Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
Thor & Sif - You're alive...


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Thor & Sif - You're alive... Vas. 01 Okt. 2017, 18:21



Thor&Sif
i'm glad you're alive

Képtelen vagyok meglelni a helyem a világunkban. Igen, Heimdall él és Hogun és Volstagg is biztonságban vannak. Asgard újjáépült, de ... mindez milyen áron?! Hela meggyilkolta szeretett királyunkat, elveszítettük Fandralt. Nyoma sincs korábbi életünknek. Hell - nem csak fizikailag rettentett meg, a lelkem egy darabkája is ott ragadt. Hittem Thorban, hittem Lokiban is! És meg lett az eredménye, természetesen a következmények és a körülmények nem számítanak, ha az életünkről van szó. De élünk. Több-kevésbé karcolás-mentesen.
A falak, a levegő, mind megtelt gyásszal és értetlenséggel. Hiába telt el bizonyos idő, kérdések sorakoznak fejembe és képtelen vagyok nyugtom lelni. Fandral nevét kiáltom éjjelente és hallom a démonok hörgéseit tarkómon. Hogun messzire vonult már, Volstagg pedig mint mindig - asszonyok és italok mögött keresi a megnyugvást. Fandral, mintha csak emlék lenne. Ha bármikor kiejtem nevét katonáink között, úgy méregetnek, mintha bolond volnék. Thor közelébe nem mentem. Kerültem őt. Láttam, hogy él és jól van, azt is láttam, tudomásomra jutott - hogy a két fivér hazatért. Én mégsem kerültem közelükbe, távol maradtam. Háttérben, ahogy oly sokáig tettem korábban is. Nyugalomra mindössze a Friggához suttogott imák vezettek...
Azonban most, díszes lakomáink hetedik estéjén már nem tudom elkerülni, hogy kifejezzem örömöm Thor épsége iránt. Ki tudja, mikor tér vissza a Földre, hogy ismét a halandó karjaiba vesse magát?! Összeszorul a szívem, mindig, mikor erre gondolok. Ám önző nem vagyok és megtanultam élni a viszonzatlan érzelmeimmel. Valamint, fontosabbá vált szőke fivérem eltűnése, mintsem könnyeim hullajtása egy meg sem kezdett kapcsolat után...
- Talán bocsánatkéréssel tartozom... – lépek Thor mellé az erkélybe nyúló teremben oldalára állva. Mosolyra görbítem ajkaim vonalát, arcom enyhén ingatva. - ... amiért korábban nem fejeztem ki örömöm jólléted miatt! – hangom megremeg, ujjaim egymáson játszadoznak. Lepillantok magunk közé. Próbálok az lenni, aki egykor voltam... a harcos amazon! Mégsem könnyű. Legyőzöttnek, megtépázottnak érzem magam, amiért Asgarddal együtt elbuktam. Elbuktunk mind. És nem lehettem melletted az utolsó harcod során...
- Őszinte részvétem Atyád miatt. – pillantásom lopva engedem rá, lágyan megsimítva felkarjának ívét. Oly sok minden próbál rózsaszín ajkaimról lepattogni, hogy elérjék a szőke menedékem, én mégis, mintha csak szoborba öntenének, állok előtte és nézem. Nézem. Ez minden, 'mi megadatott...


Remélem, hogy tetszeni fog!  zavarba jöttem  || i dont wanna know... ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51



Tárgy: Re: Thor & Sif - You're alive... Kedd 10 Okt. 2017, 16:53


I'm alive, again
How can I forget you, friend?


Megmentettük a világot. Megint. Asgard elpusztult egy igen erőteljes és intenzív küzdelem során és most mégis itt ülök asgard hosszú asztalainál, és a győzelmet ünneplem a többiekkel. A társaimmal, barátaimmal és a népemmel. Mert ezek ők, mindenki számít és mindenki egy értékes ember erre már rájöttem régen. Az örömük helyén való, a világunk helyre állt, azonban még sincs maradásom köztük, és megint nem igazán érzem hogy itt lenne a helyem. Bár már erősebb, bölcsebb vagyok, néhol mégis ugyanolyan tanácstalan és bizonytalan mint egy ifjú.
Nem vagyok elégedett teljesen, hiszen... nem mindenki van itt, aki fontos a szívemnek, és bár a barátaim is jól vannak mégis... Fandral hiányzik. A jellegzetes anekdotái és folyamatos karattyolása ahogy elcsavarja a női fejeket. Egyszerűen üres a terem nélküle, hiába hallom Volstagg nevetését és vedelését. Lady Sifet is látom, ahogy a teremben ténfereg, mintha kerülne engem mostanában.
Kilépek az erkélyre és körülpillantok. Lenézek a birodalomra, és felülök a korlátra, felhúzom az egyik lábam és átkarolom a térdem. Elgondolkozok egy kicsit, így Sif hangja szinte megriaszt. Mosoly csillan ajkamon ahogy ránézek.
- Semmivel nem tartozol nekem Lady Sif, tudom hogy örülsz hogy életben vagyok, neked nem is kell mondanod - megpaskolom magam mellett a korlátot, mintegy meginvitálva a magányomba. A vezetés terhe súlyos köpönyeg és most eléggé húzza a vállam ami azt illeti. Loki és Sigyn ki tudja merre járnak. Még senkinek nem mondtam el, hogy mi zajlott le köztünk hármasban, még neki sem, pedig nyomja kicsit a lelkem. Valakivel jó lenne beszélni.
- Köszönöm. Nagyon hiányzik nekem mindkettő - sóhajtok fel egy kicsit, hiszen most mindenki oda. Apám, Frigga, Loki... Fandral is eltűnt valahol. Hogun már úton van, de neki lételeme hogy mindig mehessen valahová, hát nem tartóztattam. Végigmérem a harcos amazont, és látom az arcán a rengeteg ki nem mondott szót, gondolatot.
- A kérdés az, hogy veled mi a helyzet? Egész héten a közelembe se jöttél, már azt hittem nem is állsz velem szóba. Haragszol rám valamiért? - mosolyodom el, ahogy szemeim őt furkészik. Nemes, finom vonású arcát ahogy rám pillant, és figyel. Mindig figyelt engem, és éppen ezért éreztem magam mindig biztonságban, hiszen jobb harcost nem is kívánhattam volna magamnak.

Music: ♪ Calling
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: Thor & Sif - You're alive... Vas. 15 Okt. 2017, 22:31



Thor&Sif
i'm glad you're alive

Asgard talán szebb és varázslatosabb, mint hajdanán bármikor. Az én szívemben azonban mindig is a letűnt, elesett királyság jelenti majd az otthonunk. Meg kell acéloznom vázam, kihúznom magam, állam szegnem és elfogadnom, hogy semmi sem ugyanaz már. Én sem vagyok az. Mindössze egyetlen dolog makulátlan és sebezhetetlen mellkasom falain belül, jól őrzötten, mélyen... a szőke herceg -mostanra király- és beképzelt mosolya.
A teremben boldogságtól bűzlenek a férfiak, ölükben asszonyaik, van hol egyik combon vörös nő, másik combon aranyhajjal bájolog egy asszony. Volstagg körül négy nő is keresi éjszakai megnyugvását, s nem hibáztatom társam, sem hölgyeimet érte. Látom, megpillantom a sorok között Thort és érzem, hogy sejtjeim mind kívánkoznak őhozzá, mégis elkapom tekintetem, mikor véletlenül összetalálkoznak mieink.
Mégis, ahogy látom a teraszra húzódni, magányosan, képtelen vagyok a távolból nézni őt. Tudom, s érzem, hogyha mást nem, legalább részvétem ideje volna így egy hét magasságában kifejeznem végre neki. Lábaim visznek, a szívem zakatol, tompán hallok, rezignál a lelkem, de végül megállok mögötte és ha lágyan is szólok, megriasztom kissé. Mosolyom bocsánatkérővé válik emiatt, lesütöm pillantásom egyetlen másodpercre.
- Igen, tényleg nem. – erősítem meg szavait halkan, köpenyem összehúzva hasfalam előtt. Hűvös esténk van, habár mióta csak visszatértünk Hellből, úgy érzem fázom. Pillantásom csak lopva, csak laposan és finoman érinti őt. Kedvem lelem benne, hogy egy kicsit, hacsak percekre is, de magaménak tudhatom társaságát - mégis elidőzöm azzal, hogy nézelődjek vele.  
- Gondolom. – elnyílva maradnak ajkaim, lesajnálóan nézem őt. A csillagos égbolt sem elegendő ahhoz, hogy szemeim levehessem róla. - Ugye tudod, hogy számíthatsz rám? – ösztönösen kérdezem, pedig a válasz egyértelmű. Fejem megbillen, szomorkásan meredek rá. Először Frigga, majd Loki, végül Odin. Oly' sok veszteség, oly' kevés idő alatt. Leejtem pillantásom magunk közé, s mikor kérdése elér hozzám, megrezzen minden sejtem kérdésébe. Arcomról árulkodhat, hogy rejtegetek valamit előle, de valójában sosem lepleztem túl jól, mindössze ő volt vak hozzám.
- Nem, dehogy, ... miért haragudnék? – vonásaim lágyulnak, kiszélesedő, mégis finom mosollyal fordulok a korlát felé, hogy arra támaszkodva, teljes súlyom annak döntve meredjek a távolba. Könnyebb a ragyogó pontokba veszve beszélni, mint a szemeidbe mondani, amit érzek. - Én... – bukik fel, így hát muszáj leszek elmondani, végre kitárni felé a szívem, és hagyni, hogy összetörje. Szükségem van rá ahhoz, hogy újra tudjam kezdeni.  - Csak tudtam, hogy elfogsz menni és nem akartam ismét búcsúzkodni. – vonok vállat puhán, majd végül szembe fordulok vele. Nem mondok ki hangosan semmit, de szemeim elárulnak, ahogy annyiszor már. Kérlek, figyelj rám! Tudom, hogy nincs közöttünk miről beszélni, ha ezek a dolgok letisztázatlanok maradnak. Márpedig én ezt nem engedhetem meg... A tiéd a szívem már hosszú idők óta, most hát végre tégy vele valamit. Törd össze, vagy engedd szárnyalni, de tovább ne őrizd vakon.



ejj zavarba jöttem  || DUSK TILL DAWN... ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51



Tárgy: Re: Thor & Sif - You're alive... Vas. 31 Dec. 2017, 17:12


I'm alive, again
How can I forget you, friend?


Nem találom a helyem, és örülök annak hogy a többiek, a népem örülnek, és megnyertük a csatát Thanos és Hela ellen, nem hagy nyugodni valami, így az ünneplő tömeget magam mögött hagyva inkább a tornácra igyekszem, hogy a kőpárkányra könyökölve vesszek el egy kicsit az emlékeim között, hogy mennyi minden történt, jók és rosszak egyaránt. Loki is ezek közé tartozik, és bármit is csináljon, nem tudok elszakadni a ténytől hogy az öcsém, mégha nem is az. Együtt nőttünk fel, és én mindig testvérnek tekintettem és ahhoz mérten szerettem. Szeretem. Még mindig érzek iránta valamint, pedig hányszor és hányszor árult már el.
Nem tart sokáig a magányos állapotom, mert Lady Sifet pillantom meg, aligha nem utánam jött, kis baráti csapatom egyik oszlopos tagja. Kedves mosolyt küldök felé, hiszen ő mindig itt volt velem, és szeretném azt hinni hogy mindig is itt lesz, amikor már... Jane régen a feledés homályába vész.
- Tudom. És szörnyen sajnálom hogy a hűségednek én nem tudtam soha megfelelni. Sajnálom ami történt, nem voltam jó vezetőtök, és elmentem amikor itt kellett volna maradnom. Azgard felépült ugyan de... a kudarc érzése, még szorítja a torkom - sóhajtok fel, ahogy felé fordulok és csinos, nemes arcát figyelem, ahogy rám néz. Van benne valami kimondhatatlanul ismerős, valamit amit már láttam korábban de eddig nem tudtam mi az.
- Sehol nem lennék nélküled Sif, sehol - húzom közelebb és szoros ölelésbe fonom. Nem mint nőt, hanem mint barátot. Olyat, aki mindent tud rólam, és olyat aki sosem hagyott el, még akkor sem amikor arrogáns szőke herceg voltam, nem pedig... vezető. Bár annak most sem érzem magam igazán.
- Nem tudom. Olyan érzésem volt hogy kerülsz engem, mert haragszol azért ami történt - sóhajtok fel, ahogy elengedem és a korlátnak támaszkodom magam is. Kecses, erős alakja olyan ismerős, hiszen világéletemben mellettem volt. Maradj mindig velem Sif! Mindig.
- Igen, nos én... nem fogok elmenni - kezdek bele, de elakadok a szavaimmal, ahogy a szemeibe nézek. Annyi mindent látok! Ezek az érzések... eddig is ott voltak, csak én voltam túl vak hogy lássam, vagy új keletűek? Oh Sif, ha tudtam volna...
- Nem hagyom magára Azgardot, nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát, és hagyom hanyatlani a birodalmat. Ha ehhez a trónra kell ülnöm, hát odaülök - azt nem mondom el, hogy eredetileg mégsem ez volt a tervem, és Lokit akartam a helyemre. Hiszen vezette a királyságot, és megvédte amikor szükség volt rá. Uralkodott, ahogyan én sosem tudtam. Néhány értelemben, sokkal jobb király volt mint én, lenne mit tanulnom tőle. Az emlék keserédes mosolyt csal az ajkaimra.
- Tudom hogy mire gondolsz, de nem fogok vsiszamenni a földre, és nem fogok ostoba bolond módon viselkedni - teszem hozzá halkan, hiszen ezért halt meg Frigga és most Odin. Mert nem bírtam a véremmel és önfejűen kellett cselekednem, mert nem is én lettem volna ha nem teszem.

Music: ♪ Calling
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: Thor & Sif - You're alive... Hétf. 01 Jan. 2018, 18:57



Thor&Sif
i'm glad you're alive

Az öröm - mint olyan - egész Asgardot maga alá temeti és talán jól is van így, hogy végre a fájdalmak és sikolyok helyett kacagás, nevetés tölti be a palota tereit, én mégsem érzem a boldogság szikráit szívemben. Fandral hiányzik családomból ahhoz, hogy teljes örömmel tudjak körbefordulni és megnyugvást érezni. Továbbá fel kell készülnöm rá, hogy Hercegünk ismét elveszítsem. Ez pedig hiába megszokott állapotként hat rám, mégis újra és újra fájdalommal jár.
 - Ez nem a te hibád, egy király sem állíthatta volna meg az Őrült Titánt, vagy Helát. Eljöttek volna akkor is, ha itt vagy... és a csatában itt voltál. Kérlek, ne emészd magad ezen, már megtörtént. Nincs értelme... – ahogy tekintetét rám emeli, köpenyem peremével kezdek babrálni. Ujjaim megfagytak, pedig Asgardhoz képest egyáltalán nincs hideg, a szívem fagyos. Pillantását állom, mosolyom szélesedik, bátorító.
- Thor...?! – akad el szavam, légzésem, s biztosra veszem, hogy szívem is kihagy néhány ütemet, mikor megérzem erős karjait sziluettem köré fonódni. Beleidomulok a mellkasába, érzem, ahogy ölelése közre zár és egy folttá olvadunk a palota teraszán, messziről kettőnk egynek tűnhet. Baráti ölelése felmelegíti szívem, s mosolyt csal arcomra - akárcsak szavai. Érzem, hogy szívem húrjain játszik ismét hercegem, pedig naiv, ostobaság így éreznem.
- Kerültelek. – vallom be, kissé reszketeg térdeken állva, érzem, hogy belső vázam is rezignál, ahogy elhúzódik tőlem, s magamra maradok. Ismét. Mégsem tudom elfojtani a szemeimből áradó csillogást, ahogyan szívem üvöltését sem némíthatom tovább. Arról nem is beszélve, hogy érzéseim sem fojthatom meg. Talán, ha elmondom mit érzek, megkönnyebbülök majd... - Hosszú ideje kerüllek már. – szomorkás mosollyal nézek íriszeibe, fejem lágyan megdöntve. Veled maradnék, ha volna helyem oldaladon...
- Hogyan? – szemöldökeim összefutnak. Kérlek, ne adj nekem reményt, ha nincs miért bíznom... Felgyullad szívemben a reménysugár, amit talán képtelen leszek mostantól eltitkolni előle. És ettől kényelmetlenül megfeszül mellkasom, muszáj vagyok közénk lepillantani, hogy mély levegőt véve csillapítsam a bennem életre kelt sóvárgást.
- Megtiszteltetés lesz Neked szolgálnunk! – hajtok fejet előtte, ahogy a királyok előtt illik a birodalomban, miután leül bennem a rácsodálkozás döntésére. Nem látom szemeiben az őszinte boldogságot erre vonatkozóan és megszorul a szívem emiatt, de teljes vállszélességemmel támogatom, hiszem és igyekszem segíteni a döntésében.
- ... Én nem gondoltam semmire. – csóválom meg a fejem a korlát felé fordulva teljes lényemmel. Tenyereim arra simulnak, tekintetem a távolba eresztem és próbálok valóban nem gondolni semmire. Az, hogy nem megy el, még nem jelenti, hogy a szíve hölgye nem tart vele, vagy, hogy a szíve valaha is elérhető lesz majd számomra. - Atyád büszke lenne rád. – nem fordítom tekintetem felé, hagyom szemeimnek, hogy feltérképezzék a pusztulásból felállt Asgard szegleteit. És ezáltal, hogy csillapíthassam szívverésem.
- ... Úgy szeretlek Téged, ahogy a Kilenc Birodalom egyikében sem szerettek még. Hosszú idők óta, töretlenül. Erősen, kitartóan és hűséggel. Árnyékból, de őszintén! – tekintetem ráemelem, hogy aztán halovány mosollyal nézhessek fel íriszeibe. - Szeretném, ha ezzel tisztában lennél, mert ez nem fog változni, soha. Úgy vélem, jogod van a tudáshoz. – bólintok elismerően, majd ellépek a korláttól, hogy a terem felé tegyek pár lépést Thortól elhátrálva. Szemeimből láthatja, ahogy kérem; Ne mondd ki, hogy nincs helyem a szívedben. Éppen elégszer tört össze a szívem ahhoz, hogy tízszer tovább tartson felépülnie, ha most megteszed. Csak hagyd, hogy ez a pillanat az enyém legyen. - Küldj Fandralért, Felség! – fejem lehajtom, szemeimmel a köztünk lévő földet pásztázom, bízva abban, hogy elfogadja kérésem. Addig nem emelem állam, amíg nem hallom feleletét.



megmentettél szöszike  awhh   || WITH YOU ||

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51



Tárgy: Re: Thor & Sif - You're alive... Kedd 06 Feb. 2018, 18:30



Nobody's hero

Once upon a time, I had a heart...
Azgard újra ép, talán ugyanaz ami volt, és megint az aminek lennie kell. Otthon. Mégsem érzem helyénvalónak, és mégsem vagyok képes hosszabb ideig ülni és ünnepelni. Régebben én ittam mindenkit az asztal alá, de most valahogy a kedvenc borom is, ami mézédes, elvesztette az ízét. A kupám magammal hoztam ugyan a tornácra de miután kiürült... nem kívánom teletölteni újra, túl sok minden jár a fejemben és nem tudnék annyit inni hogy mindent elfeledjek akár csak egy kis időre is.
Sifre pillantva a régmúlt elevenedik meg, mert törtnhetett bármi, ő mindig mellettem volt, mint Fandral, Volstagg... A barátaim nélkül talán már sehol nem lennék és Loki szörnyetege megölt volna még mikor a földön jártam. Kevés erős nőt ismerek, de a Lady utánozhatatlan.
- Ha nem mentem volna el, talán meg sem történik és megelőzhettük volna ezt a káoszt. Ha itt vagyok, Loki lebukott volna, és nem uralkodott volna apánk nevében, bár meg kell hagyni jól csinálta. Jobban, mint én valaha is fogom - sóhajtok fel, hiszen Loki szavai csengenek a fülemben.
~Fáj beismerni, hogy van amiben én jobb vagyok mint te, bátyám?~
Megdörzsölöm az orrnyergem, ahogy elűzöm a képet. Loki szomorú-gúnyos arcát. Sif kerül elém, és egyszerűen csak megölelem, egy hosszú, végtelen másodpercig csak élvezem hogy itt van velem, és egy olyan ember akire tényleg bármikor számíthattam és bármikor számíthatok is. Értékes nő.
- Nincs okod kerülni engem Sif. Te vagy az, aki mindig mellettem állt és sosem habozott bármilyen ostobaságba is ugrottam, követni engem. Miért kerültél mégis? Mit tettem ellened? - kérdezem, de nem kell sokat várnom hogy választ kapjak. Olyat, amit most pillantottam meg a szemeiben, most hogy én is tudom mi ez az érzés.
- Nem hagyom el Azgardot, és uralkodni fogok ha mindenkinek ez a kívánsága. Nem helyezhetem előtérbe az ostobaságomat - sóhajtok, hiszen a földön mi várna rám? Amit nem akartam beismerni, és mégis Loki volt az aki kegyetlenül a képembe vágta a kesztyűt hogy gondolkozzak már. Ahogy térdet hajt, elkapom.
- Lehet, de sajnos már nem látja hogy megtanultam a leckét amit az élettől kaptam. Sif, neked soha nem kell térdet hajtanod, én leszek a király, de ugyanakkor... Thor is. Az, aki mindig voltam - mosolyodom el, és a szavaira egészen ellágyul az arcom, bár a borosta talán ront némiképp az összhatáson.
- Nem is kívánhattam volna soha jobb árnyékot mint a tiédet kedves Sif. Én most... nem tudom mit érzek. Össze vagyok törve egy kicsit de... Bízhatok benne hogy... mellettem  leszel? - fogom meg a kezét, nem engedem elhúzódni, tudnom kell a válszát. Tudni akarom, hogy mit mond erre.
- El fogok menni Helához - jelentem ki a kérésére, nem csak Fandral miatt, hanem más ügyeket is meg kell beszélnünk egymással. Kék pillantásom közel sem olyan szilaj már, és fényük most a nőt világítják meg.


••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
428
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: Thor & Sif - You're alive... Pént. 16 Feb. 2018, 21:52



Thor&Sif
i'm glad you're alive

Sosem láttam, vagy képzeltem bele a kötelékünkbe többet, annál ami volt. Mindig is tudtam, hogy sosem jelentettem olyan sokat a szőke hercegnek, mint amennyit Ő nekem. Asgardban nem én volnék az egyedüli hölgy, akinek szívén Thor csücsül diadalittas vigyorral, s pörölyét bíbor motorunkba roncsolva, hogy ezer darabra hulljanak szét. Főként, amikor végül egy halandó nő mellett döntött. És ezzel finoman szólva is elvágott közöttünk mindent. Én idomultam hozzá, barátként, szövetségesként, de az én szívem sem bírja el az idők végezetéig a viszonzatlanság terhét. A harcos amazonok egyik legkiválóbbjának tartom magam - felettébb erősnek, mégsem hiszem, hogy valaha is eltudnám viselni a fájdalmat, amit okoz bennem a felismerése annak, hogy Ő sosem lesz az enyém. Hosszú évszázadok óta szeretem hűséggel, odaadással, törődéssel. De mint mindennek, talán ennek is vége szakad. Talán éppen most...
- Ne emészd magad, már megtörtént. És igen... Loki remek királyunk volt. Kellemes csalódást okozott mindenkinek, amikor felderült a titka a harcmezőn. Vezetett minket, bátorsággal és elszántan. Végül csak királyunkká lett, ahogy akarta. – finom mosollyal pillantok le közénk, a sötétebb hajú hercegünkön gondolkodva. Mikor gyermekek voltunk, levágta a hajam. A szőke zuhatagom az Ő átka miatt feketedett be, és ezt akkor azt hittem, sosem tudnám megbocsájtani, mostanra viszont hálás vagyok érte. Loki több, mint aminek hittük őt. És Odin büszke volt rá. Mély levegővel telítem tüdőmet, nem ítélkezhetek afelett ki a jó királya Asgardban, s ki nem, nem ez a dolgom.
Thor átölel. Karjai körém fonódnak, én pedig úgy érzem a lelkem beleroppan a végtelen Vallhallába. Lehunyom szemeim és élvezem röpke percekig ölelését, hogy aztán lágyan elszakadjunk egymástól és a szemeibe nézhessek. A szavaink üldözik egymást, addig, amíg fel nem tárom előtte bíbor színű ketyegőm és megvallok jól őrzött titkom, mi igazából sosem volt elrejtve előle, szemeim nem tudták lehazudni azt.
- Elhozhatnád őt ide, járt már Asgardban. Janet hamar befogadnák az emberek... Ne mondj le a szívedről. – bátorítom, hiába beszélek magam ellenségeként, úgy vélem, ha mindeddig szerette a nőt, nem szabad lemondania róla. Királyként pedig egyébként is megteheti, hogy elhozza ide. Az más kérdés, hogy a szívem belereped a gondolatába is, de hűséget fogadtam és talán, majd idővel az én szívem is elragadja valaki. Valaki más... Lehajolnék előtte, de a karom után kap és meggátol benne.
- Thor... a királyomként foglak tisztelni, ez nem olyasmi amibe van beleszólásod. – kiszélesedik mosolyom, fejem lágyan megdöntve lépek hátrébb ismét teret engedve közénk. Alázattal, tisztelettel nézve rá, ahogy eddig is.
- Halálom napjáig fogadtam hűséget Atyádnak, és most, hogy Te vagy a Király, Neked szintúgy. Melletted leszek, ameddig csak szükséged van rám... Ó, Drága nagy Király! – pironkodva somolygok bele a pillanatba, hogy érezze, mindössze csak ugratom. Ahogy régen is párszor ütköztek nézeteink finoman, most is hagyom, hogy régmúlt fiatalságunk bájos oldalai felelevenedjenek itt, újra.
- Haza hozod Fandralt? – kérdezem, komolyságot festve arcomra közben. Hű vagyok bajvívó testvéremhez, egyetlen pillanatra sem feledkeztem meg róla. S indulnék rögtön, ha Királyom rábólintana, hogy kimentsem a boszorkány karmaiból. Hiányzik nekem a nevetése, a mosolya, a hangja, s dalai...
- Megyek, lefekszem. Jó éjszakát Neked. – mosolyogva nézek fel rá, majd finoman kihátrálok a teraszról. A szívem darabokban, de legalább tudom, hogy hányadán álldogálunk, s nem kergetek illúziókat többé. Belesimulok a szerepbe, amit szánsz nekem. Lassú léptekben haladok a hálótermem felé, nem kapkodom el. Fandral ajtaja előtt elidőzöm, s majd, hacsak Thor nem folytatná a társalgást, nyugovóra térek.


várom a következőt, ha nem gondolod másképp  szeretés 2    || WITH YOU ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Thor & Sif - You're alive...

Vissza az elejére Go down

Thor & Sif - You're alive...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» You can stay alive FRPG
» Part 14 / 2
» Képek
» Part 14 / 10
» Asgard > Einar Thorson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: Kilenc birodalom :: Asgard-