KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Let's learn to cure - Caroline & Charles

Charles Xavier

∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



A poszt írója Charles Xavier
Elküldésének ideje Kedd 03 Okt. 2017, 21:27
Ugrás egy másik oldalra



Caroline & Charles
Let's learn to cure

Iskolánk diákjai sokrétű tudással gazdagodnak az intézetben. Elméjük pallérozása éppoly fontos feladat, mint képességeik tökéletesítése. Tanáraink legfontosabb küldetése, hogy megvédjék a diákokat, és minden tudásukat átadják, ami szükséges lehet számukra az életben. Így például azok a mutánsok, akik támadó képességekben jeleskednek, legfőképpen küzdősportokat tanulnak, míg a gyógyító mutánsoknak sokkal több az orvoslástan órájuk. Ettől függetlenül mindenki mindent tanul, de a képesség orientált órákra még nagyobb hangsúlyt fektetünk.
A mai napon meghívtam egy vendégelőadót, akiről tudtam, hogy számíthatunk a diszkréciójára. Azt akartam, hogy emberként meséljen az Intézeten kívüli gyógyításról, hiszen minden bizonnyal több beteggel találkozott, mint idebent az orvoslástan hallgatóink. A Kórházba nem engednek be minket, félnek tőlünk, hiszen mi... különbözünk. Így más utat kellett találnom, hogy megismerjék a diákjaim a kinti helyzetet. Időnként újabb orvosokat, gyógyítókat és specialistákat hívok meg az Intézetbe, hogy átadják tudásukat. És persze, ha megérzem, hogy gond lehet abból, amit idebent láttak, egyelten impulzussal.. módosítom az emlékeiket, és máris úton vannak hazafelé, mintha csak egy hagyományos óráról jöttek volna ki.
Erre mindig különösen odafigyelek, hiszen nem szeretném, ha az emberek fáklyákkal vonulnának a kapuink elé. Ennek a helynek rejtve kell maradnia. Épp elég, hogy a Kormány tud a létezésünkről, ám a Birtokot a térképeken sem lehet megtalálni.

Logant küldöm a nőért. Miért nem Scottot, akinek a megjelenése valljuk be... bizalomgerjesztőbb? Egyszerű: Scottnak ma órái vannak, Logan pedig friss levegőre vágyott.
Mutáns barátom egészen a nő lakásáig megy, és onnan hozza el őt. Az autó sötétített üvegű, és bár a nőben remélhetőleg első benyomásra sikerült a bizalom magjait elültetnem, amikor személyesen felkértem, de nem tudja, hogy pontosan mire vállalkozott. Ráadásul előfordulhat, hogy a szemfedőtől egy kicsit meg is fog ijedni. De nem kockáztathatunk, sajnos ezt a tortúrát mindenkinek át kell élnie, akinek nincs köze az Intézethez. Meghagytam, hogy csak azután veheti le a szemellenzőt, miután a bekötőútra érnek.
Amikor begurul az autó, Logant és Carolinet az ajtóban várom.
- Köszönöm, hogy elfogadta a meghívást! Charles Xavier vagyok, a Xavier Intézet alapítója. Hogy utazott Caroline? - nyújtom a kezemet és türelemmel megvárom a nő válaszát, majd beinvitálom az épületbe.
Utunk egyenest az előadóhoz vezet, ahol diákjaink várnak már minket. Késésben vagyunk, ezért a kávét és a beszélgetést az óra utánra hagyom. Mármint.. ha nem rémül meg annyira, hogy az óra felénél kirohanjon. Volt már rá példa. A mutáns gyermekek egyesekből undort és félelmet váltanak ki. És sajnos időnként kiderül,  hogy ezek nem szokványos gyerekek, még akkor is, ha erre gondos figyelmet fordítunk a vendégelőadók óráin.
A hatalmas ajtó kitárul előttünk, és azonnal csönd lesz a hangos morajból.
- Kedves Gyerekek! Bemutatom nektek dr. Caroline Shione-t. A hölgy mesélni fog nektek a munkájáról. Kérek, hogy hallgassátok figyelmesen, és a kérdéseiteket az óra végén tegyétek fel! - ezzel lelkes hallgatójaként én is begurulok az első sorba.  
Ezért nem is veszem észre, hogy óra közben az egyik diákunk úgy dönt, hogy megijeszti Carolinet.
Hirtelen átvedlik eredeti alakjába, feje tele lesz tüskékkel, bőre elfeketedik. Thomas, a legszemtelenebb gyógyítótanonc mutánsunk megszegte az egyetlen dolgot, amit kértem tőlük: Bírják ki az óra végéig!
Csak arra leszek figyelmes, hogy a nő hirtelen megfagy a mondandójában, és a hátsó sorba mered.
- Az ég szerelmére! - kiáltom hátra, mire a fiú gyorsan visszaváltozik emberi alakjába.
Ha Caroline kiviharzik, utána gurulok, ha pedig bent marad, kihívom.
- Kérem... most... bizonyára vannak kérdései... de... meg tudom magyarázni. - dadogom a nőnek. Nem akarom, hogy elszaladjon, ám könnyen meglehet, hogy igazán közel áll hozzá ebben a pillanatban is.



notes: Bocsáss meg, hogy így megvárattalak vele. Remélem azért tetszik a kezdőm! :3
 • •


A hozzászólást Charles Xavier összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 22 Dec. 2017, 01:19-kor.
Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Kedd 03 Okt. 2017, 23:31
Ugrás egy másik oldalra

Egy nagyon kedves felkérésnek teszek eleget hamarosan. Egy Iskolában tartok kis előadást a munkámról a Tanulóknak.
Ilyen helyen még nem voltam, és boldogan állok elébe. Izgatottan készülök is a beszámolómra, vagy minek is lehet neveznem...de mindenképp várakozással és izgalommal várom a Kisérőmet, aki elvisz az Iskolához.
Igyekszem időre elkészülni, és éppen a jegyzeteimet és a cipőmet veszem fel, mikor csöngetnek, és a Férfi le is kísér a kocsihoz.
-Máris kész vagyok!- mondom egy mosollyal, és bemutatkozunk egymásnak.
Illedelmes és felettébb vonzó modorú Férfi aki elvisz mr. Xavier-hez. Mint megtudtam Logannak hívják.

A kocsiba beülve kissé szokatlan kéréssel fordul hozzám, hogy takarjuk le a szemem, nehogy az Iskolához "megtudjam" az utat, vagyis ne is tudjak a hollétéről.
Kicsit meglepett, de biztosan oka van annak, hogy ilyet kér. Valószínűleg nem a személyem ellen szól, hanem a gyerekek védelmére, és ezt megértem.

-Rendben..- bólintok beleegyezőn, és hagyom, hogy rám rakja a csukját, ami alól nem látok semmit.
Az igaz, hogy elég szokatlan módja a meghívott vendégek odaszállításának, de bízom benne, hogy ez csak egy "megszokott rutin" egy ilyen híres és elit iskolánál. Igaz még ez az első ilyen felkérésem, és nem is ismerem az ilyenkori eljárásokat..
Az úton igaz nem sokat beszélt Logan, de éreztem, hogy igyekezett minden kényelmet biztosítani számomra, a körülményekhez képest.
De eddig nincs okom bizalmatlan lenni, és hamarosan meg is érkezünk a Birtokra, ahol már várt a Professzor.
-Üdvözlöm, Xavier Professzor!-nyújtom a kezem felé - Nagyon köszönöm a meghívását!- mondom kedves mosollyal.
- Jól utaztam, kellemes társaság volt a Kisérőm, köszönöm.

Már hallottam a tévéből a Professzorról, és az Iskola létezéséről, de személyesen most találkozunk.
Nem is kerüli el a figyelmemet a kerekes széke, amiben ül.
Biztosan egy balesete volt, bár ezt nem tudhatom, csak feltételezem, mert fiatal kora nem feltétlen kizáró ok a betegségre sem.
~.... de lehet, hogy már szakmai ártalom nálam, hogy az okokat és a miérteket keresem az ismeretlen dolgok mögött?~

Követem mr. Xaviert, aki egy nagy teremhez vezet, ahol sok kisdiák és nagyobbacska gyerekek is ülnek a felsorakoztatott székeken.
Kicsit izgultam mikor beléptem a terembe, mert még nem voltam előadó, és persze a sok kiváncsi szem rám is szegeződött, mikor oda álltam a Csoport elé.

-Üdvözöllek benneteket! A nevem dr.Caroline Shione. De szólítsatok Carol-nak.- kezdtem bele a mondandómba, a Professzor kedves bevezető szavai után.
-Bizonyára hallottatok az orvosok munkájáról, és a fontosságáról, és most kicsit más oldalról közelítjük meg a dolgot, elmesélem nektek, a  Kórházon kívüli gyógyítás másságát, amit könyvekből nem olvashattok talán..- kezdek bele a tájékoztatásomba, bár kicsit izgulok ilyen sok hallgató elött beszélni, de Charles Xavier bizalmat sugárzó tekintete erőt ad, hogy legyőzzem a kezdeti izgalmam, és folytassam a tapasztalataim átadását a gyerekeknek..

De aztán valami fura dolgot láttam a hátsó sorban ülő gyereken.
Valamiféle kinövések lettek a testén, és sötét lett a bőre is.
Furcsának tartottam, de mikor Charles rárivall, akkor újra visszaváltott a bőre színe és a tüskék is eltűntek.
Hirtelen történt, és biztosan látszott is rajtam a döbbenet, mert a mondat is megszakadt hirtelen az ajkamról.
Pár másodperc  csend után, hozzám gurul a székével a Professzor, és kéri menjek ki egy pillanatra a szoba elé.
Nem ijedtem meg a látványtól, mert láttam sok beteget összeégve vagy éppen hiányos végtagokkal feküdni már a földön, de ilyet még nem láttam, hogy valami tüskék állnának ki a testéből valakinek..

Egy percig talán toporgok zavartan, de aztán bólintok, hogy követem a kerekes székét, ki a folyosóra.
Aztán látom, hogy kissé zavarban van a Férfi, és keresi a szavakat, a történtekre, de igazából nem volt olyan nagy volumenü dolog, amiért kirohantam volna a szobából.
- Kérem Önt! Ne szabadkozzon, mert nem tett semmit, hogy rosszul érezze magát a történtek miatt. Igaz még nem találkoztam ilyen gyermekkel, aki...úgy mondhatni "más", mint az átlagos emberek, de láttam nem egy furcsaságot a prakszisom alatt, így inkább kíváncsiságomat keltené fel a látvány, mint a félelmemet. Gyerekek...és most már értem, miért akarta, hogy letakarva legyen a szemem...nem mindenki ilyen beállítottságú az ismeretlen látványától ....meg tudom érteni az óvatosságát..- mondom neki kedves hangon.
- Az igaz, hogy kérdések felmerültek bennem, de nem hiszem, hogy emiatt a "látvány" miatt elmennék.. inkább kíváncsi lennék az Iskolájára..ha nem veszi tolakodásnak a kérésemet..- nézek a szemébe a Professzornak, és láthatja, hogy őszintén beszélek, ahogy esetleg a fejembe is "láthat", ha megteszi.
Vissza az elejére Go down

Charles Xavier

∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



A poszt írója Charles Xavier
Elküldésének ideje Pént. 22 Dec. 2017, 01:19
Ugrás egy másik oldalra








Let's learn to cure

Caroline & Charles



Logan mint "kellemes társaság". Ennek a nőnek bizonyára acél idegei vannak. Hiszen még a szemét is beköttettem. Kimondottan örülök, hogy ennyire megbízott bennem az első egyeztetésünk után, hogy vakon rábízta magát a legmogorvább tanártársamra. Ez azért némileg bizalommal tölt el. Ahogyan kezet fogunk, a félelem egyetlen szikráját sem érzem meg a nőben.
- Ezt örömmel hallom, Doktornő. - nézek a nőre, majd Loganre elismerően. Mindig meg tud lepni a marcona férfi, aki hiába is tagadja, de jó érzéke van az emberekhez.
Látom a nőn, hogy szemügyre veszi a kerekesszékem. Nem kell olvasnom a gondolataiban, hogy lássam, min morfondírozik.
- Ó, ez... egy baleset "öröksége". Nem mai történet. Már nem is emlékszem, milyen járni... De... de most nem miattam van itt. Mutatom az utat, Caroline. Kérem, erre! - gurulok egyenesen az előadóteremig. A nőnek kinyitom a nagy, faragott ajtót, majd én is helyet foglalok. Mosolyogva bólintok neki, mikor belekezd az előadásba. Némileg izgulni látszik, de hamar túljut rajta. Élvezettel hallgatom Őt, mindaddig, amíg megakad beszédében.
Az egyik diákunk szándékosan akart ráijeszteni.
A nő végül nem viharzik ki, ahogyan számítanék rá, mégis fontosnak tartom megmagyarázni a dolgot, ezért kihívom, miután lecsendesítem a kedélyeket.
- Srácok, maradjatok csendben! Dr. Shioneal beszélek egy kicsit. Addig írjátok le a füzetbe, amit eddig hallottatok! Scott, Te felelsz a rendért. - Utasítom kollégámat, aki az első sorban ült ezidáig, nem messze tőlem.
Küklopsztól legalább annyira tartanak, mint Logantől, így feláll, és maga előtt kulcsolja össze kezeit. Erre a teremben síri csend lesz, én pedig nyugodtan gurulok Caroline előtt, mutatva az utat.
- Elhiszem, hogy nem látott ilyet. Thomas képessége nem is mindennapi látvány. Amit Ön betegségnek gondol, valójában egy adottság. - állok meg székemmel a nő előtt, majd a tekintetét kémlelem.
~ Az iskolám olyanoknak épült, mint Thomas. Mi itt mindannyian... mások vagyunk, mint amit Ön megszokott vagy korábban tapasztalt. - ezen szavakat már ajkaim mozdítása nélkül felelem a nőnek. Gondolataim sebesen repülnek Caroline elméjébe.
- Az Intézetben olyanok találnak otthont, akiket a hétköznapi emberek nem tudnak elfogadni. A legtöbben rettegnek tőlünk. Van, akit a családja üldözött el, mert felszínre tört a képessége. Van, akit mi szöktettünk meg a fogságból. - immáron mindkét ajkaim mozog, ahogyan szavaim elérik a nőt.




 Köszönöm a végtelen türelmed! :3


Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Pént. 22 Dec. 2017, 22:47
Ugrás egy másik oldalra


Charles & Caroline

Az előadás kisebb zökkenővel, de szépen alakul. A Professzor szavait hallgatva, elég sok kérdésemre választ kapok. Az itteni gyerekek tényleg nem átlagosak, de egy cseppet sem rémisztőek számomra. Inkább meglepett az, hogy a fejemben hallottam belül a hangját. Kissé furcsa volt, de ezek szerint itt mindenki egy különleges képességgel rendelkezik, és ez alatt tényleg mindenkit lehet érteni. Odabent a Scott nevű férfi is biztos valamiért szemüveget hord. Bár nem mertem rákérdezni, de a kíváncsiságom egyre jobban furdalta az oldalam. Talán orvosi szemmel nézek mindent?- futott át a gondolat rajtam, de egy csöppet sem tartom őket valamiféle betegeknek. Hallottam már érdekes történeteket, akiknek a fejükön hátul is volt szemük, vagy esetleg több végtaggal születtek. Én még most látok először ilyen különleges gyerekeket, de ha szerintem sokakat úgy „mentettek” ki, akkor a Szülei szeretetét sajnos nem ismerhették meg..
Kicsit szomorúan gondoltam bele a sorsukba, mert a sajátomra emlékezve, én nagyon boldog gyerekkorral élhettem a Szüleimmel. Hálás is vagyok nekik, mert felneveltek és egyengették az utam.
Sajnos itt viszont pár gyermeknek ez nem adatott meg, de ahogy látom, a Professzor nagyon nagy szeretettel gondoskodik róluk. Különleges és csodás helyen laknak, mert a Kastély csodaszép kívül- belül. Már ahogy meg tudtam nézni, amikor a folyosón bejöttünk.
- Elég nehéz sorsuk lehetett ezeknek a gyermekeknek...- szomorúan mondom ki a szavaim, ahogy belegondolok a nehézségeikbe.
- De egyben viszont nagyon szerencsések! Hogy van hol lakniuk és Maga gondoskodik róluk. Tiszteletet érdemel a tevékenysége! De biztosan nem lehet könnyű mindezt fenntartani. - nézek szét a csodás belső faberakásos folyosón.
- Tudom, hogy talán furcsának tart miatta, de szeretnék segíteni az Iskolájának. Mélyen megindított az elszántsága és az elhivatottsága. Lehet, hogy ezeknek a gyermekeknek –ahogy mondta- nem volt családjuk eddig, de szerintem itt jól érzik magukat. Amíg beszéltem az előadásom alatt, az arcukat figyeltem, és mindegyikük szemében felfedeztem azt a szeretetet, amivel Magára néztek. Lehet, hogy némelyikük kamasz…és csínyeken törik a fejük, de ahogy én láttam ezen kis idő alatt őket, teljesen a szívembe zártam magukat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy szerető családban nőhettem fel, és szeretnék segíteni a magam módján az Iskolának, remélem elfogadja, és ezzel is jobbá teheti a kisdiákok életkörülményeit, vagy éppen amire szükségük van.
Bár igazából nem mondanék összeget, mert Magára bízom. Szépen vastagon fogjon a tolla, ha ráírja az összeget! Kérem!-
kedves mosollyal nézek rá, és egy bianco- csekket nyújtok felé.
Ha esetleg a fejemben olvasna Xavier Professzor, akkor teljesen komolyan mondtam, amit közöltem vele az összegről, és minimum hét-jegyű legyen a ráírt szám.
Nincsenek anyagi gondjaim, de nem hangoztatom.
Türelemmel nyújtom át neki az előtte aláírt csekket, amire csak rá kell írnia a kívánt összeget.
Ha esetleg szabadkozna, vagy nem akarná elfogadni, akkor sem fogadok el nemleges választ, és addig nyújtom a kezemmel felé, ameddig el nem fogadja.
- Kérem, fogadja el! Boldoggá tenne! - nézek rá kedves mosollyal, és várom, hogy elvegye a kezemből.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down

Charles Xavier

∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



A poszt írója Charles Xavier
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 22:56
Ugrás egy másik oldalra








Let's learn to cure

Caroline & Charles



A nő a vártnál jobban fogadja a látottakat, s az utána hallottakat. Nem kell a képességemet használnom rajta, pedig minimális erőfeszítéssel az emlékeit erről a helyről végleg elvehetném, és Logan közreműködésével az ágyában ébredne. De adok neki egy esélyt, hiszen nyitottnak tűnik megtapasztalni, mivel foglalkozunk az Intézményben.
- Valóban kemény munka, de megéri! A mosolyuk mindenért kárpótol, és tudva, hogy akár csak egy gyermek életét jobbá tehetjük, megéri küzdeni értük... még ha a kormányunk ezt másként is gondolja. - bár minden ember így gondolkodna, mint ez a nő. Mostmár egyre biztosabb vagyok abban, hogy jó döntés volt meghívni ide.

Ezután kedves szavakkal adományt ajánl fel az Intézetnek. Egy pillanatra megfagyok, mert nem tudom hová tenni a dolgot. Nem gondoltam, hogy orvosként ilyen bőkezűen tud adakozni, de egy pillanatig beletekintek, s látom, hogy tényleg van lehetősége rá, és nem is kevés pénzen gondolkodik. Nem mondom, hogy nem jönne jól, de hasonlóra még nem volt példa, mióta átvettem az idős professzor helyét.
- Tudja, nagyon hálás vagyok a nagylelkű ajánlatáért... de már ki is mondta magában: nem fogadom el...nem fogadhatom el, bármennyire is szívesen adná. - tolom vissza gyengéden a nő kezében lévő csekkfüzetet. Rengeteg pénzt ajánlott fel, de önerőből kell fenntartanunk ezt az iskolát már hosszú évek óta. Meg fogjuk oldani. Meg kell oldanunk.
Majd végül csak eszembe jut valami.
- ...viszont az ellen nem tehetek semmit, ha mondjuk a gyógyító mutánsoknál szívesen vállalna mentori szerepet... és mondjuk ha egyszer csak beállítana néhány új eszközzel. Tudja, a laborra ráférne egy kis vérfrissítés... - a szó szoros értelmében is. Nemcsak tárgyi, de kísérleti eszközökre is szükségünk van. És ennél a nőnél hatékonyabb segítségben nem is részesülhetnénk, révén, jól ismeri a szakma minden csínját-bínját.




 Köszönöm a végtelen türelmed! És ne haragudj! Sad


Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Kedd 15 Május 2018, 15:17
Ugrás egy másik oldalra


Charles & Caroline


Láthatóan meglepte a Professzort a felajánlásom, és nem is akarta elfogadni. Tudom, hogy hírtelen és meglepetésként nyújtottam a segítségem az anyagiak terén, de ezzel is arra gondoltam,, hogy a gyerekeknek, amire szükségük van, azt ebből tudnák fedezni. Lehet, hogy nem éppen mindent, de arra elég, hogy egy időre a kiadások terhét levegye a Professzorról.
- Ohh.. értem…- mosolyogtam rá kicsit zavartan. De aztán a mentori felajánlására felcsillant a szemem – Megtisztelne vele! Szívesen segítek a gépek és eszközök terén is! Vannak jó kapcsolataim a Gyártókkal, akik napokon belül szállítják a rendelést. Szívesen állok rendelkezésükre, Professzor úr!- nyújtom a kezem felé.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves és megtisztelő lehetőséget ajánl fel nekem, de annak még jobban örülök, hogy mégis tudok a segítségére lenni az Iskolának.
- Esetleg, ha megmutatná a szóban forgó Labort, akkor máris tudnék intézkedni az eszközökre. - vetettem fel a kérdést, és ha beleegyezik, akkor követem az orvosi részlegre.
- De, ha van még valami kérése, nyugodtan mondja. A csekk felajánlásom ezután is fenntartom. - mosolygok ismét rá, bár szerintem kiolvasta a gondolataimból, hogy komolyan is veszem, amit mondok.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down

Charles Xavier

∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



A poszt írója Charles Xavier
Elküldésének ideje Csüt. 30 Aug. 2018, 00:41
Ugrás egy másik oldalra








Let's learn to cure

Caroline & Charles




A nővel lehet alkudozni, s ami kiváltképp szimpátiát kelt bennem, hogy tenni akarása nem csak szájtépés, hiszen azonnal arra kér, vezessem körbe a laborunkban, hogy felmérje, milyen eszközökre van szükségünk. Először a mentori lehetőséget boncolgatom tovább.
- Örülök, hogy ilyen nyitott ránk, és tényleg tenni szeretne értünk. Ha Ön rendszeres óraadónk lenne, a gyerekek jobban megismerhetnék a gyógyítást más körülmények között. - mosolyodom el, mintegy megköszönve a nő lelkesedését. Ha mentorálna néhány gyermeket, és esetleg kiscsoportoknak külön órákat tartana, hatékonyabb, szélesebb tudással gyarapodnának a gyógyító mutánsaink.
Amikor megkér, hogy körbevezessem, kerekes székemmel megindulok a lifthez.
- Parancsoljon. - Engedem magam elé, majd utána gurulva a "-1"-es gombot nyomom meg. A földszinti elsősegély ellátó helyen maximum kötszereket láthatott volna, lent vannak az orvosi műtők, vizsgálók és kórtermek.
- Korántsem olyan nagy, mint egy kórház, de eddig elegendő volt, s a tanuláson kívül ritkán kellett másra használnunk. A gépeink kb. 10 évesek, Jean tudja jobban, azóta merre változott az orvoslás. - bevezetem egy nagy terembe, ahol a röntgen és a CT gépek vannak, majd át a műtőszobába. A fémeszközök sorakoznak a fém asztal mellett, ahogy annak lennie kell. Túránkat a gyengélkedőnél, majd a kórtermeknél fejezzük be. Ez utóbbiak kényelmesen, jól fel vannak szerelve  szükséges bútorokkal, berendezésekkel. Ahol én újítanék, azok a gépek, amiket eddig használtunk, és örülnénk olyanoknak, amiket nem is igazán ismerünk, de használni tudunk. Ha arról van szó, hogy akár csak egy gyereket jobban el tudunk látni az új gépekkel, akkor mindenképpen támogatom a gépek felújítását, cseréjét. - Mint láthatja, amit tudunk, rendbe tartunk, de némileg hiányos a gépparkunk. . mutatok a terem üres részeire, ahová elférne bármi, amit hasznosnak gondolna.
- Csekket még mindig nem fogadok el, és nem szabnám meg, mire költi a vagyonát. Így is túlságosan nagylelkű velünk, Caroline.




 Köszönöm a végtelen türelmed! És ne haragudj! Sad


Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Csüt. 30 Aug. 2018, 15:23
Ugrás egy másik oldalra


Charles & Caroline


Szavakba se tudom önteni, mennyire boldog vagyok, hogy a Professzor elfogadja a segítségemet eszközök és felszerelések terén. A Tanítói felkérése még jobban megtisztelő, amin nem is gondolkodom sokat.
-Megtisztel vele, hogy óraadó Tanítóként is segíthetem az Iskoláját! Természetesen elfogadom a felkérését és mindent megteszek, hogy a Diákoknak átadjam szerény tudásom. - lépek be a liftbe vele, egy mosollyal. - Köszönöm.
Az alsóbb szintre érve, körbevezet a gyógyító részlegen. Nagyon szép és rendezett helyiségek sorakoznak végig a folyosón, de látszik, hogy sokat nem használták az eszközöket. Ez valahol jó is, mert pár új részleggel kiegészítve elég moderné és fejletté lehet tenni rövid időn belül.
-Köszönöm, hogy megmutatta a Medikai szintet. Van pár kiegészítés, amit elsőre eszközölnék, de bízza csak rám ezt a feladatot, ha megengedi. – Már körvonalazódnak a fejemben a szükséges gépek és felszerelések, amiket elképzeltem ide, pár napon belül meg is érkezhet a rendelésem, amit a tabletemen meg is mutatok Charles-nak, ha kíváncsi rá.
- Elsőnek új műtőket és a gyengélkedő bővítését gondoltam, az ágyak számát is emelném párral. Remélem nem lesz rá szükség, de mindenre felkészülten lehetne ezt a Szárnyat bővíteni. Hely van hozzá és nagy átalakítást sem igényelne. Persze, ha mindezekbe beleegyezik, Professzor úr.- mutattam neki a terveimet a képeken, és ha engedélyezi a modernizálást és az apró átépítést, akkor bele is vágok a megrendelésbe a Gyártók felé. Megadva minden szükséges méretet, amit legyártanak és ki is szállítanak napokon belül.
- Az anyagiak terén ne legyen gondja, mert mindent elintézek. Remélem, hogy Önnek is tetszeni fog az új és modern Kórházi szint. A munkálatok pár napon belül el is kezdődhetnek, amint megérkezik a felszerelés. Az Iskola Diákjait nem fogja zavarni a tanulásban az átépítés, mert rendezett és kifogástalan az állapota a szobáknak. Pár apró változtatás lesz csak, így nem is tart majd sokáig a fejújítás.
Ha beleegyezik a Professzor, akkor meg is írom a rendelést és elküldöm. Egy héten belül érkeznek a gépek és a bútorok, amiket a listára írtam.
 Hamarosan vissza is érkezik a szignó, ha engedélyt kapok tőle, hogy jegyzékbe és gyártás alá vehessék a kéréseim.
-Ne szabadkozzon, Kedves Professzor! Örömmel segítek és megtisztel, hogy ilyen bizalommal van felém. Az anyagi hátterem lehetővé teszi, hogy olyasmiket tegyek, amik a gyermekek javát szolgálja, és habozás nélkül megteszem. Van több vállalkozásom, ahogy alapítványt is vezetek, de nagyon jól tudom, hogy nem mindenki nyitott és elfogadó, akinek vagyona van. Bár nem tartom magam különcnek vagy éppen mecénásnak, de megteszem azt másokért, amit tudok, ahogy Ön is odaadóan és lelkiismeretesen van a Gyermekekért, akik itt tanulnak. – mondom kedves szavakkal és követem végig a folyosón. S ahogy ilyen kedvesen és bizalmasan fogadott Xavier Professzor, támadt is egy remek ötletem, hogy viszonozni tudjam kedves gesztusát.
-Van nem messze innen egy Lovarda, ahol Tulajdonos is vagyok, ha esetleg egy kis kirándulásra támadna kedvük pár tanulóval, akkor szívesen látnám Önöket a „Ranch”-on, és addig meg el is készülne az átalakítás, ha nincs ellene kifogása?!- vetettem fel az ötletemet, amit remélem,hogy nem tart tolakodónak. Szívesen működöm együtt Charles-al, mert úgy érzem, hogy sokban hasonlítunk a meggyőződésünk terén is, ahogy a nézeteinkben.


zene |  megjegyzésed






Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Let's learn to cure - Caroline & Charles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Charles & John
» Charles Xavier
» Charles Xavier - X-Professzor /Foglalt/
» Charles & Erik - good to see you, old friend
» Vitali és Caroline

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Xavier Intézet-