



the god of mischief&the god of justice 
L  o  k  i  &  A  n  g  e l  a

Megakarunk felelni mindannyian. Ki ennek, ki annak. Láttunk egy mintát, vagy hallottunk róla, esetleg az elszórt morzsák mentén haladtunk előre, de a végén mind látunk egy képet magunkról, akikké lenni szeretnénk. Én egy valkűrt látok. Nem annak születtem, de azzá válnék. A bátyám csak egyike lenne azoknak, akiket megbecsülnek. Szomorú, hogy mindkettőnket lenézik azért, mert nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk, miközben bármit megtennénk, hogy azok legyünk. Az igyekezet sosem ér fel az előítélettel.
 - Nem is marasztaltalak volna estére... Túl sok nő van itt. – eresztek felé egy mindent elmondó mosolyt. Megértem, hogy távoznia kell. Az öröklétre gondoltam, vagy legalábbis a hosszú életünkre, de szavaimból biztos megérti majd. Azt hiszem nem feltétlen fogják átengedni minden nap, mert szabályt szegne és Odin fülébe jutna. Lehetséges, hogy hosszú időre ismét elválnak útjaink? - Igen, persze, gondolom. – bólogatok megértően, mint akit csak most ér a felvilágosodás, hogy várják őt. Eszembe juttatják szavai azt, hogy az én hiányom valószínűleg senki sem veszi észre. Ez elkeserít, de mosollyal leplezem. Én döntöttem így, hát nincs miért panaszkodnom. - Talán több alkalmunk nem is lesz... – elgondolkozva nézek rá. Nem feltétlen miatta, vagy miattam. A valkűrök is dönthetnek úgy, hogy többet nem engedik ide őt. Engem is van, aki nem tűr meg. Talán Lokit sem látják szívesen. A királyi vér sem nyújt mindig számunkra megbecsülést és tiszteletet...
- Igen, jobb. Az lehetek, aki vagyok... próbálok azzá lenni. – vonok vállat lezserül. Furcsamód nem beszéltem erről senkinek sem. Hangosan kimondani most olyan idegen. A testvérem, mégis mintha csak most találkoztunk volna először. - Az ellenfeleid sem lesznek mindig tisztességesek. Ezt is tanítaniuk kellene. Lesz, hogy a semmiből csapnak le rád... főként, mert herceg vagy. – ismételem el a szót kissé nyomatékosítva. Az, hogy valakit felkészítünk a legrosszabbra is, nem azt jelenti, hogy gyengének kell lennie ahhoz, hogy megtörténhessen vele. Nem. Azt jelenti, hogy felkészítjük a legváratlanabb helyzetekre is. Nem keverendő!
- Nem az. – széles mosollyal nézek rá, lágyan megdöntve a fejem. Igyekszem lassan mozogni, hogy belejöjjön az alaplépésekbe. Én hercegnőként nem tudnék viselkedni... így tehát mondhatni megértem, hogy tőle meg ez esik távol. A kérdésére megdermedek egy kis időre és zavartan csóválom a fejem. - Általában...mintha nem is zavarna - mondja az arcjátékom. Valójában elég rossz érzés, hogy az új otthonom lakói ennyire kirekesztenek, de most ez a legkisebb gond. Elismerően bólintok, amikor kilép az ütésem elől.
Nekem támad, ahogy kérem tőle, így védekezni próbálok. Az ütését hárítom, egy szemvillanásnyi idő alatt fogom jobb alkarom közé a nyakát a háta mögé kerülve.  - És most? – türelemmel fogom, várva rá, hogy a megfelelő helyre üssön és muszáj legyek elereszteni. Amint kiszabadul a fogásomból (történjen bárhogyan) a tőrök felé bökök állammal. Ha nincs túl sok időnk, ennyi alapedzés pont elég ahhoz, hogy tudja mit kell erősíteni és mire kell figyelnie.

 sikolts, ha nem jó awhh   || hey brother ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Szer. 06 Dec. 2017, 15:23




A szavait hallva vetettem egy pillantást azokra a nőkre, akik a távolból figyeltek minket. Fandral minden bizonnyal imádná ezt a helyet. Az itt élő nők két dolgot is feltudnak mutatni, amit ő mindennél jobban szeret: tudnak harcolni és … nők. Ez utóbbi általában elég Fandral-nak. – Atyánk minden bizonnyal ezért nem engedi ide Thor-t. – vontam meg a vállam, ahogy ismét rápillantottam. Thor sem veti meg az élet ezen élvezeteit, márpedig ő mindennél többre becsüli a harcot, minden bizonnyal igen hamar megtalálná a közös nevezőt az itt élőkkel. Én azonban … nem vagyok olyan, mint ő. Én nem tudom megtalálni a közös nevezőt. – Eltudom magam rejteni, ha akarom. Ha Atyánk sem lát … ők sem fognak. – pillantottam a távolban lévő valkűrök felé. Mit kaphatnék büntetésül, hogy idejöttem? Semmi olyat nem vehetnek el tőlem, ami fájna, tekintve, hogy semmit nem is adtak. Megígértetik majd velem, hogy többet nem teszek ilyet, én pedig … megteszem majd újra. Nem ez lenne az első ígéret, amit megszegek, és minden bizonnyal az utolsó sem. – Amit látunk, csak a valóság egy része. Ezt nem érthetik azok, akik nem látnak. – sem Odin, sem a valkűrök. Maga a Heimdall sem lát mindent, habár ez a hír járja, vannak olyan … titkos alagutak, átjárók, amiket ő sem ismer. Nekem azonban bőven volt időm megismerni őket.
-Valkűrré. Igen … magányos lehet. – nem ez volt az első szó, amit mondani akartam, de … ez a legkevésbé sértő. Nem, mintha gyűlölném a valkűröket. Thor-ral sok történetet hallottunk róluk gyerekként, mondhatni … ezeken nőttünk fel. Azonban bármilyen fényes is a dicsőség, bármilyen hangzatos is legyen a hőstetteik hosszú sora, valójában … foglyok. Foglyok egy világban, amit csak akkor hagyhatnak el, ha Asgard veszélybe kerül. Lényegében … csak akkor hagyhatják el ezt a helyet, ha a halálba indulnak. Mindenki úgy szolgálja Asgard-ot, ahogy tudja. Van, aki él érte és van, aki … meghal érte. – A becsületet mindennél többre tartják. Mondhatni .. elvárják. – azonban az ezzel járó tiszteletet már nem adják meg. Nekem nem. Odin-nak, vagy Thor-nak boldogan, én azonban … egy folt számukra, egy folt a becsület és a nagyság leplén, amin keresztül látják Asgard-ot.
- Ismerős érzés.  jegyeztem meg a mozdulatok közben. Tudom milyen az, mikor minden mozdulatunkat árgus szemekkel figyelik, várva az adandó alkalmat, hogy szóvá tehessék, hogy a hibáinkat kiemelve tegyenek minket nevetség tárgyává. Tudom milyen az,  mikor összesúgnak a hátunk mögött.
Felszisszenek, ahogy egy pillanat alatt mögém kerül és közrefogja a nyakamat. Meghaltál, ezt mondják ilyenkor az oktatók. A többiek pedig nevetnek. Pár pillanat múlva, a kérdése elhangzása utána az oldala felé ütök, míg a másik kezemmel a nyakamat fogva tartó  kezét feljebb ütő, hogy enyhüljön annyira a szorítás, hogy kitudjak belőle lépni. A mozdulatsor végén egy elégedettebb mosoly suhan át az arcomon, ahogy realizálódik bennem, hogy … ezúttal sikerült.
A tőröket a kezembe véve pillantottam fel rá. – Asgard-ban úgy tartják, hogy … a tőr az asszonyok fegyvere. – húztam el a szám, ahogy a kezemben tartott pengékre pillantottam.

the god of justice and the god of mischief

Angela & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
↷ new york now



Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief Kedd 12 Dec. 2017, 14:34



the god of mischief&the god of justice 
L  o  k  i  &  A  n  g  e l  a

Látom, hogy tekintetével megjutalmazza a minket figyelőket, de néma sóhajom és erőszakkal elfordított fejemen kívül mással nem teszek hozzá az észrevételemhez. Vajon mit gondolhatnak most? Hogy Loki miért jött el hozzám? Oly' sok vád ért már ezen a földön, nem volnék meglepve, ha a gondolataik között megbújna pár ellenséges ötlet a testvéries edzésünket nézegetve. Megjegyzésemmel lelkesíteni próbálom, de a reakciójából nem tudnám megállapítani, hogy miféle érzelmekkel viseltet a harcos amazonok iránt, vagy a nők iránt.  - Hajkurássza az élvezeteket bátyánk? – kiszélesedik mosolyom, ahogy elképzelem miféle ember válhatott belőle. Olyan régen volt már, amikor még a palota csarnokain belül kergetőztünk. Néha nem tudom elhinni, hogy emlékképek, álomképeknek tűnnek szemeimben. Még a mosolyom mögül sem tudom leplezni mennyire zavar a valkűrök kitüntetett figyelme jelenlétünk irányába. Egyébként észre sem vesznek, de most, hogy volna, akivel társaloghatnék, minden keserű szemet elnyertem magunknak. Loki megjegyzésére kérdőn összefutnak szemöldökeim. - Hogyan volnál erre képes? – talán maradi isten vagyok, keveset látott, mégis elsőre az jut eszembe, hogy falat emelne közénk, ami ilyen rövid időn belül nem lehetséges. Így hát kíváncsian bólintok felajánlására. Ha többé nem láthatom a testvérem, akkor most kihasználom, hogy ez a pillanat arról szóljon, amiért hozzám fordult. Az edzésről és rólunk! Nem kellene árgus szemek körénk.
- Tudod.., olyan érzésem támadt, hogy én is tanulhatnék tőled. – elgrimaszolt mosollyal ingatom lágyan a fejem, miközben a szavaira reflektálok. Anyánk is épp ilyen homályosan, ködösen beszélt hozzám, mikor a trükkjei felől kíváncsiskodtam és bizony, most, ahogy Lokit hallgatom eszembe jutnak szavai. Nem akarok a valósággal babrálni, megelégszem az erővel, de azért kíváncsi lennék rá, hogy mit tud fivérem.
- Hát a palotában sem voltak barátaim... – vonok vállat, félrehúzva ajkaim. Talán bánkódnom kellene megjegyzése miatt, sértve éreznem magam, de a valóság és az igazság az, hogy Asgardban sem voltam túlságosan népszerű. Leánygyermekként dadákkal vettek körbe, vagy az udvarhölgyek gyermekeivel, akik kényszerből töltöttek velem időt. Most legalább azt tehetem, ami legbelül én vagyok. - Asgardban talán, de a galaxis számos másik birodalmában is be kell tenned a lábad, hogy rendet teremts. És ott.., nem érdekli őket, hogy mennyire vagy megbecsült része a társadalomnak... – lágyan vállat ejtek. A királyi vérhez hozzátartozik, hogy mindenből előkelő pozícióban végezzünk, legyünk pedánsak illemből, a nyelvekből, tudjunk a galaxis minden történetéről és közismert szereplőjéről és emellett még a harcban is élen járjunk. Csakhogy ahogy a közember, úgy az isten is hibázik. Ha beismeri, ha nem. Atyánk legnagyobb hibája, hogy képtelen ezt elfogadni. Anyánk rájött erre. Ezért vagyok én itt, s Lokit ezért küldte hozzám.
- Mindössze a ... közelharcokban szerzett bukásaid miatt? – elgrimaszolom a kérdésem végét, sértőnek hallatszik, így bocsánatkérően emelem fel kezem, hogy javíthassak. - Úgy értem, hogy csak azért vagy kirekesztve, mert a harcban nem jeleskedsz úgy, mint bátyánk? – érdeklődve nézem őt, kíváncsian várva válaszát. Korábbi botlásom persze visszhangzik fejemben, de hiszem, hogy nem ez a kérdésem ejti lelkén a legmélyebb sebet. Ha eljött hozzám, bizonyára gúnyolódtak már rajta. Én is tudom, hogy ez milyen. Éppen ezért próbálok finom és kedves lenni vele, de csak annyira, hogy ne érezze magát kényelmetlenül.
- A Kilenc Birodalomban pedig bizonyos népek úgy tartják, hogy a harc nem nőknek való... – mutatok magam felé, majd felvont szemöldökkel mosolygok rá, utalva ezzel arra, hogy felesleges azzal foglalkoznia, hogy ki mit gondol arról, amivel harcol, ahogy harcol. Amíg jó benne, nem számít. - Előbb lassan. – én magam is felveszek két tőrt, hogy megmutathassam neki az alapmozdulatokat. Mellé lépek, majd szinkronban mozgok vele, abban a tempóban, amit ő diktál. - És most, .. – lépek szembe vele, hogy aztán nekem támadhasson, én pedig a védekezést mutathassam, majd fordítva. - Hogy van anyánk? – hosszú ideje nem láttam már. Talán nem ez a legjobb pillanat arra, hogy megkérdezzem, de félek, nem lesz másik.


 hello brother  nagy szemek  || hey brother ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: the encounter of the truth and the mischief

Vissza az elejére Go down

the encounter of the truth and the mischief

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» ›› faith is my sword. truth my shield. knowledge my armor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-